JELENTÉS az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról
7.1.2008 - (2007/2185(INI))
Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Ignasi Guardans Cambó
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Globális Európa: Erőteljesebb partnerség az európai exportőrök piaci hozzáférésének biztosítására” című bizottsági közleményre (COM(2007)0183),
– tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség. Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),
– tekintettel a „Globális Európa: Az Európai Unió kereskedelmi védelmi eszközei a változó világgazdaságban. Nyilvános konzultációra szánt Zöld könyv” című bizottsági közleményre (COM(2006)0763),
– tekintettel az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Parlament számára készített éves bizottsági jelentésről a harmadik országok Közösséggel szembeni dömpingellenes, szubvencióellenes és védintézkedésekkel kapcsolatos tevékenységéről (2004) szóló, 2006. október 25-i állásfoglalására (2004)[2],
– tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására[3],
– tekintettel az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. október 12-i állásfoglalására,[4]
– tekintettel EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására,[5]
– tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló, 2005. október 13-i állásfoglalására,[6]
– tekintettel a „Gazdasági reformok és versenyképesség: a 2006-os európai versenyképességi jelentés kulcsfontosságú üzenetei” című bizottsági közleményhez csatolt bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2006)1467),
– tekintettel „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról: Politikai keretek az EU gyáriparának megerősítésére – egy integráltabb iparpolitikai megközelítés felé” című bizottsági közleményre
– tekintettel az Európai Tanács 2006. március 23–24-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire,
– tekintettel a lisszaboni stratégiával összefüggésben a 2006. tavaszi Európai Tanácshoz való hozzájárulásról szóló, 2006. március 15-i állásfoglalására,[7]
– tekintettel „Az EU és Kína közötti kapcsolatok: szorosabb partnerség, növekvő felelősség” című bizottsági közleményre (COM(2006)0631), valamint az ahhoz kapcsolódó, „Szorosabb partnerség, növekvő felelősség: Az EU és Kína közötti kereskedelemről és befektetésekről szóló szakpolitikai dokumentum – Verseny és partnerség” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2006)0632),
– tekintettel „A Közösség Lisszaboni programjának végrehajtása – modern kkv-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért” című bizottsági közleményre (COM(2005)0551),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6-0002/2008),
A. mivel az Európai Unió a világkereskedelem kulcsszereplője, és a globális gazdasági rendszerben továbbra is vezető szerepet kell betöltenie annak érdekében, hogy azt méltányosabbá tegye, valamint hogy az még inkább tiszteletben tartsa a környezeti és szociális jogokat,
B. mivel az Európai Unió a világ legnagyobb exportőre, legnagyobb szolgáltatója és ilyen módon jelentős érdeke fűződik az áruk, szolgáltatások és beruházások előtt új piacok megnyitásának biztosításához,
C. mivel az Európai Uniónak nagyra törőbb és előrelátóbb stratégiákat kell végrehajtania annak érdekében, hogy megfeleljen a globalizáció kihívásainak és állja a legfontosabb fellendülőben lévő gazdaságok részéről támasztott versenyt, megőrizve ugyanakkor az európai gazdasági, regionális és szociális modellt,
D. mivel egyetért azzal, hogy a belföldi és külföldi gazdasági nyitottság létfontosságú a munkahelyek és növekedés megteremtése, valamint a nemzetközi versenyképesség fenntartása érdekében, az EU-nak ennélfogva piacra jutási stratégiájának keretében folytatnia kell munkáját az EU piacainak megnyitásában, valamint kereskedelmi partnereinek az akadályok megszüntetésére és piacaik további megnyitására való ösztönzésében,
E. mivel a harmadik országok piacaihoz való megfelelő hozzáférés az Európai Unió hazai gyártói számára lehetővé teszi a vezető szerep megtartását a magas hozzáadott értékkel rendelkező áruk és szolgáltatások terén, a termékeik fejlesztésének fellendítését, a kreativitás előmozdítását, a szellemi tulajdonjogok védelmét és jelentős méretgazdaságosság megvalósítását,
F. mivel a nemzetközi kereskedelem fejlődése egyformán fontossá teszi a harmadik országok piacára való bejutást és az uniós piacok védelmét a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktól,
G. mivel a kereskedelem liberalizációja és a kereskedelem növekvő mértéke elősegíti a nemzetközi versenyt, de egyben növeli annak kockázatát is, hogy a kivitel az uniós vállalatok nemzetközi versenyképességére káros hatást gyakorló kereskedelmi akadályokba ütközzön,
H. mivel az Európai Unió gazdaságának versenyképessége nem maradhat érintetlenül az olyan – akár Közösségen belüli, akár azon kívüli – protekcionista magatartásokkal szemben, amelyek nem a Kereskedelmi Világszervezet szabályain alapulnak,
I. mivel a kereskedelmi akadályok eltávolítása az európai áru- és szolgáltatásexportot egyértelműen fokozni fogja, és egyenletes növekedést garantál az európai uniós gazdaságban,
J. mivel figyelembe kell venni a szellemi tulajdonjogok, köztük a földrajzi árujelzőkhöz fűződő jogok és az eredetmegjelölések nem megfelelő védelmét az EU globális kereskedelmi partnerei részéről,
K. mivel alapvető fontosságú megkülönböztetni a megállapított kétoldalú vagy többoldalú kereskedelmi szabályok nem egységes alkalmazásából eredő, eleve indokolatlan kereskedelmi akadályok, valamint az állami hatóságok legitim jogalkotási és közigazgatási tevékenységéből eredő, nem kereskedelmi indíttatású, de arra önkéntelenül hatást gyakorló kereskedelmi akadályok között,
L. mivel a meglévő WTO-szabályok értelmében nem indokoltak a nehézkes import, export és tranzit vámeljárások, valamint az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, a kereskedelmi védintézkedések tisztességtelen használata és a szellemi tulajdonjogok védelmének hiányosságai egyértelműen eleve indokolatlan kereskedelmi akadályok, amelyekkel foglalkozni kell az európai vállalatok piacra jutásának elősegítése érdekében,
M. mivel annak ellenére, hogy rendkívül nehéz pontosan felbecsülni, hogy az Európai Unió kereskedelmi forgalmát milyen mértékben akadályozzák a külföldi piaci korlátozások, egyértelműnek tűnik, hogy a kereskedelmi akadályok komoly hatással vannak az uniós export összteljesítményére,
N. mivel az Európai Unió gazdasági jelenléte általában erősebb az iparosodott országokban, ahol a kereslet állandó, míg jelentősen gyengébb a gyorsan növekvő területeken és a fellendülőben lévő piacokon, például Kínában és Indiában,
O. mivel az Európai Uniót általában olyan nyitott és átlátható piacnak tartják, amely komolyan küzd a versenyellenes magatartás ellen és garantálja a tisztességes feltételeket valamennyi behozatal számára, függetlenül azok eredetétől,
P. mivel a magas tarifák még mindig jelentős kereskedelmi akadályt jelentenek, különösen a főbb fellendülőben lévő országokkal folyó kapcsolatokban,
Q. mivel dacára annak, hogy a WTO az egyetlen hatékony fóruma a piacra jutás biztosításának, valamint a tisztességes és méltányos kereskedelem globális megvalósításának, továbbra is egyre kevésbé szabályozó és kötelező jellegű; mivel az európai irányítási modell előrevetítése hozzájárulhat megfelelő szabályok továbbfejlesztéséhez és biztosíthatja a világkereskedelem szilárdabb és átfogóbb szabályozási keretét,
R. mivel a Bizottság általánosan érdekelt annak biztosításában, hogy a partnerei által elfogadott kereskedelmi jogszabályok és gyakorlatok a lehető leginkább megfeleljenek a WTO- és más nemzetközi szabályoknak,
S. mivel a kereskedelmi akadályok és a határátlépést követő akadályok nem csak az áruk kereskedelmét sújtják, hanem jelentősen érintik a szolgáltatások kereskedelmét és a közbeszerzést is,
T. mivel a problémák megoldása és az ipar jogos érdekeinek és elvárásainak hatékonyabb védelme jótékony hatást gyakorolna az Európai Unióra a láthatóság és hitelesség szempontjából is,
U. mivel a felülvizsgált lisszaboni menetrendben kitűzött célok megvalósításához szükség van az Európai Unió iparának fejlődésére és a globális piacokon kivívott szilárd, versenyképes pozícióinak megtartására,
V. mivel a versenyképesség alapját, különösen a kkv-k esetében, egyre inkább a kutatás, a fejlesztés, az innováció és a szellemi tulajdon képezi,
W. mivel e versenyképesség előfeltétele a biztonságos energiaellátás, illetve az európai vállalatoknak a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológiához való akadálytalan hozzáférése,
Általános áttekintés
1. hangsúlyozza, hogy az európai termékek és szolgáltatások előtt új világpiacok megnyitását célzó felülvizsgált, ambiciózusabb piacra jutási stratégia sikeres végrehajtása nemcsak kiterjesztheti az Európai Unió globális szerepét, hanem megóvhatja a meglévő munkahelyeket és újakat is teremthet Európában, fokozhatja az Európai Unió versenyképességét, s ezáltal jelentősen hozzájárulhat a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításához;
2. emlékeztet arra, hogy a piacra jutás elősegítésére irányuló európai uniós stratégia kifejezetten a fejlett és a fellendülőben lévő gazdaságokat célozza;
3. hangsúlyozza, hogy az Európai Unió fejlett és a fellendülőben lévő gazdaságok irányába megvalósuló exportteljesítményét gyakran akadályozza a kölcsönösség hiánya a piacra jutás feltételeit illetően, továbbá a nemzetközi kereskedelem szabályainak való elégtelen mértékű megfelelés, illetve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok terjedése;
4. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Európai Unió jogos kereskedelmi érdekeit megvédjék harmadik országok visszaélést megvalósító vagy tisztességtelen kereskedelmi gyakorlata ellen; nézete szerint amikor harmadik országok indokolatlanul korlátozzák az Európai Unió vállalatainak piacukra való bejutását, az Európai Uniónak gyorsan és erőteljesen fel kell lépnie;
5. megállapítja, hogy a nemzetközi kereskedelemben egyre nő a szabályozási kérdések szerepe; nagyobb mértékű összhangra szólít fel az Európai Unió, illetve főbb kereskedelmi partnerei szabályai és gyakorlatai között; hangsúlyozza, hogy a szabályok és szabályozások összehangolása nem eredményezheti Európában az egészségre, a biztonságra, vagy a környezetre és szociális kérdésekre vonatkozó jogszabályok meggyengülését, ehelyett megfelelőbb szabályok elfogadásához kell vezetnie az Európai Unió főbb kereskedelmi partnerei részéről;
6. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hosszú távú megközelítést fogadjanak el olyan szerkezeti torzulások tekintetében, melyek jellegükből adódóan a Bizottság intézkedéseit követően is valószínűleg megmaradnak vagy újból megjelennek; sürgeti a Bizottságot, hogy ne mellőzze olyan ügyek vizsgálatát, melyekben nem valószínűsíthető az akadályok rövid időn belüli eltávolítása, ha ezek megszüntetésére ugyanakkor szükség van a kulcsfontosságú külföldi piacokon az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében;
7. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a WTO szabályai és más nemzetközi kereskedelmi jogszabályok bármely fél által történő súlyos és szisztematikus megsértését, mivel ezek tekintetében azonnali kiigazítás szükséges, illetve biztosítsa, hogy az említett szabályok végrehajtását ne rendeljék alá az adott ügytől eltérő politikai és gazdasági szempontoknak;
8. sürgeti a harmadik országokat, hogy oldják fel az európai vállalatok tekintetében a külföldi tulajdonra vonatkozó korlátozásokat és töröljék el a megkülönböztető szabályokat;
9. üdvözli a Bizottság által javasolt megközelítést a piacra jutás prioritásainak megállapítása terén, sürgeti azonban további olyan feltételek megvizsgálását, melyekkel biztosítható, hogy ez az új kezdeményezés az Európai Unión belül a lehető legtöbb gazdasági szereplőnek nyújtson segítséget, ideértve különösen a kis- és középvállalkozásokat, amelyek túlélése szükségszerűen a szellemi tulajdonjogok egyértelmű meghatározásától és hatékony érvényesítésétől, valamint a monopóliumbérletek határozott korlátozásától függ;
10. hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi korlátok elleni küzdelem sikere ösztönözni fogja a befektetést, a termelést és a kereskedelmet az Európai Unióban és világszerte többek között azáltal, hogy a piacra jutási feltételek átláthatóbbak, kiszámíthatóbbak és versenyképesek lesznek, továbbá kapcsolatok jönnek létre és erősödnek meg az Európai Unió és a nemzetközi piacok között;
11. hiszi, hogy az Európai Unió célországaival kötött szabadkereskedelmi megállapodások értelmetlenek, amennyiben nem biztosítják a jelentős piacra jutást és a nem tarifális akadályok jelentős csökkentését, végül azok eltörlését, amelyek, emlékeztetőül, a tarifális akadályoknál gyakran nagyobb mértékben torzítják a kereskedelmet;
A Bizottság közleménye
12. üdvözli a Bizottság kezdeményezését az európai exportőrök piacra jutásának elősegítését célzó, szorosabb együttműködés létrehozása, s különösen az európai vállalkozások számára konkrét eredmények elérése érdekében, a fellendülőben lévő piacokra jutás megkönnyítése révén, ahol az európai vállalkozások új és összetett kereskedelmi és befektetési akadályokat tapasztalnak; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely úgy kívánja összehangolni az Unió kereskedelmi politikájának és piaci hozzáférést elősegítő stratégiájának célkitűzéseit és eszközeit, hogy annak révén az Unió akadálytalanul kihasználhassa a nemzetközi kereskedelem és a globális versenyképesség terén nyíló lehetőségeit;
13. különösen üdvözli a Bizottság, a tagállamok és az európai uniós vállalkozások közötti szorosabb együttműködés létrehozására vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célja a gazdasági szereplők közvetlen megsegítése a harmadik országok piacaira való bejutás során tapasztalt konkrét nehézségek leküzdése terén, az üzleti valósággal összeegyeztethető módon és időben;
14. nézete szerint a Bizottság jelentős szerepet játszhat az új piacra jutási stratégia végrehajtása során, a nemzeti és közösségi szintű fellépések közötti megfelelő mértékű együttműködés biztosítása, az egyébként szétforgácsolódó erőforrások kiaknázása, és az európai exportőrök jogainak és érdekeinek hatékonyabb védelme révén;
15. nézete szerint az Európai Unió pótolhatatlan szerepet játszik az egyenlő versenyfeltételek nemzetközi kereskedelemben történő garantálásában, szoros együttműködésben tagállamaival , s figyelembe véve a szubszidiaritás elvét és a meglévő hatáskörök egyensúlyát;
16. hangsúlyozza a piacra jutási stratégia hatékonyságának értékelése céljából az eredmények időszakos mennyiségi és minőségi értékelésének fontosságát; felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki megfelelő piacra jutási cselekvési tervet és nyújtson be éves jelentést az Európai Parlamentnek a piacra jutás tekintetében, a kereskedelmi védintézkedések esetében már bevezetett jelentéshez hasonlóan;
17. sajnálja, hogy a „Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című közleményben nem vettek figyelembe a vállalkozásoktól érkező több ésszerű és tapasztalatokon alapuló ajánlást; és sürgeti a Bizottságot azok megfontolására a közlemény végrehajtása során;
A piacra jutásra vonatkozó kezdeményezések az Európai Unióban
18. hangsúlyozza a további együttműködés szükségességét a Bizottság és a tagállamok között, figyelemmel az információk és a bevált gyakorlatok megosztására; felhívja a tagállamokat nemzeti vagy adott esetben regionális segélyvonalak létrehozására a tájékoztatás és az igények központosítása érdekében, különös figyelmet fordítva a kkv-k érdekeire és igényeire;
19. nézete szerint az ilyen hálózatok hatékonysága jelentősen javulna, ha a nemzeti és helyi ágazati szövetségek, kereskedelmi kamarák, kkv-k szövetségei és más kereskedelmi támogatószervek részt vennének azok létrehozatalában;
20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a piacra jutással foglalkozó tanácsadó bizottság szerepének fokozására, valamint az állandó kapcsolattartás biztosítására a 133. cikk szerinti bizottság, a kereskedelmi akadályok szabályozó bizottsága és egyéb illetékes bizottságok között;
21. felhívja a Bizottságot az állandó párbeszéd rendszerének létrehozására, amely lehetővé teszi a tagállamok és adott esetben a régiók és más európai szereplők között az információk megosztását, valamint stratégiák és prioritások meghatározását;
22. felhívja a Bizottságot a piacra jutási stratégia végrehajtása során az alábbiak figyelembevételére:
— a piacra jutás kérdéseivel foglalkozó egységhez több brüsszeli alkalmazott kinevezése;
— hatékony panasznyilvántartás létrehozása a Kereskedelmi Főigazgatóságon belül;
— strukturált iránymutatások kialakítása a nem tarifális akadályok minden egyes kategóriájának kezelésére;
— segélyvonal létrehozása a tagállamok és a vállalatok számára (egy kkv-kkel foglalkozó külön részleggel) a Kereskedelmi Főigazgatóságon belül;
— a Bizottság piacra jutási szolgáltatásaival kapcsolatos kommunikációs politika felülvizsgálata és kibővítése, különös tekintettel a kkv-kra;
— a potenciális felhasználók számának növelése az alapinformációk minden hivatalos uniós nyelven való rendelkezésre bocsátása (pl. brosúrák és szórólapok) révén;
— a piacra jutással foglalkozó adatbázis (MADB) fejlesztése az üzleti érdekekhez való jobb illeszkedése és felhasználóbarátabbá tétele érdekében;
— a belső együttműködés és kommunikáció fejlesztése a piacra jutás kérdéseivel foglalkozó bizottsági szolgálatok körében;
— a piacra jutással foglalkozó tanácsadó bizottságban az üzleti közösség képviselői részvételének biztosítása;
— a prioritások tekintetében strukturált iránymutatások kialakítása, beleértve azt, hogy mely piacokra, ágazatokra és akadályokra kell összpontosítani;
— a Bizottság helyzetének erősítése a nemzetközi szabványosítási testületekben, mint például a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetben (ISO);
A piacra jutásra vonatkozó kezdeményezések harmadik országokban
23. strukturáltabb együttműködésre hív fel a harmadik országokban a Bizottság és a tagállamok között, melynek révén hatékonyabban kihasználhatók a piacra jutás kérdéseivel foglalkozó diplomáciai és kormányzati erőforrások;
24. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyértelmű és nagyra törő felhatalmazást kell adni az EU küldöttségeinek és harmadik országokban újonnan létrehozott, piaci hozzáféréssel foglalkozó csoportoknak; megismétli, hogy a piacra jutási stratégia csak akkor lesz sikeres, ha a tagállamok is készek ahhoz saját humán és pénzügyi erőforrásaikkal – vagyoni helyzetükkel, érdekeltségükkel és célkitűzéseikkel arányosan – hozzájárulni;
25. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bővítsék ki az együttműködést az európai kereskedelmi kamarákkal, kereskedelmi szövetségekkel és a harmadik országokban található tagállami kereskedelmi ügynökségekkel, illetve biztosítsák, hogy megfelelő információcserére kerüljön sor a küldöttségek, a tagállami nagykövetségek, más külföldi kormányzati külkereskedelmi szervek és az érdekelt európai üzleti szövetségek között;
felhívja a Bizottságot, hogy újból rangsorolja és alkalmasint növelje az uniós küldöttségek számára rendelkezésre álló humán erőforrásokat annak érdekében, hogy több alkalmazott álljon rendelkezésre a piacra jutással foglalkozó csoportok létrehozásához és sikeres működésének biztosításához, különösen a kulcsfontosságú küldöttségeken, mint pl. Pekingben, Új-Delhiben, Moszkvában és Brazíliában;
Ágazati kérdések
27. külön kezdeményezések létrehozását támogatja a piacra jutás stratégiájának keretében, különösen a szolgáltatások, a közbeszerzés, a beruházás és a szellemi tulajdonjogok, állami támogatások és egyéb támogatások területén egyes akadályok kezelésére, valamint versenyszabályok létrehozására és azok harmadik országokban történő megfelelő végrehajtására;
28. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kkv-k tartósan részesülhessenek az új piacra jutási kezdeményezésekből; felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg ad hoc intézkedéseket a kkv-k termékeinek harmadik országok piacán való jelenlétének megerősítése, illetve törvényes jogaik megvédésére harmadik országok egyoldalú gyakorlataival szemben;
A többoldalú megközelítés
29. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy szinergiákat teremtsenek az Európai Unió főbb kereskedelmi partnereivel (mint pl. az Egyesült Államokkal, Kanadával és Japánnal), egy közös piacra jutási stratégia meghatározása, illetve a piacra jutási ügyekben elengedhetetlen többoldalú megállapodás elősegítése érdekében;
30. megismétli az elmélyültebb nemzetközi szabályozói együttműködés és közeledés további előmozdításának szükségességét a pazarló kettősségek megszüntetése és a fogyasztók, az ipar és a kormányzatok költségeinek csökkentése érdekében; felhívja a Bizottságot az Európai Unió, valamint kereskedelmi partnerei normái és szabályai fokozatos közelítésének támogatására, multilaterális és bilaterális szinten egyaránt;
31. sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a gyorsabb kivizsgálást lehetővé tévő külön WTO-mechanizmusokat az új és kialakulóban levő nem tarifális akadályok kezelése érdekében; a Bizottságnak e tekintetben ösztönöznie kellene a többi kereskedelmi partnert arra, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák a technikai kereskedelmi akadályokról szóló megállapodások szerinti bejelentési eljárásokat;
32. ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is egyértelműen központban maradjon a harmadik országok WTO-beli kötelezettségvállalásainak kikényszerítése és betartásának biztosítása e jognak a WTO vitarendezési mechanizmusának keretében történő érvényesítésével;
Előretekintés
33. fejlesztési szempontokra való hivatkozás hiányában nézete szerint az Európai Uniónak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy kereskedelmi partnerei a fejlettségüknek megfelelő szinten engedményeket tegyenek;
34. sürgeti a Bizottságot, hogy az új generációs szabadkereskedelmi megállapodásokban és más, kereskedelmi vonatkozású megállapodásokban szerepeltessen egyértelmű végrehajtási és vitarendezési rendelkezéseket, melyeket különösen a „határátlépést követő akadályok ” kezelésére alakítanak ki;
35. felhívja az Európai Unió kereskedelmi partnereit, hogy szabaduljanak meg az áruk és szolgáltatások piacra jutását korlátozó minden akadálytól, és ehelyett optimalizálják kölcsönös kereskedelmi lehetőségeiket a viszonosság alapján, többek között a kétoldalú, regionális és többoldalú megállapodásokból eredő piacnyitási intézkedések megfelelő végrehajtásával;
36. felhívja a Bizottságot, hogy évente számoljon be az Európai Parlamentnek a piacra jutási stratégia előrehaladásáról és eredményeiről, különös figyelmet szentelve a kitűzött prioritásoknak;
O.
o o
37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
INDOKOLÁS
A Bizottság által 2007. április 18-án kiadott, „Globális Európa: szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című közlemény egyértelműen jelentős lépés az EU globális kereskedelmi érdekeinek jobb és eredményesebb megvédése felé.
Az EU külkereskedelmi politikája – melyet a „lisszaboni stratégia” eredetileg elhanyagolt – az elmúlt években feltűnően a témával kapcsolatos érdeklődés homlokterébe került. A globalizáció megkérdőjelezte a régóta fennálló egyensúlyt, valamint az EU belső és külső célkitűzéseinek és prioritásainak alapos újragondolását tette szükségessé.
Az európai ipar versenyképességének egyértelműen a közösségi napirend középpontját kell képeznie. Ha az európai vállalkozások versenyképesebbé tehetők, lehetővé válik szakképzettséget igénylő munkahelyek teremtése, Európa gazdasági növekedésének biztosítása, az európai jóléti rendszer túlélésének garantálása, illetve annak biztosítása, hogy az EU a XXI. században jelentős kereskedelmi hatalom maradhasson.
A Bizottság az utóbbi néhány évben sok reményt fűzött a dohai forduló tárgyalásainak kielégítő alakulásához, és gyakran alábecsülte a kereskedelempolitikának a lisszaboni stratégia sikerére gyakorolt hatását. A többoldalú tárgyalások bukása és a versenyképesség területén a meglehetősen eredménytelen európai kezdeményezések nemrég arra kényszerítették az EU-t, hogy felülvizsgálja felülről kezdeményezett megközelítését; a lisszaboni stratégiát tehát 2005-ben módosították, és 2006-ban közleményt adtak ki „Globális Európa – Nemzetközi versenyképesség” címen.
A „Globális Európa” egyik központi kérdése egyértelműen a piacra jutás. Ennek számos és sokrétű oka van. Az EU a világ legnagyobb áruexportőre, fő szolgáltatásnyújtója, és piacvezető a közbeszerzés, valamint a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások terén. Más szavakkal az EU egy exportorientált kereskedelmi nagyhatalom.
Európa versenyképessége a munkaerő minőségétől, a sok száz éves kiválósági hagyománytól, egy igen erősen verseny által meghatározott egységes piactól függ, ahol a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat komolyan szankcionálják. A közösségi piac nagymértékű nyitottsága és átláthatósága azonban nem talál hasonló körülményekre Európa főbb kereskedelmi partnereinek piacán.
A problémát különösen a fellendülőben lévő országok okozzák, melyek a legnagyobb gazdasági növekedési rátát mutatják, és az európai áruk és szolgáltatások egyik legígéretesebb piacát jelentik. Ez különösképpen fontos, mivel az EU kereskedelmi jelenléte sokkal jelentősebb a gyakorlatilag „telített” iparosodott országokban, ideértve az Egyesült Államokat is, mint olyan fellendülőben lévő országokban, mint Kínában és Indiában. A magas hozzáadott értékű európai termékek és szolgáltatásuk külföldi piacokra jutása segíthet Európa jelenlegi ipari hanyatlásának megállításában, és nagymértékben kedvezően hatna a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra.
A többoldalú tárgyalások és a WTO létrehozásának előnye, hogy hozzájárultak a világkereskedelem fejlődését egykor akadályozó tarifális akadályok csökkentéséhez vagy akár megszüntetéséhez.
A nem tarifális akadályok tekintetében a kép már nem ennyire rózsás. A zavaros vámeljárások, a megkülönböztetést megvalósító egészségügyi vagy technikai szabályok, számos igazgatási akadály, a szellemi tulajdonjogok súlyos megsértése, illetve a közbeszerzés vagy a külföldi beruházás, illetve egyes nem EU-s országok piacára való jutás tekintetében a korlátozó gyakorlatok különösen nehéz, költséges problémát jelentenek, főleg a szűkösebb pénzügyi háttérrel és forrásokkal rendelkező kkv-k esetében.
A nem tarifális akadályok megszüntetése könnyű. Azonban a mitikus Hüdra visszanövő fejéhez hasonlóan napról napra jönnek létre újabb és újabb akadályok, melyek egyre kifinomultabbak és egyre nehezebben megszüntethetőek. A nem tarifális akadályok tulajdonképpen annyira eltérőek, hogy a világkereskedelemre gyakorolt hatásuk megbízható módon fel sem mérhető. Azonban még pontos számadatok nélkül is ésszerűen feltételezhető, hogy ezek igen súlyosan érintik Európa exportteljesítményét, tehát a legnagyobb elszántsággal kell azok ellen küzdeni.
A kereskedelmi korlátozások megszüntetése nem csupán az iparosodott országokat segítené, hanem mindenekelőtt a fellendülőben lévő országokat, melyek viszonylagos gazdasági gyengeségük és forráshiányuk miatt minden szándék és cél ellenére tehetetlenek a visszaélést megvalósító gyakorlatokkal szemben.
Bár az előadó támogatja a piacra jutásról szóló közlemény érdemi részét, úgy érzi, hogy mindenképpen rá kell mutatnia, hogy a Bizottság többet is tehetett volna és bátrabban kellett volna fellépnie.
A Bizottságot láthatóan nem foglalkoztatja az uniós vagy nem uniós országokban a piacra jutással foglalkozó tisztviselők száma (egy olyan nagy delegációban, mint amilyen például a pekingi, a kereskedelmi tanácsosok száma az alkalmazottak mindössze 7%-a). A közlemény nem tesz továbbá említést az exportvállalatok számára egy európai információs és támogatási rendszer létrehozásához kapcsolódó finanszírozásról sem; és emellett nagyobb figyelmet is szentelhetett volna az üzleti szféra javaslatainak.
A közleményben említett számos újítás a tagállamok aktív részvételét teszi szükségessé. Amennyiben nem vesznek részt lelkesedéssel és fenntartás nélkül, a Bizottság által vázolt új piacra jutási stratégia bukásra van ítélve. A tagállamoknak ezért tudatosan vállalniuk kell kötelezettségeiket, és biztosítaniuk kell a kezdeményezés sikeréhez szükséges gazdasági és emberi erőforrásokat. E források bizonyos mértékig már most is rendelkezésre állnak, azonban sajnálatos módon kevéssé kihasználtak. A nemzeti kereskedelmi erőforrások egyesítése, a rendszeres információcsere, illetve az érintettek részvételével eredményes hálózat létrehozása a kereskedelem támogatására (nemzeti vagy regionális szinten): mindezek olyan intézkedések, melyek segíthetnek Európa egésze külső versenyképességének támogatásában.
A Bizottság fontos szerepet tölt be. Európának egységesen kell fellépnie, és következetes politikai megközelítést kell kialakítania a piacaik megnyitásával késlekedő kereskedelmi partnerei felé. A Bizottságnak mobilizálnia kell az egyébként elpazarolt erőforrásokat, és európai uniós kezdeményezéseket kell szerveznie, a tagállamok szerepébe és kötelezettségeibe való beavatkozás nélkül. Emellett egy „panaszirodát” kell létrehozni a panaszok fogadására és adott esetben ezeknek az illetékes nemzeti hatósághoz való továbbítására.
A Bizottságnak fejlesztenie kell továbbá kommunikációs politikáját is a piacra jutás tekintetében, Brüsszelben és a tagállamokban szervezett szemináriumok és vitafórumok, jobb alapszolgáltatások (pl. valamennyi európai nyelven brosúrák vagy használati utasítások) nyújtása, illetve a nem uniós országokban a piacra jutással foglalkozó, illetve a tagállamokban a piacra jutásért felelős tisztviselők és üzleti képviselők számára szervezett képzés formájában. A tagállamokkal folytatott párbeszédre a piacra jutással foglalkozó tanácsadó bizottság közvetítésével kell sort keríteni, és annak nagyobb kezdeményezési és irányadási jogkört kell kapnia.
A MADB (piacra jutással foglalkozó adatbázis) hasznos eszköz a nem tarifális akadályok elleni küzdelmet célzó intézkedések terén. Hasznosságát azonban még növelni lehetne a rendszer felhasználóbarátabbá tételével, illetve olyan módon történő kibővítésével, hogy abban a vállalkozások számára fontos tartalom és információ és szerepeljen, és külön szakaszt szenteljenek a szolgáltatásoknak és a közbeszerzésnek.
A Bizottságnak emellett fellépését az érintett gazdasági érdekek pontos megbecsülésére kell alapoznia, melyben az európai gazdaság egészének érdeke elsőbbséget kell, hogy kapjon az egyes személyek és ágazatok – jóllehet jogos – érdekei felett. Kívánatos lenne a kkv-kra irányuló kezdeményezések megerősítése: máskülönben fennáll annak veszélye, hogy a Közösség piacra jutást illető új kötelezettségvállalásának előnyei csak néhány erős, befolyásos gazdasági szektorra korlátozódnak, anélkül, hogy ezeket olyan cégekre is kiterjesztenék, melyek ma még mindig az európai gazdasági rendszer legnagyobb részét jelentik, és amelyeket a legkedvezőtlenebbül érinthetnek a világ más tájain tapasztalt korlátozó gyakorlatok.
Az EU nem félhet törvényes érdekei megvédésétől, történjen ez következetesebb és elszántabb kereskedelmi és diplomáciai politika útján vagy a WTO által rendelkezésre bocsátott eszközök igénybevételével, vagy pedig regionális vagy kétoldalú megállapodások alapján (a WTO vitarendezési szerve egyértelmű példa).
A kereskedelmi megállapodások új generációjában olyan védintézkedéseket kell szerepeltetni, melyek lehetővé teszik a nem tarifális akadályok késedelem nélküli, a vállalkozások és az európai adófizetők számára a lehető legkisebb költségen történő megszüntetését.
A dohai tárgyalások sikeressége áttörést jelenthetett volna a piacra jutás terén. Az Európa főbb kereskedelmi partnereivel a kétoldalú megállapodásokról folytatott tárgyalások elhanyagolása nélkül a Bizottságnak olyan keretmegállapodásra kell törekednie, melynek révén egyedi szabályozások valósíthatók meg a nem tarifális akadályokkal kapcsolatos ügyekben, és gyors rendezés érhető el a megállapodás végrehajtásának elmulasztása vagy az annak való meg nem felelés esetén kibontakozó viták során.
Egyes pontok mélyebb elemzést igényelnek, ideértve a WTO-tagállamok értesítési kötelezettségét a kereskedelem számára esetlegesen akadályt jelentő intézkedéseket illetően, illetve egy ad hoc választott bírósági testület létrehozását, mely vitarendezéssel és adott esetben megtorló kereskedelmi intézkedések engedélyezésével foglalkozna.
A nem tarifális akadályok hatása a WTO-tagállamok szabályozásának összehangolásával is mérsékelhető. Az Egyesült Államokkal folytatott transzatlanti szabályozási párbeszédben elért eredményeknek a Bizottságot arra kell ösztönözniük, hogy más kereskedelmi partnereit is bevonja a kezdeményezés látókörébe.
Végezetül, a kereskedelmi akadályok elleni küzdelmet célzó törekvések feltétele a nemzetközi konzultáció javulása. A verseny vezérelte nyílt piacok biztosítása segíti a teljes világgazdaságot, függetlenül az áruk és szolgáltatások előállítóinak székhelyétől. Ez az elv az EU-n belül (az európai társaságok szorosabb együttműködést kell, hogy folytassanak egymással), és azon kívül egyaránt érvényes, mivel az országoknak hasonlóak a kereskedelmi érdekei.
A Parlament kulcsszerepet játszik az EU kereskedelmi prioritásainak meghatározásában. Állandó konzultációkat kell szervezni az illetékes parlamenti bizottsággal; éves jelentés kell készíteni (a kereskedelmi védelmi eszközökre vonatkozó megállapodásokkal összhangban) a Bizottság által végrehajtott rendszerről; adott esetben pedig be kell vonni az EP-t a piacra jutási vitákat lezáró kezdeményezésekbe és magas szintű küldöttségekbe: mindezek kívánatos lépések különösen az új, Alkotmányról szóló szerződés hatályba lépésének előkészítését tekintve.
Következtetések és ajánlások
A Bizottság új piacra jutási stratégiája jelentős előrelépést jelent, de ez mégsem elegendő. A Bizottság érdeme, hogy újból megnyitotta a piacra jutásról szóló vitát, azonban a tagállamokkal együtt ennél több tennivalója van, mindenekelőtt bátrabban kell fellépnie, ha e kezdeményezést sikerre kívánja vinni.
A közleményt ennek megfelelően át kell szabni, hogy újabb elképzelések is szerepelhessenek benne, a vállalkozások igényeinek és a tényleges tapasztalatoknak megfelelően szükséges új elemekkel együtt. A nem EU-s országokban a piacra jutással foglalkozó csoportok és a MADB csak akkor lehetnek sikeresek, ha megkapják a szükséges támogatást a Bizottságtól és a nemzeti kormányoktól, és képesnek bizonyulnak az európai ipar számára valódi szolgáltatás nyújtására. Az európai vállalkozásokat, különösen a kkv-kat olyan helyzetbe kell hozni, melyben kihasználhatják a bizottsági szolgálatok segítségét, és ennek módja az eredményesebb tájékoztatási politika, illetve egy jobban kiépített nemzeti és regionális támogatás.
A kommunikáció külső aspektusait mindenképpen meg kell erősíteni. A már rendelkezésre álló eszközök célzottabb felhasználása mellett új multi- vagy bilaterális eszközökre van szükség (az előbbiekre WTO-n belül, az utóbbiakra pedig szabadkereskedelmi vagy partnerségi és együttműködési megállapodások megkötése útján) annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nem tarifális akadályok megszüntetése és az eredményes fellépés a visszaélések megakadályozására.
Kívánatos még a más iparosodott országokkal folytatott szorosabb együttműködés, a szabályozásról szóló párbeszédek létrehozása, illetve a technikai és egészségügyi szabályozás fokozatos harmonizálása, anélkül, hogy az gyengítené az európai polgárok számára kínált védelem mértékét.
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (27.11.2007)
a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részére
az európai vállalatok piaci hozzáférésének elősegítésére irányuló európai uniós stratégiáról
(2007/2185(INI))
A vélemény előadója: Edit Herczog
JAVASLATOK
Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
- tekintettel a Globális Európa – A versenyképesség külső szempontjai tárgyú, 2007. május 22-i állásfoglalására[1],
A. mivel a felülvizsgált lisszaboni menetrendben kitűzött célok megvalósításának feltétele az Európai Unió iparának fejlődése és a globális piacokon kivívott stabil, versenyképes pozícióinak megtartása,
B. mivel a versenyképesség alapját, különösen a kkv-k esetében, egyre inkább a kutatás, a fejlesztés, az innováció és a szellemi tulajdon képezi,
C. mivel a versenyképesség előfeltétele a biztonságos energiaellátás illetve az európai vállalatoknak a legkorszerűbb információs és kommunikációs technológiához való akadálytalan hozzáférése,
D. mivel az Európai Unió – egységes piacként és nemzetközi szervezetként egyaránt – szakértelme és tárgyalási ereje révén hatékonyan képes támogatni az európai vállalatok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bejussanak harmadik országok piacára,
1. üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely oly módon kívánja összehangolni az Unió kereskedelmi politikájának és piaci hozzáférést elősegítő stratégiájának célkitűzéseit és eszközeit, hogy annak révén az Unió akadálytalanul kihasználhassa a nemzetközi kereskedelem és a globális versenyképesség terén nyíló lehetőségeit;
2. hangsúlyozza az uniós vállalatok külső versenyképességének elősegítésére irányuló cselekvések célzott és inkább tematikus, mintsem ágazati rangsorolásának fontosságát, valamint külön kiemeli a szellemi tulajdon védelmére vonatkozó szabályok kialakításának és hatékony alkalmazásának szükségességét;
3. felszólítja a tagállamokat, gazdasági szövetségeket, egyéb képviseleti szerveket, valamint a Bizottságot, hogy tegyenek nagyobb erőfeszítést az együttműködésre, és járuljanak hozzá fokozottabb mértékben a legjobb gyakorlatok és szakismeretek összehasonlításához és cseréjéhez annak érdekében, hogy az uniós kereskedelmi know-how hatékonyabban szolgálhassa az uniós vállalatok – különösen a harmadik országok piacain tevékenykedő kkv-k – érdekeit.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
22.11.2007 |
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
36 0 0 |
|
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jan Březina, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Den Dover, Nicole Fontaine, Adam Gierek, Norbert Glante, András Gyürk, David Hammerstein, Erna Hennicot-Schoepges, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Anne Laperrouze, Eluned Morgan, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Paul Rübig, Andres Tarand, Britta Thomsen, Radu Țîrle, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Neena Gill, Lambert van Nistelrooij, Vladimir Urutchev |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Holger Krahmer, Umberto Pirilli |
||
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0196.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
18.12.2007 |
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
22 5 1 |
|
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Francisco Assis, Graham Booth, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Ignasi Guardans Cambó, Eduard Raul Hellvig, Jacky Henin, Syed Kamall, Sajjad Karim, Alain Lipietz, Marusya Ivanova Lyubcheva, Erika Mann, David Martin, Vural Öger, Georgios Papastamkos, Godelieve Quisthoudt-Rowohl, Tokia Saïfi, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Gianluca Susta, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Corien Wortmann-Kool, Zbigniew Zaleski |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Stavros Arnaoutakis, Jean-Pierre Audy, Jens Holm, Jan Marinus Wiersma, |
||
|
Jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés) |
Guy Bono, Ulrich Stockmann |
||