JELENTÉS az energiahatékonysági cselekvési tervről: a lehetőségek kihasználása

8.1.2008 - (2007/2106(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Fiona Hall

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az energiahatékonysági cselekvési tervről: a lehetőségek kihasználása

(2007/2106(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a Bizottság 2006. október 19-i, „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleményére (COM(2006)0545),

–    tekintettel a fent említett 2006. október 19-i bizottsági közleményt kísérő (SEC(2006)1173) bizottsági személyzeti munkadokumentumra,

–    tekintettel a cselekvési terv hatásvizsgálatára (SEC(2006)1174) és az összefoglalóra (SEC(2006)1175),

–    tekintettel az európai energiapolitikáról szóló, 2007. január 10-i bizottsági közleményre (COM(2007)0001),

–    tekintettel a 2007. március 8–9-i Európai Tanácsnak az Európai Tanács európai energiapolitikára vonatkozó cselekvési tervének (2007–2009) jóváhagyására vonatkozó elnökségi következtetéseire (7224/07),

–    tekintettel a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő ellátásáról szóló, 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK tanácsi irányelvre[1],

–    tekintettel az épületek energiateljesítményéről szóló, 2002. december 16-i 2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

–    tekintettel a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3],

–    tekintettel az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, valamint a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. július 6-i 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[4],

–    tekintettel az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5],

–    tekintettel az Amerikai Egyesült Államok kormánya és az Európai Közösség közötti, az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2006. december 18-i 2006/1005/EK tanácsi határozatra[6] és a fent említett megállapodás[7] szövegére,

–    tekintettel az irodai berendezésekre vonatkozó közösségi energiahatékonysági címkézési programról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2006)0576),

–    tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[8], és különösen annak II. címe „Intelligens energia – Európa program” című III. fejezetére,

–    tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[9],

–    tekintettel a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről szóló, 2001. március 19-i 761/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[10],

–    tekintettel az „Energiahatékonyság, avagy többet kevesebbel” című zöld könyvről szóló 2006. június 1-jei állásfoglalására[11],

–    tekintettel az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyvről szóló 2006. december 14-i állásfoglalására[12],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6‑0003/2008),

A. mivel ha a globális hőmérséklet az iparosodás előtti korszakhoz képest több mint 2°C-kal nő, kaotikus éghajlatváltozás következik be, amit többek között az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság 2007. májusi jelentése is alátámaszt; mivel 2015-ig a szénkibocsátás drasztikus csökkentésére van szükség, ha a globális hőmérséklet-növekedést legfeljebb 2°C-on akarjuk tartani; mivel a hatékonyabb energiafelhasználás a szénkibocsátás-csökkentés legközvetlenebb és leginkább költséghatékony módja,

B.  mivel az energiahatékonyságnak döntő szerepet kell játszania az Európai Unió energiaimporttól való függőségének mérséklésében, az energiaforrások jövőbeni szűkösségének kezelésében és az energiaársokk hatásának csökkentésében,

C. mivel az energiahatékonysági cselekvési tervre vonatkozó hatásvizsgálat megerősítette, hogy a Bizottságon belül minden döntéshozatali szinten hiány tapasztalható a végrehajtási kapacitás tekintetében, és számítása szerint további 20 munkatársra lenne szükség a cselekvési terv sikeres végrehajtásához,

D. mivel az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelvet csak öt tagállam ültette át megfelelően,

E.  mivel a 2006/32/EK irányelv előírja a tagállamok számára, hogy 2007. június 30-ig nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet (NEEAP) nyújtsanak be a Bizottságnak; mivel 2007. szeptember 1-jéig a Bizottsághoz csak kilenc NEEAP érkezett be, és 2007. október 30-ig is csak tizenöt,

F.  mivel a 2004/8/EK irányelv tagállamok általi végrehajtása a nemzetközi piacon késedelmes és messze nem tökéletes,

G. mivel az Európai Unió a világ egyik leggazdagabb és technológiailag legfejlettebb térsége; mivel az Európai Unió 1990 óta gazdasági teljesítményét közel 40%-kal, egy főre jutó átlagos jövedelmét pedig egyharmadával növelte; mivel ugyanezen időszakban az energia és az energiaforrások iránti igény csak 11%-kal nőtt,

H. mivel az információs és kommunikációs technológiákkal – a megfelelő politikai jelzések megadása esetén – az EU 20%-os célkitűzésén túlmenő további termelékenységjavulást lehetne elérni; mivel bizonyos technológiákat, mint például a „smart grid” (intelligens rácshálózat) technológiát, az intelligens irányítási rendszereket és a „speckled” (foltokon alapuló) számítási technológiákat ezért hatékony politikai ajánlások tárgyává kell tenni,

1. üdvözli a fent említett 2006-os energiahatékonysági cselekvési tervet, és helyesli annak célkitűzéseit és szándékát;

2.  úgy véli, hogy az a cél, hogy az energiahatékonyság 2020-ra több mint 20%-kal javuljon – az önálló strukturális vagy árhatásoknak köszönhető változásokon felül –, technikailag és gazdaságilag teljesen megvalósítható, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák e cél, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos célértékek megvalósulását;

3.   aggodalommal jegyzi meg, hogy az energiahatékonyságról szóló jelenlegi jogszabályok tagállami végrehajtása hiányos, és az ütemtervhez képest lemaradás tapasztalható;

4.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az energiahatékonysági politikát valamennyi kormányzási szinten végrehajtsák;

5.  megállapítja, hogy a 2004/8/EK irányelv tagállamok általi végrehajtása nem fejeződött be, és messze elmarad az ütemtervtől;

6.  helyteleníti, hogy nem alkalmaznak annyi bizottsági tisztviselőt, amennyi szükséges lenne a cselekvési terv és az alapjául szolgáló energiahatékonysági jogszabályok teljes mértékű és haladéktalan végrehajtásához;

7.   sajnálja, hogy a cselekvési tervben 2007-re előirányzott 21 bizottsági intézkedésből 2007. szeptember 1-jéig csak háromnak a teljes körű végrehajtására került sor, és megjegyzi, hogy a Bizottság 2007. október 30-ig a 2007-re ütemezett 21 intézkedésből csak 16-tal kapcsolatban jelezte, hogy „sínen van”, továbbá sajnálja, hogy a fő termékcsoportok energiateljesítményére vonatkozó minimumkövetelmények elfogadásával kapcsolatos ütemtervhez képest komoly csúszás tapasztalható;

8.  helyteleníti, hogy az éghajlatváltozás problémájának kezelésével és az EU energiaimportjának csökkentésével kapcsolatos szólamok ellenére több tagállam kormánya sem helyezi előtérbe az energiahatékonysági jogszabályok teljes körű és haladéktalan átültetését és teljesítését;

9.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az Európai Energiaipari Szabályozók Tanácsával (CEER) folytatandó együttműködésről a jövőben elfogadandó szándéknyilatkozat kidolgozását, amely közös iránymutatásokat és közös magatartási kódexet fog meghatározni valamennyi ágazatban az energia-végfelhasználási hatékonyság javítása céljából;

10. sürgős és őszinte vizsgálat elvégzésére hív fel a Bizottságban és az egyes tagállamokban a kapacitásbeli hiányosságokkal és egyéb akadályokkal kapcsolatban, amelyek eddig az energiahatékonysági jogszabályok nem megfelelő végrehajtásához vezettek, valamint azzal kapcsolatban, hogy hogyan szüntethetők meg ezek a hiányosságok és akadályok;

11. különösen azt állapítja meg, hogy általánosságban hiányzik az energiahatékonysággal kapcsolatos egyszerű, közvetlen tájékoztatás és szervezeti támogatás olyan szükséghelyzetben, amely kialakulhat hirtelen (pl. ha egy háztartási készülék vagy más berendezés elromlik), vagy konkrét esethez kapcsolódhat (pl. költözködés); úgy véli, hogy a polgárok gyakorlati szükségleteinek figyelmen kívül hagyása több energiahatékonysági programot tönkretesz, ezért hangsúlyozza a gyakorlati segítségnyújtás és a közvetlen finanszírozás fontosságát;

12. hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarítás előmozdítása érdekében különféle ágazatokban, például a közlekedésben, az építőiparban, az energiaiparban és a feldolgozóiparban kulcsfontosságú technológiaként népszerűsíteni kell az információs és kommunikációs technológiákat (ikt); ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság tanulmányát, amely arra irányul, hogy felmérje a különböző, ikt-n alapuló vezető technológiák lehetséges hozzájárulását az uniós gazdaság energiahatékonyságának javításához és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig történő csökkentéséhez; sürgeti a Bizottságot, hogy ebben a tanulmányban foglalkozzon általában az intelligens irányítási rendszerekkel, és különösen a smart grid (intelligens rácshálózat) technológiákkal, valamint a beágyazott rendszerekkel;

Berendezések és készülékek

13. üdvözli az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények elfogadására vonatkozó stratégiát, és felszólítja a Bizottságot, hogy 2008-ig a légkondicionálás és valamennyi típusú televíziókészülék tekintetében állapítson meg és alkalmazzon ilyen követelményeket sürgeti, hogy ezt a címkézés dinamikus felülvizsgálatával együtt végezzék, és megállapítja, hogy a CE jelzés segítheti az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények érvényesítését; felszólítja a tagállamokat, hogy szenteljenek több forrást a piacfelügyelet számára;

14. jóváhagyja a fő termékcsoportoknak a háztartási világítással történő kiegészítését, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság az Európai Tanács 2007. márciusi következtetéseivel összhangban betartsa a legrosszabb hatásfokú égők piacról történő kivonására vonatkozó javasolt ütemtervet;

15. megállapítja a LED lámpatechnológia közelmúltbeli fejlődését; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a LED lámpákkal kapcsolatos kutatás előmozdításának és használatuk bővítésének lehetőségeit;

16. sürgeti a Bizottságot, hogy állapítson meg határidőket a legkevésbé energiahatékony berendezések, készülékek és más, energiát használó termékek – mint például a teraszfűtők – piacról történő kivonása tekintetében;

17. üdvözli, hogy hangsúlyt kap a készenléti veszteségek csökkentése és az olyan termékek és technológiák elterjesztése, amelyek szavatolják, hogy az energiát használó áruk és készülékek csak akkor használnak energiát, amikor az ténylegesen szükséges; felhívja a Bizottságot, hogy a készenléti teljesítményre vonatkozóan terjesszen elő egy „egy wattos” követelményt és készítsen elemzést a készenléti módban történő fogyasztás minimálisra csökkentéséből és kiiktathatóság esetén – különösen passzív készenlét esetén – a felszámolásából nyerhető potenciális energiamegtakarításról;

18.  üdvözli az új Energy Star megállapodás Egyesült Államokkal való aláírását, amely az irodai berendezések tekintetében közös energiahatékonysági szabványokat állapít meg, és különösen a kötelező közbeszerzésről szóló rendelkezés végrehajtási rendeletbe való beépítését; sürgeti a Bizottságot, hogy a 2007. április 30-i EU–USA csúcstalálkozón vállalt kötelezettséggel összhangban segítse elő az EU és az Egyesült Államok közötti Energy Star együttműködés alkalmazási körének más termékekre való kiterjesztésével kapcsolatos tárgyalásokat;

19. üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy 2010-re az összes egyéb jelentős energiafelhasználó készülék és berendezés tekintetében energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeket határozzanak meg; felhívja a Bizottságot, hogy kezdje ezt a piac legkevésbé energiahatékony termékeivel;

20. támogatja a Bizottság fűtési és hűtési technológiák ökocímkézésére vonatkozó kritériumok megfogalmazására irányuló erőfeszítéseit, amelyek különösen az elsődleges energiafelhasználást fednék, annak biztosítása céljából, hogy a felhasználók garantáltan megbízható tájékoztatást kapjanak az épületfűtési és -hűtési berendezések tekintetében a piacon rendelkezésre álló leghatékonyabb és leginkább környezetbarát lehetőségekről;

21. sürgeti az intelligens mérőműszerek beszerelésével kapcsolatos 2006-os követelmények szigorú végrehajtását a fogyasztók tudatos villamosenergia-felhasználásának javítása és annak érdekében, hogy a villamosenergia-szolgáltatók segítséget kapjanak az igények hatékonyabb kielégítéséhez, és hogy segítsenek az energiahatékonysági statisztikákra vonatkozó előírások javításában;

22. szorgalmazza egy szabvány megfogalmazását a központi fűtési rendszerekben és távfűtési hálózatokban használandó intelligens hőfogyasztás-mérők tekintetében, amelynek az a célja, hogy felelősségteljesebb magatartásra ösztönözze a végfelhasználókat („annyit fizetsz, amennyit fogyasztasz”), és hogy megszüntesse az átalánydíjas rendszereket, amelyek ellentétes hatást váltanak ki;

23. azt az álláspontot képviseli, hogy az ipari technológiáknak szavatolniuk kell, hogy a termelési folyamatokban kevesebb energiát használjanak fel; úgy véli, hogy jelentős energiamegtakarítás lenne elérhető a járművek és a közlekedési eszközök súlyának csökkentésével;

Teljesítményre vonatkozó követelmények kiépítése

24. sürgeti a Bizottságot, hogy indítson jogsértési eljárást azok ellen a tagállamok ellen, amelyek nem ültették át megfelelően, vagy nem hajtották végre teljes mértékben a 2001/91/EK irányelvet;

25. tekintettel az épületek hosszú élettartamára megállapítja, hogy mindennél fontosabb annak biztosítása, hogy az új épületek a lehető legszigorúbb energiahatékonysági normák szerint épüljenek, és hogy a meglévő épületeket az aktuális normáknak megfelelően korszerűsítsék; véleménye szerint a felújítás alternatívájaként esetenként támogatni kellene a nem energiahatékony épületek energiahatékony új épületek építésével párosuló elbontását;

26. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 2002/91/EK irányelvet, hogy 2009-től a 6. cikk hatálya alatt mérettől függetlenül minden olyan épület szerepeljen, amely fűtést vagy hűtést igényel;

27. felszólítja a Bizottságot, hogy a vízmelegítők teljesítményének felülvizsgálata során vegye figyelembe, hogy a kapcsolt energiatermelésen alapuló (mikroléptékű kombinált hő- és energiatermelés) vízmelegítők messze a leghatékonyabbak, és ennek megfelelően határozza meg a vízmelegítők teljesítményére vonatkozó minimumkövetelményeket;

28. üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy az új és felújított épületek, valamint a komponensek, például ablakok és ablakbevonatok esetében, teljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeket állapítsanak meg;

29. felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő kötelező erejű követelményt arra vonatkozóan, hogy 2011-től minden, fűtést és/vagy hűtést igénylő új épület a passzív házra vagy az annak megfelelő nem lakóépületekre vonatkozó normák szerint épüljön, valamint arra vonatkozó követelményt, hogy 2008-tól passzív fűtési és hűtési megoldásokat alkalmazzanak;

30. felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a távhőellátó és távhűtő rendszerek fokozatos bevezetését valamennyi épületben, hogy az energia átalakítása során keletkező veszteségek hasznosításával visszaszorítsák a fosszilis tüzelőanyagok hűtésre és fűtésre való felhasználását;

31. felhívja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyság előmozdítását célzó adózási és egyéb intézkedések mérlegelésekor vegye figyelembe a passzív fűtést és hűtést szolgáló építészeti megoldásokat, mint például a termikus tulajdonságokkal rendelkező építőipari szerkezeteket;

32. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a komforthűtés iránti növekvő igény kielégítésének hatékony alternatívájaként támogassák a megújuló energiaforrásokból működtetett távhűtő rendszereket;

33. felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre az épületek energiahatékonyságának előmozdítására irányuló nemzeti, regionális és helyi intézkedések – különösen a pénzügyi intézkedések – átlátható, az uniós polgárok számára hozzáférhető adatbázisát az EU-ban a legjobb gyakorlatok kicserélése és a nyilvánosság tájékoztatása és tudatosságának növelése érdekében;

Villamosenergia-termelés és -elosztás

34. ösztönzi a tagállamokat, hogy nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervükbe építsenek be a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés növelésére, a villamosenergia-ellátás, a hő- és hűtésszolgáltatás holisztikus tervezésére és ösztönzésére való átállásra, a kapcsolt energiatermelő kis és mikroegységek használatát ösztönző intézkedések előmozdítására, valamint az ezek előtt álló akadályok felszámolására vonatkozó tervezeteket; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kedvezőtlenül bírálja el azon nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket, amelyek nem tartalmazzák az említetteket;

35. rámutat arra, hogy a szállítás és az elosztás az energiaveszteségek és az áramszünetek forrásai közé tartozik, és hangsúlyozza, hogy a mikro-energiatermelés és a decentralizált és diverzifikált energiatermelés fontos szerepet tölthet be az ellátás biztonságának biztosításában és a veszteségek csökkentésében; úgy véli, hogy az infrastruktúra javítását célzó ösztönzőket kell létrehozni az átviteli és elosztási veszteségek csökkentése érdekében;

36. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet a hőenergia-piacra, mivel a hőenergia képezi az energiafogyasztás legnagyobb részét, valamint azokra az eszközökre (várostervezés, hőtérképek készítése, befektetési ösztönzők), amelyek a távhőellátó és távhűtő infrastruktúrák fejlesztésén keresztül lehetővé fogják tenni a megújuló erőforrásokból származó felesleges hőenergia hasznosítását;

37. felszólítja a Bizottságot, hogy kísérje szorosan figyelemmel a 2007/8/EK irányelv végrehajtását, és értékelje, hogy a támogatási rendszerek megfelelőek-e a nagyhatékonyságú kapcsolt energiatermelés nemzeti potenciáljának kihasználásához;

38. felhívja a Bizottság figyelmét annak szükségességére, hogy helyi hűtési hálózatokat vezessenek be hatékony alternatív válaszként a komforthűtés iránti növekvő igényre, és hogy drasztikusan csökkentsék a kapcsolódó CO₂-kibocsátást;

39. kéri a Bizottságot, hogy a meglévő gazdasági ösztönzők hatályát terjessze ki olyan fejlesztésekre, amelyek a megújuló energiaforrásokból nyert energiának a már létező, fosszilis energiahordozók szállítására kialakított hálózatára való csatlakozását teszik lehetővé; úgy véli, hogy a már meglévő hálózatok fejlesztése kisebb költséggel és rövidebb idő alatt jelentős mértékben megnövelné a megújuló energiaforrásokból táplálkozó energiatermelés hatékonyságát, és ezen időszerű fejlesztések következtében egyúttal az ellátásbiztonság növekedéséhez is hozzájárulna;

Közlekedés

40. felhívja a Bizottságot, hogy minden közlekedési mód esetében – ideértve a tömegközlekedést is – határozzon meg energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelményeket; hangsúlyozza az energiahatékony közlekedéspolitika szükségességét, amely a városi területeken a tömegközlekedést, a kerékpározást és a gyaloglást részesíti előnyben; üdvözli a városi közlekedésről szóló zöld könyvet és felhívja a Bizottságot, hogy indítson kezdeményezést, amely kifejezetten a városi közlekedésre, illetve az éghajlatvédelem, az energiamegtakarítás és a közegészségügy egy városoknak szóló, fenntartható mobilitási politikában való integrálásának kérdésére irányul; az EU városait olyan intézkedések megfontolására buzdítja, amelyek csökkentik a gépkocsikból és személygépkocsi forgalomból származó széndioxid kibocsátását, például forgalomterhelési díjak bevezetésével; emlékeztet arra, hogy valamennyi új személygépkocsi eladása alkalmával a szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó kötelező éves határértékek hozzájárulnak az EU számára előírt CO₂-célértékek eléréséhez;

41. felhív az új személygépkocsik forgalmazása alkalmával a tüzelőanyag-fogyasztásról és CO₂-kibocsátásról szóló vásárlói információk rendelkezésre állásáról szóló, 1999. december 13-i 1999/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] oly módon történő módosítására, amely rendelkezik a gépkocsik címkézésekor a készülékek címkézésénél használatos egyértelmű, A-tól G-ig terjedő osztályozásról; indítványozza, hogy az új gépkocsik reklámozására és marketingjére szánt hely legalább 20%-át az üzemanyag-hatékonyságra és a kibocsátásra vonatkozó információk kapják;

42. sajnálja továbbá, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében tett uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban a CO₂-kibocsátásokat csökkentő, a személygépkocsik adóztatására javasolt irányelvet a Tanács még mindig nem fogadta el, és sürgeti annak mielőbbi végrehajtását;

43. felszólítja a Bizottságot egy olyan keretstratégia kidolgozására, amellyel érdemben előremozdítható a városi- és elővárosi közlekedés hatékonysága, amely rendszerszintű, hatékonysági és a szolgáltatási színvonalat középpontba helyező vizsgálatot és megvalósíthatósági elemzést követel meg a városi és elővárosi közlekedési rendszerek üzemeltetőitől, és amely a közlekedési rendszerek fejlesztését célzó horizontális támogatási rendszerek létrehozását szigorúbb feltételekhez köti a hatékonyság és az egységesség tekintetében;

44. üdvözli a Tiszta Égbolt Közös Vállalkozást, amelynek célja zöldebb, környezetvédelmi szempontból fenntarthatóbb és energiahatékony repülőgépek gyártása;

Pénzügyi megállapodások és regionális politika

45. megállapítja, hogy fontos az energiahatékonyság támogatását szolgáló strukturális finanszírozáshoz való hozzáférés, például az Európai Beruházási Bankon, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankon valamint a magánbankrendszereken keresztül is;

46. felhívja a Bizottságot, hogy a meglévő lakások energiahatékonyságának javítására fordítandó strukturális és kohéziós finanszírozás arányát 3%-ról legalább 5%-ra növelje, és hogy elvárja a tagállamoktól, hogy ezt a lehetőséget teljes mértékben használják ki;

47. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az energiahatékonyságot támogató uniós finanszírozás nagy része annak ellenére bonyolult, hogy léteznek a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források (JEREMIE); megállapítja, hogy az egyszerű és hozzáférhető finanszírozás hiánya óriási akadályt jelent különösen azon kis- és mikrovállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek az összetett programokhoz való hozzáféréshez szükséges kapacitással;

48. megállapítja a kutatás és fejlesztés valamint az innováció alapvető fontosságát az energiahatékonyság területén; sürgeti a tagállamokat, regionális hatóságokat, helyi hatóságokat és nem kormányzati szervezeteket, hogy használják ki a hetedik keretprogram, a strukturális alapok, a versenyképességi és innovációs keretprogram / „Intelligens energia – Európa” keretében rendelkezésre álló forrásokat, amelyeknek az a rendeltetése, hogy ösztönözzék az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatást, előmozdítsák a megújuló energiára épülő technológiákat és az energiaszállítás és -tárolás energiaveszteségek csökkentését célzó új módszereinek fejlesztését; sürgeti a Bizottságot, hogy nagyvonalúan válaszoljon az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatás finanszírozására irányuló felhívásokra; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az energiahatékonyság nagy prioritást kapjon azokon a tartós erőfeszítéseken belül, amelyeket az uniós kutatási és technológiai fejlesztési programok felhasználásának maximalizálása érdekében tenni kell;

49. felhív a mikrovállalkozások háztartásokhoz hasonló kezelésére, és arra, hogy számukra az energiahatékonyság javításához nagyon egyszerű finanszírozást – például kezdeti támogatást – kell biztosítani;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az energiahatékonysági intézkedések szempontjából kedvezőbb állami támogatási szabályokat (mint például ökoinnováció és termelékenységjavítás); úgy véli, hogy ezeknek a szabályoknak egyszerűnek, gyakorlatiasnak és átláthatónak kell lenniük, és meg kell szüntetniük az energiahatékonysági intézkedések eredményes végrehajtása előtt álló akadályokat;

51. felszólítja a Bizottságot, hogy kiemelten sürgős ügyként terjesszen elő egyedi intézkedésekre vonatkozó javaslatokat, amelyek célja a nagyobb mértékű energiahatékonyság elérése a legkülső régiókban, amely igazodik az e régiókat sújtó állandó megszorítások hatásaiból eredő sajátos tulajdonságaikhoz;

52. hangsúlyozza a helyi és regionális energiaügynökségek szerepét az energiahatékonysági intézkedések eredményes végrehajtásában; felszólít valamennyi ügynökségnek (európai, nemzeti és helyi) az energiahatékonysági cselekvési tervek megfogalmazásába és végrehajtásába történő bevonására;

Adózás

53. felszólítja a Tanácsot, hogy ösztönözze a tagállamokat az épületek energiahatékonyságát javító munkaköltségekre, anyagokra és komponensekre kivetett hozzáadottérték-adó kulcsának csökkentésére; felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a teljes adórendszer koherens módon vegye figyelembe az épületek energiahatékonyságának javítására irányuló célkitűzést;

54. ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki azt a lehetőséget, hogy a magáningatlanok energiahatékonyság-fokozását célzó felújítása és javítása esetén a munkaerőre vonatkozó hozzáadottérték-adó mértéke csökkenthető; üdvözli a Bizottság határozatát, hogy elemzi a leginkább energiahatékony készülékeket vásárlóknak és az ilyen készülékeket gyártó és támogató vállalkozásoknak nyújtott adójóváírás hatékonyságát;

55. megállapítja, hogy az adózás tagállami hatáskörbe tartozik; megállapítja, hogy a tagállamok által választott adózási intézkedések az összes nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv részét képezhetik; kiáll a környezeti költségek internalizálása mellett;

56. felszólítja az összes tagállamot arra, hogy vezessen be egyedi adóösztönzőket, amelyek energiahatékonysági intézkedések megtételére és energiahatékony termékek vásárlására késztetik a háztartásokat, a mikrovállalkozásokat és a magánház-tulajdonosokat;

57. úgy ítéli meg, hogy az energetikai szempontból nem hatékony épületek lebontása esetén, bizonyos körülmények között, illetve ha ez energiahatékony új épületek építésével párosul, adóösztönzők állhatnak rendelkezésre;

A magatartás megváltoztatása

58. rámutat, hogy a közszférának jelentős szerepet kell játszania az energiahatékony megoldások előmozdításában;

59. egyetért azzal, hogy az energiahatékonysággal kapcsolatos oktatási és képzési programoknak fontos szerepük van, különösen a kis- és középvállalkozások esetében; megállapítja, hogy az energiával kapcsolatos oktatásnak nagyon korai életkorban el kell kezdődnie, és a kapcsolódó tananyagokat az egész EU-ban be kell építeni az iskolák oktatási programjába; megállapítja, hogy az építésre és az energiafelügyeletre vonatkozó innovatív technikák elindításához nagyszámú megfelelően képzett munkaerőre lesz szükség; aggódik amiatt, hogy a tagállamok még nem hoztak létre megfelelő képzési programokat az energiahatékonysággal kapcsolatos szakismeretek vonatkozásában; kéri, hogy a humán erőforrással kapcsolatos követelményeket tekintsék a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek alapvető elemének;

60. ösztönzi a regionális és helyi hatóságokat, hogy építsenek ki szoros partneri kapcsolatokat a regionális energiaügynökségekkel az energetikai szakemberek és a kapcsolódó ágazatokban dolgozó szakértők képzési feltételeinek fejlesztése érdekében; hangsúlyozza a helyi szereplők összehangoltabb hálózatainak szükségességét az energiahatékonyság terén bevált gyakorlatok kevésbé fejlett régiók számára történő továbbadása céljából;

61. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások – mint például az energiaauditálás – fontos szerepet tölthetnek be a hulladékok mennyiségének csökkentésében és az egyes épületek energiapotenciálja jobb kihasználásának előmozdításában; sürgeti a tagállamokat, illetve ezek regionális, helyi és más hatóságait, hogy jó példával járjanak elöl nemcsak a közigazgatási épületekkel, hanem más középületekkel, így például iskolákkal, egyetemekkel és kórházakkal, valamint a víz- és energiaszolgáltatás, a közlekedés és a postai szolgáltatások terén működő szervekkel;

62. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a behaviorista közgazdaságtan és az emberi döntéshozatal kutatását, hogy segítsen a jövőbeni energiahatékonysági tájékoztató kampányok kialakításában (mint például a „Fenntartható energia – Európa” kampány), és ezáltal maximalizálja hasznukat;

63. egyetért azzal, hogy az energiahatékonyság az otthonokban kezdődik; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a Parlamentet, hogy vegyék át a kezdeményezést annak megkövetelésével, hogy minden uniós intézmény épülete tekintetében példamutató energiateljesítmény-normákat követelnek meg az intézmények energiafelhasználásának szélesebb körű ellenőrzése részeként, amelynek magában kell foglalnia a munkavégzéssel és az utazással kapcsolatos megoldásokat, az ösztönzőket és helyszíneket, valamint a berendezéseket és a beszerzést;

64. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy évente szervezzék meg az energiahatékonyság európai akciónapját;

65. megállapítja, hogy a csúcstechnológiai ágazat kritikus szerepet tölthet be a fogyasztói tudatosság fokozásában és a fogyasztók energiahatékonysághoz való hozzájárulásra való hajlandóságának növelésében olyan termékek felkínálásával, amelyek energiahatékonyak és egyúttal magasabb színvonalat képviselnek;

66. úgy véli, hogy az energiaellátók és a fogyasztók közötti energia-szolgáltatási szerződések hatékony eszközök a fűtő- és hűtőberendezések hatékonyságának növelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg az ilyen szerződések megkötése előtt álló adminisztratív és jogi akadályokat;

Városok

67. elismeri az energiahatékonysággal kapcsolatos bevált városi gyakorlatok cseréjének és elősegítésének fontosságát; javaslata szerint a meglévő Eurocities fórum ennek hatékony eszköze lehet;

68. sürgeti, hogy a Bizottság és a többi uniós intézmény működjenek együtt az EU nagyvárosaival, támogatva az ikerintézményi együttműködésre szánt költségvetést és a helyes gyakorlatok nagyobb városok közötti cseréjét;

69. üdvözli a „Polgármesterek Szövetsége” kezdeményezést, amely Európa 20–30 legnagyobb, élen járó városának polgármesterét tömöríti egy állandó hálózatba, és további részleteket kér ennek létrehozásával kapcsolatban; hangsúlyozza azonban, hogy a „Polgármesterek Szövetségének” ki kell egészítenie a már létező hasonló hálózatok tevékenységét;

A globális dimenzió

70. támogatja az energiahatékonysági együttműködés nemzetközi platformjának létrehozására irányuló bizottsági javaslatot; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a nemzetközi együttműködést az energiahatékonyság területén, ezzel szavatolva, hogy az új szabályok és szabványok ne tegyék töredezetté a világpiacot; kéri, hogy ezek a nemzetközi – két- és többoldalú – megállapodások ne csupán az energiahatékonysági teljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények iránti közös kötelezettségvállalást foglalják magukban, hanem az energiahatékonysági technológia megosztását is; megállapítja, hogy a technológia elterjesztése stratégiai szempontból feltétlenül szükséges, ami a szellemi tulajdonjogok közérdekű megközelítését kívánja meg;

71. méltányolja a közös energiahatékonysági követelményekkel kapcsolatban – különösen Kínával – műszaki szinten jelenleg folytatott munkát; aggódik amiatt, hogy ezt a munkát aláássa a tagállamok közötti összhang hiánya, ami zavart idéz elő a harmadik országokban; a szabványokkal kapcsolatos integrált megközelítésre szólít fel;

72. megállapítja, hogy általános nyugtalanság tapasztalható azzal kapcsolatban, hogy Oroszország nem lesz képes kielégíteni a hazai és a szerződéses földgázszükségletet, és az energiabiztonság érdekében sürgeti a Bizottságot, hogy szánjon nagyobb forrásokat az EU és Oroszország közötti energiahatékonysági párbeszédre, külön figyelmet fordítva az orosz távhőellátó hálózatok korszerűsítésére és az olajmezőkön jelenleg elégetett földgáz hasznosítására;

73. üdvözli a Tanácsnak Afrika és az EU közötti energiaügyi partnerség kialakítására irányuló kezdeményezését, és kéri, hogy ez a partnerség Afrikában az energiahatékonyságot és a fenntartható növekedést helyezze előtérbe;

74. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1] ¹ HL L 297., 1992.10.13., 16. o. Az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.
• [2] ² HL L 1., 2003.1.4., 65. o.
• [3] ³ HL L 52., 2004.2.21., 50. o.
• [4] ⁴ HL L 191., 2005.7.22., 29. o.
• [5] ¹ HL L 114., 2006.4.27., 64. o.
• [6] ² HL L 381., 2006.12.28., 24. o.
• [7]  HL L 381., 2006.12.28., 26. o.
• [8] ⁴ HL L 310., 2006.11.9., 15. o.
• [9] ⁵ HL L 412., 2006.12.30., 1. o.
• [10] ⁶ HL L 114., 2001.4.24., 1. o. Legutóbb az 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.
• [11] ⁷ HL C 298. E, 2006.12.8., 273. o.
• [12] ⁸ HL C 317. E, 2006.12.23., 876. o.
• [13]  HL L 12., 2000.01.18., 16. o. Legutóbb az 1882/2003/EK rendelettel módosított irányelv.

INDOKOLÁS

Háttér

A legfrissebb tudományos bizonyítékok szerint mindössze nyolc év áll a világ rendelkezésére ahhoz, hogy megoldja a globális felmelegedés problémáját. Ha a globális hőmérséklet több mint 2°C-kal nő az iparosodás előtti korszakhoz képest, megjósolható, hogy az éghajlatváltozás ellenőrizhetetlenné válik.

Az energiahatékonyság a leginkább költséghatékony és közvetlenül rendelkezésre álló eszköz abban a küzdelemben, hogy határt szabjunk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának. Már számos energiahatékony technológia létezik, amelyeket sokkal rövidebb idő alatt lehet bevezetni, mint amennyi a nagyobb, új építési projektekhez szükséges.

Az energiahatékonyság döntő fontosságú eszköz az EU arra irányuló erőfeszítései tekintetében is, hogy megfelelő energiaellátást biztosítson különösen azon tagállamok számára, amelyek jelenleg az orosz földgáztól függnek. Az energiahatékonyság jelentőségét a szállító országokban sem lehet figyelmen kívül hagyni: az IEA számítása szerint az európai OECD-országokba irányuló orosz export ötödével egyenértékű energia takarítható meg a fejlett technológia és az energiahatékonyság oroszországi alkalmazása révén.

Ezen túlmenően az energiahatékonyság fontos szerepet játszik a lisszaboni program végrehajtásában: az energiahatékonyság azonos a gazdasági hatékonysággal. Az energiahatékony ipar hatalmas növekedési ágazat a foglalkoztatás szempontjából, a munkahelyteremtés tekintetében az épületfelújítás áll az élen. Piebalgs biztos számításai szerint (Berlin, 2007. április) amennyiben az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv 6. cikkéből kivesszük az 1000 m2 küszöbértéket, az további 250 000 új munkahelyet eredményezne, valamint 70 millió toe megtakarításhoz és a CO₂-kibocsátás 140 millió tonnával való csökkenéséhez vezetne.

Feltétlenül szükség van az energiahatékonyság stratégiai szabályozására. Jóllehet 1990 óta az EU-ban javult az energiaintenzitás, ahhoz nem javult eléggé, hogy ellentételezze a GDP évenkénti növekedését, aminek következtében a végleges energiafogyasztás mégis nőtt. A szénkibocsátások kereskedelme napjainkban alapvető fontosságú globális eszközt biztosít az éghajlatváltozás problémájának kezelése során, nincs azonban arra vonatkozó bizonyíték vagy példa, hogy önmagukban a piaci mechanizmusok rövid távon eredményre vezetnek. Ahhoz, hogy az éghajlatváltozás megfékezéséhez szükséges idő alatt energiamegtakarítást érjünk el, arra van szükség, hogy a fogyasztók az egyre inkább energiahatékony lehetőségek korlátozott körében gyakorolják a választási lehetőséget.

A Bizottság energiahatékonysági cselekvési tervének stratégiai jelentőségét kiemelte, hogy a terv 2006. októberi elindításakor Barroso elnök személyesen is részt vett.

A cselekvési terv erősségei és gyengeségei

Az előadó örvendetesnek tartja a cselekvési tervet, és különösen azt, hogy hangsúlyt kap az épületek és készülékek által okozott energiaveszteség problémájának kezelése.

A terv stratégiai megközelítést vázol fel. Azon épületek esetében, ahol az energiafogyasztás meghaladja a 40%-ot, az új épületekre vonatkozó szigorú követelményekhez a meglévő épületek – amelyek 75%-a még 2050-ben is állni fog – energiahatékonyságának javítására irányuló intézkedések kapcsolódnak. Az előadó úgy véli, hogy az energiateljesítményre vonatkozó követelményeknek szigorúaknak kell lenniük, és azokat minden, fűtést és hűtést igénylő, tehát energiaszükséglettel rendelkező épületre alkalmazni kell. Az új épületek esetében a passzív házakra vonatkozó normák felé való elmozdulást fel kell gyorsítani. A minimális fűtést és hűtést igénylő passzív házak építéséhez szükséges technológia és szakértelem már rendelkezésre áll, de ezeket még szélesebb körben el kell terjeszteni.

A Bizottság a készülékekkel kapcsolatban dinamikus címkézési tervet javasol, amelyhez a legkevésbé hatékony termékek piacról történő kivonására irányuló intézkedések kapcsolódnak. A hatékonyság érdekében ezt szigorú ütemterv szerint kell véghez vinni. Az előadó úgy véli, hogy a készülékek címkézésével kapcsolatban alkalmazott megközelítés a gépkocsik szénkibocsátásának kezelése tekintetében is hatékony módszert biztosít, és azt a Bizottság által javasolt intézkedések mellett be kell vezetni.

Noha üdvözli a cselekvési terv lényegét, az előadónak nagyon komoly aggályai vannak annak valószínű hatékonyságát illetően. Ez a cselekvési terv nem egyedüli dokumentum. Korábbi energiahatékonysági jogszabályokra hivatkozik és azokon alapul, ide tartozik az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv, a környezetbarát tervezéssel kapcsolatos irányelv, valamint az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv. Ahhoz, hogy a jelenlegi cselekvési terv működjön, a korábbi jogszabályok hatékony végrehajtására van szükség. Ettől még nagyon messze vagyunk.

A Bizottság és a tagállamok kormányai egyaránt súlyos kötelességmulasztást követtek el az energiahatékonysági jogszabályok végrehajtása során. A Bizottság nem alkalmazott az EU jelenlegi cselekvési tervének alapjául szolgáló, az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv és a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek teljes mértékű és kellő időben történő végrehajtásához szükséges számú munkatársat. A tagállamok hibásak abban, hogy nem értették meg az energiahatékonyság stratégiai jelentőségét, és azt, hogy az energiahatékonyságnak politikai prioritássá kell válnia.

Most már az Európai Parlamenten a sor, hogy biztosítsa a politikai irányítást, amely a másik két intézményben hiányzott. Az EU választott képviselőinek folyamatosan ellenőrizniük kell a cselekvési tervet az Európai Parlamenten és a nemzeti parlamenteken, valamint olyan felügyeleti szerveken keresztül, mint az Energy Watch, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a cselekvési tervet teljes mértékben és az ütemtervnek megfelelően hajtják végre.

Mellékletek:

Forrás: "Energy and Transport in figures, 2006 - Part 2: Energy", Európai Bizottság, DG-TREN együttműködésben az Eurostat-tal.

Implementing measures under Directive on the Ecodesign of Energy-using Products (2005/32/EC) - State of play and next steps

Source: http://ec.europa.eu/energy/demand/legislation/images/planning_overview_first_15_products.gif

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (21.11.2007)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása
(2007/2106(INI))

A vélemény előadója: Heide Rühle

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel a hatékonyság hiánya miatt Európa továbbra is elpazarolja a rendelkezésére álló energia legalább 20%-át, továbbá a nem megfelelő hatékonyságú energiafelhasználás közvetlen költsége 2020-ra évente több mint 100 milliárd euróra tehető;

B.  mivel a becslések szerint a lakóépületek és kereskedelmi épületek esetében a teljes megtakarítási lehetőség az energiafelhasználás 27%-a, illetve 30%-a, a feldolgozóipar esetében 25%-a, a közlekedés esetében pedig 26%-a;

1.  üdvözli a Bizottságnak az energiahatékonyság javítását célzó integrált megközelítését; e tekintetben ismét rámutat az oktatás és a tájékoztatás döntő szerepére a tudatosság növelése és a szokások megváltozásának előmozdítása terén;

2.  hangsúlyozza a K+F terén tett befektetést ösztönző, az innovációt segítő és a technikai fejlődést előmozdító gazdasági környezet kialakításának jelentőségét; ismét megállapítja, hogy a megvalósított integrált energiapiac mind a környezet, mind az európai ipar versenyképessége szempontjából jelentős előnyökkel jár; kiáll amellett, hogy jelentős mértékben el kell mozdulni a munkabérek megadóztatásától a környezeti adóztatás irányába;

3.  emlékeztet arra, hogy az energiamegtakarítás a leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük a szénkibocsátást és ösztönözzük egy nagyméretű fejlett piac kialakítását az energiahatékony technológiák és termékek számára;

4.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az általános tudatosságot és az energiamegtakarításra irányuló motivációt az európai polgárok körében; úgy véli, hogy a polgárokat és a vállalkozásokat célzó, átfogó tájékoztató kampányt kell fontolóra venni és lehetőleg uniós forrásokból társfinanszírozni;

5.  úgy véli, hogy a közbeszerzési szabályok pozitív szerepet játszhatnak az energiahatékonyság fokozásában; sürgeti a tagállamok hatóságait, hogy az energiahatékonysági megfontolások integrálása érdekében teljes mértékben hasznosítsák a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv környezetvédelmi záradékát[1];

6.  osztja azt a véleményt, hogy az energiahatékonyság elsődleges fontosságú az építőiparban;

7.  üdvözli a városi fejlődés és a szociális lakások megújításának a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó új kohéziós szakpolitikai keretben megállapított egyértelmű támogatását;

8.  ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a lehetőséget, amelyet a magáningatlanok energiahatékonyság-fokozását célzó felújítása és javítása esetén a munkaerőre vonatkozó hozzáadottérték-adó mértékének csökkentése nyújt; felhívja a Tanácsot, hogy az épületek energiahatékonyságának javítása érdekében koherens módon vizsgálja meg a teljes adórendszert;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson ellenőrzési eljárást az EU intézményeinek hivatalos épületeiben az energiamegtakarítás vonatkozásában, valamint ösztönözze, hogy végezzenek hasonló eljárásokat a tagállamok középületei tekintetében is;

10. kulcsfontosságúnak ítéli az energiamegtakarítások elérését a közlekedési ágazatban; kiáll a környezeti költségek internalizálása mellett;

11. sajnálja továbbá, hogy a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében tett uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban a CO₂-kibocsátás csökkentésére irányuló, a személygépkocsik adóztatásáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot a Tanács még mindig nem fogadta el, és sürgeti annak mielőbbi végrehajtását;

12. hiszi, hogy a közlekedési ágazatban a teljes megtakarításhoz más közlekedési formák felé történő, lényegi váltásra van szükség; igen fontosnak tartja, hogy ösztönözze a tömegközlekedés, a közös autóhasználat és a nem motorikus közlekedési eszközök használatát az európai városokban a közlekedés egyre növekvő környezeti hatásainak hatékony kezelése érdekében;

13. úgy véli, hogy egy integrált megközelítés alkalmazásával a személygépkocsi-ágazatban növelni kell az energiahatékonyságot, kiaknázva nemcsak a gépjármű-technológiák üzemanyag-megtakarítási lehetőségeit, hanem más intézkedésekben, így a környezettudatos autóvezetésben és az infrastruktúra vagy a közlekedésszervezés javításában rejlő környezeti kapacitást is;

14. emlékeztet a koherens politika jelentőségére az energiahatékonyságot érintő ügyekben; hangsúlyozza, hogy az EU környezeti célkitűzéseinek, nevezetesen az energiahatékonyságnak tükröződnie kellene az EU strukturális alapjainak előirányzataiban, valamint az EU kutatási és fejlesztési kezdeményezéseiben;

15. ágazati energiamegtakarítási megállapodásokra és a bevált gyakorlatok megosztására hív fel a főbb ipari és szolgáltató ágazatokban; ennek fényében hangsúlyozza, hogy a kölcsönös elismerés és végrehajtás révén nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt azonos versenyfeltételeket kell teremteni annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelmi előírások betartása – beleértve az energiamegtakarítási intézkedéseket – ne ássa alá Európa versenyképességét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	21.11.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	38 0 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Slavi Binev, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Christian Ehler, Jonathan Evans, Elisa Ferreira, Donata Gottardi, Benoît Hamon, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Piia-Noora Kauppi, Wolf Klinz, Kurt Joachim Lauk, Andrea Losco, Cristobal Montoro Romero, Joseph Muscat, John Purvis, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Dariusz Rosati, Heide Rühle, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Cornelis Visser, Sahra Wagenknecht.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Harald Ettl, Ján Hudacký, Werner Langen, Thomas Mann, Gianni Pittella.
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés)	Holger Krahmer

• [1]  HL L 134., 2004.04.30., 1. o.

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (11.10.2007)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az energiahatékonysági cselekvési tervről: a lehetőségek kihasználása
(2007/2106(INI))

A vélemény előadója: Evangelia Tzampazi

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli a Bizottság „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleményét, támogatja az előirányzott elsőbbségi intézkedéseket, és egyben felszólít ezek mielőbbi végrehajtására;

2.   üdvözli a 2007 tavaszán megrendezett tanácsi csúcson vállalt, kötelező érvényű kötelezettséget , amely az energiafelhasználás 2020-ig történő 20%-os csökkentésére irányul, és amely hozzájárul majd az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2020-ig történő 20%-os csökkentéséhez mint az Európai Unió egyoldalú kötelezettségvállalásának teljesítéséhez is, amely a többi ipari ország hasonló kötelezettségvállalásaival összehangolva 30%-ra emelhető; hangsúlyozza azt is, hogy a csökkentésre irányuló ideiglenes célkitűzéseket energiaszektoronként fel kell osztani;

3.   üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy keretmegállapodást kössenek a fő külkereskedelmi partnerországokkal és nemzetközi szervezetekkel, és kéri, hogy kössenek ilyen megállapodásokat a hatékony energiaátalakítás, -elosztás és -felhasználás területén kimagaslóan fejlett technológiák birtokában lévő országokkal;

4.   hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságra vonatkozó hatályos közösségi jogszabályok (pl. az épületek energiateljesítményéről szóló 2002/91/EK irányelv, a címkézésről szóló 92/75/EK irányelv, a környezetbarát tervezésről szóló 2005/32/EK irányelv és az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról szóló 2006/32/EK irányelv) mielőbbi alkalmazása és ellenőrzése a célkitűzés megvalósításához vezető út felét jelenti; felhívja a tagállamokat, hogy racionálisan hasznosítsák, hajtsák végre és tökéletesítsék az energiahatékonyságra vonatkozó nemzeti cselekvési terveket, és felhívja a Bizottságot, hogy győződjön meg a már elfogadott irányelvek meghatározott határidőre történő helyes átültetéséről és végrehajtásáról;

5.   úgy véli, hogy a legjelentősebb megtakarítás az építőipari és a közlekedési ágazatban érhető el, ha a hangsúlyt a városi közlekedés és a középületek tökéletesítésének lehetőségeire helyezik; ennek megfelelően elsőbbségi intézkedések bevezetését kéri ezekben az ágazatokban; kéri az épületekre vonatkozó irányelv rendelkezéseinek felülvizsgálatát is, hogy annak hatálya uniós szintű hatékonysági minimumszabványokra is kiterjedjen; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a tömegközlekedést, valamint a vasúti, tengeri és belvízi közlekedést;

6.   kéri a Bizottságot, hogy az épületek energiahatékonyságának fokozását ne csupán az újonnan épülő épületek esetében követelje meg, hanem az energiahatékonyságot a régi épületek felújítása esetében is kötelező kritériumként határozza meg, valamint hogy követelje meg az energiaszükségletek jelentős részének megújuló energiaforrásból történő kielégítését; erre tekintettel kéri a Bizottságot, hogy az energiahatékonysági kritériumoknak való megfelelés céljából történő épületfelújításokat gazdasági ösztönzők formájában kiemelten támogassa;

7.  elismeri a főként az új tagállamokban jelentős számú EU-polgárt érintő komoly problémát, a többcsaládos lakóházak/szociális lakások felújításának szükségességét; ezért kéri, hogy a jövőbeli uniós strukturális alapok felülvizsgálatakor növeljék azon forrásokat, amelyek az új tagállamokban lévő ilyen épületek energiahatékonyságára fordíthatók;

8.   rámutat arra, hogy a szállítás és az elosztás az energiaveszteségek és az áramszünetek forrásai közé tartozik, és hangsúlyozza, hogy a mikro-energiatermelés és a decentralizált és diverzifikált energiatermelés fontos szerepet tölthet be az ellátás biztonságának biztosításában és a veszteségek csökkentésében; úgy véli, hogy az infrastruktúra javítását célzó ösztönzőket kell létrehozni az átviteli és elosztási veszteségek csökkentése érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy a piacon alapuló eszközök (például a „fehér” bizonyítványok), valamint a vállalkozásoknak szóló, az energiahatékonyság elérését és az európai versenyképesség fokozását célzó gazdasági ösztönzők önmagukban nem elegendők, és ezért eseti jelleggel állami és közösségi finanszírozást kell aktiválni annak érdekében, hogy a „szennyező fizet” elv alapján hatékonyabban lehessen a forrásokat a kutatás, a technológiai innováció és az energiahatékonyság területére irányítani;

10. arra biztatja a tagállamokat, hogy – amennyiben hatékonynak ítélik meg – az energiahatékonysággal kapcsolatban vizsgálják felül adópolitikájukat, és az esetleges negatív társadalmi következmények kezelését célzó intézkedések meghozatala mellett alkalmazzanak adózási ösztönzőket;

11. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások – mint például az energiaauditálás – fontos szerepet tölthetnek be a hulladékok mennyiségének csökkentésében és az egyes épületek energiapotenciálja jobb kihasználásának előmozdításában; sürgeti a tagállamokat, hogy jó példával járjanak elöl nemcsak a közigazgatási épületek, hanem más középületek, így például iskolák, egyetemek és kórházak esetében is;

12. hangsúlyozza, hogy a befektetések, a bevált gyakorlatok és a technológiaátadás támogatásával ösztönözni kell az energiahatékonyságra vonatkozó kutatásokat, a tudásátadást és az ökoinnovációt, ami élénkítheti a gazdasági növekedést, növelheti a foglalkoztatást, és az európai gazdaság számára komparatív előnyt jelenthet, és ezáltal hozzájárulhat a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításához; hangsúlyozza a hetedik kutatási keretprogram és más közösségi pénzügyi eszközök szerepét;

13. kéri a Bizottságot, hogy az környezetbarát tervezésről szóló irányelv értelmében hozzon létre energiahatékonysági minimumszabványokat; kéri a címkézésre vonatkozó irányelv felülvizsgálatát új termékek beillesztése céljából, valamint kéri a két irányelv közötti koherencia erősítését a fogyasztók tudatosításának fokozása és annak megkönnyítése érdekében, hogy a fogyasztók egy egyértelmű és átfogó rendszernek köszönhetően a szükséges ismeretek birtokában hozhassák meg döntéseiket;

14. hangsúlyozza, hogy az energiahatékonysági cselekvési tervet oktatási és tájékoztató kampányok útján kell népszerűsíteni, hogy a fogyasztókat felkészítsék a tájékozott döntések meghozatalára a fogyasztási javak megvásárlásakor, és azokat megfontoltan, a fenntartható fejlődés elvével összhangban használják;

15. hangsúlyozza a közhatóságok alapvető szerepét az energiahatékonyság előmozdításában, és támogatja az energiahatékonysági elvárásoknak a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó szabályokba történő integrálását;

16. ösztönzi a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet egy, az energiahatékonyságról szóló világméretű megállapodás létrehozásában; felhívja a Bizottságot, hogy az energiahatékonyságot foglalja bele az EU harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodásaiba;

17. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az energiahatékonysági politikát valamennyi kormányzási szinten végrehajtsák;

18. kéri a Bizottságot, hogy a meglévő gazdasági ösztönzők hatályát terjessze ki olyan fejlesztésekre, amelyek a megújuló energiaforrásokból nyert energiának a már létező, fosszilis energiahordozók szállítására kialakított hálózatára való csatlakozását teszik lehetővé; a már meglévő hálózatok fejlesztése kisebb költséggel és rövidebb idő alatt jelentős mértékben megnövelné a megújuló energiaforrásokból táplálkozó energiatermelés hatékonyságát, és ezen időszerű fejlesztések következtében egyúttal az ellátásbiztonság növekedéséhez is hozzájárulna.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	9.10.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	35 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Adamos Adamou, Margrete Auken, Pilar Ayuso, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Hiltrud Breyer, Dorette Corbey, Jill Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Satu Hassi, Jens Holm, Dan Jørgensen, Christa Klaß, Eija-Riitta Korhola, Urszula Krupa, Peter Liese, Jules Maaten, Linda McAvan, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Vittorio Prodi, Guido Sacconi, Daciana Octavia Sârbu, Karin Scheele, Carl Schlyter, Richard Seeber, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Evangelia Tzampazi, Anja Weisgerber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Lambert van Nistelrooij
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Vincenzo Aita, Manuel Medina Ortega

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (9.10.2007)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása”
(007/2106(INI))

A vélemény előadója: Tiberiu Bărbuleţiu

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli a Bizottság energiahatékonyságról szóló közleményét[1]; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki a javasolt lépések megvalósításának folyamatával kapcsolatos elképzelések hiánya miatt tagállami szinten, továbbá amiatt, hogy elmulasztották az előírtak szerint közzétenni ezeket a lépéseket és nem nyújtottak elégséges tájékoztatást, valamint hogy a kormányzat különböző szintjei között láthatóan nem megfelelő a koordináció;

2.   hangsúlyozza az EU regionális és helyi hatóságainak szerepét, amelyet a 2020-ra kitűzött 20%-os energiamegtakarításról szóló célkitűzés[2] elérésében kell betölteniük, elsősorban a fogyasztóként, irányítóként, ellátóként, szabályozóként és az energiaügyi döntések ellenőrzéséért és befolyásolásáért felelős tanácsadóként végzett tevékenységeiken keresztül; üdvözli ezért a Bizottság szándékát a decentralizált energiatermelés általános hálózatra való kapcsolásának elősegítésére, például a nagyobb átjárhatósághoz hozzájáruló intézkedésekkel; ebben a tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson prioritást a decentralizált energiatermelésnek, és pontosítsa az általa javasolni kívánt szabályozó eszközt, kivitelezésének időkeretét, az érintett szereplőket és ezek szerződéses részvételének feltételeit;

3.   üdvözli a „Polgármesterek Szövetsége” kezdeményezést, amely Európa 20–30 legnagyobb, élen járó városának polgármesterét tömöríti egy állandó hálózatba, és további részleteket kér ennek létrehozásával kapcsolatban; hangsúlyozza azonban, hogy a „Polgármesterek Szövetségének” ki kell egészítenie a már létező hasonló hálózatok tevékenységét;

4.   sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az Európai Energiaipari Szabályozók Tanácsával (CEER) folytatandó együttműködésről a jövőben elfogadandó szándéknyilatkozat kidolgozását, amely közös iránymutatásokat és közös magatartási kódexet fog meghatározni valamennyi ágazatban az energia-végfelhasználási hatékonyság javítása céljából;

5.   felszólítja a Bizottságot, hogy a strukturális alapok felhasználási prioritásait meghatározó operatív programok felülvizsgálatakor követelje meg minden tagállamtól az energiahatékonyság rendszeres támogatását; sürgeti az új tagállamokat, hogy megfelelően támogassák a közösségi alapok az energiahatékonyságba történő befektetéseit, és ösztönözzék a köz- és magánszféra közötti partnerségek (PPP-k) alkalmazását, hogy ezzel megkönnyítsék az épületeknek az 1080/2006/EK rendeletben[3] meghatározott korlátok közötti felújítását, a távfűtési berendezések modernizációját, valamint a hő- és a villamos energia kis léptékű, kapcsolt termelését;

6.   ösztönzi a regionális és helyi szereplőket, hogy használják ki a JASPERS, a JEREMIE és a JESSICA kezdeményezések keretében rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségeket és technikai segítségnyújtást az energiahatékonysági projektek fejlesztésének előrelendítése érdekében; sürgeti, hogy regionális szinten széles körben terjesszék az e kezdeményezések gyakorlati végrehajtására vonatkozó hozzáférhető és pontos információkat;

7.   felszólítja a Bizottságot, hogy kiemelten sürgős ügyként terjesszen elő egyedi intézkedéseket, amelyek célja a nagyobb mértékű energiahatékonyság elérése a legkülső régiókban, amely igazodik az e régiókat sújtó állandó megszorítások hatásaiból eredő sajátos tulajdonságaikhoz;

8.   felszólítja az összes regionális és helyi hatóságot, hogy dolgozzanak ki regionális és helyi energiahatékonysági terveket, és felkéri azokat a tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy ültessék át nemzeti jogszabályaikba az épületek energiafelhasználásának hatékonyságáról szóló irányelvet[4]; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az irányelv megfelelő végrehajtásának biztosítására irányuló ellenőrző mechanizmusokról, valamint pontos értékelési rendszereket;

9.   rámutat arra, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok létfontosságú szerepet játszanak a hatékonyabb energiatermékek eredményes terjesztésében, például a meglévő szabályozási keretre vonatkozó nyilvános tájékoztatási kampányok megszervezésével és az energiahatékonysági címkézés alkalmazásával;

10. ösztönzi a regionális és helyi hatóságokat, hogy mutassanak példát, és vezessenek be energiatakarékosságot ösztönző programokat a középületekben, és szabjanak energiahatékonysági követelményeket a közbeszerzések esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy a mérhető célkitűzések és minőségi feltételek meghatározásának elősegítésére irányuló világos keret biztosításával segítse a helyi hatóságokat abban, hogy energiahatékony termékekre vonatkozó közös közbeszerzési eljárásba kezdhessenek;

11. ösztönzi a regionális és helyi hatóságokat, hogy építsenek ki szoros partneri kapcsolatokat a regionális energiaügynökségekkel az energetikai szakemberek és a kapcsolódó ágazatokban dolgozó szakértők képzési feltételeinek fejlesztése érdekében; hangsúlyozza a helyi szereplők összehangoltabb hálózatainak szükségességét az energiahatékonyság terén bevált gyakorlatok kevésbé fejlett régiók számára történő továbbadása céljából;

12. hangsúlyozza az energiahatékonysággal kapcsolatos helyi és regionális szintű tájékoztatás és kommunikáció fokozásának szükségességét; e célból a helyi csoportok képzésére és felhatalmazására szólít, hogy előmozdíthassák az energiahatékonyságot.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	4.10.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	39 1 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Jana Bobošíková, Wolfgang Bulfon, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Marian Harkin, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Sérgio Marques, Miguel Angel Martínez Martínez, Yiannakis Matsis, Miroslav Mikolášik, Lambert van Nistelrooij, Markus Pieper, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Kyriacos Triantaphyllides, Oldřich Vlasák
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Emanuel Jardim Fernandes, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Miloslav Ransdorf, Toomas Savi, Richard Seeber, Nikolaos Vakalis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk, (2) bekezdés)	Mariela Velichkova Baeva, Zbigniew Zaleski

• [1]  A Bizottság az „Energiahatékonysági cselekvési terv: a lehetőségek kihasználása” című közleménye (COM(2006)0545).
• [2]  A Bizottság „Energiahatékonyság avagy többet kevesebbel” című zöld könyve (COM(2005)0265).
• [3]  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (HL L 210., 2006.7.31., 1. o.)
• [4]  Az Európai Parlament és a Tanács 2002. december 16-i, az épületek energiafelhasználásának hatékonyságáról szóló 2002/91/EK irányelve

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.12.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	49 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Jan Březina, Jerzy Buzek, Dragoş Florin David, Den Dover, Nicole Fontaine, Romana Jordan Cizelj, Angelika Niebler, Paul Rübig, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras, Norbert Glante, Mary Honeyball, Reino Paasilinna, Anni Podimata, Dagmar Roth-Behrendt, Britta Thomsen, Catherine Trautmann, Lena Ek, Anne Laperrouze, Romano Maria La Russa, Rebecca Harms, Umberto Guidoni, Vladimír Remek, Renato Brunetta, Giles Chichester, Pilar del Castillo Vera, Herbert Reul, Ján Hudacký, Dominique Vlasto, Adam Gierek, Pia Elda Locatelli, Atanas Paparizov, Andres Tarand, Šarūnas Birutis, Jorgo Chatzimarkakis, Fiona Hall, Patrizia Toia, David Hammerstein, Claude Turmes, Miloslav Ransdorf
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Danutė Budreikaitė, Joan Calabuig Rull, Avril Doyle, Edit Herczog, Eija-Riitta Korhola, Pierre Pribetich, Lambert van Nistelrooij, Silvia-Adriana Ţicău, Vladimir Urutchev
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)