JELENTÉS az Európai Kutatási Térségről: új perspektívák

8.1.2008 - (2007/2187(INI))

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Umberto Guidoni

Eljárás : 2007/2187(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0005/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0005/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 31/01/2008 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0029

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Kutatási Térségről: új perspektívák (2007/2187(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Bizottság 2007. április 4-i zöld könyvére „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” címmel (COM(2007)0161),

– tekintettel a fent említett bizottsági zöld könyvet kísérő bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2007)0412),

– tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) (FP7) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[1],

– tekintettel a 7. kutatási keretprogram végrehajtására irányuló „Emberi erőforrás” elnevezésű egyedi programra vonatkozó 2006. december 19-i 2006/973/EK tanácsi határozatra[2],

– tekintettel a 2007. május 24-i, A tudás átültetése a gyakorlatba: kibővített innovációs stratégia az EU számára című állásfoglalására[3],

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6‑0005/2008),

A. mivel az Európai Tanács 2000. március 23–24-i, lisszaboni ülése támogatta az Európai Kutatási Térség (EKT) létrehozását;

B. mivel az Európai Tanács 2002. március 15–16-i, barcelonai ülése elfogadta azt a célkitűzést, amely szerint a K+F összkiadását 2010-ig az Unió GDP-jének 3%-ára emelik (ennek kétharmada a magánszektort terheli);

C. mivel a 7. kutatási program feladata az EKT létrehozásának támogatása;

D. mivel az EKT kialakítását egyidejűleg ki kell egészítenie az Európai Felsőoktatási Térség és az Európai Innovációs Térség létrehozásának, ezáltal teljessé válik az úgynevezett „tudásháromszög”;

E. mivel az EKT három fő területet foglal magában: a kutatás belső piacát, ahol a kutatók, a technológia és a tudás szabadon mozoghat, a nemzeti és regionális kutatási tevékenységek hatékony, uniós szintű koordinálását, valamint az EU-szinten végrehajtott és finanszírozott programokat, politikákat és kezdeményezéseket;

F. mivel – különösen a koordináció terén – nagyobb erőfeszítésre van szükség az uniós kutatások valamennyi vetületében: az emberi erőforrások, az infrastruktúra, a szervezetek, a pénzügyi támogatás, a tudásmegosztás és a globális együttműködés terén, az EU-n belüli kutatás felaprózódásának elkerülése és az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében;

G. mivel az álláslehetőségek és a munkafeltételek nem ösztönzik a fiatalokat arra, hogy a kutatási szektorban helyezkedjenek el, ami azt jelenti, hogy értékes humánerőforrás veszik kárba;

H. mivel a K+F finanszírozása az EU-ban még messze elmarad a GDP 3%-os mértékét előirányzó lisszaboni célkitűzéstől;

I. mivel az EKT létrehozásának tágabb megközelítésére van szükség, amely valamennyi érdekelt felet magában foglalja;

J. mivel a tudomány és a technika legtöbb területén, illetve a vezető pozíciókban a nők még mindig csak kis számban vannak jelen;

K. mivel az Európai Unióban a magánszektor K+F-ben való részesedése elmarad közvetlen versenytársaihoz képest,

A kutatók egységes munkaerőpiacának létrehozása

1. üdvözölné a kutatói karrier egységes meghatározását, valamint a kutatók és kutatói gyakorlatok alkalmazását tartalmazó információs rendszer létrehozását Európa-szerte, és úgy véli, hogy mindez hozzásegíti az EU-t a legmagasabb kutatási színvonal eléréséhez;

2. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások uniós átlaga csupán a GDP 1,84%-a, míg az ugyanez az arány az USA-ban 2,68% és Japánban 3,18%, valamint amiatt, hogy a kiadások igen nagy eltérést mutatnak: Romániában 0,39%, Cipruson 0,4%, míg Svédországban 3,86%; hangsúlyozza, hogy növelni kell a kifizetések átlagát, és néhány tagállamban növelni kell az ilyen irányú kiadásokat; hangsúlyozza, hogy a sokszínű kutatási és fejlesztési tevékenységek jobb összpontosítása szükséges az Unió teljes területén, különösen a digitális gazdaságra történő átállás megkönnyítése érdekében; meggyőződése, hogy mindez alapvető fontossággal bír a lisszaboni stratégiában ösztönzött tudásalapú gazdaság megvalósítását lehetővé tevő, megfelelő feltételek kialakítása szempontjából;

3. sürgeti a tagállamokat és a régiókat, hogy a kutatás és innováció terén alakítsanak ki az anyagok és emberi erőforrások fejlesztésére irányuló olyan stratégiákat, amelyek kiterjednek többek között a kutatási infrastruktúrák modernizálására és létrehozására, a kutatók nagyobb anyagi támogatása révén megvalósított nagyobb fokú mobilitásra, a kutatókat vonzó helyi kezdeményezésekre, a jogi, adminisztratív és nyelvi akadályok felszámolására, a dolgozók csereprogramjaira és a mindenkinek, de különösen a nőknek és fiataloknak garantált hozzáférésre, ;

4. az EKT vonzerejének kutatók szemében történő növelése érdekében határozottan támogatja a Kutatók Európai Chartáját és a kutatók munkaerő-felvételi eljárásának magatartási kódexét; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé, mily mértékben hajtották ezeket végre a tagállamokban;

5 hangsúlyozza, hogy egységes európai kutatói életpályát kell kidolgozni és bevezetni, továbbá hogy az európai kutatási szektorban a megüresedő álláshelyeket és képzési szerződéseket tartalmazó integrált információs rendszert kell bevezetni; úgy véli, hogy mindez kulcsfontosságú szerepet játszik a kutatók számára az egységes munkaerőpiac kialakításában;

6. hangsúlyozza a kutatók esetében a munkaerő-felvételi és előmeneteli eljárások teljesen nyitott és átlátható jellegének fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a férfiak és a nők jobb egyensúlyát a munkaerő-felvételről és az előmenetelről döntő testületekben;

7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy összességében még mindig növekszik a K+F-finanszírozás transzatlanti irányú kiáramlása; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni a hozzáértő, európai kutatók további kivándorlását; megfelelő intézkedéseket sürget a kutatók EU-ban tartására, illetve a visszatérés vonzóvá tételére különösen széleskörű karrierlehetőségek és vonzó munkakörülmények biztosítása révén mind a férfiak, mind a nők részére;

8. támogatja a kutatók földrajzi és szektorok közötti (azaz egyetemek és kutatói szervezetek, valamint a tudomány és az üzleti világ közötti) mobilitásának növelésére vonatkozó tervet, mint a tudásmegosztás és technológiaátadás megvalósításának eszközét; e célból felhívja a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a kutatás különböző országokban megvalósuló, közös felülvizsgálatának ösztönzésével gazdagítsák a posztgraduális és a doktori képzést, és vegyék fontolóra a kimagaslóan sikeres Erasmus-programra épülő, európai posztdoktori ösztöndíj- és képzési rendszerek bevezetését;

9. hangsúlyozza, hogy az EKT sikeres kialakítása érdekében fontos a jól működő belső piac, illetve elengedhetetlen a kutatók szabad mozgása; sajnálja, hogy a kutatók EU-n belüli mobilitása még mindig akadályokba ütközik; kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek elősegítik a kutatók szabad mozgását, különösen a munkavállalók szabad mozgására irányuló, még fennálló, átmeneti korlátozások feloldása révén, továbbá javítják az EU kutatási infrastruktúráját; támogatja az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (ETI) létrehozását;

10. úgy véli, hogy a kutatók EU-hoz történő hozzáférését nem gátolhatják a meglévő nemzeti korlátozások, például a szerzett szociális jogosultságok elismerésének/hordozhatóságának nem kielégítő volta, az adózási hátrányok és a családok áttelepülését övező nehézségek; kéri a tagállamokat, hogy a közjog hatálya alá tartozó, munkavállalásra vonatkozó nemzeti jogszabályaikat úgy készítsék el, hogy a más tagállamokból és harmadik országból érkező kutatók számára összemérhető munkakörülményeket biztosítsanak, és ne gátolják őket a kutatói munka megkezdésében;

11. emlékeztet arra, hogy a kutatók mobilitását ösztönözheti a „kutatási utalvány” létrehozása, amely a más tagállamban, illetve a fogadó intézményekben és egyetemeken használhatnak fel a kutatók, így kiegészítő pénzügyi forrásokkal járulna hozzá a külföldi kutatók számára vonzó aktuális kutatáshoz, ; úgy véli, hogy ez nem csupán a kutatóintézeteket és az egyetemeket tenné jobban érdekeltté a más tagállamból származó kutatók fogadásában és a legtehetségesebb kutatók megnyerésében, hanem a kiválósági központok fejlesztéséhez is hozzájárulna azáltal, hogy lehetővé tenné a legvonzóbb kutatási programok és intézmények számára, hogy minél több kutatót vonjanak be, és egyúttal javítsák anyagi helyzetüket; úgy véli, hogy a kutatók mobilitása ilyen jellegű járulékos támogatásának a mobilitás finanszírozására irányuló jelenlegi rendszert kellene kiegészítenie, illetve a forrásokat a 7. keretprogram Együttműködés és Kapacitás elnevezésű programjaiból kellene előirányozni;

12. rámutat különösen a fiatal kutatók támogatásának szükségességére annak érdekében, hogy akkor is folyamatos juttatásokban részesüljenek, ha az EU-n belül munkahelyet változtatnak;

13. úgy véli, hogy a kutatók EKT-n belüli szabad áramlására vonatkozó közösségi szabályozási keretrendszert meg kell erősíteni, hogy elősegítse a vízumok és a munkavállalási engedélyek kibocsátását a harmadik országbeli állampolgárok számára;

14. szükségesnek tartja egyedi intézkedések bevezetését a nők valamennyi kutatási tevékenységben való nagyobb arányú részvételének elősegítésére vonatkozóan azzal a céllal, hogy jelentősen növeljék a kutatói karriert folytató nők arányát;

15. úgy véli, hogy a fiatalabb generáció körében tapasztalható csökkent érdeklődés a tudományos és technológiai oktatásban való részvétel iránt szoros összefüggésben áll a magánszféra és az akadémiai szféra közötti együttműködés hiányával; ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák e két ágazat együttműködési kereteinek előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket;

16. felhív a tagállamok közötti tapasztalatcserére, hogy egységes megközelítést alakítsanak ki a fogyatékkal élők közösségi finanszírozású kutatásokban való részvételének elősegítésére vonatkozóan, és növeljék azon fogyatékkal élők számát, akik a kutatói karriert választják, és kutatói karriert építenek;

17. úgy ítéli meg, hogy az állami hatóságoknak, a kutatást folytató szerveknek és vállalkozásoknak elő kell mozdítaniuk a szakmai és a magánélet összehangolását célzó intézkedéseket;

18. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a tudományos oktatás fejlesztésének módját az EU-ban az oktatás minden szintjén; sajnálatát fejezi ki a kutatás-fejlesztés területén számos tagállamban tapasztalható emberi erőforrás hiánya miatt, amely a fiatalabb generációk tudományos tananyag és karrier iránti csökkent érdeklődésének köszönhető; ezért javasolja a tanulók laboratóriumi munkával és helyszíni kutatással való megismertetését célzó kezdeményezések bevezetését; javasolja továbbá az aktív, és kutatáson alapuló tanítási módszerek előmozdítását, a megfigyelés és kísérletezés alkalmazásával, valamint a tanárok és kutatók csereprogramjainak létrehozását, illetve az innovatív képzési módszerek helyi és regionális hatóságok általi támogatását; úgy ítéli meg, hogy a tudomány gyors fejlődése az átlag állampolgár és a tudományos és technológiai kutatás közötti szakadék kialakulásának veszélyét hordozza magában; úgy ítéli meg, hogy széles körben elő kell mozdítani és támogatni kell a tudósok és a társadalom közötti párbeszédet, és következésképpen a kutatások eredményeit mindenki számára érthetővé és elérhetővé kell tenni;

19. úgy ítéli meg, hogy a kutatók partnerei részére biztosított munkalehetőségek, illetve gyermekeik számára gondozási lehetőségek és iskola keresésében nyújtott segítség révén javítani kell a kutatók társadalmi körülményeit;

Világszínvonalú kutatási infrastruktúra kialakítása

20. üdvözli a kutatási infrastruktúra fejlesztése terén a Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma (ESFRI) ütemtervének elfogadásával tett előrelépéseket; ennek ellenére úgy véli, hogy rendelkezéseket kell hozni az ESFRI által meghatározott infrastruktúrák mellett a tagállamok által jelenleg fejlesztés alatt álló új létesítmények és infrastruktúrák bevonására;

21. szorgalmazza, hogy csak akkor kerüljön sor az új, páneurópai kutatási infrastruktúra finanszírozására, ha nincsenek egyenértékű nemzeti infrastruktúrák, amelyek hasonló hozzáférési lehetőségeket nyújtanak a másik tagállamból származó kutatók számára;

22. hangsúlyozza a kutatást folytató szervezetek (RPO) szerepét és jelentőségét az európai kutatás területén, az egyetemekkel és kutatásfinanszírozó szervezetekkel együtt; felhívja a Bizottságot, hogy a közös politikák és végrehajtási tervek elfogadása előtt, a regionális hatóságokkal együttműködve törekedjen bizonyos mértékű együttműködésre az európai nemzeti ügynökségekkel, egyetemekkel és kutatást folytató szervezetekkel;

23. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogi kereteket a fontosabb közösségi kutatási szervezetek és infrastruktúrák létrehozásának és működésének elősegítésére, és hogy vegye fontolóra a már meglévő európai intézmények és megállapodások, például az európai részecskefizikai központ (CERN) és az Európai Űrügynökség (ESA) és az Európai Fúziós Fejlesztési Megállapodás (EFDA) bevonását, noha az ilyen szervezetek létrehozásához szükséges kormányközi szerződéseket el kell kerülni;

24. javasolja egyidejűleg, hogy azokban az országokban lévő szerveket, amelyekben a kutatási szektor kevésbé dinamikusan fejlődik, de megfelelő kutatási potenciállal rendelkeznek, teljes mértékben vonják be a páneurópai kutatási infrastruktúra kiépítésének folyamatába;

25. úgy véli, hogy a hosszú távú és folyamatos fejlődés biztosítása érdekében a nagy kutatási infrastruktúrák jóváhagyási folyamatának tartalmaznia kell a kutatást és fejlesztést, az információtechnológiát és a működési támogatásokat;

26. elismeri, hogy az ETI fontos tényező az EU kutatási infrastruktúrájának megerősítésében;

27. felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kutatást folytató szervezeteket, az egyetemeket és a kutatásfinanszírozó szervezeteket azok megerősítése és erőforrásaiknak az EKT létrehozása érdekében történő összekapcsolása érdekében; a cél a globális vezetés elérése a legfőbb tudományos területeken;

A kutatóintézetek megerősítése

28. elismeri az EKT regionális dimenziójának jelentőségét, és úgy ítéli meg, hogy a regionális csoportok fejlődése fontos eszköze annak, hogy a kritikus tömeg összegyűljön, az egyetemek, kutatóintézetek és az ipar között kapcsolat alakuljon ki, illetve az európai kiválósági központok létrejöjjenek; úgy véli, hogy a régiók kutatási és innovációs lehetőségeit támogató strukturális alapokra, illetve a „kutatási potenciál” és a „tudás régiói” elnevezésű programokat a 7. kutatási keretprogram célkitűzéseihez történő kulcsfontosságú hozzájárulásnak kell tekinteni;

29. hangsúlyozza a nemzeti és regionális kapcsolattartó pontok fontosságát a keretprogramok hatásosságának erősítésében, és felhív az együttműködésük elmélyítésére;

30. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy olyan magas szintű a nemzeti kutatási tanácsokat is magában foglaló nemzeti képviselettel bíró európai fórumot, amelynek feladata a fontosabb páneurópai kutatási kezdeményezések, illetve az európai programok eredményeinek jobb kiaknázása érdekében a tudományos és technikai felülvizsgálat egységes rendszerének azonosítása, fejlesztése és támogatása; úgy véli, hogy hasznos lenne a tudásértékelés és az elemzési módszerek, valamint az ellenőrzés és a minősítés megbízható rendszerének bevezetése, illetve az EU-n belüli kiválósági központok hálózatának kiépítése;

31. felhívja a Bizottságot, hogy a célkitűzések, működési szabályok és finanszírozási rendelkezések meghatározása révén biztosítsa, hogy a kiválósági hálózatok és az online kutatócsoportok maradéktalanul kiegészítsék egymást;

32. felhívja a Bizottságot, hogy a közigazgatási aktusok és az állami források következetesebb kiaknázása révén még inkább mozdítsa elő a közbeszerzést az EU-szintű kutatás-fejlesztés támogatása érdekében;

33. üdvözli az Európai Tanács 2007. június 21–22-i brüsszeli ülésén jóváhagyott, a szellemi tulajdon állami kutatóintézetek és egyetemek általi kezeléséről szóló európai chartára vonatkozó kezdeményezést, amennyiben ez olyan használható szabályok létrehozását eredményezi, amelyek hangsúlyozottan figyelembe veszik a tudományos ismeretek kidolgozásának és átadásának igényeit;

34. felhívja a figyelmet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) kutatást folytató szervként betöltött szerepére; úgy véli, hogy meg kell erősíteni részvételüket az európai szintű K+F projektekben, összefüggésben azzal a célkitűzéssel, hogy a 7. keretprogram költségvetésének legalább 15%-át a kkv-k számára irányozzák elő;

35. úgy ítéli meg, hogy a komoly kutatásnak szorosan kapcsolódnia kell az innovációhoz, ezért úgy véli, hogy a teljes mértékben integrált Európai Kutatási és Innovációs Térség létrehozása érdekében konkrét lépéseket kell célul kitűzni;

Tudásmegosztás

36. úgy véli, hogy az infrastruktúrára, a funkcionalitásra és az elektronikus kereszthivatkozásokkal kapcsolatos kezdeményezésekre irányuló befektetések jelentős javulást tettek lehetővé a tudományos információk terjesztésében és alkalmazásában, valamint hogy a bölcsészet- és természettudományos ismeretekhez való szabad hozzáférésről szóló berlini nyilatkozat jó példa arra, hogy az internet hogyan nyitott lehetőségeket az új modellekkel való kísérletezés számára. hangsúlyozza a szerzők szabad választása és szellemi tulajdonjoga tiszteletben tartásának fontosságát, biztosítva a jó minőségű, szakértői értékelések és az értékelt munkák megbízható védelmének folyamatosságát, továbbá ösztönzi az érdekelteket, hogy dolgozzanak együtt az alternatív modellek – például a szabad hozzáférés („Open Access”) fejlesztése – hatásának és megvalósíthatóságának értékelésére irányuló kísérleti projekteken;

37. egyetért a Bizottság által javasolt „nyitott innováció” fogalmával, amely szerint a köz- és a magánszektor egyenlő felekké válnak, és a tudást megosztják egymás között, feltéve ha tisztességes és kiegyensúlyozott rendszer jön létre a tudományos eredményekhez való szabad hozzáférés és ezen eredmények magánszektor általi felhasználása között (tisztességes tudásmegosztás); úgy véli, hogy a közismeretek ipar általi felhasználásra vonatkozó tisztességes és igazságos pénzügyi díjazással kapcsolatos szabályt hivatalosan is el kell ismerni;

38. meggyőződése, hogy a szellemi tulajdonjogok terén jelenleg uralkodó jogi bizonytalanság és magas költségek tovább súlyosbítják az európai kutatói törekvések felaprózódását; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azoknak a különböző jogi aktusoknak a hatását, amelyek a tudásátadás EKT-n belül tapasztalható akadályait csökkenthetik; megjegyzi, hogy a megfelelően nyilvántartásba vett találmányok az ismeretek fontos forrásai, és a szellemi tulajdonjog védelmére vonatkozó jogszabályok, beleértve az európai szabadalmi jogot, nem korlátozhatják a tudásmegosztást; kiemeli az európai szabadalmak tekintetében egy, az Európai Közösségek Bírósága hatáskörét elismerő, magas színvonalú, költséghatékony és innovációbarát igazságszolgáltatási rendszer, illetve a közösségi szabadalom létrehozásának alapvető fontosságát; tudomásul veszi az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az európai szabadalmi rendszer fejlesztéséről szóló bizottsági közleményt (COM(2007)0165); megjegyzi, hogy az így kapott jogi keret jobban ösztönzi majd a magánvállalkozások kutatásban való részvételét, és nemzetközi szinten erősíti meg az uniós feltalálók helyzetét;

39. felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve hozzon létre egy olyan európai fórumot, amely révén a civil társadalom tudományos, kutatási és technológiai párbeszédben való kötelezettségvállalásának európai és nemzeti szintű folyamatai koordinálhatók lennének;

40. úgy ítéli meg, hogy az EKT összefüggésében a közös kutatóközpontok (KKK) kapacitásait úgy kell kiaknázni, mint magas színvonalú, független és semleges kutatási és technikai szervezetekét, amelyek egységes szaktudást nyújtanak az EU intézményei számára, és amelyek támogatják a kulcsfontosságú kérdéssekkel (például az életminőséggel, az élelmiszer-biztonsággal, a környezettel és a fogyasztóvédelemmel) kapcsolatos döntéshozatali folyamatokat;

41. úgy véli, hogy a tevékenységeiket támogató és ösztönző megújult küldetésük, illetve a szerkezetükből adódó előnyök optimalizálása révén a közös kutatóközpontok a fiatal kutatók képzése és mobilitása terén „valódi európai lehetőségeket” biztosíthatnak;

Kutatási programok és prioritások optimalizálása

42. helyénvalónak tartja annak az elvnek az érvényesítését, hogy a nemzeti programokat kölcsönösen megnyissák más tagállamok résztvevői számára is, mivel ez további lépést jelenthet a már meglévő nemzeti programokkal kapcsolatos információk cseréje felé, és ösztönzőleg hatna a nemzeti kutatási tevékenységek nemzetközi fórumok általi értékelésére;

43. megjegyzi, hogy számos – kiváltképp a kevésbé fejlett K+F-struktúrákkal bíró – tagállam tart az EU-n belüli agyelszívástól; ennek megakadályozására olyan intézkedéseket sürget, amelyek a nemzeti kutatási politikák között nem a versenyt, hanem a kiegészítő jelleget ösztönzik a források összehangolása, illetve azok többszörözésének és felaprózásának megakadályozása érdekében;

44. hasznosnak találja a „változó geometria” mechanizmusa által kínált lehetőségek feltárását, amely megfelelő módszer a tematikus programok megvalósításához szükséges kellő rugalmasság kialakítására;

45. hangsúlyozza, hogy fokozni kell az uniós és a nemzeti kutatásfinanszírozás egymást kiegészítő jellegét;

46. úgy véli, hogy először az alapkutatások vagy az ún. „felderítő kutatások” területén kellene a tagállamok összes kutatója előtt megnyitni a nemzeti kutatási programokat és finanszírozásukat;

47. megállapítja, hogy a helyi és regionális hatóságoknak kutatásbarát kereteket kellene létrehozniuk, és jelentős mértékben kellene hozzájárulniuk az EKT megvalósításához, valamint hogy mindezeket olyan közösségi finanszírozási programokon keresztül lehet végrehajtani, mint a 7. kutatási keretprogram, és hogy jelentős előrehaladást lehet elérni a strukturális alapok által finanszírozott egyeztetett programok révén is; úgy ítéli meg, hogy különösen a „tudomány területén gyengébb” régiók K+F potenciálját haladéktalanul fokozni kell a strukturális alapokból és a 7. kutatási keretprogramból nyújtott kombinált forrásokkal, valamint nemzeti és regionális befektetésekkel egyaránt annak érdekében, hogy többek között a társadalom által felvetett témákban folyó kutatásokban hatékonyan lehessen kielégíteni a helyi szükségleteket;

48. tudomásul veszi, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzései nem érhetők el a privát szféra kutatási tevékenységekben való részvételének jelentős növekedése nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a magánvállalkozások kutatásban való részvételét és befektetéseit ösztönző eszközök megerősítésére; egyetért azzal, hogy a technológiaintenzív piacokon elengedhetetlen Európa vezető pozíciójának kialakítása, amit a szellemi tulajdonjog védelmével kapcsolatos szilárd előírásokkal is támogatni kell; úgy véli, hogy e cél megvalósításához jelentős mértékben járul hozzá a jól működő piacokon megvalósuló köz- és a magánszféra közötti partnerségek bővülése;

49. sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az operatív programokban meghatározott regionális és nemzeti kutatások megfelelő finanszírozásáról, és biztosítsák a bevált gyakorlatok hatékony megosztását és a régiók közötti együttműködést; tudomásul veszi, hogy az egy adott régióban hatásosan működő gyakorlatok nem ültethetők át más régiókba módosítás nélkül; ezért hangsúlyozza, hogy a regionális szinten megbízható, átlátható és általánosan elfogadott mutatókkal végzett értékelések egyedi természetűek;

50. hangsúlyozza az összes európai régió kutatási potenciálja kibontakoztatásának jelentőségét, ami növelné az európai kutatás versenyképességét;

51. úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni az együttműködés formáinak és eszközeinek korszerűsítésére, illetve az EKT célkitűzéseihez történő hozzáigazításukra; javasolja, hogy fejlesszék tovább az olyan kezdeményezéseket, mint a tudományos és műszaki kutatások területén folytatott európai együttműködés (COST) és a piacorientált, ipari kutatásra-fejlesztésre irányuló páneurópai hálózat (EUREKA);

52. felismeri a kiválósági hálózatok szerepét az EKT tartós integráció által történő létrehozásában, ezáltal megakadályozva a kutatók erőfeszítéseinek felaprózódását, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a sikeres hálózatokat e cél elérése érdekében;

53. hangsúlyozza, hogy a célzott K+F együttműködés fontos, az egész világra kiterjedő lehetőségeket jelenthet az európai irányítású kutatás és fejlesztés számára; ezért sürgeti, hogy a nemzeti és a regionális kutatási rendszereket kössék az európai és az Európán kívüli hálózatokhoz, ugyanakkor garantálva a nemzeti és a regionális kutatási programok és az európai érdekek prioritásai (mint például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet) közötti koherenciát;ebben a tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el a tértudományok és a regionális tudományok jelentőségét a területi kohézió szempontjából, különösen figyelembe véve az European Spatial Planning Observation Network 2013 (Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat) programot; úgy véli hogy a területi együttműködést a kritikus tömeg elérése és a nemzetközivé válásra való felkészülés eszközeként kellene fejleszteni; felhívja ezért a tagállamokat azoknak a határokon átnyúló igazgatási akadályoknak a megszüntetésére, amelyek akadályozzák a tudás intézményei között az együttműködést; javasolja, hogy az e téren bevált nemzeti gyakorlatok összehasonlítására alkalmazzák a nyílt koordinációs módszert;

54. úgy véli, hogy tágabb megközelítésre van szükség az állami támogatásokat érintő stratégiai döntések prioritásainak meghatározása tekintetében, és hogy többek között az európai technológiai platformok és a közös technológiai kezdeményezések számára előnyös lenne az egyetemekhez, kutatást folytató szervezetekhez és kkv-khez hasonló, állami és magán szervezetek erőteljesebb bevonása a hosszú távú stratégiák kidolgozása érdekében; hangsúlyozza a K+F terén való befektetések növelésének és az innováció fejlesztésének szükségességét Európában; ezzel kapcsolatosan megemlíti az európai területi menetrend és a kohéziós politikára vonatkozó stratégiai iránymutatások keretében vállalt lisszaboni célkitűzések kombinálását, mivel mindkettő előfeltétele a versenyképesség biztosításának; hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen az EKT felülről lefelé és a regionális politika alulról felfelé irányuló megközelítésének összekapcsolása; hangsúlyozza, hogy javítani kell az olyan kutatási tevékenységek és programok koordinációját, mint amilyenek az európai technológiai platformok és az „ERA-NET”-program

55. úgy véli, hogy a kutatói közösség által kidolgozott előrejelzéseket és stratégiai menetrendeket figyelembe kell venni a munkaprogramok tervezése és a 7. kutatási keretprogram pályázati felhívásai során;

Nyitás a világ felé: nemzetközi tudományos-technológiai együttműködés

56. úgy ítéli meg, hogy a kutatási és fejlesztési együttműködés elősegítheti egyes millenniumi fejlesztési célok elérését, és ezért úgy véli, hogy fontos az EU tudományos együttműködési politikáit összeegyeztetni az EU külpolitikájával és fejlesztési segélyprogramjaival;

57. felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a kutatási együttműködéseket a párbeszéd, a béke a biztonság, valamint a gazdasági és szociális fejlődés előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy az ilyen együttműködések további lehetőséget biztosítanak az EU számára a fenntartható regionális fejlesztéshez, az egészséghez, az élelmiszerbiztonsághoz, és az éghajlatváltozáshoz hasonló nagy jelentőségű kérdések kezelésére;

58. felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen, hajtson végre és támogasson olyan intézkedéseket, amelyek a fejlődő országokból származó tudósok részvételi arányát javítják a nemzetközi együttműködéssel megvalósuló tudományos és K+F projektekben, és globálisan mozdítsa elő a létező szellemi tulajdonhoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy az EU-t harmadik országbeli, különösen a szomszédos európai országokból érkező kutatók számára is vonzóvá kell tenni többek között a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv[4] gyorsabb átültetése révén, figyelembe véve a kutatók szükségleteit; támogatja a Bizottság kékkártyás rendszer létrehozására irányuló javaslatát, amely rendszer jelentős értéket képviselne a tudományos-technológiai ágazat irányelvben nem érintett emberi erőforrásai szempontjából;

59. reméli, hogy a világra való nyitottság szempontjából az EKT előnyben részesíti majd a legkülső régiókat és a tengerentúli országokat és területeket annak érdekében, hogy a „kiválósági hálózatok” keretében a tudományos és technológiai együttműködésekbe történő egységes bevonásuk révén a lehető legjobban kiaknázásra kerüljenek az ilyen európai és partnerrégiók által kínált előnyök és erőforrások;

60. úgy véli, hogy az EU-val szomszédos országokat és az EU geopolitikai prioritásaihoz közelebb álló országokat, mint például a Földközi-tenger medencéjében fekvőket, Kelet-Európát, Afrikát és Latin-Amerikát, ösztönözni kell az EKT-ban való részvételre további tudományos és technológiai együttműködési megállapodások elősegítése révén; úgy véli, hogy az EU geopolitikai prioritásaihoz közelebb álló országokat, mint például a Földközi-tenger medencéjében fekvőket, ösztönözni kell a „tágabb EKT”-ban való részvételre, amely fokozatosan kiterjesztheti koordinációs rendszereit, a tudásmegosztásra vonatkozó elveit és a kutatók mobilitását az EU és társult országai szoros értelemben vett határain túl;

o o

61. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] HL L 412., 2006.12.30., 1.o.
[2] HL L 54., 2007.2.22., 91. o.
[3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0212.
[4] HL L 289., 2005.11.3., 15. o.

INDOKOLÁS

Kutatás, társadalom és gazdasági növekedés

A tudomány és technológia szerepét a társadalomban erősen befolyásolja az a nézet, miszerint a kutatás-fejlesztés legfőképpen a gazdasági verseny eszköze és a kutatásnak csak akkor van értelme, ha képes az innovációt előmozdítani. Ez a megközelítés az alkalmazott kutatást helyezi előtérbe az alapkutatással szemben, az új technológiák fejlesztését részesíti előnyben az új tudományos elméletek felállításával szemben, és a rövid távú szemléletet preferálja a hosszú távú elkötelezettséggel szemben.

A vita majdnem teljes egészében a kutatás-fejlesztés gazdasági értékéről szól, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló eszközökre. Az elmúlt évek során mélyreható változások történtek a szellemi tulajdonjogok rendszerében. A védett tudás területei szerteágazóbbak, a szabadalomtulajdonosok jogai pedig kiterjedtebbek lettek. A szabadalmaztatható témák száma megnőtt, ideértve a (genetikával és geofizikával kapcsolatos) szoftvereket és adatbázisokat, illetve az alaptudományok (így a matematika és a biológia) is fejlődtek e téren.[1]

A témával kapcsolatban két eltérő vélemény létezik. Az egyik szerint a feltalálók ösztönzésének biztosítására történik mindez: ha a szerző számára a gazdasági megtérülés nem garantált, akkor az innovációs folyamatok lassulhatnak. Másrészről a szellemi tulajdonjogok bővülése nemkívánatos akadályokat emelhet az innováció fő alkotóeleme, a tudás terjedése elé. A túl sok szabadalom a technikai innovációra előirányzott források torzulásához vezethet, és a társadalom egészére nézve hasznos területek helyett a nagyobb magánhaszonnal járó területekbe történő befektetéseket favorizálja[2].

Az előadó úgy véli, hogy emlékeztetni kell a tudományos kutatás alapvető feladatára, az új ismeretek megszerzésére[3]. Felül kell vizsgálni azt az elterjedt tévhitet, hogy a kutatás-fejlesztés és az innováció között lineáris kapcsolat van. Kapcsolat valóban van, de bonyolultabb, és néha a tudományos kutatástól teljesen független területek is szerepet játszanak. Ezért helyesbíteni kell azt a felfogást, hogy a kutatás amolyan csodaszer a gazdasági és társadalmi problémákra.

Másrészről nem hagyhatjuk a kutatást és a fejlesztést az „elefántcsonttornyukban” dolgozó tudósokra. Bár nem eredményez azonnali és jól látható gazdasági megtérülést, a kutatás-fejlesztés alapvető szerepet játszik az európai tudásalapú társadalom megteremtésében.

Meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre a tekintetben, hogy az államilag finanszírozott kutatások eredményei társadalmilag hasznosabbak. Azonban ez a haszon gyakran csekély mértékű, heterogén, nehezen megfogható és mérhető, valamint többnyire közvetett. Az államilag finanszírozott kutatást inkább az új ötletek és módszerek forrásának, valamint legfőképpen az embereket az összetett problémák megoldására tanító eszköznek kell tekinteni.

Sajnos nem áll rendelkezésre olyan egyszerűsített modell, amellyel leírhatnánk az állami finanszírozású kutatásokból származó előnyök jellegét, és még nehezebb megállapítani, hogy mely területekbe és mennyit érdemes beruházni, már csak azért is, mert jelentős különbségek vannak az országok és a kutatási területek között. A rendelkezésre álló irodalom szerint a kutatási beruházásokat, csakúgy, mint a többi közpénzzel finanszírozott területet (mint a biztonságot és honvédelmet) nem lehet pusztán a „mérhető gazdasági haszon” alapján megindokolni.

A kutatás összehangolásának szükségessége

Az uniós kormányok célul tűzték ki a nagyra törő lisszaboni napirendet, amely hangsúlyt fektet a tudásalapú társadalomra való áttérés fontosságára a fenntartható fejlődés, a jobb és több munkalehetőség és a nagyobb társadalmi kohézió érdekében.

Ezek az ambíciók és ez a jövőkép kulcsfontosságú, ha azt akarjuk, hogy az európai politikák választ adjanak a fontosabb társadalmi kérdésekre. Azonban a kutatásnak-fejlesztésnek e folyamatban betöltött szerepét alááshatja, ha nem foglalkoznak kellő mértékben számos olyan kulcsfontosságú tényezővel, amely jelenleg akadályozza Európát abban, hogy tudományos-technológiai potenciálját kiteljesítse.

Az előadó úgy véli, hogy Európa innovációs teljesítménye, és ezzel összefüggésben növekedési lehetőségei is a tudástermelés és -megosztás „kiegyensúlyozott rendszerének” kidolgozásától függ. A Bizottság és a tagállamok feladata tehát az, hogy a humánerőforrásokba beruházzanak, hogy a kapcsolatokat erősítsék és az ismeretek megosztásának folyamatát optimalizálják. Európának alternatív feltételeket kell találnia a politikai eszközök hatékonyságának mérésére, különösen az olykor „viselkedési hozzáadott értékként[4]” emlegetett széles körű támogatottság katalizátorhatását illetően.

Európának a kutatás-fejlesztés területén jelentkező hiányosságai részben a nem kielégítő kutatási-fejlesztési beruházás[5] miatt jelentkeznek. Amennyiben Európa a XXI. század elején jelentkező komoly gazdasági, társadalmi és környezeti kihívásoknak meg kíván felelni, többet kell kutatásra és fejlesztésre fordítania.

A 2000-ben tartott lisszaboni Európai Tanács alkalmával tett lépések azon aggodalmakat voltak hivatva orvosolni, hogy Európa kisebb mértékben fektet be a tudásalapú társadalomba. E lépések fontosságát a 2002-es barcelonai csúcstalálkozó is megerősítette azt az EU-s célt tűzvén ki, hogy 2010-re a kutatási-fejlesztési előrehaladás 3%-ot ér majd el. Azonban a 2000 óta kutatásra és fejlesztésre fordított összegek[6] növekedése nem kielégítő ahhoz, hogy ezt a távlati célt elérjük.

A versenytársakhoz képest a ráfordításbeli különbség az ipar által finanszírozott kutatásban és fejlesztésben mutatkozik elsősorban. A magánszféra a piaci hiányosságok miatt nem hajlandó a kutatásba társadalmilag optimális szinten beruházni. Az állam szerepe nagyon fontos, mind az ösztönzők és a kutatásba és fejlesztésbe történő magánberuházásokat serkentő feltételek, mind pedig az üzleti szféra által nem támogatott kutatásba-fejlesztés állami finanszírozásának biztosítását illetően.

Az állam szerepe mindenekelőtt pedig abban nyilvánul meg, hogy az új ismeretek megszerzését és a társadalom egésze számára történő elérhetőségét biztosító feltételeket teremt. A tudás és innováció „közjavak”, tehát a társadalom egésze számára hozzáférhetőnek kell lenniük[7].

„A kutatás állami támogatásának szükségessége az innováció természetéből, valamint az ismeretek terjedéséről gondoskodó emberi erőforrásokba és hálózatokba történő beruházás kiemelt szerepéből fakad. A tudástermelés folyamata sokkal bonyolultabb, mint azt a lineáris modell sugallja. Az innovációs folyamat egyes állomásain visszajelző hatások működnek. Ezt leginkább egy olyan rendszerként képzelhetjük el, ahol az intézményi kapcsolatok, és a különböző résztvevők közötti ismeretmegosztás kritikus fontosságúak.”[8]

„A kutatásra-fejlesztésre fordítható korlátozott források miatt egyre fontosabbá válik, hogy a kevéske rendelkezésre álló finanszírozás a lehető leghatékonyabb módon kerüljön felhasználásra. A viszonylag alacsony mértékű európai kutatási-fejlesztési befektetés negatív hatásait az európai kutatási-fejlesztési rendszerre jellemző strukturális hiányosságok tovább fokozzák. E rendszerbeli hiányosságok miatt Európa nem vonzza a kutatási-fejlesztési befektetéseket és a kutatókat, a kutatások pedig pazarló módon széttöredezettek.

A probléma gyökere az új európai kutatásirányítás. Egészen pontosan arról van szó, hogy hogyan lehetne a politikai kompetenciákat és forrásokat jobban elosztani a közhatóságok helyi, regionális, nemzeti és európai szervezeti szintjei között.”[9]

Az EKT szerepe

Az EU-ban egyre jobban érzékelhető az az elvárás, hogy a kutatást támogató többszintű irányítási rendszerek szervezettebbek legyenek annak érdekében, hogy a politikák egymást kiegészítő módon működjenek, a finanszírozás kevésbé legyen széttöredezett, és ne forduljon elő kettős munkavégzés.

A jelek szerint a regionalizáció is növekszik. Az olyan helyek, mint a Szilícium-völgy és Cambridge sikere meggyőzte a kormányokat arról, hogy több ilyen innovációs tudásközpontot kell létrehozni.

„Másrészről jelentős gyarapodás volt észlelhető az uniós szintű támogatások mértékében és körében. Az 1984-es első keretprogram óta az európai kutatáspolitika költségvetése és támogatott területei is növekedtek. ... Azonban a kutatási és innovációs politikák továbbra is többnyire párhuzamosan haladnak nemzeti, uniós és regionális szinten, ami a szintek közötti alacsony hatásfokú integráció és koordináció miatt egyesek szóhasználatában „irányítási hiányosságokhoz” vezet.”[10]

Az Egyesült Államoktól és Japántól eltérően az európai kutatás még mindig az állami finanszírozási rendszer mumusával küzd. A 27 különböző jogalkotási, szabályozási és pénzügyi keret által szabályozott állami támogatású kutatásokat még mindig többnyire egymástól függetlenül végzik.[11][12]

Az EU a keretprogramon belül kiegészítő finanszírozást nyújt a határokon átnyúló kutatási együttműködések támogatására. Azonban az EU által jelenleg biztosítható pénzügyi támogatás korlátozott. A közösségi erőfeszítések csak a 28. kutatáspolitikát testesítik meg, melynek költségvetése a közpénzek csupán 6%-át teszi ki, és amelyik nem eléggé dinamikus ahhoz, hogy az állami politikákat hatékonyan integrálni tudja.

Az Európai Kutatási Térség létrehozására 2000 márciusában került sor azzal a céllal, hogy ezekre a kérdésekre választ adjon. Azonban az azóta elért eredmények ellenére még mindig nem kielégítő az európai szintű koordináció és együttműködés.

„A különböző érdekeltek (közhatóságok, cégek, egyetemek, kutatóintézetek) között minden –regionális, nemzeti, közösségi, kormányközi – szinten átfogóbb kapcsolatot kellett kiépíteni az európai kutatási rendszeren belül.”[13]

A témakör ugyanakkor jelentős fejlődésen ment keresztül 2000 óta:

- a globalizáció felgyorsult, és a tudás az új globális dinamika egyik alapelemévé vált. A világszintű kutatás-fejlesztés egyre növekvő hányada Európán kívül folyik[14], és a jelenlegi tendenciából kiindulva egy napon Európa kutatásból kivett része a globális tudástermelés kevesebb, mint 10%-át fogja képviselni.

- Számtalan társadalmi-gazdasági kihívással – növekvő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenséggel, az éghajlatváltozással, öregedéssel és a fertőző betegségek jelentette kockázatokkal – kell szembe nézni, és egyetértés van a tekintetben, hogy fokozottabban összehangolt erőfeszítésre van szükség uniós és globális szinten a tudomány és technika területén.

- Az európai kutatási helyzetkép változott az új intézkedéseket – például az Európai Kutatási Tanács létrehozását – kezdeményező 7. keretprogram elindítása óta, valamint a különböző EKT-specifikus intézkedések hatására, egyszersmind a tudományos kultúráknak az EU-bővítéssel járó szélesedő köre miatt[15].

Az EU hagyományosan kiemelkedő kutatása-fejlesztése többnyire Európa területén szétszórtan helyezkedik el. A közfinanszírozású kutatás 80%-a nemzeti szinten folyik, általában országos vagy regionális kutatási programok keretében. Mindez gyakran azt eredményezi, hogy az uniós kutatási lehetőségek nincsenek teljes mértékben kihasználva.

A bizottsági zöld könyv az EKT összes vetületét érintő kulcskérdésekre mutat rá:

- a kutatás „belső piacának” – a tudás, a kutatók és a technológia szabad mozgása területének – létrehozása az együttműködés erősítése, az innováció serkentése és a források jobb elosztásának céljából.

Az európai társadalmakban gyökerező európai kutatáspolitika kialakítása, amely a közt érintő fontosabb kérdésekre – úgymint az egészségügyre, az energiára és az éghajlatváltozásra – helyezi a hangsúlyt.

- Az európai kutatási hálózat átszervezésére van szükség a verseny és az együttműködés közötti egyensúly helyreállítása, valamint a világelsőség megteremtése érdekében.

- Teljes mértékben ki kell használni azokat az előnyöket, amelyek Európa sokszínűségéből adódnak, és ez a sokszínűség az EU legutóbbi bővítéseivel csak tovább gazdagodott.

Az újraindított lisszaboni stratégia első három éve felülvizsgálatának közeledtével és a második ciklus kezdetével ezeknek a kérdéseknek kell egy olyan intézményközi és nyilvános vita középpontjában állnia, amely a 2008-as kezdeményezéseket lenne hivatott előkészíteni.

Míg az eredeti EKT-célkitűzések továbbra is érvényesek, dinamikusabb hozzáállásra van szükség a jövőt illetően[16]. „A hatékonyságot és az eredményeket nem apránként kell javítani, hanem azoknak kulcsfontosságú szerepet kell tulajdonítani. A cselekvésre ott van szükség, ahol az a legnagyobb hatást fejti ki: Ennek érdekében újra kell osztani a feladatköröket, és túl kell lépni az európai kutatási rendszer jelenlegi struktúráján.”[17]

„Ez a „New Deal” ambiciózusabb hozzáállást kíván az Európai Kutatási Térség megvalósítását illetően. Az eredeti EKT-kezdeményezéstől eltérően nem pusztán az európai tudományos-technikai szereplők közötti kapcsolatokat kell javítani a jelenlegi szereposztás és feladatkörök megtartásával. Az a legfontosabb, hogy legyünk nyitottak a vita és a felülvizsgálat eredményére. Lehet, hogy bizonyos területeken a nemzeti vagy regionális tevékenységek kiterjesztése lenne hasznos. Lehet, hogy más területeken az uniós szintű cselekvések számának növelésére lenne szükség. Az is lehet, hogy új, közös európai kutatóintézeteket kell építeni”[18], a CERN és az ESA sikertörténetének mintájára.

„A „New Deal” azt is jelenti, hogy a döntéseket közösen, megbízható és egymással megosztott információk alapján, a kihívásokkal bátran szembenézve hozzuk”[19]. Ha az EU erre képes, az az európai kutatás új korszakának kezdetét fémjelezhetné[20].

[1] The increased economic value of IPR´s has lead to a significant increment of patents: the number of requests at the European Patent Office increased from 70,000, in 1990, to 129,000 in 2000; the same happened in US were patents increased from 62,000, in 1980, to 90,000, in 1990, and 166,000 on 2001. Also the relative controversies for patents and copyrights increased, at least in the United States.
[2] In the Ocse meeting of January 2004, was stated that the IPR’s system should not reduce access to new knowledge. Governments were asked to adopt appropriate measures to guarantee that scientific data from public financed research were made available to everyone
[3] "...universities and the endowed research institutes must furnish both the new scientific knowledge and the trained research workers. These institutions are uniquely qualified by tradition and by their special characteristics to carry on basic research. They are charged with the responsibility of conserving the knowledge accumulated by the past, imparting that knowledge to students, and contributing new knowledge of all kinds. It is chiefly in these institutions that scientists may work in an atmosphere which is relatively free from the adverse pressure of convention, prejudice, or commercial necessity. At their best they provide the scientific worker with a strong sense of solidarity and security, as well as a substantial degree of personal intellectual freedom. All of these factors are of great importance in the development of new knowledge, since much of new knowledge is certain to arouse opposition because of its tendency to challenge current beliefs or practice. Industry is generally inhibited by preconceived goals, by its own clearly defined standards, and by the constant pressure of commercial necessity. Satisfactory progress in basic science seldom occurs under conditions prevailing in the normal industrial laboratory..." (Vannevar Bush, The Endless Frontier, 1945).
[4] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006
[5] The United States and Japan not only invest more of their GDP in R&D than the EU (2.67% and 3.20% respectively in 2003 compared with 1.90% for the EU), but have also increased their R&D intensity since the mid-1990s, leaving Europe seriously lagging behind.
[6] Between 2000 and 2003 the average annual growth of EU-25 R&D intensity was just 0.7%, a trend which, if continued, would lead to an intensity of only about 2.2 % in 2010.
[7] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006
[8] idem, p. 48
[9] idem p. 51
[10] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006
[11] The example of basic research illustrates these issues. Its funding is dispersed across the Union, and consequently, many projects lack the necessary critical mass. The amount spent by Johns Hopkins University on basic research exceeds the individual efforts of 18 EU MS’s, and is greater than the combined efforts of the 10 new MS’s.
[12] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006
[13] idem, p. 263
[14] China and India have emerged as global S&T actors. India increased its R&D spending threefold over the last decade, building on average economic growth of 8% since 2003. China is one of the world's largest spenders and it is expected to catch up with the EU by 2009 in terms of R&D intensity (since 2004, is producing 3 times more engineers than the US and has the same number of full time researchers as all EU MS’s together) .
[15] With the access of Romania and Bulgaria, the EU population has raised to around 490 million people, the world's third largest population area after China and India. The EU is the world's leading market in terms of demand for knowledge-intensive products. Studies have shown that demand for such products is a major driver of R&D location and investment decisions. The problem is, however, that a single EU market for S&T intensive products does not exist yet. Several barriers persist: different national legislation, different technical standards, specificities in local markets, etc.
[16] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006, p. 263, 264
[17] Muldur, U., Corvers, F., Delanghe, H., Dratwa, J., Heimberger, D., Sloan, B., Vanslembrouck, S., "A new Deal for an Effective European Research Policy - The Design and Impacts of the 7th Framework Programme", 2006, p. 264
[18] idem, p. 266.
[19] idem,
[20] idem,

VÉLEMÉNY Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (29.11.2007)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az Európai Kutatási Térségről: új perspektívák
(2007/2187(INI))

A vélemény előadója: Bill Newton Dunn

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. melegen üdvözli a Bizottság Európai Kutatási Térség: új perspektívák című zöld könyvét (COM(2007)0161); hangsúlyozza, hogy az Európai Kutatási Térség (EKT) létrehozása alapvető jelentőséggel bír a növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából;

2. hangsúlyozza, hogy az Európai Kutatási Térség sikeres kialakítása érdekében fontos a jól működő belső piac, illetve elengedhetetlen a kutatók szabad mozgása; sajnálja, hogy a kutatók még mindig olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek akadályozzák az EU-n belüli mobilitásukat; kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek elősegítik a kutatók szabad mozgását, különösen a munkavállalók szabad mozgására irányuló, még fennálló, átmeneti korlátozások feloldása révén, továbbá javítják az EU kutatási infrastruktúráját; támogatja az Európai Technológiai Intézet létrehozását;

3. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy összességében még mindig növekszik a K+F-finanszírozás transzatlanti irányú kiáramlása; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni a hozzáértő, európai kutatók további kivándorlását; megfelelő intézkedéseket sürget a kutatók EU-ban tartására, illetve a visszatérés vonzóvá tételére különösen széleskörű karrierlehetőségek és vonzó munkakörülmények biztosítása révén mind a férfiak, mind a nők részére;

4. hangsúlyozza, hogy az EU-t harmadik országbeli, különösen a szomszédos európai országokból érkező kutatók számára is vonzóvá kell tenni többek között a harmadik országbeli állampolgároknak az Európai Közösség területén folytatott tudományos kutatás céljából való fogadására vonatkozó külön eljárásról szóló, 2005. október 12-i 2005/71/EK tanácsi irányelv[1] gyors átültetése révén, figyelembe véve a kutatók szükségleteit; támogatja továbbá a Bizottság kékkártyás rendszer létrehozására irányuló javaslatát, amely rendszer jelentős értéket képviselne a tudományos-technológiai ágazat irányelvben nem érintett emberi erőforrásai szempontjából;

5. kiemeli az európai szabadalmak tekintetében egy, az Európai Közösségek Bírósága hatáskörét elismerő, magas színvonalú, költséghatékony és innovációbarát igazságszolgáltatási rendszer és a közösségi szabadalom létrehozásának alapvető fontosságát; tudomásul veszi az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az európai szabadalmi rendszer fejlesztéséről szóló bizottsági közleményt (COM(2007)0165); megjegyzi, hogy az így létrejövő jogi keret jobban ösztönzi majd a magánvállalkozások kutatásban való részvételét, és nemzetközi szinten megszilárdítja az európai feltalálók helyzetét;

6. hangsúlyozza a tudományos publikációkhoz kapcsolódó szellemi tulajdonjogok jogi keretének fontosságát, amely biztosítja a tudományos információkhoz való hozzáférést, és egyben megőrzi a tudományos kiadványokkal foglalkozó uniós vállalkozások kiemelkedő szerepét;

7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások uniós átlaga csupán a GDP 1,84%-a, míg ugyanez az arány az USA-ban 2,68% és Japánban 3,18%; sajnálja továbbá, hogy a kiadások igen nagy eltérést mutatnak: Romániában 0,39%, Cipruson 0,4%, míg Svédországban 3,86%; hangsúlyozza, hogy növelni kell a kifizetések átlagát, és néhány tagállamban növelni kell az ilyen irányú kiadásokat; hangsúlyozza, hogy a sokszínű kutatási és fejlesztési tevékenységek jobb összpontosítása szükséges az Unió teljes területén, különösen a digitális gazdaságra történő átállás megkönnyítése érdekében; mindez alapvető fontossággal bír a lisszaboni stratégiában ösztönzött tudásalapú gazdaság megvalósítását lehetővé tevő, megfelelő feltételek kialakítása szempontjából;

8. megjegyzi, hogy számos – kiváltképp a kevésbé fejlett K+F-struktúrákkal bíró – tagállam tart az EU-n belüli agyelszívástól; ennek megakadályozására, olyan intézkedéseket sürget, amelyek a nemzeti kutatási politikák között nem a versenyt, hanem a kiegészítő jelleget ösztönzik a források összehangolása, illetve azok többszörözésének és felaprózásának megakadályozása érdekében;

9. megállapítja, hogy a fogyasztók adják a piac egyik legfontosabb hajtóerejét, mivel választásaikkal ösztönözhetik az újításokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket az Európai Kutatási Térség fontosságáról szóló nyilvános vita előmozdítása érdekében;

10. tudomásul veszi, hogy a lisszaboni stratégia célkitűzései nem érhetők el a privát szféra kutatási tevékenységekben való részvételének jelentős növekedése nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a magánvállalkozások kutatásban való részvételét és befektetéseit ösztönző eszközök megerősítésére; egyetért azzal, hogy a technológiaintenzív piacokon elengedhetetlen Európa vezető pozíciójának kialakítása, amit a szellemi tulajdonjog védelmével kapcsolatos szilárd előírásokkal is támogatni kell; úgy véli, hogy e cél megvalósításához jelentős mértékben járul hozzá a jól működő piacokon megvalósuló köz- és a magánszféra közötti partnerségek bővülése;

11. az innováció ösztönzése kapcsán felhívja a figyelmet arra a hatalmas lehetőségre, amely a közbeszerzések új termékek és szolgáltatások létrehozására gyakorolt erejében rejlik; meggyőződése, hogy az Európai Kutatási Térségen belül a hatóságokkal folytatott szorosabb együttműködésre és a kapcsolatok fejlesztésében való részvételre kellene ösztönözni a kutatással foglalkozó szervezeteket;

12. kiemeli a KKV-knak a lisszaboni stratégia megvalósítása terén játszott egyedi és jelentős szerepét az Európai Kutatási Térség fejlesztése és az abban való aktív részvétel révén; üdvözli a Bizottság kezdeményezéseit, amelyek célja, hogy a KKV-k számára vonzóvá tegyék az európai technológiatranszfer folyamatát;

13. hangsúlyozza, hogy fokozni kell a nemzeti és regionális kutatási programok összehangolását, valamint arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az összes érdekelt féllel szoros együttműködésben biztosítsa az európai érdekű kérdések kutatásának nagyobb koherenciáját.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.11.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	37 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Charlotte Cederschiöld, Corina Creţu, Mia De Vits, Janelly Fourtou, Vicente Miguel Garcés Ramón, Evelyne Gebhardt, Malcolm Harbour, Anna Hedh, Iliana Malinova Iotova, Pierre Jonckheer, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Toine Manders, Arlene McCarthy, Nickolay Mladenov, , Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Zita Pleštinská, Zuzana Roithová, Leopold Józef Rutowicz, Heide Rühle, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Eva-Britt Svensson, Alexander Stubb, Marianne Thyssen, Horia-Victor Toma, Jacques Toubon
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Emmanouil Angelakas, André Brie, Wolfgang Bulfon, Ieke van den Burg, Colm Burke, Giovanna Corda, András Gyürk, Filip Kaczmarek, Manuel Medina Ortega
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Roland Gewalt,

[1] HL L 289., 2005.11.3., 15. o.

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (18.12.2007)

az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részére

az Európai Kutatási Térségről: új perspektívák
(2007/2187(INI))

A vélemény előadója: Miroslav Mikolášik

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza, hogy a régiók kulcsfontosságú szerepet játszanak az Európai Kutatási Térség fejlesztésében és szerkezetének kialakításában, valamint az európai közfinanszírozású kutatás szétforgácsolódásának leküzdésében;

2. hangsúlyozza, hogy a régiók kulcsfontosságú szerepet játszanak az Európai Kutatási Térség fejlesztésében és szerkezetének kialakításában, valamint az európai közfinanszírozású kutatás szétforgácsolódásának leküzdésében; örömmel veszi tudomásul, hogy a Lisszaboni Szerződés egyik legfőbb újdonsága az, hogy az Európai Kutatási Térséget az Európai Unió K+F célkitűzései megvalósításának eszközeként ismeri el; hivatkozik a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramra és a programhoz tartozó intézkedésekre, mint például a közös technológiai kezdeményezések, a páneurópai kutatási infrastruktúrák hálózata és „A tudás régiói” elnevezésű kezdeményezés, valamint hangsúlyozza az állami és a magánszféra közötti partnerség javításának szükségességét az üzleti–kutatási kapcsolatok, valamint a regionális növekedés előmozdítása érdekében;

3. nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a kutatás és az innováció területén az emberi és az anyagi források fejlesztése érdekében, ideértve például a kutatási infrastruktúrák biztosítását és modernizációját, a kutatók mobilitásának növelését nagyobb pénzügyi támogatást nyújtva, a kutatók vonzását célzó helyi kezdeményezéseket, a jogi, adminisztratív és nyelvi korlátok megszüntetését, a szakembercseréket, valamint a hozzáférés lehetőségét mindenki számára, különösen a női kutatókat és a fiatalokat illetően; támogatja továbbá az olyan kezdeményezéseket, mint például az Európai Kutatói Charta és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexe, valamint támogatja a regionális központok kutatók mobilitásával és fogadásával kapcsolatos tevékenységeit; továbbá sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a kutatók munkakörülményeit és tegyék meg a szükséges lépéseket a szakmai és családi élet összeegyeztethetősége érdekében;

4. megjegyzi az oktatási intézmények, különösen az egyetemek és a felsőfokú oktatási intézmények fontosságát, valamint a kutatás, a kutatói szakmák, az innováció és a technológiaátadás támogatásában különösen regionális szinten játszott alapvető szerepüket; hangúlyozza továbbá a tudományos kultúra terjesztésében a területi közösségek nagy jelentőségét, valamint a tudomány és a társadalom közötti párbeszéd előmozdításának fontosságát; ragaszkodik annak szükségességéhez, hogy a kutatási eszközök és az infrastruktúrák fejlesztése érdekében az illetékes hatóságok fektessenek be az említett szektorokba;

5. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a regionális egyetemi és tudományos kutatóközpontok, valamint a kutatásorientált és technológiaátadással foglalkozó regionális központok, továbbá a kiválósági központok fejlődését szorosabb páneurópai együttműködést ösztönözve e központok között; ebben a tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű régiók kisebb projektjeinek is szenteljenek figyelmet, és egy olyan struktúrát ösztönözzenek, amely nem központosított; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy segítsék elő e központok között a tudásmegosztást, különösen a kutatók mobilitásának előmozdításával, valamint arra, hogy fejlesszék a virtuális hálózatokat és a kutatói közösségeket;

6. felhív arra, hogy az Európai Kutatási Térség – figyelemmel a világ felé történő nyitására – biztosítson kiváltságos helyzetet a legkülső régióknak és a tengeren túli országoknak, illetve területeknek annak érdekében, hogy ezeknek az európai és tengeren túli régióknak az előnyei és értékei kiaknázhatóak legyenek azáltal, hogy egységesen bevonják őket a tudományos és a technológiai együttműködésbe a „kiválósági hálózatok” keretén belül;

7. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák az operatív programokban meghatározott nemzeti és regionális kutatói tevékenységek megfelelő finanszírozását, valamint a bevált gyakorlatok hatékony megosztását és a régiók közötti együttműködést; megállapítja, hogy a bevált gyakorlatra vonatkozóan egy adott régióban megvalósult példák nem ültethetők át változatlan formában bármely másik régióba; kitart amellett tehát, hogy a regionális szintű értékelés egyedi sajátosságait megbízható, átlátható és mindenki számára elfogadható mutatók szerint kell kialakítani;

8. hangsúlyozza a K+F terén tett befektetések növelésének és az innováció fejlesztésének a szükségességét Európában; ezzel kapcsolatosan hivatkozik az európai területi menetrend és a kohéziós politikára vonatkozó stratégiai iránymutatások keretében vállalt lisszaboni célkitűzések kombinálására, mivel mindkettő előfeltétele a versenyképesség biztosításának; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EKT felülről építkező megközelítését a regionális politika alulról építkező megközelítésével kombinálják; hangsúlyozza, hogy javítani kell az olyan kutatási tevékenységek és programok koordinációját mint például az európai technológiai platformok és az „ERA-NET” program;

9. kitart többek között annak szükségessége mellett, hogy nemzeti és regionális szinten össze kell hangolni a kutatási keretprogramok és a strukturális alapok által előírt finanszírozást, mindeközben figyelembe véve az alap célja szerinti regionális hálózatok sajátos prioritásait;

10. hangsúlyozza, hogy a célzott K+F együttműködés fontos világméretű lehetőségeket jelenthet az európai irányítású kutatás és fejlesztés számára; ezért sürgeti, hogy a nemzeti és a regionális kutatási rendszereket kössék az európai és az Európán kívüli hálózatokhoz, ugyanakkor garantálva nemzeti és a regionális kutatási programok és az európai érdekek prioritásai (mint például az Európai Innovációs és Technológiai Intézet) közötti koherenciát; ebben a tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el a tértudományok és a regionális tudományok jelentőségét a területi kohézió szempontjából, különösen figyelembe véve az ESPON 2013 program keretében végzett munkát; úgy véli, hogy a területi együttműködést a kritikus tömeg elérése és a nemzetköziesítésre való felkészülés eszközeként kellene fejleszteni; felhívja ezért a tagállamokat azoknak a határokon átnyúló igazgatási korlátoknak a megszüntetésére, amelyek akadályozzák a tudás intézményei között az együttműködést; ajánlja e területen a bevált nemzeti gyakorlat összevetésére a nyílt koordinációs módszert.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	18.12.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	45 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Wolfgang Bulfon, Bairbre de Brún, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Jamla Madeira, Mario Mantovani, Miroslav Mikolášik, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Margie Sudre, Kyriacos Triantaphyllides, Vladimír Železný
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jan Březina, Brigitte Douay, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Grażyna Staniszewska, Iuliu Winkler,
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	19.12.2007
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	43 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Šarūnas Birutis, Jan Březina, Renato Brunetta, Jerzy Buzek, Pilar del Castillo Vera, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Dragoş Florin David, Den Dover, Lena Ek, Nicole Fontaine, Adam Gierek, Umberto Guidoni, Fiona Hall, David Hammerstein, Rebecca Harms, Gunnar Hökmark, Mary Honeyball, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Pia Elda Locatelli, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Atanas Paparizov, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Danutė Budreikaitė, Joan Calabuig Rull, Edit Herczog, Toine Manders, Lambert van Nistelrooij, Pierre Pribetich, Dirk Sterckx, Silvia-Adriana Ţicău, Vladimir Urutchev
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat