JELENTÉS Európa demográfiai jövőjéről

    30.1.2008 - (2007/2156)(INI)

    Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
    Előadó: Françoise Castex
    A vélemény előadója (*):
    Karin Resetarits, Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
    (*) Társult bizottságok – Eljárási Szabályzat 47. cikke

    Eljárás : 2007/2156(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A6-0024/2008

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    Európa demográfiai jövője

    (2007/2156)(INI)

    Az Európai Parlament,

    –    tekintettel az Európai Unió demográfiai helyzetéről a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági jelentésről szóló, 1997. március 14-i állásfoglalására (1995)[1],

    –    tekintettel a Bizottság 1997. évi demográfiai jelentéséről szóló, 1988. március 12-i állásfoglalására[2],

    –    tekintettel az „Úton minden korosztály Európája felé – a jólét és a nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című bizottsági közleményről szóló, 2000. december 15-i állásfoglalására[3],

    –    tekintettel az „Európa válasza a világ népességének elöregedésére – A gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása egy elöregedő világban – Az Európai Bizottság hozzájárulása az elöregedésről szóló második világtalálkozóhoz” című bizottsági közleményre (COM(2002)0143),

    –    tekintettel az Európai Tanács 2005. március 22–23-i brüsszeli ülésén elfogadott Európai Ifjúság Egyezményre,

    –    tekintettel a Bizottságnak „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című zöld könyvére (COM(2005)0094),

    -     tekintettel a demográfiai kihívásokról és a generációk közötti szolidaritásról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására[4],

    –   tekintettel a jövő európai szociális modelljéről szóló, 2006. szeptember 6-i állásfoglalására[5],

    –   tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője - Kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című közleményére (COM(2006)0571),

    –    tekintettel a Bizottságnak „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című közleményére (COM(2007)0244),

    –    tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A család és a demográfiai változások” című, 2007. március 14-i véleményére[6], és azon javaslatára, hogy az EU tagállamai írjanak alá egy, a családok támogatásáról szóló európai egyezményt,

    –    tekintettel a Bizottságnak az „Európa demográfiai jövője: tények és adatok” című munkadokumentumára (SEC(2007)0638),

    –    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

    –    tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságvéleményére (A6-0000/2008),

    A. mivel a demográfiai változás több tényező, például a születések száma, a várható életkor és a népességmozgások együttes függvénye, és a jelenlegi adatok alapján 2050 körül az EU tagállamaiban mélyreható demográfiai változások várhatóak, amelyek különösen az európai népesség elöregedésében fognak megnyilvánulni, amelynek átlagéletkora a 2004-ben mért 39 évről 2050-re 49 évre emelkedhet;

    B.  mivel ezek a demográfiai változások a Bizottság becslése szerint alapvetően megváltoztathatják a népesség szerkezetét és az életkordiagramot; mivel ily módon a 0 és 14 év közötti fiatalok száma 100 millióról (1975-ös adat) 66 millióra csökken 2050-re, a munkaképes életkorú lakosság 2010 körül várhatóan eléri a 331 milliót, majd pedig folyamatosan csökken (hozzávetőleg 268 millióra 2050-ig), míg a várható életkor a férfiaknál 6 évvel, a nőknél pedig 5 évvel növekedik 2004 és 2050 között, és így a 80 évnél idősebbek száma a 2005. évi 4,1%-ról 2050-re 11,4%-ra emelkedik,

    C. mivel az időskori függőségi ráta európai átlaga (65 évnél idősebbek száma osztva a 14 és 65 év közöttiek számával) a 2004-es 25%-ról 2050-re várhatóan 53%-ra nő,

    D. mivel ugyanakkor a függőségi arányszám (inaktív népesség, pl. nyugdíjasok, gyermekek és iskoláskorú fiatalok száma osztva a munkaképes korú foglalkoztatottak számával) az inaktívak eltartására fordítandó költségek kiszámításának szempontjából sokkal fontosabb mutató, mint az időskori függőségi ráta;

    E.  mivel a demográfiai változások jelentősen befolyásolják az állami kiadásokat, melyeknek 2004 és 2050 között 10%-os emelkedése várható,

    F.  mivel a demográfiai változások valószínűleg nem lesznek hatással az európai népesség egészére mostantól 2050-ig, de jelentős területi egyenlőtlenségeket fognak eredményezni, mivel az Unió egyes régióiban már most is jelentős a fiatalok, különösen a fiatal nők elvándorlása; mivel az európai népesség relatív nagysága világszinten az egy évszázaddal ezelőtti 15%-ról 2050-re várhatóan 5%-ra csökken; mivel az Unión belüli régiókat e változások nagyon eltérő módon érintik, és miközben az elvándorlás-jellemezte régiókban az idősek aránya már most is átlagon felüli, az elöregedés folyamata a bevándorlás-jellemezte régiókban a fiatalok bevándorlása miatt egyelőre még nem érezhető,

    G. mivel a népességfogyás egyik oka a terméketlenség, amelyet el kellene ismerni mint közegészségügyi és olyan össztársadalmi problémát, amely minden férfit és nőt érint; emlékezteti a Bizottságot a Parlament által 2005-ben kiadott, a terméketlenséggel és a demográfiai változásokkal szembeni fellépésre ösztönző felhívásra, amelyben arra kérik a Bizottságot, hogy fogalmazzon meg ajánlásokat e területen;

    H.  mivel a bevándorlást az európai népesség összetételének pozitív elemeként tekintve, a 2004-ben és 2005-ben 2 millió bevándorlót számláló pozitív mérleget – amely hozzájárult a munkaképes korú lakosság csökkenésének mérsékléséhez – legalább fenn kell tartani ahhoz, hogy az Unió munkaképes korú lakossága ne forduljon már 2017-től erősen csökkenőre,

    I.   mivel az elvándorlás csak rövid távú részmegoldás, amennyiben eredményesen kívánjuk kezelni az Európában folyamatban lévő demográfiai változásokat, egyértelmű kötelezettségvállalásra van szükség a tagállamok részéről a nemek közötti esélyegyenlőség elvének a magán- és állami szektorban történő érvényesítése, az anyaság védelme, a családok szociális-gazdasági támogatása, valamint a szakmai és magánélet összeegyeztethetőségét elősegítő intézkedések irányában,

    J.   mivel a fogyatékosság erősen kötődik az életkorhoz, amelynek előrehaladtával nő a fogyatékosságok kialakulásának veszélye,

    Általános észrevételek

    1.  megfelelő súllyal veszi tudomásul a 2050 körülre szóló demográfiai előrejelzéseket; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az 50 évre szóló előrejelzések nem visszafordíthatatlanok, hanem olyan figyelmeztetések, amelyekre már ma választ kell adni a versenyképesség, a fenntartható gazdaság, a társadalmi kohézió, a generációk közötti szolidaritás és az európai szociális modell fenntartása érdekében; úgy véli, a 2050-re bekövetkező népességcsökkenés jövőképe elősegítheti a környezetre nehezedő nyomás enyhítését és esélyt adhat a fenntartható fejlődésre, amely a maga részéről előremutató politikai intézkedéseket igényel a területfejlesztés, a lakáspiac, a közlekedés és minden egyéb infrastruktúra ennek megfelelő átalakítása érdekében;

    2.   előre felhívja a figyelmet arra, hogy a demográfiai változások két fő oka, a születések számának csökkenése és a népesség elöregedése a fejlődés eredményei; hogy a várható életkor kitolódása a tudomány, a higiénia és az életszínvonal fejlődésének közvetlen következménye, az hogy a nők kezükben tartják a termékenységüket, az emancipációjuk eredménye és együtt jár a lányok iskolázottsági szintjének emelkedésével, a nőknek az aktív életben és a közéletben való részvételével, úgy véli, hogy ezt az emberiség számára visszafordíthatatlan vívmányként kell tekinteni;

    3.   elismeri, hogy a születések számának növekedéséhez feltétel egy olyan társadalom, amely megkülönböztetett figyelmet szentel a gyermekeknek; kitart amellett, hogy családbarát környezet megteremtésére van szükség, és javítani kell a családok és a gyermekek életkörülményein, valamint segíteni kell a családokat valódi törekvéseik megvalósításában;

    4.   hangsúlyozza, hogy az EU abnormálisan alacsony 1,5-ös átlagos születési rátája nem tükrözi a nők és az európai polgárok valós családalapítási szándékait, és összefügghet a szakmai és családi élet nehéz összeegyeztethetőségével (a kisgyermekeket ellátó intézmények és a családoknak nyújtott szociális-gazdasági támogatás hiánya, valamint a nők munkavállalása), a szorongást előidéző szociális viszonyokkal (bizonytalan munkaviszony, drága lakhatás), valamint a jövőtől való félelemmel (a fiatalok késői munkavállalása és bizonytalan foglalkoztatás);

    5.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok körében terjedő alkohol- és kábítószer-fogyasztás veszélyt jelent a társadalomra és beláthatatlan demográfiai következményei is vannak, mivel – többek között – csökkenti a munkaképességet és rontja a családalapítás esélyeit; ezért olyan keretprogramok elindítását ajánlja, melyek a korai alkohol- és kábítószer-fogyasztás megelőzését, továbbá a függővé vált fiatalok detoxikálását szolgálják;

    6.  úgy véli, hogy a várható élettartam meghosszabbodása nagyszerű eredmény, és ekként is kell értékelni; arra kéri az Uniót, gondoskodjon arról, hogy a tagállamok nyújtsanak biztosítékot a szegénység ellen azon nyugdíjasok számára, akik nem rendelkeznek anyagi eszközökkel lakhatásuk és gondozásuk biztosításához, valamint ahhoz, hogy életük utolsó szakaszát méltósággal élhessék le;

    7.  átfogó megkülönböztetés-ellenes intézkedések megtételére buzdít, mivel Európa demográfiai jövőjének kérdése elválaszthatatlanul összefonódik a társadalmilag marginalizálódott, elszegényedett, kiszolgáltatott csoportok problémájával is, akikről sokan tartják, hogy rossz helyzetükért elsősorban saját maguk felelősek, ami nemcsak a gyermekekre, hanem a következő generációkra is hatással van;

    8.   felhívja a figyelmet a családjukon belül vagy a gondozóotthonokban az idősekkel szemben tanúsított rossz bánásmódra vagy a megfelelő gondozás hiányára; sürgősen kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy tegyenek többet az Európai Unióban az idősekkel szemben tanúsított rossz bánásmód elterjedtségének alapos felméréséért; tudomásul veszi azokat a becsléseket, melyek szerint az idősek mintegy 10%-a esik élete utolsó szakaszában fizikai, anyagi vagy pszichológiai visszaélés áldozatává; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzon ki információs és riasztási rendszereket, valamint helyezzen kilátásba szankciókat az ilyen visszaélések visszaszorítására; örül a Bizottság azon szándékának, hogy közleményt ad ki a 2008-ban az időseket ért visszaélésekről; kéri, hogy e közleménnyel egyidejűleg kerüljön sor egy átfogó stratégia kidolgozására, amely egy kiterjedt tudatosító és mobilizációs kampány kidolgozását szolgálja ezen a területen (szolgáltatók képzése, minőségi normák meghatározása, szankciók a rossz bánásmóddal szemben);

    9.  sajnálja, hogy mostanáig nem tették meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az Uniót felkészítsék erre a több éve előre látható kihívásra; különösképpen sajnálja, hogy a lisszaboni stratégia céljai és az Európai Tanács 2002. március 15-én és 16-án Barcelonában a gyermekmegőrzés, az 55 év felettiek foglalkoztatása, a családi élet és a munkahely jobb összeegyeztethetősége, valamint a nők aktív életben való részvétele érdekében vállalt kötelezettségei a tagállamok többségében nem valósultak meg, és az Unió még csak közel sem került e célok eléréséhez;

    10. kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyekkel elérhető a gyermekek és más eltartott személyek befogadását ellátó, jó minőségű és elérhető árú létesítmények felállítása, a 2002-es barcelonai Európai Tanács által elfogadott célkitűzésekkel összhangban, amely előírja a tagállamoknak, hogy 2010-re fogadó infrastruktúrákat kell létrehozniuk a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek legalább 90%-a és a 3 éven aluli gyermekek legalább 33%-a számára; hangsúlyozza, hogy e rendelkezésekkel meg kell teremteni a szülők számára a lehetőséget arra, hogy munkabeosztásukat életmódjukhoz tudják igazítani;

    11. úgy véli, hogy az Unió célkitűzéseit nem kell a gyermekmegőrzési infrastruktúrával kapcsolatos barcelonai célok megvalósítására korlátozni; véleménye szerint az ilyen intézményeket olyan általános szolgáltatásként kell számon tartani, amelyhez minden rászoruló hozzáférhet;

    12. hangsúlyozza, hogy számos kisvállalkozás nincs felkészülve a munkaerő elöregedésével megjelenő nehézségekre, és e tekintetben rászorulhat a tagállamok támogatására;

    13. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy továbbra is behatóan kíván foglalkozni e jelentős problémával; ösztönzi a Bizottságot, hogy regionális és helyi szinten is támogassa a bevált gyakorlatok felkutatását és cseréjét, és mindezt innovációs célokra használja fel az Unióban; kitart a demográfiai probléma integrált megközelítése és az öt fő iránymutatás mellett, amelyek eredményeképp szolidaritási megállapodás jöhet létre a generációk, a nemek és a térségek közötti; emlékeztet arra, hogy a demográfiai problémák sikeres orvoslásához a tagállamoknak hatékonyan végre kell hajtaniuk a lisszaboni stratégiát, és szoros együttműködést kell kiépíteniük a makrogazdasági politikák és a szociális politikák között, hogy az Unió gazdasági rendszerének növekedése, versenyképessége és termelékenységi szintje megfeleljen a népességöregedéssel járó kihívásoknak és lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy a közfinanszírozás, az egészségügyi szolgáltatások, az általános érdekű szolgáltatások, a bevándorlás és az integráció területére irányuló innovatív politikák kidolgozása révén eleget tegyenek a rájuk háruló kötelezettségeknek;

    A demográfiai megújulás kihívása

    14. elismeri, hogy a gyermekvállalás a férfiak és nők egyik legszemélyesebb ügye, és ezzel kapcsolatos döntéseiket tiszteletben kell tartani; hogy figyelembe véve a tagállamonként eltérően 1,25 és 2 között alakuló születési ráta különbségeit, a születési arány pozitívan befolyásolható olyan összehangolt állami politikák révén, melyekkel megteremthető egy család- és gyermekbarát anyagi és pszichológiai közeg; hogy az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság családtámogatási megállapodásra tett javaslatában közölt elvekkel összhangban ezen intézkedéseket hosszú távon kell végrehajtani, és ezeknek ideális esetben meg kell teremteniük a gyermekvállaláshoz szükséges stabil és védett közeget;

    15. felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek példát a legjobb gyakorlatokból az anyasági szabadság terén, amely tagállamonként eltérően 14–28 hétig terjed, a szülői szabadság terén, a szülés előtti ápolás és nyomon követés, a terhesség idejére szóló jövedelem-garancia és a régi munkahelyre történő újrabeilleszkedés terén; hasonlóképp elvárja, hogy a tagállamok tegyenek lépéseket és hozzanak szankciókat a családon belüli erőszak visszaszorítására;

    16. emlékeztet a nőket érő diszkriminációra a foglalkoztatási feltételek és a gyermekvállalási szándékaik munkaadójuk általi kedvezőtlen megítélése tekintetében; emlékeztet továbbá arra, hogy a nőket a végzettségüknél alacsonyabb beosztásban alkalmazzák, és jövedelmük szintje, amely alacsonyabb a referenciajövedelmek átlagánál, veszélyezteti elengedhetetlen gazdasági függetlenségüket; felszólítja a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[7] és ültessék át jogrendszerükbe a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EK tanácsi irányelvet[8]; kéri, hogy a tagállamok ez utóbbi irányelv keretében hozzanak intézkedéseket a gyermeket vállaló munkavállalókat közvetlenül vagy közvetve diszkrimináló munkaadókkal szemben;

    17. sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan adóintézkedéseket, amelyek ösztönzik a születések számának növekedését, és felhívja a figyelmet arra, hogy a nők számára a gyermek megszületése után speciális védelmet és támogatást kell biztosítani, különösen az egyedülálló fiatal anyák számára, tekintettel arra, hogy az egyszülős családok száma folyamatosan növekszik, melyek 85%-ában nő a családfő, és amelyeket sokkal inkább veszélyeztet a szegénység, mint más családokat;

    18. támogatja, hogy a tagállamoknak olyan jogszabályokat kelljen alkotniuk, melyek biztosítják, hogy a gyermekvállalás nem hordja magában a munkavállaló számára a munkanélküliség, a szegénység és marginalizálódás kilátását; támogatja a női munkavállalókat – jövőbeli anyákat – ösztönző intézkedéseket és az olyan munkaadókkal szembeni szankciók bevezetését, akik nem alkalmaznak a jövőben gyermeket vállalni szándékozó nőket, illetve közvetlen vagy közvetett fenyegetések útján igyekeznek elérni, hogy a munkavállaló nő végérvényesen lemondjon a gyermekvállalásról;

    19. felhívja a figyelmet a kisgyermekkornak és a nagycsaládok támogatásának szentelt állami kiadások szükségességére, különösen a gyermekmegőrzést segítő intézkedések, a társadalmi kirekesztéssel, elszigetelődéssel és szegénységgel különösen fenyegetett elszigetelt anyák és egyszülős családok védelme érdekében; hangsúlyozza, hogy e szolgáltatások általános érdeket képviselnek és hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, valamint a helyi és regionális gazdasági fejlődéshez; felkéri a Bizottságot, hogy egyes tagállamok régióiban juttassa érvényre a legjobb gyakorlatokat;

    20. következésképpen javasolja a köz- és magánszféra befektetéseinek összekapcsolását a gyermekmegőrzési ágazatban és az iskolát megelőző oktatási rendszerben;

    21. hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos megfelelő hozzáférést biztosítani a szolgáltatásokhoz a gyermekmegőrzés, az idősek vagy fogyatékkal élők és más eltartott személyek gondozása terén annak érdekében, hogy lehetővé váljon a férfiak és nők teljes és egyenlő munkaerő-piaci részvétele, ami hatással lesz a háztartásokban rendelkezésre álló nemhivatalos ápolás színvonalára;

    22. emlékeztet arra, hogy a szociális párbeszéd keretében megállapodások születtek a szülői szabadságról és a részmunkaidőről, amelyekre a 96/34/EK[9] és a 97/81/EK[10] irányelv vonatkozik; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett szavatolják e jogszabályok végrehajtását;

    23. felszólítja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a rossz bánásmódban részesített, árva vagy intézetben nevelkedő gyermekek befogadó családoknál történő elhelyezését; európai szinten felszólít a tagállamokból vagy harmadik országokból származó gyermekek örökbefogadására irányuló eljárások átgondolására, és arra, hogy a gyermek érdekében tartsák tiszteletben a nemzeti és nemzetközi szabályokat, vagy szükség esetén módosítsák azokat; fokozott éberségre szólít fel a bántalmazás és az emberkereskedelem minden formájának kiszűrése és kiszorítása érdekében;

    24. hangsúlyozza, hogy a családi modellek változnak; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek realitását komolyan vegyék figyelembe politikáik meghatározása és végrehajtása során;

    25. hangsúlyozza, hogy az apaság védelme érdekében javítani kell az európai jogi szabályozást; kéri, hogy a Bizottság tegyen javaslatokat olyan ajánlásokra, amelyek kifejezetten az apák családi életben való részvételét segítik elő az apasági szabadsághoz való jog bevezetése révén; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai társadalomban a nemek egyenjogúságának megteremtése érdekében mozdítsák elő az apák gyermekneveléshez és gyámsághoz való jogát szétköltözés vagy válás esetén;

    26. felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a meddőség érzékeny problémájával, ami egyaránt érinti a házas vagy egyedülálló nőket és a párokat; kéri, hogy szülessen ajánlás a meddőséggel kapcsolatban annak érdekében, hogy ezt a problémát minden tagállam elismerje, és intézkedjen annak orvosi és pszichológiai kezeléséről; kéri, hogy az örökbefogadás kérdését a meddőséggel együtt kezeljék, és hogy a meddőség kezelése során a pároknak bármely pillanatban a kezelés helyett választható alternatívaként kínálják fel az örökbefogadás lehetőségét; továbbá kéri a tagállamokat, hogy emeljék fel a jogszerű örökbefogadásra vonatkozó korhatárt;

    27. rámutat arra, hogy a meddőség a WTO által is elismert betegség, melynek súlyos hatásai lehetnek, többek között a depresszió; hangsúlyozza, hogy a meddőség egyre gyakoribb, és jelenleg a párok 15%-át érinti; ezért kéri a tagállamokat, hogy a pénzügyi és más jellegű akadályok elhárítását célzó intézkedések elfogadásával minden párnak biztosítsák a meddőségi kezeléshez és az orvosi úton végzett megtermékenyítéshez való hozzáférés jogát;

    28. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a családtámogatás, a családi juttatások rendszere, valamint a családok védelmét és segítését szolgáló általános érdekű szociális szolgáltatások tekintetében határozzanak meg megfelelő gyakorlatokat és gondoskodjanak e gyakorlatok cseréjéről; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak célzott támogatást azoknak a fiatal szülőknek, akik még képzésben részesülnek vagy tanulmányaikat végzik;

    29. felkéri a tagállamokat, hogy a család intézményének támogatását szolgáló fellépések keretében ismerjék el a gyermekek és más eltartottak gondozását magában foglaló atipikus családi munka társadalmi, gazdasági és nevelő szerepét, és vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy az ilyen jellegű szolgáltatásokat ismerjék el, és adjanak nyugdíjjogosultságot azoknak a személyeknek, akik ilyen jellegű atipikus munkát látnak el;

    30. ösztönzi a tagállamokat a szülőket támogató olyan pozitív intézkedések meghozatalára, mint például a kiegészítő nyugdíjjogosultság, adókedvezmények a vállalati bölcsődék számára, valamint az e területen bevált gyakorlatok cseréje;

    Az emberi erőforrások jelentette kihívás

    31. megjegyzi, hogy a demográfiai változásokból eredő, az aktív és inaktív népesség közötti egyensúly megbomlásával az Unió a nők, a fiatalok, az idősebb korosztály és a fogyatékkal élők foglalkoztatását szegezheti szembe; e szempontból sajnálja, hogy Bizottság és a Tanács eltörölte a foglalkoztatási iránymutatásoknak a nők munkaerő-piachoz való hozzáférésére és a családi élet és a munkahely összeegyeztethetőségére vonatkozó negyedik pillérét, és mivel nem állított mást a helyébe, az erre irányuló intézkedések azóta sem jelennek meg a nemzeti szinten végrehajtott reformprogramok középponti elemeként; fenntartja, hogy a teljes körű foglalkoztatást rövid távú célként kell meghatározni a lisszaboni stratégia 2008-as felülvizsgálata keretében;

    32. felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttesen kezeljék megkülönböztetett prioritásként a nők és a bevándorlók foglalkoztatottságának növelését;

    33.  felszólít az európai humán erőforrások jelenlegi kezelésének reformjára, amely a 25 és 30 év közötti fiatalok és az 55 éven felüli idősebb korosztály alulfoglalkoztatottsága miatt a népesség jelentős részénél a munkában töltött időt körülbelül 30 évre csökkenti;

    34. felszólít a humán erőforrások átfogó és minőségi megközelítésére, és javasolja az „aktív életszakasz” meghatározását, amely magában foglalja a képzést, az élethosszig tartó tanulást és a hivatalosan elismert vagy atipikus ismeretek és képesítések értékként való felhasználását, valamint az aktív élet kezdetétől a végéig tartó szakmai életpályát;

    35. hangsúlyozza, hogy az „aktív életszakasz” fogalma feltételezi a szakmai pályafutás biztosítását az aktív foglalkoztatásba való belépéstől kezdve – történjék ez bármilyen munkahelyi státuszban, pl. határozott vagy határozatlan idejű szerződéssel, szakmai gyakorlat keretében stb.) – a munkahelyváltásokon át az új képesítések megszerzésére irányuló átképzésekig, amelyek során mindvégig gondoskodni kell a társadalombiztosításról és a nyugdíjjárulék folyamatos befizetéséről; emlékeztet arra, hogy az „aktív életszakasz” fogalmába az is beletartozik, hogy a munkavállalók érvényesítik és tőkésítik az egymást követő munkaviszonyaikkal járó előnyöket, aminek szakmai előmenetelben kell megnyilvánulnia;

    36. megítélése szerint a demográfiai változásokra tekintettel meghozandó intézkedésekben figyelembe kell venni az aktív munkavállalók összességére jellemző termelékenységnövekedést, vagyis azt, hogy nem csupán a gazdaságilag aktív és inaktív népesség viszonyszáma számít, hanem a termelékenység növekedése is;

    37. elmélyült párbeszédre szólít fel a szociális partnerekkel, a vállalatokkal, az egyetemekkel, a nem kormányzati szervezetekkel és a médiával, a demográfiai változásokra való felkészülés érdekében; hangsúlyozza, hogy a termelékenység növekedése a jövőben főként a kutatási és fejlesztési, valamint a technológiai innovációs beruházásoktól függ majd, és kiemeli, hogy a vállalkozások számára létfontosságú idejében felkészülni a szakértelem terén később jelentkező szükségleteikre, a foglalkoztatás és a szakmai pályafutás előrelátó tervezése, valamint az élethosszig tartó tanulásba történő, a szakképzettség értékesítését célzó befektetések révén;

    38. nyomatékosan kéri az idősebb munkavállalók hosszabb munkaerő-piaci jelenlétének segítését célzó konkrét intézkedések elfogadását, ami lehetővé tenné a hosszantartó szakmai gyakorlat során összegyűjtött szakismereteknek a fiatalok, a többi dolgozó és vállalkozó számára történő átadását;

    39. ösztönzi az oktatásba és a képzésbe történő befektetéseket, ideértve az új technológiák alkalmazását is, valamennyi munkavállaló alapképzettségi szintjének emelése érdekében, hiszen ez a feltétele jövőbeli alkalmazkodóképességük kialakulásának és az élethosszig tartó tanulás révén munkahely-változtatásuknak is; bátorítja továbbá olyan intézkedések kidolgozását, amelyek célja támogatni a pályakezdő fiatalok munkába állását és az idősebb munkavállalók, illetve a sérülékeny személyekből álló csoportok munkába történő visszaállását, igazi szakmai pályafutást téve lehetővé számukra munkaképes életkoruk során mindvégig;

    40. javasolja, hogy a lehető legrövidebb időn belül szorítsák vissza azt a gyakorlatot, amely szerint a vállalatok előnyugdíjaztatáshoz folyamodnak a szerződéses önállóság keretében, illetve a tagállamok hagyományaival összhangban a vállalati bizottságokkal konzultálva, és kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idősebb munkavállalók szerepét és ösztönözzék munkavállalásukat; elfogadja ugyanakkor, hogy azok az idősebb munkavállalók, akik munkakörük fáradságos mivolta miatt már nem kívánják munkájukat teljes munkaidőben végezni, áttérhessenek a részmunkaidős foglalkoztatásra, a könnyített munkavégzésre, az otthoni munkavégzésre vagy a munkamegosztásra, a lépcsőzetes nyugdíjba vonulás újító formáit kialakítva számukra, és csökkentve a nyugdíjaztatás által kiváltott stresszhatásokat;

    41. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat a fiatalok munkaerőpiacra lépését megkönnyítő ösztönzőkre, támogatva például a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók és a fiatal munkavállalók közötti, munkamegosztás és részmunkaidős programok révén megvalósuló mentorálást, a nemzedékváltás megkönnyítése céljával ;

    42. mélyreható reformra szólít fel az idősebb korosztályhoz tartozó fizetett alkalmazottak pályafutásának kezelése terén, ők ugyanis jelenleg már 50 éves koruktól hátrányos helyzetben vannak már a munkába álláskor, s azután sem jutnak megfelelő továbbképzésekhez (különösen az új technológiákhoz), nem ismerik el megszerzett tapasztalataikat és munkahelyi előléptetésük is ritkaságszámba megy; emlékeztet arra, hogy a szakmai képzés terén az életkorhoz kötött korlátozások diszkriminatívak, és felhívja a tagállamokat, hogy erről egyértelműen tájékoztassák a munkaadókat és a munkavállalókat egyaránt; ennek érdekében kéri, hogy haladéktalanul ültessék át a nemzeti jogba és alkalmazzák hatékonyan a 2000/78/EK irányelvet[11] amely jogellenesnek nyilvánítja az életkor alapján tett hátrányos megkülönböztetést a képzés és a munkavállalás terén; úgy ítéli meg, hogy az idős munkavállalók a szakismeretekhez való hozzáférés kérdésén túlmenően gyakran támogatásra szorulnak a munkával kapcsolatos személyesebb területeken is, például a tárgyalási technikák, az önbizalom megszerzése és az önéletrajz megszerkesztése terén; kéri a tagállamokat, hogy irányozzák elő a kifejezetten az idősebb munkavállalók számára betölthető állásokra vonatkozó információk terjesztését, és indítsanak be újabb kormányprogramokat az idősebb személyek munkavállalásának bátorítására; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést, és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek jogszabályaikban fogyatékosság vagy életkor alapján hátrányos megkülönböztetéseket tartanak fenn;

    43. kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a megfelelő ellenőrzést, és lépjen fel azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek jogszabályaikban fogyatékosság vagy életkor alapján hátrányos megkülönböztetéseket tartanak fenn, megsértve ezzel a szerződéseket és az alapjogi chartát, amely legkorábban 2009. január 1-jétől jogerőre emelkedik az Unió egész területén, és késztesse e tagállamokat a diszkriminációk felszámolására;

    44. kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön statisztikai adatokat az egyes korosztályokról az általuk tapasztalt különböző problémáknak és a kor alapján való hátrányos megkülönböztetés széles spektrumának megfelelően elkülönítve;

    45. emlékeztet arra, hogy az idős személyek nem alkotnak egységes kategóriát; hangsúlyozza különösen, hogy az idős nők és az etnikai kisebbséghez tartozó idős személyek többszörösen is ki vannak téve a hátrányos megkülönböztetésnek;

    46. hangsúlyozza, hogy a részmunkaidő a munkaerőpiacra való visszatérés fontos állomása; bátorítja a tagállamokat, hogy támogassák különösen a kisvállalkozásokat a részmunkaidős foglalkoztatás és a munka rugalmas megszervezése előmozdításában; emlékeztet a részmunkaidő konkrét előnyeire azon idős munkavállalók esetében, akik már nem kívánnak teljes munkaidőben dolgozni;

    47. kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idős munkavállalók szerepét a munkaerőpiacon, az ezen személyek felvételével kapcsolatos előnyök hasznosítása révén, és a munkaadókat a munka rugalmas megszervezésére bátorítva , amely az idős munkavállalókat szerepvállalásra ösztönzi a munkaerőpiacon;

    48. kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt – nemek szerinti bontású adatok alapján – az adókedvezményekről és a foglalkoztatással kapcsolatban fennálló akadályokról, különös tekintettel a népesség elöregedésére;

    49. nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az élethosszig tartó tanuláshoz való hozzáférést;

    50. emlékeztet arra, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár elve az európai szociális modellek vívmánya, és garancia arra nézve, hogy az aktív élet időtartama nem hosszabbodik meg kötelezően az elfogadható határokon túl;

    51. hangsúlyozza a nők és a férfiak közötti hatalmas különbséget a nyugdíjak átlagos összege tekintetében, aminek oka a szakmai pályafutás többszörös megszakítása, a gyermekek és az idős szülők melletti családi kötelezettségek ellátásából fakadóan; kéri a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a szülés és a gyermeknevelési szabadság miatt kiesett munkaidő miatt büntetés sújtsa a nőket a nyugdíjuk kiszámításakor; bátorítja a tagállamokat, hogy irányozzanak elő nyugdíj-kiegészítéseket a felnevelt gyermekek számától függően, és ismerjék el a segítségnyújtás szerepét a társadalomban;

    52. kéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket a szociális biztonság és a jóléti rendszerek, közöttük a nyugdíjrendszerek korszerűsítése érdekében; biztosítva azok finanszírozhatóságát és a lakosság elöregedése által kiváltott hatások kezelhetőségét; fenntartja, hogy különös figyelmet kell fordítani az idős nőkre, akik a kirekesztés és a szegénység tekintetében sérülékenyebbek;

    53. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító elemzést az egyes tagállamokban működő, a nőkre vonatkozó különféle nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerekről azon legjobb gyakorlatok beazonosítása céljából, amelyek előmozdítják a nők foglalkoztatását, és lehetővé teszik a család és a munka összehangolását;

    54. nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőfeszítéseiket sürgősen összpontosítsák az idős munkavállalók alkalmazásának támogatására irányuló intézkedések alkalmazására, tekintettel arra, hogy számos tagállamban a törvényes nyugdíjkorhatár felemelését tervezik;

    55. úgy ítéli meg ugyanakkor, hogy a 65 évnél idősebb személyek várható életkora és életminősége magasabb, mint valaha, és ebben az összefüggésben kéri a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy tegyenek meg mindent olyan közös normák és szabályok felállítása érdekében, amelyek a munkavállalók számára lehetővé teszik, hogy önkéntes alapon 65 éves korukon túlmenően meghosszabbíthassák szakmai pályafutásukat, olyan adókedvezményeket és szociális előnyöket élvezve, amelyeket mind a munkavállalók, mind a vállalkozók igénybe vehetnek;

    56. kéri a tagállamokat olyan intézkedések bevezetésére, amelyek lehetővé teszik a nők munkavállalásának, szakmai előmenetelének és családi kötelezettségeik ellátásának összeegyeztetését, és kéri a tagállamokat továbbá, hogy küzdjenek a nőket a munkaerőpiacon és az oktatás terén sújtó makacs diszkriminációk és sztereotípiák ellen; emlékeztet a férfiak és a nők közötti egyenlőség elvére, valamint arra, hogy az azonos munkahelyen, azonos munkakörben dolgozók egyenlő fizetése az európai szociális modell sérthetetlen elemét képezi;

    57. ezért olyan munkajogi intézkedéseket kér, amelyek véglegesen megszüntetik a diszkrimináció e formáját, különösen a nők és férfiak eltérő bérezését, valamint kéri, hogy az állami költségvetésekben alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezést;

    58. emlékeztet arra, hogy a jó munkahelyi környezet a termelékenység egyik fontos tényezője; kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő azokat a munkahelyi kezdeményezéseket, amelyek célja az idős munkavállalók baleseti kockázatainak csökkentése (nevezetesen a pszicho-szociális és a fizikai munkakörnyezet javítása révén), a munka tartalmának és szervezésének módosítása, a dolgozók testi egészségének, jó közérzetének és képességeinek általános javítása, valamint szakmai készségeik és szakismereteik megerősítése; kéri a vállalkozásokat, hogy fektessenek be a munkahelyi balesetek és a szakmai egészségi ártalmak megelőzésébe, a munkahelyi orvosi ellátásba, a higiéniába és a társadalmi párbeszédbe;

    59. hangsúlyozza, hogy a lényeg a munkahely megközelítésének biztonsága az idős és fogyatékkal élő személyek számára, a kielégítő infrastruktúrának és az egyéni szükségletekhez igazodó különleges felszerelések rendelkezésre bocsátásának köszönhetően; hangsúlyozza egyúttal, hogy a megközelíthető munkakörnyezet lehetővé teszi az idős személyek számára az önálló életet, és ez hozzájárul az ápolás céljából létrehozott állami intézmények kiadásainak csökkentéséhez;

    60. kéri a tagállamot olyan jog bevezetésére, amelynek megfelelően rugalmas munkaidőt vagy részmunkaidőt nemcsak szülők kérhetnek, hanem olyan idős munkavállalók is, akik feltételezhetően családi kötelezettségeket látnak el;

    61. hangsúlyozza a kis- és középvállalkozások mint elsődleges foglalkoztatási forrás szerepét az Unióban;

    62. megjegyzi, hogy a szolgáltatási ágazatban foglalkoztatják a legtöbb nőt, bevándorlót és idős munkavállalót; kéri, hogy sürgősen valósítsák meg a szolgáltatások belső piacát;

    A nemzedékek és a területek közötti szolidaritás kihívása

    63. emlékeztet arra, hogy a nemzedékek közötti szolidaritás az európai szociális modellek megkülönböztető elve, amely azon alapul, hogy az aktív népesség felvállalja a helyettesítő jövedelmeket, az inaktív népesség (gyermekek, fiatalok, eltartott személyek és idősek) védelmének és egészségügyi ellátásának költségeit; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás elvét fenn kell tartani a demográfiai egyensúly előrelátható megbomlása ellenére is;

    64. hangsúlyozza a közhatóságok aktív beavatkozásának jelentőségét, mindenekelőtt az általános érdekű szociális szolgáltatások jelenléte révén mind a családokban és a fiatal gyermekek mellett, mind pedig az idős személyek és valamennyi rászoruló személy elhelyezése és ápolása által; úgy véli, hogy az ezekhez a szolgáltatásokhoz való hozzáférés az alapvető jogok egyike; kéri a Bizottságot, hogy garantálja az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságát a közösségi jogban, mindenki számára biztosítva a hozzáférést és érvényesítve a szolidaritás elvét;

    65. hangsúlyozza az információcsere fontosságát a tagállamok között, és felszólít a legjobb gyakorlatok cseréjére abban a tekintetben, miként tudnának az egészségügyi rendszerek a legjobban felkészülni az elöregedő lakosság megnövekedett igényeire; megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy a lakosság elöregedése miatt növekedni fognak a közkiadások az egészségügy terén, az idősebbé válással ugyanis egyértelműen súlyosbodnak a fogyatékosságok és a betegségek, különösen az igen idős (80 évesnél idősebb) személyek esetében, akiknek létszáma az elkövetkező évtizedekben erőteljesen gyarapodni fog;

    66. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foganatosítsanak szigorúbb intézkedéseket az adókijátszás és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát biztosító társadalombiztosítási járulékok megfizetésének elkerülése ellen; úgy ítéli meg, hogy a tagállamoknak aktív és hatékony munkaügyi politikát kell kialakítaniuk, és szorgalmazza, hogy irányozzanak elő rugalmas rendszereket és adjanak lehetőséget a személyes választásra a nyugdíjba vonulás pillanatában (a nyugdíjkorhatár felett), ösztönző mechanizmusok révén a továbbra is munkában maradni kívánó dolgozók számára;

    67. megjegyzi, hogy az európai munkavállalók bizonyított mobilitására és a munkaerőpiacok szegmentálódására tekintettel fontos a különböző nyugdíjrendszerek kölcsönös ismeretének elmélyítése és az egyik nemzeti rendszerből a másikba történő átlépés garantálása, akár állami, magán vagy segélyegyleti rendszerről van is szó;

    68. emlékeztet arra, hogy az idős személyek jelentősen hozzájárulnak a társadalmi és a gazdasági kohézióhoz, és aktív részvételük a családi és nemzedékek közötti szolidáris kapcsolatokban megerősíti a családi kötelékeken belüli erőforrások átcsoportosításának szerepét; másrészt azonban úgy ítéli meg, hogy a társadalom számára hasznos tevékenységekben való részvételüket meg kell könnyíteni, és pénzügyi ellentételezéssel bátorítani kell a szociális gazdaságban; végezetül az a véleménye, hogy a javak és szolgáltatások fogyasztása, a szórakoztatás, a betegápolás, a jóléti szolgáltatások igénybevétele a gyorsan terjeszkedő gazdasági ágazatok egyike, és a gazdagság új, "szürke aranynak" is nevezett forrása; kéri tehát a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és fejlesszék tovább az idős személyek gazdasági és szociális életben való részvételét, különös figyelmet fordítva megfelelő fizikai állapotukra, valamint jó szociális és anyagi életkörülményeikre;

    69. kéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az idős személyek szerepét a nemzedékek közötti szolidaritás fenntartásában, és a helyi partnerekkel együttműködve könnyítsék meg részvételüket a társadalmilag hasznos önkéntes tevékenységekben, például az oktatási, kulturális és vállalkozói élet terén;

    70. hangsúlyozza az önkéntesség jelentőségét, ami számos személynek teszi lehetővé a munkaerőpiacra való visszatérést; bátorítja a kormányokat, hogy ellenszolgáltatás fejében könnyítsék meg az idős személyek önkéntes munkavállalását;

    71. emlékeztet arra, hogy az általános érdekű szolgáltatások, többek között a kiskorú gyermekek elhelyezése, egészségügyi ápolása és oktatása megkönnyíti a szülők elhelyezkedését a munkaerőpiacon, és hozzájárul a szegénység ellen vívott küzdelem sikeréhez, különösen azokban az esetekben, ahol a gyermekeket egyetlen szülő tartja el; meggyőződése, hogy ezek a szolgáltatások alapvető fontosságúak ahhoz, hogy az Unió képes legyen szembenézni a demográfiai kihívásokkal; másfelől, az általános érdekű szolgáltatások a munkahelyteremtés révén serkentik a helyi és regionális gazdaság fejlődését, és hozzájárulnak az Unió versenyképességéhez; ebből a szempontból úgy véli, hogy feltétlenül el kell végezni az általános érdekű gazdasági szolgáltatások azonosítását, és fel kell mérni szociális és gazdasági hatásaikat; kéri a barcelonai célkitűzések terén történt előrehaladás objektív mérését lehetővé tevő minőségi mutatók felállítását; hangsúlyozza, hogy az idős és rászoruló személyek javát szolgáló általános érdekű gazdasági szolgáltatásoknak is ezzel egyenértékű figyelmet és kezelést kell élvezniük;

    72. hangsúlyozza, hogy a csökkenő népességű régiókban az önkéntes szektor és a szociális hálózatok jelentősen hozzájárulnak a helyi lakosság igényeinek kielégítéséhez, de nem helyettesíthetik az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó közintézmények által betöltött nélkülözhetetlen szerepet a régiókban; úgy véli, hogy el kell ismerni az ilyen állampolgári szerepvállalásokat, és az érintett szervezeteket regionális politikai partnerként támogatni kell; hangsúlyozza, hogy így olyan tanulási folyamatok indulnak meg, amelyek képessé teszik az adott régiót, hogy eleget tegyen a demográfiai változások által előidézett kihívásoknak;

    73. bátorítja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy ebből a célból vegyék igénybe a strukturális alapokat; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet[12] területi együttműködése keretében (7. cikk (3) bekezdés) támogassa a tapasztalatcseréket olyan régiók között, amelyekben az „ezüst gazdaság” fontos szerepet tölt be vagy fog betölteni;

    74. széles körű vitára szólít fel a mindenki számára megfelelő nyugdíjhoz való jogra vonatkozóan, amely jog az időskorú népesség fizetőképességének, méltóságának és társadalmi beilleszkedésének feltétele; emlékeztet arra, hogy az idős személyek az önkéntes feladatvállalásukkal és a családban betöltött szerepük révén jelentősen hozzájárulnak a társadalmi kohézióhoz;

    75. kéri a tagállamokat, hogy összehangoltan gondolkodjanak azon lehetséges reformokról, amelyekkel biztosítható a nyugdíjrendszerek és a társadalombiztosítás fenntarthatósága;

    76. kéri a tagállamokat, hogy amennyiben azt még nem tették meg, vizsgálják meg a nyugdíjfolyósítás és a munkában maradás ösztönzői közötti kapcsolatot, különös tekintettel a munka rugalmas szervezését illetően, a munkavállalás ellen ható valamennyi tényező kiküszöbölése érdekében;

    77. tudomásul veszi, hogy az európai társadalom elöregedése jelentős regionális egyenlőtlenségek között megy végbe, és hogy a demográfiai változásokra vonatkozó nemzeti adatok mögött más-más helyi valóságok húzódnak meg, ezért olykor nehéz azonosítani az infrastrukturális szükségleteket és a központi kormányzatok által juttatandó szükséges pénzügyi átutalásokat; kéri a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a demográfiai tendenciákra vonatkozó statisztikai adatok minőségének és megbízhatóságának javításához, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel és még 2014 előtt vigyék véghez azt a folyamatot, amely a munkaerő maradéktalanul szabad áramlását tűzte ki célul az Unióban;

    78. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a generációs dimenziót az európai térségek szolidaritása tekintetében, és vegyék tekintetbe a különböző demográfiai tendenciák nagy kiterjedésű területi hatásait az Európai Unióban; hangsúlyozza, hogy ezek a hatások a lakáshelyzet és az infrastruktúra terén jelentősek, különösen a városi övezetekben, ahol valószínűleg a migráns lakosság arányának növekedése és erőteljes koncentrációja várható a jövőben; hangsúlyozza egyúttal a lakosság elöregedése által érintett régiókban helyi szinten jelentkező sajátos szükségleteket a közelben nyújtott szolgáltatásokba történő befektetések tekintetében, amelyek az idős személyek szükségleteit elégítik ki és a lehető leghosszabb ideig biztosítják számukra az önállóságot és a függetlenséget; javasolja, hogy a strukturális alapok odaítélésekor és az ezen alapok által szolgáltatásnyújtás jogcímén a helyi szociális tőke mozgósítása céljából kínált lehetőségek kialakításakor vegyék tekintetbe ezeket a befektetési igényeket is; kéri azok fenntartását 2013 után is; felhívja a figyelmet arra, hogy az elvándorlás által érintett régiókban a foglalkoztatást, a képzést és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést célzó beruházások révén gondoskodni kell a természetes demográfiai egyensúly fenntartásáról;

    79. bátorítja a tagállamokat olyan tervezetek előmozdítására, amelyek célja az idősebb nemzedékhez tartozó munkavállalóknak a fiatal dolgozókkal való közös munkavégzése, a szakértelem átadása és a tapasztalatszerzés érdekében; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg az e téren bevált gyakorlatok cseréjét;

    80. kéri a tagállamokat, hogy támogassák az elvándorlással sújtott régiókat az általános érdekű szolgáltatások (pl. oktatás – beleértve az iskola-előkészítést és gyermekgondozást –, jóléti és egészségügyi szolgáltatások, valamint postai szolgáltatások) magas szintje, továbbá a (pl. tömegközlekedéshez, közlekedési infrastruktúrához és távközlő hálózatokhoz való) hozzáférés szavatolásával, valamint biztosítsák a gazdasági részvételt és készségeket (pl. az élethosszig tartó tanulás módszereit és az új technológiák alkalmazását, az azokba történő beruházást is tartalmazó képzés révén); sürgeti, hogy az e feladatok teljesítéséhez szükséges gyakorlati keretfeltételeket a helyi igényekhez és a helyi szereplőkhöz igazítsák, illetve javítsák azok alkalmazhatóságát; különösen felhívja a figyelmet a szigetek, határterületek, hegyvidéki térségek és más legkülső régiók helyzetére;

    81. üdvözli az Európai Integrációs Alap létrehozására irányuló javaslatot; felszólítja a kohéziós és a vidékfejlesztési politika kidolgozásáért és kezeléséért felelős illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy működjenek még szorosabban együtt annak érdekében, hogy a csökkenő népességű vidéki régiók élet- és munkakörülményeinek javításával arra bátorítsák az embereket, hogy költözzenek e régiókba;

    82. üdvözli, hogy a Bizottság a társadalmi és gazdasági kohézióról szóló negyedik jelentésében a fokozódó demográfiai egyensúlyhiányt az előtte álló egyik kihívásként azonosította; érdeklődéssel várja a társadalmi konzultációk eredményeit és a következő programozási időszakban a regionális politika által betöltött szerep meghatározását a demográfiai változás hátrányos hatásainak leküzdésében;

    83. emlékezteti a tagállamokat arra, hogy az önkéntes ápolókat – különösen az idősebbeket – többszörösen is hátrányok érik; javasolja, hogy több támogatást kínáljanak ezen személyek számára annak érdekében, hogy képesek legyenek leküzdeni a munkavállalásuk tekintetében jelentkező számos akadályt;

    84. úgy véli, hogy a városi övezetekben, a külvárosokban és a hátrányos helyzetű vidéki övezetekben a demográfiai tendenciák valószínűleg az elnéptelenedés irányába mutatnak, amely meghatározó következményekkel jár majd a lakáshelyzetre és az infrastruktúrákra;

    85. felhívja a tagállamokat, hogy a városfejlesztési és városrendezési projektek keretében bocsássanak több megfelelő lakást a családok – elsősorban az egyszülős családok és az időskorúak – rendelkezésére, például „többgenerációs projektek” formájában;

    86.  hangsúlyozza, hogy a világszinten felborult demográfiai egyensúly felerősítheti a fejlődési egyenlőtlenségeket és a migrációs nyomást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az elemeket vegyék bele a közös fejlesztést célzó bevándorlási politikáikba;

    Az integrált bevándorlás kihívása

    87. megjegyzi, hogy a bevándorláshoz való folyamodás jelenleg az Unió demográfiájának egyik eleme, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból pozitív hozzájárulás és a jövőben is az lesz; következésképpen felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint a szociális partnereket, hogy dolgozzanak ki egy békés és ésszerű megközelítést a bevándorlás kérdésére vonatkozóan az idegengyűlölő és rasszista véleményekkel és magatartással való szembeszegülés érdekében, és mozdítsák elő a migránsok teljes és hatékony társadalmi integrációját ;

    88. elismeri ugyanakkor, hogy a migráció – különösen az elvándorlással sújtott régiók számára – egyúttal lehetőséget is kínál a demográfiai változások negatív hatásainak orvoslására is, és kéri következésképpen a tagállamokat, hogy a migránsok integrációját stratégiai jelentőségű politikai intézkedésként vegyék tekintetbe;

    89. úgy véli, hogy az integrációs politikákat meg kell erősíteni az EU tagállamaiban, a migránsok Unióban való letelepedésének megkönnyítése érdekében; üdvözli ezért a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon belül a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap 2007–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló 2007. június 25-i, 2007/435/EK tanácsi határozatot és bízik abban, hogy hozzá fog járulni a migránsok EU-ba való társadalmi és gazdasági beilleszkedésének elősegítéséhez;

    90. hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikák tagállamok közötti meghatározására és összehangolására van szükség azzal a kettős céllal, hogy azok megfeleljenek a munkaerő-piaci igényeknek és finanszírozzák a nemzeti nyugdíjrendszereket, miközben egyenlő élet- és munkakörülményeket garantálnak a bevándorlók számára; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra és a lehető leghamarabb nyújtson be célzott stratégiát és intézkedéseket a gazdasági bevándorlással kapcsolatban;

    91. hangsúlyozza, hogy sürgető szükség van a tagállamok bevándorlási politikájának jobb összehangolására, a bevándorlók társadalomba és a törvényes gazdaságba való jobb integrálásának, valamint jogi és szociális biztonságuknak (többek között a nyugdíjra való jogosultságuknak) garantálása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak elkötelezett küzdelmet az emberkereskedelem és az illegális munkaközvetítő hálózatok ellen, és sújtsák büntetésekkel azokat a munkaadókat, akik szabálytalan státuszú dolgozókat vesznek fel és/vagy alkalmaznak, de ennek során e rejtett munkavállalókat ne vonják büntetőjogi felelősségre; üdvözli az illegális munka ellen, valamint az illegális bevándorlók kihasználása és az őket sújtó méltatlan életkörülmények ellen irányuló európai kezdeményezést;

    92. elismeri e tekintetben a városok sajátos szerepét, hiszen a bevándorlók többsége városlakó, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak figyelembe kell venniük a városi övezetek hatását a bevándorlási politikákra nézve, és a városokat szorosan be kell vonniuk az ezen politikák kidolgozásába és végrehajtásába; érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság és az EUROCITIES által 2006-ban útjára indított, "Integrating Cities" elnevezésű folyamatot, valamint a 2007. november 7-én aláírt Milánói Nyilatkozatot, amelyek célja a párbeszéd folytatásának biztosítása a városok között az integráció terén alkalmazandó közös elvekről;

    93. felhívja a figyelmet arra, hogy a legális migrációnak hasznosnak kell lennie mind az Unió, mind pedig a migráns és származási országa számára; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek különbséget a harmadik országokból érkező migráns munkavállalók jogállása között, az ideiglenes munkaszerződéstől a közép- illetve hosszú távú munkaszerződésig, hogy ily módon megfeleljenek mind a munkaerőpiac igényeinek, mind pedig a különféle életválasztásoknak; kéri ezért a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bevándorlók szociális és polgári integrációját célzó intézkedéseket; nyomatékosan ajánlja, hogy a migráns munkavállalók bizonyos tartózkodási idő leteltével állandó státuszt kérelmezhessenek;

    94. üdvözli a Bizottság és a tagállamok kezdeményezését, amely szerint tekintetbe kívánják venni a bevándorlás jelenségének világméretű mivoltát, és az Unióba irányuló gazdasági migráció következményeit a származási országok fejlődésére nézve; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a migráns munkavállalók származási országából történő agyelszívás kockázatát; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ezen jelenség elleni küzdelemben érintett országokkal együttműködve hozzanak hatékony intézkedéseket;

    95. hangsúlyozza, hogy a bevándorlás emberi dimenziója nem tűnhet el a szigorúan gazdasági megfontolások árnyékában, és a családegyesítés választásának lehetőségét nyitva kell hagyni azon migránsok előtt, akik élni kívánnak ezzel; széles körű együttműködésre szólít fel az európai bevándorlási, a foglalkoztatási, a szociális és az oktatási és a regionális politikák között;

    96. emlékeztet arra, hogy a bevándorlók jövedelme igen nagy mértékben lehetővé teszi az idős emberek megélhetését a fejlődő országokban;

    97. hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikát a diszkrimináció elleni küzdelem eszközeként kell felfogni, és céljául a jogi, szociális és szocietális egyenlőség magasabb szintű érvényesítését kell kitűzni mind az Európában már jelen levő, mind pedig a jövőben érkező bevándorlók esetében;

    98. úgy véli, hogy a bevándorló munkavállalót elkísérő családtagoknak tartózkodási engedélyt és – szükség esetén – munkavállalási engedélyt kell adni;

    99. hangsúlyozza a migráns nők fontos szerepét, és kéri a tagállamokat, hogy kezeljék őket megfelelő helyen az integrációs politikákban, valamint biztosítsák számukra az őket megillető valamennyi jogot;

    100.    kéri a tagállamokat, hogy a következő csúcstalálkozó napirendjére vegyenek fel egy, a demográfiai változásokról, valamint többek között az aktív munka melletti öregedés, a fiatalok alkalmazása, a családpolitika és a migránsok beilleszkedése területein megfelelőnek bizonyult gyakorlatokról folytatandó eszmecserét;

    101.    üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, mely szerint kétévente helyzetjelentést készít az Európai Demográfiai Fórummal összeköttetésben; szeretné, ha e jelentés az egyes tagállamokban az érintett területeken megvalósított politikák hatását is felmérné; támogatja a Bizottság szándékát, amely szerint kétévente külön fejezetet szentelne jelentésében a terméketlenség kérdésének, és egy új fejezetet iktatna be a jelentésbe az Unió felkészüléséről a demográfiai változásokra; bátorítja a Bizottságot olyan mutatókból álló rendszer felállítására, amelynek célja a demográfiai változások figyelemmel kísérése és elemzése a különböző tagállamok és az Unió szintjén egyaránt;

    102.    megjegyzi, hogy Európa demokratikus jövője új nehézségeket támaszt azon demokratikus mechanizmusok és csatornák szintjén, amelyek közvetítésével a sokszínűség hangja meghallható, és a politikai döntéshozatalban is kellő súllyal megjelenik; úgy ítéli meg, hogy egy elöregedő társadalomban a központi kérdés a közös jövőt – és ennélfogva a közösség politikai jövőjét is – képviselő kiskorúak politikai képviselete, akiknek hangját ma még nem hallgatják meg, és a döntéshozatal során egyáltalán nem veszik figyelembe; megállapítja, hogy a bevándorlók esetében nehézséget okoz mind a felnőttek, mind utódaik számára, hogy meghallgatásra találjanak; véleménye szerint azon társadalmi csoportok szóhoz jutása és politikai képviselete, akik ma még ezektől a jogoktól meg vannak fosztva – különös tekintettel a kiskorúaké – olyan alapvető fontosságú kérdés, amelyet széles körben meg kell vitatni és el kell mélyíteni;

    103.    bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat az Unió polgárainak érzékenyebbé tételében a demográfiai kihívások iránt, például tájékoztatási kampányok és kísérleti projektek révén;

    o

    o o

    104.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a nemzeti parlamenteknek és a Bizottságnak.

    • [1]  HL C 115., 1997.04.14., 238. o.
    • [2]  HL C 104., 1998.04.06., 222. o.
    • [3]  HL C 232., 2001.08.17., 381. o.
    • [4]  HL C 292. E, 2006.12.1., 131. o.
    • [5]  HL C 305. E, 2006.12.14., 141. o.
    • [6]  HL C 161., 2007.7.13., 66. o.
    • [7]      HL L 204., 2006.07.26., 23. o.
    • [8]      HL L 348., 1992.11.28., 1. o.
    • [9]      A Tanács 1997. december 15-i 97/81/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidőről kötött keretmegállapodásról (HL L 14., 1998.01.20., 9. o.)
    • [10]     A Tanács 1996. június 3-i 96/34/EK irányelve az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról (HL L 145., 1996.06.19., 4. o.)
    • [11]  A Tanács 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelve a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).
    • [12]  HL L 210., 2006.7.31., 25. o. A legutóbb a 1989/2006/EK rendelettel (HL L 411., 2006.12.30., 6. o.) módosított rendelet.

    INDOKOLÁS

    A születések számának immár évek óta tartó csökkenése, amely a várható életkor állandó és szabályos emelkedésével párosul, várhatóan 2050 körül alapvetően meg fogja változtatni a népesség szerkezetét és az életkordiagramot.

    Az előrejelzések szerint a változásokra a népesség általános elöregedése, a munkaképes korú népesség csökkenése és az időskori függőségi ráta növekedése lesz jellemző.

    Ebben az esetben az Európai Unió veszíthet versenyképességéből és csökkenhet a növekedés a világ olyan régióival szemben, amelyekben a népesség jelentősen növekszik. A demográfiai egyensúly hiánya jelentősen befolyásolhatja a szociális védelem finanszírozását és a nyugdíjrendszerek egyensúlyát is.

    Az e demográfiai változásokkal kapcsolatos kérdések nem új keletűek. Az Európai Unió a lisszaboni és a barcelonai európai csúcsértekezleteken megadta az első válaszokat, de a kötelezettségvállalásokat nem tartották be teljesen.

    Az „Európa demográfiai jövője, kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című közleményében a Bizottság újraindítja a konstruktív gondolkodást, és öt irányvonalat javasol a munkában

    - a demográfiai megújulásért,

    - a hosszabb és minőségi aktív életért,

    - a nagyobb teljesítményű Európáért,

    - a migránsok jobb beilleszkedéséért,

    - a szociális védelem és a nemzetek közötti szolidaritás biztosításáért.

    Az előadó elfogadja a Bizottság pozitív megközelítését, és javaslatait a közlemény különböző irányvonalaiba illeszti.

    A jelentés egy fő célkitűzést határoz meg az Európai Unió számára: a demográfiai változásokkal szemben fenn kell tartani a gazdasági versenyképességet az európai szociális modell hosszú távú biztosítása mellett.

    Ezért új politikákat kell kidolgozni:

    - a gyermekkornak, valamint a nők és férfiak munkahelyi egyenlőségének a támogatására egy demográfiai megújulás érdekében,

    - az oktatásban, valamint a foglalkoztatás és a szakmai pályafutás megelőző kezelésében a humán erőforrások optimalizálása végett,

    - új pénzügyi forrásokkal a nemzedékek és a területek közötti szolidaritás biztosítása céljából,

    - a bevándorlás békés és ésszerű megközelítésével a sikeres beilleszkedésért.

    VÉLEMÉNY Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság (18.12.2007)

    a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

    Európa demográfiai jövőjéről
    (2007/2156)(INI)

    A vélemény előadója (*): Karin Resetarits

    (*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

    JAVASLATOK

    A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    1.   hangsúlyozza, hogy a világszintű migrációs áramlások jelentős hatással vannak és lesznek a származási és a célországokra; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió esetében a bevándorlás csak a migránsok teljes gazdasági, társadalmi és politikai integrációja esetén lesz hatással az Unió népességének elöregedésére, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban telepednek le; hangsúlyozza a migráns nők fontos szerepét, és kéri a tagállamokat, hogy kezeljék őket megfelelő helyen az integrációs politikákban, valamint biztosítsák számukra az őket megillető valamennyi jogot;

    2.   hangsúlyozza, hogy a csökkenő születési aránnyal hosszú távon csak azon politikák vehetik fel a harcot, amelyek biztosítják mindkét szülő számára a munkahelyi és családi élet összeegyeztethetőségét, az anyák védelmét, valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének a közéletben és a magánéletben való tiszteletben tartását;

    3.   elismeri, hogy a születések számának növekedéséhez feltétel egy olyan társadalom, amely megkülönböztetett figyelmet szentel a gyermekeknek; kitart amellett, hogy családbarát környezet megteremtésére van szükség, és javítani kell a családok és a gyermekek életkörülményein, valamint segíteni kell a családokat valódi törekvéseik megvalósításában;

    4.   javasolja egy olyan szociálpolitika ösztönzését, amelynek sajátos célja a felelősségteljes szülői magatartás megtanítása;

    5.   ezért sürgeti az oktatás minden szintjéhez történő megkülönböztetés-mentes hozzáférés és a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megteremtésére, valamint a családok és a gyermekek támogatására, a gyermekgondozási támogatásra és az egyedülálló anyák védelmére irányuló intézkedésekre fordítandó költségvetés kiegyensúlyozott finanszírozását;

    6.   támogatja egy sor olyan ösztönző eszköz létrehozását, amely elősegíti, hogy az anyák és partnereik össze tudják egyeztetni a munkahelyi és a családi életet;

    7.   üdvözli a dolgozó szülők segítésére irányuló összes intézkedést, és kéri a szülők, és mindenekelőtt az anyák családban ellátott feladatainak elismerését;

    8.   emlékeztet arra, hogy sokan szenvednek azért, mert nem lehet gyermekük; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el a gyermekek örökbefogadásával kapcsolatos eljárások egyszerűsítését és felgyorsítását célzó, az érintett gyermekek jogait is védelmező összehangolt intézkedéseket, és hogy csökkentsék az örökbefogadás felső korhatárát, hogy az idősebbek is törvényesen kezdeményezhessenek örökbefogadást; hangsúlyozza, hogy az érettebb kor előnyös lehet a korábban hányattatott sorsú gyermekek nevelése szempontjából;

    9.   kéri a Bizottságtól annak elismerését, hogy a születések alacsony száma és a meddőség magas aránya a népességcsökkenés fő tényezői közé tartoznak;

    10. rámutat arra, hogy a meddőség a WTO által is elismert betegség, melynek súlyos hatásai lehetnek, többek között a depresszió; hangsúlyozza, hogy a meddőség egyre gyakoribb, és jelenleg a párok 15%-át érinti; ezért kéri a tagállamokat, hogy a pénzügyi akadályok csökkentését célzó intézkedések elfogadásával biztosítsák a párok jogait arra, hogy mindenki számára hozzáférhető legyen a meddőségi kezelés és az orvosi úton végzett megtermékenyítés;

    11. felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak olyan szabályokat, amelyek gyermek születése esetén rendelkeznek a fizetett anyasági/apasági szabadságról, valamint ösztönözzék a párokat arra, hogy jogosultságaikat oly módon használják fel, ami lehetővé teszi, hogy a szülői szabadságot a nők és a férfiak között igazságosan el lehessen osztani; e célból sürgeti a tagállamokat az apasági szabadsághoz való joggal kapcsolatos gazdasági, társadalmi és kulturális előítéletek elleni harcra; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szülői szabadságra vonatkozó 96/34/EK irányelvet;

    12. ösztönzi a tagállamokat a szülőket támogató olyan pozitív intézkedések meghozatalára, mint például a kiegészítő nyugdíjjogosultság, adókedvezmények a vállalati bölcsődék számára, valamint az e területen bevált gyakorlatok cseréje;

    13. hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiachoz való hozzáférés és a szakmai előmenetel elősegítése terén megvalósított pozitív intézkedések ösztönözni fogják a gyermekvállalást;

    14. hangsúlyozza, hogy a családi modellek változnak; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek realitását komolyan vegyék figyelembe politikáik meghatározása és végrehajtása során;

    15. megállapítja, hogy a munkaerőpiacon nem valósult meg a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elve, mivel továbbra is alkalmaznak nőket alacsony fizetéssel járó, képzettségüknek nem megfelelő állásokban, és hogy a nőknek továbbra is ellensúlyozás nélkül kell viselniük a családi felelősség túlnyomó részét; szintén megállapítja, hogy nem jöttek létre azok a feltételek, amelyek elősegítenék az anyák munkavállalását és a szülési szabadság vagy szülői szabadság után a nők ismételt munkába állását, ami fokozza a születési arányszám csökkenését; ezzel összefüggésben különösen kéri a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelvet;

    16. felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül adórendszereiket, és hozzanak létre személyes jogosultságokon alapuló adókulcsokat; javasolja a gyermekekre és családokra nézve kedvező társadalombiztosítási rendszerek létrehozását;

    17. hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak között a bérek szintjén tapasztalt egyenlőtlenség, valamint az a tény, hogy a nőket továbbra is rosszul fizetett, képzettségüknek nem megfelelő állásokra alkalmazzák, kedvezőtlenül hat a nők anyagi függetlenségére, amely elengedhetetlenül fontos, és közvetlenül befolyásolja gyermekvállalásra vonatkozó döntéseiket;

    18. kéri, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik feltétele legyen az, hogy a nők számára is biztosítani kell az anyasági vagy szülői szabadság utáni ismételt munkába állásra vonatkozó jogot, valamint, hogy e szabadságokat számítsák be az öregségi nyugdíj és a munkában töltött évek kiszámítása során;

    19. ezért olyan munkajogi intézkedéseket kér, amelyek véglegesen megszüntetik a diszkrimináció e formáját, különösen a nők és férfiak eltérő bérezését, valamint kéri, hogy az állami költségvetésekben alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőséget figyelembe vevő költségvetés-tervezést; továbbá támogatja a tagállamokat a családi feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztásának előmozdításában is, többek között figyelemfelkeltő kampányokon keresztül, valamint annak előmozdításában, hogy minél több férfi vegye igénybe a szülői szabadságot;

    20. hangsúlyozza, hogy a munka és a családi élet közötti egyensúlyra törekvő politikákat kell elfogadni, amelyek a munkavállalókon kívül azokra a fiatalokra is vonatkoznak, akik még felsőfokú vagy szakmai tanulmányokat folytatnak, vagy képzésben vesznek részt, hogy össze tudják egyeztetni tanulmányi törekvéseiket és családalapítási szándékukat;

    21. ösztönzi a tagállamokat a gyermekek és eltartott személyek gondozása keretében családon belül végzett informális munka nevelési, társadalmi, emberi és gazdasági értékének elismerésére, többek között az ellátást végző személyek nyugdíjhoz és társadalombiztosításhoz való jogának biztosításával, valamint olyan megfelelő intézkedések elfogadására, amelyek biztosítják, hogy az ily módon megszerzett informális tapasztalatokat a munkaerőpiacon is lehessen hasznosítani;

    22. hangsúlyozza, hogy tekintettel a születések csökkenő számából eredő társadalmi és gazdasági kihívásokra, minden társadalom létének és fejlődésének elsődleges követelménye olyan kedvező körülmények megteremtése, amelyek lehetővé teszik a párok számára az általuk óhajtott számú gyermek vállalását, valamint hogy ennek megfelelően támogatni kell az anyákat és az apákat; felszólít a társadalombiztosítás és a jóléti szolgáltatások gyermek- és családbaráttá alakítására, valamint többek között a csecsemőgondozás során felmerülő kiadások megtérítésére és alacsonyabb HÉA-kulcs alkalmazására a gyermekek számára készülő valamennyi termék esetében;

    23. sürgeti a tagállamokat, hogy mozdítsanak elő olyan adóintézkedéseket, amelyek ösztönzik a születések számának növekedését, és felhívja a figyelmet arra, hogy a nők számára a gyermek megszületése után speciális védelmet és támogatást kell biztosítani, különösen az egyedülálló fiatal anyák számára, tekintettel arra, hogy az egyszülős családok száma folyamatosan növekszik, melyek 85%-ában nő a családfő, és amelyeket sokkal inkább veszélyeztet a szegénység, mint az egyéb családokat;

    24. megítélése szerint célzott munkajogi intézkedéseket kell hozni a munkavállalók szülői kötelezettségeik okán való közvetett megkülönböztetése valamennyi formájának felszámolása érdekében;

    25. szükségesnek tartja, hogy a strukturális alapokból és a Szociális Alapból származó pénzügyi eszközöket többek között családcentrikus vidéki vagy városi életterek létrehozására használják fel;

    26. felhívja a tagállamokat, hogy a városfejlesztési és városrendezési projektek keretében bocsássanak több megfelelő lakást a családok – elsősorban az egyszülős családok és az időskorúak – rendelkezésére, például „többgenerációs projektek” formájában;

    27. a szülők anyagi helyzetétől független, rugalmas gyermekgondozási lehetőségeket, valamint egyéb családsegítő szolgáltatásokat követel minden gyermek számára a gyermekek maximális esélyegyenlőségének biztosítására, amelyek lehetővé tennék a szülők számára, hogy szabadon megválasszák a számukra legmegfelelőbb módot a család és a munka összehangolására;

    28. megállapítja, hogy nem elegendő csupán a gyermekgondozási létesítmények számát növelni, mint ahogyan az a barcelonai célkitűzésekben elhangzott; mindenekelőtt a kínálat bővítésére és a minőség javítására van szükség; úgy véli, hogy figyelembe kell venni azoknak a szülőknek a szükségleteit, akik maguktól választják gyermekük családon belüli ellátását; kéri a tagállamokat, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyekkel elérhető a gyermekek és más eltartott személyek befogadását ellátó, jó minőségű és elérhető árú létesítmények felállítása, a 2002-es barcelonai Európai Tanács által elfogadott célkitűzésekkel összhangban, amely előírja a tagállamoknak, hogy 2010-re fogadó infrastruktúrákat kell létrehozniuk a 3 év és a tanköteles kor közötti gyermekek legalább 90%-a és a 3 éven aluli gyermekek legalább 33%-a számára; hangsúlyozza, hogy e rendelkezésekkel meg kell teremteni a szülők számára a lehetőséget arra, hogy munkabeosztásukat életmódjukhoz tudják igazítani;

    29. következésképpen javasolja a köz- és magánszféra befektetéseinek összekapcsolását a gyermekmegőrzési ágazatban és az iskolát megelőző oktatási rendszerben;

    30. úgy véli, hogy a bevándorló munkavállalót elkísérő családtagoknak tartózkodási engedélyt és – szükség esetén – munkavállalási engedélyt kell adni;

    31. felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen összehasonlító elemzést az egyes tagállamokban működő, a nőkre vonatkozó különféle nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerekről azon legjobb gyakorlatok beazonosítása céljából, amelyek előmozdítják a nők foglalkoztatását, és lehetővé teszik a család és a munka összehangolását;

    32. hangsúlyozza, hogy a demográfiai változások, valamint a nyugdíjrendszerek átalakításának általános tendenciája fényében ismét meg kell vizsgálni a nők munkaerőpiacról való előrehozott kilépését lehetővé tevő rendszerek hatékonyságát és célszerűségét a különböző tagállamokban;

    33. felszólítja a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket a társadalombiztosítási és jóléti rendszerek, többek között a nyugdíjrendszerek modernizálása érdekében, a pénzügyi működőképesség biztosítása és a népesség elöregedésével járó következményekre való felkészülés céljából; hangsúlyozza, hogy megkülönböztetett figyelmet kell szentelni az idős nők helyzetének, akiket fokozottan fenyeget az elszigetelődés és a szegénység;

    34. javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre és finanszírozzanak olyan „többgenerációs központokat”, ahol az idősek díjazás ellenében foglalkoznának a gyermekekkel, illetve oktatnák őket;

    35. javasolja a Bizottságnak, hogy az illetékes főigazgatóságon belül újra nyissa meg „Childcare Network” nevű osztályát annak érdekében, hogy a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítésével a demográfiai kihívásokkal meg lehessen küzdeni;

    36. megítélése szerint a bevándorló munkavállalóknak a befogadó ország polgáraival azonos előnyöket és jogokat kell élvezniük, és ugyanazon kötelezettségeknek kell vonatkozniuk rájuk;

    37. felszólítja a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel együttesen kezeljék megkülönböztetett prioritásként a nők és a bevándorlók foglalkoztatottságának növelését;

    38. megállapítja, hogy a születések száma azokban az országokban növekszik, amelyek valamennyi polgár számára biztonságot nyújtó gazdasági és szociális jogokat biztosítanak;

    39. megítélése szerint a demográfiai változásokra tekintettel meghozandó intézkedésekben figyelembe kell venni az aktív munkavállalók összességére jellemző termelékenység-növekedést, vagyis azt, hogy nem csupán a gazdaságilag aktív és inaktív népesség viszonyszáma számít, hanem a termelékenység növekedése is;

    40. hangsúlyozottan kéri, hogy a más etnikumból származókat soha ne használják ütközőként gazdasági válság esetén.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    17.12.2007

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    18

    0

    9

    A zárószavazáson jelen lévő képviselők

    Edit Bauer, Emine Bozkurt, Hiltrud Breyer, Edite Estrela, Věra Flasarová, Claire Gibault, Zita Gurmai, Esther Herranz García, Piia-Noora Kauppi, Pia Elda Locatelli, Doris Pack, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Christa Prets, Karin Resetarits, Eva-Britt Svensson, Anne Van Lancker, Anna Záborská

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Gabriela Creţu, Iratxe García Pérez, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Donata Gottardi, Anna Hedh, Kartika Tamara Liotard, Marusya Ivanova Lyubcheva, Maria Petre

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

    Manolis Mavrommatis, Paul Rübig

    VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (19.12.2007)

    a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

    Európa demográfiai jövőjéről
    (2007/2156)(INI)

    A vélemény előadója: Bilyana Ilieva Raeva

    JAVASLATOK

    A Gazdasági és Monetáris Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

    1.   támogatja a Bizottságot abban, hogy hosszú távú demográfiai stratégiát alakítson ki uniós szinten; hangsúlyozza, hogy e stratégiának mindenképpen tartalmaznia kell államháztartási, megfelelő gazdasági növekedési, foglalkoztatási és munkaerő-piaci politikákat, a demográfiai megújulást támogató hatékony politikákat, valamint az oktatással, az egész életen át tartó tanulással és az egészségüggyel kapcsolatos politikákat, és figyelembe kell vennie a szociális juttatások tekintetében a tagállamokban követett különböző gyakorlatokat;

    2.   emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak teljesíteniük kell a Stabilitási és Növekedési Paktumból eredő kötelezettségeiket, ami segít a demográfiai kihívások leküzdésében;

    3.   aggodalmát fejezi ki az életkorral összefüggő költségek várható növekedése és annak hatása miatt, aminek következtében hatalmas nyomás nehezedik a tagállamok államháztartásának fenntarthatóságára; felhívja a tagállamokat, hogy korszerűsítsék a (járulékalapú, foglalkoztatói, magán) nyugdíjrendszereket, valamint fejlesszenek ki új pénzügyi termékeket a hosszú távú gondozáshoz kapcsolódóan; üdvözli a különféle pénzügyi eszközök alkalmazását, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az egyéneknek a megtakarításokhoz és befektetésekhez biztonságra és átláthatóságra van szükségük;

    4.   felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan adójellegű ösztönzők alkalmazását az idősebb embereket foglalkoztató vállalkozások esetében, amelyek könnyítenek egyrészt az államháztartásra, másrészt az alkalmazottakra nehezedő terheken, utóbbiak esetében a nyugdíj melletti csekély mértékű jövedelem után biztosított adókedvezmény formájában, hogy megkönnyítsék számukra, hogy önkéntes alapon a munkaerőpiacon maradhassanak; sürgeti a tagállamokat, hogy alkalmazzanak rugalmas politikákat a munkaerőpiacot elhagyó személyekre vonatkozóan, és vezessenek be az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos gyakorlatokat;

    5.   kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt – nemek szerinti bontású adatok alapján – az adókedvezményekről és a foglalkoztatással kapcsolatban fennálló akadályokról, figyelmet fordítva a népesség elöregedésére;

    6.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel már 2014 előtt a kibővített Európai Unión belül az összes munkavállaló számára biztosítandó szabad mozgás megvalósítására irányuló folyamatot;

    7.   emlékeztet arra, hogy a munkahelyek számának növelése kiemelt fontosságú; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat olyan ösztönzőkre és kedvező körülményekre, amelyek megkönnyítik a fiatalok munkaerőpiacra lépését, például a nyugdíjkorhatárt elért munkavállalók és a fiatal munkavállalók közötti, munkamegosztás és részmunkaidős programok révén megvalósuló mentorálás, valamint a fiatalok és a gondozási kötelezettségekkel rendelkezők iskolarendszeren kívüli képzéseken való intenzívebb részvétele, illetve a számukra biztosított több részmunkaidős állás és távmunka támogatásával;

    8.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foganatosítsanak szigorúbb intézkedéseket az adókijátszás és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát biztosító társadalombiztosítási járulékok kikerülése ellen; egyetért azzal, hogy a munkanélküliség esetén nyújtott szociális juttatások és a minimálbér közötti különbség bizonyos tagállamokban olyannyira alacsony, hogy ez visszafoghatja az esetleges munkavállalást; sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsanak rugalmas rendszereket és személyes választási lehetőséget a nyugdíjba vonulás időpontját illetően (a minimális életkorküszöb után), ösztönzőket alkalmazva azon munkavállalók esetében, akik úgy döntenek, hogy tovább kívánnak dolgozni, illetve visszatartó intézkedéseket hozva a nem betegség miatti korai nyugdíjba vonulással kapcsolatban;

    9.   hangsúlyozza, hogy a bevándorlási politikák tagállamok közötti meghatározására és összehangolására van szükség azzal a kettős céllal, hogy azok megfeleljenek a munkaerő-piaci igényeknek és finanszírozzák a nemzeti nyugdíjrendszereket, miközben egyenlő élet- és munkakörülményeket garantálnak a bevándorlók számára; felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra és a lehető leghamarabb nyújtson be célzott stratégiát és intézkedéseket a gazdasági bevándorlással kapcsolatban;

    10. felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikban a lisszaboni stratégia új szakaszát figyelembe véve foglalkozzanak kiemelten a demográfiai változások által a gazdaságra gyakorolt hatással, illetve szorosan hangolják össze makrogazdasági politikáikat annak érdekében, hogy az EU növekedése, versenyképessége és termelékenysége meg tudjon felelni a demográfiai kihívásoknak; kéri a Bizottságot, hogy állapítson meg referenciaértékeket a demográfiai kihívásokat legsikeresebben kezelő gazdasági és szociális stratégiákkal rendelkező országok legjobb gyakorlatai alapján.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    19.12.2007

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    34

    1

    0

    A zárószavazáson jelen lévő képviselők

    Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Slavi Binev, Sebastian Valentin Bodu, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Jonathan Evans, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Donata Gottardi, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Guntars Krasts, Kurt Joachim Lauk, Andrea Losco, Astrid Lulling, Gay Mitchell, John Purvis, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Heide Rühle, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Cornelis Visser, Sahra Wagenknecht

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Jorgo Chatzimarkakis, Daniel Dăianu, Werner Langen, Gianni Pittella, Bilyana Ilieva Raeva, Andreas Schwab

    A zárószavazáson jelen lévő póttagok (178. cikk (2) bekezdés)

    Theodor Dumitru Stolojan

    VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (20.12.2007)

    a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

    Európa demográfiai jövőjéről
    (2007/2156)(INI)

    A vélemény előadója: Elisabeth Schroedter

    JAVASLATOK

    A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

    1.   úgy véli, hogy a jelenleg zajló kedvezőtlen demográfiai változások súlyos problémát és kihívást jelentenek az Európai Unió, a tagállamok kormányai és a regionális hatóságok számára; rámutat, hogy a válság, amelyet ezek a változások idézhetnek elő, számos európai politika, köztük a kohéziós politika kudarcához vezethet; hangsúlyozza, hogy e kihívások megfelelő kezelése érdekében a válság okainak és lehetséges hatásainak alapos elemzésére van szükség, különös tekintettel a válság regionális politikára gyakorolt hatására;

    2.   megállapítja, hogy a demográfiai változások súlyos hatást gyakorolnak egyes régiókra, és különböző kiigazítási stratégiákat tesznek szükségessé attól függően, hogy az érintett régiót migráció vagy fogyatkozó népesség jellemzi; megállapítja, hogy a fogyatkozó népességű, többnyire vidéki régiókban az életminőség mást jelent, mint a növekvő népességű régiókban, és ezért úgy véli, hogy különböző támogatási stratégiákra van szükség;

    3.   tudomásul veszi ugyanakkor egyes legtávolabb eső régiók, mint például Francia Guyana és Réunion helyzetét, ahol az éles ellentétben álló migrációs mérlegek ellenére az uniós átlagánál jóval magasabb születési arány miatt a népesség erőteljesen növekszik, és jóllehet e régiókat sem hagyta érintetlenül az öregedési tendencia, azok még mindig sokkal fiatalabbak az EU többi részének népességénél, és ezért differenciált megközelítést igényelnek;

    4.   megállapítja, hogy minden régió – még a nettó elvándorlással jellemzett régiók is – sokrétű egyedi lehetőségekkel rendelkezik; e lehetőségek kiaknázásához segítség nyújtására szólít fel, az adott régió jólétének biztosítása érdekében; felszólítja ezért a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy a regionális politikájuk keretében az ilyen régiókban elsőbbséget élvezzenek az önálló fejlesztési stratégiák, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy ez lendületet adhat a helyi és a regionális gazdasági tevékenységnek, és így a csökkenő népességű régiók ismét vonzóvá válhatnak;

    5.   megállapítja, hogy a főként a csökkenő népességű régiókban a lakosság nagymértékű bevonásával egybekötött innovatív és decentralizált infrastrukturális intézkedések javítják az életminőséget, valamint olyan tényezőt jelentenek, amelyek erősítik a gazdasági stabilitást és az adott régióhoz tartozás kötelékeit a fiatalok számára is; kéri a tagállamokat, hogy regionális és helyi hatóságaikkal együttműködésben támogassák az ilyen fejlesztési tervek céljából létrehozandó programokat; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek lehetőségeket a csökkenő népességű régiókban az üzleti és az állami szektor, az iskolák és egyetemek közötti együttműködésre regionális innovációs rendszerek létrehozása, valamint a nemzeti és nemzetközi készséghálózatokban való részvétel érdekében;

    6.   megállapítja, hogy az áruk és szolgáltatások szempontjából sajátos igényekkel rendelkező idősebb emberek folyamatosan növekvő népessége új gazdasági lendületet adhat a regionális fejlesztésnek, amely viszont új lehetőségeket nyithat meg a növekvő számú idősebb lakossal rendelkező régiók előtt; rámutat, hogy a fennálló helyzetet úgy is fel lehet fogni, hogy az az idősebb emberek életminőségét javító új termékek és szolgáltatások növekvő piacán lehetőséget jelent új munkahelyek teremtésére, gazdasági növekedésre és az EU versenyképességének javítására – ez az úgynevezett ezüst gazdaság koncepciója; ösztönzi a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy e célból használják fel a strukturális alapokat, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet területi együttműködése keretében (7. cikk (3) bekezdés)[1] támogassa a tapasztalatcseréket olyan régiók között, amelyekben az ezüst gazdaság fontos szerepet tölt be vagy fog betölteni;

    7.   hangsúlyozza, hogy a csökkenő népességű régiókban az önkéntes szektor és a szociális hálózatok jelentősen hozzájárulnak a helyi lakosság igényeinek kielégítéséhez, de nem helyettesíthetik az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó közintézmények által betöltött nélkülözhetetlen szerepet a régiókban; úgy véli, hogy el kell ismerni az ilyen állampolgári szerepvállalásokat, és az érintett szervezeteket regionális politikai partnerként támogatni kell; hangsúlyozza, hogy így olyan tanulási folyamatok indulnak meg, amelyek képessé teszik az adott régiót, hogy eleget tegyen a demográfiai változások által előidézett kihívásoknak;

    8.   kéri a tagállamokat, hogy támogassák a nettó elvándorlással sújtott régiókat az általános érdekű szolgáltatások (pl. oktatás, beleértve az iskola-előkészítést és gyermekgondozást, jóléti és egészségügyi szolgáltatások, valamint postai szolgáltatások) magas szintje, továbbá a (pl. tömegközlekedéshez, közlekedési infrastruktúrához és távközlő hálózatokhoz való) hozzáférhetőség szavatolásával, valamint biztosítsák a gazdasági részvételt és készségeket (pl. az élethosszig tartó tanulás módszereit és az új technológiák alkalmazását, az azokba történő beruházást is tartalmazó képzés révén); sürgeti, hogy az e feladatok teljesítéséhez szükséges gyakorlati keretfeltételeket a helyi igényekhez és a helyi szereplőkhöz igazítsák, illetve javítsák azok alkalmazhatóságát; különösen felhívja a figyelmet a szigetek, határterületek, hegyvidéki térségek és a népességi központoktól távol eső egyéb területek helyzetére;

    9.   üdvözli az Európai Integrációs Alap létrehozására irányuló javaslatot; felszólítja az kohéziós és a vidékfejlesztési politika kidolgozásáért és kezeléséért felelős illetékes nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy működjenek még szorosabban együtt annak érdekében, hogy a csökkenő népességű vidéki régiók élet- és munkakörülményeinek javításával arra bátorítsák az embereket, hogy költözzenek e régiókba;

    10. üdvözli, hogy a Bizottság a társadalmi és gazdasági kohézióról szóló negyedik jelentésében a fokozódó demográfiai egyensúlyhiányt az előtte álló egyik kihívásként azonosította; érdeklődéssel várja a társadalmi konzultációk eredményeit és a következő programozási időszakban a regionális politika által betöltött szerep meghatározását a demográfiai változás hátrányos hatásainak leküzdésében;

    11. sürgeti továbbá, hogy a jelenlegi programozási időszak alatt, a regionális politika keretében használják ki a demográfiai változás kihívásainak megválaszolására irányuló különféle tevékenységek társfinanszírozásának lehetőségeit;

    12. javasolja a Bizottságnak, hogy a területi együttműködés részeként támogasson egy olyan Európa-szintű hálózatot, amelyben a regionális és helyi hatóságok, továbbá a civil társadalmi szervezetek a demográfiai változásokból eredő problémák megoldása során tanulhatnak egymástól.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    18.12.2007

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    39

    0

    1

    A zárószavazáson jelen lévő képviselők

    Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Wolfgang Bulfon,, Bairbre de Brún, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Gábor Harangozó, Marian Harkin, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Miroslav Mikolášik, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Margie Sudre, Kyriacos Triantaphyllides

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Jan Březina, Brigitte Douay, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Samuli Pohjamo, Nikolaos Vakalis, Iuliu Winkler

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

     

    • [1]  HL L 210, 2006.7.31., 25. o. A legutóbb a 1989/2006/EK rendelettel (HL L 411., 2006.12.30., 6. o.) módosított rendelet.

    VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (21.11.2007)

    a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

    Európa demográfiai jövője
    (007/2156(INI))

    A vélemény előadója: Kósáné Kovács Magda

    JAVASLATOK

    Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

    A migráció szerepe

    1.   úgy ítéli meg, hogy az EU-ban zajló demográfiai változások, az idősödő társadalom és a munkaerőpiac követelményei következetes és összefüggő migrációs politikát követelnek meg európai szinten; kiemeli, hogy a legális migrációnak előnyösnek kell lennie mind az EU, mind a származási országok számára; sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki közös politikát a legális migrációról, ahogy arra 2007. szeptember 26-i állásfoglalásában[1] is felhívott, különösen a gazdasági migránsok meghatározása, a közös tartózkodási és munkavállalási engedélyek tekintetében, továbbá a tekintetben, hogy a bevándorlók áthozhassák szociális jogaikat;

    2.   úgy véli, hogy az integrációs politikákat meg kell erősíteni az EU tagállamaiban a migránsok EU-ban való letelepedésének megkönnyítése érdekében; üdvözli ezért a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános programon[2] belül a Harmadik Országok Állampolgárainak Beilleszkedését Segítő Európai Alap 2007–2013 közötti időszakra történő létrehozásáról szóló 2007. június 25-i, 2007/435/EK tanácsi határozatot és bízik abban, hogy hozzá fog járulni a migránsok EU-ba való társadalmi és gazdasági beilleszkedésének elősegítéséhez;

    Családok és gyermekek

    3.   egyetért azzal, hogy a legális bevándorlás mellett a születések számának növekedése elsőbbséggel kezelendő; hangsúlyozza, hogy ezt a célt bizonyos családok szegénységének leküzdésére, a gyermekek körében a szegénység kockázatának csökkentésére irányuló, valamint az egyenlő esélyeket előmozdító, hatékony családi és szociális politikákkal lehet elérni;

    4.   úgy véli, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő esélyek előmozdításához és a gyermekek családhoz és védelemhez való jogának biztosításához a munka és a családi élet kiegyensúlyozottabb és rugalmasabb szervezésére és jobb szociális szolgáltatásokra van szükség; figyelembe kell venni azonban a férfiak és nők társadalomban betöltött különböző szerepét;

    5.   úgy véli, hogy a tagállamok családpolitikáinak többek között arra kellene irányulniuk, hogy csökkentsék a gyermekes és gyermektelen polgároknak kínált lehetőségek közötti egyenlőtlenségeket, biztosítsák, hogy a szülők számára álljanak rendelkezésre olyan szolgáltatások, mint a kisgyermekek oktatása és a róluk való gondoskodás, a nagyobb gyermekekről való gondoskodás és gyermekfelügyelet, és kínáljanak jobb lehetőségeket az élethosszig tartó tanulásra és a munka és a magánélet összeegyeztetésére mind a férfiak, mind a nők számára;

    6.   felhívja a tagállamokat, hogy aktívabban használják ki az európai Strukturális Alapokat a különböző családpolitikák végrehajtására, beleértve az egyenlő lehetőségek, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésének támogatását nemzeti, regionális és helyi szinten;

    Az idősebb munkavállalók elleni diszkrimináció

    7.   üdvözli, hogy az európai polgárok várható élettartama jelentősen növekedett, és ezért az idősebb munkavállalók alkalmazási rátája 2000 óta jelentősen emelkedett; bátorítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki politikákat és osszák meg egymással az idősebb munkavállalók alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat;

    8.   emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i, 2000/78/EK tanácsi irányelv[3] megtiltja az alkalmazás és foglalkoztatás terén a kor alapján történő diszkriminációt, és megadja a tagállamoknak azt a lehetőséget, hogy határozott lépéseket tegyenek a hátrányos megkülönböztetés megelőzése és az egyenlő lehetőségek megteremtése érdekében;

    9.   határozottan elítéli azokat a diszkriminatív előítéleteket, amelyekkel az idősebb munkavállalóknak kell szembenézniük; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az élethosszig tartó tanulást, és indítsanak a munkáltatókat célzó, az idősebb munkavállalók alkalmazásával járó előnyökkel kapcsolatos tájékoztató kampányokat;

    10. kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön statisztikai adatokat az egyes korosztályokról az általuk tapasztalt különböző problémáknak és a kor alapján való hátrányos megkülönböztetés széles spektrumának megfelelően elkülönítve;

    11. sürgeti a Bizottságot, hogy bővítse ki a 2000/78/EK irányelv alkalmazási körét a foglalkoztatáson és munkavállaláson kívül egyéb területekre is.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    20.11.2007

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    37

    1

    0

    A zárószavazáson jelen lévő képviselők

    Philip Bradbourn, Kathalijne Maria Buitenweg, Giuseppe Castiglione, Giusto Catania, Carlos Coelho, Panayiotis Demetriou, Bárbara Dührkop Dührkop, Armando França, Roland Gewalt, Elly de Groen-Kouwenhoven, Jeanine Hennis-Plasschaert, Járóka Lívia, Ewa Klamt, Kósáné Kovács Magda, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Esther De Lange, Roselyne Lefrançois, Sarah Ludford, Dan Mihalache, Javier Moreno Sánchez, Bogusław Rogalski, Martine Roure, Inger Segelström, Søren Bo Søndergaard, Szabó Károly Ferenc , Vladimir Urutchev, Manfred Weber, Tatjana Ždanoka

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Bauer Edit, Simon Busuttil, Gérard Deprez, Sophia in 't Veld, Ona Juknevičienė, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Mary Lou McDonald, Marianne Mikko, Hubert Pirker

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

    Louis Grech

    • [1]  P6_TA-PROV (2007) 0414
    • [2]  HL L 168., 2007.6.28., 18. o.
    • [3]  HL L 303, 2000.12.2., 16. o.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    23.1.2007

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    35

    11

    1

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Jan Andersson, Edit Bauer, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Harald Ettl, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jan Jerzy Kułakowski, Jean Lambert, Raymond Langendries, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ana Mato Adrover, Maria Matsouka, Elisabeth Morin, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Rovana Plumb, Bilyana Ilieva Raeva, Elisabeth Schroedter, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Gabriele Stauner, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Françoise Castex, Donata Gottardi, Monica Maria Iacob-Ridzi, Anna Ibrisagic, Dieter-Lebrecht Koch, Roberto Musacchio, Agnes Schierhuber

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

    [Mihael Brejc]