Eljárás : 2007/2190(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0028/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0028/2008

Viták :

PV 21/02/2008 - 3
CRE 21/02/2008 - 3

Szavazatok :

PV 21/02/2008 - 4.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0069

JELENTÉS     
PDF 167kWORD 125k
31.1.2008
PE 398.450v02-00 A6-0028/2008

a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta nyomon követéséről: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé

(2007/2190(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Gisela Kallenbach

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta nyomon követéséről: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé

(2007/2190(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az EU területfejlesztési menetrendjére (a „területfejlesztési menetrend”) és a fenntartható európai városok chartájára („a Lipcsei Charta”), amelyeket a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el 2007. május 24–25-i ülésén, valamint az Európai Unió területfejlesztési napirendjének végrehajtására vonatkozó első cselekvési programra, amelyet a területrendezésért és -fejlesztésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el Ponta Delgadában (Azori-szigetek) 2007. november 23-24-i ülésén („az első cselekvési program”).

–   tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273) („a negyedik kohéziós jelentés”),

–   tekintettel az európai területfejlesztési perspektívára (ESPD), amelyet a területrendezésért felelős miniszterek informális tanácsa fogadott el Potsdamban 1999. május 11-én,

–   tekintettel az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) 2006 munkaprogram eredményeire,

–   tekintettel a javasolt ESPON 2013 munkaprogramra,

–   tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 158. és 159. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0028/2008),

A.  mivel a területi sokféleség, a policentrizmus és a kompakt város az európai terület lényeges szerkezeti ismertetőjegyei,

B.   mivel ma az európai polgárok többsége városokban él,

C.  mivel az európai területfejlesztés időszerű kihívásait az éghajlatváltozás, a túlvárosiasodás és a helyigény, az energiafelhasználás, a közlekedési infrastruktúra, a bővítés által a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra gyakorolt hatás, a demográfiai változás, valamint a szerkezetváltással párosuló globalizáció egyenlőtlen területi kihatásai jelentik,

D.  mivel a területfejlesztési menetrendben rögzített célok a következők: kiegyensúlyozott és policentrikus városrendszer kialakítása és új partnerség a városok és a vidék között, innovatív regionális klaszterek kialakítása, az infrastruktúrához és a tudáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, a transzeurópai kockázatkezelés ösztönzése, fenntartható fejlődés, a természet és a kulturális örökség jövőorientált kezelése és védelme,

E.  mivel a lipcsei chartában rögzített célok a következők: az integrált városfejlesztési politika megközelítéseinek erősítése kiváló minőségű közterek létrehozása és fenntartása révén, az infrastrukturális hálózatok korszerűsítése és az energiahatékonyság növelése, az innováció és a képzés aktív támogatása, valamint – különösen a hátrányos helyzetű városnegyedek esetében – a környezetileg fenntartható, hatékony és megfizethető városi közlekedés támogatása, a fizikai környezet fejlesztésére irányuló stratégiák állandósítása, a helyi gazdaság és a helyi munkaerő-piaci politika erősítése, a gyermekek és fiatalok számára aktív oktatási és szakképzési politika,

F.  mivel a területrendezés a megfelelő eszköze annak, hogy a tagállamokban és régióikban, illetve városaikban alakítsák a területhasználatot és a településszerkezetet, és helyben meghatározzák az életfeltételeket és fejlesztési lehetőségeket,

G. mivel a kohéziós politika mint a stratégiai kormányzás szabályozóeszköze mellett további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy szavatolni lehessen a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta céljainak elérését, különösen a területi hatásvizsgálatot, az integrált megközelítést és a területfigyelést illetően,

H. mivel a kohéziós politika mellett a vidéki területek fejlesztésére irányuló politika is jelentős területi hatást gyakorol; mivel e két politika integrálása ennek ellenére hiányos, valódi fejlődési potenciáljuk feltárása érdekében erősíteni kell a szinergiákat, amelyek feltárják a valós fejlődési potenciált, valamint fellendítik a vidéki területek vonzerejének és versenyképességét, ami segítene a vidék elnéptelenedése elleni küzdelemben;

I.   mivel a közterület, a természeti és kulturális táj és az építészet minősége fontos szerepet játszik a városi és vidéki lakosság életkörülményei szempontjából, és ezek mérvadó „puha” telephely-választási tényezőket képeznek,

J.   mivel a kreativitás és az innováció a globalizált tudásalapú társadalom felé vezető átmenet döntő erőforrásait képezik; mivel a fenntartható terület- és városfejlesztés sikere ebből adódóan lényegesen függ a kreativitási potenciál helyi fejlesztésétől,

K. mivel az építési kultúra („Baukultur”, a magas színvonalúan beépített környezet kultúrája), vagyis a tervezés és az építés minőségét és folyamatát befolyásoló kulturális, gazdasági, tudományos, technológiai, szociális és ökológiai szempontok összessége az integrált városfejlesztés lényeges alkotóelemét képezi,

L.   mivel az integrált megközelítés azt vonja maga után, hogy a kidolgozott projekteknek koherens, hosszú távú tervet kell képezniük, amely magában foglalja a gazdasági, társadalmi és környezeti dimenziókat, és teljes körűen bevonja a kulcsfontosságú partnereket a városfejlesztési programok tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe;

M. mivel a kohézió területi dimenziójára irányuló integrált megközelítés nemcsak területrendezési és városfejlesztési cselekvésekből és politikákból áll, mert a végleges célkitűzése, hogy lakóhelyüktől függetlenül biztosítsa az európai polgárok között az egyensúlyt, és ez a cél egyedül a területrendezésen keresztül nem valósítható meg,

1.  úgy ítéli meg, hogy a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta céljai csak egy átfogó, több szektort felölelő és holisztikus fejlesztési stratégia követésével érhetők el, amely a gyakorlatba ülteti át az integrált megközelítést;

2.  a kohéziós politika félidős értékelése keretében és a 2013 utáni kohéziós politika megfontolásaira tekintettel azt javasolja, hogy elemezzék, hogy a strukturális alapok programozása és projektjeinek kiválasztása során az az integrált megközelítés megvalósítása milyen mértékben lehet kötelező előfeltétel; e célból felszólítja a döntéshozókat, hogy vállalják önkéntesen új együttműködési módszerek megvalósítását;

3.  üdvözli a városfejlesztésért felelős uniós miniszterek által a 2007. május 24-25-i informális lipcsei ülésükön hozott határozatot, amely szerint kormányközi munkacsoportot hoznak létre a JESSICA kezdeményezés végrehajtásával kapcsolatos különböző kérdések azonosítása és tisztázása céljából, amely munkacsoport Németország elnöklete alatt működik;

4.  ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottság szolgálatközi csoportjának létrehozását, amely az integrált megközelítés végrehajtására irányuló javaslatokkal foglalkozik, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt valamennyi szociális és gazdasági partnerrel, illetve biztosítsa részvételüket a területi kohézióval kapcsolatos minden döntésben; arra kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet e munka előrehaladásáról;

5.  a 2013 utáni kohéziós politika kialakítása során különösen szorgalmazza a területi sajátosságok és igények figyelembevételét, és az ezen alapuló régióspecifikus differenciálást; a lipcsei chartában említettek szerint végrehajtás-orientált tervezési eszközök alkalmazását javasolja, amelyek alapját a kutatás és a folyamatos ellenőrzés képezi;

6.  a kohéziós politika félidős értékelése keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy jobban használja ki az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) jelentkező szinergiákat a teljes terület fejlesztése érdekében; a 2013-at követő kohéziós politikára figyelemmel szoros koordinációt ajánl a vidékfejlesztési politika és a vidékfejlesztési politika között annak érdekében, hogy a vidéki térségekben jobb lehetőségeket kínáljanak az életminőség javítására;

7.  rámutat arra, hogy nemcsak a nagyvárosi régiók rendelkeznek innovációs potenciállal, hanem a lisszaboni stratégia célkitűzései elérése terén néhány meglehetősen periferiális és vidéki térség is az éllovasok közé tartozik; sürgősen felszólítja a Bizottságot, hogy az eddiginél erőteljesebben foglalkozzon ezeknek a területeknek a sikertényezőivel, hogy ennek alapján fejlesztési modellt dolgozzon ki a vidéki térségek kisebb és közepes méretű városai számára;

8.  hangsúlyozza a partnerségek és a városi és vidéki térségek közötti funkciómegosztás jelentőségét a terület mint egész egység kiegyensúlyozott és fenntartható fejlesztését illetően; felhívja a városi és vidéki hatóságokat együttműködésben valamennyi állami és magán érdekelt féllel, hogy határozzák meg közös értékeiket, és alakítsanak ki közös regionális és szubregionális fejlesztési stratégiákat az Unió minden polgára számára jobb életfeltételek és életminőség biztosítására; felszólítja a soron következő elnökségeket, hogy tartsanak informális találkozókat a területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterek részvételével e kérdések kezelése céljából;

9.  az EU általános költségvetésének felülvizsgálata keretében felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe a területfejlesztési menetrendet és a lipcsei chartát, és hajtsanak végre olyan minőségi kiigazításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az EU szakpolitikáiban jobban érvényesüljenek a területi kohézió céljai; úgy véli, hogy ennek elérése érdekében jogalkotási intézkedéseket kell hozni az elkövetkező néhány évben;

10. felszólítja a Tanácsot, hogy a 2008. tavaszi csúcstalálkozón a lisszaboni és a göteborgi stratégia (fenntartható fejlesztési stratégia) felülvizsgálatakor célként határozzák meg a területi és városi szempontokat;

11. sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek gyors intézkedéseket a területfejlesztési menetrend céljainak elérése érdekében, és hajtsák végre a lipcsei chartát;

12. felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat – egy olyan valódi többszintű kormányzás szellemében, amely figyelembe veszi az Európai Unió területi sokszínűségét, és tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, – hogy a területrendezési napirend és a Lipcsei Charta végrehajtására irányuló cselekvési programokba teljes egészében vonja be a helyi és a regionális kormányzást, beleértve a határokon átnyúló közhatóságokat is, illetve a partnerség elve alapján a gazdasági és szociális partnereket, valamint a lényeges nem kormányzati szervezeteket és a magán érdekelt feleket, és aktívan támogatja ezt a törekvést; hangsúlyozza, hogy ezen együttműködési igényt pozitívan kell felfognia minden résztvevőnek, mivel bizonyítást nyert, hogy a koherens együttműködés hatékony;

13. emlékeztet az információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférés kulcsfontosságú szerepére a régiók jövőbeli fejlődési kilátásaiban, és ezért a területfejlesztési menetrendben megfogalmazottak szerint ajánlja az infrastruktúrának – például a szélessávú kábeleknek – új közlekedési és kommunikációs programokba építését;

14. felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a vonatkozó fontos uniós szakpolitikák területi hatásának módszeres elemzését, ahogy arról a tagállamok megállapodtak az első cselekvési program 2. intézkedése alapján, valamint végezze el a vonatkozó új jogszabályok területi szempontú hatásvizsgálatát; ezzel kapcsolatban rámutat az ESPON által kidolgozott értékelési módszerek lehetőségeire;

15. elismeri, hogy a magas szintű iskolára felkészítő és iskolai képzés, az egész életen át tartó tanulás, az egyetemek és más kutatóintézetek a városok és régiók jövőbeli fejlődésének alapjait képezik;

16. felhív arra, hogy a kreatív gazdasági ágazatokra vonatkozó politikát építsék be a terület- és városfejlesztésbe azzal a céllal, hogy a kreatív keretfeltételeket teremtsenek a kreatív és innovatív cselekvés lehetőségeinek javítása érdekében, a rendelkezésre álló eszközök (kohéziós politika, terület- és városrendezés) felhasználásával, illetve a terület minőségének figyelembe vételével;

17. a demográfiai trendekre tekintettel szükségesnek tartja a városok és régiók alkalmazkodóképességének javítását, amelynek során az önálló fejlődésre és az önkéntes munka erősítésére kell helyezni a hangsúlyt;

18. hangsúlyozza, hogy a demográfiai trendek új kihívásokhoz vezetnek a munkaerő-piacon, a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz, illetve a lakóingatlanokhoz való hozzáférésben, valamint a tervezésben általában; rámutat arra, hogy a népesség öregedése lehetőségként értelmezhető egy új piacon való új munkahelyek, termékek és szolgáltatások teremtésére, amelyek javítják az idősebb emberek életének minőségét; hangsúlyozza, hogy az úgynevezett „ezüstgazdaság” fejlesztése fontos a helyi és a regionális szint számára;

19. felszólítja a tagállamokat, hogy területük valamennyi részén alapvetően szavatolják az általános érdekű szolgáltatások rendelkezésre állását, hozzáférhetőségét és elérhetőségét, hogy a különböző régiókban élő embereknek lehetőséget adjanak arra, hogy kihasználják régiójuk sajátos lehetőségeit és potenciáljait; felszólít arra, hogy fordítsanak külön figyelmet a hátrányos helyzetű csoportok igényeire, mint például a fogyatékkal élő személyek, a bevándorlók, az etnikai kisebbségek, a tartós munkanélküliek és az alacsony képzettségűek, és különösen a nők; felszólítja a Bizottságot, hogy az általános érdekű szolgáltatásokra és a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó keretszabályozás alkalmazásáról szóló iránymutatásaiban tegye lehetővé a helyi hatóságok számára a helyi igények és helyi szereplők erőteljesebb figyelembevételét és javítsa alkalmazkodóképességüket;

20. a lisszaboni szerződés által a területrendezés területén biztosított új közösségi hatáskörére tekintettel arra kéri a Bizottságot, hogy az ESPON munkáinak figyelembevételével dolgozzon ki közleményt a projektek szintjén végzett területi hatásvizsgálatok európai keretének létrehozásáról;

21. rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés hatálybalépése után az első cselekvési programja végrehajtásának keretében erősíteni kell a Tanács és a Bizottság közötti együttműködést és koordinációt;

22. nyomatékosan üdvözli, hogy a lisszaboni szerződés a gazdasági és társadalmi kohézióval együtt szerződéses céllá nyilvánította a területi kohéziót is, és e területen az EU és a tagállamok közös jogalkotási hatáskörét írja elő; rámutat arra, hogy a lisszaboni szerződés elismeri, hogy foglalkozni kell a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti régiókat és a legkülső és alacsony népsűrűségű területeket érintő területi kihívásokat, mivel ezek negatív hatást gyakorolnak az európai gazdaság egészének versenyképességére; felszólítja a Bizottságot, hogy az első cselekvési programot egészítse ki a közösségi intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló konkrét javaslatokkal;

23. rámutat arra, hogy a területi kohéziónak még nincs közösen elfogadott fogalommeghatározása; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy egyértelműen határozzon meg területi kohéziót, és sorolja fel az Európai Unióban a területfejlesztésre vonatkozó célkitűzéseket a területi kohézióról szóló küszöbön álló Zöld Könyvben; elvárja, hogy legfőbb prioritást kapja az a célkitűzés, hogy az Európai Unióban lévő lakóhelyétől függetlenül az Unió minden polgárának egyenlő fejlődési és hozzáférési lehetőségeket kínáljanak;

24. az ESDP továbbfejlesztését ajánlja, és sürgeti az új tagállamok teljes körű bevonását e tervbe;

25. fontosnak tartja, hogy a területfejlesztési menetrend végrehajtása során rendszeresen értékeljék az előrelépéseket; felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és valamennyi részt vevő szereplőt, hogy ezzel kapcsolatban mind az első cselekvési program egyes intézkedéseinek végrehajtását, mind ezeknek az intézkedéseknek a következményeit és a fenntartható európai területfejlesztéshez való hozzájárulását értékeljék;

26. felszólítja a Tanácsot, hogy mielőbb egyezzen meg az EU területi fejlődésének nyomon követésére szolgáló egyszerű és számszerűsíthető mutatókban; azt ajánlja, hogy a területfejlesztés egyik mutatójaként alkalmazzák az éves helyigényt;

27. rámutat arra, hogy ezeket a mutatókat a területfejlesztés irányítása céljából célértékként fel lehetne használni; azt javasolja, hogy a Tanács és a Bizottság ezeket a rögzítendő mutatókat használja a teljesítmény tagállamok közötti összehasonlítására („benchmarking”) és egy, a legjobb gyakorlatot tükröző adatbázis kiépítésére;

28. helyesli a Tanácsnak azt a szándékát, hogy a Miniszterek Tanácsának minden informális találkozóján jelentést kíván előterjeszteni az első cselekvési program végrehajtásáról; azt javasolja a Tanácsnak, hogy az európai területfejlesztés terén a tagállami tapasztalatok és helyes gyakorlatok cseréje céljából mérlegelje egy kölcsönös tanulási program (Mutual Learning Programme, MLP) létrehozását;

29. hangsúlyozza a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta közötti koordináció javításának fontosságát; sajnálja ebben az összefüggésben, hogy a Tanács még nem fogadott el cselekvési programot a lipcsei charta céljainak végrehajtása érdekében, és felszólítja a Tanács soron következő elnökségeit arra, hogy pótolják ezt, és ezáltal szavatolják a lipcsei charta módszeres nyomon követését;

30. üdvözli a Tanács szlovén elnökségének az olyan intézkedések előkészítésére és támogatására irányuló kezdeményezését, amelyek a területfejlesztési menetrend és a lipcsei charta céljainak az erőteljesebb összekapcsolására tekintettel erősítik a terület- és városfejlesztés közötti koordinációt;

31. hivatkozik a Bizottság gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésének következtetéseire, amelyben a városokat és a városi területeket a lakosság, a gazdasági erő és az innováció központjainak tekintik; üdvözli az innovatív regionális klaszterek létrehozására irányuló javaslatot, és felszólítja ezeket a klasztereket, hogy az EU belső és külső határain keresztül is alakítsanak ki kapcsolatokat;

32. felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy különösen az Urban Audit munkáinak figyelembevételével határozzon meg mutatókat a városoknak a lipcsei charta értelmében vett fenntarthatóságával kapcsolatos teljesítmény-összehasonlítására, mint például az egy főre jutó energiafogyasztás, a forgalom összvolumenén belül a helyi tömegközlekedés használatának részaránya vagy az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátása;

33. hangsúlyozza a városoknak a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek megvalósításában betöltött szerepét, és ezért egy holisztikus és megfelelően koordinált városfejlesztési stratégia kidolgozására szólít fel, amelyet az összes kormányzati szint és a magánszektor is támogat;

34. arra kéri a Bizottságot, hogy fokozottabban foglalkozzon a túlvárosiasodás témájával; felszólítja a tagállamokat, hogy – a tagállamokban a területek fragmentálódása és a városok növekedése miatti szüntelen helyigény problémájára tekintettel – hajtsanak végre hatékony intézkedéseket és stratégiákat a helyigény korlátozására;

35. azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a belső városfejlesztés elsőbbségét hangsúlyozzák a városok külső terjeszkedésével szemben, vagyis az új területek felhasználása előtt elsősorban a fenntartható területgazdálkodás révén részesítsék előnyben a már beépített területek újrahasznosítását vagy új célokra való hasznosítását;

36. üdvözli, hogy a lipcsei charta a közlekedési módok összekapcsolására helyezi a hangsúlyt; hangsúlyozza egy integrált és fenntartható rendszer fontosságát, valamint azt a jelentős szerepet, amelyet a fejlettebb kerékpáros és gyalogos infrastruktúra játszhat különösen a nagyobb városokban; felhívja a Bizottságot, hogy tárjon fel hatékonyabb mechanizmusokat a helyi hatóságok támogatására az integrált közlekedési hálózatokra vonatkozó stratégiák kifejlesztése során, különösen a kevésbé fejlett régiókban;

37. sajnálattal állapítja meg, hogy nemcsak az európai nagyvárosi régiókban és városokban, hanem a vidéki területeken is növekednek a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek; felszólítja a tagállamokat, hogy nyomatékosabban foglalkozzanak ezzel a problémával, és ezt a strukturális alapok forrásainak az elosztására irányuló programozás során erőteljesebben vegyék figyelembe;

38. úgy ítéli meg, hogy a városok különös felelősséggel tartoznak az uniós éghajlatvédelmi célok elérése tekintetében, mivel egyedülálló helyzetben vannak ahhoz, hogy lehetséges megoldásokat dolgozzanak ki az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának csökkentéséhez való hozzájárulás érdekében; sürgeti a tagállamokat, hogy az éghajlatvédelmet mint keresztmetszeti célt építsék be a városfejlesztésbe;

39. rámutat arra, hogy a környezetbarát technológiákba – például innovatív megelőző, csökkentő és adaptációs intézkedésekbe – való befektetések hosszú távon jelentős üzleti lehetőségeket kínálnak;

40. megállapítja, hogy a városi területeket sújtják leginkább az éghajlatváltozás hatásai, amikor a friss levegőt szállító légfolyosók hiánya további felmelegedéshez és magasabb szennyezőanyag-koncentrációhoz vezet;

41. kiáll az integráció és a társadalmi és területi kohézió javítására irányuló erőfeszítések erősítése mellett, különösen a városépítészeti hiányosságok megszüntetésén és a környezeti feltételek javításán keresztül, mindemellett kiegyensúlyozott fejlesztési politikát követve a városi területeket illetően, azaz a problémás városrészek stabilizálásán és vonzó lakás-, munka- és szabadidős lehetőségek megteremtésén keresztül;

42. felszólít a hátrányos helyzetű városnegyedek jobb integrációjára; felkéri a tagállamok illetékes hatóságait, hogy határozzák meg a visszaesés figyelmeztető jeleit adott területeken, és hogy növelje azon erőfeszítéseket, amelyek a társadalmi integráció politikájának végrehajtására irányulnak az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi kirekesztettség megelőzése érdekében; hangsúlyozza azt a fontos szerepet, amelyet a kis- és középvállalkozások játszanak a gazdasági fejlődés és a területi versenyképesség terén, nemcsak a hátrányos helyzetű városnegyedekben, hanem minden városi területen;

43. a jövőbeli finanszírozási programok, köztük a kutatásra, technológiai fejlődésre és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram keretében felszólítja a Bizottságot, hogy erőteljesebben támogassa azokat a projekteket, amelyek előmozdítják a fenntartható városvezetéssel kapcsolatos fejlesztést és tapasztalatcserét, az energiahatékony gyakorlatok és technológiák előmozdítását, a városi környezeti problémák megoldását, valamint a városok hozzájárulását az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez;

44. úgy ítéli meg, hogy a városi identitás erősítése és az aktív állampolgári részvétel hozzájárulhat a városokban a lipcsei charta sikeres megvalósításához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsák el a területi párbeszédet, ösztönözve ezzel a nyilvánosság részvételét a városi területek rehabilitálásának és fejlesztésének megtervezésében;

45. felszólítja a tagállamokat, régióit és városaikat, hogy a fenntartható városfejlesztés során erőteljesebben vegyék figyelembe magas színvonalú beépített környezet kultúrájának megteremtését („Baukultur”), illetve a minőségi és megfizethető lakóingatlanok rendelkezésre állását a társadalmi integrációnak és a városi élet minőségének lényeges tényezőjeként, miközben különös figyelmet fordítanak a nyilvános terek minőségére, nevezetesen az európai polgárok jólétének javítását biztosító eszközként az építészeti tervezés minősége szempontjából;

46. felszólítja a Tanácsot és különösen a szlovén és francia elnökséget, hogy vegyék alapul a német és portugál elnökség alatt a területi kohézió tekintetében elért előrelépéseket, és további javaslatokat fogadjanak el ezzel kapcsolatban; úgy ítéli meg, hogy – mivel eddig a hangsúly a városokra, a város és vidék kapcsolatára és a területrendezésre helyeződött – a jövőbeli kezdeményezéseknek jobban figyelembe kell venniük a területi szempontból hátrányos helyzetben lévő régiókat, például a szigeteket, hegyvidéki térségeket, határ menti területeket, valamint a legkülső területeket és alacsony népsűrűségű területeket;

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Régiók Bizottságának.


INDOKOLÁS

Háttér

Az uniós tagállamok területrendezésért és városfejlesztésért felelős miniszterei egy 2007. május 24–25-én, Lipcsében tartott nem hivatalos miniszteri találkozón elfogadták a térségfejlesztési menetrendet és a Lipcsei Chartát.

A területrendezés terén Európa előtt álló jövőbeli kihívások közös elemzését követően az uniós szakminiszterek megegyeztek az Európai Unió fejlesztésének területi prioritásai és az integrált városfejlesztésre vonatkozó ajánlások tekintetében, különös tekintettel a hátrányos helyzetű városrészekre.

A térségfejlesztési menetrend a tagállamok kormányai közötti sokéves együttműködés eredménye, és a továbbra is érvényes európai térségfejlesztési perspektíva három alapvető célkitűzésére épül:

· egy kiegyensúlyozott és decentralizált városrendszer, valamint a város és vidék közötti új viszony kialakítása,

· az infrastruktúrához és az ismeretekhez való egyenlő hozzáférés biztosítása,

· a fenntartható fejlődés, különösen a természeti és kulturális örökség megfelelő kezelése és védelme révén.

A térségfejlesztési menetrend elfogadása megerősíti a területi dimenziót és illeszkedik a területi kohézió fogalmának jobb meghatározására és kidolgozására irányuló törekvések közé. Az EK-Szerződés 2., 6., 16. és 158. cikke megalapozza a területi kohéziót mint a kohéziós politika harmadik pillérét. A reformszerződés a területi kohéziót célkitűzésként határozza meg és e területen egyidejűleg jogalkotási hatáskörrel ruházza fel az EU-t és a tagállamokat.

A EU városfejlesztésért felelős miniszterei elfogadták a Lipcsei Chartát, annak ellenére, hogy a városfejlesztés területén az EU nem rendelkezik jogalkotási hatáskörrel. A városi dimenzió azonban európai szinten is egyre inkább előtérbe kerül, különösképp a kohéziós politika kidolgozásával összefüggésben. Az előrehaladott agglomeráció számos kihívás megjelenését eredményezi, melyek között említhető egyes városrészek pusztulása, a belvárosi közlekedési hálózatok túlterheltsége, a talajlezáródás, a környezeti károk vagy a szociális problémák. A Lipcsei Charta mindenekelőtt az alábbi eredményekre épül:

· a 2000. évi Lille-i munkaprogram,

· a 2004. évi "Urban Acquis” és

· a 2005. évi Bristoli Megállapodás.

Az első cselekvési program elfogadása felé

Az EU szakminiszterei a 2007. november 23-án, az Azori-szigeteken tartandó informális miniszteri tanácsülésen szavaznak a térségfejlesztési menetrend végrehajtását célzó első cselekvési program elfogadásáról. A cselekvési program keretet szolgáltat azon konkrét egyedi intézkedésekhez, amelyeket a térségfejlesztési menetrend céljainak elérése érdekében a 2010-ben végzendő első értékelésig végre kell hajtani. A program az alábbi öt területen határoz meg feladatokat:

· A térségfejlesztési menetrend végrehajtása a miniszterek hatáskörén belül,

· Kulcsfontosságú uniós ügyek befolyásolása és az ágazatspecifikus politikák területi és városi dimenziójának megerősítése,

· a többszintű kormányzás megerősítése,

· az EU területi fejlődésének értékelése és összehasonlítása,

· az első cselekvési program végrehajtásának összehangolása és értékelése, valamint kommunikációs stratégia kidolgozása a területi kohézió és a fenntartható fejlődés vonatkozásában.

A cselekvési programnak egy dinamikus folyamatot kell beindítania, amely lehetővé teszi az európai térségi fejlődés előmozdítását a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak megfelelően.

Az EP szerepe

Az Európai Parlament mint érdekelt fél részt vett a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta kidolgozásában, aktív részese lett a folyamatnak és a végrehajtás folyamatát is szeretné közelről figyelemmel kísérni.

2007. február 27-én a Regionális Fejlesztési Bizottság állásfoglalást fogadott el, amely ajánlásokat tartalmazott a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta vonatkozásában, és amelyben a bizottság többek között egy pontos értékelési kritériumokat és mérhető célkitűzéseket felvonultató cselekvési program kidolgozását kérte.

A saját kezdeményezésű jelentés – amely a Regionális Fejlesztési Bizottságnak a térségfejlesztési menetrend, a Lipcsei Charta és az első cselekvési program létrehozásában vállalt aktív közreműködésére épült – újabb jelentős hozzájárulás az EU kiegyensúlyozott, fenntartható térségfejlesztésének megvalósításához.

A jelentés elfogadásáról azon az évkezdő EU-csúcson határoznak, amelyen a lisszaboni és göteborgi stratégiáról szóló vita is napirenden lesz, hogy a területi és városi dimenzió szempontjai e stratégiák keretében több figyelmet kapjanak.

A sikeres megvalósítás előfeltételei

A térségfejlesztési menetrendben és a Lipcsei Chartában megfogalmazott célok csakis egy átfogó, minden ágazatot felölelő és teljes körű fejlesztési stratégiával érhetők el. Ezért alapvetően fontos az integrált szemlélet alkalmazása mind vertikális, mind horizontális síkon.

A vertikálisan integrált szemlélet hatékonyabb koordinációt és együttműködést jelent a különböző állami szinteken (helyi, regionális, nemzeti és európai) az érintett helyi és regionális szereplők és a civil társadalom (érintettek) bevonása révén. A cselekvési programnak nem csak az illetékes uniós minisztereket kell mozgósítania, hanem minden állami szintet be kell vonnia a célok megvalósításának folyamatába. Különösen a helyi és regionális szereplőknek kellene a célokat a sajátjuknak tekinteniük, mivel ők a térségfejlesztési célkitűzések nyomon követése során különösen jelentős szerephez jutnak.(1)

A városfejlesztés csak akkor lehet sikeres, ha azt városi és városkörnyéki politikaként értelmezik. Mivel amennyi hasznot a város kínálata jelent a környező települések számára, ugyanolyan nagy mértékben van szüksége a városnak a környező településekre olyan feladatok betöltéséhez, amelyeket saját maga nem tud megfelelően ellátni, mint például a pihenés és a vízellátás feladata. A város és a környező települések közötti kölcsönös intenzív kapcsolatokat – különösen az anyagok, a tőke és a személyek áramlását – figyelembe véve érthetővé válik, hogy a városoknak partnerségi kapcsolatokat kell kialakítani környező településeikkel. Ehhez meg kell teremteni azokat a megfelelő igazgatási struktúrákat, amelyek lehetővé teszik a szinergiák kihasználását, és az erőforrásokért való egészségtelen verseny elkerülését. Át kell hidalni a bürokratikus és a politikai akadályokat. E téren a térségi és regionális együttműködés kulcsszerepet játszik a városi és vidéki területek közötti polarizálódás elkerülése és a szinergiák optimális kihasználása tekintetében. A vidéki területek speciális hatáskörei nagymértékben hozzájárulnak Európa területi sokszínűségéhez.

A fenntartható térség- és városfejlesztéshez horizontálisan integrált szemléletre van szükség. Az ágazatspecifikus politikák nem ütközhetnek sem a területrendezés, sem a városfejlesztés céljaival, hanem azokkal összhangban kell állniuk. Ehhez elemezni kell az olyan ágazatspecifikus politikákat, mint a közlekedés- vagy az energiapolitika azok nagy-, illetve kistérségi kihatásainak szempontjából. Ez a szemlélet a szociális szempontból kirekesztett, hátrányos helyzetű városrészek támogatásához is hozzájárul. Ezért olyan átfogó fejlesztési stratégiát kell megvalósítani, amely több különböző szempontot vesz figyelembe, mint például a képzettséget, a munkaerőpiacot, a közlekedéspolitikát és az építési kultúrát.

Emellett a kohéziós politika is kulcsszerepet játszik a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak elérésében. Pénzügyi volumene alapján a kohéziós politika a fenntartható térség- és városfejlesztés legfontosabb irányítási eszköze. A Strukturális Alapok pénzeszközeit a korábbinál is jobban kellene olyan térségpolitikai célkitűzésekre fordítani, mint például a többközpontú városi struktúra vagy az éghajlatváltozás figyelembevételével a transzeurópai kockázatkezelés támogatása.

A városokra fokozott felelősség hárul a közösségi éghajlatvédelmi célok teljesítése terén. A környezetbarát város mintájának megfelelően az éghajlatvédelmet átfogó feladatatként kell rögzíteni és azt minden téren figyelembe kell venni. Ehhez a strukturális alapok is hozzá tudnak járulni, amennyiben például elsődleges támogatásban részesítik a fokozottan környezetbarát közlekedési megoldásokat és energiahatékony építkezési projekteket.

Konkrét javaslatok a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta céljainak jobb megvalósítására

Csak a gazdasági, ökológiai, szociális és kulturális fejlődés összhangja teszi lehetővé a kiegyensúlyozott térség- és városfejlesztést. A térségfejlesztés a teljes terület fejlesztésének tervezésével és irányításával foglalkozik (településfejlesztés, kereskedelem / (kézmű)ipar, közlekedés, infrastruktúra, természeti környezet, mezőgazdaság), amelyen belül a városi területek gazdasági és társadalmi szerepükből, valamint összetett mivoltukból kifolyólag sajátos szerepet töltöttek be.

A portugál elnökség hangsúlyt helyez többek között a térségfejlesztési menetrend céljainak megvalósítására. A tagállamok a térségfejlesztési menetrend keretében arról állapodtak meg, hogy annak első értékelését 2010-ben, a Tanács magyar elnöksége alatt fogják végrehajtani. Egy ilyen értékelésnek csak akkor van értelme, ha a térségfejlesztési menetrend konkrét céljait a tényleges fejlődéssel hasonlítják össze. Éppen ezért van szükség arra, hogy az első cselekvési program végrehajtásakor a cél elérését mérő konkrét jelzőszámokat határozzanak meg, amelyek lehetővé teszik az EU-n belüli térségfejlesztés értékelését. Ehhez érdemes felhasználni az ESPON-tanulmányokban foglalt javaslatokat (pl. ESPON 1.1.1. a többközpontúságról, ESPON 1.1.4. a demográfiai fejlődésről, ESPON 1.2.1. a közlekedésről).

A lisszaboni reformszerződés a területi kohéziót célkitűzésként határozza meg, és e területen olyan hatáskört biztosít az EU-nak, amely összeütközésbe kerül a tagállamok hatásköreivel. A Bizottságnak ezt kiindulópontként kellene használnia annak érdekében, hogy kezdeményezésekkel lendítsék előre a térségfejlesztési menetrend végrehajtását, és az együttműködés nyílt módszerei keretében fejlesszék azt tovább.

Az új uniós szintű jogszabályok térségre gyakorolt hatásainak felmérése mellett ide tartozik az uniós politikák térségi hatásainak pontosabb elemzése. Egyes Espon projektek már eredményre vezettek ezen a területen, amit figyelembe kell venni a politika kialakításakor.(2) Az ágazatspecifikus uniós politikák térségi hatásainak rendszeres elemzése az integrált szemlélet hatékony megvalósításának előfeltétele. E területen az ESPON különböző módszereket alakított ki a térségi hatások értékelésére: A TEQUILA többdimenziós elemzéshez kínál módszert.(3) Ehhez hozzájárulhat még az új, 2013-as ESPON-program a 34 millió eurós költségvetésével.

A régiós politika és az ágazatspecifikus uniós politikák térségi hatásainak tudatosítását azáltal kell fokozni, hogy az EU év eleji csúcstalálkozóján a Strukturális Alapokról szóló megbeszélés keretében vitát tartanak a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta végrehajtásáról. Külön figyelmet kell fordítani az átfogó megközelítés jelentőségére és a területi sokszínűség biztosítására.

A Bizottság javaslatára és az ESPON munkáját alapul véve egységes, egész Európára kiterjedő keretet kell kidolgozni a térségi hatások projektszintű értékelésére. Néhány tagállam, mint például Németország, Ausztria, Belgium vallon területe vagy Portugália már rendelkezik ilyen eszközzel. Az ennek segítségével gyűjtött tapasztalatokat is be lehetne építeni a vitába. Az ilyen értékelési keretrendszert elsősorban a Strukturális Alapok által támogatott nagy projektek esetén lehetne alkalmazni. Erre különösen azért van szükség, hogy a támogatható projektek kiválasztása során nagyobb hangsúlyt helyezzenek a térségi hatásokra. A területfelhasználás csökkentése és a városközpontok lakó- és munkahelyként való többfunkciós használata olyan térségi politikai célkitűzések, amelyek a korábbinál is inkább előfeltételt kellene, hogy jelentsenek a Strukturális Alapok eszközeinek kihelyezésekor.

A lisszaboni stratégia végrehajtásának keretében a nemzeti stratégiai keretterveken belül fokozott figyelmet kell fordítani a térségi és városi dimenzióra, és annak a Bizottság által a „koordináció nyílt módszerei” keretében végzett összehasonlító elemzés részévé kell válnia. Ezenkívül fokozottan figyelembe kell venni a térségi és városi szempontokat az olyan európai politikák értékelése és kialakítása során, mint például a költségvetési ellenőrzés, a vidékfejlesztési politika vagy az uniós közlekedéspolitika.

Összegzés

A térségfejlesztési menetrendben és a Lipcsei Chartában foglalt célok nem öncélúak, hanem az EU minden polgára életminőségének javítását célzó fenntartható fejlődési stratégiát szolgálják. Az EU-t nem csak a kis területen érvényesülő területi sokszínűség jellemzi, hanem a magas életminőség is – nem utolsó sorban a területrendezéssel és a város- és régiópolitikával kapcsolatos európai érzékenységnek köszönhetően. Az EU-nak továbbra is ápolnia kell ezt az értéket. Ehhez döntő mértékben járulhat hozzá a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta sikeres végrehajtása. lásd többek között: Európai Bizottság:

(1)

„A közösségi politikák térségi kihatása és a koordináció hiányának költségei”. lásd többek között:

(2)

„A Strukturális Alapok térségi hatásai, ESPON projekt 2.2.1.”.

(3)

Eseti feljegyzés-tervezet, EP B Politikai Osztály, „a térségfejlesztési menetrend és a Lipcsei Charta nyomon követése: a térségfejlesztésre és a területi kohézióra irányuló európai cselekvési program felé”.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.1.2008

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

51

1

3

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Alfonso Andria, Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Bostinaru, Antonio De Blasio, Bairbre de Brún, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Zita Gurmai, Marian Harkin, Jim Higgins, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Jamila Madeira, Mario Mantovani, Sérgio Marques, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Lambert van Nistelrooij, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Wojciech Roszkowski, Grażyna Staniszewska, Margie Sudre, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Peter Baco, Jan Březina, Brigitte Douay, Den Dover, Jill Evans, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Dariusz Maciej Grabowski, Mirosław Mariusz Piotrowski, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Christa Prets, Miloslav Ransdorf, Czesław Adam Siekierski, László Surján

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Vladimir Urutchev

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat