JELENTÉS az EU vidéki területein a nők helyzetéről

4.2.2008 - (2007/2117(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Christa Klaß

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EU vidéki területein a nők helyzetéről

(2007/2117(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződésre, és különösen annak 3. és 13. cikkére,

–   tekintettel a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozatra (2007–2013 közötti programozási időszak)[1],

–   tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20-i 1698/2005/EK tanácsi rendeletre[2],

–   tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló, 2006. december 15-i 1974//2006/EK bizottsági rendeletre[3],

–   tekintettel a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendeletre[4],

–   tekintettel a valamely önálló vállalkozói tevékenységet – ideértve a mezőgazdasági tevékenységet is – folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i tanácsi irányelvre[5],

–    tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i, 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[6],

–   tekintettel a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendeletre[7],

–   tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségének az európai strukturális alapokba való beépítéséről szóló, 1996. december 2-i tanácsi határozatra[8],

–   tekintettel a strukturális alapok felhasználásában a nők és férfiak esélyegyenlősége célkitűzéseiről szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására[9],

–   tekintettel a Tanács „Foglalkoztatás vidéki területeken az európai foglalkoztatási stratégia keretében” című, 2003. július 22-i következtetéseire[10],

–   tekintettel „Az EU fenntartható fejlődési stratégiájának (EU SDS) felülvizsgálata – A megújult stratégia” című dokumentumra[11],

–   tekintettel a Bizottságnak a tavaszi Európai Tanácshoz intézett, „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért – A lisszaboni stratégia új kezdete” című közleményére (COM(2005)0024), A lisszaboni stratégia új kezdete” című közleményére (COM(2005)0024),

–   tekintettel a Bizottság „A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem” című közleményére (COM(2007)0424),

–   tekintettel „Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése” című bizottsági közleményre (COM(2006)0857) és az ehhez mellékelt bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2006)1772),

–   tekintettel „A vidékfejlesztésben aktív nők: a vidéki Európa jövőjének biztosítása” című kiadványra, „[12]

–   tekintettel „A foglalkoztatás vizsgálata a vidéki területeken” (SERA) 2006 című dokumentumra,

–   tekintettel a Vidékfejlesztés az Európai Unióban – Statisztikai és gazdasági információk című 2006. évi jelentésre,

–   tekintettel a 2000. március 23–24-i lisszaboni Európai Tanácsnak a foglalkoztatásról és a növekedésről szóló lisszaboni stratégiára vonatkozó következtetéseire,

–   tekintettel a Salzburgban 2003. november 12–14-én megrendezett, második Európai Vidékfejlesztési Konferencia „Vessük el a vidék jövőjének magjait – egy törekvéseinknek megfelelő politika létrehozása” című következtetéseire,

–   tekintettel az Élet- és Munkafeltételek Javításáért Európai Alapítvány (Eurofound) következő tárgyú jelentéseire: „Az életminőségről szóló első európai felmérés: különbségek a városi és a vidéki élet között”, „Társadalmi tőke és munkahelyteremtés a vidéki Európában”, „Női vállalkozások a vidéki területeken”,

–   tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. július 12-i 2005/600/EK tanácsi határozatra[13],

–   tekintettel a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló, 2007. évi közös jelentésre[14],

–   tekintettel a 2006. március 23–24-i brüsszeli Európai Tanács által elfogadott, nemi esélyegyenlőségről szóló európai paktumra,

–   tekintettel a nők bérezetlen munkájának értékeléséről szóló, 1993. június 25-i állásfoglalására[15],

–   tekintettel az Unió vidéki térségein élő nők a közös agrárpolitika (KAP) félidős felülvizsgálata összefüggésében hozott, 2003. július 3-i állásfoglalására[16], illetve -2010-2010 közötti időszakra szóló, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására[17],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére) (A6-0031/2008),

A. mivel európai szempontból a vidéki területekkel[18]a közös agrárpolitika (KAP) foglalkozik; mivel ezen állásfoglalás a KAP második pillérével, vagyis a vidékfejlesztéssel foglalkozik és mivel mindazonáltal a társadalom- és a gazdaságpolitikát is figyelembe kell venni,

B.  mivel az Európai Unió egyik legfőbb vidékfejlesztési politikai célkitűzése a vidéki területeken az életminőség javítása, illetve a gazdasági tevékenységek diverzifikálásának előmozdítása,

C. mivel ahhoz, hogy vonzóbbá tegyük a vidéki területeket, a fenntartható, integrált fejlődés támogatása és új foglalkoztatási lehetőségek, valamint minőségi egészségügyi és szociális szolgáltatások megteremtése szükséges, különösen nők és fiatalok számára,

D. mivel a vidéki területeket érintő gazdasági és társadalmi változások egyáltalán nem egyformán érintik a nőket, hiszen némelyek számára lehetőséget kínálnak, másokat viszont igen komoly kihívásokkal és problémákkal szembesítenek,

E.  mivel a növekedés előmozdításáról és a szociális piacgazdaság támogatásáról szóló lisszaboni célkitűzések csak a nők munkaerőpiacon való igen jelentős potenciáljának mind a vidéki, mind a városi térségekben való, teljes körű kihasználásával teljesülhetnek,

F.  mivel a nők munkáját gyakorta kiaknázandó, korlátlan természeti erőforrásnak tekintik, és mivel emellett a munkaerőpiac méltánytalan szegregációja egyre merevebbé válik,

G. mivel a férfiak és a nők foglalkoztatási rátája egyaránt alacsonyabb a vidéki térségekben, emellett pedig számos nő sohasem válik aktívvá a hivatalos munkaerőpiacon, és ezért nem regisztrálják őket munkanélküliként, illetve a munkanélküliségi statisztikákban sem szerepelnek, mivel a vidéki térségeket kedvezőtlenül érinti a magas színvonalú munkalehetőségek hiánya,

H. megismételve azon nézetét, miszerint a 86/613/EGK irányelv végrehajtása eleddig nem volt eredményes és az irányelv eredeti célkitűzéseit sem teljesítette, különösen a kisegítő házastársak jogállásának javítása tekintetében,

I.   mivel a vidéki területeken számos nő szakmai tevékenységhez fogható foglalkozást folytat, azonban ezeket ilyenként nem ismerik el, nem védik és nem fizetik meg,

J.   mivel csak kevés nő tulajdonosa mezőgazdasági üzemnek – rendszerint kisméretű, alacsony hasznú gazdasági egységnek –, és a legtöbb vidéki nő az üzem (mezőgazdasági vagy állattenyésztő) kizárólagos tulajdonjogával rendelkező férfi családtagja (apa, testvér vagy férj) mellett dolgozik;

K. mivel a tagállamok között és az egyes tagállamokon belül a vidéki térségek helyzete között jelentős eltérések mutatkoznak, és mivel ezért minden olyan vidéki térségnek, ahol eltérő fejlődési potenciál van jelen, megfelelő támogatásban kell részesülnie, az ottani lakosokkal együtt,

L.  mivel a vidéki térségek magas életszínvonalat kínálhatnak a kisgyermekes családoknak, az időseknek, a betegeknek azonban még mindig számos hátrányuk van, pl. minden szinten az oktatási és képzési infrastruktúra, és a megfelelő szociális szolgáltatási hálózatok – pl. az elegendő számú, megfelelő számú gyermekgondozási létesítmény, házi gondozási szolgáltatások és idősek vagy betegek vagy fogyatékosok ellátása – hiánya, illetve a folyamatos mezőgazdasági szerkezetátalakítás és a környezeti szempontok miatti nyomás,

M. mivel a nők által a helyi és a közösségi fejlődés terén betöltött jelentős szerep nem megfelelően tükröződik a vonatkozó döntéshozatali folyamatban való részvételükben,

N. mivel a nők – családjukon belül és azzal kapcsolatban is – elsősorban olyan önkéntes munkát vállalnak, amely a társadalmi élet alapvető egységét biztosítja,

O. mivel a vidéki területeket különösen érinti az elöregedő népesség, az alacsony népsűrűség és egyes területeken az elnéptelenedés problémája,

P.  mivel a gazdaságilag aktív életkorú nők elvándorlásának eredményeként a vidéki népesség „elférfiasodik”, és ez kedvezőtlen következményekkel jár a közösség életminőségét és a demográfiai trendeket tekintve,

Q. mivel a nők egyes területeken különösen sok időt szentelnek annak, hogy gyermekeiket és más családtagjaikat gépkocsin szállítsák orvoshoz, iskolába és sportolni, és mivel a fiatalok hátrányos helyzetben vannak a helyi tömegközlekedési szolgáltatások hiánya miatt, és így kevesebb lehetőségük nyílik szakképzésben való részvételre vagy munkavállalásra,

R.  tekintettel az információhoz és kommunikációs technológiákhoz vidéken való hozzáférés különösen a nők esetében fennálló, jelentősebb akadályaira,

S.  mivel a vidéki területek valós lehetőségeket kínálnak tekintettel az új ágazatokban, illetve a vidéki lehetőségek, kézművesség és idegenforgalom biztosítása terén meglévő növekedési potenciáljukra, amely területek elsősorban a nők kezében vannak és jelentős gazdasági tényezőt jelentenek a kevésbé fejlett, azonban természeti értékekkel rendelkező területeken,

T.  mivel fokozottabban foglalkozni kell a nemek kérdését érvényesítő költségvetéssel, figyelemmel a vidékfejlesztési programok hatékony irányítására, és különösen arra, hogy e területeken a támogatásokat jobban a nők sajátos szükségleteire irányítsák,

U. mivel az egyenlőtlenségek megszüntetése és a férfiak és nők esélyegyenlőségének elősegítése a 1260/1999 tanácsi rendelet fő célkitűzései,

1.  meggyőződése, hogy a nemek esélyegyenlőségének a vidéki ágazatban való érvényesítése kulcsfontosságú nem csupán a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása, hanem a gazdasági növekedés és a fenntartható vidékfejlesztés tekintetében is;

2.  felhívja a Bizottságot az e jelenséggel kapcsolatos statisztikai adatok és információk javítására, illetve az EU vidéki területeiről való elvándorlás mintáinak, fő okainak és következményeinek elemzésére; felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan stratégiákat, amelyek célja a (törlés) vidéki területeken élő nők, és különösen a magasan képzettek elvándorlásának visszaszorítása;

3.  felhívja a tagállamokat, hogy az önkormányzatokkal és üzleti vállalkozásokkal együttműködve alakítsanak ki ösztönzőket a nők munkaerőpiacon való részvételét illetően, különösen a nőket e munkaerőpiacon érő megkülönböztetés megszüntetésével, a vidéki területeken a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémájának kezelése céljából; megállapítja, hogy a szegénység széles körben jelen van a vidéki közösségekben, különösen az új tagállamokban;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el megfelelő intézkedéseket az önfoglalkoztató anyák számára az anyasági és betegszabadsággal kapcsolatban;

5.  felhívja a Bizottságot a szegénységre és a társadalmi kirekesztésre vonatkozó statisztikák készítésére, amelyek nem csupán nemek és életkor, hanem városi/vidéki dimenziók mentén történő bontást is tartalmaznak;

6.  felhívja a tagállamokat a mezőgazdaságra alapuló vidéki területekről a szélesebb gazdasági alapokon nyugvó vidéki területekre történő átállásra;

7.  felhívja a tagállamokat olyan politikák végrehajtására, amelyekkel a vidéki területeken élő nők általános életfeltételei javíthatók, illetve a vidéki területek jövőjének elérhető vidéki szolgáltatások – pl. postai szolgáltatások, szélessávú és új alkalmazott technológiai szolgáltatások, kulturális és sportközpontok, tűzoltóbrigádok – és általános közszolgáltatások útján történő megóvására;

8.  felhívja a tagállamokat a nők vállalkozókészségének támogatására, női vállalkozói hálózatok, női vállalkozók számára kialakított tutori / segítői modellek vagy szövetségek segítésére, valamint olyan kezdeményezések megtervezésére, amelyek célja a vidéki területeken élő nők vállalkozói magatartásának, készségeinek és képességeinek javítása;

9.  felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék a vidéken élő nőket célzó innovatív intézkedések pénzügyi támogatását; felhívja a Bizottságot LEADER hálózatépítő projektek létrehozására tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok kicserélése céljából;

10. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a gazdálkodásban és a kis- és közepes vállalkozásokban (KKV-k) segédkező – rendszerint nőnemű – partnerek jelentős csoportját, akik sok tagállamban a jogállás hiányától szenvednek, ami különféle sajátos pénzügyi és jogi problémákhoz vezet az anyasági és betegszabadsággal, a nyugdíjjogosultság megszerzésével és a szociális biztonsághoz való hozzájutással kapcsolatban, illetve válás esetén is;

11. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak ideológiai és pénzügyi támogatást a díjazás nélküli vagy az önkéntes munka tekintetében;

12. kiemeli, hogy vidéken a hagyományos szerepminták és sok terület nem megfelelő infrastrukturális – például gyermekgondozási intézményekkel való – ellátottsága miatt a nőket jobban érinti a rejtett munkanélküliség, mint a férfiakat;

13. felhívja a tagállamokat, hogy a regionális hatóságokkal együttműködve ösztönözzék a – különösen a munkanélküliséggel fenyegetett, 25 és 60 év közötti – nőket célzó regionális forrásközpontok létrehozását, illetve, hogy segítséget nyújtsanak számukra az önfoglalkoztatás kialakítása irányában tett lépések során, illetve abban, hogy a közösséggel való konzultáció és a szükségletek felmérése útján szolgáltatásokat alakítsanak ki saját közösségeikben;

14. felhívja a tagállamokat az oktatási és képzési létesítmények, illetve a gyermekgondozási infrastruktúra, az idősek és a fogyatékkal élők gondozása és az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére, ideértve különösen az egészségügyi alapellátási formák rendelkezésre állásánát; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a vidéki területeken paramedicinális és sürgősségi orvosi szolgáltatásokat;

15. felhívja a figyelmet vidéken az asszonyok és lányok elleni nemi és/vagy otthoni erőszak tekintetében létező erős tabura, felhívja a tagállamokat az áldozatok és az ilyen erőszak áldozatává válás kockázatának kitett személyek megfelelőbb védelmét és támogatását biztosító, megfelelő intézkedések meghozatalára;

16. sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék a vidéki területeken a megfelelő közlekedési infrastruktúra hiányának kérdését, illetve hogy alakítsanak ki kedvező politikákat a közlekedés mindenki, különösen a fogyatékkal élők számára történő elérhetővé tételét illetően, mivel a közlekedés továbbra is a társadalmi kirekesztést és a társadalmi egyenlőtlenséget mélyítő tényező, amely elsősorban a nőket érinti;

17. felhívja a Bizottságot, hogy a vidékfejlesztési programok felülvizsgálatának keretében szorosan kísérje figyelemmel a nemek szempontjának a tagállamok által benyújtott vidékfejlesztési programokban történő érvényesítését;

18. üdvözli ezzel összefüggésben az ESF/EQUAL projekteket, amelyek a nők mezőgazdaságban és vidéken elfoglalt helyzetére kívánják felhívni a figyelmet, illetve javítani azt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az ilyen projektek Európai Unión belüli népszerűsítésére;

19. felhívja a tagállamokat a vidéki területeken beruházó és a nők számára magas színvonalú foglalkoztatást kínáló vállalkozások támogatására;

20. felhívja az EU intézményeit, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat a tudáscserét szolgáló fórumok megrendezésének és hasonló tevékenységeknek az ösztönzésére országon belül és nemzetközi szinten is, különös tekintettel a vidéki nők helyzetére;

21. megemlíti azt a tényt, hogy a nők képviselete nem megfelelő a hivatalos vidéki vagy regionális irányító pozíciókban annak ellenére, hogy az informális közösség társadalmi életében fontos szerepet töltenek be a szociális tőke keletkezésének befolyásolásával azzal, hogy részt vesznek az informális helyi hálózatokban (pl. önkéntes közösségi munka vagy különféle tematikus szövetségek keretében);

22. felhívja az adott nemzeti, regionális és helyi hatóságokat a nők helyi akciócsoportokba történő bevonásának, illetve a Leader-tengely mentén helyi partnerségek kialakításának ösztönzésére, továbbá az irányító testületekben a nemi szempontból kiegyensúlyozott részvétel biztosítására;

23. sajnálatát fejezi ki azon tény miatt, hogy a Bizottság nem azzal válaszolt a Parlament fent említett, 203. július 3-i állásfoglalására, hogy felvállalja a 86/613/EGK irányelv radikális felülvizsgálatát azon tény ellenére, hogy a Bizottság maga is elismeri, hogy az irányelv alkalmazása eleddig hatástalan volt, és a tagállamokban csak jelentéktelen előrehaladást értek el az önfoglalkoztató vagy mezőgazdaságban tevékenykedő személyek kisegítő házastársa munkájának elismerése és számukra megfelelő védelem nyújtása terén; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy 2008 végére terjessze be a mezőgazdasági üzemekben és a KKV-kban kisegítő nők számára független szociális és nyugdíjjogosultságokról rendelkező, felülvizsgált irányelvet;

24. mély sajnálatát fejezi ki továbbá azon tény miatt, hogy a Bizottságtól még mindig nem érkezett semmiféle gyakorlati reagálás a Parlament által az önfoglalkoztató tevékenységet űző személy házastársának helyzetével foglalkozó, előző állásfoglalásokra, amelyek az alábbiakra hívtak fel:

a kisegítő házastársak kötelező bejelentése annak érdekében, hogy többé ne legyenek láthatatlan munkavállalók;

a tagállamok azon kötelezettsége, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kisegítő házastárs is hozzájuthasson biztosítási fedezethez egészségügyi ellátás, öregségi nyugdíj, anyasági ellátások és helyettesítő szolgáltatások,valamint rokkantsági ellátások vonatkozásában;

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, illetve a Régiók Bizottságának, valamint tagállami helyi, regionális és nemzeti szinten az esélyegyenlőségért felelős végrehajtó és választott testületeknek.

• [1]  HL L 55., 2006.2.25., 20. o.
• [2]  HL L 277., 2005.10.21., 1. o.
• [3]  HL L 368., 2006.12.23., 15. o.
• [4]  HL L 209., 2005.8.11., 1. o.
• [5]  HL L 359., 1986.12.19., 56. o.
• [6]  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
• [7]  HL L 161., 1999..6.26., 1. o.
• [8]  HL C 386., 1996.12.20., 1. o.
• [9]  HL C 61 E, 2004.3.10., 370. o.
• [10]  HL C 186., 2003.8.6., 3. o.
• [11]  10117/06. sz. tanácsi dokumentum , 2006.6.9.
• [12]  Mezőgazdasági Főigazgatóság, Európai Bizottság, 2000
• [13]  HL L 205., 2005.8.6., 21. o.
• [14]  A Tanács 6694/2006. számú dokumentuma, 2007.2.23.
• [15]  HL C 194., 1993.7.19., 389. o.
• [16] HL C 74 E, 2004.3.24., 882. o.
• [17]  HL C 301 E., 2007.12.13., 56. o.
• [18]  A vidéki területek e meghatározását a 2006/144/EK határozattal összefüggésben fogadták el. A Bizottság következetesen alkalmazta az OECD módszertanát. Az OECD módszertanának alapja a népsűrűség (OECD, Vidéki mutatók kialakítása a területi politika megteremtéséhez, Párizs, 1994). Kétlépcsős megközelítésre alapul: először a helyi egységeket (pl. az önkormányzatokat) azonosítják vidékiként, amennyiben népsűrűségük 150 lakos / négyzetkilométer alatt van. Ezt követően a régiókat (pl. NUTS 3 és NUTS 2) 3 kategória egyikébe sorolják:
  · Alapvetően vidéki térség (PR): amennyiben a régió lakosságának több mint 50%-a vidéki közösségekben él (ahol a népsűrűség kevesebb mint 150 lakos / km2)
  · Köztes régió (IR): amennyiben a régió lakosságának 15–50%-a vidéki helyi egységekben él
  · Túlnyomóan városi térség (PU): amennyiben a régió lakosságának kevesebb mint 15%-a él
  vidéki helyi egységekben.
  A 27 tagú EU 1284 NUTS 3 régiója nagyjából egyenlő mértékben oszlik meg e három vidéki/városi kategória között. A Bizottság jelenleg olyan alternatív meghatározásokon dolgozik, amelyek jobban tükrözik a lényegében vidéki területek sokféleségét, a városi peremterületeket is ideértve.

INDOKOLÁS

Bevezetés

A vidéki területeken a nők élete számos lehetőséget és problémát teremt.

A vidéki területek nem alapozhatnak pusztán a mezőgazdaságra, és mind a mezőgazdaságon belül, mind azon túl elengedhetetlen a diverzifikálódás az életképes és fenntartható vidékfejlesztés támogatása érdekében.[1]

Az Európai Bizottság becslése szerint az Európai Unióban a vidéki területek a terület 92%-át, illetve a lakosság 56%-át adják. Társadalmi és gazdasági struktúrájukat, földrajzukat és kultúrájukat tekintve szembeszökőek a különbségek közöttük. A vidéki gazdaságokban keletkezik a GVA 45%-a, illetve ez adja a foglalkoztatás 53%-át, azonban számos társadalmi-gazdasági mutató tekintetében elmarad a nem vidéki területek mögött.[2] A vidéki területek valódi lehetőségeket kínálnak, tekintettel az új ágazatokban rejlő növekedési potenciálra, a vidéki kikapcsolódási lehetőségekre és az idegenforgalomra, az élet és a munka terén jelentette vonzó helyszínre, természeti erőforrások és értékes tájak megőrzőjeként játszott szerepükre, gazdag történelemmel és építészeti emlékekkel rendelkező településeikre, illetve védett területeikre, (pl. a regionális és nemzeti parkok).

A globalizációs folyamatok eltérő módon hatnak számos vidéki területre, amelynek eredményeként a mezőgazdasági ágazat átstrukturálódik és hanyatlik, a szolgáltatási ágazat növekszik, és egyre hangsúlyosabbá válik a technológia. E folyamatos gazdasági és társadalmi változások a nőket is érintik. A vidéki nők nem alkotnak homogén csoportot, így őket e hatások eltérő módon érintik. Sajátos helyzetük számos tényezőtől függ: a nők igényei és érdekei az előttük álló lehetőségek és kihívások függvényében térnek el.

Az Európai Tanács 2006. február 20-án elfogadta a vidékfejlesztésről szóló stratégiai iránymutatásokat. A nők teljes körű részvétele, valamint a nők által a helyi közösségek újraélesztésében, új vállalkozások létrehozásában és az emberi erőforrás maximalizálásában betöltött szerep létfontosságú az iránymutatásokban megállapított prioritások teljesítését illetően, különösen a vidéki területeken az életminőség javításában, a vidéki gazdaság diverzifikálásának előmozdításában és a vidéki területek versenyképességének növelésében. Emellett annak biztosítása, hogy a nők és a férfiak egyenlő esélyekkel bírnak, elengedhetetlen a vidékfejlesztés fenntarthatóságához.

A 2000. évi lisszaboni Európai Tanács által megállapított célkitűzések értelmében az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás alapú gazdaságává kell válnia, amely képes a fenntartható gazdasági növekedésre, illetve a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi bővítésére, továbbá a fokozottabb társadalmi kohézióra. A foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni célkitűzések eléréséhez a tagállami erőfeszítések további fokozása szükséges, különösen a nők munkaerőpiacra való bejutása tekintetében. A nők létfontosságú szerepet játszanak a vidéki területek szociálpolitikai, társadalmi, gazdasági és környezeti fejlődésében. Európa vidéki területeinek teljes körűen ki kell használniuk a bennük rejlő lehetőségeket, ellenkező esetben viszont azt kockáztatják, hogy a lisszaboni célkitűzések teljesítését illetően elmaradnak, különösen a legtávolabbi és a leginkább mezőgazdasági területeken.

Problematika

A városi területek dominanciája és a nagyvárosok által a központi, helyi, városi és regionális kormányzathoz tartozó választott képviselőik, vezetőik, döntéshozóik és a média kommunikációja útján kapott figyelem ellenére a társadalmi és a gazdasági élet jórészt vidéken zajlik. Habár a városok nyilvánvalóan hozzájárulnak a lisszaboni napirendben megállapított célkitűzések eléréséhez, a vidéki területek fenntartható fejlődése olyan lehetőségeket kínál, amelyek létfontosságúak az EU gazdaságának növekedéséhez.

A mutatók szerint a vidéki területeken a férfiak és a nők foglalkoztatási rátája egyaránt alacsonyabb. Emellett a foglalkoztatás diverzifikálódásának hiányával kombinált munkanélküliség inkább a nőket, mint a vidéki férfiakat jellemzi.A női tevékenységi ráta hagyományosan alacsonyabb a vidéki területeken, mivel a nők vidéki gazdaságokban végzett munkáját nem mindig veszik számításba a munkaerő tekintetében, és kevesebb a fizetett foglalkoztatási lehetőség, mint városiasabb területeken.

A vidéki területek demográfiai, társadalmi és kulturális változásokat élnek át. A demográfiai elöregedés, amely Európa kiemelkedő problémája, különösen nyilvánvaló egyes tagállamok túlnyomórészt vidéki területein. A nők domináns szerepet játszanak a gyermekek és más eltartott személyek elsődleges gondozóiként. A nők munkaidejük kiigazítására kényszerülnek a gondozási kötelezettségek ellátása érdekében, és ezzel kedvezőtlen rövid és hosszú távú következményeket élnek át karrierjük, keresetük és nyugdíjuk tekintetében. Ez vonatkozik a városi területekre is, azonban az infrastruktúra itt jobb, a megtett utak pedig rövidebbek, mivel minden központosítottabb.

Európa vidéki területei sokfélék, és közöttük több vezető régió is található. Azonban egyes vidéki területeken és különösen a legtávolabbiakon, az elnéptelenedetteken vagy a mezőgazdaságtól függő területeken sajátos kihívások vannak jelen. Ezek megoldása érdekében támogatásra van szükségük, hogy megfeleljenek a növekedés és a fenntarthatóság kihívásainak az elkövetkező években. Több probléma is felgyülemlik ezzel kapcsolatosan: kedvezőtlen demográfiai helyzet, alacsonyabb foglalkoztatási és magasabb munkanélküliségi ráta, alacsonyabb jövedelemszint, kiegyensúlyozatlan munkamegosztás a háztartáson belül, nehézségek a munka és a családi élet összeegyeztetésében, elégtelen technikai és társadalmi infrastruktúra, különféle szolgáltatások nyújtása, ideértve az egészségügyi szolgáltatásokat, a helyi tömegközlekedést, a gyermekgondozási létesítményeket és az idősek és a betegek számára nyújtott szociális szolgáltatásokat; az oktatási szolgáltatói ágazat lassabb fejlődése, a készségek és a humán tőke gyengeségei, az oktatási és képzési létesítmények hiánya, a szélessávú internet-hozzáféréssel rendelkező háztartások alacsony százalékos aránya, a nők projektjeit és vállalkozásait támogató üzleti szolgáltatások hiánya, alacsony mértékű beruházási tevékenységek, a nők kismértékű jelenléte a döntéshozatalban és a tervezésben stb.

Európában ma kézzelfoghatók az egyenlőtlenségek, és nem csupán a vidéki és a városi dimenziók mentén, hanem a gazdagabb és szegényebb EU-országok között is, ahol az egyenlőtlenségekre egyértelműen fény derül a számos különböző területre vonatkozó adatokból, ami szükségessé teszi az új tagállamok igényeinek előnyben részesítését. Különféle női csoportok vannak vidéki területeken, idősek és fiatalok, munkanélküliek és gazdaságilag aktívak, női gazdálkodók, központi és peremterületeken élő nők és ilyen módon az egyes női csoportok számára különféle tevékenységek szükségesek. A kibővített EU szegényebb országaiban a vidéki területeken a legnyilvánvalóbb a hátrányos helyzet.[3] Potenciális problémát jelent itt annak lehetősége, hogy az új tagállamok vidékiesebb és távolabbi régiói tekintetében csekélyebb mértékű növekedési potenciál mutatkozik, és ezek nem részesülnek a beruházásokból megfelelő mértékben, annak ellenére, hogy a tények alapján e területeken szembesülnek az emberek a leginkább hátrányos helyzettel és a legrosszabb életminőséggel.

Egy ilyen helyzet számos helyen különösen a fiatalok és a magasan képzettek folyamatos elvándorlását eredményezi. Mivel a távozók nagy része nő, ez kedvezőtlenül érinti a vidéki térség és a vidéki gazdaság társadalmi életét. Emellett ez hozzájárul a „közösségi háztartások” számának csökkenéséhez is. A társadalmi infrastruktúra intézményei és a közérdekű szolgáltatások komolyan sérülnek. A népességcsökkenés mellett a megfigyelhetően alacsonyabb termékenységi ráta veszélyezteti e régiók közép- és hosszú távú fejlődését is.

Ajánlások

A vidéki területeken élő nők különös politikai figyelmet igényelnek. Az előadó a helyi kezdeményezések valódi támogatását, közösségi fellépést és a vidékfejlesztés integrált megközelítését kéri a nőkre összpontosítva. A nemek esélyegyenlőségének a vidéki ágazatban való érvényesítése kulcsfontosságú stratégia nem csupán a nők és a férfiak közötti egyenlőség, hanem a fenntartható gazdasági növekedés tekintetében is. A vidéki területen élő nőknél felmerülő sürgős problémák és szükségletek kezeléséhez és megoldásához elengedhetetlen az egyedi intézkedések alkalmazása. Az előadó hangsúlyozza, hogy először is a társadalomnak a vidéki területeken élő nőket sújtó hátrányokkal kapcsolatos tudatosságát kell fokozni. Az előadó emellett felhív arra, hogy biztosítani kell a nemek dimenziójának az EU vidékfejlesztési politikák hatásvizsgálatában, illetve a vidékfejlesztési politika végrehajtásához kapcsolódó valamennyi költségvetési politikában való figyelembe vételét. Emellett egy kiegyensúlyozatlan helyzet kiegyensúlyozása érdekében pénzügyi ösztönzőkre van szükség ahhoz, hogy a helyi hatóságokat egyedi intézkedések végrehajtására ösztönözzék.

A vidéki nők mindenhol kisebbségben vannak a döntéshozatalban és a tervezésben. A nők döntéshozatalban való részvételének alacsony mértéke elkerülhetetlenül a prioritások sérelméhez vezet. A vidékfejlesztési programok előtt álló kihívás a nők gazdasági és társadalmi életben helyi szinten való, teljes körű részvételét illető akadályok azonosításában rejlik, illetve abban, hogy érdekükben egyedi kezdeményezéseket alakítsanak ki. Fontos a nők foglalkoztatási lehetőségeinek javítása szempontjából igen hatásos hálózatok létrehozásának támogatása, vagyis pl. regionális forrásközpontok létrehozása a nők számára, amely a nők támogatására összpontosíthatja erőfeszítéseit, ideértve különösen a munkanélküliséggel fenyegetett, 25 és 60 év közötti nőket, illetve hogy ez segítséget nyújtson számukra az önfoglalkoztatás kialakításában, illetve abban, hogy a közösséggel való konzultáció és a szükségletek felmérése útján szolgáltatásokat alakítsanak ki saját közösségeikben.

A diverzifikáció fontos a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és a fenntartható fejlődéshez a vidéki területen. Fontos megerősíteni a nők új gazdasági ágazatokba való bekerülését és bevonását, ideértve a távközlést, a szabadidős szolgáltatásokat és a környezet fejlesztését. A nők az önfoglalkoztatás és a kisvállalkozások létrehozása útján az innováció és a vidéki területek diverzifikálásának irányadói lehetnek. Az idegenforgalom, a kézművesség és a vidéki kikapcsolódási lehetőségek nyújtása számos országban jelent növekedési ágazatot, illetve kínál lehetőséget mind a gazdaságok diverzifikálását, mind pedig a mikrovállalkozások fejlesztését illetően a tágabb vidéki gazdaságban. A képzés, a tájékoztatás és a vállalkozói kedv támogatásában a nők sajátos igényeit figyelembe kell venni. Emellett a sikeres LEADER programot is folytatni kell, mivel számos nőt segített kifizetődő tevékenységek megteremtésében az idegenforgalom, a kézművesség és a regionális termékek terén.

A munka és a családi élet vidéki környezetben való összeegyeztetését akadályozhatja a lakóhely, a munkahely és az egyes szolgáltatások közötti távolság. A háztartási tevékenységek párok közötti egyenlőtlen megoszlása miatt a nők gyakrabban szembesülnek a munka és a családi élet összeegyeztetésének kérdésével. Az EU-nak támogatnia kell a tagállamokat a munka és a családi élet összeegyeztetésében úgy a vidéki, mint a városi területeken, különösen a gazdasági fejlődésben elmaradt vidéki régiókban, szorosan kapcsolódva a közösségekhez, biztosítva a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, különösen a közösségi munkát illetően, külső segítséget biztosítva a háztartási munkához, illetve a kommunikáció egyes eszközeit hozzáférhetőbbé téve. Bár ezen elemek a nyilvános szférához tartoznak, egy fontosabb elem a változó társadalmi viselkedéshez tartozik, és a háztartási tevékenységeknek a nők és a férfiak közötti megosztásával kapcsolatos.

• [1]  „Vessük el a vidék jövőjének magjait – egy törekvéseinknek megfelelő politika létrehozása”, tekintettel Európai Vidékfejlesztési Konferencia, Salzburg, 2003. november 12–14.
• [2]  Hatásvizsgálat.
• [3]  Az életminőségről szóló, első európai felmérés: városi / vidéki eltérések.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.1.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Esther De Lange, Astrid Lulling, Doris Pack, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anna Záborská, Edite Estrela, Lissy Gröner, Pia Elda Locatelli, Christa Prets, Teresa Riera Madurell, Anne Van Lancker, Siiri Oviir, Hiltrud Breyer, Věra Flasarová, Eva-Britt Svensson
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Elisabeth Jeggle, Christa Klaß, Gabriela Creţu, Anna Hedh, Marusya Ivanova Lyubcheva,
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Petru Filip, José Ribeiro e Castro, Eva Lichtenberger