JELENTÉS a mélytengeri halállományok kezeléséről
2.4.2008 - (2007/2110(INI))
Halászati Bizottság
előadó: Rosa Miguélez Ramos
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a mélytengeri halállományok kezeléséről
az Európai Parlament,
– tekintettel a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett, a mélytengeri halállományok kezelésének felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2007)0030),
- tekintettel a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2007)0196),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A6-0103/2008),
A. mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a mélytengeri fajokra vonatkozó 2002., valamint 2004. évi ajánlása is rámutat, hogy a legtöbb faj a biztonságos biológiai határértékeken kívülre került; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU ennek ellenére az ICES ajánlásainál jelentősen kisebb mértékben csökkentette a halászat okozta terheléseket; hangsúlyozza továbbá a pontosabb biológiai háttéradatok jelentőségét a fenntartható halászatot biztosító kvóták megállapításához,
B. mivel a harmadik országok felségvizein, egy regionális halászati szervezet szabályozása alá tartozó területeken vagy szabályozatlan nyílt tengeri területeken is tevékenykedő nyílt tengeri flottáknak halászati tevékenységeiket racionális és felelős módon kell végezniük, az Egyesült Nemzetek Szervezete tengerjogról szóló egyezményének, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezések végrehajtásáról szóló ENSZ-egyezménynek és a felelősségteljes halgazdálkodásról szóló FAO magatartási kódexnek megfelelően; és mivel mind az ENSZ halállományokról szóló egyezménye, mind a FAO magatartási kódexe az elővigyázatosság elvének alkalmazását írja elő,
C. mivel az EU a 2002-es johannesburgi csúcson elkötelezte magát a halászat világszinten való fenntarthatóságának biztosítása mellett, valamint a maximális fenntartható hozamnak a források fenntartása és különösen a túlhalászott állományok helyreállítása révén lehetőség szerint 2015-ig történő helyreállítása mellett,
D. mivel a tengeri környezet védelme és a fenntartható halászat gyakorlata csak valamennyi érintett állam egyetértésével és együttműködésével lehet hatékony,
E. mivel a megbízható adatok szisztematikus gyűjtése az állományok felmérésének és a tudományos értékelés alapköve, és mivel ennek alapvető jelentősége van a közös halászati politika alkalmazása tekintetében, és mivel a Bizottság közleményében elismeri a mélytengeri állományok állapotának tudományos értékeléséhez szükséges adatok hiányát és a mélytengeri állományok meghatározásában mutatkozó eltéréseket,
F. mivel a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság által 2007 áprilisában benyújtott jelentés a tudományos jelentések benyújtási ütemtervének módosításáról és e jelentések minőségének javításáról szól,
G. mivel megfelelő társadalmi-gazdasági intézkedésekre van szükség, hogy ellentételezzék a halászok számára az állományok helyreállítását célzó tervek miatti tevékenységcsökkenés költségeit,
H. mivel a tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló tematikus stratégiáról szóló, 2006. november 14-i állásfoglalásában [1] több intézkedést támogatott a tengerek fenntartható használatának és a tengeri ökoszisztémák megőrzésének előmozdítása érdekében,
1. üdvözli a közösségi flotta által fenntartható halászati politika folytatására tett kísérleteket, és bizonyos aránytalanságot állapít meg a bizottsági közleményben ismertetett helyzet és a valóság között;
2. úgy véli, hogy mielőtt újabb intézkedéseket fogadnának el, elemezni kell, miért nem alkalmazzák a már meglévő intézkedéseket, továbbá annak okait, hogy a tagállamok miért nem, vagy miért csak késéssel vagy eltérő módszerekkel tesznek eleget kötelezettségeiknek, ezáltal megnehezítve a halászattal kapcsolatos tényezők elemzését;
3. figyelmeztet, hogy a hatályos jogszabályok állandó változása és az újabb és újabb javaslatok felvetése anélkül, hogy időt hagynának a már meglévők végrehajtására és a megszerzett információk megfelelő elemzésére, a közös halászati politika hitelvesztését okozza, és felhívja a figyelmet arra, hogy a már bevezetett halászati korlátozások egyes fajoknak kedvezőbbek, mint másoknak;
4. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a megbízható adatok szisztematikus gyűjtése az állományok értékelésének és a tudományos következtetések alapköve; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a halászati ipart, hogy töltsék ki a meglévő űrt, hogy a halászati erőkifejtést ellenőrző intézkedéseket valamennyi halászati típushoz hozzá lehessen igazítani, elismerve, hogy a legtöbb mélytengeri halászat vegyes halászat;
5. emlékezteti a Bizottságot, hogy még amikor a megfelelő biológiai ismeretek hiánya miatt önkényesen állapították is meg a teljes kifogható mennyiségeket és a halászati erőkifejtés korlátait e halászatok tekintetében, az egyes mélytengerinek tekintett fajokkal való gazdálkodás vonatkozásában elővigyázatos megközelítést kell alkalmazni, és hogy a teljes kifogható mennyiségeket ennek megfelelően, pontos tudományos tanulmányok alapján kell megállapítani;
6. megjegyzi, hogy a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet[2] megköveteli az elővigyázatos megközelítés alkalmazását, amely a 3. cikk meghatározása szerint azt jelenti, hogy „a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának”;
7. hangsúlyozza, hogy a mélytengeri halászat esetében be kell tiltani a visszaengedést, ami lehetővé tenné a tudósok számára, hogy alaposabban tanulmányozzák az ily módon szárazföldre kerülő, általában fogyasztásra alkalmatlan fajok komplex sokféleségét;
8. úgy véli, hogy a járulékos fogások csökkentése és a visszaengedések megszüntetése érdekében hozott intézkedések keretében a Bizottságnak minden halászati tevékenységet be kellene tiltania a mélytengeri hegységek és hidrotermikus források felett, valamint az azonosított hidegvízi korallzátonyok öt mérföldes körzetében; úgy véli, hogy 1000 m alatti mélységben be kellene tiltani a fenékvonóhálóval folytatott halászatot is, ugyanakkor meg kellene erősíteni a nyomon követő és ellenőrző eljárásokat;
9. megjegyzi, hogy számos mélytengeri fajt járulékos fogásként halásznak ki, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a járulékos fogások mennyisége csökkentésének módjaként fektessen nagyobb hangsúlyt az ellenőrzésre; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szembőségre vonatkozó korlátozások a mélytengeri fajok alakja és mérete miatt nem megfelelőek;
10. kéri a Bizottságot, hogy készítsen társadalmi-gazdasági értékelést a mélytengeri fajok halászatáról, valamint elemzést arról, hogy a halászati erőkifejtések újabb csökkentése milyen hatással lenne az ágazatra, és a halászat alapját képező halállományok folytatódó kiaknázásának hatásáról; úgy véli, hogy egyensúlyt kell találni a társadalmi-gazdasági igények és a környezet fenntarthatósága között;
11. emlékeztet, hogy mivel e halállományok nagy részének kezelése nemzetközi vizeken történik, szükség van a különböző regionális halászati szervezetek tevékenységeinek összehangolására, hogy az elfogadott intézkedések figyelembe vegyék az ilyen halászatokban részt vevő flották összességét; véleménye szerint az EU-nak azon kell munkálkodnia, hogy biztosítsa az ENSZ nyílt tengeren folytatott mélytengeri és tengerfenéki halászatra vonatkozó 61/105. számú közgyűlési határozatának teljes körű és hatékony végrehajtását; úgy véli, hogy a hátrányos helyzetbe kerülés megelőzése érdekében a korlátozásoknak valamennyi szerződő fél halászaira érvényesnek kell lennie;
12. javasolja, hogy azokon a mélytengeri területeken, amelyeken jelenleg nem folyik halászat, mindaddig ne engedélyezzék a halászatot, amíg a területeket fel nem térképezik és tudományosan meg nem állapítják, hogy a biológiai sokszínűség csökkenésének és az élőhelyek károsodásának kockázata nélkül folytatható fenntartható halászat, és a megfelelő kezelési intézkedéseket be nem vezették;
13. kéri a Bizottságot, hogy vezessen be új programokat a tudományos adatok összegyűjtéséhez, szükség esetén akár adatgyűjtő hajókat is igénybe véve; úgy véli, jó példa lenne, ha a Spanyol Halászati Szervezet befejezné az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság szabályozása alá tartozó „Hatton Bank” nevű hely feltérképezését, ahol mélytengeri fajokat szoktak kifogni, és ahol a kutatás a mélytengeri hegységek, a hidegvízi korallzátonyok és a hidrotermikus források megoszlására irányul a halászflották munkaterületén található érzékeny területek azonosítása céljából;
14. egyetért a Bizottsággal, hogy az ilyen típusú halászat vonatkozásában az ökoszisztémát szem előtt tartó megközelítést kell elfogadni, ugyanakkor figyelmeztet, hogy az intézkedéseknek minimális szintű hitelességet kell biztosítaniuk, és azokat nem szabad általánosan alkalmazni, hanem csak környezeti hatástanulmányok után, hogy ne zárjanak le olyan területeket, ahol nem áll fenn kockázat, ugyanakkor a mélytengeri halászat elől zárják le azokat a területeket, ahol sérülékeny tengeri ökoszisztémák vannak, vagy valószínűsíthetők, vagy ahol a halállományok a biztonságos biológiai határértékeken kívül esnek; a tengerfenék feltérképezéséről, az ökoszisztémákat alkotó elemek kölcsönhatásáról és az óceánok természeti erőforrásainak megismeréséről szóló tanulmányoknak prioritást kell kapniuk, ha azt szeretnénk, hogy az új európai tengerpolitika valósággá váljon;
15. megismétli, hogy a halászokat és az őket képviselő szervezeteket meg kell hallgatni, és részt kell venniük a tengeri környezet védelmére hozandó intézkedések kidolgozásában, az erőforrások kezelésében és az állományok helyreállításában;
16. egyetért a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottsággal, hogy több emberi és pénzügyi forrást kell áldozni a biomassza és a halászat okozta állománypusztulás elemzésére szinte valamennyi halászati típusnál; úgy véli továbbá, hogy a tudományos vélemények valamennyi fél általi elfogadásához egyértelmű stratégiai iránymutatást kell meghatározni, ami elkerülhetővé teszi a munkálatok megkettőzését és a munkák összehangolásának hiányát;
17. aggodalmát fejezi ki a közös halászati politika jelenlegi rendeleteinek eredménytelensége és elégtelen végrehajtása miatt; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban javítsa a megfigyelési és ellenőrzési eljárásokat;
18. hangsúlyozza a működőképes ellenőrző és felügyeleti rendszer biztosításához szükséges új technológia kialakításának jelentőségét; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az ellenőrzési technológia fejlesztését, és ezzel összefüggésben rámutat az elektronikus hajónaplók nyújtotta lehetőségekre;
19. kiemeli a NATURA 2000 hálózaton belüli védett tengeri területek hálózatának létrehozásával járó előnyöket, és úgy gondolja, hogy ez a lépés pozitív hatással lesz a túlhalászott halállományokra; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a Natura 2000 hálózat tengeri összetevői által nyújtott összes lehetőséget;
20. sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést a meglevő nemzetközi mélytengeri halászati megállapodások végrehajtásának és esetleges tökéletesítésének biztosítása érdekében;
21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális halászat és az illegális fogások európai piacon történő értékesítésének csökkentését szolgáló intézkedések jobb végrehajtása érdekében dolgozzanak ki közös iránymutatásokat, osszák meg a legjobb gyakorlatokat, javítsák a rendelkezésre álló közösségi technológia kihasználását és vonják be az agytröszt jellegű szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket;
22. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fokozottabban környezetbarát fogási módszereket, amelyek nem károsítják a környezetet és az ökológiai sokféleséget nemkívánatos járulékos fogásokkal vagy más élő szervezetek szükségtelen károsításával;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.
INDOKOLÁS
1. A javaslat tartalma
A Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett, a mélytengeri halállományok kezelésének felülvizsgálatáról szóló, 2007. január 29-i bizottsági közlemény (COM(2007)0030) elemezni kívánja az e fajok halászatára alkalmazandó jogalkotás hatékonyságát, mivel e fajok közül néhány – bár nem mindegyik – gyenge produktivitást és késői érést mutat. Bár a part menti halászathoz viszonyítva az ilyen típusú halászat kis mértékű, gazdasági szempontból mégis jelentős az európai flotta számára, mely a 90-es években kezdte meg ezen állományok halászatát, amely időszak egybeesik a tengerfenéken élő fajok, és különösen a tőkehalállomány hanyatlásának kezdetével.
Vegyes halászatról lévén szó az állományok többségének helyzete bizonytalan, mivel kevés olyan információ áll rendelkezésre, amellyel számolni lehet, és a mellékletekben említett különböző fajok esetében, mint a cápák, az atlanti tükörhal vagy a kék menyhal, nem számolnak célzott halászattal. Mivel a közösségi vizek és az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság irányítása alá tartozó terület között megoszló vizekről van szó, időnként nézeteltérés támad az állományok kezelését illetően.
2003-ig, amikor korábbi adatok alapján először állapítottak meg kvótákat a tagállamok számára a 2003–2004-es időszakra a 2340/2002/EK rendeletben, nem vezettek be külön szabályozást. A fent említett kvóták nagyon ellentmondásos eredményeket hoztak egy már működő halászati típusnál, és a helyzet még ellentmondásosabbá vált, amikor a 2004-es módosítással ezt a rendszert kiterjesztették az új tagállamokra is. A megoldástól távol álló probléma továbbra is mindig felmerül a teljes kifogható mennyiségek felosztásakor, azt eredményezvén, hogy néhány tagállam nem képes kimeríteni kvótáit, mások pedig az év első hónapjaiban elérik a határértékeket.
Az ilyen típusú halászat fejlődését megfékezni hivatott 2347/2002/EK tanácsi rendelet egy sor igen korlátozó feltételt vezetett be: kötelező különleges halászati engedélyek, a hajókapacitás korlátozása, valamint adatközlési és ellenőrzési követelmények, például mintavételi tervekre, megfigyelők hajón való jelenlétére, adatgyűjtésre, valamint a fogás megjelölt kikötőkben való kirakodására vonatkozó kötelezettség.
Ezen állományok védelmének javítása céljából az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság tagjai – köztük az EU – 2004-ben úgy határoztak, hogy 2005-ben és 2006-ban a 2003-as teljesítmény alapján számított bázishoz képest 30%-kal csökkentik a halászati tevékenységet (2003-ban álltak rendelkezésre először adatok a fogásokról). A Miniszterek Tanácsa az intézkedés társadalmi-gazdasági hatásának enyhítése céljából 2005-ben 10%-kal, 2006-ban pedig újabb 10%-kal csökkentette ezt az értéket. A 2270/2004/EK tanácsi rendelet a 2005-ös és 2006-os teljes kifogható mennyiségek rögzítésén felül először vezetett be felső értékeket egy sor, korábban korlátozás alá nem eső fajra az Egyesült Királyság és Írország nyugati partjainál levő vizeken is, ami az atlanti tükörhal védett területe.
Ezenkívül az illegális, be nem jelentett és nem szabályozott halászat elleni küzdelemre vonatkozóan a Tanács 2006 októberében elfogadott egy rendeletet, amely az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság e regionális halászati szervezet ellenőrzése alá tartozó vizekre vonatkozó határozatait közösségi szintre emeli. Az új szabályok szerint az illegális tevékenységen kapott hajók nem léphetnek be közösségi kikötőkbe, nem halászhatnak közösségi vizeken, továbbá az ilyen hajók fogásainak behozatala is tilos. A tagállamok nem engedélyezhetik, hogy ilyen hajó a zászlajuk alatt hajózzon, és fel kell szólítaniuk az importőröket, a szállítókat és egyéb érintett ágazatok szereplőit, hogy ne tárgyaljanak ilyen hajók által kifogott halról, és ne rakodják át az ilyen fogásokat.
Az e fajokra vonatkozó, némelyikükre nézve rendkívül korlátozó legújabb határozatokat 2006 novemberében fogadta el a Miniszterek Tanácsa a 2015/2006/EK rendelet keretében, melyben rögzítették a 2007–2008-ra érvényes teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat.
2.- Az előadó megjegyzései
A közlemény két szempontból kívánja értékelni a szabályozás hatékonyságát: megfelelősége és alkalmazása szempontjából. Figyelembe véve az ilyen típusú halászat területén elért fejlődést és a közösségi flotta által már bevezetett számos intézkedést (amelyek azonban nem kötelezik az ugyanezeken a vizeken halászó nem európai flottákat), az eredmény kissé riasztónak tűnik. Nyilvánvaló, hogy az európai flotta az utóbbi években korlátozta halászati erőkifejtését a teljes kifogható mennyiségek csökkentése, a kapacitások korlátozása és védett területek kialakítása révén. Ugyanakkor a nemzeti igazgatási szervek részéről és maga az ágazat részéről számos szemrehányással illetik a szabályozást.
Az egyik probléma a „mélytengeri” kifejezés pontatlan meghatározása. A Bizottság elismeri, hogy e besorolás bevezetésekor nem rendelkezett sem biológiai, sem tudományos információkkal, és hogy ezt a kifejezést alkalmazza valamennyi, 400 méternél mélyebben kifogott fajra, egyetlen csoportba számítva valamennyit, a közös biológiai, területi és morfológiai elemek figyelembe vétele nélkül. Nemcsak hogy a földrajzi felépítés nem megfelelő ismeretében és megbízható tudományos adatok hiányában rögzítik a kezelés alatt álló hatalmas területekre vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, de az előírások nagyon korlátozónak is bizonyulnak, és az állomány helyreállítását célzó programok hatálya alá eső fajokra vonatkozóan meg is haladják az elfogadott rendelkezéseket.
Tekintettel az eltelt időre, a Bizottságnak képesnek kellene lennie megkülönböztetni az egyedi biológia sajátosságai miatt védelemre szoruló fajokat a többi nem mélytengeri fajtól, amelyek esetében elég lenne a flottaterv szintjén hosszú távú célkitűzéseket megállapítani. A Bizottság már többször kényszerült fajokat visszavonni a listáról és elismerni, hogy sekély vízben csak járulékos fogásként kerülnek a hálóba. Az előadó véleménye szerint a Bizottságnak sürgősen meg kell szüntetnie az igazolatlan bánásmódbeli megkülönböztetést, és mielőbb egyértelművé kell tennie a helyzetet.
A teljes kifogható mennyiségek és kvóták rendszerének ezen állományok kezelésére való alkalmasságát illetően bizonyos, hogy vegyes halászat esetén sem a halászati erőkifejtést ellenőrző intézkedéseket, sem a teljes kifogható mennyiségeket nem könnyű alkalmazni, mivel ezek a rendelet I. és II. mellékletében szereplő 48 faj közül csak 9 esetében vannak rögzítve. Sokan jelzik, hogy néhány túlságosan korlátozó teljes kifogható mennyiség hozzájárulhat a visszaengedések mértékének növekedéséhez, ami azt sugallja, hogy előzetes feltáró értékeléseket kellene készíteni, és ezt elsősorban a flották ellenőrzésének fokozásával kellene összekapcsolni. A kék menyhal és a norvég menyhal vonatkozásában tervezett csökkentések valójában növelik a visszaengedéseket és a járulékos fogásokat, mivel ezek a fajok a javaslatban vizsgált többi fajhoz képest közelebb élnek a felszínhez.
A másik fontos kérdés a visszaengedések problémája, amelyet jobb kezelés révén kellene orvosolni. A Bizottság, amely úgy tűnik, csak egy „valamelyest hatékony” rendszer kidolgozására törekszik, egyetért azzal, hogy más típusú, hatékonyabb intézkedéseket kell bevezetni.
Ami a halászati tevékenység mértékének a kapacitás korlátozásán keresztül történő szabályozását illeti, a Bizottság elismeri, hogy ellenőrzési problémákat okozott az, hogy valamennyi nyílt tengeri halászatra engedéllyel rendelkező hajót besorolta azok közé, amelyeknek különleges halászati engedélyre van szükségük (akár szándékukban áll mélytengeri fajokra halászni, akár nem), ezzel ugyanakkor szükségtelenül korlátozta az egyéb halászati típusokhoz való hozzáférést.
A halászati erőkifejtés ellenőrzésére irányuló intézkedések csekély sikerét a Bizottság azzal magyarázza, hogy egyes tagállamok nem tartják be azokat, ezért feltesszük a kérdést, hogy mi történik nemteljesítés esetén, és az előírásokat betartókkal szemben miért nem azonosítják egyértelműen a szabályszegőket és lépnek fel ennek megfelelően. A legalább tíz tagállamból származó halászati erőkifejtésre vonatkozó összevont adatok így is azt mutatják, hogy a 2005-ben rögzített halászati erőkifejtés legfeljebb a 2000. évi erőkifejtés 65%-át éri el, ami megfelel az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság ajánlásainak. A Bizottság elismeri, hogy bár vannak a többinél fenntarthatóbb vegyes halászati típusok, a valamennyi vegyes típusú halászatra alkalmazott jelenlegi ellenőrző intézkedéseket esetenként ki kellene igazítani a célzott fajok és a csak járulékos fogások révén hálóba kerülő fajok függvényében.
Egyértelmű, hogy mielőbb több és jobb adatra van szükség a különböző típusú halászatokról, különösen a II. mellékletben felsorolt fajok vonatkozásában, továbbá meg kell erősíteni a kutatásra rendelkezésre álló emberi és pénzügyi forrásokat. A szakértők szerint e tekintetben szükséges, hogy a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) valamennyi faj esetében azonosítsa a fenntartható módon kifogható állományokat, továbbá a mintavételi tervek nagyobb tudományos szigorúsága mellett kérik, hogy a Tanács és az ICES adatai legyenek tömörebbek. Azon lezárt területeket illetően, amelyek esetében nem állnak rendelkezésre megbízható adatok, azt javasolják, hogy újból határozzák meg azokat és alakítsanak ki kisebbeket, mivel a kiaknázható területek lezárása a gyakorlatban az illegális hajók nagyobb büntetlenségéhez vezetne, mivel az érdekelt felek nem mutatnak érdeklődést, ami súlyosbítaná az adott terület forrásainak értékeléséhez szükséges adatok hiányát.
VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (11.10.2007)
a Halászati Bizottság részére
a mélytengeri halállományok kezeléséről
(2007/2110(INI))
A vélemény előadója: Marios Matsakis
JAVASLATOK
A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felkéri a Halászati Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:
1. emlékeztet a tengeri környezet védelméről és megőrzéséről szóló tematikus stratégiáról szóló, 2006. november 14-i állásfoglalására[1], amelyben több intézkedést támogatott a tengerek fenntartható használatának és a tengeri ökoszisztémák megőrzésének előmozdítása érdekében;
2. egyetért a Bizottsággal, hogy a mélytengeri állományok hasznosításának jelenlegi szintjét feltétlenül csökkenteni kell, és hogy a jelenleg hatályos intézkedések végrehajtásának hatékonysága túl rossz ahhoz, hogy eredményesek legyenek;
3. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a teljes kifogható mennyiségek (TAC-ok) lényegesen (átlagosan 42–57 százalékkal) magasabbak a kutatók által ajánlott értékeknél, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a veszélyeztetett állományok tekintetében fogadják el a TAC-ok jelentős csökkentését;
4. aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) a mélytengeri fajokra vonatkozó 2002., valamint 2004. évi ajánlása rámutat, hogy a legtöbb faj a biztos biológiai határokon kívülre került; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EU ennek ellenére az ICES ajánlásainál jelentősen kisebb mértékben csökkentette a halászat okozta terheléseket; hangsúlyozza továbbá a pontosabb biológiai háttéradatok jelentőségét a fenntartható halászatot biztosító kvóták megállapításához;
5. javasolja, hogy azokon a mélytengeri területeken, amelyeken jelenleg nem folyik halászat, mindaddig ne engedélyezzék a halászatot, amíg a területeket fel nem térképezik és tudományos alapon meg nem állapítják, hogy a felelősségteljes és fenntartható halászat a nemzetközi intézkedésekkel összhangban, a biológiai sokszínűség csökkenésének és az élőhelyek károsodásának kockázata nélkül folytatható;
6. aggodalmát fejezi ki a jelenlegi rendeletek eredménytelensége és elégtelen végrehajtása miatt; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokban javítsa a megfigyelési és ellenőrzési eljárásokat;
7. hangsúlyozza a működőképes ellenőrző és felügyeleti rendszer biztosításához szükséges új technológia kialakításának jelentőségét; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az ellenőrzési technológia fejlesztését és ezzel összefüggésben rámutat az elektronikus hajónaplók nyújtotta lehetőségekre;
8. kiemeli a NATURA 2000 hálózaton belüli védett tengeri területek hálózatának létrehozásával járó előnyöket, és úgy gondolja, hogy ez a lépés pozitív hatással lesz a túlhalászott halállományokra; ösztönzi a tagállamokat, hogy használják ki a Natura 2000 hálózat tengeri összetevői által nyújtott összes lehetőséget;
9. sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést a meglevő nemzetközi mélytengeri halászati megállapodások végrehajtásának és esetleges tökéletesítésének biztosítása érdekében;
10. felhívja a Bizottságot, hogy ne akadályozza a tagállamokat a nemzeti halászati tilalmak és esetleges más halászati korlátozások bevezetésében, amelyek célja a fenntartható halállomány biztosítása;
11. emlékeztet a fenntartható fejlődéssel foglalkozó, 2002 szeptemberében, Johannesburgban megtartott világ-csúcstalálkozón megállapított célkitűzésekre, különösen a halállományok maximális fenntartható hozam biztosítására képes szintjének fenntartására vagy helyreállítására annak érdekében, hogy ezeket a célokat a lecsökkent állományok esetében sürgősen, és lehetőség szerint legkésőbb 2015-ig elérjék;
12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az illegális halászat és az illegális fogások európai piacon történő értékesítésének csökkentését szolgáló intézkedések jobb végrehajtása érdekében dolgozzanak ki közös iránymutatásokat, osszák meg a legjobb gyakorlatokat, javítsák a rendelkezésre álló közösségi technológia kihasználását és vonják be az agytröszt jellegű szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket;
13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a fokozottabban környezetbarát fogási módszereket, amelyek nem károsítják a környezetet és az ökológiai sokféleséget nemkívánatos járulékos fogásokkal vagy más élő szervezetek szükségtelen károsításával;
14. felhívja a Bizottságot, hogy az érintett nem kormányzati szervezeteket fokozottabban vonja be a döntéshozatali folyamatba, és fordítson nagyobb figyelmet a természetes erőforrások túlzott mértékű kiaknázásának következményeivel foglalkozó tudományos tanulmányokra, valamint a környezetre negatív hatást gyakoroló, elavult módszerek és technológiák használatára.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
3.10.2007 |
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
29 1 3 |
|
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Adamos Adamou, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Gyula Hegyi, Dorette Corbey, Chris Davies, Avril Doyle, Anne Ferreira, Matthias Groote, Satu Hassi, Jens Holm, Eija-Riitta Korhola, Urszula Krupa, Marios Matsakis, Linda McAvan, Roberto Musacchio, Riitta Myller, Péter Olajos, Miroslav Ouzký, Vladko Todorov Panayotov, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Guido Sacconi, Karin Scheele, Richard Seeber, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Antonios Trakatellis, Anja Weisgerber, Glenis Willmott |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Giovanni Berlinguer, Philip Bushill-Matthews, Bairbre de Brún, Duarte Freitas, Genowefa Grabowska, Karsten Friedrich Hoppenstedt |
||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
|
||
- [1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0486.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
27.3.2008 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
16 4 2 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő képviselők |
Jim Allister, Elspeth Attwooll, Iles Braghetto, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Paulo Casaca, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Emanuel Jardim Fernandes, Carmen Fraga Estévez, Ioannis Gklavakis, Alfred Gomolka, Ian Hudghton, Heinz Kindermann, Rosa Miguélez Ramos, Seán Ó Neachtain, Struan Stevenson, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Cornelis Visser |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Ole Christensen, Dorette Corbey, Raül Romeva i Rueda, Thomas Wise |
|||||