JELENTÉS a PEACE program értékeléséről és a jövőre vonatkozó stratégiákról

7.4.2008 - (2007/2150(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Bairbre de Brún

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a PEACE program értékeléséről és a jövőre vonatkozó stratégiákról

(2007/2150(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 158. cikkére,

–   tekintettel a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21-i 1260/1999/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a strukturális alapok feladatairól és eredményességéről, továbbá tevékenységüknek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendeletet módosító, 1993. július 20-i 2081/93/EGK tanácsi rendeletre[2],

–   tekintettel a különböző strukturális alapok tevékenységeinek egymás között, valamint az Európai Beruházási Bank és az egyéb meglévő pénzügyi eszközök műveleteivel történő összehangolásáról szóló 2052/88/EGK rendelet végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló 4253/88/EGK rendeletet módosító, 1993. július 20-i 2082/93/EGK tanácsi rendeletre[3],

–   tekintettel az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásról szóló, 2000. január 24-i 214/2000/EK tanácsi rendeletre[4],

–   tekintettel az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásról (2003–2004) szóló, 2002. december 10-i 2236/2002/EK tanácsi rendeletre[5],

–   tekintettel a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1260/1999/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. május 26-i 1105/2003/EK tanácsi rendeletre[6],

–   tekintettel a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1260/1999/EK rendeletnek a PEACE program időtartamának meghosszabbítása és új kötelezettségvállalási előirányzatok jóváhagyása tekintetében történő módosításáról szóló, 2005. január 24-i 173/2005/EK tanácsi rendeletre[7],

–   tekintettel az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásról (2005–2006) szóló, 2005. január 24-i 177/2005/EK tanácsi rendeletre[8],

–   tekintettel az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) szóló, 2006. december 21-i 1968/2006/EK tanácsi rendeletre[9],

–   tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló, 2006. július 5-i 1082/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre[10],

–   tekintettel „Az észak-írországi békéért és megbékélésért indított különleges támogatási program” című bizottsági közleményre (COM(1994)0607),

–   tekintettel a „Jelentés az Írországért Nemzetközi Alapról a 177/2005/EK tanácsi rendelet 5. cikke értelmében” című bizottsági közleményre (COM(2006)0563),

–   tekintettel az Írországért Nemzetközi Alapról és az Észak-Írországban és Írország határ menti régióiban a békét és a megbékélést szolgáló különleges támogatási programról (1995–1999) és az a Bizottság vonatkozó válaszairól szóló 7/2000. sz. számvevőszéki különjelentésre (58. pont)[11],

–   tekintettel az Európai Parlament Regionális Fejlesztési Bizottsága által szervezett, a PEACE program értékeléséről és a jövőre vonatkozó stratégiákról szóló, 2007. november 20-i nyilvános meghallgatásra,

–   tekintettel az Európai Bizottság elnökének, José Manuel Barrosonak 2007. májusi belfasti látogatása után létrehozott Észak-írországi Munkacsoportra (TFNI),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6–0133/2008),

A. mivel az 1105/2003/EK és a 173/2005/EK tanácsi rendelettel létrehozott PEACE I. és II. uniós programok célja a béke biztosítása volt és két fő elemet tartalmaztak: a békéből származó lehetőségek kihasználása, valamint a konfliktus és erőszak örökségének kezelése,

B.  mivel az EU részvétele a PEACE programokban pozitív értéket képviselt és képvisel, és megmutatta Európa béketeremtő projektekhez való kötődését a pénzügyi eszközök rendelkezésre bocsátása mellett, szakértelemmel és hosszú távú jövőképpel rendelkező semleges hatóságként pedig bizonyította fontosságát a program létrehozásában,

C. mivel a megbékélési folyamat több szinten működik, és mivel azt ösztönözni kell, azonban nem lehet senkire sem ráerőszakolni[12],

D. mivel a béketeremtés és a megbékélés természetüknél fogva bizonytalan kimenetelűek, azonban fontosak a régió politikai, gazdasági és társadalmi problémáinak leküzdésében, és mivel ezért a bizalom megteremtésére irányuló projekteknél lehetőséget kell biztosítani a kísérletezésre és az innovációra,

E.   mivel az észak-írországi konfliktus a közösségek megosztását eredményezte, ami mély társadalmi, gazdasági és politikai szakadék kialakulásához vezetett,

F.  mivel a kapcsolatok és a bizalom kiépítése következtében megváltozhatnak a negatív nézetek, és mivel a fiatalok közötti kölcsönös megértés elősegítése segíti a jövő vezetőit mindkét közösség történelmének és kultúrájának megértésében,

G. mivel a több résztvevő és folyamat bevonása miatt a helyi közösségekkel történő partneri együttműködés több időt vehet igénybe, mindazonáltal nyilvánvaló, hogy az ebből keletkező többlethaszon rendkívül fontos, ugyanis minél alacsonyabb szinten zajlanak az igazgatási feladatok és minél nagyobb a részvételi arány, annál inkább növekszik a programokkal és az EU-val kapcsolatos tudatosság,

H. mivel a korábban perifériára szorult és a konfliktus és az erőszak által nagymértékben érintett csoportok és személyek számára a PEACE programok lehetőséget biztosítottak a béketeremtésben történő aktív részvételre; mivel a PEACE programok keretében a projektek a társadalom leginkább perifériára szorult csoportjait hivatottak segíteni az olyan egyének és csoportok számára kifejlesztett tevékenységekkel mint a konfliktus áldozatai, az idősek, a sebezhetőek, a fogyatékkal élők, a családon belüli erőszak áldozatai, a börtönviseltek és a munkanélküli fiatalok[13],

I.   mivel sokan önkéntes alapon dolgoztak a béketeremtő és megbékélési projektekben,

J.   mivel alapvető fontosságú, hogy a béketeremtő programok – különösen azok, amelyek közösségi és önkéntes csoportokat foglalnak magukban – azt követően is részesüljenek pénzügyi támogatásban, amikor a PEACE-támogatás már kimerült,

K. mivel az önkéntes és a közösségi szektor híres a társadalmi hanyatlás és nélkülözés elleni küzdelem terén elért eredményeiről, és megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy kiemelten fontos szolgáltatásokat dolgozzon ki és biztosítson a társadalom leghátrányosabb helyzetű csoportjai számára, és mivel a nők nagyon pozitív szerepet töltenek be a béketeremtésben,

L.  mivel a PEACE programok új vállalkozások indításával segítették az elszegényedett területeken a gazdasági projektek fejlesztését,

M. mivel számos, a PEACE II keretében támogatott közösségi és önkéntes kezdeményezés folyamatosan működik – alapvető közösségi szolgáltatásokat nyújtva különösen a marginalizált csoportok részére – és a támogatás jóváhagyására vár, hogy folytatni tudja az említett szolgáltatások nyújtását,

N. mivel a PEACE programok keretében nyújtott támogatásból eredő gazdasági fejlődés egyik aspektusa az volt, hogy az mind a városi, mind a vidéki területek előnyére vált,

O. mivel az Írországért Nemzetközi Alap (IFI) keretében nyújtott finanszírozás gyakran kiegészítő jellegű, és mindkét program, az IFI és a PEACE is lehetőséget biztosított a projekteknek arra, hogy olyan szintet érjenek el, hogy hozzáférjenek egyéb uniós támogatásokhoz, például az Interreghez,

P.  mivel a PEACE alprogramjai, az Írországért Nemzetközi Alap (IFI)-programok és az Interreg-kezdeményezés keretében végzett számos tevékenység nagyfokú hasonlóságot és egyes területeken bizonyos átfedést mutatott,

Q. mivel az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a részvétel és az emberek egymástól való függésének elismerése, az egyenlőtlenségek sikeres megszüntetése, a sokféleség támogatása, a sebezhető csoportokra fordított figyelem és az esélyegyenlőség a béketeremtési és megbékélési folyamat fontos elemeit képezik,

R.  mivel az áldozatok és túlélők ideiglenes biztosa által készített jelentés¹ megállapította, hogy az áldozatokat és túlélőket támogató csoportok az egyszeri PEACE-támogatástól függnek, továbbá nem derül ki, hogy mi lesz az áldozatokkal és túlélőkkel foglalkozó projektek további sorsa, ha már nem áll rendelkezésre a PEACE-támogatás; és mivel Észak-Írország miniszterelnöke és miniszterelnök-helyettese nemrég négy új áldozatügyi biztost nevezett ki[14],

S.  mivel az emberi jogok védelme és előmozdítása a béketeremtés és a konfliktus utáni társadalmak újjáépítésének szerves részét képezi,

1.  hangsúlyozza, hogy a béketeremtés elengedhetetlen része a helyi felhatalmazás, és azt, hogy a civil társadalmi részvétel javítja a politikaformálást és a társadalom kormányzásának módját;

2.  rámutat arra, hogy a különböző végrehajtási mechanizmusok önkéntes szektorral, nem kormányzati szervezetekkel és helyi hatóságokkal együtt történt kialakítása széleskörű tapasztalatokat biztosított az uniós alapok kezelése terén; reméli, hogy ezeket az alulról felfelé irányuló finanszírozási mechanizmusokat egyéb finanszírozási programok végrehajtása során is alkalmazni lehet majd;

3.  üdvözli a PEACE- és IFI-programok gazdasági és szociális fejlődéshez való hozzájárulását; megjegyzi, hogy az IFI végrehajtása előtt egy elmaradott területen létrehozott vállalkozási központ az IFI és a helyi körzeti tanács támogatásával harminckét vállalkozási központot összefogó hálózattá fejlődött, amely segítette a bizalom és a remény erősítését az érintettek között;

4.  hangsúlyozza, hogy a PEACE és az IFI által finanszírozott programok részvevői közötti együttműködésnek nem szabadna megszűnnie akkor, amikor a programok véget érnek; felhívja a kormányok ezzel foglalkozó részlegeit, hogy folytassák ezt a hatékonynak bizonyult munkát és biztosítsák, hogy e felbecsülhetetlen munka további támogatásban részesüljön még akkor is, amikor a PEACE-támogatás végleg kimerül;

5.  kéri mind az Egyesült Királyság, mind Írország kormányát, hogy a közösségi és önkéntes csoportok tekintetében hozzanak átmeneti támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy kitöltsék a PEACE II támogatási programok vége és a PEACE III támogatási programok kezdete közötti rést;

6.  kéri a Bizottságot, valamint az Egyesült Királyság és Írország kormányát, hogy vegyék fel a kapcsolatot az áldozatok és túlélők biztosaival egy olyan mechanizmus kialakítása céljából, amely mellett az áldozatokat és túlélőket támogató csoportok a PEACE-támogatás lejáratát követően továbbra is pénzügyi támogatásban részesülhetnek,

7.  kéri a Bizottságot, hogy a TFNI-vel kapcsolatban ismételje meg a PEACE I és PEACE II program aktív polgári megközelítését a jövőbeli kezdeményezések kialakításakor; emlékeztet arra, hogy a békefolyamat stabilizálása szempontjából fontos a kiegyensúlyozott regionális fejlődés, beleértve, hogy figyelmet kell fordítani az infrastruktúrára, amely lemaradt a fejlődésben az Unió más régióihoz képest, és kéri a TFNI-t, hogy jobban támogassa az infrastruktúra javítását;

8.  felszólít a határokon átnyúló munka további fejlesztésére, tekintetbe véve, hogy a határokon átnyúló munka a határmenti területeken a városi és vidéki közösségek regenerációjának központi eleme volt; sürgeti a helyi kereskedelmi kamarák és állami szervek közötti együttműködés további fejlesztését, valamint a határ mindkét oldalán az önkéntes és a közösségi szektor fórumainak, valamint a már régebb óta határokon átnyúló formában működő önkéntes szervezeteknek a további fejlesztését;

9.  kéri Írország kormányát az 1082/2006/EK rendelet azonnali végrehajtására,

10. a konzultáció elterjedt használatát sürgeti nagy és kis méretekben egyaránt és helyi fókusszal a finanszírozási programokon belül, és hangsúlyozza azoknak a biztonsági rendszereknek a fontosságát, amelyek lehetővé teszik a kisösszegű támogatások rövid időn belül szükséges munkákra, vagy olyan munkákra történő odaítélését, amelyek eredménye nem könnyen számszerűsíthető, valamint lehetővé teszik a hosszú távú fenntarthatóságot biztosító rendszereket, amelyek segíthetik a helyi közösségeket;

11. a bürokrácia csökkentésére szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy a kis projekteket ne terheljék túl;

12. elismeri, hogy a béketeremtés hosszadalmas fejlődési folyamat, valamint hogy a béke és megbékélés elérése időbe kerül; több időt kér az egyéni támogatások számára ahhoz, hogy a projektek eredményeket érhessenek el; elismeri, hogy nem csak a gazdasági kezdeményezések, hanem a kulturális és sportkezdeményezések is jelentősen hozzájárulhatnak a békéhez és a megbékéléshez, és ezért azokat továbbra is támogatni kell;

13. megjegyzi, hogy a szociális gazdasági ágazat az önkéntes és a közösségi szektor alszektora, amellyel fontos konzultációt folytatni annak érdekében, hogy helyi stratégiákat és területeket lehessen létrehozni; úgy ítéli meg, hogy a helyi vállalkozások szintén befolyásos résztvevők;

14. kiemeli, hogy a vidéki területek fejlődéséhez a jelenleginél nagyobb szinergiákra van szükség a mezőgazdasági, a vidéki és a regionális fejlesztési finanszírozás között, valamint a természet megőrzése, az ökoturizmus és a megújuló energiák előállítása és felhasználása között;

15. hangsúlyozza, hogy a lakosság számára könnyen hozzáférhetővé kellene tenni a PEACE I, PEACE II és IFI keretében finanszírozott projektek sikertörténeteiről szóló információkat; úgy véli, hogy az ilyen projektekből származó tapasztalatokat meg kell osztani a más nemzetközi béketeremtő munkában részt vevőkkel; e tekintetben felszólít egy olyan adatbázis létrehozására, amely oktatási eszközként szolgálhatna a béketeremtésben és megbékélésben belföldön és külföldön egyaránt; felszólít ezenkívül arra, hogy a részvétel minden szintjét vegyék figyelembe a regionális és városi hálózatok létrehozásakor;

16. átfogó stratégiák létrehozását javasolja annak biztosítása érdekében, hogy a helyes gyakorlatok példái ne csak hozzáférhetőek legyenek, hanem azokat a projektciklus minden szakaszában, így a tervezés, a végrehajtás, az ellenőrzés és az értékelés során fel lehessen használni;

17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

• [1]  HL L 161., 1999.6.26., 1. o.
• [2]  HL L 193., 1993.7.31., 5. o.
• [3]  HL L 193., 1993.7.31., 20. o.
• [4]  HL L 24., 2000.1.29., 7. o.
• [5]  HL L 341., 2002.12.17., 6.o.
• [6]  HL L 158., 2003.6.27., 3. o.
• [7]  HL L 29., 2005.2.2., 3. o.
• [8]  HL L 30., 2005.2.3., 1. o.
• [9]  HL L 409., 2006.12.30., 86. o.
• [10]  HL L 210., 2006.7.31., 19. o.
• [11]  HL C 146., 2000.5.25., 1. o.
• [12]  Reconciliation after Violent Conflict, International IDEA, 2003, Stockholm.
• [13]  Az EU béketeremtési és megbékélési programja – A hatás, SEUPB.
• [14]  Support for Victims and Survivors – Addressing the Human legacy (Az áldozatok és túlélők támogatása történelmi örökségünk fényében), 2007. január.

INDOKOLÁS

HÁTTÉR

A béke megteremtésére és a megbékélésre irányuló uniós program (PEACE II) a békét és megbékélést szolgáló különleges támogatási program (1995–1999) (PEACE I) folytatásaként jött létre. A jelenlegi PEACE III (2007–2013) követi az előző program szerkezetét; célja az írországi békefolyamat erősítése egy békés és stabil társadalom megerősítése és a régióban a megbékélés előmozdítása céljából.

A program számos olyan ágazatot, területet, csoportot és közösséget támogat, amelyet jelentős mértékben sújtott a konfliktus, és ösztönzi a közösségek közötti projekteket. A PEACE keretében nyújtott támogatások döntő hányadát helyi partnerségi struktúrák és nem kormányzati szervezetek kezelték; a PEACE lehetőséget kíván adni a közösség különböző részeinek arra, hogy összefogjanak, és tevékenységeiket közösségi szinten végezzék.

A program irányító hatósága a Speciális Európai Uniós Programok Szerve (SEUPB). A támogatásfelügyeleti bizottság a (határtól északra és délre fekvő területeket egyaránt képviselő) főbb regionális partnerekből áll.

1. ábra: A PEACE I és PEACE II áttekintése                            

PEACE I	kiosztva:750 000 000 EUR	15 000 projekt
PEACE II	kiosztva:994 000 000 EUR	7 000 projekt

E saját kezdeményezésű jelentés célja az, hogy bemutassa az uniós programból a pozitív eredmények és a legjobb gyakorlat tekintetében nyert tapasztalatokat, kiemelje a még fejlesztésre szoruló területeket, a továbbra is előttünk álló kihívásokat és a levonható tanulságokat.

Az is említésre méltó, hogy az EU 1989 óta az Írországért Nemzetközi Alap (IFI) egyik fő támogatója.

2. táblázat Az Írországért Nemzetközi Alap áttekintése 1986-os létrehozásától napjainkig.

IFI → 849 000 000 EUR → 5 700 projekt → 55 000 munkahely

Béke és megbékélés

Fontos az EU részvétele egy béketeremtésre irányuló projektben, és az Unió elismeri a szegénység, a helyes irányítás és a konfliktus közötti összefüggést[1]. Néhány jelenlegi tagállamon kívül több új tagjelölt állam, így például a nyugat-balkáni országok[2] történelmét is konfliktusok árnyékolják. Az ír konfliktus szélesebb európai kontextusba helyezése értékes külső referenciapontokkal szolgálhat.

A PEACE II program 4.1. intézkedése értelmében sor került egy projektszintű tapasztalatcserére uniós, valamint távolabbi területek, így Albánia, Fehéroroszország, Moldávia, Szerbia, Ukrajna és Bosznia között. Egy egész Európára kiterjedő, a konfliktusokból éppen kilábalóban lévő, vagy ebben tapasztalattal rendelkező, vagy éppen konfliktusban élő és kirekesztett régiókat és városokat is magában foglaló hálózat létrehozásának lehetőségeiről folynak tárgyalások.

A konfliktusok megelőzése és a béketeremtés tekintetében egyre világosabbá válik, hogy bármilyen fontos is a gazdasági fejlődés, önmagában nem képes biztosítani a fenntartható békét. Ebben a tekintetben rendkívül fontos a kiegyensúlyozott fejlődés, illetve a hatékony irányítást és a stabil társadalom létrejöttét elősegítő intézkedések.

A megbékélésnek a PEACE program fejlesztésével kapcsolatos értelmezése a Hamber/Kelly modell[3] öt, egymáshoz bonyolultan kapcsolódó és egymással átfedésben lévő területében gyökerezik:

•          egy egymástól függő és tisztességes társadalom közös jövőképének                            kidolgozása:

•          a múlt elismerése és feldolgozása,

•          pozitív kapcsolatok kialakítása,

•          jelentős kulturális és magatartásbeli változás, és

•          alapvető társadalmi, gazdasági és politikai változás.

Számos nemzetközi szakértő szerint a béketeremtés és a megbékélés elérése hosszú távú folyamat, amelyben a legfontosabb a sebezhető csoportok részvétele.

A helyi közösségekkel történő együttműködés talán időigényes, azonban ennek haszna jelentős. A PEACE azt mutatja, hogy a programmal, az EU-val, illetve az EU szerepvállalásával kapcsolatos tudatosság akkor növekszik, amikor a pénzügyi elosztási mechanizmusokat helyi szinten alkalmazzák és a részvétel helyi szinten történik.

Az Európai Unió PEACE programja

A konzultációs eljárások szerkezete és a PEACE program felépítése ugyanolyan fontos, mint maga a program.

A PEACE lehetőséget nyújtott a részvételre és a párbeszédre, a döntéshozatalt és a közösség fejlődése iránti felelősséget pedig közelebb vitte az emberekhez. A PEACE I elősegítette a civil társadalom és a politikai vezetők közösségi szintű együttműködését. Néhány közösségi szervezet és politikai vezető a PEACE program keretében vett részt először saját területén a befektetési politikáknak a gazdasági szereplőkkel közösen történő tervezésében.

A jelentős nehézségek ellenére az egyes közösségekben dolgozó támogató szervek munkájának eredményeként mindkét közösség elfogadta a PEACE I-et, hozzájárulva ezzel azon általános célkitűzéshez, hogy a helyi közösségekkel kialakított közvetlen kapcsolaton keresztül javítsák a társadalmi és gazdasági feltételeket.

A PEACE programok projektek széles körét támogatták, köztük gyermekgondozási és iskolán kívüli projekteket, vállalkozási parkokat és kisvállalkozásokat mind városi, mind vidéki területeken. A PEACE által támogatott sok projekt a helyi érdekek szolgálatában állt. Segítettek a bizalom és a lehetőségek, valamint a jobb jövőkép kiépítésében. E projektek békefolyamatra kifejtett hatása legalább olyan jelentős volt, mint a hagyományos „békeprojekteké”. Megteremtették a megbékélés szilárd alapjait.

Számos, a PEACE által támogatott projekt segített egy olyan környezet előmozdításában, amelyben valós esély volt a politikai megállapodások sikerére.

A PEACE olyan közlekedési infrastruktúrát – beleértve az elkerülő rendszereket és a vidéki közlekedési kezdeményezéseket – finanszírozott, amely hozzájárult a gazdasági megújuláshoz és regenerációhoz, valamint megkönnyítette az akkreditált képzési és egyéb tanulási rendszerek elérhetőségét. A PEACE program a bevándorló munkavállalókat támogató, illetve a társadalom egészének etnikai keveredését ünneplő projekteket finanszírozta.

A PEACE keretében a börtönbüntetésüket letöltött személyek támogatását célzó projektek az önkéntes és állami szervezetek helyi hálózatainak részét képezték, ideértve a partnerségek helyreállítását, a vállalkozási központokat és a nyilvános fórumokat. Néhány projekt esetében közvetlenül olyan csoportokkal folyt a munka, amelyek egykor szembenálltak egymással, beleértve a hagyományosan ellenséges politikai csoportokat vagy az állami ügynökségeket, amelyekkel korábban nem léptek volna kapcsolatba.

A közösségek közötti jelleg hozzájárult a program céljának eléréséhez. Fontos, hogy a programok sokféle résztvevőt vonzottak, és ösztönöztek közös célok és eredmények elérésére, és ezáltal hozzájárultak a lakosság politikaformálásba történő bevonásával kapcsolatos modellek kidolgozásához. A nők által létrehozott csoportok jól teljesítettek és pozitív szerepük van a béketeremtésben.

Számos olyan, Európa más területein megszokott társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenység létezik, amely határokon átívelő formában nem volt jelen Írországban. Voltak olyan tevékenységek is, amelyek éveken keresztül szüneteltek. A határokon átnyúló jelleg – a hagyományos, határokon átnyúló társadalmi, gazdasági és kulturális tevékenységek, valamint a társadalom jövőképének vizsgálatára irányuló projektek – fontosak voltak a program céljainak eléréséhez.

A PEACE I tervezésében és létrehozásában közösségi szinten sokan részt vettek. Az önkéntes szektor sokat tanult a folyamatból, a jogalkotási szektor pedig megtanulta, hogyan lehet partnerségben együttműködni az önkéntes és a közösségi szektorral. A PEACE II program nagyobb hangsúlyt fektetett a gazdaságra és a gazdasági életképességre. Sajnos a PEACE II tervezése során elveszett néhány alulról felfelé jövő megközelítés. Mindazonáltal a PEACE II sok csoport számára nyújtott előnyöket a békefolyamat előrehaladtából adódó lehetőségek kihasználása révén.

A jövő

Amikor az EU úgy határozott, hogy a PEACE II programot 2006-ig meghosszabbítja és a 2007–2013 közötti időszakra létrehozza a PEACE III-at, ez a közösségi szintű támogatás erősen pozitív jel volt a békefolyamat és bizalom számára egy stabil, békés társadalom kialakítása felé.

A PEACE III program a megbékélésre helyezi a hangsúlyt, és Hamber és Kelly munkáját próbálja felhasználni a megbékélés fogalmát illetően. A PEACE III tervezőinek és végrehajtóinak teljes mértékben érteniük kell Hamber és Kelly munkáját a támogatandó projektek kiválasztásánál.

Döntés született arról is, hogy a projektek támogatásának sokkal inkább stratégiai jellegűnek kell lennie, nem pedig a közzététel útján történő pályázati felhívásokat kell ösztönözni. Túl korai még azonban azt állítani, hogy ez a stratégiaibb megközelítés sikeres lesz, de a legfontosabb, hogy ne veszítsük el a helyi partnereket és a helyi szintű részvételt. Az is fontos, hogy ezek ne vesszenek el a 2007–2013 közötti többi uniós programban sem. Az önkéntes szektor híres a társadalmi hanyatlás és nélkülözés elleni küzdelem terén elért eredményeiről, és megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy kiemelten fontos szolgáltatásokat dolgozzon ki és biztosítson különösen a társadalom leginkább hátrányos helyzetű csoportjai számára. E tapasztalatot jobban ki kellene használni a különböző regionális fejlesztési programokban. Az EU strukturális alapjaiba általánosságban be kell építeni a PEACE I és II programok során a helyi szintű részvételről szerzett egyes tapasztalatokat.

A PEACE I és PEACE II programok segítségével elért hatalmas vívmányok továbbfejlesztése érdekében biztosítani kell a legjobb gyakorlatok elismerését, rögzítését és mások számára hozzáférhetővé tételét. E legjobb gyakorlatokat is figyelembe kell venni.

Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke 2007. május 1-jei belfasti látogatásakor bejelentette, hogy a Bizottságon belül munkacsoportot hoznak létre annak vizsgálatára, hogy a régió hogyan juthat hozzá leginkább a közösségi politikákhoz és programokhoz, illetve hogyan vehet részt ezekben. Danuta Hübner regionális politikáért felelős biztost kérték fel, hogy vállalja a politikai felelősséget a munkacsoportért. Ez jelentősen fokozhatja a haladást a régiókban. Nagyon hasznos volna, ha a munkacsoport tagjai tisztában lennének a PEACE programokhoz és az IFI-hez kacsolódó projektek tapasztalataival, valamint a projektek végrehajtása során megfigyelt legjobb gyakorlatokkal.

• [1]  Lásd például a Bizottság irányításról és fejlesztésről szóló közleményét (COM(2003)615)
• [2]  Mint azt az EU és a nyugat-balkáni országok közötti, 2003. június 21-i csúcstalálkozó során elfogadott Thesszaloniki Nyilatkozat elismerte.
• [3]  Gráinne Kelly & Brandon Hamber: „Coherent, contested or confused? Views on reconciliation in Northern Ireland’, Presented at “Reconciliation: Rhetoric or Relevance? A roundtable discussion on concepts and practices of reconciliation”, Belfast, 2004. június 9.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.3.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	45 1 1
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Alfonso Andria, Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Jean Marie Beaupuy, Rolf Berend, Victor Boştinaru, Wolfgang Bulfon, Antonio De Blasio, Bairbre de Brún, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Jim Higgins, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Sérgio Marques, Miguel Angel Martínez Martínez, James Nicholson, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Wojciech Roszkowski, Elisabeth Schroedter, Grażyna Staniszewska, Dimitar Stoyanov, Margie Sudre, Andrzej Jan Szejna, Kyriacos Triantaphyllides, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Vladimír Železný
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Bernadette Bourzai, Jan Březina, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Christa Prets, Richard Seeber