JELENTÉS az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007-2013)

11.4.2008 - (2007/2260(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Janusz Wojciechowski

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007-2013)

(2007/2260(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel „Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), melynek alapelve: »jobb megelőzni, mint gyógyítani«” (COM(2007)0539) című bizottsági közleményre, valamint az ezen közleményhez csatolt (SEC(2007)1189 és (SEC(2007)1190) bizottsági személyzeti munkadokumentumokra (hatásvizsgálat és a hatásvizsgálat összefoglalása) („Állat-egészségügyi stratégiáról szóló közlemény”),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0147/2008),

A. mivel az állategészségügy szorosan kapcsolódik az emberi egészséghez, hiszen fennáll bizonyos betegségek közvetlen vagy közvetett átadásának veszélye,

B.  mivel az állategészségügy gazdasági jelentőséggel bír, hiszen az állatbetegségek csökkentik az állattenyésztés mértékét, az állatok halálához és szükségszerű leselejtezéshez, valamint az ezekből következő gazdasági veszteségekhez vezetnek,

C. mivel az állatok élő, érző lények, és védelmük és megfelelő kezelésük a 21. század Európájának kulturális és civilizációs kihívása,

D. mivel a nagyobb járványkitörések gyakran társadalmi eltolódáshoz és szociális problémákhoz vezethetnek a vidéki területeken,

E.  mivel az állatjólét az egyik, de nem az egyetlen olyan tényező, amely hozzájárul az állatok egészségéhez, és azt mind etikai, mind pedig társadalmi és gazdasági szempontok is indokolják, és szilárd tudományos alapokon kell nyugodnia,

F.  mivel a kereskedelem egyre inkább globalizálódik, az állati termékekkel folytatott kereskedelem pedig mind az EU-ban, mind pedig nemzetközi szinten növekszik,

G. mivel fontos az állat-egészségügyi kérdésekben az európai és globális szintű koordinált együttműködés,

H. mivel az állat-egészségügyi intézkedések eredményessége nem csupán a megtett közigazgatási intézkedésektől, hanem valamennyi érintett tájékoztatáson alapuló, elkötelezett együttműködésén is alapul,

I.   mivel az állatbetegségek elleni küzdelem legmegfelelőbb módja elsődlegesen előfordulásuk megakadályozása, a „jobb megelőzni, mint gyógyítani” elvvel összhangban, és mivel a „gyógyítás jobb a szükségtelen leselejtezésnél”,

J.   mivel nincs különbség a (sürgősségi) vakcinázásban részesült állatokból származó termékek és a nem vakcinázott állatokból származó termékek minősége között, de az EU-s és az EU-n kívüli piacok esetleg nem fogadják el a (sürgősségi) vakcinázásban részesült állatokból származó termékek elfogadására, az állattartóknak és más piaci szereplőknek pedig elegendő garanciákra van szükségük arra vonatkozóan, hogy a piacok készek árcsökkentés nélkül befogadni e termékeket,

K. mivel a nyitottabb határok, az élelmiszer iránti megnövekedett globális kereslet, a világkereskedelem, az emberek globális mobilitása, a globális felmelegedés és az illegális kereskedelem megnövekedett állat-egészségügyi kockázatokhoz vezet,

1.  üdvözli az EU állat-egészségügyi politikájára vonatkozó, stratégiai jellegű megközelítés kidolgozását; ezenfelül támogatja az állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményben meghatározott átfogó célokat, célkitűzéseket és elveket, amelyek lehetővé fogják tenni az EU számára az új járványos állatbetegségek rohamával szembeni védekezési mechanizmusainak és felkészültségének megerősítését;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy az állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményben előírtaknak megfelelően terjesszen elő cselekvési tervet;

3.  figyelmezteti a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy az állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményben megállapított, 2007-től 2013-ig tartó időkeretet lehetetlen betartani, mivel az állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleménnyel kapcsolatos tárgyalások még mindig zajlanak és az annak végrehajtásához szükséges alapvető jogszabály 2010-nél előbb nem fog megszületni;

4.  e tekintetben nagyobb ambícióra és hosszabb távú szemléletre szólít fel a Bizottság részéről a jogalkotási javaslatainak előterjesztésekor, amelyek lehetővé fogják tenni, hogy előnyök származzanak a többi, közelgő tárgyalásból, amelyek a jövőben az EU költségvetési forrásait és politikai prioritásait fogják érinteni;

5.  helyesli az EU-ban egy egységes állat-egészségügyi jogi keretben megvalósuló új stratégia/szakpolitika kialakítására irányuló kifejezett törekvést, amely megfelelően figyelembe veszi az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) előírásait és iránymutatásait;

6.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelők, állattenyésztők és tulajdonosok alapvető szerepet töltenek be az általuk gondozott állatok egészségének megőrzésében és javításában, valamint a betegségek megelőzésében és kimutatásában;

7.  hangsúlyozza, hogy az állatorvosi és a gazdálkodói szakma szerepe igen fontos, hiszen a szakosodott és proaktív szolgáltatások – mint például az állat-egészségügyi tervezés – kialakításának és nyújtásának élvonalában kell állnia; aggályát fejezi ki az EU egyes vidéki területein tapasztalható állatorvoshiány miatt;

8.  hangsúlyozza továbbá az emberek által az állatbetegségek elterjesztésében a növekvő mobilitás eredményeként játszott szerepet;

9.  egyetért az állat-egészségügyi stratégia azon célkitűzésével, hogy többet kell befektetni megelőző intézkedésekbe és ellenőrző rendszerbe, ezáltal csökkentve a járványok kitörésének valószínűségét; egyetért a „jobb megelőzni, mint gyógyítani” elvvel;

10. hangsúlyozza, hogy nincs különbség a vakcinázott állatokból és a nem vakcinázott állatokból előállított termékek között;

11. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a vakcinázott állatokból (védőoltás) származó termékek a belső piacon mindenütt forgalmazhatók legyenek;

12. felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vakcinázott állatokból származó termékek nemzetközi szintű elfogadását;

13. jóváhagyja a Bizottság állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményében meghatározott jövőképet és szándékot, miszerint „az érintett felekkel folytatott széles körű konzultáció” és „az állatok jó egészségi állapota iránti szilárd elkötelezettség” meg fogja könnyíteni a stratégia célokkal összhangban lévő prioritások meghatározását, valamint az elfogadható és megfelelő szabványok mibenlétének vizsgálatát;

14. üdvözli az állatok egészsége és jólléte közötti kritikus viszony állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményben történő felismerését, és elvárja, hogy a jövőbeli szakpolitikában ezt a két kérdést együtt kezelendőnek tekintsék;

15. üdvözli azt a tényt, hogy a stratégia kiterjed az Európai Unióban lévő valamennyi állat egészségére, így a – kifejezetten nem említett – kóbor állatokéra is, ha fennáll annak kockázata, hogy betegségeket adnak át más állatoknak vagy embereknek;

16. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az érdekeltek és a fogyasztók által kezelt kockázatról kommunikációs stratégiát fogad el; rámutat, hogy – noha Európában az állattartás biztonságosabb, mint korábban bármikor, valamint hogy azt szigorúan ellenőrzik – a nyilvánosság e területtel kapcsolatos felfogása messze nem kielégítő, ami néhány új keletű válság esetében már problémákat okozott a piac számára a bizalom elvesztése miatt;

17. támogatja a Bizottság állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményében meghatározott és megcélzott „célcsoportot”: „az állattulajdonosokat, az állatorvosi szakma tagjait, a tenyésztéstechnikai szakma képviselőit, az élelmiszerláncban tevékenykedő vállalkozásokat, az állat-egészségügyi ágazatokat, az állatvédő csoportokat, a kutatókat és oktatókat, a sport- és üdülési szervezetek irányító testületeit, az oktatási intézményeket, a fogyasztókat, az utazókat, a tagállamok illetékes hatóságait és az EU intézményeit”;

18. rámutat arra, hogy az állat-egészségügyi stratégiának ki kell terjednie a vágóhidakra, az állatszállító vállalkozásokra, valamint az állati takarmány-gyártókra és beszállítókra is, figyelemmel az adminisztratív egyszerűsítésre is;

19. rámutat, hogy az állat-egészségügyi stratégiának – annak megelőző megközelítésén keresztül – ki kell dolgoznia mind a kedvtelésből tartott állatok és a gazdátlan állatok ellenőrzéséhez, mind pedig a zoonózisok és az állat-egészségügyi problémák elterjedésének megakadályozásához szükséges jogi és pénzügyi intézkedéseket; a stratégiában különösen vakcinázási programoknak és – különösen, amennyiben a vakcinázás jelenleg nem lehetséges – a gazdátlan kutyák és macskák által átvitt betegségekkel kapcsolatos más megelőző intézkedéseknek kell szerepelniük; a Bizottságot sürgeti a zoonózisok elterjedése, valamint az emberek és kedvtelésből tartott állataik mobilitása miatt esetlegesen bekövetkező gazdasági és társadalmi következmények értékelésére;

20. rámutat arra, hogy a javasolt stratégia kedvező eredményeket akkor hozhat, ha egyértelmű és átlátható rendelkezéseket állapítanak meg az egyedi intézkedések finanszírozásáról, amit a bizottsági közlemény elmulasztott megtenni; kritikával illeti a Bizottságot azért, hogy nem utal a közleményében szereplő politikájára vonatkozó finanszírozási követelményekre;

21. hangsúlyozza, hogy – az egyenlő feltételek biztosítása érdekében – egyértelművé kell tenni az EU, a tagállamok és a mezőgazdasági ágazat szerepét az állat-egészségügyi intézkedések – mint például a mezőgazdasági üzemek biológiai biztonságának biztosítása, a vakcinázási programok, a tudományos kutatás vagy a magasabb szintű állatjólléti normák – finanszírozásában; és felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza ezeket a kérdéseket az állat-egészségügyi stratégiáról szóló közleményében;

22. felhívja a figyelmet arra, hogy a közös állat-egészségügyi politika az EU egyik leginkább integrált politikája, valamint hogy e politika finanszírozását javarészt a közösségi költségvetésből kell biztosítani, ami azonban nem zárhatja ki a tagállamok és mezőgazdasági termelők pénzügyi felelősségét;

23. elismeri, hogy az EU-n belüli és az azon kívüli piacok ennek ellenére nem mindig hajlandóak vakcinázott és védett húst importálni; hangsúlyozza, hogy az állattartók és más piaci szereplők garanciákat igényelnek arra vonatkozóan, hogy árcsökkentés nélkül fogják tudni termékeiket eladni; ezt olyan kritikus kérdésnek tartja, amelyet a Közösségnek gyorsan kell megoldania az áruk szabad mozgásának garantálása érdekében;

24. rámutat a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállásának egyre növekvő problémájára jó néhány állattenyésztési ágazatban, ami a közegészségügy tekintetében is problémákhoz vezethet; sürgeti a Bizottságot, hogy ezért terjesszen elő az e problémával kapcsolatos elemzést, és amennyiben szükséges, mellékeljen ahhoz javaslatokat az állat-egészségügyi stratégia keretében;

25. elégedetlenségének ad hangot az olyan jelek miatt, amelyek arra utalnak, hogy az egyedi intézkedéseket „meglévő” alapokból finanszírozzák, és felszólítja a Bizottságot, hogy a 2009-ben kezdődő költségvetési tárgyalásokra vonatkozó érvelései elkészítésekor javasolja a jelenlegi állat-egészségügyi alap lehetőségeinek fokozását;

26. rámutat az állat-egészségügyi intézkedések EU-szintű koordinációjának fontosságára, és felszólítja a Bizottságot, hogy játsszon az eddiginél aktívabb koordinátori szerepet;

27. felhívja a figyelmet – a növekvő globális mobilitás, az élelmiszer iránti növekvő igény, a növekvő nemzetközi kereskedelem és az éghajlatváltozás következményeként – a fokozódó állat-egészségügyi kockázatokra; hangsúlyozza továbbá, hogy megfelelő sürgősségi vakcinázási stratégiára van szükség mind a már létező, mind pedig az újonnan megjelenő betegségek vonatkozásában;

1. pillér – Az EU beavatkozásának előnyben részesítése

28. elismeri, hogy rendkívül fontos a kockázat meghatározása és kategorizálása, ideértve a Közösség számára elfogadható kockázati szint, továbbá a kockázat csökkentésére irányuló intézkedés viszonylagos prioritásának meghatározását is; úgy véli, hogy egyértelmű erőfeszítések szükségesek az olyan helyzetek meghatározására, amelyekben a járvány kockázata megnő és meghaladja az elfogadható szintet, továbbá ezek következményeinek meghatározására is;

29. rámutat arra, hogy az intenzív állattenyésztő rendszerekben a magas állománysűrűség növelheti a betegségek elterjedésének kockázatát és veszélyeztetheti járványvédelmet, amennyiben nem megfelelő járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak;

30. rámutat a gazdaságok közötti távolság jelentőségére a járványos megbetegedésekkel szembeni védekezés tekintetében;

31. elismeri, hogy az EU az állatok szállításával kapcsolatban olyan szigorú rendeletekkel rendelkezik, amelyek kielégítik a magas állatjóléti normák, a betegségmegelőzési és járványvédelmi intézkedések szükségességét; és sürgeti, hogy e magas szintű normákat valamennyi tagállam teljes körűen hajtsa végre; úgy véli, hogy az állati termékeket az EU-ba behozó országoknak be kell tartaniuk a szabályokat az állatjólét és egészség magas színvonalának globális szinten történő elősegítése és biztosítása érdekében; rámutat az élőállatok hosszú távú szállításával kapcsolatos potenciálisan fokozottabb kockázatra, ami magában rejti a betegségek terjesztésének lehetőségét és akadályozza a járvány-ellenőrzési intézkedéseket, ahol megfelelő járvány-megelőzési intézkedéseket gyakorolnak;

32. úgy véli, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy a globalizáció, az éghajlatváltozás és az emberek mozgása olyan tényezők, amelyek kedveznek az állatbetegségeknek, ami nehezebbé teszi az ellenük való védekezést;

33. hangsúlyozza egy egységes kommunikációs stratégia szükségességét az új állat-egészségügyi stratégia vonatkozásában, amelynek valamennyi érintett fél uniós, nemzeti és helyi szintű, szoros együttműködésével kell zajlania;

2. pillér – Az EU jogi kerete

34. osztja azt a nézetet, hogy a jelenlegi uniós állat-egészségügyi keret bonyolult és széttagolt, és így azt egyszerűsíteni kell; nézete szerint az állategészségügyre vonatkozó alapvető szabályokat – lehetőség szerint – egyetlen jogalkotási aktusban kell megállapítani;

35 hangsúlyozza továbbá, hogy a jelenlegi, összekapcsolódó és egymástól függő politikai intézkedésekből álló csomag helyébe lépő és az OIE és a WHO/FAO Codex Alimentarius ajánlásait, normáit és iránymutatásait különösen tiszteletben tartó, egységes jogi keret kell, hogy a stratégia központi eleme legyen, anélkül, hogy figyelmen kívül hagynák az olyan európai szabályokat, mint például az átláthatóság és az összes érdekelt részvétele;

36. egyetért abban, hogy fontos azt biztosítani, hogy az indokolatlan nemzeti vagy regionális állat-egészségügyi szabályok nem jelentenek akadályt a belső piac működésében, és különösen hogy a járvány kitörésekor alkalmazott források arányban vannak a fennálló veszéllyel, és ezeket nem használják indokolatlan kereskedelmi megkülönböztetési célokra, különös tekintettel a vakcinázott állatokból származó termékekre;

37. nézete szerint az EU jogi kerete egyértelműen és kellően rugalmas módon kell, hogy meghatározza az állatok tulajdonosainak kockázati helyzetekben fennálló kötelezettségeit, ideértve a nem kereskedelmi célokra tartott állatok tulajdonosait is, elkerülve a nemkívánatos konfliktusok és viták kialakulását; úgy véli, hogy a betegségeknek a vadon élő állatok körében történő megfékezése szintén a megelőző stratégia lényeges elemét képezi;

38. egyetért a Civil Consulting által készített, a járványos állatbetegségekre vonatkozó, harmonizált költségmegosztási rendszerek lehetőségeiről szóló, 2006. július 25-i megvalósíthatósági előtanulmány következtetéseivel (az állat-egészségügyre vonatkozó 1995-2004 közötti politika (CAHP) értékelésének, valamint a jövőre vonatkozó alternatívák összefüggésében), amelyek a tagállamok által létrehozott költségmegosztási rendszerek összehangolására szólítottak fel. megállapítja továbbá, hogy mivel a költségmegosztás együtt jár a felelősségmegosztással, az ilyen rendszerek esetében valamennyi fél – többek között az állattulajdonosok – teljes mértékű részvételére és elkötelezettségére van szükség, továbbá új mechanizmusokat kellene bevezetni, hogy a jelentős politikai kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalban az érdekeltek is részt vehessenek;

39. elismeri annak szükségességét, hogy felülvizsgálják a jelenlegi társfinanszírozási eszközt, azért, hogy lehetővé váljon annak biztosítása, hogy valamennyi szereplő felvállalja felelősségét és részt vállaljon a betegségek kimutatásában és felszámolásában; megjegyzi, hogy az állattulajdonosok tartalékképzési rendszereken alapuló kártérítésének alapjai megerősítik az egyéni és közös felelősséget;

40. teljes mértékben osztja azt a nézetet, hogy a kártalanítási rendszer nem korlátozódhat a járvány kitörésekor levágott állatok tulajdonosainak nyújtott kártalanításra, hanem ezt kockázatmegelőzési ösztönzőkkel kell kombinálni a gazdák nemzeti vagy regionális állat-egészségügyi alapokhoz való hozzájárulásának csökkentése alapján, amennyiben további kockázatcsökkentő intézkedéseket hoznak, ami az állományok felszámolása helyett a (sürgősségi) vakcinázás alkalmazásának előmozdítását is magába foglalná, elismerve, hogy ez a (sürgősségi) vakcinázásban részesült állatok tulajdonosa számára jövedelemgaranciát jelentene; nézete szerint ugyanezen elv a tagállamokra is alkalmazandó kell, hogy legyen, a kockázat mértékének csökkentését célzó kezdeményezésként;

41  felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el a tagállamokban meglévő kártalanítási rendszerek összehasonlító elemzését, és ennek alapján dolgozzon ki egy EU-szintű keretmodellt; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy hatékony költségmegosztási rendszerre vonatkozó jogi keretet a tagállamokban annak biztosítása érdekében, hogy az állatbetegségek felszámolásával kapcsolatos közvetlen költségeket az ágazat is társfinanszírozza;

42. jelzi, hogy a Közösség részéről lényegi hozzájárulásra van szükség az említett nagyobb betegségek tekintetében az egyenlő elbánás és az esélyegyenlőség biztosítása érdekében, amennyiben azok meghaladják az érintett országok és tenyésztők forrásait;

43. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy jelentést nyújt be a takarmány-előállítókra vonatkozó eredményes pénzügyi garanciarendszerrel kapcsolatos lehetőségek meghatározásáról;

44. egyetért azzal, hogy rendelkezzenek az EU jogi keretén belül azon lehetőség támogatásáról, hogy fedezik a nem kizárólag a betegségek megszüntetésére irányuló intézkedésekből adódó közvetett veszteségeket; rámutat arra, hogy a közvetett veszteségek egyes esetekben súlyosabbak lehetnek a közvetlen veszteségeknél, és hogy ennélfogva rendelkezni kell az említett veszteségekkel kapcsolatos kártérítésről; támogatását fejezi ki ennélfogva a tekintetben, hogy a nemzeti biztosítási eszközök állattartók általi létrehozásával kapcsolatban a Közösség több kutatást folytasson; megállapítja azonban, hogy bizonyos esetekben a magánbiztosítás az ilyen veszteségek kezelésének hatékonyabb eszköze lehet;

45. hangsúlyozza, hogy az EU jogszabályai máris jelentős mértékben az OIE / Codex normáinak való megfelelésre alapulnak, és hogy indokolt az említett normáknak való teljes körű megfelelésre való törekvésre, valamint arra, hogy az EU ösztönözze a saját állat-egészségügyi normáit azok nemzetközi szintű elfogadása céljából; ennélfogva az EU OIE-n belüli tárgyalóerejének növelése céljából támogatja az EU esetleges OIE-tagságát; hangsúlyozza továbbá az érdekeltek ráfordításainak az OIE/Codex szintjén történő megóvásának fontosságát;

46. sürgeti az EU-t, hogy a WTO-ban nemzetközi szinten védje meg magas szintű állat-egészségügyi és állatjóléti normáit az állat-egészségügyi és az állatjóléti normák világszerte történő növelése érdekében; elismeri, hogy az EU termelői az EU hatályos, magasabb szintű normái miatt magasabb költségekkel szembesülnek és védeni kell őket az alacsonyabb szintű normák szerint előállított, behozott állati termékektől;

47. üdvözli a közösségi szintű exportstratégiára irányuló, javasolt intézkedéseket, és hangsúlyozza, hogy a Bizottság tegyen meg minden erőfeszítést a harmadik országok piacaihoz való hozzáférés javítására és az exportakadályok megszüntetésére;

3. pillér – Állatokkal kapcsolatos veszélymegelőzés, felügyelet és válságkészenlét

48. elismeri a mezőgazdasági üzemek biológiai biztonsági intézkedései előmozdításának szükségességét; úgy véli, hogy az olyan intézkedések, mint például az üzemekre kerülő új állatok elkülönítése, a beteg állatok elkülönítése és a személyek mozgásának korlátozása komoly mértékben befolyásolhatja a betegségek terjedésének korlátozását;

49. rámutat arra, hogy az állatok szabadban történő tartása a különböző tenyésztési rendszerek meghatározó jellemzője, és ez néhány régióban és néhány faj esetén még mindig különösen gyakori; elismeri, hogy ezt a gyakorlatot közpénzekből és az államon keresztül támogatják; rámutat, hogy ez a gyakorlat ellentmondhat a biológiai biztonság céljainak; azon a véleményen van, hogy a gazdálkodóknak a társadalom támogatását kell élvezniük az ilyen típusú állattartással kapcsolatos magasabb állat-egészségügyi kockázattal szembeni biztosításban, valamint hogy az állategészségügy és az állatvédelem terén meglévő politikai célkitűzéseket össze kell hangolni egymással;

50. rámutat arra, hogy a mezőgazdasági üzemvezetők és a mezőgazdasági üzemekben dolgozó személyzet képzése létfontosságú az állatjólét és az állategészségügy tekintetében; és ennélfogva a képzési és a továbbképzési intézkedés támogatása mellett foglal állást;

51. számít az egyes termelési módszerekhez kötődő kockázat kategorizálására vonatkozó minőségi irányítási rendszerek elismerésére; meggyőződése, hogy a fogyasztók által előnyben részesített és a biológiai biztonság tekintetében bizonyos problémákat felvető állattartó rendszerek (szabadtartás) biztonságosabbakká tehetők az azoknak megfelelő irányításon keresztül;

52. úgy véli, hogy a termékek nyomon követése azonosítás és nyilvántartás alapján igen fontos az állategészségügy figyelemmel kísérésében és a járványmegelőzésben, valamint az élelmiszerbiztonságban; ezzel összefüggésben támogatja az állatok kötelező elektronikus és DNS-alapú genetikai azonosításával és nyilvántartásával kapcsolatos intézkedéseket, valamint az állatok mozgásának biztonságos nyomon követésére irányuló átfogó rendszer bevezetését, felhívja azonban a figyelmet egy ilyen rendszer költségeire, különösen a gazdaságilag kedvezőtlen gazdálkodási struktúrák mellett üzemelő mezőgazdasági üzemek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy azáltal segítsen a mezőgazdasági termelőknek megbirkózni az előírt felszerelések beszerzésével kapcsolatban felmerült magas költségekkel, hogy megteremti a lehetőséget a tagállamok számára, hogy az ilyen intézkedéseket felvehessék vidékfejlesztési programjaikba;

53. rámutat a tagállamok között az EU azonosítási és nyilvántartási szabályainak be nem tartása miatt leölt szarvasmarhafélék mennyiségében meglévő óriási eltérésekre; várja a Bizottságnak az EU-n belüli ilyen különbségekre vonatkozó magyarázatát;

54. osztja azt a nézetet, hogy a jobb határmenti biológiai biztonság különösen fontos, figyelemmel arra a tényre, hogy az EU a világ legnagyobb élelmiszer-importőre, ideértve az állati termékeket is; úgy véli, hogy – figyelemmel az EU-ba behozott, fertőzéshordozó vagy beteg állatok kockázatára – az EU határain az állat-egészségügyi és egészségügyi ellenőrzéseknek különösen alaposnak és szigorúnak kell lenniük, nem szabad azonban egyszerűen a dokumentumok ellenőrzésére korlátozódniuk, hanem lehetővé kell tenniük annak megállapítását is, hogy az állatokat az uniós jogszabályokban megállapított állatjóléti normákkal összhangban tartották-e;

55. hangsúlyozza a harmadik országokban végzett állat-egészségügyi ellenőrzések fontosságát és kéri, hogy növeljék a Bizottság Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatalának pénzügyi forrásait;

56. nézete szerint az EU határain az állat-egészségügyi és vámügyi ellenőrzésnek különösen szigorúnak kell lennie, figyelemmel az állatok és állati termékek illegális importjának és kereskedelmének megakadályozására, hiszen ezzel kapcsolatosan komoly kockázata áll fenn a betegségek terjesztésének; felhívja ezzel kapcsolatosan a figyelmet az EU külső, köztük annak tengeri határain – különösen az új tagállamokban, az EU-val szomszédos harmadik országokban és a fejlődő országokban – az állat-egészségügyi szolgálatoknak nyújtandó szervezési, képzési és pénzügyi segítség szükségességére;

57. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a vámszervek, az állat-egészségügyi szolgálatok és az utazásszervezők közötti jobb koordináció biztosítása érdekében hozzanak létre mechanizmusokat, hogy ezek elősegíthessék az együttműködést európai szinten a tagállamok között, valamint a harmadik országokkal;

58. felszólítja a Bizottságot a fejlődő országokkal folytatott együttműködésének jelentős fokozásárat azzal, hogy technikai segítséget nyújt számukra egyrészről azért, hogy segítsen nekik megfelelni a mi egészségügyi normáinknak, másfelől pedig azért, hogy csökkentse az állatbetegségek ezen országokból az EU-ba történő terjedésének kockázatát; úgy véli, hogy a harmadik országokkal folytatott állat-egészségügyi együttműködés terén a tagállamokkal szomszédos országoknak prioritást kell élvezniük;

59. hangsúlyozza az állat-egészségügyi felügyelet válsághelyzetben és a válsághelyzetek megelőzésében játszott fontosságát, a korai előrejelzés és az állatokkal kapcsolatos veszélyek azonnali kiszűrése tekintetében; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az állategészségügyi szakemberek által rendszeresen nem látogatott mezőgazdasági üzemek ellenőrzési rendszerének esetleges bevezetését;

60. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a gazdasági szereplők, az állategészségügyi szakma képviselői és asszisztenseik, az ellenőrző szervek és más illetékes hatóságok hatékony képzést kapjanak, amely lehetővé teszi számukra, hogy azonnal kiszűrjék az állatokkal kapcsolatos veszélyeket, illetve kapjanak aktuális tájékoztatást az állatorvosi képzés uniós minimumszabályairól; hangsúlyozza továbbá az ilyen képzés EU-szintű támogatásának szükségességét, az e területen működő iskolai és egyetemi programok lehető leggyorsabb összehangolását biztosító intézkedésekkel együtt; e tekintetben javasolja, hogy az állatorvosi iskolák európai akkreditációs rendszere segíthetne az állatorvosi oktatás magas szintjére vonatkozó célkitűzés elérésében;

61. erőteljesen támogatja (a mind gyógyító, mind megelőző) sürgősségi vakcinázás használatának fokozását biztosító intézkedéseket, amelyek elő kell, hogy mozdítsák az eredményesebb járványmegelőzést és -visszaszorítást a járványfelszámolási műveletek keretében; felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy egy eredményes vakcinázási rendszer bevezetéséhez a vakcinázott állatok tulajdonosai számára jövedelemgaranciákat kell biztosítani, mivel ők a vakcinázott állatokból származó termékek eladása során problémákkal szembesülhetnek, megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a használatra való ösztönzés, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a vakcinált állatokból származó termékek nem tartoznak korlátoznak alá; létfontosságúnak tartja továbbá, hogy bővítsék az EU oltóanyagbankjait; emellett úgy véli, hogy minden olyan intézkedést alkalmazni kell, amely segíthet a levágott és ártalmatlanított egészséges állatok számának csökkentésében (mint például olyan vizsgálatok, amelyek bizonyítják, hogy az állatok kórokozóktól mentesek, lehetővé téve ezzel a rendes levágást);

62. támogatja a valamennyi lényeges fajra és betegségre vonatkozó vakcinázási stratégiák kialakítását;

63. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek különféle intézkedéseket a vakcinázott állatokból származó termékek megkülönböztetésmentes forgalmazásának biztosítására, amelynek hiánya eddig óriási visszatartó erőt jelentett a tekintetben, hogy a vakcinázást a ragályos állatbetegségek terjedése elleni küzdelem eszközeként használják; felszólít többek között a vakcinázott állatokból származó termékek fogyasztók számára való megjelölésének tilalmára, a vakcinázott állatokból származó termékek veszélytelenségére vonatkozó hatékony, nyilvános kommunikációs stratégiákra, valamint a kormányok, a mezőgazdasági termelői szervezetek, a fogyasztói szervezetek, a kiskereskedői és a kereskedői szereplők között a vakcinázott állatokból származó termékek szabad forgalmazásáról szóló egyezmények megkötésére;

64. nézete szerint a válságfenyegetettségre reagáló intézkedésekkel összefüggésben létfontosságú annak biztosítása, hogy szakosodott tudás és humánus eszközök álljanak rendelkezésre az állatok szükséges levágásának elvégzéséhez, amelyek révén ezek megkímélhetők a szükségtelen szenvedéstől, elismerve, hogy ezek élő, érző lények;

65. rámutat arra, hogy az állatgyógyászati készítmények és az állatoknak szánt vakcinák az állategészségügy elemét képezik, és a Bizottságban ennek megfelelően kell átszervezni a feladatokat;

4. pillér – Tudomány, innováció és kutatás

66. hangsúlyozza, hogy a tudományos kutatás létfontosságú szerepet játszik az állat-egészségügyi rendszerekben, mivel lehetővé teszi a fejlődést, különösen az állatbetegségek nyomon követése, diagnosztizálása és ellenőrzése, a kockázatelemzés, a vakcinák és tesztek, valamint hatékony kezelési módszerek kifejlesztése, amelyeknek tudományos ismeretekre kell alapulniuk; ezzel összefüggésben emlékeztet a Parlamentnek az EU 2008. évi költségvetéséhez fűzött módosítására, amellyel növelték a (marker-) vakcinák és vizsgálati módszerek kifejlesztésére szánt előirányzatokat; a Bizottságot e megnövelt előirányzatok hatékony felhasználására szólítja fel;

67. úgy véli, hogy az állategészségügy és az állatjóllét területén a hetedik kutatási keretprogram keretében végzett kutatás és az egyéb, nemzeti és uniós szinten végzett kutatás hozzájárul a hatékonyabb állat-egészségügyi fellépéshez;

68. rámutat annak szükségességére, hogy erősítsék meg az állatbetegségekkel foglalkozó közösségi és nemzeti referencialaboratóriumok hálózatát, kiemelve a már meglévő hálózatokat, és egyetért abban, hogy olyan, tudományosan egységes tesztelési módszereket kellene alkalmazni, amelyek „kereskedelmi szempontból kompatibilisek”, (az OIE és harmadik országok kereskedelmi partnerei hitelesítettek és elfogadtak);

69. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy összegyűjtsék az állategészségügyre és állatjóllétre vonatkozó tudományos információkat, és rámutat az ERANET és ETPGAH információs platformok kialakításának szükségességére; azt javasolja, hogy az új és továbbfejlesztett diagnosztikai módszerek (pl. PCR) előnyeit és hátrányait jobban kell kommunikálni, és azokat az állatok és emberek javára kell felhasználni, mind az állatok védelme, mind pedig világszerte az emberek számára a biztonságos élelmiszerellátás biztosítása céljából, különösen az újabb tagállamokban;

70. hangsúlyozza a fogyasztók felé irányuló kommunikáció fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy értsék azokat a módokat, amelyek révén az állatbetegségek terjednek, valamint azok óriási hatását, és így a biztonságos élelmiszerrel való ellátással kapcsolatos jelentőségüket;

71. aggasztónak ítéli meg, hogy az európai szabványokat aláaknázhatja az olyan harmadik országokból származó behozatal, amelyek gazdálkodóinak nem azonos állategészségügyi és állatjóléti követelményeket kell teljesíteniük; felkéri a Bizottságot, hogy tárjon fel módokat arra, hogy az ilyen harmadik országoktól származó verseny ellen védelmet találjanak, köztük az importintézkedések vizsgálatával, illetve azáltal, hogy az ügyet vitára terjesztik a vonatkozó WTO-fórumokon;

72. úgy véli, hogy a kizárólag száj- és körömfájásmentes szarvasmarhából származó brazil húskészítmények behozatalát biztosító intézkedések meghozatalában bekövetkezett késedelem azzal járhat, hogy aláaknázza a nyilvánosságnak az uniós állat-egészségügyi rendszerbe vetett bizalmát;

73. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tárgyalásainak eredménye ne aknázza alá azt, hogy az európai gazdálkodók képesek legyenek az állat-egészségügyi és állatjóléti szabványok fenntartására és továbbfejlesztésére; úgy véli, hogy az importált termékeknek az európai termékekkel azonos követelmények alá rendelésének lehetősége lényeges tényező a tárgyalások kiegyensúlyozott eredményének biztosítás tekintetében;

74. felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tojás érzékeny termékként való kijelölését a WTO-tárgyalások eredményeként azért, hogy védelmezze a gazdálkodás e területén az állategészségügy és állatjólét kérdésében elért előrehaladást;

75. aggodalommal tölti el az a növekvő számú bizonyíték, amely az élő madarak és szárnyas termékek egyre kiterjedtebb nemzetközi kereskedelmét az olyan betegségek kifejlődéséhez és terjedéséhez köti, mint a madárinfluenza; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezen bizonyítékokat, és szükség szerint terjesszen elő megfelelő politikai javaslatokat;

76. üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy tiszteletben tartja az egészségügyre és növény-egészségügyre vonatkozó WTO kötelezettségvállalásokat, úgy véli azonban, hogy ez nem zárhatja ki a szigorúbb védelmi szabványokhoz vezető intézkedések bevezetésének (az SPS-megállapodás alapján kifejezetten engedélyezett) lehetőségét, amennyiben ezek kellően tudományosan indokoltak; úgy véli továbbá, hogy fontos ösztönözni ezen intézkedések elfogadását nemzetközi szinten az emelkedő konvergencia biztosítása érdekében;

77. úgy véli, hogy az Indiával, Koreával és a délkelet-ázsiai országokkal kötendő új szabad kereskedelmi megállapodásoknak tartalmazniuk kellene egy kiegyensúlyozott fejezetet az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről, illetve az állategészségügyről;

78. felhívja a Bizottságot, hogy az állategészségügyet és állatjólétet foglalja bele minden fejlesztési programjába a belső állásponttal való összeegyeztetethetőség elérése érdekében, és terjessze ki e politikák előnyeit a partnerországokra.

79. sürgeti a Bizottságot, hogy írjon alá állategészségügyi jegyzőkönyveket olyan potenciális export piacokkal, mint például Kína.

80. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A Bizottság javaslata:

A bizottsági közlemény magas szintű célokat és célkitűzéseket határoz meg az állat-egészségügyi politika kialakítására a 2013-ig tartó időszakban vonatkozó irányadás érdekében. A stratégia az Európai Unióban élelmiszer előállítása, gazdálkodás, kutatás, sport, kedvtelés, szórakozás céljából, illetve állatkertben tartott összes állat egészségére, valamint a vadon élő állatok egészségére vonatkozik, amennyiben fennáll annak kockázata, hogy más állatokat vagy embereket fertőznek meg valamilyen betegséggel. Az EU-ba, az EU-ból, illetve az azon belül szállított állatok egészségével is foglalkozik.

A stratégia konkrét célkitűzései a következők;

-          a népegészség és az élelmiszerbiztonság magas színvonalának biztosítása az emberre jelentett biológiai és kémiai kockázatok előfordulásának lehető legkisebbre csökkentésével;

-          az állatbetegségek előfordulásának megelőzése vagy csökkentése által az állatok egészségének javítása, és ily módon a mezőgazdaság és a vidéki közösség támogatása;

-          a gazdasági növekedés, kohézió és versenyképesség növelése az áruk szabad mozgásának és az állatok ésszerű mozgatásának biztosításával, és valamint

-          a gazdálkodási módszerek és az állatjóllét támogatása, hogy ezek elejét vegyék az állatok egészségével kapcsolatos veszélyeknek és a lehető legkisebbre csökkentsék a környezeti hatásokat.

A vélemény előadójának álláspontja:

A bizottsági közleményben megállapított stratégia nem ellentmondásos. Valamennyi javasolt intézkedés szükséges és érdemes a támogatásra. Egy megfelelő dokumentumról van szó, amely hasznos alapja lehet az állategészségügy valós fejlődését biztosító intézkedéseknek.

Ez a jelentés néhány olyan kérdést jár körbe, amelyeknek a közlemény nem szentel elegendő figyelmet.

Elsőként: a finanszírozás. Ezt a kérdést túl általánosan tárgyalják. A javasolt intézkedések költségesek, és megfelelő finanszírozási rendelkezések egyértelmű megállapítására lesz szükség.

Másodszor: az ipari tenyésztési módszereket alkalmazó, hatalmas élőállat-üzemek jelentette nagyobb kockázat. Az állatbetegségek ellenőrzését az üzemek méretének korlátozása segítheti elő.

Harmadszor: az állatok szállítása, amellyel mindannyiszor megnő a betegségek kockázata, és amelyet abszolút minimumon kell tartani.

Negyedszer: vakcinázás. A jelentés komoly mértékben támogatja a vakcinázást a betegségek megelőzésének alapvető eszközeként.

Összefoglalva: a javasolt stratégia támogatásra érdemes, és az ebben említett „jobb megelőzni, mint gyógyítani” elv kell, hogy meghatározza az állategészségügy valamennyi intézkedését.

VÉLEMÉNY a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság részéről (26.2.2008)

a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére

az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiájáról (2007-2013)
(2007/2260(INI))

A vélemény előadója: Glattfelder Béla

JAVASLATOK

A Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság felhívja a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  úgy véli, hogy az uniós állategészségügy és állatjólét magas színvonala megfelelő alapot biztosít az exporthoz, foglalkozni kell azonban a harmadik országokban érvényes indokolatlan egészségügyi korlátozásokkal, amennyiben az európai gazdálkodókat képessé kell tenni arra, hogy méltányos feltételek mellett vegyenek részt a versenyben;

2.  aggasztónak ítéli meg, hogy az európai szabványokat aláaknázhatja az olyan harmadik országokból származó behozatal, amelyek gazdálkodóinak nem azonos állategészségügyi és állatjóléti követelményeket kell teljesíteniük; felkéri a Bizottságot, hogy tárjon fel módokat arra, hogy ez ellen védelmet találjanak, köztük az importintézkedések vizsgálatával, illetve azáltal, hogy azt vitára terjesztik a vonatkozó WTO-fórumokon;

3.  úgy véli, hogy a kizárólag száj- és körömfájásmentes szarvasmarhából származó brazil húskészítmények behozatalát biztosító intézkedések meghozatalában bekövetkezett késedelem azzal járhat, hogy aláaknázza a nyilvánosságnak az uniós állat-egészségügyi rendszerbe vetett bizalmát;

4.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tárgyalásainak eredménye ne aknázza alá azt, hogy az európai gazdálkodók képesek legyenek az állat-egészségügyi és állatjóléti szabványok fenntartására és továbbfejlesztésére; úgy véli, hogy az importált termékeknek az európai termékekkel azonos követelmények alá rendelésének lehetősége lényeges tényező a tárgyalások kiegyensúlyozott eredményének biztosítás tekintetében;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tojás érzékeny termékként való kijelölését a WTO-tárgyalások eredményeként azért, hogy védelmezze a gazdálkodás e területén az állategészségügy és állatjólét kérdésében elért előrehaladást;

6.  aggodalommal tölti el az a növekvő számú bizonyíték, amely az élő madarak és szárnyas termékek egyre kiterjedtebb nemzetközi kereskedelmét az olyan betegségek kifejlődéséhez és terjedéséhez köti, mint a madárinfluenza; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezen bizonyítékokat, és szükség szerint terjesszen elő megfelelő politikai javaslatokat;

7.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy tiszteletben tartja az egészségügyre és növény-egészségügyre vonatkozó WTO kötelezettségvállalásokat, úgy véli azonban, hogy ez nem zárhatja ki a szigorúbb védelmi szabványokhoz vezető intézkedések bevezetésének (az SPS-megállapodás alapján kifejezetten engedélyezett) lehetőségét, amennyiben ezek kellően tudományosan indokoltak; úgy véli továbbá, hogy fontos ösztönözni nemzetközi elfogadásukat az emelkedő konvergencia biztosítása érdekében;

8.  úgy véli, hogy az Indiával, Koreával és a délkelet-ázsiai országokkal kötendő új szabad kereskedelmi megállapodásoknak tartalmazniuk kellene egy kiegyensúlyozott fejezetet az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről, illetve az állategészségügyről;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy az állategészségügyet és állatjólétet foglalja bele minden fejlesztési programjába a belső állásponttal való összeegyeztetethetőség elérése érdekében, és terjessze ki e politikák előnyeit a partnerországokra.

10. sürgeti a Bizottságot, hogy írjon alá állategészségügyi jegyzőkönyveket olyan potenciális export piacokkal, mint például Kína.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	26.2.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	13
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Francisco Assis, Daniel Caspary, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Jacky Hénin, Erika Mann, David Martin, Georgios Papastamkos, Peter Šťastný, Iuliu Winkler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jean-Pierre Audy, Sajjad Karim, Zbigniew Zaleski

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	1.4.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 1 2
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Peter Baco, Bernadette Bourzai, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Giuseppe Castiglione, Joseph Daul, Albert Deß, Michl Ebner, Carmen Fraga Estévez, Ioannis Gklavakis, Lutz Goepel, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Esther Herranz García, Lily Jacobs, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermann, Mairead McGuinness, Véronique Mathieu, Rosa Miguélez Ramos, James Nicholson, Neil Parish, María Isabel Salinas García, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith, Petya Stavreva, Dimitar Stoyanov, Csaba Sándor Tabajdi, Jeffrey Titford, Donato Tommaso Veraldi, Janusz Wojciechowski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Ilda Figueiredo, Gábor Harangozó, Wiesław Stefan Kuc, Esther De Lange, Brian Simpson, Struan Stevenson
Substitute(s) under Rule 178(2) present for the final vote	-