JELENTÉS a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (1.2.2008)

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (31.3.2008)

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (31.1.2008)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

16.4.2008 - (2007/2189(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Lasse Lehtinen

Eljárás : 2007/2189(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0155/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0155/2008

Viták :

PV 19/05/2008 - 27
CRE 19/05/2008 - 27

Szavazatok :

PV 20/05/2008 - 8.12
CRE 20/05/2008 - 8.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0211

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)

(2007/2189(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 - a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre (COM(2007)0099),

– tekintettel a Tanács 2007. május 30–31-i ülésén elfogadott, a közösségi fogyasztóügyi stratégiáról (2007–2013) szóló tanácsi állásfoglalásra,

– tekintettel a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására[1],

– tekintettel a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatával foglalkozó zöld könyvről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására[2],

– tekintettel 2007. szeptember 4-i, „Az egységes piac felülvizsgálata: az akadályok és elégtelenségek jobb végrehajtás és alkalmazás révén történő kiküszöbölése” című állásfoglalására[3],

– tekintettel a digitális környezet iránti fogyasztói bizalomról szóló 2007. június 21-i állásfoglalására[4],

– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2007)0724),

– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményt kísérő, „Általános érdekű szolgáltatások, beleértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat: új európai kötelezettségvállalás” című bizottsági közleményre (COM(2007)0725),

– tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás: a 21. századi Európa új társadalomképe felé” című bizottsági közleményre (COM(2007)0726),

– tekintettel az „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című bizottsági közleményt kísérő, „Kezdeményezések a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások területén” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2007)1520),

– tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

– tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság, a Jogi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A6-0155/2008),

Bevezető

1. üdvözli a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról szóló bizottsági közleményt, és értékeli a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy beépítse a fogyasztói tudatosság magasabb szintjén létrejövő fogyasztói kultúrát, ami a meglévő jogi keret hatékonyabb átültetésének és végrehajtásának alapját képezi;

2. álláspontja szerint a fogyasztóüggyel kapcsolatban horizontális megközelítésre van szükség, és alapvetően fontos, hogy a fogyasztók érdekeit valamennyi érintett politikai területen figyelembe vegyék annak biztosítása érdekében, hogy az Unión belül minden fogyasztó magas szintű védelmet élvezzen; üdvözli ezért, hogy a Bizottság kiemelte, hogy biztosítani kell a belső piac fokozottabb reagáló képességét a polgárok elvárásaival és aggályaival kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem és a belső piac megvalósítása nem egymásnak ellentmondó, hanem – épp ellenkezőleg – egymást támogató célok; ezzel kapcsolatban emlékezteti a Bizottságot, hogy a fogyasztóügyi politikának az összes politikai területen korán, már a hatásvizsgálat szakaszában meg kell jelennie;

3. úgy ítéli meg, hogy a fogyasztóvédelmi igények jogszabállyal csak úgy teljesíthetők, ha a jogszabály jobb, egyszerűbb, és azt a Bizottság valamennyi illetékes főigazgatóságának – egészségügy és fogyasztóvédelem, igazságügy, szabadság és biztonság, belső piac és szolgáltatások, valamint versenypolitika – bevonásával készítik elő;

4. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi vívmányok felülvizsgálatának a fogyasztói jogok koherensebb jogi keretét kell eredményeznie; emlékeztet arra, hogy előnyben részesíti egy vegyes megközelítés elfogadását, azaz egy horizontális eszközt, amelynek elsődleges célja a meglevő jogszabályok koherenciájának biztosítása, és amely lehetővé teszi a joghézagok megszüntetését, azáltal, hogy az összes irányelvben közös horizontális kérdéseket következetes jogban gyűjti össze; úgy véli, hogy az egyedi kérdésekkel továbbra is külön, az egyes ágazatokra vonatkozó irányelvekben kell foglalkozni; a fogyasztói jogok vonatkozásában korábban megállapított elveket a digitális világban is alkalmazni kell; a vívmányok felülvizsgálatával összefüggésben több intézkedést sürget a fogyasztóvédelem – többek között a magánélet védelme és a biztonság – biztosítására a digitális ágazatokban, ugyanakkor ügyelve arra, hogy ez ne vezessen indokolatlan többletterhek megjelenéséhez az ágazatban;

5. sajnálja, hogy a fogyasztóvédelemben kevés súlyt kap a kötelmi jog, és felszólítja a Bizottságot, hogy támaszkodjon a kötelmi joggal kapcsolatos projektek keretében végzett munkára, szükség esetén új szempontokra helyezve a hangsúlyt;

6. mivel a kiskereskedelemben a belső piac kialakításának legnagyobb akadályait többek között a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos bizonytalanságok jelentik, támogatja a Bizottság azon törekvését, hogy olyan szabványos szerződéseket és internetes szerződéskötési feltételeket vezessen be, amelyek minden tagállamban egyformán érvényesek;

7. hangsúlyozza a fogyasztói szervezetek szerepének fontosságát a fogyasztói kultúra javításában; úgy véli, hogy az erős és független fogyasztói szervezetek a hatékony fogyasztóügyi politika alapjai; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő mértékben támogassák e szervezeteket; azt javasolja a Bizottságnak, hogy a fogyasztóügyi jogalkotási javaslataik elkészítése során fokozzák a kapcsolatfelvételt a nem kormányzati fogyasztói szervezetekkel, melyek helyzetükből eredően ismerik a fogyasztók valós igényeit;

8. üdvözli a Bizottság által kinevezendő fogyasztóügyi összekötő tisztviselőkre irányuló javaslatot; sürgeti valamennyi illetékes főigazgatóságot, hogy tegyenek közzé éves jelentéseket arról, hogyan építik be a fogyasztóügyi politikát saját felelősségi körükbe;

9. álláspontja szerint az egész Európára kiterjedő erős fogyasztóvédelmi rendszer a fogyasztók, valamint a versenyképes termelők és értékesítők előnyére fog válni; hangsúlyozza, hogy ez ösztönzőket fog létrehozni a vállalkozások számára, hogy tartósabb árut állítsanak elő és értékesítsenek, ami fenntarthatóbb növekedéshez fog vezetni; kiemeli, hogy a hatékony és fokozottabb fogyasztóvédelemre van szükség a belső piac jobb működésének eléréséhez;

10. intézkedésekre hív fel annak biztosítása érdekében, hogy az EU 27 kisebb, nemzeti piaca ténylegesen a világ legnagyobb kiskereskedelmi piacává alakuljon; álláspontja szerint ehhez arra van szükség, hogy a polgárok ugyanolyan biztonságban érezzék magukat, amikor az interneten vagy a sarki boltban vásárolnak, és a kis- és középvállalkozások (KKV-k) a belső piacon mindenütt ugyanazokat az egyszerű szabályokat vehessék alapul; kéri a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra módszereket a kkv-k védelmének növelésére, különösen a kisvállalkozókra vonatkozó jogszabály révén;

11. hangsúlyozza, hogy a belső piac megvalósításának elsődleges célként kell szerepelnie; elismeri, hogy az euró bevezetése pozitív szerepet játszott a tranzakciós díjak csökkentésében, a fogyasztók számára a szomszédos országokban alkalmazott árak összehasonlításának megkönnyítésében, és a belső piaci kiskereskedelem potenciáljának növelésében; arra ösztönzi az új tagállamokat, hogy folytassák a reformokat annak érdekében, hogy a maastrichti kritériumok teljesítését követően bevezethessék az eurót, és teljes mértékben részesülhessenek a közös valuta belső piacon kifejtett pozitív hatásának előnyeiből; kéri a fennmaradó korlátozások és akadályok megszüntetését a határokon átnyúló vásárlások, illetve szerződések iránti fogyasztói bizalom biztosítása érdekében, különösen a szolgáltatások terén, mindeközben szem előtt tartva, hogy a nyelvi, kulturális és a fogyasztói szokások különbségeiből adódóan egyedi megközelítésre van szükség;

12. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóügyi politika és az önszabályozásra irányuló kezdeményezések terén kialakított európai normáknak a világszintű előírások és bevált gyakorlatok hivatkozási pontjaként kell szolgálniuk, és üdvözli, hogy Európa úttörő szerepet tölt be azáltal, hogy puha hatalmát a fogyasztói jogok világszintű előmozdítására használja fel;

13. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is erőteljesen álljon ki a fogyasztók jogaiért a termékbiztonság tekintetében a CE jelölés megbízhatóságának biztosítása és a megfelelő szinteken a piacfelügyelet megerősítése, a RAPEX-rendszer (a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó sürgősségi riasztórendszer) alkalmazása, valamint a piacfelügyelet terén bevált gyakorlatnak minősülő eljárások tagállamok közötti megosztása révén; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve biztosítsa, hogy a tagállamok megfelelően átültetik és teljes mértékben végrehajtják a meglévő jogszabályokat, többek között annak értékelése révén, hogy szükség van-e az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[5] („általános termékbiztonsági irányelv”) felülvizsgálatára; emlékeztet arra, hogy a CE-jelölés helytelenül értelmezhető harmadik fél által elvégzett teszt jelöléseként vagy eredetmegjelölésként, és arra is, hogy a Bizottságot felkérték[6] a fogyasztói biztonságra vonatkozó jelölések részletes elemzésének elkészítésére, majd szükség esetén jogalkotási javaslat előterjesztésére;

14. üdvözli a Bizottság törekvéseit arra, hogy megerősítse a termékbiztonság terén nemzetközi szinten – különösen a kínai, az amerikai és a japán hatóságokkal – folytatott együttműködést; megjegyzi, hogy a termékbiztonsággal kapcsolatos folyamatos párbeszéd és információcsere minden fél érdeke és alapvető fontosságú a fogyasztói bizalom növelése szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy erről rendszeres időközönként számoljon be a Parlamentnek;

Bővített tudásalap

15. álláspontja szerint általában feltételezhető, hogy a fogyasztók a vásárlást megelőzően ésszerűen cselekszenek, de az is valószínű, hogy probléma esetén nincsenek teljesen tisztában a jogaikkal; kéri ezért, hogy fordítsanak több figyelmet a tényleges vásárlói magatartásra, figyelembe véve a sebezhető csoportok, mint pl. a gyermekek, az idősek, és a meghatározott fogyatékokkal élők egyedi igényeit; emlékeztet a Parlament által javasolt, közelmúltban elfogadott költségvetési tételre, amely egy – többek között a fogyasztói adatbázis kialakítását, felmérések és vizsgálatok elvégzését, valamint a tagállamokban elért eredmények összehasonlítását célzó – kísérleti projektre vonatkozik; üdvözli a Bizottság arra irányuló munkáját, hogy fogyasztóügyi politikai eredménytáblát hozzon létre, amely többek között az árszerkezettel, valamint a fogyasztói magatartással és megelégedettséggel kapcsolatos ismeretek bővülését eredményezi;

16. hangsúlyozza, hogy a harmonizációs intézkedések irányát gondosan kell meghatározni, hogy azok a fogyasztók előtt a belső piacon felmerülő valós problémákat kezeljék; úgy ítéli meg, hogy ahol valóban szükség van a harmonizációra, ott annak teljesnek kell lennie, annak érdekében, hogy az uniós szintű fogyasztóvédelem ne legyen sokféle, és a vállalatoknak ne okozzon nehézséget figyelembe venni a fogyasztóvédelmet a határokon átnyúló forgalmazás során; rámutat arra, hogy a jelenlegi helyzet hátráltatja az Európa-szerte kereskedni kívánó kis- és középvállalkozásokat, és zavart okoz a fogyasztók körében;

17. úgy véli, különös figyelmet kellene szentelni annak, hogy a fogyasztókat ellássák olyan készségekkel és eszközökkel, amelyek növelnék magabiztosságukat a digitális környezetben; rámutat arra, hogy a személyes adatok kereskedelmi cikké, valamint kereskedelmi módszerek, mint például a magatartás-alapú célzott marketing alapanyagává váltak; ezért úgy véli, hogy minden fogyasztói stratégiának részévé kell tenni az adatvédelmet és a magánélet védelmére vonatkozó szabályokat; hangsúlyozza, hogy adatok bármikor, a világ bármely pontján hozzáférhetők; hangsúlyozza, hogy a kereskedelemben sürgősen szükség van globális adatvédelmi standardokra, melyeket a jogalkotóknak az ágazatokkal és a fogyasztói szervezetekkel közösen kell kidolgozniuk;

18. kiemeli az új és egyre növekvő mértékben használt értékesítési csatornák, mint például az e-kereskedelem fontos szerepét a belső piaci verseny, következésképpen pedig a fogyasztási kapacitás megerősítésében; azon a véleményen van, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási piacok különösen nyitottak az e-kereskedelemre, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek kedvezőbb feltételeket a határokon átnyúló e-kereskedelem fejlesztéséhez; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamok által a fogyasztók és a vállalatok közti vitás ügyek elrendezésére használt különböző mechanizmusokról a hatékony mechanizmusok azonosítása és használatuk elterjesztése érdekében; ösztönzi a fogyasztóvédelem szilárd alapokra helyezését, ami különösen a pénzügyi szolgáltatások terén elengedhetetlen;

19. üdvözli a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram olyan eszközként való felhasználását, amellyel a fogyasztói magatartás elemző és empirikus megismerése tovább bővíthető;

20. úgy véli, hogy a fogyasztóvédelmet a termékek és szolgáltatások megtervezésére és formai kialakítására irányuló vállalati folyamatok szerves részévé kell tenni, és hogy a piaci változások vizsgálata alapvető fontosságú;

21. olyan intézkedéseket kér, amelyek uniós szinten javítják a fogyasztói szervezetek és az ágazatok közötti párbeszédet és minden szereplőt bevonnak az értékláncba; véleménye szerint a megfelelő párbeszéd – beleértve a bevált gyakorlatok megosztását is – csökkenthetné a belső piacon jelentkező problémákat; támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja a fogyasztóügyi politikában érdekelt felek konzultációkban és politikatervezésben való részvételének ösztönzése; üdvözli az újabb tagállamokban a fogyasztóvédelem és fogyasztói tudatosság megerősítését célzó törekvéseket; hangsúlyozza a fogyasztói szervezetek folyamatos támogatásának fontosságát az EU-ban, különösen az újabb tagállamokban;

22. kiemeli, hogy a fogyasztói kultúra kialakulását elősegíti a fogyasztók szisztematikus tájékoztatása a fogyasztói jogokról és azok érvényesítéséről; ezért az EU-nak és a tagállamoknak több pénzt kell fektetnie a fogyasztók tájékoztatásába és olyan oktatási kampányokba, amelyek a megfelelő üzeneteket juttatják el a megfelelő fogyasztói körökhöz; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók képzésének az élethosszig tartó tanulás részét kell képeznie és javasolja új technológiák (különösen az internet) felhasználását a fogyasztók tájékoztatására;

23. úgy véli, hogy a fogyasztóügyi politika megtervezésekor nagyobb hangsúlyt kell fektetni a sebezhető csoportok, úgymint a gyermekek, az idősek és a meghatározott fogyatékokkal élők különleges igényeire, és figyelembe kell venni a demográfiai változásokat;

24. hangsúlyozza, hogy a mutatók és statisztikák kidolgozásakor a nemi, korosztálybeli és etnikai dimenziót is figyelembe kell venni, ha meg kívánjuk határozni az egyes fogyasztói csoportokban jelentkező problémás területeket;

Fokozott hangsúly a szolgáltatásokon

25. emlékeztet a határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók kötelezettségeiről szóló állásfoglalására; várakozással tekint az e kérdéssel foglalkozó bizottsági munkaprogram elé; kéri a Bizottságot, hogy tegye még világosabbá az e területen tett további kezdeményezésekkel kapcsolatos esetleges szándékait;

26. hangsúlyozza a határokon átnyúló ügyletek ösztönzésének fontosságát a választás szabadságának növelése érdekében, valamint a versenypolitika és a felelős fogyasztásra való nevelés szerepének fontosságát annak biztosítására, hogy a fogyasztóknak az ár, minőség és választék szempontjából a legjobb választási lehetőségek álljanak rendelkezésükre, különösen az olyan alapvető ágazatokban kínált áruk és szolgáltatások tekintetében, mint az élelmiszeripar, a lakhatás, az oktatás, az egészségügy, az energia, a közlekedés és a telekommunikáció; hangsúlyozza, hogy különösen a szolgáltatási piac fokozott liberalizációjára van szükség a verseny ösztönzése, és ezáltal a fogyasztói árak csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban ösztönözzék az innovációt a fogyasztók kedvezőbb választási lehetőségeinek biztosítása érdekében;

27. kiemeli, hogy a fogyasztók védelmére hozott adekvát és hatékony intézkedéseken túl biztosítani kell a kérdésben a megfelelő kommunikációt, hogy a fogyasztók pontos tájékoztatást kapjanak arról, hogyan juttathatják érvényre a belső piaci jogszabályok és más rájuk vonatkozó jogszabályok alapján őket megillető jogokat;

28. úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megvalósítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyasztóvédelem és a fogyasztók szabad választásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási termékek rendkívül összetettek, és ha a polgárokat ösztönözni akarjuk e termékek fokozottabb igénybevételére, különösen jövőbeli nyugdíjuk vonatkozásában, a vásárlók tájékoztatását és a számukra való tanácsadást támogató kötelező érvényű szakpolitikáknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók minden rendelkezésükre álló választási lehetőséggel tisztában legyenek; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a fogyasztóvédelem nem szolgálhat ürügyül a protekcionista politikához; kiemeli, hogy a teljes mértékben integrált lakossági pénzügyi szolgáltatások piacát a piaci erők kell, hogy meghatározzák;

29. meggyőződése, hogy a pénzügyi piacokat illetően kulcskérdés az összes uniós jogszabály átültetése és maradéktalan alkalmazása, továbbá a tagállamok közti harmonizáció; javasolja a már meglévő jogszabályok egységes végrehajtásának megerősítését a további szabályozásra irányuló javaslatok megtétele előtt; az új jogszabályok tekintetében sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse a jobb szabályozás elvét és indokolatlanul ne rójon újabb terheket a fogyasztókra és az ágazatokra;

A jogorvoslat jobb hozzáférhetősége

30. üdvözli a stratégiában a hatékonyabb végrehajtásra és jogorvoslatra fektetett hangsúlyt, mivel ezek lényeges tényezők a fogyasztói bizalom megteremtése szempontjából; úgy véli, hogy a fogyasztói cikkek és szolgáltatások belső piacának megvalósítása szempontjából a legfontosabb tényező a fogyasztói bizalom megteremtése; támogatja az e kérdésre irányuló további munkát;

31. álláspontja szerint a fogyasztók és a gazdasági szereplők közötti vitákat elsősorban peren kívül kell rendezni, mivel a jogorvoslat nem bírósági eszközei gyorsabbak és alacsonyabb költséggel elérhetők; ez szükségessé teszi az Európai Fogyasztói Központok és a SOLVIT megerősítését és a hálózatuknak szánt pénzügyi források bővítését; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak szabadon előírhatják, hogy a peres eljárást megindítani szándékozó fél a kereset benyújtása előtt konzultációt kezdeményezzen, hogy az alperes ezzel lehetőséget kapjon a vitatott jogsértés megszüntetésére;

32. emlékeztet arra, hogy az alternatív vitarendező (ADR) rendszerek természetüknél fogva alternatív megoldást jelentenek a hagyományos jogdogmatikához képest; következésképp az, hogy az érintettek hajlanak-e az ADR alkalmazására attól függ, hogy vannak-e olyan jogilag kötelező erejű alternatívák, amelyek hatékony, gyorsan igénybe vehető és megkülönböztetés nélküli jogorvoslatot biztosítanak a fogyasztóknak;

33. emlékeztet arra, hogy az e-kereskedelem bővülése szükségessé teszi az alternatív vitarendezési mechanizmusok harmonizációját az egész EU-ban, ami megfelel a peren kívüli eljárásokra alkalmazandó elvekről szóló ajánlások követelményeinek[7]; további munkára van szükség a jogviták online rendezésével kapcsolatban, amelyet a Parlament már legalább 1999 óta szorgalmaz;

34. emlékeztet arra, hogy a közösségi jogszabályokból eredő jogok hatékony érvényesítésének felügyelete elsődlegesen tagállami kötelezettség; a tagállamok felelősek nemzeti eljárásjoguk olyan módon történő kiigazításáért, hogy e jogok azonnal érvényesíthetők legyenek a fogyasztók és a gazdasági szereplők javára; nem a Közösség illetékességi körébe tartozik a nemzeti eljárásjog szabályozása, sőt, az EK-Szerződés 5. cikke kifejezetten tiltja, hogy a Közösség a Szerződés céljainak eléréséhez szükséges szabályokon túl további szabályokat írjon elő; következésképpen az említett cikkel összhangban a nemzeti jogrendszerek egyedi sajátosságait a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venni, azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy szabadon válasszanak a különböző, egyforma hatással járó lehetőségek közül;

35. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai ombudsman hivatalán belül egy külön európai fogyasztóvédelmi ombudsmani tiszt létrehozásának előnyeit; megjegyzi, hogy egyes tagállamok több ágazatban létrehoztak fogyasztóvédelmi ombudsmani hivatalt, melyek feladata, hogy segítsen a fogyasztóknak a gazdasági szereplőkkel szembeni fellépésben; úgy véli, a Bizottság országonként megvizsgálhatná ezt a megközelítést;

36. megállapítja, hogy néhány tagállamban – nem mindenütt – már léteznek egy kifejezetten fogyasztói jogorvoslati rendszer elemei, mint pl. a közös keresetek, csoportos keresetek, képviselőn keresztül benyújtott keresetek, tesztesetek és ún. „skimming-off” eljárások; rámutat arra, hogy a határokon átnyúló esetekben a fogyasztók ezért e tekintetben eltérő jogszabályi rendelkezésekkel találhatják magukat szembe;

37. emlékeztet arra, hogy a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[8] már a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgálta; kiemeli, hogy ez az irányelv többek között a fogyasztói szervezeteknek ad lehetőséget jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások kezdeményezésére; kéri a Bizottságot, hogy terjesszenek jelentést a Parlament és a Tanács elé, amelyben értékelik, hogy ez az irányelv milyen mértékben és miért eredményezte a kívánt elmozdulást a fogyasztók kollektív érdekvédelme irányába, illetőleg miért nem érte el ezt a kitűzött célt;

38. úgy véli, hogy az uniós szintű jogi szabályozásról szóló vita kezdeményezése előtt alaposan meg kell vizsgálni az esetlegesen fennálló problémákat és fogyasztóknak szánt előnyöket;

39. úgy ítéli meg, hogy egyes tagállamokban léteznek olyan alkotmányos korlátok, melyeket a fogyasztói jogorvoslat európai modelljének kidolgozásakor figyelembe kell venni; úgy véli továbbá, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkét; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen jelentést a Parlament és a Tanács elé arról, hogy e tekintetben hogyan érhető el a fogyasztók jogai, a fogyasztói szervezetek és a gazdasági szereplők közötti szükséges egyensúly;

40. sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a fogyasztói jogorvoslat kérdését, figyelembe véve a következő megfontolásokat:

- a fogyasztói jogorvoslattal kapcsolatos új bizottsági javaslatoknak az esetleges meglévő problémák, és a fogyasztóknak szánt előnyök részletes vizsgálatán kell alapulniuk;

- a határokon átnyúló eljárások és lehetséges kollektív jogorvoslati rendszerek tekintetében mélyreható kutatást kell végezni a kollektív jogorvoslati rendszerekről, segítségül hívva a világ más részein gyűjtött tapasztalatokat, különös figyelmet fordítva az egyesült államokbeli modell túlzásai és hátrányai, illetve egy hasonló eszköz uniós szintű bevezetéséhez szükséges jogalap esetleges hiánya vonatkozásában kifejezett aggodalmakra;

o o

41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

[1] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0421.
[2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0383.
[3] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0367.
[4] Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0287.
[5] HL L 11., 2002.01.15., 4. o.
[6] [Az Európai Parlament és a Tanács …-i …/2008/EK határozata a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, (52) preambulumbekezdés]
[7] A Bizottság 1998. március 30-i 98/257/EK határozata (HL L 115., 1998.04.17., 31. o.); A Bizottság 2001. április 4-i 2001/310/EK ajánlása (HL L 109., 2001.04.19., 56. o.).
[8] HL L 166., 1998.06.11., 51. o.

A fogyasztóvédelmet az EU jogának minden egyes területén figyelembe kell venni, és nem lehet egyedi politikai területnek tekinteni. Nem a belső piac kiegészítése, és nem is „jutalomfalat”, amelynek célja, hogy az emberek jobban érezzék magukat. Egy mozaik alapvető fontosságú darabja, amely nélkül a belső piac nem lenne teljes. Az előadó üdvözli a 2007-től 2013-ig tartó közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiát, ám emellett úgy gondolja, hogy a stratégiának aktív és folyamatos nyomon követésre van szüksége ahhoz, hogy valóban eljusson a fogyasztókhoz.

Az európai belső piacban ott rejlik az a potenciál, hogy a világ legnagyobb egységes kiskereskedelmi piaca legyen, ám ez a célkitűzés eddig nem valósult meg. Az eddig még nem teljes mozaik egyik hiányzó darabja, hogy hiányzik a fogyasztók EU-ba vetett bizalma, az abszolút bizalom, hogy az illető egy másik tagállamban bárhol és bármikor fogyaszthat, és teljes biztonságban érezheti magát. A Bizottság bízik abban, hogy ez a célkitűzés 2013-ig megvalósul. Az előadó reméli, hogy ez igaznak bizonyul, ám álláspontja szerint csak akkor fog megvalósulni, ha képesek vagyunk végrehajtani a fogyasztói bizalom megerősítéséhez szükséges intézkedéseket.

Az európai fogyasztóvédelmi központok hálózatának megerősítése örömteli. A központok számára a jövőben megfelelő forrásokat kell biztosítani, hogy hatékonyan működhessenek, és gyorsan reagálhassanak az újonnan megjelenő tendenciákra és fejleményekre.

Az előadó hangsúlyozza, hogy az EU-ban a fogyasztóvédelem külső dimenzióval is bír, amint azt a nem biztonságos játékok behozatalával kapcsolatos közelmúltbeli események egyértelműen igazolták. Az EU veszélyes fogyasztási cikkekkel kapcsolatos sürgősségi riasztórendszerében, a RAPEX-ben a panaszok számának nagyfokú emelkedése azt mutatja, hogy e tekintetben is sok még a tennivaló. A fogyasztóknak képesnek kell lenniük bízni a belső piacon forgalomban levő összes termékben – mind az EU-ból, mind pedig a harmadik országokból származó termékekben.

Külön hangsúlyt kell fektetni a különösen sebezhető fogyasztók, a gyermekek és az idősek védelmére. Európában az elkövetkező években hamarosan és számottevően nőni fog az idősek száma. A tagállamoknak és a fogyasztóvédelmi szervezeteknek a fogyasztók oktatására kell összpontosítaniuk; ennek már az iskolákban meg kell kezdődnie, és az élethosszig tartó tanulás egyik vezérfonalaként kell kezelni. A tájékoztató kampányok különösen az új tagállamokban alapvető fontosságúak a fogyasztók tudatosságának növeléséhez.

Az egész Európára kiterjedő kollektív jogorvoslati rendszer nélkülözhetetlen. A valódi belső piacnak, amely mobil fogyasztókkal rendelkezik, kompenzáció kérését szolgáló eszközöket kell biztosítania számukra arra az esetre, ha valami rosszul alakul. Míg a vitákat elsősorban peren kívül kell rendezni, lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a kérdést jogi eszközökkel kezeljék.

Fontos levonni a tanulságot az egyesült államokbeli, nem kielégítő csoportos kereseti (class action) rendszerből. Ez nem válhat a lehetséges európai rendszer alapjává. A kollektív jogorvoslatnak a fogyasztókat nem új jogokkal kell felruháznia, hanem pusztán segítséget kell nyújtania számukra a meglevő jogok teljes mértékű érvényesítéséhez. A kártérítési igénynek mindig a ténylegesen bekövetkezett kárhoz kell kapcsolódnia.

Néhány tagállamban már működik ilyen rendszer, ám a rendszerek tagállamonként eltérnek. A Bizottság jelenleg vizsgálja a különböző bevezetett nemzeti rendszereket. Az előadó által e tekintetben felvetett javaslat felkérné a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az európai ombudsman hivatalában a külön európai fogyasztóvédelmi ombudsmani tiszt létrehozásának előnyeit, aki többek között az EU ellen benyújtott kollektív jogorvoslati panaszokat koordinálná.

Az előadó üdvözli, hogy a fogyasztók érdekeit újabban jobban beépítették más politikai területekbe. Fontos, hogy ezt a fejleményt tovább erősítsék. A fogyasztók érdekeit az új politikák kialakításakor mindig figyelembe kell venni. Ez nélkülözhetetlen annak biztosításához, hogy a fogyasztók teljes mértékben élvezhessék az EU belső piacának előnyeit.

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

A közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)
(007/2189(INI))

A vélemény előadója: Cristobal Montoro Romero

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. támogatja a Bizottságot a fogyasztók belső piaci pozíciójának erősítésére és az európai kiskereskedelmi piac létrehozására tett erőfeszítéseiben, valamint a fogyasztóknak és a kis- és középvállalkozásban tevékenykedő kiskereskedők lehetőségeik bővítéséhez és a modern gazdaságban betöltött szerepükhöz szükséges ismeretekkel és eszközökkel való felvértezésében, annak biztosítása érdekében, hogy a belső piac kézzelfogható előnyöket nyújtson az EU polgárainak;

2. úgy véli, hogy a fogyasztói és az üzleti bizalom az EU-n belüli fenntartható növekedés és foglalkoztatás előfeltétele; rámutat arra, hogy az elmúlt évek során az európai gazdaság egyik legfontosabb problémája a belső kereslet elégtelensége volt, amely a fogyasztók és befektetők bizalomvesztésének tulajdonítható; úgy véli, hogy a fenntartható fejlődésre irányuló politikák összefüggésében a felelős fogyasztásnak a bizalom helyreállítását célzó megfelelő szakpolitikák támogatásából kell következnie, valamint azt a termelékenység és a foglalkoztatás növekedéséhez kapcsolódó jövedelemnövekedésnek kell ösztönöznie. úgy véli, hogy az EU fogyasztóügyi politikájának szem előtt kell tartania a fogyasztóvédelem iránti folyamatos igényt, ugyanakkor erősítenie kell a fogyasztók pozícióit, akik a piacgazdaság mozgatóinak szerepét kell, hogy betöltsék;

3. aggodalommal tölti el, hogy a fogyasztóügyi politika pénzügyi forrásai továbbra is korlátozottak, és ez veszélyeztetheti egy európai fogyasztói megközelítés megvalósítását; úgy ítéli meg, hogy az európai fogyasztóügyi stratégiának különösen a fogyasztóvédelem és a fogyasztói tudatosság megerősítésére kell koncentrálnia a kényes kérdésekben, különösen az újabb tagországokban és a legsebezhetőbb csoportokban Európa-szerte;

4. felszólítja a Bizottságot, hogy mérje fel az európai fogyasztók pénzügyi kultúrájának szintjét, és vegye számba a pénzügyi ágazattal kapcsolatos meglévő tudatosság-növelő programokat annak érdekében, hogy a további tevékenységek mellé hozzáadott értéket biztosítson; felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa és tegye közzé a pénzügyi kultúra szintjének emelését célzó programokkal kapcsolatos legjobb tagállami gyakorlatokat;

5. hangsúlyozza a határokon átnyúló ügyletek ösztönzésének fontosságát a választás szabadságának és a versenypolitika szerepének növelése, valamint a felelős fogyasztásra való nevelés érdekében, annak biztosítására, hogy a fogyasztóknak az ár, minőség és választék szempontjából a legjobb választási lehetőségek álljanak rendelkezésükre, különösen az alapvető áruk és szolgáltatások tekintetében: élelmiszerek, lakhatás, valamint olyan szolgáltatások, mint az oktatás, egészségügy, energia, közlekedés és telekommunikáció; hangsúlyozza, hogy különösen a szolgáltatási piac fokozott liberalizációjára van szükség a verseny ösztönzése, és ezáltal a fogyasztói árak csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi szolgáltatási ágazatban ösztönözzék az innovációt a fogyasztók kedvezőbb választási lehetőségeinek biztosítása érdekében;

6. hangsúlyozza, hogy a belső piac megvalósításának elsődleges célként kell szerepelnie; elismeri, hogy az euró bevezetése pozitív szerepet játszott a tranzakciós díjak csökkentésében, a fogyasztók számára a szomszédos országokban alkalmazott árak összehasonlításának megkönnyítésében, és a belső piaci kiskereskedelem potenciáljának növelésében; arra ösztönzi az új tagállamokat, hogy folytassák a reformokat annak érdekében, hogy a maastrichti kritériumok teljesítését követően haladéktalanul bevezethessék az eurót, és teljes mértékben részesülhessenek a közös valuta belső piacon kifejtett pozitív hatásának előnyeiből; kéri a fennmaradó korlátozások és akadályok megszüntetését, a határokon átnyúló vásárlások, illetve szerződések, különösen a szolgáltatások tekintetében a fogyasztói bizalom biztosítása érdekében, ugyanakkor szem előtt tartva a nyelvi, kulturális és fogyasztói szokások különbségeiből adódó akadályok egyedi megközelítésének szükségességét;

7. úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megvalósítása során kiemelt figyelmet kell fordítani a fogyasztóvédelem és a fogyasztók szabad választásának biztosítására; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási termékek rendkívül összetettek, és ha a polgárokat ösztönözni akarjuk az e termékekben való részvételük növelésére, különösen ami jövőbeli nyugdíjukat illeti, a vásárlók tájékoztatását és a számukra való tanácsadást támogató kötelező érvényű szakpolitikáknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók minden rendelkezésükre álló választási lehetőséggel tisztában legyenek; hangsúlyozza azonban azt is, hogy a fogyasztóvédelem nem szolgálhat a protekcionizmus mentségéül; kiemeli, hogy a teljes mértékben integrált lakossági pénzügyi szolgáltatások piacát a piaci erők kell, hogy meghatározzák;

8. kiemeli az új és egyre növekvő mértékben használt értékesítési csatornák, mint például az e-kereskedelem fontos szerepét a belső piaci verseny, következésképpen pedig a fogyasztási kapacitás megerősítésében; azon a véleményen van, hogy a pénzügyi, banki és biztosítási piacok különösen nyitottak az e-kereskedelemre, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teremtsenek kedvezőbb feltételeket a határokon átnyúló e-kereskedelem fejlesztéséhez; kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a tagállamok által a fogyasztók és a vállalatok közti vitás ügyek elrendezésére használt különböző mechanizmusokról a hatékony mechanizmusok azonosítása és használatuk elterjesztése érdekében; ösztönzi a fogyasztóvédelem szilárd alapokra helyezését, ami különösen a pénzügyi szolgáltatások terén elengedhetetlen;

9. meggyőződése, hogy a pénzügyi piacokat illetően kulcsfontosságú kérdés az EU elfogadott és folyamatban lévő jogi szabályozásának átültetése és maradéktalan alkalmazása, továbbá a tagállamok közti harmonizáció; javasolja a már meglévő jogszabályok egységes végrehajtásának megerősítését a további szabályokra tett javaslatok előtt; tekintettel az új jogi szabályozásra, sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa be a jobb szabályozás elvét és indokolatlanul ne rójon újabb terheket a fogyasztókra és az iparra;

10. üdvözli a Bizottság részéről a belső piac jobb megismerésére tett erőfeszítéseket; kiemeli a jobb és részletesebb statisztikák szükségességét a termékek és piacok jobb ismerete és megértése érdekében, továbbá a fogyasztói csoportok támogatásának szükségességét, különösen az összetett területeken, de a magánszektor további indokolatlan terhelése nélkül; úgy véli, hogy az Európai Unió fogyasztóügyi politikai stratégiájának minden erőfeszítést meg kell tennie a nők, a fiatalok és az idősek, valamint a rászoruló fogyasztók szükségleteinek szem előtt tartása érdekében;

11. álláspontja szerint további fellépésre van szükség a kiskereskedelmi pénzügyi szolgáltatások terén; üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy kezdeményezéseket tegyen a fogyasztók határokon átnyúló választási lehetőségeinek javítására és a belső piaci mobilitás fokozására; továbbá hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelem erősítése érdekében növelni kell a banki és biztosítási ágazat hatékony felügyeletét és átláthatóságát;

12. hangsúlyozza, hogy az Európa-szerte fokozottabb fogyasztóvédelem, a hatékony és kiegyensúlyozott jogorvoslati rendszer, valamint a versenyképes termelők és értékesítők együttesen a fogyasztók javát szolgálják majd, és ez fenntarthatóbb gazdasági növekedést eredményez;

13. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a hatékony, képviseleti szerepet ellátó fogyasztói és vállalkozói szövetségek jelentősségét a fogyasztói és vállalkozói érdekek független, európai és nemzeti szintű képviseletében; rámutat arra, hogy a felelősségteljes kormányzás megkívánja az összes érdekelt féllel folytatott konzultációt az Európai Unió fogyasztóügyi politikai stratégiájának meghatározása és kialakítása során; ismételten rámutat annak fontosságára, hogy az illetékes EU-intézmények és a tagállamok együttműködésének eredményeképpen a fogyasztói panaszokról és követelésekről éves jelentés készüljön.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)
(2007/2189(INI))

A vélemény előadója: Diana Wallis

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja be a következő javaslatokat:

1. úgy ítéli meg, hogy a fogyasztóvédelmi igények jogszabállyal csak úgy teljesíthetők, ha a jogszabály jobb, egyszerűbb, és azt a Bizottság valamennyi illetékes főigazgatóságának – fogyasztói ügyek, igazságügy, szabadság és biztonság, belső piac, versenypolitika – bevonásával készítik elő;

2. hangsúlyozza, hogy a harmonizációs intézkedések irányát gondosan kell meghatározni, hogy azok a fogyasztók előtt a belső piacon felmerülő valós problémákat kezeljék; úgy ítéli meg, hogy ahol valóban szükség van a harmonizációra, ott annak teljesnek kell lennie, annak érdekében, hogy az uniós szintű fogyasztóvédelem ne legyen összetákolt, a vállalatoknak pedig ne okozzon nehézséget figyelembe venni a fogyasztóvédelmet a határokon átnyúló forgalmazás során; rámutat arra, hogy a jelenlegi helyzet ténylegesen hátráltatja az Európa-szerte kereskedni kívánó kis- és középvállalkozásokat, és zavart okoz a fogyasztók körében;

3. sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg a fogyasztói jogorvoslat kérdését, figyelembe véve a következő megfontolásokat:

- a jogszabály haszontalan, ha nem hajtható végre könnyen;

- az e-kereskedelem bővülése szükségessé teszi a jogviták alternatív rendezésének (ADR) általános érvényesítését az egész EU-ban, ami megfelel a peren kívüli eljárásokra alkalmazandó elvekről szóló ajánlások követelményeinek;[1] további munkára van szükség a jogviták online rendezésével kapcsolatban, amire a Parlament már legalább 1999 óta folyamatosan felhívja a figyelmet;

- a közösségi jogszabályokból eredő jogok hatékony érvényesítésének megóvása elsődlegesen tagállami kötelezettség; a tagállamok felelősek nemzeti (eljárás-) joguk olyan módon történő kiigazításáért, hogy e jogok azonnal érvényesíthetők legyenek a fogyasztók és a gazdasági szereplők javára; a Közösség mindenekelőtt nem rendelkezik hatáskörrel nemzeti eljárásjogi szabályok előírására; továbbá, a Szerződés 5. cikke előírja, hogy a Közösség ne tegyen többet annál, mint amit a Szerződés célkitűzéseinek elérése érdekében meg kell tennie; következésképpen az említett cikkel összhangban a nemzeti jogrendszerek egyedi sajátosságait a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venni, azáltal, hogy a tagállamok számára lehetővé teszik, hogy szabadon válasszanak a különböző, egyforma hatással járó lehetőségek közül;

- nem szabad elfelejteni, hogy az ADR-rendszerek természetüknél fogva alternatív megoldást jelentenek a hagyományos jogdogmatikához képest; az ADR alkalmazásának ösztönzése ezért a jogilag kötelező erejű alternatívák létezésétől függ, amelyek hatékony, gyorsan igénybe vehető és megkülönböztetés nélküli jogorvoslatot biztosítanak a fogyasztóknak;

- a fogyasztói jogorvoslattal kapcsolatos új bizottsági javaslatoknak az esetleges meglévő problémák, és a fogyasztók számára tervezett előnyök részletes vizsgálatán kell alapulniuk;

4. sajnálja, hogy a fogyasztóvédelemben kevés súlyt kap a kötelmi jog, és felszólítja a Bizottságot, hogy támaszkodjon a kötelmi joggal kapcsolatos projektek keretében végzett munkára, szükség esetén új elemekre helyezve a hangsúlyt;

5. ismételten felszólít arra, hogy kezdjék meg a munkát az online kötött szerződésekre irányadó általános szerződéses feltételek kidolgozására vonatkozóan.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

[1] HL L 115., 1998.4.17., 31. o.; HL L 109., 2001.4.19., 56. o.

a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részére

a közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)
(2007/2189(INI))

A vélemény előadója: Anna Hedh

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

- tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre,

- tekintettel a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre,

- tekintettel az EK-Szerződés 13. cikkére,

- tekintettel a termékek és különösen a játékok biztonságosságáról szóló, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására,

A. mivel a fogyasztóügyi politika a nemek közötti megkülönböztetéstől mentes ugyan, ám a fogyasztók nem „semlegesek”, és nem képeznek egységes csoportot, sem nemi hovatartozás, sem a kor, jövedelem, képzettség, etnikai hovatartozás vagy fogyasztói szokások stb. alapján, és ezt figyelembe kell venni a nemzeti és közösségi fogyasztóvédelmi politika összefüggésében,

B. mivel a modern fogyasztóügyi politikai stratégiának számot kell vetnie az olyan társadalmi változásokkal, mint az új korstruktúra, a nők egyre növekvő szerepe, a gyermekek részvétele a fogyasztói társadalomban, az etnikai kisebbségek beilleszkedése, az életszínvonal növekedése, valamint a gazdasági, környezeti és technológiai változások,

C. mivel a nők és férfiak, idősek és fiatalok, valamint a kulturális/etnikai kisebbségek kiegyensúlyozott részvételét a fogyasztóvédelmi politika fejlesztésében és folytatásában meg kell erősíteni annak érdekében, hogy az említettek védelmét szolgáló megfelelő intézkedések szülessenek,

D. mivel a fogyasztói biztonság és a fogyasztóvédelem tekintetében a nők, a férfiak és a gyermekek különbözőképpen vannak kitéve bizonyos termékek, például vegyszerek vagy gyógyszerek káros hatásainak, és mivel alaposabb kutatások szükségesek e területen a kockázatot jelentő termékek beazonosításához, mivel a biológiai tényezők nem az egyetlen okai annak, hogy a nők kitettsége bizonyos termékek iránt nagyobb, hanem szerepet játszanak szociális tényezők, például a végzett munka jellege is,

E. mivel a fogyasztóvédelmi politikának a termékek eladásán és vásárlásán túl a közszféra vagy a magánszféra által forgalmazott szolgáltatásokra is ki kellene terjednie, és megfelelő védelmet kellene nyújtania e területen a kiszolgáltatott helyzetű fogyasztók számára, így például a nők, az idősek és a hátrányos helyzetű csoportok számára, akik gyakrabban válnak a kevéssé lelkiismeretes szolgáltatók áldozataivá,

F. mivel a gyógyszerek elkészítésénél nem vesznek figyelembe nemek szerinti sajátos szempontokat; mivel új gyógyszerek tesztelésénél a tesztelt alanyok csupán 20%-a nő; mivel ha egy gyógyszert nem teszteltek külön nőkön, akkor könnyen megeshet, hogy a gyógyszer a nők esetében nem hatékony, és ismeretlen mellékhatásokat vált ki,

1. ismételten felhívja a figyelmet a nemekkel kapcsolatos kérdéseknek a fogyasztóügyi politikában játszott szerepére, és kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot az e területen elért eredményekről;

2. hangsúlyozza, hogy a mutatók és statisztikák kidolgozásakor a nemi, korosztálybeli és etnikai dimenziót is figyelembe kell venni, ha meg kívánjuk határozni az egyes fogyasztói csoportoknál jelentkező problémás területeket;

3. sürgeti a Bizottságot és az Európai Fogyasztói Központok Hálózatát, hogy mindig vegyék figyelembe a nemi, korosztálybeli és etnikai vonzatokat a fogyasztók tájékoztatása során;

4. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges jogszabályi és közigazgatási rendelkezést, amellyel biztosítható, hogy az Európai Unióban forgalmazott fogyasztási javak ne veszélyeztessék a fogyasztók, és különösen a nők és a gyermekek egészségét és biztonságát;

5. sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a nemi kérdések szempontjából kiegyensúlyozott hozzáállásra a fogyasztókkal, illetve a fogyasztói csoportokkal való konzultációk során;

6. ismételten arra szólít fel, hogy a fogyasztóügyi politikák kialakításakor szenteljenek nagyobb figyelmet az olyan csoportoknak, mint a nők, az idősek és a fiatalok, az etnikai kisebbségek, és különösen a bevándorló nők;

7. kéri a tagállamokat, hogy a fogyasztóügyi politika kialakításának kiegyensúlyozott feltételei érdekében ösztönözzék a nemzeti intézmények és fogyasztói szervezetek együttműködését, és támogassák a fogyasztók jobb tájékoztatására irányuló projekteket, megkülönböztetett figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb fogyasztói csoportokra;

8. a terhesség alatti fogyasztás vagy használat esetén veszélyes termékekről és viselkedésmódokról – különösen a dohányzás és a passzív dohányzás, az alkoholfogyasztás, de ugyanakkor a terhesség alatt kockázatot jelentő egyéb termékek, úgymint gyógyszerek vagy vegyszerek fogyasztásának káros hatásairól is – szóló tájékoztató kampányok szervezésére szólít fel a fogyasztói tudatosság növelése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a gyártókat arra, hogy e kockázatot egyértelműen tüntessék fel a kérdéses termékek csomagolásán, megfelelő tájékoztatást biztosítva a várandós nők számára; kéri az európai intézményeket, és mindenekelőtt az Európai Gyógyszerügynökséget, a nemzeti intézményeket és a fogyasztói szervezeteket, hogy járjanak közben a gyógyszeriparnál és a gyógyszeripari szervezeteknél annak érdekében, hogy a régi és új gyógyszerek készítésénél vegyék figyelembe az e gyógyszereket fogyasztó csoportok különbözőségét, és elsősorban a fogyasztók nemét;

9. kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a vállalkozásoknál az új technológiák, elsősorban az internet önkéntes használatát a fogyasztók egyes termékek jellegéről és lehetséges kockázatairól történő tájékoztatásában, különösen a sérülékenyebb személyek, úgymint a nők, a gyermekek és az idősek körében;

10. kéri a Bizottságot, hogy kísérje nagyobb figyelemmel a nemzeti fogyasztóvédelmi politikákat annak érdekében, hogy minden egyes fogyasztó bárhol Európában, az Európai Unió valamennyi tagállamában egyenlő hatékonyságú védelmet élvezve vásárolhasson;

11. mivel a belső piaci kiskereskedelem fejlődésének egyik legnagyobb akadálya a fogyasztói szerződések és az ellentételezés területén mutatkozó egyértelműség hiánya, támogatja a Bizottság olyan mintaszerződések bevezetésére irányuló szándékát, melyekben ugyanazok az alapvető fontosságú elemek szerepelnének az Európai Unió valamennyi tagállamában;

12. megítélése szerint nagyobb figyelmet kell szentelni az alkoholtartalmú termékek forgalmazásának és piacra bocsátásának, beleértve az alacsony alkoholtartalmú termékeket is, amelyek fogyasztói célközönsége elsősorban a fiatalok közül kerül ki, és olyan módot kell találni, amellyel jobban kezelhetők az alkoholfogyasztással és e fogyasztás szükséges csökkentésével, valamint a fogyasztók egészségével és a biztonságossággal kapcsolatos problémák; kéri a Bizottságot, hogy kritikus módon értékelje az alkoholtartalmú termékek forgalmazási módjait, és javasoljon megfelelő intézkedéseket az egészség és biztonság, valamint a fogyasztók és elsősorban a fiatalok magatartása közötti jobb egyensúly biztosítása érdekében;

13. kéri a Tanácsot, a Bizottságot, és a tagállamokat, hogy – függetlenül az azokat alkotó termékektől – biztosítsák valamennyi játék biztonságosságát a gyermekekre nézve; kéri a Bizottságot, hogy a játékokról szóló irányelv felülvizsgálata keretében javasolja az illatanyagok, az allergén és a belső elválasztású mirigyek működését felborító anyagok, valamint a rákkeltő anyagok, a szaporodásra nézve mutagén vagy toxikus anyagok és minden rendkívül mérgező összetevő használatának teljes tilalmát.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	28.1.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Edit Bauer, Hiltrud Breyer, Edite Estrela, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Lívia Járóka, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Esther De Lange, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Doris Pack, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Teresa Riera Madurell, Eva-Britt Svensson, Anne Van Lancker, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Anna Hedh, Elisabeth Jeggle, Christa Klaß, Marusya Ivanova Lyubcheva
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Petru Filip, Eva Lichtenberger, José Ribeiro e Castro, María Sornosa Martínez

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Gabriele Albertini, Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Slavi Binev, Sebastian Valentin Bodu, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Christian Ehler, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Donata Gottardi, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in 't Veld, Piia-Noora Kauppi, Christoph Konrad, Guntars Krasts, Astrid Lulling, Gay Mitchell, Cristobal Montoro Romero, John Purvis, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Dariusz Rosati, Heide Rühle, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Olle Schmidt, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Cornelis Visser, Sahra Wagenknecht

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Daniel Dăianu, Harald Ettl, Ján Hudacký, Vladimír Maňka, Thomas Mann, Bilyana Ilieva Raeva, Margaritis Schinas

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Alfonso Andria, Metin Kazak

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat