JELENTÉS a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások

17.4.2008 - (2008/2010(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Margie Sudre

Eljárás : 2008/2010(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0158/2008
Előterjesztett szövegek :
A6-0158/2008
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások

(2008/2010(INI))

Az Európai Parlament,

-    tekintettel a Bizottság 2007. szeptember 12-i, „A legkülső régiókra vonatkozó stratégia:eredmények és kilátások” című közleményére (COM(2007)0507), valamint a 2004. május 12-i (COM(2004)0343) és augusztus 23-i (COM(2004)0543), „A legkülső régiókkal fennálló partnerség megerősítéséről” című közleményeire,

-    tekintettel az EK-Szerződés 299. cikkének (2), a legkülső régiók sajátosságaira vonatkozó bekezdésére, amelynek helyébe a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. és 355. cikkei lépnek, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára,

-    tekintettel a 2007. december 14-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetéseinek (60) bekezdésére,

-    tekintettel a legkülső régiók XIII. elnöki értekezletének 2007. október 5-én, Madeirán aláírt zárónyilatkozatára,

-    tekintettel a legkülső régiókra vonatkozó, 2001-ben és 2005-ben elfogadott állásfoglalásaira,

-    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

-    tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság véleményére (A6-0158/2008),

A. mivel az Azori-szigeteket, a Kanári-szigeteket, Guadeloupe-ot, Francia Guyanát, Madeirát, Martinique-et és Réunion-t halmozottan hátrányos helyzetük állandósága és intenzitása jellemzi, közte az európai kontinenstől való jelentős távolságuk, elszigeteltségük és elzártságuk, a hátrányos domborzati tényezők és éghajlati viszonyok, valamint a piacok szűkössége,

B.  mivel a Guadeloupe-tól adminisztratív és politikai értelemben elkülönülő Saint-Martin és Saint-Barthélemy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a Lisszaboni Szerződés által módosított EK-Szerződés) 349. és 355. cikkében név szerint szerepelnek az új legkülső régiók (RUP) között,

C. C. tekintettel a legkülső régiók gazdasági szerkezetére, amelyet a mezőgazdasággal és a halászattal való szoros kapcsolat jellemez, amelyek a szolgáltatásokhoz (különösen az idegenforgalomhoz) hasonlóan igen jelentős munkahelyteremtő potenciállal rendelkező gazdasági ágazatok ezekben a régiókban,

D.  mivel a legkülső régiók társadalmi-gazdasági téren függenek kizárólagos gazdasági övezeteik halászati erőforrásaitól, és mivel halászati övezeteik biológiai szempontból nagyon sérülékenyek,

E.  mivel a legkülső régiók közvetlen földrajzi környezete csak igen korlátozott piaci lehetőségeket kínál, miközben a legkülső régiók piacai rendkívüli módon vonzók a nem EU-tag szomszédos országok számára,

F.  mivel a legkülső régiók teljes mértékben függenek a közlekedési eszközöktől, s mivel a személy- és áruszállítás többletköltségei, a járatsűrűség és a kiszolgálás elégtelen volta, a magas díjszabás, a regionális szintű közlekedés megteremtésének vagy fenntartásának nehézségei komoly akadályt jelentenek a legkülső régiók gazdasági fejlődése és megközelíthetősége szempontjából,

G. mivel az elmúlt három év folyamán a legkülső régiókat közvetlenül érintették az olyan, jelentős közösségi reformok, mint a pénzügyi terv, a regionális politika 2007-2013, az EHA, az ERFA, az állami segélyek, a cukor- és banánpiac közös szervezése és a mezőgazdaságra és halászatra vonatkozó POSEI rendszer reformja, és mivel ezek a változások gyakran súlyos következményekkel jártak e régiókra nézve,

H. mivel az Unió politikai prioritásai, amelyeknek összhangban kell lenniük a globalizáció nyomására vállalt egyre kényszerítőbb nemzetközi – például a WTO előtti –kötelezettségvállalásokkal, olykor ellentétesek a legkülső régiók érdekében hozott egyes intézkedésekkel,

I.   mivel a 12-tagúból 27-tagúvá bővült Európai Unióban a legkülső régiók jócskán veszítettek súlyukból,

J.   mivel a legkülső régiókat gyakran csupán a közösségi vagy nemzeti források segítségével fenntartott régióknak tekintik, a finanszírozás pozitív hatásairól pedig nem ejtenek szót, s a róluk alkotott képet kevéssé ellensúlyozza az a valós hozzáadott érték, amelyet az Unió számára környezeti, kulturális vagy geostratégiai szempontból, illetve az űrkutatás szempontjából jelentenek, s amely előnyök nem láthatók közvetlenül,

K. mivel a legkülső régiók Európa olyan értékes hídfőállásai a Karib-térségben és a Mercosur szomszédságában, illetve Afrika partjai mentén az Indiai- és az Atlanti-óceánban, amelyek révén az EU a világ legnagyobb, 25millió km2 kiterjedésű, kizárólagos gazdasági térséget alkotó, forrásokban gazdag tengeri területét mondhatja magának,

A legkülső régiók érdekében létrehozott megerősített partnerség eredményei

1.  üdvözli, hogy a Bizottság három évvel azt követően, hogy olyan nagyra törő politikai dokumentumokat tett közzé, mint a „Legkülső régiók megerősített partnerségéről” szóló említett közlemények, most új közleményt nyújt be a kérdésről;

2.  az érintett politikák összetettsége és a tárgyalt témák nagy száma miatt azt kéri, hogy a Bizottság ne szüntesse meg a DG REGIO legkülső régiókkal foglalkozó osztályát, és a tevékenységének zavartalan folytatásához szükséges nélkülözhetetlen eszközök biztosítása érdekében növeljék jelentősen az osztály létszámát;

3.  megállapítja, hogy a közlemény különösen pozitív mérleget von a Bizottság tevékenységéről, holott az intézmény számos büszkén hangoztatott intézkedése csak részben felel meg a legkülső régiók igényeinek (nevezetesen a közlekedés, az elérhetőség, a kutatás, a halászat és a regionális együttműködés területén), és egyetlen utalás sem esik arról, hogy a legkülső régiók milyen nehézségekkel találják szembe magukat és milyen erőfeszítéseket tesznek, például az állami támogatási rendszereket megújításakor;

4.   megállapítja, hogy a strukturális alapokból érkező támogatás továbbra is jelentősen hozzájárul a legkülső régiók fejlesztéséhez; azt kívánja ugyanakkor, hogy e régiók kohéziós szintjének mérésére a közösségi átlaghoz viszonyított GDP-n kívül más indikátorokat is használjanak, és hogy a kohéziós politikát ágazatokat átfogó megközelítésben jobban hangolják össze a többi közösségi politikával, a szinergia növelése érdekében; kéri, hogy a Bizottság mutasson nagyobb rugalmasságot, valamint jelenlegi és jövőbeni politikáit igazítsa jobban a legkülső régiók valós helyzetéhez, az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdése alapján;

5.  tudomásul veszi a POSEI (mezőgazdaság és halászat) keretében, valamint a cukornád-, rum- és banánágazatokban elért kielégítő eredményeket; szükségesnek tartja a folyamatban lévő nemzetközi tárgyalások és a WTO-ban kezdeményezett eljárások következtében e mezőgazdasági ágazatokban esetlegesen jelentkező pénzügyi következmények tényleges figyelembe vételét; a POSEI félidős felülvizsgálatának és a differenciált adórendszer értékelésének közeledtével továbbra is fokozott figyelemmel kíséri a fejleményeket;

6.   támogatja azt az elgondolást, hogy a legkülső régiók esetében olyan politikákra és intézkedésekre alapuló stratégiára van szükség, amelyek nem függenek sem átmeneti kritériumoktól, sem pedig konjunkturális vagyoni változásoktól, illeszkednek az egyes régiók különféle igényeihez, valamint választ jelentenek az e régiókat sújtó állandó nehézségekre,

7.   kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe egyrészt a legkülső régiók sajátosságait és a köztük fennálló különbségeket, másrészt az integrált európai tengerpolitikában játszott szerepüket, tervébe pedig illesszen bele e régiók halászati ágazatait támogató intézkedéseket: úgy véli, hogy a Bizottságnak pozitív megkülönböztetést kell biztosítania a legkülső régiók flottái számára a partjaik mentén meglévő halászati erőforrásokhoz való hozzáférésben, és különös figyelemmel kell megőriznie a kisüzemi halászat fenntartható jellegét;

A legkülső régiók érdekében létrehozott megerősített partnerségének érett szakasza

8.  sajnálja, hogy az érett szakasz keretében a Bizottság javaslatai nagyrészt a már létező vagy éppen életbe lépő intézkedésekre vonatkoznak (TEN-T, TEN-E, 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram, a versenyképességről és innovációról szóló keretprogram vagy regionális politika); további információt kér a legkülső régiók számára e lehetőségek megvalósítása céljából nyújtott konkrét és működési eszközökkel kapcsolatban;

9.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a legkülső régiókhoz kapcsolódó többletköltségek kompenzálási módszerének kidolgozása céljából a Bizottság egyre növekvő fontosságot tulajdonít a legkülső régiók számára kialakított közösségi politikák és eszközök értékelési eszközeinek, illetve egyre nagyobb hangsúlyt helyez az e régiókat sújtó hátrányok számszerűsíthető hatásainak becslésére;

10. azt kéri, hogy az intézkedések egyre inkább aritmetikai indoklásának figyelembevételére irányuló tendencia ne szolgáljon ürügyként az EU legkülső régiókkal kapcsolatos politikája egy részének megkérdőjelezésére, vagy a legkülső régiók intézményi és gazdasági szereplőinek túlságosan nehéz feltételek megkövetelése révén történő elbizonytalanítására;

11. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Kereskedelmi Főigazgatóság meg sem fontolja a legkülső régiók sajátosságainak figyelembevételét a gazdasági partnerségi megállapodások tárgyalásakor, és nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy továbbra is keresse az olyan kompromisszumos megoldásokat, amelyek szem előtt tartanák az AKCS országokkal kötendő megállapodások keretében érintett legkülső régiók érdekeit;

12. kéri, hogy a Bizottság bizonyítsa tettekkel, hogy valóban támogatja a legkülső régiók regionális beilleszkedését, és töltse meg valódi jelentéssel a 2004-ben megígért „tágabb szomszédság cselekvési tervet”;

13. aggodalmának ad hangot a Bizottság által a közlekedés terén javasolt egyes intézkedésekkel kapcsolatban, különös tekintettel az egyes szükségletek felmérésére vagy a környezeti externáliák figyelembevételére; ismét megerősíti, hogy e tekintetben, nevezetesen a polgári légi közlekedésnek az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (ETS) való beillesztését illetően, a legkülső régiókat egyedi elbánásban kell részesíteni, nehogy a nehéz elérhetőség kompenzálására tett erőfeszítések kárba vesszenek;

14. 12. úgy véli, hogy a közösségi intézkedéseknek a kezdeményező kedv katalizátoraiként kell hatniuk, hogy a legkülső régiókból kiindulva – a köz- és magánszféra partnerségeinek keretében – kiválósági központok jöjjenek létre az olyan ágazatokra támaszodva, amelyek képesek javukra fordítani a kedvező adottságokat és a felgyülemlett szakmai ismereteket, például a hulladékkezelést, a megújuló energiaforrásokat, az energetikai önellátást, a biodiverzitást, a tanulói mobilitást, az éghajlattal foglalkozó kutatásokat vagy a válságkezelést;

15  emlékeztet rá, hogy számos, a legkülső régiókat illetően folytatandó vagy megindítandó cselekvés és program jelentős mértékben hozzájárulhat a kitűzött közösségi és nemzetközi prioritások megvalósításához olyan területeken, mint az éghajlat felmelegedése, a biodiverzitás megóvása, a megújuló energiák, a fejlődő országok egészségügye, az élelmezés, a gazdasági és termelőtevékenységek diverzifikációja; üdvözli ezért a NET-BIOM program végrehajtását, amely jelentős példája a legkülső régiók alkotta potenciálnak a tudományos kutatás terén; ugyanakkor felveti, hogy a végrehajtott számos projekt és a legkülső régiók kiterjedt potenciálja ellenére az utóbbiak bevonása az Európai Kutatási Térségbe (EKT) még mindig erőtlen;

Vita a legkülső régiókkal kapcsolatos uniós stratégia jövőjéről

16 üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a legkülső régiók érdekeit szolgáló stratégia jövőjét nyilvános konzultáció formájában vitassák meg, amelynek eredményei alapján 2009 előtt egy újabb javaslat kerülne kidolgozásra;

17. ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy ez a vita ne korlátozódjon csupán az említett, mégoly megkerülhetetlen kérdésekre (az éghajlatváltozásra, a demográfiai változásokra és a migráció kezelésére, a mezőgazdaságra és a tengerpolitikára),

továbbá úgy véli, hogy a vitának szükségszerűen ki kell terjednie a lisszaboni stratégia legkülső régiók vonatkozásában történő végrehajtására;

18. határozottan kéri, hogy tűzzék napirendre a vitát az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdéséről (majd az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. és 355. cikkéről), amely a legkülső régiók érdekében folytatott uniós politika sarokkövét képezi, és amelynek alapján a Bizottság szolgálatai foglalkoznak e régiókkal, ezáltal biztosítva a kérdéskör számára a megfelelő jogi, intézményi és politikai súlyt;

19. hangsúlyozza a közszolgáltatások jelentőségét a legkülső régiók gazdasági, szociális és területi kohéziója szempontjából, nevezetesen a légi és tengeri közlekedés, a posta, az energia és a távközlés ágazataiban;

20. kéri, hogy sürgősen fogadjanak el intézkedéseket az e tekintetben az EU legmagasabb mutatóival rendelkező legkülső régiókat jellemző tartós munkanélküliség, szegénység és a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőtlenségek elleni harc érdekében;

21. felkéri a Bizottságot, hogy támogassa azokat a tagállamokat, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 355. cikke (6) bekezdésében szereplő áthidaló záradék alkalmazását tervezik;

22. úgy véli, hogy a legkülső régiók lehetőséget jelentenek az Unió számára az éghajlati rendellenességekkel kapcsolatos jelenlegi gondolkodás szempontjából, a rendellenes események megfigyelése, a károk megelőzése, a katasztrófákra adandó válaszok és az ökoszisztémák megóvása tekintetében egyaránt; ezért kéri, hogy a Tanács mihamarabb fogadja el az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amely kifejezetten a legkülső területek sajátosságaival foglalkozik; szeretné továbbá, ha a Bizottság javaslatai – amelyek az EU válaszadási képességét kívánják fokozni katasztrófahelyzetek esetén – támaszkodnának az e régiók földrajzi elhelyezkedéséből eredő szaktudásra;

23. szeretné, ha a bevándorlásra vonatkozó jövendő közös politika megkülönböztetett figyelemmel kezelné a legkülső régiók helyzetét, amelyek mind az Unió megannyi külső határát jelentik, és amelyeket kevésbé előnyös helyzetű harmadik országok öveznek, illetve igen erős migrációs nyomásnak vannak kitéve, amely – a közösségi átlagot még mindig erősen felülmúló demográfiai növekedéssel párosulva – aggasztó gazdasági és szociális feszültséget eredményez ezekben a régiókban;

24. kéri, hogy a legkülső régióik mezőgazdaságának közösségi támogatása, amely a többi témánál vázlatosabban szerepel, legyen elmélyültebb megfontolások tárgya a valódi tétek azonosítása, a helyi önellátás irányába történő fejlesztés szükségessége, a termelők jövedelemszintje, a termelői szervezeteknek adott, a termékeik piacra juttatását elősegítő támogatások, a környezetvédelmi dimenzió jelentősége, valamint a gazdasági partnerségi megállapodások és a Latin-Amerika több régiójával jelenleg tárgyalási szakaszban álló jövőbeni szabadkereskedelmi megállapodások által megvalósított kereskedelmi nyitás következményei tekintetében;

25. úgy véli, hogy a legkülső régiókat az Unió tengerpolitikájának középpontjába kell helyezni, és síkra száll annak érdekében, hogy az e kérdésről folyó vita elsősorban arra a szerepre összpontosítson, amelyet e régiók a tengerek, óceánok és tengerparti övezetek fenntartható kiaknázása, illetve a tengerek nemzetközi igazgatása szempontjából játszhatnak;

26. kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a többi érintett EU-intézményt, hogy a jövőben hatékonyan és a célnak megfelelő módon biztosítsanak közösségi forrásokat a legkülső régiók támogatását szolgáló, valamint az elkülönült helyzetük miatt fennálló hátrányos helyzetüket ellensúlyozó uniós stratégia számára

27. javasolja, hogy az elmélyült gondolkodást mindenképpen terjesszék ki olyan területekre is, mint a helyi piacok szűk keresztmetszetének tágítására alkalmas eszközök, az egyre nyitottabb versenykörnyezet, a legkülső régiók európai kontinentális piacra vagy saját földrajzi övezeteik piacaira való nehéz kijutása, valamint az ERFA/EFA és az ERFA/DCI forrásaiból történő finanszírozás rugalmasságának javítása a szomszédos országokkal való együttműködési projektek esetében, illetve a legkülső régiók tényleges részvétele az innovációval és a digitális szakadék áthidalásával kapcsolatos európai politikákban annak érdekében, hogy e régiók lakossága maradéktalanul hozzáférhessen az új technológiáknak köszönhető médiához és távközlési eszközökhöz, például a szélessávú internetes kapcsolathoz;

28. hangsúlyozza, hogy a vita sikeres kimeneteléhez szükséges partnerséget ne korlátozzák kizárólag az európai, nemzeti és helyi közintézményekre, hanem a múlthoz hasonlóan adjanak alkalmat arra is, hogy a gondolkodásba bekapcsolódhasson a legkülső régiók olyan strukturált szervezetek által képviselt teljes gazdasági rendszere, amelyek a mindennapi gyakorlatban is megélik a közösségi politikák hatásait; kéri a Bizottságot, hogy a Brüsszelben 2008. május 14-én és 15-én megrendezendő partneri konferenciát követően mihamarabb adjon ki új közleményt a vita során tett előrelépésről;

29. úgy véli, hogy az EU európai földrészen kívüli hídfőállásait alkotó legkülső régiók endogén és fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében a legjobb stratégia e régiók sajátos ütőkártyáinak felhasználása, nevezetesen a történelmük, valamint kulturális, művészeti és építészeti örökségük teljes – és az Unió által megőrizendő – gazdagságára kiterjedő turizmus révén;

°

°    °

30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a legkülső régiók nemzeti, regionális és helyi hatóságainak, valamint a legkülső régiók elnöki értekezlete soros elnökének.

INDOKOLÁS

Bevezetés

Az Európai Unió legkülső régióinak jogi elismerése csak fokozatosan és késve, az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében történt meg.

Az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Madeira, Martinique és Réunion számos egyedi sajátossággal rendelkezik, ezért esetükben a közösségi politika kiigazítható, az európai térbe történő beilleszkedésük elősegítése érdekében.

A lisszaboni szerződés 299. és 311a. cikke, amelyek az EK-Szerződés 299. cikke (2) bekezdésének helyébe lépnek, kiegészítik ezt a sort a Saint-Martin szigetekkel és a Saint- Barthélemy szigetekkel, amelyek mind közigazgatási, mind politikai téren függetlenné váltak Guadeloupe-tól. Ezt a két szigetet tehát az Európai Unió legkülső régiói közé tartozó két területnek kell tekinteni.

A legkülső régiók problematikája ugyanakkor túlmutat a gazdasági, társadalmi és területi fejlődésben tapasztalt elmaradottságukon. A legkülső régiók egyúttal politikai kihívást is jelentenek. Ezek a régiók ugyanis olykor szabadon, maguk döntöttek amellett, hogy az EU szerves részei kívánnak lenni, és reményeikben nem szabad csalatkozniuk. Ezek a régiók az Európai Uniónak világméretű kiterjedést adnak, és a többi nagy gazdasági területi egységekkel való kapcsolattartás terén az EU hídfőállásainak tekinthetők.

A Bizottság közleményének tárgya a 2004-ben meghirdetett, a "legkülső régiókkal fennálló megerősített partnerség" első mérlegének felállítása, meghatározva, mi minden történt azóta a partnerkapcsolat érettnek nevezett második szakaszában, és vitát készítve elő ezen stratégia jövőjéről.

A legkülső régiókkal fennálló megerősített partnerség mérlege

A Bizottság megítélése szerint a "megerősített partnerség" első szakaszának mérlege rendkívül pozitív: számos átfogó és egymást kiegészítő közösségi intézkedést fogadtak el a legkülső régiók javára, hozzájárulva a gazdasági és társadalmi helyzet javulásához ezekben a térségekben.

A "megerősített partnerség" három tengelye (a megközelíthetőségi deficit csökkentése, a versenyképesség növelése és a regionális integráció) továbbra is megmarad, hiszen ezek jól megfelelnek a legkülső régiók prioritásainak.

Az előadó a maga részéről úgy véli, hogy a mérleg túlzottan kedvező képet ad (részeiben mindenképpen). Bármennyire is dicséretes szándék áll a kimutatott eredmény mögött, megrajzolásának kontúrjai túlságosan erősek, és a közlemény sajnos sohasem tükrözi az egyes ügyekkel kapcsolatban tapasztalt nehézségeket.

A legkülső régiókkal fennálló megerősített partnerség érett szakasza

A Bizottság megítélése szerint a legkülső régiók érdekeit szolgáló stratégiának immár a második, "érettnek" nevezett szakaszába kell lépnie, különösen a FEDER és a FED összehangolására irányuló erőfeszítések, a legkülső régióknak az európai kutatási térségbe történő integrálása vagy a SIEG helyi piaci igényekhez való igazítása tekintetében.

A Bizottság következésképpen azt kívánja, hogy minden tengelyt fejlesszenek tovább, mintegy harminc kiegészítő intézkedés elfogadása, illetve alkalmazása révén.

Ezen intézkedések között a legérzékenyebb olyan iránymutatások megvalósítása, amelyek célja a legkülső régiók hátrányos helyzetéből fakadó számszerűsíthető hatások felmérése.

Még ha valamennyi partner elismeri is, hogy szükség van egy, a legkülső régiók többletköltségeinek számszerűsítésére szolgáló metodológiára, a jelentéstevő mégis kéri, hogy az Európai Parlament maradjon éber ebben a kérdésben, nehogy sor kerülhessen a legkülső régiók érdekeit szolgáló intézkedés mesterséges meggyengítésére.

Egy túlságosan szisztematikus metodológia aránytalan volna, és nem venné tekintetbe az egyes legkülső régiók egyedi jellegzetességeit, amelyek bizonyos esetekben össze sem hasonlíthatók az európai földrész viszonyaival.

Ezen kívül az a tény, hogy az európai alapok megfelelő kezelésének magától értetődő elve alapján a közösségi politikák és eszközök értékelésének egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, nem járhat azzal a következménnyel, hogy általános értelemben megkérdőjelezhető legyen az Unió fellépése a legkülső régiók érdekében.

A metodológiának e keretek között egyúttal tiszteletben kell tartania az arányosság elvét, és nem hozhat létre felesleges statisztikai eszközöket, amelyek a "túl magas költségek, korlátozott felhasználásért" kockázatával járnak.

A legkülső régik érdekében kialakított stratégia jövője

A Bizottság vitát indított a stratégia jövőjéről, a hangsúlyt négy fő kihívásra helyezve: éghajlatváltozás, demográfiai változások és a migrációs áramlások kezelése, mezőgazdaság, tengeri szakpolitika.

A nyilvános konzultáció eredményei hozzájárulnak majd egy új közlemény kidolgozásához a legkülső régiókkal fennálló partnerség jövőjéről. Az Európai Parlament vállalja az e téren rá háruló felelősséget, és érdeklődést tanúsít az elgondolás ezen jelentés útján történő megismerése iránt.

Az előadó örömét fejezi ki a Bizottság kezdeményezése miatt, ugyanakkor úgy véli, hogy a választott témakörök nem fedik le teljes mértékben a legkülső régiók legfőbb aggályait, és ez azzal a kockázattal jár, hogy a jövőbeli stratégia hatásai gyengébbek lesznek.

Az előadó véleménye szerint a továbbgondolkodás megkerülhetetlen témái többek között a 299. cikk (2) bekezdésének (és később a lisszaboni szerződés 299. és 311a. cikkének) hatálya, a hagyományos mezőgazdaság megőrzése, a szerkezetmeghatározó – például a cukornád, rum és banán – ágazatok fejlesztésének megerősített támogatása, az állami támogatások kérdése, a differenciált adórendszerek fenntartása, az intézkedések értékelési feltételei, a többletköltségek kompenzálása és a helyi ütőkártyák érvényesítése.

A 311a. cikk (6) bekezdése egy új rendelkezést ír elő, amely egyes tengerentúli országok és területek számára lehetővé teszi, hogy az Európai Tanács határozatát követően a legkülső régiókhoz tartozzanak. Az előadó azt szeretné, hogy a Bizottság kötelezze el magát a lehető legmagasabb szinten tervezett változtatások előkészítésében érintett tagállamok mellett, hogy megkönnyítse ezen területek számára az új státuszuk felé vezető utat.

Következtetés

A saját kezdeményezésű jelentés céljai: biztosítani a legkülső régiók gazdasági fejlődésének feltételeit, és ezáltal valódi felvirágzást garantálni a tengerentúli lakosságcsoportok számára, megerősíteni vállalataik és térségeik versenyképességét, valamint erősíteni azt a meggyőződést, hogy Európa jövője a távol fekvő területein is múlik.

Ennek megfelelően erősíteni kell a hatályos szabályoktól való lehető legszélesebb elhajlás alkalmazásának gondolatát, a legkülső régiók konkrét problémáinak megoldására leginkább alkalmas eszközökkel, és szükség esetén a szóban forgó regionális valósághoz igazított felmentések alkalmazásával, de anélkül, hogy ez veszélybe sodorhatná az általános közösségi érdekeket.

A strukturális felzárkózás megelőző szakaszait követően az európai programok új nemzedékének elő kell készítenie az út megnyitását a legkülső régiók szükséges gazdasági diverzifikációja előtt, és nem szabad megelégedni a fejlődés terén nagyrészt az Európai Uniónak köszönhetően már elért vívmányok fenntartásával.

A legkülső régiók ütőkártyáinak érvényesítése az egyedül alkalmas stratégia endogén és fenntartható fejlődés biztosítására a legkülső régiókban: már nemcsak a fenntartásról, a megőrzésről és a megvédésről van szó, hanem a vonzásról, a terjesztésről és az együttműködésről.

VÉLEMÉNY a Halászati Bizottság részéről (14.4.2008)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról: eredmények és kilátások
(2008/2010(INI))

A vélemény előadója: Pedro Guerreiro

JAVASLATOK

A Halászati Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a megállapított javulás ellenére új befektetésekre van még szükség a halászati szakemberek munkakörülményei, az infrastruktúra és a halászatot segítő kikötői berendezések javítása, illetve a legkülső régiók flottáinak felújítása és modernizálása érdekében,

B.   mivel a flották többségükben elhasznált és egyes legkülső régiókban néha 30 évnél idősebb hajókból állnak, és a flották felújítására szolgáló közösségi támogatások megszüntetése hátrányt fog jelenteni számukra az európai kontinens flottáinak szerkezetéhez képest meglévő lemaradásuk felszámolása tekintetében,

C.  mivel a legkülső régiók társadalmi-gazdasági téren függenek a kizárólagos gazdasági övezeteik halászati erőforrásaitól, és mivel halászati övezeteik biológiai szempontból nagyon sérülékenyek,

1.   hangsúlyozza a halászati ágazat jelentőségét a társadalmi-gazdasági helyzetet, a foglalkoztatást, valamint az állandósult strukturális hátrányban lévő gazdasággal rendelkező, és kevés diverzifikációs lehetőséggel bíró legkülső régiók gazdasági és társadalmi kohéziójának előmozdítását illetően;

2.   úgy véli, hogy a Bizottságnak pozitív megkülönböztetést kell biztosítania a legkülső régiók flottái számára a partjaik mentén meglévő halászati erőforrásokhoz való hozzáférésben, és különös figyelemmel kell megőriznie a kisüzemi halászat fenntartható jellegét;

3.   úgy véli, fenn kell tartani és meg kell erősíteni a legkülső régiók halászati ágazatait segítő közösségi támogatásokat, köztük a távoli fekvés miatt az egyes legkülső régiók halászati termékeinek forgalomba hozatalához kapcsolódó többletköltségekre vonatkozó kompenzációs programot („halászati POSEI”); ebben az értelemben védi azt az elgondolást, hogy ezt a programot nem kellene időben korlátozni, hiszen a távoli fekvés állandó, és nagyra értékeli a 2008. évi közösségi költségvetés e programra vonatkozó előirányzatainak növelését;

4.   szükségesnek ítéli, hogy új, hatékonyabb és az időbeli korlátozási kritériumoktól, a konjunkturális vagy mesterséges körülményekből eredő gazdagság változásától független intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy előmozdítsák a legkülső régiók arra vonatkozó képességét, hogy szembe nézzenek azokkal a folyamatos strukturális kényszerekkel és hátrányokkal, amelyeknek alá vannak vetve, különösen a halászat ágazatában;

5.   kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe egyrészt a legkülső régiók sajátosságait és a köztük fennálló különbségeket, másrészt az integrált európai tengerészeti politikában játszott szerepüket, tervébe pedig illesszen bele e régiók halászati ágazatait támogató intézkedéseket, elsősorban a következő pontokra vonatkozóan:

- a legkülső régiók kizárólagos gazdasági övezeteinek megfelelő övezet „kizárólagos hozzáférésű övezetnek” történő kijelölése annak érdekében, hogy biztosítsák a tengeri ökoszisztémák, a halászati tevékenység és az érintett helyi közösségek életképességét;

- e vizek potenciáljának tengeri erőforrásokkal kapcsolatos lehetőségeinek tudományos értékelése és a közös halászati politikában megfogalmazott elővigyázatossági elvnek megfelelően, a legkülső régiókkal szomszédos kizárólagos gazdasági övezet odaítélése ezen régiók helyi flottái számára;

- a viszonylagos stabilitás elvének megfelelően a halászati erőkifejtés növekedése és egyes felszereléseknek a nagyobb teljesítményű hajókon a legkülső régiókkal szomszédos kizárólagos gazdasági övezetekben való használata társadalmi-gazdasági hatásainak, valamint az egyes helyi közösségek fenntartható jellegére gyakorolt hatásának értékelése;

- közösségi támogatás biztosítása a legkülső régiók halászflottáinak és különösen a kisüzemi flottának a felújításához és modernizálásához, ami elengedhetetlen feltétel a halállomány megőrzéséhez kapcsolódó feltételek javítása, illetve a munkakörülmények és a legkülső régiókban dolgozó halászati szakemberek biztonsági körülményei előmozdítása érdekében;

- a halászat és információgyűjtés terén folytatott tudományos kutatáshoz nyújtott közösségi támogatás megerősítése, amelynek lehetővé kell tennie a legkülső régiók halászati erőforrásai és biológiai sokfélesége védelmének és helyreállításának előmozdítását, különösen azáltal, hogy a hetedik keretprogramhoz kapcsolódó programok keretében elismerik e régiók sajátosságát a kutatás, a szemléltetés és a technológiai fejlesztés terén;

- a halászati eszközök javítása, valamint a tengeri ökoszisztémákat károsító eszközök használatának tilalma;

- társadalmi-gazdasági intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy kompenzálják a halászati források megőrzésére irányuló intézkedések által a halászokra gyakorolt szándékos vagy nem szándékos hatásokat;

- közösségi támogatási program létrehozása a part menti és kisüzemi kishalászat számára, amely figyelembe veszi e halászati forma sajátosságait és az e régiókban képviselt társadalmi-gazdasági jelentőségét;

- a halászok szakképzésének és szakképesítésének, munkakörülményeinek (ideértve az egészségvédelmi, biztonsági és kényelmi feltételeket) és gazdasági helyzetének javítását célzó támogatás, amely előmozdíthatja az ágazat megfiatalodását;

- a legkülső régiók halászati termékeinek feldolgozását, kereskedelmi forgalomba hozatalát és reklámozását segítő támogatások megerősítése;

- a halászatot támogató kikötői infrastruktúra és felszerelések modernizálása és kiépítése, amelyek jelenleg nem elegendőek ahhoz, hogy egyes legkülső régiókban megfeleljenek a halászati ágazat igényeinek;

- az akvakultúra és a hozzá kapcsolódó termelés fenntartható fejlődése érdekében nyújtott támogatások megerősítése, az egyes legkülső régiók egyedi sajátosságainak függvényében;

- a saját megelőzési, mentési, felügyeleti, igazolási és ellenőrzési eszközök telepítésének és modernizálásának támogatása, amelynek figyelembe kell vennie a kizárólagos gazdasági övezetek nagy területét, az illegális halászat elleni küzdelmet, a tengeri biztonság megerősítését és a tengeri környezet megőrzését;

6.  üdvözli a délnyugati vizek tekintetében felállított regionális tanácsadó testületbe illeszkedő, szigetekkel foglalkozó alegység létrehozását, amely objektívebben tudja kezelni a legkülső régiókra jellemző halászatot.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

3.4.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

1

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Luis Manuel Capoulas Santos, Paulo Casaca, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Emanuel Jardim Fernandes, Carmen Fraga Estévez, Duarte Freitas, Ioannis Gklavakis, Alfred Gomolka, Pedro Guerreiro, Heinz Kindermann, Rosa Miguélez Ramos, Philippe Morillon, Seán Ó Neachtain, Willi Piecyk, Catherine Stihler, Margie Sudre, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Cornelis Visser

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Ole Christensen, Josu Ortuondo Larrea, Raül Romeva i Rueda, Thomas Wise

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Ilda Figueiredo, Willem Schuth

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.4.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

49

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Boştinaru, Antonio De Blasio, Petru Filip, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Eugenijus Gentvilas, Pedro Guerreiro, Gábor Harangozó, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Rumiana Jeleva, Gisela Kallenbach, Tunne Kelam, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Sérgio Marques, Miguel Angel Martínez Martínez, Miroslav Mikolášik, James Nicholson, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Pierre Pribetich, Elisabeth Schroedter, Grażyna Staniszewska, Catherine Stihler, Margie Sudre, Kyriacos Triantaphyllides, Lambert van Nistelrooij, Vladimír Železný

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Bernadette Bourzai, Jan Březina, Brigitte Douay, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Madeleine Jouye de Grandmaison, Ramona Nicole Mănescu, Ljudmila Novak, Mirosław Mariusz Piotrowski, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Christa Prets, Manfred Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Jean-Paul Gauzès, Manuel Medina Ortega, Jacques Toubon