JELENTÉS a nőkről és a tudományról

22.4.2008 - (2007/2206(INI))

Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Britta Thomsen

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nőkről és a tudományról

(2007/2206(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a Tanács a nőkről és a tudományról szóló, 1999. május 20-i állásfoglalására[1],

– tekintettel a Tanács a tudományról és a társadalomról, valamint a tudományos területen dolgozó nőkről szóló, 2001. június 26-i állásfoglalására[2],

– tekintettel a Tanácsnak a növekedés és innováció érdekében a nőknek és férfiaknak a tudásalapú társadalomhoz való egyenlő hozzáféréséről és az abban való egyenlő részvételéről szóló, 2003. november 27-i állásfoglalására[3],

– tekintettel az Európai Kutatási Térségben a tudomány és technológia terén a humán erőforrások megerősítéséről szóló, 2005. április 18-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) (FP7) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[4],

– tekintettel férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5],

– tekintettel a Bizottság tudományról és társadalomról szóló cselekvési tervére (COM(2001)0714),

– tekintettel a Bizottság szolgálatainak a „Nők és a tudomány: Kiválóság és innováció – Nemek közötti egyenlőség a tudományban” című, 2005. március 11-i munkadokumentumára (SEC(2005)0370),

– tekintettel a Bizottság „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” című, 2007. április 4-i zöld könyvére (COM(2007)0161), valamint a Bizottság szolgálatainak a fent említett zöld könyvhöz csatolt munkadokumentumára (SEC(2007)0412),

– tekintettel „A nők és a tudomány: a nők mobilizálása az európai kutatások gazdagítására” című bizottsági közleményről szóló, 2000. február 3-i állásfoglalására[6],

– tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására[7],

– tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” (COM(2006)0092) című, 2006. március 1-jei közleményére, valamint 2007. március 13-i vonatkozó állásfoglalására[8],

– tekintettel az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására[9],

– tekintettel 2007. szeptember 27-i állásfoglalására a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007[10],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A6‑0165/2008),

A. mivel a kutatás döntő fontosságú ágazat az Európai Unió gazdasági fejlődése számára, és Európában további 700 000 kutatóra lenne szükség a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia megvalósítása részeként,

B.  mivel a női kutatók kisebbségben vannak az EU-ban, mert átlagosan 35%-át teszik ki a kormányzati és felsőoktatási szektorban dolgozó kutatóknak, és átlagosan csak 18 %-ban vannak képviselve a magánszektorban dolgozó kutatók között,

C. mivel a nők százalékos aránya a felső akadémiai fokozatokban ritkán haladja meg a 20%-ot, és a férfiak háromszor nagyobb valószínűséggel szereznek egyetemi tanári vagy ezzel egyenértékű fokozatot,

D. mivel még az EU országaiban is alig vannak nemek szerint lebontott adatok a kutatókról a képzettséget, tudományterületet és a kort illetően,

E.  mivel a női kutatók a férfi kutatókhoz képest több nehézséggel szembesülnek a családi élet és a hivatás összeegyeztetése terén,

F.  mivel még mindig jelentősnek mondató a nők hiánya a tudományos vezető beosztásokban,

G. mivel a nők képviselete az egyetemek döntéshozatali szerveiben nem elég magas a nemek közötti egyensúlyra irányuló politika megvalósításához,

H. mivel az országok többségében a nők még nincsenek egyenlő arányban képviseltetve a tudományos tanácsokban,

I.   mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, fent említett ütemtervben az EU egyik kiemelt cselekvési területe a döntéshozatalban való egyenlő képviselet, ami magában foglalja azt a célt, hogy a közszférában folyó kutatás vezető beosztásainak 25%-át nők töltsék be, amely célkitűzést 2010-re kell elérni,

J.   mivel az Európai Kutatási Tanácsban még nem érték el a nemek közötti egyensúlyt, mivel a 22 tagú tudományos tanácsban csak 5 nő van,

K. mivel bár az EU-ban a felsőoktatásban tanulók több mint 50%-a nő és a doktori fokozatok 43%-át birtokolják, átlagosan csak 15%-át töltik be a vezető egyetemi tisztségeknek, és ezzel jelentősen kisebb a befolyásuk a tudományos döntéshozatali tisztségekben,

L.  mivel a jelenlegi hetedik kutatási keretprogram nem ír elő nemekre irányuló kötelező cselekvési terveket a projektjavaslatok tekintetében,

M. mivel tanulmányok igazolják, hogy a jelenlegi értékelési és felvételi rendszer a nemek szempontjából nem semleges,

1.  felhívja a tagállamok figyelmét arra, hogy Európában az oktatási rendszerek továbbra is fenntartják a nemi sztereotípiákat, különösen az olyan kutatási területeken, mint a természettudományok;

2.   úgy véli, hogy a korai szakasztól kezdve kiemelkedő fontosságú a tudomány mint mindkét nem számára érdekes terület népszerűsítése; sürgeti, hogy ezt az oktatási anyagok tervezésében és a tanárképzésben vegyék figyelembe; ösztönzi az egyetemeket és az egyetemi karokat, hogy az esetleges burkolt nemi megkülönböztetés azonosítása érdekében elemezzék felvételi kiválasztási rendszereiket, és a kiválasztási rendszert ennek megfelelően helyesbítsék;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ne zárják ki a nők hozzájárulását a tudomány és a technológia történetéről szóló kiadványokból, nem csak azért, mert ez a megkülönböztetés egyértelmű esete, hanem azért is, mert a szerepminták hiánya kárára lehet az ilyen területeken való női jelenlét fokozására irányuló erőfeszítéseknek;

4.  megjegyzi, hogy az évek során a női tudósok igen nagy aránya adja fel a tudományos pályát; úgy véli, hogy ezt a fajta lemorzsolódást többféle modell, köztük a „vonzó és taszító tényezők” modellje alapján kell elemezni; felhívja az érintett hatóságokat, hogy a lehetséges megoldások kidolgozásakor vegyenek figyelembe olyan különböző tényezőket, mint a munkakörnyezet, a foglalkoztatási sztereotípiák, a verseny, a mobilitási követelmények és a családi kötelezettségek;

5.  megjegyzi, hogy a „kiválóság” és a „teljesítmény” többek között a publikációk száma alapján történő értékelésének hagyományos megközelítése a nemek szempontjából nem feltétlenül semleges, hanem korlátozó jellegű, és nem veszi figyelembe sem a rendelkezésre álló erőforrásokat, mint például a pénzforrásokat, teret, felszereléseket és személyzetet, sem pedig az olyan nélkülözhetetlen kutatói tulajdonságokat, mint például a kutatócsoport megszervezésének és összetartásának, illetve a csoport fiatal tagjai képzésének képessége;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiválóság és a „jó kutató” fogalommeghatározásában vegyék kellően figyelembe a férfi és női tudományos pálya közötti különbségeket; hangsúlyozza, hogy a női kutatók más nézőpontokkal és más kutatási témák kiválasztásával is hozzájárulnak a kutatás világához;

7.  sajnálja, hogy a nők tudományos pályájának családi okokból történő időleges megszakítása negatív hatással van előmeneteli lehetőségeikre, mivel a legtöbb féri kolléga nem szakítja meg tevékenységét, és így fiatalabb korban érhet el hasonló beosztást és előnyre tehet szert jövőbeli előmenetelében; kéri ezért, hogy a kort vegyék figyelembe kiválósági kritériumként a családi helyzettel együtt, beleértve a kutató által eltartottak számát; szorgalmazza továbbá, hogy minden európai kutató szerv és egyetem az anyasági szabadságra vonatkozó nemzeti rendelkezésekkel összhangban hozzon létre doktori tanulmányokat segítő támogatásokat;

8.  rámutat arra, hogy a támogatások odaítélésére vonatkozó korhatárok hátrányosan érintik az eltartottakról gondoskodó fiatalokat, akik legnagyobb részben nők; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ilyen körülmények között ennek az anomáliának a korrigálása érdekében jogalkotási intézkedések álljanak rendelkezésre, például minden év után, amelynek folyamán eltartottat gondoznak, hosszabbítsák meg egy évvel a pályázati határidőt;

9.  megjegyzi, hogy a mobilitás az egyik legfontosabb módja a kutatói előmenetelnek és az előrelépés biztosításának, és megjegyzi, hogy ez nehezen egyeztethető össze a családi élettel, és ezért megfelelő politikai intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy ezt megvalósíthatóbbá tegyék;

10. hangsúlyozza az infrastruktúrának a hivatás és a magánélet közötti egyensúly fenntarthatóságában betöltött szerepét, továbbá annak szükségességét, hogy javítsák a tudományos pálya biztonságát;

11. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a családdal kapcsolatos nézőpont beépítésén keresztül javítsák a helyzetet, mégpedig a rugalmas munkaidő lehetőségével, a jobb gyermekgondozási létesítményekkel, valamint a határokon átnyúló szociális biztonsági ellátások hozzáférhetőségével; a szülői szabadság tekintetében olyan feltételeket szorgalmaz, amelyek valóban választási szabadságot biztosítanak a férfiak és a nők számára; hangsúlyozza, hogy a családi élet és a munka összeegyeztetése a férfiaknak és a nőknek egyaránt feladata;

12. megjegyzi, hogy miközben a jelenlegi felvételi eljárások hozzájárulnak a jelenlegi helyzet fenntartásához abban a tekintetben, hogy a férfi kutatóknak kedveznek, a nyíltabb és átláthatóbb felvételi eljárások erősítenék azoknak a tulajdonságoknak az esélyeit, amelyek inkább a női kutatókra jellemzők, amennyiben ezeket egyenlő mértékben ismernék el és értékelnék;

13. felhívja a tagállamokat, hogy elemezzék azokat a tényezőket, amelyek hátráltatják, hogy a nők vezető pozíciókat töltsenek be az egyetemeken és az oktatási hatóságoknál, súlyosan csökkentve ezzel az Európai Unión belül a kutatás terén a döntéshozatalra gyakorolt befolyásukat, továbbá hogy javasoljanak megfelelő megoldásokat;

14. biztatja az egyetemeket, kutatóintézeteket és magánvállalkozásokat, hogy szervezeteikben vezessenek be és érvényesítsenek esélyegyenlőségi stratégiákat, és döntéshozatali folyamataik során végezzék el a nemekhez kapcsolódó hatások értékelését;

15. felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre tudatosító fellépéseket a tudományos közösségben, valamint a döntéshozók körében a tudomány és kutatás terén érvényesülő esélyegyenlőség kérdésével kapcsolatban;

16. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy átláthatóbb felvételi eljárásokat folytassanak, valamint tegyék kötelezővé a nemek közötti egyensúly biztosítását az értékelő, felvételi és valamennyi egyéb bizottságokban, valamint kijelölt testületekben és bizottságokban, garantálva, hogy azok – nem kötelező érvényű célkitűzésként – legalább 40%-ban nőkből és 40%-ban férfiakból álljanak;

17. felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy fordítsanak figyelmet a nők tudományos kutatási programokban való részvételére azáltal, hogy a nemekkel kapcsolatos célzott tudatosító képzéseket biztosítanak a döntéshozatali helyzetben lévők számára, akik a tanácsadó és értékelő testületekben vesznek részt, pályázati felhívásokat és pályázatokat dolgoznak ki és a szerződéskötésre irányuló tárgyalásokat vezetik;

18. felhívja a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogram keretében az ajánlattételi felhívásokra benyújtott beadványokban pozitívan értékeljék a férfiak és nők kiegyensúlyozott jelenlétét; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti és regionális programjaikban is vezessenek be hasonló szabályokat;

19. úgy ítéli meg, hogy a 7. keretprogram javaslati és értékelési szakaszában a nemekre vonatkozó cselekvési tervek elengedhetetlen részei az Európai Unió nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló stratégiájának és nemek közötti egyenlőségre irányuló politikájának; ezért úgy ítéli meg, hogy ezeknek továbbra is az európai kutatási finanszírozás szerves részét kell képezniük;

20. sürgeti a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogram tekintetében tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek a nők értékelő testületekben és kiválasztási bizottságokban való képviseletével kapcsolatban elért előrelépésről; felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik keretprogramról szóló időközi értékelésekbe és munkajelentésekbe foglalja bele a nemek közötti esélyegyenlőség szempontját, továbbá hogy készítsen félidős értékelést a nemek közötti esélyegyenlőség hetedik keretprogramban való érvényesítésének eszközeiről;

21. szilárd meggyőződése, hogy célzott felvételi, képzési és közönségkapcsolati intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy támogassák és ösztönözzék a nők nagyobb részvételét az olyan területeken, mint a technológiák, a fizika, a mérnöki és számítógépes tudományok és egyéb tudományterületek, amelyek esetében sajnálatos módon még mindig a férfiak túlsúlya tapasztalható;

22. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek pozitív intézkedéseket a női kutatók bátorítása és a támogatási és tanácsadási rendszerek továbbfejlesztése céljából, valamint hogy világos célkitűzések által vezérelt támogatási politikát folytassanak; megjegyzi, hogy az előmeneteli útmutatást szolgáló támogatási struktúrák kifejlesztése és egy, többek között a női tudósokat célzó tanácsadás különösen pozitív eredményeket hozna; megjegyzi azonban azt is, hogy a női kutatók és egyetemi tanárok számára vonatkozó kötelező célértékek elengedhetetlenek ahhoz, hogy elérjék a nemek közötti egyensúlyt a tudományban dolgozó nők számára;

23. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony politikákat a nemek közötti fizetési egyenlőtlenség megszüntetésére; megállapítja, hogy a tudomány területén az egyenlő fizetés elvének az ösztöndíjakra és illetményekre is vonatkoznia kell;

24. nőket megcélzó kutatási források biztosítására szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fellépjenek a nők kutatás terén jellemző alulfinanszírozásával szemben;

25. hangsúlyozza a lányok bátorításának jelentőségét arra, hogy induljanak el a tudományos pályán, és javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok is ezt tegyék a női kutatók mint szerepminta népszerűsítésén keresztül, valamint egyéb olyan intézkedések elfogadásával és végrehajtásával, amelyek hozzájárulnak e cél eléréséhez;

26. arra biztatja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a tudatosságnövelő intézkedéseket a lányok tájékoztatása és arra való bátorítása céljából, hogy a tudomány és a technológia terén folytassanak egyetemi tanulmányokat és szerezzenek képesítéseket; bátorítja a tagállamokat, hogy javítsák a tudásmegosztási folyamatokat, mivel a különböző tagállamokat az oktatási választások igen eltérő mintái jellemzik;

27. felhívja a figyelmet az egyetemeken a fiatal lányok és nők tudományos pályák megkezdése iránti érdeklődését növelő, különleges programok szükségességére;

28. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre a fiatal női tudósokat a kutatási programokban és támogatási pályázatokban való részvételük során segítő „coaching” és támogatási programokat, annak elősegítése érdekében, hogy a tudományos világban és a kutatásban maradjanak;

29. üdvözli a Női Tudósok Európai Platformja által végzett tevékenységeket, amelyek célja fokozni a nők részvételét a tudományban, valamint növelni a női tudósok számát a döntéshozó beosztásokban;

30. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a női tudósok közötti hálózatépítés további építésére nemzeti, regionális és uniós szinten, amelyet alapvető eszközként jelöltek meg annak lehetővé tétele céljából, hogy több női tudóst vonzzanak a pályára, és ösztönözzék a női tudósokat a szakpolitikai vitákban való részvételre és szakmai előmenetelük fejlesztésére;

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

• [1]       HL C 201., 1999.7.16., 1. o.
• [2]        HL C 199., 2001.7.14., 1. o.
• [3]       HL C 317., 2003.12.30., 6. o.
• [4]     HL L 412., 2006.12.30., 1. o.
• [5]       HL L 269., 2002.10.5., 15. o.
• [6]       HL C 309., 2000.10.27., 57. o.
• [7]               HL C 102. E, 2004.4.28., 492. o.
• [8]               HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.
• [9]               Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0265.
• [10]             Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0423.

INDOKOLÁS

A jelentés azonosítani kívánja azokat a társadalmi, kulturális és egyéb jellegű akadályokat, amelyek a nők tudományban való alulreprezentáltságáért felelnek. Rövid bevezetést ad a mai helyzet összefüggéseiről, azonban a fő hangsúlyt arra helyezi, hogy előretekintsen, és rámutasson a lehetséges megoldásokra és a helyzet rendezésére irányuló legjobb gyakorlatokra. A jelentés hátterét a jelenlegi európai helyzet jelenti, ahol a nők rendkívül alulreprezentáltak a tudományos területen.

A statisztikák arról számolnak be, hogy a férfiaknál több nő kezdi el a felsőoktatást, ám a kutatói pálya választásakor a férfiak száma mégis felülmúlja a nőkét. A nők felsőoktatásban való részvételének óriási arányú növekedése nem eredményezte a nők és férfiak arányának ennek megfelelő módosulását az adott tanulmányi vagy szakmai területen – azaz a horizontális nemi szegregáció változását –, és nem szüntette meg a bérekben nemek szerint megmutatkozó különbségeket sem.

Miért kell foglalkoznunk a tudomány területén tapasztalható nemi szegregációval? Ennek két oka van. Először is bizonyos tudományterületek státusza magasabb, mint másoké; a nők magasabb státuszú területeken (például a fizika) való alulreprezentáltsága azt jelenti, hogy összességében a női tudósok státusza alacsonyabb a férfi tudósokénál. Másrészt tudóshiánnyal szembesülhetünk a nagy figyelmet igénylő területeken. Amennyiben a nagy figyelmet igénylő tudományos munkához való tehetséget függetlenítik a nemtől, a nők tudományban való teljes körű részvételével sokkal szélesebb körből lehetne meríteni ezeken a területeken.

A női kutatók még mindig kisebbségben vannak a kormányzati és felsőoktatási szektorban, mivel az EU átlagát tekintve mindkét szektorban 35%-os a nők aránya. Mindazonáltal valamennyi országban magasabb a női kutatók aránya ezeken a területen, mint a vállalati szektorban, ahol a legfrissebb adatok szerint az EU átlagában 18% a nők aránya, jóllehet nagy eltérések vannak az országok között. A vállalati kutatás terén Németországban (11,8%), Ausztriában (10,4%) és Hollandiában (8,7%) dolgozik a legkevesebb nő, míg Lettországban, Bulgáriában és Romániában összességében több mint 40% a nők aránya. A helyzet nagyon lassan javul. A női kutatók aránya csak az országok kevesebb mint felében emelkedik, néhány országban pedig csökkent a százalékos arányuk.

A kutatók fő tudományterületek szerinti megoszlása különböző mintákat követ a nők és a férfiak esetében. A felsőoktatási kutatásban a férfi kutatók 54%-a dolgozik a természettudományok és a műszaki tudományok terén, szemben a női kutatók 37%-os arányával. A kutatóknak ez a tudományterületek szerinti megoszlása természetesen a nők és férfiak tanulmányválasztásait is tükrözi a felsőoktatásban. Az utóbbi években több olyan tanulmányt mutattak be, amelyek országokat és múltbeli időszakokat hasonlítanak össze a felsőoktatásban tapasztalható horizontális nemi szegregáció fényében. Ezek azt mutatják, hogy az elmúlt húsz évben a legtöbb országban nőtt a nők száma a műszaki tudományok terén. Ez a növekedés azonban elég kis léptékű, és más szakmákhoz és tudományterületekhez képest gyakran alacsonyabb mértékű. Másképpen megfogalmazva: a nők számának növekedése főként azokon a területeken fordul elő, ahol amúgy is magas a nők aránya.

Az egyéni választásokat meghatározó egyedi tényezők egy része a nemi sztereotípiákkal kapcsolatos. A nemi sztereotípiák a férfiak és nők jellemző tulajdonságainak leegyszerűsített, azonban mélyen gyökerező percepciói. Ezek támogatják a sajátos nemi szerepek folytonosságát és a foglalkozás terén tapasztalható nemi szegregációt. Egyes megközelítések azt feltételezik, hogy a nemi sztereotípiák a szocializációs folyamat során alakulnak ki, míg más megközelítések azt állítják, hogy a nemi szerepek kialakítása és reprodukálása egy egész életen át tartó folyamat. A nemi sztereotípiák szerint a tipikus férfi tulajdonságok közé tartoznak többek között a műszaki érdeklődés, az analitikai képességek, a kézműves tehetség, a szakmai előmenetel és szakmai ambíciók kiemelt szerepe, a saját érdekek és szempontok érvényesítésének képessége, a dominancia, az önzés és hajlam a „benyomáskeltési stratégiák” alkalmazására. A másik oldalon a női tulajdonságok sztereotípiái között szerepel a gyerekszeretet, a családközpontúság, az értékharmónia, az empátia, az érzelmek és az önzetlenség. A műszaki ismeretek nyilvánvalóan inkább a férfi mint a női sztereotípiákhoz kapcsolódnak, mivel a műszaki szakmákat természetüket tekintve jellemzően férfi szakmának tekintik, amely nem nagyon szerepel a nők első választása között.

A nemi sztereotípiák nemcsak a férfiak és a nők tanulmányi területtel kapcsolatos választásában játszanak fontos szerepet, hanem a munkahelyek kiosztásával és a kutatási finanszírozással kapcsolatos döntéshozatali folyamatokat is befolyásolják. A férfi nemi sztereotípiákon alapuló felvételi kritériumok eredményeképpen elsősorban férfiakat vesznek fel, míg a női nemi sztereotípiákon alapuló felvételi kritériumok eredményeképpen inkább nőket.

A családi háttér, valamint az azonos korú, szociális státuszú és érdeklődési területű csoportok (peer group) körében tapasztalható befogadási és kirekesztési mechanizmusok szintén olyan tényezők, amelyek szerepet játszanak interperszonális szinten. Ha egy fiatal lány számítógéppel és technikai játékokkal játszik gyermekkorában, barátnői hajlamosak őt kívülállónak tekinteni. Ebben a helyzetben a család támogatása és bátorítása fontos társadalmi erőforrásnak bizonyul. Ekképpen a műszaki tanulmányokat és más tudományágakat választó női hallgatók esetében legalább az egyik szülő szakmája ezekhez a tudományterületekhez kapcsolódik. Ez egyben rámutat annak fontosságára is, hogy legyenek női szerepminták a férfiak által dominált szakmákban vagy tudományterületeken végzett munkára.

Annak ellenére, hogy a mérnöki és egyéb műszaki tudományágakban bővül a nők belépése a felsőoktatásba, és növekszik a női diplomások aránya, a horizontális nemi szegregáció meglepően kis mértékben csökkent a legtöbb országban. A magasabb beosztásokba törekvő nők előtt jól dokumentálhatóan létezik az „üvegplafon” és „ragadós padló” jelenség, amely valamennyi foglalkoztatási ágazatot érinti, még azokat is, ahol a nők vannak túlsúlyban. A vezető beosztású nők hiánya más területekhez képest is kézzelfoghatóbb a tudomány és a technológia terén. A legmagasabb akadémiai beosztásokban a nők 15%-ban (2003) vannak jelen az összes egyetemi tanárt és azzal egyenértékű beosztást tekintve, ami két százalékpontos növekedés 1999-hez képest. A tudományos tanácsokban a nők arányára vonatkozó adatok nagy országonkénti eltérést mutatnak. Az északi országokban ez a szint 50%-hoz közelít, az országok többségében azonban nem sikerült elérni az egyensúlyt, több új tagállamban pedig a százalékos arány 10% alatti.

A nemek között szakadékról és a kutatóintézetek hierarchiájáról folyó vita szerint a nemzetközi trend egy „csővezeték” struktúrára mutat rá, amely a PhD hallgatóktól egészen az egyetemi tanárokig ível. A legtöbb kutató PhD hallgatóként kezdi pályáját, majd posztdoktorként, kutatóként vagy adjunktusként folytatja, ezt követően docenssé lép elő, végül némelyikük egyetemi tanárrá válik, ahogy azt a 3.1. ábra is szemlélteti. Ha az egyik szintről a következőre lépve eltér a nők aránya, akkor az feltételezhető, hogy „szivárog” a csővezeték, azaz a női kutatók kilépnek a sorból, mivel nem léptetik elő őket.

Ahogy a tudósok haladnak szakmai pályájukon, valószínűbb, hogy magasabb kategóriába léptetik elő őket. Minél több évet töltenek el, annál nagyobb a valószínűsége az előléptetésüknek. Az előléptetés azonban a férfiakhoz képest láthatóan lassabb a nőknél: a nemek közötti eltérések statisztikailag szignifikánsak.

A nők tudomány világába való későbbi belépése önmagában nem magyarázza, hogy miért alacsonyabb az arányuk a tudományos kutatási tanácsok felsőbb kategóriáiban, mivel hasonló időtartamú tudományos pályát tekintve a nők előléptetése lassabb, mint a férfiaké. Az adatok azt sugallják, hogy néhány területen (anyagtudományok, biológia/biológiai orvostan, fizika) a nők teljesítményben mutatkozó eltérések magyarázatot adnak a nők alacsonyabb előléptetésére, ez azonban nem igaz más területeken. A személyes tulajdonságokban, szociális tényezőkben és az erőforrásokhoz való hozzáférésben megmutatkozó különbségek voltak azok az érvek, amelyek megvilágították a teljesítménybeli eltéréseket és a nemek közötti egyenlőtlenséget a tudományban.

A nemek közötti szegregáció szervezeti és intézményi tényezői közé tartoznak az egyenlőtlenséget teremtő mechanizmusok az intézmények, mint például a cégek, a kutatóintézetek vagy a kutatásfinanszírozó intézmények működési szintjén. A nemi szegregációt befolyásoló fontos intézményi mechanizmusok a felvételi eljárások, az előléptetés terén bevett gyakorlatok, a döntéshozatali és értékelési folyamatok, valamint a nemi megkülönbözetésen alapuló munkahelyi kultúra jelenléte.

Még mindig alig tanulmányozzák a felvételi folyamatokat, főként amiatt, hogy nehéz hozzáférni a megfelelő intézményi adatokhoz. A nemi szegregáció több egymást követő szakaszban is végig jelen van a felvételi eljárásokban: a lehetséges pályázók tájékoztatásának módja, és hogy miként teszik vonzóvá a beosztást, majd az interjún, a felkínált munka elfogadásakor, a kapott állásajánlat minőségét, azaz a kezdő fizetést és az ellátásokat illetően. E szakaszok mindegyikét befolyásolhatja a nőkkel és a férfiakkal szembeni eltérő bánásmód, a felvétellel kapcsolatos döntést pedig a nemi sztereotípiák vagy ugyanazon nem előnyben részesítése befolyásolhatja. Az előléptetési és értékelési gyakorlatoknak a nemi szegregáció kialakulásában játszott szerepe még kevésbé dokumentált, mint a felvételi gyakorlatoké. A finanszírozás sikerességi rátáját illetően nincs statisztikailag szignifikáns eltérés, azonban a férfiak általában valamennyivel több sikerrel járnak mint a nők, egyes országokban pedig bizonyos területeken nagy szakadékok alakulnak ki. Sokkal inkább korlátozó tényező az, hogy a nők nagyon kevés pályázatot nyújtanak be például a mérnöki tudományok terén. Végezetül pedig, hogy szemléltessük a nemi megkülönböztetésen alapuló munkahelyi kultúrát: „Hogy mérnöknek tekintsenek és mérnöknek látsszál, úgy kell beszélned és cselekedned, mint egy mérnök. A legtöbb munkahelyen ez azt jelenti, hogy úgy nézel ki, úgy beszélsz és úgy cselekszel, mint egy férfi”[1] .

E kijelentés igazságtartalma mit sem változott. Az eredmények számos ajánlást igényelnek, amelyek a tudomány és a technológia terén a nők arányának növelésére irányulnak szakmai előmenetelükön keresztül, többek között:

– a nők tudományos pályájának előmozdítására irányuló tevékenységek elmélyítése;

– annak szavatolása, hogy általánosan érvényesítik a nemek közötti esélyegyenlőséget az uniós és nemzeti programokban;

– tudományos előmeneteli lehetőségek kialakítása női és férfi kutatók számára az egyetemi és nem egyetemi kutatási területeken;

– tudományterületeket átfogó humánerőforrás-fejlesztési programok elindítása a kutatóközpontok számára;

– felsőfokú programok biztosítása vezető tudományos beosztásokra vonatkozóan, például: interdiszciplináris és interkulturális kommunikáció, nemekkel kapcsolatos kompetencia, tudományos menedzsment szakismeretek és támogatási/ellenőrzési, mentori kompetenciák stb.

• [1]  Robinson, J.G. és J.S. McIlwee (1991), „Men, Women, and the Culture of Engineering” (Férfiak, nők és a mérnöki szakma kultúrája), The Sociological Quarterly, 32: 406.

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (9.4.2008)

a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére

a nőkről és a tudományról
(2007/2206(INI))

A vélemény előadója: Den Dover

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli az ezidáig bevezetett politikákat, például a közvetlen támogató intézkedéseket, az elsőbbségi elvű felvételi politikákat és finanszírozó rendszereket, amelyek a nők által végzett kutatást támogatják, és amelyeknek célja a nők egyenlőbb mértékű részvétele a tudomány különböző területein és ágazataiban;

2.   rámutat arra, hogy a lisszaboni stratégia teljesítése érdekében az EU-nak további 700 000 kutatóra van szüksége, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre irányuló, a 2006-tól 2010-ig tartó időszakra vonatkozó ütemtervvel összhangban tegyenek célzott lépéseket annak biztosítására, hogy 2010-re a nők és a férfiak részvétele kiegyensúlyozott legyen a tudomány és a technológia területén;

3.   mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy több erőfeszítésre van szükség a nők magas pozíciókban (pl. tudományos tanácsokban és értékelő bizottságokban) való részesedésének növelése érdekében a tudomány minden területén, így a kutatásban, a munkaerő-felvételben, a képzésben, az oktatásban, az információs technológiában, a műszaki tudományokban, a kereskedelemben, a kommunikációban, a nagyközönséggel fenntartott kapcsolatokban, a reklámszakmában és az ipari kapcsolatokban, azáltal, hogy a rugalmas munkaidő innovatív formáit biztosítják a nők számára, amelyek az anyává válás után lehetővé teszik számukra a munka folytatását;

4.   az a véleménye, hogy további cselekvésre van szükség a nők alulképviseltségének leküzdése érdekében, különösen a tudományos egyetemi körökben; ebből a célból közvetlen támogató intézkedések és támogatások biztosítását ajánlja, hogy a nőket vezető pozíciók betöltésére ösztönözzék, ajánlja továbbá, hogy biztosítsanak támogatást a felkészítési és tanácsadási programok számára, ezáltal segítve a fiatal nőket, hogy a tudományos felsőoktatási tevékenységekben maradhassanak, kutatatást végezzenek, valamint támogatásokra irányuló pályázatokban és projektekben vegyenek részt, biztosítva ugyanakkor saját maguk és családjuk mobilitását és rugalmasságát;

5.   úgy véli, hogy a női tudósok hálózatai alapvető fontosságú eszközök ahhoz, hogy több nőt vonzzanak a tudományos és technológiai területekre, és felelősséggel járó beosztásokba léptessék őket elő; e célból felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre európai, nemzeti és regionális szintű hálózatokat, és támogassák a már meglévőket, például a Női Tudósok Európai Platformját;

6.   úgy véli, hogy a tudományos előmenetelben a vezető pozíciók elérése terén a nők előtt álló akadályok egy részének megszüntetése érdekében kézzelfogható intézkedések megtételére van szükség, hogy biztosítsák a „jó kutatás”, a „kiválóság” és az „innováció” fogalmának jobb megértését, különösen a „jó kutató” fogalommeghatározására vonatkozó kritériumok tekintetében, amely nem korlátozódhat a kutatók publikációinak számára;

7.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a nők közreműködését ne zárják ki a tudomány és a technológia történetéről szóló publikációkból, nemcsak azért, mert ez egyértelmű megkülönböztetést jelentene, hanem azért is, mert a „példaképek” hiánya megnehezíti annak ösztönzését, hogy a nők ezeken a területeken nagyobb számban képviseltessék magukat;

8.   felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsanak el minden adminisztratív akadályt a tudományok területén tevékenykedő nők elől és hozzanak létre vonzóbb és rugalmasabb munkakörülményeket a nők számára, megkönnyítve számukra a munka és a családi élet összeegyeztetését, valamint hogy növeljék karrierépítés iránti érdeklődésüket a tudomány minden területén, a tudományos kutatás költségvetését nem érintő, kifejezetten a dolgozó nőket célzó támogatási formák segítségével; ezenfelül felhívja a tagállamokat, hogy a szülői szabadság és a rugalmas munkafeltételek nők és férfiak általi egyenlő igénybevételének ösztönzésével biztosítsák a szülői feladatok egyenlő megosztását;

9.   rámutat arra, hogy a támogatások odaítélésére vonatkozó korhatárok hátrányosan érintik az eltartottakról gondoskodó fiatalokat, és ezek legnagyobb részben nők; ezért annak biztosítására hívja fel a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ilyen körülmények fennállása esetén jogszabályaikat intézkedésekkel egészítsék ki ennek a visszásságnak a kiigazítására, például az eltartottak gondozásával töltött minden egyes év után egy évvel meghosszabbítva a pályázatok határidejét;

10. szilárd meggyőződése, hogy célzott felvételi, képzési és közönségkapcsolati intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy támogassák és ösztönözzék a nők nagyobb részvételét az olyan területeken, mint a technológiák, a fizika, a mérnöki és számítógépes tudományok és egyéb tudományterületek, amelyek esetében sajnálatos módon még mindig a férfiak túlsúlya tapasztalható;

11. felszólítja a Bizottságot, hogy a hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramon belül a pályázati felhívásokra benyújtott pályázatokban a férfiak és nők kiegyensúlyozott száma a pályázó tudományos csoportban pozitív elbírálás alá essen; sürgeti a tagállamokat, hogy nemzeti és regionális programjaikban hozzák meg ugyanezeket a rendelkezéseket;

12. támogatja a megegyező tudományos beosztásokat illetően mind a kiválasztási, mind a felvételi szakaszban, valamint a szakmai előmenetel egészében azt a célt, hogy biztosítsák az ugyanolyan iskolai végzettségekkel, képességekkel és érdemekkel rendelkező férfiak és nők esetén alkalmazott egyenlő bánásmód elvének való megfelelést, mivel ez alapvető fontosságú annak érdekében, hogy lehetővé tegyük a nők számára további képzések elvégzését és szakmájukban az érdemeiken alapuló előrelépések elérését, miközben mindez hozzájárul a férfiak és nők felelősséggel járó pozíciókban való kiegyensúlyozott részvételéhez; sajnálja, hogy bár a tagállamok többségében az egyetemi végzettséggel rendelkező nők száma meghaladja a férfiakét, és férfitársaikhoz képest magasabb a felsőfokú végzettségük átlagos szintje, az összes felsőoktatási és kutatólétesítményben a nők alulképviseltsége figyelhető meg;

13. úgy véli, hogy a korai szakasztól kezdve kiemelkedő fontosságú a tudomány mint mindkét fél számára érdekes terület népszerűsítése; sürgeti, hogy ezt az oktatási anyagok tervezésében és a tanárképzésben vegyék figyelembe; bátorítja az egyetemeket és az egyetemi karokat, hogy az esetleges kifejezett nemi megkülönböztetés azonosítása érdekében elemezzék felvételi kiválasztási rendszereiket, és a kiválasztási rendszert ennek megfelelően helyesbítsék;

14. felhívja a Bizottságot, hogy a Hetedik kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram tekintetében tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek a nők értékelő testületekben és kiválasztási bizottságokban való képviseletével kapcsolatban elért haladásról; felszólítja a Bizottságot, hogy a nemi szempontot vegye bele a Keretprogram időközi értékelésébe és előrehaladási jelentéseibe;

15. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, milyen tényezők állnak annak hátterében, hogy az egyetemeken és az oktatási hatóságokban alacsony a vezető tisztséget betöltő nők aránya (az EU-ban átlagosan 15%), ami súlyos mértékben csökkenti a nőknek a kutatás területére vonatkozó döntéshozatalra gyakorolt befolyását, pedig az EU-ban megszerzett doktori címek 43%-át ők birtokolják;

16. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be hatékony politikákat a nemek közötti fizetési egyenlőtlenség megszüntetésére; megállapítja, hogy a tudomány területén az egyenlő fizetés elvének az ösztöndíjakra és illetményekre is vonatkoznia kell;

17.  bátorítja az egyetemeket, a kutatóintézeteket és a magánvállalkozásokat, hogy fogadjanak el egyenlőségi stratégiákat szervezeteikben és döntéshozatali folyamataikban.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	8.4.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	48 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Šarūnas Birutis, Jan Březina, Jerzy Buzek, Giles Chichester, Dragoş Florin David, Pilar del Castillo Vera, Den Dover, Nicole Fontaine, Adam Gierek, András Gyürk, Fiona Hall, David Hammerstein, Rebecca Harms, Erna Hennicot-Schoepges, Mary Honeyball, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Anne Laperrouze, Pia Elda Locatelli, Eugenijus Maldeikis, Eluned Morgan, Angelika Niebler, Reino Paasilinna, Atanas Paparizov, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Andres Tarand, Britta Thomsen, Catherine Trautmann, Nikolaos Vakalis, Adina-Ioana Vălean, Alejo Vidal-Quadras
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Etelka Barsi-Pataky, Ivo Belet, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Robert Goebbels, Satu Hassi, Gunnar Hökmark, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, Esko Seppänen, Silvia-Adriana Ţicău

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	14.4.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	12 0 8
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Emine Bozkurt, Zita Gurmai, Lívia Járóka, Piia-Noora Kauppi, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Doris Pack, Zita Pleštinská, Karin Resetarits, Teresa Riera Madurell, Eva-Britt Svensson, Anne Van Lancker, Anna Záborská
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Gabriela Creţu, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Donata Gottardi, Anna Hedh, Marusya Ivanova Lyubcheva
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Manolis Mavrommatis, Miroslav Mikolášik