JELENTÉS Verseny: ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatásokról

15.5.2008 - (2007/2201(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Gianni Pittella

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Verseny: ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatásokról

(2007/2201(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 17. cikke szerinti ágazati vizsgálat a lakossági banki szolgáltatásokról (COM(2007)0033) című közleményére,

- tekintettel a fizetési kártyákról szóló 2006. április 12-i 1. időközi jelentésre és a folyószámlákról és a kapcsolódó szolgáltatásokról szóló 2006. július 17-i 2. időközi jelentésre,

- tekintettel az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvre (COM(2007)0226),

- tekintettel a Bizottság „Egységes piac a 21. századi Európa számára” című közleményére (COM(2007)0724),

- tekintettel a Mastercard EGT-n belüli multilaterális bankközi díjaira vonatkozóan a közelmúltban meghozott határozatra (COMP 34/579 MasterCard),

- tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tőkekövetelmény irányelv) (átdolgozott szöveg)[1] és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (tőkemegfelelési irányelv) (átdolgozott szöveg)[2],

- tekintettel a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló, 2007. november 13-i 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (pénzforgalmi szolgáltatások irányelv)[3],

- tekintettel 2008. január 16-i jogalkotási állásfoglalására a Tanács közös álláspontjáról a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (a fogyasztói hitelről szóló irányelvtervezet) elfogadása tekintetében[4],

- Tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) szóló fehér könyvről szóló, 2007. július 11-i állásfoglalására[5],

- tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazat további konszolidációjáról szóló, 2006. július 4-i állásfoglalására[6],

- tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–       tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A6–0185/2008),

A. mivel a jól működő, integrált pénzpiac szükséges előfeltétele a lisszaboni napirend elérésének annak érdekében, hogy az Európai Unió lehessen a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaság a világon, amely több és jobb munkahely megteremtésével képes a fenntartható gazdasági növekedésre,

B. figyelembe véve a kereskedelmi bankok nélkülözhetetlen szerepét a monetáris politikai feltételeknek adott esetben a piac, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a fogyasztók felé történő érvényesítésében,

C. mivel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv (FSAP) kiteljesítéséhez, és ahhoz, hogy a fogyasztók és kereskedők egyaránt és teljes körűen élvezhessék annak előnyeit, jobb lakossági pénzügyi szolgáltatásokra van szükség,

D. mivel az alapvető banki szolgáltatásokhoz történő hozzáférés – mint például bankszámlanyitás – minden állampolgár joga,

E. mivel a lakossági banki szolgáltatások fontos szerepet játszanak az Unió gazdaságában a növekedés és a foglalkoztatás, valamint a fogyasztók és kkv-k szempontjából,

F. figyelemmel az EU-n belül a fogyasztói politika harmonizálását övező nehézségekre, és a pénzügyi termékek jellegükből fakadó komplexitására,

G. figyelemmel az EU versenypolitikájának fontosságára a belső piac kiteljesítése és a valóban versenysemleges környezet megfelelő működése szempontjából valamennyi szereplő számára,

H. mivel a lakossági banki ágazatban a pénzügyi intézmények jogi modelljeinek (bankok, takarékpénztárak, takarékszövetkezetek stb.) és üzleti célkitűzéseinek sokfélesége az európai gazdaság alapvető értéke, amely gazdagítja az ágazatot, megfelel a piac pluralista szerkezetének és segíti a belső piacon a verseny fokozását,

I. mivel egyensúlyt kell teremteni a fogyasztóvédelem magas foka és az egységes piac megfelelő működése között,

Általános vonatkozások

1.  támogatja a Bizottság integrált megközelítését, amely a belső piaci politikáknak a megfelelően célzott ágazati vizsgálatokkal történő támogatásából áll; sajnálatát fejezi ki azonban az ágazati vizsgálat időzítése, valamint amiatt, hogy a vizsgálat nem terjedt ki arra, hogy miként érvényesítik a monetáris politikai feltételeket a lakossági piac felé, és ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a munkát, miután a tőkemegfelelési irányelv, illetve az egységes európai fizetési térségről (SEPA), a fizetési szolgáltatásokról és a fogyasztói hitelről szóló irányelv hatásai már a gyakorlatban is megmutatkoztak;

2.  sajnálatát fejezi ki, hogy az ágazati vizsgálat nem kellően veszi figyelembe a szigorúan szabályozott banki ágazat sajátosságait, valamint a kultúra, a szokások és a nyelvek fontosságát a pénzügyi termékek fogyasztók általi kiválasztásában és e termékek védelmében; úgy véli, hogy a fogyasztói mobilitás hiánya az EU-ban a bank és az ügyfél között gyakran kialakuló, hosszú távú bizalmi kapcsolatból ered; aggódik amiatt, hogy a Bizottság által a piaci integrációról készített értékelés túl kevés gazdasági mutatóra épül, és következésképpen esetleg nem megfelelően tükrözi az ágazat jellemzőit;

3.  emlékeztet arra, hogy a versenypolitika hatékony eszköz a belső piac teljessé tételében, de az intenzívebb verseny célként való kitűzése nem vezethet gyengülő kockázatkezeléshez a bankszektorban, és nem veszélyeztetheti a világgazdaság egy különösen fontos és stratégiai ágazatának stabilitását; hangsúlyozza, hogy a piac és a fogyasztók bizalma alapvető fontosságú a pénzügyi szolgáltatások további fejlődésében, továbbá hogy szükség van a fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásának előmozdítására a fogyasztók piaci résztvevőként betöltött szerepének erősítéséhez;

4.  rámutat arra, hogy a nagymértékben felaprózott szabályozási keret akadályozza a határokon átnyúló banki szolgáltatásnyújtás fejlesztését; ezért támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ismét indítsák el a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[7] megvitatását, amelynek ki kell terjednie az elektronikus kereskedelemről[8] és az elektronikus aláírásról szóló irányelv[9] felülvizsgálatára is annak lehetővé tétele érdekében, hogy ezek hatékonyan elérjék megfogalmazott céljaikat;

5.  álláspontja szerint még a pénzmosásra vonatkozó jogszabályok végrehajtása is akadályt jelenthet az ügyfelek mobilitása tekintetében, például a határokon átnyúló folyószámlák nyitása szempontjából, figyelembe véve a bankok által az azonosításra és ellenőrzésre vonatkozóan teljesítendő, változó követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a pénzmosásra vonatkozó jogszabályokban megállapított szabályoknak a fogyasztók mobilitására gyakorolt hatását;

Fogyasztói mobilitás

6.  felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen a fogyasztói mobilitás elősegítésére és kísérje figyelemmel a tagállamok előrehaladását annak érdekében, hogy a fogyasztók könnyebben válthassanak szolgáltatót, megerősítve ezzel a szolgáltatók közötti egészséges versenyt; elérendő célként jelöli meg a szolgáltatás lehető legnagyobb mértékű folyamatosságát a folyószámla megszüntetésekor vagy a szolgáltató megváltoztatásakor is, és el kívánja kerülni a szolgáltatások magas költségekkel járó megkettőzését;

7.  sürgeti, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozásának egyszerűsítése és a fogyasztók mobilitása előtt álló akadályok megszüntetése ne eredményezzen alacsonyabb tagállami fogyasztóvédelmi normákat;

8.  javasolja, hogy a mobilitás és a verseny ösztönzése érdekében számlamegszüntetés esetén csak teljes mértékben indokolt költségeket állapítsanak meg, amennyiben egyáltalán szükséges ezek kiszabása; ösztönzi a bankszektort, hogy dolgozza ki a számlák közötti váltás gyors és hatékony eljárásainak legjobb gyakorlatát, figyelembe véve mind az eljárás időtartamát, mind az ahhoz kapcsolódó költségeket; véleménye szerint a folyószámlaváltás nem károsíthatja meg a fogyasztókat; ellenez bármilyen szükségtelen, az ügyfélmobilitást akadályozó szerződéses kapcsolatot;

9.  hangsúlyozza, hogy a termékkapcsolás tekintetében egyértelmű különbséget kell tenni az ügyfél és a bank számára egyaránt kedvező, a gazdaság valamennyi ágazatában közös termékkombinációk, valamint a tisztességtelen versenyt eredményező gyakorlatok között;

10. úgy véli, hogy az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz történő hozzáférés – mint például bankszámlanyitás – minden állampolgár joga, és felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az e jog gyakorlásával kapcsolatos akadályokat és a lakossági pénzügyi ágazatban e tekintetben alkalmazott legjobb gyakorlatokat;

Tájékoztatás és átláthatóság

11. azon a véleményen van, hogy a fogyasztók tájékoztatása alapvető a bankok közötti verseny biztosításához; jobb minőségű és könnyebben olvasható, ezáltal a fogyasztók számára hozzáférhető tájékoztatást sürget; azon a véleményen van, hogy a fenti információk megszerzése a fogyasztók számára jelenleg igen gyakran időigényes és nehézkes;

12. elismeri, hogy ellentét feszül a túlzott mennyiségű tájékoztatás kerülése és a fogyasztók kielégítő tájékoztatásának biztosítása között; az információk mennyisége helyett azok minőségét részesíti előnyben; ezért felhívja a Bizottságot, hogy kérje fel a fogyasztói szervezeteket annak meghatározására, hogy milyen információkat tartanak szükségesnek ahhoz, hogy a fogyasztók képesek legyenek megfelelő döntéseket hozni;

13. felkéri a Bizottságot, hogy törekedjen annak biztosítására, hogy a létező nemzeti rendelkezéseket kiegészítve az ágazat a számlanyitást megelőzően biztosítson a fogyasztók számára az összes költséget – ideértve a zárás költségeit is – részletező tömör, Unió-szerte összehasonlítható összefoglalót; felhívja a Bizottságot, hogy e témában terjesszen elő jogszabályjavaslatokat, amennyiben az ágazat nem tartja tiszteletben kötelezettségvállalásait;

14. üdvözli a Bizottság tanulmányát a lakossági befektetési termékek szabályozási környezetéről, és bízik abban, hogy ez a költségek, kockázatok és feltételek megfelelőbb közlését fogja eredményezni, és ezáltal hasznos, határokon átnyúló összehasonlításokat biztosít;

15. ajánlja, hogy a szolgáltatók hozzanak létre egységes európai szabványt a fogyasztók számára az alaptermékeikkel, az azokhoz kapcsolódó költségekkel és feltételekkel kapcsolatban a szolgáltató által nyújtott tájékoztatásra, amellyel lehetővé tehetik az egyszerű és átlátható összehasonlítást, amelyet jelenleg a kapcsolt termékek nem tesznek lehetővé; az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a lakossági pénzügyi termékek értékláncköltségeinek közlésére hív fel; javasolja az ágazatnak, hogy tegyen lépéseket egy egész Európára kiterjedő keresőmotor létrehozásának megvalósíthatósága érdekében, amely lehetővé tenné az egyszerű és ingyenes, határokon átnyúló összehasonlítást;

A fogyasztók lakossági banki tevékenységekkel kapcsolatos oktatása

16.  pénzügyi tájékoztatási programok kidolgozására szólít fel, amelyek a fogyasztók tudatosságának növelését célozzák pénzkezelési lehetőségeikkel kapcsolatban;

17. támogatja a Bizottság és a pénzügyi szolgáltató ágazat által tett erőfeszítéseket, amelyek célja, hogy bővítsék a fogyasztók ismereteinek szintjét a pénzügyi szolgáltatási termékekkel kapcsolatban, és szervezzenek oktatási programokat ezen a területen, mivel a pénzügyi szolgáltatási termékek szolgáltatói által nyújtott tájékoztatást a fogyasztóknak meg kell érteniük és fel is kell tudni használniuk;

18. emlékeztet a megfelelő fogyasztóvédelem kiegészítéseként a pénzügyi nevelés kialakításának fontosságára, különösen a lakossági banki szolgáltatások területén (például kölcsönök, jelzálogok, diverzifikált és biztonságos megtakarítás és beruházás tekintetében); felhívja a tagállamokat és a banki ágazatot, hogy tegyenek intézkedéseket és koordinálják azokat a polgárok pénzügyi ismereteinek bővítése érdekében, beleértve a gyermekeket, a fiatalokat, az alkalmazottakat és a nyugdíjasokat is, a fogyasztók nevelése és részvételük megteremtése érdekében, hogy képesek legyenek a jobb, olcsóbb és megfelelőbb szolgáltatások megkeresésére, és a banki ágazatban előmozdítsák a versenyt, a minőséget és az innovációt; emlékeztet arra, hogy a magabiztos befektetők további likviditást biztosíthatnak a tőkepiacok számára;

19. felkéri a tagállamokat, hogy mérlegeljék a pénzügyi szolgáltatásokért felelős, független nemzeti ombudsman intézményének létrehozását;

Hitelek – nyilvántartások és közvetítők

20. hangsúlyozza a hitelekre és csalásokra vonatkozó, tisztességes és átlátható alapon hozzáférhető, megbízható adatok fontosságát a bankok és más hitelnyújtók számára; ragaszkodik ugyanakkor a fogyasztók személyes adatai védelmének szükségességéhez; felkéri a Bizottságot, hogy azonosítsa az adatok megosztásával kapcsolatos akadályokat és tegyen javaslatot az adatnyilvántartások interoperabilitására, tiszteletben tartva azonban a fogyasztók magánéletét, valamint a hozzáféréshez és helyesbítéshez való jogát; úgy véli, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a rájuk vonatkozó, hitelekkel kapcsolatos, határokon átnyúló adatlekérések esetén; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy hitel-nyilvántartási szakértői csoportot hozzon létre annak érdekében, hogy nyújtson segítséget a Bizottságnak a fenti intézkedéseinek előkészítésében;

21. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a hitelközvetítőkkel (ügynökök vagy brókerek) kapcsolatban a fogyasztóvédelem biztosítása és a homályos értékesítési gyakorlatok elkerülése érdekében, amelyek különösen a kiszolgáltatott fogyasztói csoportokat károsítják; e tekintetben üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy tanulmányt tesz közzé az EU hitelközvetítő piacának elemzéséről, felülvizsgálva annak szabályozási keretét és megvizsgálva, hogy vannak-e olyan rendelkezések, amelyek hátrányosan érintik a fogyasztókat;

22. felkéri a Bizottságot, hogy az „azonos üzleti vállalkozás, azonos kockázat, azonos szabályok” elvet követve pontosítsa és harmonizálja a közvetítők feladatait és felelősségét, mivel gyakran merülnek fel problémák a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szerződések értékesítésében, adminisztrációjában és végrehajtásában; rámutat arra, hogy a differenciálatlan, egyenmegoldásokat alkalmazó megközelítés hátrányosan érinti a termékek sokféleségét; felhívja a Bizottság figyelmét arra az egyértelmű, tömör, olvasható és díjmentes tájékoztatás szükségszerűsége és a fogyasztó személyére szabott tanácsadói szolgáltatások közötti különbségre;

Bankok közötti együttműködés

23. üdvözli, hogy a Bizottság tovább vizsgálja a bankok közötti együttműködést annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen együttműködés eredményezhet-e gazdasági és fogyasztói előnyöket, illetve hogy vezethet-e a verseny korlátozásához; hangsúlyozza azonban, hogy a bankok közötti együttműködés – például decentralizált hálózatokban működő hitelintézetek – járhat-e előnyökkel a gazdaság és a fogyasztók számára, és ezért gondos elemzésre és elfogulatlan megközelítésre van szükség;

24. azon a véleményen van, hogy a takarék- és szövetkezeti bankok más hitelintézetekkel együtt jelentős mértékben hozzájárulnak a helyi gazdaság finanszírozásához és a térségekben rejlő lehetőségek kibontakoztatásához, valamint elősegítik a pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetőségét valamennyi ügyfél számára; hangsúlyozza, hogy a plurális bankpiacok és a szolgáltatók sokszínűsége előfeltételei a versenynek az egész EU bankpiacán, feltéve, hogy a verseny nem torzul és minden piaci résztvevő számára egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak az „azonos üzlet, azonos kockázatok, azonos szabályok” elv alapján;

25. fenntartja, hogy a független hitelintézetek közötti megkülönböztetésmentes együttműködés – a közöttük zajló verseny megőrzésével – nagyobb hatékonyságot eredményez, és a végfelhasználók számára a szolgáltatások nagyobb interoperabilitását és változatosságát biztosítja, segítheti az ágazat működését és hozzájárul a (12) bekezdés célkitűzéseinek eléréséhez;

Fizetési rendszerek

26. bízik abban, hogy a SEPA és a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv megoldást nyújt a fizetési infrastruktúrákra vonatkozó ágazati vizsgálat során azonosított szétszabdaltságra és a verseny hiányára; emlékeztet arra, hogy a SEPA első szakasza 2008. január 28-án lépett hatályba, és integrált klíring- és elszámolási platformokat igényel, amelyek ugyanazon szabályok és technikai szabványok alapján működnek; hangsúlyozza, hogy a SEPA-hoz való hozzáférés kritériumainak tisztességesnek és nyitottnak kell lenniük, és az irányításnak figyelembe kell vennie a rendszerben levő összes érdekelt felet, nem csak a pénzügyi intézményeket; emlékeztet arra is, hogy a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv úgy rendelkezik, hogy a fizetési rendszerekhez való hozzáférésben ne legyen más megkülönböztetés, mint amely a kockázatok kivédéséhez, illetve a pénzügyi és működési stabilitás védelméhez szükséges; rámutat arra, hogy a közösségi politikák semlegességének elve szerint semmilyen egyedi fizetési módszert nem lehet előnyben részesíteni a másikhoz képest, és a különböző fizetési rendszerek használatával kapcsolatos költségeknek átláthatónak kell lenniük, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében választhassák meg a fizetési módot;

27. felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv átültetése csökkenti-e a fizetési elszámolási szolgáltatók számát, valamint arra, hogy azonnal tegyen lépéseket, ha a nagyobb szolgáltatók monopolhelyzetbe kerülnek, ami csökkenthetné a versenyt;

28. megjegyzi, hogy a Bizottság és sok nemzeti illetékes hatóság számos alkalommal kijelentette, hogy a multilaterális bankközi díjakat (MIF) az EK-Szerződés 81. cikke önmagukban nem tiltja; ennek ellenére megállapítja, hogy a közelmúltban a Bizottság a MIF-rendszer és a közösségi versenyjog összeegyeztethetőségére összpontosította a figyelmét; azt ajánlja, hogy a Bizottság javasoljon egyértelmű iránymutatásokat és mutatókat a piaci hiányosságok helyesbítésére; emlékezteti a Bizottságot, hogy a jogbiztonság fontos a piaci szereplők és az új piacra lépők számára szolgáltatásaik továbbfejlesztéséhez és innovációjához;

29. úgy véli, hogy nagy szükség van a multilaterális megállapodás tárgyát képező bankközi díjak kezelésére vonatkozó módszerek és szabályok pontosítására a kártyás fizetések, valamint a bankjegykiadó automatákra és nem kártyás fizetésekre vonatkozó bankközi díjak kiszámítási mechanizmusa esetében; emlékeztet arra, hogy a közvetlen terhelési és hitelátutalási rendszerek – mint például a SEPA rendszerek – támogatják a két fizetési szolgáltató által közösen kínált és két fogyasztó által közösen igényelt szolgáltatásokat, úgynevezett hálózati hatásoknak köszönhetően teremtve gazdasági előnyöket; javasolja a Bizottságnak, hogy állapítson meg a multilaterális megállapodás tárgyát képező – és ezúton a Bizottság tudomására jutó – bankközi díjak számítási módszerének a piaci szereplők által végzett meghatározására vonatkozó kritériumokat, és azt közölje valamennyi érdekelttel, biztosítva a ténylegesen versenysemleges környezetet és valamennyi versenyszabály érvényesítését;

30. emlékezteti a Bizottságot, hogy egyenlő mértékben fontos a díjakra és árakra összpontosítani és az ágazatban nagyobb átláthatóságot megvalósítani a fizetési termékek és szolgáltatások jellemzőinek, illetve az őket felhasználóként megillető jogoknak és kötelezettségeknek a fogyasztók felé történő kommunikációja terén, így ösztönözve a fokozottabb versenyt a piacon;

*

* *

31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak és az európai bankfelügyelők bizottságának.

• [1]          HL L 177., 2006.6.30., 1. o.
• [2]          HL L 177., 2006.6.30., 201. o.
• [3]          HL L 319., 2007.12.5., 1. o.
• [4]           Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0011.
• [5]           Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0338.
• [6]           Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0294.
• [7]       HL L 271., 2002.10.9., 16. o.
• [8]       Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).
• [9]       Az Európai Parlament és a Tanács 1999. december 13-i 1999/93/EK irányelve az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről (HL L 13., 2000.1.19., 12. o.).

INDOKOLÁS

Általános megfontolások

Üdvözlendő, hogy a Bizottság ágazati vizsgálata során figyelmét egy olyan ágazat hatékonysági szintjére és működésére összpontosította, mint a lakossági banki szolgáltatás, amely különösen érzékeny, mert annak célközönségét a családok és a kis- és közepes vállalkozások jelentik, és mivel bruttó bevételét tekintve az EU-ban folytatott összes ilyen irányú tevékenység több mint 50%-át képviselve még ma is a legfontosabb alágazat a pénzügyi szektorban.

Bár a Bizottság vizsgálata megkérdőjelezhető néhány módszertani választás tekintetében, amelyet a változó piaci realitások és nemzeti rendszerek összehasonlítására fogadott el, az igen pontos és reális képet rajzolt fel megvilágítva, hogy a piac miként működik, felfigyelve annak fő hiányosságaira, és megfontolva e hiányosságoknak a versenyszabályok révén történő javítását.

Az ágazati vizsgálat felfigyelt néhány, az előadó által teljes mértékben osztott aggályra a pénzforgalmi szolgáltatások terén megvalósuló verseny tekintetében, különös tekintettel a kártyás fizetési rendszerekre, a hitelnyilvántartásokra és mindenekelőtt a bankok árképzésére és politikájára. Ami a szövetkezeti és takarékbankok működését illeti, a Bizottság alábecsüli az ilyen bankok néhány tipikus jellemzőjét, például a távol esőnek tekintett területeken való jelenlétüket, azt, hogy milyen mértékben ágyazódnak be a saját területükön, és mi a társadalmi szerepük. Ki kell mondani, hogy ez utóbbi jellemzők különösen fontosak a szolgáltatások hatékonysága szempontjából.

Az ágazati vizsgálat következtetései egyértelműen rámutatnak az erőteljesebb versennyel jellemzett környezet létrehozásának szükségességére a szolgáltatók között, különös tekintettel azokra, amelyek a lakossági piacon működnek; e célok elérésével az európai fogyasztók teljes mértékben élvezhetik majd a belső piac előnyeit.

Az előadó úgy véli, hogy a banki szolgáltatások területén az egyszerű önszabályozó intézkedések nem megfelelő eszközök a lakossági szolgáltatások hatékonyságának növelésére. Emiatt kívánatos az európai jogszabály-alkotási kezdeményezés, biztosítva a piaci hatékonyságot és a fogyasztók számára létrejövő előnyöket. Ezért a Bizottságnak el kellene fogadnia a megfelelő intézkedéseket, a versenyjog érvényre juttatásával és szakpolitikai kezdeményezések megtételével egyaránt.

1 – Banki szolgáltatások

A banki szolgáltatások különlegesek abban az értelemben, hogy a bankok és ügyfeleik közötti bizalmi viszony gyengítheti a fogyasztók versenymechanizmusok ösztönzésére irányuló késztetését, és egyben növeli a társaságok piaci erejét, amely bizonyos esetekben magasabb árakat hordoz magában. A probléma abban áll, hogy e pozíciót kihasználva a bankok hozhatnak olyan üzleti intézkedéseket, amelyek megdrágítják ügyfeleik számára a bankkal fenntartott kapcsolatok megszüntetését, vagy gátolhatják ügyfeleiket abban, hogy megértsék és összehasonlítsák a piacon kínált szolgáltatások jellemzőit és árait.

Mivel ezen a piacon igen sok folyószámla-tulajdonos van, aki alig vagy nem rendelkezik információkkal, a bankszektor számára bizonyos országokban lehetővé vált ennek az információs aszimmetriának a kihasználása.

Ezért egyértelműen fontos, hogy európai szinten folytatódjék a munka a pénzügyi műveltség emelésére irányuló kezdeményezések fokozására. Ugyancsak a pénzügyi műveltség bővítése és a nagyobb átláthatóság az, amelynek révén a kereslet mobilabbá válhat, módosítva ezzel a kereslet és a kínálat közötti jelenlegi egyensúlyt, amely tipikus jellemzője a banki szolgáltatások piacának. E tekintetben az előadó támogatja a Bizottság pénzügyi oktatással kapcsolatos akcióját, a 2007. december 18-i COM (2007) 0808 közleményének közzétételével.

Fontos, hogy azok a fogyasztók, akik szolgáltatót kívánnak váltani, ebben semmilyen módon ne legyenek akadályoztatva, és e szándékuktól ne tántorítsák el őket. Egy olyan piacon, amelyen a fogyasztók tájékozottak és mobilak, a pénzintézeteknek szükségszerűen versenyezniük kell, hogy magukhoz vonhassák és megtarthassák őket.

1(a) – Összekapcsolási politikák

Az a tény, hogy a bankok stratégiai eszközként használják fel a folyószámlákat a számlatulajdonossal való kapcsolatuk felépítésére számos más szolgáltatásra alapozva, gyakran olyan gyakorlatnak bizonyul, amely nem segíti elő a mobilitást.

Amikor számos egyéb szolgáltatás kapcsolódik egy folyószámlához, csak elméletben lehet egy ilyen számlát azonnal vagy néhány napon belül lezárni, mivel a valóságban ez olyan eljárással jár, amely esetenként bonyolult és igen hosszadalmas. Néhány EU-tagállamban, amikor az ügyfél megszünteti folyószámláját, a bankok előírják a közüzemi számlák közvetlen terheléssel történő kifizetésének megszüntetését, illetve az ATM-kártyák és hitelkártyák visszajuttatását. Ez számos nehézséget okozhat a számlatulajdonosok számára, és eltántoríthatja őket a bankváltástól. Ezért hasznos lehetne rendelkezni legalább egy átmeneti fázisról bankváltás esetén, amely nem járna együtt a költségek megkétszerezésével vagy olyan időszakkal, amikor a számlatulajdonos az átutalás teljesítéséhez szükséges időtartamnál hosszabb ideig banki szolgáltatás nélkül marad.

Ezért biztosítanunk kell, hogy megszűnjenek, de legalábbis minimális szintre csökkenjenek az egyik banknál vezetett folyószámláról a másikra történő váltás (gazdasági, időbeli és igazgatási) költségei, megszüntetve valamennyi szükségtelen szerződéses vagy de facto kapcsolatot a folyószámlák és az egyéb szolgáltatások, mint például kölcsönök, takarékbetét-számlák, értékpapírok és biztosítási kötvények között.

Más szavakkal, olyan mechanizmusokat kell kidolgoznunk, amelyek a folyószámlákat hordozhatóvá teszik.

1(b) – A fogyasztók tájékoztatása

A lakossági bankszolgáltatások hatékonyságának javítása érdekében az előadó meg van győződve annak szükségességéről, hogy javítani kell a fogyasztóknak a pénzügyi körülményeiknek megfelelő döntéshozatali képességét. Ez több szinten is intézkedéseket kíván:

–         időben nyújtott egyértelmű és megfelelő tájékoztatás;

–         magas színvonalú tanácsadás;

és mindenek előtt,

–         egyenlő versenyfeltételek a hasonló jellemzőkkel rendelkező termékek között.

Ha a fogyasztók tájékozottak, jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy a kívánalmaiknak leginkább megfelelő lehetőséget válasszák, függetlenül a pénzügyi szolgáltatótól.

A könnyen érthető információ terjesztése előfeltétel ugyan, de nem elegendő a versenyegyensúly eléréséhez; ami alapvető fontosságú, az a tájékoztatás minősége, illetve az, hogy a fogyasztók azt a gyakorlatban fel tudják-e használni. Ha a fogyasztónak nyújtott tájékoztatás nem kielégítő, és az információkeresés költsége olyan magas, hogy meghaladja az információ várható hasznát, semmi nem ösztönzi a fogyasztókat arra, hogy ilyen kutatást folytassanak. A Bizottság és több nemzeti felügyeleti hatóság által végzett vizsgálatokból kiderül, hogy sok tájékoztató adatlap nem tartalmazza a banki átutalásokra, az ATM-használatra irányadó feltételeket, a saját bankon kívüli bankból történő készpénzfelvétel költségeit stb. Nincs tehát olyan átfogó dokumentum, amely tartalmazná a folyószámla kezelése során tipikusan igénybe vett szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások rendszeres tételeit. Ezért évente tömör információt kell adni a folyószámla-tulajdonosoknak a számlavezetéssel kapcsolatban felmerülő tényleges kiadásaikról, illetve arról, hogy azok az előző évhez képest miként változtak.

Ez valószínűleg megoldható európai szinten történő szabványosítással olyan módon, hogy a bankok által alkalmazott gazdasági feltételek az egész EU-ban ténylegesen összehasonlíthatók legyenek, ami a fogyasztók választási lehetőségeinek határozott előnyét hozná magával.

Kívánatos lenne olyan információs források – valódi keresőmotorok – kifejlesztése, amelyek a bankrendszertől függetlenek, és amelyek könnyebben tennék lehetővé a különféle európai bankok által kínált szolgáltatások költségeinek összehasonlítását.

2 – Fizetési rendszerek

A Bizottság ágazati vizsgálata rámutatott számos súlyos versenyproblémára az európai fizetésikártya-piacon.

Az előadó azon a véleményen van, hogy a vizsgálat által azonosított nehézségek közül sokat orvosol a SEPA (egységes eurófizetési térség) bevezetése, és a pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló irányelv alkalmazása. Ez egy valóban fontos szektor. Az EU területén a fizető kártyákkal történt vásárlások összértéke csak 2005-ben meghaladta az 1350 milliárd eurót.

Ami a kártyás fizetési hálózatokat illeti, a SEPA potenciálisan megszüntetheti a vizsgálat által kimutatott hátrányok nagy részét, így például a banki átutalások költségeit vagy a pénzátutalás időkeretét. A kártyás fizetések esetében a SEPA nagyobb választási lehetőséget kínál a fogyasztóknak a szolgáltatók között, erősítve ezzel a versenyt ezen az igen koncentrált piacon Európában.

2(a) – Multilaterális bankközi díjak

A multilaterális bankközi díjak (MIF-ek) ügye egészen más kérdés.

Az előadó azt reméli, hogy a Bizottság kiad valamiféle iránymutatást, amely a piac az ilyen megállapodások létrehozása során olyan módon fogadhat el, hogy azok ne legyenek korlátozónak tekinthetők. Kívánatos lenne, hogy a versenyfelügyeleti hatóságok megkezdhessenek egy olyan konzultációs folyamatot, amely hasonló ahhoz, ami ma már az összes európai szabályozási eljárásban szokásos annak érdekében, hogy a MIF számítási módszere, amelyet ez idáig különféle körülmények között időnként igen eltérő módon alkalmaztak, az unió által meghatározható, és így végső soron európai szinten egységes legyen. Ha ezt a számítási metodikát már meghatározták, azt egységesen kell alkalmazni valamennyi pénzforgalmi körre, legyen az belföldi, páneurópai vagy nemzetközi. Ezzel egyenértékű instrumentumként hasonló megoldás lenne, ha valamennyi kör rendelkezne saját MIF-fel, amelynek szintjét a kör hatékonysága határozná meg. Ez versenyt teremtene a körök között, és a leghatékonyabb kör sikerének útját egyengetné.

3 – Hitelnyilvántartások

Végül az előadó teljes egészében osztja a Bizottság aggályait a hitelnyilvántartásokhoz való hozzáférés miatt olyan esetekben, amikor az ilyen nyilvántartások kezelése ellentétes a versenyszabályokkal. A hitelnyilvántartásokhoz való kölcsönös, nem diszkriminatív hozzáférés elve olyan elv, amelyet egész Európában tiszteletben kell tartani.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	6.5.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	43 0 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Manuel António dos Santos, Jonathan Evans, Elisa Ferreira, Jean-Paul Gauzès, Robert Goebbels, Donata Gottardi, Benoît Hamon, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in ‘t Veld, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Guntars Krasts, Kurt Joachim Lauk, Andrea Losco, Astrid Lulling, Florencio Luque Aguilar, Gay Mitchell, John Purvis, Alexander Radwan, Bernhard Rapkay, Antolín Sánchez Presedo, Margarita Starkevičiūtė, Ivo Strejček, Ieke van den Burg, Cornelis Visser
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Katerina Batzeli, Jorgo Chatzimarkakis, Dragoş Florin David, Valdis Dombrovskis, Harald Ettl, Salvador Garriga Polledo, Ján Hudacký, Alain Lipietz, Diamanto Manolakou, Gianni Pittella, Bilyana Ilieva Raeva, Andreas Schwab