Eljárás : 2007/2027(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0224/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0224/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 09/07/2008 - 5.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0352

JELENTÉS     
PDF 563kWORD 634k
4.6.2008
PE 402.874v02-00 A6-0224/2008

a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről

(2007/2027(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Diana Wallis

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 MELLÉKLET: A NEMZETI BÍRÓKNAK MEGKÜLDÖTT KÉRDŐÍV
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a nemzeti bírák európai igazságügyi rendszerben betöltött szerepéről

(2007/2027(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 61. cikkére, amely a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének fokozatos létrehozásáról rendelkezik, ideértve a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén tett intézkedéseket is,

–   tekintettel az Európai Unión belül a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének megerősítésére vonatkozó, a brüsszeli Európai Tanács által 2004. november 5-én elfogadott hágai programra(1), illetve „A Hágai Program: tíz prioritás a következő öt évre” című, 2005. május 10-i bizottsági közleményre (COM(2005)0184),

–   tekintettel az Európai Tanács 2001. december 14–15-i laekeni ülésén az igazságügyi együttműködésben érintettek közötti bizalom fejlesztéséhez való hozzájárulásra tekintettel a bírák képzésének gyors létrehozását ösztönző európai hálózat létrehozása érdekében tett felhívásra,

–   tekintettel az Európai Közösség Európai Jogi Akadémiájának létrehozásáról szóló, 1991. szeptember 10-i állásfoglalására(2) és az Európai Igazságügyi Képzési Hálózatról szóló, 2002. szeptember 24-i állásfoglalására(3),

   tekintettel az Európai Unióban az igazságügyi képzésről szóló, 2006. június 29-i (COM(2006)0356), „Az eredmények Európája – a közösségi jog alkalmazásáról” című, 2007. szeptember 5-i (COM(2007)0502), továbbá az EU igazságszolgáltatási politikáinak és gyakorlatának megvitatására szolgáló fórum létrehozásáról szóló, 2008. február 4-i (COM(2008)0038) bizottsági közleményekre,

   tekintettel az Európai Bíróság alapokmányáról szóló jegyzőkönyv módosításáról szóló, 2007. december 20-i 2008/79/EK, Euratom tanácsi határozatra(4), továbbá az Európai Bíróság eljárási szabályzatának ezt követően egy sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás bevezetésére tekintettel történő módosításaira,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló jövőbeli szerződésnek a Lisszaboni Szerződés által beillesztett 81. cikke (2) bekezdésének h) pontjára és 82. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, amely jogalapot teremtene az igazságügyi és a bírósági alkalmazottak képzésének támogatásához,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0224/2008),

A.  mivel a 2007 második felében ezen állásfoglalás céljából elvégzett felmérés az alábbiakat emelte ki:

–  a nemzeti bírák közösségi jogi ismeretei(5) szerte az Európai Unióban komoly eltéréseket mutatnak, és ennek sokszor csak kevéssé vannak tudatában,

–  a nemzeti bírók általános, idegen nyelvi ismereteit sürgősen bővíteni kell,

–  a nemzeti bírók nehézségeket tapasztalnak a közösségi joggal kapcsolatos konkrét, naprakész információkhoz való hozzáférésben,

–  a nemzeti bírák közösségi joggal kapcsolatos alap- és élethosszig tartó képzését jobbá és intenzívebbé kell tenni,

–  a bírák viszonylag kevéssé ismerik az előzetes döntéshozatali eljárást, és meg kell erősíteni a nemzeti bírák és az Európai Bíróság közötti párbeszédet,

–  tény, hogy a közösségi jogot számos bíró túl bonyolultnak és átláthatatlannak tartja,

–  biztosítani kell, hogy a közösségi jog önmagában megfelelőbben alkalmazható legyen a nemzeti bírák számára,

B.  mivel a bírósági képzéssel kapcsolatosan – annak európai dimenzióját is ideértve – az elsődleges felelősség a tagállamokat terheli; mivel a fent nevezett hágai program tartalmazza az Európai Tanács nyilatkozatát, amely szerint „az igazságügyi hatóságok képzésébe rendszeresen be kell illeszteni egy uniós összetevőt”(6), és mivel az egyes tagállamokban a bírósági képzés mindenképpen az EU-intézmények és minden tagállam közös érdeke,

C. mivel a közösségi jogot nem szabad elit szakértők számára fenntartott testületnek tekinteni, és mivel e területen a képzési lehetőségeket nem szabad a magasabb szintű bíróságok bírái számára fenntartani, hanem inkább egyenlő mértékben ki kell terjeszteni az igazságügyi rendszer valamennyi szintjén tevékenykedő bírákra is,

D. mivel egyes közösségi pénzügyi támogatásban részesített szervek egyre sikeresebbek, és máris nagy számban képeznek bírákat és államügyészeket,

E.  mivel az idegennyelv-ismeret létfontosságú a megfelelő igazságügyi együttműködés szempontjából – különösen polgári és kereskedelmi ügyekben, olyan területeken, ahol rendelkeznek a bírók közötti közvetlen kapcsolattartásról –, valamint a bírói csereprogramokban való részvétel lehetőségének biztosítás szempontjából,

F.  mivel az előzetes döntéshozatali eljárás jelenlegi átlagos időtartama az Európai Bíróság kitartó erőfeszítései ellenére még mindig túl hosszú, és ez jelentősen csökkenti a nemzeti bírák szemében ezen eljárás vonzerejét,

G. mivel az Európai Bíróság szerint a tagállamok feladata olyan jogorvoslati és eljárási rendszer létrehozása, amely biztosítja a közösségi jogból eredő jogok hatékony bírósági védelméhez való jog tiszteletben tartását(7),

H. mivel ezen állásfoglalás egyetlen eleme sem értelmezhető úgy, hogy az a bírói függetlenséget és a nemzeti jogrendszereket kívánná befolyásolni, összhangban az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R(94)12. számú ajánlásával és a bírák alapokmányáról szóló 1998. évi európai chartával,

A nemzeti bíró mint a közösségi jog első bírája

1.  megjegyzi, hogy az Európai Parlament jogállamiságon nyugvó közösség(8) megállapítja, hogy a közösségi jog továbbra is csak papíron létezik, ha azt a tagállamokban nem alkalmazzák megfelelően, ideértve a nemzeti bírákat is, akik ilyen módon az Európai Unió igazságügyi rendszerének alapvető fontosságú elemei, és akiknek alapvető és nélkülözhetetlen szerepük van az egységes európai jogrend megteremtése során – nem utolsósorban a közösségi jogalkotók által hozott legutóbbi határozatok(9) szempontjából is – abban, hogy a nemzeti bírákat fokozottabban bevonják, és számukra a közösségi jog végrehajtásánál nagyobb felelősséget biztosítsanak;

2.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte, hogy a nemzeti bírák létfontosságú szerepet játszanak a közösségi jog tiszteletben tartásának biztosításában, például a közösségi jog elsőbbségére, a közösségi jog közvetlen hatályára, egységes értelmezésére és a megsértésével kapcsolatosan fennálló állami felelősségre vonatkozó elvek útján; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen ilyen irányú erőfeszítéseket a már meglévő ágazati kezdeményezések kiegészítéseként; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegyen közzé tájékoztatást a közösségi jog nemzeti hatóságok által történt megsértése miatti kártérítési eljárásokról;

Nyelvi kérdések

3.  úgy véli, hogy a nyelv az igazságügyi szakma gyakorlóinak fő munkaeszköze; úgy véli, hogy a nemzeti bírók idegennyelv-képzésének jelenlegi szintje a közösségi jog ismeretének jelenlegi szintével együtt nem csupán az egyes jogi eszközökkel kapcsolatos igazságügyi együttműködés lehetőségeit korlátozza, hanem a kölcsönös bizalom fejlődését, az acte clair doktrína megfelelő alkalmazását és a csereprogramokban való részvételt is; felhívja az igazságügyi képzésben érintett valamennyi szereplőt, hogy fordítson különös figyelmet a bírák idegen nyelvű képzésére;

4.  megállapítja, hogy a közösségi jog nemzeti bírák általi alkalmazása összetett kihívást jelent a nemzeti bírák számára különösen azon tagállamokban, amelyek 2004. májusában vagy azt követően csatlakoztak az Európai Unióhoz, valamint hogy ennek megfelelően ezekben a tagállamokban fokozni kell a bírói képzés támogatását célzó intézkedéseket;

5.  emellett az a véleménye, hogy a kollíziós szabályokat tartalmazó rendeletek elfogadásával a közösségi jogalkotás olyan politikai döntést hozott, amely kiterjed a külföldi jog nemzeti bírák által történő alkalmazására, ami esetlegesen egy összehasonlító megközelítés alkalmazását is maga után vonja; úgy véli, hogy ezek az tényezők összességében még inkább az idegen nyelvi képzés mellett szólnak;

6.  úgy véli, hogy közérdek a tagállami bírósági szervek nyelvi készségeinek fejlesztése; felhívja ezért a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a képzés ingyenes és könnyen hozzáférhető legyen, és aknázza ki a bírák idegen nyelvi képzésének az adott nyelvet beszélő tagállamban adódó lehetőségeit, például bírák között csereprogramhoz kapcsolódóan;

7.  úgy véli, hogy a tudományos szakirodalomhoz a bírák anyanyelvén történő hozzáférés fontos a közösségi jog jobb megértése szempontjából, és megállapítja, hogy láthatólag kevés szakirodalom érhető el a közösségi jogról az EU egyes hivatalos nyelvein, például a nemzetközi magánjogi kérdésekről, továbbá hogy mindez potenciálisan súlyosan hathat egy sokféle jogi hagyományt tükröző, közös jogrend kialakítására; felhívja ezért a Bizottságot, hogy támogassa egy ilyen szakirodalom megteremtését, különösen a kevésbé beszélt hivatalos nyelveken;

A vonatkozó jogforrásokhoz való hozzáférés

8.  megállapítja, hogy a közösségi joggal kapcsolatos teljes, naprakész információk nem állnak szisztematikusan és megfelelő módon számos nemzeti bíró rendelkezésére, és hogy a közösségi jog időnként igen kevés fórumot kap a nemzeti közlönyökben, kommentárokban, folyóiratokban és tankönyvekben, és egyenlőtlen minőségű fordításokon alapul; felhívja a tagállamokat, hogy e területeken tegyenek újabb erőfeszítéseket;

9.  véleménye szerint egy olyan valódi európai igazságügyi térség, amelyben megvalósulhat a hatékony igazságügyi együttműködés, nem csupán az európai jog ismeretét követeli meg, hanem más tagállamok jogrendszereinek kölcsönös általános ismeretét is; felhívja a figyelmet a külföldi jog kezelésében szerte az Európai Unióban mutatkozó következetlenségekre, és úgy véli, hogy ezzel a fontos kérdéssel a jövőben foglalkozni kell; tudomásul veszi e tekintetben Bizottságnak a külföldi jog polgári és kereskedelmi ügyekben történő alkalmazásáról szóló, készülőben lévő horizontális tanulmányát, valamint a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretében zajló vizsgálatokat;

10. üdvözli a Bizottság szándékát, miszerint az támogatni kívánja a közösségi joggal kapcsolatos nemzeti bírósági határozatok nemzeti adatbázisainak jobb elérhetőségét; úgy véli, hogy az ilyen adatbázisoknak a lehető legteljesebbeknek és leginkább felhasználóbarátnak kell lenniük; úgy véli emellett, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és az ítéletek végrehajtásáról szóló egyezmények és rendeletek európai adatbázist tesznek szükségessé, mivel ezeket a nemzeti bírák gyakorta alkalmazzák;

11. véleménye szerint valamennyi nemzeti bírónak hozzáféréssel kell rendelkeznie az olyan adatbázisokhoz, amelyekben szerepelnek a valamennyi tagállamból eredő és még függőben lévő, előzetes döntéshozatal iránti kérelmek; ugyanilyen hasznosnak tartja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróságok ítéleteit is közzétegyék, amint azt az Európai Bíróságnak a nemzeti bíróságok előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiről szóló tájékoztatója(10) is tartalmazza;

12. úgy véli, hogy mivel az interneten bőségesen rendelkezésre állnak a közösségi joggal kapcsolatos információk, a bírákat nem csupán érdemi jogi kérdéseket illetően kell képezni, hanem azzal kapcsolatosan is, hogy hogyan lehet hatékonyan hozzáférni a naprakész jogforrásokhoz;

13. üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, miszerint az a polgárok számára összefoglalókat tesz közzé a közösségi jogi aktusokról, és úgy véli, hogy egy-egy ilyen nem jogi célzatú összefoglaló azt is elősegítené, hogy a gyakorló jogászok gyorsabban hozzáférjenek a releváns információkhoz;

14. ösztönzi az elektronikus tanulás terén online eszközök és kezdeményezések kialakítását, mivel ezeket – habár a képzést problémáját teljesen nem oldhatják meg – a bírók és a képzők közötti személyes kapcsolattartás kiegészítésének lehet tekinteni;

Az Európai Unión belüli igazságügyi képzés strukturáltabb kerete felé

15. felhív arra, hogy az igazságügyi szakma minden tagjának nemzeti szintű képzésében kerüljön bevezetésre egy uniós elem:

–   amelyet rendszeresen beillesztenek a képzésbe és a bírói szakma megkezdéséhez szükséges vizsgákba,

–   amelyet a lehető legkorábbi szakasztól kezdve tovább erősítenek, egyre erőteljesebben összpontosítva a gyakorlati kérdésekre,

–   amely kitér a nemzeti jogrendben adott esetben ismeretlen, ám a közösségi jogban fontos értelmezési módszerekre és jogelvekre;

16. megállapítja az igazságügyi szervek tagjaira vonatkozó csereprogramok növekvő sikerét; ösztönzi, hogy az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat legyen hozzáférhető a lehető legtöbb bíró számára, továbbá hogy biztosítsák, hogy a polgári, kereskedelmi és közigazgatási ügyekkel foglalkozó bírák ehhez megfelelően hozzáférjenek; üdvözli a hálózat által a nyelvi képzés terén végzett tevékenységeit és a csereprogramoknak az Európai Bíróságra, az Eurojustra és az Emberi Jogok Európai Bíróságára történő kiterjesztését;

17. úgy véli, hogy a nemzeti bírák alap- és továbbképzésben való részvételének lehetősége a tagállamok számára fontos logisztikai és pénzügyi kérdés; úgy véli, hogy a bírók elviekben nem viselhetik saját közösségi jogi képzésük költségeit; kéri a Bizottságot, bocsássa a Parlament rendelkezésére a csereprogramokban részt vevő bírák ideiglenes helyettesítésével kapcsolatosan az egyes tagállamok számára felmerülő költségekre vonatkozó becsléseket;

18. tudomásul veszi a Bizottság értékelését, miszerint az európai igazságügyi térségen belül a képzés előmozdításának legmegfelelőbb módja jelenleg a 2007–2013-ra vonatkozó alapjogi és igazságügyi keretprogram révén a különféle szerveknek juttatott pénzügyi támogatás, valamint hogy az európai igazságügyi képzési struktúrák más formák felé való kialakításának kérdése ismét felvethető, amikor a program véget ér;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy ezen állásfoglalás figyelembevételével behatóan értékelje e keretprogram eredményeit, valamint dolgozzon ki új javaslatokat a bírói képzések támogatását célzó intézkedések kialakítására és változatássá tételére vonatkozóan;

20. úgy véli azonban, hogy megérett az idő az uniós szintű igazságügyi képzés olyan pragmatikus intézményes megoldására, amely teljes mértékben kihasználja a meglévő struktúrákat, ugyanakkor pedig elkerüli a programok és struktúrák szükségtelen megkettőződését; felhív ezért az Európai Igazságügyi Akadémia létrehozására, amely Európai Igazságügyi Képzési Hálózatból és az Európai Jogi Akadémiából tevődik össze; felhív arra, hogy ez az intézményi megoldás vegye figyelembe az Európai Rendőrakadémia működtetése során szerzett megfelelő tapasztalatokat;

21. úgy véli, hogy a nemzeti bírák nem tanúsíthatnak passzív hozzáállást a közösségi jogot illetően, amint ezt egyértelművé teszi az Európai Bíróságnak a nemzeti bíróságok által saját kezdeményezés keretében felvetett közösségi jogi kérdésekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlata is(11);

22. felszólít a bírósági kinevezés előtt álló jelöltek képzésének a lehető legkorábbi szakasztól kezdődő megerősítésére a fenti, a nemzeti bírákkal kapcsolatos szakaszokban említettekhez hasonlóan;

A nemzeti bírák és az Európai Bíróság közötti megerősített párbeszéd

23. úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás létfontosságú garanciája a közösségi jogrend koherenciájának és a közösségi jog egységes alkalmazásának;

24. felhívja az Európai Bíróságot és minden érdekelt felet, hogy csökkentsék még jobban az előzetes döntéshozatali eljárás átlagos hosszát, és ezáltal tegyék vonzóbbá ezt a párbeszédre irányuló létfontosságú lehetőséget a nemzeti bírák számára;

25. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja ki, hogy a nemzeti eljárási szabályok ténylegesen vagy potenciálisan akadályozzák-e azt, hogy a tagállami bíróságok vagy törvényszékek az EK-Szerződés 234. cikke második bekezdésének értelmében előzetes döntéshozatali eljárásra terjesszenek ügyeket, és hogy szigorúan indítson eljárást azon jogsértések ellen, amelyeket az említett akadályok jelentenek;

26. úgy véli, hogy az Európai Bíróság joghatóságának korlátozása – különös tekintettel az EK-Szerződés IV. cikke tekintetében – szükségtelenül sérti a közösségi jog egységes alkalmazását az említett területeken, ugyanakkor pedig kedvezőtlen üzenetet hordoz az említett ügyekkel foglalkozó bírók túlnyomó többsége számára, és ezáltal ellehetetleníti, hogy ezek közvetlen kapcsolatot létesítsenek az Európai Bírósággal, továbbá szükségtelen késedelmet okoz;

27. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Lisszaboni Szerződéshez csatolt jegyzőkönyv átmeneti rendelkezésekről szóló 10. cikke értelmében a rendőrségi együttműködéssel és büntetőügyi igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos, az említett Szerződés hatálybalépését megelőzően elfogadott jogi aktusok esetében az Európai Bíróság illetékessége egy öt éves átmeneti időtartamban továbbra is ugyanaz marad, mint amit a jelenleg hatályos EU-Szerződésben állapítottak meg; üdvözli mindazonáltal a kormányközi konferenciának a jegyzőkönyv e cikkére vonatkozó nyilatkozatát, és ezért nyomatékosan felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy csatlakozzon a Parlamenthez és újból fogadja el azokat a rendőrségi együttműködéssel és büntetőügyi igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos jogi aktusokat, amelyeket a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt fogadtak el;

28. figyelemmel egy sürgős előzetes döntéshozatali eljárás bevezetésére, egyetért a Tanáccsal abban, hogy rendkívül fontos, hogy a Bíróság iránymutatással szolgáljon a nemzeti bírák számára, amelyre azok a sürgős eljárás iránti kérelmet illetően hagyatkozhatnak;

29. felhívja az Európai Bíróságot, hogy vizsgálja meg az előzetes döntéshozatali eljárás minden olyan lehetséges fejlesztését, amellyel az előzetes döntéshozatalra kérdést előterjesztő bíró szorosabban részt vehet az eljárásokban, ideértve az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés egyértelművé tételének és a szóbeli eljárásban való részvételnek a szélesebb körű lehetőségeit is;

A nemzeti bírák általi alkalmazáshoz jobban igazított jogszabályok

30. tudomásul veszi az uniós igazságügyi politikák és gyakorlat megvitatására szolgáló fórum létrehozását, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fórum tanácskozásaira átlátható módon kerüljön sor; megállapítja, hogy a Bizottság kötelezettséget vállalt a Parlament és a Tanács felé a rendszeres jelentéstételre;

31. kitart amellett, hogy a közösségi jogszabályok nyelvezetét világosabbá kell tenni, és a jogi aktusok között fokozottabb terminológiai összhangnak kell megvalósulnia; különösen támogatja az európai szerződésjog tervezett közös referenciakeretének alkalmazását a jobb jogalkotás eszközeként;

32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és az európai ombudsmannak.

(1)

HL C 53., 2005.3.3., 1. o.

(2)

HL L 267., 1991.10.14., 33. o.

(3)

HL C 273. E, 2003.11.14., 99. o.

(4)

HL L 24, 2008.1.29., 42. o.

(5)

Ezen állásfoglalás alkalmazásában a közösségi jogra való hivatkozások az uniós jogra való hivatkozásokként is értelmezendők.

(6)

HL C 53., 2005.3.3., 1. és 12. o.

(7)

A C-50/00 P. sz. UPA-ügy, EBHT 2002, I-6677., 41. bekezdés

(8)

Az Európai Bíróság C-294/83, “Les Verts” kontra Európai Parlament ügyben 1986. április 23-án hozott ítélete (EBHT 1986., 1339.o, 23. bekezdés) .

(9)

Lásd például a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).

(10)

HL C 143., 2005.06.11., 1. o., (31) bekezdés

(11)

A C-312/93. sz. Peterbroeck-ügy, EBHT 1995, I-4599.o., a C-473/00. sz. Cofidis-ügy, EBHT 2002, I-10875.o. és a C-168/05. sz. Mostaza Claro ügy, EBHT 2006, I-10421.o.


INDOKOLÁS

Az előadó elsődleges célja az e jelentéssel közvetlenül érintettek, vagyis a nemzeti bírák véleményének megismerése volt. Az előadó 2007. június 11-én meghallgatást tartott a Jogi Bizottságban, amelynek keretében román, magyar, egyesült királyságbeli és német bírók oszthatták meg a közösségi joggal kapcsolatos tapasztalataikat. Részletes felmérést küldtek valamennyi tagállam számára 2007 második felében, annak érdekében, hogy a lehető legtöbb nemzeti bírót meghallgassák. Erre több mint 2 300 bíró reagált, és a meghallgatás első eredményeit e jelentéstervezet mellékleteként csatoljuk. Az előadó emellett részt vett a közösségi jog alkalmazásáról szóló, 2007. május 3-án Monica Frassoni képviselő asszony által szervezett meghallgatáson is, amelynek keretében egy francia bíró is előadást tartott, és ahol kiemelték az egyrészről a nemzeti bírók szerepe, másrészről a közösségi jog alkalmazása közötti szoros kapcsolatot.

A jelentéstervezet másodszor azon európai szereplőkre összpontosít, akik munkája a nemzeti bírókkal kapcsolatos. Az európai igazságügyi képzési hálózat főtitkára szeptember 10-én előadást tartott a Jogi Bizottság előtt és válaszolt a képviselők kérdéseire. Az előadó 2007. október 18-án tényfeltáró látogatást tett a Bíróságon, ahol több bíróval és főtanácsnokkal találkozott, és elsődlegesen a nemzeti bírók által az előzetes döntéshozatali eljárást illetően játszott szereppel foglalkoztak. Végül képviseltette magát a Bizottság által 2008. február 4-én az igazságügyi képzésről szervezett szakértői találkozón, amelyen az európai igazságügyi képzési hálózat, az Európai Jogi Akadémia, az Európai Közigazgatási Intézet és mások részéről hangzottak el előadások. E jelentéstervezet elkészülése egybeesik azzal, hogy a Parlament fokozott figyelmet szentel a Tanáccsal együtt elfogadott jogszabályok többek között a nemzeti bírók által történő eredményes alkalmazásának.

A jelentéstervezet a meglévő kezdeményezésekre kíván építeni annak érdekében, hogy strukturáltabb keretet javasoljon az Európai Unión belül az igazságügyi képzésre, amely keret képes a jövőbeli ambíciókat teljesíteni. Ennek első előfeltétele a bírók nyelvismeretére helyezett komolyabb hangsúly. A jelentéstervezet különféle ajánlásokat tesz, amelyek célja, hogy a nemzeti bírók nagyobb szerepet játsszanak az Európai Unió igazságügyi rendszerében. A nyelvi kérdéstől eltekintve idetartozik az információhoz való jobb hozzáférés, a jogi képzés, a nemzeti bíró által az előzetes döntéshozatali eljárásban játszott szerep, végül pedig az, hogy a közösségi jogalkotó hogyan segítheti elő a nemzeti bíró feladatait a jogalkotási módok javításával és különösen a folyamat átláthatóbbá tételével.


MELLÉKLET: A NEMZETI BÍRÓKNAK MEGKÜLDÖTT KÉRDŐÍV

A beérkezett válaszok összefoglalása és elemzése(1)

INDEX

1. Általános információ

(a) A válaszok mérlege az „régi” és az „új” tagállamok szerint

(b) Az érintett bíróságok típusai

2. A közösségi joghoz való hozzáférés

(a) A közösségi joghoz való hozzáférésre vonatkozó ismeretek

(b) Nyelvi akadályok

(i) Más tagállamok esetjoga

(ii) Fordítási kérdések

(iii) A közösségi jogi aktusok különféle nyelvi változatainak összevetése

(iv) A jogszabályokon vagy az esetjogon kívüli információk elérhetősége

(v) A közösségi jog homályossága

(c) Jogász-nyelvészi képzés

(i) A tagállamok részvétele a jogász-nyelvészi képzésben

(ii) Jogász-nyelvész képzések nyújtói

3. A közösségi joggal kapcsolatos képzés

(a) Általános

(b) Európai szervek által szervezett képzési kurzusok

4. Előzetes döntéshozatali eljárás

(a) Az eljárás ismerete

(b) Az eljárásra való előterjesztéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat

(c) Az EB előtti eljárás hossza

(d) Az eljárásra előterjesztett kérdések átfogalmazása

(e) A kérdések EB elé történő előterjesztésére vonatkozó iránymutatás

(f) Az EB döntéseinek a nemzeti eljárásokra gyakorolt hatása

(g) Ajánlások az eljárás javítására

(i) Több képzés és az információhoz való jobb hozzáférés

(ii) Az eljárás meggyorsítása

(iii) Az EB ítéleteinek stílusa és tartalma

(iv) Intenzívebb kapcsolat az eljárásra előterjesztő bírósággal

(v) Az EB munkaszerkezetének megreformálása

(vi) A döntéshozatalra való előterjesztés jogának korlátozása

(vii) Az EB érdemi joghatóságának bővítése

(viii) Szakosodott segítségnyújtás

(ix) Az acte clair kritérium enyhítése

(x) A nemzeti eljárásjog fejlesztése

5. A felek közösségi jogra való hivatkozása

(a) Gyakoriság

(b) Az érintett területek

(c) Miért kerülnek az említett területek a nemzeti bírók elé

6. A nemzeti bíró mint a közösségi jog első bírója

(a) A bírói hozzáállás általános jellemzése

(b) Az egyes válaszok áttekintése

(i) A közösségi jog mint a nemzeti jog szerves része és a nemzeti bíró mint passzív választott bíró         

(ii) Az a felfogás, hogy a közösségi jog csak határon átnyúló helyzetekre vonatkozik

(iii) A közösségi jogi aktusok mennyisége és összetettsége

(iv) További teher

(v) Ellenségesség általában a közösségi joggal szemben

(vi) Sajnálatosan csak szakértőknek fenntartott terület

(vii) Generációs problémák

(viii) A jövőben kialakítandó szerep

(ix) Bizonytalanság

(x) Nyilvánvaló valóság

(xi) A bírók proaktív hozzáállása

(xii) Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben

(xiii) Fogyasztói ügyek

(xiv) Az acte clair doktrína alkalmazásának nehézsége

7. A közösségi jog nemzeti bírók által történő megfelelőbb megértésének és alkalmazásának biztosítását célzó intézkedések

(a) A javaslatok összefoglalása

(b) A bírók közösségi jogi képzésének valamennyi szempontját érintő fejlemények

(i) Több jogi képzés

(ii) Külön hangsúly a képzés gyakorlati szempontjait illetően

(iii) A különböző tagállamokból származó bírók közötti cserék és kapcsolattartás

(iv) Közös igazságügyi kultúra megteremtése

(v) Elektronikus tanulás

(vi) Egyéni észrevételek az Európai Jogi Akadémiával kapcsolatban

(vii) Európai igazságügyi iskola

(viii) Az ítéletek szövegezésének harmonizálása

(c) Az információhoz való jobb hozzáférés

(i) Általánosságban több információ

(ii) Tudományos vagy szakirodalom

(iii) Rendszeres tematikus hírlevelek

(iv) Az ítéletek adatbázisai

(v) A közösségi jog integrálása a nemzeti jogszabályokba és tankönyvekbe

(vi) A Curia és az Eur-lex honlapok keresőfunkciójának fejlesztése

(vii) A közösségi joggal kapcsolatos fokozottabb tudatosság és annak jobb láthatósága

(viii) A nemzeti és a közösségi jogi adatbázisok együttműködtethetősége

(d) A közösségi jogalkotás fejlesztése

(i) Jobb jogalkotás

(ii) A közösségi jog kodifikálása és hivatalos gyűjteményei

(iii) A jogi aktusok és az EB ítéleteinek jobb fordítása

(e) A bírók nyelvi kapacitásának fejlesztése

(f) A nemzeti hatóságok és az igazságügyi szervek által végzett fejlesztések

(i) A közösségi jog jobb átültetése és végrehajtása

(ii) Több idő a képzésre

(iii) Minisztériumon belüli testület a bírók támogatására közösségi jogi ügyekben

(iv) Szakosodott bírók a nemzeti bíróságokon belül és kapcsolattartó bírók

(v) Elektronikus igazságszolgáltatás

(vi) A nemzeti legfelsőbb bíróságok szerepe

(g) Az EU „tegyen kevesebbet, jobban”

(vii) Kevesebb jogszabály, a szubszidiaritás gyakoribb alkalmazása

(viii) A közvetlen hatály eltörlése

(h) Fejlesztések az EB szintjén

(i) Az ítéletek formája és stílusa

(ii) Szorosabb kapcsolat a nemzeti bírókkal

(i) Az ügyvédek képzése

(j) Az Unió alapvető sajátosságainak megváltoztatása

8. A nemzeti bíróknak megküldött kérdőív másolata1. Általános információ

Az előadó 2007. július 18-án kérdőívet küldött ki valamennyi állandó képviselet számára a nemzeti bírók körében történő szétküldésre. A nyolc közösségi nyelven benyújtott válaszok száma összesen meghaladták a 2300-at. Gyakorlati okokból a beérkezett válaszok teljessége és a tagállamok közötti lehető legmegfelelőbb egyensúly tükrözése alapján történt meg az első szelektálás. Az első lépésben feldolgozott válaszok teljes száma 1160 volt, és a fennmaradó válaszokat és több kérdést későbbi elemzés céljára tartogatták. Mind a 27 tagállamból érkeztek válaszok, a legtöbb Németországból (44%), Lengyelországból (19%), Franciaországból (6%), Bulgáriából (6%), Szlovéniából (5%) és Ausztriából (4%).

(a) A válaszok mérlege a „régi” és az „új” tagállamok szerint

A válaszadók jelentős része 2004-ben és 2007-ben csatlakozó tagállamokat képvisel (37%), ezért megfelelő egyensúly mutatkozik e válaszok és a más tagállamokból kapottak (63%) között.

(b) Az érintett bíróságok típusai

A felmérés a bíróságok számos fajtájára kiterjedt, a legnagyobb részt közigazgatási, foglalkoztatási, pénzügyi, szociális és munkaügyi bíróságok tették ki.

2. A közösségi joghoz való hozzáférés

(a) A közösségi joghoz való hozzáférésre vonatkozó ismeretek

A válaszadók kis hányada (8%) állította azt, hogy egyáltalán nem tudja, hogyan ismerhetők meg a közösségi jogforrások. Azok közül, akik ismerték a közösségi joghoz való hozzáférés módját, 18% fért hozzá rendszeresen a Bíróság (a továbbiakban EB(2)) esetjogához, míg a nagy többség ezt csak ritkán tette (65%), 17% pedig egyáltalán nem.

Az ismereteket illetően az EU egészében mutatkoztak eltérések. A közösségi joghoz való hozzáférés ismerete hiányosabb volt a „régi” tagállamokban (10%), mint az „újakban” (5%). A közösségi jog hozzáférési módjait ismerő bírók körében azonban a „régi” tagállamokat képviselő bírók rendszeresebben tanulmányozták az EB ítélkezési gyakorlatát (lásd az alábbi grafikont).

A válaszok a nemzeti bíróság szakterületének megfelelően is különböztek. Például a szellemi tulajdonjoggal foglalkozó bírók, a főleg pénzügyii és adóügyekkel foglalkozó bírók, továbbá a közigazgatási bírók (75%, 60%, illetve 46%) hajlamosabbak voltak az EB ítélkezési gyakorlatának rendszeresebb tanulmányozására, mint a munkaügyi/foglalkoztatási vagy szociális jogi kérdésekkel foglalkozó bíróságokon dolgozó kollégáik (20%, illetve 25%). Végül egyetlen családjoggal vagy büntetőjoggal foglalkozó válaszadó bíró sem állította, hogy rendszeresen tanulmányozza az EB ítélkezési gyakorlatát.

(b) Nyelvi akadályok

A válaszadók 39%-a szerint jelent az idegen nyelv akadályt a közösségi joggal kapcsolatos megfelelő tájékozódásban.

(i) Más tagállamok esetjoga

A fő panasz a külföldi ítéletekhez való hozzáféréshez kapcsolódott, ideértve például az egyes tagállamok legfelsőbb bíróságai által hozottakat. Több bíró említette azt a tényt, hogy a szakkifejezéseket különösen nehéz idegen nyelven értelmezni. Egy pénzügyekre szakosodott német bíró azt állította, hogy a más tagállami bíróságok határozatainak tanulmányozása fontos, azonban olyan időigényes, hogy az ítélkezési határidők miatt szinte lehetetlen vállalkozás. Egy francia bíró sohasem hivatkozna külföldi joggyakorlatra vagy kommentárra, a pontatlanság vagy a félreértés veszélye miatt, mivel ez igen komoly következményekkel járhatna az egyénekre nézve. Végül egy másik bíró valóban nehézségekbe ütközött a külföldi jog alkalmazását illetően, amikor az említett jogot jelölték ki a megfelelő kollíziós szabályok.

(ii) Fordítási kérdések

Számos, „új" tagállambeli bíró – főleg Lengyelországból, Szlovéniából és Magyarországról – arra panaszkodott, hogy az EB ítélkezési gyakorlatának a csatlakozást megelőző szövegeit nem fordították le teljes egészében nyelveikre. Több, „új" tagállambeli bíró nem is tudta, hogy a közösségi joganyag és különösen EB ítélkezési gyakorlat legalább részben megvan az anyanyelvén. Sok tagállam számos bírója tett észrevételt az ítéletek fordításának kérdését illetően. Sok bíró abbéli aggodalmának adott hangot, hogy sok időt vesz igénybe, mire az EB ítéleteinek vagy a főtanácsnok indítványainak valamennyi nyelvi változata elérhetővé válik. Sok bíró szerint a közösségi jogi aktusok vagy az ítélkezési gyakorlat saját nyelvükön meglévő fordításainak minősége vagy megbízhatósága nem megfelelő. Egy német bíró megjegyezte továbbá, hogy ugyanazon közösségi jogi aktus eltérő nyelvi változatai között különbségek lehetnek.

(iii) A közösségi jogi aktusok különféle nyelvi változatainak összevetése

Több bíró számára komoly nehézséget jelentett a közösségi jogi aktusok eltérő nyelvi változatainak értelmezési célból történő összevetése, amikor azt kívánták megvizsgálni, hogy szükséges-e az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés. Az összehasonlítás köre és minősége a bíró nyelvtudásától függ. Számos bíró említette ezt a módszert, arra jutva, hogy az igazából érdemi eredménnyel nem járt (lásd még hasonló témában a 4. szakasz (g) pontjának (ix) alpontját).

(iv) A jogszabályokon vagy az esetjogon kívüli információk elérhetősége

Néhány bíró említést tett arról, hogy problémát jelent, hogy a közösségi jogra vonatkozóan saját nyelvükön nem sok tudományos kommentár áll rendelkezésre. Végezetül több konkrét információforrásra utaltak, például egy uniós ügynökség (az OHMI(3)) hírlevelére vagy a Bizottság jogalkotási javaslataival kapcsolatos indokolásokra.

(v) A közösségi jog homályossága

A fordítás kérdésétől eltekintve a bírók közül sokan vélték úgy, hogy a közösségi joghoz való hozzáférést annak szövegezési módja nehezíti meg. Egy bíró szerint a közösségi jog általános homályossága teszi azt nehezen alkalmazhatóvá a nemzeti bíróságokon. Hasonló határozott észrevételt tettek az EB ítéleteinek stílusa tekintetében, különösen az indokolást illetően, ami a nemzeti bírók számára nem mindig érthető egyértelműen (lásd az alábbi 7. szakaszt).

(c) Jogász-nyelvészi képzés

A válaszadóknak átlagosan csak 20%-a vett részt legalább egy, jogi kérdésekkel foglalkozó nyelvkurzuson. Ez a számadat elrejtheti a tagállamok között fennálló egyes eltéréseket, amint azt az alábbi ábra is mutatja.

(i) A tagállamok részvétele a jogász-nyelvészi képzésben

Tizenegy tagállamot vetettek össze a fenti grafikonban, mivel a fennmaradó tagállamokból érkező válaszok számát nem tekintették elegendőnek az adatok számának megbízhatóságához. A rendelkezésre álló adatok szerint az ilyen nyelvtanfolyamokon való részvétel aránya meglehetősen korlátozott valamennyi tagállamban (40% alatti), vagyis alacsony a legtöbb, 2004-ben csatlakozó tagállamban, de nem mindegyikben, és igen alacsony (kevesebb mint 10%) Románia és Bulgária esetében.

(ii) Jogász-nyelvész képzések nyújtói

A fenti grafikon szerint a válaszadók külföldi jogi terminológiát tanulmányozó nagy százaléka ezt az egyetemen tette, általában jogi tanulmányainak keretében. Az említettek jelentős százaléka ilyen kurzusokat a saját tagállamától eltérő tagállamban vett fel, például Erasmus vagy LLM program keretében. Igen kis részük (6%) járt olyan kurzusokra, amelyeket nem egyetem, nemzeti minisztérium vagy igazságügyi képzőhely szervezett. Ilyen „egyéb” kurzust szervezett a British Council, a Goethe Intézet, az Európai Jogi Akadémia, az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat, a PHARE, egy esetben pedig magántanár.

A legkeresettebb nyelv az angol (53%), a második pedig a francia (37%). Több bíró vett spanyol és német nyelvórákat (mindkettőt 4%), más nyelvek előfordulása viszont igen ritka (lásd alább).

3. Közösségi jogi képzés

(a) Általános észrevételek

A válaszadók 61%-a sohasem vett részt európai képzési programon vagy bármilyen közösségi joggal kapcsolatos nemzeti képzési programon. A válaszadók 33%-a vett részt a közösségi jogi témájú nemzeti képzési programon. A válaszadók 14%-a vett részt egy európai szerv által szervezett programon. Végül a válaszadók 10%-a vett részt egyaránt a nemzeti hatóságok szervezte kurzusokon és az európai szervek kurzusain.

Egyértelmű a kapcsolat a nemzeti és európai képzési kurzusokon való részvétel között. A nemzeti hatóságok szervezte kurzuson részt vevő bírók nagyobb valószínűséggel vettek részt európai szervek által szervezett kurzusokon is.

(b) Európai szervek által szervezett képzési kurzusok

A legtöbb esetben a trieri Európai Jogi Akadémia (ERA) által szervezett szemináriumokat és képzési kurzusokat említették. Az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) és bírói csereprogramjai gyakoriak, míg számos „új" tagállambeli bíró vett részt TAIEX és PHARE programokon (lásd alább). Több bíró is felvetette a költségek kérdését, és nagy részük úgy ítélte meg, hogy az ilyen kurzusok nem jelenthetnek személyes pénzügyi terhet az érintett bírók számára. Egy német bíró szerint az úti- és szállásköltségek fedezése még nem elég, mivel maga a képzési kurzus is drága.

Megjegyzés: ez az osztályozás teljesen indikatív jellegű, mivel az Európai Jogi Akadémia (ERA) számos szemináriumot szervezett a TAIEX és a PHARE nevében az „új” tagállamok számára például.

4. Előzetes döntéshozatali eljárás

(a) Az eljárás ismerete

A válaszadó bírók túlnyomó többsége (54%) úgy ítélte meg, hogy ismeri az Európai Bíróság elé történő utalással kapcsolatos eljárást. A jelek szerint ugyanakkor a válaszadók kétszer akkora valószínűséggel tekintik úgy, hogy nem ismerik az eljárást (32%), mint amekkora valószínűséggel tekintik magukat az eljárás alapos ismerőinek (14%).

Láthatólag komoly eltérések vannak az egyes tagállamok között. Bulgáriában, Belgiumban és Franciaországban például a válaszadók jelentős többsége (84%, 87%, illetve 94%) úgy ítélte meg, hogy nem ismeri az előzetes döntéshozatali eljárást. Az osztrák, cseh és német válaszadók állították a legkevesebben, hogy nem ismerik az eljárást (a „nem ismeri” válaszok 12%, 13%, illetve 18%-a).

Emellett kitűnt az is, hogy Dánia, Ausztria és Svédország az a 3 tagállam – vagyis nem alapító tagállamok –, ahol a legtöbb válaszadó ítélte úgy, hogy alaposan ismeri az előzetes döntéshozatali eljárást (lásd az alábbi grafikont)..

Az előzetes döntéshozatali eljárás ismeretének a válaszadó bíróságok szakterületével való összevetése során megállapítható, hogy a pénzügyekkel vagy adójoggal (pl. HÉA stb.) foglalkozó bírók ismerték jobban az eljárást (52%: alaposan ismeri – 48%: ismeri – 0% nem ismeri).

(b) Az eljárásra való előterjesztéssel kapcsolatos gyakorlati tapasztalat

123 válaszadó bíró állította azt, hogy szakmai pályafutása során legalább egyszer igénybe vette az előzetes döntéshozatali eljárást. Ez a válaszok összes számának alig több mint 5%-a. Ez a számadat egyenlőtlenül oszlik meg a tagállamok között, és Magyarország az egyetlen „új" tagállam ebben a körben, hat ilyen esettel.

Több bíró mérlegelte az eljárásra való előterjesztés lehetőségét, egy szociális bíróságon dolgozó bíró pedig tartózkodott ettől, mivel a felek aggódtak amiatt, hogy ez szükségtelen késedelmet jelentene az eljárásban. Egy elsőfokú bíróság két másik bírója szeretett volna az EB-hez fordulni, ezt azonban nem tehette, mivel az EK IV. címe korlátozza az EB joghatóságát, különösen bevándorlási ügyekben.

A legtöbb válaszadó viszonylag részletes válaszokat adott ezen a ponton, amint az az alábbi grafikonból látható.

(c) Az EB előtti eljárás hossza

Az előzetes döntéshozatali eljárás átlagos hossza 18,5 hónap volt.

Ez a számadat nem hasonlítható össze az EB éves jelentéseiben szereplő saját statisztikáival, mivel a bírók által erre a felmérésre adott válaszaikban figyelembe vett néhány döntéshozatalra való előterjesztés az 1980-as évekre vagy még régebbi időre nyúlik vissza. Az itt kapott átlag kb. másfél hónappal rövidebb az EB lezárt ügyeinek legutóbbi elérhető átlagánál (19,8 hónap 2006-ban)(4). Egy ilyen eljárás több mint 35 hónapig tartott, nyolc eset viszont egy éven belül lezárult.

Arra a válaszra, hogy szerintük az előzetes döntéshozatalra való előterjesztési eljárás egyes részei túl hosszúak-e, a legtöbb bíró (43%) nemleges választ adott. A bírók jelentős számban (36%) tekintették úgy, hogy az eljárás egésze túl hosszú, egy egyesült királyságbeli bíró pedig közölte, hogy ennek oka az EB túlterheltsége. Egy svéd és egy német bíró is úgy vélte, hogy az eljárás azért hosszadalmas, mert maguk a feltett kérdések hosszúak és összetettek. Végül két bíró vélte úgy, hogy esetükben az eljárás gyors volt, és az egyik ítéletet az EB szóbeli eljárás vagy főtanácsnoki indítvány nélkül hozta.

Az eljárás egyes részeivel kapcsolatos válaszokat illetően leginkább a szóbeli eljárást érte kritika, ezt egy finn és egy német bíró egyaránt kiemelte. Egy német közigazgatási bíró kritikával illette azt az időszakot, amely a tagállamok rendelkezésére áll írásbeli észrevételeik benyújtására. Végül egy válaszadó eljárása azért szenvedett késedelmet, mert a Bíróság tanácsainak szerkezetén belül ügyének kiosztásán két egymást követő alkalommal is változtattak.

(d) Az eljárásra előterjesztett kérdések átfogalmazása

A előzetes döntéshozatali eljárásban részt vevő bíróknak csak kis százaléka (11%) állította azt, hogy kérdéseiket a Bíróság bizonyos mértékben átfogalmazta. Két bíró kérdéseit teljesen átfogalmazták, egy egyesült királyságbeli bíró pedig úgy vélte, hogy az átfogalmazás túlzott volt. Négy további eljárás során csak kismértékű átfogalmazás történt. Egy esetben a bíró úgy találta, hogy kérdésének érdemét az EB átfogalmazása jobban kiemelte. Az EB egy másik esetben két kérdést egybevett.

(e) A kérdések EB elé történő előterjesztésére vonatkozó iránymutatás

Az eljárásra előterjesztő bírók 60% szerint kaptak iránymutatást az eljáráshoz, 40% szerint viszont nem kaptak. Az iránymutatást nélkülöző bírók közül négyen állították azt, hogy az iránymutatás szükségtelen és nem megfelelő volt.

Az iránymutatást kereső válaszadók ezt számtalan módon tették. Az iránymutatás legnépszerűbb forrása az adott bíróságán belül a többi kolléga volt (29%). Az Európai Bíróság honlapja és az EB e témával kapcsolatos közleménye (15%), a képzés (13%), a tankönyvek és a tudományos írások (13%) szintén viszonylag népszerűek voltak. További forrásokként említették az EB saját ítélkezési gyakorlatát (10%), a felek beadványait (6%), a nemzeti legfelsőbb bíróságok ítélkezési gyakorlatát (4%), a korábbi személyes tapasztalatokat (4%), a bíróságon egy szakosodott bírót vagy konzulenst (4%), végül pedig az igazságügyi minisztériumot (2%). Számos bíró számára jelentett iránymutatást a fenti források kombinációja.

(f) Az EB döntéseinek a nemzeti eljárásokra gyakorolt hatása

A válaszadók túlnyomó többsége (89%) szerint az EB ítélete azonnal alkalmazható volt az ügy tényállására, és ilyen módon gyakorlatilag problémamentesen le lehetett zárni az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárást. Egy bíró szerint az ítélet annyira egyértelmű volt, hogy nemzeti szinten csak a költségekről kellett határozni.

A válaszadók kisebb része (11%) nem vélte úgy, hogy az ítélet egyértelmű döntést tett lehetővé nemzeti szinten. Egy bíró szerint a válasz teljesen hasznavehetetlen volt, egy másik szerint pedig az EB teljesen figyelmen kívül hagyott egy alapvető, nyilvánvaló kérdést. Egy másik bíró szerint az EB-hez leginkább eldöntendő kérdéseket („igen/nem” kérdések) kell intézni ahhoz, hogy ne kapjon olyan kétértelmű választ, amit nehéz lenne az ügy tényállására alkalmazni.

Három esetben eredményezte az ítélet nemzeti jogszabály módosítását vagy hatályon kívül helyezését, két tovább esetben pedig a nemzeti bírók úgy ítélték meg, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás általuk megfelelően történő alkalmazását később fellebbezéssel megsemmisítették. Egy bíró szerint ez „generációs probléma”, mivel a fellebbviteli vagy legfelsőbb bíróságok nem ismerik el kellőképpen a közösségi jog primátusát.

Egy további esetben bíróságon kívüli rendezésre került sor, ami szükségtelenné tette az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést. Végül a felek két másik esetben további tényeket tártak elő az EB ítéletét követően, és így az a tényállásra alkalmazhatatlanná vált.

(g) Ajánlások az eljárás javítására

Ezt a szakaszt külön kell kezelni a 4. szakasz fenti (b)–(f) pontjaitól. Itt valamennyi válaszadó bírótól kértek az eljárás fejlesztésére vonatkozó javaslatot, tekintet nélkül arra, hogy alkalmazták-e már az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést vagy sem.

A beérkező 210 választ az alábbiakban ismertetett témák szerint osztályozták. Amint az a 19. oldalon szereplő grafikonból kiderül, a bírók elsősorban több képzést igényeltek, továbbá az eljárásra vonatkozó információkat illető jobb hozzáférést (42%). Számos válaszadó (24%) kritikával illette az eljárás hosszát. Az EB ítéleteinek stílusát és indokolását a válaszadók 10%-a illette kritikával. Emellett számos bíró (6%) javasolt az EB-vel kapcsolatosan különféle belső reformokat. Végül ugyanennyien javasolták azt, hogy az előterjesztő bírókat szorosabban be kellene vonni az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárásba.

(i) Több képzés és az információhoz való jobb hozzáférés

Az előzetes döntéshozatali eljárás fejlesztését illetően a leggyakrabban (42%) a nemzeti bírók képzését és eljárással kapcsolatos információkhoz való jobb hozzáférést említették. Egy francia bíró kijelentette, hogy a tárgyat és az eljárást illetően bizonyos mértékű szakértelem elengedhetetlen előfeltétele még annak is, hogy valaki egyáltalán mérlegelje az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést. Az első javaslatok ezért az „ismeretlentől való félelem” feloldását célozták, ahogy azt egy német bíró nevezte. Idetartoznak olyan helyzetek, amelyekben a bírókat a szakértelem hiánya még az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés mérlegelésétől is visszatartotta, továbbá olyanok is, amikor az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés azért marad el, mert tartanak attól, hogy az EB azt elfogadhatatlannak nyilvánítja. Felmerültek szakosodott jogi és nyelvi képzési kurzusok, a konkrét szempontokra helyezett kifejezett hangsúllyal (pl. litván és észt bírók különösen nagy számban javasoltak gyakorlati workshopokat és szimulációkat), továbbá jogi publikációk és az Európai Bíróságnál tett látogatások.

Egyes válaszadók alapvető és aktualizált tájékoztatást vagy rendszeres elektronikus hírlevelet hiányoltak a folyamatban lévő és lezárt előzetes döntéshozatalra való előterjesztéseket illetően. Sokan hivatalos űrlapot, sablont vagy a bevált gyakorlatot tartalmazó iránymutatást szerettek volna kapni az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéshez. Egy Németországban elsőfokú bíróságon dolgozó bíró ajánlotta az előzetes döntéshozatalra való előterjesztésre vonatkozó iránymutatásnak a nemzeti hatóságokkal együttműködésben való elkészítését, a bizonyításfelvételről szóló irányelvnél alkalmazott gyakorlati útmutatóhoz(5) hasonlóan. Egy bíró azt az észrevételt tette, hogy hasznosabbnak találná az eljárást, ha egyértelműbben meghatároznák, hogyan kell a tényállást az eljárásban összegezni. Másrészről viszont két – francia és lengyel – bíró közölte, hogy teljesen elégedettek a 2005-ben minisztériumaik által rendelkezésre bocsátott és interneten elérhető hivatalos iránymutatással.

A második nagyon gyakori téma az EB-nek korábban már feltett kérdés megismétlésétől való félelem volt. E tekintetben egy bíró javasolta a már feltett kérdések gyűjteményének elkészítését, amelyet témák szerint építenének fel a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén kialakított modellhez hasonlóan(6). További ötlet volt egy horizontális mechanizmus, amellyel az EU valamennyi bírója rendszeresen tudomást szerez a szakterületén történt ilyen eljárásokról. Egy bolgár bíró szerint mindenképpen egyszerűsíteni kell az annak ellenőrzésére vonatkozó eljárást, hogy a tervezett kérdéseket benyújtották-e már korábban. Egy német szabadalmi bíró szerint az egyes eljárásokkal kapcsolatosan az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett információ elégtelen, és kiegészítésre szorul.

Harmadik visszatérő téma az az óhaj, hogy az interneten elérhető legyen az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést illető valamennyi információ. Egy lengyel válaszadó odáig ment, hogy azt javasolta, hogy az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés elektronikusan is benyújtható legyen.

(ii) Az eljárás meggyorsítása

Az eljárás túl hosszúnak érzékelt időtartama komoly hangsúlyt kapott tizenhat tagállam bíróinak észrevételeiben. Az időtartam érezhetően visszatartott az eljárás alkalmazásától. Sok bíró azt állította, hogy ismeri az eljárást, azonban az ezzel járó késedelmek miatt nem venné igénybe. Egy osztrák bíró például úgy ítélte meg, hogy ilyen késedelmek a szociális jog területén teljességgel elfogadhatatlanok. Egy magasabb szintű német bíróság bírója különösen nem értette a szóbeli eljárás lezárulta és az előzetes döntéshozatalra való előterjesztésben meghozott ítélet közötti késedelmet, és szerinte egy nemzeti eljárás során a hasonló késedelmet visszaélésnek vagy jogellenesnek ítélnék. Több bíró is megfordította az indokolást, és arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti bírók körében egyelőre kihasználatlan potenciál azt is jelenti, hogy az EB az eljárás időtartamának csökkentésével kockáztatná, hogy elárasztják az előzetes döntéshozatalra való előterjesztések.

Több bíró kérte az eljárás kifejezett meggyorsítását egyes sürgős esetekben, például menekültügyben. Egy bíró szerint az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés prioritást kell, hogy kapjon egyéb, az EB előtti ügyekhez képest, míg mások a jelenlegi gyorsított eljárás gyakoribb alkalmazását óhajtották(7).

Kevés bíró tett konkrét javaslatot az átlagos eljárás időtartamára. Egy finn bíró 3–4 hónapot, egy svéd pedig 7–8 hónapot javasolt.

(iii) Az EB ítéleteinek stílusa és tartalma

Az EB ítéleteinek stílusa és tartalma sok bírót foglalkoztatott, különösen, de nem kizárólag a német bírókat. A leggyakoribb panasz az ítéletek nyelvi egyértelműségét érintette. További válaszok foglalkoztak az ítéletek túlzott terjedelmével. Egy finn bíró például a finn legfelsőbb közigazgatási bíróság ítéleteihez hasonló, rövidebb ítéleteket tartott kívánatosnak. Több bíró szerint az EB indokolása vagy túl általános vagy túl elvont ahhoz, hogy a nemzeti ügyek tényállására alkalmazható legyen. Más bírók elégedetlenek voltak azzal, ahogy az EB a precedenseket kezeli. Egy bíró szerint az ítéleteknek egyértelműbbnek kell lennie azt illetően, hogy hogyan kapcsolódnak a korábbi ítélkezési gyakorlathoz, míg mások olyan rendszert preferáltak, amely alapvetően elvekre és nem precedensre alapul. Egy bíró pedig azt javasolta, hogy az EB alkalmazza az obiter dictát.

Azonban nem minden, e fejezethez tartozó válasz volt panasz. Egy bíró szerint az EB és a nemzeti bíróságok közötti párbeszéd „üdítően eltérő” ahhoz képest, ahogyan a döntéshozatalra előterjesztő bírókat saját nemzeti alkotmánybíróságuk kezeli.

(iv) Intenzívebb kapcsolat az eljárásra előterjesztő bírósággal

Számos bíró szeretné, hogy a döntéshozatalra utaló bírót jobban bevonják az eljárás minden szakaszába. Egy német pénzügyi bíró szerint a bővítést követően minden eddiginél nagyobb annak a kockázata, hogy a bírók, a főtanácsnokok vagy az EB előzetes döntéshozatalra való előterjesztési ügyekkel foglalkozó alkalmazottai nem ismernek egy adott nemzeti jogrendszert. Hangsúlyozta a tényt, hogy ez gyakran csak a főtanácsnok indítványát követően válik nyilvánvalóvá, amikor a nemzeti bíró már nem tehet semmit. E bíró ezért annak hivatalos lehetőségét ajánlotta, hogy a döntéshozatalra előterjesztő bíró észrevételeket tehessen, habár felismerte, hogy ez ellentétes az eljárás gyorsításának igényével, és ezért azt igen rövid határidőn belül kell tartani. Több válaszadó általánosabb észrevételekkel élt.

Egy munkaügyi bíróság bírója ajánlotta a döntéshozatalra utaló bíróval folytatott kötelező konzultációt, mielőtt az EB átfogalmazná az előterjesztés bármely részét. Egy másik bíró „párbeszédre” szólított fel a kérdések megfelelő átfogalmazásához. Két válaszadó további javaslatában a döntéshozatalra előterjesztő bírót kérné fel a szóbeli eljárásban való részvételre annak biztosítása érdekében, hogy az EB ítélete a függőben lévő nemzeti ügyben is releváns maradjon. Egy pénzügyekre szakosodott bíró külön elnököt kívánna kinevezni a döntéshozatalra utaló bírók számára, aki jelen lenne az EB meghallgatásán, továbbá válaszolna bármely féltől érkező kérdésekre, és üdvözölné a juge rapporteur-t.

(v) Az EB munkaszerkezetének megreformálása

Számos tagállam válaszadói az EB strukturális átalakítását javasolták. A leggyakoribb javaslat az EB-bírák szakosodásának ösztönzését érintette, valamint az ilyen célból szakosodott tanácsok létrehozását. Emögött az az igény állt, hogy az EB ítéletei elfogadhatóbbak legyenek a szakosodott nemzeti bírók számára.

Egy dán bíró javasolta, hogy az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés során hozott ítéleteket az Elsőfokú Bíróság hozza meg egyes olyan területeken, ahol az EB ítélkezési gyakorlata már jól működik. Egy német regionális legfelsőbb közigazgatási bíróság bírója javasolta, hogy a főtanácsnokok szorosabban vegyenek részt az eljárás tárgyát képező nemzeti eljárásban. Egy osztrák bíró tovább ment, és javasolta, hogy minden tagállamban hozzanak létre elsőfokú bíróságot. További elképzelés érkezett egy német bírótól, aki szerint az EB bíráit közvetlenül a nemzeti bíróknak kellene választani, és nem a tagállamok kormányainak közös megállapodásával kellene őket kinevezni, ahogy az jelenleg az EK 223. cikkének (1) bekezdése szerint történik.

Végül két különböző tagállam legfelsőbb bíróságainak bírója úgy vélte, hogy az EB csak a közösségi jogrendet érintő leglényegesebb ügyekben határozhatna, vagyis egyfajta opcionális joghatóság keretében.

(vi) A döntéshozatalra való előterjesztés jogának korlátozása

Néhány német és dán bíró – főleg a másodfokú bíróságokról – korlátozni kívánta volna az elsőfokú bíróságok jogát a kérdések EB elé történő utalását illetően. Egy bíró szerint az alacsonyabb szintű bíróságoknak konzultálniuk kell az adott magasabb szintű bírósággal, mielőtt kérdést terjesztenek az EB elé. Egy másik bíró szerint az elsőfokú bírák az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés mechanizmusát a bonyolult ügyekben történő döntés elkerülésére alkalmazzák. Egy válaszadó javasolta, hogy a felek utasíthassák el, hogy a bíró előzetes döntéshozatalra terjesszen egy ügyet.

(vii) Az EB érdemi joghatóságának bővítése

Több német bíró óhaja az volt, hogy az EB joghatóságát teljes mértékben terjesszék ki az EK IV. és az EU VI. címére, különösen a menekültügy és a bevándorlás tekintetében. Ehhez hasonlóan két lengyel bíró hívta fel tagállamát, hogy tegyen az EU 35. cikkének (2) bekezdése szerinti nyilatkozatot.

(viii) Szakosodott segítségnyújtás

Számos, főleg az „új" tagállamokból érkező válasz óhajtotta a döntéshozatalra előterjeszteni kívánó bírók támogatását célzó nemzeti testületek vagy segélyszolgálatok létrehozását vagy megerősítését. Mások előnyben részesítették azt a gondolatot, hogy minden egyes bíróságon vagy a magasabb szintűeken legyen erre szakosodott asszisztens. Végül egy semmítőszéken dolgozó bíró javasolta az Európai Bíróságon belül egy olyan szolgálat létrehozását, amelyet a nemzeti bírók közvetlenül megkereshetnek kutatási törekvéseik megfelelőbb orientálása érdekében.

(ix) Az acte clair kritérium enyhítése

Több válaszadó úgy ítélte meg, hogy az acte clair alkalmazására vonatkozó feltételek enyhítendők, mivel a közösségi jog alkalmazása egyre kiterjedtebb és egyre gyakoribb. Egy legfelsőbb bírósági bíró azt az észrevételt tette, hogy amennyiben a nemzeti bíróságok az EK 234. cikkének (3) bekezdését szigorúan az EB ítélkezési gyakorlatában megállapított feltételekkel(8) összhangban alkalmaznák, az EB-t elárasztanák a felsőbb szintű bíróságok megkeresései. Egy elsőfokú bíró szerint nem egyértelmű az olyan bíróság fogalma, „amelynek határozatai ellen a nemzeti jog szerint nincs jogorvoslat”.

(x) A nemzeti eljárásjog fejlesztése

Egy bíró felvetette, hogy a német eljárási jog lehetővé teszi, hogy a tényekről másodszor is megbizonyosodjanak, miután az előzetes döntéshozatalra való előterjesztést potenciálisan az elsőfokú bíróság küldi. A tények ilyen újbóli megvizsgálása veszélyeztetné az EB ítéletének alkalmazhatóságát, mivel az elavult tényekre alapulna.

5. A felek közösségi jogra való hivatkozása

(a) Gyakoriság

Mivel e kérdésre több mint ezer válasz érkezett (1109), egyértelműnek tűnik, hogy a közösségi jogot ritkán vetik fel a felek a nemzeti bírók előtt (lásd az alábbi grafikont).

Az alábbi grafikon pedig egy súlyozott mutatót alkalmazva balról jobbra, csökkenő sorrendben tünteti fel a tagállamokat, amelyekben a felek a válaszadó bírók szerint a leggyakrabban hivatkoznak a közösségi jogra. Egyes tagállamokat az elégséges számú válasz hiánya miatt nem lehet feltüntetni a grafikonban. Belgium és Portugália kivételével a jelek szerint a tendencia viszonylag egyértelmű, és a közösségi jogra gyakrabban hivatkoznak a „régi" tagállamokban. Figyelemre méltó például Bulgáriában, Lengyelországban és Csehországban, hogy a közösségi jogra a bírók többsége előtt még „sohasem” hivatkoztak. Általánosságban a közösségi jog „ritkán” merül fel a bírók többsége előtt, Dánia, Finnország és Svédország kivételével, ahol gyakrabban.

   

Ugyanezen súlyozott mutatót alkalmazva kitűnik továbbá, hogy a közösségi jogra leginkább pénzügyi, szellemi tulajdonjoggal és közigazgatási ügyekkel foglalkozó bíróságoknál hivatkoztak. Az összes válaszadó 9%-a közölte, hogy előttük a közösségi jogra „gyakran” vagy „nagyon gyakran” hivatkoznak. Ez a számadat azonban 41% a pénzügyii bíróságok esetében, 28% a közigazgatásiaknál és 25% a szellemi tulajdonjoggal foglakozó bíróságoknál.

Emellett a válaszok egyértelműen jelzik azt is, hogy minél magasabb szintű egy bíróság, annál valószínűbb, hogy a közösségi jogra hivatkoznak előtte. Ez a tendencia különösen egyértelmű a legfelsőbb bíróságok és a semmítőszékek előtt, az alábbi grafikonban ábrázoltak szerint).

(b) Érintett területek

Az 533 elemzett válasz tükrözi a tényt, hogy a közösségi jog számos és különféle nemzeti szintű tevékenységi területet hat át. Két nagyon gyakran idézett terület a fogyasztóvédelem (9%), valamint a polgári és eljárási jog (11%). A versenypolitika (9%), a nemi megkülönböztetés (8%), a foglalkoztatás (7%), az alapvető szabadságok (6%), a környezet (5%), a vám (4%) és a HÉA (2%) is előkelő szerepet kapott a válaszokban. Figyelemre méltó továbbá, hogy sok bíró (3%) terjesztett előzetes döntéshozatalra menekültügyi kérdéseket.

A mezőgazdaságot említő válaszadók gyakran hivatkoztak a közös piacszervezésre, ideértve a tejtermékeket is. Az alapvető szabadságokra hivatkozó bírók alapvetően a személyek szabad mozgásával kapcsolatos ügyeket említettek (a munkavállalók szabad mozgása és a polgárságról való irányelv(9)). Számos ehhez kapcsolódó kérdés merült fel, ideértve a munkavállalók kihelyezését, a nyugdíjak és a társadalombiztosítás hordozhatóságát. Hivatkoztak továbbá az áruk – különösen a gyógyszerek – szabad mozgására, valamint a szolgáltatások szabad mozgására, ideértve különösen az egészségügyi szolgáltatásokat és a határátlépés nélkül nyújtható szolgáltatásokat (pl. internetes hazárdjáték). A letelepedés szabadságára túlnyomó többségben hivatkoztak a vállalkozások átruházása kapcsán.

A versenypolitikának több aspektusát is megemlítették: a kartelleket, a vertikális korlátozásokat, az összeolvadásokat és az állami támogatást. Ugyanez elmondható a szellemi tulajdonjogokról is (formatervezési minták, szerzői jogok, védjegyek, szabadalmak, a végrehajtásról szóló irányelv(10)).

Számos és sokrétű volt az érintett fogyasztóvédelmi területek köre, ideértve az utazási csomagokat, a házaló kereskedelmet, a visszaélést megvalósító „nyereményküldeményeket” és a jogorvoslatot. A polgári és eljárási jog területén a bírók a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott ítéletek(11) elismerésére, ezekkel kapcsolatosan a joghatóságra és ezek végrehajtására, továbbá a Római Egyezményre(12), az elévülési időszakra, a kötelmi jogra és az iratkézbesítésről szóló közösségi jogszabályokra, a jogsegélyre(13) és a bizonyításfelvételre hivatkoztak. Ez a polgári aspektus megjelent a Brüsszel IIa. rendeletre(14) és a családjogi ügyekben a tartásra történő gyakori hivatkozásban.

Néhány – főleg román és bolgár – bíró hivatkozott az Európai Emberi Jogi Bíróságra és az EEJE 6. cikkére.

(c) Miért kerülnek az említett területek a nemzeti bírók elé

43 bíró indokolta, hogy a felek miért hivatkoznak a közösségi jog egyes területeire. Messze a leggyakoribb (42%) válasz volt az, hogy nyilvánvalóan vagy potenciálisan összeegyeztethetetlenek az irányelvek és a nemzeti végrehajtási intézkedések. Egy román bíró szerint ez a bírósági funkció fontos a közösségi jog helyszíni alkalmazásához. A fogyasztóvédelmi irányelvekre e tekintetben gyakran hivatkoztak, ideértve a távértékesítésről szóló irányelvet(15) és az elektronikus kereskedelem kérdését is. A foglalkoztatási jogot és a megkülönböztetést több bíró szintén megemlítette ezzel összefüggésben. Egy finn bíró szerint a közösségi jogra azért hivatkoznak a nemen alapuló megkülönböztetéssel kapcsolatos ügyben, mert a felek gyakran feltételezik, hogy ezzel több jogot szereznek, mint a nemzeti jog szerint.

A közösségi jogra a hiányos vagy hiányzó nemzeti jog értelmezésekor is hivatkoztak, kiegészítő jelleggel. Egy német elsőfokú bíró szerint – bár az irányelveket általában megfelelően átültetik – az emberek gyakran nem tudják, hogy a nemzeti intézkedések mögött a közösségi jog áll, és ezért nem veszik észre a nem megfelelő átültetéseket. Egy másik német bíró – ezúttal egy magasabb szintű regionális bíróságot képviselve – úgy látta, hogy a nemzeti jog gyakran lemarad a közösségi jog mögött.

A válaszadók gyakran (14%) utaltak arra, hogy a közösségi jogra a felek olyan területeken hivatkoznak, amelyek eleve határon átnyúló tevékenységet jelentenek vagy ahol a tagállamok kölcsönösen függnek egymástól (pl. vám, közlekedés, kereskedelmi jog, fizetőképtelenség, a személyek szabad mozgása).

Számos bíró (14%) emelte ki a tényt, hogy amennyiben a Közösség kimerítő jogalkotást végzett egy adott területen, a felek arról általában jobban tudnak és arra többet hivatkoznak. A környezetvédelmi jog és a telekommunikáció területét hozták fel példának. Hasonlóan érveltek azzal kapcsolatosan is, hogy bőséges az EB ítélkezési gyakorlata adott területeken, amelyekre hivatkozni lehet például a versenyjog, vagy a polgári és kereskedelmi jog terén.

Több válaszadó (12%) vélte úgy, hogy a közösségi jogra elsősorban akkor hivatkoznak, ha egyes peres feleket szokatlanul nemzetközi szemléletmód jellemez, valamint pénzügyi érdekek forognak kockán. Ez az áruk szabad mozgása, a szellemi tulajdonjogok, a verseny és a társasági jog terén merült fel.

Különösen a polgári eljárási jog tekintetében a válaszadók 9%-a vélte úgy, hogy közösségi szinten intézkedés történt annak érdekében, hogy a bírók jobban hozzáférjenek az igazságszolgáltatáshoz és munkájuk egyszerűsödjön, és hogy ezért a felek előnyben részesítették a közösségi jogi aktusokra való közvetlen támaszkodást. Két szlovén bíró állította azt, hogy az ilyen jogi aktusokkal nő a jogbiztonság és az átláthatóság. Más bírók hasonlóan nyilatkoztak a külföldi ítéletek érvényesítéséről és a fizetésképtelenségről.

Végül több bíró kifejtette, hogy miért nem hivatkoztak a felek a közösségi jogra vagy azok valójában miért vonakodtak az erre való hivatkozástól. Az állami hatóságok csak akkor tettek így, ha egy adott területre szakosodtak. Ugyanez mondható el más felekről is, például a versenyjog területén, ahol fontos gazdasági érdekek forognak kockán. Az ügyvédekről azt mondják, hogy megbízhatóbbnak érzik a nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amely – egy bíró szerint – ismertebb és jogilag biztos. Egy másik bíró egy magasabb szintű, határ menti német bíróságról közölte, hogy a közösségi jog ismeretének mértéke a felek között nagymértékben eltérő. Ez a fő tényezője annak, hogy milyen gyakran hivatkoznak a közösségi jogra.

6. A nemzeti bíró mint a közösségi jog első bírója

Erre a kérdésre 853 bíró válaszolt. Mivel a válaszok nagymértékben eltértek a tartalmat illetően, ezeket először egyes mutatók alapján, ezt követően pedig tematikusan vizsgáljuk.

(a) A bírói hozzáállás általános jellemzése

Az első mutató célja, hogy a bíróknak a közösségi jogrendben való részvételt illető hozzáállásáról képet adjon. A leggyakoribb válasz komoly kötelezettségvállalást és erős felelősségérzetet tükrözött azt illetően, hogy a közösségi jog immár a nemzeti jogrend szerves része, és adott esetben alkalmazandó (48%). Számos bíró (17%) fejezte ki e szabályt illetően közömbösségét. Sok válaszadó (13%) helytelenítette a közösségi jogot, néhányan (2%) pedig ténylegesen féltek tőle. Másfelől a válaszadók 8%-a szeretett volna többet tudni erről, és ugyanennyien voltak lelkesek szerepüket illetően. A bírók igen kis hányada (4%), többek között egy európai jogból PhD-fokozatot szerző dán bíró igen öntudatos volt e tekintetben. Egy regionális bolgár bíróság egyik bírója kifejezetten „büszke” volt a közösségi jog alkalmazására, habár ez külön munkát jelentett.

A második mutató azt kívánja mérni, hogy a nemzeti bírók ezt a szerepet mennyire ítélik nehéznek. A nemzeti bírók túlnyomó többsége vagy nehéznek (52%) vagy nagyon nehéznek (23%) találta a feladatot. Másrészt a válaszadók kisebb része találta a feladatot vagy viszonylag egyértelműnek (7%) vagy konkrétan könnyűnek (18%).

A harmadik és egyben utolsó mutató célja annak megállapítása, hogy ez a szerep mennyire fontos a válaszadók számára. Ebben az esetben a válaszok különösen egyértelműek is voltak, és a bírók nagy többsége úgy ítélte meg, hogy a közösségi jog első bírójaként játszott szerep a napi munkában egyáltalán nem bír jelentőséggel (27%), vagy majdnem irreleváns (26%) vagy jelentősége csekély (25%). További 4% jelenleg nem érezte úgy, hogy érdekelné a közösségi jog, azonban remélték, hogy ez idővel változik, tagállamuk nemrégi csatlakozása folytán. Végül egy kisebbség (14%) ítélte meg úgy, hogy ez a szerep fontos, és páran (4%) elengedhetetlennek ítélték napi munkájukban.

Tehát ha egy tipikus elsőfokú bíró képét szeretnénk felvázolni az e kérdésre adott válaszok alapján, ez a következőképpen foglalható össze:

     „Elsősorban nemzeti bírónak tekintem magam. Komolyan veszem a közösségi jogot, habár nagy felelősség ilyen összetett joganyaggal dolgozni. Ugyanakkor ritkán szembesülök vele napi munkámban, mert a felek nemigen hivatkoznak rá."

(b) Az egyes válaszok áttekintése

(i) A közösségi jog mint a nemzeti jog szerves része és a nemzeti bíró mint passzív választott bíró

Számos bíró válaszolt úgy, hogy nem tartják magukat a közösségi jog első bíróinak, és nem is tekintik napi munkájukat ezzel összefüggőnek, mivel a nemzeti jognak máris része a közösségi jog. Számos – főleg lengyel – válaszadó jelentette ki, hogy a közösségi jogot megfelelően végrehajtó nemzeti jog miatt szükségtelen az irányelvek közvetlen hatályának elvét alkalmazni. Ezért a legtöbb bíró szerint csak akkor alkalmaznák közvetlenül és végrehajtó intézkedéstől függetlenül a közösségi jogot, ha a felek arra kifejezetten hivatkoznak. Egy német közigazgatási bíró önmagát úgy tekintette, hogy ő az „ajtónyitó” az EB felé azon felek számára, akik ilyen messzire kívánnak menni. Egy lengyel bíró ezt a hozzáállást „eléggé passzívnak” írta le e tekintetben. Közös megfigyelés volt igen gyakran, hogy sem a felek, sem az ügyvédek nem hivatkoztak érdemben a közösségi jogra. Ennek eredményeként egy lengyel bíró megállapította, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás kézzelfogható változást nem hozott napi munkájában.

(ii) Az a felfogás, hogy a közösségi jog csak határon átnyúló helyzetekre vonatkozik

Egy francia fellebbviteli bíróság bírója azt az észrevételt tette, hogy sok bíró még mindig nem értette meg, hogy határon átnyúló ügyekben a közösségi jog alkalmazandó.

(iii) A közösségi jogi aktusok mennyisége és bonyolultsága

Egy francia bíró megállapította, hogy fél a közösségi jogtól, mivel számára ez ismeretlen, ehhez a hozzáférés nehéz, és az ügyvédek még kevésbé férnek hozzá, mint a bírók. Ezt a helytelenítést egy német másodfokú bíróság bírója is megismételte, mivel ő a közösségi jog terminológiáját „külföldi”-nek vagy „idegen”-nek minősítette. Visszatérő aggodalom továbbá a Közösség másodlagos jogszabályainak teljes terjedelme, valamint az a benyomás, hogy az folyamatosan fejlődik és növekszik úgy a mennyiségét, mint az összetettségét tekintve. Számos bíró – ideértve a közösségi jog iránt némi lelkesedést és érdeklődést mutatókat is – úgy találta, hogy adott területen különösen nehéz naprakésznek maradni.

(iv) További teher

A válaszadók gyakorta adtak hangot aggályaiknak azt illetően, hogy munkaterhük miatt a közösségi jog alapos vizsgálata igen nehéz, ha nem lehetetlen. Ezt a szempontot az az észrevétel is erősítette, hogy jóval több időt kell abba fektetni, hogy kielégítő módon megértsék a közösségi jog adott pontját, mint amennyi a nemzeti jog hasonló vizsgálatához szükséges.

(v) Ellenségesség általában a közösségi joggal szemben

Számos bíró volt ellenséges azt illetően, hogy a közösségi jog befolyásolja a nemzeti jogot. Egy német gazdasági bírósági bíró úgy vélte, hogy a közösségi jog hatása megnöveli a „rossz” ítéletek kockázatát és sérti a jogbiztonságot. Végül egy munkaügyi bíróságon dolgozó bíró úgy érezte, hogy kifejezetten „sérti”, hogy szereplőjévé kell, hogy váljon a közösségi jogrendnek.

(vi) Sajnálatosan csak szakértőknek fenntartott terület

Egy német bíró kritikával illette azt a tényt, hogy az elsőfokú bírók ritkán rendelkeznek technikai eszközökkel a közösségi jog megismerésére, valamint hogy a kezdeményezés leginkább csak a magas szinten képzett ügyvédek számára lehetséges.

(vii) Generációs problémák

Számos olyan bíró – ideértve egy francia fellebbviteli bírót és egy hatvanas éveinek közepén járó német bírót –, aki sohasem tanult EU-jogot tanulmányai során életkora miatt, különösen nehéznek találta a közösségi jogrendet.

(viii) A jövőben kialakítandó szerep

Számos „új" tagállambeli bíró sokat várt a jövőtől. Egy szlovén bíró például kijelentette, hogy a bírók munkájának ezen aspektusa idővel természetszerűleg bővülni fog.

(ix) Bizonytalanság

Számos bíró bizonytalanságot érzett a közösségi jog alkalmazását illetően. A jogi hagyomány nem volt annyira ismerős, és az értelmezési módszerek eltértek a szokásosaktól. Egy közigazgatási bíró szerint a közösségi jog olyan dimenzióval bírt, amelyet mindennapi munkája során nem tudott megragadni.

(x) Nyilvánvaló valóság

Másfelől a bírók jelentős kisebbsége egyértelműen hasznosabbnak ítélte a közösségi joggal való közvetlen kapcsolatot, mivel azt „nyilvánvaló valóságnak” ítélték meg. Egy olasz bíró azt állította, hogy igen jól ismeri annak következményeit, hogy ő a közösségi jog első bírója, azonban csak remélni tudja, hogy más tagállambeli kollégái is így gondolkodnak. Egy további válaszadó azt állította, hogy bár ez a valóság egyre nyilvánvalóbb lesz a bírók előtt, a felek és az ügyvédek nem feltétlenül osztják a nézetet. Egy osztrák bíró, aki bevallottan ellenséges volt eredetileg a közösségi jog iránt, közölte, hogy minél gyakrabban alkalmazta azt, az annál „egyértelműbbé” vált. Egy német közigazgatási bíró továbbment, és közölte, hogy a szerep „izgalmas, de nehéz”, mivel a közösségi jog még viszonylag mindig új, és nem áll mögötte megfelelő képzés és könyvtári létesítmények.

Két német közigazgatási bíróság állította azt, hogy jó lenne, ha a legtöbb közösségi jogi kérdést azonnal tisztázni lehetne elsőfokon, további fellebbezések nélkül. Ellenkező hatással jár, ha ezekkel csak a magasabb szintű nemzeti bíróságok foglalkoznak, mivel ezzel szükségtelenül húzódnak az ügyek. Egy francia kereskedelmi bíró szerint az elsőfokú bírók gyakran a közösségi jog „frontharcosai”, és gyakran szembesülnek a magasabb szintű nemzeti bíróságok ellenérzéseivel. Egy másik német bíró közölte, hogy a közösségi jog folyamatosan „kíséri” őt. Bár központi szerepet nem tölt be (im Vordergrund), mindig ott van a tudatában (im Hinterkopf).

(xi) A bírók proaktív hozzáállása

Egy francia bíró szerint ki kell alakítani egyes reflexeket, mert számos közösségi jogi rendelkezést kell inkább a bíró saját kezdeményezésére alkalmazni, mintsem a felek javaslatára.

(xii) Igazságügyi együttműködés polgári ügyekben

Több válaszadó kifejezetten utalt arra, hogy a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés keretében alkalmazza a jogi aktusokat (EK 61. cikk, c) pont), különösen a Brüsszel I. rendeletet, a jogsegélyirányelvet és az iratkézbesítésről szóló rendeletet(16). Egy családjogi bírót kifejezetten érdekelt a Brüsszel IIa. rendelet alkalmazása, mivel az egyértelműen „hozzáadott értéket” biztosított az európai polgárok számára.

(xiii) Fogyasztói ügyek

Egy bíró szerint a közösségi jog különösen elengedhetetlen a fogyasztóvédelem területén, azonban ezt legtöbb nemzeti kollégája nem veszi észre.

(xiv) Az acte clair doktrína alkalmazásának nehézsége

Két, különböző legfelsőbb bíróságot képviselő bíró szerint időnként csak nehezen állapítható meg, hogy az acte clair doktrínája alkalmazható-e egy adott esetre. Ennek legnyilvánvalóbb oka az, hogy nehéz megállapítani, hogy más tagállam nemzeti bírósága hasonló kérdéssel foglalkozott-e, és hogy milyen döntés született.

7. A közösségi jog nemzeti bírók által történő megfelelőbb megértésének és alkalmazásának biztosítását célzó intézkedések

(a) A javaslatok összefoglalása

790 válaszadók írt észrevételt vagy javaslatot erre a nyitott kérdésre. Messze a legnépszerűbb javaslat volt az alapos és folyamatos képzés az európai jog területén, a bíró tanulmányai és pályafutása során (51,1%), és számos gyakorlati észrevétel született e tekintetben (lásd alább – b. pont). Másodszor több vagy jobb információt kértek (21,5%), továbbá javaslatokat az információk elérhetővé tételére. A jobb közösségi szintű jogalkotás iránti igény is elterjedt (9,4%). Összefoglalásképpen négy kategória volt többé-kevésbé egyformán népszerű: a nyelvi képzés kérdése (4,4%), a közösségi jog nemzeti szintű kezelésének módja (4,3%), Európa felhívása arra, hogy tegyen kevesebbet, de jobban (4,1%), végül pedig az EB-t és ítéleteit érintő kérdések (3,7%). Az eredményeket tartalmazó grafikon megtalálható a 44. oldalon a 7. szakasz végén.

(b) A bírók közösségi jogi képzésének valamennyi szempontját érintő fejlemények

(i) Több jogi képzés

A válaszadók túlnyomó többsége ebben a kategóriában valamennyi szinten növelni kívánta a közösségi jogi képzést. Először is jó pár bíró vélte úgy, hogy a közösségi jog alapvető vagy kötelező kurzussá kell, hogy váljon az egyetemi jogi tanulmányok során, amint az néhány tagállamban máris megvalósul. Egy francia bíró szerint a közösségi jog időnként nem kerül kellően beépítésre a nemzeti tantervekbe olyan területeken, ahol a közösségi hatáskört széles körben gyakorolták. A válaszadók még inkább kitartottak a közösségi jogi képzés fontossága mellett, különösen az előzetes döntéshozatali eljárás vonatkozásában, a jövőbeli bírók nemzeti iskoláinak vonatkozásában.

Több visszatérő javaslat született a gyakorló bírók gyakorlati képzését illetően. Először is a képzés ingyenes kell, hogy legyen a bírók számára. Egy bíró szerint egy ilyen képzés közérdekű, és része a közszolgáltatásoknak. Egy német munkaügyi bíróság bírója szerint nagy az igény ilyen kurzusok iránt, azonban kevés a hely, és gyakran kérnek tandíjat a résztvevőktől. Másfelől a képzésnek rendszeresnek vagy akár állandónak kell lennie, és egyes bírók szerint csak akkor lehet eredményes, ha kötelező. Harmadszor az általános közösségi jogi képzést elsődlegesen nemzeti szinten kívánták megvalósítani, a válaszadó munkahelyéhez a lehető legközelebb. Sokan óhajtottak továbbá szakosodottabb kurzusokat, és egy ellentétes tendencia is megfigyelhető volt itt, mivel a bírók időnként azt kérték, hogy ilyen szakosodott kurzusokat európai szinten szervezzenek, például más tagállambeli résztvevőkkel konferencia formájában. Negyedszer az általános képzésnek valamennyi bírósági szintről a lehető legtöbb nemzeti bíróhoz kell eljutnia.

Végül a képzést számos bíró fontosnak ítélte a motiváció miatt. A közösségi jog ijesztő jogterület volt, és a kurzusok révén e tekintetben bizonyos kételyek leküzdhetők.

(ii) Külön hangsúly a képzés gyakorlati szempontjait illetően

Számos – főleg lengyel, emellett magyar, szlovén, bolgár, román és német – bíró kérte, hogy a nemzeti képzés legyen gyakorlatiasabb és kevésbé elméletorientált. Ennek keretében szakértőkkel esettanulmányokra vagy workshopokra kerülhetne sor. Sokan kívánták az EU intézményeit, főleg az EB-t felkeresni.

(iii) A különböző tagállamokból származó bírók közötti cserék és kapcsolattartás

Több válaszadó, a tagállamok kiegyensúlyozott mintáját képviselve, megállapította, hogy fontosak az EU-n belül a bírói csereprogramok. A legfontosabb szempont annak lehetősége volt, hogy a más tagállambeli bírókkal megbeszélhessék a közös érdekű ügyeket, és láthassák, hogyan kezelik a hasonló problémákat eltérő bírósági összefüggésben. Egy német bíró szerint a csereprogram a kulcsa annak, hogy a bírók „kitekintsenek nemzeti korlátaik mögül”, és így kiszélesítsék látókörüket. Emellett több holland, belga, szlovén és német bírót személyesen is érdekelt az EB-nél való gyakornokság.

Sok frusztráció került napvilágra a csereprogramban résztvevők számára rendelkezésre álló helyek érzékelhetően kis mennyisége miatt. Egy bíró szerint például csak az igazságügyi minisztériumban dolgozó bírók vehetnek részt ilyeneken, más bírók szerint pedig a csereprogramokat egy kiváltságos elitnek tartják fenn, azonban ezt nem indokolta.

Ebben a részben olyan válaszok is vannak, amelyek a nemzeti bírók közötti kapcsolat megerősítését várnák el, például szakosodott hálózatok formájában, ahol azonban kevés a tényleges csere. Egy német bíró kiemelte annak fontosságát, hogy a más tagállambeli bírókkal ne névtelen, hanem személyes kapcsolat alakuljon ki. Egy legfelsőbb bírósági bíró szerint az EU egészén belül a bírók közötti eszmecsere létfontosságú az acte clair doktrína alkalmazása tekintetében is, mivel itt a nemzeti bírónak ellenőriznie kell, hogy a nemzeti bíróságok milyen egyéb eredményre jutottak, továbbá hogy az értelmezési eredmények sokfélesége okot adhat-e a közösségi jog egységes alkalmazásának veszélyeztetésére.

Egy olasz elsőfokú bíró ajánlotta, hogy kapjanak EU-támogatást olyan online fórumok, ahol közös érdekű kérdéseket lehet megvitatni, és hangsúlyozta azt is, hogy az egyes bírók idegennyelv-tudása meghatározó tényező, és sokszor jelent akadályt egy ilyen transznacionális interakcióban való részvételnél. Végül egy svéd bíró közölte, hogy a csereprogramokkal mérséklődne a külföldi joggal szembeni „félelem”, amelyet a kollégái időnként tapasztalnak. Azonban az ilyen cserékhez személyes elkötelezettség és akár elhivatottság szükséges.

Több német bíró kifejezetten reagált az Európai Igazságügyi Képzési Hálózatra (EJTN). Egy bíró részt vett egy csereprogramban, és különösen lelkes volt más jogrendszerek sajátosságainak megismerését illetően, és nyitott volt további kezdeményezések előtt. Két másik válaszadó elégedett volt az EJTN lehetőségeivel, azonban úgy találták, hogy a lehetőségek elégtelenek, és azokat a nemzeti bírók nem ismerik eléggé.

(iv) Közös igazságügyi kultúra megteremtése

Számos bíró kívánta Európában a közös jogi kultúra fokozottabb gondozását megvalósítani, mivel ennek a közösségi jog is szerves része. Például egy francia elsőfokú kereskedelmi bíró szerint a közösségi jog nem tekinthető a szakértői elitnek fenntartott területnek, hanem az ügyvédek és bírók mindennapi életének része kell, hogy legyen. Ehhez hasonlóan egy német közigazgatási bíró szerint a közösségi jog természetessé vált a bírók és a lakosság gondolkodásában. Egy gazdasági bíróságot képviselő német válaszadó szerint a bíró valójában igen nagy felelősséget hordoz a közösségi jog tekintetében. Azokban az ügyekben, amikor a polgárok jogairól van szó, különféle közösségi jogi aktusokra hagyatkozhatnak, azonban például az élőhelyirányelv(17) megsértésekor a környezet nem tud felszólalni, és ezért a bírónak kell igen ébernek lennie.

Egy másik bíró szerint a bíróság szerepéről vallott nemzeti elképzeléseket bizonyos mértékig közelíteni kell, mivel a regionális különbségek ma igen jelentősek. Azt állították, hogy az ügyvédek esetében egy ilyen közeledés már régen lezajlott. Egy francia bíró szerint a nemzeti és a közösségi bíróságok közötti nagyobb mértékű átjárhatóság előmozdítaná Európában egy közös igazságügyi kultúra megteremtését.

(v) Elektronikus tanulás

Az elektronikus tanulás kérdése alkalmanként megjelent a beérkező válaszokban. Egy szlovén bíró szerint egyes idősebb bírók nem ismerik az új technológiákat, és a nyomtatott médiumot részesítik előnyben. Számos bíró mégis úgy látta, hogy az internet potenciálisan hasznos eszköz az önképzésben. Hangsúlyozták, hogy ez kiegészítő jellegű kell, hogy legyen a bírók közötti személyes kapcsolat mellett, nem annak helyettesítője.

(vi) Egyéni észrevételek az Európai Jogi Akadémiával (ERA) kapcsolatban

Számos bíró külön kommentálta az ERA szemináriumait. A visszajelzések szerint az ilyen kurzusok jók, akár létfontosságúak, azonban foglalkozni kell az ilyen kurzusokon való részvétel finanszírozásának kérdésével, és ez a kérdés megegyezik az általában a képzés vonatkozásában fentebb tett észrevétellel.

(vii) Európai igazságügyi iskola

Három bíró foglalkozott egy olyan európai ügynökség vagy szerv létrehozásának gondolatával, amelynek feladata az lenne, hogy képzési kurzusokat kínáljon a közösségi jog terén európai szinten, anélkül, hogy a nemzeti hatóságok elsődleges szerepének helyébe lépne. Egy portugál válaszadó felhívott arra, hogy tegyék kötelezővé az ilyen európai kurzusokat, és hogy a nemzeti képzési szervek vegyenek példát a kínált európai kurzusokról. Egy legfelsőbb közigazgatási bíróság bírója szerint egy ilyen szerv létrehozása létfontosságú annak érdekében, hogy a közösségi jog „élő joggá” váljon, vagyis nemzeti szinten alkalmazott joggá. A válaszadó megállapította, hogy sajnos a közösségi jog nemzeti szakértői a közigazgatásban és a bíróságokon gyakran nem azok, akik ténylegesen alkalmazni tudnák a közösségi jogot.

(viii) Az ítéletek szövegezésének harmonizálása

Egy francia bíró ajánlotta, hogy az ítéletek szövegezéséhez az egyes tagállamokban használt technikákat tanulmányozzák és bizonyos mértékig harmonizálják.

(c) Jobb hozzáférés az információhoz

(i) Általánosságban több információ

Számos bíró kért több információt a közösségi jogról. Általában attól tartottak, hogy adott területen nem rendelkeznek naprakész ismeretekkel, mivel a közösségi jog gyorsan változó joganyag. Néhány válaszadó annak veszélyére is rámutatott, hogy a bírókat túlterhelik információkkal, mivel szerintük egyensúlyt kell találni egyrészről a krónikus információhiány, másrészről a dokumentumok áradata között. Például egy osztrák bíró szerint a közösségi jogra vonatkozóan az internet szereplő információk rendszertelenek, és nem egyértelmű, hogy egy adott dokumentum a legfrissebb elérhető változat vagy teljesen elavult.

Információkat kértek a bírók anyanyelvén. Az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárást illető egyedi információk, a közösségi jog legutóbbi alakulását illető információk, valamint a hatáskörük tagállamok és Közösség között történő megosztására vonatkozó információk is gyakran merültek fel.

(ii) Tudományos vagy szakirodalom

Számos, főleg az „új" tagállamokból érkező bíró (csökkenő gyakorisági sorrendben: Lengyelország, Szlovénia, Litvánia, Magyarország) foglalkozott a tudományos élettel és a kutatással kapcsolatos kérdésekkel. Egy legfelsőbb bírósági bíró szerint nem könnyű hozzáférni a más tagállamokban közzétett tudományos munkákhoz. Egy német gazdasági bíró kifogásolta és kommentálta a közösségi jog terén folytatott kutatás határon átnyúló kapcsolódásainak hiányát. Emellett a közösségi jogról szóló könyvek drágák, ugyanakkor pedig nem állnak kellő számban a lakosság rendelkezésére. Egy lengyel bíró hozzátette, hogy bírósága jelenleg nem engedheti meg magának, hogy ilyen könyveket vásároljon, azok ára miatt.

A válaszadók határozottan azon a véleményen voltak, hogy az alapvető fontosságú tudományos kommentárokhoz vagy könyvekhez hozzá kell tudni férni a bíró nyelvén, tekintet nélkül arra, hogy az adott nyelvet milyen széles körben beszélik. Egy bíró kérte, hogy a Közösség finanszírozza a legjobb kiválasztott publikációk lefordítását.

Végül egy semmítőszék tanácsadójaként működő bíró, valamint egy elsőfokú bíró egyaránt a közösségi jog területén születő tudományos szakirodalom további fejlődését ösztönözte. Az nincs jelen eléggé például a nemzeti jogi szaklapokban, és gyakran túl későn jelenik meg.

(iii) Rendszeres tematikus hírlevelek

Számos válaszadó kérte rendszeres hírlevél megjelentetését közösségi jogi ügyekben, valamint a más tagállamokban a szakterületükön hozott ítéletekről. Elsősorban e-mailes forrásra gondoltak, több bíró azonban előnyben részesítette a nyomtatott változatot. A hírlevelet rendszeresen kellene megküldeni (pl. évente három vagy négy alkalommal), könnyű, kompakt formátumban, és ezt hatékonyan kell orientálni, hogy teljes egészében releváns legyen a nemzeti bírók számára. Egy német másodfokú bíró szerint egy ilyen szakosodott hírlevél arra ösztönözné a bírókat, hogy legyenek szakterületükön naprakészek, anélkül, hogy jórészt irreleváns anyagok tömegén kellene átrágniuk magukat.

(iv) Az ítéletek adatbázisai

Számos bíró szerint nincs tájékoztatás a sajátjuktól eltérő tagállamok ítélkezési gyakorlatáról. Megemlítették azt az elképzelést, hogy egy ítéleteket tartalmazó adatbázisban szerepelhetnének a nemzeti bíróságok által hozott, közösségi jogi vonatkozású ítéletek vagy azok összefoglalásai. Egy legfelsőbb bírósági bíró szerint egy ilyen átfogó adatbázis jelenleg hiányzik, és hogy a külföldi ítéletekkel kapcsolatos információknak mindenképpen ingyenesnek, valamint az eredeti nyelven és angolul hozzáférhetőnek kellene lenniük. Egyéb javaslatok között szerepelt a nemzeti adatbázisok hálózata, valamint egy olyan eszköz, amellyel a nemzeti bírók valamennyi tagállamból feltölthetnék ítéleteiket az európai adatbázisba. Egy bíró kiemelte a Menedékjogi Bírók Nemzetközi Szövetsége által tett erőfeszítéseket, akik adatbázisukkal kapcsolatban a finanszírozás hiánya miatt tapasztaltak gondokat(18). Végül egy német bíró szerint a Jurifast adatbázis, amely az Európai Unió Államtanácsainak és Legfelsőbb Közigazgatási Joghatóságainak Szövetsége honlapján(19) érhető el, megfelelő információkat ad a más tagállamokban hozott ítéletekről. Emellett jó áttekintést ad a függőben lévő előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos ügyekről, valamint az előzetes döntéshozatalra való előterjesztésnek a nemzeti bíróságok által történő alkalmazásáról.

(v) A közösségi jog integrálása a nemzeti jogszabályokba és tankönyvekbe

Számos, francia- és németországi elsőfokú bíróságot képviselő válaszadó hívott fel arra, hogy a közösségi jogszabályokat és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot integrálják a nemzeti kódexekbe, jogászi kézikönyvekbe és kommentárokba, mivel ezek kevéssé vannak jelen. Egy német legfelsőbb regionális bírósági bíró szerint, ha a közösségi jog erőteljesebben kapcsolódik a nemzeti joghoz az említett referenciamunkákban, akkor azt nem érzékelik majd úgy, mint a nemzeti szabályoktól teljesen elkülönülő jogrendet.

(vi) A Curia és az Eur-lex honlapok keresőfunkciójának fejlesztése

Néhány válaszadó felhívott arra, hogy a jogszabályokhoz és az EB-ítéletekhez még inkább felhasználóbarát keresőfunkciókkal biztosítsanak hozzáférést. Több javaslat is született e tekintetben, ideértve az ítéleteken belül a kulcsszavas keresést, a keresés problémacentrikusabbá tételét és a keresőmotorok korszerűbb megjelenését.

Végül egy válaszadó szerint az ítéleteket interaktívabbá kellene tenni, azáltal, hogy az olvasó bármely ítéletben az ügy referenciáira kattint, és automatikusan átugorhat egy másik ítéletre, ahelyett, hogy új keresést kellene indítani. További javaslat volt a nem mindig online elérhető régi főtanácsnoki vélemények elérhetővé tétele.

(vii) A közösségi joggal kapcsolatos fokozottabb tudatosság és annak jobb láthatósága

Annak biztosítása, hogy a közösségi jog láthatóbb legyen a nemzeti médiában, valamint annak kifejtése, hogy ez a joganyag hogyan érinti EU-szerte a polgárok életét, fontos volt számos svéd, ciprusi és spanyol válaszadó számára.

(viii) A nemzeti és a közösségi jogi adatbázisok együttműködtethetősége

A fenti 7. szakasz (c) pontjának (iv) alpontjában javasolt európai adatbázis helyett két bíró javasolta, hogy a közösségi jog keresőfunkcióit jobban kellene integrálni a jól ismert és gyakran használt nemzeti jogi adatbázisokkal, ideértve a német Juris jogi információs rendszert.

(d) A közösségi jogalkotás fejlesztése

(i) Jobb jogalkotás

A válaszadók nagy arányban (71%) javasoltak közösségi szintű módosításokat a jogalkotásban.

A válaszok egy része kitartott amellett, hogy a jogszabályok nyelvezetének és struktúrájának egyértelműbbnek és szisztematikusabbnak kell lennie. A fokozottabb egyszerűsítés, a kisebb mértékű kétértelműség és a pontosabb jogszabályok iránt egy bolgár elsőfokú bíró által kifejezett igény jól jellemezte ezeket a válaszokat. Egy német elsőfokú bíró javasolta, hogy kerülni kell a korábbi jogszabályokra való túl sok hivatkozást. Egy francia elsőfokú bíró szerint a közösségi jogi aktusok és szövegek bonyolultsága időnként szürreális méreteket ölt, és hogy erre jó példa a növényfajtákról szóló rendelet(20) vagy a Brüsszel IIa. rendelet. Két válaszadó szerint a rendeletek és különösen az irányelvek ratione temporis alkalmazása nehezen ellenőrizhető, és azok nem segítik elő az alkalmazást. Egy gazdasági ügyekre szakosodott bíró javasolta továbbá az irányelvek és rendeletek hivatalos megnevezésének egyszerűsítését, mivel ezek nemigen alkalmasak az ítéletekben való hivatkozásra. A nyelvezettel kapcsolatosan arra is hivatkoztak, hogy azt konzisztensebb módon kell alkalmazni a különféle jogi aktusokban. Egy német bíró azonban úgy ítélte meg, hogy ez a kétértelműség és összetettség elkerülhetetlen eredője annak, hogy a tagállamok nem hajlandók jogrendszereiket – akár csak kismértékben is – harmonizálni.

Egy legfelsőbb bírósági szabadalmi bíró kiemelte, hogy egyes rendelkezéseket az utolsó pillanatban emeltek be a közösségi jogi aktusokba. Ennek ellenére a közösségi jogalkotó feladata annak biztosítása, hogy az utolsó percben tett kiegészítések összhangban legyenek a közösségi joganyaggal, és egy logikus szabályozási rendszerbe illeszkedjenek.

Egyes közösségi jogi aktusok hosszas preambulumait szintén kritikával illette és feleslegesnek tartotta több bíró.

Két bíró kérte irányelvek helyett rendeletek gyakoribb alkalmazását, a jogbiztonság és az egyértelműség érdekében. Több válaszadó szerint szükséges a Tanács és a Parlament részéről a fokozottabb átláthatóság a jogalkotási folyamatban, annak érdekében, hogy az aktusok teleologikus értelmezését elfogadásukat követően ezzel segítsék.

Végül egy bíró, aki szakértőként vett részt az európai kötelmi jog területén egy közös referenciakerettel foglalkozó hálózatban, úgy ítélte meg, hogy a bíróságokkal folytatott szisztematikusabb konzultációra van szükség a Bizottság részéről, mielőtt az új jogalkotási javaslatot tenne.

(ii) A közösségi jog kodifikálása és hivatalos gyűjteményei

Igen gyakran (22%) merült fel francia és német bírók részéről a közösségi jog kodifikálásának kérdése, amellyel elkerülhető lenne, hogy számos forrással konzultáljanak egy jogi kérdés megoldásához. Számos bíró szerint ez nagy lépés lehetne a közösségi jog egyszerűsítésére irányuló fokozottabb erőfeszítésekben, valamint az információhoz való jobb hozzáférés biztosításában.

(iii) A jogi aktusok és az EB ítéleteinek jobb fordítása

Néhány lengyel bíró és egy finn bíró (összesen a témával kapcsolatos válaszok 6%-a) vélte úgy, hogy a közösségi jogi aktusok és ítéletek jobb fordításokat tesznek szükségessé.

(e) A bírók idegennyelv-tudásának fejlesztése

Az igen sokféle tagállamból származó bírók, akik körében határozottan képviselve voltak az „új” tagállamok, nagy szerepet tulajdonítottak a bírók nyelvi képzésének. Számos más javaslatot is tevő válaszadó említette ezt kiegészítő javaslatként. Valóban abszolút sürgősnek látta ezt egy szlovén bíró, míg egy lengyel bíró szerint egyéb nyelvek elégtelen ismerete alapvető probléma, és ez más frontokon is akadályozza az előrelépést.

Egy olasz bíró szerint a nyelvismeret előfeltétele a különféle tagállamokból származó bírók közötti közvetlen kapcsolattartásnak, ez pedig sarokköve a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésének. Egy német bíró ezt a koncepciót továbbfejlesztette, és javasolta egy sablon bevezetését, amely jelezné adott területen valamennyi bíró idegennyelv-ismeretét, annak érdekében, hogy megkönnyítse a határon átnyúló együttműködést például a bizonyításfelvételről szóló rendelet alkalmazásakor.

Egy osztrák bíró megkérdőjelezte, hogy vajon kötelezővé kell-e tenni a nyelvkurzusokat a bírók vagy bírói gyakornokok számára. Minden válaszadó egyetértett a jogi képzéssel kapcsolatos korábbi válaszokkal összhangban abban, hogy az ilyen kurzusoknak ingyenesnek kell lenniük a résztvevők számára.

Végül egy egyesült királyságbeli bíró figyelmeztetett a nyelvi elszigetelődés veszélyére, ugyanakkor emlékeztetett a bíróságok szűkös költségvetésére is(21). Nem sok érdeklődést mutattak gazdag nyelvtudása iránt, és ő nem foglalkozott tovább a dologgal, a nemzeti joghoz ragaszkodva.

(f) A nemzeti hatóságok és az igazságügyi szervek által végzett fejlesztések

(i) A közösségi jog jobb átültetése és végrehajtása

A nemzeti hatóságok szerepére összpontosító legnépszerűbb válasz (42%) a közösségi jog nemzeti szinten történő jobb átültetése és végrehajtása iránti kérés volt. Az átültetésnek gyorsnak és teljes körűnek kell lennie. Két bíró is óvott a „túldíszítés” veszélye ellen, vagyis azt illetően, hogy további követelményeket szabjanak a nemzeti átültetési intézkedésekben, amelyek az eredeti irányelvben még nem szerepeltek. Számos bíró – ideértve egy francia fellebbviteli bíróság bíróját is, létfontosságúnak tartotta –, hogy közzétegyék azokat a táblázatokat, amelyekből kiderül, hogy adott irányelv egyes részeit hol ültették át a nemzeti jogba. Végül egy javaslat érkezett arra, hogy előírják az irányelvnek az azt átültető nemzeti törvénnyel vagy jogi aktussal együtt történő közzétételét, mivel ezzel megnőne a tudatosság a nemzeti jogi aktus forrását illetően.

(ii) A képzés jobb feltételei

Számos bíró (31%) állapította meg, hogy a képzési lehetőségeket hiába teremtik meg, ha egy bíró a munkaterhe miatt képtelen arra időt szakítani. Több válaszadó is úgy ítélte meg, hogy túlhajszolt, és hogy szakmailag nincs irigylésre méltó helyzetben. Egy bíró közölte, hogy a közösségi jogi képzést nem veszik figyelembe a fizetésemelésnél és a kinevezéseknél, és hogy ez egyértelműen nem ösztönöz további tanulmányokra a közösségi jog terén.

(iii) Minisztériumon belüli testület a bírók támogatására közösségi jogi ügyekben

A bírók kis része ítélte meg úgy, hogy ideális helyzetben a nemzeti igazságügyi minisztériumon belül egy szakosodott szerv lenne támogatásukra. Az egyes bíróságok bírói ehhez a szervhez fordulhatnának adott kutatási kérdésekkel vagy sürgős kérdésekkel.

(iv) Szakosodott bírók a nemzeti bíróságokon belül és összekötő bírók

Több svéd elsőfokú bíró szerint megfelelő gyakorlat lenne, ha egy adott bíróság minden egyes bírója tájékozódna egy adott területről (a közösségi jogot is ideértve) és megválaszolná kollégái kapcsolódó kérdéseit. További elképzelés volt az európai jogi bírósági koordinátorok kinevezése, ahogyan az már Hollandiában megtörtént.

Egy belga bíró fontosnak tartotta, hogy tagállama vezesse be az összekötő bíró szerepét, aki a határon átnyúló jogvitákban megkönnyítené a bíróságok közötti együttműködést, például családjogi ügyekben, amint ez egyes tagállamokban már létezik.

(v) Elektronikus igazságszolgáltatás

Egy lengyelországi tárgyaló bíróság válaszadója ösztönözte az „elektronikus igazságszolgáltatás” létrehozását és különösen az informatika bírósági rendszeren belüli fokozottabb alkalmazását.

(vi) A nemzeti legfelsőbb bíróságok szerepe

Számos elsőfokú bíró érezte úgy, hogy a nemzeti legfelsőbb bíróságok további erőfeszítéseket kell, hogy tegyenek az ítélkezési gyakorlatnak az Európai Bíróságéhoz történő kiigazítására, mivel ez sokszor jobban védi a fogyasztót.

(g) Az EU „tegyen kevesebbet, jobban”

(i) Kevesebb jogszabály, a szubszidiaritás gyakoribb alkalmazása

Számos bíró szólította fel az EU-t, hogy alkosson kevesebb jogszabályt, az EB pedig kevésbé foglalkozzon a Szerződések és a másodlagos jog értelmezésével. A túl sok jog önmagában „nem méltányos” a polgárokkal szemben, több bíró számára pedig elrettentő. A kulcsszó itt az önfegyelem, különösen a jogalkotás szintjén, a szubszidiaritás elvének szigorúbb alkalmazása révén. Az igazságügyi tevékenységet túlzottnak ítélték többek között az egészségügy és a nem harmonizált haszonadó terén.

(ii) A közvetlen hatály eltörlése

Csak néhány válaszadó vélte bonyolultnak a közvetlen hatály elvének megértését. Egy bíró például igen nehéznek találta, hogy megmagyarázza egy félnek, hogy veszített, bár az maradéktalanul betartotta a nemzeti jogot. Ezek a válaszadók ezért javasolták egy szigorúan kettős rendszerhez való visszatérést, amelynek értelmében a közösségi jog csak a nemzeti végrehajtó jogszabályok révén bírna joghatással. A jogsértési eljárás az egyedüli eljárás, amely a Bizottság rendelkezésére áll annak biztosítására, hogy a tagállamok megfelelően teljesítik a Szerződések szerinti kötelezettségeiket, és hogy az egyes polgárok nem játszhatnak szerepet ebben a nemzetközi folyamatban.

(h) Fejlesztések az EB szintjén

(i) Az ítéletek formája és stílusa

Sok bíró számára okozott nehézséget az EB ítéleteinek megértése. A német bírók részéről a kritika főleg az ítéletek szisztematikus indokolásának, valamint belső és külső konzisztenciájának hiányát illette, bár egy válaszadó szerint az említett tagállam bírói vitathatatlanul túl aggályoskodók ezzel kapcsolatban. A legtöbben arra panaszkodtak, hogy az EB stílusa nagyon más a nemzeti szinten elfogadott stílusnál, és hogy ez azt jelenti, hogy az EB-ítéletek tanulmányozása rendkívüli erőfeszítéseket igényel. Egy egyesült királyságbeli bíró időnként homályosnak találta az EB-ítéleteket, és ajánlása szerint ezeket könnyebb lenne nemzeti szinten alkalmazni, ha azok a főtanácsnoki indítványok teljesebb, tisztább stílusát vennék át.

(ii) Szorosabb kapcsolat a nemzeti bírókkal

Számos bíró – elsőfokútól a legfelsőbb bíróságiig – szerint létfontosságú lehet a nemzeti és a közösségi bíróságok közötti megerősített párbeszéd a közösségi jog nemzeti igazságszolgáltatáson belüli megfelelőbb használatának biztosításában. Ez alapvetően a nemzeti bírók azon határozott óhaját ismétli meg, hogy még inkább részt vehessenek az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárás valamennyi szakaszában (lásd: 4. szakasz, (g) pont, (iv). alpont), tartsanak fenn több kapcsolatot az EB bíróival és tisztviselőivel képzésük keretében.

Az EB honlapjával kapcsolatos további kérdések a 7. szakasz (c) pontjának (vi) alpontjában szerepelnek.

(i) Az ügyvédek képzése

Mivel a bírók jelentős részben a felekre hagyatkoznak a közösségi jogra való hivatkozásban (lásd a 6. szakasz (b) pontjának (i) alpontját), természetesnek tűnt számos válaszadó számára (6%), hogy inkább az ügyvédképzésre helyeződjön a hangsúly, mintsem magára a képzésre. Ha az ügyvédek még inkább hagyatkoznának a közösségi jogra, amikor az releváns beadványaiknál, a bírók gyakrabban elemeznének ilyen kérdéseket.

Azonban sok még a tennivaló. Egy belga fellebbviteli bíró szerint a legtöbb ügyvéd még nem értékeli a közösségi jogrend meglétét, és az EU-t jogalkotás helyett inkább bürokráciának tekinti. Egy legfelsőbb közigazgatási joghatóság bírója csalódottan jegyezte meg, hogy a nemzeti ügyvédi kamara már nem tart közösségi jogi kurzusokat, mert azok iránt nincs elég kereslet, tehát túl költségesek.

(j) Az Unió alapvető sajátosságainak megváltoztatása

A bírók igen kis része javasolt radikálisabb változtatásokat az Európai Unió alkotmányos berendezkedésében. A változás legnépszerűbb jelöltje az Unió nyelvi rendszere volt, és több bíró is javasolta, hogy az angol legyen az Unió egyetlen munkanyelve vagy akár a közösségi jogi aktusok egyetlen hiteles nyelve, annak érdekében, hogy a bírók közötti kommunikációt elősegítsék és kiküszöböljék a fordítással és az önhatalmú értelmezéssel kapcsolatos problémákat. Végül egy bíró javasolta az EK- és az EU-Szerződés egyetlen szerződésbe való összeolvasztását, ahogy azt a 2004-ben aláírt alkotmányszerződés is javasolta(22).

8. A nemzeti bíróknak megküldött kérdőív másolata

JOGI BIZOTTSÁG

A NEMZETI BÍRÓ SZEREPE AZ EURÓPAI UNIÓ IGAZSÁGÜGYI RENDSZERÉBEN

KÉRDŐÍV

Kérjük, karikázza be a megfelelő választ, szükség esetén pedig adjon hosszabb magyarázatot.

A kérdőív anonim.

I. A közösségi joghoz való hozzáférés

A. Tudja, hogyan ismerheti meg a közösségi jogot? IGEN – nem

Ha igen, hogyan fér hozzá a közösségi joghoz?

· internetes hozzáférés: EUR lex - CURIA - Egyéb: _______________________________

· Tájékoztatás / képzés a nemzeti hatóságok szervezésében

· Tájékoztatás / képzés az európai hálózatok szervezésében

· egyéb:____________________________________________________________

B. Milyen gyakran tanulmányozza az EB ítélkezési gyakorlatát?

· Rendszeresen / Ritkán / Soha

II. Tájékoztatás és képzés

A. Ön szerint a nyelv akadályt jelent a közösségi jogról való megfelelő informálódásban? IGEN – nem

· Ön szerint van olyan információ, amelyhez az anyanyelvén különösen nehezen fér hozzá? Részletek: _____________________________________________

· Vett már részt jogi kérdésekkel foglalkozó nyelvkurzuson? IGEN – NEM Ha igen, részletek: ________________________________________

B. Vett már részt európai képzés programban, pl.: TAIEX/ EJTN/ ERA stb.? IGEN – nem

Ha igen, kérjük, válaszoljon a következőkre kérdésekre:

· A program neve: ____________________________________________

· A részvételt térítették? IGEN – nem

o Ha igen, milyen arányban? ____________ %

o Ön szerint az Önre háruló pénzügyi kiadás magas volt? IGEN – nem

o Ön szerint a képzéseken való részvételnek ingyenes kellene lennie? IGEN – nem

· Az ilyen képzéseken való részvételt feltételekhez kötik? IGEN – nem

o Ha igen, részletek: _______________________________________________

· Hányszor vett már részt ilyen képzésen? ____________x

C. Ismeri a közösségi joggal kapcsolatos nemzeti képzés programokat? IGEN – nem

Ha igen, részletek: ______________________________________________________

Részt vett már ilyen nemzeti programban? IGEN – nem

Ha igen, kérjük, válaszoljon a következőkre:

· A program neve: ____________________________________________

· A részvételt térítették? IGEN – nem

o Ha igen, milyen arányban? _______ __ %

o Ön szerint az Önre háruló pénzügyi kiadás magas volt? IGEN – nem

o Ön szerint a képzéseken való részvételnek ingyenes kellene lennie? IGEN – nem

· Az ilyen képzéseken való részvételt feltételekhez kötik? IGEN – nem

o Ha igen, részletek: ________________________________________________

· Hányszor vett már részt ilyen képzésen? ____________x

D. Vannak nemzeti hálózatok igazságügyi vagy miniszteri szinten, amelyek a bírók számára tájékoztatást adnak az alábbiakról:

· függőben lévő előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárások a nemzeti bíróságoktól? IGEN – nem

· fontos ítélkezési gyakorlat egyéb tagállamok bíróságaitól? IGEN – nem

· az EB ítélkezési gyakorlata? IGEN – nem

III. Előzetes döntéshozatalra való előterjesztés

A. Mennyire ismeri az Európai Bírósághoz való előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos eljárást?

· Alaposan ismeri / Ismeri / nem ismeri

B. Fordult már előzetes döntéshozatali kérelemmel az Európai Bírósághoz? IGEN – nem

Ha igen, kérjük, válaszoljon a következőkre kérdésekre:

· Meddig tartott az eljárás (az előterjesztéstől az ítélethozatalig)?

o Ön szerint az eljárás bármelyik része túl hosszú volt? Ha igen, részletek: _________________________________________________

· Az Ön kérdéseit a Bíróság lényegesen átfogalmazta? IGEN – nem

o Ha igen, mennyire? __________________________________________

· Kapott Ön elegendő támogatást a döntéshozatalra előterjesztett kérdések megfogalmazásához? IGEN – nem

o Ha igen, honnan? ____________________________________________

· Hogyan érintette az Európai Bíróság válasza a nemzeti eljárást; az könnyen alkalmazható volt az ügy érdemére? ___________________________

C. Az Ön nemzeti joga szerint egy alacsonyabb szintű bíróságon zajló tárgyalás felei kérhetik az EB-hez történő előzetes döntéshozatalra való előterjesztést? IGEN – nem

Ha igen,

· Elutasítható egy ilyen kérelem? IGEN – nem

· Az elutasítást indokolni kell? IGEN – nem

D. Az Ön tagállamában egy nemzeti bíró saját kezdeményezésére élhet az Európai Bírósághoz történő előzetes döntéshozatalra való előterjesztés eszközével (a felek kérése nélkül)? IGEN – nem

· Az Ön tagállamában az alacsonyabb szintű bíróságnak az előzetes döntéshozatalra való előterjesztéssel kapcsolatos döntése megfellebbezhető? IGEN – nem

o Ha igen, milyen körülmények között? ________________________________

E. Az Ön tagállamában vannak olyan szerveket, amelyeket a bírók támogatására jelöltek ki az Európai Bírósághoz való előzetes döntéshozatalra való előterjesztés tekintetében? IGEN – nem

o Ha igen, részletek: __________________________________________

IV. Nemzeti eljárások

A. Az Ön tagállamában vannak különös rendelkezések a közösségi jogszabályok alkalmazását és a közösségi jog általános elveit illetően, pl.:

· a közösségi joggal összhangban történő értelmezés? IGEN – nem

o Ha igen, részletek: _______________________________________

· a közösségi joggal ellentétes nemzeti jogszabály hatályon kívül helyezésére irányuló hatáskör?

IGEN – nem

o Ha igen, részletek: _______________________________________

B. Az Ön tapasztalata szerint a felek milyen gyakran hivatkoznak a közösségi jogra?

· Nagyon gyakran / Gyakran / Alkalmilag / Ritkán / Soha

Ha igen, elsősorban mely területeken és miért?___________________________

C. Az Ön tagállamában egy nemzeti bíró hivatkozhat saját kezdeményezésére a közösségi jog egyes pontjaira (a felek kérése nélkül)? IGEN – nem

Ha igen, ez a gyakorlatban milyen gyakoriságú (konkrét példákkal)?

V. Általános kérdések

A. Hogyan határozná meg Ön a „közösségi jog első bírójaként” a mindennapi munkában játszott szerepét?

B. Ajánlaná Ön az előzetes döntéshozatalra való előterjesztés mechanizmusának fejlesztését?

C. Ön szerint hogyan mozdítható elő a közösségi jog jobb megértése és alkalmazása?

D. További észrevételek vagy javaslatok.

(VÉGE)

(1)

Ez a dokumentum azon bírók egyéni válaszainak az előadó által készített elemzése, akik ismertették egyéni nézeteiket és tapasztalataikat a közösségi joggal kapcsolatosan egy 2007 második felében végzett felmérés keretében. Ez a felmérés tehát semmilyen módon sem tekinthető teljes körűnek, és nem kíván objektív tényeket ismertetni, sem pedig eredménytáblát bemutatni az Európai Bizottság gyakorlatának megfelelően. E jelentés alkalmazásában a közösségi jogra való hivatkozások az uniós jogra való hivatkozásokként is értelmezendők.

(2)

Ezt a kifejezést a legtágabban kell értelmezni, ideértve az Elsőfokú Bíróságot és a Közszolgálati Törvényszéket is.

(3)

A hírlevél elérhető a http://oami.europa.eu/en/office/press/default.htm honlapon.

(4)

Európai Bíróság, 2006. évi jelentés, 8. táblázat, 87. o.

(5)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről szóló 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet; Az iránymutatás elérhető a http://ec.europa.eu/civiljustice/evidence/docs/evidence_ec_guide_en.pdf honalpon.

(6)

A polgári ügyek igazságügyi atlasza elérhető a

http://ec.europa.eu/justice_home/judicialatlascivil/html/index_en.htm honlapon.

(7)

A gyorsított eljárásról az EB eljárási szabályzatának 104a. cikke rendelkezik, az újonnan beillesztett 104b. cikk pedig sürgősségi eljárást vezet be, és megállapítja az erre alkalmazandó szabályokat.

(8)

Például lásd a C-283/81. sz. CILFIT-ügyet, EBHT 1982, 3415. o. 16–20. bekezdés

(9)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/38/EK irányelve az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, HL L 229., 2004.6.29., 35. o.

(10)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/48/EK irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről, HL L 157., 2004.4.30., 16. o.

(11)

A Tanács 2000. december 22-i 44/2001/EK rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, HL L 012., 2001.1.16., 1. o.

(12)

Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, aláírásra megnyitva Rómában 1980. június 19 -én (80/934/EGK), HL L 266., 1980.10.9., 1. o.

(13)

A Tanács 2003. január 27-i 2003/8/EK irányelve a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról, HL L 26., 2003.1.31., 41. o.

(14)

A Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, HL L 338., 2003.12.23., 1. o.

(15)

Az Európai Parlament és a Tanács 1997. május 20-i 97/7/EK irányelve a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről, HL L 144., 1997.6.4., 19. o.

(16)

A Tanács 2000. május 29-i 1348/2000/EK rendelete a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, HL L 160., 2000.6.30., 37. o.

(17)

A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről, HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(18)

Az adatbázis elérhető a http://www.iarlj.nl/Database/searchform_English.htm honlapon.

(19)

Az adatbázis elérhető a http://www.juradmin.eu/en/jurisprudence/jurifast/jurifast_en.php honlapon.

(20)

A Tanács 1994. július 27-i 2100/94/EK rendelete a közösségi növényfajta-oltalmi jogokról, HL L 227., 1994.9.1., 1. o

(21)

Lásd az Európai Bizottság által az igazságszolgáltatás hatékonysága érdekében készített, Európai igazságügyi rendszerek című jelentés 2006. évi kiadását (CEPEJ), 17–44. o.

(22)

Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés, 2004.10.16., HL C 310/1


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

29.5.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

22

0

0

A zárószavazáson jelen lévő képviselők

Carlo Casini, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Neena Gill, Piia-Noora Kauppi, Katalin Lévai, Antonio Masip Hidalgo, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Sharon Bowles, Luis de Grandes Pascual, Sajjad Karim, Georgios Papastamkos, Gabriele Stauner, Jacques Toubon

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Mario Mauro

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat