Eljárás : 2008/2068(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0304/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0304/2008

Viták :

PV 22/09/2008 - 26
CRE 22/09/2008 - 26

Szavazatok :

PV 23/09/2008 - 5.9
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0422

JELENTÉS     
PDF 164kWORD 121k
10.7.2008
PE 404.561v02-00 A6-0304/2008

a tanárképzés minőségének javításáról

(2008/2068(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

Előadó: Maria Badia i Cutchet

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a tanárképzés minőségének javításáról

(2008/2068(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 3. cikkének q) pontjára, valamint 149. és 150. cikkére,

–   tekintettel a Bizottságnak „A tanárképzés minőségének javításáról” című közleményére (COM(2007)0392) és az ahhoz kapcsolódó bizottsági személyzeti munkadokumentumokra (SEC(2007)0931 és SEC (2007)0933),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1), amelynek egyik konkrét célkitűzése a tanárképzés minőségének és európai dimenziójának fokozása (17. cikk (2) bekezdésének e) pontja),

–   tekintettel „Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák – Európai referenciakeret” című 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásban(2) meghatározott nyolc kulcskompetenciára,

–   tekintettel az „Oktatás és képzés 2010” elnevezésű, tízéves munkaprogramra, és különösen annak „A tanárok és oktatatók oktatásának és képzésének javítása” című 1.1. célkitűzésére(3), valamint e program végrehajtásának előrehaladásáról szóló közös időközi jelentésekre,

–   tekintettel az EU többnyelvűségi politikájára és a Bizottság többnyelvűséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportjának jelentésére (2007),

–   tekintettel az Európai Tanács 2000. március 23–24-i lisszaboni különleges ülésére,

–   tekintettel a 2002. márciusi barcelonai Európai Tanács következtetéseire, amelynek keretében konkrét célkitűzéseket fogadtak el többek között a tanárok és oktatók oktatásának és képzésének javítására vonatkozóan,

–   tekintettel a Tanácsnak az oktatási és szakképzési átlagteljesítmény referenciaszintjeiről (hivatkozási értékek) szóló 2003. május 5-i következtetéseire(4),

–   tekintettel az Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács 2007. november 15–16-i ülésén elfogadott következtetésekre, és különösen a tanárképzésre vonatkozó következtetésekre(5),

–   tekintettel az OECD által háromévenként elvégzett PISA-felmérésekre (PISA: nemzetközi tanulói teljesítményfelmérő program), valamint a szervezet „Tanárkérdés: Eredményes tanárok pályára vonzása, szakmai fejlődésének elősegítése és megtartása” című jelentésére (2005),

–   tekintettel a „Hogyan kerülnek az élre a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei” című jelentésre (How the world's best performing school systems come out on top, McKinsey & Co, 2007. szeptember),

–   tekintettel az Európai Parlament által publikált, „A testnevelés jelenlegi helyzete és kilátásai az Európai Unióban” című tanulmányra,

–   tekintettel „A sport szerepéről az oktatásban” című 2007. november 13-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0304/2008),

A. mivel a magas színvonalú oktatás és képzés számos előnnyel jár, amelyek meghaladják a versenyképesség támogatásával és a munkahelyteremtéssel járó előnyöket, és fontos részei az egész életen át tartó tanulásnak,

B.  mivel szükséges olyan egyének nevelése, akik önállóak, tájékozottak és a társadalmi kohézió iránt elkötelezettek, és mivel a globalizálódó világunkban a magas színvonalú oktatás és képzés döntő fontosságú tényező az Európai Unióban a társadalmi és gazdasági kohézió, valamint a munkahelyteremtés, a versenyképesség és a növekedési potenciál tekintetében,

C. mivel az Európai Szociális Alap fontos szerepet tölthet be az oktatás és a képzés fejlesztésében, hozzájárulva ezzel a megfelelőbb tanárképzéshez,

D. mivel a tanárképzés minősége tükröződik az oktatási gyakorlatban, és közvetlenül kihat a tanulók tudásszintje mellett személyiségfejlődésükre is, különösen iskolai tanulmányaik első éveiben,

E.  mivel a tanári hivatás az oktatási környezetek összetettebbé és sokszínűbbé válásával párhuzamosan egyre több kihívással néz szembe; mivel e kihívások közé tartozik az információs és kommunikációs technológiák terén történő fejlődés, a társadalmi és családi struktúrák változása, az a tény, hogy a bevándorlás fokozódásával és a multikulturális társadalmak megjelenésével sok iskolában a diákok igen eltérő kulturális háttérből érkeznek, az iskolák autonómiájának fokozódása, ami a tanárok feladatainak növekedését eredményezi, az egyes tanulók tanulási szükségleteire fordított figyelem növelésének szükségessége,

F.  mivel egyértelmű és pozitív összefüggés áll fenn a magas színvonalú tanárképzés és a magas színvonalon teljesítő tanulók között,

G. mivel a digitális világ folyamatban lévő terjeszkedésével összefüggésben megnövekedő információáramlás eredményeként ténylegesen fejleszteni kell a média és a médiatartalom felhasználása iránti kapacitást, összhangban az egyének céljaival és szükségleteivel, és mivel a médiaoktatás a média olyanfajta pedagógiai megközelítése, amelynek lehetővé kellene tennie a felhasználók számára, hogy kritikus és mérlegelő hozzáállást alakítsanak ki valamennyi médium használatát illetően,

H. mivel az EU-ban az általános iskolai tanárok több mint 80%-a és az óvodai nevelők 97%-a nő, míg a középiskolai oktatásban ugyanez az arány csak 60%,

I.   mivel a tanárképzés minősége befolyásolhatja az iskolai lemorzsolódást és az idősebb diákok olvasási készségeit,

J.   mivel az iskolára felkészítő és az alapfokú oktatás különösen fontos szerepet játszik a gyermekek tényleges tanulmányi eredményeiben,

K. mivel Unió-szerte több mint 27 különböző tanárképzési rendszer működik, ugyanakkor a tanári hivatást érintő kihívások lényegében azonosak valamennyi tagállamban,

L.  mivel az oktatás olyan szakma, ahol a magas szintű munkahelyi elégedettség fontos tényező a jó alkalmazottak megtartásában,

M. mivel nem lenne tisztességes csak a tanárokat felelőssé tenni oktatási tevékenységükért; mivel hangsúlyozni kell, hogy a tanárok arra irányuló képessége, hogy valamennyi tanulójuknak megfelelő oktatást kínáljanak, mindenki együttélését biztosító környezetet teremtsenek és csökkentsék az erőszakos magatartást, szorosan kötődik azon feltételekhez, amelyek között tanítanak, a rendelkezésre álló támogatási eszközökhöz, az egyes osztályokban tanulási nehézségekkel küzdő tanulók számához, az iskolai társadalmi és kulturális környezethez, a családok együttműködéséhez és a kapott szociális támogatáshoz, mivel a tanárok elkötelezettségének mértéke nagymértékben függ a társadalom oktatás iránti elkötelezettségétől, és mindkét tényező egymásra kölcsönösen hat a jobb oktatás érdekében,

N. mivel valamennyi erőfeszítést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy minden tanár úgy érezze, hogy köztiszteletben álló és értékesnek tartott szakma képviselője, hiszen a szakmai identitás nagymértékben függ az elfogadott társadalmi képtől,

O. mivel ahhoz, hogy kiválóan teljesítő munkavállalókat csábítsanak a tanári pályára, ezzel egyenértékű társadalmi elismerést, státuszt és javadalmazást kell biztosítani számukra,

P.  mivel a tanárok fontos társadalmi és fejlesztési szerepet töltenek be, amely túlmutat a hagyományos tantárgyak határain, és fontos szerepet játszhatnak szerepmodellként,

Q. mivel a „mindenki esélyegyenlőségére” vonatkozó célkitűzés szerepel az EK-Szerződésben, különösen az EK-Szerződés 13. cikkében, amely a nemen, fajon, etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális orientáción alapuló megkülönböztetés ellen küzd,

R.  mivel az iskolák minősége nagymértékben függ a terveikkel és irányításukkal kapcsolatos autonómiájuk mértékétől,

S.  mivel a testnevelők megfelelő szakmai képesítése igen fontos szerepet játszik a gyermekek testi és lelki fejlődésében és abban, hogy egészséges életmódot válasszanak,

1.  erőteljesen támogatja azt az elemzést, miszerint a tanárképzés színvonalának növelése jelentős mértékű javulást eredményez a tanulók teljesítményében;

2.  úgy véli, hogy a további és magasabb színvonalú tanárképzés biztosítását, illetve arra irányuló politikák kidolgozását, hogy a legjobb jelölteket nyerjék meg a tanári pályára, valamennyi oktatási minisztériumnak elsődleges feladatának kell tekintenie;

3.  úgy véli, hogy az oktatás azon területein kell növelni a kiadásokat, ahol a legnagyobb javulás érhető el a tanulók teljesítményében;

4.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb jelentőséget kell tulajdonítaniuk a tanárképzésnek, illetve több forrást kell e célra kijelölniük, ha komoly előrehaladást kívánnak elérni a lisszaboni stratégia „Oktatás és képzés 2010” programjában meghatározott célkitűzések megvalósítása tekintetében, nevezetesen az oktatás minőségének javítása és annak érdekében, hogy az egész életen át tartó tanulás támogatást nyerjen az egész Európai Unióban;

5.  határozottan ösztönzi a tanárok folyamatos és következetes szakmai fejlődésének támogatását, egész pályájuk során; ajánlja, hogy minden tanárnak rendszeresen álljanak rendelkezésre tudományos, munka- és pénzügyi lehetőségek, úgymint kormányzati ösztöndíjak készségeik és képesítéseik, valamint pedagógiai ismereteik javítására és korszerűsítésére; úgy ítéli meg, hogy ezeket a képzési lehetőségeket olyan módon kell strukturálni, hogy a képesítéseket valamennyi tagállamban elismerjék;

6.  hangsúlyozza a fokozottabb, nemzetek közötti párbeszéd és tapasztalatcsere szükségességét, különösen az óvodai, az alapfokú és a középiskolai oktatásban részt vevő tanárok folyamatos szakmai fejlődésének biztosítását és eredményességét illetően;

7.  sürgeti, hogy fordítsanak különleges figyelmet az új tanárok pályakezdési időszakára; ösztönzi támogató hálózatok és mentorprogramok kialakítását, amelyek keretében az elismert tapasztalattal és készségekkel rendelkező tanárok központi szerepet kaphatnak az új kollégák képzésében, átadva a sikeres pályájuk során szerzett tudásukat, előmozdítva a csoportos tanulást, továbbá segítséget nyújtva abban, hogy csökkentsék a pályaelhagyó kezdő tanárok számát; úgy véli, hogy a tanárok együttes munkával és tanulással javíthatják az iskolák teljesítményét és az általános tanulási környezetet;

8.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy továbbra is fordítsanak figyelmet arra, hogy a legjobb tanárokat alkalmazzák és tartsák alkalmazásban, különösen a szakma kellően vonzóvá tételével, ugyanakkor a tanári testületek összetétele képviselje a társadalomra jellemző társadalmi és kulturális sokszínűséget az iskolai oktatás minden szintjén;

9.  hangsúlyozza, hogy az, hogy motivált és kiválóan teljesítő diplomásokat és szakembereket tudjanak a pályára vonzani, szorosan összefügg annak biztosításával, hogy a tanítás vonzó és örömteli szakma legyen, ahol jó szakmai előremenetel valósítható meg; sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek további intézkedéseket a tanítás mint karrierlehetőség támogatására a legkiemelkedőbb szakemberek számára;

10. hangsúlyozza egy nemek közötti egyenlőséget érvényesítő politika jelentőségét; hangsúlyozza annak jelentőségét is, hogy az iskolára felkészítő intézményekben és az alapfokú oktatásban tevékenykedő pedagógusok kiváló szakemberek legyenek, akik a feladataikhoz mérten megfelelő szintű társadalmi és szakmai támogatásban részesülnek;

11. elismeri annak jelentőségét, hogy a tanárok folyamatosan részt vegyenek az oktatási tevékenységükkel kapcsolatos munka- és vitacsoportokban; e munka mögött mentoroknak és oktatási igazgatási szerveknek kell állniuk; úgy ítéli meg, hogy az oktatási folyamat kritikus mérlegelésével kapcsolatos tevékenységekben való részvétel nagyobb érdeklődést teremthet a tanárok részéről munkájuk iránt, ezáltal pedig javíthatja a teljesítményt;

12. kitart amellett, hogy az iskola fontos szerepet játszik a gyermekek társadalmi életében és oktatásában, valamint olyan értelemben, hogy biztosítja számukra a demokratikus társadalomban való részvételhez szükséges tudást és készségeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy képesített, kompetens és tapasztalt tanárok vegyenek részt a tanárok hatékony pedagógiai képzési módszereire vonatkozó koncepció kialakításában;

13. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy csak megfelelően képesített testnevelő tanárok tarthassanak testnevelés órákat a közoktatási rendszerben;

14. rámutat a tanárok átlagbére közötti szembeszökő eltérésekre, nemcsak a különböző tagállamokat tekintve, hanem az átlagos nemzeti jövedelem és az egy főre jutó GDP arányában is; felhív, hogy a tanárok számára biztosítsanak megfelelő javadalmazási csomagokat, amelyek tükrözik társadalmi jelentőségüket, és olyan intézkedésekre, amelyek megakadályozzák a legjobb tanárok elvándorlását a magánszférába, ahol jobban fizetett állásokat kapnak, különösen a természettudományok és a technológia terén;

15. hangsúlyozza, hogy a tanárokat jobban fel kell készíteni azokra az új igényekre, amelyeket velük szemben támasztanak; elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlődése kihívást jelent a tanárok számára, ugyanakkor lehetőségeket is teremt; ösztönzi, hogy az alapképzésben és a későbbi képzési szakaszokban kapjon kiemelt szerepet az információs és kommunikációs technológiák oktatása, hogy biztosítsák a legújabb technológiai fejlemények és az oktatási alkalmazások ismeretét, és a tanárok rendelkezzenek a szükséges készségekkel e tudás az osztálytermekben való hasznosításához;

16. úgy véli, hogy a képzés célja többek között, hogy a tanárok megkapják azt az innovatív keretet, amely ahhoz szükséges számukra, hogy a környezeti szempontokat tevékenységeikben és az új tárgyakban érvényesíthessék: előnyben részesíti az adott kontextusban feltárt szükségletekre összpontosító helyi szemináriumokat, valamint olyan kurzusokat, amelyek célja, hogy az adott intézmény alkalmazottai konkrét projekteket hajthassanak végre, amelyek figyelembe veszik szükségleteiket és különleges helyzetüket;

17. hangsúlyozza, hogy a tanárok mobilitása, a jobb együttműködés és a csapatmunka támogatja az oktatási módszerek kreativitását és megújítását, és megkönnyít a bevált gyakorlatokon alapuló tanulást;

18. felhívja a Bizottságot, hogy növelje azokat a pénzügyi erőforrásokat, amelyek az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó program révén rendelkezésre állnak a tanárképzés támogatására, és kiváltképpen arra szólítja fel a Bizottságot, hogy támogassa a szomszédos országok és régiók iskolái közötti tanári csereprogramokat; hangsúlyozza, hogy a mobilitás hozzájárul az tanítással kapcsolatos ötletek és bevált gyakorlatok terjedéséhez, és segíti az idegen nyelvi készségek fejlesztését és a más kultúrákkal kapcsolatos ismeretek növelését; hangsúlyozza, hogy a tanároknak pályájuk során komolyabb nyelvtanulási lehetőségeket kell biztosítani, amelyekkel – többek között – a lehető legnagyobb mértékben kihasználhatják az EU mobilitási programjai által kínált lehetőségeket;

19. felhív arra, hogy a médiaképzés kapjon prioritást a tanárképzésben, és hogy a médiával kapcsolatos, már folymatban lévő modulok legyenek a tanárok alapképzésének jelentős elemei;

20. hangsúlyozza a Comenius és a Comenius-regio iskolai partnerség elengedhetetlen szerepét ebben a tanári mobilitással kapcsolatos keretben;

21. erőteljesen támogatja az idegen nyelvek már nagyon korai életkortól történő tanulását, és a nyelvórák minden alapfokú iskolai tantervbe való beépítését; rámutat, hogy e cél eléréséhez elengedhetetlen, hogy az idegennyelv-tanárok felvétele és képzése terén megfelelő beruházásokat eszközöljenek;

22. hangsúlyozza, hogy minden tanárnak egyben szerepmodellnek is kell lennie saját nyelvének tökéletes ismerete tekintetében, mivel ez a megfelelő tudásátadás alapvető eszköze, és megkönnyíti a tanulóknak a többi tárgy elsajátítását, egyúttal fejleszti kommunikációs készségeiket, amely tényező egyre növekvőbb jelentőséggel bír számos szakmai tevékenységben;

23. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy oktatók valamennyi tagállamban igazolhatóan rendelkezzenek legalább egy idegen nyelv ismeretével;

24. felhív a médiaismeretek iskolai oktatására, a tanárok iskola utáni és iskolán kívüli oktatására a médiatanulmányok terén, valamint az állami hatóságok és a magánszektor közötti együttműködés útján az egész életen át tartó tanulásra;

25. hangsúlyozza, hogy semmi sem helyettesítheti azt az időt, amelyet a tanár a tanulókkal az osztályteremben tölt, és aggodalommal tölti el, hogy a növekvő adminisztráció és papírmunka negatív hatással van erre és a tanórákra való felkészülésre;

26. felhív arra, hogy a polgári nevelés legyen kötelező tárgy mind a tanárképzésben, mind az iskolákban, hogy a tanárok és a tanulók kellő ismerettel rendelkezzenek a polgárok jogaival és kötelezettségeivel, valamint az Európai Unióval kapcsolatosan, illetve tudják elemezni és kritikusan értékelni a tematikus politikai és társadalmi helyzeteket és folyamatokat;

27. véleménye szerint minden iskola sajátos kapcsolatban van saját helyi közösségével, és az iskola vezetőinek nagyobb döntéshozási hatáskörrel kell rendelkezniük, ami lehetővé teszi számukra, hogy – a szülőkkel és a helyi közösség érdekelt feleivel együttműködve – a helyi sajátosságokhoz illeszkedő oktatási követelményekkel a saját környezetükből adódó oktatási nehézségek megoldására törekedjenek; hangsúlyozza, hogy egy igen sokféle bevándorlói lakosság érkezésével a tanári szakma figyelmét különösen fel kell hívni az interkulturális kérdésekre és folyamatokra, nemcsak az iskolán belül, hanem a családokkal és közvetlen helyi környezetükkel kapcsolatosan is, ahol a sokféleség virágzik;

28.  hangsúlyozza a Comenius program tanárokra gyakorolt, különösen előnyös hatását, valamint fontosságát a kis közösségek, különösen a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos helyzetű területek fejlettségi szintjére az integráció és az európai dimenzióval kapcsolatos, az oktatáson belüli fokozottabb tudatosság előmozdítása révén;

29. üdvözli a tagállamoknak a közös munkával kapcsolatos megállapodását, hogy – a nyílt koordinációs módszer alkalmazása révén – növeljék a tanárképzési politikák összehangoltságát; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az egymástól való tanulás e lehetőségét, és kéri a Parlamenttel való konzultációt e terület menetrendjére és fejlesztésére vonatkozóan;

30. hangsúlyozza a tanárképzésre vonatkozó jobb statisztikák szükségességét szerte az Unióban, hogy ezáltal ösztönözzék az adatok megosztását, a fokozottabb együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét; javasolja, hogy a tagállamok – a Bizottsággal együttműködve – hozzanak létre olyan rendszereket, amelyek biztosítják, hogy az iskolára felkészítő intézmények, valamint az alapfokú és a középfokú oktatás tekintetében összehasonlítható adatok álljanak rendelkezésre a tanárképzésről;

31. úgy ítéli meg, hogy az iskolai erőszak kezelése érdekében elengedhetetlen a szorosabb együttműködés megvalósítása a vezető tanárok és a szülők között, valamint a jelenség hatékony kezeléséhez szükséges eszközök és eljárások megteremtése;

32. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó tanítás és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontok tanárképzésben való érvényesítésének jelentőségét;

33. felhívja a Bizottságot, hogy terjessze a tagállamokból származó, a bevált gyakorlatra vonatkozó olyan modelleket, amelyek fejlesztik az élettel kapcsolatos általános készségeket iskolai projektek útján, pl. egészséges diétával és sporttal, háztartási ismeretekkel és egyéni pénzügyi tervezéssel;

34. felhívja a tagállamokat, hogy a tanárképzésben szerepeltessenek konfliktusmegoldási programokat, hogy a tanárok új stratégiákat tanulhassanak a tantermekben jelentkező különböző konfliktusok megoldására, illetve az erőszak és az agresszió kezelésére;

35. felhívja a tagállamokat, hogy a tanárképzésben szerepeltessék az Európai Unióval, intézményeivel és ezek működési módjával kapcsolatos alapszintű ismereteket, valamint rendezzenek gyakorlati látogatásokat a tanárjelöltek számára az európai intézményekbe;

36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az OECD-nek, az UNESCO-nak és az Európa Tanácsnak.

(1)

HL L 327., 2006.11.24.,45. o.

(2)

HL L 394., 2006.12.30.,10. o.

(3)

HL C 142., 2002.6.14., 7. o.

(4)

HL C 134., 2003.6.7., 3. o.

(5)

HL C 300., 2007.12.12., 6. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0503.


INDOKOLÁS

A Bizottság közleménye és az általános keret

2007 augusztusában a Bizottság „A tanárképzés minőségének javításáról” címmel közleményt(1) adott ki. Ez a dokumentum értékeli az Európai Unióban a tanárok oktatása és képzése tekintetében fennálló helyzetet, és javasolja, hogy közösen gondolják át, milyen intézkedéseket hozhatnak – az EK-Szerződés értelmében az oktatás és képzés szervezéséért és tartalmáért felelős – uniós tagállamok.

E közlemény célja, hogy biztosítsa a tanárképzéssel és a tanárok szakmai fejlődésével kapcsolatos intézkedések összehangolt és megfelelő forrásokkal történő megvalósítását; ösztönözze, hogy minden tanár rendelkezzen az ahhoz szükséges tudással, attitűddel és pedagógiai készségekkel, amelyekre szükségük van a hatékonysághoz; támogassa az oktatást mint szakmát; továbbá hozzájáruljon a tanári hivatást érintő kutatásokhoz, és javítsa a tanári pálya státuszát és elismertségét.

Ehhez az európai oktatás és képzés javítására való törekvés biztosít átfogó keretet a lisszaboni stratégia összefüggésében. A 2002. márciusi barcelonai Európai Tanács konkrét célkitűzéseket fogadott el a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek javítására, ezenbelül a tanárok és oktatók oktatására és képzésére vonatkozóan. 2004-ben a Tanács és a Bizottság az oktatással és képzéssel kapcsolatos lisszaboni célkitűzések megvalósítása terén elért eredményekről szóló közös jelentése a tanárok és oktatók számára szükséges kompetenciákra és képesítésekre vonatkozóan egységes európai elvek kidolgozására hívott fel. 2006 novemberében a Tanács kijelentette, hogy „az oktatási személyzet erőfeszítéseit folyamatos szakmai fejlődésnek kell támogatnia”, majd 2007 novemberében a Tanács – a bizottsági közlemény alapján – elfogadta a tanárképzésről szóló következtetéseit. A Tanács egyéb következtetései mellett megállapította, hogy „a színvonalas tanítás a színvonalas oktatás és képzés előfeltétele, amelyek viszont erőteljes meghatározói Európa hosszú távú versenyképességének, munkahely-teremtési és növekedési kapacitásának, a lisszaboni célokkal összhangban”(2).

Mindazonáltal ez idáig nem történt megfelelő előrehaladás a lisszaboni stratégia Oktatás és Képzés 2010 programjában megállapított célok megvalósításában.

A jelenlegi helyzet

A közlemény szerint a tanítás színvonala az európai munkahelyteremtés, versenyképesség és növekedési potenciál egyik legfontosabb tényezője globalizálódó világunkban, ami a tanulók teljesítményének javításában is lényeges szerepet játszik.

Európában több mint 6 millió tanár van, akik alapvető szerepet töltenek be a tudás és a készségek fejlesztőiként, és a gyermekek fejlődésének támogatóiként a társadalomban. A tanárok egyre több kihívással néznek szembe, ahogyan az oktatási környezetek egyre összetettebbé és sokszínűbbé válnak. Azonban a 2005-ben végzett „Tanárkérdés” című OECD-felmérésben(3) szinte minden ország arról számolt be, hogy hiányosságok vannak az oktatási készségek tekintetében, alacsony szintűek a tanárok folyamatos képzésével és fejlesztésével kapcsolatos beruházások, és alacsony szintű a támogatás a tanítás első éveiben.

Emellett számos kapcsolódó kérdéssel is foglalkozni kell. Például, a tanárok körében a nők aránya jelentős mértékben meghaladja a férfiakét; szembeszökő különbségek vannak az országok között a tanárok fizetéseinek az átlagbérekhez viszonyított arányát tekintve; a tanárok megtartását különösen befolyásolják az általános munkaerő-piaci feltételek; továbbá a tanárok nagy százaléka idősebb munkavállaló, amiből egyértelműen következik, hogy a tapasztalt tanárok nyugdíjba vonulásával párhuzamosan megfelelő számú motivált és kiváló képességű kezdőt kell a pályára vonzani.

Az előadó megjegyzései

Rengeteg tényező befolyásolja a diákok tanulását, ideértve a bennük rejlő potenciált és motivációt, családjuknak és társaiknak a tanuláshoz való hozzáállását és ezirányú támogatását, az iskola szervezetét, valamint a tanárok által képviselt színvonalat. A politikaformálók nehezen tudják befolyásolni e tényezőket, legalábbis rövid távon(4). Mindazonáltal a tanárokat előtérbe helyező politikák jelentős hatást gyakorolhatnak az oktatási rendszerekre.

Amint arra az OECD rámutatott, hogy „a tanítás hatékonyságának és méltányosságának javítása nagymértékben függ annak biztosításától, hogy rátermett emberek kívánjanak tanárként dolgozni, magas színvonalon tanítsanak, és minden diák számára hozzáférhető legyen a magas színvonalú oktatás”(5). Az egyre inkább globalizálódó világ által teremtett kihívások részeként a tagállamoknak további lépéseket kell tenniük „tanárcentrikus” politikáik javítására, az oktatás általános színvonala emelésének módjaként. Ez magában foglalja a tanárok felvételének kérdését; a tanárképzést (mind az alapképzést, mind a folyamatos képzést tekintve); a tanári hivatás helyzetét; az iskolák vezetését; és azt, hogy valóban kihasználják azt, amit az EU tenni képes annak érdekében, hogy mindezeket értékkel gazdagítsa, különösen a bevált gyakorlatok cseréje által.

Ebben az átfogó keretben az alábbi ajánlásokat kell fontolóra venni:

1. A legjobb jelöltek felvétele

A tagállamoknak mindenképpen biztosítaniuk kell, hogy oktatási kiadásaikat hatékonyan azokra a terültekre irányítsák, amelyek a legjobb eredményeket hozzák majd. Egy közelmúltbeli jelentésében McKinsey rámutat, hogy „a rendelkezésre álló tények afelé mutatnak, hogy a diákok iskolai tanulási teljesítményében a különbségek elsősorban a tanári tevékenység színvonalából adódnak”(6).

Például, míg az osztálylétszám csökkentése javítja a tanulók általános teljesítményét, bizonyítékok jelzik, hogy a javulás mértéke sokkal kisebb, mint akkor, ha ugyanazokat a diákokat folyamatosan hatékony és kiválóan teljesítő tanárok oktatják. Ennek ellenkezője is igaz. Ha egy diákkal folyamatosan gyengén teljesítő tanárok foglalkoznak, ez jelentősen befolyásolja a teljesítményét – ez a hatás pedig különösen nagy hangsúlyt kap az oktatás alapvető fontosságú első éveiben(7).

A legfontosabb feladat tehát annak biztosítása, hogy a legjobb jelöltekből váljanak tanárok. Ez nem csak annak biztosítását jelenti, hogy a legjobb diplomások közül sokan válasszák a tanári hivatást pályájuk során. Ez az iskolarendszerek javát is szolgálja, azaz segít megoldani a tanárhiányt, valamint új és értékes készségeket hoz be az iskolába azáltal, hogy más pályákról tapasztalt és magas színvonalat képviselő szakembereket vonz a tanári pályára, karrierjük egy későbbi szakaszában.

2. A tanári hivatás státuszának, elismertségének és javadalmazásának javítása

A tanári hivatást időnként középszerű pályaválasztásnak tekintik. Néhány országban létezik olyan tendencia, miszerint a tanári alapképzésre való beiratkozást csupán „tartaléklehetőségnek tekintik, arra az esetre, ha a pályakezdők munkaerő-piaci helyzete rosszabbodna.”(8). Mindazonáltal, a sikeres iskolarendszerek nem közepes színvonalú tanárokon nyugszanak.

Elengedhetetlen, hogy a tanári hivatás vonzerővel bírjon a legjobb tanárjelöltek számára. Ennek kulcsa a tanárok társadalmi helyzetében rejlik. Tanulmányok bizonyítják, hogy a tanári hivatással járó státusz a kiválasztáshoz és a javadalmazáshoz egyaránt kapcsolódik. Növelhető a tanári pálya vonzereje, ha a tanárfelvételi folyamatban bevezetik a versenyeztetést, ezáltal megkérdőjelezve azt a tévhitet, hogy „tanítani bárki képes”. Hasonlóképpen, míg a tanítás alapvetően egy szakmai pálya és a tanárjelöltek ritkán említik a fizetést a pályára lépés fő motivációjaként, mindazonáltal fontos, hogy megfelelő szintű javadalmazást és kezdő fizetéseket biztosítsanak a tanárok számára. Amint azt McKinsey is kiemeli, „minden magasan teljesítő rendszerben […] a kezdő fizetések elérték vagy meghaladták az OECD-átlagot, az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva”(9).

A fizetés, a hivatással járó státusz és a munkahelyi elégedettség szintén fontos részei annak, hogy meg tudják tartani a jó tanárokat, akiket – különös tekintettel a természettudományi és technológiai tárgyakat tanítókra – elcsábíthatnak jobban fizetett állásokba a magánszférába. Amint arra a bizottsági közlemény is rámutat, „azoknál a tanároknál magasabb a tanári pályán maradás valószínűsége, akik a többi szakma gyakorlóihoz viszonyítva magasabb fizetést kapnak”(10).

3. Befektetés az alapképzésbe és a folyamatos képzésbe

Ha már sikerült kiválasztani és alkalmazni a legjobb tanárjelölteket, a következő feladat annak biztosítása, hogy ezek a tanárok a leghatékonyabb oktatókká váljanak.

Ehhez a tanároknak sajátos készségekre és ismeretekre kell szert tenniük, aminek érdekében a mind a pályakezdő, mind a tapasztalt tanárok képzése terén jelentős beruházásokat kell eszközölni. A tagállamoknak ezért folytatniuk kell a tanári alapképzés javítását és elő kell segíteniük a tanárok folyamatos szakmai fejlődését egész pályájuk során, hogy a tanároknak lehetőségük legyen javítani és korszerűbbé tenni képesítésüket és pedagógiai ismereteiket.

A magas szintű tanárképzés biztosítása érdekében a képzést nyújtó tanárok által képviselt színvonalat szintén kiemelten kell kezelni. Ezért el kell ismerni azt a szerepet, amit a tehetséges és tapasztalt tanárok a tapasztalatlanabb kollégák képzésében betölthetnek. Ha kismértékben csökkentenék e tapasztalt tanárok óraszámát, több időt fordíthatnának kollégáik képzésére. Hasonlóképpen lényeges, ha az iskolákat saját erőforrásaik kihasználásra ösztönzik, hogy a tanárok együtt – és egymástól – tanulhassanak, ami segíthet az általános tanulási környezet javításában.

A tanári szerep változását a rendelkezésre álló képzésnek is követnie kell. Például az információs és kommunikációs technológiák oktatását kiemelten kell kezelni, hogy biztosítsák korszerű ismeretek átadását a legújabb technológiai vívmányokról, és hogy a tanárok rendelkezzenek a szükséges készségekkel e tudásnak az osztálytermekben való hasznosításához. Emellett megfelelő mértékű beruházásokat kell eszközölni az idegennyelv-tanárok felvétele és képzése terén, hogy az iskoláknak rendelkezésre álljanak az ahhoz szükséges erőforrások, hogy javítsák az idegen nyelvek oktatását, és hogy ezt az oktatást már nagyon korai életkortól elkezdhessék.

4. A bevált gyakorlatok cseréjének erőteljes támogatása

Az EU-ban huszonhét különböző oktatási rendszer működik, az eredmények pedig igen eltérőek. Ebből egyértelműen az következik, hogy egyes tagállamok oktatási rendszerei jobban teljesítenek más tagállamokkal összehasonlítva. Nagyon fontos lenne, hogy a tagállamok tanuljanak egymástól, és megosszák egymással bevált gyakorlataikat a nemzetközi referenciaértékek és szabványok szerint, noha jobban összehasonlítható statisztikákra van szükség a tagállamok között megvalósuló cserék elősegítése érdekében.

Tény, hogy a bevált gyakorlatok cseréje makro- és mikroszinten is megvalósulhat. Makroszinten a tagállamok nemrég megállapodtak abban, hogy együttműködést folytatnak a tanárképzés terén és a nyílt koordinációs módszer alkalmazásával kicserélik bevált gyakorlataikat, ami üdvözlendő fejlemény; ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ez olyan lehetőség, amelyet a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk. Mikroszinten az EU-nak ösztönöznie kell a különböző országokban az egyes tanárokat, hogy a mobilitási programokon (különösen a Comenius programon) keresztül az iskolai környezetben közvetlenül egymástól szerezzenek ismereteket. Ez a jelentéstervezet határozottan támogatja e mobilitási kezdeményezéseket.

5.  Az iskolai szinten történő döntéshozás támogatása

Kutatások szerint az iskolavezetés- és igazgatás „csak másodlagos jelentőségű az osztálytermi oktatáshoz képest, ami a tanulásra gyakorolt hatást illeti”(11), és a tapasztalt és hatékony iskolavezetés magas elvárásokat állít az iskola egészében. Ugyanakkor minden iskola egyedi környezet, amely az oda járó diákokból, a rendelkezésre álló erőforrásokból és az iskolai személyzetből formálódik. Ezt figyelembe véve minden iskola vezetőjének – a szülőkkel és a helyi közösségi érdekeltekkel együttműködésben – nagyobb hatáskörrel kell rendelkeznie saját oktatási kihívásaik megoldása és kezelése érdekében, ideértve a saját tanárképzési követelményeiket.

(1)

COM(2007)0392 (végleges), 2007.8.3.

(2)

HL C 300., 2007.12.12., 7. o.

(3)

„Tanárkérdés: Eredményes tanárok pályára vonzása, szakmai fejlődésének elősegítése és megtartása”, OECD 2005.

(4)

„Tanárkérdés: Eredményes tanárok pályára vonzása, szakmai fejlődésének elősegítése és megtartása”, Összefoglaló, OECD 2004. november, 3. o.

(5)

I. m., 2. o. McKinsey & Co.:

(6)

Hogyan kerülnek az élre a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei (How the world's best-performing schools come out on top), 2007. szeptember, 12. o.

(7)

Lásd i. m., 12.o. A Bizottság „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című közleményében (COM(2006)481, 2006.9.8.) megállapítja, hogy „az egész életen át tartó tanulási folyamatban az iskola-előkészítő oktatás eredményezi a legnagyobb megtérülési rátát” (3. o.) Lásd még 5–7. o.

(8)

„Tanárkérdés: Eredményes tanárok pályára vonzása, szakmai fejlődésének elősegítése és megtartása”, OECD 2005., 102. o. McKinsey & Co.:

(9)

Hogyan kerülnek az élre a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei (How the world's best-performing schools come out on top), 2007. szeptember, 20. o.

(10)

COM(2007)0392 (végleges), 2007.8.3., 9. o. McKinsey & Co.:

(11)

Hogyan kerülnek az élre a világ legjobban teljesítő iskolarendszerei (How the world's best-performing schools come out on top), 2007. szeptember, 29. o.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

24.6.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

29

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Katerina Batzeli, Ivo Belet, Giovanni Berlinguer, Nicodim Bulzesc, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Jolanta Dičkutė, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Christopher Heaton-Harris, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Mikel Irujo Amezaga, Ramona Nicole Mănescu, Manolis Mavrommatis, Ljudmila Novak, Dumitru Oprea, Zdzisław Zbigniew Podkański, Mihaela Popa, Christa Prets, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Thomas Wise

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Victor Boştinaru, Mary Honeyball, Elisabeth Morin, Reino Paasilinna, Ewa Tomaszewska, Cornelis Visser, Tadeusz Zwiefka

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat