Eljárás : 2008/2033(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0312/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0312/2008

Viták :

PV 01/09/2008 - 24
CRE 01/09/2008 - 24

Szavazatok :

PV 02/09/2008 - 5.19
CRE 02/09/2008 - 5.19
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0387

JELENTÉS     
PDF 267kWORD 215k
17.7.2008
PE 404.725v03-00 A6-0312/2008

az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról

(2008/2033(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Sharon Bowles

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról

(2008/2033(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kialakításának szükségességéről szóló közleményére (COM(2006)0254),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Unión belül az adócsalás elleni stratégia kialakításának néhány kulcseleméről szóló közleményére (COM(2007)0758),

–   tekintettel a HÉA-csalás elleni küzdelemben az igazgatási együttműködési megállapodások használatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2004)0260),

–   tekintettel a Tanács elnökségének 2006. június 7-i, 2006. november 28-i, 2007. június 5-i és 2008. május 14-i következtetéseire,

–   tekintettel a Számvevőszék hozzáadottérték-adó terén folytatott közigazgatási együttműködésről szóló 8/2007. sz. különjelentésére,

–   tekintettel a Bizottságnak „Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához” című közleményére (COM(2005)0532),

–   tekintettel a Bizottságnak a HÉA-rendszert a csalás elleni küzdelem érdekében módosító intézkedésekről szóló közleményére (COM(2008)0109),

–   tekintettel a Bizottságnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára, és az 1798/2003/EK rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2008)0147),

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 8. cikkére,

–   tekintettel a Tanács elnökségének a Közösség és tagállamai által a harmadik országokkal megkötendő megállapodásokkal összefüggő adózási kérdéseket érintő 2008. május 14-i következtetéseiben található ajánlásokra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6–0312/2008),

A. mivel az adócsalás súlyos következményekkel jár a nemzeti költségvetésekre és az Európai Unió forrásrendszerére, az ésszerű és átlátható adózás elvének megsértéseit eredményezi és oka a versenytorzulások előidézésének, ezáltal pedig hatással van a belső piac működésére; mivel a tisztességes vállalkozások versenyhátrányt szenvednek az adócsalás miatt, és az adóbevétel kiesését végső soron az európai adófizetők kompenzálják más adók formájában,

B.  mivel az adócsalás veszélyezteti az adózás méltányosságát és igazságosságát, ugyanis a közpénzek pótolandó hiányát gyakran azon kisebb és tisztességesebb adófizetőket sújtó adóemeléssel kompenzálják, akiknek nincs lehetőségük az adófizetési kötelezettségük megkerülésére vagy megszegésére, vagy ez nem áll szándékukban,

C. mivel a határokon átnyúló kereskedelemnek a belső piac létrehozása által kiváltott növekedése azt jelenti, hogy növekszik azon ügyletek száma, amelyekben az adózás helye és a HÉA-fizetésre kötelezett személy lakóhelye két különböző tagállamban található,

D. mivel a határon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó olyan új adócsalási formák, mint a körhintacsalás vagy „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalás kihasználják a jelenlegi adórendszerek töredezettségét és kiskapuit, és mivel szükség van a HÉA működési módjának megváltoztatására,

E.  mivel a HÉA-kijátszás és ‑csalás kihat az Európai Unió költségvetésének finanszírozására, mert azzal jár, hogy megnövekszik az igény a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrásainak lehívása iránt,

F.  mivel az adócsalás elleni küzdelem, bár jórészt tagállami hatáskörbe tartozik, nem olyan probléma, amelyet kizárólag nemzeti szinten meg lehetne oldani,

G. mivel a körhintacsalásban egyre erőteljesebben részt vevő, harmadik országokban letelepedett vállalatok, az elektronikus kereskedelem bővülése és a szolgáltatási piacok globalizálódása révén a globalizáció megnövekedett nehézségekhez vezetett az adócsalás elleni nemzetközi küzdelem terén; mivel ezek a tényezők erős indokot szolgáltatnak a nemzetközi együttműködés javítása érdekében, különös tekintettel a HÉA-ra,

H. mivel az adócsalás kiterjedtsége az Európai Unióban annak a jelenlegi átmeneti HÉA-rendszernek köszönhető, amely túl összetett, valamint a Közösségen belüli ügyleteket nehezen nyomon követhetővé és átláthatatlanná, így visszaélésekre alkalmassá teszi,

I.   mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak a lehetőségek vizsgálatakor a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni olyan intézkedéseket, amelyek aránytalan igazgatási terhet eredményeznek a vállalkozások és az adóhatóságok számára, illetve amelyek a vállalkozók megkülönböztetését eredményezhetik,

J.   mivel a Bizottság és a Számvevőszék egyaránt következetesen azt állította, hogy a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó, tagállamok közötti információcsere-rendszer nem nyújt lényeges vagy időszerű információkat a HÉA-csalások eredményes kezeléséhez; mivel ez a tagállamok és az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) közötti együttműködésre vonatkozó egyértelműbb és még inkább kötelező szabályokat tesz szükségessé,

K. mivel az összes rendelkezésre álló technológia használata, így a HÉA-val és a jövedéki adóval kapcsolatos bizonyos adatok elektronikus tárolása és továbbítása elengedhetetlen a tagállami adórendszerek megfelelő működéséhez; mivel mindegyik tagállamban javítani kell az elektronikusan tárolt adatok cseréjét és a tagállamok közvetlen hozzáférését az ilyen adatokhoz; mivel a tagállami adóhatóságoknak meghatározott célok szempontjából megfelelő gonddal és az illető személy beleegyezése vagy más, jogszabály által meghatározott törvényes ok alapján kell kezelniük a személyes adatokat,

L.  mivel a vállalkozók csak nagyon elaprózott információkat kaphatnak ügyfeleik HÉA-státuszáról,

M. mivel az adócsalás feltárását szolgáló eszközök megerősítését az adók beszedéséhez nyújtott segítségre, az egyenlő adózási elbánásra és a vállalkozások számára a gyakorlatiasságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megerősítésének kell kísérnie,

Az EU adócsalásra vonatkozó stratégiája

1.  megállapítja, hogy az EU adócsalásra vonatkozó stratégiája céljának az adóbevételek adócsalás miatti veszteségei kezelésének kell lennie, ami azon területek azonosításával jár, amelyeken egyaránt javíthatók az uniós jogszabályok és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés, amelyek hatékonyan és a a lehető legnagyobb mértékben mozdítják elő az adócsalás visszaszorítását anélkül, hogy szükségtelen terhet rónának akár az adóhatóságokra, akár az adófizetőkre;

2.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék végre komolyan az adócsalás elleni harcot;

3.  emlékeztet arra, hogy továbbra is hosszú távú megoldást jelent az adócsalás elleni hatékony küzdelemben a „származási elven” alapuló HÉA rendszer létrehozása, amely azzal jár, hogy a tagállamok közötti HÉA-köteles ügyleteket a származási országban adóztatnák a nulla kulcs alkalmazása helyett; megállapítja, hogy a „származási elv” szükségtelenné tenné a belső piacon forgalmazott áruk HÉA alóli mentesülését és az áruk ezt követő megadóztatását a rendeltetési országban; emlékeztet arra, hogy a működőképesség és az adóverseny elkerülése érdekében a „származási elven” alapuló adórendszer megköveteli az országok közötti adóközelítést, valamint egy elszámolási rendszer létrehozását, ahogy azt a Bizottság 1987-ben javasolta;

4.  sajnálja az egyes tagállamok által az elmúlt tíz évben tanúsított blokkoló magatartást, amely meghiúsította az EU adócsalásra vonatkozó valamennyi hatékony stratégiáját;

5.  sajnálja, hogy a sokoldalú elemzések, követelések és kifogások ellenére a Tanács eddig nem fogadott el az adócsalás leküzdésére irányuló hatékony stratégiát;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy az elmúlt tíz év sokféle kudarca ellenére folytassa a problémák offenzív megközelítését;

Általános kérdések: az adócsalás mértéke és annak következményei

7.  elismeri, hogy az adócsalásnak betudható, teljes (közvetlen és közvetett) adóveszteségek a becslések szerint 200 milliárd eurótól 250 milliárd euróig terjednek, ami az Európai Unió GDP-jének 2–2,25%-a, és amelyből 40 milliárd euró tudható be HÉA-csalásnak, ami a becslések szerint a HÉA-bevétel 10%-át, a szeszes italok 1998. évi teljes jövedéki adójának 8%-át és a dohánytermékek jövedéki adójának 9%-át teszi ki; sajnálja azonban, hogy nem állnak rendelkezésre pontos számadatok a nemzeti jelentéstételi előírások nagymértékű eltérései miatt;

8.  követel egy valamennyi tagállamban egységes adatgyűjtést, amely az átláthatóság és az adócsalás elleni küzdelem nemzeti intézkedéseinek alapját képezi;

9.  sajnálja, hogy a nemzeti szinten gyűjtött adatok hiánya miatt sem a probléma valós kiterjedését nem lehet megfelelően felismerni, sem pedig az akár pozitív, akár negatív változások figyelemmel kísérése nem értékelhető megfelelően;

10. kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy adócsalásra összpontosító harmonizált európai adatgyűjtési és statisztikai adatelőállítási rendszer létrehozásának lehetőségét annak érdekében, hogy sikerüljön a lehető legpontosabban értékelni a jelenség valós kiterjedtségét;

11. emlékeztet arra, hogy a feketegazdaság megszüntetése csak megfelelő ösztönzések alkalmazásával valósítható meg; javasolja továbbá, hogy a tagállamok a lisszaboni eredménymutatók segítségével tegyenek jelentést arról, hogy milyen mértékben sikerült visszaszorítani az árnyékgazdaságot;

A jelenlegi HÉA-rendszer és annak gyengeségei

12. megállapítja, hogy a HÉA-vonatkozású adócsalás különös aggodalomra ad okot a belső piac működése tekintetében annyiban, hogy közvetlen határokon átnyúló kihatása van, jelentős mértékű bevételkieséssel jár, és közvetlenül érinti az EU költségvetését;

13. megismétli, hogy az 1993-ban létrehozott jelenlegi HÉA-rendszert csak átmeneti rendszernek szánták, és hogy a Parlament kérte a Bizottságtól a végleges HÉA-rendszerre vonatkozó végleges döntés 2010-ig történő meghozatalát célzó javaslatok előterjesztését;

14. azt állítja, hogy 1993-tól a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke belső piacon belüli szabad mozgása, valamint a kisméretű és nagy értékű áruk új technológiáinak fejlődése együttesen egyre nehezebbé teszik a HÉA-csalás elleni küzdelmet, ezt pedig súlyosbítja a jelenlegi rendszer összetettsége és elaprózott jellege, ami megnehezíti az ügyletek nyomon követését, és így a visszaélésre nyitottabbá teszi azokat;

15. megállapítja, hogy egyre gyakrabban fordul elő a „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalás és a HÉA-rendszerrel olyan bűnözői csoportok általi szándékos visszaélés, akik az ilyen bűnszövetkezeteket a rendszer hibáinak kihasználására hozzák létre; és kiemeli a 18 tagállamot érintő, 2,1 milliárd euróra becsült összegű HÉA-val kapcsolatos körhintacsalás Eurojust által indított nyomozását;

16. támogatja a Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy a jelenlegi HÉA-rendszert alapjaiban megváltoztassa; üdvözli, hogy a tagállamok most már tulajdonítanak némi fontosságot a kérdésnek, és sürgeti a tagállamokat, hogy álljanak készen ebben az összefüggésben érdemi intézkedések meghozatalára;

17. a jelenlegi rendszert elavultnak és gyökeres átalakításra szorulónak tartja; ennek az átalakításnak ugyanakkor nem kellene a tisztességes vállalkozásokat terhelő túlzott bürokráciával járnia; meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása nem alternatíva;

A jelenlegi HÉA-rendszer alternatívái

Fordított adózási mechanizmus

18. megállapítja, hogy a fordított adózási rendszerben a HÉA a szállító helyett az adóalanyt terheli; elismeri, hogy ez a mechanizmus azzal az előnnyel jár, hogy kizárja a „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalásban való részvétel lehetőségét az árut megszerző adóalanynak a HÉA megfizetéséért felelős személlyé történő kijelölésével;

19. megállapítja, hogy egy kettős HÉA-rendszer létrehozása a belső piac hatékony működése ellen hatna, és olyan összetettebb környezet forrásává válna, amely megakadályozhatná az üzleti beruházásokat; ezt a problémát hosszú távon csak egy általánosított, kötelező fordított adókivetési rendszerrel lehetne áthidalni, szemben egy választható vagy választott, kizárólag a termékértékesítésen alapuló rendszerrel;

20. megállapítja továbbá, hogy a fordított adózási rendszer nem teszi lehetővé az elaprózott fizetést, illetve, hogy a teljes HÉA-összeget csak az értékesítési lánc végén fizetik meg, ami megszünteti a HÉA önszabályozó ellenőrzési mechanizmusát; figyelmeztet arra, hogy a csalás új formái jelenhetnek meg, ideértve a kiskereskedelmi szintű adóveszteségek emelkedését és a HÉA azonosítószámokkal való visszaélést, és hogy az ilyen csalás elleni, további ellenőrzések bevezetésével való küzdelem a tisztességes vállalkozók számára további közigazgatási terhekkel jár; ezért körültekintést és alapos megfontolást sürget a fordított adózási rendszer bevezetése előtt; mindazonáltal megállapítja, hogy a határérték alkalmazása az adózatlan végső fogyasztás kockázatának korlátozása érdekében segít a csalás elleni küzdelemben, és a Tanács által javasolt 5000 eurós határértéket ésszerűnek tekinti;

Kísérleti projekt

21. bár továbbra is ódzkodva, de elfogadja, hogy egy kísérleti projekt segíthet a tagállamoknak a fordított adózási mechanizmussal járó kockázatok jobb megértésében, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat megfelelő garanciák megállapítására annak biztosítása érdekében, hogy sem a részt vevő tagállamok, sem más tagállamok ne legyenek kitéve jelentős kockázatoknak a kísérleti projekt működése során;

A Közösségen belüli termékértékesítés adózása

22. úgy véli, hogy a határokon átnyúló ellátáshoz kapcsolódó HÉA-csalás kezelésére a legjobb megoldás egy olyan rendszer bevezetése, amelyben a Közösségen belüli termékértékesítés HÉA-mentességét felváltja a 15%-os adókulccsal történő adózás; megállapítja, hogy az említett rendszer működésének előnyére válna, ha lényegesen egyszerűsítenék a kedvezményes adómértékek sokféleségét és összetettségét, ezzel a lehető legkisebbre csökkentve a vállalkozások és az adóhatóságok közigazgatási terheit; megállapítja, hogy a HÉA-kulcsok 1992 előtti egyedi csökkentéseit gondosan kell vizsgálni és értékelni, annak megállapítása érdekében, hogy igazolható-e fennmaradásuk közgazdasági alapon vagy sem;

23. elismeri, hogy az eltérő HÉA-kulcsok miatt a Közösségen belüli termékértékesítés adóztatása szükségessé tenné a tagállamok közötti kiegyenlítő fizetéseket; úgy véli, hogy ezt a kiegyenlítést egy olyan elszámolóházon keresztül lehetne végrehajtani, amely megkönnyítené a bevételek tagállamok közötti átadását; hangsúlyozza, hogy az elszámolóház üzemeltetése technikailag megvalósítható;

24. meggyőződése, hogy a decentralizált elszámolóház rendszere helyénvalóbb lehet, és gyorsabban fejleszthető annyiban, hogy megnyitja a tagállamok előtt a lehetőséget arra, hogy kétoldalúan állapodhassanak meg a fontos részletekről, figyelembe véve saját egyedi kereskedelmi mérlegüket, HÉA-rendszerük és ellenőrzési rendszerük működtetésének hasonlóságait és a kölcsönös bizalmat;

25. hangsúlyozza, hogy a teljesítés helye szerinti tagállam adóhatóságai feladatát kellene képeznie a HÉA értékesítőtől való beszedésének, illetve a HÉA-nak az elszámolóházon keresztül ahhoz az adóhatósághoz történő átutalásának, amelyben a Közösségen belüli beszerzés történt; elismeri, hogy szükség van az adóhatóságok közötti kölcsönös bizalom kiépítésére;

Közigazgatási együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a HÉA, a jövedéki adók és a közvetlen adózás terén

26. hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem küzdhetik le elszigetelten a határokon átnyúló adócsalást; úgy véli, hogy a tagállamok közötti és a Bizottsággal való információcsere és együttműködés tartalmában és sebességében is elégtelen az adócsalás elleni eredményes küzdelemhez; úgy véli, hogy nem megfelelően alakították ki és hajtották végre a helyi és nemzeti csalásellenes hivatalok közötti közvetlen kapcsolatot, aminek következménye az eredménytelenség, a közigazgatási együttműködési megállapodások nem megfelelő kihasználása és a kommunikációs késedelem;

27. hangsúlyozza, hogy az összes tagállam adóbevételeinek a belső piaccal kapcsolatos védelme érdekében a tagállamoknak hasonló intézkedéseket kell hozniuk a csalók ellen, különösen a büntetések és a büntető eljárások terén, függetlenül attól, hogy hol következett be a bevételkiesés; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamok közötti ilyen típusú együttműködés előmozdítására irányuló lehetséges mechanizmusokra;

28. üdvözli a Bizottságnak a HÉA-irányelv és a HÉA közigazgatási együttműködési rendelet módosítására irányuló javaslatát, mely a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó információk gyűjtésének és információcserének 2010-től való felgyorsulását célozza; elismeri, hogy a javasolt egyhónapos jelentéstételi szabályok közigazgatási többletterhet fognak jelenteni a kizárólag az e szabály hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak, de elfogadja, hogy erre szükség van egyes szolgáltatások terén a körhintacsalás lehetőségére tekintettel;

29. sürgeti a Tanácsot, hogy gyorsan fogadja el a javasolt intézkedéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további javaslatokat a tagállamok által tárolt, az adózóikra vonatkozó bizonyos nem érzékeny adatokhoz (gazdasági ágazat, forgalomra vonatkozó egyes adatok, stb.) való többi tagállam általi automatikus hozzáférésre vonatkozóan, és a HÉA-köteles személyek nyilvántartásba vételi és törlési eljárásainak harmonizációjára vonatkozóan, a nem valódi adózók gyors azonosítása és nyilvántartásból való törlése érdekében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az adatok frissítéséért, különösen a hamis adózók nyilvántartásból való törlését és felderítését illetően;

30. emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok gátolják a lisszaboni stratégia végrehajtását, mivel lenyomják az adókulcsokat és általában a jövedelemadókat, fokozva ezáltal az adóverseny hatásait, ami gyengíti a tagállamok fiskális szuverenitását;

31. hangsúlyozza, hogy a költségvetési fegyelem korában az adóbázis bármilyen, adóparadicsomok vagy a korlátlan adóverseny által provokált csökkenése miatt a tagállamok nehezebben tudnak megfelelni a módosított Stabilitási és Növekedési Paktumnak, és egy ilyen csökkenés veszélyezteti az európai szociális modellt;

32. hangsúlyozza, hogy az adóparadicsomok megszüntetéséhez többek között a következő háromágú stratégiára van szükség: az adókikerülés elleni küzdelem, a megtakarítási irányelv hatályának bővítése, és az OECD felkérése arra, hogy tagjai révén szankcionálja a nem együttműködő adóparadicsomokat;

Adókikerülés

33. sajnálja, hogy a tagállamok mindig újabb fenntartásokkal és halogató taktikákkal akadályozzák a megtakarítási adóról szóló irányelv reformját, és ösztönzi a Bizottságot, hogy az ellenállás ellenére mielőbb terjessze elő javaslatait;

34. hangsúlyozza, hogy a megtakarítási adóról szóló irányelv reformjának orvosolnia kell az irányelv azon joghézagait és hiányosságait, amelyek megkönnyítik az adókikerülést és az adócsalásra irányuló ügyleteket;

35. felhívja a Bizottságot a megtakarítási adóról szóló irányelv reformjának keretén belül, hogy vizsgálja meg a reformlehetőségeket, ideértve az irányelv hatályának kiterjesztését a jogi személyek és a pénzügyi bevételek forrásainak összességére;

36. sürgeti az Európai Uniót, hogy az adóparadicsomok megszüntetését tegye világszerte prioritássá, figyelembe véve azok hátrányos hatását az egyes tagállamok adójövedelmére nézve; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használja ki az EU kereskedelmi erejének kiegyenlítő hatását az adóparadicsomok kormányaival folytatott kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodások megtárgyalásakor annak érdekében, hogy meggyőzze azokat az adókikerülést és adócsalást elősegítő adóügyi rendelkezések és gyakorlatok felszámolásának szükségességéről; üdvözli a Tanács 2008. május 14-i ajánlásait mint első lépést, amely az adóügyekben történő helyes kormányzásról szóló záradéknak a kereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalását célozza; és kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul javasoljon ilyen záradékot a kereskedelmi megállapodások jövőbeni tárgyalása során;

0

0 0

37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


INDOKOLÁS

Az adócsalás terjedelme

Az adócsalás súlyos következményekkel jár a nemzeti költségvetésekre nézve, a tisztességes adózás elvének megsértését eredményezi, és versenytorzulásokat idéz elő, ezáltal befolyásolva a belső piac működését. A HÉA-csalás által okozott torzulások kihatnak a forrásrendszer általános egyensúlyára. Ennek a forrásrendszernek tisztességesnek és átláthatónak kell lennie, ily módon garantálva a Közösség megfelelő működését.

Bár a HÉA-kikerülés és -csalás nagyságrendjére irányuló vizsgálatokat még nem minden tagállamban végezték el, ezzel kapcsolatban több becslést is közzétettek. A Nemzetközi HÉA Szövetség az egész Európai Unió HÉA-veszteségeit évi 60–100 milliárd euróra teszi. Egyedül az Egyesült Királyságban – a Brit Vám- és Pénzügyőrség (HM Revenue and Customs - HMRC) becslése szerint – a 2005–2006-os adóév HÉA-vesztesége 18,2 milliárd eurót tett ki. Németországban a Pénzügyminisztérium közzétette egy tanulmány eredményeit, amely a 2005-ös év HÉA-veszteségeit 17 milliárd euróra becsülte. Ezen túlmenően – amint arra a Számvevőszék is emlékeztet – a HÉA-kikerülés és csalás hatást gyakorol az Európai Unió költségvetésének finanszírozására, mivel ezek következtében megnő annak igénye, hogy a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrásokat követeljenek a tagállamoktól.(1)

HÉA-csalás

Emlékeztetőül: az 1993-ra visszanyúló, jelenlegi „átmeneti” rendszer kompromisszum egyfelől a határellenőrzés nélküli belső piac létrehozására vonatkozó döntés, másfelől azon tény között, hogy a tagállamok nem jutottak olyan megállapodásra a HÉA-harmonizáció mértékét illetően, amely lehetővé tenné a teljesen homogén belső piac létrehozását. A Bizottság kezdetben javasolta a származási rendszert (azaz az exportáló tagállam adómértékével történő adóztatást). A Tanács elfogadta az ún. „átmeneti rendszert”, aminek köszönhetően megszűntek a határellenőrzések a Közösség belső határain, míg az adóbeszedés továbbra is a rendeltetési tagállamban történik.

Az átmeneti rendszer értelmében a HÉA (mint fogyasztási adó) felszámítása a fogyasztás helyén, a tényleges termék költségének százalékaként történik. Ahogy a termék az egyik társaságtól a másikhoz mozog (a HÉA azonosítószámmal rendelkező kereskedők között), a HÉA-t felszámítják és beszedik, majd átutalják a belföldi adóhatósághoz.

A Közösségen belüli, jelenleg 0-kulcsos ügyleteket illetően az exportőr nem számít fel HÉA-t, de kérheti az előzetesen felszámított HÉA visszatérítését; ezzel szemben a vevő nem fizet HÉA-t, de azt későbbi eladásaiban fel kell számítania, és az adóbevételt át kell utalnia adóhatóságának.

Problémák

Adó-jóváírási és -visszatérítési mechanizmus

Mivel az adókikerülés zöme az árnyékgazdasághoz kapcsolódik, a HÉA-kikerülés részesedésének növekedése a fent leírt, 1993-ban bevezetett HÉA-szabályok mellékhatásának is tekinthető, különösen a 0-kulcsos, Közösségen belüli ügyletek esetében, amelyeknél a kereskedő nem számítja fel a HÉA-t, de ennek ellenére kérheti az előzetesen felszámított HÉA visszatérítését. Mivel a Közösségen belüli ügyletek 0-kulcsosak, ezek az ügyletek lehetővé teszik az adókikerülést akár a szállító országban (mivel a szállító a Közösségen belüli teljesítés bevallását követően megtartja az árukat HÉA-mentes belföldi értékesítésre), akár a rendeltetési országban (mivel a fogadó fél nem fizeti meg az érkezéskor esedékes HÉA-t), vagy pedig az ún. „csalárd kereskedő” útján történő csalás elkövetésével.

„Csalárd kereskedő” útján elkövetett csalás

Az ilyen típusú (körhintacsalásnak is nevezett) csalás során a csalók 0-kulcsos termékeket importálnak, az áruk értékesítési láncban történő eladásakor felszámítják a HÉA-t, de a pénzt elteszik, ahelyett, hogy átutalnák az adóhatóságoknak. A hintaeffektus folytatódik, ha az árukat ismételten exportálják és importálják. Ezen effektus sokszoros veszteséget okoz. Ez magában foglalja a rendszerrel való szándékos visszaélést olyan bűnözői csoportok részéről, amelyek a rendszer kihasználása céljából készítenek ilyen terveket. A technológia és a nagy értékű, kis súlyú termékek fejlődése egyszerűbbé tette a csalók számára a körhintacsalás végrehajtását. A csalás a mobiltelefonok és a chip-technológia területén fordul elő a leginkább.

0-kulcsos besorolás

Megállapították, hogy a körhintacsalások főként az export 0-kulcsos besorolása (ami a HÉA exportőröknek történő visszatérítésével jár) miatt történhetnek meg.

Lehetséges alternatív rendszerek

Fordított adózás

A fordított adózási rendszerben a HÉA a szállító helyett az adóalanyt terheli. Mivel a fogyasztó – amennyiben teljes mértékű levonásra jogosult – ezt a HÉA-t ugyanazon a HÉA-bevalláson vonja le, a nettó eredmény nulla, és nem kell kifizetést eszközölni. A fordított adózási rendszer nem vonatkozik a magánszemélyek részére szállított árukra, és ez esetben a teljes HÉA összegét a szállítónak kell felszámítania és kifizetnie a hatóságoknak. A fordított adózási rendszerben nincs több fázisú fizetés, mivel a teljes HÉA-t az ellátási lánc végén fizetik meg. Más szóval az általánosított fordított adózási mechanizmus megfosztaná a HÉA-t legfőbb jellemzőjétől, nevezetesen a termékértékesítés utáni HÉA fizetésétől és a beszerzéseket terhelő HÉA levonásától, ami önszabályozó ellenőrzési mechanizmust ír elő.

Elnöksége idején Németország a fordított adózási mechanizmus alkalmazását javasolta, ez a javaslat azonban mérsékelt lelkesedést váltott ki. A tagállamoknak a határokon átnyúló fordított adózási mechanizmus kísérleti projektjének elvégzésére is érkeztek javaslatok.

A fordított adózást bírálatok érték, mivel a forgalmi adóhoz hasonlóan a HÉA beszedése a legutolsó kereskedőt terheli, aki a hatóságoknak való teljes HÉA-fizetésért felelős. A fordított adózással a csalás új formái is felbukkanhatnak a kiskereskedelmi adókiesés megnövekedése és a HÉA azonosítószámokkal való visszaélés formájában. Erre az lenne a megoldás, hogy a rendszert ellenőrző intézkedések bevezetése kísérné, de ez további terhet jelentene a vállalkozások számára.

Első ellenőrző intézkedésként határértéket lehetne alkalmazni az adózatlan végső fogyasztás kockázatának korlátozására. A Tanács javaslata szerint ezt a határértéket 5000 euróban kell megállapítani. A rendszer így a következőképpen működne:

· amikor a fogyasztó nem jogosult a fordított adózás alkalmazására (főként magánszemélyek, de nem adóalany jogi személyek és teljes mentességet élvező adóalanyok is), a szállítónak fel kell számítania a HÉA-t a fogyasztó számára;

· amikor a fogyasztó a fordított adózás alkalmazására jogosult adóalany, a szállítónak kell ellenőriznie az ügylet összegét;

· ha az adóalap 5000 euró alatti, a szállítónak fel kell számítania a HÉA-t a fogyasztó részére. A vállalati vásárló a rendes szabályok szerint vonhatja le ezt a HÉA-t;

· ha a termékértékesítésre vonatkozó adóalap eléri vagy meghaladja az 5000 eurót, a szállító nem számítja fel a HÉA-t a beszerzésre. A vállalati vásárló felelőssége lesz e beszerzés tekintetében a HÉA megfizetése, és ezt a HÉA-t a rendes szabályok szerint vonhatja le.

A Bizottság, több tanulmány alapján, úgy véli, hogy a határérték megfelelő alkalmazása a legköltségesebb elem a vállalkozások számára.

Végül felmerül a kérdés, hogy a javasolt fordított adózási rendszer választható vagy kötelező legyen-e. A Bizottság és a tagállamok nagy többsége egyértelművé tette, hogy a választható általánosított fordított adózási rendszer kettős HÉA-rendszer létrehozását jelentené, ami a belső piac eredményes működése ellen hatna, és olyan összetettebb környezet forrása lenne, amely megakadályozhatná az üzleti beruházásokat.

Kísérleti projekt Az empirikus tapasztalatok hiánya miatt egy kísérleti projekt érdemibb választ tudna adni a javasolt rendszer megvalósíthatóságával kapcsolatos kérdésekre. Ügyelni kell arra, hogy sem az önkéntesen részt vevő tagállamok, sem más tagállamok ne legyenek kitéve jelentős kockázatoknak.

Származási rendszer E rendszer szerint a HÉA-t az exportáló tagállam adókulcsával számítják fel. Mint a fentiekből kiderül, a Tanács egy „átmeneti” rendszer elfogadása mellett döntött, így a származási rendszer lehetőségének bevezetése visszatérést jelentene a Bizottság eredeti ötletéhez. A tagállamok nem voltak hajlandóak lemondani sem akkoriban, sem most a HÉA-kulcsok meghatározására vonatkozó szuverenitásukról. Ezért ahhoz, hogy alaposan megfontolhassa a rendszer alkalmazását, a Tanácsnak nem szabad követelnie az adókulcsok harmonizálását.

Az egyik megoldás az elszámolóház létrehozására irányuló javaslatok újraértékelése lehetne, amelyeket előzetesen 1992-ben terjesztettek be, a fent vázolt okok miatt azonban a tagállamok azokat nem támogatták. A csalások mértékének növekedése és a technológiai fejlődés igencsak indokolttá teszi a kérdéses javaslatok aktualizálását. A HÉA alapvető elvét, azaz a jövedéki adó jelleget megtartva a HÉA-t az exportáló ország adókulcsával számítanák fel, egy elszámolóház alapítása pedig megkönnyítené a bevételeknek a tagállamok közötti átutalását. A teljesítés helye szerinti tagállamnak továbbítania kell a beszedett HÉA-t az importáló tagállamnak. Amennyiben a termékek érkezési helye szerinti tagállam 15%-nál magasabb adókulcsot alkalmaz, ez a többlet HÉA ennél a tagállamnál halmozódik fel; amennyiben a termékek érkezési helye szerinti tagállam 15%-nál alacsonyabb adókulcsot használ egy vagy több kedvezményes HÉA-kulcs, illetve egyes tagállamok esetében a 0 %-os adókulcs alkalmazása miatt, a vevő tagállama adó-jóváírási lehetőséget fog biztosítani a Közösségen belüli szállításban vevőként érintett adóalanynak. Hasonlóképpen a termékek érkezési helye szerinti tagállam képes lesz azon HÉA beszedésére, amely a megszerző előzetesen felszámított HÉA levonására vonatkozó jogának korlátozásaiból ered. Ilyen módon elkerülhetőek lennének a verseny azon torzulásai, amelyek egyébként az eltérő nemzeti HÉA-kulcsokból származnának.

A legnehezebb kérdés, amely politikai jellegű, az egyes tagállamok adóbevételeinek a többi tagállam átutalásaitól függővé tétele. Más szóval a tagállamok két csoportja jönne létre, azaz a nettó bevételben részesülő tagállamok (vagyis azon tagállamok, amelyeknek Közösségen belüli beszerzéseinek száma meghaladják a Közösségen belüli szállításokét) és a nettó befizető tagállamok (vagyis amelyek esetében a Közösségen belüli szállítások teljes összege meghaladja a Közösségen belüli termékbeszerzés teljes összegét) csoportja. Ahogyan a melléklet mutatja, 16 tagállam lenne saját kétoldalú kereskedelmi mérlegük függvényében az adózott Közösségen belüli termékértékesítés rendszere értelmében „nettó bevételben részesülő”, míg a fennmaradó tagállamok „nettó befizetőnek” számítanának.

Rendeltetési helyen alapuló rendszer – Egy másik lehetőség a HÉA-nak az importáló tagállam (ahol a vevő van) adókulcsával való felszámítása. Nem lenne szükség elszámolásra, ennek azonban együtt kellene járnia egy olyan „egyablakos” rendszerrel, amelyben a kereskedő valamennyi, az egész EU-ban végzett tevékenységét terhelő HÉA-kötelezettségének a letelepedése szerinti tagállamban tehetne eleget.

Közigazgatási együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a HÉA, a jövedéki adók és a közvetlen adózás terén

Az adócsalás elleni küzdelem, bár jórészt tagállami hatáskörbe tartozik, nem olyan probléma, amelyet kizárólag nemzeti szinten meg lehetne oldani. Az adócsalás elleni küzdelemnek az EU prioritásának kellene lennie, és szoros együttműködésre kellene ösztönöznie minden tagállam közigazgatási hatóságait és a Bizottságot.

A megfelelő közigazgatások közötti, valamint a közigazgatások és a Bizottság közötti információcsere nem kellően intenzív és gyors ahhoz, hogy a csalások ellen hatékonyan lehessen küzdeni. A helyi, illetve a nemzeti csalásellenes hivatalok közötti közvetlen kapcsolatot nem alakították ki és nem hajtották végre elégségesen, ami eredménytelenséghez, a közigazgatási együttműködési megállapodások kihasználatlanságához vezetett, és késedelmeket idéz elő a kommunikációban. Ennek megoldásához a tagállamok közötti fokozottabb együttműködésre van szükség, illetve felmerül a kérdés, hogy szükség van-e kötelező jogszabályok létrehozására. Egymás rendszerének könnyebb megértése vagy egy közös alap – mint a közös konszolidált társasági adóalap – használata is javítana a helyzeten. Sajnos a közös alapokat néhányan az adókulcsokba való beavatkozásnak tekintik.

Az adórendszerek megfelelő működéséhez elengedhetetlen minden rendelkezésre álló technológia használata, beleértve az egyes adatok HÉA és jövedékiadó-ellenőrzési célokból történő elektronikus tárolását és továbbítását. Ezért javítani kell azokon a feltételeken, amelyek mellett a tagállamok kicserélhetik és közvetlenül elérhetik az egyes tagállamokban elektronikusan tárolt adatokat. Különösen az ügyletek nyilvántartására és érvényesítésére szolgáló elektronikus rendszert használó valós idejű ügyletek adnának a hatóságoknak nagyobb lehetőséget a csalárd magatartás azonosítására és az ellene való küzdelemre. Ügyelni kell a megfelelő adatvédelmi rendszerek biztosítására.

Melléklet – Tagállamok közötti kereskedelmi mérleg (forrás: Eurostat)

(1)

A Számvevőszék hozzáadottérték-adó terén folytatott közigazgatási együttműködésről szóló 8/2007. sz. különjelentése, (2) bekezdés.


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (25.6.2008)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról

(2008/2033(INI))

A vélemény előadója: Othmar Karas

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A. mivel az adócsalás elleni harc igen nagy mértékben a tagállamok hatáskörébe tartozik; mivel azonban az áruk és szolgáltatások közösségen belüli szabad mozgása megnehezíti a tagállamok e csalásokkal szembeni egyéni küzdelmét;

B.  mivel az EK-Szerződés 10. és 280. cikke megköveteli a tagállamoktól a szerződésből eredő kötelezettségek végrehajtására irányuló megfelelő intézkedések megtételét, és a közösség pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló cselekvések összehangolását;

C. mivel az adócsalás egy globális jellegű növekvő probléma, és uniós szinten a GDP 2–2,5%-ára becsülik, amely 200–250 milliárd eurót tesz ki(1),

1.  hangsúlyozza, hogy az adócsalás elleni küzdelmet nem lehet elszigetelten folytatni; hangsúlyozza, hogy nyilvánvalóan szükség van egy összehangolt közösségi megközelítésre, amely a tagállamok közötti valamint a harmadik országokkal történő együttműködést is erősítené;

2.  rámutat arra, hogy gyakori az áruk csalárd újrabehozatala és -kivitele általi, határokon átnyúló, tagállamok közötti körhintacsalás (csalárd kereskedő csalás);

3.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság kutatja az adócsalás-csökkentésnek a jelenlegi héa-rendszer módosítása, valamint a fordított adókivetési rendszer alkalmazására tett javaslata általi lehetőségeit;

4.  kritikával fogadja a fordított adókivetési mechanizmust és az erre vonatkozó kísérleti projekteket illetően; úgy véli, hogy egy választható fordított adókivetési mechanizmus egy párhuzamosan létező, kettős héa-rendszerhez vezetne, amely végső fokon egy összetettebb költségvetési környezetet hozna létre, jogi bizonytalanságot eredményezne, és negatív hatásai lennének az üzleti környezetre, különösen a kis- és középvállalkozásokra;

5.  felhív az adócsalás elleni harc folytatására és elmélyítésére a jelenleg a tagállamok közötti együttműködési hálózat erősítése, valamint az uniós szintű innovációs intézkedések párhuzamos fejlesztése által, de anélkül, hogy szükségtelen bürokratikus terhekkel sújtaná az érintett hatóságokat és az adófizetőket; ebből a szempontból üdvözli a héa irányelvet és a héa közigazgatási együttműködési rendeletet (COM(2008)0147) módosító új bizottsági javaslatot;

6.  felhív arra, hogy a jelenlegi parlamenti ciklus végéig hozzanak létre egy munkacsoportot, amely az adócsalás elleni, határokon átnyúló küzdelem összehangolásának lehetséges módjait értékelné;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

25.6.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

19

0

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Carlo Casini, Titus Corlăţean, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Neena Gill, Klaus-Heiner Lehne, Lévai Katalin, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Hartmut Nassauer, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Jaroslav Zvěřina

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Sharon Bowles, Sajjad Karim, Georgios Papastamkos, Michel Rocard, Szájer József

(1)

A Bizottság sajtóközleménye:  http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=IP/06/697.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

7.7.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mariela Velichkova Baeva, Becsey Zsolt László, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Elisa Ferreira, Jean-Paul Gauzès, Benoît Hamon, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in ‘t Veld, Wolf Klinz, Astrid Lulling, John Purvis, Alexander Radwan, Eoin Ryan, Peter Skinner, Cornelis Visser

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Werner Langen

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat