JELENTÉS a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

17.7.2008 - (11964/2007 – C6‑0326/2007 – 2006/0263(CNS)) - *

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Caroline Lucas

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(11964/2007 – C6‑0326/2007 – 2006/0263(CNS))

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (11964/2007),

–   tekintettel a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás tervezetére (11964/2007),

–   tekintettel az EK-Szerződés 133. cikkére, 175. cikkére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára,

–   tekintettel az EK-Szerződés 300 cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0326/2007),

-    tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére, valamint 35. cikkére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0313/2008),

1.  jóváhagyja a tanácsi határozatra irányuló javaslatot, annak módosított formájában és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.  fenntartja a Szerződés által számára biztosított előjogok védelmének jogát;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete (ITTO) titkárságának.

A Tanács által javasolt szöveg	A Parlament módosításai
Módosítás: 1 Bevezető bekezdés
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 133. és 175. cikkére, a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és a 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összefüggésben,	tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 133. és 175. cikkére, a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és a 300. cikk (3) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben,
Indokolás
A Jogi Szolgálat és a Jogi Bizottság tanácsát (Gargani úr 2007. december 20-i levele) tükrözi, amely szerint a megállapodás speciális intézményi keretet hoz létre együttműködési eljárások kialakítása révén, illetve tükrözi azt is, hogy a Tanács nem adott ésszerű magyarázatot arra, hogy miért utasította el ezt a véleményt.
Módosítás 2 4 preambulumbekezdés
(4) Az új megállapodás által kitűzött célok mind a közös kereskedelmi politikával, mind a környezetvédelmi politikával összhangban vannak.	(4) Az új megállapodás által kitűzött céloknak mind a közös kereskedelmi politikával, mind a környezetvédelmi és fejlesztési politikákkal összhangban kellene állniuk.
Indokolás
A a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás jelenleg nem áll összhangban az Európai Közösség környezetvédelmi és fejlesztési politikáival. A megállapodás legfontosabb célja továbbra is a „nemzetközi kereskedelem kiterjesztése és diverzifikációja”, míg a fenntartható gazdálkodás csupán másodlagos marad. A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásnak az Európai Közösség környezeti és fejlesztési politikáival történő összehangolása ennélfogva olyan kívánalom marad, amelyet a megállapodás EU általi alkalmazásán keresztül kell megvalósítani.
Módosítás 3 7 a preambulumbekezdés (új)
	(7a) A Bizottságnak éves jelentést kellene benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás és a trópusi faanyagokkal folytatott kereskedelemre gyakorolt negatív hatások csökkentését célzó intézkedések – beleértve a FLEGT-program alapján kötött kétoldalú megállapodásokat is – végrehajtásának elemzésével együtt. A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás 33. cikke előírja a megállapodás végrehajtásának értékelését öt évvel annak hatálybalépése után. E rendelkezés tükrében a Bizottságnak 2010 végéig kellene továbbítani a Parlamentnek és a Tanácsnak a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás működésének felülvizsgálatát.
Indokolás
Az Európai Bizottságnak rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás alkalmazásáról. Ennek során az Európai Közösség az erdészeti jogszabályok végrehajtásával, irányítással és kereskedelemmel kapcsolatos saját eszközeivel összevetve ellenőrzi a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás végrehajtását. Mivel az Európai Bizottság eredetileg nem tervezte, hogy konzultál az Európai Parlamenttel a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodásról, fontos emlékeztetni az Európai Bizottságot az arra vonatkozó kötelezettségére, hogy az Európai Parlamentet tájékoztatnia kell az Európai Közösség kereskedelmi, környezetvédelmi és fejlesztési politikáinak alkalmazásáról.
Módosítás 4 7 b preambulumbekezdés (új)
	(7b) A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára irányuló tárgyalási mandátum kidolgozásakor a Bizottságnak a jelenlegi szöveg felülvizsgálatát kellene javasolnia annak érdekében, hogy a megállapodás középpontjába a trópusi erdők védelme, a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint a leromlott erdőterületek helyreállítása kerüljön, hangsúlyozva az erdőirtás problémájában érintett országokban az oktatás és a tájékoztatási politika jelentőségét a közvélemény tudatosságának növelésében a faanyag-források helytelen módon történő kiaknázásának negatív következményeiről. A trópusi fával folytatott kereskedelmet csak az ezen előzetes célkitűzésekkel összeegyeztethető mértékben szabad ösztönözni.
Indokolás
A know-how átadása, a tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje az erdőgazdálkodás terén elősegíti a faanyag-források fenntartható használatát és segíti az illegális fakereskedelem felszámolását.
Módosítás 5 7 c preambulumbekezdés (új)
	(7c) A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó mandátumnak a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Tanácsa vonatkozásában különösen olyan szavazási mechanizmust kell javasolnia, amely egyértelműen díjazza a trópusi erdők megőrzését és fenntartható használatát.
Indokolás
A kereskedelem megőrzéssel és fenntartható használattal szembeni jelenlegi túlsúlyát tükrözi a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének szavazási struktúrája, amely a több fát exportáló termelő országoknak biztosít több szavazatot. Így a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének intézményi rendszere a legtöbb befolyást azok számára biztosítja, akik a legtöbbet kereskednek, míg kevéssé díjazza a megőrzést és a fenntartható használatot. Ahhoz, hogy az Európai Közösség környezetvédelmi és fejlesztési politikai célkitűzéseivel összhangba kerülhessen, a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete szavazási rendszerének díjaznia kell azokat az országokat, amelyek az erdészeti erőforrások megőrzését és fenntartható használatát részesítik előnyben.
Módosítás 6 7 d preambulumbekezdés (új)
	(7d) A Bizottságnak legkésőbb 2008 közepéig:   a) olyan átfogó jogalkotási javaslatot kellene előterjesztenie, amely megakadályozza az illegális és ártalmas forrásokból származó fa és fatermékek forgalomba hozatalát;   b) olyan közleményt kellene előterjesztenie, amely meghatározza az EU szerepvállalását és támogatását az erdővédelem előmozdítására irányuló, jelenlegi és jövőbeli globális finanszírozási mechanizmusok, valamint az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC)/Kiotói Jegyzőkönyv értelmében az erdőirtásból származó kibocsátások csökkentése tekintetében. A közleménynek meg kell határoznia az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy finanszírozást nyújt annak érdekében, hogy segítsen a fejlődő országoknak erdőik megóvásában, finanszírozza a védett területek hálózatát és előmozdítsa az erdőrombolás gazdasági alternatíváit. Különösen – az éghajlat, a biológiai sokféleség és az emberek számára történő tényleges előnyök biztosítása érdekében – körvonalaznia kell azokat a minimumelveket és -követelményeket, amelyeknek ezen eszközöknek meg kell felelniük. A közleménynek meg kell határoznia a prioritást élvező azon intézkedéseket és területeket is, amelyeknek az ilyen ösztönző mechanizmusok alapján közvetlen finanszírozásban kell részesülniük.
Indokolás
Az Európai Bizottság által az illegális kitermelés elleni küzdelem további lehetőségeire vonatkozóan folytatott nyilvános konzultáció[1] azt bizonyította, hogy a válaszadók nagy többsége előnyben részesíti az olyan kötelező jogszabályt, amely előírja, hogy csak a legálisan kitermelt fát és fatermékeket lehessen az EU piacán forgalomba hozni.

• [1]  (http://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/addloptionssynthfinal.pdf),

INDOKOLÁS

Bevezetés

A világ legrégebbi erdői adnak otthont a szárazföldi biológiai sokféleség kétharmadának, noha ezen erdők 80%-a már elpusztult vagy leromlott és a fennmaradó rész is veszélyben van. A becslések szerint az erdőirtás felelős a globális szénkibocsátások kb. 20%-áért.

A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás legjobb esetben hozzájárulhat a világ fenntartható erdőgazdálkodásának biztosítására irányuló tágabb célkitűzéshez. Az ilyen gazdálkodás ugyanakkor jelentős szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, a biológiai sokféleség megőrzésében, az őslakosok emberi jogainak fenntartásában és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban.

A trópusi faanyagokról szóló megállapodás azonban a világ erdőivel kapcsolatos átfogó, hatékony politikai keretnek csupán egy részét biztosíthatja. Bármely megállapodásnak egy, a mérsékelt égövi erdőkre, a fatermékek iránti keresletre és a teljes ellátási lánc mentén történő nyomon követhetőségre is kiterjedő, általánosabb megközelítés részét kellene képeznie.

A korábbi megállapodások hatása

A világméretű erdőirtás folytatódik. Az OECD becslései szerint évente egy Görögország méretű eredeti erdőtakaró tűnik el, kipusztulással fenyegetve a pótolhatatlan biológiai sokféleséget és növelve a globális felmelegedés kockázatát.

Jóllehet több mint 20 év telt el a trópusi faanyagokról szóló első megállapodás megkötése óta, a túlzott mértékű kizsákmányolás és az illegális kitermelés továbbra is széles körben elterjedt jelenség. Az olyan térségekben, mint például az Amazonasnál, a Kongó-medencében, Délkelet-Ázsiában és Oroszországban végzett összes kitermelési tevékenység csaknem fele illegális. A FAO jelenlegi becslései szerint a világ erdős területeinek kevesebb mint 7%-a rendelkezik ökocímkével, a trópusi erdőknek pedig kevesebb mint 5%-án gazdálkodnak fenntartható módon.

Ez nem csupán jelentős mértékű és folyamatos erdőirtáshoz vezetett – az e térségekben élők hosszú távú gazdasági jólétére, valamint az erdei ökoszisztémák egészséges működésére gyakorolt komoly következmények mellett –, hanem az őslakosok jogainak megsértéséhez is. Az erdők illegális kizsákmányolásából eredő nyereséget számos közép-afrikai országban zajló konfliktus finanszírozására és fenntartására fordították.

Az illegális fa és fatermékek olcsó importja, az alapvető szociális és környezeti normák betartásának hiánya mellett, destabilizálja a nemzetközi piacokat, korlátozza a termelő országok adóbevételét és – mind az importáló, mind pedig az exportáló országokban – veszélyezteti a jobb minőségű munkákat. Emellett aláássa azon társaságok helyzetét, amelyek felelősen járnak el és betartják a meglévő normákat.

A Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének felépítése fényében ezek a problémák egyáltalán nem meglepők. A korábbi és a 2006. évi megállapodás célkitűzéseit meghatározó cikk először a „nemzetközi kereskedelem bővülésének és diverzifikációjának” előmozdítását taglalja, és csak ezután szól a fenntarthatóságról. Ezen túlmenően a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének szavazási szerkezete további szavazatokat juttat a több fát exportáló termelő országoknak, míg a fogyasztó tagországok szavazatait főként a nettó trópusi faimportjaik átlaga alapján határozzák meg. Ezáltal – a fenntarthatósággal kapcsolatos minden szónoklat ellenére – a rendszert úgy alkották meg, hogy azoknak biztosítsa a legnagyobb befolyást, akik a legtöbbet kereskednek. Ugyanakkor kevéssé díjazzák a fenntartható gazdálkodást vagy a hosszú távú gondolkodást.

A 2006. évi megállapodás szerkezete ugyanakkor erősen kormányközpontú. Nem kínál kifejezett szerepet sem a parlamenti képviselők, sem pedig a civil társadalom számára a politika kialakításában. Miközben léteznek a kétéves felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések, hiányzik a tagok erdőgazdálkodási politikáinak fenntarthatóságára vagy azoknak az őslakosokra gyakorolt hatására irányuló független ellenőrzés.

Az egymáshoz még inkább igazodó politikák szükségessége

A trópusi erdők különösen fontosak az éghajlatváltozás elleni küzdelem szempontjából, mivel azok hektáronként átlagosan 50%-kal több szenet kötnek le, mint a mérsékelt égövi fák. Amint az a Stern-jelentés következtetéseiben is szerepel: „a tárgyi bizonyítékok azt sugallják, hogy a további erdőirtás megelőzésére irányuló intézkedés viszonylag olcsó lenne a kárenyhítés más típusaihoz képest akkor, ha megfelelő politikákat és intézményi szerkezeteket léptetik életbe.”

Olykor azzal érvelnek, hogy az EU importjai az összes trópusi fatermelésnek csak csekély hányadát teszik ki. Ez azonban figyelmen kívül hagyja – az Európába vagy az Egyesült Államokba bútorként történő kivitelük előtt – a fák harmadik országokban való feldolgozásának mértékét.

Az EU az illegális kitermeléssel kapcsolatos aggályokra az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó program (FLEGT) szerinti, önkéntes partnerségi megállapodásokon keresztül próbált meg választ adni. Míg az ilyen kétoldalú megállapodások a termelő országokon belül lehetőséget nyújtanak arra, hogy a kormányzás megerősítése, az erdő- és környezetvédelmi jogszabályok javítása és megfelelőbb végrehajtása, valamint a kormány és a civil társadalom közötti párbeszéd lehetővé tétele tekintetében változásokat hozzanak az erdészeti ágazatban, e megállapodások önmagukban nem elégségesek az illegális fa és fatermékek uniós piacon történő értékesítésének ellenőrzésére. Az önkéntes partnerségi megállapodások olyan hiányosságokkal rendelkeznek (a meghiúsulás kockázata, korlátozott földrajzi hatály, a harmadik országokon keresztül történő pénzmosás kockázata stb.), amelyek alááshatják az illegális faimport beszüntetésére irányuló célkitűzést, vagy akár ellentétesek is lehetnek azzal. Végrehajthatóságuk szintén kérdéses marad.

Az önkéntes partnerségi megállapodások hasznos szerephez juthatnak, feltéve, hogy azokat jogilag kötelező minimumnormákkal támasztják alá annak biztosítása érdekében, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások résztvevői ne féljenek attól, hogy az ilyen korlátozások hatálya alá nem tartozók alájuk ígérnek. Noha egy globális léptékű, jogilag kötelező rendszer továbbra is távoli marad, az Európai Uniónak el kell kezdenie belső, jogilag kötelező normákat, valamint a meg nem felelés szankcionálására vonatkozó eszközöket elfogadni.

Ezzel összefüggésben elszomorító, hogy a Bizottság egyelőre még nem javasolt átfogó jogszabályt annak biztosítása érdekében, hogy csak a legális forrásokból és megfelelően kezelt erdőkből származó fát és fatermékeket hozhassanak forgalomba az európai piacon. Ilyen jogszabály hiányában a jóhírnévvel rendelkező gyártók és kereskedők mindig aggódni fognak amiatt, hogy helyzetüket alááshatják azok, akik csak a rövid távú költségek minimálisra csökkentésében érdekeltek.

Ezen túlmenően azok a közbeszerzési politikák, amelyek megkövetelik, hogy a fa és fatermékek legális és fenntartható forrásokból származzanak, jelentős szerepet játszhatnak a minősített fa termelése vonzerejének növelésében, valamint annak bizonyításában, hogy a hatóságok gyakorlatilag is elkötelezettek e cél elérése mellett.

Ehhez hasonlóan a nemzetközi megállapodásokat hasznosan kiegészíthetik az olyan címkézési kezdeményezések, mint például az Erdőgondnoksági Tanácséi (Forest Stewardship Council), amelyek a fogyasztót arról biztosítják, hogy az általuk vásárolt fa nemcsak legális, de fenntarthatóan kezelt erdőkből származik – feltéve, hogy a címkét független vizsgálat támasztja alá. Az ilyen minősítést az agroüzemanyagok importjának is alapvető velejárójává kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy a fosszilis tüzelőanyagok felváltásának éghajlati előnyeit ne szorítsák vissza nagy mértékben az erdőirtásból származó, megnövekedett CO₂-kibocsátások.

Az EU-nak biztosítania kell, hogy két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodásainak egyik rendelkezése sem korlátozza az ilyen politikák végrehajtásának hatályát. Ez különösen a délkelet-ázsiai országokkal megkötendő kereskedelmi megállapodás esetében fontos, amelynek az erdőmegőrzési és az illegális kitermelés elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó, a fenntartható fejlődésről szóló, jelentőségteljes fejezetet kell tartalmaznia.

Egy erősebb, hatékonyabb megállapodás jellemzői

Csalódást kelt, hogy a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás nem hozott gyökeresebb változást az 1994. évi megállapodáshoz képest – az utóbbi korlátozott hatásának ismeretében. Amennyiben a tárgyaló felek az alapvető problémával kívántak volna foglalkozni, felcserélték volna a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete által megállapított célkitűzések sorrendjét, és a trópusi erdők védelme és fenntartható kezelése, valamint a lerombolt erdős területek helyreállítása biztosításának szükségességével kezdték volna. Ily módon a trópusi fával folytatott kereskedelmet csak az előzetes célkitűzésekkel összeegyeztethető mértékben ösztönözték volna.

Egy ilyen jellegű változás egyértelműen kihatna a termelő országok és lakosaik bevételére, akiktől nem szabad elvárni, hogy viseljék egy globális erőforrás megőrzésének költségeit. A fenti megállapításnak megfelelően, a trópusi erdők létfontosságú szerepet játszanak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A nemzetközi közösségnek tehát készen kell állnia arra, hogy megfelelő kompenzációs rendszereket vegyen fontolóra azon országok vonatkozásában, amelyek úgy döntenek, hogy prioritásként kezelik a fenntartható erdők előmozdításának hosszú távú célkitűzését ahelyett, hogy maximálisra növeljék rövid távú bevételeiket.

Ez viszont kihat a fejlesztéstámogatásra és a nemzetközi pénzügyi intézményektől eredő kölcsönökre. Mindkettőnek annak biztosítására kell törekednie, hogy a helyi közösségek alternatívákkal is rendelkeznek a kitermeléssel szemben, amennyiben az nem volna fenntartható, továbbá hogy a „globális közvagyon” – amelyet a trópusi erdők képviselnek – megőrzése költségeinek nemzetek közötti megoszlása méltányos legyen.

Következtetések

A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás Parlament általi jóváhagyását egy nem kielégítő megállapodás vonakodó jóváhagyásaként kell értelmezni. El kell ismerni, hogy a végeredmény jóval elmarad attól, amit a trópusi erdők eltűnésének problémája megkövetel. A Bizottságnak azzal a céllal kell elkezdenie a következő tárgyalási fordulóra való felkészülést, hogy biztosítsa egy jelentős mértékben feljavított jogutód-megállapodás létrejöttét.

A trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodással kapcsolatos rendszert teljesen át kell vizsgálni, bármely jövőbeli megállapodás Parlament általi jóváhagyása pedig a megállapodás mögöttes célkitűzéseiben bekövetkezett gyökeres változástól függ majd. A trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára vonatkozó kulcsfontosságú célkitűzésnek a trópusi erdők védelmének és fenntartható kezelésének kell lennie. A trópusi fával folytatott kereskedelem csak olyan mértékben valósulhat meg, amely összhangban áll e célkitűzéssel. A Bizottságnak ennek megfelelően a faexportjuk korlátozására hajlandó országok számára megfelelő finanszírozási mechanizmust és a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete szavazási rendszerének átszervezését kell javasolnia, hogy az díjazza azokat a fatermelő országokat, amelyek prioritásként kezelik az erdészeti erőforrások megőrzését és fenntartható használatát.

Mindeközben a Bizottságnak és a tagállamoknak jelentősen növelniük kell a trópusi erdők megőrzésének és ökológiailag fenntartható használatának fokozására, a környezetvédelmi irányítás és a kapacitásnövelés megerősítésére irányuló intézkedések támogatására, a pusztító kitermelési, bányászati és mezőgazdasági gyakorlatok gazdaságilag életképes alternatíváinak előmozdítására, valamint a nemzeti parlamenteknek és a civil társadalomnak – beleértve a helyi közösségeket és az őslakosokat is – a természeti erőforrások megőrzésére, használatára és kezelésére vonatkozó döntéshozatalban történő részvétele fokozására, továbbá a termőfölddel kapcsolatos jogaik kijelölésére és védelmére irányuló támogatással kapcsolatos pénzügyi forrásait.

Ezen túlmenően a Bizottságnak és a tagállamoknak világszinten azon kell dolgozniuk, hogy előmozdítsák az éghajlatváltozásról és az erdőirtásról folytatott tárgyalásokat annak érdekében, hogy az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményének keretein belül megállapodásra jussanak egy, az erdőirtásból és erdődegradációból eredő széndioxid-kibocsátások csökkentésére, valamint a biológiai sokféleség védelme és a fenntartható fejlődés tekintetében a kísérő előnyök maximalizálására irányuló, nemzetközi pénzügyi mechanizmusra vonatkozóan.

A Bizottságnak és a tagállamoknak annak biztosításán is dolgozniuk kell, hogy az exporthitel ügynökségek, a cotonou-i beruházási keret és az európai közpénzekkel megvalósuló projekteket finanszírozó egyéb nemzetközi hitelintézetek, mielőtt pénzügyi támogatást nyújtanának az erdők területén megvalósuló bármely projektnek, alkalmazzák a szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulás elfogadott elvét. Az e projektekre irányuló környezeti hatásvizsgálatokat és vizsgálati eljárásokat is el kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy azok nem serkentik az erdőirtást, az erdődegradációt vagy az illegális kitermelési tevékenységeket.

Végül erőteljes és gyors előrelépést kell megvalósítani az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó cselekvési terv végrehajtása tekintetében, beleértve egy annak biztosítására irányuló, átfogó jogalkotási javaslatnak a Bizottság által történő haladéktalan benyújtását is, hogy csak a legálisan kitermelt fa és fatermékek legyenek forgalmazhatók az EU piacán.

A Parlamentet, valamint a Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezetének egyéb régióközi gyűléseit és nemzeti parlamentjeit teljes mértékben be kell vonni a trópusi faanyagokról szóló, 2006. évi nemzetközi megállapodás végrehajtásába. E célból felszólítunk

· a Parlamenttel a lehető leghamarabbi konzultációra, amikor a Közösség – a Szervezet önkéntes számláin keresztül – önkéntes pénzügyi hozzájárulásokat kíván teljesíteni a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás tervezett intézkedéseihez,

· a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás, valamint a kereskedelem trópusi erdőkre gyakorolt negatív hatásainak minimálisra csökkentésére irányuló intézkedések – beleértve az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó program szerinti kétoldalú megállapodások – végrehajtásáról szóló éves jelentés Bizottság általi ismertetésére. A Parlamentet az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az irányításra és a kereskedelemre vonatkozó partnerségi megállapodásokkal kapcsolatban folytatott tárgyalások egyes szakaszaiban elért előrehaladásba teljes mértékben be kell vonni és arról tájékoztatni kell.

A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL

Helmuth Markov

elnök

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy:             Vélemény a trópusi faanyagokról szóló 2006. évi nemzetközi megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat (11964/2007 — C6-0326/2007 — 2006/0263(CNS)) jogalapjáról

Tisztelt Elnök Úr!

A Jogi Bizottság a 2007. december 19-i ülésén úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 35. cikke (3) bekezdésének megfelelően saját kezdeményezésre megvizsgálja, hogy érvényes és megfelelő-e a fenti bizottsági javaslat jogalapja.

2007. december 19-i ülésén a bizottság megvizsgálta a fent említett kérdést.

Mivel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság várhatóan decemberben szavaz e jelentésről, amennyiben egy képviselő úgy döntene, hogy felveti a jogalap kérdését, a plenáris szavazással kapcsolatos problémák elkerülése érdekében javasoltnak tekinthető, hogy a Jogi Bizottság az eljárási szabályzat 35.

cikkének (3) bekezdése értelmében saját kezdeményezésre foglakozzon a tanácsi határozatra irányuló javaslat jogalapjának kérdésével.

A jogalap az EK-Szerződés 133. és 175 cikke, a 300. cikk (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával illetve a 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdésével összefüggésben.

A javaslat szerint a jogalapot módosítani kell annak érdekében, hogy az a 300. cikk (3) bekezdésének első albekezdése helyett a második albekezdésre hivatkozzon. Ez a változtatás a Parlamentnek a puszta konzultáció helyett a hozzájárulási eljárás lehetőségét adná meg.

Az illetékes bizottság kikérte a Jogi Szolgálat véleményét, amely támogatja a jogalap javasolt módosítását.

Az EK-Szerződés vonatkozó rendelkezései:

300. cikk (3) bekezdése

(3) A 133. cikk (3) bekezdésében említett megállapodások kivételével a megállapodásokat a Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően köti meg, beleértve azokat az eseteket is, amikor a megállapodás olyan területre vonatkozik, ahol a belső szabályok elfogadásához a 251. cikkben vagy a 252. cikkben említett eljárásra van szükség. Az Európai Parlament véleményét a Tanács által az ügy sürgősségétől függően megállapított határidőn belül közli. Ha ezen a határidőn belül nem nyilvánít véleményt, a Tanács határozhat.

Az előző albekezdéstől eltérve, a 310. cikkben említett megállapodásokat, az együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó egyéb megállapodásokat, a Közösségre nézve jelentős költségvetési kihatással járó megállapodásokat, valamint a 251. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően elfogadott jogi aktus módosítását igénylő megállapodásokat az Európai Parlament hozzájárulásának elnyerését követően lehet megkötni.

Értékelés

A kérdés annak megállapítása, hogy a kérdéses megállapodás együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet hoz-e létre.

Előrebocsátandó, hogy az Európai Bíróság állandó joggyakorlata szerint[1] a közösségi jogi aktusok jogalapjának megválasztását kizárólag olyan objektív szempontok alapján kell meghatározni, amelyek bírósági felülvizsgálatot tesznek lehetővé, valamint elsősorban a javasolt aktus célja és tartalma alapján.

Az érintett javaslat hét preambulumbekezdést és két cikket tartalmaz, amelyek jóváhagyják a trópusi faanyagokról szóló 2006. évi nemzetközi megállapodás megkötését.

A (4) preambulumbekezdés kimondja, hogy a megállapodás által kitűzött célok mind a közös kereskedelmi politikával, mind a környezetvédelmi politikával összhangban vannak.

A megállapodás 1. cikke szerint a megállapodás fő célkitűzése, „hogy elősegítse a fenntartható erdőgazdálkodás keretében, törvényesen kitermelt trópusi fa nemzetközi kereskedelmének kiterjesztését és diverzifikációját, továbbá támogassa a trópusi fa kitermelésére hasznosított erdők fenntartható erdőgazdálkodás révén történő kezelését”. A megállapodás az alábbi fejezetekre oszlik: célok, fogalommeghatározások, szervezet és igazgatás, a trópusi faanyagok nemzetközi tanácsa, kiváltságok és mentességek, finanszírozás, tevékenységek, statisztikák, tanulmányok és tájékoztatás, vegyes rendelkezések valamint záró rendelkezések.

Megjegyzendő, hogy az illetékes bizottság 2007. november 7-i jelentéstervezetében a trópusi faanyagokról szóló nemzetközi megállapodás jóváhagyását „egy nem kielégítő megállapodás vonakodó jóváhagyásának” minősíti. Az előadó kritikus megállapítása szerint a megállapodás végeredménye „jóval elmarad attól, amit a trópusi erdők eltűnésének problémája megkövetel”.

A 300. cikk (3) bekezdésének értelmében vett „külön intézményi keretet” fogalma tekintetében megjegyzendő, hogy az Európai Bíróságnak még meg kell világítania annak értelmezési módját.

Erre tekintettel, érdemes általánosságban megvizsgálni azokat az érveket, amelyek alapján 300. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében megállapított konzultációs eljárás helyett a második albekezdésében említett hozzájárulási eljárás alkalmazásának előírása indokolt.

A hozzájárulási eljárást négy jogszabálytípus esetében írják elő:

-        a Közösségre nézve jelentős költségvetési kihatással járó megállapodások,

-           az együttdöntési eljárással elfogadott jogi aktus módosítását igénylő megállapodások,

-          kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodások;

-          az együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó egyéb megállapodások.

Azzal lehetne érvelni, hogy az alábbi indokok esetén rendelkeznek a hozzájárulási eljárásról:

Az első két eset a Parlamentnek a költségvetési illetve az együttdöntési eljárásban betöltött szerepét tükrözi.

A fent említett harmadik és negyedik franciabekezdésben közös vonás, hogy a felektől bizonyos mértékben független, összetett állandó struktúrák létrehozásáról van szó, amelyek keretében a részes felekre kötelező, de magában a megállapodásban még nem szereplő szabályokat fogadhatnak el. Amennyiben létrehoznak egy társulást, annak szerkezete valószínűsíthetően kifinomultabb, mintha együttműködési eljárások révén külön intézményi keretet hoznának létre. Lehet azzal érvelni, hogy a Parlament hozzájárulására azért van szükség, mert az érintett megállapodás még „nem befejezett”, amennyiben céljainak elérése nem kizárólag a magában a megállapodásban kifejezetten megállapított szabályoktól függ. A feleket nem kizárólag a megállapodásban meghatározott szabályok kötelezik, hanem az abban létrehozott eljárások eredményeként megállapított szabályok is. A parlamenti hozzájárulás biztosítékára azért van szükség, mert a fentiekből eredően bizonyos mértékig bizonytalan, hogy milyen konkrét kötelezettségek következnek a megállapodásból.

A megválaszolandó kérdés ezért az, hogy az érintett megállapodás „az együttműködési eljárások bevezetése útján külön intézményi keretet létrehozó egyéb megállapodás” kategóriájába tartozik-e vagy sem.

A 300. cikk (3) bekezdése második albekezdésének alkalmazása esetén alapvető elemek funkcionálisan kapcsolódnak: azaz „együttműködési eljárásokat” kell bevezetni, és „külön intézményi keretre” van szükség.

A megállapodás fő célja, „hogy elősegítse a fenntartható erdőgazdálkodás keretében, törvényesen kitermelt trópusi fa nemzetközi kereskedelmének kiterjesztését és diverzifikációját, továbbá támogassa a trópusi fa kitermelésére hasznosított erdők fenntartható erdőgazdálkodás révén történő kezelését” (1. cikk). Ennek elérése érdekében a megállapodás kidolgozott eszközökről rendelkezik:

Először is, a 3. cikk előírja, hogy „a ... Trópusi Faanyagok Nemzetközi Szervezete továbbra is fennmarad e megállapodás rendelkezéseinek alkalmazása és végrehajtásának felügyelete céljából”.

A szervezet működését a tanács (6. cikk), a bizottságok és más kisegítő testületek (26. cikk), az igazgató és az alkalmazottak (14. cikk) biztosítják.

A tanács a „szervezet legfelsőbb hatósága”, amelyben valamennyi tag képviselője részt vesz.

A tanács egyik legfontosabb hatásköre, hogy „a szervezet eredményes és hatékony működéséhez elengedhetetlen határozatokat hozhat” (7. cikk b) pontja). A 10., 11. és 12. cikkek ennek érdekében meghatározzák a döntéshozatali folyamatra és a szavazati eljárásra vonatkozó szabályokat. A szavazatok megoszlása attól függ, hogy a tag termelő vagy fogyasztó. A termelők esetében a szavazatokat „a teljes trópusierdő-állományából való részesedés arányában” illetve „a nettó trópusifa-kivitelük átlagértékének arányában” kell felosztani (10. cikk (2) bekezdés). A fogyasztó tagok között „a szavazatokat a nettó trópusifa-behozataluk átlagos volumenének arányában kell felosztani” (10. cikk (4) bekezdés).

Fontos megjegyezni, hogy nem kizárólag egyhangúlag lehet határozatot hozni. Azon előírás ellenére, amely szerint „a tanács arra törekszik, hogy valamennyi határozatát és ajánlását egyhangúlag hozza meg”, a 12. cikk (2) bekezdése előírja, hogy „amennyiben nem sikerül egyhangú döntést hozni, a tanács valamennyi határozatát és ajánlását megosztott egyszerű többségi szavazással hozza meg, hacsak e megállapodás minősített szavazást nem ír elő”. Egy másik érintett szabályt a tanács üléseinek határozatképességére vonatkozó 13. cikk állapít meg, mivel a jelek szerint a határozatok elfogadásához nem szükséges valamennyi képviselő jelenléte.

E rendelkezések jelentősége akkor válik nyilvánvalóvá, ha a 29. cikk (2) bekezdésével együtt értelmezzük, amely előírja, hogy: „a tagok vállalják, hogy elfogadják a tanács határozatait e megállapodás keretében, azokat végrehajtják, és tartózkodnak az olyan végrehajtási intézkedésektől, amelyek e határozatokra korlátozó vagy kedvezőtlen hatással lennének”. Más szóval a tanács határozatai kötelezőek még azokra a felekre is, akik képviselői nem értettek egyet az aktus elfogadásával, vagy nem voltak jelen az ülésen.

Ezen felül, a 17. cikk a szervezetet jogi személyiséggel és „szerződéskötésre, ingó és ingatlan vagyon szerzésére és elidegenítésére, valamint bírósági eljárások megindítására irányuló jogképességgel” ruházza fel.

Végül, figyelembe kell venni „az igazgatási számlát, amely a megállapított hozzájárulások számára fenntartott számla”, „a különszámlát és a Bali Partnerségi Alapot, amelyek önkéntes hozzájárulások számára fenntartott számlák; továbbá egyéb, a tanács által alkalmasnak és szükségesnek ítélt számlákat” (18. cikk), valamint a tanácsnak a szervezet tagságához és megállapodás hatályba lépéséhez kapcsolódó fő feladatait (30., 31., 32., 37., 40., 42., 44. és 47 cikk).

Következtetések

A fenti elemzés fényében úgy tűnik, hogy a megállapodás „külön intézményi keretet” hoz létre.

2007. december 19-i ülésén a Jogi Bizottság egyhangúlag[2] tehát úgy határozott, hogy a következőket ajánlja:

a jogalapot úgy kell módosítani, hogy az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének 2. albekezdésére hivatkozzon, amely a puszta konzultáció helyett a Parlament hozzájárulását írja elő.

Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem.

Giuseppe Gargani

• [1]  Lásd: a C-338/01. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2004, I-7829) 54. pontját, a C-211/01. sz. Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 2003, I-8913) 38. pontját, a 62/88. sz. Görögország kontra Tanács ügyben hozott ítélet (EBHT 1990, I-01527) 62. pontját,
• [2]  A zárószavazáson az alábbi személyek voltak jelen: Giuseppe Gargani (elnök), Titus Corlăţean (ügyvezető elnök), Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (ügyvezető elnök asszony), Francesco Enrico Speroni (ügyvezető elnök), Marie Panayotopoulos-Cassiotou (a vélemény előadója), Carlo Casini, Vicente Miguel Garcés Ramón, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Eva Lichtenberger, Antonio Masip Hidalgo, Manuel Medina Ortega, Michel Rocard, Aloyzas Sakalas, Diana Wallis és Tadeusz Zwiefka, .

ELJÁRÁS

Cím	2006. évi nemzetközi megállapodás a trópusi faanyagokról
Hivatkozások	11964/2007 – C6-0326/2007 – 2006/0263(CNS)
Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma	27.9.2007
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	INTA 11.10.2007
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	DEVE 11.10.2007
Nem nyilvánított véleményt        A határozat dátuma	DEVE 5.11.2007
Előadó(k)        A kijelölés dátuma	Caroline Lucas 9.10.2007
A jogalap vizsgálata        A JURI véleményének dátuma	JURI 19.12.2007
Vizsgálat a bizottságban	21.11.2007
Az elfogadás dátuma	15.7.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	25 1 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Graham Booth, Daniel Caspary, Françoise Castex, Christofer Fjellner, Béla Glattfelder, Ignasi Guardans Cambó, Jacky Hénin, Syed Kamall, Caroline Lucas, Marusya Ivanova Lyubcheva, Erika Mann, Helmuth Markov, Georgios Papastamkos, Tokia Saïfi, Peter Šťastný, Robert Sturdy, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Iuliu Winkler, Corien Wortmann-Kool
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Jean-Pierre Audy, Eugenijus Maldeikis, Rovana Plumb, Salvador Domingo Sanz Palacio, Zbigniew Zaleski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari
Benyújtás dátuma	17.7.2008