JELENTÉS az Európai Parlament eljárási szabályzata 121. cikkének (A Bíróság előtti eljárások) módosításáról

24.7.2008 - (2007/2266(REG))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Costas Botopoulos

AZ EURÓPAI PARLAMENT HATÁROZATÁRA IRÁNYULÓ JAVASLAT

az Európai Parlament eljárási szabályzata 121. cikkének (A Bíróság előtti eljárások) módosításáról

(2007/2266(REG))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Jogi Bizottság elnökének 2007. szeptember 26-i levelére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 201. és 202. cikkére,

–   tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A6-0324/2008),

1.  úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.  rámutat arra, hogy e módosítás a következő ülés első napján lép hatályba;

3.  utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Módosítás  1 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 121 cikk – 3a bekezdés (új)
Hatályos szöveg	Módosítás
	(3a) Bírósági eljárások során az Elnök az illetékes bizottsággal folytatott tanácskozást követően észrevételeket terjeszt elő vagy közbenjár bármely bíróság előtt a Parlament nevében.
	Ha az Elnök el kíván térni az illetékes bizottság ajánlásától, erről és döntésének indokairól tájékoztatja a bizottságot és az Elnökök Értekezletét.
	Ha az Elnökök Értekezlete úgy véli, hogy a Parlament kivételesen ne terjesszen elő észrevételeket vagy ne járjon közben a Bíróság előtt folyó olyan ügyben, amely a Parlament által elfogadott jogi aktus érvényességét érinti, a kérdést késedelem nélkül a plenáris ülés elé terjeszti.
	Sürgős esetekben az Elnök óvintézkedést tehet az illetékes Bíróság által megállapított határidők betartásának érdekében. Ilyen esetekben az e bekezdésben foglalt eljárást a lehető leghamarabb meg kell kezdeni.
	Értelmezés:
	Az eljárási szabályzatban foglaltak nem akadályozzák az illetékes bizottságot abban, hogy sürgős esetekben a megfelelő eljárásról határozzon ajánlása időben történő továbbítása érdekében.

INDOKOLÁS

Háttér

1. 2007. szeptember 26-i levelében a Jogi Bizottság elnöke javaslatot terjesztett elő az Alkotmányügyi Bizottság elnöke részére a Parlament eljárási szabályzata 121. cikkének értelmezésével kapcsolatban. Gargani úr levelében felvilágosítást kért az Alkotmányügyi Bizottságtól azzal kapcsolatban, hogy ez a cikk, és különösen annak (3) bekezdése, csak a Parlament által a Bíróságon benyújtott keresetekre vonatkozik-e, vagy lehet úgy értelmezni, hogy kiterjed a Parlament által a Bíróság elé terjesztett észrevételekre és beavatkozásokra.

2. A 121. cikk, amelynek címe „A Bíróság előtti eljárások”, a következőképpen szól:

1. A Szerződésekben és a Bíróság alapokmányában az Unió intézményei, valamint természetes vagy jogi személyek részére kereset indításra megállapított határidőkön belül a Parlament megvizsgálja a közösségi jogszabályokat és a végrehajtási intézkedéseket, hogy megbizonyosodjék arról, hogy teljes mértékben tiszteletben tartották-e a Szerződéseket, különös tekintettel a Parlament jogait érintő részekre.

2. Ha a közösségi jog megsértésére vonatkozó gyanú merül fel, az illetékes bizottság – adott esetben szóban – a Parlamentnek jelentést tesz.

3. Az Elnök az illetékes bizottság ajánlására a Parlament részéről keresetet nyújt be.

A következő ülés kezdetén a kereset fenntartására irányuló határozatot terjeszthet a plenáris ülés elé. Ha a plenáris ülés a leadott szavazatok többségével a kereset ellen dönt, az Elnök visszavonja a keresetet.

Ha az Elnök az illetékes bizottság ajánlása ellenére nyújt be keresetet, a következő ülés kezdetén a plenáris ülés elé terjeszti a kereset fenntartására vonatkozó határozatot.

           Az értelmezés hatálya

3. A 121. cikk címe „A Bíróság előtti eljárások”, míg (3) bekezdése kifejezetten az Elnök által a Parlament részéről a Bírósághoz benyújtott keresetekre vonatkozik. Ezért a 121. cikk (3) bekezdését kell alkalmazni, ha a Parlament kezdeményez eljárást. Ebben az esetben az Elnök a Jogi Bizottság ajánlására jár el. Ha az Elnök úgy dönt, hogy nem követi az ajánlást, az ügyet a plenáris ülés elé kell terjeszteni végleges döntésre, bár óvintézkedést az Elnök is tehet.

4. Ha a Parlament a Bíróság előtt zajló eljárásban alperes, nyilvánvaló, hogy az Elnöknek kell megvédenie a Parlament álláspontját az eljárási szabályzat 19. cikkének (4) bekezdésével összhangban, amely kifejezetten az Elnökre ruházza a Parlament jogi ügyekben való képviseletét.

5. Vannak más típusú eljárások is a Bíróság előtt, amelyek során a Parlamentnek érdeke fűződhet ahhoz, hogy közbenjárjon vagy észrevételeket terjesszen elő a Bíróság alapokmányának rendelkezéseivel összhangban. Ilyenek például az olyan előzetes döntéshozatali eljárások, amelyeknél a jogalkotási aktus érvényességét vitatják, különösen ha az adott jogszabályt a Parlament és a Tanács közösen fogadta el együttdöntés keretében. A jelenlegi gyakorlat szerint ezen esetekben a Jogi Bizottsággal tanácskoznak arról, hogy kell-e észrevételeket terjeszteni a Bíróság elé, miközben a Parlament elnöke hozza meg a végleges döntést a 19. cikk (4) bekezdésében ráruházott hatáskör alapján.

6. A fent említett levélben a Jogi Bizottság elnöke azt javasolja, hogy a 121. cikk (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az ne csak a Parlament által kezdeményezett keresetekre, hanem a Bíróság előtt lévő ügyekben az észrevételekre és beavatkozásokra is kiterjedjen. A gyakorlatban ez azt jelentené, hogy az Elnök és a Jogi Bizottság közötti véleménykülönbség esetén az Elnök nem csak a kereset fenntartásával kapcsolatos határozatot utalná a plenáris üléshez, hanem a Bíróság elé terjesztendő észrevételekkel vagy beavatkozással kapcsolatos döntéseket is. A Jogi Bizottság véleménye szerint egy ilyen értelmezést indokolhat az a tény, hogy az eljárási szabályzat 121. cikkének címében az „eljárások” általános kifejezés szerepel az angol és német változatban (a franciával és más nyelvi változatokkal ellentétben, amelyek „keresetre” utalnak).

           Az előadó megfontolásai

7. Az előadó úgy véli, hogy a 121. cikk címének különböző nyelvi változatai („proceedings”, „Verfahren”, „recours”, „ricorsi” stb.) által okozott zavar nem érinti a (3) bekezdést, amelyben a „kereset” kifejezést minden nyelvre egységesen fordították le („Klage”, „recours”, „ricorso”, stb.) Továbbá rá kell mutatni arra, hogy a 121. cikk, amely az első két bekezdésében megállapítja, hogy „a Parlament megvizsgálja a közösségi jogszabályokat és a végrehajtási intézkedéseket, hogy megbizonyosodjék arról, hogy teljes mértékben tiszteletben tartották-e a Szerződéseket, különös tekintettel a Parlament jogait érintő részekre”, és hogy „Ha a közösségi jog megsértésére vonatkozó gyanú merül fel, az illetékes bizottság – adott esetben szóban – a Parlamentnek jelentést tesz” olyan esetekre vonatkozik, amikor a Parlament úgy dönt, hogy eljárást, mint például megsemmisítésre irányuló keresetet kezdeményez a Bíróság előtt előjogainak védelmére vagy annak biztosítására, hogy a közösségi jogszabályok megfeleljenek a Szerződéseknek.

8. A fenti okokból az előadó úgy ítéli meg, hogy nem lenne indokolható a 121. cikk (3) bekezdésében szereplő „kereset” terminus technicus („recours”, „Klage”, „ricorso” stb.) hatályának kiterjesztése csupán a cikk címének egyes nyelvi változataiban használt kifejezés szélesebb értelme alapján. Mivel nyilvánvaló, hogy a 3. cikk hatálya a Parlament által kezdeményezett „keresetekre” korlátozódik, ezért nem lehet olyan szélesen értelmezni, ami lehetővé tenné észrevételekre vagy beavatkozásokra való kiterjesztését, amelyek minőségi szempontból más típusú fellépésnek számítanak.

9. Lehetne azzal érvelni, hogy mégis jogos indoka lehet külön eljárás létrehozásának annak eldöntésére, hogy a Parlament előterjesszen-e észrevételeket vagy beavatkozzon-e a Bíróság előtt olyan esetekben, amikor véleménykülönbség van az Elnök és az illetékes bizottság között. Általánosságban elfogadott, hogy amikor a Parlament elfogad egy jogi aktust, az ő feladata annak érvényességét megvédeni a Bíróság előtt. Ezt az elvet tartalmazza a Jogi és Állampolgári Jogi Bizottság elnöke, Willy de Clercq által az Európai Parlament elnöke, José Maria Gil-Robles részére írt 1997. december 10-i levél, amely meghatározza az Európai Parlament által követendő kritériumokat annak eldöntésekor, hogy előterjesszen-e észrevételeket jogi aktussal kapcsolatos előzetes döntéshozatali eljárásokban. Az így megállapított elv szerint a Parlamentnek észrevételeket kell előterjesztenie előzetes döntéshozatali eljárásokban, ha együttdöntéssel elfogadott jogi aktus érvényességéről van szó, és nem kell fellépnie a jogi aktus értelmezésével kapcsolatos eljárásokban.

10. Mindazonáltal az előadónak tudomása van két olyan esetről, amikor a Jogi Bizottság azt tanácsolta az Elnöknek, hogy ne védje meg egy együttdöntéssel elfogadott jogi aktus érvényességét a Bíróság előtt. Az Elnök mindkét esetben úgy döntött, hogy az illetékes bizottság javaslatával ellentétes módon lép fel.

– 1999-ben José Maria Gil-Robles elnök úgy határozott, hogy észrevételeket terjeszt a Bíróság elé a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1998. július 6-i 98/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv jogszerűségének védelmében.

– 2005-ben Josep Borrell-Fontelles elnök úgy határozott, hogy megvédi a Bíróság előtt a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 91/308/EGK irányelv módosításáról szóló, 2001. december 4-i 2001/97/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv érvényességét.

11. Az Elnök döntése mindkét esetben az együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok érvényessége megvédésének bevett gyakorlatából eredt, a Jogi Bizottság által meghatározott kritériumokkal összhangban. Meg kell jegyezni, hogy bár a második esetben már hatályban volt a 121. cikk (3) bekezdése, az Elnök nem kérte fel a plenáris ülést, hogy erősítse meg döntését; ezt a bekezdést helyesen úgy értelmezték, hogy csak az Elnök által a Parlament részéről benyújtott „kereseteket” érinti.

12. Az előadó nincs abban a helyzetben, hogy értékelje az illetékes bizottság azon határozata mögött rejlő jogi indokokat, amelyben azt tanácsolta az Elnöknek, hogy ne terjesszen elő észrevételeket a fenti esetekben. Úgy véli, hogy alapelvként a Parlamentnek meg kell védenie az általa elfogadott jogi aktusok érvényességét a Bíróság előtti ügyekben, összhangban a jogszerűség feltételezésével és a másik társjogalkotóval (a Tanáccsal) való lojális együttműködés elvével.

13. Az előadó azonban úgy ítéli meg, hogy lehetnek olyan kivételes esetek, amikor a Parlament felhatalmazást kaphat arra, hogy az együttdöntési eljárásban képviselt állásponttól eltérő nézeteket fogalmazzon meg, feltéve hogy a jogi körülmények olyan lényeges változására került sor (pl. a Szerződés reformja, az EU Alapjogi Chartájának hatálybalépése, ítélkezési gyakorlat), amelynek következtében a jogi aktus összeegyeztethetetlenné válhat az Unió elsődleges jogával. Az ilyen jogi aktusok hatályban maradnának az előző jogi keretben történt elfogadásuknak megfelelően, de a Parlament kezdeményezési jog hiányában nem lenne abban a helyzetben, hogy módosítsa azokat az új jogi körülményekkel való összeegyeztethetőség céljából. Azzal lehet érvelni, hogy ebben az esetben a Parlamentnek jogszerű indoka lehetne arra, hogy úgy határozzon, hogy nem terjeszt elő észrevételeket, illetve nem avatkozik be a Bíróság előtt.[1]

14. Szem előtt tartva azt, hogy az eljárási szabályzat jelenleg nem rendelkezik a Parlament által követendő belső eljárásról azokban az esetekben, amikor észrevételek vagy beavatkozások Bíróság elé terjesztésének megfelelőségéről döntenek, az előadó véleménye szerint két olyan kérdés van, amelyben az Alkotmányügyi Bizottságnak állást kell foglalnia. Először is: jobb-e, ha a kérdést értelmezéssel oldjuk meg, így egyszerűen megerősítjük, hogy a Parlament elnöke a jelenlegi gyakorlat szerint jogosult arra, hogy az illetékes bizottság ajánlásával ellentétes döntést hozzon? Másodszor pedig: előnyösebbnek tekinthető-e az, hogy a kérdést a 121. cikk kiegészítése révén rendezzük, amelynek során megállapítjuk, hogy melyik szerv és milyen eljárás szerint kapjon döntési jogot?

Következtetések és ajánlások

15. Az előadó szeretné megismételni, hogy a jogszerűség elvének tiszteletben tartása – és saját társjogalkotói hitelességének megőrzése – érdekében a Parlament csak kivételes körülmények között és megfelelő jogi megfontolások alapján hozhasson olyan döntést az előzetes döntéshozatali eljárás folyamán, amely az együttdöntési eljárás során képviselttől eltérő álláspontot fejez ki.

16. Egyértelműnek tűnik, hogy a 121. cikk (3) bekezdése jelenlegi formájában csak a Parlament által kezdeményezett „keresetekre” vonatkozik, és nem terjed ki a bírósági eljárások során előterjesztett „észrevételekre” vagy „beavatkozásokra”. Amennyiben a cikk megmarad jelenlegi formájában, az előadónak azt kellene javasolnia, hogy a bizottság fogadjon el kifejezett értelmezést, mely szerint észrevételeknek a Bíróság elé terjesztése vagy beavatkozások esetén a döntési jogkör mindig a Parlament elnökének kezében lenne.

17. A teljesség és a jogbiztonság érdekében az előadó úgy ítéli meg, hogy a 121. cikket új bekezdéssel kellene kiegészíteni, hogy az eljárási szabályzatba bekerüljön az a létező gyakorlat, hogy az Elnök észrevételeket terjeszt elő vagy beavatkozik a Bíróság előtt a Parlament részéről a Jogi Bizottság ajánlására. Az új bekezdésnek kell megállapítania az Elnök és az illetékes bizottság közötti véleménykülönbség esetén követendő eljárást is.

18.  Az előadó úgy ítéli meg, hogy nézeteltérés esetén a döntést olyan eljárásban kell meghozni, amely kiemelt demokratikus legitimitást biztosít. Az ügy természete miatt azzal az elképzeléssel áll elő, hogy a döntést először az Elnökök Értekezletére kell bízni, amely tükrözi az egész Parlamenten belüli erőviszonyokat, miközben abban a helyzetben van, hogy az ügyet jogos értéke szerint kezelje a különböző nézetek meghallgatása után, figyelembe véve a Parlament jogi szolgálatának véleményét. Ha az Elnökök Értekezlete arra a következtetésre jut, hogy a Parlament ne terjesszen elő észrevételeket, illetve ne avatkozzon be a Bíróság előtt az együttdöntéssel elfogadott jogi aktus érvényességének védelmében, az ügyet a plenáris ülés elé kellene utalni. A Parlament tagjainak rendelkezésére kell bocsátani minden lényeges dokumentumot vagy információt, hogy gondosan meg tudják vizsgálni a kérdést és döntést hozhassanak.[2]

19. Kivételes esetekben, amikor a Jogi Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy a időben fogalmazza meg ajánlásait, az előadó azt javasolja, hogy az Elnök óvintézkedést tehessen a Bíróság által megállapított határidők betartásának érdekében. Ez például így lehetne a nemrégiben bevezetett, 2008. március 1-től alkalmazandó sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás során a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén, hiszen az rövidebb határidőket állapít meg az írásbeli észrevételek előterjesztésére. Ezért az 121. cikk új, (4) bekezdésének célja, hogy meghatározza az eljárást a sürgős határozathozatalt megkövetelő ügyek esetében, és nem csak azokra vonatkozóan, amikor a Bíróság sürgősségi eljárást alkalmaz, hanem azokra is, amikor a 121. cikk új, (4) bekezdésében megállapított eljárást nem alkalmazható a parlamenti ülésnaptárhoz kapcsolódó indokok miatt. Ezen esetekben az Elnöknek az illetékes bizottsággal való előzetes konzultáció nélkül is be kell tudnia nyújtania észrevételeket. Mindazonáltal az illetékes bizottság dönthet az ajánlásának időben történő továbbítását biztosító, megfelelő eljárásról. Ezt a lehetőséget tisztázza az Alkotmányügyi Bizottság által elfogadott módosításban foglalt értelmezés.

• [1]  Meg kell jegyezni azt is, hogy a Parlament eljárási szabályzatának 34. cikke kimondja, hogy „jogalkotási javaslat vizsgálata során a Parlament különös figyelmet szentel az alapvető jogok tiszteletben tartásának, különös tekintettel arra, hogy a jogalkotási eljárás összhangban legyen az Európai Unió alapjogi chartájával, a szubszidiaritás és az arányosság elvével és a jogállamisággal”.
• [2]  Az előadó úgy ítéli meg, hogy azokban az eljárásokban, amelyeknél a Parlament kivételes esetben úgy dönt, hogy nem védi meg a Parlament és a Tanács által közösen elfogadott jogalkotási aktus érvényességét, a döntéshozatalhoz a Parlamentet alkotó tagok többségének szavazatára van szükség. Ez összhangban lenne az olyan esetekre vonatkozó szavazási követelményekkel, amikor a Parlament az EK-Szerződés 251. cikke szerint elutasítja vagy módosítja a Tanács közös álláspontját. Mivel azonban az EK-Szerződés 198. cikke szerinti abszolút többségi követelményt nem lehetne alkalmazni, az előadó kivételes eljárást javasol, amelynek során az ügyet először az Elnökök Értekezletéhez utalják, amely a Parlamentet alkotó tagok többségi véleményét tükröző szerv, miközben a végső döntést a plenáris ülés, a Parlament legfőbb szerve hozza meg. Nem szabad elfelejteni, hogy ha az Elnökök Értekezlete úgy határoz, hogy észrevételeket nyújt be egy jogi aktus érvényességének védelme érdekében, akkor ezt egy együttdöntési eljárásban, korábbi plenáris ülésen hozott határozat alapján teszi. Ezért nem szükséges az ügyet ismét a plenáris ülés elé terjeszteni. Ha az Elnökök Értekezlete úgy véli, hogy a Parlament kivételesen ne védje meg egy jogi aktus érvényességét, akkor az ügyet a plenáris ülés elé kell utalni, mivel csak az tudja megsemmisíteni korábbi határozatát.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.7.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	17 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Enrique Barón Crespo, Richard Corbett, Hanne Dahl, Jean-Luc Dehaene, Andrew Duff, Maria da Assunção Esteves, Ingo Friedrich, Genowefa Grabowska, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Jo Leinen, Íñigo Méndez de Vigo, Rihards Pīks
A zárószavazáson jelen lévő póttagok	Graham Booth, Costas Botopoulos, Panayiotis Demetriou, Klaus Hänsch, Roger Helmer, Gérard Onesta, Georgios Papastamkos, Reinhard Rack