JELENTÉS a Petíciós Bizottság 2007. parlamenti évben folytatott tanácskozásairól
10.9.2008 - (2008/2028(INI))
Petíciós Bizottság
Előadó: David Hammerstein
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a Petíciós Bizottság 2007 során folytatott tanácskozásairól
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az andalúziai, valenciai és madridi régiókban a Petíciós Bizottság nevében végzett tényfeltáró küldetés eredményeiről szóló, 2007. június 21-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az EK-Szerződés 21. és 194. cikkére,
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 192. cikkének (6) bekezdésére,
– tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6‑0336/2008),
A. felismerve a petíciós eljárás különös fontosságát annak lehetővé tétele szempontjából az egyének számára, hogy felhívják az Európai Parlament figyelmét olyan őket közvetlenül érintő konkrét kérdésekre, amelyek az Unió tevékenységi körébe tartoznak,
B. mivel a Petíciós Bizottságnak mindig törekednie kell arra, hogy javítson hatékonyságán annak érdekében, hogy jobban szolgálja az uniós polgárokat és megfeleljen azok elvárásainak,
C. figyelemmel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok gyakran továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik,
D. mivel az EK-Szerződés értelmében az uniós polgárok petíciót nyújthatnak be az Európai Parlamenthez, de más uniós intézményekhez vagy szervekhez is eljuttathatják panaszaikat, például a Bizottsághoz;
E. mivel továbbra is létfontosságúak azok a nemzeti szinten tett erőfeszítések, amelyek célja tájékoztatni a közvéleményt a Parlamenthez való petícióbenyújtás jogáról annak érdekében, hogy fel lehessen hívni a nyilvánosság figyelmét, valamint meg lehessen előzni a különféle panaszeljárások összetévesztését,
F. mivel a tagállamok feladata a közösségi rendeletek és irányelvek alkalmazása, és ezt a feladatot regionális vagy helyi politikai hatóságaikra ruházhatják, alkotmányos berendezkedésüktől függően,
G. mivel a Parlament törvényesen fejthet ki demokratikus ellenőrzést és felügyeletet az uniós politikák felett, figyelemmel a szubszidiaritás fontos elvére, annak érdekében, hogy biztosítsák az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását és megértését, valamint hogy betöltsék azt a szerepet, amelynek érdekében az Unió hatáskörrel rendelkező intézményei megtervezték, megvitatták és elfogadták őket,
H. mivel az európai polgárok és az Európai Unió lakosai aktívan részt vehetnek ebben a tevékenységben, élve az Európai Parlamenthez benyújtott petíció jogával, annak tudatában, hogy problémáikkal a felelős bizottság foglalkozik és azokat kivizsgálja, valamint hogy megfelelő választ kapnak majd,
I. mivel a hatályos Szerződések már tartalmaznak kötelezettségvállalásokat az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, az egyenlőség és a kisebbségek jogainak – mint az európai társadalom alapvető elveinek – tiszteletben tartására vonatkozóan, és mivel az Európai Unióról és az Európai Unió működéséről szóló új szerződések – a 27 tagállam által történő ratifikálásuk esetén – tovább erősítik ezt, az Alapjogi Charta szerepeltetésével, rendelkezve az Uniónak az emberi jogokról szóló európai egyezményhez történő csatlakozásáról, valamint jogalapot teremtve a polgári jogalkotási kezdeményezésekhez, továbbá megfelelő közigazgatási jogi rendszert kialakítva az uniós intézmények számára,
J. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke eljárásokat állapít meg, amelyek útján az Unió intézkedéseket tehet az Unió alapjául szolgáló elveknek a tagállamok által történő súlyos és kitartó megsértése esetén, a szóban forgó Szerződés 6. cikke értelmében,
K. emlékeztetve e tekintetben arra, hogy az uniós polgárok gyakran nyújtanak be petíciót a Parlamenthez jogorvoslat céljából, amikor úgy ítélik meg, hogy a Szerződésben elismert jogaikat megsértették, és amikor megállapításuk szerint a bírósági jogorvoslat nem megfelelő, nem praktikus, túl sokáig húzódik, illetve ahogyan az gyakran elő is fordul, költséges,
L. mivel a Petíciós Bizottságnak mint illetékes bizottságnak kötelessége nemcsak az egyes petíciókra válaszolni, hanem megfelelő időn belül életképes megoldások biztosítására is törekedni a petíciók benyújtói által kifejezett aggályokkal kapcsolatban, és mivel ez munkájának fő célja,
M. mivel a petíciók benyújtóinak aggályaira a megoldásokat általában egyrészről a Petíciós Bizottság, másrészről pedig a Bizottság, a tagállamok és azok regionális és helyi hatóságai hű együttműködésének köszönhetően találják meg, amelyek közösen biztosítanak bíróságon kívüli jogorvoslatot,
N. mivel mindazonáltal a tagállamok és a regionális vagy helyi hatóságok részéről nincs mindig jelen az egyértelmű szándék, hogy a petíciók benyújtói által felvetett problémákra gyakorlati megoldásokat találjanak,
O. mivel továbbá jóllehet a petíciók állításai nem mindig kellően megalapozottak, mégis joguk van ahhoz, hogy az illetékes bizottság magyarázattal és válasszal szolgáljon számukra, amennyiben ez a helyzet áll fenn,
P. mivel a megerősített intézményközi koordinációnak hatékonyabbá kell tennie az elfogadhatatlan petíciói nemzeti hatóságokhoz történő átirányítását,
Q. mivel a petíciók elfogadhatatlannak nyilváníthatók, amennyiben nem az Európai Unió tevékenységi körével kapcsolatosak, valamint mivel a petíciós eljárás nem olyan módszerként áll a polgárok rendelkezésére, amelyet a hatáskörrel rendelkező nemzeti igazságügyi vagy politikai hatóságok általuk kifogásolt határozatai ellen fellebbezési eszközként használhatnak,
R. mivel elengedhetetlen, hogy a Parlament biztosítsa a tényleges hatáskört, szabályokat, eljárásokat és erőforrásokat saját maga számára annak érdekében, hogy a beérkező petíciókra hatékonyan és kellő időben válaszolhasson,
S. mivel a petíciós eljárás kedvezően hozzájárulhat a hatékonyabb jogalkotáshoz, nevezetesen azáltal, hogy azonosítja a petíciók benyújtói által jelzett olyan területeket, ahol a hatályos uniós jog elégtelen vagy nem kellően hatékony, tekintettel az adott jogszabály célkitűzéseire, és mivel a hatáskörrel rendelkező jogalkotási bizottság együttműködésével és fennhatósága alatt az ilyen helyzetek az érintett jogszabály felülvizsgálatával orvosolhatók,
T. mivel a petíciós eljárás emellett jelentős mértékben hozzájárul az olyan esetek azonosításához, ahol a tagállamok nem alkalmazzák megfelelően a közösségi jogot, ami számos esetben azt eredményezi, hogy a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményez az EK-Szerződés 226. cikke értelmében,
U. mivel a jogsértési eljárás célja annak biztosítása, hogy az érintett tagállamot kötelezik a hatályos uniós jognak való megfelelésre, emellett pedig a Bizottság mérlegelési jogkörébe tartozik, és a folyamatban a Parlament közvetlen bevonásáról nem rendelkeztek; megállapítva ugyanakkor, hogy a jogsértések hozzávetőlegesen egyharmada kapcsolódik az Európai Parlamenthez benyújtott petíciókban felvetett kérdésekhez,
V. mivel egy jogsértési eljárás még sikeres kimenetele esetén sem feltétlenül biztosít közvetlen jogorvoslatot az egyes petíciók benyújtói által felvetett problémák vonatkozásában, mivel ez aláássa a polgárok abba vetett bizalmát, hogy az európai intézmények képesek megfelelni várakozásaiknak,
W. mivel 2007-ben, amikor a Petíciós Bizottság taglétszámát 25-ről 40-re emelték, a Parlament 1 506 petíciót vett nyilvántartásba (ami 2006-hoz képest 50%-os növekedést jelentett), amelyek közül 1 089 petíciót nyilvánítottak elfogadhatónak,
X. rögzítve, hogy 2007-ben összesen 159 petíció benyújtója vett részt a Petíciós Bizottság ülésein, nem számítva sok más személyt, akik az eljárás megfigyelése céljából voltak jelen,
Y. mivel hat tényfeltáró látogatást szerveztek 2007-ben Németországba, Spanyolországba, Írországba, Lengyelországba, Franciaországba és Ciprusra, amelyek eredményeként jelentéseket készítettek és ajánlásokat tettek, amelyeket ezt követően megküldtek valamennyi érdekelt félnek és különösen a petíciók benyújtóinak,
Z. mivel kilenc teljes bizottsági ülést szerveztek, amelyeken több mint 500 egyedi petíciót vitattak meg, a Bizottság képviselőinek értékes hozzájárulásával, és valamennyi petíció benyújtóját tájékoztatták az eredményről,
AA. mivel az uniós polgárok számára a petíciós eljárásban tapasztaltak alapján a kiemelt területek a következők: a környezet és annak védelme, ideértve a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, a vízügyi keretirányelv, az ivóvízről szóló irányelv, a hulladékról szóló irányelv, az élőhelyvédelmi irányelv, a madárvédelmi irányelv, a pénzmosásról szóló irányelv és mások hiányosságait, és ideértve a szennyezéssel és az éghajlatváltozással, az egyéni és a magántulajdonhoz való joggal, a pénzügyi szolgáltatásokkal, a munkavállalók szabad mozgásával és jogaival – ideértve a nyugdíjjogosultságokat és egyéb szociális rendelkezéseket –, az áruk szabad mozgásával és adóztatásával, a szakmai képesítések elismerésével és a letelepedés szabadságával kapcsolatos aggályokat, valamint az állampolgárság, a nemi vagy kisebbségi hovatartozás alapján történő megkülönböztetésre vonatkozó állításokat,
AB. mivel a petíciók tárgya és megvizsgálásuk 2007-ben fontos aktuális kérdésekre terjedt ki, ideértve az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleség csökkenését, a vízkészletek szűkösségét, a pénzügyi szolgáltatások szabályozását és az Európai Unió energiaellátását,
AC. figyelemmel arra, hogy tartós és konstruktív kapcsolat áll fenn a polgároknak az uniós intézmények állítólagos hivatali visszaéléseivel kapcsolatos panaszait kivizsgálni hivatott európai ombudsman és a Petíciós Bizottság között, amely rendszeres időközönként jelentést tesz a Parlamentnek az ombudsman éves jelentéséről vagy különjelentéseiről, amelyek az ombudsman fellépésének legvégső eszközei, amennyiben ajánlásait nem követik, és amelyekből 2007-ben egy készült,
AD. mivel az illetékes bizottság által 2005 júniusában egy, az ombudsman részéről a Parlamentnek címzett, az Európai Csalás Elleni Hivatalon belüli hivatali visszaélésről szóló különjelentésre vonatkozó jelentés elkészítésére irányuló engedélyre vonatkozóan benyújtott kérelmet az elnökök értekezlete 2007. november 15-én határozatával elutasította,
AE. tekintettel a jövőbeli fejleményekre, amelyek tovább fokozzák az uniós polgároknak az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában való részvételét, nevezetesen a Lisszaboni Szerződésben foglalt „polgári kezdeményezés” bevezetésével, amely – a 27 tagállam által történő ratifikálása esetén – számos tagállamból több mint egymillió egyén számára teszi lehetővé az új jogalkotási aktusra való javaslattételt, és amelynek érdekében egyedi eljárásokat kell bevezetni a Bizottság – amelyhez az ilyen kezdeményezéseket először címezni kell –, valamint az Európai Parlament és a Tanács részvételével,
AF. mivel ha a Petíciós Bizottság ténylegesen és hatékonyan működik, az világos jelzést ad az állampolgárok számára arról, hogy jogos aggodalmaikat figyelembe veszik, illetve hiteles kapcsolatot teremt a polgárok és az EU között, ellenben ha elfogadhatatlan késedelmek tapasztalhatók, a tagállamok pedig nem hajlandók végrehajtani az ajánlásokat a közösségi joggal összhangban, akkor ez csak növeli az EU és a polgárai közötti szakadékot, illetve sok esetben csak megerősíti a demokratikus deficit létezésével kapcsolatos álláspontjukat,
AG. mivel 2007 folyamán a Petíciós Bizottság tagjai számára hasznos volt az ePetition adatbázis és kezelési eszköz komoly fejlesztése, amelynek kidolgozására a titkárság és az informatikai szolgálat együttműködésével került sor, és amely a bizottság és a képviselőcsoportok valamennyi tagja számára közvetlen hozzáférést biztosít minden petícióhoz és kapcsolódó dokumentumhoz, ezáltal fejlesztve azon képességüket, hogy hatékonyan szolgálják a petíciók benyújtóinak igényeit,
AH. megállapítva mindazonáltal, hogy a Parlamentnek nem sikerült a Petíciós Bizottság munkájáról szóló előző évi állásfoglalásban kért erőforrásokat biztosítani a petíciós eljárás internetes eszközeihez szükséges fejlesztésre, valamint a Parlament eljárási szabályzata 192. cikke (2) bekezdésének érvényt szerezni, amelynek értelmében egy elektronikus nyilvántartást „készítenek, amelyben a polgárok a petíciót benyújtó személyt támogatásukról biztosíthatják azáltal, hogy a saját elektronikus aláírásukat az elfogadhatónak nyilvánított és a nyilvántartásba felvett petícióhoz mellékelik”,
AI. mivel fontos, hogy az uniós polgárokat megfelelően tájékoztassák a Petíciós Bizottság munkájáról, ahogy egy új Parlament megszavazására készülnek a 2009 júniusára tervezett következő európai választásokon;
1. üdvözli a Petíciós Bizottság, valamint a Bizottság szolgálatai és az ombudsman közötti szoros együttműködést és a két intézmény közötti együttműködő környezetet, mivel mindkettő az uniós polgárok problémáinak megválaszolására törekszik; határozott meggyőződése azonban, hogy kiemelten kell kezelni annak lehetővé tételét, hogy maga a Petíciós Bizottság tovább bővíthesse független vizsgálati lehetőségeit, különösen titkárságának és jogi szakértelmének megerősítése útján; vállalja, hogy a petíciók vizsgálatára szolgáló időkeret, a petíciók elfogadhatósága, a petíciók vizsgálata és nyomon követése, a bizottsági ülések szervezése, az egyes petíciók által esetlegesen érintett többi parlamenti bizottsággal folytatott együttműködés, valamint a bizottsági kezdeményezések, például a tényfeltáró küldöttségek tekintetében tovább javítja a Petíciós Bizottság belső eljárásait annak érdekében, hogy még egyszerűbbé váljon a petíciós eljárás;
2. hangsúlyozza, hogy az alapjogi charta független kötelező erejét kimondó Lisszaboni Szerződés teljes körű ratifikálása esetén elismerik majd az alapjogi charta jogi hatályát, valamint kiemeli, hogy külön intézkedéseket kell hozni annak megállapítására, hogy milyen hatást gyakorol majd mindez a polgárok jogaira, és ennek következtében a Petíciós Bizottság munkájára és hatáskörére;
3. ismételten felhívja a főtitkárt, hogy haladéktalanul vizsgálja felül a Parlament weboldalán található „polgárok portálját” azzal a céllal, hogy növelje a portál láthatóságát a petícióhoz való joggal összefüggésben, továbbá annak érdekében, hogy a polgárok számára biztosítsák az eszközöket ahhoz, hogy a petíciókat támogatásuk kifejezéseként elektronikus aláírásukkal láthassák el, az eljárási szabályzat 192. cikkének (2) bekezdésében foglaltak alapján; szorgalmazza, hogy a Polgárok Portáljának biztosítania kell az interoperabilitást annak érdekében, hogy a polgárok e tekintetben egyenlő hozzáférési jogokat élvezhessenek;
4. úgy ítéli meg, hogy a petíciók nyilvántartásba vételére irányuló jelenlegi eljárás szükségtelen késedelmet okoz azok kivizsgálásában, és aggasztónak találja, hogy ez esetlegesen azt a benyomást keltheti, hogy a petíciók benyújtói iránt nem tanúsítanak kellő érzékenységet; sürgeti ezért főtitkárát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket arra vonatkozóan, hogy a petíciók nyilvántartásba vételének feladatát az elnökség főtitkárságáról az illetékes bizottság titkárságára ruházzák át;
5. felszólít a Parlament és a Bizottság közötti tárgyalások kezdeményezésére annak érdekében, hogy javítani lehessen a panaszok kapcsán általuk végzett munka koordinálását, megkönnyítve, egyszerűsítve, valamint hatékonyabbá, átláthatóbbá és gyorsabbá téve a panaszeljárásokat; felkéri a főtitkárt, hogy hat hónapon belül tegyen jelentést erről a Petíciós Bizottságnak;
6. támogat egy olyan eljárási formalizálást, amelynek révén a belső piacot érintő petíciók a SOLVIT hálózathoz kerülnek, a gépjárműadókhoz, a szakmai képesítések elismeréséhez, a letelepedési engedélyekhez, a határellenőrzéshez, valamint az oktatáshoz való hozzáféréshez hasonló, a belső piaccal kapcsolatos petíciók vizsgálatára fordított petíciós eljárás jelentős lerövidítése végett, egyúttal megőrizve a Parlament jogát a kérdés kivizsgálására, amennyiben a SOLVIT révén nem sikerül kielégítő megoldást találni;
7. megismétli, hogy jobban be kell vonni a Tanácsot és a tagállamok állandó képviseleteit a bizottság tevékenységeibe, és sürgeti ezeket, hogy a polgárok érdekében növeljék jelenlétüket és részvételüket;
8. úgy véli, hogy a Petíciós Bizottság titkárságának megerősítése, valamint az e-Petíciós rendszer kifejlesztése tekintetében egy olyan informatikai berendezés bevezetése – amelynek segítségével a petíciók benyújtói naprakész módon nyomon követhetik petíciójuk sorsát, többek között rendszeres állapotfrissítéssel és kiegészítő információ lekérésével – hozzájárul az átláthatóbb és hatékonyabb folyamathoz; megállapítja, hogy egy ilyen intézkedés az európai polgárok elvárásainak jobban megfelelne, ugyanakkor a Parlamentre valamint a Petíciós Bizottságra háruló intézményi felelősség jobb végrehajtását segítené elő;
9. felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a bizottság ajánlásait, amikor döntéseket hoz a tagállamok elleni jogsértési eljárások elindításáról, és megismétli arra irányuló kérését, hogy a Petíciós Bizottságot a Bizottság közvetlenül és hivatalosan értesítse, ha olyan jogsértési eljárást indítanak, amely egy, a bizottság által vizsgált petícióhoz kapcsolódik;
10. ezzel kapcsolatban megismétli, hogy a Petíciós Bizottság az európai polgárok és lakosok előtt ellátott reprezentatív jelleggel, valamint intézményi szerepkörrel és kötelességgel bír;
11. aggodalmának ad hangot a Bizottság szolgálatai és a Bíróság által a jogsértési ügyek lezárásához olyan esetekben igénybe vett túl hosszú idő miatt, amikor és amennyiben a Bíróság is bevonásra kerül, és – felismerve, hogy ez gyakran az érintett tagállami közigazgatáson belüli lassú és gyakran szándékos akadályoztatás eredménye – felhív szigorúbb határidők bevezetésére; kételyeinek ad hangot az úgynevezett „horizontális jogsértési eljárások” tekintetében, amelyek befejezése hosszabb időt vesz igénybe; felhív a jogsértési eljárás annak érdekében történő felülvizsgálatára, hogy biztosítható legyen az uniós jogalkotási aktusok alkalmazásának nagyobb mértékű tiszteletben tartása;
12. felhívja az érintett intézményeket, hogy megfelelőbben használják ki ezt az eljárást az uniós jog teljes körű tiszteletben tartásának eszközeként, és mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alkalmazott eljárások lassúsága és a valós probléma zavarossága gyakorta vezet az uniós jog tagállamok által történő tényleges megsértéséhez, amelyek ily módon büntetlenül tevékenykedhetnek, a Parlamenthez petíciót benyújtó és közvetlenül érintett helyi közösségek érdekeivel ellentétesen;
13. problémásnak tekinti, hogy a közösségi jog jelenlegi nyomon követési rendszere lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a megfelelést mindaddig halogassák, amíg elkerülhetetlenné nem válik a pénzügyi szankció kiszabása, és mindemellett továbbra is elkerüljék a múltbeli szándékos jogsértések miatt történő felelősségre vonást, továbbá hogy a polgárok láthatólag gyakran nem férnek hozzá megfelelően a nemzeti szintű igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslathoz, még akkor sem, amikor a Bíróság úgy ítélkezett, hogy egy tagállam elmulasztotta a polgárok közösségi jog szerinti jogainak tiszteletben tartását,
14. javasolja, hogy biztosítsanak prioritást a Petíciós Bizottság valamennyi szempontból hatékony és eredményes működéséhez, mivel ez az állampolgárok felé való elkötelezettség olyan valós és kézzelfogható jele, amely azt jelzi, hogy az EU jogos aggodalmaikra akar és képes reagálni;
15. aggodalmának és megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy a petíciók benyújtói arról számolnak be, hogy a petíciójuk tartalmát tekintve a Petíciós Bizottságtól kapott támogatás ellenére is túl gyakran szembesülnek komoly nehézségekkel bármiféle kártérítés megszerzése terén az érintett hatóságoktól és nemzeti bíróságoktól; véleménye szerint ezt a rendszerszintű hiányosságot tovább kell vizsgálni, különösen mivel az a pénzügyi szolgáltatások ágazatát is érinti, amint az a vizsgálóbizottság által az Equitable Life összeomlásával kapcsolatban végzett vizsgálat eredményeivel összefüggésben is megfigyelhető, amely vizsgálat a Parlamenthez beérkező petíciókon alapult, és amelyekről 2007-ben készült jelentés;
16. üdvözli a tényt, hogy 2007-ben a Bizottság és a Bíróság gyorsan cselekedett – végzések útján is – annak érdekében, hogy megakadályozza az EU élőhelyvédelmi irányelve értelmében védettséget élvező, Rospuda-völgyben elhelyezkedő területnek a Via Baltica közúti folyosó által történő közelgő elpusztítását, amely ügyben a Petíciós Bizottság külön független vizsgálatot és tényfeltáró látogatást végzett, valamint egyedi ajánlásokat tett; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több ilyen példára nem került sor;
17. sürgeti a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi politikával kapcsolatos petíciók és panaszok kezelésekor – ami az EU-ban ez a terület a petíciók benyújtóinak egyik fő problémája – álljon nagyobb mértékben készenlétben a közösségi jogsértések megelőzésére; megállapítja, hogy az „elővigyázatosság elve” nem rendelkezik elegendő gyakorlati jogi hatállyal, valamint hogy azt túl gyakran hagyják figyelmen kívül az illetékes hatóságok a tagállamokban, amelyek ennek ellenére kötelesek az EU-Szerződést alkalmazni;
18. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Petíciós Bizottság nem kap támogatást a Bizottságtól, amikor – különösen a tényfeltáró látogatások eredményeként – egyértelműen bizonyítható, hogy a polgárok Szerződésben foglalt jogait nem tartják tiszteletben vagy hogy a jogszabályokat nem alkalmazzák, és felhív új eljárások bevezetésére, amelyek alapján a Parlament az ilyen eseteket közvetlenül az Európai Bíróság elé utalhatja;
19. teljes mértékben elismeri, hogy a Szerződésben elismert petíciós eljárás elsődleges célja mindenesetre a bíróságon kívüli jogorvoslat és megoldások biztosítása az uniós polgárok politikai eljárás útján felvett problémáira, és ezzel kapcsolatosan üdvözli annak tényét, hogy számos esetben értek el kielégítő eredményeket;
20. elismeri továbbá, hogy számos esetben nem lehet kielégítő megoldást találni a petíciók benyújtói számára, magában az alkalmazandó közösségi jogszabályban azonosított hiányosságok miatt;
21. felhívja az illetékes jogalkotó bizottságokat, hogy az új vagy felülvizsgált jogalkotási aktusok előkészítése és az ezekről folytatott tárgyalások során szenteljen különös figyelmet a petíciós folyamat során ismertetett problémáknak;
22. felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon jobban a kohéziós alapok olyan uniós területeken történő felhasználásával, ahol a nagy infrastrukturális projektek komoly hatást gyakorolnak a környezetre, és sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy az uniós alapokat a fenntartható fejlődésre irányítsák a helyi közösségek érdekeinek megfelelően, mivel e közösségek egyre nagyobb számban nyújtanak be petíciót a Parlamenthez, kifogásolva, hogy az említett kiemelt területeket a regionális és helyi hatóságok nem mindig tartják tiszteletben; üdvözli az e tekintetben a Költségvetési Ellenőrző Bizottság és a Számvevőszék által folytatott munkát;
23. megállapítja, hogy a beérkező – kiváltképpen az új tagállamok polgárai által benyújtott – petíciók közül egyre több foglalkozik az ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdésével, jóllehet ez a tárgy alapvetően továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik; sürgeti az érintett tagállamokat annak biztosítására, hogy a rendszerváltozás eredményeként fennálló tulajdonjogokról szóló jogszabályaik teljes mértékben összhangban álljanak a Szerződés előírásaival és az emberi jogokról szóló európai egyezmény rendelkezéseivel, amint azt a Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 6. cikke is előírja; hangsúlyozza, hogy az e tárgyban beérkezett petíciók nem a tulajdonlás rendszerével, hanem a jogszerűen szerzett ingatlanhoz való joggal kapcsolatosak; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy legyen különösen éber nemcsak a jelenlegi tagállamokkal kapcsolatban, hanem a tagjelölt országokkal folytatott tárgyalások során is;
24. megerősíti elkötelezettségét a polgárok jogszerűen szerzett magántulajdonhoz való jogának elismerése iránt, és elítél minden olyan kísérletet, amely a családoknak a vagyonuktól megfelelő eljárás, kellő kártérítés vagy a személyes integritás tiszteletben tartása nélkül történő megfosztására irányul; megállapítja, hogy e tárgyban növekvő számban nyújtottak be petíciót, különösen Spanyolország tekintetében 2007-ben, és tudomásul veszi a Petíciós Bizottság által a probléma harmadízben történő kivizsgálása céljából folytatott tényfeltáró látogatásról készült jelentést és ajánlásokat; megállapítja, hogy a közbeszerzési irányelvek tekintetében még mindig nem zárultak le a folyamatban lévő jogsértési eljárások;
25. tudomásul veszi továbbá a Petíciós Bizottság által a Loiret-ben (Franciaország)[2] 2007-ben folytatott tényfeltáró látogatást követően megfogalmazott kritikát, és különösen kéri a francia hatóságokat, hogy lépjenek fel határozottan az olyan uniós irányelveknek való megfelelés biztosítása érdekében, amelyek megsértése felmerülhet, amennyiben sor kerül a Loire folyó feletti hidak megépítésére tervezett egyes projektek végrehajtására, figyelemmel arra, hogy a Loire völgye nem csak az élőhelyvédelmi irányelv és a madárvédelmi irányelv alapján élvez védettséget, hanem az UNESCO világörökség része és Európa utolsó fennmaradó vadvízi rendszere is egyben;
26. folyamatos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Írországban nem hajtják végre az ivóvízről szóló irányelv rendelkezéseit, és nem végeztek vizsgálatot egy Lismullinban, az M3-as autópálya tervezett nyomvonalán Tara közelében (Meath megye) található műemlék eltávolításáról szóló 2007. évi határozathoz, ami ahhoz a bizottsági határozathoz vezetett, hogy Írország ellen indítson keresetet az Európai Bíróság előtt arra hivatkozva, hogy Írország tágan értelmezi a nemzeti műemlékek eltávolítását bizonyos, a lismullinihoz hasonló körülmények esetében és ez nem felel meg teljesen a 85/337/EGK irányelv[3] követelményeinek, valamint a limericki helyi közösségeket sújtó problémákhoz és a Petíciós Bizottság által 2007-ben Írországban[4] folytatott tényfeltáró látogatásról szóló jelentésben foglalt egyéb kérdésekhez; megállapítja, hogy e kérdések közül több esetében jogsértési eljárás van folyamatban;
27. tudomásul veszi a lengyelországi tényfeltáró látogatásról készült jelentést, amelyben ajánlásokat tettek a Rospuda-völgy és Európa utolsó ősi erdőjének védelmét illetően; sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a lengyel hatóságokkal a Via Baltica közúti hálózat és vasúti hálózat alternatív nyomvonalának kidolgozása érdekében a Petíciós Bizottság jelentésében foglalt ajánlások szerint, továbbá ösztönzi a Bizottságot, hogy biztosítson finanszírozást az augustowi közúti rendszerre nehezedő nyomás enyhítésére oly módon, hogy az védje a helyi lakosságot és megóvja a térség környezetét;
28. tudomásul veszi a Petíciós Bizottság elnöke és tagjai által Cipruson 2007 novemberében folytatott tényfeltáró látogatást; sürgeti az érintett feleket, hogy folytassák egy tárgyalásos megoldásra irányuló erőfeszítéseiket a petíció benyújtóinak kiemelt problémáit illetően, különös tekintettel Famagusta lezárt szakaszára, amelyet vissza kell szolgáltatni jogos tulajdonosainak és üdvözli a tényt, hogy új keretben, a tulajdonjogi probléma megoldására mindkét fél folyamatosan tárgyalásokat folytat; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az ENSZ Biztonsági Tanács 550 (1984) számú állásfoglalásának haladéktalan végrehajtása, amely kötelezettséget vállal aziránt, hogy Famagusta városát jogos lakosainak kell visszaadni;
29. megállapítja, hogy a Petíciós Bizottság egyre több petíciót és levelet kap a gyermekfelügyelet legérzékenyebb kérdéseit illetően, amely területen különösen nehéz az intézkedés, például a német Jugendamttal kapcsolatos petíciók esetében, továbbá mivel számos esetben a bíróságok is részesei az ügynek, valamint azért, mert az eltérő uniós országokból származó szülők eseteit kivéve az EU nem igazán rendelkezik hatáskörrel a beavatkozáshoz;
30. megállapítja, hogy 2007-ben a petíciók brit állampolgárságú benyújtói közül sokan, akiknek tulajdonát a brit vám- és jövedéki hatóságok elkobozták, még mindig nem jutottak jogorvoslathoz, jóllehet a Bizottság leállította az Egyesült Királyság ellen az áruk szabad mozgását lehetővé tevő, Szerződésben foglalt kötelezettségek elmulasztása miatt indított jogsértési eljárást; sürgeti a brit hatóságokat, hogy keressenek méltányos megoldást, ideértve az ajándékként történő kifizetéseket is a petíciók azon benyújtói számára, akik súlyos pénzügyi károkat szenvedtek, mielőtt a hatóságok felülvizsgálták gyakorlataikat, és a Bizottság szerint a vonatkozó irányelvek szerint kezdtek eljárni;
31. megállapítja továbbá annak tényét, hogy Görögországban a vámhatóságok továbbra is elkobozzák a külföldön élő és Görögországba külföldi rendszámtáblát viselő gépjárművel nyaralás céljából visszatérő görög állampolgárok gépjárműveit, akik közül sokakat igaztalanul vádolnak csempészéssel, ügyükben pedig nem folyik megfelelő eljárás, és amiről a bizottság előzetesen jelentést tett a Parlamentnek; sürgeti a görög hatóságokat, hogy adjanak ki egyértelmű utasításokat és iránymutatásokat a vámhatóságnak, amelyben teljes mértékben tiszteletben tartják az áruk és személyek EU-n belüli szabad mozgásának elvét, és biztosítsanak kártérítést a szóban forgó eljárás áldozataivá vált petíciók benyújtói számára;
32. helyteleníti annak tényét, hogy a leghosszabb ideje le nem zárt petíciók közül a „Lettori”-ügy – az olaszországi idegennyelvtanárok ügye – továbbra is megoldatlan, a Bíróság két határozata, valamint a Bizottság és a Petíciós Bizottság részéről a tanárok ügyére és panaszaira vonatkozóan nyújtott támogatás ellenére; sürgeti az olasz hatóságokat és az egyes érintett egyetemeket – ideértve többek között Genovát, Padovát és Nápolyt is –, hogy intézkedjenek annak érdekében, hogy méltányos megoldás születhessen e jogszerű követelések tekintetében;
33. megállapítja, hogy a Petíciós Bizottság által 2007-ben vizsgált petíciók között szerepelt – bár azt eredetileg 2006-ban terjesztették elő – az úgynevezett „egyetlen székhely”-ről szóló petíció, amelyet 1,25 millió uniós polgár támogatott, és amely arra hívott fel, hogy a Parlament egyetlen székhellyel rendelkezzen Brüsszelben; megállapítja, hogy 2007 októberében az elnök a petíciót visszautalta a bizottsághoz, amely ezt követően felkérte a Parlamentet, hogy ismertesse véleményét a kérdésben, figyelemmel arra, hogy az intézmény székhelyére vonatkozóan a Szerződés rendelkezései irányadók, valamint hogy az ügyben a tagállamok feladata dönteni;
34. úgy határoz, hogy a következő jogalkotási időszakra felülvizsgálja a Petíciós Bizottság valamennyi hivatalos uniós nyelvre lefordított elnevezését annak biztosítása érdekében, hogy az elnevezés érthető módon kifejezze a Bizottság jellegét, mivel láthatólag egyes nyelvek esetében ez jelenleg nem áll fenn, valamint hogy kihangsúlyozza a részvételi demokrácia elemét a petícióhoz való jogon belül; javaslata szerint a „Polgári Petíciók Bizottsága” kifejezés könnyebben érthető lenne;
35. aggasztja az egy tagállamon belül nem honosként élő vagy kisebbségi státusszal rendelkező európai polgárok által a választói névjegyzékbe való felvételt illetően tapasztalt problémákkal kapcsolatban beérkező petíciók száma, sürgeti valamennyi tagállamot, hogy szenteljen különös figyelmet az összes uniós polgár és jogosult uniós lakos rendelkezésére álló lehetőségeknek annak érdekében, hogy a következő európai választásokon sor kerülhessen teljes körű részvételük biztosítására;
36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, petíciós bizottságaiknak és ombudsmanjaiknak vagy hasonló illetékes szerveiknek
INDOKOLÁS
A Petíciós Bizottság munkájának és az általa számos európai polgárra kifejtett hatásnak 2007 során is komoly figyelmet szenteltek a sajtóban. Más bizottságokhoz képest, amelyek a Parlament jogalkotási tevékenységének – ami továbbra is az intézmény természetes prioritása marad – komoly felelősségét hordozzák, a Petíciós Bizottság mindenesetre igazolta, hogy szerepe és funkciója szintén elengedhetetlen, mivel képes megvizsgálni és jelentést tenni az európai jog tagállami értelmezéseiről.
Azáltal, hogy reagál az uniós polgárok jogos aggályaira, válaszaikat továbbítja a parlamenti bizottságokhoz és a Bizottsághoz, arra törekszik, hogy megoldást találjon a polgárok jogainak elfogadhatatlan megsértésével kapcsolatos esetekre, valamint kérdőre vonja a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat az uniós jogszabályok alkalmazásának módozataival kapcsolatban, a bizottság komoly és egyre növekvő felelősséggel bír. Emellett azáltal, hogy számos petíciót benyújtó személyt von be a bizottság tevékenységébe – a bizottsági üléseken 2007 során 159 petíciót benyújtó személy szólalt fel és vett részt tevékenyen, valamint több száz személlyel találkoztak saját régiójukban a 2007-ben lebonyolított hat tényfeltáró látogatás során –, a Parlament már igazolta, hogy képes proaktívan reagálni az európai választók problémáira.
Az elnökök értekezlete 2007 januárjában beleegyezett a bizottság létszámának 40 főre történő növelésébe (a bizottság 2005. évi éves jelentésében 50 főt kért, amiről 2006-ban szavaztak), és ez a 25-ről 40 főre történő növekedés több tagállam több képviselője előtt nyitotta meg a bizottság kapuit. Mindazonáltal a bizottságból számos fontos ország képviselői még mindig hiányoznak. Ez sok szempontból nem jelent ténylegesen kedvezőtlen hatást az uniós polgárokra nézve, mivel egy nemzeti választókerület megválasztott képviselője törvényesen megvédheti egy másik ország polgárának jogait az Európai Parlamenten belül. A problémák felismeréséhez azonban mind az egyes képviselők, mind pedig a képviselőcsoportok ébersége szükséges. Számos képviselő, aki egyébként nem tagja a bizottságnak, gyakran vesz részt a bizottság ülésein, amikor a saját választókerületükkel kapcsolatos kérdésekben ők is érintettek, noha valószínűleg nem férnek hozzá valamennyi háttéranyaghoz, illetve nem ismerik eléggé az eljárásokat, amelyeket – akárcsak más bizottságoknál – érteni kell ahhoz, hogy eredményesek lehessenek.
Az információhoz való hozzáférés tekintetében a 2007-es év valódi fordulópont volt. Ősszel valamennyi bizottsági tag és póttag, továbbá a képviselőcsoportok személyzetének rendelkezésére bocsátották az új ePetitions adatbázist és kezelési rendszert. Ez azonnali online hozzáférést biztosít (az intraneten keresztül) az egyes beérkezett petíciókkal kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz, továbbá más olyan kapcsolt információkhoz, amelyek fontosak a képviselők és asszisztenseik számára munkájuk előkészítése során. További fejlesztéseket is terveznek az internetes eszköz bővítésével együtt, noha a kiutalt költségvetési források hiánya miatt a polgároknak biztosított szóban forgó szolgáltatás elengedhetetlen fejlesztése lelassult.
A parlamenti weboldalon keresztül petícióikat elektronikus úton benyújtó személyek száma tovább nőtt 2007-ben. A beérkező petíciók 42%-át így kapták. Azonban ezek jelentős részét elfogadhatatlannak nyilvánították, túl sok közülük pedig igen rövid és pontatlan volt, ami csökkenti a bizottságok arra irányuló képességét, hogy tényleges jogorvoslattal vagy segítséggel szolgáljanak az érintett személy számára. A 2007-ben beérkezett 1506 petíció közül – ami ötven százalékkal több, mint 2006-ban – 34,9%-ot elfogadhatatlannak nyilvánítottak, és a petíciók benyújtóit ennek megfelelően tájékoztatták, gyakran levélben, amelyben felhívták figyelmüket a problémájuk kezelésére esetlegesen alkalmas nemzeti fórumokra. Az elfogadhatatlanná nyilvánítás legfőbb oka a hatáskör és az ezzel együtt járó szubszidiaritás kérdése volt.
Továbbra is tény, hogy a 2007-ben beérkezett petíciók hozzávetőlegesen kétharmadát a bizottság elfogadhatónak nyilvánította a Parlament eljárási szabályzatának 191. cikke értelmében, amely előírja a következőt: „Az Európai Unió polgárának, (vagy a tagállamok területén lakó ... személy) ... az Európai Unió tevékenységi körét és a petíciót benyújtó személyt közvetlenül érintő ügyben petíciót intézhet a Parlamenthez”. Ez a szabály az EU-Szerződés 194. cikkéből ered.
A táblázat ismerteti a következő országokkal kapcsolatos petíciók számát: (a nem említett országok esetében kevesebb mint 10 petíció érkezett)
|
Ország |
Beérkezett petíciók |
|
|
Spanyolország |
254 |
|
|
Németország |
212 |
|
|
Románia |
143 |
|
|
Olaszország |
126 |
|
|
Görögország |
92 |
|
|
Lengyelország |
91 |
|
|
Egyesült Királyság + Gibraltár |
81 |
|
|
Írország |
65 |
|
|
Franciaország |
58 |
|
|
Bulgária |
44 |
|
|
Portugália |
32 |
|
|
Ausztria |
24 |
|
|
Hollandia |
24 |
|
|
Malta |
24 |
|
|
Ciprus |
14 |
|
|
Lettország |
15 |
|
|
Magyarország |
14 |
|
|
Belgium |
14 |
|
|
Cseh Köztársaság |
11 |
|
|
Finnország |
11 |
|
Az Európai Unió egészével kapcsolatos petíciók száma 216.
A fenti táblázat hasznos, ugyanakkor félrevezető is kissé, figyelemmel a bizottsági vizsgálatokra, amelyek esetében a fő tevékenységi kört is számba kell venni.
A 2007-ben beérkező petíciók az alábbi tíz általános témát érintették elsősorban:
|
Környezetvédelem, víz stb. |
288 (ebből 104 Spanyolországból) |
|
|
Alapvető jogok |
226 |
|
|
Városfejlesztés |
131 |
|
|
Szociális ügyek és megkülönböztetés |
207 |
|
|
Belső piac és fogyasztóvédelem |
192 |
|
|
Egészségügy |
105 |
|
|
Igazságszolgáltatás |
99 |
|
|
Közlekedés és infrastruktúra |
88 |
|
|
Ingatlanok és visszaszolgáltatásuk |
72 |
|
|
Oktatás és kulturális kérdések |
103 |
|
E témák közül számos egymáshoz is kapcsolódik, például egyes közlekedési kérdéseknek környezetvédelmi vonatkozásuk is van. Mindezzel e jelentés összefüggésében azt kívánjuk szemléltetni, hogy milyen sokféle kérdéssel foglalkozik a bizottság, gyakran más illetékes parlamenti bizottságokkal együttműködésben.
A bizottság által 2007-ben végzett munkából a fenti statisztikákra figyelemmel az következik, hogy az európai polgárokat elsődlegesen a környezet és természetes életterük foglalkoztatja, valamint hogy egyre gyakrabban fordulnak az Európai Parlamenthez az olyan visszaélések elleni küzdelem egyik módjaként, amelyek szerintük veszélyeztetik életüket és vagyonukat.
Meg kell jegyezni, hogy az elfogadott uniós jogszabályok gyakran nem elég hathatósak a környezet megóvása tekintetében, és nem felelnek meg saját célkitűzéseiknek. Egy ilyen példa a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv, amely esetében egy alapvetően eljárási célú irányelv végül is nem fejt ki hatást a komoly infrastrukturális projektek megakadályozása szempontjából, ellentétben azzal, amit számos petíciót benyújtó személy és az európai polgárok elvárnak. Az élőhelyvédelmi irányelvet – amely a Natura 2000 területek kijelöléséért felelős a biológiai sokféleség megóvása érdekében a tagállamokban – gyakorta sértik meg állítólag kényszerítő gazdasági érdekekre hivatkozva.
A hulladéklerakókról szóló irányelvek olyannyira felhígultak, hogy az európai polgárok egyre inkább úgy érzik, hogy az általuk biztosított védelem teljességgel elégtelen, amikor a helyi hatóság úgy dönt, hogy az iskoláktól és házaktól 40 méterre új hulladéklerakót épít. Ennek a végeredménye természetesen számos igen frusztrált európai polgár, valamint egy leromlott környezet. Az Európai Parlamentnek társjogalkotójaként az ilyen kérdésekben fel kell ismernie, hogy kiterjedt jogalkotási felülvizsgálatra van szükség ahhoz, hogy az EU környezetvédelmi jogszabályai megfeleljenek az uniós választók elvárásainak, egyes esetekben pedig hogy megfeleljenek a hatályos jogszabályokban foglalt célkitűzéseknek.
Tény, hogy az Európai Bíróság úgy ítélkezett, hogy az uniós jogszabályok tartalmának összemérhetőnek kell lennie azok célkitűzéseivel; azonban a Bírósághoz vezető út túl hosszú és kanyargós a legtöbb európai polgár számára, és a petíciós folyamat – noha bizonyos mértékig eredményes – mégsem bír egy bíróság valódi hatáskörével, amikor a helyzet élessé válik. Ez a tagállamok számára jelent előnyt.
A polgárok alapvető jogai szintén a bizottság munkájának központi elemét képezik. Azonban – ismét a polgárok vélekedésével szemben – az EU beavatkozási hatáskörét például a polgárok tulajdonjogainak megvédésére (amit az emberi jogokról szóló európai egyezmény és így az EU-Szerződés 6. cikke, továbbá a Nizzai Szerződéstől fogva az Alapjogi Charta is elismer) az Európai Bizottság elutasítja, mivel következetesen nem hajlandó elismerni azt, hogy „a tagállamokban fennálló tulajdoni” rend (az EKSz. 295. cikke – amellyel a kollektív, illetve a magántulajdon között kívántak különbséget tenni) nem lehet hivatkozási alap arra, hogy elutasítsák egy EU-polgár jogát törvényesen szerzett magántulajdonához, amit a letelepedés szabadságáról szóló 44e. cikkben foglalt jog szerint is elismernek.
A bizottság és 2007. június 21-i állásfoglalásában pedig a Parlament úgy véli, hogy meg kell védenie az ilyen jogokat, amikor azokat ingatlanfejlesztők vagy mások veszélyeztetik.
A polgárok Alapjogi Chartában foglalt jogaival kapcsolatosan további kérdést vetettek fel igen sokan, akik szerint a német gyermekvédelmi hivatal, a Jugendamt, túl sok önkényes és megkülönböztető jellegű döntést hoz, számos esetben a gyermek hátrányára, a kétféle állampolgárságú szülők különválását vagy házasságuk felbontását követően, amikor az egyik fél Németországból származik és előnyösebb elbírálás alá esik, a másik fél pedig harmadik országból való, mint például Lengyelországból, Franciaországból vagy Belgiumból, és a jelek szerint ő az áldozat. Egy lengyel állampolgárságú petíciót benyújtó személytől tavaly még bocsánatot is kértek a német hatóságok, petíciójának kivizsgálását követően.
Mindenesetre a Berlinben 2007 márciusában folytatott megbeszélések és a német hatóságokkal ezt követően történt kapcsolattartás ellenére a bizottság még mindig nem alakíthat ki általános álláspontot. Minden egyes eset más, valamennyi komoly érzelmi telítettséggel bír, néhány ilyen esetet már a bíróság is megtárgyalt, míg mások függőben vannak. Az ilyen petíciók elfogadhatóságát gondosan értékelni kell, mivel a Szerződés értelmében az EU – és így a Petíciós Bizottság – nem avatkozhat tagállami hatáskörbe – ez esetben a németországi körzeti hatóságokhoz – tartozó ügyekbe. Az egyes meghallgatott esetek tárgya a nyelvi és/vagy állampolgársági alapú megkülönböztetés, amikor a szülőktől megtagadták a jogot, hogy a láthatás során saját nyelvükön beszéljenek a gyermekhez.
A bizottság szintén az európai polgárok jogaival összefüggésben megvitatta a lakosság több mint egynegyedét képező lettországi orosz ajkú kisebbség helyzetét. A beérkező petíciók alapján körvonalazódott, hogy jóllehet léteznek eljárások a teljes körű lett állampolgárság megszerzésére, számos polgár továbbra is megkülönböztető gyakorlatoktól szenved polgári jogaik és szabad mozgásuk tekintetében. A bizottság ülései során a petíciók benyújtóit és a lett hatóságokat is meghallgatta. Nem jutott még végleges álláspontra az ügyben, azonban ösztönözte a lett hatóságokat a honosítási program további fejlesztésére, valamint az olyan személyekkel szembeni megkülönböztetés felszámolására, akik gyakran második vagy harmadik generációs bevándorlók és eredetileg szovjet szülőktől származnak.
A bizottság tényfeltáró látogatásai, amelyeken két-három képviselő és a személyzet vett részt, igen értékesnek bizonyultak mind az intézmény (a profil és az adófizetők számára felmerülő alacsony költségek szempontjából), mind pedig a petíciók benyújtói számára, akik az ilyen látogatások kedvezményezettjei. Az egyes látogatások programjáról és céljairól előzetesen folytatnak megbeszélést és határoznak, és azonnal jelentést készítenek a küldöttség visszatérésekor, amelyet írásban terjesztenek elő a következő bizottsági ülésen, ahol megvitatják a látogatást, valamint megegyezésre jutnak az ajánlásokról és jóváhagyják azokat.
Ily módon ülésekre kerülhet sor a petíciók benyújtói, az illetékes hatóságok és az érintett régióból érkező egyéb érdekelt felek részvételével, a képviselők pedig sokkal jobban megérthetik a kérdéses problémát. Bíráló jellegű jelentések és ajánlások készültek Franciaországgal kapcsolatosan, ahol három új hidat készültek építeni a Loire felett Orléans közelében, jóllehet az védett terület; Lengyelországot illetően, mivel az előző kormány a Via Baltica autópálya egy részét a Rospuda-völgy érintetlen ősi erdőin keresztül tervezte megépíteni; Spanyolországgal kapcsolatban, a Földközi-tenger partmenti régióiban és a Madrid körül folyamatosan zajló nagyléptékű városfejlesztési programok miatt; Írországot illetően pedig azért, mivel nem tartják be a vízzel és a környezetvédelemmel kapcsolatos uniós irányelveket. (A szóban forgó jelentésekre történő hivatkozások az állásfoglalás-tervezethez mellékelve megtalálhatók.)
A további munkateherrel és az európai polgárok elvárásaival is megfelelően foglalkoznia kell a parlamenti hatóságoknak. A Parlamentnek továbbra is növelnie kell a hatékonyságot, amellyel a petíciókat kezelik, és csökkentenie kell a késedelmeket, amelyek okai az egyre növekvő számban benyújtott petíciók és az ezekkel foglalkozó egyre kevesebb számú alkalmazott. A polgárok többet várnak az intézménytől, az intézménynek pedig biztosítania kell a feladatainak ellátásához szükséges emberi és pénzügyi erőforrásokat. A néhány évvel ezelőtti helyzethez képest nyilvánvaló, hogy a petíciók titkárság által történő kezelésében, az eljárások átláthatóságában és a bizottsági tagok információhoz való hozzáférésében komoly előrelépés történt. Mindazonáltal bár a petíciókkal kapcsolatos hátralék két évvel ezelőtt gyakorlatilag felszívódott, a petíciók és a kapcsolódó levelek számának ezt követően történő növekedése, továbbá az ezzel foglalkozó alkalmazottak számának csökkenése elfogadhatatlan késedelmeket eredményez még azt megelőzően, hogy a petíciók benyújtóit egyáltalán tájékoztatnák petíciójuk elfogadhatóságáról. Emellett minél több időt töltenek a petíciók adminisztrálásával, annál kevesebb idő marad az egyes esetek kivizsgálására, és fennáll annak veszélye, hogy a bizottság túlzottan függővé válik az Európai Bizottság szolgálatainak tájékoztatásától, ami nem mindig teljesen semleges vagy teljes. Más bizottságoktól eltérően a Petíciós Bizottság titkársága a mindennapi munka szempontjából nagyobb hatást fejt ki, amely természetesen magában foglalja a petíciók benyújtóival történő rendszeres kapcsolattartást is. Ezért több támogatásra van szükségük a képviselőktől, ugyanúgy, ahogy a képviselőknek a tőlük származó legjobb tanácsra és támogatásra van szükségük.
A Petíciós Bizottság szorosan együttműködik a Bizottság szolgálataival, és értékeli a Bizottság számos illetékes tisztviselője által tanúsított építő együttműködést. Együttműködik az ombudsman hivatalával is, ami külön jelentés tárgyát képezi. Lehetőség szerint él a SOLVIT rendszer kínálta lehetőségekkel is annak érdekében, hogy gyors válaszokat találjon a belső piaci ágazattal kapcsolatos egyszerű kérdésekre. Rendszeresen, különféle szinteken együttműködik a tagállamokkal, ideértve a nemzeti vagy a regionális ombudsmanokat is. Mindezeken túl pedig együttműködik az európai polgárokkal, hogy jogos panaszaikra megoldást találjon és problémáikra reagáljon.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
1.9.2008 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
20 1 0 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Alessandro Battilocchio, Victor Boştinaru, Simon Busuttil, Michael Cashman, Proinsias De Rossa, Alexandra Dobolyi, Glyn Ford, Janelly Fourtou, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Cristina Gutiérrez-Cortines, David Hammerstein, Marian Harkin, Carlos José Iturgaiz Angulo, Lasse Lehtinen, Marcin Libicki, Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Mairead McGuinness, Willy Meyer Pleite, Gay Mitchell, Marie Panayotopoulos-Cassiotou |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Marie-Hélène Descamps, Roger Helmer, Margie Sudre |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
|
|||||