JELENTÉS a szabályozási ügynökségek intézményei szempontjainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról

INDOKOLÁS

MELLÉKLET – AZ EURÓPAI UNIÓ ÜGYNÖKSÉGEINEK FELSOROLÁSA ÉS AZ EP HATÁSKÖREINEK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA

VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről (16.7.2008)

VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről (16.7.2008)

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (23.7.2008)

VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (17.7.2008)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

17.9.2008 - (2008/2103(INI))

Alkotmányügyi Bizottság
Előadó: Georgios Papastamkos
A vélemény előadója(*):
Jutta Haug, Költségvetési Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

Eljárás : 2008/2103(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0354/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0354/2008

Viták :

Szavazatok :

PV 21/10/2008 - 8.19
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0495

INDOKOLÁS
MELLÉKLET – AZ EURÓPAI UNIÓ ÜGYNÖKSÉGEINEK FELSOROLÁSA ÉS AZ EP HATÁSKÖREINEK ÖSSZEFOGLALÓ TÁBLÁZATA
VÉLEMÉNY a Költségvetési Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Költségvetési Ellenőrző Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Bevezető megjegyzések

Az utóbbi időben megfigyelhető volt, hogy mind európai, mind nemzeti szinten jelentősen megnövekedett a szabályozási ügynökségek száma. A két referenciaszint között hasonlóságok és különbségek is vannak. Az ügynökségek szerkezeti és működési téren fennálló különbözősége súlyos kérdéseket vet fel a szabályozás paraméterei, a jó kormányzás és az intézmények közelítése tekintetében a centralizáció-decentralizáció vonatkozásában. Az egyik alapvető különbség a nemzeti és az európai szabályozási ügynökségek között a parlamenti legitimáció mértékében van: az előbbi esetben erősebb, az utóbbi esetben hiányos.

Az Európai Parlament már több ízben foglalkozott azokkal az intézményi és pénzügyi (lásd e tekintetben a költségvetési és a költségvetés-ellenőrzési bizottság mint társbizottságok véleményeit), valamint eljárási kérdésekkel, amelyeket az európai ügynökségek működése vet fel. Miután a Tanács nem volt hajlandó jogi erővel bíró aktus elfogadására, és elvetette az intézményközi megállapodás megkötésére irányuló javaslatot (lásd a Tanács hivatalban levő elnökének az Európai Parlament elnökéhez intézett 2007. június 22-i levelét), a Bizottság a kezdeményezési jogával éve helyettesítő javaslat előterjesztése mellett döntött. Konkrétan, úgy határozott, hogy visszavonja az intézményközi megállapodás tervezetét és helyette intézményközi munkacsoport felállítására tett javaslatot, amely meghatározná a szabályozási ügynökségek keretszabályozását, valamint az Európai Unió minden egyes szervének hatásköreit ezen ügynökségek vonatkozásában.

Az európai szabályozási ügynökségek csoportosítása

Az európai intézmények között nagyszámú decentralizált vagy viszonylag autonóm módon működő – „szabályozási ügynökségként meghatározott” – szerv található. A 29 európai ügynökség (a mellékletben megtalálható az európai szabályozási ügynökségek részletes felsorolása) első megközelítésben olyan „mikrointézmények”, amelyek valójában ennek ellenére nyilvánvalóan „makrohatást” gyakorolnak.

Az európai ügynökségek két csoportba sorolhatók: „szabályozási ügynökségek” és „végrehajtó ügynökségek”. Az előbbiek feladatának meghatározása külön-külön saját jogi alapjukban található meg, azaz saját ágazati szabályozási keretük van (meg kell jegyezni, hogy az EK-Szerződésen alapuló 23 ügynökség közül 12-nek a 308. cikk a jogi alapja). A végrehajtó ügynökségek sajátos feladatot hajtanak végre, amely legfőképpen a közösségi programok irányításához való hozzájárulást jelenti a 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendelet alapján, azaz közös jogi alappal rendelkeznek.

Szükségszerűen felmerül a két ügynökségcsoport tevékenysége és az általuk elért eredmények félidős felülvizsgálatának a kérdése. Valamely szabályozási ügynökség létrehozásának és működtetésének hasznosságát csakis esetről esetre lehet értékelni. Az ügynökségek hatásköreinek természete, emberierőforrás-igényeik, valamint döntéshozatali jogköreik behatárolása tekintetében el kell végezni – nevezetesen külső értékelés útján – a költség/haszon elemzést.

Az újabb ügynökségek létrehozására irányuló valamennyi elképzelés – ideértve a jelenleg függőben lévő két javaslatot is – azt feltételezi, hogy elkészüljön a létező ügynökségek pozitív, mérhető és átlátható értékelése a centralizált és decentralizált kormányzás szempontjából. Az újabb ügynökségek létrehozására valamennyi esetben csak a folyó finanszírozási időszak lezárása, azaz 2013 után kerülhet sor, figyelembe véve a 2009–2010-ben végrehajtandó horizontális értékelés eredményeit is.

Az európai szabályozási ügynökségek helye az európai intézmények között

Az európai szabályozási ügynökségek működése szorosan kötődik nem csak a több szintű európai kormányzáshoz, hanem a „Jobb jogalkotásért” európai stratégiához is.

Az Európai Unió szabályozási ügynökségei tekintetében a fogalmi megközelítést és a funkcionális kutatómunkát a sokféleség jellemzi. A szabályozási ügynökségek túlzott elszaporodása kétségkívül azzal a következménnyel járt, hogy túlzottan felerősödött az európai szabályozási tevékenység, elszakadtak egymástól és átláthatatlanabbá váltak az európai politikák, s általában véve nehezebbé vált a funkcionális összehangolás. Az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2008. március 11-i közleményében – „Európai ügynökségek – A további teendők” (COM(2008)135 végleges, Brüsszel) – a Bizottság maga is elismeri, hogy szükség van arra, hogy „tisztázzuk a szerepüket, illetve azokat kormányzó azon mechanizmusokat, amelyekkel biztosítható ezeknek a közszerveknek az elszámoltathatósága” (2. o.).

Felhív közös minimumszabályok és -elvek meghatározására a szabályozási ügynökségek felépítése, működése és ellenőrzése tekintetében, annak érdekében, hogy azok harmonikus módon beépíthessék működésükbe a Szerződések rendszeréből következő alapelveket.

A valóságban szerkezeti sokszínűséggel van dolgunk. Míg az igazgatótanácsot általában valamennyi tagállam legalább egy képviselője alkotja, az ügynökség ügyvezető igazgatóját az esetek többségében az igazgatótanács nevezi ki a Bizottság javaslata alapján, más esetekben pedig a Bizottság az igazgatótanács javaslata alapján, illetve a Tanács az igazgatótanács vagy a Bizottság által összeállított jelöltlista alapján. E tekintetben hasznos lenne közös intézményközi iránymutatást meghatározni, amely lehetővé tenné az Európai Unió szervezeteinek, hogy a rájuk ruházott feladatok és hatáskörök szigorú tiszteletben tartásával működjenek együtt.

Az is hasznos lenne, ha az európai szabályozási ügynökségek működésének harmonizálását célzó intézményi keret létrehozásán túl biztosítva lenne az is, hogy ezek az ügynökségek demokratikus módon működjenek. A Parlament ezért több ízben felkérte a Tanácsot arra, hogy konstruktív módon járuljon hozzá – az Európai Unió intézményi mechanizmusainak láncolatában fontos szerepet betöltő – európai szabályozási ügynökségekre vonatkozó közös koncepció és koherens politikai megközelítés kidolgozásához.

Az európai szabályozási ügynökségek sajátos jogi természete

A szabályozási ügynökségek jogi természetének sajátossága abban áll, hogy azok olyan hatáskörökkel rendelkeznek, amelyek nem csak a hivatali szervek által betöltött szabályozási szerepkörhöz állnak közel (nevezetesen harmadik felekre nézve kötelező jogi erejű határozatokat hozhatnak), hanem az igazságszolgáltatási szervek által betöltötthöz is, hiszen szankciókat szabhatnak ki. A valóságban különbségtétel történik a kötelező jogi erővel bíró határozatokat hozó ügynökségek, a technikai és/vagy tudományos hatáskörrel rendelkező és az operatív feladatokat ellátó ügynökségek között (COM(2008)135 végleges, 8. o.). Egyébiránt az ügynökségek szervezeti és/vagy pénzügyi rendjüket tekintve önállóak, tagjaik pedig gyakran személyi és/vagy funkcionális függetlenséget élveznek. A felsorolt tényezők folytán az ügynökségeket nem lehet a hagyományos jogi kategóriákba besorolni, noha mára az Európai Unió elismert paraintézményeivé váltak. Jelen esetben az európai szabályozási ügynökségek – különösen azok, amelyeket az EK-Szerződés szabályoz – „végrehajtó feladatot” látnak el. Pontosítani kell, hogy a „szabályozási” kifejezés nem jogosítja fel az ügynökségeket arra, hogy általános hatályú szabályozási intézkedéseket hozzanak, hanem csak arra, hogy az egyértelműen meghatározott közösségi jogszabályok alapján konkrét határozatokat hozzanak, ekképpen eleget téve az EK-Szerződés 7. cikkéből következő intézményi egyensúly elve követelményének. Köztudomású, hogy a Bíróság e tekintetben már ítélkezett (Meroni-doktrína, 98/80. sz. Romano-ügy). Ezenkívül a közösségi jogalkotó a Bizottság kezdeményezésére – élve az együttdöntés rendes jogalkotási eljárásával – mindig dönthet külön szabályozási ügynökség felállításáról, és egyedi szabályozási aktust adhat ki, amelyben szabályozza annak szervezeti rendjét, működését, valamint az érintett intézményekkel és szervekkel való kapcsolatait. A közösségi jogalkotó ugyanígy bármely időpontban dönthet egy konkrét ügynökség fenntartásáról vagy megszüntetéséről is.

Az átláthatóság és a demokratikus ellenőrzés kérdése

Mivel az európai szabályozási ügynökségek nagy részben decentralizált vagy független szervezetek, létrehozásuk és működésük során különösen nagy hangsúlyt kell fektetni az átláthatóságra és a demokratikus ellenőrzésre, mert e nélkül – a társadalmi tevékenység kulcsfontosságú területeinek szabályozását kizárólagosan végző vagy erre igényt formáló – szabályozási vagy végrehajtó szervezetek szaporodása az Európai Unió képviseleti intézményei értékének csökkenéséhez vezethet, kiszoríthatja őket, és a bürokrácia aránytalan növekedését okozhatja. A kérdéses ügynökségek felépítése és működése tekintetében javasolt – a lehetőségekhez mérten közös – megközelítés célja a bürokratikus nehézkesség csökkentése annak érdekében, hogy az ügynökségek korrekt és hatékony módon láthassák el szabályozási szerepkörüket, valamint lehetőség nyíljék ellenőrzésükre és a korunk által megkívánt ellenőrzési (auditálási) feladatok és elszámoltatás – bárha részleges – elvégzésére.

A szabályozási ügynökségek felépítése és tevékenysége felett gyakorolt parlamenti felügyelet szentesítése megfelel annak a klasszikus demokratikus alapelvnek, amely valamennyi végrehajtó hatalommal rendelkező szervezet esetében megköveteli a politikai elszámoltathatóság erősítését. Az a lehetőség, hogy az Európai Parlament politikai felelősségrevonással élhet a szóban forgó ügynökségekkel szemben, összefügg a képviseleti demokrácia azon központi elvével, amely szerint meg kell vizsgálni a végrehajtó hatalom által hozott döntések törvényességét és megalapozottságát. Az intézményközi megközelítésen alapuló közös keretben helyet kell kapnia az Európai Parlament és a szabályozási ügynökségek közötti intézményesített kapcsolattartásnak is, amely elsősorban az ügynökségek által az Európai Parlamentnek benyújtott éves jelentéseket, kinevezéskor az ügynökségek igazgatóinak az Európai Parlament illetékes bizottsága előtti megjelenését és végül a közösségi finanszírozású ügynökségek költségvetésének végrehajtásához adott európai parlamenti felmentést jelenti. A parlamenti felügyelet által érintett területeket egyértelműbben és hatékonyabban kell meghatározni. Például elképzelhető annak a kötelezettségnek az előírása, hogy az európai szabályozási ügynökségek éves jelentéseiről vitát kell szervezni az Európai Parlament plenáris ülése előtt, mely eljárással biztosítható a polgárok tájékoztatása.

Az intézményközi ellenőrzés közös kerete felé

Az előadójuk úgy véli, hogy a Bizottság javaslata az intézményközi párbeszéd „közös kerete felé vezető útról”, amelynek eredménye a „közös megközelítés” lenne, nem elégíti ki az intézményközi megállapodás megkötésére vonatkozó elvárásait. Ugyanígy, megítélése szerint a közös megközelítés csupán közbenső szakasz a kötelező jogi erővel bíró szöveg elfogadása felé vezető úton. Mindazonáltal megérti, hogy a Bizottság szeretne kivezető utat találni a hosszasan húzódó intézményközi tétlenkedésből. Az európai szabályozási ügynökségek keretszabályozásáról szóló bizottsági javaslat (COM(2008)0135 végleges) kétségkívül lehetne teljesebb is. Ugyanakkor a párbeszédhez konstruktív kiindulópontnak tekinthető. Az előadó egyébként úgy véli, hogy üdvözlendő annak az intézményközi munkacsoportnak a létrehozása, amely összeállítja majd a szabályozási ügynökségek tevékenységéből levonható tanulságok részletes közös mérlegét, valamint pontosabban meghatározza majd a többszintű európai kormányzásban elfoglalt helyüket. Ugyanígy, az előadójuk szerint az intézményközi összhang és megközelítés óhajtott „közös keretének” adandó elsőbbség a szabályozási ügynökségek hozzáadott értékének általában vett optimalizálását jelenti az európai kormányzás struktúráiban, feltételként szabva a megnövelt átláthatóságot, az érezhető demokratikus ellenőrzést és a nagyobb hatékonyságot.

(Forrás: Belső Politikák Főigazgatósága – jogalkotási koordináció és békéltető egység)

Szabályozási ügynökség	Elfogadás éve	Együttdöntés az alapításkor/ felülvizsgálatkor	Székhely	Illetékes szakbizottság	Az EP által kijelölt igazgatótanácsi tagok	Meghallgatás az ügyvezető igazgató kinevezése előtt
Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP)	1975	Nem/Nem	Thesszaloniki	EMPL*	-	Nem
Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND)	1975	Nem/Nem	Dublin	EMPL*	-	Nem
Európai Környezetvédelmi Ügynökség (AEE)	1990	Nem/Igen	Koppenhága	ENVI*	2	Nem
Európai Képzési Alapítvány (ETF)	1990	Nem/Igen (folyamatban)	Torinó	EMPL*	-	Nem
A Kábítószer és a Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA)	1993	Nem/Igen	Lisszabon	LIBE*	2	Igen
Európai Gyógyszerértékelő Ügynökség (EMEA)	1993	Nem/Igen	London	ENVI*	2	Igen
Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)	1993	Nem/Nem	Alicante	JURI*	-	Nem
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)	1994	Nem/Nem	Bilbao	EMPL*	-	Nem
Közösségi Növényfajta-hivatal (CPVO)	1994	Nem/Nem	Angers	AGRI*	-	Nem
Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (Cdt)	1994	Nem/Nem	Luxembourg	-	-	Nem

Európai Újjáépítési Ügynökség (EAR)	2000	Nem/Nem	Thesszaloniki	AFET	-	Nem
Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)	2002	Igen	Párma	ENVI*	A Parlamenttel konzultáltak a Tanács által kinevezett 14 személyről	Igen
Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA)	2002	Igen	Lisszabon	TRAN	-	Nem
Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)	2002	Igen	Köln	TRAN	-	Nem
Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)	2004	Igen	Héraklion	ITRE	-	Igen
Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)	2004	Igen	Stockholm	ENVI*	2	Igen
Európai Vasúti Ügynökség (ERA)	2004	Igen	Lille -Valenciennes	TRAN	-	Igen
Európai Globális Navigációs Műholdrendszer Ellenőrzési Hatósága (GSA)	2004	Nem/Nem	Brüsszel (ideiglenesen)	ITRE	-	Nem
Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (FRONTEX)	2004	Nem/Igen	Varsó	LIBE	-	Nem
Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA)	2005	Nem	Vigo	PECH	-	Nem
A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete	2006	Igen	Vilnius	FEMM	-	Igen
Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA)	2006	Igen	Helsinki	ENVI	2	Igen
Európai Alapjogi Ügynökség (FRA – korábbi EMCDDA helyett)	2007	Nem	Bécs	LIBE	-	Igen

Közös kül- és biztonságpolitikai ügynökségek (második pillér):

Decentralizált ügynökség	Elfogadás éve	Város	Illetékes bizottság
Az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézete (ISS)	2001	Párizs	AFET/SEDE
Az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC)	2002	Madrid	AFET/SEDE
Európai Védelmi Ügynökség (EDA)	2004	Brüsszel	AFET/SEDE

Rendőrségi és igazságügyi együttműködési ügynökségek a büntetőügyek terén (harmadik pillér):

Decentralizált ügynökség	Elfogadás éve	Város	Illetékes bizottság
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)	1992	Hága	LIBE*
Európai Rendőrakadémia (CEPOL)	2000	Bramshill	LIBE*
Az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust)	2002	Hága	LIBE*

* Illetékes bizottság az eljárási szabályzat VI. melléklete alapján.

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a szabályozási ügynökségek intézményi vonatkozásainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról
(2008/2103(INI))

A vélemény előadója(*): Jutta Haug

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Költségvetési Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

Bevezetés

1. üdvözli, hogy a Bizottság ösztönözni kívánja az uniós ügynökségekről és ezen ügynökségek európai kormányzásban betöltött szerepéről folytatott intézményközi párbeszédet; meggyőződése, hogy ideje dönteni arról, milyen irányba haladjon az európai kormányzás, és úgy véli, hogy az e célból szükséges konstruktív és eredménycentrikus vitának életképes keretet biztosíthat egy intézményközi munkacsoport; kiemeli, hogy megfelelő eredmények biztosítása érdekében ebben a munkacsoportban részt kell vennie az intézményi és a jogalkotási szféra összes jelentős szereplőjének csakúgy, mint a költségvetési hatóság képviselőinek;

2. üdvözli a bizottságnak a szabályozó ügynökségek átfogó horizontális értékelésének megindítására irányuló szándékát, ami megvizsgálná létrehozásuk valódi következményeit és az unión belüli működésüket; úgy véli, hogy e keretben koherens értékelési szabályokat kell alkotni;

3. emlékeztet arra, hogy az uniós ügynökségek egymást követő felállítására különleges igények kielégítése céljából, eseti alapon került sor, és hogy ennek megfelelően az ügynökségeket koordináció és közös keret nélkül hozták létre; megjegyzi ugyanakkor, hogy az elmúlt évek során kifejtett, az ügynökségekre alkalmazandó közös szabályok és elvek kialakítására irányuló erőfeszítések közül egyik sem volt igazán sikeres; sajnálkozását fejezi ki az elvesztegetett idő miatt, és felhívja a Tanácsot, hogy a többi intézményhez csatlakozva tegyen meg mindent annak érdekében, hogy fejlődést lehessen elérni ezen a területen;

4. kész megfontolni a tagállamoknak az európai szabályozási ügynökségek keretszabályozásáról szóló intézményközi megállapodás tervezetével kapcsolatos aggodalmát – melyet a Bizottság 2005-ben ismertetett, és amely horizontális keret kialakítását célozza az uniós decentralizált ügynökségek létrehozására, felépítésére, működésére, értékelésére és ellenőrzésére annak érdekében, hogy megfelelő eszközt hozzon létre, amely sikeresen alkalmazható valamennyi hasonló ügynökség esetében;

5. úgy gondolja ezért, hogy a Bizottság azon döntése, miszerint visszavonja ezt a tervezetet, pragmatikus lépés, amely egyúttal lehetőséget teremthet más megoldások keresésére, amelyek megtalálása igen sürgős; meggyőződése, hogy az átláthatóság kedvéért az ügynökségeket eltérő jellege ellenére szükség van egyfajta horizontális keret kialakítására;

6. el tudná képzelni az intézményközi megállapodástól eltérő eszközök kidolgozását is az európai intézmények szerepének jobb meghatározására, illetve új decentralizált ügynökségek felállításához vagy a meglévő ügynökségek kezeléséhez szükséges eljárások kialakítására;

7. ismételten hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy szisztematikusan, intézményközi szinten kell garantálni a 2006. május 17-i, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról szóló intézményközi megállapodás[1] 47. pontjában meghatározott eljárás alkalmazását, továbbá hangsúlyozza az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2007. július 13-i, a decentralizált ügynökségekről szóló közös állásfoglalása megfelelő nyomon követése biztosításának jelentőségét;

8. meggyőződése, hogy mindenképpen szükség van egy részletes eljárásra ezen előírás alkalmazásának vonatkozásában; úgy véli, hogy egy ilyen eljárás lehetőséget biztosíthat a megakasztott intézményközi megállapodástervezet néhány fontos elemének fenntartására, lehetőség szerint az ügynökségekre vonatkozó költségvetési keretrendelet bizonyos fokú kiigazításával;

9. ragaszkodik ahhoz, hogy a már létező ügynökségek tekintetében koordinált és összehangolt módon rendszeres értékelést kell végezni annak ellenőrzésére, hogy az ügynökség felállítása költséghatékonyabb megoldás-e annál, mintha az adott feladatokat a Bizottság szervei látnák el;

10. arra a következtetésre jut, hogy amennyiben az értékelés szerint nem garantált a decentralizált igazgatás költséghatékonysága és eredményessége, az Európai Uniónak nem szabad megriadnia a jelenlegi trend, azaz a bizottsági feladatok kiszervezése visszafordításától, és egyértelmű szabályokat kell felállítania a decentralizált ügynökségek mandátumának megszüntetéséről;

11. támogatja a Bizottság azon szándékát, miszerint nem tesz javaslatot újabb decentralizált ügynökségek létrehozására addig, amíg az értékelési munka le nem zárul, különös tekintettel arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álló tartalékok mellett egyelőre meglehetősen nehéz volna bármilyen új közösségi szerv finanszírozása jelentős újraprogramozás nélkül;

12. úgy gondolja, hogy költségvetési szempontból a jövőbeni uniós ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoport menetrendjében az alábbi témák kulcsfontosságúak:

Az „ügynökség” meghatározása

13. emlékeztet ebben a tekintetben az „ügynökség” 2007. március 7-i háromoldalú egyeztetésen meghatározott definíciójára, amikor is megállapodás született arról, hogy a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának alkalmazása céljából az „ügynökség” meghatározás attól függ, hogy az adott szervet az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó, az 1995/2006/EK, Euratom rendelet[2] (költségvetési rendelet) 185. cikke értelmében hozták-e létre;

14. hangsúlyozni kívánja, milyen nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy közös használatra egyértelmű és összehangolt általános terminológiát alakítsanak ki az ügynökségek tekintetében; emlékeztet arra, hogy a „szabályozási ügynökségek” a decentralizált ügynökségek csupán egy alcsoportját alkotják;

Új ügynökségek – a jogalkotási eljárások és a költségvetési előjogok közötti kapcsolat

15. úgy véli, fontos megvitatni ütemezési problémákat, valamint olyan jogi és eljárási kérdéseket is, amelyek akkor merülhetnek fel, ha a jogalkotó határozataival párhuzamosan nem születik időben megállapodás az új ügynökség finanszírozásáról a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának megfelelően; hasonlóan fontosnak véli bizonyos eljárási biztosítékok megfontolását, annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetési hatóságot teljes mértékben bevonják az összes költségvetési vonzatú kérdés megvitatásába, amilyen például az ügynökségek tevékenységi listáinak kiszélesítése;

16. emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2005-ben kérte, hogy végezzenek kötelező költség-haszon elemzést, mielőtt javaslatot tesznek egy új ügynökség létrehozására; ezen elemzésnek főként annak eldöntésére kellene összpontosítania, hogy „az ügynökség felállítása (beleértve az ellenőrzés és koordináció valószínű költségeit is) költséghatékonyabb megoldás-e annál, mintha az adott feladatokat a Bizottság szervei látnák el”, valamint olyan kérdésekre, mint az ügynökség mandátuma és munkamódszerei, vagy a Bizottságtól való függetlensége, ami a jogalkotó számára sokszor érdemi kérdés;

Jelenlegi ügynökségek – ellenőrzés

17. hangsúlyozza, hogy rendszeres és összehangolt értékelésre és ellenőrzésre van szükség – a dupla munka és az átfedések elkerülésével – az olyan, már létező decentralizált ügynökségek hozzáadott értékének felmérésére, amelyek már nem tartoznak a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 47. pontjának hatálya alá; úgy gondolja, hogy mindez követi a már korábban elvégzett munkát, amelynek eredményeképpen a 2007. április 18-i háromoldalú egyeztetésen közös nyilatkozat született a közösségi ügynökségekről, amely értelmében „különösen a költséghatékonyság tekintetében rendszeresen értékelni kell a meglévő közösségi ügynökségeket, és részletesen el kell magyarázni az értékelendő ügynökségek kiválasztása céljából alkalmazott kritériumokat”;

18. megjegyzi, hogy az elvégzett értékelésnek válaszolnia kell a költség-haszon tekintetében felmerülő néhány alapvető kérdésre, és hogy azt többek között az alábbi kritériumok alapján lehetne végrehajtani:

- Helytállóság: Mennyiben feleltek meg az ügynökség alapító rendeletében előirányzott célkitűzések a költségvetésben engedélyezett közkiadások szintjének?

- Eredményesség: Milyen hatással járt az ügynökség tevékenysége?

- Hatékonyság (költséghatékonyság): Mennyire gazdaságosan történt a különböző ráfordítások (input) kibocsátássá (output) és eredménnyé alakítása? Ésszerű költségek mellett érték-e el a (várt) hatást, különös tekintettel a felhasznált személyzetre és a belső szervezetre?

19. kiemeli, hogy az ügynökségek összesített költségvetési hatására tekintettel a Bizottságnak meggyőzően bizonyítania kell, hogy az ügynökségeken keresztül történő európai kormányzás jelenleg és a közeljövőben az uniós politikák végrehajtásának leginkább költséghatékony, eredményes és megfelelő módja;

Általános közös keret

20. ragaszkodik közös minimumszabályok kialakításának szükségességéhez, többek között a Bizottság ügynökségek vonatkozásában fennálló szerepéről és politikai felelősségéről, a fogadó országok által nyújtandó támogatásról, vagy az ügynökségek székhelyének időben történő és átlátható kiválasztásáról, amelyekre utalni lehetne az ügynökségek alapító rendeleteiben;

21. emlékeztet arra, hogy az ügynökségeknek tevékenységüket egyértelmű elszámoltathatósági keretben kell végezniük, összhangban a költségvetési rendelet rendelkezéseivel; rámutat az ügynökségeknek a mentesítési eljárással kapcsolatos kötelezettségeire;

22. nagy jelentőséget tulajdonít továbbá annak, hogy közös szabályokat hozzanak létre az ügynökségek költségvetésének bemutatására olyan költségvetési indikátorok átláthatóbbá és összehasonlíthatóvá tétele céljából, mint például az ügynökségek végrehajtási aránya, vagy bevételük és kiadásaik alkotóelemei; úgy véli, hogy az uniós költségvetésben az ügynökségeknek jutatott támogatás általános bemutatását esetlegesen hozzá kell igazítani az ügynökségek új generációjának feladataihoz és szerepeihez.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.7.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	36 0 0
A zárószavazáson jelen lévő képviselők	Laima Liucija Andrikienė, Richard James Ashworth, Reimer Böge, Simon Busuttil, Valdis Dombrovskis, James Elles, Hynek Fajmon, Salvador Garriga Polledo, Ingeborg Gräßle, Ville Itälä, Alain Lamassoure, Margaritis Schinas, László Surján, Herbert Bösch, Brigitte Douay, Vicente Miguel Garcés Ramón, Louis Grech, Catherine Guy-Quint, Jutta Haug, Vladimír Maňka, Cătălin-Ioan Nechifor, Gary Titley, Ralf Walter, Daniel Dăianu, Nathalie Griesbeck, Anne E. Jensen, Jan Mulder, Kyösti Virrankoski, Helga Trüpel, , José Albino Silva Peneda,,Esko Seppänen, Sergej Kozlík
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Michael Gahler, Juan Andrés Naranjo Escobar, Bárbara Dührkop Dührkop, Thijs Berman
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

[1] HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
[2] HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a szabályozási ügynökségek intézményes vonatkozásainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról
(2008/2103(INI))

A vélemény előadója: Edit Herczog

JAVASLATOK

A Költségvetési Ellenőrző Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. emlékeztet arra, hogy 2005-ben a Bizottság az európai szabályozási ügynökségek létrehozására, szerkezetére, működésére, értékelésére és ellenőrzésére irányuló horizontális keret kialakítását célzó intézményközi megállapodásra tett javaslatot;

2. megjegyzi, hogy a Parlament általános támogatása ellenére a Tanáccsal e megállapodástervezetről folytatott tárgyalások 2006 folyamán megrekedtek amiatt, hogy kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy jogilag megfelelő-e egy intézményközi megállapodás alkalmazása;

3. egyetért azzal, hogy az ügynökségek létrehozását nem kísérte az ügynökségeknek az EU betöltött szerepére vonatkozó átfogó elképzelés, valamint ennek hiánya megnehezítette az ügynökségek hatékony működését;

4. hangsúlyozza, hogy az ügynökségek fontos szerepet töltenek be az EU igazgatási keretében, és az EU intézményei közötti – jelenleg hiányzó – közös felfogás kialakítására szólít fel az ügynökségek szerepét és rendeltetését illetően;

5. tudomásul veszi az ügynökségek jövőbeli irányításával foglalkozó intézményközi munkacsoportra irányuló javaslatra vonatkozó határozat elfogadásáig a Bizottság azon szándékát, hogy:

· visszavonja az intézményközi megállapodásra irányuló javaslatát;

· 2009 végéig horizontálisan értékeli a szabályozó ügynökségeket, valamint mihamarabb beszámol a Parlamentnek és a Tanácsnak ennek eredményeiről;

· az értékelés befejezéséig nem tesz javaslatot újabb szabályozó ügynökségek létrehozására;

· felülvizsgálja az ügynökségekkel folytatott kapcsolatát szabályozó belső bizottsági rendszert, továbbá az ügynökségek hatásvizsgálatának módszertanát;

6. rámutat arra, hogy a bizottsági közleményben feltüntetett adatok szerint jelenleg 29, mintegy 3800 alkalmazottat foglalkoztató szabályozó ügynökség működik, amelyek együtt hozzávetőleg 1 100 millió euró éves költségvetéssel rendelkeznek, s ebből a Közösség hozzájárulása 559 millió euró;

7. hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési/mentesítési eljárásnak arányban kell állnia az ügynökségek átfogó költségvetésével; megjegyzi különösen, hogy az Európai Számvevőszék számára rendelkezésre álló források nem emelkedtek az ügynökségek számának az elmúlt években bekövetkező növekedésével arányosan;

8. megismétli az ügynökségek mentesítéséről szóló 2008. április 22-i állásfoglalások (7) bekezdésében megfogalmazott kívánalmat, miszerint az ügynökségek teljesítményét rendszeresen (és ad hoc jelleggel) ellenőrizze az Európai Számvevőszék vagy egyéb független könyvvizsgáló; úgy véli, hogy ennek nem szabadna csupán a pénzügyi irányítás és a közpénzek helyes felhasználásának hagyományos elemeire korlátozódnia, hanem az irányítás hatékonyságára és eredményességére is ki kellene terjednie, és az egyes ügynökségek pénzügyi irányítására vonatkozó minősítést is tartalmaznia kellene;

9. véleménye szerint valamennyi ügynökségnek a létszámtervvel együtt áttekintést kell adnia az állandó és ideiglenes alkalmazottak és a nemzeti szakértők számáról, továbbá a megelőző két évhez viszonyított változásokról;

10. felhívja a figyelmet az Európai Számvevőszéknek az ügynökségek hatékony és eredményes pénzgazdálkodásáról szóló 5/2008 sz. különjelentésére, különös tekintettel a teljesítményértékelő ellenőrzésekre;

11. felhívja a Bizottságot, hogy vonja össze a kisebb ügynökségek igazgatási feladatait a közbeszerzés hatályos szabályainak, a pénzügyi szabályzatnak és az eljárási szabályzatnak való kielégítő megfelelésükhöz szükséges kritikus tömeg elérése érdekében;

12. sürgeti a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg az ügynökségek költségvetési igényeit, tekintve, hogy az ügynökségek többsége nem használja fel a kért pénzügyi eszközöket;

13. kéri az illetékes bizottságot, hogy vegye figyelembe a Számvevőszék fent említett különjelentését a saját jelentése plenáris ülésen történő benyújtása előtt;

14. javasolja, hogy az ügynökségek jövőbeli irányításával foglalkozó, javasolt intézményközi munkacsoport többek között az alábbi témákat vitassa meg:

· az ügynökségek által alkalmazott egységes megközelítés szükségessége a kérdéses évben folytatott tevékenységük, valamint a költségvetés teljesítéséről és a pénzügyi gazdálkodásról szóló beszámolók és jelentések bemutatása tekintetében;

· valamennyi ügynökség igazgatója számára – szükség szerint fenntartásokat is tartalmazó – igazoló nyilatkozat készítésének és aláírásának egységes követelménye;

· valamennyi ügynökségre és kapcsolódó szervezetre alkalmazható harmonizált modellt, amely határozott különbséget tesz az alábbiak között:

- a szervezet működéséről, tevékenységéről és eredményeiről beszámoló, széles olvasóközönségnek szánt éves jelentés;

- pénzügyi kimutatás és a költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés;

- a Bizottság főigazgatói által készített tevékenységi jelentésekhez hasonló tevékenységi jelentés;

- a szervezet igazgatója által aláírt igazoló nyilatkozat bármely egyéb fenntartással vagy megjegyzéssel együtt, amelyekre az igazgató szükségesnek tartja felhívni a mentesítő hatóság figyelmét;

· azon elvek meghatározásának szükségessége, amelyek alapján megállapítható, hogy a díjak vagy befizetések képezzék-e – és ha igen, milyen mértékben – az ügynökségek finanszírozásának részét;

· a működő ügynökségek iránti igény folyamatos felülvizsgálatának szükségessége és olyan kritériumok meghatározása, amelyek alapján eldönthető, hogy egy szabályozó ügynökség megvalósította a célját és ezért megszüntethető.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a szabályozási ügynökségek intézményei szempontjainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról
(2008/2103(INI))

A vélemény előadója: Eoin Ryan

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. sajnálja, hogy az európai szabályozási ügynökségek működési keretéről szóló 2005. évi intézményközi megállapodás tervezete a Tanács szintjén megakadt; üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy újra kívánja indítani a vitát az ügynökségeknek az Európai Unió kormányzási struktúrájában betöltött szerepéről;

2. felhívja a figyelmet a szabályozási ügynökségek, mint a közösségi intézmények és a tagállamok jogi személyiséggel rendelkező, független és kiegészítő jellegű testületei által betöltött fontos szerepre az uniós feladatkör és az Unión belüli együttműködés keretében zajló projektek folyamatosságának biztosításában;

3. hangsúlyozza, hogy a szabályozási ügynökségeket egységes feltételrendszer alapján kell létrehozni, és felépítésüknek és működésüknek meg kell felelniük az intézményi egyensúly, a megfelelő irányítás és a helyes ügyvitel általános elveinek;

4. rámutat, hogy a szabályozási ügynökségeket jogalkotási aktuson keresztül kell létrehozni, és hogy létrehozásuknak a szükségesség, a hatékonyság és az arányosság elvei alapján indokoltnak kell lennie; rámutat arra is, hogy az olyan területeken, ahol az Európai Unió és a tagállamok osztoznak a hatáskörökben, a szubszidiaritás elve alapján is indokoltnak kell lennie;

5. úgy véli, hogy ahhoz, hogy a szabályozási ügynökségeknek legitim szerepük legyen az Európai Unióban, egy olyan közös keretrendszerhez kell igazodniuk, amely világos megbízást, valamint hatékony igazgatási és végrehajtási struktúrát jelöl ki; úgy véli, hogy a szabályozási ügynökségek által alkotott jogi aktusok hatályát az ügynökségeket létrehozó jogalap határozza meg, és ezeknek a jogi aktusoknak csak akkor lesz jogalkotó jellege, ha azokat az uniós intézmények a megfelelő jogalkotási eljárás keretében elfogadják;

6. megismétli a Bizottság aggályait, hogy egy közös keretrendszer és világosan meghatározott megbízás hiányában a szabályozási ügynökségek hatáskörükön kívüli területre tévedhetnek;

7. rámutat, hogy a megfelelő irányítás elve megköveteli a függetlenség, a demokratikus ellenőrzés, az átláthatóság és az érdekelteknek a szabályozási ügynökségek munkájába való bevonása maradéktalan biztosítását;

8. emlékeztet arra, hogy a szabályozási ügynökségek működési függetlenségének a következőkön kell alapulnia: az ott dolgozók szakértelme, munkájuk tárgyilagos és pártatlan volta, bármilyen külső befolyás vagy beleszólás tilalma, a pártosság és az összeférhetetlenség elkerülését szolgáló szigorú szabályok, a nagyfokú lojalitás és átláthatóság szükségessége, a vezetők rotációja és elbocsátásuk lehetősége, a szabályoknak az érdekeltekkel együttműködésben történő kialakítása, a jogellenes magatartás vagy egyéb közbeavatkozás üldözése, valamint más szükséges mechanizmusok megléte;

9. kijelenti, hogy a szabályozási ügynökségek demokratikus ellenőrzésének biztosításához hatékony gazdasági, politikai és civil ellenőrzésre van szükség;

10. megismétli, hogy valamennyi ügynökségnek demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie az EU intézményeivel szemben, hogy azokat a Meroni-ítéletettel összhangban kell létrehozni, és mindenkor az arányosság és – amennyiben közös hatáskörről van szó – a szubszidiaritás elveit tiszteletben tartva kell működniük;

11. igen fontosnak tartja, hogy az ügynökségek működése tekintetében a Parlament szerepe megerősödjön, így biztosítva a kinevezési és elbocsátási folyamatokban, valamint a megbízások teljesítése feletti rendszeres és átfogó ellenőrzésben való részvételét;

12. megkérdőjelezi a többletértéket nem kínáló szabályozási ügynökségek létrehozásának szükségességét olyan területeken, amelyek már nemzeti vagy független ügynökségek hatáskörébe tartoznak; úgy véli, hogy indokolt esetben az erőforrásokat inkább a nemzeti szervek megerősítésére kellene fordítani, továbbá konzultációt kell folytatni és ki kell cserélni a bevált gyakorlatokat a hálózati struktúrák vagy a közösségi fórumok keretében; rámutat arra, hogy az egymást fedő felelősségi és feladatkörök elkerülése érdekében az ügynökségek létrehozása előtt hatásvizsgálatot kell készíteni;

13. a szabályozási ügynökségek munkájának értékelésére szolgáló egyértelmű feltételrendszer kidolgozására szólít fel; úgy véli, hogy a költséghatékonysági elemzések hasznos eszközök az ügynökségek munkájának és eredményeinek felmérésekor;

14. azon a véleményen van, hogy a szabályozási ügynökségek átláthatóságát – különösen működésük, az információk nyilvánossága és hozzáférhetősége, valamint a fellépések tervezése és elszámoltathatósága tekintetében – biztosítani kell;

15. úgy véli, hogy a szabályozási ügynökségek tevékenységében való részvételt a formális konzultációs eljáráson és az érdekeltekkel folytatott párbeszéden keresztül kell biztosítani;

16. hiszi, hogy a helyes irányítás elvének érvényesülését a személyzeti kiválasztás, a költségvetés-készítés, a hatékony vezetés és a teljesítményértékelés közös módszerén keresztül kell biztosítani;

17. támogatja a Bizottság azon határozatát, hogy nem tesz javaslatot új szabályozási ügynökségek létrehozására, amíg az értékelés el nem készül 2009 végéig; támogatja azonban az energia és a távközlés területén felállítandó új szabályozási ügynökségek létrehozására irányuló javaslatot; rámutat, hogy ennek a két új ügynökségnek és a már meglévő ügynökségeknek meg kell felelniük a szabályozási ügynökségek feladatát, felépítését, megbízatását, elszámoltathatóságát, törvényességét és átláthatóságát szabályozó, még kidolgozásra váró átfogó keretnek; a meglévő ügynökségek értékelésére szólít fel, amint az átfogó keretről megállapodás születik; arra ösztönöz, hogy a meglévő szabályozási ügynökségek alapító okiratait módosítsák abban az értelemben, hogy megfeleljenek a közös átfogó keret előírásainak;

18. együttműködésre szólít fel az Európai Unión belül működő szabályozási ügynökségek között, valamint arra hív fel, hogy az ügynökségekről szóló éves horizontális jelentésben vegyék fontolóra a hasonló felelősségi körű ügynökségek konszolidációját, valamint azon ügynökségek megszüntetését, amelyek létezése már nem indokolt;

19. megismétli a Parlamentnek és a Bizottságnak a 2005. évi intézményközi megállapodás tervezetében megfogalmazott felhívását, nevezetesen hogy az alapjogi aktusba foglalják bele az ügynökségi székhelyre vonatkozó határozatot.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

az Alkotmányügyi Bizottság részére

a szabályozási ügynökségek intézményei szempontjainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról
(2008/2103(INI))

A vélemény előadója: Paul Rübig

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. általában véve üdvözli a szabályozási ügynökségek intézményi vonatkozásainak jövőbeli rendezésére irányuló stratégiáról szóló, „Európai ügynökségek – A további teendők” (COM(2008)0135) című bizottsági közleményt és annak az EU ügynökségeinek jövőjéről és az európai kormányzásban betöltött szerepükről szóló intézményközi párbeszéd újbóli megnyitására irányuló törekvését; úgy véli azonban, hogy ez a hozzájárulás bátortalan és a párbeszédből eredő egyértelmű és konkrét eredmények elérése tekintetében valószínűleg hatástalan is;

2. sajnálatát fejezi azzal kapcsolatban, hogy nem létezik az EU ügynökségeinek létrehozására irányuló általános stratégia, különösen az I. mellékletben szereplő, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság alá tartozó ügynökségek tekintetében; megjegyzi, hogy az új ügynökségeket eseti alapon hozzák létre, amely a szabályozó ügynökségek, végrehajtó ügynökségek és egyéb közösségi szervek átláthatatlan szövevényéhez vezet, ahol minden ilyen szerv egyedülálló létesítmény;

3. hangsúlyozza, hogy szükség van a 29 jelenlegi szabályozási ügynökség összehangolására, illetve egyértelmű stratégia kialakítására új ügynökségek vagy közösségi szervek tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az ügynökségek létrehozása, szerkezete, működése, értékelése és ellenőrzése tekintetében egyértelmű horizontális szabályok létrehozásáról szóló keretrendeletre vonatkozóan;

4. ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi új ügynökség vagy közösségi szerv létrehozása előtt a megfelelőség, költséghatékonyság és hatékonyság tekintetében végezzenek módszeres hatásvizsgálatot, és az új ügynökség vagy egyéb közösségi szerv létrehozásáról világosan és egyértelműen megállapítható, hogy hozzáadott érték keletkezik abból, ha a Bizottság konkrét feladatait ilyen új ügynökségekre vagy egyéb közösségi szervekre ruház;

5. javasolja valamennyi, az ügynökségekre és egyéb közösségi szervekre vonatkozó költségvetési tétel átszervezését az átláthatóság és ellenőrzés növelése érdekében; javasolja annak a lehetőségnek a megvizsgálását, hogy valamennyi kérdéses költségvetési tételt egy költségvetési cím alá csoportosítsanak;

6. felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2009 nyarának végéig nyújtsa be az ügynökségekről készített horizontális értékelésének eredményeit; felkéri a Bizottságot, hogy az eredmények összehasonlítása érdekében állapítson meg referenciaértékeket és határozzon meg egyértelmű szabályokat az ügynökségek mandátumának gyenge teljesítmény miatti visszavonására.

ANNEX

Szabályozási ügynökségek

ÜGYNÖKSÉG	SZÉKHELY	AZ ÜGYNÖKSÉG MANDÁTUMA	KÖLTSÉGVETÉS Forrás: COM(2007)300millió euróban	SZEMÉLYZET Forrás: COM(2007)300	FŐ TEVÉKENYSÉG	ÉRTÉKELÉS
ENISA Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség	Héraklion GR	14. 3. 2004 - 14. 3. 2009	2008 EKT: 8.1	2008: 44	- javítja az EU és a tagállamok abbéli képességét, hogy hálózati és információs biztonsági problémákkal foglalkozzanak és oldjanak meg	Visszatekintő értékelés: 2007Az értékelés fő felelőse a Bizottság
Európai Globális Navigációs Műholdrendszer Ellenőrzési Hatósága - GALILEO	döntés később	döntés később	2008 EKT: 10,5	2008: 50	a GALILEO koncessziós terv engedélyező hatósága - kifejleszti az európai globális navigációs műholdrendszert - biztosítja a biztonságot és a tanúsítványokat - igazgatja az EGNOS megállapodást	Az értékelés fő felelőse a Hatóság
EECMA Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság (megfontolás alatt)	döntés később	2009 – döntés később	döntés később	döntés később	EK javaslat: - javítja a szabályozás egységességét az EU-ban - erősíti a nemzeti szabályozó ügynökségek és a Bizottság közötti együttműködést - szakmai központot hoz létre a piacelemzéssel kapcsolatos szabályozói kérdésekhez és biztosítja a közösségi határokon átnyúló szolgáltatások nyújtását	döntés később
ACER Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (megfontolás alatt)	döntés később	2009 – döntés később	döntés később	döntés később	EK javaslat: - eseti alapon felülvizsgálja a nemzeti szabályozók által a határokon átnyúló kérdésekben hozott döntéseket és biztosítja a hálózat üzemeltetői közötti megfelelő együttműködést	döntés később

Végrehajtó ügynökségek

ÜGYNÖKSÉG	SZÉKHELY	AZ ÜGYNÖKSÉG MANDÁTUMA	KÖLTSÉGVETÉS Forrás: COM(2007)300millió euróban	SZEMÉLYZET Forrás: COM(2007)300	FŐ TEVÉKENYSÉG	ÉRTÉKELÉS
EACI Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal	Brüsszel BE	1. 1. 2003 - 31. 12. 2015	az általános költségvetésben: 9.9, a Marco Poloban: 0.8	a közösségi költségvetésben engedélyezett helyek száma: 36	- irányítja az „Intelligens energia Európának” (IEE) programot - irányítja az öko-innovációs kezdeményezést, illetve a vállalatok európai hálózatát (Enterprise Europe Network) és a Marco Polo programot	--
ERC Az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége	Brüsszel BE	1. 1. 2008 - 31. 12. 2017	2008: 19.9 2009: 35.6keretprogram összesen: 231,3	2008: 2202013: 389	- európai finanszírozó szerv a befektetőktől függő felderítő kutatás támogatására	--
REA Az Európai Bizottság Kutatási Végrehajtó Ügynöksége	Brüsszel BE	1. 1. 2008 - 31. 12. 2017	2008: 14.62009: 35.2keretprogram összesen: 251,8	2008: 2742013: 558	- irányítja a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó 7. keretprogram (FP7) jelentős részét	--

A Közösség egyéb szervei

ÜGYNÖKSÉG	SZÉKHELY	AZ ÜGYNÖKSÉG MANDÁTUMA	KÖLTSÉGVETÉSmillió euróban	SZEMÉLYZET Forrás: COM(2007)300	FŐ TEVÉKENYSÉG	ÉRTÉKELÉS

EIT Európai Innovációs és Technológiai Intézet	eldöntendő Ausztria, Magyarország és Lengyelország között	tervezett kezdet: 2008. második félév	Közösségi finanszírozás: 308.7	több tudományos és innovációs társulás (TIT) és 60 fős központi adminisztráció fogja alkotni	- gyorsítja a tudás átadását az innováció serkentése érdekében - ösztönzi a kutatásokhoz kapcsolódó tevékenységeket és kezdeményezéseket	--
KTK (JTI)Közös technológiai kezdeményezések - FCH - Tiszta Égbolt - IMI - ENIAC - ARTEMIS - GMES	KTK-tól függően	KTK-tól függően	KTK-tól függően	KTK-tól függően	- hosszú távú, magán- és közszféra közötti partnerségek - támogatja az európai ipar versenyképességének érdekeit szolgáló, illetve nagy társadalmi jelentőségű, nagyméretű, multinacionális kutatási tevékenységeket	--
ITER közös vállalkozás Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás	Barcelona ES	kezdet: 19. 4. 2007	9 653, Euratom hozzájárulás: 7 649	2008: 145 hely (60 állandó és 85 ideiglenes)	- projekteket támogat a tiszta és fenntartható fúziós energia fejlesztésének gyorsítása érdekében	--
SESAR közös vállalkozás Légiforgalmi irányítás	Brüsszel BE		EU hozzájárulása: 700	2008: 23 hely előirányozva	- kifejleszti a légiforgalmi irányítás rendszerének új generációját, amely a következő 30 évben képes világszerte biztosítani a légi forgalom biztonságát és folytonosságát.	--

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jean-Pierre Audy, Herbert Bösch, Paulo Casaca, Jorgo Chatzimarkakis, Antonio De Blasio, Esther De Lange, Petr Duchoň, James Elles, Szabolcs Fazakas, Christofer Fjellner, Ingeborg Gräßle, Ashley Mote, Bart Staes

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Edit Herczog, Pierre Pribetich, Paul Rübig, Margarita Starkevičiūtė, Petya Stavreva

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat