JELENTÉS a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a „Hatékonyabb jogalkotás 2006”-ról
17.9.2008 - (2008/2045(INI))
Jogi Bizottság
Előadó: Manuel Medina Ortega
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a „Hatékonyabb jogalkotás 2006”-ról
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2007. szeptember 4-i állásfoglalására a jogalkotás minőségének javításáról 2005-ben: a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazása – 13. jelentés (COM(2006)0289),[1]
– tekintettel Európai Unión belüli jobb szabályozásról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról szóló 2007. szeptember 4-i állásfoglalására[3],
– tekintettel a nem kötelező erejű jogi eszközök („soft law”) alkalmazásának jogi és szervezeti hatásairól szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására[4],
– tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a „Hatékonyabb jogalkotás 2006” (14. jelentés) című bizottsági jelentésre (COM(2007)0286),
– tekintettel „Az Európai Unión belüli jobb szabályozás második stratégiai felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2008)0032),
– tekintettel a „Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0033),
– tekintettel „Az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló 2008-as gyorsított eljárású intézkedések az Európai Unióban” című bizottsági közleményre (COM(2008)0141),
– tekintettel „Az adminisztratív terhek csökkentése az Európai Unióban – Jelentés a 2007-ben elért eredményekről és kitekintés 2008-ra ” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2008)0035),
– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0355/2008),
A. mivel az Európai Unió szabályozási környezetének az érthetőség és az eredményesség kritériumához kell igazodnia,
B. mivel a szabályozási eljárások fejlesztése elősegítheti az Unió céljainak elérését,
C. mivel a szubszidiaritás elve és az arányosság elve az elsődleges jog lényeges elvei, és azokon a területeken, ahol a Közösség nem rendelkezik kizárólagos jogalkotói hatáskörrel, ezen elveket feltétlenül tiszteletben kell tartani,
D. mivel a szubszidiaritás és az arányosság elvének helyes alkalmazása alapvető módon járul hozzá a közösségi jogszabályok tekintélyének és eredményességének megszilárdításához, valamint annak biztosításához, hogy a döntéseket a polgárokhoz közelebb lévő szinten hozzák meg, és ezáltal végeredményben az Unió közvélemény általi fokozottabb elfogadásának biztosításához, és mivel ezek az elvek nélkülözhetetlenek a közösségi fellépés megfelelőségének és alkalmazási körének legitimációjához, amennyiben lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy saját jogalkotói hatáskörüket gyakorolják a különböző kormányzási szintek közötti együttműködés szellemében, és ezáltal növelik a jogbiztonságot,
E. mivel a közösségi jogalkotásra jelenleg a szubszidiaritás és az arányosság elve vonatkozik, mely elvek szükségessé teszik a nemzeti jogalkotó, végrehajtó és igazságügyi hatóságokkal való koordináció eljárásainak létrehozását az Európai Unió fellépése szükségességének és jogszerűségének biztosítása érdekében,
F. mivel a Bizottság kiemel számos, az Unió szabályozásának fejlesztésében szerepet játszó jelentős tényezőt, mint például a hatásvizsgálatot, az adminisztrációs költségek csökkentését, valamint a hatályos előírások egyszerűsítését, fejlesztését és naprakésszé tételét,
G. mivel a Bizottság e tekintetben fontosnak tartja az ipar mindkét oldalával és a nemzeti jogalkotókkal folytatandó nyílt párbeszéd létrehozását,
H. mivel „Az elért eredményekről szóló első jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítésére vonatkozó stratégiáról” (című munkadokumentumában COM(2006) 690) a Bizottság mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést jelentett be 2006-ra, de valójában csak 36-ot nyújtottak be az Európai Parlamentnek, és 200 kodifikációs kezdeményezést jelentettek be 2007-re, de csak 21-et nyújtottak be a jogalkotónak,
I. mivel a „Második jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítését célzó stratégia eredményeiről” című fent említett munkadokumentumhoz (COM(2008)0033) csatolt folytatólagos egyszerűsítési programjában a Bizottság úgy véli, hogy egyes területeken (épületek energiahatékonysága, polgári repülés stb.) a hatályos jogszabályok felülvizsgálata és átdolgozása egyenértékű,
J. mivel a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy benyújt egy, az EU-ban a vállalkozásokat terhelő adminisztratív terhek 2012-re 25%-kal történő csökkentésére irányuló cselekvési programot, és mivel ennek érdekében számos, különböző jogalkotási ágazatokhoz kapcsolódó gyors intézkedést javasolt,
1. támogatja a Bizottság arra vonatkozó célját, hogy javítani kell a közösségi jogszabályok minőségét és csökkenteni kell a jogalkotási terheket, beleértve az olyan szükségtelen jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyek akadályozzák a növekedést és gátolják az innovációt; hangsúlyozza, hogy még nagyobb erőfeszítésekre van szükség számos területen annak biztosítására, hogy a belső piacra vonatkozó jogszabályokból a lehető legnagyobb gazdasági haszon származzék;
2. támogatja az elveken alapuló jogalkotást, valamint a mennyiség helyett a minőségre való összpontosítást; véleménye szerint a jobb szabályozásról szóló vita jó alkalmat teremt arra, hogy véleményezzék a jogalkotást mint egyértelműen meghatározott politikai célok elérésére irányuló folyamatot, azáltal, hogy a növekedést és a munkahelyteremtést elősegítővé teszik a közösségi jogalkotást és valamennyi érdekeltet elkötelezik a folyamat valamennyi szakasza mellett, az előkészítéstől a végrehajtásig, illetve bevonják őket azokba;
3. a jobb jogalkotásra való törekvések összefüggésében hangsúlyozza a szubszidiaritás elve és az arányosság elve jelentőségét a tagállamok és az érintettek szükségtelen bürokratikus terheinek csökkentése, valamint a mindkét elvnek megfelelően csak közösségi szinten meghozható intézkedések európai uniós polgárok körében történő fokozottabb elfogadottsága érdekében;
4. támogatja a Bizottság által a közösségi vívmányok egyszerűsítésének megvalósításáért tett erőfeszítéseket;
5. üdvözli a Bizottság – jogalkotási javaslatai kidolgozása során az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó – javított eljárásait, és tudomásul veszi az érdekeltek általában pozitív reakcióit, amelyeket a közreműködésük Bizottság általi ösztönzésének értékelése során adtak;
6. sajnálja, hogy az eljárásai javítása ellenére a Bizottság folytatja az egyszerűsítéshez és a „hatékonyabb jogalkotáshoz” kapcsolódó különálló dokumentumok készítését, amelyek egyszerűsítési kezdeményezések eltérő listáit tartalmazzák, ami megnehezíti, hogy átfogó kép alakuljon ki a stratégiáról; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni e dokumentumok elszaporodását; kéri a Bizottságot, hogy évente egyetlen dokumentumot készítsen; hangsúlyozza, hogy politikai értékeléseknek és jó együttműködésnek kell megvalósulnia európai uniós szinten, különösen a Parlament, a Tanács és a Bizottság erőfeszítései által;
7. úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatok a bizottsági javaslatok értékelésének fontos eszközei, ezért szorgalmazza a hatásvizsgálatok elvégzésének külső és független ellenőrzését;
8. úgy ítéli meg, hogy a konzultációk és a hatásvizsgálatok lényeges szerepet játszanak a jobb közösségi jogszabályok megalkotásában, és sem a bürokráciát nem szabad növelniük, sem bürokratikus akadályt nem szabad képezniük a Bizottság lépéseinek útjában, hanem inkább elő kellene segíteniük egy olyan szilárd jogszabályi keret kiépítését, amely a növekedés felé vezet az Európai Unióban;
9. hangsúlyozza az olyan költség–haszon elemzések szükségességét, amelyek tükrözik a szabályozási költségek struktúráját, amikor az irányelveket nemzeti jogszabályok által hajtják végre és megváltoztatják a szabályozási keretet, amelyen belül a társaságok és a magánszemélyek működnek; ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az ilyen költség–haszon elemzések nem helyettesítik az adott jogszabály előnyeit és hátrányait taglaló politikai vitát;
10. azon a véleményen van, hogy a jogszabályszövegek minőségének javítása érdekében mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak figyelembe kellene vennie a Bizottság és a saját hatásvizsgálatait a módosító javaslatok készítésekor;
11 továbbá úgy véli, hogy az objektív hatásvizsgálatoknak részben az érdekelt felekkel folytatott kellő időben történő és átfogó konzultációra is támaszkodniuk kell; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálataiba a költséghatékony és fenntartható megoldások alapjaként vonjon be elegendő számú forgatókönyvet és politikai lehetőséget (beleértve szükség esetén annak lehetőségét, hogy semmit ne tegyen);
12. reméli, hogy javítani fogja a minőséget, ha a hatásvizsgálatokba belefoglalják az adminisztratív költségek előrejelzését;
13. hangsúlyozza az Európai Unió szintjén a polgárok képviseleti szervei, mint például az Európai Parlament vagy a helyi és a szociális képviseleti szervek, mint például a Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság által elvégzett politikai értékelés jelentőségét;
14. kifejezi fenntartásait azzal kapcsolatban, hogy hasznos-e az önszabályozás és az együttszabályozás ösztönzése, melyek végül egy „jogalkotási önmegtartóztatáshoz” vezethetnek, ami kizárólag a lobbicsoportokat és a gazdasági élet nagy erejű szereplőit támogatja; ebből következően támogatja a Bizottság következtetését, mely szerint továbbra is a rendeletek jelentik az EU céljai elérésének, valamint a vállalkozások és a polgárok számára a jogbiztonság nyújtásának legegyszerűbb módját; felhívja a Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatban dolgozzon ki egy következetesebb megközelítést;
15. kiemeli, hogy a nem jogalkotási intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a hatalmi egyensúlyt és az egyes intézmények szerepét; szeretné, ha a Parlament tapasztalatokra építve bölcsen és koherensen járulna hozzá ezekhez az intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen innovatív intézkedésekhez politikai támogatás szükséges;
16. úgy véli, hogy a Szerződésekben megállapított feltételeknek megfelelően meg kell erősíteni az Európai Unió hivatalos szabályozói rendszerét, és hogy a „rövidítéseket” – még a nem kötelező informális előírások révén elért „rövidítéseket” is – el kell kerülni;
17. üdvözli, hogy a Bizottság intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy véget vessenek annak a késedelemnek, amely a kodifikáció alatt álló szövegeknek az EU új hivatalos nyelveire történő fordításában fennáll; sajnálja, hogy annak ellenére, hogy 2006-ra mintegy 50 kodifikációs kezdeményezést, 2007-re pedig mintegy 200 kodifikációs kezdeményezést jelentett be, a Bizottság csak 36, illetve 21 javaslatot nyújtott be a Parlamentnek;
18. ösztönzi a Bizottságot, hogy tartsa magát a közzétett kodifikációs és átdolgozási listákhoz azáltal, hogy lehetőség szerint az összes bejelentett kezdeményezést benyújtja a jogalkotónak, és megindokolja azon kezdeményezések hiányát, amelyeket kihagyott; hangsúlyozza, hogy a Parlament bizonyította jó szándékát az eljárási szabályzata 80. és 80a. cikkének átdolgozása révén, ami lehetővé teszi, hogy ezeket az egyszerűsítési kezdeményezéseket gyorsabban és egyszerűbben fogadják el;
19. arra is emlékezteti a Bizottságot, hogy a Parlament ésszerű határidőn belül fogadta el a kodifikációs és átdolgozási javaslatokat, és hogy, bár lehetnek hosszabb határidők egyéb egyszerűsítési kezdeményezéseket illetően, ez a helyzet abból adódik, hogy ezek a rendelkezések rendes jogalkotási javaslatok, amelyekre a rendes elfogadási eljárás és a szokásos határidők vonatkoznak;
20. megerősíti azt az óhaját, hogy a Bizottság fogadja el rendes jogalkotási technikaként az átdolgozást, akkor is, ha a hatályos jogszabály „felülvizsgálatát” javasolják, annak érdekében, hogy minden kezdeményezés esetében a szöveg átfogó képével rendelkezzenek, beleértve a külön módosításokat, világosan jelezve az új részeket és a változatlanul maradó részeket;
21. arra is kéri a Bizottságot, ne hagyja figyelmen kívül, hogy amennyiben nem lehetséges az átdolgozás, a rendes jogalkotási technikának elő kellene írnia a kérdéses jogi aktus egymást követő módosításainak legfeljebb hat hónapon belül történő egységes szerkezetbe foglalását; úgy véli, hogy a hatékonyabb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak[5] megfelelően külön szerkezeteket lehetne létrehozni a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy az egyszerűsítés előmozdítása érdekében az érdekelt felek megfelelő részvételét írják elő;
22. emlékeztet arra, hogy a nem kötelező erejű jog kétértelmű és nem hatékony eszközeinek negatív hatásai lehetnek az európai uniós jog fejlődésére és az intézmények közötti egyensúlyra, ezért ezen eszközöket csak nagyon óvatosan – amennyiben a Szerződések előírják és az elsődleges jog szerinti hatáskörmegosztással szigorú összhangban – szabad alkalmazni, és hogy minden esetben gondoskodni kell a jogbiztonságról;
23. üdvözli a Bizottság határozatát, mely szerint közvetlenül a nemzeti parlamenteknek nyújtja be az új javaslatait és konzultációs dokumentumait annak érdekében, hogy a véleményüket kérje a közösségi jogalkotási eljárás határozathozatalt megelőző szakaszában, megelőlegezve ezáltal a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit; határozottan kiáll ezen együttműködési forma fontossága mellett a közösségi jogszabályok, különösen a szubszidiaritás és az arányosság elve minőségének és alkalmazásának javítása érdekében;
24. úgy véli, hogy az átültetést komolyan és proaktív jelleggel kell ellenőrizni az eltérő értelmezések és a „gold plating”, vagyis túlszabályozás elkerülése végett; azt kívánja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az átültetésben a felügyeletet végzőkkel és szakértői csoportokkal együtt mind közösségi, mind nemzeti szinten, mivel a korai elemzés elejét veheti a késedelmeknek és a vállalkozásokra rótt szükségtelen terheknek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további intézkedéseket lehetne hozni a túlszabályozás megakadályozására, beleértve a polgárok számára a közvetlen cselekvés jogának bevezetését; nyomon követő hatásvizsgálatokra szólít fel annak elemzése végett, hogy a határozatokat valójában hogyan hajtják végre nemzeti és helyi szinten; támogatja a rendeletek egyre inkább megfelelő használatát; ismét javasolja, hogy a Parlament nemzeti partnereivel szoros együttműködésben hozzon létre megfelelő eljárást az átültetés nyomon követésére;
25. úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatok hatékonyságának javítása érdekében ki kell dolgozni a szubszidiaritás és az arányosság elve által meghatározott feltételek közös megközelítését; teljes mértékben támogatja a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy ezzel kapcsolatos szabványosított kérdéseket vesz fel a bizottsági javaslatokat kísérő indokolások elkészítése érdekében, a SEC(2007)0737 bizottsági munkadokumentum 3. mellékletében megállapítottaknak megfelelően;
26. üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette a társasági jogra, a számvitelre és a könyvvizsgálatra vonatkozó közösségi vívmányok felülvizsgálatát, és bízik abban, hogy a lehető leghamarabb konkrét javaslatok fognak rendelkezésre állni e tekintetben;
27. megerősíti, hogy csökkenteni kell a vállalkozásokat sújtó fölösleges adminisztratív terheket annak érdekében, hogy eleget tegyenek a mind az európai jogszabályok, mind az ezek alkalmazására szolgáló nemzeti rendelkezések által előírt tájékoztatási kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság azon célkitűzésének, hogy 2012-re az adminisztrációs terheket 25%-kal csökkentsék, nettó célkitűzésnek kell lennie, ami azt jelenti, hogy bizonyos területeken kitűzött csökkentések nem semmisíthetők meg máshol kiszabott új adminisztrációs terhek által; támogatja az információs és kommunikációs technológiák fokozott alkalmazását ezen a területen; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel és lehetőség szerint csökkentse azokat az általános adminisztratív terheket, amelyek valamennyi érdekelt felet terhelnek, még akkor is, ha nem vállalkozásokról van szó;
28. hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés elérésére irányuló további erőfeszítésekre a Bizottság polgárokkal való érintkezésében, például a közbeszerzés, a pénzügyi szolgáltatások, a kutatási programok, az állami segélyek szabályai és a közösségi finanszírozás megpályázása terén is szükség van.
29. emlékeztet a felülvizsgálati záradékok ésszerű használatának fontosságára a jogszabályok megfelelőségének biztosítása szempontjából;
30. megerősíti, hogy készen áll a Tanáccsal és a Bizottsággal való együttműködés fenntartására és fokozására annak érdekében, hogy megfeleljenek a polgárok és a vállalkozások részéről a közösségi jog egyszerűsítésére vonatkozó elvárásoknak, különösen az adminisztratív terhek csökkentésére irányuló gyors intézkedésekre vonatkozó javaslatokat illetően; hangsúlyozza, hogy a határozathozatali eljárások határidők csökkentését célzó egyszerűsítése folyamatának mindenképpen be kell tartania a Szerződésekben megállapított eljárások követelményeit;
31. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (17.7.2008)
a Jogi Bizottság részére
„Hatékonyabb Jogalkotás 2006” a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében
(2008/2045(INI))
A vélemény előadója: Dariusz Rosati
JAVASLATOK
A Gazdasági és Monetáris Bizottság felhívja a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. támogatja a Bizottság célkitűzését, miszerint javítani kell a közösségi jogalkotás minőségét és csökkenteni kell a jogalkotási terheket, beleértve az olyan felesleges jogszabályok hatályon kívül helyezését, amelyek csak akadályozzák a növekedést és gátolják az innovációt; hangsúlyozza, hogy még nagyobb erőfeszítésekre van szükség annak biztosítására, hogy a belső piaci jogszabályokból a lehető legnagyobb gazdasági haszon származzék;
2. támogatja az elveken alapuló jogalkotást, valamint a mennyiség helyett a minőség előtérbe helyezését; véleménye szerint a jobb szabályozásról szóló vita jó alkalmat teremt arra, hogy véleményezzék a jogalkotást mint egyértelműen meghatározott politikai célok elérésére irányuló folyamatot, azáltal, hogy a növekedést és a munkahelyteremtést elősegítővé teszik a közösségi jogalkotást és valamennyi érdekeltet elkötelezik a folyamat valamennyi szakasza mellett, az előkészítéstől a végrehajtásig, illetve bevonják őket azokba;
3. úgy ítéli meg, hogy a konzultációk és a hatástanulmányok lényeges szerepet játszanak a jobb közösségi jogszabálytervezetek megalkotásában, és nem egyszerűen újabb bürokratikus akadályt kellene képezniük a Bizottság lépéseinek útjában, hanem sokkal inkább elő kellene segíteniük egy olyan szilárd jogszabályi keret kiépítését, amely az Európai Unión belüli növekedés felé vezet;
4. hangsúlyozza az olyan költség–haszon-elemzések szükségességét, amelyek tükrözik a szabályozási költségek struktúráját, amikor az irányelveket nemzeti jogszabályok által hajtják végre és megváltoztatják azt a keretet, amelyen belül a társaságok és a magánszemélyek működnek; ugyanakkor tisztában van azzal, hogy az ilyen költség–haszon elemzések nem helyettesítik az adott jogszabály előnyeit és hátrányait taglaló politikai vitát;
5. úgy véli, hogy a jogszabályszövegek minőségének javítása érdekében a módosításra irányuló javaslatok készítésekor mind a Parlamentnek, mind pedig a Tanácsnak figyelembe kellene vennie a Bizottság és saját hatástanulmányát;
6. úgy véli, hogy az átültetést komolyan és proaktív jelleggel kell ellenőrizni az eltérő értelmezések és a „gold plating”, vagyis túlszabályozás elkerülése végett; azt kívánja, hogy a Bizottság játsszon aktív szerepet az átültetésben a felügyeletet végzőkkel és szakértői csoportokkal együtt mind közösségi, mind nemzeti szinten, mivel a korai elemzés elejét veheti a késedelmeknek és a vállalkozásokra rótt szükségtelen terheknek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen további intézkedéseket lehetne hozni az úgynevezett „túlszabályozás” megakadályozására, beleértve a polgárok számára a közvetlen cselekvés jogának bevezetését; nyomon követő hatásvizsgálatokra szólít fel annak elemzése végett, hogy a határozatokat valójában hogyan hajtják végre a tagállamokban és helyi szinten; támogatja a rendeletek egyre inkább megfelelő használatát; javasolja, hogy a Parlament nemzeti partnereivel szoros együttműködésben hozzon létre megfelelő eljárást az átültetés nyomon követésére;
7. ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a jogalkotással szembeni alternatívákat, amelyek javíthatják a belső piac működését és biztosíthatják a szabályozási és ellenőrzési konvergenciát, ide értve az önszabályozást és a nemzeti szabályok kölcsönös elismerését, a legjobb gyakorlatok végrehajtását és a tagállamok közötti információcserét;
8. kiemeli, hogy a nem jogalkotási intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk a hatalmi egyensúlyt és az egyes intézmények szerepét; szeretné, ha a Parlament tapasztalatokra építve bölcsen és koherensen járulna hozzá ezekhez az intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az ilyen innovatív intézkedésekhez politikai támogatás is szükséges;
9. felhívja a Bizottságot, hogy évente mutassa be az igazgatási teher 2012-ig való 25%-os csökkentésének megvalósításával kapcsolatos eredményeit és erre irányuló további tervezett erőfeszítéseit;
10. emlékeztet a felülvizsgálati záradékok ésszerű használatának fontosságára a jogszabályok megfelelőségének biztosítása szempontjából;
11. hangsúlyozza, hogy egyszerűsítésre irányuló további erőfeszítésekre a Bizottság polgárokkal való érintkezésében, például a közbeszerzés, a pénzügyi szolgáltatások, a kutatási programok, az állami segélyek szabályai és a közösségi finanszírozás megpályázása terén is szükség van.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
16.7.2008 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
21 0 12 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Slavi Binev, Sebastian Valentin Bodu, Sharon Bowles, David Casa, Manuel António dos Santos, Elisa Ferreira, Jean-Paul Gauzès, Donata Gottardi, Benoît Hamon, Gunnar Hökmark, Sophia in ‘t Veld, Othmar Karas, Wolf Klinz, Guntars Krasts, Andrea Losco, Astrid Lulling, Gay Mitchell, Joseph Muscat, John Purvis, Heide Rühle, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Salvador Domingo Sanz Palacio, Ivo Strejček, Ieke van den Burg, Cornelis Visser, Sahra Wagenknecht |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Dragoş Florin David, Harald Ettl, Werner Langen, Thomas Mann, Gianni Pittella, Bilyana Ilieva Raeva |
|||||
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
9.9.2008 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
25 0 0 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Marek Aleksander Czarnecki, Bert Doorn, Monica Frassoni, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Othmar Karas, Piia-Noora Kauppi, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio Masip Hidalgo, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Hartmut Nassauer, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Daniel Strož, Rainer Wieland, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Sharon Bowles, Vicente Miguel Garcés Ramón, Jean-Paul Gauzès, Georgios Papastamkos, Gabriele Stauner, József Szájer, Jacques Toubon, Ieke van den Burg |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Renate Weber |
|||||