Eljárás : 2008/2124(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0451/2008

Előterjesztett szövegek :

A6-0451/2008

Viták :

PV 18/12/2008 - 3
CRE 18/12/2008 - 3

Szavazatok :

PV 18/12/2008 - 6.21
CRE 18/12/2008 - 6.21
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2008)0636

JELENTÉS     
PDF 130kWORD 85k
19.11.2008
PE 412.249v02-00 A6-0451/2008

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai közokiratról

(2008/2124(INI))

Jogi Bizottság

Előadó: Manuel Medina Ortega

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 39. cikke)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY MELLÉKLETE: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az európai közokiratról

(2008/2124(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 192. cikkének második bekezdésére,

–   tekintettel a Bizottság 2005. május 10-i közleményére a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, melynek címe „A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre. Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért” (COM(2005)0184),

–   tekintettel a Jogi Bizottság által végzett, a közokiratokra vonatkozó összehasonlító tanulmányra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 39. és 45. cikkére,

–   tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6–0451/2008),

A.  mivel a fent említett, a hágai programról szóló közleményben a Bizottság prioritásként említette egy tényleges európai polgári jogi térség biztosítását, többek között a bírósági határozatok elismerését és végrehajtását illetően; mivel a nevezett program az Európai Unión belüli kölcsönös bizalom megerősítése érdekében alapvető prioritásként tartalmazza, hogy az elkövetkező években folytatni kell a kölcsönös elismerés elvének életbe léptetését, mert ez a polgárok jogainak védelmét szolgáló konkrét eszköz, és e jogok érvényesítését Európa határain kívül is garantálja,

B.   mivel a Hágai Program előírja, hogy a kölcsönös elismerésre irányuló program végrehajtásának folytatása alapvető prioritás, és hogy e végrehajtást 2011-ig be kell fejezni,

C.  mivel a polgárok szabad mozgása az Európai Unióban folyamatosan nő; mivel ebből következően a két vagy több tagállamot egyaránt érintő jogi helyzetek száma is gyarapszik,

D.  mivel a Bizottság a Hágai Programról szóló, fent említett közleményében elismerte, hogy a polgári jog terén alapvető mozzanatként kezelendő a közokiratok elismerése; mivel ezen a jogcímen szükséges és sürgős feladat a közokiratok elismerésének és végrehajtásának elősegítése, amint azt az Unibank határozat(1) kimondja,

E.   mivel az e téren hatályos közösségi jogszabályozás szektoriális, nem egyöntetű megközelítése nem kielégítő(2),

F.   mivel az európai polgárok családi kötelékeit és örökösödési jogait a határokon kívül is meg kell védeni,

G. mivel a vállalatoknak egyre több létesítményük van külföldön, valamint a közösségen belüli tevékenységek megélénkülése következtében egyre nagyobb az ilyen vállalatok létrehozására és működésére vonatkozó közokiratok forgalma is,

H.  mivel az Unió számára döntő fontosságú egy világos és teljes jogi keret bevezetése, amely a jogi helyzetek, valamint a közhatóságok megbízottjai által létrehozott ügyletek biztonságát és kiszámíthatóságát garantálja a polgárok és a gazdasági szereplők számára egyaránt,

I.    mivel egy igazi európai jogi térség létrehozásának alapja egyrészt – a jogviták tekintetében – valamely joghatóság vagy közigazgatási hatóság által hozott határozatoknak a többi tagállamban való elismerése, és másrészt – a jogvitákon kívül eső ügyekben – valamely joghatóság vagy a közokiratok hitelesítési eljárására felhatalmazott közigazgatási tisztviselő által kézhez kapott közokiratok határokon túli elismerése,

J.   mivel a bírósági határozatok kölcsönös elismerése terén meglévő rendeletek alkalmazandók a közokiratokra, amennyiben azokat állami hatóságok bocsátották ki,

K.  mivel a közokirat legfőbb jellegzetessége, hogy bizonyító ereje nagyobb, mint a teljes bizonyító erejű magánokiraté, és mivel a tagállamokban a közokiratokat éppen azért ruházzák fel rendszeresen ezzel – a bíróra nézve kötelező – bizonyító erővel, hogy ezáltal biztosítsák a jogi ügyletek keretében egy erre felhatalmazott közalkalmazott vagy közhatóság által kiállított közokirat megbízhatóságát(3),

L.   mivel egy közokirat bizonyító erejének elengedhetetlen előfeltétele a hitelességének elismerése, vagyis ebben az értelemben az, hogy közokirat kiállítására felhatalmazással rendelkező közalkalmazott vagy közhatóság bocsátotta ki; mivel a kölcsönös bizalom a tagállamok jogszolgáltatásában indokolttá teszi, hogy a hitelesség igazolásával kapcsolatos eljárásokat a jövőben csak akkor alkalmazzák, ha a hitelességük tekintetében komoly kétségek támadnak,

M.  mivel a kibocsátott okirat felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállam jogszabályozásának tiszteletben tartása ugyanakkor feltételezi annak bizonyosságát, hogy a bizonyító erő elismerése nem jelenti egyúttal azt, hogy a külföldi közokirat a kibocsátott okirat felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban való elismerése folytán magasabb bizonyító erővel bírna, mint ezen tagállam saját nemzeti közokiratai; mivel a rendelet hatályának ki kellene terjednie a polgári és a kereskedelmi jog lényegi részére, bizonyos, jól meghatározott esetek kivételével,

N. mivel az ingatlantulajdon állami nyilvántartási rendszereinek felépítése és szervezeti rendje a tagállamokban különböző, és eltérések vannak az ezeknek tulajdonított közjogi hitelesség természetét és mértékét illetően is, ezért az ingatlanok tulajdonjogának átruházását ki kell zárni egy jövőbeli közösségi jogi eszköz hatálya alól, tekintettel arra, hogy szoros összefüggés áll fenn egyfelől egy közokirat kiállításának módja, másfelől pedig az állami nyilvántartásba történő bejegyzés között,

O.  mivel a bírósági határozatoknak az Európai Unió egészében történő elismerése terén egy ilyen kizárás egyet jelent azzal, hogy kizárólagos jogosultsággal ruházzák fel egyfelől az ingatlan helyszíne szerint illetékes bíróságokat az ingatlanra vonatkozó dologi jogokkal kapcsolatos keresetek tekintetében, másfelől pedig az állami nyilvántartás kötelező vezetése szerint illetékes bíróságokat az állami nyilvántartásokba történő bejegyzés érvényessége tekintetében(4),

P.  mivel a közokirat fogalma nem létezik egyes tagállamok jogi rendszerében, különösen Anglia és Wales, valamint az északi országok jogszabályozásában; mivel Angliában és Wales-ben egyes ügyvédek ugyan közjegyzői minőségben járhatnak el, és léteznek főfoglalkozású közjegyzők is, ezek a jogászok azonban nem bocsáthatnak ki közokiratot, hanem feladatuk kizárólag az aláírások hitelesítéséből áll, ezért a közokiratokra vonatkozó bármely európai jogszabályozás elfogadásakor gondoskodni kell arról, hogy ebben a tekintetben semmilyen zavar ne keletkezhessen; mivel másfelől minden óvintézkedést meg kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy azokban az országokban, amelyeknek állampolgárai nem jogosultak közokiratok kibocsáttatására, a máshol kibocsátott közokiratokat ne használhassák fel ezen ország hatályos (például az igazolási eljárásra vonatkozó) előírásainak megkerülésére; mivel a fentieken túlmenően meg kell erősíteni azon tagállamok jogászainak felkészültségét, amelyekben a közokirat fogalma nem létezik, ezért a Bizottságnak megfelelő tájékoztatási kampányt kell indítania, és minden erőfeszítést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a közösségi joggal foglalkozó szakemberek megismerjék a közösségi jog keretein belül működő köztisztviselők által végzett munkát és azokat a potenciális előnyöket, amelyeket – különösen a jogbiztonság tekintetében – a közokiratok alkalmazása jelent az ügyfelek számára azokban az ügyletekben, amelyek megkötését az ezen jogi eszközt használó országokban javasolják; mivel a fentiek nyomatékosítják a Parlament Jogi Bizottsága által már sokszor kifejezésre juttatott igényt, amely szerint szükség van a gyakorlati jogalkalmazók transzeurópai hálózatára, tájékoztatási kampányra és közös továbbképzésre, és ennek előmozdítására ezúton is felhívja a Bizottságot,

Q.  mivel a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó más közösségi jogi eszközökre vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is, ami a tagállamok hatásköre;

1. úgy véli, hogy a Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék; úgy véli, hogy egy közokirat elismerése a felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokolható kételyek vetődtek fel, vagy ha az elismerés ellentétes ezen tagállam közrendjével;

2. kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 65. cikkének a) pontja, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése alapján terjesszen a Parlament elé jogalkotási javaslatot, amelynek célja a közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetése;

3. hangsúlyozza, hogy a közokirat elismerése nem járhat azzal a következménnyel, hogy egy külföldi közokirat nagyobb jogi hatállyal bírjon, mint amekkorával egy annak megfelelő nemzeti közokirat rendelkezne;

4. kéri, hogy a kért rendeletet alkalmazzák valamennyi polgári jogi és kereskedelmi közokiratra, kivéve az ingatlanügyleteket, amelyeket állami nyilvántartásba kell vagy lehet bejegyezni vagy abban széljegyzettel ellátni;

5. pontosítja, hogy a kért rendelet nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is;

6. megállapítja, hogy az említett keretek között ezen állásfoglalás tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint a polgárok alapvető jogait;

7. tekintetbe veszi, hogy a kért javaslatnak nem lesznek pénzügyi vonatkozásai;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

A Bíróság 1999. június 17-én, a C-260/97. sz. ügyben hozott ítélete (EBHT 3715. o.).

(2)

A Tanács 44/2001/EK rendelete (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.) a Tanács 2201/2003/EK rendelete (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.) a Tanács 805/2004/EK rendelete (HL 143., 2004.4.30., 15. o.).

(3)

La Pergola főügyész-helyettes 1999. február 2-i következtetései a fent említett Unibank ügyben, 7. pont.

(4)

Lásd a 44/2001/EK rendelet 22. cikkének (1) és (3) bekezdését.


AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY MELLÉKLETE: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1.   A Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék.

2.   Egy közokirat elismerése a felhasználásának helyszínéül szolgáló tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokolható kételyek vetődtek fel, vagy ha az elismerés ellentétes ezen tagállam közrendjével.

3.   A Parlament kéri a Bizottságot, hogy az EK-Szerződés 65. cikkének a) pontja, valamint 67. cikke (5) bekezdésének második francia bekezdése alapján terjesszen a Parlament elé jogalkotási javaslatot, amelynek célja a közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetése.

4    A jogalkotási javaslat tárgyát képező jogszabályt valamennyi polgári jogi és kereskedelmi közokiratra alkalmazni kell, kivéve az ingatlanügyleteket, amelyeket állami nyilvántartásba kell vagy lehet bejegyezni vagy abban széljegyzettel ellátni. Nem alkalmazható sem a közokirat tárgya tekintetében alkalmazandó jogra vonatkozó kérdésekre, sem pedig a hatóságok és a köztisztviselők hatáskörére, szervezetére és felépítésére vonatkozó kérdésekre, ideértve a hitelesítést is.


INDOKOLÁS

I. Összefüggések

Európa egyre bővül, és az európaiak mind nagyobb mozgékonyságra kapnak ösztönzést e folyamatosan táguló külső határokkal rendelkező térségben. A polgárok szabad mozgását az Unióban azonban gátolja a közokiratok forgalmának nehézkessége.

A közokirat a legtöbb tagállamban létező jogi eszköz. A kontinentális Európában fekvő tagállamok polgári jogi rendszere két oszlopon nyugszik. Az állam az angolszász és a skandináv országokkal ellentétben nem csupán utólag avatkozik be a bírósági határozatok tekintetében („igazságszolgáltatás jogviták révén”). Az állam ugyanis a jelentős személyes vagy örökösödési következményekkel járó jogi aktusokat a jogszerűségre irányuló kötelező, megelőző jellegű ellenőrzés alá veti, a jogi aktusnak egy köztisztviselő vagy egy közhatóság által történő hitelesítése által („megelőző igazságszolgáltatás”; „peren kívüli igazságszolgáltatás”)..A megelőző igazságszolgáltatás így önálló megoldásként egészíti ki a peres eljárással történő igazságszolgáltatást. A közokirat rendeltetése a jogi aktus tárgyában keletkező későbbi jogvitáknak már a gyökerüknél történő megelőzése, ugyanakkor per esetén a közokirat – kényszerítő bizonyító erejénél fogva – egyúttal megkönnyíti a bíró számára az ítélethozatalt.

A más tagállamokban kibocsátott közokiratok elismerése terén jelenleg rendkívül eltérő a gyakorlat az Unióban. Az a polgár, akinek közokirat van a birtokában, és azt kívánja, hogy ezt a közokiratot a kibocsátó tagállamtól eltérő másik tagállam elismerje, többféle helyzetbe kerülhet: megkapja az 1961. október 5-i hágai megállapodás által előírt felülbélyegzést, vagy kétoldalú megállapodások alapján felmentést kaphat a felülbélyegzés alól.

Ami a közokiratnak a fogadó országtól eltérő országban való bizonyító erejét és végrehajtását illeti, bizonyos államokban egy külföldi jogi aktus csak azzal a feltétellel hajtandó végre, hogy azt egy nemzeti bíróság jogerősnek nyilvánította, miután ellenőrizte a külföldi hatóság jogkörét, az alkalmazandó jogot és azt, hogy a határozat megfelel-e az alapvető nemzetközi közrendi és eljárási szabályoknak.

Végezetül: igaz ugyan, hogy léteznek bizonyos közösségi eszközök ("Brüsszel-I","Brüsszel-IIa", az európai végrehajtásra vonatkozó rendelet), illetve ilyen eszközök jelenleg kidolgozás alatt állnak (munkálatok folynak az élelmiszerekre vonatkozó kötelezettségek tekintetében, az örökösödési ügyekre vonatkozóan és a házasságkötési rendszerekről) ), mégis elmondható, hogy mindez csupán alig kielégítő, szektoriális megközelítést takar. Ezen kívül, a közösségi rendeletek által eddig bevezetett eljárások sem egyformák. Az összehangolás hiánya azonban hátrányos következményekkel jár az európai polgárokra és vállalatokra nézve, mert nehéz egyértelműen azonosítani, hogy egy közokirat melyik eljárás alá esik, ezért nem lehet tudni, milyen eszközöket kell alkalmazni a közokiratnak külföldön történő végrehajtása érdekében.

Az egységesség hiányának tényleges következménye az, hogy a közokiratok forgalma jelenleg nehézkes és korlátozott, a közokiratok száma és típusai tekintetében egyaránt. A polgárok és a gazdasági élet szereplői azonban a közokiratok jobb forgalmát várják el, mert az növelné az általuk bonyolított ügyletek jogbiztonságát. A reformtól három kedvező hatás várható: időmegtakarítás, költségmegtakarítás és az eljárások egyszerűsítése.

II. A közokiratok kölcsönös elismerésének és végrehajtásának bevezetéséről

1. Tartalom

A közokiratok kölcsönös elismerésére és végrehajtására vonatkozó, valamennyi tagállamban egységes, közös rendszer bevezetése lehetővé tenné a nemzeti gondolkodásmódok meghaladását, és megkönnyítené a polgárok és a vállalatok hétköznapjait, nevezetesen a hitelesítés és a felülbélyegzés eltörlése, valamint a végrehajtási végzések egyszerűsítése révén.

A közokirat fogalmát a közösségi jogban a Lugánói Egyezményről készült Jenard-Möller jelentés(1) határozza meg, és azt megerősíti az Európai Közösségek Bíróságának Unibank-határozata(2) is. Ezekből a szövegekből kiderül, hogy a közokirat olyan jogi aktus, amelynek hitelességét egyrészt joghatóság vagy köztisztviselő állapította meg, másrészt ez a hitelesség nem csupán az aláírásra, hanem a közokirat tartalmára is érvényes. A jogerős közokiratnak egyébként jogerősnek kell lennie abban a tagállamban, amelyben kibocsátották.

A Közösségen belüli kölcsönös bizalom indokolttá teszi, hogy a határokon átnyúló ügyletekben alkalmazott közokiratok hitelességének ellenőrzésére irányuló eljárásokat a jövőben eltöröljék.

Mind a „locus regit actum” (a jogcselekmény létrejötte helyének) elve, mind pedig az állami ingatlanügyi nyilvántartásokba történő bejegyzésre vonatkozó eljárási szabályok azt indokolják, hogy az ingatlanokra vonatkozó aktusokat ez az eltörlés nem érintheti. Mivel az ingatlantulajdon állami nyilvántartási rendszereinek felépítése és szervezeti rendje a tagállamokban különböző, és eltérések vannak az ezeknek tulajdonított közjogi hitelesség természetét és mértékét illetően is, ezért az ingatlanjogot kell zárni egy jövőbeli közösségi jogi eszköz hatálya alól, tekintettel arra, hogy szoros összefüggés áll fenn egyfelől egy közokirat kiállításának módja, másfelől pedig az állami nyilvántartásba történő bejegyzés között.

E kivételen kívül egy közokirat hitelességének, bizonyító erejének és jogerős mivoltának elismerése a felhasználását előíró tagállamban csak abban az esetben utasítható el, ha a hitelesség tekintetében komoly és indokoló kételyek vetődtek fel, vagy ha az elismerés ellentétes az előíró tagállam közrendjével.

A kölcsönös bizalom a Közösségben indokolttá teszi, hogy annak a folyamatnak, amelynek célja egy másik tagállamban már jogerős közokirat jogerőssé tétele, hatékonynak és gyorsnak kell lennie.

Az előadó fenntartja a jogot arra, hogy e jelentéstervezethez módosító javaslatokat terjesszen elő, különös tekintettel az októberre elkészülő tanulmány megállapításaira.

(1)

HL C 189., 1992. július 28., 57. o., 72. pont

(2)

A Bíróság 1999. június 17-i határozata, C-260/97.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

4.11.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

3

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Carlo Casini, Titus Corlăţean, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Othmar Karas, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio López-Istúriz White, Antonio Masip Hidalgo, Hans-Peter Mayer, Manuel Medina Ortega, Aloyzas Sakalas, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Sharon Bowles, Sajjad Karim, Eva Lichtenberger, Rareş-Lucian Niculescu, Georgios Papastamkos, Gabriele Stauner, József Szájer, Jacques Toubon, Renate Weber

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat