JELENTÉS a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról
15.12.2008 - (COM(2007)0619 – C6‑0359/2007 – 2007/0216(COD)) - ***I
Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Carlos Coelho
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról
(COM(2007)0619 – C6‑0359/2007 – 2007/0216(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2007)0619),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 62. cikkének (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamentnek (C6-0359/2007),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0500/2008),
1. jóváhagyja a Bizottság módosított javaslatát;
2. jóváhagyja a mellékelt közös nyilatkozatokat;
3. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;
4. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI[1]*
a Bizottság javaslatához
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 62. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,
tekintettel a Bizottság javaslatára║,
a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárással összhangban[2],
mivel:
(1) Az Európai Tanács thesszaloniki ülésén megerősítette, hogy az EU-ban egységes megközelítésre van szükség a harmadik országok állampolgárainak okmányaihoz, az uniós polgárok útleveleihez és az információs rendszerekhez (VIS és SIS II) szükséges biometrikus azonosítók vagy biometrikus adatok vonatkozásában.
(2) Ezzel összefüggésben a Tanács elfogadta a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló, 2004. december 13-i 2252/2004/EK rendeletet[3] az olyan új elemek használatához vezető fontos lépésként, amelyek biztonságosabbá teszik az úti okmányokat, és megbízhatóbb kapcsolatot hoznak létre az útlevél és annak tulajdonosa között, ezzel jelentősen hozzájárulva a visszaélések megakadályozásához.
(3) A 2252/2004/EK rendelet általános kötelezettséget ír elő az ujjlenyomatadásra, amelyet egy kapcsolat nélküli chipen fognak tárolni az útlevélben. Ugyanakkor tesztek eredményei azt mutatták, hogy szükséges kivételeket tenni. Néhány tagállam kísérleti projektje során azt tapasztalták, hogy a 6 év alatti gyermekek ujjlenyomata nem megfelelő minőségű ahhoz, hogy egyértelműen igazolja a személyazonosságot. Ezen túlmenően az ujjlenyomatok ebben a korban még jelentős változáson mennek keresztül, ami megnehezíti azok ellenőrzését az útlevél érvényességének teljes időtartama alatt.
(4) Az ujjlenyomat adásának kötelezettsége alóli kivételek összehangolása elengedhetetlen annak érdekében, hogy közös biztonsági szintet lehessen fenntartani, és egyszerűsíteni lehessen a határellenőrzéseket. Sem jogi, sem biztonsági szempontból nem lenne célszerű, ha nemzeti jogszabályok határoznák meg, hogy ki mentesül a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok céljából történő ujjlenyomatadás kötelezettsége alól.
(4a) A 2252/2004/EK rendelet előírja, hogy kibocsátás céljából a biometrikus adatokat az útlevelek és úti okmányok tárolóelemeiben kell összegyűjteni és tárolni. Ez nem sérti ezen adatoknak a tagállamok jogszabályai szerint történő egyéb felhasználását és tárolását. A rendelet nem teremt jogalapot ezen adatok tárolására alkalmas adatbázisok létrehozására és fenntartására, ami szigorúan a nemzeti jog hatáskörébe tartozik.
(5) Ezen túlmenően kiegészítő biztonsági intézkedésként és a gyermekek további védelme érdekében be kell vezetni az „egy személy – egy útlevél” elvet. Ezt a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) is ajánlja, és biztosítja, hogy az útlevél és a biometrikus adatok csak az útlevél tulajdonosának személyéhez legyenek köthetők. Biztonságosabb, ha minden személynek saját útlevele van.
(5a) Figyelembe véve, hogy a tagállamokat kötelezni fogják, hogy külön útlevelet állítsanak ki a kiskorúak számára, és azt, hogy jelentős különbségek lehetnek a tagállamok jogszabályaiban a tagállamok külső határait átlépő gyermekek tekintetében, a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy szükség van-e intézkedésekre a tagállamok külső határait átlépő gyermekek védelmére vonatkozó szabályokkal kapcsolatos közös megközelítés biztosítása érdekében.
(6) Mivel e rendelet célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kellően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.
(7) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a rendeletnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező, és nem alkalmazható. ▌Mivel e rendelet az Európai Közösséget létrehozó szerződés harmadik része IV. címének rendelkezései alapján a schengeni vívmányokat fejleszti, Dániának a fenti jegyzőkönyv 5. cikkének megfelelően e rendeletnek a Tanács általi elfogadását követő hat hónapos időszakon belül határoznia kell arról, hogy azt nemzeti jogában végrehajtja-e.
(8) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyeknek alkalmazásában az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2000. május 29-i 2000/365/EK tanácsi határozatnak[4] megfelelően nem vesz részt. Az Egyesült Királyság ennélfogva nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(9) Ez a rendelet a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyekben Írország az Írországnak a schengeni vívmányok egyes rendelkezéseinek alkalmazásában való részvételére vonatkozó kéréséről szóló, 2002. február 28-i 2002/192/EK tanácsi határozattal[5] összhangban nem vesz részt. Írország ennélfogva nem vesz részt e rendelet elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
(10) Izland és Norvégia tekintetében e rendelet az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között létrejött, ez utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás[6] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseit fejleszti tovább, amelyek az említett megállapodás alkalmazását szolgáló egyes szabályokról szóló, 1999. május 17-i 1999/437/EK tanácsi határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.[7].
(11) Svájcot illetően ez a rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek – a 2008/146/EC[8] és a 2008/149/JHA[9] tanácsi határozat 3. cikkével összefüggésben – az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett területhez tartoznak.
(11a) Liechtenstein tekintetében e rendelet az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között a Liechtensteini Hercegségnek az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról aláírt jegyzőkönyv[10] értelmében a schengeni vívmányok azon rendelkezéseinek továbbfejlesztését képezi, amelyek az 1999/437/EK határozat 1. cikkének A. pontjában említett terület alá tartoznak, összefüggésben a 2008/261/EK tanácsi határozat 3. cikkével[11].
(12) Következésképpen a 2252/2004/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
▌Az 2252/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:
(1) Az 1. cikk (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„1. A tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok megfelelnek a mellékletben meghatározott minimum biztonsági előírásoknak.
Ezeket egyéni okmányként állítják ki.
A Bizottság legkésőbb ...[12]* –ig jelentést készít az egyedül vagy kísérővel utazó, a tagállamok külső határait átlépő gyermekekkel kapcsolatos követelményekről, és szükség esetén megfelelő kezdeményezéseket javasol a tagállamok külső határait átlépő gyermekek védelmével kapcsolatos szabályok közös megközelítésének biztosítására.”
(1a) Az 1. cikk (2) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
"2. Az útleveleknek és úti okmányoknak magukban kell foglalniuk egy arcképet tartalmazó, magas biztonságfokú tárolóelemet. A tagállamoknak az okmányba kell foglalniuk – interoperábilis formátumban – két, sima módon levett ujjlenyomatot is. Az adatokat védeni kell, a tárolóelemnek pedig megfelelő kapacitással kell rendelkeznie, és garantálnia kell az adatok sértetlenségét, valódiságát és bizalmas jellegét.”
(2) Az 1. cikkbe a (2a) bekezdés kerül beillesztésre ▌:
„(2a) A következő személyek mentesülnek az ujjlenyomatadás kötelezettsége alól:
(a) a 12 év alatti gyermekek.
A 12 éves korhatár ideiglenes. Az 5a. cikkben említett jelentés tartalmazza a korhatár felülvizsgálatát, és szükség esetén a korhatár módosítására irányuló javaslatot.
Az 5a. cikk alkalmazásából eredő következmények sérelme nélkül, azon tagállamok, amelyeknek …*[13]* előtt elfogadott nemzeti jogszabálya 12 évnél alacsonyabb korhatárt állapít meg, egy átmeneti időszakban, azaz …** után négy évig alkalmazhatják ezt a korhatárt. Mindazonáltal még az átmeneti időszakban sem lehet 6 évnél alacsonyabb a korhatár.
(b) azon személyek, akiknél az ujjlenyomat vétele fizikailag lehetetlen.”
(2a) Az 1. cikkbe a (2b) bekezdés kerül beillesztésre:
„2b. Ha az előírásokban meghatározott ujjakról a digitális ujjlenyomatok vétele átmenetileg nem lehetséges, a tagállamok engedélyt adnak a digitális ujjlenyomatok más ujjakról történő levételére. Ha átmenetileg egyetlen ujj sem alkalmas ujjlenyomat vételére, akkor a tagállamok ideiglenes útlevelet bocsáthаtnak ki, melynek érvényessége tizenkét hónap vagy annál kevesebb idő lehet.”
(2b) A 1a. cikk kerül beillesztésre:
„1a. cikk
1. A biometrikus azonosítók levételét az útlevelek és úti okmányok kibocsátásáért felelős nemzeti hatóságok szakképzett és megfelelő felhatalmazással rendelkező személyzete hajtja végre.
2. A tagállamok a kérelmezőktől biometrikus azonosítókat vesznek le, tiszteletben tartva az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermekek jogairól szóló egyezményében lefektetett jogokat. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a személyi méltóságot garantáló megfelelő eljárások kerüljenek lefolytatásra abban az esetben, ha az ujjlenyomatvétel nehézségbe ütközne.”
(2c) A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:
„Az 5. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően az útlevelekre és úti okmányokra vonatkozó további, a nemzetközi szabványoknak, így különösen a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet ajánlásainak megfelelő műszaki előírásokat kell megállapítani a következőkkel kapcsolatosan:
(a) további biztonsági elemek és követelmények, ideértve a hamisítás és meghamisítás elleni emelt szintű előírásokat;
(b) a biometrikus jellemzők tárolóelemére vonatkozó műszaki előírások és a tárolóelem biztonsága, beleértve a jogosulatlan hozzáférés megelőzését is;
(c) az arckép és az ujjlenyomatok minőségére és közös műszaki előírásaira vonatkozó követelmények.”
(2d) A 4. cikk (3) bekezdése az alábbiak szerint módosul:
„3. Kibocsátás céljából a biometrikus adatokat az útlevelek és úti okmányok tárolóelemeiben kell összegyűjteni és tárolni. E rendelet alkalmazásában az útlevelekben és az úti okmányokban található biometrikus jellemzők kizárólag a következők ellenőrzésére használhatók fel:
(a) az okmány valódisága;
(b) az okmány birtokosának személyazonossága közvetlenül hozzáférhető, összehasonlítható jellemzők segítségével, amennyiben az útlevek és egyéb úti okmányok felmutatásáról törvény rendelkezik.
A további biztonsági jellemzők ellenőrzését az 562/2006/EK rendelet (Schengeni Határellenőrzési Kódex) 7. cikke (2) bekezdésének sérelme nélkül kell elvégezni. A megegyezés hiánya önmagában nem befolyásolja az útlevélnek a külső határok átlépése céljából való érvényességét.”
(2e) A 5a. cikk kerül beillesztésre:
„5a. cikk
A Bizottság legkésőbb ...[14]* -ig széles körű és mélyreható, egy független hatóság által elkészített és a Bizottság által ellenőrzött tanulmányra alapuló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára, amely megvizsgálja a 12 éven aluli gyermekek ujjlenyomata azonosítási és értékelési céllal történő felhasználásának megbízhatóságát és megvalósíthatóságát többek között a működésben lévő rendszerek pontosságának értékelésén keresztül, beleértve a minden tagállamban előforduló hibás elutasítási arányok összehasonlítását is, valamint – e tanulmány eredményei alapján – a megfeleltetési folyamattal kapcsolatos közös szabályok szükségességének elemzését. Szükség esetén ezt a jelentést a rendelet kiigazítására irányuló javaslatok kísérik.”
(2f) A 6. cikk második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„A tagállamok alkalmazzák ezt a rendeletet:
(a) az arckép tekintetében: legkésőbb 18 hónap elteltével,
(b) az ujjlenyomatok tekintetében: legkésőbb 36 hónap elteltével,
a 2. cikkben említett intézkedések elfogadását követően. Ez azonban a már kiállított útlevelek és úti okmányok érvényességét nem érinti.
Az 1. cikk (1) bekezdésének második mondata tekintetében a végrehajtás legkésőbbi időpontja…*. Azonban a tulajdonos számára a kezdeti érvényességet ez nem érinti.”
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban, az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel összhangban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
Az Európai Parlament részéről A Tanács részéről
az elnök […] […] az elnök […] […]
Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata az útlevelek és utazási okmányok biztonságának biztonságos személyi okmányok használata által történő növelésének szükségességéről
A tagállamoknak az útlevelek és más utazási okmányok kiállításával kapcsolatos hatáskörének sérelme nélkül az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy az útlevelek biztonsága növelésének célját alááshatja az, ha az útleveleket megbízhatatlan „személyi okmányok” alapján állítják ki.
Az útlevél maga csak egy láncszeme annak a biztonsági folyamatnak, amely a személyi okmányok kiállításától a biometrikus adatok nyilvántartásba vételén keresztül a határokon találtható ellenőrzési pontokon történő azonosításig tart. Ez a biztonsági lánc olyan erős lesz, mint annak leggyengébb láncszeme.
Az Európai Parlament és a Tanács megjegyzi, hogy a tagállamokban a helyzetek és eljárások számos változata fordul elő a tekintetben, hogy milyen „személyi okmányokat” kell bemutatni az útlevél kiállításához, és hogy általában ezek a dokumentumok kevesebb biztonsági jellemzővel rendelkeznek, mint maga az útlevél, és így jobban ki vannak téve a hamisításnak és a meghamisításnak.
A Tanács ezért kérdőívet készít a tagállamok számára annak érdekében, hogy össze tudja hasonlítani az eljárásokat, és azt, hogy milyen dokumentumokra van szükség az egyes tagállamokban útlevél vagy utazási okmány kiállításához. Ez az elemzés megvizsgálja, hogy esetleg szükség van-e közös alapelvekre vagy a legjobb gyakorlatokkal kapcsolatos iránymutatásokra e területen.
Az Európai Parlament és a Tanács közös nyilatkozata az 5a. cikkben említett tanulmánnyal kapcsolatban
Az Európai Parlament és a Tanács tudomásul veszik, hogy a Bizottság e rendelet 5a. cikkében és a Közös konzuli utasításokat módosító rendelet(tervezet) 2. cikkében meghatározott célból tanulmányt készít.
- [1] * Politikai módosítások: az új vagy behelyettesített szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja. Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy behelyettesített szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.
- [2] HL C […]., […]., […]. o.
- [3] HL L 385., 2004.12.29., 1. o.
- [4] HL L 131., 2000.6.1., 43. o.
- [5] HL L 64., 2002.3.7., 20. o.
- [6] HL L 176., 1999.7.10., 36. o.
- [7] HL L 176., 1999.7.10., 31. o.
- [8] HL L 53., 2008.2.27., 1. o.
- [9] HL L 53., 2008.2.27., 50. o.
- [10] Az 16462/06 tanácsi dokumentum, amely az alábbi internetcímen található: http://register.consilium.europa.eu
- [11] HL L 83., 2008.3.26., 3. o.
- [12] * E rendelet hatálybalépését követő 3 év múlva.
- [13] ** E rendelet hatálybalépésének dátuma.
- [14] * E rendelet hatálybalépését követő 3 év múlva.
INDOKOLÁS
Előzmények
A Tanács 2004. december 13-án fogadta el a tagállamok által kiállított útlevelek és úti okmányok biztonsági jellemzőire és biometrikus elemeire vonatkozó előírásokról szóló 2252/2004/EK rendeletet.
Akkor a Parlament megalkotta ezzel kapcsolatos véleményét[1] (sok, a későbbiekben javarészt visszautasított módosítással), amely támogatta a biztonsági jellemzők egységesítésének, illetve a biometrikus azonosítók (fénykép, ujjlenyomat) bevezetésének ötletét. Az egységesítés célja az útlevelek biztonságosabbá tételének és egy megbízhatóbb kapocs létrehozásának lehetővé tétele a dokumentum és annak tulajdonosa között, megkönnyítve ezzel a dokumentumok hamisításának akadályozását, és fokozva ezáltal a bűnözés, az illegális bevándorlás és a terrorizmus ellen küzdelem hatékonyságát.
A vélemény azonban arra is figyelmeztetett, ezeknek az új technológiáknak a használatát még nem tesztelték, és amellett érvelt, hogy a biometrikus útlevelek kibocsátását megelőzően meg kell győződni arról, hogy a tagállamokban a megfelelő technikai háttér működőképes, megfelel az állampolgárok jogai védelme támasztotta különböző követelményeknek.
Az előadó üdvözli a 29. cikk értelmében létrehozott bizottság azon felismerését, hogy általánosságban véve a rendelet végrehajtása teljes mértékben megfelelt az ide vonatkozó szabályoknak, és összhangban állt a Bizottság által utólagosan elfogadott technikai előírásokkal.
Mindazonáltal, a néhány tagállamban végzett kísérleti projektek alkalmával fény derült arra, hogy a hat éves kor alatti gyermekek ujjlenyomata nem volt megfelelő minőségű a gyermek személyazonosságának egyértelmű igazolásához.
A Bizottság éppen ezért úgy határozott, hogy új, a 2252/2004/EK rendelet módosítására irányuló javaslatot nyújt be, amely tartalmazza a következőket:
- két eltérés megengedése az ujjlenyomat adása alól: az egyik a hat év alatti gyermekek esetében, a másik pedig olyan személyek esetében, akik különböző okok miatt képtelenek erre;
- az egy személy - egy útlevél elvének bevezetése.
Az előadó álláspontja
Az előadó úgy ítéli meg, hogy egészében véve a Bizottság által javasolt intézkedések pozitívak és szükségesek, azonban szeretné kihasználni ezt az alkalmat további javítások bevezetésére.
1. A gyermekek útlevele, mint a gyermekrablás és gyermekkereskedelem ellen folytatott harc egyik eszköze
Az előadó szerint a rendelet hiányosságának tekinthető, hogy nem tér ki külön a gyermekek esetére, és hogy nem állapította meg, hogy hány éves kortól vehető gyermekektől ujjlenyomat. Ugyanez vonatkozik azon személyek esetére, akik fizikailag képtelenek ujjlenyomatot adni, és akik számára alternatív eljárások formájában különleges bánásmódot kell biztosítani.
A rendelet a nemzeti jogalkotók belátásra bízta annak eldöntését, hogy meghatározzák azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén el lehet tekinteni az ujjlenyomatvételtől az útlevelek és egyéb úti okmányok tagállamok általi kibocsátása során.
Ezen a területen létfontosságú a jogharmonizáció, és tekintve, hogy az előadó országában, Portugáliában az általános iskolát 6 éves korukban kezdő gyermekeknek már ujjlenyomatot is tartalmazó személyi igazolvánnyal kell rendelkezniük, az előadónak nem esik nehezére e korhatár elfogadása.
Hangsúlyozni kell azonban azt is, hogy az útlevelek kiállítása, a személyi igazolványoktól eltérően, gyermekek számára nem kötelező. Az útlevél úti okmány, amelyre csak a schengeni területen kívüli utazáskor van szükség. Következésképpen nem mondható, hogy túl nagy terhet ró a szülőkre, akik gyermekeik védelme érdekében nyilván a lehető legjobb mechanizmusokat kívánják működésben látni.
A Parlament álláspontja az volt, hogy a 12 évben állapítsák meg a gyermekektől azonosítási célokból történő (egy európai adatbázisban tárolandó) ujjlenyomatok vételének alsó korhatárát, amely korhatár egy hároméves felülvizsgálati záradék tárgyát képezi.
Az európai adatvédelmi biztos véleményében rámutatott, hogy amennyiben ezeket a biometrikus adatokat kizárólag ellenőrzés céljaira használják (egy az egyhez összehasonlítás), akkor kisebb a hiba kockázata, így a korhatár is lehet alacsonyabb.
Az előadó szerint elfogadható a 6 éves korhatár a kizárólag ellenőrzési céllal vett ujjlenyomatok esetében, és számos módosítást javasolt, amelyek tisztán e célnak a biztosítására irányulnak. Továbbá olyan sajátos intézkedéseket is javasol, mint pl. a szülői felelősséget viselő személy(ek) nevének bevezetése az útlevélbe.
Mivel ezekkel az új technológiákkal kapcsolatban eddig még kevés a tapasztalat, az előadó szerint igen fontos, hogy a megfelelő döntések meghozatala érdekében ide vonatkozó megbízható adatokat szerezzünk. Éppen ezért, egy olyan három éves felülvizsgálati záradék bevezetését javasolja, amely lehetővé teszi egy széleskörű, mélyreható tanulmány eredményeinek kivárását (amit már a CCI-biometriai jelentés[2] is kért, valamint a 29. cikk értelmében létrehozott bizottság is javasolt), annak megállapítása érdekében, hogy mennyire megbízható és hasznos a gyermekektől, illetve idősektől vett ujjlenyomat. Mivel jelenleg csak néhány tagállamban végrehajtott kísérleti projekt eredménye áll rendelkezésre (amelyek megerősítik, hogy a gyermekektől ellenőrzés céljaira használható ujjlenyomatok vétele hat éves kortól lehetséges), a független tanulmány elkészültéig, amelynek eredményei szilárdabb döntési alapot adnak, csak ideiglenes döntés meghozatalára van lehetőség.
2. Az egy személy - egy útlevél elvének bevezetése
Az előadó támogatja a Bizottságnak ezt a javaslatát, amelynek célja az ICAO (International Civil Aviation Organisation, Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet) ajánlásának végrehajtása, amelyet a tagállamok többsége már alkalmaz, lehetővé téve annak a gyakorlatnak a megszüntetését, hogy egyes szülők útlevelében gyermekeik is szerepelnek, de az csak a szülőtől származó biometrikus adatokat tartalmazza. Az ilyen helyzetek megkönnyíthetik a gyermekcsempészetet, mivel meglehetősen nehéz megbízhatóan ellenőrizni a gyermek személyazonosságát. Minden egyes személynek saját útlevéllel kell rendelkeznie, amely saját biometrikus adatait tartalmazza.
A Childfocus egy közelmúltbéli tanulmánya szerint az egyedül utazó gyermekek vannak leginkább kitéve a csempészet és emberrablás veszélyének. Az IATA szabályai szerint a gyermekek csak hat éves koruktól utazhatnak egyedül. Az a tény, hogy a gyermekek hat éves koruktól rendelkeznének saját biometrikus adataikat tartalmazó saját úti okmánnyal, kétség kívül további védelmet nyújtana a gyermekkereskedelem elleni küzdelemben (amit véleményében az európai adatvédelmi biztos is elismer).
Az előadó nem szeretné kérdőre vonni a jelenlegi jogszabályt, különösen nem a kiskorúak védelmét szolgáló határokról szóló kódex rendelkezéseit, amelyek értelmében a határőröknek különös figyelmet kell fordítaniuk az akár kísérettel, akár kíséret nélkül utazó kiskorúakra, valamint kijelenti, hogy a kiskorúaknak a külső határok átlépésekor ugyanolyan ellenőrzésen kell átesniük, mint a felnőtteknek. Következésképpen, ha a felnőttek ellenőrzését útlevelük alapján végzik, akkor ugyanennek kell vonatkoznia a gyermekekre is, akiknek rendelkezniük kell saját útlevéllel. A kísérettel utazó kiskorúak esetében, mivel a határőrnek ellenőriznie kell, hogy a kiskorút kísérő felnőttek rendelkeznek-e szülő felügyelettel, nagy segítséget jelentene, ha a kiskorúak útlevele saját személyes adataikon kívül tartalmazná az értük felelősséggel tartozó személynek vagy személyeknek a (normális esetben a szülő(k)) nevét.
3. A biometrikus adatgyűjtési eljárás magas szintű bizalmasságának szükségessége
Az útlevelek és úti okmányok biztonságosságának biztosítása érdekében elengedhetetlen a dokumentumokba bekerülő biometrikus adatok gyűjtése bizalmas jellegének magas szinten történő biztosítása, és az is kívánatos volna, hogy az adatok biztonságosságának és megbízhatóságának biztosítása érdekében ezen adatok gyűjtésére vonatkozóan közös minimumkövetelmények felállítására kerüljön sor.
A biometrikus adatok kezelési valós veszélyeket hordoz azon személyek számára, akiknek az adatait gyűjtik, ugyanis a nem megfelelő gyűjtés során adataik elveszhetnek, vagy előfordulhat a nem a gyűjtés céljaival megegyező célokra történő felhasználásuk.
Következésképpen olyan módosításokat javasoltunk, amelyek célja az adatgyűjtési eljárások harmonizációja, illetve olyan tartalékeljárások kidolgozása, amelyeket akkor lehetne igénybe venni, ha az ujjlenyomatvétel folyamata során problémák adódnak.
4. Az adatvédelmi hatóságok bevonása
Jean-Marie Cavadanak a 29. cikk értelmében létrehozott bizottsághoz intézett, a rendeletnek a tagállamokban történő végrehajtására vonatkozó levelére 2007. december 10-én kaptunk választ, amely rámutat, hogy (a Parlament akkori ajánlásával ellentétben) a nemzeti adatvédelmi hatóságok nem minden esetben kerültek bevonásra a végrehajtási folyamatba.
Az előadó kifejezi támogatását az európai adatvédelmi biztos felé, aki sajnálja, hogy a Bizottság nem teljesítette a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése által rárótt kötelezettségét, azaz, nem folytatott vele konzultációt e jogalkotási javaslat megalkotásakor.
Az előadó éppen ezért számos olyan javaslatot terjeszt elő, amelyek célja az adatvédelmi hatások bevonásának megerősítése ebbe a folyamatba.
5. Az ujjlenyomatok azonosítási folyamatát szolgáló európai rendszer létrehozásának lehetősége
Az ujjlenyomatok azonosításának módja tagállamonként különbözik (helyszíni összehasonlítás - az útlevél-tulajdonos biometrikus azonosítóinak az útlevél chipjében tárolt adatokkal a helyszínen történő összehasonlítása), és ez a személyazonosság megállapítása során hibákra ad lehetőséget. Annak felmérése érdekében, hogy vannak-e jelentős eltérések a tagállamok között, és hogy mekkora igény van egy európai azonosítási rendszer bevezetésére, fontos lenne elemezni a különböző azonosítási rendszerek hiányosságait és a tagállamokban előforduló hibaarányt. Bármely rendszer használata esetén elengedhetetlen a biztonság és az alacsony hibás elutasítási ráta, mivel az ilyen helyzetek komoly következményekkel járhatnak a dokumentumok jogos tulajdonosai számára.
Éppen ezért javasoljuk egy három éves felülvizsgálati záradék bevezetését, amely lehetővé tenné, hogy kivárjuk annak a tanulmánynak az eredményeit, amely a tagállamokban rögzített hibaarányokat hasonlítja össze, az azonosítási folyamatra vonatkozó szabályok egységesítése szükségességének elemzése érdekében.
6. Az útlevelek kiállításához szükséges, ún. személyi okmányokra vonatkozó közös szabályok létrehozásának lehetősége
Szintén eltérések vannak a tagállamok között abban, hogy az útlevél kiállításához milyen dokumentumokat (pl. születési anyakönyvi kivonat, jogosítvány, személyi adatlap, szülő engedély) kell benyújtani, illetve ezen dokumentumok kibocsátásának módját illetően is. Mivel általában e dokumentumok biztonsági szintje alacsonyabb, mint a biometrikus adatokat tartalmazó, szigorú rendszerek (PKI-rendszerek) által védett útleveleké, ezért könnyebben hamisíthatóak.
Ezért azt javasoljuk, hogy a Bizottság által három éven belül elkészítendő jelentés keretében elemezzék azt is, hogy szükség van-e ezzel kapcsolatban közös szabályozásra, és amennyiben igen, a Bizottság nyújtsa be a Parlamentnek a szükséges jogalkotási javaslatot.
Végül, rá kell mutatni arra, hogy az útlevelek biztonsága nem kizárólag az útlevélen magán múlik. A folyamat minden eleme egyformán fontos, az útlevélhez szükséges dokumentumok benyújtásától kezdve a biometrikus adatok gyűjtésén át a határokon történő ellenőrzésig és azonosításig. Nem sok értelme van az útlevelekkel kapcsolatos biztonság fokozásának a folyamat gyenge láncszemeinek megerősítése nélkül.
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az útlevelekben és úti okmányokban alkalmazott biztonsági jellemzők és biometrikus elemek |
|||||||
|
Hivatkozások |
COM(2007)0619 – C6-0359/2007 – 2007/0216(COD) |
|||||||
|
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma |
18.10.2007 |
|||||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
LIBE 25.10.2007 |
|||||||
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Carlos Coelho 31.1.2008 |
|
|
|||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
27.2.2008 |
26.3.2008 |
28.5.2008 |
14.7.2008 |
||||
|
|
2.12.2008 |
8.12.2008 |
|
|
||||
|
Az elfogadás dátuma |
8.12.2008 |
|
|
|
||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
19 0 0 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Alexander Alvaro, Maddalena Calia, Jean-Marie Cavada, Carlos Coelho, Bárbara Dührkop Dührkop, Armando França, Jeanine Hennis-Plasschaert, Ewa Klamt, Claude Moraes, Rareş-Lucian Niculescu, Inger Segelström |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Edit Bauer, Simon Busuttil, Elisabetta Gardini, Genowefa Grabowska, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Antonio Masip Hidalgo, Bill Newton Dunn, Eva-Britt Svensson |
|||||||