JELENTÉS a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztésre gyakorolt hatásáról

18.12.2008 - (2008/2170(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Jürgen Schröder

Eljárás : 2008/2170(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0513/2008
Előterjesztett szövegek :
A6-0513/2008
Viták :
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztésre gyakorolt hatásáról

(2008/2170(INI))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai között 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás)[1] ,

 tekintettel a tarifális preferenciák általános rendszerének alkalmazásáról szóló, 2005. június 27-i 980/2005/EK tanácsi rendeletre[2],

 tekintettel a Tanács 1528/2007/EK rendeletére (2007. december 20.) a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról,[3]

 tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. április 10–11-i ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2006. október 16-i ülésének a kereskedelmet célzó támogatásról szóló, valamint az Európai Tanács 2006. június 15-16-i ülésének végkövetkeztetéseire,

 tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2007. május 15-i ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló végkövetkeztetéseire,

 tekintettel az EU Külkapcsolatok Tanácsának 2007. május 26–27-én tartott, 2870. ülésének a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló végkövetkeztetéseire,

 tekintettel az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának 2008. június 13-án Addisz Abebában elfogadott állásfoglalására,

 tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról folyó tárgyalásokra vonatkozó irányelvek módosításáról szóló 2006. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2006)0673),

 tekintettel a „Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége” című, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0357),

 tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló 2007. október 23-i bizottsági közleményre (COM(2007)0635),

 tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT), különösen annak XXIV. cikkére,

 tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára, amely meghatározza a millenniumi fejlesztési célokat, mint a nemzetközi közösség által a szegénység felszámolása érdekében közösen kialakított kritériumokat,

 tekintettel az integrációért felelős afrikai miniszterek második konferenciáján 2007. július 26–27-én Kigaliban (Ruanda) elfogadott nyilatkozatra,

 tekintettel Christiane Taubira, a francia nemzetgyűlés tagjának 2008. június 16-i jelentésére: „Az Európai Unió és az AKCS-országok közötti gazdasági partnerségi megállapodások. Mi lenne, ha a politika végre a világ ügyeivel foglalkozna?”,

 tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés „a gazdasági partnerségi megállapodások: nehézségek és kilátások” című 2004. február 19-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés 2006. november 23-i, a gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) folyó tárgyalások áttekintéséről szóló állásfoglalására[5],

 tekintettel a fejlesztésbarát gazdasági partnerségi megállapodásokról (GPM-ek) szóló, az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés által 2007. november 20-án elfogadott kigali nyilatkozatra[6],

 tekintettel az AKCS-országok államfői által 2008 október 3-án, Accrában elfogadott, a GPM-ekről szóló nyilatkozatra,

 tekintettel az AKCS-országokkal és -régiókkal kötendő gazdasági partnerségi megállapodásokról folytatott tárgyalásra vonatkozó, a Bizottsághoz intézett javaslatáról szóló 2002. szeptember 26-i állásfoglalására[7],

 tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i állásfoglalására[8],

 tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM-ek) fejlesztésre gyakorolt hatásáról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására[9],

 tekintettel 2006. szeptember 28-i, „Az egységes piac felülvizsgálata: a 2006. évi uniós támogatások hatékonyságára vonatkozó csomagra,

 tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására[10],

 tekintettel az EU „segély a kereskedelemért” programjáról szóló 2007. május 23-i állásfoglalására[11],

 tekintettel „A millenniumi fejlesztési célokról – félúton” című 2007. június 20-i állásfoglalására[12],

 tekintettel a 2007. november 29-i, „Az afrikai mezőgazdaság előmozdításáról – javaslat az afrikai mezőgazdaság fejlesztésére és az élelmezésbiztonságra” című állásfoglalására[13],

 tekintettel a gazdasági partnerségi megállapodásokról szóló, 2007. december 12-i állásfoglalására[14],

 tekintettel a támogatáshatékonyságról szóló, 2005. évi párizsi nyilatkozat nyomon követéséről szóló, 2008. május 22-i állásfoglalására[15],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A6‑0513/2008),

A.  mivel a Cotonou-i Megállapodás 36. cikkének (1) bekezdése szerint az AKCS és az Európai Unió megállapodtak, hogy a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi megállapodásokat kötnek, „fokozatosan megszüntetik az egymás közti kereskedelem elé gördülő akadályokat és bővítik az együttműködést minden, a kereskedelem szempontjából jelentős területen”,

B.   mivel a Tanács 2002. június 12-én elfogadta az AKCS-országokkal kötendő GPM-ekről folyó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket, és ugyanabban az évben az AKCS-csoporttal megkezdődtek a tárgyalások az AKCS-országok számára általános érdekű kérdésekről, ezt követően pedig külön tárgyalások kezdődtek a hat GPM-régióval (karibi térség, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika, Kelet- és Dél-Afrika, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) kivételével, csendes-óceáni térség),

C.  mivel az Afrikai, Karibi és Csendes-Óceáni Államok Karibi Fóruma (CARIFORUM) az EU-val és tagállamaival 2007. december 16-án parafált egy gazdasági partnerségi megállapodást,

D. tekintettel a CARIFORUM-mal kötött GPM 231. cikkére, amely létrehozza a CARIFORUM–EK parlamenti bizottságot,

E.   mivel 18 afrikai ország, amelyből 8 a legkevésbé fejlett országok közé tartozik, átmeneti GPM-eket parafált 2007. november-decemberben, míg 29 más afrikai AKCS-ország, amelyből 3 nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, nem parafált semmilyen GPM-et, és mivel Dél-Afrika már aláírta az EU-val a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást (TDCA),

F.   mivel Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek, a legkevésbé fejlett országok közé nem tartozó két AKCS-ország, 2007. november 23-án ideiglenes GPM-et parafált, míg a többi csendes-óceáni AKCS-ország (hat legkevésbé fejlett ország és hét nem legkevésbé fejlett ország) nem parafált GPM-et,

G.  mivel egyik 2007-ben parafált megállapodást sem írták még alá, de valamennyit 2008 vége előtt alá kell írni,

H.  mivel az EU a GPM-eket vagy átmeneti GPM-eket parafáló AKCS-országokból származó termékekre vonatkozó import szabályozásokat 2008. január 1-jével kezdődően alkalmazza[16],

I.    mivel az afrikai és csendes-óceáni régiók a Bizottsággal továbbra is tárgyalásokat folytatnak a teljes körű GPM-ek megkötése érdekében,

J.    mivel ismétlődően megerősítette valamennyi fél – nevezetesen az Európai Parlament állásfoglalásai, de a Bizottság és a Tanács dokumentumai révén is –, hogy a GPM-eknek olyan fejlesztési eszközöknek kell lenniük, amelyek az AKCS-országokban előmozdítják a fenntartható fejlődést, a regionális integrációt és a szegénység csökkentését,

K. mivel a GPM-ek eredményeképp jelentkező kiigazítási költségek jelentős hatással lesznek az AKCS-országok fejlődésére, ezek közvetlen hatása valószínűleg a vámok kieséséből, valamint a GPM-ben előírt szabályozások széles körének teljesítése érdekében elvégzett szabályozási reform és végrehajtás költségeiből, közvetett hatása pedig a foglalkoztatottsághoz, a szakismeretek növeléséhez, a termeléshez, a kivitel diverzifikálásához és az államháztartás reformjához szükséges kiigazítás vagy szociális támogatás költségeiből fog állni,

L.   mivel 21 AKCS-ország – néhány közülük még nem írt alá GPM-et– a 10. Európai Fejlesztési Alapon belüli saját nemzeti indikatív programjában külön összegeket különített el a GMP-ek kiegészítő intézkedéseire,

M.  mivel a kifejezetten a GPM-mel kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó összegek valamennyi nemzeti indikatív programon belül csak a nemzeti indikatív program teljes összegének 0,9 %-át teszik ki (A-keretek); mivel ezen felül még rendelkezésre áll jelentős mennyiségű közvetett, GPM-et támogató intézkedés, például a regionális integráció és infrastruktúra és a „segélyt a kereskedelemért” program,

N.  mivel a GMP-ek fejlesztésre gyakorolt hatása az alábbiakra kifejtett hatásuktól függ:

 a nettó vámbevételek csökkenése és ennek az AKCS-országok költségvetésére kifejtett hatása,

 az AKCS-országok gazdaságának és fogyasztóinak az EU-ból származó termékekkel való ellátásának javítása,

 az AKCS-országok EU-ba irányuló kivitelének növelése javított származási szabályok révén, ami gazdasági növekedéshez, több munkahelyhez, növekvő állami bevételekhez vezet és ezt szociális intézkedések finanszírozására lehetne használni,

 regionális integráció az AKCS-régiókban, amely a gazdasági fejlődés keretét javíthatja, és ezért hozzájárulna a gazdasági növekedéshez,

 a „segélyt a kereskedelemért” program sikeres támogatása a GPM-ek tekintetében,

 az AKCS-országok reformintézkedéseinek végrehajtása, különös tekintettel az államháztartásra, a vámok behajtására és egy új adóbevételi rendszer bevezetésére,

O. mivel teljességgel létfontosságú az AKCS-régiók, az AKCS-országok és más fejlődő országok (Dél-Dél) közötti és azokon belüli kereskedelem előmozdítása és támogatása, ami fontos pozitív hatással jár az AKCS-országok fejlődésére és csökkenti függőségüket,

P.  mivel a fent említett GAERC 2008. május 26–27-i következtetései hangsúlyozták, hogy rugalmas megközelítésre van szükség, ugyanakkor biztosítani kell a megfelelő haladást, és felszólították a Bizottságot, hogy használja fel a WTO-val összeegyeztethető teljes rugalmasságot és aszimmetriát annak érdekében, hogy figyelembe vehesse az AKCS-országok és –régiók eltérő igényeit és fejlettségi szintjeit;

Q. mivel az AKCS-országok lakosságát érinti leginkább a világban dúló pénzügyi és élelmezési válság, amely a millenniumi fejlesztési célok útján elkönyvelt eddigi gyér eredményeket is a semmivel teheti egyenlővé,

1.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot, az EU tagállamait és az AKCS-roszágokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy helyreálljon a bizalom és az építő jellegű párbeszéd légköre, amennyiben az egymásba vetett bizalom a tárgyalások során megingott, valamint hogy az AKCS-államokat egyenlő partnerekként ismerjék el a tárgyalásokban és a végrehajtási folyamatban;

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy – még a globális pénzügyi válság idején is – tartsák be a hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) növelésére irányuló kötelezettségvállalásaikat, amelyek lehetővé teszik a „segélyt a kereskedelemért” program növelését, valamint kiegészítő intézkedések bevezetését „regionális segélyt a kereskedelemért” csomagok formájában azon GPM-ek végrehajtása tekintetében, amelyek hozzájárulnak a GPM-ek fejlődésre gyakorolt pozitív hatásához; hangsúlyozza, hogy egy GPM aláírása nem előfeltétele a „segélyt a kereskedelemért” programból történő támogatottságnak;

3.  kitart amellett, hogy a GPM-ek olyan fejlesztési eszközt képeznek, amelyeknek mind a nemzeti és a regionális érdekeket, mind pedig az AKCS-országok igényeit tükrözniük kell a szegénység csökkentése, az MFC-k megvalósulása és az olyan alapvető emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, mint az élelmiszerhez való jog vagy az alapvető közszolgáltatásokhoz való jog;

4.  emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy sem egy GPM megkötése, sem pedig az arról való lemondás nem vezethet oda, hogy egy AKCS-ország kedvezőtlenebb helyzetben találja magát, mint amikor a Cotonoui Megállapodásban szereplő kereskedelmi rendelkezések vonatkoztak rá;

5.  hangsúlyozza, hogy a GATT XXIV. cikke szerint meghatározott, a WTO-val való összeegyeztethetőség kizárólag az árukereskedelemre vonatkozik, és szükségessé teszi, hogy az egész kereskedelmet ésszerű időn belül liberalizálják; ezért sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadjon el az AKCS-országoktól érkező bármely, kizárólag az árukra vonatkozó és a WTO-val összeegyeztethető javaslatot;

6.  sürgeti a Bizottságot és az AKCS-országokat, hogy a „segélyt a kereskedelemért” programhoz rendelt finanszírozást a lehető leghatékonyabban használják fel a gazdasági fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges területeken történő reformfolyamat támogatására; javítsa az infrastruktúrát ott, ahol ez szükséges, mivel a GPM-ek által kínált lehetőségeket csak úgy lehet teljes mértékben kihasználni, ha az AKCS-országok erőteljes támogató intézkedésekben részesülnek; ellensúlyozza a vámbevételekből származó nettó kiesést és úgy ösztönözze az adóreformot, hogy az ne vezessen a szociális ágazatba történő állami beruházások csökkentéséhez; az exporttermelés diverzifikálása érdekében fektessen be a gyártási láncba; termeljen magasabb hozzáadott értéket tartalmazó exporttermékeket; továbbá fektessen be a képzésbe, valamint a kistermelők és az exportőrök támogatásába, hogy meg tudjanak felelni az uniós egészségügyi és növény-egészségügyi kritériumoknak;

7.  hangsúlyozza, hogy az egyes AKCS-országokkal vagy egy adott régión belül nem az összes országot magába foglaló csoporttal kötött GPM-ek a regionális integráció aláásásának kockázatával járnak; felszólítja a Bizottságot, hogy alakítsa át megközelítését e kockázat figyelembevételével, és biztosítsa olyan GPM-ek megkötését, amelyek nem veszélyeztethetik a regionális integrációt;

8.  hangsúlyozza, hogy az állami fejlesztési támogatások tagállamok által ígért növelésének elsősorban arra kellene irányulnia, hogy megkettőzzék a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez szükséges erőfeszítéseket azon AKCS-országokban, amelyeket leginkább sújtanak a pénzügyi és élelmezési világválság következményei, amely súlyos veszélybe hozta és továbbra is veszélyezteti az e célok elérését szolgáló eddigi eredményeket;

9.  hangsúlyozza továbbá, hogy valamennyi megállapodásnak tiszteletben kell tartania az AKCS-országok javát szolgáló aszimmetriát, mind a megcélzott termékek köre, mind az átmeneti időszakok tekintetében, a GPM-eknek pedig konkrét garanciákat kell tartalmazniuk az AKCS-országok által ilyenként megjelölt érzékeny ágazatok védelme érdekében;

10.  hangsúlyozza, hogy a GPM-ekhez kötődő támogató intézkedéseknek figyelembe kell venniük a regionális integráció, valamint a többi fejlődő országgal való gazdasági kapcsolatok fontosságát az AKCS-országok fejlődése szempontjából;

11. sürgeti a Bizottságot, hogy az adott megállapodás elfogadása előtt adjon elegendő időt az AKCS-országok tárgyalófelei számára a megállapodás értékelésére és javaslatok tételére, figyelembe véve a WTO menetrendjét;

12. hangsúlyozza, hogy a GPM-eknek tartalmazniuk kell egy felülvizsgálati záradékot az aláírásukat követő 5 év elteltével elvégzett felülvizsgálatra vonatkozóan, amelyhez a nemzeti parlamenteknek, az Európai Parlamentnek és a civil társadalomnak hivatalosan csatlakoznia kell; hangsúlyozza továbbá, hogy ennek az időtartamnak lehetővé kell tennie a GPM-ek által az AKCS-országok gazdaságára és regionális integrációjára gyakorolt hatás részletes értékelését, valamint a megfelelő kiigazítások megtételét;

13. úgy véli, hogy az AKCS és az EU közötti bármely, a lakosság megélhetését befolyásoló kereskedelmi megállapodásnak az AKCS nemzeti parlamentjeinek teljes körű részvételével zajló nyílt és nyilvános vita eredményeként kell létrejönnie;

14. sürgeti az AKCS-országok kormányait, hogy a felelősségteljes kormányzás érdekében hajtsák végre a szükséges reformokat, különösen a közigazgatás, például az államháztartás, a vámok behajtása, az adóbevételi rendszer, a korrupció elleni küzdelem és a hanyag gazdálkodás terén;

15. hangsúlyozza, hogy a GPM-ekben olyan erőteljesebb nyomon követési és értékelési rendelkezésekre van szükség, amelyek meghatározzák a GPM-nek az ország és a térség fejlődésére, valamint a szegénység csökkentésére – nem pusztán a GPM megfelelési szintjeire – gyakorolt hatását;

16. hangsúlyozza, hogy növelni kell az átláthatóságot a tárgyalások és azok eredményeinek tekintetében azért, hogy a politikai döntéshozók, a parlamenti képviselők és a civil társadalom képviselői által végzett nyilvános ellenőrzés lehetővé váljon;

17.  hangsúlyozza, hogy a GPM-ek szövegében kell rendelkezni a GPM-ek végrehajtását ellenőrző parlamenti szervről, valamint azt, hogy e parlamenti szervnek minden esetben az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűléséből és annak szerveiből kell kikerülnie, és amelynek a Közös Parlamenti Közgyűléssel szoros kapcsolatban kell maradnia, illetve annak részévé kell válnia;

18. úgy véli, hogy az EFA regionális stratégiai dokumentumaiban és regionális indikatív programjaiban a GMP végrehajtására vonatkozó fontos, szisztematikus és jól megfontolt támogatásnak kell szerepelnie, amely figyelembe veszi a GPM sikeréhez szükséges reformfolyamatot;

19. sürgeti a Bizottságot, hogy az AKCS-országokkal közösen a GPM-be és az ideiglenes GPM-ekbe építsen be fejlődési teljesítménymutatókat a GPM-ek által az olyan kulcsfontosságú ágazatokra gyakorolt társadalmi–gazdasági hatás mérése érdekében, amelyek megállapítása az egyes térségek prioritásai szerint történik az általuk meghatározandó időszakokra;

20. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az erdőket, a biológiai sokféleséget, az őslakosokat illetve az erdőtől függő embereket ne tegyék ki kockázatnak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az AKCS-országok számára lehetővé kell tenni olyan szabályok végrehajtását, amelyek korlátozzák a fa és más feldolgozatlan nyersanyagok kivitelét, valamint lehetővé kell tenni számukra, hogy e jogszabályokat az erdők, az élővilág és a hazai iparágak érdekében alkalmazzák;

21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, tagállamok és az AKCS-országok kormányainak, az AKCS–EU Tanácsnak valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

  • [1]  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
  • [2]  HL L 169., 2005.6.30., 1. o.
  • [3]  HL L 348, 2007.12.31, 1-154. o.
  • [4]  HL C 120., 2004.4.30., 16. o.
  • [5]  HL C 330., 2006.12.30., 36. o.
  • [6]  HL C 58., 2008.3.1., 44. o.
  • [7]  HL C 273 E, 2003.11.14., 305. o.
  • [8]  HL C 280 E, 2006.11.18., 475. o.
  • [9]  HL C 292 E, 2006.12.1., 121. o.
  • [10]  HL C 102 E, 2008.4.24., 301. o.
  • [11]  HL C 102. E, 2008.4.24., 291. o.
  • [12]  HL C 146. E, 2008.6.12., 232. o.
  • [13]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0577.
  • [14]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0614.
  • [15]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0237.
  • [16]  A Tanács 1528/2007/EK rendelete (2007. december 20.) a gazdasági partnerségi megállapodásokat létrehozó vagy azok létrehozásához vezető megállapodásokban meghatározott, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS-államok) csoportjának egyes tagjaiból származó termékekre vonatkozó szabályozások alkalmazásáról (HL L 348, 2007.12.31.,1.o.).

INDOKOLÁS

Történeti háttér

Az Európai Közösségnek az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) országokkal kötött loméi megállapodásai külön rendelkezéseket tartalmaztak az AKCS-országoknak biztosított kereskedelmi preferenciákról. Ezek a kereskedelmi preferenciák előnyösebbek voltak, mint az EU által az Általános Preferenciarendszer (GSP) keretében más fejlődő országoknak nyújtott kereskedelmi preferenciák.

Az 1990-es években a fejlődő országok támadni kezdték a loméi preferenciákat, amelyeket egy, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által adott mentesség csak átmenetileg tudott megmenteni. Ezért a Cotonoui Partnerségi Megállapodás a Lomé IV.-hez hasonló kereskedelmi rendelkezéseket tartalmazott, de a harmadik rész II. címében (gazdasági és kereskedelmi együttműködés) tartalmazott egy fejezetet az új kereskedelmi megállapodásokról (36–38. cikk). A 36. cikk szerint az AKCS és az EK megállapodtak, hogy új, a WTO-val összeegyeztethető megállapodásokat kötnek, „fokozatosan megszüntetik az egymás közti kereskedelem elé gördülő akadályokat és bővítik az együttműködést minden, a kereskedelem szempontjából jelentős területen”. A 37. cikk előírja, hogy: „A gazdasági partnerségi megállapodásokról a legkésőbb 2007. december 31-én befejeződő előkészítő időszakban kell tárgyalni ”.

2002-ben a Bizottság és az AKCS-csoport között megkezdődött a tárgyalások első szakasza a megállapodásban részt vevő valamennyi AKCS-ország számára általános érdekű kérdésekről, ezt követően pedig külön tárgyalások kezdődtek a GPM-tárgyalásra kijelölt hat AKCS-régióval (karibi térség, Nyugat-Afrika, Közép-Afrika, Kelet- és Dél-Afrika, a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) kivételével, csendes-óceáni térség).

2007 októberére nyilvánvalóvá vált, hogy csak a karibi államok készek parafálni egy teljes körű GPM-et. A Bizottság nem törekedett átmeneti megoldásra, például a GSP+ valamennyi AKCS-ország számára történő kiterjesztésére, hanem sürgette, hogy az AKCS-országok a WTO-val összeegyeztethető ideiglenes GPM-eket írják alá. A Bizottság 2007. október 23-án közleményt adott ki, amelyben javasolta a WTO-val összeegyeztethető ideiglenes megállapodások megkötését, regionális, szubregionális illetve nemzeti szinten.

Az ilyen, a WTO-val összeegyeztethető szabadkereskedelmi megállapodások létrehozásához liberalizálniuk kell „lényegében az egész (áru)kereskedelmet” az érintett országok között, és ezt „ésszerű időn belül” kell megtenni. A GATT XXIV. cikkének ezek a rendelkezései értelmezésfüggők, ami megmagyarázza a parafált GPM-ek közötti jelentős különbségeket. Az „ésszerű idő” fogalma azonban hivatalosan úgy értelmezendő, hogy a liberalizációs folyamat csak kivételes esetekben haladhatja meg a tíz évet[1]. Az EU és az AKCS-országok számára egy 15 évig tartó liberalizációs folyamat elfogadható volt a GPM-ek tekintetében. A „lényegében az egész kereskedelem” kifejezés a minimumkövetelmények értelmében a partnerek közötti kereskedelem legalább 80%-át jelenti. Ezek a „meghatározások” természetesen szintén értelmezéstől függenek[2].

2007 végére a CARIFORUM 15 állama „teljes körű” GPM-et parafált, 18 afrikai és két csendes-óceáni állam ideiglenes GPM-et parafált, 42 AKCS-ország pedig egyáltalán nem parafált GPM-et[3]. Ezek az országok 2008. január 1-jétől a GSP alapján kereskednek az EU-val.

A GPM-mel nem rendelkező 30 afrikai ország közül 26 a legkevésbé fejlett országok csoportjába tartozik, és a „Mindent, csak fegyvert nem” (EBA) rendszerből részesedik, amely szinte vám- és kvótamentes hozzáférést biztosít az EU piacához. Csak Gabon, Nigéria és Kongó nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé, ezért az EU-ba irányuló kivitelükre a rendes GSP tarifák vagy a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazása vonatkozik (LKV-záradék), amennyiben a tételek nem tartoznak a standard GSP alá. A legkevésbé fejlett országoknak biztosított cotonoui preferenciákhoz képest nem emelkednek a tarifák. Nigéria esetében a kivitel körülbelül 1,2%-a , Kongó esetében 3,5%, Gabon esetében 6% fog az új tarifák alá tartozni. A vámtarifák többsége viszonylag alacsony lesz, de némelyik érintheti a kivitelt egyes ágazatokban, például a homoki garnélarák, a fűrészes garnélarák és a tarisznyarák kivitelét mindhárom országból, a nádcukor és a dohány kivitelét Kongóból, a rétegelt lemez kivitelét Gabonból, továbbá a kakaó- és kecsketermékek, illetve a pamut és a poliészter kivitelét Nigériából. A legkevésbé fejlett afrikai országok csoportjába nem tartozó Dél-Afrika a negyedik olyan ország, amely nem kötött GPM-et, de ez az ország már a WTO-val összeegyeztethető kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodást (TDCA) hajt végre.

A csendes-óceáni régióban csak Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek parafáltak ideiglenes GPM-et; egyik ország sem tartozik a legkevésbé fejlettek közé. A többi csendes-óceáni AKCS-állam esetében az EU-val fenntartott korlátozott kereskedelmi kapcsolatok miatt behatároltak a hatások, noha a GPM-et nem aláíró 13 állam közül 7 nem tartozik a legkevésbé fejlett országok közé.

Az ideiglenes megállapodásokat alá fogják írni, ezt követően pedig 2008. augusztusig továbbítják azokat az Európai Parlamentnek jóváhagyásra.

Áttekintés[4]

Az afrikai és a csendes-óceáni régióval kötött valamennyi gazdasági partnerségi megállapodás ideiglenes vagy átmeneti megállapodás. Mindegyik tartalmaz az EU-ból származó áruk behozatalára vonatkozó liberalizációs ütemtervet, hogy eleget tegyen a WTO-val való kompatibilitás követelményének („lényegében az egész kereskedelem” liberalizálása érdekében). Ettől eltekintve a megállapodások hatályukat, tartalmukat és az érintett ország fejlődésére gyakorolt potenciális hatásaikat tekintve egyaránt különböznek egymástól.

1. táblázat: Teljes körű és ideiglenes GPM-ek és az aláíró országok

Régió (szám)

Teljes vagy ideiglenes megállapodás

(9 legkevésbé fejlett ország (félkövérrel), 26 a legkevésbé fejlettek közé nem tartozó ország)

Karib-térség (15)

Antigua és Barbuda, Bahama-szigetek, Barbados, Belize, Dominika, Dominikai Köztársaság, Grenada, Guyana, Haiti, Jamaica, Saint Kitts és Nevis, Saint Lucia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Suriname, Trinidad és Tobago

Közép-Afrika (1)

Kamerun

Kelet- / Dél-Afrika (10)

EAC (Kelet-Afrikai Közösség)

Burundi, Kenya, Ruanda, Tanzánia, Uganda

ESA (Kelet- és Dél-Afrika)

Comore-szigetek, Madagaszkár, Mauritius, Seychelle-szigetek, Zimbabwe

Csendes-óceáni térség (2)

Pápua Új-Guinea, Fidzsi-szigetek

Nyugat-Afrika (2)

Elefántcsontpart, Ghána

SADC (Dél-afrikai Fejlesztési Közösség) (5)

Botswana, Lesotho, Namíbia, Mozambik, Szváziföld

Forrás: Európai Bizottság

Valamennyi megállapodás viszonylag kidolgozott rendelkezéseket tartalmaz az árukereskedelemről (a legnagyobb kedvezményes elbánás (LKV) záradék, status quo rendelkezés, származási szabályok, szankciók). A legtöbb ideiglenes GPM-ben a fejlesztési együttműködésről szóló rendelkezések is szerepelnek, de nem tartalmaznak kötelező erejű kötelezettségvállalásokat. A fejlesztést érintő átfogóbb rendelkezéseket a teljes körű GPM-ek megkötésekor foglalják bele. Az intézményi rendelkezések közös intézményeket irányoznak elő különböző felállásokban, rendelkeznek a viták elkerüléséről és a vitarendezés szabályairól. Az ideiglenes GPM-ek közül egy sem ír elő olyan parlamenti bizottságot, mint a CARIFORUM-mal kötött teljes körű GPM. Azonban átfogó intézményi rendelkezéseket irányoz elő valamennyi tárgyalás alatt álló, teljes körű GPM esetében. Az ideiglenes megállapodásokban nem szerepelnek kereskedelemmel – például a szolgáltatásokkal, a befektetéssel, a versennyel, a környezettel, a szociális vonatkozásokkal és a felelősségteljes kormányzással – kapcsolatos kérdések (néhány általános nyilatkozat kivételével). Ezekről az aspektusokról a teljes körű GPM-ekbe történő belefoglalásuk miatt kell tárgyalni.

Az ideiglenes GPM-ek néhány legfontosabb problémája

· Árukereskedelem – a vámokból származó bevételkiesés

Az ideiglenes GPM-eket WTO-kompatibilisre tervezik, hogy felváltsák a korábbi cotonou-i preferenciarendszert, amely a WTO-val nem összeegyeztethető. Az áruk liberalizálására vonatkozó ütemterv ezért az ideiglenes GPM-ek egyik központi eleme.

A liberalizáció fejlődésre gyakorolt hatásainak felismerése érdekében figyelembe kell venni a liberalizálási folyamat kezdetét és teljes időtartamát, a liberalizáció első hullámainak hatását és a folyamatból kizárt árukat.

Valamennyi GPM-régió 80%-os liberalizációt fog elérni a 15 éves átmeneti szakaszban. Egyes régiók ennél nagyobb mértékű liberalizációt fognak elérni az ezt követő időszakon túl, például az EAC (Kelet-Afrikai Közösség) országai 2033-ra. A GPM-eken belül igen nagy változatosság figyelhető meg a termékek lefedettsége, a kizárt áruk és a liberalizáció hullámai tekintetében. E változatosságból eredően jelentős különbségek lesznek a tekintetben, hogy a liberalizáció első hullámai hogyan hatnak az AKCS-országok gazdaságaira.

A vámok e tekintetben jelentősek, mivel fontos bevételi forrást jelentenek az AKCS-országok számára. A vámokból származó bevételek az afrikai AKCS-országok többségében a becslések szerint csökkenni fognak[5]. Az ODI/ECDPM tanulmány a vámokból származó 30%-ot meghaladó bevételkiesést említ. Ugyanezen tanulmány szerint az afrikai AKCS-országok már a liberalizáció első szakasza során várhatóan évi 359 millió dollár kieséssel néznek szembe. Elefántcsontpart vesztesége valószínűleg 83 millió dollár lesz, ami megegyezik a jelenlegi, 500 000 főre szóló egészségügyi költségvetésével[6]. Az összes termék liberalizálása után a veszteség becslések szerint Elefántcsontpart esetében 139 millió dollár, a Seychelle-szigetek esetében 143 millió dollár, Ghána esetében 162 millió dollár, a többi afrikai AKCS-ország esetében pedig kevesebb lesz.

E számadatokat ugyanakkor lehetetlen ellenőrizni, mivel a GPM-ek gazdasági fejlődésre gyakorolt hatását csak hozzávetőlegesen lehet megbecsülni. Ezen kívül a GPM-eknek a felelősségteljes kormányzás felé ható reformfolyamatokat kellene generálniuk, amelyek szükségképpen magukba foglalják az államháztartás, az adóbehajtás rendszere és a költségvetés reformját. Nem lehet egyszerű összefüggést megállapítani egy ország gazdasági fejlettsége és az ideiglenes GPM-ek által előírt liberalizáció „terhe” között.

· Regionális integráció

Gyakran elhangzik a GPM mellett szóló érvként, hogy erősíti a regionális integrációt. A hat AKCS GPM tárgyalási csoportról az AKCS oldalról érkező javaslat alapján született megállapodás. Ezek azonban nem esnek egybe a már meglévő regionális csoportosulásokkal. Vagy a meglévő regionális csoportokba (karibi és csendes-óceáni) vontak be tagsággal eddig nem rendelkezőket, vagy a regionális szervezeteket osztották fel és vonták össze (az EAC-t a COMESA országaival; az SADC-t szétbontották; az UEMOA az ECOWAS csoportba került (+Mauritánia)).

Számos afrikai regionális szervezet vámuniók létrehozásáról állapodott meg. Mindezekben a régiókban még mindig folyamatban van a nemzeti tarifák hozzáigazítása a közös tarifarendszerhez, és a létrejött vámuniók közül – az EAC egyedüli kivételével – egyik sem fog egybeesni a GPM szerinti csoportosítással.

Az afrikai régiók (vagy a csendes-óceáni AKCS-országok) közül egyik sem volt abban a helyzetben, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásról kollektív tárgyalásokat folytasson az EU-val. Csak 2007-ben került sor arra, hogy az EAC úgy határozott, hogy kiválik az ESA csoportból, és tárgyalni kezd egy közös liberalizációs rendszerről. Strukturális szempontból az afrikai AKCS-országok többsége nem volt – és most sincs – felkészülve arra, hogy vámigazgatásába beépítsen egy szigorú liberalizációs rendszert legfőbb kereskedelmi partnerével.

A regionális integráció ezért az afrikai AKCS-országok számára komoly kihívás marad. A regionális integráció ösztönzése szempontjából nem volt szerencsés, hogy a Bizottság a regionálisról kettős – a regionális és országos tárgyalásokra vonatkozó – megközelítésre váltott. A Bizottságnak és az AKCS-országok tárgyalófeleinek figyelembe kell venniük a meglévő regionális szervezeteket, valamint belső liberalizációs és együttműködési terveiket, mivel fejlődésükből jelentős gazdasági és kereskedelmi előnyök származhatnak.

· A kereskedelmi folyamatok és a gazdasági fejlődés

A legkevésbé fejlett országok számára az EU-val történő szabadkereskedelmi megállapodás (FTA) megkötésére az ösztönzők igen behatároltak, mivel ezek az országok piacaik megnyitása nélkül is részesedhetnek az EU „Mindent, csak fegyvert nem” (EBA) rendszeréből. A GSP rendelet szerint a legkevésbé fejlett országok fegyverek és fegyverkezéssel kapcsolatos áruk kivételével bármilyen terméket vám- és kvótamentesen exportálhatnak az EU-ba. A rizsre és a banánra vonatkozó átmeneti rendelkezések 2009-ben lesznek teljes körűek A legkevésbé fejlett országoknak gazdasági érdeke fűződik a GPM-ek aláírásához, mivel olyan fontos ágazatokban, mint például a textilipar és a mezőgazdaság a javított származási szabályok előnyösek a számukra, ráadásul ezen ágazatok fejlődését is elősegíthetik.

Azok a legkevésbé fejlett országok közé nem tartozó AKCS-országok, amelyek nem kötöttek GPM-et, vissza fognak kényszerülni a rendes GSP rendszerbe (vagy legkésőbb 2008. október 31-ig kérelmezhetik a GSP+ rendszerbe való felvételüket, amennyiben 2009. januártól részesedni akarnak a GSP+ preferenciákból). Ez némely, az EU-ba irányuló kivitelük esetében a kedvezményes hozzáférés csökkenésével jár.

Miközben az AKCS-országok többsége, sőt, voltaképpen valamennyi afrikai AKCS-állam számára az EU a legfontosabb kereskedelmi partner, az AKCS-országokkal folytatott kereskedelem az EU gazdasága szempontjából meglehetősen jelentéktelen. Az EU kivitelének kevesebb mint 3%-a irányul az AKCS-országokba. Néhány európai exportőr a kölcsönösséggel a várakozások szerint jól fog járni. Bizonyos termékek esetében a vámtarifák eltörlése megnövelheti az uniós exportot, számítani lehet például a húsexport növekedésére (amelynek jelen esetben örülni lehet)[7].

Másrészről, az AKCS-országok közül azok a legkevésbé fejlettek közé nem tartozó országok számára, amelyek a GPM-et parafáltak, az EU-ba irányuló valamennyi kivitelük számára vám- és kvótamentes hozzáférést fognak biztosítani, ami 2008-ban a legkevésbé fejlettek közé nem tartozó AKCS-országok exportőreitől származó 1,4 milliárd euró volumenű kivitelt érint . Mindez a legnagyobb mértékben Mauritius (az export volumene 270 millió euró), Kamerun (175 millió euró) és Elefántcsontpart (146 millió euró) esetében érinti a behozatalt. A vám- és kvótamentesség elsősorban a mezőgazdasági exportot érinti; a legnagyobb haszon a rizs, a szőlő, a marhahús és a citrusfélék termékcsoportjában várható.

· Kiigazítási költségek

Az EU-ból származó behozatalt érintő kereskedelmi akadályok megszüntetése bizonyosan nagy lehetőségeket fog teremteni az AKCS-országok gazdaságai számára (pl. a gazdaság és a fogyasztók számára szükséges termékek árának csökkenése az AKCS-országok területén, nyitottabb kereskedelmi kapcsolatok), ugyanakkor az AKCS-országok gazdaságait a regionális és a nemzetközi versenynek is ki fogja tenni. Ez néhány ágazatban gazdasági szerkezetátalakításhoz és a munkahelyek megszűnéséhez fog vezetni. A vámok más kormányzati bevételekkel való helyettesítése jelentős intézményfejlesztési erőfeszítéseket fog megkívánni. A kiigazítás összköltségét valamennyi AKCS-régióra nézve 8,9 milliárd euróra becsülik, ami a költségvetési kiigazításból (2,9 milliárd euró), a kivitel diverzifikálásából (2,3 milliárd euró), a foglalkoztatás kiigazításából (1,4 milliárd euró), illetve a szakismeretek és a termelékenység növeléséből (2,2 milliárd euró) tevődik össze[8].

· A kereskedelmet célzó támogatás

Valamennyi fél elismeri, hogy kiegészítő intézkedésekre és fejlesztési támogatásra van szükség ahhoz, hogy az AKCS-országok számára lehetővé váljon, hogy a GPM-ekben rejlő potenciális fejlesztési előnyöket kihasználják, valamint a kiigazítási költségek legalább egy részét fedezzék. Az AKCS-országok ragaszkodtak hozzá, hogy a gazdasági partnerségi megállapodásoknak az EFA-n kívüli fejlesztési forrásokra vonatkozó jogi garanciák is részét képezzék. A Bizottság és a tagállamok a GPM-ek keretében nem voltak hajlandóak tárgyalni a fejlesztési forrásokról. Végül a fejlesztési fejezeteket vagy mellékleteket beépítették a megállapodásokba, amelyek előírják az GPM alapok létrehozásának lehetőségét, de ezekhez csak ígéretek társulnak a kereskedelemmel összefüggő ágazatokra fordított fejlesztési források növeléséről.

Az EU oldaláról megerősítették, hogy a GPM-ekből eredő igényekkel az Unió 2007-ben elkészült, a kereskedelmet célzó támogatásra vonatkozó stratégia általános keretén belül fognak foglalkozni. E stratégia jegyében az EU 2010-ig évi 2 milliárd eurós (1 milliárd a tagállamoktól, 1 milliárd a Bizottságtól) kereskedelemmel kapcsolatos (a kereskedelempolitikához, a szabályozáshoz és a kereskedelem fejlesztéséhez nyújtott támogatás) segélyt ígért. A stratégia az EU-tól azt is megkívánja, hogy erőfeszítéseket tegyen az ennél szélesebb, „Segély kereskedelemért” elnevezésű program terén, összhangban a hivatalos fejlesztéstámogatások (ODA) általános növelésével, de külön mennyiségi cél kitűzése nélkül. Az EU azt a kötelezettségvállalást tette, hogy a kereskedelemhez kapcsolódó támogatásnövekedés körülbelül 50%-a az AKCS-régiókhoz fog kerülni, ami évi 400 millió euróval emeli a támogatás ezen formáját.

A GPM-ek megkötését követően uniós szinten nincs több támogatás (EFA és EU költségvetés), ugyanakkor a GPM-ekre való tekintettel a 10. EFA-t (főként a regionális allokációkat) jelentősen megemelték. Ebből következik, hogy a kereskedelemmel kapcsolatos segély részben új megnevezése a meglévő intézkedéseknek, részben pedig elveszi a finanszírozást a meglévő programoktól az új, kereskedelemmel kapcsolatos programok javára[9]. A tagállamok által biztosított egymilliárd euróról nem tudni, hogy ez plusz összeget fog-e jelenteni, vagy pedig a tagállamok átcsoportosítják vagy átcímkézik a meglévő támogatásokat. Ha a tagállamok betartják arra vonatkozó ígéretüket, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásokat (ODA) a GDP 0,7%-ának megfelelő mértékben fogják növelni, akkor a biztosított összeg valószínűleg a meglévő programokon felül értendő.

A kereskedelemmel kapcsolatos segély nem tartalmazza a vámokból származó bevételkiesést, sem a gazdasági kiigazításra szánt kiegészítő támogatást, mivel ezeket más forrásokból kell fedezni.

Jövőbeni kihívások

Az Európai Bizottság szigorúan elutasította az ideiglenes megállapodások újratárgyalásának gondolatát, amint azt 2007 végén a tárgyalások eredményeit bíráló nem kormányzati szervezetek és tudományos szakemberek gyakran felvetették, ugyanakkor a Tanács és a Bizottság egyetértett azzal, hogy a teljes körű GPM-ek vitatott záradékait vizsgálják felül.

Az EU-nak rugalmasnak kell lennie az ideiglenesről a teljes körű GPM-kre való áttérés során, mivel az AKCS-országok számára magasak lesznek a piaci nyitás költségei. A Bizottság és az AKCS-országok tárgyalófelei 2008 végére vagy 2009 közepére valamennyi AKCS-régióval véglegesíteni szeretnék a teljes körű GPM-eket. Bár mindegyik régióval folytatódnak a tárgyalások, egyelőre nem látszik tisztán, hogy ezt az ütemezést be lehet-e tartani. A 2008. év valószínűleg sok afrikai és csendes-óceáni AKCS-ország számára kulcsfontosságú lesz a végleges GPM tárgyalása szempontjából.

A Bizottságnak rugalmasan kell viszonyulnia a teljes körű GPM-ekben szereplő, WTO-val összeegyeztethető liberalizálási ütemtervek tárgyalásához, a liberalizációból kizárt árukat is beleértve. Lehetőség szerint össze kell hangolni az ugyanazon régióban lévő országok különféle ütemterveit és azokat el kell fogadtatni az AKCS-partnerekkel. Például Nyugat-Afrikában csak Ghána és Elefántcsontpart parafált ideiglenes GPM-et, és ezeket a megállapodásokat felül kell vizsgálni, hogy a régió számára egy közös GPM jöhessen létre.

· A szolgáltatások kereskedelme

Sok AKCS-ország beleegyezett abba, hogy tárgyaljon a szolgáltatások beépítéséről a teljes körű GPM-ekbe.

A CARIFORUM GPM példája bizonytalan. A karibi GPM a szolgáltatási szektor 75%-áig megnyitotta a piacot az európai szolgáltatók előtt, még az olyan szolgáltatások esetében is, mint a távközlés, a banki, kiskereskedelmi vagy futárszolgálatok. Az uniós vállalatoknak általában véve a hazai szolgáltatókkal megegyező elbánást kell biztosítani. Korlátozásokra vagy a fejlesztési igényekhez való kiigazításokra csak nagyon szűk körben van lehetőség, és ez a fejlődésre nézve veszélyt jelenthet. A piacok megnyitása másrészt tovább ösztönzi a versenyt, olcsóbbá és könnyebben hozzáférhetővé teszi a szolgáltatásokat. Az olyan ágazatokban, mint a banki vagy távközlési szektor, a fokozott verseny hatékonyan hozzájárulhat a fejlődéshez.

Az EU is megnyitotta a szolgáltatási piacát a CARIFORUM országainak állampolgárai előtt, de a feltételek szigorú korlátok közé szorítják a szolgáltatásnyújtást. A foglalkoztatottság és a kereskedelmi lehetőségek terén mutatkozó előnyök a vártnál kevésbé kedvezőek a CARIFORUM országainak fejlődése szempontjából.

Afrikának és a csendes-óceáni AKCS-államoknak nagyon óvatosnak kell lenniük, ha felveszik a szolgáltatási szektort a GPM-ekbe, mivel előfordulhat, hogy a fejlődés terén nagyon keveset nyernek ezen.

· Közvetlen külföldi befektetések

Annak érdekében, hogy az AKCS-országok közvetlen külföldi befektetéseket vonzzanak magukhoz, a potenciális befektetőknek az átlátható, stabil szabályok jelentette biztonságot kell kínálni. E tekintetben a CARIFORUM GPM egy fejezetet tartalmaz a befektetésekről. Az országok a befektetések előtt különböző területeken nyitják meg piacaikat, például a bányászat, a villamos energia és a gáz elosztása, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a gyáripar terén. Bár a regionális és uniós befektetők kötelesek tiszteletben tartani a környezetvédelmi és munkaügyi normákat, a karibi országok általában véve lemondtak azon jogukról, hogy befektetési védintézkedéseket vezessenek be, hogy ezáltal korlátozzák vagy befolyásolják a regionális és uniós befektetők lehetőségeit arra az esetre, ha tevékenységeik ártanának a belföldi piacnak vagy az életkörülményeknek.

· Közbeszerzés

A közbeszerzésre vonatkozó átlátható szabályok hozzájárulhatnak az állami kiadások hatékonyságának javításához azáltal, hogy növelik a versenyképességet és csökkentik a költekezést. A korrupció elleni küzdelemnek szintén hasznos eszközei lehetnek. A CARIFORUM GPM azonban tartalmaz egy záradékot arról, hogy egy későbbi időpontban az uniós beszállítóknak „nemzeti elbánást” biztosítanak. Ez a rendelkezés a jövőben alááshatja a hazai beszállítók támogatásának lehetőségét, ami megállítja az ipar fejlődését a közbeszerzésből profitáló ágazatokban. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy az állami projekteket érintő nagyobb verseny és olcsóbb ajánlatok révén közpénzt lehet megspórolni, amelyet valódi fejlesztési projektekre lehet felhasználni.

· A kereskedelmet célzó támogatás

Az GPM-ekben meg kell erősíteni a fejlesztési elemet, és a teljes körű megállapodásokba bele kell venni a kereskedelmet célzó támogatás melletti, kötelező erejű kötelezettségvállalást.

A 2008. év döntő fontosságú lesz a jövőbeni kereskedelmet célzó támogatás (Aid for Trade – AfT) megtervezése szempontjából. Még ha az EU kereskedelmet célzó támogatása csak részben biztosít pluszfinanszírozást, a támogatásokat összességében arra lehetne felhasználni, hogy határt szabjanak a GPM-ek negatív hatásainak, a GPM-eket pedig az AKCS-országok gazdasági és közigazgatási fejlődésének fellendítésére lehetne felhasználni. Fontos, hogy a kereskedelmet célzó támogatás az AKCS-országok felelősségi körébe tartozó jól megtervezett nemzeti és regionális fejlesztési stratégiákba integrálódjon.

A 10. EFA-ra vonatkozó, többségében semmilyen külön kereskedelmet célzó támogatást nem tartalmazó nemzeti indikatív programokról már folynak a tárgyalások, de hagynak némi teret az ezután jelentkező igények számára is. A regionális indikatív programokat még nem véglegesítették. A Bizottságnak és az AKCS-országoknak biztosítaniuk kellene, hogy ezekbe beleveszik a kereskedelmet célzó támogatás fontos elemeit, különös tekintettel a bevételkiesés ellentételezésére, a közigazgatási kapacitások növelésére a helyes kormányzás érdekében, valamint a legfontosabb gazdasági ágazatok versenyképességét javító támogató intézkedésekre, az egyes országok sajátos helyzetétől és kereskedelmi lehetőségeitől függően.

Záró megjegyzések

A gazdasági partnerségi megállapodásokat (GPM-ek) úgy tervezték meg, hogy a kereskedelem és a regionális integráció révén ösztönözzék a fejlődést és a jobb kormányzást az AKCS-országokban. A tárgyalások folyamán azonban sok afrikai, és számos európai érdekeltnek is az lett a benyomása, hogy az AKCS-országok egy része a GPM-ekkel inkább vesztes, semmint nyerő pozícióba jutott.

Az Európai Bizottság ismételten hangsúlyozta, hogy a GPM-ek ösztönzőleg fognak hatni az AKCS-országokra a felelősségteljes kormányzás felé mutató reformok véghezvitele érdekében, különös tekintettel az államháztartás irányítására, saját gazdaságaik fejlesztésére nemzetközi versenyképességük javítása érdekében. Azonban vannak azirányú kockázatok is, hogy az AKCS GPM-partnerekre – különösen Afrikára – esetleg egyszerűen túl nagy felelősség hárul, és nem tudnak megbirkózni a többlet teherrel, ha az EU oldaláról nem érkezik több, nagy horderejű kapacitásépítési támogatás.

Mindazonáltal nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a GPM-ekben lehetőség rejlik a felelősségteljes kormányzás javítására és megerősítésére az AKCS-országokban, különösen az afrikai országokban. A felelősségteljes kormányzásra országos és regionális szinten egyaránt lehet hatni: a kereskedelmi liberalizáció miatt kiesett vámbevételek a közigazgatás megerősítésére kell hogy ösztönözzék az országokat az adóbehajtás változatosabbá és hatékonyabbá tétele érdekében. A fokozottabb regionális integráció növeli a kölcsönös párbeszédet és az átláthatóságot, ha együttműködésre kerül sor. A regionális partnereknek közelíteniük kell nemzeti sajátosságaikat egymáshoz, például adórendszereik működését. A nagyobb átláthatóság a nemzeti parlamenteket is megerősítené, amelyek ezáltal könnyebben tudnák felügyelni a kormányzati intézkedéseket és ez a közkiadások rendszerének javításához vezethet a szűkösen rendelkezésre álló közpénzek takarékos kezelése révén.

A GPM-ekben benne rejlik a felelősségteljes kormányzás megerősítésének és a közigazgatás átláthatóbbá és hatékonyabbá tételének lehetősége. Az AKCS-országoknak pedig a reformok érdekében ki kellene használniuk ezt a lehetőséget.

  • [1]  Megállapodás az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény XXIV. cikkének értelmezéséről (http://www.wto.org/english/docs_e/legal_e/10-24_e.htm).
  • [2]  Vö. például: Meyn, Economic Partnership Agreements: A 'historic step' towards a 'partnership of equals'? (ODI Working Paper 288), 2008. március, 10. o., FN 14; Robert Scollay, "Substantially all trade": Which definitions are fulfilled in practice? An empirical investigation. Nemzetközösség Titkársága számára készített jelentés, University of Auckland, New Zealand, 2005, 2.oldaltól Axel Borrmann, Harald Großmann, Georg Koopmann, Die WTO-Kompatibilität der Wirtschaftspartnerschaftsabkommen zwischen der EU und den AKP-Staaten, Eschborn 2005, 36. oldaltól
  • [3]  Az AKCS-országok 79 tagja közül Dél-Afrika vesz részt a tárgyalásokban, de az EU-val folytatott kereskedelmét a kétoldalú kereskedelmi, fejlesztési és együttműködési megállapodás (TDCA) szabályozza; Kuba nem írta alá a Cotonou-i Megállapodást.
  • [4]  A munkadokumentumban szereplő számadatok és becslések nagy része három publikáción alapul:
    Stevens, Meyn, Kennan (ODI), Bilal, Braun-Munzinger, Jerosch, Makhan, Rampa (ECDPM), The new EPAs: comparative analysis of their content and the challenges for 2008. Záró jelentés, 2008. március 31.
    Meyn, Economic Partnership Agreements: A 'historic step' towards a 'partnership of equals'? (ODI munkadokumentum 288), 2008. március
    Partnership or Power Play?, Oxfam Briefing Paper, 2008. április
    Az ICTSD és az ECDPM havonta tesz közzé bővebb információt, különösen a kereskedelmi tárgyalásokról szóló áttekintésekben (Trade Negotiations Insights). Lásd még a „tralac” (Dél-Afrikai Kereskedelmi Jogi Központ) weboldalát.
  • [5]  Stevens, Meyn, Kennan (ODI), Bilal, Braun-Munzinger, Jerosch, Makhan, Rampa (ECDPM), The new EPAs: comparative analysis of their content and the challenges for 2008. Záró jelentés, 2008. március 31., 107. oldaltól; vö. Chris Milner, Oliver Morrissey, Evious Zgovu, Adjusting to Bilateral Trade Liberalisation under an EPA: Evidence for Mauritius, Centre for Economic Development and International Trade, University of Nottingham.
  • [6]  Partnership or Power Play?, Oxfam Briefing Paper, 2008. április, 19. o.
  • [7]  Vö. Antoine Bouët, David Laborde, Simon Mevel, Searching for an Alternative to Economic Partnership Agreements, International Food Policy Research Institute, Research Brief No. 10, Washington D.C. 2007.
  • [8]  Vö. Chris Milner, An assessment of the overall implementation and adjustment costs fort he ACP-countries of Economic Partnership Agreements with the EU, in: R. Grynberg, A. Clarke (ed.), The European Development Fund and Economic Partnership Agreements, London 2006; vö. Chris Milner et al., Some Simple Analytics of the Trade and Welfare Effects of the Economic Partnership Agreements, Journal of African Economics, 14(3), 327-358. o. Ez a tanulmány nem tudta minden régió egyedi helyzetét, az EPA-k által támogatott lehetséges dinamikus hatásokat és a kísérő politikák következményét (segély kereskedelemért program stb.) megvizsgálni, ezért lehetséges, hogy a negatív hatásokat túlbecsüli.
  • [9]  Meg kell azonban említeni, hogy a 10. EFA pénzügyi volumene a 2000–2007 közötti 8 éves időszakra szóló 13,5 milliárd euróhoz képest (amihez viszont hozzá kell adni 9,9 milliárd euró hátralékot a korábbi EFA-kból, valamint figyelembe kell venni az inflációból eredő veszteséget) 22,7 milliárd euróra emelkedik a 2008–2013 közötti 6 éves időszakra.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

8.12.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

15

13

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Margrete Auken, Alessandro Battilocchio, Josep Borrell Fontelles, Danutė Budreikaitė, Marie-Arlette Carlotti, Nirj Deva, Fernando Fernández Martín, Juan Fraile Cantón, Alain Hutchinson, Glenys Kinnock, Maria Martens, Gay Mitchell, Frithjof Schmidt, Jürgen Schröder, Johan Van Hecke

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Miguel Angel Martínez Martínez, Manolis Mavrommatis, Csaba Őry, Renate Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Zita Gurmai, Emilio Menéndez del Valle, Ramona Nicole Mănescu, Jan Olbrycht, Justas Vincas Paleckis, Leopold Józef Rutowicz, Bogusław Sonik