JELENTÉS a gyermekek különleges helyzetének figyelembevételéről az Európai Unió külső fellépéseiben

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (20.1.2009)

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (6.11.2008)

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (20.1.2009)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

29.1.2009 - (2008/2203(INI))

Fejlesztési Bizottság
Előadó: Glenys Kinnock

Eljárás : 2008/2203(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0039/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0039/2009

Viták :

Szavazatok :

PV 19/02/2009 - 5.5
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0060

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

(2008/2203(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel a „Gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című, 2008. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

– tekintettel a „Gyermekek szükség- és válsághelyzetekben” című, 2008. február 5-i bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)0135),

– tekintettel az „Európai Unió cselekvési terve a gyermekek jogainak a külső fellépésekben való érvényesítésére” című, 2008. február 5-i bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2008)0136),

– tekintettel az „EU – globális partner a millenniumi fejlesztési célok elérése felé vezető úton” című, 2008. április 9-i bizottsági közleményre (COM (2008)0177),

– tekintettel a „Gyermek jogainak előmozdítása és védelme az Európai Unió külső fellépéseiben – fejlesztés és humanitárius dimenziók” című, 2008. május 26-i tanácsi következtetésekre,

– tekintettel az Európai Tanács 2008. június 19-i és 20-i következtetéseire,

– tekintettel gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, a Tanács által 2007. decemberében elfogadott uniós iránymutatásokra,

– tekintettel a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló, a Tanács által 2003. decemberében elfogadott uniós iránymutatásokra és ezek 2008 júniusában frissített változatára,

– tekintettel a fegyveres konfliktusokkal érintett gyermekek védelmének az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) műveleteibe való integrálására szolgáló, a tanács által 2006. májusában elfogadott ellenőrző listára,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1989. november 20-án elfogadott gyermekjogi egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyveire,

– tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozó, a Tanács által 2008. június 18-án elfogadott uniós cselekvési programra,

– tekintettel a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2005. július 26-i, 5235. ülésén elfogadott, 1612 (2005) sz. ENSZ-határozatra,

– tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) az alkalmazhatóság alsó korhatáráról szóló 1973. június 26-án Genfben elfogadott, 138. számú, és a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és a felszámolásukra irányuló azonnali lépésekről szóló, 1999. június 17-én Genfben elfogadott, 182. számú egyezményeire,

– tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2000. szeptember 8-án elfogadott millenniumi nyilatkozatra,

– tekintettel az ENSZ székhelyén 2002 májusában tartott, a gyermekekkel foglalkozó különleges ülés eredményeit tartalmazó, „A gyermekekhez igazított világ” című dokumentumra,

– tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Közgyűlése előtt 2006. október 11-én ismertetett, a gyermekek elleni erőszakról szóló tanulmányára,

– tekintettel az UNICEF az ENSZ számára „A gyermekek és a millenniumi fejlesztési célok” címmel 2007 decemberében készített jelentésére,

– tekintettel az UNICEF a „Világ gyermekeinek helyzete 2008” című, 2007 decemberében közzétett jelentésére,

– tekintettel az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának 2008 augusztusában közzétett, a millenniumi fejlesztési célok eléréséről szóló 2008-as jelentésére,

– tekintettel a gyermekek törvénytelen toborzással és fegyveres erőkben/csoportokban való felhasználásával szembeni védelméről szóló, a miniszterek és képviselők által a 2007. február 5–6-i párizsi találkozón elfogadott párizsi kötelezettségvállalásokra és a fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló párizsi elvekre és iránymutatásokra,

– tekintettel az Afrikai Egységszervezet (OUA) által 1990-ben elfogadott és 1999. november 29-én hatályba lépett, a gyermek jogairól és jólétéről szóló afrikai chartára,

– tekintettel a módosított[1] cotonoui megállapodásra[2], különösen annak az emberi jogok, a demokratikus elvek, a jogállamiság és a felelősségteljes kormányzás tekintetében alapvető fontosságú elemekről szóló 9. cikkére és az ifjúságot érintő kérdésekről szóló 26. cikkére,

– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének a gyermekek jogairól és a gyermekkatonákról szóló, 2004. február 19-én Addisz Abebában elfogadott állásfoglalására[3],

– tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésének a gyermekmunka társadalmi következményeiről és a gyermekmunka elleni küzdelem stratégiáiról szóló 2008. november 28-án, Port Moresbyben elfogadott állásfoglalására,

– tekintettel az Európai Unióról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződéseket módosító, 2007. december 13-án Lisszabonban Lisszaboni Szerződésre[4], és az Európai Unióról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződések egységes szerkezetbe foglalt változataira[5], különösen az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére, amely kimondja, hogy az Európai Unió „küzd a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét”, a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban pedig „hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez”,

– tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság „Európai konszenzus” című, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló együttes nyilatkozatára[6], különösen arra a követelményre, hogy a közösségi fejlesztési politika végrehajtása során biztosítani kell a gyermekek jogainak érvényesülését,

– tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusról szóló együttes nyilatkozatára[7], különösen arra a követelményre, hogy a gyermekekre és sajátos szükségleteik kielégítésére külön figyelmet kell fordítani,

– tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára[8], különösen annak a gyermekek jogairól szóló 24. cikkére,

– tekintettel a gyermekekkel, a fiatalokkal és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló megelőző intézkedésekre vonatkozó közösségi cselekvési program (Daphne program) (2000–2003) elfogadásáról szóló, 2000. január 24-i 293/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[9],

– tekintettel a 2007. június 4-én, Berlinben tartott európai gyermekjogi fórumon elfogadott politikai nyilatkozatra, amely ismételten kinyilvánítja az arra irányuló szándékot, hogy az Európai Unió külső és belső politikáiban következetesen vegyék figyelembe a gyermekek jogait,

– tekintettel a globális partnerek fóruma által 2004 júliusában közzétett, a HIV és az AIDS által sújtott világban élő árvák és kiszolgáltatott gyermekek védelméről, gondozásáról és támogatásáról szóló keretprogramra,

– tekintettel a gyermekkereskedelemről és a gyermekkatonákról szóló 2003. július 3-i állásfoglalására[10],

– tekintettel a „Gyermek fejlődő országokban történő kizsákmányolásáról, különös tekintettel a gyermekmunkára” című 2005. július 5-i állásfoglalására[11],

– tekintettel az EU gyermekjogi stratégiájának kidolgozásáról szóló 2008. január 16-i állásfoglalására[12],

– tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

– tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0039/2009),

A. mivel a gyermekek jogainak érvényesítése kulcsfontosságú egyéni életlehetőségeik és a szegénység felszámolása irányába tett előrehaladás szempontjából egyaránt,

B. mivel a társadalom által a gyermekekre osztott nemi szerepek meghatározóak a gyermekek jövőjére nézve: az élelmiszerhez és oktatáshoz való hozzáférésükre, munkaerő-piaci részvételükre, az emberi kapcsolatokban elfoglalt helyzetükre, valamint fizikai és mentális egészségükre,

C. mivel a gyermekjogi egyezményben meghatározott célok jórészt teljesítetlenül maradnak,

D. mivel a világon élő 2,2 milliárd gyermek közül 1,9 milliárd (86%) és a rendkívüli szegénységben élő gyermekek 98%-a fejlődő országokban él,

E. mivel naponta több mint 26 000 öt évesnél fiatalabb gyermek hal meg világszerte, legtöbbször olyan okok miatt, amelyek megelőzhetőek lennének, és a jelenlegi tendenciák szerint a gyermekhalálozás kétharmaddal való csökkentéséről szóló millenniumi fejlesztési célkitűzés 2045-ig nem érhető el,

F. tekintettel a nők 1995. szeptember 4–15-én Pekingben tartott 4. világkonferenciáján elfogadott cselekvési program 9. pontjára, amely a megelőző évtized valamennyi nemzetközi gyermekjogi konferenciáján hangoztatott alapvető elv is;

G. mivel, ha a Lisszaboni Szerződést már valamennyi tagállam ratifikálta, a gyermekek jogainak védelme az Unió külpolitikájának külön célkitűzése lesz,

H. mivel a Tanács megbízta a Bizottságot, hogy elemezze a gyermekmunka igénybevétele nélkül készített termékek értékesítését ösztönző intézkedések hatását, valamint vizsgálja meg és készítsen jelentést a gyermekmunka legrosszabb formáinak igénybevételével előállított termékekre vonatkozó további lehetséges intézkedésekről,

I. mivel a gyermekek oktatáshoz való joga nem képezheti vita tárgyát, és hogy az oktatás és szakképzés fontos szerepet tölt be a gyermekmunka fokozatos felszámolását célzó stratégiában,

J. mivel a gyermekek kereskedelmi kizsákmányolása emberi méltóságuk súlyos megsértése és a társadalmi igazságosság elveibe ütközik;

K. mivel a fejlődő országokból származó áruk vásárlóinak kulcsfontosságú szerepük lehet azon áruk azonosításában és elutasításában, amelyek egészben vagy részben gyermekmunkával készültek, és ekként közvetlen és hatásos gazdasági nyomást képesek kifejteni,

1. üdvözli a gyermekek különleges helyzetének az Európai Unió külső fellépéseiben történő figyelembevételéről szóló fent említett bizottsági közleményt, valamint a kiegészítő belső munkadokumentumokat és a kísérő tanácsi következtetéseket mint fontos lépéseket az EU gyermekjogi stratégiája felé vezető úton;

2. elismeri, hogy az uniós intézmények egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyermekek jogaira, de hangsúlyozza, hogy még sok a tennivaló addig, amíg a politikai kötelezettségvállalásokat átültetik a gyakorlatba, továbbá hangsúlyozza, hogy a tervek megvalósítása csak akkor lehetséges, ha a megfelelő finanszírozás biztosított;

3. kiemeli a gyermekek jogainak biztosítására vonatkozó millenniumi fejlesztési célok elérésének fontosságát, és sürgeti az EU tagállamait, hogy teljesítsék azon ígéretüket, miszerint biztosítják a megfelelő és kiszámítható finanszírozást a 2010. évi referenciaértékek eléréséhez szükséges ütemezett költségvetési támogatáson keresztül;

4. felszólítja az Uniót, hogy szilárdan folytassa a lányok elleni (a fogantatástól kezdődő) megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolását, és biztosítson elegendő forrást a megkülönböztetésből eredő egyenlőtlenségek elleni küzdelemhez;

5. üdvözli a gyermekek jogainak a külső fellépésekben való érvényesítésére vonatkozó bizottsági cselekvési terv négy irányadó elvét, amelyek a gyermekek jogainak átfogó és koherens megközelítését nyújtják;

6. elismeri, hogy a gyermekek jogain alapuló megközelítés a gyermekjogi egyezményben meghatározott normákon és elveken alapul, és azok megvalósítására irányul;

7. kéri, hogy az Európai Unió csatlakozzon az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, valamint a többi, a gyermekek jogainak gyakorlásáról, az örökbefogadásról, a szexuális kizsákmányolásról, a gyermekmunkáról, fegyveres konfliktusban a gyermekek védelméről és a bántalmazásról szóló megállapodásokhoz;

8. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gyermekjogi egyezmény és a hozzá csatolt jegyzőkönyvek végrehajtását, és fokozzák a harmadik országokban a gyermekek védelmére kialakított jogrendszerek reformjának támogatását;

9. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak érvényesülését előmozdító minden fellépés során tiszteletben kell tartani a gyermek szüleinek és közvetlen családjának, valamint elsődleges gondozóinak és gyámjainak kiemelt helyét, kiemelt figyelmet fordítva az anyák helyzetének javítására;

10. emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a családjában nehéz helyzetben lévő gyermek érdeke lehet, hogy pillanatnyilag eltávolítsák onnan, ha ez védőintézkedést jelent, különösen a szülők pszichoszociális vagy pszichiátriai problémái, családon belüli erőszak, rossz bánásmód vagy nemi visszaélés esetén;

11. hangsúlyozza, hogy sürgősen kiemelt figyelmet kell fordítani a leginkább kiszolgáltatott és a társadalom által kirekesztett gyermekekre, ideértve a fogyatékkal élő, a migráns, a kisebbségekhez tartozó, a szüleiktől távol és a kíséret vagy szülői felügyelet nélkül lévő gyermekeket;

12. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogain alapuló megközelítés gyakorlatba történő átültetéséhez az Európai Uniónak alapos elemzést kell végeznie a gyermekek jogaira vonatkozóan – ideális esetben az országos, a regionális és a tematikus stratégiai dokumentumok elfogadását vagy felülvizsgálatát követően –, amely alapján a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket célzó intézkedéseket és programokat ki lehet választani; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legkorábban vagy a fejlesztési programok félidős felülvizsgálatakor adjon a Parlamentnek áttekintést a gyermekekkel kapcsolatos intézkedésekről és pénzügyi előirányzatokról;

13. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogait következetesen bele kell foglalni az Unió partnerországokkal folytatott politikai párbeszédébe és szakpolitikai vitáiba;

14. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy az Európai Unió és harmadik országok között meglévő nemzetközi megállapodások tartalmaznak-e már a gyermekek jogaira vonatkozó, kötelező érvényű záradékot, és amennyiben nem, a megállapodásokba ilyen záradék beilleszthető-e;

15. úgy véli, hogy a partnerországokban és uniós szinten egyaránt intézményesíteni kell a gyermekek részvételét és jobb finanszírozásra van szükség;

16. támogatja, hogy a meglévő ifjúsági és gyermek hálózatokat állandó platformokká alakítsák, amelyek lehetővé teszik a gyermekek bevonását és véleményük kikérését, és felhívja a Bizottságot, hogy következetesen kérje ezen hálózatok hozzájárulását az országos stratégiai dokumentumok megvitatása során, valamint ösztönözze részvételüket a nemzeti tervezési eszközök kidolgozásában;

17. felhívja a Bizottságot, hogy segítse a partnerországokat gyermekbarát költségvetés elfogadásában, különösen akkor, ha az Európai Közösség költségvetési támogatást biztosít, és dolgozzon ki a gyermekekkel kapcsolatos, egyértelmű referenciaértékeket, mérhető célkitűzéseket, határidőket tartalmazó, átfogó nemzeti cselekvési terveket, valamint a gyermekek jogai tekintetében felülvizsgálati és beszámolási mechanizmusokat;

18. ragaszkodik ahhoz, hogy az EU általános költségvetési támogatása tartalmazzon pénzeszközöket a megfelelő minisztériumok (úgy mint a népjóléti, egészségügyi, oktatási és igazságügyi minisztérium) kapacitásépítésére annak biztosítása céljából, hogy azok rendelkezzenek a megfelelő döntésekkel és eszközökkel a gyermekeknek szánt szolgáltatásoknak a költségvetésbe építéséhez és végrehajtásához;

19. hangsúlyozza, hogy az EU-nak külső fellépései során erőteljesen ösztönöznie kell a harmadik országok kormányait a nemzetközi gyermekjogi normák betartására, különösen az olyan alapvető szociális jóléti szolgáltatások nyújtása tekintetében, mint az iskolákban és óvodákban az ingyenes élelmiszerosztás, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a fegyveres konfliktussal jellemzett helyzetekben és a konfliktus utáni helyzetekben lévő gyermekek tekintetében az oktatáshoz való méltányos hozzáférés biztosítása a konfliktusmegelőzésbe történő fontos befektetést képez;

20. megállapítja, hogy a közelmúltbeli, uniós szintű pozitív fejlődés ellenére a gyermekek jogaival foglalkozó uniós intézményi és személyi források továbbra sem megfelelőek;

21. javasolja egy európai uniós különképviselő kinevezését annak érdekében, hogy biztosítsák a láthatóságot és a vezető szerepet a gyermekek jogainak tekintetében;

22. úgy véli, hogy minden bizottsági delegációban egy személyre kell ruházni a felelősséget a gyermekekkel kapcsolatos kérdésekben, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a székhelyek személyzete, valamint a missziók és küldöttségek tagjai megfelelően képzettek, és rendelkeznek iránymutatással arra nézve, hogyan kell a gyermekek jogait a külső fellépésekbe integrálni és a gyermekek hatékony és biztonságos részvételét rendezni;

23. kéri, hogy a gyermekeknek az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerinti jogainak védelme az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének többéves keretprogramjában központi helyet töltsön be; úgy véli, hogy ennek az ügynökségnek hálózatot kellene kialakítania nemzetközi szervezetekkel, gyermekjogi ombudsmanokkal és nem kormányzati szervezetekkel, hogy azok tudását és tapasztalatát hasznosíthassa;

24. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségválallását, hogy fellép a gyermekek jogainak megsértése esetén, így a gyermekmunka, a gyermekkereskedelem, a gyermekkatonák ellen, a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek védelmében, valamint a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájával szemben, ideértve a szexuális kizsákmányolást és a káros hagyományos gyakorlatokat; kitart azonban amellett, hogy a gyermekek jogai megsértésének alapvető okaira és megelőzésére kell összpontosítani;

25. kéri a Bizottságot, hogy a gyermekek jogai megsértésének megelőzésére szolgáló fontos intézkedésként külső fellépéseibe és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiba építse bele a büntethetetlenséggel szembeni küzdelmet;

26. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azon partnerországok esetében helyezzék előtérbe a nemzeti gyermekvédelmi stratégiák és rendszerek fejlesztését, amelyek még a gyermekek sérülése előtt támogató szolgáltatásokat tudnak biztosítani a gyermekek és családok számára;

27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a gyermekek jogait védő és előmozdító intézményi struktúrák partnerországokban való támogatására, ideértve a független ombudsmanokat is;

28. úgy véli, hogy erőfeszítéseket kell tenni a szülők és gondozók, illetve a gyermekekkel foglalkozó pedagógusok és egészségügyi dolgozók körében is a gyermekek jogai megértésének és tiszteletben tartásának fokozására;

29. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyék a hivatalos anyakönyvi nyilvántartást a fejlesztési együttműködési politika részévé, mint alapvető jogot és a gyermekek jogait védő fontos eszközt;

30. elismeri, hogy a korai gondozás és nevelés – így az oltások, a bölcsődei és óvodai ellátáshoz való hozzáférés – a gyermekek jogainak része, és elismeri, hogy a gyermekkor korai szakasza a fejlődés szempontjából igen nagy jelentőségű, valamint, hogy a nem megfelelő táplálkozás és a gondoskodás hiánya egyaránt eredményezhet fizikai és szellemi károsodást;

31. hangsúlyozza, hogy az egyetemes alapfokú oktatásról szóló 2. és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 3. millenniumi fejlesztési cél elérése meghatározó jelentőségű a gyermekek jogai megsértésének megelőzésében;

32. hangsúlyozza, hogy a lányokra összpontosító beavatkozásokra van szükség ahhoz, hogy a fiúkkal azonos lehetőséget kapjanak az iskolába járásra, megfelelő élelmezésre, lehetőséget véleményük kifejtésére és az egészségügyhöz való hozzáférésre;

33. sürgeti az Európai Uniót, hogy a segélyprogramokban és a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben kezelje prioritásként az oktatáshoz való jogot, különösen a lánygyermekek esetében; hangsúlyozza a tartós megkülönböztetés elleni küzdelem szükségességét a szegény családokban, amelyek nem tudják összes gyermekük iskolai díját kifizetni, és a lányok kárára a fiúk iskoláztatását választják;

34. hangsúlyozza, hogy az oktatási létesítményeknek és programoknak „lánybarátnak” kell lenniük, és például a hivatalos oktatási formák alternatíváit vagy a testvéreiket gondozó lányoknak megfelelő, rugalmas tanrendet kell kínálniuk;

35. hangsúlyozza, hogy a lányok oktatásába történő beruházás olyan beruházás, amelynek a legnagyobb a hatása a szegénység felszámolása, a népességnövekedés mérséklése, az alacsonyabb csecsemő- és gyermekhalandóság, a kevésbé széles körű alultápláltság, az iskolába járás emelkedése és az egészség javítása szempontjából;

36. hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatásnak elsőbbséget kell élveznie, többek között konfliktushelyzetekben és bizonytalan helyzetekben, és üdvözli a Bizottság azon tervét, hogy a humanitárius segítségnyújtási műveletek keretében foglalkozzanak az oktatással; kiemeli az olyan operatív iránymutatások szükségességét, amelyek elkötelezik az EU-t amellett, hogy az oktatást beépítse a humanitárius válaszlépéseinek minden szakaszába, a vészhelyzetek idején való oktatással foglalkozó ügynökségközi hálózat által felvázolt minimumelőírásoknak megfelelően, és uniós szinten megfelelő pénzügyi és humánerőforrás-finanszírozásra szólít fel az új szakpolitikai kötelezettségvállalás végrehajtása céljából;

37. ragaszkodik ahhoz, hogy egyetlen gyermeket se fosszanak meg az oktatáshoz való alapvető jogától a gazdasági erőforrások hiánya miatt, és megismétli az összes fejlődő ország kormányához arra vonatkozóan intézett felhívását, hogy szabjanak meg egyértelmű menetrendet az alapfokú oktatás közvetlen és közvetett tandíjainak gyors megszüntetésére, az oktatás magas szintjének egyidejű fenntartása mellett;

38. hangsúlyozza, hogy az Unió harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban a gyermekek társadalmi kompetenciájának, az általuk tanúsított tolerancia és szolidaritás és a környezetükért viselt felelősség fejlesztésére irányuló projektek – különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem összefüggésében – a legnagyobb jelentőséggel bírnak;

39. emlékeztet arra, hogy a gyermekmunka igénybevételére ösztönző hatások visszaszorításához kulcsfontosságú azon politikai kötelezettségvállalás, hogy a szakpolitikákat következetesen választják meg a szegénység csökkentése, a minőségi oktatás és az emberi jogok vonatkozásában;

40. felhívja az Európai Közösséget és a tagállamokat, hogy fokozottan támogassák a tisztességes kereskedelemre és címkézésre vonatkozó kezdeményezéseket, amelyek a gyermekmunka elutasítására ösztönzik a vállalatokat; ajánlja, hogy fokozottabban ellenőrizzék az alapvető munkahelyi jogokra vonatkozó önkéntes magatartási kódexek betartását, és azokat tegyék átláthatóbbá az európai fogyasztók számára; úgy véli, hogy a gyermekmunkára vonatkozó nemzetközi előírásoknak való megfelelést feltételként kellene kikötni a közbeszerzési szerződések esetében;

41. üdvözli a Tanács azon kezdeményezését, hogy felmérést készít a gyermekmunka igénybevétele nélkül készült termékek eladására szolgáló pozitív ösztönzők hatásáról és a lehetséges további intézkedésekről, beleértve a kereskedelemmel kapcsolatos intézkedéseket; felhívja a Bizottságot a Parlament tájékoztatására a felmérés kialakításáról, végrehajtásáról és eredményéről;

42. sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon egységes módszert az Európai Unióba behozott termékek címkézésére annak tanúsítására, hogy azokat gyermekmunka igénybevétele nélkül gyártották a termelési lánc minden szakaszában, például a szóban forgó termék csomagolásán a „gyermekmunka nélkül készült” címke elhelyezésével, ezzel biztosítva, hogy a rendszer megfeleljen a WTO nemzetközi kereskedelmi szabályainak;

43. kiemeli a gyermekhalandóság csökkentéséről szóló 4., valamint a HIV/AIDS, malária és egyéb betegségek elleni küzdelemre vonatkozó 6. milleniumi fejlesztési célkitűzést, és sürgeti a Közösséget és más adományozókat, hogy fejlesszék a közegészségügyi rendszereket, amelyek a teljes népességre vonatkozóan költséghatékony egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak az anyáknak, az újszülötteknek és a gyermekeknek egyaránt, és illesszék be ezen szolgáltatások körébe az olyan betegségspecifikus beavatkozásokat mint a maláriaszúnyog elleni, ágy fölé helyezhető védőhálók vagy az antiretrovirális gyógyszerek biztosítása;

44. helyteleníti a nemi és reproduktív egészségügyi jogokkal kapcsolatos politikák aláaknázására irányuló törekvéseket, amelyek a nem kívánt terhességek és a nem biztonságos abortuszok számának növekedéséhez vezetnek, és sürgeti az Európai Uniót, hogy az anyák egészségének javítására vonatkozó 5. milleniumi fejlesztési célkitűzés elérése érdekében tartsák fenn a nemi és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes körű finanszírozását;

45. megállapítja, hogy az élelmiszerár-válság a gyermekekre különösen káros hatást gyakorol, és kiemeli a – nemcsak a megfelelő élelmiszerekhez való hozzáférést, hanem a megfelelő mikrotápanyagokhoz, biztonságos vízhez, higiéniához és tisztálkodáshoz, egészségügyi ellátáshoz, a megfelelő gyermekgondozáshoz és egészséges környezethez való hozzáférést is jelentő – táplálkozásbiztonság fokozását szolgáló, átfogó stratégiák szükségességét;

46. elismeri az uniós szakpolitikai keretrendszer jelentőségét, amely a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek tragédiájával való szembeszállást célozza, és kéri, hogy erősítsék a nyomonkövetési, tudatosságnövelő és képzési mechanizmusokat a keretrendszer megfelelő gyakorlati végrehajtásának biztosítása érdekében;

47. meggyőződése, hogy a gyermekvédelmi tanácsadónak valamennyi EBVP-misszióban részt kell vennie, és hangsúlyozza, hogy az EBVP-misszió személyzete képzésének ki kell terjednie a gyermekvédelem kérdéseire is;

48. hangsúlyozza, hogy az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) missziói révén támogatott leszerelési, demobilizációs és reintegrációs programoknak figyelembe kell venniük a gyermek sajátos igényeit;

49. kéri, hogy a konfliktushelyzetekben és a konfliktus utáni helyzetekben fordítsanak nagyobb figyelmet a leányanyák szükségleteire, valamint a menekültekre és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült lányokra, illetve a nemi erőszak és az erőszakos szexuális cselekmények áldozatául esett lányokra;

50. felhívja a Bizottságot, hogy ruházzon be a lányok és fiúk elleni, szexuális és nemi alapon történő erőszak megelőzését és az arra való válaszlépéseket célzó programokba, amelyeknek ki kell terjedniük a HIV-fertőzésre vonatkozó, posztexpozíciós profilaxis nyújtására, a gyógyító és szociális szolgálatokra és a bizalmas feljelentési mechanizmusokra;

51. hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell a megbélyegzettség és megkülönböztetés legyőzésére szolgáló intézkedéseket is, mivel saját közösségük gyakorta kiközösíti a védelemre szoruló – például HIV-pozitív, nemi erőszak vagy erőszakos szexuális bűncselekmény áldozatává vált, nemi erőszakból gyermeket szült vagy abortuszon átesett – lányokat és asszonyokat;

52. rámutat a HIV-fertőzött és AIDS-beteg gyermekek, valamint az AIDS miatt árván maradó gyermekek különösen nehéz helyzetére; különösen elítéli a nők és lányok megerőszakolását, amely azon a hiedelmen alapul, hogy egy szűzzel való közösülés meggyógyítja az AIDS-t, és szorgalmazza, hogy helyi felvilágosító kampányokkal szüntessék meg ezt a tévhitet, és ezzel jobban védjék különösen a fiatal lányokat;

53. hangsúlyozza a migráns munkavállalók és családtagjaik védelméről szóló ENSZ egyezmény betartásának szükségességét, a migráns családok gyermekei jogainak védelme érdekében;

54. felhívja az EU-t, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz részét képező menekültügyi és migrációs tematikai programot egészítse ki a különösen az olyan érzékeny csoportoknak nyújtott támogatással, mint amilyenek a migránsok gyermekei és a szegénységben élő gyermekek;

55. felszólítja az Európai Uniót, hogy külső fellépésében fordítson különös figyelmet a megkülönböztetést tapasztaló gyermekek helyzetére, beleértve a törvényt megsértő gyermekeket és a szabadságuktól megfosztott és zárt intézetekbe kerülő gyermekeket is; hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek könnyebben kellene tudniuk hozzáférni az igazságszolgáltatáshoz és a szaksegítséghez, valamint hogy életkorukat – különös védintézkedések révén – az igazságügyi eljárás teljes egészében figyelembe kell venni;

56. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a segélyprogramok kidolgozása és a bel- és igazságügyekkel kapcsolatos cselekvési tervek harmadik országokkal való megtárgyalása során foglalkozzon a fiatalkorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatás kérdésével, tekintettel nemcsak a vonatkozó nemzetközi és regionális normák ratifikációjára, hanem azok hatékony végrehajtására is;

57. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a gyermekekkel kapcsolatos szakpolitika koherenciájának ügyét, és a gyermekek jogait vegyék figyelembe más főbb szakpolitikai területeken is, így a biztonság, az éghajlatváltozás, a migráció és a segélyek hatékonyságának vonatkozásában;

58. kéri, hogy a harmadik országbeli gyermekekre esetlegesen hatást gyakorló minden uniós szakpolitika tekintetében végezzenek egységes gyermekjogi hatásvizsgálatot, illetve utólagos értékelést; hangsúlyozza, hogy a gyermekeket külön és egyedi csoportnak kell tekinteni, mivel érintettségük a felnőttekével nem azonos;

59. üdvözli a fent említett tanácsi következtetésekben a gyermekjogok területén a munkamegosztás jobb koordinálására és erősítésére meghirdetett kezdeményezést, a meglévő bizottsági és tagállami szakpolitikáknak és tevékenységeknek kísérleti országokba való átültetése révén;

60. aggályosnak tartja, hogy a kísérleti országokat még mindig nem azonosították, és felhívja a tagállamokat a Bizottsággal való szoros együttműködésre annak biztosítására, hogy a gyakorlatot gyorsan végrehajtsák;

61. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki eljárásokat, referenciaértékeket és mutatókat annak érdekében, hogy a gyermekek érvényre juttatott jogai napirenden maradjanak, és osztja a Bizottság véleményét, miszerint a gyermekek jogainak érvényesítése mellett egyedi intézkedésekre is szükség van a földrajzi alapok és az Európai Fejlesztési Alap keretében, lehetőség szerint a kulcsfontosságú ágazatokon kívül;

62. úgy véli, hogy összehangoltabb, következetesebb szerepet tölthet be az EU gyermekekkel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásainak nyomon követésében, például az emberi jogokról szóló éves jelentés segítségével;

63. javasolja, hogy az interparlamentáris közgyűlések (az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés, az Eurolat, az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés) hívják meg üléseikre a fogadó ország gyermekekkel foglalkozó szervezeteit, és támogatja egy olyan régióközi ifjúsági fórum létrehozását, mint az EU–Afrika Ifjúsági Platform;

64. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az ENSZ főtitkárának és az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

[1] HL L 209., 2005.8.11., 27. o.
[2] Egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között Cotonouban, 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodás (HL L 317., 2000.12.15., 3. o.).
[3] HL C 26., 2004.1.29., 17. o.
[4] HL C 306., 2007.12.17., 1. o.
[5] HL C 115., 2008.5.9.
[6] HL C 46, 2006.2.24., 1.o.
[7] HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
[8] HL C 364, 2000.12.18., 1.o.
[9] HL L 34., 2000.2.9., 1. o.
[10] HL C 74 E, 2004.3.24., 854. o.
[11] HL C 157. E, 2006.7.6., 84. o.
[12] Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0012.

„Legszentebb kötelességünk a világon, hogy a gyermekekről gondoskodjunk. Legfontosabb feladatunk az, hogy biztosítsuk jogaik érvényesítését és jólétüket, továbbá azt, hogy félelem és nélkülözés nélkül, békében nőjenek fel.” (Kofi Annan)[1]

Bevezetés

A 2000-ben elfogadott millenniumi nyilatkozat képviseli a változással kapcsolatos koncepciónkat, és kiemeli közös értékeinket és közös törekvéseinket. Tudjuk ugyanakkor, hogy a világ kétmilliárd gyermekének[2] többsége számára a valóság egészen más, és tudjuk, hogy a gyermekek jogairól szóló, az ENSZ közgyűlése által 1989-ben elfogadott egyezményben kitűzött célok máig beteljesületlenül maradtak.

Szembeszökő az egyenlőtlenségek globális léptéke, amelyet jól láthatóan támaszt alá az a tény, hogy noha a gyermekhalandóság mértéke világszerte csökken, a gyermekhalálozás csökkentésével foglalkozó millenniumi fejlesztési célkitűzésekkel (4. MFC) kapcsolatban semmilyen, illetve elégtelen előrehaladást elérő 62 ország közel 75%-a Afrikában található. Naponta 30 000 gyermek hal meg ötödik születésnapja előtt, bár egyszerű, elérhető intézkedések révén életük megmenthető lenne. A jelenlegi tendenciák alapján a gyermekhalálozás kétharmaddal való csökkentéséről szóló millenniumi fejlesztési célkitűzés 2045-ig nem érhető el.

A HIV számos országban megfordította a gyermekhalandóság terén korábban elért csökkenést, és a jelenlegi élelmiszerár-válság csak tovább rontja a helyzetet, mivel az alultápláltság már most is a gyermekhalálozások harmadáért felelős. A fejlődésükben akadályozott lányok felnőttkorukra fogékonyabbak lesznek a betegségekre és a szüléskor ráadásul komplikációk léphetnek fel náluk. Az ilyen hiányosságoknak a gyermekhalálozás csökkentésével és az oktatás fejlesztésével való elhárítása jelentősen javíthat a gazdasági növekedésen és csökkentheti az egyenlőtlenséget.

A gyermekek lehetőségei megérdemlik és igénylik a figyelmet. Saját maguk mondják el, hogy igénylik, hogy kikérjék a véleményüket és szeretnék, ha nézeteiket és lehetőségeiket, reményeiket és álmaikat belefoglalnák azokba az erőfeszítésekbe, amelyek a gyermekekhez igazított világ megteremtésére irányulnak. Miközben a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében munkálkodunk, nagyobb figyelmet kell fordítanunk valamennyi stratégiánk, kezdeményezésünk és finanszírozási prioritásunk esetében azokra a prioritásokra, amelyeket a gyermekek a gyermekekre vonatkozóan állapítanak meg.

Ahogyan a 17 éves Khairul Azri fogalmazott az ENSZ gyermekekkel foglalkozó különleges ülésén: „A felnőttek nem értik a lényeget. Mikor tartanak egy gyermeket elég ügyesnek ahhoz, hogy részvétele és hozzájárulása aktív legyen? Ha nem kapnak lehetőséget a részvételre, akkor a készségeket sem sajátítják el. Adják meg nekünk az esélyt már korán, és nézzék meg, hogy szárnyalunk.”

A gyermekek jogait érintő valamennyi erőfeszítésünk kulcsfontosságú alkotóeleme lesz annak biztosítása, hogy a gyermekekkel kapcsolatos politikai kötelezettségvállalás a legmagasabb szintű legyen. Az EU-nak – a fejlődő országokkal kialakított partnerségei révén – befolyásolnia kell a közpolitikát, hogy a gyermekek életét a tiszta vízbe, a közegészségügybe, a nők és leányok oktatásába, valamint az anyai és gyermeki egészségbe és élelmezésbe való beruházás ösztönzése révén megmentse.

Az EU valamennyi intézménye – dicséretre méltóan – egyre nagyobb hangsúlyt fektet annak biztosítására, hogy a gyermekek jogai jelen legyenek és elismerést kapjanak a megfelelő szakpolitikákban és programokban. A Lisszabonban aláírt reformszerződés számos esetben hivatkozik annak szükségességére, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban a gyermek legjobb érdekét[3] vegyék figyelembe. A gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó tanácsi iránymutatások, „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című bizottsági közlemény és a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekekről szóló iránymutatások, valamint ezek frissítései fontos építőkövei az előkészületben lévő önálló európai uniós stratégiának. A gyermekek különleges helyzetének az Európai Unió külső fellépéseiben való figyelembevételéről szóló közlemény és „A gyermek jogainak előmozdítása és védelme az Európai Unió külső fellépéseiben – fejlesztés és humanitárius dimenziók” című tanácsi következtetések örvendetes lépések a harmadik országokban alkalmazott hatékony és átfogó gyermekpolitika felé.

Általános és ösztönző hatású közmegegyezés alakult ki az előrehaladás módjával kapcsolatban. Az EU előtt álló kihívás most annak biztosítása lesz, hogy a gyermekek jogainak védelmével és előmozdításával kapcsolatos kötelezettségvállalások megvalósuljanak. A középpontban a végrehajtásnak kell állnia – valamint annak, hogy mely intézmények, folyamatok és beruházások szükségesek a gyermekek speciális helyének meghatározásához.

A gyermekek mint jogtulajdonosok

A gyermekek jogainak a külső fellépésekben való érvényesítésére vonatkozó bizottsági cselekvési tervben javasolt irányadó elvek a gyermekek jogainak átfogó és koherens megközelítését, a gyermekek és serdülők nézeteinek tiszteletben tartását, a nemek közötti egyenlőség érvényre juttatását és a helyi irányítást ösztönzik és foglalják magukban. Noha üdvözöljük a gyermekmunkára, a gyermekkereskedelemre, a fegyveres konfliktusban érintett gyermekekre és a gyermekek elleni erőszak valamennyi formájára – ideértve a szexuális kizsákmányolásra és a káros hagyományos gyakorlatra – való hivatkozást, sajnáljuk, hogy e prioritásokat nem a megfelelő, a gyermekek jogain alapuló megközelítéssel határozták meg.

Az EU-nak meg kell kezdenie a gyermekek jogainak alapos elemzését, amelynek alapján kiválaszthatjuk a kiemelt intézkedéseket. Ezt akkor kellene végrehajtani, amikor az országos, regionális és tematikus stratégiai dokumentumokat elfogadják vagy felülvizsgálják. A jogokon alapuló megközelítésnek azt is módosítania kell, ahogyan a kiemelt intézkedésekkel foglalkozunk. A Bizottságnak például figyelembe kell vennie az oktatáshoz való jog követelményeit az oktatással kapcsolatos programozás során, és az egészséghez való jogot az egészséggel kapcsolatos programozás során, meggyőződve arról, hogy még a leginkább a peremre szorult gyermekek is – ideértve a fogyatékkal élő gyermekeket és az árvákat is – egyenlő mértékben férnek hozzá az egészségügyi, oktatási, jóléti és igazságügyi szolgáltatásokhoz. Lényeges, hogy az emberi jogokra vonatkozó tanácsi iránymutatások ténylegesen azt javasolják, hogy a gyermekek jogait bele kell foglalni a politikai párbeszédbe, a szakpolitikai és ágazati vitákba.

A bizottsági és tanácsi dokumentumok elismerik a gyermekek jogát ahhoz, hogy véleményüket tekintetbe vegyék[4], azonban ennek megvalósításához, a források rendelkezésre állásának biztosításához és az intézkedések megtételéhez új kezdeményezésekre van szükség a partnerországokban és európai uniós szinten. Az EU szakembereinek további és hatékonyabb képzése szükséges, különösen azzal kapcsolatban, hogy miként kell rendezni a gyermekek hatékony és biztonságos részvételét. A gyermekek részvételének helyi szinten kell kezdődnie, és a finanszírozási döntések meghozatalakor a Bizottságnak előnyben kell részesítenie a meglévő hálózatokat építő vagy létrehozó, a gyermekek részvételével foglalkozó projekteket. Kérdéses, hogy a nagy, egyszeri ülések értékes célt szolgálnak-e. A gyermekek hálózatainak és szervezeteinek következetesen kell hozzájárulniuk az országos stratégiai dokumentumokhoz és a nemzeti tervezési eszközökhöz, például a szegénység csökkentését célzó stratégiák dokumentumaihoz.

A gyermekszervezetek támogatása különösen a bizonytalan helyzetekben szükséges, amikor a fiatalok szerepe meghatározó a megbékélés és újjáépítés szempontjából. Emellett a partnerországokban támogatni kell a tanárokat és azokat, akik nap mint nap gyermekekkel dolgoznak.

Okok és megelőzés

A gyermekek esetében a fenntartható javulás eléréséhez a gyermekek jogai megsértésének alapvető okaira kell összpontosítanunk. Ez a szegénység leküzdését, a minőségi oktatás biztosítását és a megkülönböztetés rendezését jelenti. A millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos előrehaladás ilyen módon kulcsfontosságú a gyermekeket érintő hátrányok meghatározására tett erőfeszítéseink esetében. Üdvözölnünk kell az EU ismételt, a millenniumi fejlesztési célok finanszírozására vonatkozó kötelezettségvállalását, ugyanakkor fel kell ismernünk, hogy számos tagállam elmulasztja megtenni a 2010. évi referenciaértékek eléréséhez szükséges ütemezett költségvetési támogatással kapcsolatos kötelezettségvállasokat. A jelenlegi pénzügyi válság fényében felmerülhet az az érv, hogy a célkitűzések elérése nehezebb lehet, mint valaha is volt. Nem állhatunk azonban tétlenül, ha tudjuk, hogy minden 3. másodpercben meghal egy gyermek, vagy hogy percenként hal meg szülés közben egy nő.

Az egyetemes alapfokú oktatásról szóló 2. millenniumi fejlesztési cél elérése meghatározó jelentőségű a gyermekek jogai megsértésének megelőzésére tett erőfeszítések szempontjából. Az oktatás hozzásegít a szegénység és az egyenlőtlenség leküzdéséhez. Minden iskolai oktatásban eltöltött év átlagosan 10 százalékkal növeli a nők és férfiak keresetét.

A nemeknek az oktatás valamennyi szintjén elért egyenlő aránya a 3. MFC kulcsfontosságú célja. A világ 800 millió írástudatlanjának kétharmada nő vagy leány, akiket egyszerűen kihagynak az oktatás területén tett beruházásokból, vagy pedig a tűzifa gyűjtésével vagy a víz szállításával küszködnek. Ma a világon a legjobb megtérülést biztosító, különösen elismert szociális beruházás a nők oktatása. A leányok oktatása azt jelenti, hogy sokkal nagyobb esélyt kapnak megélhetésük biztosítására. Az alapfokú oktatást elvégző leány sokkal kisebb valószínűséggel fertőződik meg HIV-vel és kevesebb gyermeket szül, akik viszont már kétszer akkora valószínűséggel kapnak védőoltást és érik meg a felnőttkort.

A minőségi oktatásnak elsőbbséget kell élveznie a konfliktushelyzetekben és a bizonytalan helyzetekben: a világon az iskolából kimaradó 72 millió gyermeknek több mint a fele (37 millió) konfliktus által sújtott, bizonytalan helyzetű államokban él. Ezekben az államokban az oktatás különösen fontos, mivel a szabályosság egy elemét viszi a gyermekek életébe. Az oktatás a konfliktus leküzdésének és az újbóli beilleszkedésnek is fontos eleme a háború sújtotta társadalmakban. A segélyezés iránti kötelezettségvállalások azonban még mindig elégtelenek, a konfliktus által érintett államoknak nyújtott hivatalos fejlesztési támogatás (Official Development Assistance, ODA) 5%-a jut az oktatás támogatására.

Üdvözlendő fejlemény a Bizottságnak az a terve, hogy a humanitárius segítségnyújtási műveletek keretében foglalkozzanak az oktatással. Fontos a figyelem felkeltése a munkatársak körében, és az operatív iránymutatásoknak a Humanitárius Segélyek Főigazgatóságán (ECHO) belüli kidolgozása, amely arra kötelezné az EU-t, hogy az oktatást minden humanitárius jellegű fellépésbe foglalja bele, a vészhelyzetek idején való oktatással foglalkozó intézményközi hálózatnak (Inter Agency Network for Education in Emergencies, INEE) a vészhelyzetek, krónikus válságok idején és az újjáépítés korai szakaszában biztosított oktatásra vonatkozó minimumszabványaival összhangban.

A Bizottságnak a végső hatás célbavételére összpontosító cselekvési tevében felsorolt kiemelt intézkedések mellett meg kell erősítenie a megelőző intézkedéseket. Nemzeti szinten a nemzeti gyermekvédelmi stratégiák és rendszerek, az ezeket magukban foglaló jogszabályok, politikák és szolgáltatások előmozdítása kiemelt szerepet élvez. Támogatni kell a jóléti és igazságügyi minisztériumokat, valamint a gyermekvédelmi hálózatokat annak érdekében, hogy azonosítani tudják a veszélyeztetett gyermekeket és családokat, és még a gyermekek sérülése előtt támogató szolgáltatásokat tudjanak számukra biztosítani. A gyermekbarát költségvetési, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusok módszereit, a koordináló testületeket és a nemzeti független intézményeket, például a gyermekekkel foglalkozó ombudsmant támogatni kell és meg kell erősíteni.

Az egyetemes anyakönyvi nyilvántartás előmozdításának elsőbbséget kell élveznie. A születésekor nem anyakönyvezett csecsemőtől megtagadják a hivatalos személyazonossághoz, az elismert névhez, a családtörténethez és a nemzetiséghez való jogot. Az anyakönyvezés egyedi, jogi személyiséggel ruház fel minden gyermeket. Az ilyen védelmet nélkülöző gyermeket sebezhetőbbek a gyermekmunka, a katonai sorozás, a korai házasság stb. tekintetében. A nem anyakönyvezett gyermekek nagyon nagy többsége fejlődő országban születik, amelyek egyharmadában 50%-nál kisebb a születési anyakönyvi nyilvántartás aránya.

Intézmények

A megfelelő intézmények szükséges de nem elégséges feltételei az uniós emberi jogi és gyermekpolitika végrehajtása általánosabb biztosításának. A közelmúltbeli európai uniós fejlemények biztatóak[5], de az intézményi architektúra továbbra is elégtelen. Az EU gyermekjogi stratégiájának végrehajtásával kapcsolatos felelősséget egyértelműen kell meghatározni, továbbá ki kell dolgozni a koordinációt megkönnyítő struktúrákat.

Az EU tagállamok javasolt gyermekjogi szakértői munkacsoportjának a lehető leghamarabb meg kell kezdenie munkáját. A csoportnak követnie kell a tanácsi következtetéseket, és jelentést kell tennie a kísérletben részt vevő országokban hozott különleges intézkedésekről. A rutinjellegű és időszakos koordinációra a gyermekeket érintő kérdésekkel foglalkozó különböző tanácsi munkacsoportok között és a gyermekek jogaival foglalkozó, megerősített intézményközi csoporton belül is sort kell keríteni. A kísérleti országokban folytatott feltérképezési és végrehajtási gyakorlatnak – amelyet a tanácsi következtetésekben jelentettek be – a lehető leghamarabb el kell kezdődnie a meglévő intézmények vizsgálata és a tanulságok levonása érdekében.

Foglalkozni kell azzal a ténnyel is, hogy Brüsszelben a Külkapcsolati Főigazgatóság (Directorate-General For External Relations, DG RELEX) csupán egy fél alkalmazottat foglalkoztat a gyermekeket érintő kérdésekkel kapcsolatban. Mindegyik EU-küldöttség esetében is lennie kell valakinek, aki a gyermekjogért felelős. A Tanács szintjén a területen tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező európai uniós gyermekjogi különképviselő biztosíthatja a láthatóságot és a vezető szerepet. A szakértőkön kívül a Bizottság valamennyi munkatársát képzésben kell részesíteni és iránymutatással kell ellátni a kapcsolódó gyermekjogi kérdések, valamint a különböző típusú programoknak a gyermekek jogaira gyakorolt esetleges hatása vonatkozásában.

Eszközök és eljárások

Nagyon helyes az egyenlőség érvényre juttatása, de ha a folyamat nem egyértelmű, nem lehet elérni a megadott célkitűzéseket. A gyermekvédelmi hálózatok képviselőit meg kell hívni a programozási megbeszélésekre, a civil társadalom tanácsadó csoportjai és az ENSZ ügynökségei pedig technikai szakértelmükkel járulhatnak hozzá. Az országos és tematikus stratégiai dokumentumokban útmutatókat kell közreadni a gyermekjogi kérdéseket meghatározó mindegyik kulcsfontosságú ágazatra vonatkozóan, meghatározva a gyermekek jogainak érvényesítésének módját, valamint a kapcsolódó adatforrásokat és mutatókat. A költségvetési támogatási műveletekbe, így a millenniumi fejlesztési célok szerződéseibe bele kell foglalni a gyermekekre vonatkozó egyedi célkitűzéseket és mutatókat. Ezzel kapcsolatban üdvös a Bizottságnak az a szándéka, hogy a partnerországokat a gyermekekkel kapcsolatos, egyértelmű referenciaértékekkel, mérhető célkitűzésekkel, határidőkkel és felülvizsgálati mechanizmusokkal rendelkező nemzeti cselekvési terv létrehozására ösztönözze.

A fejlesztési együttműködési eszköz (Instrument for Development Cooperation, DCI) országos stratégiai dokumentumainak és az AKCS-országok országos stratégiai dokumentumainak időközi felülvizsgálata nem csupán a gyermekek jogainak alapos helyzetelemzésére kínálkozó lehetőségként használható fel, hanem az eddigi eredmények következetes felülvizsgálatára is. A helyi irányítás elveivel összhangban szükség esetén el kell végezni az országos stratégiai dokumentumok és a tematikus stratégiai dokumentumok kiigazítását és a gyermekekkel foglalkozó és a civil társadalmi szervezetek részvételének biztosítását.

Beruházás

Alapvető fontosságú, hogy a Bizottság világosan megértse, hogy a kötelezettségvállalások miként alakíthatók előrelátható és hosszú távú programozási és finanszírozási kötelezettségvállalásokká. Szükség lehet a gyermekekkel foglalkozó, a kulcsfontosságú ágazatokon kívüli, a DCI földrajzi programjai, valamint az EFA keretében megvalósuló speciális programokra. A Bizottságnak áttekintést kell közzétennie arról, hol és hogyan használták fel az erőforrásokat a gyermekeket célzó MFC-k támogatására – ugyanúgy, ahogyan ez a nemek esetében a 2008. évi segélyezési atlasznál történt. A pénzügyi eszközöket és eljárásokat „rugalmasabbá” kell tenni ahhoz, hogy gyors, mégis fenntartható válaszokat adjanak a gyermekek jogaival és szükségleteivel foglalkozó programokra.

A gyermekekkel kapcsolatos szakpolitika koherenciája

Az EU politikájának vannak olyan, a közleményben nem említett területei, amelyek közvetlen hatással vannak a gyermekekre – például a migrációs és a biztonsági ágazat reformja. Nem csak a különböző ágazatok (amelyek mindegyike ugyanazokat a célokat támogatja) közötti szakpolitikai koherenciára van szükségünk: azt is biztosítanunk kell, hogy az egyik szakpolitikai terület „ne ártson” a másiknak.

Ha hatásvizsgálatra kerül sor – például a kereskedelem esetében –, a gyermekeket nem lehet ugyanúgy tekinteni, mint a felnőtteket.

Parlamenti szerepek

A parlamentnek összehangoltabb, következetesebb szerepet kell betöltenie az EU gyermekekkel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásainak nyomon követésében. Az Európai Parlament emberi jogokról szóló éves jelentésének a gyermekek jogaival kapcsolatos kötelezettségvállalások szintjét elemző külön szakaszt kell tartalmaznia. Mindegyik parlamenti bizottságnak ki kell neveznie egy gyermekjogokkal foglalkozó képviselőt, aki kapcsolattartó lesz. A parlamenti képviselőknek szóló képzéseket lehet szervezni, ahol megszerezhetik a szükséges szakismereteket.

A Közös Parlamenti Közgyűlésen részt vevő és az AKCS-országokat, illetve az Európai Parlamentet képviselő parlamenti képviselőknek a fogadó ország gyermekszervezeteinek meghívásával kell folytatniuk a gyermekek részvételére és bevonására irányuló, meglévő kezdeményezések alkalmazását. Az Eurolatnak hasonló intézkedéseket kell tennie. További lehetőség az EU-Afrika ifjúsági platform megteremtése, amely hozzájárulhatna a közös EU-Afrika cselekvési tervekhez és a Közös Parlamenti Közgyűlés ifjúsági platformjához.

Az Európai Parlament a demokratikus ellenőrzéshez való joga révén egyre jelentősebb szerepet játszik a stratégiák és programok alakításában. A bizottságoknak közös iránymutatásokat kell kidolgozniuk a bizottsági javaslatok elemzéséhez, annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatos kérdéseket a Parlament észrevételeiben és következtetéseiben figyelembe vegyék.

Szükség van a fejlődő országok nemzeti parlamentjeinek nagyobb mértékű részvételére és támogatására. A programok (és az AKCS-országok esetében az országos és regionális stratégiai dokumentumok) általuk végzett ellenőrzése alapvető eleme az arra irányuló erőfeszítéseknek, hogy kormányaik a gyermekek jogait és érdekeit kiemelt fontosságú kérdésként kezeljék.

[1] A világon élő gyermekek helyzete, 2000.
[2] A gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 1. cikke a gyermeket 18 év alatti személyként határozza meg: „Az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve, ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”
[3] Lisszaboni Szerződés, az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke.
[4] A gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikke.
[5] A gyermek jogaival foglalkozó EU-fórum, a külső kapcsolatokkal foglalkozó alcsoporttal rendelkező gyermekjogi szolgálatközi csoport, a gyermekjogi bizottsági koordinátor, az UNICEF eszköztárának kidolgozása és a gyermekjogi képzési folyamat elindítása.

a Fejlesztési Bizottság részére

A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben
(2008/2203(INI))

A vélemény előadója: Milan Horáček

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. rámutat arra, hogy a világ lakosságának felét a gyermekek teszik ki; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az Unió fejlesztési politikájában a gyermekek jogainak prioritásként kell szerepelniük; emlékeztet arra, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény a gyermekek jogait az általánosságban vett emberi jogok elidegeníthetetlen részévé tette, ezért felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ezt a kérdést tegye minden kétoldalú, illetve többoldalú emberi jogi és politikai párbeszéd részévé, a gyermekek jogait pedig vonja be a szociális, oktatási és gazdasági politikáinak körébe;

2. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a fejlett és közepes jövedelmű országokkal folytatott párbeszédben tulajdonítson kiemelt fontosságot a gyermekek jogainak, és vállalja bizonyos különösen súlyos problémák kezelésére irányuló cselekvés összehangolását (mint például Kína szerepe Szudánban, gyermekek a fegyveres konfliktusokban stb.);

3. felhívja a Bizottságot és az Unió tagállamait, hogy mozdítsák elő a gyermekjogi egyezmény és a hozzá csatolt jegyzőkönyvek végrehajtását, és fokozzák a harmadik országok gyermekek védelmére kialakított (gyermekvédelmi) jogrendszere reformjának támogatását;

4. felhívja a Bizottságot, hogy növelje a gyermekek jogait támogató intézkedéseinek koherenciáját, (így)a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és a tematikus és földrajzi költségvetési tételek között, és vegye figyelembe a legkiszolgáltatottabb gyermekeket, különösen a fegyveres konfliktusokban és konfliktus utáni helyzetben érintetteket, valamint a legkevésbé fejlett országokban élőket;

5. kéri a Bizottságot, hogy a keleti és déli szomszédos országokkal szemben folytatott politikáiba vonja be az utcagyerekek és a gyermekkereskedelem elleni küzdelem problémáját, valamint hangolja össze az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközt és a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét e cél elérése érdekében; hangsúlyozza, hogy a gyermek- és szervkereskedelem okait elemezni kell és küzdeni kell ellenük, különösen ha az áldozatok roma gyermekek;

6. felszólítja az EU-t, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz részét képező menekültügyi és migrációs tematikai programot egészítse ki különösen az olyan rászoruló csoportoknak nyújtott támogatással, mint amilyenek a bevándorlók gyermekei és a szegénységben élő gyermekek;

7. hangsúlyozza, hogy az EU-nak külső fellépései során erőteljesen ösztönöznie kell a harmadik országok kormányait a nemzetközi gyermekjogi normák betartására, különösen az olyan alapvető szociális jóléti szolgáltatások nyújtása tekintetében, mint az iskolákban és óvodákban az ingyenes élelmiszerosztás, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a fegyveres konfliktusokban és a konfliktus utáni helyzetekben lévő gyermekek tekintetében az oktatáshoz való méltányos hozzáférés biztosítása a konfliktusmegelőzésbe történő fontos befektetés;

8. kéri a Bizottságot, hogy a gyermekjogok megsértésének megelőzésére szolgáló fontos intézkedésként külső fellépéseibe és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiba építse bele a büntetlenség elleni küzdelmet;

9. felszólítja az Európai Uniót, hogy külső fellépésében fordítson különös figyelmet a megkülönböztetésnek kitett gyermekek helyzetére, beleértve a törvényt megsértő gyermekeket és a szabadságuktól megfosztott és zárt intézetekbe kerülő gyermekeket is; hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek könnyebben kellene hozzáférniük az igazságszolgáltatáshoz és a szaksegítséghez, valamint hogy életkorukat – különleges óvintézkedések révén – az igazságügyi eljárás teljes egészében figyelembe kell venni;

10. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a bel- és igazságügyekkel kapcsolatos cselekvési tervek harmadik országokkal való megtárgyalása során foglalkozzon a fiatalkorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatás kérdésével, tekintettel nemcsak a vonatkozó nemzetközi és regionális normák ratifikációjára, hanem azok hatékony végrehajtására is;

11. hangsúlyozza, hogy az Unió fejlett és közepes jövedelmű országokkal folytatott kapcsolataiban fontos szempont a gyermekek számára a méltányos jövő biztosítása is, társadalmi státusuk, értékrendszerük, lehetőségeik és kilátásaik javítása révén;

12. hangsúlyozza, hogy az Unió fejlett és közepes jövedelmű országokkal folytatott kapcsolataiban a gyermekek társadalmi kompetenciájának, az általuk tanúsított tolerancia, szolidaritás és a környezetükért viselt felelősség fejlesztésére irányuló projektek – különösen az éghajlatváltozás elleni küzdelem összefüggésében – a legnagyobb jelentőséggel bírnak;

13. hangsúlyozza, hogy a televízió, a számítógépes játékok és az internet gyermekek általi túlzott mértékű használata könnyedén vezet erőszakhoz, elszigetelődéshez, depresszióhoz, elhízáshoz és rendellenes társadalmi magatartáshoz; ennélfogva úgy véli, hogy a tartalom ellenőrzését, valamint a szülők részére biztosított tanácsadó és tájékoztató kampányokat támogatni kell.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Fejlesztési Bizottság részére

a gyermekek különleges helyzetének figyelembevételéről az Európai Unió külső fellépéseiben
(2008/2203(INI))

A vélemény előadója: Ljudmila Novak

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely leszögezi, hogy az alapvető emberi jogokra vonatkozó valamennyi megállapodás a gyermekekre ugyanúgy érvényes, mint a felnőttekre; hangsúlyozza, hogy ez számos további jogra, így például a gyermekeknek az ENSZ gyermekjogi egyezményében rögzített jogaira is vonatkozik;

2. kéri, hogy a gyermekeknek az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerinti jogainak védelme az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének többéves keretprogramjában központi szerepet töltsön be; úgy véli, hogy az ügynökségnek nemzetközi szervezetekkel, gyermekjogi ombudsmanokkal és nem kormányzati szervezetekkel együtt hálózatot kell kiépítenie annak érdekében, hogy tudásukat és tapasztalataikat hasznosíthassa;

3. kéri, hogy a gyermekek jogait vegyék figyelembe az Európai Unió valamennyi külpolitikai intézkedése és tevékenysége során; különösen érvényes ez az európai szomszédsági politikára, a stratégiai partnerségekre és a bővítési folyamatra; e téren fontosnak tartja hatékony eszközök bevetését a gyermekek jogainak hathatós védelme érdekében;

4. felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy az Európai Unió és harmadik országok között kötött, hatályos megállapodások tartalmaznak-e jogi kötelező erővel bíró záradékot a gyermekek jogainak védelme érdekében, illetve hogy ilyen záradékot utólag be lehet-e illeszteni e megállapodásokba;

5. kéri, hogy az Európai Unió csatlakozzon az ENSZ gyermekjogi egyezményéhez és annak két fakultatív jegyzőkönyvéhez, valamint az Európa Tanács erre vonatkozó megállapodásaihoz, ideértve az Emberi Jogok Európai Egyezményét, valamint a többi, a gyermekek jogainak gyakorlásáról, az örökbefogadásról, a szexuális kizsákmányolásról, a gyermekmunkáról, a gyermekek háborús konfliktus során való védelméről és a gyermekbántalmazásról szóló megállapodásokhoz;

6. felhívja azokat a tagállamokat, amelyek az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága felhívása alapján még nem neveztek ki gyermekjogi ombudsmant, hogy ezt mihamarabb tegyék meg; felhívja egyúttal az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre pénzügyi eszközöket a Gyermekjogi Ombudsmanok Európai Hálózata számára.

7. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a fejlődő országokat hozzásegítse az ENSZ gyermekjogi egyezménye rendelkezéseinek és fakultatív jegyzőkönyveinek nemzeti jogukba történő átvételéhez;

8. lényegesnek véli, hogy különösen a fejlődő országokkal való együttműködésre vonatkozó politikákban fordítsanak minél nagyobb figyelmet a gyermekek és anyák oktatására, és a gyermekek körében tapasztalható szegénységet kezeljék a fiatalkori bűnözés, a kábítószer-függőség, az erőszak és a társadalmi kirekesztés egyik alapvető okaként;

9. rámutat arra, hogy a jövőbeni megközelítések csak akkor lesznek sikeresek, ha a nem kormányzati szervezetek, a szülői egyesületek és az oktatási intézmények célirányos és hatékony módon kísérik figyelemmel ezen hosszú távú intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy a nemzeti kezdeményezéseknek és politikáknak nagyobb mértékben kell szerepelniük az ilyen megközelítésekben;

10. rámutat arra, hogy a gyermekekre vonatkozó bármiféle stratégiának az ENSZ gyermekjogi egyezménye négy alapelvére kell épülnie: a megkülönböztetés valamennyi formája elleni védelem, a gyermek mindenek felett álló érdeke mint elsődleges szempont, a gyermek élethez és személyes fejlődéshez való joga és szólásszabadsága.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a Fejlesztési Bizottság részére

a gyermekek különleges helyzetének figyelembevételéről az Európai Unió külső fellépéseiben
(2008/2203(INI))

A vélemény előadója: Anna Záborská

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

– tekintettel a gyermekekkel, a fiatalokkal és a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelmet szolgáló megelőző intézkedésekre vonatkozó közösségi cselekvési program (a Daphne program) (2000–2003) elfogadásáról szóló, 2000. január 24-i 293/2000/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra[1],

A. mivel a nők 1995. szeptember 4–15. között Pekingben tartott 4. világkonferenciáján elfogadott cselekvési program 9. pontja egyben a megelőző évtized valamennyi nemzetközi gyermekjogi konferenciáján hangoztatott alapvető elv is;

1. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió külső gyermekjogi stratégiáját az emberi jogok egyetemes nyilatkozatában, nevezetesen annak 3., 16., 18., 23., 25., 26. és 29. cikkében, valamint a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyveiben lefektetett értékekre és elvekre kell alapozni;

2. elítéli a gyermekek bántalmazásának minden formáját, ideértve a családon belüli bántalmazást is, és emlékeztet arra, hogy a világban számos visszaélésnek a gyermekek a legelső áldozatai; hangsúlyozza, hogy sosem volt ennyire sürgető, hogy átütő erejű intézkedéseket hajtsanak végre e súlyos problémával szembeni küzdelem érdekében;

3. külön kiemeli annak szükségességét, hogy fokozzák a gyermekmunka elleni küzdelmet azokban az országokban, amelyekben gazdasági okok és a túlélés miatt a gyermekek erre kényszerülnek; emlékeztet arra, hogy az ezzel a helyzettel járó nehéz, tűrhetetlen és veszélyes körülmények azon túl, hogy növelik a gyermekek felnőtteknek való kiszolgáltatottságát, fel is erősítik a legsúlyosabb hatást, amely továbbra is az iskolázatlanság;

4. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak érvényesülését előmozdító minden fellépés során tiszteletben kell tartani a gyermek szüleinek és közvetlen családtagjainak, valamint elsődleges gondozóinak és gyámjainak kiemelt helyét, fokozott figyelmet fordítva az anyák társadalmi helyzetének javítására;

5. hangsúlyozza a migráns munkavállalók és családtagtagjaik védelméről szóló ENSZ-egyezmény betartásának szükségességét, a migráns családok gyermekeit megillető jogok biztosítása érdekében;

6. emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a családján belül nehéz helyzetben lévő gyermek érdeke lehet, hogy – amennyiben ez védőintézkedést jelent –, pillanatnyilag eltávolítsák onnan, különösen a szülők pszichoszociális vagy pszichiátriai problémái, családon belüli erőszak, bántalmazás vagy szexuális visszaélés esetén;

7. hangsúlyozza, hogy a gyermek mindenekfelett álló érdekének meg kell előznie minden más megfontolást, és ebből következően meg kell keresni az elhagyott vagy elárvult gyermekeknek leginkább megfelelő megoldásokat, valamint meg kell fontolni annak szükségességét, hogy – amennyiben az adott országon belül nem tudtak megoldást találni –, lehetőség legyen származási országukon kívül befogadó családot találni a nagy érzelmi és pszichikai veszélyben lévő gyermekek számára;

8. elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját: a testi és lelki bántalmazást, a szexuális és a strukturális erőszakot, a fegyveres konfliktusokban való részvételüket, a rabszolgaságot, a gyermekek vagy szerveik kereskedelmét vagy értékesítését, a dolgoztatással való kihasználásukat, a gyermekpornográfiát, a gyermekprostitúciót, a pedofíliát, és az erőszak valamennyi formáját, a rendkívüli szegénységhez kapcsoló kihasználásukat, ami megfosztja a gyermekeket az egészségükhöz szükséges alapvető ellátásoktól, árt a testi és lelki fejlődésüknek, alultápláltságnak és éhínségnek teszi ki őket; elítéli a nemhez kapcsolódó eugenetikai megkülönböztetést, amely egyre gyakoribb egyes országokban; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre segélyprogramot és nyújtson pszichológiai segítséget a tömeges megerőszakolások során nemzett gyermekek és anyáik számára

9. hangsúlyozza, hogy feltétlenül kötelezővé kell tenni, hogy a világon minden gyermek a születésétől kezdve rendelkezzen személyazonossággal;

10. különösképp elítéli a nők és fiatal lányok jogainak megsértését, az olyan eseteket, mint az úgynevezett becsületbeli bűncselekmények, a kényszerházasság, a nemi szervi csonkítás, valamint egyéb káros hagyományokat, amelyeket soha semmilyen körülmény nem tesz indokolttá vagy elfogadhatóvá, és követeli a lányok oktatáshoz való jobb hozzáférését célzó erőfeszítések megerősítését; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az oktatás fontos lépés a kizsákmányolás elleni védelemhez;

11. hangsúlyozza, hogy többet kell foglalkozni azokkal a problémákkal, amelyekkel a fiatal lányoknak kell szembenézniük, és javasolja ennek érdekében, hogy részesüljenek átfogó oktatásban, amely magában foglalja az általános műveltséget, de a mindennapi élet problémáinak jobb kezelését is, mint például a válságidőszakban felmerülő problémák;

12. felhívja a fejlesztési támogatásokban részesülő vagy ilyen támogatásokat nyújtó államokat, hogy minden közös dokumentumukba következetesen foglaljanak bele egy egészségügyi cikket azon gyermekek védelméről, akik a rendkívüli szegénység és alultápláltság áldozatai, tüdőgyulladásban, hasmenéses megbetegedésekben vagy maláriában szenvednek, mivel ezek a legnagyobb mértékben felelősek a gyermekek halálozásáért a fejlődő országokban, és hogy ennek során kövessenek nemi szempontból is érzékeny megközelítést a nők és lányok többszörös megkülönböztetésének figyelembevétele érdekében; kéri a Bizottságot, hogy a fejlesztési együttműködési programokban fokozza a gyermekekkel kapcsolatos egészségügyi prioritások pénzügyi támogatását;

13. kéri az Európai Uniót, hogy szilárdan folytassa a lányok elleni megkülönböztetés valamennyi formájának felszámolását (a fogantatástól kezdve), és fordítson elegendő forrásokat az azokból következő aszimmetriák elleni küzdelem céljára;

14. sürgeti az Európai Uniót, hogy a segélyprogramokban és a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben kezelje prioritásként az oktatáshoz való jogot, különösen a lánygyermekek esetében; hangsúlyozza a továbbra is fennálló megkülönböztetés elleni küzdelem szükségességét azokban a szegény családokban, amelyek nem tudják összes gyermekük iskoláztatásának költségeit kifizetni, és a lányokat hátrányba hozva a fiúk iskoláztatását választják;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy az Unió fejlesztéspolitikájában hangsúlyozza valamennyi harmadik országban minden gyermek születéskori nyilvántartásba vételének fontosságát és szükségességét, és hogy segélyprogramjait kapcsolja össze minden gyermek születéskori kötelező nyilvántartásba vételének követelményével;

16. nyomatékosan kéri a humanitárius szervezeteket és a támogatások odaítéléséért felelős nemzetközi szervezeteket, hogy biztosítsák a megfelelő segítség és a szükséges eszközök tényleges eljutását a gyermekekhez, és hogy ezeket ne pazarolják el;

17. rámutat a HIV-fertőzött és AIDS-beteg gyermekek, valamint az AIDS-árvák különösen nehéz helyzetére; különösen elítéli a nők és lányok azon a hiedelmen alapuló megerőszakolását, hogy egy szűzzel való közösülés meggyógyítja az AIDS-et, és sürgősen felszólít arra, hogy helyi felvilágosító kampányokkal szüntessék meg ezt a tévhitet, és ezáltal fokozzák különösen a lányok védelmét.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

[1] HL L 34., 2000.2.9., 1. o.

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Vittorio Agnoletto, Angelika Beer, Monika Beňová, Călin Cătălin Chiriţă, Giorgos Dimitrakopoulos, Michael Gahler, Jas Gawronski, Alfred Gomolka, Klaus Hänsch, Richard Howitt, Ioannis Kasoulides, Maria Eleni Koppa, Helmut Kuhne, Vytautas Landsbergis, Johannes Lebech, Philippe Morillon, Baroness Nicholson of Winterbourne, Raimon Obiols i Germà, Vural Öger, Janusz Onyszkiewicz, Justas Vincas Paleckis, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, João de Deus Pinheiro, Samuli Pohjamo, Bernd Posselt, Libor Rouček, Christian Rovsing, Flaviu Călin Rus, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, György Schöpflin, Hannes Swoboda, István Szent-Iványi, Charles Tannock, Inese Vaidere, Geoffrey Van Orden, Ari Vatanen, Andrzej Wielowieyski, Zbigniew Zaleski, Josef Zieleniec

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Alexandra Dobolyi, Árpád Duka-Zólyomi, Kinga Gál, Aurelio Juri, Aloyzas Sakalas, Inger Segelström

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat