JELENTÉS az online szerencsejátékok tisztességességéről

17.2.2009 - (2008/2215(INI))

Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság
Előadó: Christel Schaldemose

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az online szerencsejátékok tisztességességéről

(2008/2215(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az EK-Szerződés 49. cikkére,

–    tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló, az EK-Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvre,

–    tekintettel az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlatára[1],

–    tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[2],

–    tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[3] (az audiovizuális médiaszolgáltatásról szóló irányelv),

–    tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)[4],

–    tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre[5],

–    tekintettel a sportról szóló fehér könyvről szóló, 2008. május 8-i állásfoglalására[6],

–    tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság 2006. október 16-i, a szerencsejátékokról és sportfogadásról a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésére[7] és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság azt követő 2006. november 14-i vitájára, illetve a Bizottság tagja által adott válaszra,

–    tekintettel a Europe Economics Research Ltd. által az Európai Parlament számára készített, a szerencsejátékok tisztességességére és magatartási kódexére összpontosító, az online szerencsejátékokról szóló tájékoztató dokumentumára,

–    tekintettel a Svájci Összehasonlító Jogtudományi Intézet (SICL) 2006. június 14-i, „Szerencsejáték-szolgáltatások az Európai Unió belső piacán” címmel a Bizottság számára készített tanulmányára,

–    tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–    tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A6-0064/2008),

A.  mivel a SICL fent említett tanulmánya szerint jelenleg az online szerencsejáték az EU teljes szerencsejáték-piacának mintegy 5%-át teszi ki, ami 2004-ben 2–3 milliárd eurós éves bruttó bevételnek felelt meg és a gyors növekedés elkerülhetetlennek tűnik,

B.   mivel a kormányzati és a kormányzatilag engedélyezett szerencsejátékok által termelt bevételek sok tagállamban messze a legfontosabb bevételi forrást jelentik a sportszervezetek számára,

C.  mivel a szerencsejátékokat, beleértve az online-szerencsejátékokat, valamennyi tagállamban mindig is szigorúan a szubszidiaritás elve alapján szabályozták annak érdekében, hogy a függőséggel és csalással szemben védjék a fogyasztókat, a pénzmosás és egyéb pénzügyi bűncselekmények, valamint „bundázás” elkövetésének megelőzése és a közrend fenntartása céljából; mivel az Európai Bíróság általános érdekű célkitűzésekre figyelemmel elismeri a letelepedési és szolgáltatásnyújtási szabadságra vonatkozó korlátozásokat, amennyiben azok arányosak és megkülönböztetéstől mentesek,

D.  mivel valamennyi tagállam differenciálta az ilyen korlátozásokat az érintett szerencsejáték fajtájára – úgymint kaszinóban folyó játék, sportfogadás, lottó vagy lóversenyen való fogadás – tekintettel; mivel a tagállamok többsége tiltja az online kaszinójátékok üzemeltetését a helyi piaci szereplők részéről is, és jelentős számú tagállam ugyanígy tiltja az online sportfogadás és az online lottó üzemeltetését,

E.   mivel a szerencsejátékok nem tartoznak a 2006/123/EK (szolgáltatások), a 2007/65/EK (audiovizuális médiaszolgáltatások) és a 200/31/EK (elektronikus kereskedelem) irányelv hatálya alá, és az Európai Parlament a sportról szóló fehér könyvre vonatkozó, 2008. május 8-i állásfoglalásában hangot adott aggályainak a szerencsejáték esetleges deregulációja kapcsán,

F.   mivel a tagállamok szabályozzák hagyományos szerencsejáték-piacukat annak érdekében, hogy védjék a fogyasztókat a függőséggel, csalással, pénzmosással és „bundázással” szemben; mivel ezeket a politikai célkitűzéseket nehezebb elérni az online ágazatban,

G.  mivel a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett tíz tagállam ellen annak tisztázása érdekében, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások – főképpen a sportfogadások –határokon átnyúló működtetését korlátozó nemzeti intézkedések összhangban állnak-e a közösségi joggal; mivel – amint azt a Bizottság kiemelte – ezek az eljárások nem a monopóliumok vagy nemzeti lottójátékok létét mint olyat érintik, és általában sincsen hatásuk a szerencsejáték-piacok liberalizációjára,

H.  mivel növekvő számú, szerencsejátékkal kapcsolatos ügyben felmerült előzetes döntéshozatali ügyet utalnak a Bíróság elé, ami egyértelműen azt mutatja, hogy nem egyértelmű a közösségi jog szerencsejáték tekintetében történő értelmezése és alkalmazása,

I.    mivel az integritás ennek az állásfoglalásnak az alkalmazásában nem csak az üzemeltetőknek a fogyasztóvédelmi és büntető jogszabályok betartásával a csalás és bűnözés, hanem a szenvedéllyé váló és a kiskorúak által űzött szerencsejáték megelőzése, illetve a sportversenyeknek a sportfogadással kapcsolatos nemkívánatos hatások elleni védelme iránti elkötelezettségét is jelenti,

J.    mivel az online szerencsejáték a szenvedéllyé váló szerencsejáték tekintetében több kockázati tényezőt is magában foglal, például a szerencsejáték egyszerű hozzáférhetőségét, széleskörű játékkínálatot és mérsékelt társadalmi ellenőrzést[8],

K.  mivel a sportfogadási tevékenységek és más online szerencsejátékok (különösen az interneten keresztül a határokon átnyúló szerencsejátékok) gyorsan és ellenőrizetlenül fejlődtek, a „bundázás” és egyes sportmérkőzések tekintetében az ellenfogadás egyre inkább fennálló veszélye sérülékennyé teszi a sportot az illegális fogadói magatartással szemben,

A közérdeket és a fogyasztók érdekeit védelmező, átlátható ágazat

1.   hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elve és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamok joga és érdeke, hogy ellenőrizzék és szabályozzák szerencsejáték-piacaikat annak érdekében, hogy a függőséggel, csalással, pénzmosással és a sportmérkőzések „megbundázásával” szemben védjék a fogyasztókat, illetve hogy védjék azokat a kulturális alapokon nyugvó támogatási struktúrákat, amelyek sporttevékenységeket és egyéb társadalmi ügyeket, valamint civil társadalmi szükségleteket finanszíroznak a tagállamokban; kiemeli, hogy az összes többi érdekeltnek is érdekében áll egy jól ellenőrzött és szabályozott szerencsjáték-piac; kiemeli, hogy az online szerencsejáték működtetőinek meg kell felelniük a szolgáltatás nyújtása szerinti tagállam és a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak;

2.   hangsúlyozza, hogy a szerencsejáték-szolgáltatásokat igen különleges jellegű gazdasági tevékenységnek kell tekinteni a hozzá kapcsolódó társadalmi, közrendi és egészségügyi ellátási vonatkozások miatt, amelynek esetében a verseny nem eredményezi az erőforrások jobb elosztását, és emiatt szükséges a többpilléres megközelítés a szerencsejáték esetében; hangsúlyozza, hogy a tisztán belső piaci megközelítés nem megfelelő ezen az igen kényes területen, és kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben fordítson különleges figyelmet az Európai Bizottság álláspontjára;

3.   jóváhagyja a Tanács francia elnökség alatt megkezdett, az online és a hagyományos szerencsejáték, továbbá a fogadás területével foglalkozó munkáját; felszólítja a Tanácsot, hogy folytasson hivatalos tárgyalásokat az online-szerencsejátékból eredő problémák meghatározására és megoldására irányuló lehetséges politikai megoldásról, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa ezt a folyamatot és végezzen tanulmányokat és tegyen megfelelő javaslatokat, amelyeket az online szerencsejáték területén kitűzött közös célok eléréséhez a Tanács szükségesnek tart;

4.   felhívja a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a határokon átnyúló online szerencsejátékból eredő olyan társadalmi és közrendi problémák megoldása érdekében, mint a szerencsejáték-függőség, illetve a személyes adatokkal és hitelkártyákkal való visszaélés; felhívja az uniós intézményeket arra, hogy működjenek szorosan együtt a tagállamokkal az összes engedély nélkül vagy illegálisan ajánlott online szerencsejáték-szolgáltatások elleni küzdelemben, a fogyasztók védelme és a csalások megelőzése érdekében; hangsúlyozza, hogy ennek mikéntjéről közös álláspont kialakítására van szükség;

5.   hangsúlyozza, hogy a szabályozóknak és az üzemeltetőknek szorosan együtt kell működniük az online szerencsejáték területén tevékenykedő egyéb érdekelt felekkel – vagyis szerencsejáték-üzemeltetőkkel, szabályozókkal, a fogyasztói szervezetekkel, sportszervezetekkel, iparági társulásokkal és a médiával –, amelyek közös felelősséggel tartoznak az online szerencsejáték tisztességes lebonyolításáért, illetve azért, hogy a fogyasztókat tájékoztassák az online szerencsejáték esetleges negatív következményeiről;

A csalás és egyéb bűnözői magatartás elleni küzdelem

6.   megjegyzi, hogy a bűnözés – mint például a pénzmosás és a fekete gazdaság – kapcsolatba hozható a szerencsejátékokkal, és kihat a sportesemények tisztességességére; úgy véli továbbá, hogy a sport és a sportversenyek tisztességessége tekintetében fennálló veszély erősen befolyásolja a tömegsportot, ami jelentősen hozzájárul a lakosság egészségéhez és a társadalmi integrációhoz; véleménye szerint a közbizalom elvesztéséhez vezethet, ha azt észlelik, hogy egy sportág a játékosok, tisztviselők vagy harmadik személyek pénzügyi nyereségét szolgáló manipuláció tárgyává vált, és azt nem az értekei, szabályai szerint és a rajongók örömére játsszák;

7.   úgy véli, hogy az online szerencsejáték növekedése egyre több lehetőséget biztosít az olyan korrupt gyakorlatok számára, mint a csalás, „bundázás”, illegális fogadási kartellek és a pénzmosás, mivel az online szerencsejátékokat az offshore működtetők elterjedése miatt gyorsan meg lehet szervezni és újból megszüntetni; felhívja a Bizottságot, az Europolt, valamint más nemzeti és nemzetközi intézményeket, hogy kísérjék szoros figyelemmel az e területen tett megállapításokat, és számoljanak be azokról;

8.   úgy véli, hogy a sportesemények és -versenyek tisztességességének védelme érdekében a sportjog tulajdonosok, az online fogadóirodák és az állami hatóságok uniós és nemzetközi szintű együttműködésére van szükség;

9.   felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a sportversenyek szervezői, a fogadóirodák és a szabályozók működjenek együtt a sportot érintő, illegális fogadói magatartásból és „bundázásból” eredő veszélyek felszámolását célzó intézkedések tekintetében, és vizsgálják meg egy megvalósítható, méltányos és fenntartható szabályozói keret létrehozását a sport tisztességességének védelme érdekében;

10. kiemeli, hogy a sportfogadás a sportversenyek kereskedelmi kiaknázásának egy formáját alkotja, és javasolja, hogy a tagállamok védjék a sportversenyeket azok engedély nélküli kereskedelmi kiaknázásától, konkrétan a sportszervezők jogainak elismerése, valamint a professzionális és amatőr sport minden szintje számára tisztességes hozam biztosítását célzó intézkedések meghozatala révén; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a sportszervezők számára szellemi tulajdonjogot (egyfajta „szerzői jog”) biztosítsanak az általuk szervezett versenyek tekintetében;

A fogyasztók megkárosításának megelőzése

11.  úgy véli, hogy a szerencsejátéktól való függőség előtt újabb alkalom nyílik az internet kínálta, potenciálisan bárhonnan elérhető, otthoni, azonnali eredménnyel és a nagy összegekben űzött szerencsejátékra nyíló lehetőség miatt; megjegyzi ugyanakkor, hogy az online szerencsjáték-szolgáltatások konkrét formáinak a fogyasztókra gyakorolt teljes hatása még nem ismert és azok alaposabb tanulmányozására van szükség;

12. felhívja a figyelmet az egyre erősödő aggodalomra amiatt, hogy a fiatalok képesek online elérni a legális és illegális online szerencsejáték-lehetőségeket, és hangsúlyozza annak szükségességét, hogy hatékonyabb ellenőrzést vezessenek be az életkor tekintetében, és megakadályozzák a kiskorú szerencsejátékosokat abban, hogy az online webhelyeken az ingyenes bemutató példányokon játsszanak;

13. rámutat, hogy különösen a fiataloknak gondot okozhat a szerencse, a sors, az esély és a valószínűség fogalma közötti különbségtétel; sürgeti a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a kulcsfontosságú kockázati tényezőkkel, amelyek fokozhatják annak esélyét, hogy a szerencsejáték valamely (fiatal) személy szenvedélyévé váljon, valamint hogy keressék meg az e tényezők kezelésére szolgáló eszközöket;

14.  aggasztja az interaktív televíziózás, a mobiltelefonos és internetes szolgáltatások, valamint az internetes honlapok közötti egyre növekvő átfedés a kifejezetten kiskorúaknak szóló, távolról igénybe vehető és online szerencsejátékok kínálatában, különösen a fiatalok számára; úgy véli, hogy e fejlemény szabályozói és szociális védelmi kihívásokat fog támasztani;

15.  úgy véli, hogy az online szerencsejáték kockázatot jelenthet a fogyasztók számára, ezért a fogyasztók védelme érdekében a tagállamok jogszerűen korlátozhatják az online szerencsejáték-szolgáltatás nyújtásának lehetőségét;

16. hangsúlyozza, hogy a szülők felelőssége annak megakadályozása, hogy a kiskorúak szerencsejátékot játsszanak, és az szenvedélyükké váljon;

17.  felhívja ugyanakkor a tagállamokat, hogy irányozzanak elő elegendő támogatást az online szerencsejátékokkal kapcsolatos problémák tanulmányozására, illetve azok megelőzésére és kezelésére;

18. úgy véli, hogy a szerencsejátékból származó nyereséget a társadalom javára kell felhasználni, beleértve az oktatás, az egészségügy, a professzionális és amatőr sport, valamint a kultúra folyamatos finanszírozását;

19.  támogatja az online szerencsejátékokra vonatkozó szabványok kialakítását a korhatár, a hitel tilalma, a veszélyeztetett szerencsejátékosokat védő bónuszprogramok, a szerencsejáték lehetséges következményei, a függőség esetén való segítségnyújtásról adott információ, illetve bizonyos játékok függőséget okozó természete és egyéb kérdések tekintetében;

20. felhívja az érdekelteket, hogy foglalkozzanak az online szerencsejáték-függőség miatti társadalmi elszigetelődés kockázatával;

21.  úgy véli, hogy az önszabályozás az online játékok reklámozása, terjesztése és nyújtása tekintetében nem eléggé hatékony, ezért hangsúlyozza, hogy a szerencsejáték-ipar és a hatóságok közötti szabályozásra és együttműködésre egyaránt szükség van;

22.  sürgeti a tagállamokat, hogy működjenek együtt uniós szinten az online szerencsejáték agresszív reklámozása ellen, beleértve a weboldalakon elérhető játékok ingyenes bemutatóit, különösen a problémákkal küzdő szerencsejátékosok és veszélyeztetett fogyasztók– például gyerekek és fiatalok – védelme érdekében;

23. javasolja annak a lehetőségnek a tanulmányozását, hogy maximalizálják egy adott személy által havonta szerencsejátékra költhető összeget, vagy kötelezzék az online szerencsejáték-üzemeltetőket, hogy az online szerencsejátékhoz az üzletekben megvásárolható, előre kifizetett kártyákat használjanak;

Magatartási kódex

24. megjegyzi, hogy a magatartási kódex még mindig hasznos kiegészítő eszköz lehetne bizonyos állami (és magán-) célok eléréséhez, és egyúttal lehetővé tenné a technológiai fejlesztések, a fogyasztói preferenciák változásai és a piaci struktúrák fejlődésének figyelembevételét;

25. hangsúlyozza, hogy a magatartási kódex végső soron az iparág által kezdeményezett önszabályozó megközelítés marad, és ezért csupán kiegészíti, és nem helyettesíti a jogszabályokat;

26. hangsúlyozza továbbá, hogy a magatartási kódex hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy a nemzeti szabályozó szervek és a fogyasztók milyen mértékben ismerik el azt, valamint hogy mennyire lehet érvényt szerezni rendelkezéseinek;

Felügyelet és kutatás

27.  felhívja a tagállamokat, hogy dokumentálják online szerencsejáték-piacaik méretét és növekedését, valamint az online szerencsejátékból származó kihívásokat;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen kutatásokat az online szerencsejátékokkal, valamint a szerencsejáték-függőség kialakulásának kockázatával kapcsolatban, például annak vizsgálatával, hogy a reklámok milyen hatással vannak a szerencsejáték-függőségre, hogy lehetséges-e közös európai kategóriák létrehozása a játékok számára a függőségi potenciál, valamint a lehetséges megelőző és korrekciós intézkedések tekintetében;

29. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg különösen a reklám és a marketing szerepét (beleértve az ingyenes online bemutató játékokat is) a kiskorúak szerencsejátékra való közvetett vagy hallgatólagos ösztönzésében;

30. felhívja a Bizottságot, az Europolt és a nemzeti hatóságokat, hogy gyűjtsenek információkat az online szerencsejátékok terén, például az ágazat szereplői között tapasztalható csalások és más bűnözői magatartások mértékéről, és ezeket osszák meg;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti krományokkal szoros együttműködésben tanulmányozza a határokon átnyúló szerencsejátékok működtetésére vonatkozó nemzeti szabályoknak a tisztességességre, társadalmi felelősségre, fogyasztóvédelemre és az adózási kérdésekre gyakorolt gazdasági és nem gadasági jellegű hatásairól;

32. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyasztó lakóhelye szerinti tagállam ténylegesen ellenőrizhesse, korlátozhassa és felügyelhesse a területén nyújtott szerencsejáték-szolgáltatásokat;

33. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék egyértelművé az online szerencsejáték adózásának helyét;

° °

34.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Schindler 1994 (C-275/92), Läärä 1999 (C-124/97), Zenatti 1999 (C-67/98), Anomar 2003 (C-6/01), Gambelli 2003 (C-243/01), Lindman 2003 (C-42/02), Placanica 2007 (C-338/04), Unibet 2007 (C- 432/05), UNIRE 2007 (C– 260/04).
• [2]  HL L 376., 2006.12.27., 36. o..
• [3]  HL L 332., 2007.12.18., 27. o.
• [4]  HL L 178., 2000.7.17., 1. o.
• [5]  HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
• [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0198.
• [7]  .O-0118/2006.
• [8]  Bot főtanácsos 2008. október 14-i véleménye a C-42/07. sz. ügyben; ld. még a fent említett SICL-tanulmányt, 1450. o.; Gill Valentine professzor, Literature review of children and young people’s gambling (Gyermekek és fiatalok által űzött szerencsejáték szakirodalmi áttekintése - az Egyesült Királyság Szerencsejáték Bizottságának megbízásából), 2008. szeptember.

INDOKOLÁS

I. Bevezetés

A szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységek a szerencsejáték során pénzértékkel rendelkező tétekben való fogadást foglalják magukban, ideértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket.

Az online szerencsejátékok 1996 óta léteznek, és az első játékot Finnországban indították be. Azóta az online szerencsejátékok piaca jelentős mértékben nőtt. A 25-tagú EU-ban a kereskedelmi online szerencsejáték-piac 2003-ban becslések szerint 51,5 milliárd euró bruttó bevételt (a működtető nyeremények kifizetése utáni bevétele) könyvelhetett el. Az interneten, mobiltelefonon vagy interaktív televízión űzött szerencsejáték napjainkban az EU teljes szerencsejáték-piacának mintegy 5%-át teszi ki, ami 2004-ben 2–3 milliárd eurós éves bruttó bevételnek felelt meg. Az online szerencsejátékok európai piaca várhatóan 8,4% (Ausztria és Magyarország) és 17,6% (Olaszország) közötti éves növekedést fog produkálni[1].

A tagállamok ezért arra kényszerülnek, hogy szabályozásukat kiigazítsák és új szabályokat fogadjanak el annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a fogyasztói preferenciákkal és a szolgáltatások változásaival. Az online szerencsejátékok sajátos természete bizonyos nehézségeket okoz a tagállamok politikaformálóinak. Először is az online szerencsejátékok határokon átnyúló természetűek, ami lehetővé teszi a működtetők számára, hogy a székhelyüktől eltérő tagállamokban is szolgáltatásokat nyújthassanak. A fogyasztók így nem feltétlenül tudják, hogy a szolgáltató székhelye melyik tagállamban található. Másodsorban az online szerencsejátékok fokozzák annak kockázatát, hogy a szolgáltatók nem tudják ellenőrizni a fogyasztó személyazonosságát, és előfordulhat, hogy egy hitelkártyát nem a jogos tulajdonosa használ. Harmadsorban az online szerencsejátékok honlapjait gyorsan létre lehet hozni, és a tisztességtelen működtetők rövid időn belül megjelenhetnek, majd eltűnhetnek. Negyedsorban az online szerencsejátékok üzemeltetői csak nehezen tudják felügyelni fogyasztóikat, szemben a hagyományos szerencsejátékokkal, ahol könnyen látható, ha a fogyasztó fiatalkorú, ittas vagy más szerek hatása alatt áll, illetve ha gyanúsan viselkedik. Továbbá mivel az online szerencsejátékokhoz könnyű hozzáférni és magányosan is játszhatók, hiányzik a társadalmi ellenőrzés és a más személyek társaságában gyakorolt önmérséklet.

II. Szabályozás

Az online szerencsejátékok európai piacát a szubszidiaritás elve alapján nemzeti szinten szabályozzák. A (hagyományos és online) szerencsejátékok uniós szabályozási kerete ezért nagyon heterogén. Az online szerencsejátékot húsz tagállam engedélyezte, hét tagállamban pedig tiltja. Tizenhárom tagállam liberalizálta piacát, míg hat országban állami monopólium, egyben pedig engedélyezett magánmonopólium az online szerencsejáték[2].

Az online szerencsejátékokat tiltó vagy azokat monopolfeltételekkel engedélyező tagállamok azzal érvelnek, hogy e korlátozások a társadalmi és közrend alapján igazolhatók. Ugyanakkor komoly viták zajlottak az ún. nemzeti szerencsejáték-monopóliumokkal kapcsolatban. Számos arra vonatkozó panasz érkezett az Európai Bizottsághoz a szerencsejáték-társaságok, magánszemélyek és médiaszervezetek részéről, hogy egyes tagállamok jogtalanul védik szerencsejáték-piacaikat és a monopóliumokból származó bevételeket. Ennek folyományaként a Bizottság jogsértési eljárást kezdeményezett tíz tagállam ellen annak tisztázása érdekében, hogy az online szerencsejátékok határokon átnyúló működtetését korlátozó nemzeti intézkedések összhangban állnak-e a közösségi joggal[3].

Legyen szó hagyományos, vagy online szerencsejátékokról, az EU szerencsejáték-piaca szabályozásának kérdése nagyon érzékeny téma. Ugyanakkor egyértelmű igény mutatkozik az online szerencsejátékok szabályozási környezetének tisztázására. Jelenleg az Európai Bíróság előtt jelenleg álló számos ügy kapcsolódik az online szerencsejátékokhoz. Ez a helyzet sem a Bíróság, sem a tagállamok, sem a fogyasztók, sem pedig az online szerencsejátékok szolgáltatói számára nem kielégítő.

Az Európai Bíróság elő több olyan szerencsejátékokkal kapcsolatos ügy kerül, amelyek azóta lezárásra kerültek (lásd alább), de több ügy még mindig folyamatban van. Az Európai Bíróság szerencsejátékokkal kapcsolatos esetjoga az alábbi ügyeket foglalja magában: Schindler 1994 (C-275/92), Läärä 1999 (C-124/97), Zenatti 1999 (C-67/98), Anomar 2003 (C-6/01), Gambelli 2003 (C-243/01), Lindman 2003 (C-42/02), Placanica 2007 (C-338/04), Unibet 2007 (C – 432/05) és UNIRE 2007 (C – 260/04).

Ezekben az ügyekben az Európai Bíróság megállapította, hogy a szabad mozgás joga (az EK-Szerződés 49. cikke) a szerencsejátékokra is vonatkozik. Ugyanakkor a Bíróság azt is megállapította, hogy a szerencsejáték kérdése bizonyos morális, vallási és kulturális aspektusokkal is rendelkezhet, bűncselekmények vagy csalás komoly kockázatát hordozza magában, és káros hatással lehet az egyénre és a társadalomra[4].

A korlátozások ezért igazolhatók, amennyiben azokra a fogyasztóvédelem, a közrend fenntartása (csalás vagy bűncselekmény megelőzése), a társadalmi rend fenntartása (kultúra és morál), valamint annak érdekében van szükség, hogy a szerencsejáték magánprofit forrásává váljék[5]. Ugyanakkor a korlátozásoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a fogadásokat összehangolt és rendszeres módon korlátozzák, azokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni és nem mehetnek túl a a kitűzött cél eléréséhez szükséges határokon[6].

Szintén meg kell jegyezni, hogy 2006. november 14-én, az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén McCreevy biztos válaszolt Arlene McCarthy, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság elnöke által a szerencsejátékokkal kapcsolatban feltett szóbeli választ igénylő kérdésre. Válaszában a biztos megállapította, hogy a szerencsejátékokra vonatkozó jogszabályok uniós léptékű harmonizációja valószínűleg nem fog bekövetkezni.

III. Tisztességesség

A jelentés célja, hogy az online szerencsejátékok tisztességességére összpontosítson. A tisztességesség elsősorban olyan értékeket jelent, amelyek célja az online szerencsejátékok szolgáltatói által a fogyasztókkal szemben, illetve a fogyasztók által a szolgáltatókkal vagy más fogyasztókkal szemben elkövethető csalás megelőzése. A tisztességesség ebben a jelentésében magában foglal minden olyan eszközt, amelyek segítségével elkerülhetők a bűncselekmények, például a pénzmosás. E jelentésben a tisztességesség az online szerencsejátékok szolgáltatóinak viselkedésére is vonatkozik. A jelentés ezért az addiktív és a fiatalkorúak által űzött szerencsejátékra is kiterjed.

A fogyasztók többsége képes a pszichológiai függés kockázata nélkül űzni a szerencsejátékokat, ugyanakkor egy kisebb, de jelentős számú személyt a problémás szerencsejátékossá válás veszélye fenyeget. A WHO definíciója szerint a szerencsejáték-probléma olyan túlzott mértékű szerencsejáték, amely pénzügyi, társadalmi és/vagy pszichológiai zavarokhoz vezet[7]. A szerencsejáték-függőség kialakulásának kockázatát általában súlyosbítja a játéklehetőség folyamatos rendelkezésre állása, a nyeremények gyakorisága, a játékok kecsegtető vagy vonzó mivolta, a nagy összegek megjátszásának lehetősége, a tétek hitelből történő fedezésének lehetősége, a játékok olyan helyen történő elhelyezése, ahol az emberek gyorsan játszhatnak egyet, valamint az a tény, hogy nem folyik tájékoztató kampány a szerencsejátékok kockázataival kapcsolatban[8].

Az online szerencsejátékok több kockázati tényezőt egyesítenek a szerencsejáték-problémával kapcsolatban. Például az online szolgáltatók játékok széles körét képesek működtetni (fogadás, rulett, póker, félkarú rabló stb.), továbbá új marketing és targeting (célcsoportok elérése) technikák alkalmazásával, valamint a fogyasztói (pénzköltési) viselkedésnek a legújabb adatelemzési technológiákkal történő elemzésével, a fogyasztót a képernyő elé „ragasztva” rendszeresen új játékokat tudnak megjelentetni. Aggasztó jelenség a multimédia-szolgáltatások, például a televíziózás, a telefonos és SMS-szolgáltatások, valamint az internetes honlapok közötti egyre növekvő átfedés a távoli és online játékok kínálatában, amely megkönnyíti, és társadalmilag elfogadottá teszi az e játékokban való részvételt, különösen a fiatalok számára.

• [1]  PricewaterhouseCoopers’ Globális kitekintés a szórakoztatóiparra és a médiára: 2008–2012, 623. o. A növekedést az éves bevételek növekedése alapján állapítják meg.
• [2]  Online szerencsejátékok, az Európai Parlament tájékoztató dokumentuma, Europe Economics, XX 2008 október
• [3]  http://ec.europa.eu/internal_market/services/gambling_en.htm
• [4]  A Bíróság indokolása a Schindler-ügyben hozott ítéletben, C-275/92
• [5]  SICL (2006), XXVI. o.
• [6]  Ítélet a Gambelli-ügyben C-243/01
• [7]  WHO (1992) Az ICD-10 – Mentális és viselkedési zavarok osztályozása, Genf. Egyéb általánosan használt kifejezések például a patológiai, a kényszeres, a zavarokat okozó, a túlzott és az addiktív szerencsejáték.
• [8]  Biot főtanácsos véleménye az Európai Bíróság számára, 2008. október 14., C-42/07 ügy; lásd még SICL (2006), 1450. o.

KISEBBSÉGI VÉLEMÉNY

az eljárási szabályzat 48. cikkének (3) bekezdése alapján

Malcolm Harbour, Colm Burke, Charlotte Cederschiöld, Giles Chichester, Bill Newton Dunn, Małgorzata Handzlik, Christopher Heaton-Harris, Zita Pleštinská, Salvador Domingo Sanz Palacio, Andreas Schwab, Marian Zlotea.

Aggasztónak tartjuk, hogy a jelentés tartalma túlmutat a kezdeményezés hatáskörén, amely az online szerencsejáték-piac átláthatóságára, az online szerencsejáték-üzemeltetők tisztességességére és az online szerencsejáték-iparág által a fogyasztóknak okozott lehetséges károkra kívánt összpontosítani.

Véleményünk szerint a jelentés aláássa az egységes piac bizonyos elveit, valamint félreértésre ad okot az online szerencsejáték-piac alapvető jellege tekintetében, és a jelentés nem tükrözi megfelelően az egyes tagállamokban uralkodó helyzetet. Egyes tagállamokban már kialakultak jól működő és megfelelően szabályozott piacok, ahol a fogyasztók biztonságos online környezetben játszhatnak.

Elfogadjuk, hogy az internet megjelenése hosszú távon problémákat okoz a fogyasztóvédelem számára, de azokat eredményesen, tilalmak nélkül is lehet szabályozni; tudomásul vesszük a felelős európai üzemeltetők által a szabványok javítása és a fogyasztók biztonságának garantálása érdekében véghezvitt munkát.

Szeretnénk kiemelni az egyes joghatóságok által a javuló szabályozási rendszerek terén tett előrelépéseket, valamint a nyitottabb, ugyanakkor eredményesen szabályozott piacok nyújtotta lehetséges előnyöket; megjegyezzük továbbá, hogy az online szolgáltatások nyújtásának letiltására irányuló javasolt módszernek gyakorlati és jogi korlátai vannak.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	11.2.2009
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	32 10 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Mogens Camre, Charlotte Cederschiöld, Gabriela Creţu, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Martí Grau i Segú, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Anna Hedh, Edit Herczog, Pierre Jonckheer, Kurt Lechner, Lasse Lehtinen, Toine Manders, Catiuscia Marini, Arlene McCarthy, Nickolay Mladenov, Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Zita Pleštinská, Karin Riis-Jørgensen, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Salvador Domingo Sanz Palacio, Christel Schaldemose, Eva-Britt Svensson, Jacques Toubon, Bernadette Vergnaud, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Emmanouil Angelakas, André Brie, Colm Burke, Giles Chichester, Joel Hasse Ferreira, Filip Kaczmarek, Andrea Losco, Manuel Medina Ortega, José Ribeiro e Castro
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Daniel Hannan, Alexandru Nazare, Giovanni Rivera