JELENTÉS az európai élelmiszerárakról

24.2.2009 - (2008/2175(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Katerina Batzeli

Helyesbítések/KiegészítésekKiválasztásERR01

• ERR01 (PDF - 198 KB)
• ERR01 (DOC - 35 KB)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai élelmiszerárakról

(2008/2175(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az EK-Szerződés 33. cikkére,

–   tekintettel az „Élelmiszerárak Európában” című, 2008. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2008)0821),

–   tekintettel a termelési költségek és a fogyasztók által fizetett árak közötti különbségekről szóló, 2007. október 20-i tanulmányára,

–   tekintettel a Bizottság „Az európai élelmiszeripar versenyképessége. Gazdasági és jogi értékelés” című, 2006. november 28-i tanulmányára,

–   tekintettel „Az emelkedő élelmiszerárak jelentette kihívás kezelése – Irányvonalak az uniós fellépés számára” című, 2008. május 20-i bizottsági közleményre (COM(2008)0321),

-    tekintettel az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról szóló, 0088/2007. számú írásbeli nyilatkozatára[1],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek szektora – Tendenciák és a termelőkre és fogyasztókra gyakorolt hatások” című véleményére[2],

–   tekintettel a Bizottság vertikális korlátozásokról szóló zöld könyvére[3],

–   tekintettel az emelkedő élelmiszer- és takarmányárakról szóló, 2007. október 25-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel a közös agrárpolitika folyamatban lévő állapotfelmérésére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0094/2009),

A. mivel Európa és a világ a közelmúltban az élelmiszerárak nagyfokú ingadozását tapasztalta, amely részben jelentős élelmiszerár-emelkedéssel járt, és amelynek a mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem egyértelmű: míg egyesek hasznot húztak az árak emelkedéséből, addig mások –többnyire az állattenyésztői és az élelmiszer-feldolgozói oldalról – jóval magasabb költségekkel kénytelenek számolni,

B.  mivel a nyersanyagokkal – mint a műtrágyákkal és a növényvédő szerekkel – kapcsolatos áremelkedések következtében jelentősen megnőttek a mezőgazdasági termelési költségek, és annak ellenére, hogy a termelői árak meredeken estek, ez nem jár együtt az említett termelési költségek ugyanilyen mértékű csökkenésével,

C. mivel abban az esetben, ha a mezőgazdasági termékek árának csökkenése nem jár együtt a termelési költségek csökkenésével, a mezőgazdasági termelők tarthatatlan pénzügyi helyzetbe kerülnek, és így jövedelmezőség híján sokan felhagynak a termeléssel,

D. mivel egyes tagállamokban megállapítást nyert, hogy a nagy gyártók ugyanazon termékekre igen eltérő árakat határoztak meg,

E.  mivel a fogyasztói és a termelői árak között Európa-szerte jelentős különbségek figyelhetők meg, ami néhány esetben nem magyarázható a termékek feldolgozásához, forgalmazásához és értékesítéséhez kapcsolódó költségekkel,

F.  mivel az árak és alakulásuk elemzésénél a teljes ellátási láncot figyelembe kell venni; mivel az élelmiszerágazat széttagolt, az ellátási lánc pedig igen sokrétű, és számos közvetítő kereskedőt foglal magában,

G. mivel az elmúlt évek során néhány nagy feldolgozó vállalat növelte piaci részesedését,

H. mivel az elmúlt években egyes nagy termelők piaci részaránya növekedett,

I.   mivel az élelmiszer-ellátási lánc versenyszerkezete az elmúlt években jelentős átalakuláson ment át, és növekedett az élelmiszergyártók, illetve a nagy- és kiskereskedők közötti koncentráció szintje,

J.   mivel az EU-szerte tapasztalt tények arra engednek következtetni, hogy egyes nagy áruházak vásárlóerejüket a beszállítóiknak fizetett árak fenntarthatatlan szintre történő lenyomására és tisztességtelen feltételek kiszabására használják fel; mivel a nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek egész Európában egyre inkább a mezőgazdasági termelők és egyéb beszállítók uniós fogyasztókhoz való eljutását ellenőrző „kapuőrökké” válnak,

K. mivel a fogyasztói árak Európában átlagosan ötszörösét teszik ki a mezőgazdasági termelő által kapott áraknak; mivel az európai mezőgazdasági termelők ötven évvel ezelőtt az élelmiszerek kiskereskedelmi árának megközelítőleg felét kapták kézhez, amely arány – az élelmiszerek feldolgozottsági fokának határozott növekedésével együtt járva – napjainkra drámai mértékben lecsökkent,

L.  mivel bár a KAP finanszírozása az évek során hozzájárult az alacsonyabb fogyasztói árak biztosításához, az is megfigyelhető, hogy a mezőgazdasági ágazatban bekövetkezett árcsökkenés ellenére a fogyasztói árak továbbra is magasak, illetve továbbra sem csökkennek;

M. mivel a nagyfokú önellátás biztosítása Európában stratégiailag kívánatos; mivel ezzel összefüggésben törekedni kell az élelmiszerellátásunkat biztosító európai elsődleges termelők helyzetének megerősítésére,

N. mivel a mezőgazdasági termelők és az ellátási lánc többi szereplője között a tárgyalási erő tekintetében meglévő egyensúlyhiány tartósan erős nyomást eredményezett a mezőgazdasági termelők árrésére,

1.  úgy véli, hogy a Szerződéssel összhangban európai közérdek a termelői és fogyasztói árak megfelelő szinten tartása és a tisztességes verseny biztosítása, különösen olyan stratégiai árucikkek tekintetében, mint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek;

2.  úgy véli, hogy miközben a fogyasztók a versenynek köszönhetően versenyképes áron juthatnak élelmiszerekhez, a mezőgazdasági termelők számára is biztosítani kell a stabil jövedelmet, amely fedezni az előállítási költségeket és a termelők munkájáért járó méltányos javadalmazást, többek között a jó minőségű élelmiszerekkel való ellátás biztonságának szavatolása érdekében;

3.  úgy véli, hogy egy sor tényező befolyásolja az ártranszmissziós mechanizmust, valamint a termelői és a fogyasztói árak közötti különbséget; ilyen tényezők lehetnek például az ellátási láncban résztvevő gazdasági szereplők, köztük a gyártók, a nagykereskedők és a kiskereskedők értékesítési magatartása, a nem mezőgazdasági költségek aránya (pl. energia és munkaerő), a jogi és szabályozási keret, a termék romlandó jellege, a termék feldolgozási, értékesítési és kezelési szintje vagy a fogyasztók vásárlási preferenciái;

4.  úgy véli, hogy az ártranszmissziós mechanizmust, valamint a termelői és a fogyasztói árak közötti különbséget leginkább befolyásoló tényezők között meghatározó szerepet játszik a teljes élelmiszer-ellátási láncra kiterjedő fokozódó koncentráció, a termékek feldolgozottsági foka, az egyéb külső költségtényezőkkel kapcsolatos áremelkedések, továbbá a mezőgazdasági árukkal kapcsolatos spekuláció; ezért ismételten megerősíti a piacszabályozó intézkedések jelentőségét, amelyekre soha nem volt annyira szükség, mint a jelenlegi helyzetben;

5.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az élelmiszerárak emelkedésében fontos szerepet játszik a kereslet és kínálat alakulása, valamint az élelmiszer-ellátási lánc működési hiányosságai; hangsúlyozza azonban, hogy ehhez a pénzpiaci spekuláció is jelentősen hozzájárult, mivel az torzulásokhoz vezetett az árképzési mechanizmusban;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a termelési és az elosztási láncban érvényesített haszonkulcsok mértékének felmérése céljából minél hamarabb készíttessen tanulmányt, ahogyan azt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság korábbi javaslata alapján a költségvetési eljárás során a 2009. évi költségvetési tervben meghatározták; úgy véli, hogy ez lenne a láncon belüli átláthatóság elősegítésének irányába tett első lépés;

7.  sajnálatát fejezi ki a mezőgazdasági piac vonatkozásában alkalmazott közösségi intervenciós intézkedések fokozatos megszüntetése miatt, hiszen ez jelentősen hozzájárul az erős áringadozásokhoz; úgy véli, hogy a stabilabb termelői bevételek és a megfizethető fogyasztói árak biztosítása érdekében új piacszabályozási intézkedéseket kell bevezetni;

8.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági ágazat és az agrár-élelmiszeripari piac stabilitásának biztosítása és az elfogadható árakkal működő, fenntartható európai mezőgazdasági termelés fenntartása érdekében a KAP keretében olyan piacszabályozási intézkedésekre van szükség, amelyekkel az eladási árak és a termelési tényezők tekintetében egyaránt elkerülhető az állandó ingadozás;

9.  úgy véli, hogy bár teljesen ésszerű a Bizottság részéről, hogy a termelékenység tekintetében összehasonlítja az EU-t és az USA-t, ez azonban mégsem szolgálhat kizárólagos alapként az uniós élelmiszerágazat (főleg a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar) termelékenysége látszólagos mértékének meghatározásában; hangsúlyozza, hogy az EU mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazata jelentős mértékben különbözik az Egyesült Államokétól a fajták és a területek, illetve az uralkodó feltételek és az érvényes szabályok tekintetében egyaránt;

10. úgy véli, hogy ösztönözni kell az elsődleges mezőgazdasági ágazat versenyképességének és innovációs erejének erősítését, mivel ez az elsődleges termelők számára lehetővé teszi gazdálkodásuk diverzifikálását, valamint csökkenti a termelési és az elosztási lánc többi tagjától való függőséget;

11. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelés kínálatának termelői szerveződések, szövetkezetek vagy hasonló szervezetek útján történő koncentrációja lehetővé tenné, hogy e kínálat élelmiszerláncban betöltött súlyát újra meghatározzák, miáltal a mezőgazdasági termelők tárgyalóereje erősödne, termékeik nagyobb hozzáadott értékkel rendelkeznének, az értékesítési csatornák pedig közelebb kerülnének a fogyasztókhoz;

Élelmiszerpiaci hiányosságok

12. rámutat arra, hogy az agrár-élelmiszeripari ágazatban különösen jövedelmező a nagy piaci erő, egyrészről a mezőgazdasági kínálat árának rugalmatlansága, másrészről pedig a fogyasztói kereslet miatt;

13. aggódik az olyan értékesítési gyakorlatok miatt, mint például az árucikkek előállítási költségük alatti áron történő eladása, minél több vásárló áruházba csalogatása érdekében; támogatja az élelmiszerek előállítási költségük alatti áron történő eladásának betiltását, és támogatja azon tagállamokat, amelyek már be is vezettek ilyen intézkedéseket; több európai fellépést szeretne az agresszív árképzés, valamint az olyan egyéb versenyellenes gyakorlatok, mint például a termékcsatolás és a piaci erőfölénnyel való visszaélés bármely más formája ellen;

14. úgy véli, hogy a költségeknél alacsonyabb árakat – ami már önmagában sem jövedelmező a vállalatok számára – csak a nagy (diverzifikált) vállalatok képesek fenntartani rövidebb ideig, és azt is csak a piaci versenytársak kiszorításának céljával; véleménye szerint ez a gyakorlat hosszú távon sem a fogyasztó, sem a piac egésze számára nem előnyös;

15. továbbá aggódik olyan esetek miatt, amelyekben a kereskedelem kihasználja piaci erejét; ezek közé tartozik például a belistázási díj, a polcpénz, a kilistázással fenyegetés, a már eladott árukra vonatkozó visszamenőleges árengedmény, a kereskedelmi reklámköltségekhez való jogtalan hozzájárulás vagy a kizárólagos beszerzési megállapodásokhoz való ragaszkodás;

16. hangsúlyozza, hogy egyes tagállamokban az értékesítés vásárlói és eladói oldala egyaránt koncentrált, ami súlyosbítja a piac torzulását;

17. hangsúlyozza, hogy a KAP reformja és különösen a szétválasztás tükrében a mezőgazdasági termelők arra vonatkozó döntését, hogy mit termeljenek, a piaci jelzések fogják leginkább befolyásolni, amelyeket nem torzíthat a kiskereskedelem túlzott koncentrációja; hiszi, hogy a Közösség élelmiszer-behozatalának növekedése valószínűleg csökkenteni fogja a mezőgazdasági árakat;

18. felhívja a figyelmet arra, hogy a kereskedők a haszonkulcs növelése érdekében hasznot húzhatnak olyan címkékből, mint például a méltányos kereskedelemből származó terméket jelölő címkék; ezért kéri, hogy e gyakorlatok korlátozása, valamint e címkék használatának ellenőrzése érdekében a méltányos kereskedelemre vonatkozóan dolgozzanak ki európai szintű fejlesztési és keretstratégiát;

19. elismeri, hogy az élelmiszerellátási lánc különböző szintjein jelentkező piaci koncentráció rövid távon az élelmiszerek alacsonyabb árszínvonalához vezethet, közép- és hosszú távon azonban ügyelni kell arra, hogy ez ne károsítsa a szabad versenyt, és ezáltal ne szoruljanak ki a kistermelők a piacról, valamint ne csökkenjen a fogyasztók rendelkezésére álló választék;

20. felhívja a figyelmet arra, hogy az élelmiszer-ágazatban számos kkv rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, különösen akkor, ha nagymértékben függ egyetlen nagyvállalattól; megjegyzi, hogy az élelmiszerellátási láncban részt vevő nagyvállalatok gyakran negatív árversenyt alkalmaznak számos beszerző között, és a kisebb vállalatoknak életben maradásuk érdekében csökkenteniük kell költségeiket és árrésüket, ami a gyakorlatban a mezőgazdasági termelőknek fizetett árak csökkentésével, a kkv-k által elérhető piacok és elosztási csatornák csökkenésével, kevesebb alkalmazottal és a fogyasztóknak szánt termékek alacsonyabb minőségével jár együtt;

21. aggodalmát fejezi ki az élelmiszerekkel kapcsolatos pénzpiaci spekuláció növekedése miatt; felhívja a Bizottságot, hogy kezdjen vizsgálatokat e kérdésben; várakozással tekint az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport következtetései elé, és bátorítja e csoportot arra, hogy javasoljon hatékony intézkedéseket a piaci kiegyensúlyozatlanságok orvoslására;

22. fenntartásainak ad hangot a Bizottság azon következtetésével kapcsolatban, hogy a pénzpiaci spekulációk nem játszottak jelentős szerepet az árképzési folyamatban; úgy véli, hogy a Bizottságnak kezdeményezéseket kell tennie az alapvető mezőgazdasági termékek határidős piacainak fokozottabb felügyeletére;

23. úgy véli, hogy a Bizottság jelenleg egyoldalúan értelmezi a rendelkezésre álló adatokat, mivel nem veszi figyelembe a spekulatív befektetések határidős piacokra gyakorolt lehetséges hatásait, köztük az alábbiakat:

– a végső fogyasztók (termelők és fogyasztók) által fizetendő árak emelkedése, ami az árak alakulásával kapcsolatos indokolatlan várakozásokból ered,

– visszatartó és további bizonytalansági tényezők kialakulása a mezőgazdasági termékekre támaszkodó újonnan alapított és a kis termelő vállalkozások vonatkozásában, ami valószínűleg ahhoz vezet, hogy a piacra jutás, valamint bizonyos piacokon a verseny erősödése tekintetében akadályok keletkeznek,

– a mezőgazdasági termékek eladásából származó felesleg közvetítők és spekulánsok javát szolgáló és a mezőgazdasági termelők/gyártók rovására történő méltánytalan (társadalmi és földrajzi) újraelosztása;

24. hangsúlyozza, a Bizottság értékelésével ellentétben még nagyobb szükség van a határidős piacokra vonatkozó új szabályozás mérlegelésére, mivel már megmutatkoznak annak jelei, hogy a spekuláció már problémákat okoz az alapvető élelmiszerek árait, illetve ennek folytán a piacokat és az ezekre támaszkodó termelő vállalkozásokat tekintve;

25. úgy véli, hogy a Bizottság az elmúlt öt évben jobb versenyjogi rendelkezések bevezetése és a meglévő szabályok végrehajtása révén egyaránt javított a kartellek felügyeletén; úgy gondolja, hogy az engedékenységi kérelmek, a vitarendezési eljárások, az igazságügyi informatika és egyéb hasonló intézkedések fontos hozzájárulást nyújtottak; mindemellett úgy véli, további előrelépésre van még szükség ezek tartalmát és tagállami végrehajtását illetően;

26. felhívja az európai versenypolitikai biztos figyelmét a Parlament által elfogadott, az Európai Unióban működő nagy élelmiszer-áruházak hatalmi visszaéléseinek vizsgálatáról és jogorvoslásáról szóló írásbeli nyilatkozatra; csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnál nem talált meghallgatásra ez a felhívás; ezzel összefüggésben szorgalmazza a kiskereskedelemben megfigyelhető piaci koncentráció és kartellképződés vizsgálatát, valamint szabálytalanságok esetén büntetések kiszabását kéri;

27. felszólítja a Bizottságot, hogy éves jelentéseiben vizsgálja meg a termelői és fogyasztói árak közötti szakadékot, a tagállamokban alkalmazott árak közötti különbségeket, illetve a különböző mezőgazdasági termékek árai közötti különbségeket;

28. megállapítja, hogy a nagyvállalatok egyértelmű és jól ismert gazdasági előnyökkel rendelkeznek (méret- és választékgazdaságosság), ami lehető teszi a költségek és ezáltal az árak csökkentését; hangsúlyozza azonban, hogy az élelmiszerellátási lánc javítását szolgáló intézkedéseknek elő kell mozdítaniuk az ezen előnyök mezőgazdasági ágazat általi kihasználását célzó hatékony rendszerek (például klaszterek, hálózatok, szakmai szervezetek) létrehozását annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a lánc későbbi szakaszaiban tevékenykedő vállalatok haszonrésére nehezedő nyomást;

29. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az élelmiszerellátási láncban versenyproblémákat okozó főbb gyakorlatokról készült felmérésben az „Élelmiszerárak Európában” című, fent említett bizottsági közlemény nem foglalkozik a kiskereskedelemben és bizonyos mértékig a nagykereskedelemben megfigyelhető, piaci erőfölénnyel való visszaéléssel; úgy véli, hogy a nagy piaci részesedéssel rendelkező vállaltok versenyellenes gyakorlata, mint például a kizárólagossági megállapodások vagy az árukapcsolási kötelezettség jelentős mértékben visszaveti az egészséges versenyt az élelmiszerellátási láncban;

Az Európai Unió szerepe

Reagálás a piaci kiegyensúlyozatlanságokra

30. támogatja a Bizottság elhatározását, hogy létrehozza az ártendenciák és a ráfordítás költségeinek az egész ellátási láncban való kimutatására képes hatékony európai piacfigyelő rendszert; úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek biztosítania kell az átláthatóságot, és lehetővé kell tennie a hasonló termékek határokon átnyúló összehasonlítását; úgy véli, hogy ezt a rendszert az Eurostattal és a nemzeti statisztikai hatóságokkal szoros együttműködésben kell kialakítani, és az európai fogyasztói központok hálózatával kapcsolatot tartva kell működtetni; utal arra az alapelvre, miszerint a pótlólagos költségeknek és terheknek ésszerű határokon belül kell maradniuk;

31. felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre közösségi jogi keretet, amely egyéb intézkedések mellett kiterjed a 2000/35/EK irányelv átfogó felülvizsgálatára, és amely elősegíti az élelmiszerellátási lánc különböző szereplői közötti kiegyensúlyozott kapcsolatokat, megakadályozva a tisztességtelen gyakorlatokat és előmozdítva a kereskedelmi haszonkulcs igazságosabb elosztását;

32. felszólítja a nemzeti és európai szintű versenyhatóságokat a fogyasztói árak EU-szerte való megvizsgálására és értékelésére a versenyszabályok tiszteletben tartásának biztosítása és az értékláncot alkotó különböző szereplők felelősségének meghatározása érdekében; hangsúlyozza, hogy az árak lefelé való elmozdulásának rövid távon a fogyasztóknál kell érvényesülnie, míg az árak felfelé való elmozdulásának gyorsabban kell a termelőknél érvényesülnie;

33. megállapítja, hogy az árképzési struktúrák nagyobb átláthatóságát olyan európai adatbázis kialakítása révén lehet elérni, amely a polgárok számára könnyen elérhető, és információt nyújt az egész Európából származó termékek és termelési eszközök árára, valamint az energiával, bérekkel, bérleti díjakkal, illetékekkel és adókkal kapcsolatos költségekre vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot egy ilyen számítógépes rendszer megtervezésére, meglévő nemzeti minták – például a francia „observatoires des prix” (árfigyelő) – alapján; továbbá szükségesnek véli a mezőgazdasági termékeket, ráfordítást és élelmiszerárakat megfigyelő nemzetközi központ kialakítását a FAO-val együttműködésben, az erre vonatkozó adatok jobb nemzetközi szintű nyomon követése érdekében;

34. felszólítja a termelési és az elosztási lánc különböző szereplőit, hogy a mezőgazdasági termékek árai átláthatóságának előmozdítása érdekében egymással együttműködve dolgozzák ki a legjobb gyakorlatokat, illetve az eredménytáblákat;

35. kéri a tagállami hatóságokat és az Európai Bizottságot, hogy folytassanak részletes kutatást és bocsássanak rendelkezésre elemzést a mezőgazdasági termelőknek fizetett ár és a végső fogyasztói ár közötti ártranszmisszió és árrés vonatkozásában, valamint tegyenek közzé elemzést a nagy élelmiszer-áruházak elhelyezkedéséről, számáról és forgalmáról, továbbá azok egyedi szállítási költségeiről és energiafogyasztásáról; felszólítja a tagállami hatóságokat és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg, még mindig megfelelőek-e a kiskereskedelmi piaci tendenciák tekintetében a domináns piaci helyzet létrehozására vonatkozó kritériumok; felszólít egy, az élelmiszerellátó láncot figyelő, a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködő bizottsági munkacsoport újbóli felállítására;

36. megállapítja, hogy a termelői és fogyasztói árak közötti különbség egyik oka az élelmiszerellátási láncban tapasztalt egyensúlyhiány, és hogy ennek ellenére az EU nem rendelkezik megfelelő intézkedésekkel a termelői szervezetek szövetkezetek vagy más szervezetek formájában történő támogatására a kínálati koncentráció növelésének ösztönzése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy mind a KAP, mind az egyéb európai politikák keretén belül hozzon intézkedéseket az említett szervezetek támogatása céljából, mert ennek eredményeként javul a piac szervezettsége és nő a termelők tárgyalóereje az élelmiszerellátási lánc többi szereplőjével szemben;

37. javasolja, hogy a közösségi jogszabályok alapján az élelmiszerellátási lánc valamennyi szakaszában a verseny ellenőrzése tekintetében széles körű feladatokat ellátó nemzeti versenyhatóságok a Bizottság közreműködésével, a nyitott koordinációs módszer alkalmazásával erősítsék meg együttműködésüket a termelési költségek és a kereskedelem figyelmemmel kísérése terén, a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében;

38. úgy véli, hogy mivel a kiskereskedelmet elsősorban a nemzeti jogi, gazdasági, politikai és kulturális adottságok határozzák meg, az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (EVH) keretében biztosítani kell az információk fokozottabb cseréjét, valamint lehetőség szerint össze kell hangolni a tagállamok intézkedéseit a közösségi szinten tevékenykedő vállalatok versenyellenes gyakorlatának vizsgálata tekintetében;

39. szorgalmazza, hogy a lisszaboni stratégia keretében támogassák azokat a nemzeti terveket, amelyek a kiskereskedelmi ágazatban alkalmazott olyan indokolatlan nemzeti szabályozási beavatkozások csökkentésére vagy visszavonására irányulnak, amelyek a fogyasztók kárára korlátozzák a versenyt és az élelmiszerellátási lánc zavartalan működését;

40. úgy véli, hogy mind nemzeti, mind közösségi szinten alkalmazni kell az engedékenységi programokat, hogy az illetékes versenyhatóságok gyakrabban tudomást szerezhessenek az élelmiszerellátási láncolatban előforduló versenyellenes gyakorlatokról;

41. rámutat, hogy a közösségi versenyszabályok mellett a kiskereskedelem működését szabályozó sok más európai szintű intézkedés is létezik, amelyek többek között magukban foglalják a belső piacra vonatkozó közösségi szabályokat és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos közösségi jogszabályokat; hangsúlyozza, hogy ezeket az intézkedéseket össze kell hangolni és európai szinten központilag kell koordinálni annak érdekében, hogy a fogyasztói árak tekintetében a lehető legjobb eredményeket lehessen elérni;

42. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi élelmiszerválságra nemzetközi szinten is választ kell adni; felszólít egy, a FAO köré szervezett nemzetközi hálózat kiépítésére a kielégítő mennyiségű globális élelmiszertartalékok biztosítása érdekében;

43. felszólítja a Bizottságot, hogy kössön meg egy olyan WTO-megállapodást, amely elegendő mozgásteret biztosít a mezőgazdasági ágazat számára ahhoz, hogy továbbra is versenyképes maradhasson a fejlődő országokkal szemben; úgy véli, hogy az európai termelési szabványok megőrzésének és betartásának biztosítása érdekében kiemelkedő fontosságú, hogy ennek során a nem kereskedelmi vonatkozásokra is kitérjenek;

44. szorgalmazza, hogy bizonyos alapvető élelmiszerek tekintetében – a kőolajtermékekhez hasonlóan – uniós szinten dolgozzanak ki válság-előkészületi és tárolási terveket;

45. felszólít a mezőgazdasági árukkal zajló pénzpiaci spekuláció ellen fellépő mechanizmusok és az azokon alapuló pénzügyi eszközök bevezetésére; támogatja a Bizottság annak megvizsgálására irányuló szándékát, hogy milyen intézkedéseket lehetne hozni a mezőgazdasági árupiacra jellemző áringadozások csökkentése érdekében;

46. felszólít a kisebb mezőgazdasági termelők közötti együttműködést támogató intézkedésekre, a nagyobb termelőkkel, feldolgozókkal és kereskedőkkel szembeni versenyképességük javítása érdekében; úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell különböző kereskedelmi formák meglétét, valamint óvakodniuk kell az élelmiszerpiac további koncentrációhoz vezető teljes liberalizációjától; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen zöld könyvet a termelői szervezetek megerősítéséről, a teljes ellátási láncot szem előtt tartó hatékony megközelítésről és a nagyobb kiskereskedelmi láncok piaci erejéről;

47. felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottabban ellenőrizze az élelmiszerbehozatalt, különösen az európai higiéniai és környezetvédelmi előírások betartása tekintetében, annak érdekében, hogy az uniós fogyasztókat az importtermékekkel ne tegyék ki nagyobb kockázatoknak;

48. szükségesnek tartja a mezőgazdasági kínálat nagyobb koncentrációjának a különböző társulási jogi formák támogatásán keresztüli előmozdítását az élelmiszerláncon belüli erőviszonyok kiegyensúlyozása, a mezőgazdasági termelők által előállított termékek hozzáadott értékének növelése és a többi kereskedelmi szereplővel szembeni tárgyaló erejük erősítése céljából;

49. felszólít egy európai élelmiszertermelési tanácsadó szolgálat újbóli felállítására, amely a mezőgazdasági termelőknek és a termelői szervezeteknek ad tanácsot a termékek forgalmazásáról, a kiskereskedelmi piacról és konkrét termékek előállításának lehetőségeiről;

50. felszólít egy, a fogyasztókat és mezőgazdasági termelőket szolgáló telefonos ügyelet létrehozására, ahol bejelenthetik a visszaélések eseteit, és ahol egész Európából származó információk állnak rendelkezésre összehasonlítható termékekről és árakról; úgy véli, hogy ezt az ügyeletet a nemzeti európai fogyasztói központok keretében kellene létrehozni és működtetni;

51. üdvözli a fogyasztói piaci eredménytábla bevezetését, amely a belső piac jobb ellenőrzésének és a fogyasztók jobb tájékoztatásának eszköze;

52. aggodalmának ad hangot a közvetítők végső fogyasztói árra gyakorolt befolyása miatt; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy, az ellátási láncra vonatkozó elemzés elkészítését, amely az árképzési láncon belüli egyes szereplők szerepének jobb megértését szolgálja;

A termelők közelítése a fogyasztókhoz

53. szorgalmazza a közelmúltban elfogadott iskolagyümölcs-programhoz hasonló politikák bevezetését, amelyek elősegítik a szélesebb körű és közvetlenebb kapcsolat kialakulását a termelők és a fogyasztók között, mivel ezáltal jelentősebb szerep biztosítható a termelők számára a piacon, és egyúttal jobb és szélesebb választék nyújtható a fogyasztóknak; ilyen politika például a termékek termelők általi közvetlen értékesítésére irányuló lehetőségek megteremtése és támogatása;

54. felszólítja a Bizottságot, hogy az adminisztratív terhek és egyéb korlátozások megszüntetése útján tegyen lépéseket a termelői szervezetek, például a szövetkezetek egyesülésének és együttműködésének megkönnyítésére annak érdekében, hogy a termelői szervezetek nagyobb méretük révén képesek legyenek alkalmazkodni a globalizált piac ellátási feltételeihez;

55. úgy véli, hogy a rendszeren belül a bizalom légkörének kialakításához a legfontosabb a fogyasztók szélesebb körű és jobb tájékoztatása, és minden erőfeszítést meg kell tenni a fogyasztók ismereteinek bővítése, valamint pontos tájékoztatásuk és semleges információkkal való ellátásuk érdekében;

56. szorgalmazza, hogy a fogyasztók tájékoztatása során különös hangsúlyt fektessenek a közösségi termelőknek a közösségi környezetvédelmi, élelmiszerbiztonsági és állatjólléti szabályok betartására irányuló erőfeszítéseire;

57. hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi politika nem csak az árakra, hanem az élelmiszerek választékára és minőségére is kiterjed; ezért javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg, hogy az élelmiszerellátási láncban és különösen a kiskereskedelmi ágazatban milyen feltételek esetén figyelhető meg a termékek minőségének és választékának romlása;

58. megállapítja, hogy a helyi kiskereskedelmi boltok hozzáadott értéket jelentenek, mivel jelentősen hozzájárulnak a termelők és a fogyasztók közötti szakadék áthidalásához, továbbá a vidéki térségekben munkalehetőségek teremtése és a meglévő társadalmi kapcsolatok erősítése révén javítják az életminőséget is;

59. úgy véli, hogy az új technológiák és az internet használatát széleskörűen támogatni kell; hangsúlyozza, hogy az új technológiák segítségével több információt lehet biztosítani a különböző termékváltozatok helyéről, áráról és jellemzőiről; úgy véli, így jobban kielégíthető a piaci réseknél jelentkező kereslet, és nagyobb választékot lehet kínálni a fogyasztóknak; támogatja, hogy az európai vidékfejlesztési, versenyképességi és kohéziós alapokat használják fel a termelők korszerű technológián és interneten keresztül történő piacra jutásának megkönnyítésére;

60. szorgalmazza olyan intézkedések meghozatalát, amelyek nagyobb lendületet adnak a „helyi élelmiszerek” koncepciójának, és különösen szorgalmazza az olyan intézkedéseket, amelyek célja az értékesítésösztönzés és a fogyasztóknak az érintett termékek jellegzetességeiről és fogyasztásuk egészségre és gazdaságra gyakorolt jótékony hatásáról való tájékoztatása, valamint amelyek támogatják a hagyományos piacokat és kereskedési formákat, amelyek révén a termelők közvetlenül találkoznak a fogyasztókkal;

61. kéri, hogy az Európai Unió és a tagállamok fokozottabban támogassák a biogazdaságokat; továbbá szorgalmazza, hogy a fogyasztók az ilyen jellegű mezőgazdasági termelésre irányuló ambiciózus pénzügyi ösztönző politika révén elfogadható árú, kiváló minőségű termékekhez juthassanak hozzá;

62. sürgeti a termelők közötti együttműködés megerősítését a termelői szervezetek hagyományos formáját követve vagy a mezőgazdasági termelők értékesítési műveletei terén bevezetendő új együttműködési formák kialakításával;

63. kéri a mezőgazdasági termékek közötti differenciálás nagyobb támogatását a minőség függvényében különböző áraknak helyet hagyó értékesítési koncepció keretében;

64. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az élelmiszergyártóknak az erős márkanévből vagy a termékek megkülönböztetéséből eredő, a kiskereskedőket hátrányos helyzetbe hozó tárgyalási erejét a Bizottság fent említett, „Élelmiszerárak Európában” című közleménye aránytalanul negatívan értékeli az olyan sokkal fontosabb tényezőkhöz viszonyítva, mint például a nem kielégítő verseny vagy az oligopolisztikus/monopolisztikus gyakorlatok; úgy véli, hogy egy erős márkanév megteremtése vagy a termékek megkülönböztetése megengedett gyakorlatok, és csupán az ezekből adódó helyzettel való visszaélés minősül tisztességtelen gyakorlatnak;

65. szorgalmazza a mezőgazdasági termékeket megkülönböztető származási és földrajzi jelzések, valamint más tanúsítványok védelmére irányuló európai uniós politikák megerősítését és racionalizálását; e tekintetben üdvözli a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló zöld könyv október 15-i megjelenése által indított vitát;

66. úgy véli, szükség van az európai mezőgazdasági termékeken feltüntetendő különleges címke lehetőségének meglévő mintákon alapuló, alaposabb feltárására; véleménye szerint e címkének garantálnia kellene az európai termelési szabványok betartását, így például a termelési és elosztási lánc minden pontján a piaci szereplőkkel szembeni méltányos bánásmódot; úgy véli, hogy ez a címke arra ösztönözné a fogyasztókat, hogy közösségi termékeket fogyasszanak, ezáltal támogatva az európai termelőket;

67. felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze a közösségi környezetvédelmi előírások betartásából fakadó termelői költségeket, továbbá azt, hogy ezek az előírások mennyire térnek el a különböző tagállamokban, figyelembe véve, hogy ezek az előírások szigorúbbak, mint az importált termékekre vonatkozóak;

o

o       o

68. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

• [1]  Elfogadott szövegek – P6_TA(2008)0054.
• [2]  NAT/262 „A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek szektora – Tendenciák és a termelőkre és fogyasztókra gyakorolt hatások”, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság VÉLEMÉNYE, 2005. április 7.
• [3]  Zöld könyv az EK versenypolitikájában alkalmazott vertikális korlátozásokról, COM (96) 721 végleges, 1997. január 22.
• [4]  HL C 263 E., 2008.10.16., 621. o.

INDOKOLÁS

A termelői és a fogyasztói árak közötti különbség olyan pontra jutott, hogy elvárható az európai intézmények azonnali fellépése. A jelenleg is zajló élelmezésbiztonsági válság következtében jelentős árkülönbségek figyelhetők meg Európán belül, nem csupán abszolút mértékben, de a fogyasztói és a termelői árak közötti különbségek tekintetében is, az ágazatok között tapasztalható jelentős eltérésekkel;

Európa és a világ a közelmúltban jelentős áremelkedést tapasztalt a mezőgazdasági és élelmiszertermékek körében, amelynek mezőgazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem egyértelmű: míg egyesek hasznot húztak az árak emelkedéséből, addig mások –többnyire az élelmiszer-feldolgozói oldalról – jóval magasabb költségekkel kénytelenek számolni. A válság az élelmiszerárak inflációjának számos EU-tagállamban tapasztalható növekedése miatt negatív hatással volt a fogyasztókra. Ez azokat az alacsony jövedelmű háztartásokat érintette a legsúlyosabban, amelyek számára az élelmiszerek jelentik a legfőbb kiadást, de számos kis- és közepes méretű élelmiszer-feldolgozó vállalkozást is mélyen érintett.

Részben egy sor strukturális tényező, főként pedig az élelmiszerpiac hiányosságai miatt egész Európában a termelői és a fogyasztói árak közötti különbség növekedése figyelhető meg.

Az előadó a kiskereskedők értékesítési viselkedését, a közvetítők megnövekedett részvételét, az élelmiszerrel mint árucikkel való spekulációt, a nem mezőgazdasági jellegű költségek (elsősorban az energia és a munkaerő költsége) arányának növekedését, a nemzeti jogalkotási és szabályozási keretrendszereket azonosította az ártranszmissziós mechanizmust és a termelői és fogyasztói árak közötti különbséget befolyásoló tényezőként, ezek mellett azonban a politikai eszközök hatókörén kívül eső olyan tényezőket is, mint a termék romlandó volta, a termék kezelésének, tárolásának és feldolgozásának mértéke vagy a fogyasztók vásárlási preferenciái.

A probléma előadó általi vizsgálata során egy állandó tényező merült fel: a koncentráció mértéke az élelmiszerek értékesítése és forgalmazása terén. Számos tanulmány igazolja, hogy a legmagasabb piaci koncentrációjú tagállamokban nagyobb különbség tapasztalható a termelői és a fogyasztói árak között.

Az elmúlt évtizedben a nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek kezdték el uralni az európai élelmiszerpiacokat. A koncentráció szintje például az 1993-ban átlagos 21, 7%-ról az EU 15-ök területén jelenleg több mint 70%-ra emelkedett. A tények arra engednek következtetni, hogy a nagy élelmiszer-áruházak a beszállítóiknak (az EU területén működőknek és az azon kívülieknek egyaránt) fizetett árak fenntarthatatlan szintre történő lenyomásával és tisztességtelen feltételek kiszabásával visszaélnek vásárlóerejükkel. A nagy alapterületű kiskereskedelmi egységek egész Európában egyre inkább a mezőgazdasági termelők és egyéb beszállítók uniós fogyasztókhoz való eljutását ellenőrző „kapuőrökké” váltak.

A végső fogyasztói ár ugyanakkor Európában a mezőgazdasági termelőnek fizetett ár 1–5-szörösének tartományában található. Ötven évvel ezelőtt Európában a mezőgazdasági termelők a kiskereskedelmi élelmiszerár körülbelül felét kapták kézhez. Ma ez az arány jóval alacsonyabb szintre, az Egyesült Királyságban átlagosan 7%-ra, Franciaországban pedig 18%-ra süllyedt. A kenyér esetében a termelői és a kiskereskedelmi árrés akár a mezőgazdasági termelői ár 30-szorosát is elérheti, és a gazdálkodó általában a végső kiskereskedelmi ár körülbelül 8%-át kapja.

Figyelembe kell azonban vennünk, hogy nagyrészt a termelés számos tényezőjének végső fogyasztói árban történő érvényesítése, a termék feldolgozói vagy kiskereskedői szinten történő tárolása és az értékesítési stratégiák lehetősége miatt – ami a végső eladó számára nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé – az elsődleges mezőgazdasági termelő szintjén az áringadozások gyakrabban és nagyobb kilengésekkel következnek be.

Mindezen tényezőket figyelembe véve az előadó határozott meggyőződése, hogy európai közérdek az árak megfelelő szinten tartása és a tisztességes verseny biztosítása, különösen olyan stratégiai árucikkek tekintetében, mint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek. Európának gondoskodnia kell elfogadható árú élelmiszerekről a fogyasztók, valamint stabil jövedelemről a mezőgazdasági termelők számára. Ugyanakkor elfogadható árakat kell fizetni a termelőknek a jó minőségű, az európai környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági feltételeknek megfelelően előállított élelmiszerekkel való folyamatos ellátás biztosítása érdekében.

ÉLELMISZERPIACI HIÁNYOSSÁGOK

A jelentés elsőként az élelmiszer-értékesítési és forgalmazási ágazatban megállapított hiányosságok listáját vázolja fel. Abból a felismerésből indul ki, hogy a legmagasabb piaci koncentrációjú tagállamokban nagyobb különbség tapasztalható a termelői és a fogyasztói árak között.

Az előadó egy sor olyan általános értékesítési gyakorlatot azonosított, amely torzítja a szabad versenyt az élelmiszer-ágazatban, és hozzájárul a kiskereskedelmi és a mezőgazdasági termelői jövedelmek közötti különbség növekedéséhez. A jelentés foglalkozik az előállítási költségek alatti értékesítés, a kilistázással való fenyegetés, bizonyos márkájú élelmiszerek polcra történő elhelyezéséért fizetendő speciális szupermarketdíjak, a belistázási díj, a polcpénz, a már értékesített árukra vonatkozó visszamenőleges árengedmények, a kereskedelmi reklámköltségekhez való indokolatlanul magas hozzájárulás vagy a kizárólagos szállítási megállapodások megkövetelése eseteivel. Az előadó összehangolt európai és nemzeti fellépést és konkrét ellenintézkedéseket kér e gyakorlatok mindegyikével szemben.

A jelentés emellett kiemeli azokat a hatásokat, amelyeket a koncentráció és a nagy kiskereskedelmi láncok közötti árháborúk a szigorú költségcsökkentési verseny és a munkaerő költségének leszorítása, illetve a nyitva tartási időre vagy a hétvégi munkavégzésre vonatkozó szabályozás liberalizálása révén gyakorolnak a foglalkoztatásra a mezőgazdasági és termelői ágazatokban. Az agresszív árverseny bizonyítottan a termékminőség romlásához, a termékek tápértékének csökkenéséhez, valamint az idényjellegű gyümölcsök és zöldségek termelésének összeomlásához vezet.

Miközben a piaci koncentráció kétségtelenül az élelmiszerek alacsonyabb árszínvonalához vezethet, ugyanakkor közép- és hosszú távon káros hatást is gyakorolhat azáltal, hogy sérti a szabad versenyt, és kiszorítja a kisvállalkozásokat és a kistermelőket a piacról. Ezért az előadó hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ágazatban számos kkv rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, különösen akkor, ha nagymértékben függ valamely nagyméretű kiskereskedelmi üzlettől. Ennek oka, hogy a kiskereskedők gyakran több kisebb beszállítót versenyeztetnek a legalacsonyabb árért, így a kis beszállítóknak az életben maradáshoz csökkenteniük kell költségeiket és árrésüket.

Emellett a KAP reformjával és különösen a termelés és a támogatás szétválasztásával összefüggésben az európai és nemzeti mezőgazdasági politikák rovására egyre inkább a kiskereskedelmi ágazatból árak és kereslet formájában érkező jelzések befolyásolják a gazdálkodók azon döntését, hogy mit termeljenek.

Végezetül a jelentés az élelmiszerrel mint forgalomképes árucikkel való egyre növekvő mértékű spekuláció kérdésével is foglalkozik. Felhívja az Európai Bizottságot, hogy indítson vizsgálatot az élelmiszer-spekuláció témájában; az előadó továbbá az agrár- és élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű bizottsági munkacsoport részéről eredményes intézkedéseket sürget az élelmiszerpiac egyensúlytalansági problémáinak kezelésére.

EURÓPAI VÁLASZOK

Az előadó az európai intézmények által végrehajtandó, két részből álló intézkedéscsomagot javasol: az egyik a piac fent ismertetett hiányosságaira reagál, míg a másik a fogyasztók és termelők közötti közvetlen kapcsolatok proaktív előmozdítására szolgáló intézkedéseket irányoz elő.

A hiányosságokra reagáló európai válasz

A hiányosságokra reagáló európai válasz nagyobb átláthatóságot, jobb piaci szabályozást és hatékonyabb költség- és árellenőrző rendszer elérését célzó intézkedésekből áll.

A kiskereskedők, a feldolgozók és az elsődleges termelők árképzési struktúrájának és haszonkulcsainak nagyobb átláthatósága érdekében az előadó felhívja a meglévő nemzeti és európai szintű versenyfelügyeleti hatóságokat, hogy az EU teljes területén vizsgálják meg és értékeljék a fogyasztói árakat annak biztosítására, hogy a versenyt a Közösségben mindenütt tiszteletben tartják. A cél érdekében javasolt konkrét intézkedések között az alábbiak szerepelnek:

· a polgárok számára könnyen elérhető, európai szintű adatbázis, amely a termékek referenciaárának jegyzékét tartalmazza egész Európából;

· az élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó, a nemzeti versenyfelügyeleti hatóságokkal együttműködő bizottsági munkacsoport felállítása;

· az Európai Bizottság által elkészítendő zöld könyv a nagyobb kiskereskedők piaci erejéről;

· a fogyasztók jobb tájékoztatása és a fogyasztók ismereteinek növelése és pontos tájékoztatására irányuló erőfeszítések;

· egy európai élelmiszer-termelési tanácsadó szolgálat felállítása, amely a mezőgazdasági termelőknek ad tanácsot a termékek forgalmazásáról, a kiskereskedelmi piacról és konkrét termékek előállításának lehetőségeiről;

· a már majdnem minden tagállamban működő európai fogyasztói központok szerepének megerősítése; nagyobb felelősség és a fellépésüknek megfelelő költségvetés biztosítása az európai fogyasztói központok hálózatának;

· az európai fogyasztói központok hálózata nemzeti központjain belül felállítandó és működő, a fogyasztókat és mezőgazdasági termelőket szolgáló telefonos ügyelet létrehozása, ahol bejelenthetik a visszaélések eseteit, és ahol egész Európából származó információk állnak rendelkezésre összehasonlítható termékekről és árakról;

· üdvözli a fogyasztói piaci eredménytábla bevezetését;

· a mezőgazdasági termékek árait, a ráfordítási árakat és az élelmiszerárakat figyelő nemzetközi központ FAO-val együttműködésben történő felállítása ezen adatok jobb nyomon követése érdekében;

A jobb ellenőrzés tekintetében az előadó a változások és az ártendenciák, valamint a ráfordítási költségek kimutatására képes európai piacfigyelő rendszer létrehozását szorgalmazza. E rendszernek biztosítania kellene az átláthatóságot, és lehetővé kellene tennie a hasonló termékek határokon átnyúló összehasonlítását, és azt az Eurostattal szoros együttműködésben kellene létrehozni, munkáját pedig az európai fogyasztói központok hálózatával szoros együttműködésben kellene végeznie.

Végül az előadó felkéri a Bizottságot arra is, hogy kezdeményezze a közvetítők árképzésben játszott szerepének csökkentésére irányuló intézkedések elemzését és azok támogatását, és javítsa az európai mezőgazdasági termelők közvetlen piacra jutási lehetőségeit.

A proaktív európai válasz

Proaktív európai válasz alatt olyan intézkedések értendők, amelyek célja a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók közötti közvetlen kapcsolat megkönnyítése. Az előadó meggyőződése, hogy ez a közvetítők és a nagyobb kiskereskedők befolyásának visszaszorítása és egyúttal a fogyasztóknak nyújtott jobb és szélesebb választék révén nagyobb szerepet biztosít a termelők számára a piacon.

A javasolt intézkedések közül az új technológiák és az internet használata az egyik legfontosabb. Az előadó meggyőződése, hogy az új technológiák segítségével több információt lehet biztosítani a mezőgazdaság és élelmiszeripari termékek különböző változatainak helyéről, áráról és jellemzőiről. E cél érdekében az előadó javasolja, hogy a vidékfejlesztési alapok, továbbá a versenyképességi és kohéziós alapok keretében rendelkezésre álló pénzeszközöket elérhetővé kell tenni annak érdekében, hogy megkönnyítsék a termelők korszerű technológián és interneten keresztül történő piacra jutását.

Emellett az előadó kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek nagyobb lendületet adnak a „helyi élelmiszerek” koncepciójának, és fokozottabban támogatják a hagyományos élelmiszerpiacokat. Szükség van a származási és a földrajzi jelzések és más tanúsítványok védelmét szolgáló európai uniós politikák megerősítésére. E vonatkozásban az előadó üdvözli a mezőgazdasági termékek minőségéről szóló zöld könyv október 15-i megjelenése által elindított vitát. Végül, de nem utolsósorban javaslatot tesz az európai mezőgazdasági termékeken feltüntetendő speciális címke bevezetésére, a tisztességes kereskedelemből származó termékek mintájára; ez a címke garantálná a tisztességes bánásmódot a termelési és elosztási lánc minden pontján.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.2.2009
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	33 4 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Vincenzo Aita, Niels Busk, Luis Manuel Capoulas Santos, Giovanna Corda, Albert Deß, Constantin Dumitriu, Michl Ebner, Carmen Fraga Estévez, Lutz Goepel, Friedrich-Wilhelm Graefe zu Baringdorf, Esther Herranz García, Lily Jacobs, Elisabeth Jeggle, Heinz Kindermann, Vincenzo Lavarra, Stéphane Le Foll, Véronique Mathieu, Mairead McGuinness, Rosa Miguélez Ramos, James Nicholson, María Isabel Salinas García, Sebastiano Sanzarello, Agnes Schierhuber, Willem Schuth, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith, Petya Stavreva, Donato Tommaso Veraldi
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Katerina Batzeli, Esther De Lange, Ilda Figueiredo, Béla Glattfelder, Wiesław Stefan Kuc, Roselyne Lefrançois, Astrid Lulling, Catherine Neris, Maria Petre, Markus Pieper, Struan Stevenson
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Hélène Goudin, Mieczysław Edmund Janowski, Ewa Tomaszewska