Eljárás : 2008/2183(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0108/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0108/2009

Viták :

PV 24/03/2009 - 3
CRE 24/03/2009 - 3

Szavazatok :

PV 24/03/2009 - 4.20
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0165

JELENTÉS     
PDF 190kWORD 164k
26.2.2009
PE 414.264v02-00 A6-0108/2009

a strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei

(2008/2183(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Miroslav Mikolášik

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei

(2008/2183(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

- tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (2) bekezdésére,

- tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló, 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

- tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre(1) (az ERFA-ra, az ESZA-ra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelet),

- tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra(2) (a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatások),

- tekintettel a kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások (2007–2013) eredményeire (tagállami ismertetők),

- tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273) („a negyedik kohéziós jelentés”),

- tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról, az Európai Szociális Alapról és a Kohéziós Alapról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0803),

- tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0838),

- tekintettel az Európai Szociális Alapra vonatkozó 1081/2006/EK rendeletnek az ESZA-ból támogatható költségtípusok körének kiterjesztése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2008)0813),

- tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására(3),

- tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

- tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0108/2009),

A.  mivel a Bizottság a nemzeti stratégiai referenciakeretekről és az operatív programokról a tagállamokkal folytatott tárgyalások eredményei alapján közzétette a fent említett közleményt,

B.   mivel a Szerződés 158. cikke értelmében a Közösség – gazdasági és társadalmi kohéziójának erősítése érdekében – törekszik a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek és a hátrányos helyzetű régiók vagy szigetek, köztük a vidéki területek lemaradásának csökkentésére,

C.  mivel az Európai Unió két legutóbbi bővítése a Közösségben a regionális egyenlőtlenségek jelentős fokozódását eredményezte, amit megfelelően kell kezelni a harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében,

D.  mivel a legutóbbi kohéziós jelentésekben növekvő tendencia figyelhető meg az európai régiók között és a szubregionális szinten jelentkező területi egyenlőtlenségek vonatkozásában, amelyekre jellemzőek a bizonyos mértékű gettósodás megjelenését és egyes távoli, illetve főként mezőgazdasági térségek folyamatos hanyatlását előidéző jelenségek, például a területi szegregáció,

E.   mivel a 2007–2013-as időszakra szóló nemzeti stratégiai referenciakeretek és operatív programok elkészítése tekintetében a tagállamok számára irányadó keretként a Tanács 2006 októberében elfogadta a fent említett kohéziós stratégiai iránymutatásokat,

F.   mivel a kohéziós stratégiai iránymutatásokban megállapított három prioritási terület Európa és a régiói vonzóbbá tétele beruházási és munkavállalási szempontból, a tudás és az innováció növekedést célzó javítása, valamint több és jobb munkahelyek teremtése,

G.  mivel e prioritások operatív programokba való átültetésének lehetővé kellene tennie a régiók számára, hogy szembenézzenek a globalizáció, a strukturális és demográfiai változások, valamint az éghajlatváltozás kihívásaival, és erősítsék a fenntartható fejlődést,

H.  mivel jelentős eltérések mutatkoznak abban, hogy a tagállamok hogyan hajtották végre fent említett prioritásokat operatív programjaikban, attól függően, hogy az egyes régiók melyik regionális fejlesztési célkitűzés (konvergencia vagy regionális versenyképesség és foglalkoztatás) alá tartoznak,

I.   mivel az ERFA-ról, az ESZA-ról és a Kohéziós Alapról szóló általános rendelet arra kötelezte az Európai Unióhoz 2004 május 1-je előtt csatlakozott tagállamokat, hogy a „konvergencia” célkitűzés tekintetében a kiadási főösszeg 60%-át, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzés tekintetében pedig 75%-át a lisszaboni stratégiával kapcsolatos prioritásokra különítsék el, továbbá azon tagállamoknak, amelyek 2004 május 1-jén vagy ezután csatlakoztak az Unióhoz, ugyanezen megközelítés elfogadását ajánlotta,

J.    mivel a fenntarthatóság, a hátrányos megkülönböztetés minden formájának megelőzése, a felelősségteljes kormányzás és a partnerségi elv alkalmazása – az erőteljes intézményi és igazgatási kapacitással együtt – létfontosságú a kohéziós politika sikeres végrehajtásához,

K.  mivel kohéziós politikának elég erősnek és rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy fontos szerepet játszhasson a jelenlegi gazdasági világválság hatásainak ellensúlyozására irányuló uniós erőfeszítésekben,

1.   elismeri valamennyi tagállam arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a kohéziós stratégiai iránymutatásokban megállapított – a lisszaboni menetrend célkitűzéseinek megfelelő – három prioritást beépítsék az operatív programjaikba;

2.   megállapítja, hogy számos tagállamban meglehetősen lassan indult meg az új programozási időszak, ami veszélyeztetheti a finanszírozás hatékony felhasználását; bizakodásának ad hangot ugyanakkor azzal kapcsolatban, hogy a tárgyalások és az operatív programok jóváhagyási folyamata során tett kötelezettségvállalásokat a régiók és az Európai Unió egészének érdekében tiszteletben tartják;

A regionális egyenlőtlenségek csökkentése

3.   tudomásul veszi a tagállamok arra irányuló eltökéltségét, hogy a földrajzi elhelyezkedésükből, valamint gazdasági és intézményi fejlettségükből fakadó sajátos területi szükségleteiket a régiókon belüli és régióközi egyenlőtlenségek csökkentésére irányuló stratégiák létrehozása révén kezeljék; ezzel összefüggésben emlékeztet a különleges földrajzi tényezőkkel rendelkező régiók – hegyvidéki régiók, szigetek, legkülső régiók, távoli határvárosok, elnéptelenedési folyamatokkal küzdő és határmenti régiók – sajátos fejlődési kihívásaival való szembenézést célzó, tagállamok által javasolt intézkedésekre; ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági és környezeti szempontból egyenletes fejlődés, valamint a regionális egyenlőtlenségek csökkentése továbbra is az EU regionális politikájának legfőbb célkitűzése;

4.   hangsúlyozza, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az országok közötti konvergencia mögött rejtve maradhat a régiók közötti és az azokon belüli egyenlőtlenségek növekedésének ténye; megállapítja továbbá, hogy az említett egyenlőtlenségek különböző területeken, a foglalkoztatás, a termelékenység, a jövedelmek, a képzési szintek és az innovációs képesség terén jelentkezhetnek; kiemeli a kohézió területi dimenziójának jelentőségét a problémák megoldásában;

A lisszaboni menetrendet szolgáló kohéziós politika

5.   értékeli a nemzeti hatóságok által annak biztosítására tett erőfeszítéseket, hogy a lisszaboni menetrend megvalósítására szánt kiadások átlagos elosztása a konvergenciarégiókban a rendelkezésre álló pénzeszközök 65%-át, a regionális versenyképességi és foglalkoztatási régiókban pedig annak 82%-át képezze, ami valójában több az eredetileg kértnél;

6.   meggyőződése, hogy sokkal több beruházásra van szükség e téren; úgy véli, hogy – a strukturális alapok félidős felülvizsgálata fényében – szigorúbb európai uniós iránymutatásokat és megnövelt pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni e célok teljesítése érdekében, és különösen a strukturális finanszírozás legalább 5%-át a meglévő otthonok energiahatékonyságának javítására kell költeni; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Versenyképességi Tanács 2008. október 9–10-i ülésének energiahatékonyságról szóló következtetéseit; kiemeli, hogy a megújuló energiák kulcsszerepet játszanak és jelentős fejlődési potenciállal bírnak az európai uniós régiókra nézve, mind a munkahelyteremtés, mint a fenntartható helyi fejlődés előmozdítása tekintetében;

7.   támogatja a régiókat a lisszaboni célkitűzések operatív programjaik alapos és hatékony végrehajtásán keresztüli elérésére irányuló erőfeszítéseikben; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon azok végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítsák a célkitűzések gyakorlatba való átültetését, és tájékoztassák a Parlamentet a felmerült problémákról;

8.   úgy véli, a transzeurópai energiahálózatokra elkülönített pénzügyi források nem elégségesek, miközben elengedhetetlenül fontosak lennének a belső energiapiac létrehozása érdekében;

9.   emlékeztet arra, hogy a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz való jelentős hozzájárulásuk által a kis- és mikrovállalkozások és főleg a kisipari vállalkozások fontos szerepet játszanak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióban; ezért az innováció minden formájának támogatására irányuló aktív politika alkalmazását sürgeti e vállalkozások tekintetében, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy teremtse meg a vállalkozások, az állami szféra, az iskolák és egyetemek közötti kölcsönös együttműködés lehetőségeit regionális innovációs központok létrehozása érdekében, a Lisszaboni Stratégiával összhangban;

A globalizációra és a strukturális változásokra adott válasz

10. értékeli, hogy minden tagállam a kiutalt pénzeszközök jelentős részét a kutatás-fejlesztéssel és az innovációval kapcsolatos beruházásokra fordította, egy tudásalapú szolgáltató gazdaság kialakítása, a vállalkozások és a vállalkozássegítő szolgáltatások előmozdítása, valamint a társaságok és a munkavállalók új feltételekhez való alkalmazkodásban történő segítése révén; megállapítja, hogy az Európai Unió legtöbb konvergenciarégiója számára a közlekedési infrastruktúra általuk tapasztalt hiánya miatt továbbra is jelentős problémát jelent a hozzáférhetőség biztosítása;

11. úgy véli, az iparpolitikát támogatni kell a strukturális alapok révén az EU és a tagállamok versenyképességének növelése érdekében; ezért támogatja, hogy a kohéziós politika prioritásnak tekinti az üzleti potenciál felszabadítását, különösen a kkv-k vonatkozásában;

Demográfiai változások és integrálóbb munkaerőpiacok

12. elismerését fejezi ki a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseivel kapcsolatban, hogy előnyben részesítsék a munkaerő-piaci részvétel fokozására irányuló beruházásokat és biztosítsák az esélyegyenlőséget, ösztönözve ezáltal az ESZA és a 2007–2013. évre szóló PROGRESS kezdeményezés keretében támogatott intézkedéseket, amelyek célja a diszkrimináció felszámolásának segítése és a nők munkaerő-piaci helyzetének javítása; értékeli az ESZA által finanszírozott programokon belül a készségek javítására, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló tagállami intézkedéseket; hangsúlyozza a foglalkoztatás előmozdítása terén tett erőfeszítések folytatásának jelentőségét és szükségességét a növekvő gazdasági válság tekintetében, különös figyelmet fordítva a fogyatékkal élők és az idősek különleges szükségleteire a kohéziós politika végrehajtásának és értékelésének minden szakaszában;

13. támogatja a Bizottság által a kohéziós politikában végrehajtott „partnerség elvét”, és felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a helyi és nemzeti nőszervezeteket az egyeztetésekbe és a végrehajtásba;

A fenntartható fejlődés, az éghajlatváltozás és az energia által támasztott kihívásokra adott válasz

14. úgy véli, hogy a környezetvédelemre, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiahatékonyság előmozdítására irányuló intézkedéseket minden operatív programba be kell építeni, továbbá értékeli az e kérdések oly módon történő kezelésére irányuló tagállami kötelezettségvállalásokat, hogy a teljes kohéziós politikai költségvetés megközelítőleg egyharmadát ezekre különítik el; úgy véli azonban, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az energiahatékonyság előmozdítására irányuló egyedi allokációk nem elégségesek a tényleges szükségletek kielégítésére;

15. úgy véli, hogy a versenyképességi pólusoknak a strukturális alapok felhasználásával történő fejlesztése alapvető fontosságú, mivel jelentős potenciált jelentenek a jól fizetett munkahelyek megteremtésében és a növekedés fokozásában, ugyanakkor csökkentik a nagyvárosi agglomerációkra nehezedő nyomást; e tekintetben üdvözli az URBAN program folytatását, és szükségesnek tartja a városi területek felélesztését és az elavuló városi infrastruktúrák helyreállítását;

16. hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok szabályai kimondják, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak az alapok végrehajtásának különböző szakaszaiban biztosítaniuk kell a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és a nemi szempontok érvényesülését;

17. felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen tájékoztassák a polgárokat, a helyi hatóságokat, valamint a nem kormányzati és nőszervezeteket a 2007-től 2013-ig tartó programozási időszak keretében megvalósuló finanszírozási lehetőségekről, különösen a konkrét programokról való tájékoztatás, a strukturális alapokból való társfinanszírozásra való jogosultság, a társfinanszírozási szabályok és a visszatérítési szabályok tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy hol találhatók az ajánlattételi felhívások;

18. felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a túlzott adminisztratív akadályok ne tartsák vissza a nem kormányzati szervezeteket a projektfinanszírozás kérelmezésétől, különösen azokat, amelyek a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, a bevándorló, a valamely etnikai kisebbséghez tartozó, a fogyatékkal élő, a gondoskodására bízott személyt ellátó, valamint az erőszak vagy kínzás áldozataivá vált nők támogatásával foglalkoznak;

19. megállapítja, hogy alapvető különbség van aközött, ahogy az EU-15, illetve az EU-12 tagállamok e területen elosztották a forrásokat, továbbá elismeri, hogy az új tagállamoknak jelentősen több forrást kell szánniuk az Európai Unió közösségi vívmányokban meghatározott, környezetvédelemmel, éghajlattal és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához;

20. hangsúlyozza az együttműködési kapacitás és a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása összehangolásának fontosságát, minden lehetséges eszközt felhasználva, beleértve a bevált gyakorlatok cseréjét, a tájékoztató kampányokat, a közös cselekvéseket, az új technológiák cseréjét és partnerségek kialakítását, mivel ez a már meglévő együttműködési programok eredményes végrehajtását eredményezi, és különösen növeli az új tagállamok támogatásbefogadási képességét;

21. úgy véli, hogy a gazdasági válság idején a tagállamoknak ki kell aknáziuk a környezetvédelem és a munkahelyteremtés közötti szinergiák megteremtésének a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatásokban meghatározott fogalmát, és több forrást kell elkülöníteniük a környezetbarát gazdaságot, környezetbarát munkahelyeket és környezetbarát innovációt előmozdító projektek számára;

A többszintű kormányzás és a partnerség megerősítése

22. úgy véli, hogy a többszintű kormányzás és a partnerség elve az operatív programok legitimitásának, átláthatóságának és hatékonyságának kulcsfontosságú elemei a programozási szakasz és különösen a végrehajtási folyamat során; ezért üdvözli az összes tagállam által a saját intézményi keretükkel és hagyományaikkal összhangban arra irányulóan tett erőfeszítéseket, hogy az ERFA-ról, az ESZA-ról és a Kohéziós Alapról szóló általános rendelet 11. cikkével összhangban a mostani időszakra szóló programjaikban megerősítsék a partnerség elvét; különösen a hatékony partnerségek kiépítésében kevés tapasztalattal rendelkező új tagállamoknak ajánlja, hogy következetesen erősítsék meg a partnerség és átláthatóság elvét az operatív programok végrehajtásakor;

23. felhívja a tagállamokat, hogy kerüljék el a túlzott késlekedést a lezárult projektek költségeinek visszatérítésében, megállapítva, hogy az ilyen gyakorlat által okozott fizetésképtelenség gyakran megakadályozza a kedvezményezetteket – amelyek főként helyi hatóságok és non-profit szervezetek – a tevékenységi körükbe tartozó további tevékenységek folytatásában;

24. kiemeli, hogy a strukturális politika végrehajtásában jelentkező késedelmek egyebek között az eljárások túlzott merevségére vezethetők vissza, és hogy emiatt szükségessé vált az eljárások egyszerűsítése és a felelősségek és hatáskörök világos megosztása az Európai Unió, a tagállamok és a regionális és helyi hatóságok között;

25. felhívja a tagállamokat, hogy már a nemzeti stratégiai referenciakeretek tervezési szakaszában szorosan működjenek együtt a regionális és helyi hatóságokkal annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti stratégiák megfelelő végrehajtását, és teljességgel megfeleljenek a többszintű kormányzás mögött meghúzódó elgondolásoknak;

26. felhívja a figyelmet a magán és az állami szektor közötti, a köz- és magánszféra partnersége formájában történő együttműködés előmozdításának szükségességére, amelynek célja a befektetések hatásait erősítő számos kulcsfontosságú projekt kivitelezésének lehetővé tétele;

27. megállapítja, hogy szükség van a strukturális alapok által finanszírozott programok koordinálásának és a vidékfejlesztési programokhoz kapcsolódó kiegészítő jellegének értékelésére; rámutat, hogy a helyben szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a két program közötti szinergiákat nem használják ki kellő mértékben;

Az intézményi kapacitások kiépítése

28. értékeli a szakpolitikák hatékony végrehajtása és az uniós pénzeszközök kezelése tekintetében az intézményi és igazgatási kapacitás megerősítése fontosságának fokozott felismerését; szorgalmazza, hogy valamennyi konvergenciarégióban tegyenek jelentős erőfeszítéseket az intézményi kapacitás megerősítésére és az állami hatóságok szakmai hozzáértésének növelésére;

29. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának a vidéki területekre is kell irányulnia, hiszen a területi kohéziót csak a város/vidék egyensúly javításával lehet elérni;

A sikeres politikák érvényesítése, a tudás növelése és a helyes gyakorlatok elterjesztése

30. különösen értékeli, hogy az új tagállamok beépítették a 2007–2013-as időszakra szóló operatív programokba az URBAN és az EQUAL közösségi kezdeményezések eredményeit; elismeri a tagállamok által a fenntartható városfejlesztésre vonatkozó integrált tervek életbe léptetésére tett erőfeszítéseket, mivel a városok adnak otthont a gazdasági növekedésért és munkahelyteremtésért felelős iparágaknak; úgy véli továbbá, hogy a fejlődés felgyorsítása és a magasabb növekedési arányok elérése érdekében ki kell aknázni az európai területi együttműködési programokban, valamint a Jessica, Jaspers, Jeremie és Jasmine eszközökben rejlő minden lehetőséget;

31. felhívja a tagállamokat, hogy a strukturális alap minden projektjével összefüggésben vegyék figyelembe azoknak a nőkre gyakorolt hatását, illetve a nemi szempontokat;

Következtetések

32. úgy véli, hogy nem mondható ki értékítélet a tagállamok azon döntését illetően, hogy hogyan valósítják meg a kohézióra vonatkozó stratégiai iránymutatásokban meghatározott keretfeltételeket a nemzeti stratégiai referenciakereteik és operatív programjaik kidolgozása során; értékeli, hogy minden tagállam – egyedi igényeikkel és korlátaikkal összhangban – jelentős erőfeszítéseket tett valamennyi szakaszban a kohéziós politikai prioritások elérésére;

33. úgy véli, hogy a források elosztásának átláthatósága, valamint a strukturális alapok esetleges kedvezményezettjei számára az információkhoz való hozzáférés megkönnyítését szolgáló adminisztrációs egyszerűsítés kulcsfontosságú előfeltételek a kohéziós politika átfogó céljainak eléréséhez;

34. felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg az általuk annak biztosítása érdekében életbe léptetett eljárásokat, hogy a kohéziós politika végrehajtása tekintetében teljesen működőképes integrált megközelítést alkalmazzanak, ezáltal biztosítva, hogy megfelelően figyelembe veszik bármely adott operatív program összes aspektusát;

35. támogatja a Bizottságot annak biztosítására irányuló erőfeszítéseiben, hogy a tagállamok hatékony ellenőrzési rendszereket működtessenek annak érdekében, hogy hatékony és eredményes pénzügyi irányítást alkalmazhassanak a közösségi kiadások tekintetében;

36. megjegyzi, hogy a jelenlegi gazdasági világválság új helyzetet teremtett valamennyi tagállamban, ami szükségessé teszi a beruházási prioritások újraértékelését és esetleges kiigazítását; üdvözli a Bizottság fent említett javaslatait, amelyek célja a rendeletek annak érdekében történő módosítása, hogy azok e kivételes körülmények között megfeleljenek az Európai Unió szükségleteinek, valamint megismétli azon véleményét, hogy a kohéziós politika központi jelentőségű a gazdasági helyreálláshoz az Európai Unió egész területén; következésképpen elutasít minden olyan kísérletet, amelynek célja a politika nemzeti hatáskörbe vonása;

37. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(2)

HL L 291., 2006.10.21., 11. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.


INDOKOLÁS

Bevezetés

Sok európai szakpolitikai területen a végrehajtási jelentések az uniós jog nemzeti jogba való átültetésének jogalkotási ellenőrzésének biztosítására korlátozódnak. Ezt gyakorta oldják meg mind a kérdéses jogszabály, mind pedig a jelentésben szereplő tagállamok szemléltetésével. A Strukturális Alapok esetében ez a megközelítés jelenleg nem lehetséges, mivel az e területre irányadó jogszabályok vagy közvetlenül alkalmazandó rendeletek, vagy hozzájárulási eljárás hatálya alá tartoznak(1). Az Európai Bizottság által bizottsági határozatok formájában kiadott végrehajtási intézkedéseket nem nyújtják be sem a Parlamentnek, sem a Tanácsnak. Ez a helyzet azonban a Lisszaboni Szerződés vagy egy annak megfelelő jogi eszköz hatálybalépésével megváltozhat.

Általános háttér

E jogalkotási folyamat egészében – és az Európai Bizottsággal és a Tanáccsal egyetemben – az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a rendelkezésre álló regionális fejlesztési pénzeszközök nagy részét a gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődés szempontjából elmaradott tagállamok és régiók megsegítésére irányuló intézkedésekre kell fordítani. Legalább ekkora jelentőséget tulajdonított azonban annak biztosításának, hogy forrásokat bocsássanak rendelkezésre az összes európai régió – és főként a sikeresebbek – támogatására abból a célból, hogy kutatási és fejlesztési tevékenységeket, a csúcstechnológián alapuló szolgáltatási gazdaságok, a vállalkozástámogató szolgáltatások kialakítását finanszírozzák annak érdekében, hogy az Unió elérje a lisszaboni és göteborgi menetrendekben megállapított célokat. A Parlament véleménye szerint a kívánt céllal ellentétes hatást váltott volna ki, ha az e politika szerinti intézkedéseket a szegényebb tagállamokra korlátozzák. A regionális fejlesztési politika az az egyetlen politikai terület, ahol az eredményeket minden egyes európai polgár a közvetlen közelében látja és érzi, továbbá ahhoz, hogy sikeres legyen, annak – megkülönböztetés nélkül – minden tagállamban jelen kell lennie.

E célt szem előtt tartva a Parlament ötéves időszakra meghatározta azokat a stratégiai intézkedéseket, amelyek végrehajtását a tagállamokban látni kívánja. Ezek között szerepelnek az alábbiak:

Ø a városi környezet javítását szolgáló intézkedések, különös tekintettel a városi közlekedésre és a CO2-kibocsátások elleni küzdelmet célzó intézkedésekre, a városi terjeszkedés ellenőrzésére, valamint a jó minőségű, megfizethető lakások és nyitott terek rendelkezésre állására;

Ø a többközpontú fejlődés biztosítására irányuló intézkedések;

Ø az életkörülmények javítására és a kisebbségi csoportok – különösen a romák – integrációjára irányuló intézkedések;

Ø a helyes gyakorlatok terjesztésének és megosztásának biztosítására irányuló intézkedések;

Ø a helyi gazdaságoknak és környezetnek az éghajlatváltozás kihívásaihoz való hozzáigazítására irányuló intézkedések;

Ø a stratégiai tervezésre és a projektek végrehajtására vonatkozó integrált megközelítés módszeres elfogadása és végrehajtása;

Ø a magánszféra projektek megvalósításában való részvételének ösztönzése, a köz- és magánszféra közötti partnerségek jelentősége;

Ø a regionális és helyi hatóságok által a nemzeti stratégiai keretek kidolgozásában és elkészítésében játszott fontos szerep.

E jelentés célja annak ismertetése, hogy a tagállamok hogyan fogták fel és miként követték a 2006. évi közösségi kohéziós stratégiai iránymutatásokat az egyedi korlátaiknak és követelményeiknek való megfelelés céljából kiigazított nemzeti stratégiai referenciakeretek és az azokkal kapcsolatos operatív programok kidolgozása során.

A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó stratégiák és operatív programok végrehajtása nemrég kezdődött meg. Miután az Európai Bizottság 2008 júniusában befejezte az operatív programokra vonatkozó jóváhagyási eljárást, most van az, amikor az új projektek elkezdenek körvonalazódni és legalább egy év fog eltelni azelőtt, hogy a végrehajtásuk terén bekövetkező bármely tényleges előnyt értékelni lehetne. Következésképpen ez a jelentés szükségszerűen korlátozott hatályában, célja pedig annak meghatározása, hogy a kohéziós stratégiai iránymutatásokban megállapított közösségi prioritásokat hogyan és mennyire vették figyelembe a tagállamok és a régiók azon operatív programok elkészítése és kidolgozása során, amelyek a regionális fejlesztési politika végrehajtását a teljes programozási időszakra nézve szabályozzák. Maga az operatív programok végrehajtási folyamatának tényleges elemzése csak akkor végezhető el, amikor a tagállamok az általános rendelet 29. cikkében előírtaknak megfelelően benyújtják azon jelentéseiket, amelyek információkat tartalmaznak az Alapok által társfinanszírozott programoknak a kohéziós politikai célkitűzések végrehajtásához, az Alapok feladatainak teljesítéséhez, a közösségi kohéziós stratégiai iránymutatásokban részletezett prioritások végrehajtásához, valamint a versenyképesség és a munkahelyteremtés előmozdításával kapcsolatos célkitűzés eléréséhez történő hozzájárulásról.

A programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közlemény lehetővé teszi, hogy betekintést nyerjünk abba, hogyan fogják az új generációs regionális kohéziós politikai programok felhasználni azt a 347 milliárd eurót(2), amelyet e szakpolitika számára a hétéves időszakra kiosztottak.

Kulcsfontosságú értékelések

A kohéziós politika sarokkövét képező szolidaritás alapelvével összhangban a legfőbb cél továbbra is „a tagállamok, régiók és egyének közötti életszínvonalbeli és a lehetőségek szintjén jelentkező egyenlőtlenségek enyhítése, illetve a globális gazdaság kontextusában a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása(3).”

Mindezek után a 2007–2013-as programozási időszak tekintetében a stratégiai politika kialakítása azt mutatja, hogy az összes tagállam – közöttük a nemrégiben csatlakozottak is – összehangolt erőfeszítést tettek arra, hogy a politikát és a beruházásokat a lisszaboni és göteborgi célkitűzések elérése felé tereljék. Látható tehát, hogy a konvergenciarégiók a források 65%-át, a regionális versenyképességi régiók és országok pedig a források 82%-át (az összes forrás 70%-át) különítették el a lisszaboni menetrend prioritásaira. Valójában e kiutalt összegek nagyobbak az általános rendelet 9. cikkében kezdetben előírtnál (a kiadások 60%-a konvergenciacélkitűzésre, a kiadások 75%-a pedig a regionális versenyképességi és foglalkoztatási célkitűzésre fordítandó). Ez bizonyítja annak elismerését, hogy a lisszaboni menetrendhez kapcsolódó politikák képesek biztosítani az európai gazdaság számára az összehasonlító előnyöket egy egyre inkább globalizált környezetben, és egyszersmind a kevésbé fejlett országok és régiók részéről tett jelentős kötelezettségvállalásokat, amelyek megértették, hogy a versenyképesség, az innováció és a dinamizmus problémáit prioritásként kell kezelni.

Gazdaságainknak – valójában életstílusunknak – a globalizáció és az éghajlatváltozás kihívásaihoz való igazítása olyan szükségszerűség, amely a belátható jövőben befolyásolni fogja a regionális fejlesztési politikát. Az e területeken elérendő előrelépések forrásokat igényelnek a kutatás és az innováció, a vállalkozások és az energiahatékonyság tekintetében, valamint külön forrásokat kell elkülöníteni az éghajlatváltozás hatása elleni küzdelemre. Az előadó örömmel vette tudomásul, hogy több mint 100 milliárd eurót fognak a környezetvédelemre fordítani, ugyanakkor azonban úgy véli, hogy az egyrészről az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra (9 milliárd), másrészről az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekre (48 milliárd) kiutalt összegek a szükségesnél alacsonyabbak. Egy olyan időben, amikor a bolygónk már kiszámíthatatlanul viselkedik és a világ összes régiója váratlan áradásoktól és egyre súlyosbodó aszálytól szenved, az ebben a kulcsfontosságú hét évben elért előrehaladás nemcsak valamennyiünk jövőjét fogja meghatározni, hanem azt is, hogy mely gazdasági régió fogja uralni a XXI. század új iparágait és kibontakozó gazdasági tevékenységeit.

A kohéziós politika prioritásaival összhangban a következőkre irányuló intézkedések azok az egyéb fontos kérdések, amelyekkel a jelentés foglalkozik:

Ø a foglalkoztatási szintek növelése;

Ø egy rugalmasabb munkaerőpiac előmozdítása;

Ø társadalmi szempontból befogadóbb társadalmak előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem;

Ø a felelősségteljes kormányzás és – amennyiben az az operatív programok végrehajtásához szükséges – a megerősített intézményi kapacitások szükségességének hangsúlyozása;

Ø a sikeres közösségi kezdeményezések érvényesítése;

Ø a tudásalapú társadalom kialakítása és a helyes gyakorlatok megosztása.

Következtetések

Igaznak bizonyult az előadó munkafeltevése, miszerint a kohéziós politika általános prioritásaihoz minden tagállam tartotta magát az operatív programok kidolgozása és megtárgyalása során. Egyértelmű, hogy valamennyi tagállam tartotta magát a közösségi célkitűzésekhez, amelyeket saját prioritásaikban is megjelenítettek a sajátos gazdasági és területi fejlettségi szintjük jelentette korlátokkal összhangban.

Ez a jelentés egy még soha nem tapasztalt gazdasági felfordulás idején született. Európai adófizetők millióit kérik arra, hogy eurómilliárdos adót fizessenek Európa monetáris rendszereinek újbóli finanszírozása céljából; Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Németország és Olaszország már a recessziót élik vagy afelé tartanak. Jóllehet az előadónak nem szándéka ebben a jelentésben megvitatni e hatalmas gazdasági válságot, szeretné üdvözölni a jogalkotási keret annak biztosítása érdekében történt felülvizsgálatát, hogy a kohéziós politika erőteljes, a folyamatos, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés előmozdítására képes eszköz legyen, még az eleddig példátlan gazdasági sokk időszakában is. Az Európai Bizottság javaslatokat nyújtott be a Parlamentnek, amelyek célja, hogy felvértezzék a kohéziós politikát azokkal az eszközökkel, amelyek révén központi szerepet játszhat Európának az e példátlan kihívással való szembenézésre irányuló erőfeszítéseiben, a módszereket, programokat és szabályokat pedig kétségtelenül az igényekhez kell majd igazítani. Emiatt is még fontosabb részletesen megvizsgálni, hogy mit terveztek, mit tartottak a tagállamok és a régiók a saját számukra elsődleges fontosságúnak az e programozási időszak elején uralkodó feltételek közepette, valamint megnézni azt, hogy az Unió intézkedései a valóságot tükrözik-e, és ha igen, hogyan.

Mivel az Unió demográfiailag a városi agglomerációkban koncentrálódik, a városok pedig kulcsfontosságú pozíciót foglalnak el az Unió gazdasági teljesítményében, a 2007–2013-as időszakban végrehajtandó operatív programok városi dimenziója központi fontosságú a lisszaboni és göteborgi célkitűzések elérésére irányuló stratégiájában. A Bizottság november 14-i munkadokumentumában azt mondja, hogy a referencia-időszakban megvizsgált ERFA-programok több mint fele rendelkezett városi dimenzióval. A belvárosok felújítására, az energia-megtakarításra, az energiahatékony és környezetbarát városi közlekedési rendszerek kialakítására irányuló operatív programok egyszerre védik és javítják a környezetet, valamint ösztönzik a gazdasági tevékenységet és a munkahelyteremtést. Mindannyian jól tudjuk, hogy elkerülhetetlen az iparosodás utáni forradalom, amely magával hozta korlátait és kihívásait, de ezekkel együtt előnyeit és ígéreteit is. E kihívások pozitív aspektusainak elismerésével és azoknak az operatív programjaink valamennyi végrehajtási aspektusába való beépítésével lesz lehetséges, hogy Uniónk gazdasági és társadalmi szerkezete kimagasló legyen.

A szennyezésmentes energia előállítása, valamint az életszínvonalunk, illetve – ami létfontosságú – gazdasági és politikai világhatalomként meglévő pozíciónk fenntartására és javítására szolgáló eszközök biztosítása céljából a megújuló természetes források kiaknázására képes új technológiák felfedezésének kulcsa természetesen a kutatásban és fejlesztésben rejlik.

A világban jelenleg zajló események rávilágítanak arra, hogy hatékony ellenőrzési rendszerekre van szükség annak érdekében, hogy – amennyire csak lehetséges – megóvjuk az állami kiadásokat a csalástól és visszaélésektől. A pénzügyi világ által az elmúlt hetekben szerzett hírnév miatt az európai alapok kezelésének egyértelműnek és átláthatónak kell lennie. Tévedés volna azonban a szigorítani az eljárásokat és módszereket, még jobban lelassítva a már így is nehézkes rendszert. Az eljárások egyszerűsítésének és a végrehajtás felgyorsításának szükségességét valamennyi érintett elismerte, a Parlament pedig most foglalkozik az Európai Bizottság azon jogalkotási javaslataival és közleményeivel, amelyek éppen a kohéziós politika végrehajtása egyszerűsítésének és felgyorsításának céljából módosítanak számos jogalkotási rendelkezést. Reménykedjünk abban, hogy erőfeszítéseinket siker koronázza!

(1)

Lásd az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1083/2006/EK tanácsi rendeletet.

(2)

A közösségi költségvetésben jelenleg ez a második legnagyobb tétel.

(3)

Forrás: Európai Bizottság COM(2008)301 végleges.


VÉLEMÉNY az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság részéről (21.1.2009)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a strukturális alapokról szóló rendelet végrehajtása 2007–2013: a nemzeti kohéziós politikai stratégiákról és operatív programokról folytatott tárgyalások eredményeiről

(2008/2183(INI))

A vélemény előadója: Atanas Paparizov

JAVASLATOK

Az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a 2007–2013-as időszakra szóló új kohéziós politika és a lisszaboni menetrend közötti szoros kapcsolatot, elégedetten állapítja meg, hogy a kohéziós politikára előirányzott 347 milliárd EUR összeg több mint 65%-át a lisszaboni stratégiához, például innovációhoz, kutatáshoz és humán tőkéhez kapcsolódó kiadásokra különítették el;

2.  üdvözli, hogy a tagállamok előnyben részesítik a kutatási és fejlesztési (K&F) és innovációs beruházásokat, amely összesen 86 milliárd eurónyi összeget tesz ki; hangsúlyozza az innováció regionális dimenziójának fontosságát; üdvözli, hogy a teljes összeg több mint felét a vállalkozások innovatív kapacitásának javítására szolgáló beruházásokra fordítják;

3.   kifejezi súlyos aggodalmát azzal kapcsolatosan, hogy viszonylag korlátozott pénzösszeg áll rendelkezésre az éghajlatváltozás kezelését célzó és az energiahatékonyságot javító, illetve a megújuló energiákra irányuló cselekvésekre; meggyőződése, hogy sokkal több beruházásra van szükség e téren; úgy véli, hogy – a strukturális alapok félidős felülvizsgálata fényében – szigorúbb európai uniós útmutatókat és megnövelt pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni e célok teljesítése érdekében, és különösen a strukturális finanszírozás legalább 5%-át a meglévő otthonok energiahatékonyságának javítására kell költeni; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a 2008. október 9–10-i versenyképességi tanácsülés energiahatékonyságról szóló következtetéseit; kiemeli, hogy a megújuló energiák kulcsszereppel és jelentős fejlődési potenciállal bírnak az európai uniós régiókra nézve, mind a munkahelyteremtés, mint a fenntartható helyi fejlődés tekintetében; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy fontoljon meg minden lehetőséget 12, szénmegkötésre és -tárolásra alkalmas bemutató erőmű 2015-ig történő felépítésének finanszírozására és időben tegye meg javaslatait;

4.  úgy véli, a transzeurópai hálózatra elkülönített pénzügyi források nem elégségesek, miközben elengedhetetlenül fontosak lennének a belső energiapiac létrehozása érdekében;

5.  úgy véli, az iparpolitikát támogatni kell a strukturális alapok révén az EU és a tagállamok versenyképességének növelése érdekében; ezért támogatja, hogy a kohéziós politika prioritásnak tekinti az üzleti potenciál felszabadítását, különösen a KKV-k vonatkozásában;

6.  hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az új tagállamok sajátos igényét az alapvető infrastrukturális fejlődésbe való beruházás iránt, amely a lisszaboni célok elérésének előfeltétele;

7.   úgy véli, hogy a versenyképességi pólusoknak a strukturális alapok felhasználásával történő fejlesztése alapvető fontosságú, mivel megfontolandó potenciált jelentenek a jól fizetett munkahelyek megteremtésében és a növekedés fokozásában, ugyanakkor csökkentik a nagyvárosi agglomerációkra nehezedő nyomást; e tekintetben üdvözli az URBAN program folytatását, és úgy véli, hogy a városi területek felélesztése és az elavuló városi infrastruktúrák helyreállítása szükséges;

8.   hangsúlyozza az együttműködési kapacitás és a rendelkezésre álló források hatékony felhasználása összehangolásának fontosságát, beleértve a bevált gyakorlatok cseréjét, a tájékoztató kampányokat, a közös cselekvéseket, az új technológiák cseréjét és partnerségek kialakítását, mivel ez a már meglévő együttműködési programok eredményes végrehajtását eredményezi és különösen növelné az új tagállamok támogatásbefogadási képességét;

9.   hangsúlyozza, hogy különleges programok kidolgozása és alkalmazása szükséges azon régiókban, amelyekben az uralkodó ipari tevékenységek hanyatlóban vannak, támogatandó azon gazdasági helyreállítási tevékenységeket, amelyek jelentősen növelhetik a szolgáltató ágazat súlyát a gazdaságban;

10. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikát a vidéki területekre is kell irányítani, hiszen a területi kohéziót csak a város/vidék egyensúly javításával lehet elérni;

11. úgy véli, hogy legtöbb esetben a népességi kérdések alapvető kihívást jelentenek a tagállamok számára a fogyó és korosodó népesség összefüggéseiben; hangsúlyozza, hogy ezt az aspektust a Bizottság COM(2008)0301 közleménye nem tárgyalja kellőképpen;

12. úgy véli, hogy a források elosztásának átláthatósága és az alapok esetleges kedvezményezettjei információkhoz való hozzáférésének megkönnyítését szolgáló adminisztrációs egyszerűsítés fontos előfeltételek a kohéziós politika átfogó céljainak eléréséhez;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.1.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

46

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Šarūnas Birutis, Jan Březina, Jerzy Buzek, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Dragoş Florin David, Den Dover, Lena Ek, Nicole Fontaine, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Erna Hennicot-Schoepges, Mary Honeyball, Ján Hudacký, Romana Jordan Cizelj, Werner Langen, Anne Laperrouze, Pia Elda Locatelli, Patrick Louis, Eluned Morgan, Angelika Niebler, Atanas Paparizov, Aldo Patriciello, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Vladimír Remek, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Mechtild Rothe, Paul Rübig, Patrizia Toia, Catherine Trautmann, Claude Turmes, Nikolaos Vakalis, Alejo Vidal-Quadras, Dominique Vlasto

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Pilar Ayuso, Juan Fraile Cantón, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Edit Herczog, Vittorio Prodi, Esko Seppänen, Silvia-Adriana Ţicău, Vladimir Urutchev


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (10.11.2008)

a Regionális Fejlesztési Bizottság részére

a strukturális alapokra vonatkozó rendelet végrehajtása 2007–2013 között: a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei

(2008/2183(INI))

A vélemény előadója: Zita Pleštinská

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Regionális Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

- tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (2) bekezdésére,

1.  támogatja az új programok arra irányuló folytatólagos célját, hogy megszüntessék a foglalkoztatás akadályait, különösen a nők, közülük elsősorban a vidéki területeken élők, a fiatalok, a fogyatékkal élők, az idősek és az alacsony képzettségű munkavállalók számára, ugyanakkor megállapítja, hogy a nők nagyobb foglalkoztatási rátájának célkitűzése távolról sem valósult meg;

2.  hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok szabályai kimondják, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak az alapok végrehajtásának különböző szakaszaiban biztosítaniuk kell a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és a nemi szempontok érvényesülését;

3.  a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló operatív programokra hív fel, amelyek foglalkoznak a megkülönböztetéssel, valamint a munkahelyen és a társadalomban előmozdítják az egyenlő bánásmódot, bért és lehetőségeket a nők és a férfiak számára, különösen a női vállalkozások népszerűsítése, a nők döntéshozatalban való részvételének elősegítése, a nők tudományos, elméleti és műszaki területen való jelenlétének fokozása, általános figyelemfelkeltő kampányok indítása, a helyes gyakorlatok cseréje és a polgárokkal való folyamatos párbeszéd révén;

4.  támogatja az Európai Szociális Alapban és a PROGRESS 2007–2013 programban szereplő intézkedéseket, melyek javítják a nők munkaerő-piaci helyzetét és segítik a diszkrimináció felszámolását;

5.  hangsúlyozza, hogy a férfiak és nők magánszférában és közszférában való kiegyenlített részvételéhez szükséges feltételek biztosítása, és emellett a demográfiai kihívás leküzdése érdekében ezeknek a programoknak a családi és a szakmai élet összeegyeztetésére is összpontosítaniuk kell; felhívja a figyelmet arra, hogy a barcelonai célkitűzésekkel összhangban fejleszteni kell a gyermekgondozási szolgáltatások és a gondoskodást igénylő személyek, idősek, krónikus betegségben szenvedők és fogyatékkal élők ellátását célzó szolgáltatások rendelkezésre állását, minőségét és hozzáférhetőségét;

6.  támogatja a Bizottság által a kohéziós politikában végrehajtott „partnerség elvét”, és felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a helyi és nemzeti női szervezeteket az egyeztetésekbe és a végrehajtásba;

7.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes körűen tájékoztassák a polgárokat, a helyi hatóságokat, valamint a nem kormányzati és női szervezeteket a 2007-től 2013-ig tartó új programozási időszak keretében megvalósuló finanszírozási lehetőségekről, különösen a konkrét programokról való tájékoztatás, a strukturális alapokból való társfinanszírozásra való jogosultság, a társfinanszírozási szabályok és a visszatérítési szabályok tekintetében, valamint arra vonatkozóan, hogy hol találhatók az ajánlattételi felhívások;

8.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a túlzott adminisztratív akadályok ne tartsák vissza a nem kormányzati szervezeteket a projektfinanszírozás kérelmezésétől, különösen azokat, amelyek a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, a bevándorló, a valamely etnikai kisebbséghez tartozó, a fogyatékkal élő, a gondoskodására bízott személyt ellátó, valamint az erőszak vagy kínzás áldozataivá vált nők támogatásával foglalkoznak;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy kerüljék el a túlzott késlekedést a lezárult projektek költségeinek visszatérítésében, megállapítva, hogy az ilyen gyakorlat által okozott fizetésképtelenség gyakran megakadályozza a kedvezményezetteket – amelyek főként helyi hatóságok és non-profit szervezetek – a tevékenységi körükbe tartozó további tevékenységek folytatásában;

10. felhívja a tagállamokat, hogy a stratégiai projektek tervezése és végrehajtása során fordítsanak kellő figyelmet a nők, a családok, különösen az egyedülálló szülők és a nagycsaládok, a fogyatékos személyek és a földrajzi és szociális szempontból hátrányos régiókban élő sebezhető csoportok szükségleteire;

11. felhívja a tagállamokat, hogy a strukturális alap minden projektjével összefüggésben vegyék figyelembe azoknak a nőkre, illetve a nemi szempontokra gyakorolt hatását.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

6.11.2008

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

27

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Emine Bozkurt, Věra Flasarová, Claire Gibault, Lissy Gröner, Zita Gurmai, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Roselyne Lefrançois, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Raül Romeva i Rueda, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anne Van Lancker, Anna Záborská, Iva Zanicchi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Lena Ek, Iratxe García Pérez, Donata Gottardi, Mary Honeyball, Christa Klaß, Ria Oomen-Ruijten, Maria Petre

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Inger Segelström


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

12.2.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

48

2

3

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Emmanouil Angelakas, Stavros Arnaoutakis, Elspeth Attwooll, Rolf Berend, Jana Bobošíková, Victor Boştinaru, Wolfgang Bulfon, Giorgio Carollo, Bairbre de Brún, Gerardo Galeote, Iratxe García Pérez, Monica Giuntini, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Gábor Harangozó, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Mieczysław Edmund Janowski, Gisela Kallenbach, Evgeni Kirilov, Miloš Koterec, Constanze Angela Krehl, Florencio Luque Aguilar, Jamila Madeira, Miguel Angel Martínez Martínez, Iosif Matula, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Maria Petre, Markus Pieper, Giovanni Robusti, Wojciech Roszkowski, Catherine Stihler, Margie Sudre, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Domenico Antonio Basile, Jan Březina, Den Dover, Emanuel Jardim Fernandes, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Stanisław Jałowiecki, Zita Pleštinská, Samuli Pohjamo, Christa Prets, Miloslav Ransdorf, Flaviu Călin Rus, Richard Seeber, László Surján, Nikolaos Vakalis, Iuliu Winkler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Wolf Klinz, Sepp Kusstatscher, Toine Manders

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat