JELENTÉS az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló Fehér Könyvről

9.3.2009 - (2008/2154(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Klaus-Heiner Lehne

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló Fehér Könyvről

(2008/2154(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak az EK antitröszt szabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló, 2008. április 2-i fehér könyvére (COM(2008)0165) (Fehér Könyv),

–   tekintettel „Az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről” című zöld könyvről szóló 2007. április 25-i európai parlamenti állásfoglalásra[1]

–        tekintettel a „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013: - a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése, és hatékony védelmük” című, 2007. március 30-i bizottsági közleményre (COM(2007)0099,

–   tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre[2], a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendeletre[3] és a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre[4] (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete),

–   tekintettel a bírságok kartellügyekben való elengedéséről és csökkentéséről szóló bizottsági közleményre[5], valamint a 773/2004/EK bizottsági rendelet kartellügyekben folytatott vitarendezési eljárásokkal kapcsolatos módosításáról szóló, 2008. június 30-i 622/2008/EK bizottsági rendeletre[6],

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0123/2009),

A. mivel a versenypolitika növeli az Európa Unió teljesítőképességét, és mérvadó módon hozzájárul a lisszaboni stratégia céljainak eléréséhez,

B.  mivel az Európai Közösségek Bírósága úgy határozott, hogy magánszemélyek és vállalkozások a Szerződés 81. cikke korlátlan hatályának biztosítása céljából kártérítési eljárást indíthatnak az EK versenyjogi szabályainak megsértéséért,

C. mivel a kártérítési perek csak egy eleme egy hatékony magánjogi végrehajtási rendszernek, és mivel alternatív vitarendezési mechanizmusok, amelyek megfelelő körülmények között a kollektív jogorvoslat hatékony alternatívájának számítanak, igazságos és gyors peren kívüli egyezséget kínálnak, ezért ösztönözni kell őket,

D. mivel a Fehér Könyvben tárgyalt kérdések a károsultak minden típusára, az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének mindennemű megsértésére, és minden gazdasági ágazatra vonatkoznak,

E.       mivel minden, a közösségi trösztellenes szabályok megsértése esetén alkalmazandó kollektív kártérítési mechanizmus bevezetésére vonatkozó javaslat esetén az egyes tagállamokban már alkalmazott alternatív védelmi formákat ki kell egészíteni, nem pedig felváltani (lásd a példát statuáló keresetek és úgynevezett „teszt ügyek”);

F.  mivel a magánjogi kártérítési igényeknek a károsult által elszenvedett kár teljes kiegyenlítésére kell irányulniuk, és mivel tiszteletben kell tartani a szerződésen kívüli károkozás azon elveit, amelyek tiltják a jogalap nélküli gazdagodást és a többszörös kártalanítást, és amelyek a megtorló jellegű kártérítések elkerülésére irányulnak,

G. mivel a versenyjognak a Bizottság és a tagállamok versenyjogi hatóságai általi végrehajtása a közjog keretein belül történik, és mivel a nemzeti bíróságokon viszonylag ritkán kezdeményeztek polgári peres eljárást, noha egyes tagállamok intézkedéseket hoztak, illetve fognak hozni a kártalanítási igények magánszemélyek által történő érvényesítésének megkönnyítése érdekében az európai versenyjogi szabályok megsértése esetén,

H. mivel a polgárjogi úton történő jogérvényesítésnek ki kell egészítenie és támogatnia kell a hatósági kartelljog végrehajtását, azonban nem helyettesítheti azt, és ezért a versenyjogi jogsérelmek hatékonyabb üldözése érdekében növelni kell a versenyjogi hatóságok személyi és pénzügyi kapacitásait,

I.   mivel akárhogy is zajlik le egy vitarendezés, alapvetően fontos, hogy megfelelő eljárások és biztosítékok szavatolják annak biztosítását, hogy az összes fél tisztességes elbánásban részesül, és hogy ugyanakkor nem élnek vissza a rendszerrel, mint ahogy arra más jogrendszerekben, különösen az Egyesült Államokban sor került;

J.   mivel a Bizottságnak figyelembe kell vennie a szubszidiaritás és az arányosság alapelveit minden olyan javaslat esetén, amely nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe,

1.  üdvözli a Fehér Könyvet, és hangsúlyozza, hogy az EK versenyjogi szabályok, és különösen ezek hatékony végrehajtása megköveteli, hogy a versenyjogi jogsérelmek sértettjei kártérítési igénnyel léphessenek fel az őket ért kár kiegyenlítésére;

2.  megállapítja, hogy a Bizottság eddig nem fejtette ki, hogy milyen jogalapra fogja helyezni az általa javasolt intézkedéseket, és további megfontolást igényel meghatározni a jogalapot a nemzeti kártérítési és eljárásjogba való tervezett beavatkozásokra;

3.  úgy véli, hogy a versenyjogi jogsérelmek károsultjainak nyújtott jogorvoslat útjában álló számos olyan akadály, mint a tömeges károk, illetve kis értékű károk, egyoldalú tájékoztatások és egyéb problémák a kártérítési igények végrehajtásakor nem csak az EK versenyjog terén, hanem más olyan területeken is felléphetnek, mint például a termékfelelősség és más fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyek;

4.  emlékeztet arra, hogy azokat a fogyasztókat és kisvállalkozásokat, akik/amelyek elszórt és viszonylag kis összegű kárt szenvedtek, gyakran a peres eljárással járó költségek, késedelmek, bizonytalanságok, kockázatok és járulékos terhek tántorítanak el a polgári peres eljárás megindításától; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kollektív jogorvoslat, amely lehetővé teszi a trösztellenes szabályok megsértése során károsult felek egyéni igényeinek összesítését, és növeli az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőségét, az elrettentés fontos eszköze; e tekintetben üdvözli a Bizottság azon javaslatát, miszerint létre kell hozni mechanizmusokat a kollektív jogorvoslati lehetőségek javítására, a túlzott mértékű pereskedés kerülése mellett;

5.  utal arra, hogy a Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága 2008 végén két tanulmány eredményeit fogja közzétenni a tagállamokban rendelkezésre álló kollektív jogérvényesítési eszközökről és a tagállamok eltérő jogalkotási gyakorlataiból esetlegesen eredő a belső piaci akadályokról; rámutat arra is, hogy a Bizottság zöld könyvet tett közzé a Közösség lehetséges intézkedési lehetőségeiről a fogyasztóvédelmi jog területén, és bejelentette egy másik politikai dokumentum közzétételét 2009-ben; hangsúlyozza, hogy a közösségi szintű intézkedések nem eredményezhetik a nemzeti eljárásjogi jogszabályok önkényes és szükségtelen feldarabolását, és ezért hangsúlyozza, hogy gondosan meg kell vizsgálni a kártérítési igények végrehajtásának megkönnyítése érdekében, hogy horizontális vagy integrált megközelítést szükséges-e választani, és ha igen, mennyiben; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a lehetséges jogalapok vizsgálatát, és hogyan kell eljárni horizontális vagy integrált módon, de nem feltétlenül egyetlen horizontális eszközzel, illetve hogy egyelőre ne terjesszen elő kollektív jogorvoslati mechanizmust a sértettek számára az EK versenyjog megsértései esetén anélkül, hogy a Parlament számára lehetővé tenné, hogy az együttdöntési eljárás keretében részt vegyen azok elfogadásában;

6.  megállapítja, hogy az EK versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos kártérítési követeléseket más szerződésen kívüli követelésekhez hasonlóan lehetőség szerint következetesen kellene kezelni;az a véleménye, hogy egy horizontális vagy integrált megközelítés kiterjedhet azon eljárási szabályokra, amelyek a jog különböző területein közösek a kollektív jogorvoslati mechanizmusokra nézve; hangsúlyozza, hogy ez a megközelítés nem hátráltathatja és nem akadályozhatja meg a versenyjog teljes körű végrehajtásához szükségesnek ítélt javaslatok és intézkedések kidolgozását;   tudomásul veszi ugyanakkor a versenyjogi polgári jogorvoslat előrehaladottabb elemzését, valamint a versenyjogi hivatalok és az Európai Versenyhivatalok Hálózatának fejlett keretét, és hogy legalább egyes esetekre nézve ez indokolja a külön úton történő előrehaladást, figyelemmel arra, hogy egyes előirányzott intézkedéseket kiterjeszthetnek a versenyjoggal nem érintett területekre is; úgy véli, hogy az ilyen ágazati szabályokat már lehetne javasolni a károsultak által különösen a magánjogi jogérvényesítés során tapasztalt bonyodalmak és nehézségek kapcsán;

7.  megállapítja, hogy az alperesek számára lehetőség szerint egyszeri és végleges megállapodást kell elérni a bizonytalanság és a túlzott gazdasági kihatás elkerülése érdekében, mert az kedvezőtlen hatást gyakorolhat a munkavállalókra, a beszállítókra, az alvállalkozókra és más vétlen felekre; kéri a tömeges kártérítési igények esetében egy olyan vitarendezési eljárás lehetséges bevezetését, amely vagy a felek peres eljárást megelőző kezdeményezésére, vagy az ügyben eljáró bíróság elrendelő végzésére indul meg, és amelynek célja a vita bíróságon kívüli rendezése egy olyan megállapodás elérése révén, amelyet a bíróság jóváhagy, és amely a rendezési eljárásban részt vett minden károsultra nézve kötelező; hangsúlyozza, hogy ez a eljárás nem vonhatja maga után az eljárás indokolatlan elhúzódását, és nem segítheti elő a kártérítési igények méltánytalan rendezését; hangsúlyozza, hogy ez az eljárás nem vonhatja maga után az eljárás indokolatlan elhúzódását, és nem segítheti elő a kártérítési igények méltánytalan rendezését;

8.  úgy véli, hogy a közvetlen és közvetett vevőknek elszigetelt vagy származékos kártérítési kereseteik tárgyalásának céljára rendelkezésre kell bocsátani az egyéni, reprezentatív vagy csoportos kereset lehetőségét, amelyeket egy "próbaper" keretében lehetne indítani, ugyanakkor az egyazon ügyben ugyanazon fél általi többszöri peres eljárás elkerülése érdekében egy adott kereseti indok kiválasztása kizár az ezzel párhuzamosan vagy ezt követően egy másik kereseti indokra hivatkozó minden más felet; úgy véli, hogy amennyiben a különböző felek külön keresetet indítanak, kísérletet kell tenni ezek összevonására, vagy arra, hogy a pereket egymást követően bonyolítsák le;

9.  úgy véli, hogy a tagállamoknak a reprezentatív keresetek esetében a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló, 1998. május 19-i 98/27/EK európai parlament és tanács irányelv[7] 3. cikkének megfelelően általános keresetindítási jogot kell adniuk feljogosított szerveknek, és hogy az eseti felhatalmazás elsősorban olyan szervezetek tekintetében merül fel, amelyek vállalkozások kártérítési igényeit érvényesítik;

10. kéri, hogy csak egyértelműen körülhatárolt emberek csoportja számára legyen engedélyezett a kollektív keresetekben való részvétel, és hogy ezen csoport tagjainak meghatározása a a választható kollektív keresetek esetében, az előre kijelölt vagy ad hoc engedélyezett feljogosított szervek által indított reprezentatív keresetek esetében történő meghatározásnak egy világosan meghatározott időtartamon belül kell megtörténnie szükségtelen késedelem nélkül, a későbbi dátumot meghatározó jelenlegi jogszabályok tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy csak a ténylegesen felmerült veszteségeket kell pótolni; megjegyzi, hogy a sikeres követelés esetén a kért kártérítést ki kell fizetni az azonosított személyi körnek vagy kijelölt képviselőjüknek, és hogy a feljogosított szerv részére csak azon költségeket szabad megtéríteni, amelyek nála a jogérvényesítés során merültek fel, és sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet kártérítés kedvezményezettje;

11. hangsúlyozza, hogy egy sikeres elszigetelt kereset esetén nincs kizárva a versenyjogi sérelem azt követő hatósági üldözése; arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban adjanak kártérítést jogellenes magatartásuk áldozatainak, és ösztönzi a versenyhatóságokat, hogy a vállalkozásra kiszabandó bírság meghatározása során vegyék figyelembe az ilyen kártérítéseket, oly módon, hogy ez ne befolyásolja az áldozatnak az elszenvedett kár teljes megtérítésére vonatkozó jogát, és figyelemmel arra, hogy a bírságok visszatartásra irányuló célját fenn kell tartani; kifejezetten felhívja a Tanácsot és a Bizottságot , hogy építse bele ezen bírságolási elveket az 1/2003/EK rendeletbe, fejlessze tovább és határozza meg pontosabban őket az általános jogi elveknek való megfelelés érdekében;

12. úgy ítéli meg, hogy első lépésként az eljárást megelőzően fel kell mérni a kollektív kereset megalapozottságát, aminek egy előzetes szakaszt kell képeznie, és hangsúlyozza, hogy a kollektív jogorvoslat során pertársaságban pert indító nem kerülhet kedvezőbb vagy kedvezőtlenebb helyzetbe az egyedül pereskedővel szemben; követeli, hogy a kollektív jogérvényesítő mechanizmusok keretében annak az alapelvnek kell érvényesülnie, miszerint annak a félnek kell a vádat bizonyítania, amelyik a jogszabálysértést vitatja, amennyiben a mindenkori nemzeti jog nem ír elő bizonyítási könnyítéseket;

13.      arra hív fel, hogy a Bizottság a hatósági vizsgálatot követően legyen köteles teljes körű hozzáférést biztosítani a versenyjogi jogsérelmek sértettjeinek a kártérítési keresetek indításához szükséges információkhoz, és hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 255. cikke és az 1049/2001/EK rendelet meghatározza az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférés jogát, amely intézmények csak a rendeletben és különösen annak 4. cikkében megállapított körülmények között utasíthatják el a hozzáférést; úgy véli ezért, hogy a Bizottságnak az 1049/2001/EK rendeletet ennek megfelelően kell értelmeznie, illetve ehhez módosítást javasolnia; hangsúlyozza, hogy amikor a hatóságok hozzáférést biztosítanak dokumentumokhoz, akkor különös figyelmet kell fordítani az alperes vagy harmadik személyek üzleti és vállalati titkainak védelmére;

14. azon a véleményen van, hogy a tagállami bíróságokat kötnie kell egy másik tagállam nemzeti versenyhatósága által hozott határozatnak, amennyiben az adott határozatot az Európai Versenyhivatalok Hálózatának (EVH) valamely tagja fogadta el a Szerződés 81. és 82. cikkének ugyanazon intézkedési okra történő alkalmazása során; megjegyzi, hogy a képzési és csereprogramoknak a határozatok konvergenciájához kell vezetniük annak érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok határozatainak elfogadása váljon normává;

15. hangsúlyozza, hogy a kártérítési igény előfeltétele alapvetően a vétkes magatartás, és hogy ezért a EK versenyjogi jogsértést legalábbis hanyagságból kell elkövetni, kivéve, ha vélelem vagy megdönthető vélelem áll fenn arra nézve, hogy az EK versenyjog megsértése esetén a nemzeti jogban hiba van, biztosítva a versenyjog következetes és koherens kikényszerítését;

16. üdvözli, hogy a kártalanítás a veszteségek kiegyenlítésére, valamint az elmaradt haszonra (a többletköltségekkel és kamatokkal együtt) irányul, és követeli ezen kárfogalom közösségi szinten történő rögzítését a kollektív jogorvoslati mechanizmusok vonatkozásában;

17. üdvözli a Bizottság kártérítés kiszámítására vonatkozó nem kötelező erejű orientációs keretre irányuló munkáját, amely haszonnal tartalmazhatna iránymutatást a számítások elvégzéséhez, és az alternatív vitarendezés lehetőség szerinti felhasználására szolgáló mechanizmusokra való alkalmazásához előírt információkra vonatkozóan;

18.      megjegyzi, hogy érdemes kidolgozni az áthárítás közösségi szintű közös megközelítését, és jóváhagyja a káráthárítás kifogásának elfogadhatóságát; hogy a kifogást alapvetően annak kell bizonyítania, aki azt előadja, aminek során a bíróságok eseti igazságszolgáltatás érdekében a kauzalitással és a beszámítható-képességgel kapcsolatos bevált nemzeti szabályokra támaszkodhatnak; javasolja, hogy iránymutatásokat kell javasolni arra nézve, hogy a közvetett fogyasztók, különösen az utolsó közvetett fogyasztó milyen mértékben hivatkozhatnak arra a megdönthető vélelemre, mely szerint a jogtalan árnövelés következményeit teljes egészében ők viselték;

19. üdvözli, hogy az elévülési határidőnek a tartós vagy folyamatosan megvalósított versenyjogi jogsértések esetén a jogsértés megszűnésétől vagy a jogsérelemről ésszerű módon elvárható tudomásszerzéstől kell kezdődnie, attól függően, hogy melyik a későbbi időpont; hangsúlyozza, hogy az elévülési előírások a jogbiztonságot is szolgálják, és ezért ötéves abszolút elévülési határidőt kell megszabni abban az esetben, ha nem indítanak köz- vagy magánkeresetet; üdvözi továbbá, hogy az elévülési határidő időtartama az egyéni keresetek esetében a mindenkori tagállam joga szerint kell, hogy kialakuljon, és követeli, hogy ez a származékos kártérítési kereseteknél is érvényesüljön; megjegyzi, hogy ez nem érinti az elévülési idő felfüggesztésével vagy megszakításával kapcsolatos tagállami jogszabályokat;

20. üdvözli, hogy a tagállamoknak kell dönteniük saját költségviselési szabályaikról; a tagállamokra bízza annak értékelését, hogy biztosítják-e, hogy a peres eljárások során a felperes és az alperes közötti erőforrásbeli egyenlőtlenség ne tartson vissza senkit a jól megalapozott kártérítési keresetek indításától és megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést is ki kell egyensúlyozni például a komolytalan, bosszúságot okozó vagy „zsaroló” keresetek formájában jelentkező visszaélés megakadályozására irányuló, határozott intézkedések révén;

21. utal arra, hogy a koronatanú program főként a kartellek felderítéséhez járul hozzá, és a magánúton történő jogérvényesítést ezzel csak elősegíti, követeli továbbá a kritériumok kidolgozását a koronatanú program vonzerejének fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy a koronatanú program fontossága ellenére a koronatanúnak a polgári jogi egyetemleges felelősség alóli teljes felmentését a rendszerrel ellentétes és egyes áldozatokat megkárosító jellege miatt határozottan elutasítják;

22. felhívja a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy ne aláássa, hanem könnyítse meg a sértettek kártérítési keresethez fűződő jogát, prioritásként kerülje el a kartell és versenyjogi eljárások megszüntetését, és egyértelmű határozattal megfelelően zárja le mindegyiket, amely jelentőséggel bír;

23. kiemelten utal arra, hogy a Parlamentet az együttdöntési eljárás keretében a kollektív jogorvoslat területén minden jogalkotási tervezet során be kell vonni;

24. arra hív fel, hogy a jogalkotási javaslatokat független költség-haszon elemzés előzze meg.

25. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, illetve közösségi szinten a szociális partnereknek.

• [1]     HL C 74. E, 2008.3.20., 653. o.
• [2]     HL L 1., 2003.1.4., 1.o
• [3]     HL L 123., 2004.4.27., 18.o.
• [4]     HL L 24., 2004.1.29., 1.o.
• [5]     HL C 298., 2006.12.8., 17. o.
• [6]     HL L 171., 2003.1.4., 3.o.
• [7]  HL L 166., 1998.6.11., 51.o.

INDOKOLÁS

Az előadó üdvözli, hogy a Bizottság fehér könyvében elhatárolódott a 2005-ös zöld könyvében megfogalmazott számos azon javaslatától, amelyek Európában a magánúton történő jogérvényesítését "amerikanizálták" volna. Az előadó a jelentés kidolgozásakor egy feltevésből indult ki: Minden károsultnak jogosultnak kell lennie, hogy a nála keletkezett károkat számára visszatérítsék; mindazonáltal a pertársaságban pert indítók nem kerülhetnek jobb helyzetbe az egyedül pereskedőknél.

Az előadó kételkedik abban, hogy a tagállamokban alulfejlettek lennének a magánjogi jogérvényesítési mechanizmusok, mivel számos tagállam megerősítette a „magánfelek jogérvényesítését" (private enforcement) az Európai Bíróság vonatkozó joggyakorlatát követően. Továbbra is azonban az EK versenyjogának hatósági végrehajtásának kell előtérben állnia, mivel a versenyhatóságoknak közjogi vizsgálati eszközök állnak rendelkezésre, amelyek magánszemélyekre nem átruházhatók; a magánjogi érvényesítés ennyiben kiegészítő hatályú.

Emellett az előadó kételkedik a Bizottság annak javaslataival kapcsolatban fennálló illetékessége kapcsán. A Bizottság biztosan nem alapozhatja intézkedéseit a Szerződés 83. cikkére a nemzeti kártérítési és eljárásjog területén. További beható vizsgálatot igényel, hogy a Szerződés 95. vagy 65. cikkére lehet-e hivatkozni, és ha igen, mennyiben.

Az illetékesség kérdése egy horizontális eszköz vonatkozásában is felmerül. Az előadó javasolja, hogy várják meg a fogyasztóvédelmi főigazgatóság közleményét a kollektív jogérvényesítő mechanizmusok témájában, hogy azt követően a kollektív jogérvényesítő eszközökre vonatkozó horizontális eszközről folytatott vitát kezdeményezzenek. A közlemény két tanulmányon alapul majd, amelyek felvilágosítást adnak a tagállamokban jelenleg fennálló kollektív jogérvényesítő mechanizmusokról, illetve a belső piacon fellépő akadályokról, amelyek a különböző nemzeti jogalkotásból adódnak. A Bizottság által a versenyjog területén jelzett problémák más területeken is jelentkeznek, úgy hogy, szükségesnek tűnik, hogy ne vezessenek be ágazati szabályozásokat. Sokkal inkább elővigyázatosan mérlegelni kell, hogy horizontális szempontot kell-e választani, és ha igen, mennyiben, a jogérvényesítési lehetőségek Európában történő javítása érdekében. Valamennyi intézkedés céljának európai szinten az eljárásjog feldarabolásának elkerülése kell, hogy legyen.

Az előadó azt szűri le a Bíróság joggyakorlatából, hogy a közvetett vevőknek is rendelkezniük kell keresetindítási joggal. Az igényérvényesítésre a reprezentatív és/vagy csoportos keresetek állhatnak rendelkezésre elszigetelt (stand-alone) kereset vagy származékos kártérítési kereset (follow-on) formájában.

Reprezentatív keresettel az arra feljogosított szerveket lehet megbízni. Az előadó úgy véli, hogy egy arra feljogosított szervet a 98/27/EK irányelv jogsértés megszüntetésére irányuló keresetekről szóló 3. cikke nyomán kell meghatározni. Ez szükséges a visszaélésszerű jogérvényesítés kizárásához. Eseti meghatalmazásokat elsősorban olyan képviselők számára lehet figyelembe venni, akik olyan vállalatok részére végzik a kártérítés bírósági érvényesítését, amelyek a maguk részéről versenyjogi jogsértések áldozatai. Pontosan a kis- és közepes vállalkozásokat érinti a fogyasztókhoz hasonló mértékben az EK versenyjogi szabályainak megsértése.

Az előadó azonban azt követeli, hogy a reprezentatív keresetben csak egy világosan azonosított személyi kör vehet részt; egy azonosíthatóság nem elegendő. Meg kell továbbá állapítani, hogy a keresetindítással le kell zárni az azonosítást. A fehér könyv azt sugallja, hogy a reprezentatív keresetet opt-out modellként kell kialakítani, ami alkotmányjogi okokból számos tagállamban nem lenne megengedett. Az azonosítás elengedhetetlen az érvényesítendő kártérítés nagyságára és annak elosztására tekintettel.

A ténylegesen felmerült veszteségeket pótolni kell. A common law-ból levezetett cy-pres (a lehető legközelebbi elosztás) doktrína ellentmond ennek az elvnek, mivel nem a ténylegesen elszenvedett kárt téríti meg. A keresettel érvényesített kártérítés részeit nem szabad a képviselőkre bízni, mivel ez ellenkezik a kártalanítás gondolatával és növeli az ösztönzést arra, hogy a képviselő esetlegesen jogosultatlanul indítson keresetet. A jogérvényesítéssel kapcsolatos költségek megtéríthetők.

Az előadó egy választható csoportos kereset megengedhetősége mellett is kiáll. A Bizottságnak pontos kritériumokat kell még megneveznie arra vonatkozóan, hogy a keresetindítás időpontjáig a belegyezésnek meg kell történnie. Emellett a kereseti eszköz kiválasztásának el kell zárnia a hozzáférést a többi fennmaradó eszköz elől annak kizárása érdekében, hogy az alperest többszörös alapon támadják.

A Bizottság szeretne javaslatával az 1/2003 rendelet 2. cikkében megállapított alapelvtől eltérni, miszerint annak a félnek kell bizonyítania a vádat, aki a jogsértést tényét támadja. Alperes azonban nem kötelezhető, hogy bizonyítékokat bocsásson a felperes rendelkezésére. Ugyan nem tagadható, hogy van egyfajta információs egyensúly a felperes és az alperes között, mégis az eljárásjogi viszonyok során ez a tipikus. Éppen a bizonyítékokhoz való hozzáférés kérdése esetén múlik döntő módon azon, hogy a pertársaságban pert indító nem kerüljön kedvezőbb helyzetbe az egyedül pereskedővel szemben. Ismeretlen közzétételi kötelezettségek európai szinten történő bevezetése helyett meg kell tartani azt, hogy a tagállamok határozzák meg a bizonyítékokhoz való hozzáférést a nemzeti jog rendelkezéseinek megfelelően. Ezen feltételezés okán nem fenyeget a forum shopping veszélye sem, mivel a széleskörű közzétételi kötelezettségek nagyban növelik a jogvita költségeit, és visszatartanak a keresetindítástól. A jogsértési kereseteknél a sértetteknek továbbá lehetőséget kell biztosítani, hogy betekintést nyerjenek a bizottsági dokumentumokba, kivéve, ha nyomós, védelemre érdemes érdekeket veszélyeztet. Az előadó úgy véli, hogy ez a jog az EK-Szerződés 255. cikkéből és a 1049/2001 átláthatósági rendeletből ered, és azt nem korlátozza a COM(2008)229 módosítás.

Az előadó utal arra, hogy egy nemzeti versenyhatóság határozatainak kötelező érvénye csak az EK versenyjog megsértésének megállapítására vonatkozik. A kauzalitás stb. fennállását el kell ismernie a felhívott bíróságnak. A Bizottság határozatainak kötelező erejét az 1/2003 rendelet 16. cikke állapítja meg. A Bizottság is elismerte az 1/2003 (COM 2000(582)) rendelethez fűzött tervezetében, hogy „a nemzeti versenyhatóságok határozatainak az illető tagállamon kívül nincs joghatása”. Nem világosak az azon elvtől való eltérés indokai, miszerint egy állam közigazgatási határozata csak annak felségterületén válthat ki joghatást. A nemzeti versenyhatóságok határozatai ezért csak államon belül bírhatnak kötelező erővel. A tagállamok számára azonban továbbra is megengedett a külföldi versenyhatóságok határozatainak kötelező erejét elismerni.

Az előadó legalább a versenyjog gondatlan megsértését követeli. Nincs ok arra, hogy a vétkességi követelménytől eltérjenek, és ezen kívül az az 1/2003 rendelet 23. cikke szerinti bírság elrendelésének előfeltétele is.

Az előadó osztja a Bizottság azon véleményét, miszerint a veszteségeket, valamint az elmaradt hasznot a kamatokkal együtt meg kell téríteni. Nem kerülhet sor azonban túlzott kártérítésre. Ez nem szabad, hogy minimális szint legyen, és Európa szerte meg kell állapítani, a forum shopping elkerülése érdekében. Ugyan a Bíróság elismerte a Manfredi ügyben a hazai előírások megengedhetőségét a büntető kártérítés esetén. Ez a kijelentés azonban csak a „vonatkozó közösségi rendelkezések hiányában” állja meg a helyét. A közösségi jogalkotók ezért kizárhatják a büntető kártérítés fizetését az EK versenyjogának megsértése miatt.

A kártérítés kiszámításához segítséget nyújtana egy nem kötelező erejű, igazodási pontként szolgáló keret. A kiszámítás egyidejűleg komoly problémát jelent majd a gyakorlatban, mivel ennek során bonyolult gazdaságtudományos modellekhez kell folyamodni.

A káráthárítás megengedhetőségének kérdésére nem alkalmazható általános érvényű képlet, mivel az értékesítési lánccal kapcsolatos hiányos ismeretek alapján az eljárás felei nehezen tudnának bizonyítékot szolgáltatni a kár továbbadására. Az előadó ugyan kiáll a kifogás megengedhetősége mellett, elutasítja azonban a Bizottság által javasolt ellentmondásos, vélelmen alapuló szabályt, miszerint a kárt teljes mértékben a közvetett vevőre kell továbbhárítani. Bizonyítási könnyítéseket csak kivételes esetekben szabad előírni, amelyeknek előfeltételeit a Bizottság azonban nem tudta alátámasztani. Jobban mondva nincsenek arra vonatkozó tudományos bizonyítékok, miszerint a kárt általában a közvetett vevőre hárítják tovább. Emellett a továbbhárítás bizonyíthatóságának hiányában annak veszélye fenyeget, hogy az alperest többszörösen perlik, mivel az alperes a közvetett vevőre vonatkozó vélelem alapján és a kártérítés közvetlen vevőre történő áthárítása bizonyíthatóságának hiányában kártérítést köteles fizetni. Egy legalább kétszeres kártérítés azonban egy olyan szankció, amelyet csak az állam érvényesíthet. Ezért tiszteletben kell tartani azt az alapelvet, hogy az igénylőnek elő kell adnia az igényt megalapozó feltételeket. Ezt a megoldást támogatja a Bíróság joggyakorlata, miszerint mindenkinek jár a kártérítési igény. Az „alapvető” megfogalmazás révén biztosított, hogy a nemzeti bíróságok számára maradnak mozgásterek arra, hogy egyes esetekben egy tényleges áthárításból induljanak ki (az ún. cost-plus szerződéseknél). Emellett a bíróságok számára továbbra is megengedettnek kell lennie, hogy, ahogy azt a Bizottság a munkadokumentumban a „remoteness” címszó alatt előadja (205. pont), a nemzeti büntetőjog kiforrott szabályai alapján egyes kártételeket megfelelően alátámasztani.

Az előadó egyetért a Bizottsággal abban, hogy az elévülés a tartós vagy folytatott versenyjogi jogsértés esetén azon a napon kezdődik, amikor a jogsértés befejeződött és erről ésszerű módon tudomást lehetett szerezni. Mindazonáltal megfontolandó, hogy tudomásszerzés nélkül egy igény soha nem évülhet el. Ez nem lehet a cél, mivel az elévülésnek jogbiztonságot kell teremtenie. Ezért 10 éves abszolút elévülési határidőt kell megszabni. Az előadó támogatja, hogy az elévülési határidő az ún. stand-alone (elszigetelt) kereseteknél a nemzeti joghoz igazodik. Az ún. follow-on (származékos kártérítési) kereseteknél nincs ok egy legalább 2 éves elévülési határidő megállapítására, úgy hogy ennek a határidőnek is a nemzeti joghoz kell igazodnia. Végül is az elévülés nyugvása egy versenyjogi jogsértés hatósági üldözése során elegendő, és nincs szükség arra, hogy az újból induljon. A sértetteket ugyanis a nyugvás nem fenyegeti jogvesztéssel, támogatja azonban a jogbiztonságot és a jogbékét.

Az előadó a Bizottsághoz hasonlóan nem szeretné módosítani a költségviselésre vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, mivel a tagállamokban fenntartott alapelv, miszerint a vesztes fél köteles a költségeket viselni, visszatart a megalapozatlan keresetektől. A Bizottságnak ezért nem kellene a tagállamokat soft-law eszközök révén sem arra ösztönöznie, hogy a költségviselési rendelkezéseiket kiigazítsák. A Bizottságnak nem kellene előírásokat alkotnia a kártérítési keresetek finanszírozásáról sem, mivel az egy nem kívánatos pereskedési iparágat támogatna.

Az előadó elismeri, hogy a koronatanú program főként a kartelljogi jogsértések felderítéséhez járul hozzá, és a magánúton történő jogérvényesítést ezzel csak elősegíti. Ezért kritériumokat kell kidolgozni arra, hogyan lehet biztosítani a koronatanú program vonzerejét a kártalanítási elv hátterében. E kérdés összetettsége kizárja a túl korai megoldásokat. Az is nyitott kérdés marad, hogyan férnek össze a fehér könyv javaslatai az új összehasonlítási eljárással.

VÉLEMÉNY a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság részéről (3.12.2008)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről
(2008/2154(INI))

A vélemény előadója: Gabriela Crețu

JAVASLATOK

A Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   felszólítja a Bizottságot, hogy a fokozottabb jogbiztonságra és jobb fogyasztóvédelemre való tekintettel fontolja meg a versenyjog megsértése miatt kárt szenvedett egyének teljes kártalanításhoz való hozzáférését biztosító egységes szabályok és mechanizmusok létrehozására vonatkozó jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések megfelelő kombinációjára irányuló javaslat benyújtását;

2.   üdvözli a Bizottság javaslatkombinációját a szabad részvételen alapuló közös keresetek lehetősége mellett az arra feljogosított szervek – mint például érdekvédelmi szervezetek, állami szervek vagy kereskedelmi egyesületek – által indított, példát statuáló keresetek tekintetében, amelyeknek segíteniük kell abban, hogy az károsultak nagy többsége kártalanítást kapjon; úgy véli azonban, hogy további megfontolás tárgyává kell tenni a csoportos kereseteket, amelyek érdeme, hogy „egyszer és mindenkorra rendezik” a helyzetet az alperesek számára, és így csökkentik a bizonytalanságot;

3.   támogatja azt az elképzelést, hogy a példát statuáló kereseteknek és a szabad részvételen alapuló közös kereseteknek oly módon kell kiegészíteniük egymást, hogy egyértelmű egyensúly alakuljon ki az egyes fogyasztók és a fogyasztók csoportjai érdekeinek védelme között;

4.   támogatja a szabad részvételen alapuló közös keresetek alkalmazását, de hangsúlyozza, hogy szükség van annak biztosítására, hogy mindig a fogyasztó szabad döntése legyen, hogy a részvételt választja-e vagy sem, az e döntésre vonatkozó nemkívánatos külső befolyás nélkül;

5.   felhívja a Bizottságot, hogy adjon további iránymutatást közösségi szinten a károk felbecslését illetően; elutasítja az ún. büntető kártérítést, minthogy a kirótt kártérítések nem haladhatják meg a ténylegesen elszenvedett károkat;

6.   úgy véli, hogy a közös kereseteket illetően két egyértelmű feltételnek kell teljesülnie, mielőtt az ilyen keresetek megindíthatók:

a)      egy megfelelő nemzeti engedélyező testületnek – amely nemzeti bíró, ombudsman vagy hasonló személy lehet – valamilyen formában értékelést vagy megalapozottsági vizsgálatot kell végeznie;

b)     a feleknél valamilyen előzetes próbálkozást vagy ajánlást kell tenni arra nézve, hogy az ügyet alternatív vitarendezés útján rendezzék;

véleménye szerint e feltételek egyike sem késleltetheti indokolatlanul az eljárásokat, és nem sértheti a feleket;

7.   támogatja a nézetet, miszerint a jogi eljárások költségeinek nem szabad meggátolniuk a felpereseket a jól megalapozott keresetek indításában, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a trösztellenes szabályok megsértésére épülő kártérítési keresetek járulékos költségei csökkentéséhez a megfelelő lépéseket, például tegyenek kivételeket vagy szabjanak határt az eljárási költségeknek; úgy gondolja azonban, hogy a Bizottságnak tovább kell vizsgálnia, hogy a felperesek pontosan miként finanszírozhatnák ezeket a kereseteket, és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében tanulmányoznia kell a különböző finanszírozási modelleket;

8.   úgy véli, hogy meg kell erősíteni a felperesek bizonyítékokhoz való hozzáférésének szabályait – olyan mértékig, amely még nem veszélyezteti a hatóság általi kivizsgálást – annak érdekében, hogy a felperesek ténylegesen hozzáférhessenek a versenyhatóságoknál található aktákhoz, hogy a lehető legnagyobb pontossággal fel lehessen mérni az elszenvedett károkat;

9.   úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell a bíróságon kívüli egyeztetési mechanizmusokat a vitarendezés felgyorsítása érdekében, valamint költségcsökkentési célzattal;

10.  támogatja a bizonyítási tehernek a közvetett fogyasztók hasznára történő megfordítására vonatkozó javaslatot, mivel feltételezi, hogy a vonatkozó törvényellenes gyakorlat által előidézett összes többletköltséget ők viselik;

11. úgy véli, hogy amint megállapították az EK-Szerződés 81. és 82. cikkének megsértését, a felróhatóság követelményének előírása nehézségeket okoz a károsultak számára, és megakadályozza őket abban, hogy az elszenvedett károkért megkapják az őket illető kártalanítást; ezért támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a nemzeti versenyhatóságok végleges határozatai az egész EU-ban kötelező erőre lépjenek;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el a kollektív jogorvoslat szabályairól egy ellentmondásmentes megközelítést a versenyjogra és a fogyasztóvédelem általános keretében kitűzött szabályokra tekintettel.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	2.12.2008
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	19 1 14
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Gabriela Creţu, Mia De Vits, Janelly Fourtou, Evelyne Gebhardt, Martí Grau i Segú, Małgorzata Handzlik, Malcolm Harbour, Christopher Heaton-Harris, Anna Hedh, Edit Herczog, Eija-Riitta Korhola, Alexander Graf Lambsdorff, Lasse Lehtinen, Toine Manders, Catiuscia Marini, Arlene McCarthy, Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Zita Pleštinská, Zuzana Roithová, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Salvador Domingo Sanz Palacio, Christel Schaldemose, Andreas Schwab, Eva-Britt Svensson, Marianne Thyssen, Jacques Toubon, Barbara Weiler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Emmanouil Angelakas, Wolfgang Bulfon, Brigitte Fouré, Joel Hasse Ferreira, Anja Weisgerber
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Maddalena Calia

VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (22.1.2009)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről
(2008/2154(INI))

A vélemény előadója: Francesco Enrico Speroni

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli egy fehér könyv tervbevételét, amely közösségi szinten kínál megoldást az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre a felperesek számára, általános politikai célkitűzéseket valósítva így meg (ez esetben az igazságszolgáltatáshoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítása révén a versenypolitika megvalósítását és a vállalati visszaélések visszaszorítását), megakadályozva ugyanakkor a kitalált és megalapozatlan pereket;

2.  úgy véli, hogy minden, a közösségi trösztellenes szabályok megsértése esetén alkalmazandó kollektív kártérítési mechanizmus bevezetésére vonatkozó javaslat esetén a következőket kell követni:

a)   lehetővé kell tenni az e szabályok megsértése folytán károsultaknak, hogy kártérítést kaphassanak az általuk elszenvedett károkért;

b)   az egyes tagállamokban már alkalmazott alternatív védelmi formákat ki kell egészíteni, nem pedig felváltani (lásd a példát statuáló keresetek és úgynevezett „teszt ügyek”);

c)   az egyéb típusú visszaélésekre is alkalmazható mintákat kell alapul venni a fogyasztóknak hasonló esetekben történő jogi védelmére; e tekintetben úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy horizontális megközelítést kell-e választani a kártérítési igények végrehajtásának megkönnyítése érdekében;

d)   olyan szabályokat kell beépíteni, amelyek lehetővé teszik a más jogi környezetben (például Egyesült Államok) már e tárgyban előfordult negatív hatások kiküszöbölését;

3.  úgy véli, hogy minden kollektív kártérítési mechanizmusnak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a)   ki kell zárnia büntető célú vagy a ténylegesen elszenvedett kárhoz képest aránytalan kártérítés lehetőségét;

b)   különösen a Bizottság által javasolt típusú közös keresetek esetében, az eljárások indokolatlan késleltetése nélkül elő kell írni, hogy a kereseteket megindításuk előtt egy nemzeti engedélyező testület (például nemzeti bíró, ombudsman vagy hasonló személy) megalapozottsági vizsgálatnak vesse alá;

c)   különösen a Bizottság által javasolt típusú közös keresetek esetében, az eljárások indokolatlan késleltetése és a felek sérelme nélkül elő kell írni vagy ajánlani kell, hogy a felek a kereset megindítása előtt alternatív vitarendezés útján kísérletet tegyenek a peren kívüli megegyezésre;

d)   azt az elvet kell követni, hogy az ún. „fishing expeditions” elkerülése érdekében annak a félnek kell a vádat bizonyítania, amelyik a jogszabálysértés miatt keresetet indít, kivéve, ha a tagállamok bizonyítási könnyítéseket írnak elő;

e)   fenn kell tartani azt az elvet, hogy a költségeket a vesztes viseli, kivéve, ha egy tagállam ettől eltérő szabályokat állapít meg a költségviselésre vonatkozóan;

f)    a védelmet ellátókat kötelezni kell egy quota litis alapján arra, hogy egyértelműen tájékoztassák védenceiket a költségek megközelítő mértékéről a per elvesztése esetén, ha a tagállam, amelyben a per zajlik, lehetőséget ad a quota litis megállapodásokra;

g)   a későbbi beavatkozás (opt-in) és az arra feljogosított szervek által indított reprezentatív keresetek lehetőségének megteremtése;

4.  úgy véli, hogy az igazságszolgáltatási hatóságot fel kell ruházni széles körű in limine litis joggal, hogy előzetesen dönthessen a kereset elfogadhatóságáról, és általánosabban véve is szélesebb jogkörrel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy rugalmasabban és dinamikusabban tudja kezelni az ügyeket és alkalmazkodni tudjon egy ügy egyedi körülményeihez;

5.  kívánatosnak tartja, hogy a fogyasztóvédelmi szervezeteknek vagy érdekvédelmi szerveik képviselőinek lehetővé tegyék az illetékes hatóságok által kezdeményezett trösztellenes eljárásokon való részvételt;

6.   úgy ítéli meg, hogy csökkenteni lehet a szabályok megsértése miatt kiszabott bírság mértékét azon vállalatok esetén, akik méltányos egyezséget ajánlanak fel a károsult állampolgároknak és ezt jelentős eljárási kedvezményként lehetne beszámítani, miközben a felek kötelező egyezségek által nem tarthatók vissza a jogi eljárástól;

7.  elvárja, hogy a jogalkotási javaslatokat független költség-haszon elemzés előzze meg.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	20.1.2009
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	21 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Carlo Casini, Bert Doorn, Monica Frassoni, Giuseppe Gargani, Neena Gill, Klaus-Heiner Lehne, Katalin Lévai, Antonio López-Istúriz White, Manuel Medina Ortega, Hartmut Nassauer, Aloyzas Sakalas, Eva-Riitta Siitonen, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Rainer Wieland, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Brian Crowley, Eva Lichtenberger, József Szájer, Jacques Toubon

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	2.3.2009
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	27 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Mariela Velichkova Baeva, Paolo Bartolozzi, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Manuel António dos Santos, Elisa Ferreira, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Donata Gottardi, Gunnar Hökmark, Karsten Friedrich Hoppenstedt, Sophia in ‘t Veld, Gay Mitchell, Sirpa Pietikäinen, John Purvis, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Margarita Starkevičiūtė
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Mia De Vits, Harald Ettl, Werner Langen, Klaus-Heiner Lehne, Gianni Pittella
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)	Françoise Castex, Hans-Peter Mayer