JELENTÉS a megújított szociális menetrendről

3.4.2009 - (2008/2330(INI))

Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
Előadó: José Albino Silva Peneda


Eljárás : 2008/2330(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A6-0241/2009

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a megújított szociális menetrendről

(2008/2330(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a megújított szociális menetrendről szóló, 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0412),

–   tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel „A kollektív megállapodásokkal szembeni kihívások az EU-ban” című, 2008. október 22-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel „A szociális Európa érdekében tett kötelezettségvállalás megújítása: a szociális védelemre és a társadalmi integrációra irányuló nyitott koordinációs módszer megerősítése” című 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0418),

–   tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a „Megkülönböztetésmentesség és esélyegyenlőség: a megújított kötelezettségvállalás” című, 2008. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0420),

–   tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló, 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

–   tekintettel a „Növekvő egyensúly a munka és a magánélet között: a szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre COM(2008)0635,

–   tekintettel a Bizottságnak „Az uniós államháztartások hosszú távú fenntarthatósága” című, 2006. október 12-i közleményére (COM(2006)0574) és a Parlamentnek „A társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjak jövőjéről: ezek finanszírozása és az individualizációs tendencia” című, 2008. november 20-i állásfoglalására[4],

–   tekintettel a Bizottságnak „A szociális védelem korszerűsítése a nagyobb társadalmi igazságosság és gazdasági kohézió érdekében: a munkaerőpiacról leginkább kiszorultak aktív integrációjának elősegítése” című, 2007. október 17-i közleményére (COM(2007)0620) és a Parlamentnek az EU-ban társadalmi integráció előmozdításáról és a gyermekszegénységet is ideértve a szegénység elleni küzdelemről szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására[5],

–   tekintettel a szociális védelmi rendszerek megfelelő forrásaira és a szociális támogatásra vonatkozó közös kritériumokról szóló, 1992. június 24-i 92/442/EGK tanácsi ajánlásra[6],

–   tekintettel „A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül “ című, 2007. június 27-i bizottsági közleményre (COM(2007)0359) és a rugalmas biztonság közös elveiről szóló, 2007. november 29-i európai parlamenti állásfoglalásra[7],

–   tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című, 2008. június 25-i bizottsági közleményre COM(2008)0394,

–   tekintettel „A 2007 tavaszi Európai Tanács számára készített időközi jelentés a szociális valóság felméréséről” című, 2007. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2007)0063) és a szociális valóság felméréséről szóló, 2007. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra[8],

–   tekintettel a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című, 2006. május 24-i bizottsági közleményre (COM(2006)0249) és a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i európai parlamenti állásfoglalásra[9],

–   tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására és a szegénység abban foglalt meghatározására[10],

–   tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló 2008. június 17-i állásfoglalására[11],

–   tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására[12],

–   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájára[13], és különösen annak a szociális jogokra vonatkozó rendelkezéseire, valamint az EK-Szerződés 136. cikkére,

–   tekintettel a „A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival”, című, 2006. november 22-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0708),

–   tekintettel a vállalati szociális felelősség európai keretének előmozdításáról szóló, 2001. július 18-i bizottsági zöld könyvre (COM (2001)0366) és a „Növekedési és munkahely-teremtési partnerség megvalósítása: Európa mint kiválósági központ a vállalatok társadalmi felelőssége terén” című, 2006. március 22-i bizottsági közleményre (COM(2006)0136), valamint „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i európai parlamenti állásfoglalásra[14],

–   tekintettel az utcai hajléktalanság felszámolásáról szóló, 2008. április 22-i nyilatkozatára[15],

–   tekintettel az ENSZ által 1966-ban elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, továbbá a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0241/2009),

A. mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból az EU számára leghátrányosabb következmény a munkanélküliség drámai növekedése, ami a legsebezhetőbb társadalmi csoportokat fogja súlyosabban érinteni; mivel a nagyobb arányú munkanélküliség együtt jár a vagyoni és egészségi állapot terén tapasztalható egyenlőtlenségek, a kirekesztés, a bűnözés, a biztonságérzet hiánya és a bizalomhiány fokozódásával,

B.  mivel az EU a jelenlegi válságtól függetlenül is szembesült már a gyenge gazdasági növekedés, a robbanásveszélyes demográfiai helyzet és az egyre globalizáltabb világgazdaság teremtette életfeltételek miatt bekövetkező nehézségekkel,

C.  mivel 2007-ben a 18–24 éves európai polgárok 15,2%-a korai iskolaelhagyó volt,

D. mivel a foglalkoztatás sok ember számára még mindig nem biztosítja a szegénységből kivezető utat az Unióban, ahol 2006-ban a munkavállalók 8%-a szembesült a szegénység veszélyével,

E.  mivel 2006-ban az európai polgárok 16%-át veszélyeztette a szegénység; mivel a gyermekek, a nagycsaládok, az egyedülálló szülők, a munkanélküliek, a fogyatékkal élők, a fiatalok, az idősek, az etnikai kisebbségekhez tartozók és a migránsok különösen veszélyeztetettek,

F.  mivel gazdasági függőségük, a munkaerőpiacon a fizetések terén látható nemek közötti megkülönböztetés és az alacsonyabban fizetett munkahelyeken megfigyelhető nagyobb arányú jelenlétük miatt a nők még mindig fokozottabban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének, mint a férfiak; mivel ez a helyzet növeli a szegénység tartós jelenlétének kockázatát a következő generációkban,

G. mivel az utóbbi évek áremelkedései jelentős hatást gyakoroltak a háztartások költségvetésére, és aránytalan mértékben érintették a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat,

H. mivel a különböző tanulmányok (pl. a Russell Sage Alapítvány megbízásából a munka jövőjéről végzett kutatás) szerint a legfejlettebb gazdaságokban dolgozók egynegyede a közeljövőben alacsony fizetéssel és a szegénység megnövekedett veszélyével szembesülhet, mivel a rosszul fizetett munkák sok hasonlóságot mutatnak, lévén, hogy azokat gyakran az atipikus foglalkoztatás jellemzi, és az alacsony képzettségű munkavállalók, a részmunkaidőben dolgozók, a nők, a bevándorlók és a fiatalok ebből a szempontból veszélyeztetettebbek; mivel a rosszul fizetett munkák végzése általában generációról generációra száll, és mivel ez korlátozza a jó oktatáshoz, jó egészségügyi ellátáshoz és más alapvető életkörülményekhez való hozzáférést,

I.   mivel az EK-Szerződés 2. cikke kimondja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapját képező értékek egyike,

J.   mivel Európa demográfiai változás előtt áll, amelynek legfontosabb jellemzője a várható élettartam növekedése és az alacsony születési ráta, bár ez utóbbi tendencia bizonyos országokban megfordulni látszik,

K.  mivel a demográfiai változás eredményeképpen 2050-ig várhatóan megkétszereződik az időskori függőségi ráta, ami különösen a népesség fizikai és mentális egészségi állapotára nézve jár majd következményekkel,

L.  üdvözli a Bizottság „Demográfiai jelentés 2008: A szociális igények kielégítése egy öregedő társadalomban” (SEC(2008)2911) című jelentését, amely elismeri a nem hivatalos gondozók társadalomban betöltött kulcsfontosságú szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a gondozóknak a jövőbeni politika kialakításába történő bevonása mellett szóló erős társadalmi érveket;

M. mivel a pénzügyi válság reálgazdaságra gyakorolt hatása nem teljesen ismert, azonban lehetetlen lesz elérni azt a célt, amely az EU-ban 2008 és 2009 között 5 millió munkahely létrehozását irányozza elő; mivel a gazdasági recesszió magasabb munkanélküliséghez és bizonyosan nagyobb szegénységhez vezet majd, és kihívás elé állítja az európai szociális modellt,

N. mivel a pénzügyi és gazdasági válság növekvő munkanélküliséget és létbizonytalanságot okoz, így a társadalmi kohézió komoly terhelésnek van kitéve az egész EU-ban, amit számos tagállamban társadalmi törések és feszültségek mutatnak,

O. mivel az EU elkötelezte magát a társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés célja mellett, és mivel teljes mértékben ki kell aknázni azokat a munkahely-teremtési lehetőségeket, amelyek e kötelezettségvállalásból adódhatnak,

P.  mivel a szociális párbeszéd fontos eszköz lehet a bizalmi válság kezelésében, amelyet a gazdasági válság mélyít el, hisz társadalmunkban sok ember fél a jövőtől; mivel egyenlő fontosságot kell tulajdonítani a már kirekesztetteknek, valamint azoknak, akik helyzete a jelenlegi válság miatt romlik,

Q. mivel az EU beavatkozóbb intézményi rendelkezései – amelyeket a bizonyos mértékű jövedelem-újraelosztás és az „európai szociális modell” közös fogalma jellemez – kedvező hatással vannak a munkaerőpiacunk hátrányosabb helyzetű szegmensében dolgozó férfiak és nők millióinak munkában töltött éveinek minőségére,

R.  mivel a munkajogot és a kollektív megállapodásokat egyensúlyban tartó nemzeti jogi és egyezményes keretek – amelyek e modelleket szabályozzák – tiszteletben tartása ilyen különböző rendszerek esetén az összehangolt értékek előfeltételét képezi;

S.  mivel az atipikus foglalkoztatás esetében a kollektív tárgyalásban részt vevő felek által meghatározott szabályok és eljárások már nem érvényesülnek,

T.   mivel a megújított szociális menetrendnek azon az elven kell alapulnia, hogy az eredményes és hatékony szociálpolitika hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a jóléthez, és mivel mindez segíthet a polgárok lankadó EU iránti támogatásának visszaállításában,

U. mivel sajnálatos, hogy a megújított szociális menetrend nem foglalkozik az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságával,

V. mivel jelentős aggályok fogalmazódtak meg a megújított szociális menetrend szerepe és láthatósága kapcsán – többek között céljai egyértelműségének, illetve a nyomon követése módjának hiányára vonatkozóan –, valamint a szociális nyílt koordinációs módszer jelentőségének csökkenése kapcsán,

W. mivel az európai szociális modellek alapja az értékek egysége a rendszerek sokféleségében, és kialakításuk általában a tagállamok felelősségi körébe tartozik, a Szerződésben, az alapjogi chartában és a reformszerződésben foglalt, szociális Európára vonatkozó célokat az EU átfogó céljaiként kell kiemelni, amennyiben az EU meg akar felelni polgárai elvárásainak és választ akar adni azok félelmeire; mivel az Európai Tanács egymást követő tavaszi ülésein újra kitűzték a szegénység és a szociális kirekesztés felszámolásának célját, és megismételték a lisszaboni menetrend szociális dimenziója megerősítésének szükségességét; mivel a tagállamok nemzeti foglalkoztatási és szociálpolitikáinak sikere vagy kudarca a többi tagállamra is hatással van, az európai szociális modell reformjáról folytatott vitának az EU és a tagállamok közötti eme kölcsönhatás középpontjában kell állnia,

X. mivel a szegénység csökkentésére irányuló növekedési és foglalkoztatási stratégiák kudarcának – amelyet a jelenleg 78 000 000 szegénységben élő személy igazol – és a növekvő egyenlőtlenségnek központi kérdésnek kell lennie; mivel az EU-nak előrehaladást kell elérnie a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésével kapcsolatos uniós és nemzeti célok kidolgozásában és végrehajtásában, valamint olyan kulcsterületeken, amelyek tekintetében jelenleg rendelkezésre állnak mutatók, amennyiben az embereket meg kívánjuk győzni arról, hogy az EU elsősorban az embereket szolgálja, és csak ezt követően a vállalkozásokat és a bankokat,

Y. mivel az Európai Közösségek Bírósága előtt folyó több eljárásban úgy alkalmazták a „politikai, szociális és gazdasági rend védelme szempontjából kulcsfontosságú rendelkezések” kitételt, hogy nem tették világossá, ki dönthet arról, hogy a közrendre vonatkozó általános rendelkezések védelme szempontjából mely rendelkezések kulcsfontosságúak a tagállamokban,

Z.  mivel az Európai Bíróság megállapította, hogy a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan a közrend fogalmát, illetve nem írhatják elő egyoldalúan munkajoguk kötelező rendelkezéseit a másik tagállamban letelepedett szolgáltatók számára, és mivel nem világos, hogy ez kinek a hatáskörébe tartozik, ha nem a tagállamokéba,

AA. mivel nincs egyértelmű különbségtétel a csak munkavégzésre irányuló alvállalkozás, a kétes kereskedelem és a valóban önfoglalkoztatókkal kötött szerződéseken alapuló szolgáltatásnyújtás között; mivel foglalkozni kell a csalárd gyakorlatok, valamint a valós civil és kereskedelmi üzleti kapcsolatok közötti különbséggel,

Kiemelt intézkedések

Európai szociális modellek

1.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gazdasági recessziót figyelembe véve erősítse meg újra a szilárd szociális Európa fontosságát, amely fenntartható, eredményes és hatékony foglalkoztatási és szociálpolitikákat foglal magában; kéri a Bizottságot, hogy a 2010–2015-ös időszakra dolgozzon ki nagyra törő szociálpolitikai menetrendet;

2.  kéri a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő koherens politikai tervet a tisztességes munkára vonatkozóan, az Európai Unió alapjogi chartájával összhangban;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkahelyteremtést és -támogatást ezekben a nehéz időkben a szociális menetrend élére helyezzék; úgy véli, hogy a munkahelyeken a nagyobb rugalmasság ma fontosabb, mint valaha;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy elegyítse a megújított szociális menetrendet más olyan kezdeményezésekkel, mint amilyen a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum, az Európai Ifjúsági Egyezmény és az Európai Szövetség a Családokért, annak érdekében, hogy a hátrányos társadalmi csoportok jobban hozzáférjenek a szociális ellátásokhoz;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bizottsági közleményben javasolt intézkedések nem elég következetesek ahhoz, hogy hatással legyenek az EU-ban a szegénység és a kirekesztés jelenlegi mértékére, illetve ahhoz, hogy megfeleljenek a társadalmi kohézió jelenlegi kihívásainak;

6.  különösen sajnálja, hogy közleményében a Bizottság nem terjesztett elő javaslatokat az alábbi kérdésekben, amelyek a gazdasági szabadságok és szociális jogok közötti egyensúly megteremtése szempontjából kulcsfontosságúak:

- az alkalmazás módjától függetlenül minden munkavállaló számára a munka területén alapvető jogokat előíró irányelv, az egyre növekvő számú atipikus munkavállaló védelmére;

- a tanácsi irányelv felülvizsgálata, amelyet nemek szempontjából semleges munkaértékelési rendszer kísérne a nemek között a bérezés terén látható különbségek csökkentése céljából, a gazdasági ágazatokon belül és azok között egyaránt;

- a határokon átnyúló kollektív tárgyalásokról szóló irányelv, a határokon átnyúló üzleti műveletek valós jellemzőivel összhangban;

7.   hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos jogokra vonatkozó minimumkövetelmények további megerősítésére van szükség; tudatában van, hogy sem a gazdasági szabadságok, sem a versenyszabályok nem élveznek elsőbbséget az alapvető szociális jogokkal szemben;

8.  megjegyzi, hogy a szociálpolitikának olyan kulcsfontosságú intézkedéseket kell felölelnie, mint a megerősített szociális jogok és szabadságok közötti jobb egyensúly kialakítása, a megkülönböztetés elleni küzdelem és az egyenlőség előmozdítása, valamint az európai szociális modellek modernizálása és reformja, egyidejűleg megerősítve azok értékeit;

9.  megjegyzi, hogy annak körülhatárolása, hogy mi minősül „a politikai, társadalmi és gazdasági rend védelme szempontjából alapvető fontosságú” tagállami rendelkezésnek, politikai kérdés, és azt demokratikusan legitimált eljárás keretében kell meghatározni; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyílt vitát annak meghatározására, hogy mi minősül a közrendre vonatkozó általános rendelkezésnek, illetve szükség esetén tegyen jogalkotási javaslatot;

10. úgy ítéli meg, hogy most nem a szociális kiadások csökkentésére, hanem a strukturális reformok megerősítésére van szükség; hozzáteszi, hogy az EU-nak támogatnia kell a tagállamok szociális modelljeinek infrastruktúráit, ideértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is, mégpedig egyetemes elérhetőségük, minőségük és fenntarthatóságuk fontosságának ismételt megerősítése révén;

11. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – noha a pénzügyi válság rámutat az állami fellépés fontos szerepére a gazdasági tevékenység fenntartásában és a társadalmi kohézió megerősítésében – a Bizottság nem biztosította a közszolgáltatás jövőjét és kulcsfontosságú szerepét az Európai Unióban egy olyan keretirányelvre irányuló javaslat révén, amely az általános érdekű szolgáltatásokról szól;

12. felhívja a Bizottságot olyan jogalkotási javaslat benyújtására, amelynek célja az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságának garantálása;

13. hangsúlyozza, hogy a szegénység hosszú távú megszüntetése érdekében meg kell találni a nemzeti szociális biztonsági rendszerek modernizálásának és reformjának módozatait, különös tekintettel a megfelelő minimáljövedelem, a nyugdíjak és az egészségügyi szolgáltatások biztosítására; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb megszervezésük és elérhetőségük fejlesztése, valamint az állami és magánszektor közötti partnerség fokozása révén van lehetőség a minimálbér és a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának és az egészségügyi szolgáltatások minőségének és hatékonyságának megerősítésére, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával, valamint az egyenlőtlenséget csökkentő progresszív adórendszerek bevezetésére irányuló nagyobb erőfeszítések támogatásával;

14. rámutat arra, hogy a legtöbb tagállamban létezik a nemzeti minimálbér intézménye, de néhány tagállamban nem; a tagállamokat a szociális integráció előmozdítása érdekében ilyen rendszerek bevezetésére bátorítja, továbbá arra ösztönzi őket, hogy mielőbb szervezzék meg bevált gyakorlataik cseréjét; elismeri, hogy ahol szociális támogatást nyújtanak, a tagállamok feladata annak biztosítása, hogy a polgárok megértsék a jogosultságaikat és képesek legyenek azokkal élni;

15. kéri a Bizottságtól és a tagállamoktól annak biztosítását, hogy minden polgár hozzáférjen az alapvető banki szolgáltatásokhoz;

16. továbbra is kitart amellett, hogy a sport és a kulturális tevékenységek a társadalmi integráció alapvető eszközei, amelyek elősegítik a személyes fejlődést, a társadalom javát szolgálják, és segítik a tehetségek kibontakozását;

17. kéri a Bizottságot, hogy a magas szintű egészség- és környezetvédelem biztosítása érdekében gondoskodjon arról, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi kérdések az EK-Szerződés rendelkezéseivel összhangban sürgősen beépüljenek az uniós politikákba;

18. osztja a Bizottság azon szándékát, hogy a szociális menetrendet új területekre is kiterjeszti; sajnálja, hogy a környezetvédelemmel gyakran csak az éghajlatváltozás szempontjából foglalkoznak; üdvözli a Bizottság ismételt nyilatkozatait, amelyekben támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra épülő fenntartható gazdaság létrehozását, ugyanakkor sajnálja, hogy a Bizottság javaslata nem tartalmaz semmilyen konkrét intézkedést az ökológiai és éghajlati válság társadalmi és egészségügyi hatásainak kezelésére;

19. hangsúlyozza, hogy a rendkívüli szegénység és az abból eredő társadalmi kirekesztés nem értelmezhető pusztán gazdasági síkon a számadatok alapján, hanem azokat az emberi és a polgári jogok szempontjából is vizsgálni kell; elismeri, hogy a tőke és az áruk szabad mozgásának elve önmagában nem teszi lehetővé a szegénység és a tartós – főként az állandósult – szegénység felszámolását, valamint hogy a rendkívüli szegénység az érintetteket érzéketlenné teszi környezetük iránt, megfosztva a lehetőségektől, és kizárva őket a közösségi életben való tényleges részvételből;

Foglalkoztatási és szociálpolitikák

20. üdvözli a Bizottság 2008 végén kiadott, a munka és magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagjában szereplő javaslatokat; bátorítja a Bizottságot ajánlások megfogalmazására azon tagállamok számára, amelyek nyilvánvalóan elmaradnak az Európai Tanács 2002. évi barcelonai ülése által megfogalmazott, a gyermekgondozás tekintetében 2010-ig elérendő céloktól; felkéri a Bizottságot, hogy bátorítsa továbbra is a munkaadók nyitottságát a rugalmas munkaidő-beosztás tekintetében, amely optimalizálja az IKT használatát és ismeretét és a munkaszervezés új formáit, ezzel ösztönözve a rugalmas munkarendeket, illetve azoknak az üzleti, közigazgatási és iskolai munkanappal való összehangolását;

21. felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a hivatás és a magán- és családi élet jobb összeegyeztethetőségére az IKT használatának és ismeretének és a munkaszervezés új formáinak optimalizálása révén, figyelembe véve a gyermekek szükségleteit és jólétét, egyidejűleg támogatva a hatékonyabb munkahelyvédelmet, amely megerősíti a szülők és „gondozók” jogát az igényeiknek megfelelő, rugalmas munkaidő-beosztásra, és amely külön figyelmet fordít arra, hogy ez elérhetővé váljon az alacsony jövedelműek és a bizonytalan munkahelyen vagy rossz körülmények között dolgozók számára;

22. sajnálatát fejezi ki a növekvő szegénységgel, különösen a gyermekszegénységgel szembeni európai és nemzeti politikák hatástalansága kapcsán;

23. ösztönzi a tagállamokat garantált minimálbér biztosítására a társadalmi integráció érdekében, a szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban;

24. úgy véli, hogy az új demográfiai kihívások kezelhetők a szegénységben élő, az élelemhez, lakhatáshoz, oktatáshoz, fizetéshez nem egyenlő és nem megfelelő módon hozzájutó, továbbá a munka és a családi és magánélet összeegyeztetése terén nehézségekkel küzdő nők helyzetének orvoslása révén;

25. az „oktatás kifizetődik” jelszava által vezérelve felszólít a korai iskolaelhagyás hatékony megelőzésére és leküzdésére; hatékonyan szervezett oktatási rendszereket és a munkaerőpiac jövőbeli igényeihez igazodó iskolai tanterveket kér, amelyek figyelembe veszik a társadalmi igényeket és a technológiai fejlődést; felhív a „még egy esélyt nyújtó” iskolákkal kapcsolatos elképzelés, valamint az informális és nem hivatalos tanulási formák további népszerűsítésére és támogatására, mivel ez utóbbiakban a hagyományos iskolai oktatásnál nagyobb számban vettek részt a fiatalok és a felnőttek, hozzájárulva az Európai Unióban az iskolarendszerből kiesők számának csökkenéséhez; e célból felhív az EU oktatási rendszereiben megtalálható mindenféle egyenlőtlenség régóta várt felszámolására, különösen az alacsony színvonalú és szegregált oktatás megszüntetésére, amely visszafordíthatatlan negatív hatást gyakorol a perifériára szorult csoportokra, különösen a romákra;

26. ragaszkodik ahhoz, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség az egész életen át tartó tanulás és képzés terén, amelyek célja jobb ismeretekkel felruházni a polgárokat, elsősorban a kevésbé képzetteket, hogy zökkenőmentesen és hátrányos megkülönböztetés nélkül (újra) beléphessenek a munkaerőpiacra, továbbá a szociális innovációhoz való hozzájárulás érdekében; javasolja a vállalkozói készségek – főként a nők és a fiatalok vállalkozói fellépése –, az IKT-készségek, a kommunikációs kompetenciák, a pénzügyi alapismeretek és a nyelvi készségek előtérbe helyezését;

27. hangsúlyozza az európai oktatás javításának szükségességét a tagállamok oktatási rendszereinek kompatibilissé és összevethetővé tételének felgyorsítása révén, a szakképesítések és szakmai követelmények kölcsönös elismerésének elősegítése céljából;

28. úgy véli, hogy az aktív társadalmi integrációs politikáknak jelentős hatással kell lenniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolására, mind a fizetett alkalmazásban lévők (a „dolgozó szegények”), mind a munkanélküliek esetében;

29. kiemeli az egyetemek és az üzleti vállalkozások közötti együttműködés támogatásának szükségességét, mivel fontos annak biztosítása, hogy e partnerek együttműködjenek és támogassák egymást saját szervezeteik, személyzetük és hallgatóik javára; úgy véli, hogy hidakat kell építeni az egyetemi tantervek és a vállalatok világa között, és a vállalkozások részére lehetőséget kell nyújtani, hogy a tanulmányi programokat kiegészíthessék, gyakornoki állásokat kínálhassanak, nyílt napokat szervezhessenek a diákok számára stb.

30. felhívja a figyelmet arra, hogy kiegyensúlyozottabb megközelítésre van szükség a rugalmasság, a biztonság és a tisztességes bér biztosításának szükségessége között, amelynek célja a fiatalok és idősek, a tartósan munkanélküliek és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációja; javasolja, hogy a tagállamok a rugalmas biztonság nemzeti stratégiájának végrehajtásakor vegyék figyelembe a rugalmas biztonság közös elveiről szóló, 2007. november 29-i európai parlamenti állásfoglalást;

31. mivel különösen pénzügyi és gazdasági válság idején gyakori a leépítés és az átszervezés, ilyenkor alapvető fontosságú a munkavállalók részvétele a munkájukat vagy a megélhetésüket érintő vállalati döntéshozatali eljárásokban; üdvözli az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK irányelv[16] közelmúltbeli felülvizsgálatát; megismétli felhívását az európai üzemi tanácsok működésének további megerősítésére, amint azt a fent említett irányelv alkalmazásáról szóló, 2001. szeptember 4-i állásfoglalásában[17] is szorgalmazta;

32. kiemeli, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitikáknak elő kell segíteniük a munkahelyteremtést, e politikáknak a jelenlegi gazdasági válsághelyzetben mielőbb érvényt kell szerezni, továbbá munkalehetőségeket és oktatási lehetőségeket kell kínálniuk, illetve ellensúlyozniuk kell a jövedelemkiesést; úgy véli, hogy e politikáknak aktívan ösztönözniük kell az embereket az álláslehetőségek felkutatására vagy saját vállalkozásuk beindítására; úgy véli, hogy a tagállamoknak e célból fontolóra kell venniük olyan, kisebb megterhelést jelentő finanszírozási csatornák létrehozását, mint a hitelgaranciák, a kamattámogatások, vagy a munkanélküli segélyek egy összegben történő kifizetése, amely a jövedelemkiesés ellensúlyozása mellett oktatási lehetőségek megragadását is lehetővé teszi, elősegítve, hogy a munkanélküliek új munkalehetőségeket találjanak; emlékeztet az aktív integráció Bizottság általi holisztikus megközelítésére, amely egyesíti a megfelelő jövedelemtámogatást, a befogadó munkaerőpiacokhoz való hozzáférést és a magas színvonalú szociális szolgáltatásokat;

33. felhívja a Bizottságot olyan kezdeményezésekre, amelyek révén egyértelműen megkülönböztethető egyrészről a munkaadó, az önfoglalkoztató és a kisvállalkozó, másrészről a munkavállaló;

34. hangsúlyozza, hogy létfontosságú az anyák támogatása a kisgyermekek után nyújtott családi támogatások, valamint a munkaerőpiacra való visszatérésüket lehetővé tévő megfelelő keret létrehozása révén, különös figyelmet fordítva – kiszolgáltatottságuk okán – az egyedülálló anyákra;

35. kiemeli, hogy a szociális gazdaság mint alternatív vállalkozási forma alapvető szerepet játszik a fenntartható európai gazdaság kialakításában a nyereségesség és a szolidaritás ötvözése révén; hozzáteszi, hogy a szociális gazdasági vállalkozásoknak stabil jogi háttérre van szükségük; kiemeli az önkéntes munka kulcsfontosságú szerepét a szociális tevékenységek, különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok támogatása területén;

36. kiemeli, hogy nem minden ember képes dolgozni, továbbá jelenleg nincs mindenki számára munkalehetőség, és megerősíti az Európai Tanács decemberi ülésén jóváhagyott 1992. évi ajánlás végrehajtásának fontosságát, amely „megfelelő forrásokat és szociális támogatást biztosít az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez” a minimálbér-rendszer minden tagállamra való kiterjesztése, valamint a minimálbér szintjének a hozzáférés és a megfelelőség érdekében történő megemelése révén;

37. úgy véli, hogy a mikrohitelezés kialakítása fontos szerepet tölthet be a (tartós) munkanélküliek abbéli támogatásában, hogy önálló vállalkozói tevékenységet kezdjenek; rámutat, hogy a mikrohitelezés már számos ilyen helyzetben elősegítette munkavégzéshez való visszatérést, és az összhangban áll a növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni stratégiával; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a mikrohitel lehetőségeivel és rendelkezésre állásával kapcsolatos információk kidolgozását és azok hozzáférhetőségét, és aktívan célozza meg a társadalom azon csoportjait, amelyeknek a mikrohitel a leginkább előnyére válhat és arra a leginkább szükségük van;

38. felhív a rugalmas biztonság megvalósítása és a szociális párbeszéd erősítése közötti szorosabb kapcsolat előmozdítására, tiszteletben tartva a nemzeti szokásokat és gyakorlatokat;

39. ragaszkodik a kis- és középvállalkozások előtt álló bürokratikus akadályok megszüntetéséhez; felhív az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló bizottsági közleményben javasolt elvek további érvényesítésére;

40. miközben teljes mértékben elismeri a tagállamok bérpolitika tekintetében fennálló hatáskörét, javasolja, hogy a szociális partnerek nemzeti szinten vitassák meg a bérpolitika olyan új módszereit, amelyek visszafordíthatják a fizetések és a nyereség közötti százalékos viszony jelenleg csökkenő tendenciáját és nagyobb arányban részesítené a munkavállalókat a vállalatok bevételeiből olyan rendszerek alkalmazásával, amelyek mérséklik az infláció hatását; úgy ítéli meg, hogy ezeken a rendszereken keresztül a munkavállalók többletbevételeit a vállalatok által létrehozott különleges tőkealapokba lehetne átcsoportosítani; olyan ösztönzési módok megvitatására szólít fel, amelyek ilyen módszerek bevezetésére serkentik a vállalatokat, továbbá olyan jogi keretek megvitatására, amelyek úgy szabályozzák a munkavállalók hozzáférését ezen alapokhoz, hogy ez az idő előrehaladtával fokozatosan növekedjen; kiemeli annak fontosságát, hogy a szociális partnerek megújítsák a megfelelő jövedelemszintet jelentősen meghaladó minimálbéreket szavatoló, tisztességes megélhetést biztosító bérek iránti elkötelezettségüket annak érdekében, hogy a munkavállalók kilábalhassanak a szegénységből és hasznát lássák a munkájuknak;

41. kitart amellett, hogy a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség előmozdítása szilárd jogalkotási alapra és egy sor politikai eszközre támaszkodik, továbbá hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlőséget a megújított szociális menetrend minden aspektusába be kell építeni;

42. kéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat a tudás mobilitásának közép- és hosszú távú hatásairól annak érdekében, hogy az eredmények erős alapként szolgálhassanak a negatív hatások enyhítése érdekében tett intézkedésekhez;

Bevándorlás

43. felhívja a figyelmet azokra a negatív hatásokra (az agyelszívás lehetőségére), amelyeket a bevándorlás gyakorolhat a származási országok fejlődésére, beleértve a családok szerkezetére, az egészségügyre, az oktatásra és a kutatásra gyakorolt hatásokat; másrészről emlékeztet a gazdasági válságnak a befogadó országok munkaerőpiacain látható egyensúlyeltolódásban megnyilvánuló hatásaira;

44. hangsúlyozza a harmadik országokban való etikus toborzás fontosságát, különösen az egészségügyi területen dolgozók esetében, valamint felhívja azon tagállamokat, amelyek ilyennel még nem rendelkeznek, hogy dolgozzanak ki kódexet a nemzetközi toborzás gyakorlatára vonatkozóan;

45. hangsúlyozza, hogy a bevándorlás demográfiai változásra gyakorolt hosszú távú hatása bizonytalan, mivel az a migrációs hullámok ingadozásától, a családegyesítéstől és a születési rátától függ;

46. úgy véli, hogy a legálisan foglalkoztatott bevándorlók hozzá tudnak járulni a szociális biztonsági rendszerek fenntartható fejlődéséhez, és képesek garantálni saját nyugdíjjogosultságukat és szociális jogaikat;

47. hangsúlyozza, hogy az emberi jogokon alapuló, sikeres bevándorlási politikának a bevándorlók integrációja tekintetében következetes és hatékony stratégiát kell támogatnia az esélyegyenlőség elve alapján, amely az alapvető jogaik szavatolásában és a jogok és kötelezettségek közötti egyensúly biztosításában gyökerezik;

48. üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy alkalmazzanak szankciókat azokkal a munkaadókkal szemben, akik az Unióban illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárokat alkalmaznak; hangsúlyozza az illegálisan az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok kizsákmányolása elleni küzdelem fontosságát, tiszteletben tartva a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogait; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a legálisan az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok jogszerű alkalmazásának lehetőségeit;

49. üdvözli a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatot (COM(2008)0414); felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az irányelv ugyanakkor nem vezethet az Unió polgárai közötti, gazdasági helyzetük alapján történő, nagyobb megkülönböztetéshez;

50. úgy véli, hogy a nemzeti és a közösségi jog, valamint az ILO-egyezmények hatályos munkajogi rendelkezéseinek végrehajtása és alkalmazása megerősítésének elsőbbséget kell élveznie az EU intézményeiben és a tagállamokban;

51. hangsúlyozza a megkülönböztetésellenes jogszabályok további megerősítésének szükségességét az egész EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, a bevándorlók sikeres integrációjának további előmozdítása céljából; megjegyzi, hogy a gazdasági válság aránytalanul súlyosan érinti a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, ahol gyakran magas a bevándorlók aránya;

Az EU a külkapcsolatok szintjén

52. úgy véli, hogy külkapcsolataiban az EU kezdeményezőbb szerepet tölthetne be az alapvető szociális és környezetvédelmi normák előmozdítása terén; meggyőződése, hogy további erőfeszítésekre van szükség a jogsértések megelőzésére, ellenőrzésére és szankcionálására irányuló mechanizmusok terén;

53. úgy véli, hogy az EU tehetne több erőfeszítést a tisztességes munkára vonatkozó programra irányuló nemzetközi menetrend befolyásolása és aktívan ösztönözhetné a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményei, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és úgy ítéli meg, hogy ez hozzájárulhatna a világbéke megvalósításához és az EU érdekeinek és értékeinek védelméhez is;

54. hangsúlyozza, hogy a közösségi jogi keret – akár az elsődleges, akár a másodlagos jogalkotáson keresztül történő – fejlődése semmilyen körülmények között nem lehet ellentétes az ILO-egyezmények keretében vállalt nemzetközi kötelezettségekkel;

55. megjegyzi, hogy az EU-nak egy szociálisan befogadóbb, gazdasági és környezeti értelemben fenntartható globalizációs folyamatot kellene célul kitűznie; tudomásul veszi, hogy a vállalatok üzleti magatartása nemcsak széleskörű gazdasági, hanem jelentős társadalmi hatást is gyakorol az EU-ban, valamint a harmadik országokban, különösen a fejlődő országokban; ezért sürgeti, hogy a Bizottság tevékenyen mozdítsa elő a vállalatok szociális felelősségvállalását, akár nem kötelező erejű jogi eszközök (soft law) támogatásán, akár – szükség esetén – jogalkotási javaslatokon keresztül;

Strukturális alapok

56. javasolja a strukturális alapok potenciáljának erősítését egyszerűsítés, rugalmasság és az eljárások javítása révén, valamint a társadalmi integráció dimenziójának megerősítését, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak a foglalkoztatási és szociálpolitikák eredményeinek javításában; felszólítja a tagállamokat és a régiókat a strukturális alapokról szóló általános rendelet 16. cikke szerinti partnerek teljes mértékű bevonására; nyomatékosan ajánlja, hogy a kapacitások kiépítése érdekében az ESZA-t tegyék elérhetővé a partnerek számára;

57. hangsúlyozza, hogy a megújított szociális menetrendnek világos kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az EU strukturális és kohéziós alapjai segítik a szociális menetrend céljainak megvalósítását; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alapot (ESZA) és a többi strukturális alapot ne csak az emberek foglalkoztathatóságának, hanem a szociális infrastruktúrának a javítására is használják;

58. elismeri, hogy a szociális célok fő támogatási eszközei továbbra is a strukturális alapok; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a más programokkal való szinergiákat és támogassák a többéves keretprogramok – például a Daphne, a Progress, a Közegészségügyi program és az Európa a polgárokért program – közötti következetességet;

59. kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a globalizáció által leginkább sújtott régiókra, valamint az új tagállamok azon régióira, ahol folyamatban van a szociális felzárkózás;

60. úgy véli, hogy a PROGRESS program kísérleti projektek értékelésén keresztül hozzájárulhatna az európai szociális modellek modernizálásának jobb értékeléséhez;

61. úgy véli, hogy a személyek belső piacon történő szabad mozgásának következményeként az EU bizonyos területein, és különösen a nagyobb városokban új problémák jelennek meg az önmaguk ellátására képtelen személyek sürgősségi szociális ellátásával összefüggésben, amelyek további terheket rónak a hajléktalan vagy a társadalom peremére szorult személyek számára sürgősségi támogatást nyújtó állami és (jótékonysági) magánszolgáltatókra;

Hathatós intézkedések

Szociális és civil párbeszéd

62. hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom javítása révén növelhető a polgárok részéről tanúsított rugalmasság és a változások elfogadására való készség, e bizalom pedig a hatékonyabb és átláthatóbb szociális párbeszéden, valamint a szakpolitika kidolgozása és megvalósítása terén a hatékonyabb részvételi demokrácia biztosításán keresztül fokozható;

63. különösen fontosnak tartja, hogy a szociális párbeszéd ösztönözze a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos politikák kialakítását, és általában mozdítsa elő a munkahelyi körülmények javítását; kéri a Bizottságot, kezdeményezzen vitát arról, hogy miként lehet a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat (ideiglenes, részmunkaidős, illetve határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók) bevonni a szociális párbeszédbe;

64. mivel az európai szociális partnerek közötti tárgyalások eredményei alig ismertek, közzétételük pedig nem megfelelő, a szociális párbeszéd eredményeinek tudatosítására szólít fel a párbeszéd hatásának javítása és fejlődésének előmozdítása érdekében;

65. úgy véli, hogy a szociális párbeszéd előmozdításán keresztül továbbra is ösztönözni kell az együttműködés kultúráját, amely a munkaerőpiacon a konfliktusalapú kultúra helyébe lépett;

66. úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezeteket, valamint a szegénységet és a társadalmi kirekesztést megtapasztaló embereket közvetlenebbül, egyenlő alapon kell bevonni a gazdasági és szociális modellről folyó vitákba;

67. megjegyzi, hogy a szociális partnereknek erőfeszítést kell tenniük arra, hogy egy hosszú távú, fenntartható stratégia alapján kidolgozott, meghatározott menetrendet és határidőket tartalmazó többéves terv mentén dolgozzanak;

68. széleskörű vita kezdeményezésére szólít fel az európai érdekeltek, a nemzeti állami hatóságok, a munkaadók, a munkavállalók és a civil társadalom részvételével a 2010 utáni időszak szociális menetrendjéről;

69. megjegyzi, hogy a vállalatok nemcsak gazdasági, hanem szociális szempontból is fontos szerepet játszanak az EU-ban; ezért felhívja a figyelmet a vállalati szociális felelősségvállalás előmozdítására, valamint annak szükségességére, hogy sürgős előrelépés történjen a munkakörülmények javítása tekintetében – beleértve a tisztességes bérezést – a szociális modell alátámasztására és a szociális dömping megelőzésére;

70. támogatja a Parlament és a civil társadalom közötti tényleges párbeszédet, egy olyan párbeszédet, amelynek kibontakozására központi, regionális és helyi szinten a tagállamokban is szükség van;

71. megállapítja, hogy az önkéntesség európai éve ideális lehetőség volna az EU-nak arra, hogy kapcsolatokat építsen a civil társadalommal; felhívja a Bizottságot annak előkészítésére, hogy 2011-et az önkéntesség európai évének lehessen nyilvánítani, a megfelelő jogalkotási javaslat mielőbbi előterjesztése révén;

72. úgy ítéli meg, hogy a civil társadalmat már a kezdeteknél be kell vonni a döntéshozatali folyamatokba, az információknak pedig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük, a visszacsatolásnak kölcsönösnek kell lennie, a változtatásokra adott mozgásteret pedig egyértelművé kell tenni a részt vevő felek számára;

73. hangsúlyozza a konzultációs folyamat jelentőségét és értékét, mivel hatékony eszközként szolgál a polgárok felhatalmazására azáltal, hogy lehetővé teszi a számukra az uniós szintű politikaformálási folyamathoz való közvetlen hozzájárulást; kéri a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a jövőbeni uniós konzultációkról történő nyilvános tájékoztatás érdekében a médiumokon és más, nemzeti regionális és helyi szintű megfelelő fórumokon keresztül;

74. úgy véli, hogy az európai uniós intézményeknek, a nemzeti szintű szociális partnereknek és civil társadalomnak sürgősen el kell fogadniuk egy „szociális paktumot”, amely reális, kötelező erejű célokhoz és mutatókhoz kötött szociális intézkedéseket foglal magában;

75. megjegyzi, hogy a civil részvétel gyermekkorban kezdődik, és felhív a gyermekek és a fiatalok számára helyi, regionális és nemzeti szinten szervezett részvételi struktúrák és kezdeményezések ösztönzésére és támogatására;

Uniós jog

76. hangsúlyozza, hogy folytatni kell a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló rendelet és a nyugdíjjogosultságok átvihetőségéről szóló irányelv, valamint a vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól vagy szexuális irányultságtól független, egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvre irányuló javaslat kidolgozását és véglegesíteni kell ezeket;

77. felszólít az uniós szintű jogalkotási folyamat javítására azáltal, hogy világossá teszik, hogy miért van szükség uniós szintű intézkedésekre, biztosítják a tartalom minőségét, és gondoskodnak a társadalmi, környezeti és gazdasági hatásokra kiterjedő, megbízható és független hatásvizsgálatok elvégzéséről; felhív különösen a jobb jogalkotásról szóló 2003. évi intézményközi megállapodás hatékony végrehajtására;

78. hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos a tagállamok közötti hatékony együttműködés és az uniós jog átültetésének hatékony nyomon követése;

79. úgy ítéli meg, hogy a jobb uniós jogalkotás során aktívan törekedni kell a civil társadalom bevonására, és foglalkozni kell a polgárok aggályaival, ezáltal elősegítve az EU-hoz való közeledésüket;

Nyílt koordinációs módszer (OMC)

80. úgy ítéli meg, hogy uniós szinten szorosabban össze kell kapcsolni a gazdaság- és szociálpolitikai intézkedéseket, a lisszaboni menetrend eredeti céljainak megerősítésével, valamint annak biztosítására, hogy a gazdasági és foglalkoztatási politikák tevékenyen hozzájáruljanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolásához; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint az EU politikáinak meghatározásakor és végrehajtásakor minden fontos szociálpolitikai szempontot figyelembe kell venni;

81. hangsúlyozza, hogy szükség van az alapvető szociális jogok jogilag kötelező erejű chartájának elfogadására;

82. úgy ítéli meg, hogy uniós szinten szorosabban össze kell kapcsolni a gazdaságpolitikai, környezetvédelmi és szociálpolitikai intézkedéseket; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint az EU politikáinak meghatározásakor és végrehajtásakor minden fontos szociálpolitikai szempontot figyelembe kell venni;

83. úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni stratégia 2010 utáni szakaszának magában kell foglalnia a megerősített nyílt koordinációs módszert, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is bátorítsa a tagállamokat – többek között a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadásra vonatkozó – számszerűsített nemzeti célok kitűzésére, amelyeket különösen új, mérhető mennyiségi mutatók támasztanak alá;

84. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teremtsen lehetőséget az Európai Parlament tényleges bevonására a lisszaboni stratégia 2010 utáni alakításába;

o

                                                                     o      o

85. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

INDOKOLÁS

A jelenlegi gazdasági válság kontextusában döntő fontossággal bír, hogy az európai emberek és az európai gazdaság fenntartható fellendülése érdekében a szociálpolitika összhangban legyen a gazdaságpolitikával.

A megújított szociális menetrendnek azokra a politikai intézkedésekre kell összpontosítania, amely elősegítik a fenti célokat, és amelyekkel a korábbi szociális menetrendek a Bizottság elemzése szerint nem foglalkoztak kellően.

E folyamatnak széles körű konszenzuson kell alapulnia, és be kell vonnia valamennyi kulcsfontosságú érdekelt felet, azaz a civil társadalmi szervezeteket, a nemzeti állami hatóságokat, a kulturális, szociális és gazdasági szereplőket, a munkáltatókat és a munkavállalókat, ugyanakkor tiszteletben kell tartania a nemzeti szokásokat és gyakorlatokat is.

Ahhoz, hogy az említett intézkedések eredményesek legyenek, helyi szinten, a polgárokhoz közel végrehajtott demokratikus és alulról felfelé irányuló részvételi folyamaton kell alapulniuk. Ennélfogva alapvető fontosságú a központi és helyi kormányzat és a civil társadalom között megvalósítandó nagyon jó kapcsolat.

Napjainkban társadalmunk széles rétegei érzik magukat bizonytalanságban és félelemben, és elutasítóak a változásokkal szemben. Az európai polgárok változások iránti támogatásának elősegítése érdekében erősíteni kellene a szociális párbeszédet a szociális kiigazításokkal és a gazdasági szerkezetátalakítással kapcsolatos, például a munkaerőpiacot érintő döntések átláthatóságának javítása céljából.

Fontos kiemelni, hogy a szociális párbeszéd állandó folyamat, amely túlmutat a rövid távú elképzeléseken és a kollektív bértárgyalásokon.

Az európai szociális modellek számos olyan kihívással szembesülnek – beleértve a demográfiai változásokat és a globalizációt – amelyek hatása alól nem vonhatják ki magukat. Ezért e rendszereket távlatokban gondolkodva modernizálni kell, ugyanakkor meg kell őrizni eredeti értékeiket is.

Újra kell gondolni a nyugdíjrendszerek finanszírozását, hogy az ne egyedül az állami rendszerekre támaszkodjon. A három pilléren nyugvó megközelítés továbbra is kiegyensúlyozott alternatívát kínál, ezért az embereknek tájékoztatást kell nyújtani, és megfelelő ösztönzőket kell biztosítani számukra, hogy nagyobb mértékben vegyék igénybe az államilag finanszírozott nyugdíjak alternatíváit. Ezek közé tartoznak a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és az aktív élet során felhalmozott egyéni megtakarításokon alapuló rendszerek.

A szociális partnereknek meg kell vitatniuk azt a lehetőséget, hogy önkéntes alapon a törvényben előírt nyugdíjkorhatáron túl is a munkaerőpiacon tartsák az embereket. A munkavállalók és a munkáltatók körében is ösztönözni kell az önkéntes alapon működő rugalmas nyugdíjazást.

A szociális partnerek megvitathatnák az olyan nőknek biztosított ellátási intézkedések végrehajtását is, akik gyermekvállalás céljából átmenetileg otthagyják munkahelyüket. Ezek az intézkedések ösztönözhetnék mind a gyermekvállalást, mind a nők munkaerő-piaci részvételét. Ilyen intézkedés lehet például, hogy e nők járulékfizetési időszakaiba éveket számítanak be, vagy csökkentik számukra a teljes nyugellátásra való jogosultsághoz szükséges évek számát. Ezeket az ellátási intézkedéseket kedvezően befolyásolhatná a gyermekek száma is.

A globalizáció által támasztott kihívásokat illetően az EU-nak innovatív és rugalmas válaszokat kell keresnie egy olyan kontextusban, ahol az olyan felemelkedő hatalmak, mint Brazília, Oroszország, India és Kína fontos szerepet játszanak.

Az uniós források nem tekinthetők csodaszernek, azonban szükséghelyzetben képesek segítséget nyújtani, különösen az olyan régiókban, amelyeket kedvezőtlenebbül érintett a globalizáció. Ezért lehetővé kell tenni e források rugalmas felhasználását.

Támogatni kell az EU-n belüli szakmai mobilitást annak érdekében, hogy teljes körűen kiaknázzuk az európai munkaerőpiac lehetőségeit, és ebben az értelemben különös figyelmet kell fordítani a megfelelő nyelvi készségek szükségességére. Megemlítendő, hogy a polgárok Unión belüli mobilitása még mindig nagyon alacsony szintű, és hosszú ideje változatlan.

Vannak olyan területek, ahol szükség van a meglévő uniós jogszabályok jobb végrehajtására és szükség esetén a jogalkotás javítására. A nyílt koordinációs módszert (OMC) az uniós jogalkotás egyik alapvető elemeként erősíteni és mélyíteni kell.

A nyílt koordinációs módszernek sokkal inkább a helyi szintre kell irányulnia, és nagyobb mértékű részvételt kell lehetővé tennie. A módszer felhasználható az e jelentésben említett „szociális paktum” céljai és mutatói felé tett előrelépés értékelésére és annak megítélésére, hogy ezek a célok és mutatók módosíthatók-e, illetve bevezethetők-e újak.

Összefoglalva, a szociálpolitika nem válhat az egymáshoz lazán kapcsolódó intézkedések és ötletek tákolmányává, és jobban össze kell kapcsolni egymással a gazdasági, foglalkoztatási, környezetvédelmi és szociálpolitikát.

Utolsó megjegyzésként: azt is meg kell érteni, hogy a szubszidiaritás és arányosság elvei alapján jobban össze kell hangolni az Európai Unió hatáskörébe tartozó monetáris politikát és a tagállamok hatáskörébe tartozó gazdaságpolitikát. Mindezeknek a politikai intézkedéseknek a jobb összekapcsolása elősegítheti a növekedés és foglalkoztatás fellendítését.

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (25.3.2009)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a megújított szociális menetrendről
(2008/2330(INI))

A vélemény előadója: Eoin Ryan

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felkéri a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.  ismételten hangsúlyozza az erős kkv-ágazat fontosságát annak érdekében, hogy szilárd alapot biztosítsanak a fenntartható gazdasági és társadalmi növekedéshez és fejlődéshez, valamint javítsák az életszínvonalat és a társadalmi szerkezetet, a magántulajdon és a vállalkozási képességek ösztönzése, a munkahelyteremtés, a gazdasági tevékenység sokszínűbbé tétele és a regionális fejlődéshez történő hozzájárulás révén; ezért üdvözli az üzleti életben a bürokrácia csökkentésére irányuló bizottsági kezdeményezést, ugyanakkor – mivel az Európai Unióban a vállalkozások túlnyomó része 10-nél kevesebb főt foglalkoztat – úgy véli, hogy e tekintetben többet kell tenni;

2.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – noha a pénzügyi válság rámutat az állami fellépés fontos szerepére a gazdasági tevékenység fenntartásában és a társadalmi kohézió megerősítésében – a Bizottság nem biztosította a közszolgáltatás jövőjét és kulcsfontosságú szerepét az Európai Unióban az általános érdekű szolgáltatásokról szóló keretirányelvre irányuló javaslat révén;

3.  különös figyelmet fog fordítani a társadalom elöregedésének a közkiadásokra gyakorolt hatásáról szóló bizottsági jelentésre, valamint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságáról szóló bizottsági közleményre, amelyeket előreláthatóan 2009-ben fognak előterjeszteni; e tekintetben ügyelni fog arra, hogy a nyugdíjrendszerek modernizálására irányuló javaslatok ne vezessenek a nyugdíjasok rendelkezésére álló források csökkenéséhez; különös figyelmet fog fordítani az atipikus munkavállalók nyugdíjrendszerbeli státuszára is;

4.  üdvözli a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeire fordított figyelmet, amelyek a tisztességes munkára vonatkozóan minimumkövetelményként tekintendők, és hangsúlyozza, hogy vissza kell adni a munka jövedelmező jellegét úgy az Európai Unión belül, mint a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban;

5.  elismeri a mikrohitelek által a társadalmi integráció előmozdításában és a gazdasági lehetőségek bővítésében betöltött szerepet; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a mikrohitelek lehetőségeivel és rendelkezésre állásával kapcsolatos információk kidolgozását és azok hozzáférhetőségét, és aktívan célozza meg a társadalom azon csoportjait, amelyeknek a mikrohitelek a leginkább előnyére válhatnak és azokra leginkább szükségük van;

6.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak fokozniuk kell a digitális ismeretek és az információs társadalomhoz való hozzáférés javítása érdekében tett erőfeszítéseiket; hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a digitális szakadék kezelésére, az idősek, a fogyatékkal élők, valamint a vidéki és peremrégiókban élő személyek információs technológiához és oktatáshoz való hozzáférésére összpontosítva;

7.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a pénzügyi integrációt és oktatást, valamint biztosítsák, hogy minden polgár hozzáférjen az alapvető banki szolgáltatásokhoz;

8.  üdvözli az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2007. évi létrehozását; kéri a szóban forgó alapban rejlő lehetőségeknek további kiaknázását a vonatkozó eljárások egyszerűsítése révén.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

17

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Mariela Velichkova Baeva, Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Slavi Binev, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Elisa Ferreira, Jean-Paul Gauzès, Sophia in ‘t Veld, Wolf Klinz, Gay Mitchell, Eoin Ryan, Antolín Sánchez Presedo, Peter Skinner, Margarita Starkevičiūtė, Ieke van den Burg

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Eva-Riitta Siitonen

VÉLEMÉNY a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részéről (17.3.2009)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a megújított szociális menetrendről
(2008/2330(INI))

A vélemény előadója: Anne Ferreira

JAVASLATOK

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  tekintettel a szegénység, a bizonytalanság és az életkörülmények romlása által érintett európai polgárok számára, valamint a társadalmi és egészségügyi egyenlőtlenségek növekedésére,

B.   tekintettel az európai népesség öregedésére és a komoly fizikai és mentális betegségekkel küzdők növekvő számára; tekintettel továbbá a népesség elöregedése és a fogyatékosságok közötti kapcsolatra,

C.  mivel a szegényes társadalmi és környezeti feltételek hatással vannak egyes betegségek kialakulására és súlyosságára; mivel a környezeti és táplálkozási tényezőkhöz kapcsolódó rákos megbetegedések száma folyamatosan nő,

D.  mivel a kiterjedt pénzügyi válság és a komoly gazdasági és társadalmi krízis tovább súlyosbíthatja a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos problémákat,

1.  üdvözli a megújított szociális menetrend bemutatását, és hogy az Európai Unió felismerte a jelenlegi menetrend kiegyensúlyozatlanságát;

2.   kéri a Bizottságtól, hogy az egészségügy és a környezetvédelem magas szintjének biztosítása érdekében érje el, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi kérdések az EK-Szerződés rendelkezéseivel összhangban sürgősen beépüljenek az uniós politikákba;

3.   osztja a Bizottság szándékát, hogy a szociális menetrendet új területekre is kiterjeszti; sajnálja, hogy a környezetvédelemmel gyakran csak az éghajlatváltozás szempontjából foglalkoznak; üdvözli a Bizottság új nyilatkozatait az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható gazdaság támogatásáról, azonban sajnálja, hogy a bizottsági javaslat nem tartalmaz konkrét intézkedéseket a környezetvédelmi válság és az éghajlatváltozás társadalmi és egészségügyi következményeinek figyelembevételére;

4.   ismét felhívja a figyelmet, hogy a lisszaboni stratégiát, a fenntartható fejlődés stratégiáját és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet valamennyi uniós politikába be kell építeni; sajnálja, hogy a megújított szociális menetrendről szóló javaslatban és az Unió gazdaságélénkítési tervében nem szerepel valós és konkrét kötelezettségvállalás az európai gazdaság környezetbarátabbá tételére és környezetbarát munkahelyek teremtésére;

5.   úgy véli, hogy az Uniónak a továbbiakban sürgősen elő kell állnia egy nagyratörő környezetvédelmi menetrenddel, mely a gazdaság környezetbarátabbá és egészségesebbé tétele érdekében javasolja a környezetvédelmi jogszabályok felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi menetrendnek összhangban kell állnia az Unió szociális menetrendjével;

6.   sajnálja, hogy a hosszabb és jobb egészségben leélt életre irányuló célkitűzés nincs összhangban a javasolt intézkedésekkel; sajnálja, hogy nem hivatkoznak a különböző, 2004–2010 közötti európai környezetvédelmi, egészségügyi és munkaegészségügyi cselekvési tervekre és programokra, és felhívja a Bizottságot, hogy azokba építse be a Parlament által e téren elfogadott álláspontokat;

7.   hangsúlyozza, hogy az egészségügy és a tagállamok egészségügyi rendszerei közérdekű ügy, és hogy a tagállamok egészségügyi rendszerei fontos elemei a magas szintű európai szociális védelemnek, és hozzájárulnak a társadalmi kohézióhoz és igazságossághoz, valamint a fenntartható fejlődéshez; emlékeztet a tagállamok szerepére a szociális védelmi rendszerek megszervezésében, működtetésében és finanszírozásában, és hogy valamennyi állampolgárnak joga van a magas szintű és átfogó, könnyen elérhető és mindenki számára hozzáférhető egészségügyi szolgáltatások igénybevételére. tudomásul veszi a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban érvényesítendő betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatot; hangsúlyozza, hogy az irányelvre irányuló javaslat nem jelent megoldást az orvoshiányra és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréssel kapcsolatos, egyes tagállamokban tapasztalható problémákra.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

16.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

34

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Adamos Adamou, Georgs Andrejevs, Pilar Ayuso, Johannes Blokland, John Bowis, Frieda Brepoels, Martin Callanan, Dorette Corbey, Chris Davies, Mojca Drčar Murko, Jill Evans, Anne Ferreira, Karl-Heinz Florenz, Elisabetta Gardini, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Gyula Hegyi, Marie Anne Isler Béguin, Holger Krahmer, Linda McAvan, Péter Olajos, Miroslav Ouzký, Dagmar Roth-Behrendt, Guido Sacconi, Carl Schlyter, Richard Seeber, María Sornosa Martínez, Thomas Ulmer, Anja Weisgerber, Glenis Willmott

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jutta Haug, Caroline Lucas, Alojz Peterle, Renate Sommer

VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (5.3.2009)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a megújított szociális menetrendről
(2008/2330(INI))

A vélemény előadója: Cornelis Visser

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   különösen hangsúlyozza a felnőttoktatás fontosságát és fokozott párbeszédet szorgalmaz a vállalatok, továbbképző szervezetek, szakszervezetek és az önkéntes szektor között az új kompetenciák azonosítása és előrejelzése céljából, hogy a felnőttoktatás a készségek iránti keresletet tükrözhesse; az oktatás tartalmának a szakmai és gyakorlati követelményekhez kell igazodnia;

2.   kiemeli az egyetemek és az üzleti vállalkozások közötti együttműködés szükségességét, mivel fontos annak biztosítása, hogy e partnerek együttműködjenek és támogassák egymást saját szervezeteik, alkalmazottaik és hallgatóik javára; hidat kell építeni az egyetemi tantervek és a vállalatok világa között, az üzleti szféra részére lehetőséget kell nyújtani, hogy a tanulmányi programokat kiegészíthesse, gyakornoki állásokat kínálhasson, nyílt napokat szervezhessen az egyetemisták számára stb.;

3.   rámutat, hogy a hivatás, a családi élet és az egész életen át tartó tanulás összeegyeztetése az állami és magán gyermekgondozási intézmények körének bővítését, illetve az eltartott családtagoknak nyújtott egészségügyi és szociális támogatás kiterjesztését kívánja; felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a munkaadók rugalmas munkafeltéteket biztosítsanak annak érdekében, hogy a szülőknek lehetőségük legyen a munkavégzés mellett az egész életen át tartó tanulásra, és hogy kialakíthassák a munka és a magánélet egyensúlyát;

4.   ismételten hangsúlyozza az információs és kommunikációs technológiák jelentőségét és szerepét az egész életen át tartó tanulásban (például a távoktatás) és a nyelvtanulás három irányvonal mentén történő, fokozott támogatásában: az „1+2” nyelv elvének fejlesztése, különleges nyelvoktatási programok a bevándorlók részére foglalkoztathatóságuk és társadalmi beilleszkedésük javítása érdekében, végül pedig a határvidékeken a szomszédos országok nyelvének oktatása, illetve a szomszédos országokkal közösen szervezett képzési programok ösztönzése, mivel ezáltal több munkalehetőség nyílik az ott lakók számára;

5.   hangsúlyozza az információs és kommunikációs technológiai tanfolyamok fontosságát minden szinten és az oktatás minden típusában, mivel ezek az ismeretek alapvető szerepet játszanak a foglalkoztathatóság esélyeinek fokozása és egy modern, tudásalapú társadalom felépítése szempontjából;

6.   rámutat, hogy a sport a társadalmi integráció kiváló eszköze, és olyan értékek fejlődéséhez járul hozzá, mint a becsületesség, a szolidaritás, a szabályok tisztelete és a csapatszellem; jelentős szerepet játszik az egészség, az oktatás és a kulturális értékek szempontjából, az önkéntes alapon működő szervezeteknek köszönhetően;

7.   úgy véli, hogy a világgazdasági fejlődés gyors változásai tükrében a megújított szociális menetrend további megfontolást kíván, mivel ezek a változások jelentős hatással vannak a fiatalok képzési és foglalkoztatási esélyeire, nagyobb rugalmasságot követelnek meg, nem garantálják a munkahelyek biztonságát és növelik az alkalmi munkavégzés arányát, ezáltal aláásva azokat az elveket, amelyek a szociális Európa alapját képezik;

8.   továbbra is kitart amellett, hogy a kultúra és a kulturális tevékenységek a társadalmi integráció alapvető eszközei, amelyek elősegítik a személyes fejlődést, a társadalom javát szolgálják, és segítik a tehetségek kibontakoztatását;

9.   úgy véli, hogy a munkanélkülieket a lehető leghamarabb motiválni és ösztönözni kell arra, hogy részt vegyenek olyan szakmákat nyújtó képzésekben, amelyek nincsenek jelen a munkaerőpiacon.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

5.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Katerina Batzeli, Ivo Belet, Marie-Hélène Descamps, Daniel Petru Funeriu, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Mikel Irujo Amezaga, Adrian Manole, Manolis Mavrommatis, Zdzisław Zbigniew Podkański, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Helga Trüpel, Henri Weber

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Gyula Hegyi, Ewa Tomaszewska, Cornelis Visser

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Wolfgang Bulfon, Andres Tarand

VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (13.2.2009)

a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részére

a megújított szociális menetrendről
(2008/2330(INI))

A vélemény előadója: Marie Panayotopoulos-Cassiotou

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja a Foglalkoztatási és Szociális Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

–   tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 2005. október 13-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február [...]-i állásfoglalására[2],

A    mivel az EK-Szerződés 2. cikke értelmében a férfiak és nők közötti szolidaritás és egyenlőség az Európai Unió alapértékeinek egyike, továbbá hogy a Bizottság és a tagállamok feladata gondoskodni a nők jogainak tiszteletben tartásáról, és megkönnyíteni a társadalom valamennyi tagja számára a gazdasági és társadalmi életben való részvételt,

B.   mivel a szegénység az emberi jogok megsértését jelenti és az ellene folytatott küzdelemnek prioritást kell élveznie, különös hangsúlyt helyezve a nőkre, akik esetében a szegénység kockázata magasabb, mint a férfiaknál, gazdasági függésük (sokuk fizetés nélküli, dolgozó családtag), a munkaerő-piacon a nemek közötti, állandósult bérszakadék és amiatt, hogy a nők képviselik az egyedülálló szülők és az idős emberek többségét,

C.  mivel a nemek közötti egyenlőségbe való befektetésbe az is beletartozik, hogy munkálkodni kell a nők szegénységből való kiemelésén, csökkentve ezáltal a szegénység következő generációkra való átörökítésének kockázatát,

D.  mivel az olyan fontos területek, mint a munkaerő mobilitása, a tudás mobilitása és az egészségügyi ellátás mobilitása, másként hatnak a nők életére, mint a férfiakéra,

1.  tudomásul veszi a megújított szociális menetrend Bizottság általi ismertetését, amely lehetővé teszi a további fejlődést, valamint célirányosabb és integráltabb megközelítést nyújt a szociálpolitikák számára a foglalkoztatás, az esélyegyenlőség, az oktatás, az egészségügy és az információs társadalom területének mobilizálása által, továbbá bízik abban, hogy ez hozzájárul a nők és a férfiak közötti egyenlőség további előmozdításához, több és jobb munkahely megteremtéséhez, valamint a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés kezelésére irányuló erőfeszítésekhez;

2.  rendkívüli mértékben sajnálja, hogy a megújított szociális menetrend nem helyezi a nők helyzetét a Bizottság prioritásai közé, és felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi kulcsfontosságú intézkedési területen érvényesítse a nők jogait oly módon, hogy kifejezetten figyelembe veszi valamennyi intézkedésnek a nőkre gyakorolt hatását annak megakadályozására, hogy ők váljanak a XXI. század új kizsákmányolt osztályává;

3.  emlékeztet a szegénység elterjedésére, a munkahelyek bizonytalanságára és az egyenlőtlenségekre; felszólítja a tagállamokat, hogy fogadjanak el politikákat a bérek és a nyugdíjak helyreállítására vonatkozóan, ami hozzá fog járulni a nagyobb mértékű igazságossághoz a javak elosztása tekintetében, a munkavállalók és a nyugdíjasok – különösen a nők – életszínvonalának javulásához, valamint a gazdasági fellendüléshez;

4.  különösen azt sajnálja, hogy a csomagból hiányzik az egyenlő díjazásról szóló irányelv felülvizsgálata és az azt kísérő nemi szempontból semleges munkaértékelési rendszer – amely az egyes gazdasági ágazatokon belül és azok között a nemek közötti bérszakadék csökkentésére irányul –, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetésére vonatkozó célzott intézkedések;

5.  kéri a tagállamokat, hogy az EKSz. 3. cikkének (2) bekezdése értelmében 2010-ig emeljék magasabb szintre a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jogszabályokat, érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséget valamennyi politikai területen, valamint hogy biztosítsák a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 2002/73/EK irányelv hatékony átültetését és végrehajtását;

6.  hangsúlyozza, hogy az új demográfiai kihívások ismeretében a negatív tendenciák ellensúlyozásának legjobb módszere az, ha foglalkoznak a szegénységben élő, az élelemhez, a lakhatáshoz, oktatáshoz és fizetéshez való egyenlőtlen és nem megfelelő hozzáféréssel rendelkező olyan nők helyzetével, akik nem tudják összeegyeztetni a munkát és a magánéletet;

7.  kéri a Bizottságot, hogy végezzen tanulmányokat azokra a közép- és hosszú távú hatásokra vonatkozóan, amelyeket a különféle mobilitások gyakorolnak a nőkre, továbbá hogy javasoljon intézkedéseket a negatív hatások csökkentésére;

8.  úgy véli, hogy az EU érdekeinek és értékeinek – amelyek közé tartozik az esélyegyenlőség is – a tisztességes munkahelyek megteremtésére vonatkozó program keretében hozzá kell járulnia a nemzetközi szintű döntések befolyásolásához, valamint az alapvető jogok és a nemzetközi egyezmények – különösen a nők, az anyák és a gyermekek munkájára, továbbá az oktatásra vonatkozók – alkalmazásához;

9.  megerősíti, hogy elutasítja a munkaidőről szóló irányelvtervezetet, és felszólít az említett javaslat visszavonására; felszólítja továbbá a Tanácsot, hogy vállaljon kötelezettséget a bérek csökkentése nélküli munkaidő-csökkentés mellett, a tagállamokat pedig arra, hogy hangolják össze a munkaidő fokozatos csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy elérjék a 35 órás munkahéttel kapcsolatos rövid távú célkitűzést; úgy véli, hogy a bérek csökkentése nélküli munkaidő-csökkentést – főként a nők számára – a munkahelyteremtés és a gazdaság ösztönzésének egy másik módjaként kell tekinteni;

10. úgy véli, hogy a rugalmasságot és biztonságot ki kell használni a szociálisan hátrányos helyzetűek, különösen a nők és az idősek javára, akik jobban ki vannak téve a rendkívüli szegénység kockázatainak, amit a Bizottság tanulmánya is kiemel; e célból kiegyensúlyozott megközelítést kell elfogadni a dolgozó nők, valamint a nyugdíjas nők érdekeire való tekintettel, valamint a nők gazdasági növekedés előmozdításához való esetleges és tényleges hozzájárulásának integrálását illetően;

11. hangsúlyozza, hogy új ösztönzőket kell alkalmazni a családi és a szakmai élet összeegyeztetésének javítása érdekében azáltal, hogy biztosítják a nők számára a szociális szolgáltatások teljes körét;

12. hangsúlyozza, hogy a válságra és annak következményeire nem lehet a lakosság jólétének javítása nélkül reagálni; arra kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg az állami és szociális védelmi rendszerek szociális funkcióit, növeljék az infrastruktúrába, különösen az óvodákba és idősotthonokba történő állami befektetéseket, dolgozzanak ki olyan lakáspolitikát, amely garantálja mindenki lakhatáshoz való jogát, védjék és fejlesszék az állami egészségügyi szolgáltatást és javítsák az állami oktatást;

13. úgy véli, hogy néhány – elsősorban a nők által betöltött – szakmában az alacsonyabb bérek megszüntetése a társadalmi méltányosság és a gazdasági függetlenség új modellje megvalósításának egyik előfeltétele;

14. kiemeli az oktatás fontosságát a szociálpolitikán belül; hangsúlyozza a minőségi oktatás szükségességét a fiatalok számára a korai iskolaelhagyás jelenségének kiküszöbölése érdekében; hangsúlyozza továbbá, hogy EU-szerte küzdeni kell az iskolai szegregáció ellen; ezen túlmenően, a fiatalokat, illetve különösen a lányokat és a nőket, tájékoztatni kell az oktatás és képzés terén rendelkezésükre álló lehetőségekről; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen újabb lépést az egész életen át tartó tanulás területén azáltal, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget előmozdító intézkedéseket fogad el, például olyan új készségeket kínál (többek között az új technológiák alkalmazása területén), amelyek lehetővé teszik a nők munkaerőpiacra való újbóli integrációját;

15. ösztönzi a szociális partnerekkel folytatott párbeszéd fokozását, amely előrelépést hozhat a szülői szabadság kérdésében; üdvözli a szülési szabadságra és az egyéni vállalkozók jogaira vonatkozó új bizottsági javaslatokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők újra kiléphessenek a munkaerőpiacra, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy ezt hatékonyan mozdítsa elő;

16. hangsúlyozza a nők – mind munkáltatóként, mind pedig munkavállalóként történő – munkaerő-piaci részvételének fontosságát az EU foglalkoztatás és szociális ügyek, valamint a növekedés és a jólét terén kitűzött céljanak elérésében; hangsúlyozza, hogy a nők számára lehetőségeket kell biztosítani arra, hogy meglévő képesítéseiket fejlesszék, valamint hogy kihasználhassák iskolázottságukat és képzettségüket; hangsúlyozza azonban, hogy a nők számára választási lehetőségeket kell felkínálni, ami megkönnyíti családi és magánéletük megfelelőbb megszervezését;

17. sürgeti a Bizottságot, hogy tevékenyen ösztönözze a nők vállalkozásait, amelyek lehetővé teszik számukra a családi és szakmai élet megfelelőbb összeegyeztetését; felszólítja a Bizottságot, hogy a jogszabályokra irányuló javaslatokban garantáljon rugalmasságot az olyan igazgatási vagy pénzügyi terhek elkerülése érdekében, amelyek korlátozhatják a nők vállalkozások terén tett kezdeményezőkészségét;

18. úgy véli, hogy a munkaviszony nem jelent megfelelő védelmet a rendkívüli szegénységgel szemben, továbbá véleménye szerint több nő, mint férfi dolgozik alacsonyan fizetett állásokban, különösen a munkahelyi szegregáció következtében, míg igen gyakran a szociális segély sem véd már a rendkívüli szegénység ellen;

19. felkéri a Bizottságot, hogy elegyítse a megújított szociális menetrendet más olyan kezdeményezésekkel, mint amilyen a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum, az Európai Ifjúsági Egyezmény és az Európai Szövetség a Családokért, annak érdekében, hogy a hátrányos társadalmi csoportok jobban hozzáférjenek a szociális ellátásokhoz;

20. hangsúlyozza, hogy a rendkívüli szegénység és az abból eredő társadalmi kirekesztés már nem érthető meg pusztán az azokkal kapcsolatos, gazdasági számadatok alapján, hanem azokat az emberi és a polgári jogok tekintetében ugyanúgy vizsgálni kell; elismeri, hogy a tőke és az áruk szabad mozgásának elve önmagában nem teszi lehetővé a szegénység és a tartós – főként az állandósult – szegénység felszámolását, valamint hogy a rendkívüli szegénység az érintetteket érzéketlenné teszi környezetük iránt, megfosztva a lehetőségektől, és kizárva őket a közösségi életben való tényleges részvételből;

21. felszólít arra, hogy valamennyi döntéshozatali szinten erősítsék meg a legszegényebb nőkkel és családokkal létrehozott partnerséget azzal a céllal, hogy meríteni lehessen tapasztalataikból azon intézkedések és eszközök kidolgozása során, amelyek lehetővé teszik a tartós szegénység elleni hatékony küzdelmet és a tartós szegénységből eredő társadalmi kirekesztés leküzdését; a fent említett partnerség lehetővé tétele érdekében kéri az összes érintett intézményt, hogy a koordináció nyílt módszerét és a megújított szociális menetrend operatív keretét igazítsák a nagy szegénységben élő nők igényeihez;

22. felkéri a tagállamokat, hogy a megújított szociális menetrend végrehajtásakor fogadjanak el olyan kiegészítő támogatási intézkedéseket, amelyek különösen az egyedülálló vagy nagycsaládos dolgozó anyák számára nyújtanak segítséget ahhoz, hogy rugalmas munkaidejű állásokat találjanak, annak érdekében, hogy széles körű családi kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni;

23. nagyra értékeli a legszegényebb sorban élő nők mindennapi küzdelmét a nyomor ellen, és elismeri, hogy az őket segítő és támogató önkéntesek munkája fontos hozzájárulást jelent a megújított szociális menetrend végrehajtásához; üdvözli az olyan nemzetközi nem-kormányzati szervezetek, mint a „Caritas internationalis” vagy az „ATD – Negyedik Világ”, továbbá a szociális ágazatba tartozó nem-kormányzati szervezetek európai hálózatainak hosszú távú felelősségvállalásait a legkedvezőtlenebb helyzetű csoportokkal kapcsolatban;

24. felszólítja a megújított szociális menetrend végrehajtásával megbízott intézményeket valamennyi döntéshozatali szinten, hogy fogadják el a szegénység ugyanazon fogalommeghatározását, amelyet a Parlament valamennyi állásfoglalásában alkalmaz, és amely az alapvető jogoknak az Európai Unióban való tiszteletben tartásán alapul: az alapvető bizonytalanság egy vagy több biztonsági tényező hiányát jelenti, különösen a foglalkoztatásét, amely lehetővé teszi az egyének és a családok számára, hogy szakmai, családi és társadalmi kötelezettségeiket ellássák és élvezzék alapvető jogaikat. Az ilyen helyzetek komolyságukban, következményeik súlyosságukban és állandósultságukban különbözhetnek egymástól; A bizonytalanság tartós szegénységhez vezet, amennyiben több életterületet érint, tartóssá válik vagy komolyan veszélyezteti a kötelezettségek újbóli felvállalását és a jogok visszanyerését;

25. felkéri a Bizottságot, hogy elegyítse a megújított szociális menetrendet más olyan kezdeményezésekkel, mint amilyen a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum, az Európai Ifjúsági Egyezmény és az Európai Szövetség a Családokért, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok hasznát lássák a szociális ellátásoknak;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.2.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

0

5

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Hiltrud Breyer, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Doris Pack, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Christa Prets, Teresa Riera Madurell, Eva-Riitta Siitonen, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Gabriela Creţu, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Elisabeth Jeggle, Maria Petre

  • [1]  HL C 233 E., 2006.9.28., 130.o.
  • [2]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)[...].

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

31.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

2

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Andersson, Edit Bauer, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Alejandro Cercas, Derek Roland Clark, Jean Louis Cottigny, Jan Cremers, Proinsias De Rossa, Harald Ettl, Richard Falbr, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Stephen Hughes, Ona Juknevičienė, Jean Lambert, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Juan Andrés Naranjo Escobar, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Elisabeth Schroedter, José Albino Silva Peneda, Jean Spautz, Gabriele Stauner, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jean Marie Beaupuy, Gabriela Creţu, Donata Gottardi, Richard Howitt, Rumiana Jeleva, Magda Kósáné Kovács, Jamila Madeira, Adrian Manole, Csaba Sógor

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Jean-Pierre Audy, Vasilica Viorica Dăncilă