Eljárás : 2008/2331(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A6-0251/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0251/2009

Viták :

PV 21/04/2009 - 24
CRE 21/04/2009 - 24

Szavazatok :

PV 22/04/2009 - 6.41
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0257

JELENTÉS     
PDF 228kWORD 261k
6.4.2009
PE 419.858v03-00 A6-0251/2009

Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök

(2008/2331(INI))

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság

Előadó: Simon Busuttil

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök

(2008/2331(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottság Közös bevándorláspolitika Európa számára:elvek, fellépések és eszközök” című, 2008. június 17-i közleményére (COM(2008)0359),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának „Közös bevándorláspolitika Európa számára” című, 2008. november 26-i véleményére(1),

–   tekintettel az Európai Tanács által 2006. október 15–16-án elfogadott, Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra(2),

–   tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 2008/115/EK irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról(3),

–   tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–   tekintettel egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2008)0820),

–   tekintettel a Bizottság „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU-partnerség működése” című közleményére (COM(2008)0617),

–   tekintettel az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről szóló, 2008. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2008)0069);

–   tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem elleni küzdelemmel és annak megelőzésével kapcsolatos legjobb gyakorlatokra, normákra és eljárásokra vonatkozó európai uniós terv végrehajtásának értékelése és nyomon követése” című munkadokumentumára (COM(2008)0657),

–   tekintettel a közös Afrika-EU stratégiára és annak első cselekvési tervére (2008–2010) – a stratégiai partnerségre –, amelyet Lisszabonban, az Afrika-EU csúcs alkalmából fogadtak el 2007. december 8–9-én(5),

–   tekintettel a Bizottság A migrációval kapcsolatos általános megközelítés egy év távlatában: helyzetértékelés az átfogó európai migrációs politikáról című, 2006. november 30-i közleményére (COM(2006)0735),

–   tekintettel az Európai Tanács 2004. november 4–5-i ülésén elfogadott, az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai programra,

–   tekintettel az Európai Tanács 1999. október 15–16-i ülésén elfogadott tamperei programra, amely egységes megközelítést hozott létre a bevándorlás és a menekültügy terén,

–   tekintettel a jövőbeni Közös Európai Menekültügyi Rendszerről szóló, 2009. március 10-én elfogadott állásfoglalásra(6),

–   tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel 2009. február 5-i, a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelvnek az Európai Unióban történő végrehajtásáról: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyszíni látogatásai (2005–2008) című állásfoglalására(8),

–   tekintettel a FRONTEX Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (EUROSUR) szóló 2008. december 18-i állásfoglalására(9),

–   tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel a dublini rendszer értékeléséről szóló, 2008. szeptember 2-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel a 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. április 23-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel a legális migrációra vonatkozó cselekvési programról szóló, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(14),

–   tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására(15),

–   tekintettel a bevándorlók Európai Unióba történő beilleszkedésére vonatkozó stratégiákról és eszközökről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására(16),

–   tekintettel az Amszterdami Szerződésre, amely a bevándorlás és a menekültügy terén hatáskörrel és felelősséggel ruházza fel a Közösséget, valamint az EK-Szerződés 63. cikkére,

–   tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményérre (A6-0251/2009),

A. mivel az Európába irányuló migráció mindaddig valóság marad, amíg számottevő különbségek mutatkoznak Európa és a világ más régióinak jólétében és életminőségében,

B.  mivel az Európai Unióban sürgetővé vált a bevándorlási politikára vonatkozó közös megközelítés kidolgozása, mivel az EU egy olyan, belső határellenőrzések nélküli közös terület, ahol az egyik tagállam cselekvése vagy cselekvésének hiánya közvetlen hatással van a többi tagállamra és az EU egészére,

C. mivel a nem megfelelően kezelt migráció megzavarhatja a célországok társadalmi kohézióját, és hátrányos lehet a származási országokra, valamint magukra a migránsokra nézve is,

D. mivel a szabályos migráció olyan lehetőséget jelent, amelyből a migránsok, a migránsaik hazautalásainak előnyeit élvező származási országok és a tagállamok egyaránt profitálhatnak; mivel azonban a szabályos migráció terén csak a szabálytalan bevándorlás elleni hatékony fellépéssel párosulva valósulhat meg előrelépés, tekintettel mindenekelőtt arra, hogy az ilyen típusú bevándorlás elősegíti az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek létrejöttét,

E.  mivel a Közösség valóban közös bevándorlási politikájának alapját nem csupán a szabálytalan migráció elleni küzdelem, hanem a harmadik és tranzitországokkal folytatott együttműködés, valamint a bevándorlók integrációjára irányuló megfelelő politika megléte is képezheti,

F.  mivel az európai migrációs politikáknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jogi normákkal, különösen az emberi jogokhoz, az emberi méltósághoz és a menedékjogokhoz kapcsolódókkal,

G. mivel az Európai Unió szívesen látja, és a jövőben is szívesen fogja látni azokat, akik jogosan tartózkodnak területén, legyen szó migráns munkavállalókról, családtagokról, diákokról vagy nemzetközi védelemre szoruló személyekről,

H. mivel az utóbbi évtizedekben a migránsok rendkívül fontos szerepet játszottak az Európai Unió és az európai projekt fejlődésében és kulcsfontosságú, hogy jelentőségük elismerést nyerjen, valamint az is, hogy az Európai Uniónak továbbra is szüksége van a migránsok munkájára,

I.    mivel – amint azt az EUROSTAT adatai is alátámasztják – az EU társadalmának elöregedése a közeljövőben valósággá válik, az aktív népesség 2060-ig adott esetben megközelítőleg 50 millió fővel fog csökkenni; mivel a bevándorlás jelentősen hozzájárulhat az EU jó gazdasági teljesítményéhez,

J.    mivel a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást célzó részeire hatással van az esetleges munkaerőhiány, ami megakadályozhatja kitűzött céljainak elérését, valamint mivel a munkanélküliség jelenleg emelkedőben van, mivel ezt a hiányt a gazdasági bevándorlás megfelelő és szervezett módon történő kezelésével rövid távon csökkenteni lehetne,

K. mivel a bevándorlók gyakran bizonytalan, alacsonyabb színvonalú vagy olyan munkát végeznek, amelyhez túlképzettek,

L.   mivel az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie a belső munkaerő- és szakismerethiány problémájának megoldása terén olyan jelenleg alulfoglalkoztatott rétegek megszólításával, mint a fogyatékkal élők, az oktatás terén hátrányt szenvedők, a már állandó lakos, hosszú ideje munkanélküli menedékkérők stb.,

M.  mivel a női bevándorlók száma folyamatosan emelkedik az EU-ban, és mivel a bevándorlók teljes számának megközelítőleg 54 %-a nő,

N. mivel a női bevándorlók többségének – alacsony iskolázottságuk, valamint a származási országukból hozott negatív sztereotípiák és gyakorlatok, és a tagállamokban tapasztalható negatív sztereotípiák és megkülönböztetés miatt – komoly nehézségeket okoz a beilleszkedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, mivel ugyanakkor sok olyan magasan képzett fiatal nő érkezik az EU-ba, akik viszonylag alacsony szakképzettséget igénylő állásokban helyezkednek el,

Általános megfontolások

1.  határozottan támogatja egy közös bevándorlási politika létrehozását, amely magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, megosztott felelősségvállaláson és erőfeszítéseken, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában megállapított, az emberi méltóság, szabadság és megkülönböztetésmentesség tiszteletben tartásának értékein alapul;

2.  megismétli, hogy a migrációs hullámok kezelését az EU és tagállamai demográfiai és gazdasági helyzetét figyelembe vevő, összehangolt megközelítésre kell alapozni;

3.  úgy véli, hogy a bevándorlók közösségeiért és velük dolgozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott, fokozott és rendszeres konzultáció elősegítené a közös bevándorláspolitika kialakítását;

4.  sajnálja, hogy eddig alig történt valami a legális bevándorlásra vonatkozó közös politika létrehozásaa érdekében, és üdvözli a közös európai bevándorláspolitika keretében elfogadott új jogalkotási aktusokat;

5.  hangsúlyozza, hogy a következetes és kiegyensúlyozott, közös európai bevándorláspolitika növeli az EU hitelességét a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban;

6.  megismétli, hogy a migráció hatékony kezelése megkívánja a helyi hatóságok bevonását, valamint a származási és tranzitországokkal történő valódi együttműködést, amelyek gyakran úgy árzik, hogy a döntéseket egyoldalúan rájuk erőltetik; hangsúlyozza, hogy ilyen együttműködésre csak akkor kerülhet sor, ha a harmadik ország tiszteletben tartja az emberi jogokról és védelemről szóló nemzetközi aktusokat, és aláíró fele az 1951. évi Genfi Egyezménynek;

7.  úgy ítéli meg, hogy az EU-ba irányuló bevándorlás nem jelent megoldást a fejlődő országok előtt álló kihívásokra, és a közös bevándorlási politikát egy hatékony fejlesztési politikával kell kiegészíteni a származási országok vonatkozásában;

8.  üdvözli a bevándorlástól és a menekültügyről szóló európai paktumnak az Európai Tanács által 2008. október 16-án történt elfogadását, illetve a Bizottságnak a fent említett „Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök” című közleményében említett cselekvéseket, eszközöket és javaslatokat; felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjék meg e kötelezettségvállalások végrehajtását;

9.  üdvözli a Lisszaboni Szerződés intézményi vonatkozásait, különösen az együttdöntés és a minősített többséggel történő szavazás kiterjesztését az összes bevándorláspolitikára, az EU vízumokkal és határellenőrzésekkel kapcsolatos hatáskörének tisztázását, az EU hatáskörének kiterjesztését a menedékjogra, valamint az EU hatáskörének kiterjesztését a legális és szabálytalan bevándorlás tekintetében;

10. úgy véli, hogy a közös bevándorlási politika mellett szükségszerű egy közös menekültügyi politika kidolgozása is, és üdvözli a Közös Európai Menekültügyi Rendszerről (CEAS) szóló jelentést, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

Jólét és bevándorlás

Jogszerű migráció

11. úgy ítéli meg, hogy a legális bevándorlás továbbra is szükséges Európai demográfiai, munkaerőpiaci és szakemberszükségleti problémáinak megoldásához, amelyek az öregedő népesség miatt alakultak ki; ezen kívül a legális bevándorlás a tudás és a know how kölcsönös cseréje és a migránsok hazautazásai révén hozzájárul a harmadik országok fejlődéséhez is; felszólít olyan biztonságos rendszerek megvalósítására, amelyek megkönnyítik ezeket a harmadik országokba irányuló pénzügyi átutalásokat;

12. úgy ítéli meg, hogy a legális migráció az illegális bevándorlás alternatívája kell, hogy legyen, mivel jogszerű, biztonságos és szervezett belépést kínál az Európai Unióba;

13. emlékeztet arra, hogy a Bizottság által ismertetett előrejelzések becslései szerint 2050-ig 60 millió migráns munkavállalóra lesz szükség, és ehhez a legális migráció csatornáinak megnyitása szükséges; 14.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóan értékeljék az EU szakképzettségbeli és piaci szükségleteit; úgy véli azonban, hogy az egyes tagállamoknak meg kell tartaniuk a feletti ellenőrzésüket, hogy mennyi munkavállalóra van szükség munkaerőpiacukon, és – amíg ideiglenes intézkedések alkalmazandók – figyelembe kell venniük a közösségi preferencia elvét;

15. támogatja a nemzeti „bevándorlási profilok” kidolgozását, azzal a céllal, hogy bármikor átfogó képet adjanak a bevándorlás helyzetéről az egyes tagállamokban, és e profilokban a munkaerő-piaci szükségletek központi jelentőségűek legyenek;

16. megismétli annak szükségességét, hogy akár a célállomásról és a fogadó munkaerőpiacokról szóló tájékoztatáson keresztül is növelni kell az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók számára, nem feledkezve meg arról, hogy ez milyen következményekkel járhat a származási országokban folyó agyelszívásra nézve; úgy ítéli meg, hogy az agyelszívás hatását ideiglenes vagy körkörös migráció révén enyhíteni lehet a származási országban nyújtott képzésen, illetve származási országokkal aláírt együttműködési megállapodásokon keresztül annak érdekében, hogy a kulcsfontosságú ágazatokba tartozó, és különösen az oktatáshoz és a gyógyításhoz kapcsolódó szakmákat meg lehessen őrizni; felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a fejlődő országokbeli aktív munkaerő toborzásától az emberi erőforrások hiányával küzdő ágazatokban, például az egészségügy és az oktatás terén;

17. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ideiglenes vagy körkörös migráció megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki mechanizmusokat, iránymutatásokat és más eszközöket, valamint a származási országokkal együttműködve olyan intézkedéseket, amelyek az emberi erőforrásokat ért veszteségek ellensúlyozása céljából konkrét segítséget nyújtanak az agyelszívás által hátrányosan érintett ágazatoknak a szakemberképzés terén;

18. üdvözli, hogy a „kék kártyáról” szóló dokumentum megnyitotta az utat a legális bevándorlásra vonatkozó közös politika előtt, de felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek fokozottabb előrelépéseket egy olyan bevándorláspolitika közös szabályai irányába, amely nem korlátozódik csupán a magasan képzett munkavállalókra;

19. üdvözli a harmadik országok magasan képzett állampolgárai foglalkoztatásának céljait szolgáló, a beutazási és tartózkodási feltételekre vonatkozó kék kártya bevezetését, és sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő kezdeményezéseket az egyéb munkákra vonatkozóan, szintén azzal a céllal, hogy szembeszállhassunk a szabálytalan bevándorlással és a rendezetlen jogállású bevándorlók kihasznlásával;

20. új intézkedésekre hív fel, hogy még jobban megkönnyítsék a diákok és kutatók fogadását és EU-n belüli mozgását;

21. felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy elismerjék a bevándorlók szakképzettségét, nevezetesen, hogy vegyék tekintetbe a származási országban szerzett formális, nem formális és informális szakképesítéseket; úgy gondolja, hogy ezek elismerésével fel lehet venni a harcot a bevándorló munkavállalók körében jelenleg gyakran tapasztalható „képességpazarlással” szemben, ami abból adódik, hogy főképp a bevándorló nők igen gyakran kénytelenek saját képesítésüknél jóval alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát vállalni;

22. kéri a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatos jövőbeli dokumentumokban vegye tekintetbe a szakképzettség elismerését, csakúgy, mint az egész életen át tartó képzésre való ösztönzést, biztosítva ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsanak lehetőségeket a bevándorlók számára a befogadó ország nyelvének megtanulására az Európai Unióba történő társadalmi, szakmai és kulturális beilleszkedés érdekében, valamint ahhoz, hogy jobban képesek legyenek gyermekeik fejlődésének előmozdítására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a bevándorló gyermekek nyelvi oktatásáról, valamint a lakhely szerinti tagállamban a származási ország nyelvének és kultúrájának oktatásáról folytatott viták eredményeit, és szorgalmazza, hogy a majdan javasolt keretrendszer tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

23. megerősíti, hogy az EURES hálózata egyike azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerő iránti kereslet és kínálat átlátható, felelős és hatékony módon legyen megfeleltethető; éppen ezért javasolja az EURES hálózat fogalmának olyan módon történő kibővítését, hogy az elősegíthesse a kapcsolatot a meghatározott képesítésekkel rendelkező munkásokat kereső európai munkaadók és a harmadik országokból származó álláskeresők között; indítványozza, hogy használják fel a már meglévő, és a kiépítés alatt álló speciális központokat, valamint az EU harmadik országbeli képviseleteit, mint az EURES hálózat kibővítésének platformjait, valamint, hogy garantálják a tanácsadás folytonosságát és annak kiterjesztését, az önfoglalkoztatás támogatására és eszközeire vagy mikrohitelek igénybevételére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy Európa magasan képzett munkaerő iránti igénye nem vezethet a harmadik országokból történő agyelszíváshoz, amely károsítaná fejlődő gazdaságukat és társadalmi infrastruktúrájukat;

24. úgy véli, hogy az úgynevezett harmadik országokból érkező bevándorlók számára biztosítani kell az EU-n belüli szabad mozgást, annak érdekében, hogy – a tagállamok törvényes lakosaiként – munkavállalási engedély igénylése nélkül tudjanak munkát vállalni egy másik tagállamban határ menti ingázóként, továbbá, hogy egy tagállamban eltöltött öt éves törvényes tartózkodást követően teljes mozgásszabadságot kell biztosítani ezen bevándorlók számára munkavállalóként;

25. hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac szükségleteinek kezelése szempontjából fontos a helyi, a képzésben különleges felelősséggel rendelkező regionális, a nemzeti és az európai szintű koordináció a közösségi előny elvének szellemiségében; kiemeli, hogy az ilyen típusú együttműködésre feltétlenül szükség van a bevándorlók hatékony és megfelelő integrációjának, valamint egy olyan bevándorláspolitika bevezetésének érdekében, amely alkalmas arra, hogy pótolja a tagállamok bizonyos szektoraiban fellépő munkaerőhiányt;

26. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen több információt elérhetővé a származási országokban a legális migrációval kapcsolatos lehetőségekről, illetve a már az EU-ban élő migránsok jogairól és kötelezettségeiről;

27. felhívja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek a bevándorlók számára, megfelelően használják fel a bevándorláshoz kapcsolódó közösségi finanszírozási mechanizmusokat;

Beilleszkedés

28. hangsúlyozza, hogy az EU kultúrális sokszínűségét fokozó integrációnak a társadalom befogadóképességén, a megkülönböztetésmentességen és az egyenlő esélyeken, azaz az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nyelvi képzéshez és a foglalkoztatáshoz vvaló hozzáférésen kell alapulnia; úgy ítéli meg, hogy az integrációs politikákat szintén a megfelelő innovatív programokra kell alapozni, és elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságok, a szakszervezetek, a bevándorlók szervezetei, a szakmai szövetségek és egyesületek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bevándorlók beilleszkedésében;

29. támogatja a tagállamok, a legális migránsok és a nemzetközi védelemben részesülők integrációs erőfeszítéseit, figyelembe véve az EU és a tagállamok identitásának és értékeinek elfogadását, ideértve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia és az egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és gyermekek kötelező iskoláztatása tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy az integráció egy olyan kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlók, mind a befogadó népesség részéről történő alkalmazkodást is magában foglalja, amint az a Tanács által elfogadott közös alapelvekben is szerepel, és amelynek hasznára válhat a legjobb gyakorlatok cseréje; elismeri, hogy az integrációt nehezebb megvalósítani azokban a tagállamokban, amelyekre különleges földrajzi elhelyezkedésük következtében jelentős mértékű migrációs nyomás nehezül, ez azonban olyan cél, amelyet nem szabad feladni; felszólítja a többi tagállamot, hogy a szolidaritás szellemében járuljanak hozzá e nyomás enyhítéséhez, megkönnyítve ezáltal az EU tagállamain belül tartózkodó, nemzetközi védelemben részesülők integrációját, egyidejűleg előmozdítva a legális migrációt;

30. hangsúlyozza, hogy a megfelelő integrációs folyamat a legjobb eszköz a befogadó ország polgárai és a migránsok közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésére, és alapvető fontosságú minden idegengyűlölő elképzelés vagy cselekedet felszámolásához;

31. ösztönzi a kölcsönös tanulási mechanizmusok kialakítását és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, hogy megerősítsék a befogadó országoknak az egyre fokozódó sokféleség kezelésével kapcsolatos képességét, és ösztönzi azt is, hogy a tagállamok közös mutatókon és megfelelő statisztikai kapacitáson alapuló rendszert alkalmazzanak a bevándorláspolitika eredményeinek értékelésére;

32. emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú tényező a migránsok szervezeteinek bevonása, amelyek egyedülálló szerepet töltenek be az integrációs folyamatban, lehetőséget biztosítva a migránsok számára a demokratikus részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék a civil társadalomnak az integrációs folyamatban történő támogatását szolgáló rendszereket, lehetővé téve a migránsok jelenlétét a befogadó társadalom polgári és politikai életében, lehetővé téve a részvételt a politikai pártokban, a szakszervezetekben, valamint a helyi választásokon a szavazás lehetőségét;

33. üdvözli a Bizottságnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak az integrációs politikáknak az európai integrációs fórum létrehozása általi erőteljesebb összehangolására irányuló kezdeményezését, amelyben részt vesznek és szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek és a bevándorlók szervezetei, és amelynek célja a tapasztalatcsere és ajánlások kidolgozása; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti integrációs terveikben szereplő legjobb gyakorlatok cseréje által hangolják össze integrációs erőfeszítéseiket;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozási támogatást a bevándorlók szerkezeti és kulturális integrációjához többek közt az Egész életen át tartó tanulás, az Európa a polgárokért, a Fiatalok lendületben, a Kultúra 2007 programok végrehajtásán keresztül; megjegyzi, hogy a tanárok a legtöbb esetben rosszul vannak felkészülve nagyszámú migráns gyermek fogadására az osztályokban, és a tanárok jobb felkészítésére, valamint megfelelő pénzügyi támogatás nyújtására szólít fel;

35. hangsúlyozza, hogy az iskolai és az egész életen át tartó tanulás programok jelentős szerepet játszanak az integrációs folyamatban a tudás, főleg a nyelvtudás fejlesztése révén; úgy véli továbbá, hogy a képzési programokban és az egész életen át tartó tanulás programjában való akadálymentes részvétel valamennyi újonnan érkező bevándorló joga és lehetősége kell, hogy legyen;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megkülönböztetés ellen irányuló politikák támogatását, beleértve a hatóságok által megvalósítottakat is;

37. felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és támogassák a vonatkozó 2000/78/EK, 2000/43/EK és 2004/113/EK irányelveket, amelyek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem;

38. A tagállamoknak ratifikálniuk kell a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményt(17);

39. felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az EU-ba irányuló bevándorlásra vonatkozó, a nemekkel kapcsolatos adatokat, valamint hogy szervezze meg ez adatoknak a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete általi elemzését annak érdekében, hogy még inkább hangsúlyt kapjanak a női bevándorlók sajátos igényei és problémái, valamint a befogadó országok társadalmába történő integrálódásuk legmegfelelőbb módszerei;

40. felhívja a tagállamokat, hogy az integrációs politikáik kialakításakor kellően vegyék figyelembe a nemek kérdését, valamint a bevándorló nők sajátos helyzetét és igényeit.

41. felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy státuszuk jogszerű-e vagy sem;

42. felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a migráns nőket célzó tájékoztatási kampányokat, amelyek megismertetik őket jogaikkal, az oktatási, nyelvi képzési és szakképzési lehetőségekkel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés lehetőségeivel, és akadályozzák meg a kényszerházasságokat, a női nemi szervek csonkítását, valamint a lelki vagy fizikai kényszerítés egyéb formáit;

Biztonság és bevándorlás

Integrált határigazgatás

43. hangsúlyozza egy olyan átfogó alapterv szükségességét, amely megállapítja az EU határigazgatásának fő célkitűzéseit és felépítését, ideértve az arra vonatkozó részleteket is, hogy hogyan lehetne optimaizálni az összes kapcsolódó programot és rendszert; álláspontja szerint az uniós határigazgatási stratégia szerkezetének mérlegelésekor a Bizottságnak mindenekelőtt a tagállamok meglevő határigazgatási rendszereinek hatékonyságát kell elemeznie, hogy kialakítsa közöttük az optimális szinergiákat, és további információt kell nyújtania a javasolt új rendszerek – a be- és kilépés nyilvántartása, az elektronikus utazási engedély rendszer és a nyilvántartott utas program – költséghatékonyságával kapcsolatban, az EU integrált határigazgatása keretében;

44. hangsúlyozza, hogy az integrált határigazgatatásnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie az egyre több személy a határokon keresztüli szabad mozgásának biztosítása, valamint az uniós polgárok nagyobb biztonságának biztosítása között; nem tagadja, hogy az adatok felhasználása nyilvánvaló előnyökkel jár; ugyanakkor az a véleménye, hogy a kormányzati fellépésbe vetett közbizalom csak akkor tartható fenn, ha elegendő adatvédelmi biztosítékokról, felügyeletről és jogorvoslati mechanizmusokról gondoskodnak;

45. egy négylépcsős integrált megközelítés megvalósíthatóságának értékelésére szólít fel, amelynek révén minden olyan szakaszban szisztematikusan ellenőrzéseket végeznének, amikor bevándorlók utaznak be az Unióba;

46. hangsúlyozza, hogy az EU határstratégiáját az Afrika–EU partnerség és az európai szomszédságpolitika (a keleti partnerség, EUROMED) keretében a harmadik országokkal meglevő határok megerősítését célzó, konkrét intézkedésekkel is ki kell egészíteni;

47. felszólít a jelenlegi schengeni vízum egy egységes európai schengeni vízummal történő felváltására, amely valamennyi vízumkérelmező tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmódot; tájékoztatást kíván kapni a Bizottság politikai és technikai tanulmányának a pontos ütemezéséről és részleteiről, amelyek egy olyan rendszer megvalósíthatóságát, gyakorlati vonatkozásait és hatását elemzik, amely a harmadik országbeli állampolgároktól elektronikus engedélyek beszerzését követeli meg az EU területére történő beutazásuk előtt (az elektronikus utazási engedély rendszer, ESTA); a tagállamok konzulátusai közötti együttműködés javítására, valamint a vízumokkal foglalkozó, közös konzuli szolgálatok fokozatos, önkéntességen alapuló létrehozására hív fel;

48. a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló mechanizmusok elfogadására kéri a Tanácsot, hogy a határok ellenőrzéséből és a határellenőrzésre vonatkozó nemzeti politikák összehangolásából adódó terhek eloszthatóvá váljanak;

Szabálytalan bevándorlás

49. a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet az átfogó uniós migrációs politika kulcsfontosságú részének tekinti, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e területre vonatkozó hatékony döntéshozatalt akadályozza a tagállamok kölcsönös érdekeket szolgáló, valódi együttműködéssel kapcsolatos képességének elégtelensége;

50. megrendülését fejezi ki illegális tengeri migrációs útvonalakon, különösen az Unió déli tengeri határainál történt emberi tragédiák miatt, ahol is az afrikai partokról csónakokkal indulnak emberek kockázatos útra Európa felé; határozottan felszólít sürgős intézkedések megtételére, valamint a származási országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés erősítésére, hogy soha többé ne történhessenek ilyen tragédiák;

51. emlékeztet arra, hogy a szabálytalan bevándorlást gyakran bűnözői hálózatok működtetik, amelyek eddig a közös európai fellépésnél hatékonyabbnak bizonyultak; meggyőződése, hogy ezek a hálózatok felelősek azért, hogy évente több száz ember leli halálát a tengeren; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kötelezettségek betartása mellett közös felelősségük van a tengeri életmentés területén; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az EU különböző részein előforduló szervezett bűnözés, emberkereskedelem és –csempészet elleni küzdelemben, és mindenekelőtt törekedjenek az összes hálózat felszámolására, nem csupán a csempészeket leleplezve, akik a rendszer látható részét képezik, hanem azokat is, akik a rendszer csúcsán állnak és a legnagyobb hasznot húzzák ezekből a bűncselekményekből;

52. felhívja a Bizottságot, hogy a tranzit- és származási országokban tegye intenzívebbé a szabálytalan bevándorlás veszélyeivel foglalkozó, figyelemfelhívó programokat;

53. üdvözli a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló új irányelv elfogadását, és hatékony eszköznek tekinti azt a migráns munkavállalók kizsákmányolásának visszaszorításában, valamint az illegális bevándorlás egyik fő kiváltó tényezője vonzó jellegének csökkentésében;

54. sürgeti a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókkal szemben szankciókat kilátásba helyező új irányelv átültetésével;

55. úgy véli, hogy a szabálytalan – embertelen és drámai – migráció megszüntetése érdekében feltétlenül szükség van a párbeszéd csatornáinak megerősítésére és együttműködési megállapodások létrehozására a származási országokkal;

56. véleménye szerint a FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) – költségvetési eszközeinek az Európai Parlament nyomására történt többszöri megnövelése ellenére – még mindig nem koordinálja hatékonyan az Unió külső határain tett ellenőrzési erőfeszítéseket, nagyrészt a harmadik országok bevonására irányuló törekvés hiánya miatt, különösen a tengeri műveletek tekintetében;

57. üdvözli a FRONTEX mandátumának felülvizsgálatára vonatkozó javaslatra irányuló bizottsági kezdeményezést, és úgy véli, hogy az ügynökséget sürgősen meg kell erősíteni, különösen koordinációs és azon képességének az érintett tagállamok kérésére történő fejlesztése révén, hogy állandó missziókat koordináljon a nagy migrációs nyomásnak kitett területeken, illetve harmadik országokkal együttműködjön; úgy gondolja, hogy a FRONTEX kockázatelemző és hírszerző kapacitásának növelésére is hangsúlyt kell helyezni;

58. véleménye szerint a FRONTEX-nek elegendő – és nem csak pénzügyi – erőforrásokra van szüksége megbízásának jelentőségteljes végrehajtásához, és a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló új technológiák alkalmazására hív fel, felszólítja a tagállamokat a műszaki eszközök közös összegyűjtésének a fokozására, a Bizottságot pedig jogalkotási javaslatok előterjesztésére a kötelező szolidaritás bevezetése érdekében, a gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABIT) tekintetében tervezetthez hasonló alapon;

59. felszólítja a FRONTEX-et és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és mérjék fel annak a lehetőségét, hogy hogyan szerezhetné be a FRONTEX a saját eszközeit, illetve annak követelményeit, hogy ha a FRONTEX tengeri műveleteit egy uniós parti őrséggé fejlesztenék a tagállamok saját határellenőrzési hatásköreinek aláaknázása nélkül;

60. úgy véli, hogy a FRONTEX csak akkor lehet valóban hatékony, ha fokozzák az olyan kiegészítő tevékenységekre irányuló erőfeszítéseket, mint például a visszafogadás és a harmadik országokkal való együttműködés; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben támogassa a FRONTEX-et;

61. támogatja a FRONTEX szakrészlegeinek létrehozását, hogy az ügynökség ezeken keresztül foglalkozhasson a különösen érzékeny határokon fennálló konkrét helyzetekkel és azokat jobban értékelhesse, különös tekintettel a keleti szárazföldi határokra és a déli tengeri határokra;

62. megállapítja, hogy a jogi kifejezések értelmezésében, a nemzetközi tengerjog értelmezésében, valamint a nemzeti jogszabályokban és eljárásokban mutatkozó különbségek mind hátráltatták a FRONTEX műveleteit; átfogó tanulmányok elvégzésére szólít fel, közös megközelítés keresése, valamint a nemzeti jogszabályok és eljárások között mutatkozó, ellentmondásos különbségek rendezése érdekében;

63. a FRONTEX és a nemzeti szervek és ügynökségek közötti további és állandó együttműködésre szólít fel;

64. az európai határőrizeti rendszer (EUROSUR) elképzelésének továbbfejlesztésére szólít fel, a tagállamok közötti koordináció javítása révén is;

65. megállapítja, hogy a halászok, a magánhajók és a magán-munkavállalók a tengeren gyakran előbb találkoznak illegális bevándorlókkal, mint az adott ország haditengerészete; hangsúlyozza, hogy e felek világosabb tájékoztatására van szükség a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségeiket illetően, hogy a veszélyben levő bevándorlóknak segítsenek, és kompenzációs mechanizmus létrehozására szólít fel a mentési műveletek eredményeként elveszett munkáért;

66. hangsúlyozza, hogy egyértelműen megbízható statisztikák szükségesek a szabálytalan migráció elleni uniós szintű küzdelem konkrét eszközeinek létrehozásához, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az e statisztikák biztosításához szükséges intézkedéseket;

Visszatérés

67. véleménye szerint azokat, a tagállamok területén engedély nélkül tartózkodó migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, kötelezni kell az Európai Unió területének elhagyására; e tekintetben tudomásul veszi a visszatérésről szóló irányelv elfogadását, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelv átültetése keretében ügyeljenek a saját belső joguk által már előírt kedvezőbb rendelkezések megőrzésére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a visszatéréseket a törvények és az érintett személyek emberi méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartásával bonyolítsák le, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést;

68. arra szólít fel, hogy a zárt és nyitott befogadó állomásokon hozzák létre a visszatéréssel kapcsolatos tanácsadó szolgálatok rendszerét, amelyek kapcsolattartó pontként szolgálnak a visszatéréssel kapcsolatos segítségnyújtásról többet megtudni kívánó személyek számára;

69. felhívja a Bizottságot, hogy a származási országban alakítsa ki a társadalmi és szakmai visszailleszkedési mechanizmusok nyomon követését és támogatását a már visszatért migránsok számára;

70. kéri a tagállamokat, hogy visszafogadási politikájukat a kétoldalú megállapodások helyett inkább egy közösségi politika keretébe illesszék be;

71. a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatban kéri, hogy az Európai Parlament és annak illetékes bizottságai kapjanak rendszeres tájékoztatást a harmadik országokkal folytatott tárgyalások teljes ideje alatt, azok alakulásáról és az esetleg felmerülő akadályokról;

72. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok kizárólag olyan harmadik országokkal kössenek kétoldalú visszafogadási megállapodásokat, amelyek teljes körű biztosítékokat nyújtanak a visszafogadott személyek emberi jogainak tiszteletben tartására, és aláírták az 1951. évi Genfi Egyezményt;

73. felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen hatékonyan betartatni a harmadik országokkal azon kötelezettségüket, hogy visszafogadják az EU területén illegálisan tartózkodó állampolgáraikat, a 2000. június 23-i Cotonou-i Megállapodás 13. cikkével összhangban; felszólít e rendelkezések megerősítésére az új AKCS-megállapodás (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) tárgyalásai során;;

74. hangsúlyozza, hogy a visszatérési politikában egy valódi európai megközelítésre van szükség, a visszatérési határozatok kölcsönös elismerésén keresztül; nagyobb fokú együttműködést sürget a tagállamok között a visszatérési műveletek végrehajtása, valamint a FRONTEX szerepének a közös visszatérési műveletekben való megerősítése tekintetében;

75. felszólít az együttműködés megerősítésére – többek között konzuli együttműködés révén – a származási és tranzitországokkal a visszafogadási eljárások megkönnyítése érdekében, és felszólítja a Bizottságot a hatályos visszafogadási megállapodások értékelésére, annak érdekében, hogy megkönnyítsék végrehajtásukat és tanulságokat vonjanak le, amelyek felhasználhatók lesznek a jövőbeni megállapodások tárgyalásakor;

76. felhívja a Tanácsot, hogy mérlegelje jogszabályi rendelkezések bevezetését egy európai úti okmány létrehozására, amelyet az illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok számára állítanak ki, hogy megkönnyítsék a harmadik országokba való visszafogadásukat; fel kell lépni annak érdekében, hogy az európai úti okmányt beépítsék az Unió visszafogadási megállapodásaiba, hogy az kötelező érvényű legyen az érintett harmadik országokra nézve;

Szolidaritás és bevándorlás

A tagállamok közötti koordináció

77. mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok nem tanúsítanak kellő mértékű szolidaritást az egyre növekvő bevándorlási problémák iránt; felszólít a 2007–2013 közötti időszakra szóló, szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram(18) és négy pénzügyi eszközének sürgős felülvizsgálatára, hogy tükrözhessék a növekvő migrációs nyomásból fakadó új tényeket és alkalmazhatók legyenek sürgető helyzetekben, például a tömeges migrációs hullámok kezelésére;

78. üdvözli a tagállamok által a fent említett Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban a szolidaritás szükségességével kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat; különösen üdvözli az önkéntes tehermegosztási mechanizmus beépítését, amely lehetővé teszi, hogy az EU-n belül átcsoportosítsák a nemzetközi védelemben részesülőket az olyan tagállamokból, ahol a nemzeti menekültügyi rendszerre egyedi és aránytalan mértékű nyomás nehezül, különösen a többi tagállamhoz viszonyított földrajzi vagy demográfiai helyzetükből adódóan, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat; üdvözli, hogy az EU 2009. évi költségvetéséből 5 millió eurót utaltak ki e célra az Európai Menekültügyi Alap keretében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy kötelező erejű eszközöket vezessenek be; felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül hajtsa végre e mechanizmust és haladéktalanul terjesszen elő jogalkotási kezdeményezést egy ilyen mechanizmus európai szinten, állandó jelleggel történő létrehozására vonatkozóan;

79. üdvözli a dublini rendelet átdolgozását és a dublini rendszer szerinti átadások felfüggesztésére irányuló mechanizmusra nézve javasolt rendelkezéseket, amennyiben aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy a dublini rendszer szerinti átadások azt eredményezhetik, hogy a kérelmezők a felelős tagállamban nem részesülnek megfelelő szintű védelemben, különösen a befogadási feltételek és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében, valamint olyan esetekben, amikor ezek a dublini rendszer szerinti átadások növelnék azon tagállamok terhét, amelyekre sajátos és aránytalan nyomás nehezedik, különösen földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt; hangsúlyozza azonban, hogy ezek a rendelkezések az összes tagállamra vonatkozó, kétszeresen kötelező eszköz bevezetése nélkül egy valamely tagállamot komolyan támogató, hatékony eszköz helyett inkább politikai nyilatkozattá válnának;

80. üdvözli a az ujjlenyomatok összehasonlítását célzó „Eurodac” létrehozásáról szóló átdolgozott rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy az Eurodacról szóló jelenlegi rendelet értelmében ujjlenyomatot kell venniük és adatokat kell küldeniük; álláspontja szerint a biometrikus adatokat – például az ujjlenyomatokat – a határellenőrzési műveletek hatékonyságának fokozása érdekében ki kell használni;

Együttműködés harmadik országokkal

81. sajnálja, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés nem hozott megfelelő eredményeket, Spanyolország harmadik országokkal – például Szenegállal és más szubszaharai afrikai és észak-afrikai országokkal – folytatott, figyelemre méltó együttműködését kivéve; felszólít a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országok célzott támogatására, hatékony határigazgatási rendszerük kiépítésének segítése érdekében, a FRONTEX határügyi támogató misszióinak bevonásával ezekben az országokban;

82. emlékezteti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal létrejött párbeszédnek a Tripoliban, Rabatban és Lisszabonban a migráció és a fejlesztés kérdéséről tartott EU–Afrika miniszteri találkozókon kijelölt irányban történő folytatása lényegbevágó;

83. „a migrációval kapcsolatos általános megközelítés”(19), a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó, 2006-os „rabati folyamat”, valamint a 2007 decemberében elfogadott, migrációs, mobilitási és foglalkoztatási EU–Afrika partnerség keretében kialakított politikai eszközök végrehajtására szólít fel;

84. hangsúlyozza a fejlesztési politika jelentőségét a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országokban, amely eszköze lehet annak, hogy a bevándorlás problémáját még a gyökerénél kezeljék; felszólít az Unió bevándorlási és fejlesztési politikáinak hatékonyabb összehangolására, a stratégiai célkitűzések – úgy mint a millenniumi fejlesztési célok – teljes mértékű figyelembe vétele mellett;

85. ugyanakkor megállapítja, hogy a fejlesztési politika nem jelentheti a migráció egyetlen alternatíváját, mert általános fejlődés nem lehetséges állandó mobilitás nélkül;

86. a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és más nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés megerősítésére szólít fel az új regionális irodák létrehozását illetően azokon az érzékeny területeken, ahol – többek között – a legális migrációval vagy a bevándorlók önkéntes visszatérésével kapcsolatban gyakorlati segítségnyújtásra van szükség;

87. hangsúlyozza a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok létrehozásának fontosságát, mint amilyet 2008 októberében Maliban avattak fel; úgy gondolja, hogy ezek a központok a lehetséges migránsok, a visszatérő migránsok és az EU-ban tartózkodó migránsokat érintő ügyek kezelése révén jelentősen hozzá tudnának járulni a migrációs problémák rendezéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges információt az EU-Afrika partnerség keretében más központok létrehozását szolgáló projektekkel kapcsolatban, és arra kéri a Bizottságot, hogy a keleti szomszédos országokban vizsgálja meg ilyen központok létrehozásának lehetőségét;

88. hangsúlyozza, hogy a származási és tranzitországokkal kötött valamennyi megállapodásba bele kell foglalni a bevándorlási ügyekben folytatott együttműködésről szóló fejezeteket, és egy nagyra törő politika kidolgozására hív fel harmadik országokkal a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, az emberkereskedelemben érintett nemzetközi bűnszervezetek elleni küzdelem és az érintett személyek bíróság elé állítása érdekében, az Europol és az Eurojust bevonásával; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országoknak nyújtott támogatását, ideértve a pénzügyi és a technikai támogatást, hogy a szabálytalan bevándorlást, a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységeket és a szervezett bűnözést visszaszorító gazdasági és társadalmi feltételeket teremtsen;

89. kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Zöld-foki-szigetekkel kötött megállapodáshoz hasonló átfogó európai megállapodások tárgyalását, haladjon előre a Marokkóval, Szenegállal és Líbiával folytatott átfogó tárgyalásokon és mozdítsa elő megállapodások létrejöttét a legfőbb származási országokkal;

90. a harmadik országok támogatására szólít fel nemzeti jogszabályi keretük kidolgozása, valamint bevándorlási és menedékjogi rendszerek létrehozása terén, a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával, és felszólítja a tranzitországként szolgáló harmadik országokat is, hogy írják alá és tartsák tiszteletben a menekültek jogállásáról szóló, 1951. évi Genfi Egyezményt;

91. kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a „környezeti menekültek” kérdését, azon migránsokét, akik napjainkban nem tekinthetők gazdasági menekülteknek, és akiket a genfi egyezmény értelmében nem ismernek el menekültként;

0

0 0

92. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

COR/2008/210.

(2)

A 13440/08. sz. tanácsi dokumentum.

(3)

HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

(4)

HL L 199., 2007.7.31., 30. o.

(5)

A 2008. március 3-i 7204/08. sz. tanácsi dokumentum.

(6)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0087.

(7)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0069.

(8)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0047.

(9)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0633.

(10)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0557.

(11)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0558.

(12)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0385.

(13)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0168.

(14)

HL C 219 E., 2008.8.28. 215. o.

(15)

HL C 219 E., 2008.8.28. 223. o.

(16)

HL C 303 E., 2006.12.13. 845. o.

(17)

A/RES/45/158.

(18)

COM(2005) 0123.

(19)

COM(2006) 0735.


INDOKOLÁS

Bevezetés

Nem kérdéses, hogy a jelenleg a bevándorlás jelenti az egyik legnagyobb problémát Európa számára. E kihívás kezelése tekintetében két lehetőségünk van: vagy olyan politikákat fogadunk el, amelyek e problémából lehetőséget teremtenek vagy rosszul kezeljük a helyzetet, ami minden érintett számára igen sok költséggel jár majd.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a bevándorlás közös aggály, amelynek kezelése érdekében az uniós országok együtt cselekedhetnek, sőt, együtt kell cselekedniük, és ez mindenkinek a hasznára válik. Amikor az országok egyedül keresték a megoldást – méretüktől függetlenül – csupán küszködtek a megfelelő reakció megtalálásával. Ez még inkább igaz a mozgás szabadsága terén és a schengeni térségre.

A közös külső határok eredményeként egy tagállam cselekvése vagy a cselekvéstől való tartózkodása hatással van a többi tagállam érdekeire. Hasonlóképpen, az egyetlen tagállamot érő migrációs nyomások az egész Uniót érintik. Ezért az Európai Parlament felszólítja az EU-t, hogy vállaljon meghatározó szerepet egy közös európai bevándorlási politika kidolgozásában.

Az előadó úgy véli, hogy mára megkerülhetetlenné vált az a kényszer, hogy egy valódi közös európai bevándorlási politikát hozzunk létre, az Európai Uniónak pedig meg kell ragadnia az alkalmat és cselekednie kell. Ellenkező esetben mindannyian bánni fogjuk, hogy nem így történt.

A Tamperei Program (1999–2004) és a Hágai Program (2004–2009) révén fontos eredményeket könyvelhettünk el, és az Európai Parlament közreműködése mindvégig üdvözlendő volt. A bevándorlási politika azonban továbbra sem egységes, részeit egyetlen képpé kell összedolgozni. És még más tennivaló is akad. Egy, a múlt eredményeire építő, de ugyanakkor a jövőbe tekintő közös politika alapjait is meg kell teremteni. Ennek megvalósításához több erőfeszítésre van szükség, és az uniós országoknak – nemzeti büszkeségüket félretéve – el kell kötelezniük magukat a hatékonyabb közös munka mellett.

Az előadó üdvözli, hogy az Európai Tanács 2008. október 16-án elfogadta az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumot, amely világosan elismerte annak szükségességét, hogy Európának lépéseket kell tennie egy közös politika kidolgozása felé. A közös bevándorlási politika alapelvei, intézkedései és eszközei végre meghatározásra kerülnek és – az Európai Parlament 2004–2009 közötti időszakra szóló megbízatásának lejártával – az előadó reméli, hogy e jelentéssel felvázolja azokat az irányvonalakat, amelyek mentén a Parlamentnek az európai bevándorlási politikával kapcsolatos elképzelései megvalósíthatók lennének az elkövetkező években.

A jelentés igyekszik foglalkozni a bevándorlás valamennyi dimenziójával, hogy ezáltal teljes képet nyújthasson a helyzetről. Mindazonáltal további részletes elemzésre van szükség az egyes eszközök és intézkedések tekintetében.

Európa azt kockáztatja, hogy elsodorják az események

Ha Európa nem tesz sürgősen lépéseket egy közös bevándorlási politika megteremtése érdekében, azt kockáztatja, hogy magukkal sodorják az események. A körülöttünk zajló drámai történések azt bizonyítják, hogy máris lépéshátrányban vagyunk. Az elmúlt néhány évben megnövekedett a migrációs nyomás az Unió új keleti és déli határainál. Délen ez a nyomás különösen erőteljes; a legnagyobb problémát az jelenti, hogy emberek csónakokkal indulnak kockázatos útra abban a reményben, hogy eljutnak az európai partokig. Ez szörnyű emberi tragédiákhoz vezet:

évente több százan vesznek oda, és ami megdöbbentő, e végzetes események akár észrevétlenül is maradhatnak – 2007-ben többen haltak meg a Földközi-tengeren és a Kanári-szigetek környékén, mint a libanoni háborúban, míg 2008-ban több áldozatot szedett a tenger, mint a gázai háború. Ennek az emberi tragédiának egyszer és mindenkorra véget kell vetni.

A tengeren több ezer bevándorlót mentenek meg, és az uniós országoknak ebben komoly részük van. Például a 2008-ban Máltára érkezett 2 700 bevándorló közül több mint 2000-et a tengerből mentettek ki, amikor az olaszországi Lampedusa felé tartó, több hajónyi bevándorló vészhelyzetbe került és a máltai fegyveres erők tengerészete mentette ki őket, amely rendszeresen vesz részt nemzetközi vizeken folytatott kockázatos mentési műveletekben.

Egyes országokra nagyobb migrációs nyomás nehezedik, mint másokra. A Kanári-szigetek (Spanyolország), Lampedusa (Olaszország), Málta és Ciprus más tagállamoknál – mint például Görögország – sokkal inkább érintett. De amíg a Lampedusába vagy a Kanári-szigetekre érkező bevándorlókat esetleg gyorsan átszállítják Olaszország vagy Spanyolország szárazföldi részére, a Máltára érkezők nem szállíthatók tovább, mivel az európai bevándorlási politika még nem teszi lehetővé az ilyen, Unión belüli átszállítást.

Az európai közös bevándorlási politikának ezért egy, az Unió külső határain elhelyezkedő tagállamokkal vállalt szolidaritás politikájává is kell válnia, mivel e tagállamok védik is az EU külső határait. Mert ha ezekben az országokban migránsok érnek partot, idővel az Unió más területei felé veszik az irányt.

1. Jólét és bevándorlás

Hacsak Európa nem akar erődítménnyé válni, amely következetesen nem vesz tudomást arról, hogy kifejezetten vonzó célt jelent a harmadik országokból származó bevándorlók számára, a közös bevándorlási politikának szükségszerűen szabályokat kell tartalmaznia az Európába történő legális beutazásra vonatkozóan. Az Európába vezető legális út azt is magában hordozza, hogy nagyban csökken az illegális útvonalak köre és ösztönző ereje.

Az szinte nem is kérdéses, hogy a legális migráció hozzájárulhat az EU gazdasági növekedéséhez, különös tekintettel azokra a tagállamokra, amelyeknek munkaerő-piaci vagy demográfiai helyzetük miatt szükségük van a migránsokra. Emellett a migránsok pénzt küldenek hazájukba, ezzel hozzájárulva a származási országok fejlődéséhez. Tehát megfelelő szervezéssel a legális migráció egy mindenki számára előnyös helyzetet teremthet.

1.1. Legális migráció

A legális migrációra világos, átlátható és igazságos szabályoknak kell vonatkozniuk, jóllehet – a helyzet jelenlegi állása szerint – egyértelmű, hogy az egyes tagállamok továbbra is dönthetnek arról, hány munkavállalót képesek munkaerőpiacukon integrálni, a közösségi preferencia elvének megfelelő figyelembevétele mellett. A kék kártya elfogadását követően most itt az idő, hogy továbblépjünk és az alacsonyabb képesítésű munkavállalók és az idénymunkások számára is lehetőségeket teremtsünk.

Az agyelszívás hatásait is mérlegelni kell, de figyelembe véve, hogy a harmadik országbeli magasan képzett munkavállalók mindenképpen jönni fognak, nincs sok értelme, hogy elveszítsük őket. A negatív hatások mérséklése érdekében az előadó az „agyak körforgását” támogatja az ideiglenes vagy körkörös migráció ösztönzése révén.

1.2. Integráció

Azon bevándorlók tekintetében, akik jogszerűen utaznak be és akiknek esetében lehetséges a hosszú távú tartózkodás, támogatni kell az integrációt, mivel az a migránsok és a befogadó társadalom számára egyaránt előnyökkel jár. A politikai eszközöknek lehetővé kell tenniük a migránsoknak a helyi közösség életében való részvételére irányuló integrációját, a sokszínűség előmozdítását a munkahelyen és az iskolákban, valamint a megkülönböztetés elleni küzdelmet. Ugyanakkor azokat a migránsokat, aki integrálódni akarnak, fel kell készíteni az EU és a tagállamok identitásának és értékeinek tiszteletben tartására, ideértve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia és az egyenlőség tiszteletben tartását. Látható, hogy az integráció kevésbé lehetséges azokban az országokban, amelyek különösen erős migrációs nyomásnak vannak kitéve, mivel ezek az országok nem képesek nagyszámú migráns integrálására és egyébként is, a migránsok jellemzően Európa más részeire szándékoznak továbbköltözni.

2. Biztonság és bevándorlás

Az Európai Unió csak akkor lehet hitelt érdemlő a legális migrációval kapcsolatban, ha először bizonyítja, hogy képes cselekedni az illegális bevándorlás terén. Az előadó szerint Európa még nem tett eleget – közösen – az illegális bevándorlás leküzdése érdekében, az előrehaladás pedig lassú és elégtelen e téren. Ennek oka elsősorban az, hogy nem állnak rendelkezésre olyan közös európai eszközök, amelyekkel felszámolhatnák az illegális bevándorlási útvonalakat. Ezért – nem meglepő módon – a bevándorlási útvonalak áttörnek a leggyengébb láncszemnél. Európának határozott lépéseket kell tennie az illegális bevándorlás végleges felszámolására, különösen, ha az a szervezett bűnözésen, az embercsempészeten alapul, valamint ha annak során számtalan szerencsétlen ember leli halálát.

2.1. Integrált határigazgatás

A tagállamoknak meg kell tartaniuk a határaik feletti teljes ellenőrzést. A valóság viszont az, hogy azok az országok – nagyságuktól függetlenül –, amelyek migrációs nyomásnak vannak kitéve, nem tudták hatékonyan megvédeni határaikat. Európának ezért minden megfelelő eszközzel – akár olyan új technológiákkal is mint a biometrikus azonosítók – segítenie kell e tagállamokat határaik védelmében.

2.2 Frontex

Az előadó úgy véli, hogy továbbra is a Frontex ügynökség az az ideális eszköz, amelynek révén Európa kollektíven léphet fel az illegális bevándorlás ellen. A Parlament már támogatást nyújtott az ügynökségnek, amikor működési költségvetését több mint 50 millió euróval megnövelte. Az ügynökség azonban eddig nem volt kellőképpen hatékony, ezért pénzügyi erőforrásai és cselekvési képessége tekintetében további megerősítésre van szüksége. Ennek érdekében létre kell hozni a kötelező szolidaritás rendszerét, ami azt jelenti, hogy az Ügynökség nyilvántartása (CRATE) tekintetében eszközöket felajánló tagállamok valóban betartják ígéreteiket és részt vesznek az Ügynökség misszióiban. Sajnos a tapasztalat eddig azt mutatta, hogy a Frontex-missziók – különösen a tengeri őrjáratok – az uniós tagállamok hozzájárulásának vagy részvételének hiánya miatt akadozva működnek. Ezért újra kell gondolni ezeket a missziókat és azt, hogy az Ügynökség saját eszközökkel rendelkezzen-e. Ezenkívül a Frontex csak akkor lehet ténylegesen hatékony, ha a harmadik országokkal, illetve a harmadik országok részéről megfelelő szintű együttműködés valósul meg.

2.3. Visszatérés

Az EU területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak távozniuk kell vagy gondoskodni kell e személyek visszatéréséről. Ehhez elengedhetetlenek a hatékony visszatérési intézkedések. Előnyben kell részesíteni az önkéntes visszatérést, a tagállamoknak pedig együtt kell működniük a visszatérések tekintetében, többek között a közös visszatérési műveletek megszervezése által, a Frontex bevonásával.

3. Szolidaritás és bevándorlás

A közös bevándorlási politikának a szolidaritáson kell alapulnia, ez azonban eddig nem valósult meg – a komoly migrációs nyomással szembenéző tagállamok rendszerint csak magukra hagyatkozhatnak. Ez viszont aláássa az Euróba vetett bizalmat. A Lisszaboni Szerződés újból megteremtheti ezt a hitet, mivel rendelkezései elsősorban a bevándorlás terén történő közös fellépésre vonatkozó uniós képesség megerősítését célozzák.

3.1. A tagállamok közötti koordináció

A 2007–2013 közötti időszakra szóló, szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram pénzügyi eszközei a jó irányt képviselték, viszont túl lassúnak bizonyultak, továbbá felül kell vizsgálni ezen eszközöket a változó körülményekből adódó új tények figyelembevétele érdekében.

Az előadó szerint az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban felvázolt tehermegosztási mechanizmust a lehető legrövidebb időn belül végre kell hajtani, és felszólítja az Európai Bizottságot e mechanizmus mihamarabbi megindítására. Ez kezdetben önkéntes program lesz, amely lehetővé teszi, hogy EU-n belül átcsoportosítsák a nemzetközi védelemben részesülőket az olyan tagállamokból, amelyekre egyedi és aránytalan mértékű nyomás nehezül. A Parlament e célra 5 millió eurót szavazott meg az EU 2009-es költségvetésében az Európai Menekültügyi Alap keretében. E tapasztalat alapján a Bizottságnak javaslatot kell tennie arra, hogy e mechanizmus hogyan alakítható át kötelező erejű és állandó eszközzé.

A szolidaritást a harmadik országok joghatósága alá tartozó tengeri övezetekben folytatott mentési műveletek esetében, valamint a dublini rendelet felülvizsgálata révén is gyakorolni kell.

3.2. Együttműködés harmadik országokkal

Végül, a közös bevándorlási politika csak akkor működhet, ha jelentőségteljes partnerség jön létre harmadik országokkal – származási és tranzitországokkal egyaránt.

A harmadik országokkal folytatott együttműködés döntő szerepe már bizonyított tény. Például 2008-ban, Spanyolország Szenegállal és Mauritániával folytatott együttműködése eredményeként jelentős mértékben, 70 százalékkal csökkent a Kanári-szigetekre érkezők száma. Ezzel szemben a földközi-tengeri régió középső részén, Líbia már kevésbé volt nyitott az együttműködésre, ami az érkezések számának növekedésében is megmutatkozott.

Tehát a migrációs kérdéseket szorosan be kell építeni az Unió fejlesztési együttműködésébe és más külső politikáiba. Az előadó úgy véli, hogy ennek érdekében a harmadik országokkal kötött valamennyi megállapodásban egy külön fejezetnek kell szólnia a bevándorlásról, amely rendelkezéseket fogalmaz meg a legális migráció lehetőségeiről, az illegális bevándorlás ellenőrzéséről és a visszafogadásról. Egyes harmadik országokban regionális irodákat kell létrehozni azzal a céllal, hogy gyakorlati segítséget nyújtsanak a legális migráció, illetve a bevándorlók önkéntes visszatérése terén.


VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (3.3.2009)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a „Közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök” című bizottsági közleményről

(2008/2331(INI))

Előadó: Jamila Madeira

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felkéri az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

A.  mivel – amint azt az EUROSTAT adatai is alátámasztják – az EU társadalmának elöregedése a közeljövőben valósággá válik, az aktív népesség 2060-ig adott esetben megközelítőleg 50 millió fővel fog csökkenni; mivel a bevándorlás jelentősen hozzájárulhat az EU jó gazdasági teljesítményéhez,

B.   mivel a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást célzó részeire hatással van az esetleges munkaerőhiány, ami megakadályozhatja kitűzött céljainak elérését, valamint mivel a munkanélküliség jelenleg emelkedőben van, mivel ezt a hiányt a gazdasági bevándorlás megfelelő és szervezett módon történő kezelésével rövid távon csökkenteni lehetne,

C.  mivel az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie a belső munkaerő- és szakismerethiány problémájának megoldása terén olyan jelenleg alulfoglalkoztatott rétegek megszólításával, mint a fogyatékkal élők, az oktatás terén hátrányt szenvedők, a már állandó lakos, hosszú ideje munkanélküli menedékkérők stb.,

D.  mivel soha nem feledkezhetünk meg azon erkölcsi kötelességünkről, hogy befogadjuk az üldöztetés és az életveszélyes helyzetek miatt valóban menedékre szoruló menekülteket,

1.   úgy véli, hogy az EU felé irányuló bevándorlás alapvető jellegét, valamint a benne rejlő gazdasági lehetőséget, illetve annak társadalmi és gazdasági következményeit figyelemmel kell kísérni annak érdekében, hogy megfelelő, felelős politikák együttesét kell kialakítani a munkához, lakhatáshoz, oktatáshoz, képzéshez, élethosszig tartó tanulás, társadalombiztosításhoz jutás feltételei, valamint a nyugdíjhoz való jog és a munkavállalók EU-n belüli mobilitása tekintetében;

2.   úgy véli, hogy fel kell venni a harcot az illegális munkavállalással szemben, hiszen az alapvetően sérti a bevándorló munkások jogait; alapvetőnek tartja egy, a törvénytelenül letelepedett bevándorló munkavállalók hatóságoknál való bejelentkezésére irányuló európai politika támogatását, miközben biztosítani kell, hogy az e célból hozott intézkedések ne vezessenek a jogaikat sértő célcsoportok kialakításához és gyorsított kitoloncolási eljáráshoz, kiváltképp mivel már eleve hátrányos helyzetben vannak, még akkor is, ha legális úton érkeznek Európába; alapvető fontosságúnak véli az alkalmi munka elleni általános küzdelmet, hiszen tisztában van vele, hogy ez a probléma különösen a bevándorló munkásokat érinti, és rontja a már eleve kedvezőtlen helyzetüket; felszólít a „security first” részleges nézőpontjának elkerülésére, és egy olyan, a bevándorló munkavállalókra vonatkozó átfogó politika alkalmazására, amely figyelembe veszi a származási országban, legfőképp a fiatalok és a nők körében tapasztalható munkanélküliség és a lehetőségek hiánya okozta nyomást, hangsúlyozva, hogy a migrációs folyamatok megfelelő kezelése az EU-ra és a harmadik országokra egyaránt jó hatással lehet;

3.   felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy elismerjék a bevándorlók szakképzettségét, nevezetesen, hogy vegyék tekintetbe a származási országban szerzett formális, nem formális és informális szakképesítéseket; úgy gondolja, hogy ezek elismerésével fel lehet venni a harcot a bevándorló munkavállalók körében jelenleg gyakran tapasztalható „képességpazarlással” szemben, ami abból adódik, hogy főképp a bevándorló nők igen gyakran kénytelenek saját képesítésüknél jóval alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát vállalni;

4.   kéri a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatos jövőbeli dokumentumokban vegye tekintetbe a szakképzettség elismerését, csakúgy, mint az egész életen át tartó képzésre való ösztönzést, biztosítva ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsanak lehetőségeket a bevándorlók számára a befogadó ország nyelvének megtanulására az Európai Unióba történő társadalmi, szakmai és kulturális beilleszkedés érdekében, valamint ahhoz, hogy jobban képesek legyenek gyermekeik fejlődésének előmozdítására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a bevándorló gyermekek nyelvi oktatásáról, valamint a lakhely szerinti tagállamban a származási ország nyelvének és kultúrájának oktatásáról folytatott viták eredményeit, és szorgalmazza, hogy a majdan javasolt keretrendszer tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

5.   megerősíti, hogy az egyenlő lehetőségek elvét a bevándorlók esetében is érvényesíteni kell, nevezetesen az azonos szakképesítéssel rendelkező személyek álláshoz jutására vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy a képesítések honosítására világos és átlátható eljárást kell alkalmazni annak érdekében, hogy a bevándorlók legális, és valódi képesítéseiknek megfelelő álláshoz jussanak, és hozzáférjenek a közigazgatási állásokhoz, valamint a szabad foglalkozásokhoz;

6.   megerősíti, hogy az EURES hálózata egyike azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerő iránti kereslet és kínálat átlátható, felelős és hatékony módon legyen megfeleltethető; éppen ezért javasolja az EURES hálózat fogalmának olyan módon történő kibővítését, hogy az elősegíthesse a kapcsolatot a meghatározott képesítésekkel rendelkező munkásokat kereső európai munkaadók és a harmadik országokból származó álláskeresők között; indítványozza, hogy használják fel a már meglévő, és a kiépítés alatt álló speciális központokat, valamint az EU harmadik országbeli képviseleteit, mint az EURES hálózat kibővítésének platformjait, valamint, hogy garantálják a tanácsadás folytonosságát és annak kiterjesztését, az önfoglalkoztatás támogatására és eszközeire vagy mikrohitelek igénybevételére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy Európa magasan képzett munkaerő iránti igénye nem vezethet a harmadik országokból történő agyelszíváshoz, amely károsítaná fejlődő gazdaságukat és társadalmi infrastruktúrájukat;

7.   úgy véli, hogy az úgynevezett harmadik országokból érkező bevándorlók számára biztosítani kell az EU-n belüli szabad mozgást, annak érdekében, hogy – a tagállamok törvényes lakosaiként – munkavállalási engedély igénylése nélkül tudjanak munkát vállalni egy másik tagállamban határ menti ingázóként, továbbá, hogy egy tagállamban eltöltött öt éves törvényes tartózkodást követően teljes mozgásszabadságot kell biztosítani ezen bevándorlók számára munkavállalóként;

8.   megerősíti az alapelgondolást, amely szerint a munkaerőpiac szükségleteinek kezelése szempontjából fontos a helyi, a képzésben különleges felelősséggel rendelkező regionális, a nemzeti és az európai szintű koordináció a közösségi előny elvének szellemiségében; kiemeli, hogy az ilyen típusú együttműködésre feltétlenül szükség van a bevándorlók hatékony és megfelelő integrációjának, valamint egy olyan bevándorláspolitika bevezetésének érdekében, amely alkalmas arra, hogy pótolja a tagállamok bizonyos szektoraiban fellépő munkaerőhiányt;

9.   felkéri a tagállamokat, hogy törekedjenek egy olyan alkalmas modell kialakítására, amely figyelemmel kíséri a bevándorlók hatékony integrációját az EU országaiba, biztosítva kulturális, vallási, ideológiai, faji és egyéb különbségeik tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy a valódi társadalmi összetartás szociális, nyelvi, oktatási jellegű és a családok újraegyesítését szolgáló támogatási rendszeren keresztül valósulhat meg; indítványozza egy olyan együttműködési politika kidolgozását, ami a harmadik országok kultúráját és nyelvét ismerő munkaerőt biztosít a közigazgatásban, és garantálja, hogy az iskolai tananyagba bekerül a kultúrák sokfélesége és a velünk élő különféle kulturális valóságok értelmezése is;

10. felhívja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek a bevándorlók számára, megfelelően használják fel a bevándorláshoz kapcsolódó közösségi finanszírozási mechanizmusokat;

11. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat azon gyakorlati politikák és programok támogatására, amelyek a társadalmi stabilitás biztosítékaként elősegítik és támogatják a bevándorlók családjainak újraegyesítését;

12. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megkülönböztetés ellen irányuló politikák támogatását, beleértve a hatóságok által megvalósítottakat is;

13. úgy véli, hogy a közös bevándorláspolitika átfogó látásmódja nem hagyhatja figyelmen kívül a Bizottság arra irányuló törekvéseit, hogy hatékony menekültpolitikát teremtsen, amely az európai szociális modellen alapszik, és lehetővé teszi a munkaerőpiacra történő egyszerűsített és összehangolt belépést a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv javasolt módosítása szerint (COM(2008)815)(1);.

14. úgy véli, hogy fontos, hogy a tagállamok aláírják és betartsák az olyan emberkereskedelemre vonatkozó nemzetközi egyezményeket, mint az ENSZ emberkereskedelemről szólójegyzőkönyvét, az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét, az ENSZ szervezett bűnözés elleni egyezményét, a gyermekek jogairól szóló egyezményt, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, valamint az ILO egyezményeket, különösképp a kényszermunkáról szóló 29.

egyezményt, a gyermekmunka legrosszabb formáinak felszámolásáról szóló 182. egyezményt, továbbá az egyesülési szabadságról, a munkaügyi felügyeletről és a munkaközvetítő ügynökségekről szóló egyezményeket;

15. hangsúlyozza, hogy a közös bevándorláspolitikát a származási országokkal szoros együttműködésben kell kidolgozni, azok támogatása és az Európai Unió fejlesztési együttműködés keretében tett erőfeszítésének hatékony kiegészítése érdekében.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

2.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

37

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Jan Andersson, Edit Bauer, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Maddalena Calia, Alejandro Cercas, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Jan Cremers, Richard Falbr, Joel Hasse Ferreira, Roger Helmer, Karin Jöns, Jean Lambert, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Ljudmila Novak, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Rovana Plumb, Bilyana Ilieva Raeva, Elisabeth Schroedter, Gabriele Stauner, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Glenn Bedingfield, Herbert Bösch, Françoise Castex, Gabriela Creţu, Donata Gottardi, Anna Ibrisagic, Rumiana Jeleva, Sepp Kusstatscher, Jamila Madeira, Viktória Mohácsi, Gianluca Susta, Silvia-Adriana Ţicău, Georgios Toussas

(1)

HL L 31, 2003.2.6., 18. o.


VÉLEMÉNY a Kulturális és Oktatási Bizottság részéről (20.1.2009)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a közös bevándorlás politikáról Európa számára: működési elvek és eszközök

(2008/2331(INI))

A vélemény előadója:Zdzisław Zbigniew Podkański

JAVASLATOK

A Kulturális és Oktatási Bizottság felkéri a Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

1.   hangsúlyozza a jól megtervezett integrációs politika jelentőségét a fogadó állam számára, valamint a bevándorlóknak nyújtandó megfelelő lehetőségek szempontjából; úgy véli, hogy az integrációs politikának többdimenziósnak kell lennie, figyelembe véve az egyes tagállamok sajátos helyzetét; úgy véli továbbá, hogy az integrációs politikának a harmonikus integrációt kell elősegítenie, és olyan kérdésekre kell irányulnia, mint az oktatás és képzés, a szerzett szakképesítések elismerése, a munkaerőpiachoz, a szociális szolgáltatásokhoz és a lakhatáshoz való hozzáférés, valamint a társadalmi és kulturális életben való aktív részvétel elősegítése;

2.   felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozási támogatást a bevándorlók szerkezeti és kulturális integrációjához többek közt az Egész életen át tartó tanulás, az Európa a polgárokért, a Fiatalok lendületben, a Kultúra 2007 programok végrehajtásán keresztül; megjegyzi, hogy a tanárok a legtöbb esetben rosszul vannak felkészülve nagyszámú migráns gyermek fogadására az osztályokban, és a tanárok jobb felkészítésére, valamint megfelelő pénzügyi támogatás nyújtására szólít fel;

3.   felszólítja a tagállamokat, hogy ratifikálják a migráns munkavállalók jogairól szóló ENSZ-egyezményt;

4.   felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és támogassák a vonatkozó 2000/78/EK, 2000/43/EK és 2004/113/EK irányelveket, amelyek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem;

5.   hangsúlyozza, hogy az iskolai és az egész életen át tartó tanulás programok jelentős szerepet játszanak az integrációs folyamatban a tudás, főleg a nyelvtudás fejlesztése révén; úgy véli továbbá, hogy a képzési programokban és az egész életen át tartó tanulás programjában való akadálymentes részvétel valamennyi újonnan érkező bevándorló joga és lehetősége kell, hogy legyen;

6.   Úgy véli, hogy a migránsokat fogadó intézményeknek olyan nyitott helyeknek kell lenniük, amelyek a migránsok és a fogadó ország közti kulturális párbeszédet ösztönző programok és tevékenységek megvalósulását segítik; ebből a szempontból alapvető fontosságúnak véli a gyermekek tanuláshoz való jogának biztosítását a befogadási folyamat minden szakaszában, ahogy erről már számos nemzetközi rendelet rendelkezett;

7.   támogatja a „kék kártyára” vonatkozó uniós javaslatot; úgy véli azonban, hogy e rendelkezéseknek figyelembe kell venniük az egyes tagállamok sajátos társadalmi, gazdasági és kulturális adottságait, illetve munkaerő-piaci szükségleteit, valamint nem növelhetik az „agyelszívást” a származási országokból.

8.   hangsúlyozza, hogy a romák oktatása és integrációja az európai szociál- és oktatáspolitika egyik legnagyobb kihívása és legösszetettebb ügye, és felszólítja a Bizottságot, hogy aktívan harcoljon a roma közösséget érő diszkrimináció ellen.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

20.1.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

1

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Maria Badia i Cutchet, Ivo Belet, Guy Bono, Marie-Hélène Descamps, Věra Flasarová, Milan Gaľa, Claire Gibault, Vasco Graça Moura, Luis Herrero-Tejedor, Ruth Hieronymi, Mikel Irujo Amezaga, Ramona Nicole Mănescu, Ljudmila Novak, Doris Pack, Zdzisław Zbigniew Podkański, Pál Schmitt, Hannu Takkula, Thomas Wise, Tomáš Zatloukal

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Gyula Hegyi, Nina Škottová, László Tőkés, Ewa Tomaszewska, Cornelis Visser

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Maria Berger


VÉLEMÉNY a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részéről (12.2.2009)

az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részére

a közös bevándorláspolitika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök című bizottsági közleményről

(2008/2331(INI))

Előadó: Iratxe García Pérez

JAVASLATOK

A Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság felhívja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a női bevándorlók száma folyamatosan emelkedik az EU-ban, és mivel a bevándorlók teljes számának megközelítőleg 54 %-a nő,

B.  mivel a női bevándorlók többségének – alacsony iskolázottságuk, valamint a származási országukból hozott negatív sztereotípiák és gyakorlatok, és a tagállamokban tapasztalható negatív sztereotípiák és megkülönböztetés miatt – komoly nehézségeket okoz a beilleszkedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, mivel ugyanakkor sok olyan magasan képzett fiatal nő érkezik az EU-ba, akik viszonylag alacsony szakképzettséget igénylő állásokban helyezkednek el,

1.  felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül jogszabályaikat annak biztosítása érdekében, hogy a házastársak és a gyermekek számára független státuszt és olyan munkavállalási engedélyt biztosítanak, amely független az elsődleges jogállással rendelkező személyétől;

2.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy státuszuk jogszerű-e vagy sem;

3.  felkéri a tagállamokat, hogy a közösségi pénzügyi eszközöket a nők és férfiak között arányosan és tisztességesen elosztva használják fel a közös bevándorláspolitika területén;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy az autonóm jogállásra irányuló kérelmek mérlegelésekor vegyék kellően figyelembe azon női bevándorlók körülményeit, akik fizikai vagy pszichológiai erőszak – köztük kényszerprostitúció, elrendezett házasság vagy a női nemi szerv megcsonkításának – áldozatai, valamint biztosítsanak olyan intézkedéseket, amelyek az ilyen helyzetű nők védelmére és az ideiglenes vagy huzamos idejű tartózkodási engedélyek megszerzésével kapcsolatos eljárások egyszerűsítésére irányulnak;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a migráns nőket célzó tájékoztatási kampányokat, amelyek megismertetik őket jogaikkal, az oktatási, nyelvi képzési és szakképzési lehetőségekkel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés lehetőségeivel, és akadályozzák meg a kényszerházasságokat, a női nemi szervek csonkítását, valamint a lelki vagy fizikai kényszerítés egyéb formáit;

6.  felkéri a tagállamokat, hogy segítsék elő a női bevándorlóknak a munkaerőpiacon, valamint a társadalmi és a politikai életben való részvételét, küzdjenek a be nem jelentett munka ellen, biztosítsák a nők szociális jogainak tiszteletben tartását (egyenlő díjazás, szociális biztonság, nyugdíjjogosultság), támogassák a vállalkozói szellemet, lépjenek fel a szegénység és a kirekesztés ellen, és tegyenek intézkedéseket a szociális partnerek és szakszervezetek szerepének előmozdítása érdekében;

7.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg azt a jogi keretet, amely a női bevándorlók számára biztosítja a saját útlevélhez és tartózkodási engedélyhez való jogot, és lehetővé teszi azon személyek büntetőjogi felelősségre vonását, akik e dokumentumoktól őket megfosztják;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat az EU-ba irányuló bevándorlás nemek közötti eloszlásáról, és gondoskodjon arról, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete elvégezze ezen adatok elemzését annak érdekében, hogy jobban rávilágítsanak a női bevándorlók különös igényeire és problémáira, valamint a fogadó országok társadalmaiba történő integrálásuk legmegfelelőbb módjaira.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

10.2.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Edit Bauer, Hiltrud Breyer, Edite Estrela, Ilda Figueiredo, Věra Flasarová, Lissy Gröner, Urszula Krupa, Pia Elda Locatelli, Astrid Lulling, Doris Pack, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Christa Prets, Teresa Riera Madurell, Eva-Riitta Siitonen, Eva-Britt Svensson, Britta Thomsen, Anna Záborská

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Gabriela Creţu, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Elisabeth Jeggle, Maria Petre

 1. 


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

31.3.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

4

11

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Alexander Alvaro, Catherine Boursier, Emine Bozkurt, Philip Bradbourn, Mihael Brejc, Kathalijne Maria Buitenweg, Maddalena Calia, Giusto Catania, Carlos Coelho, Gérard Deprez, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Bárbara Dührkop Dührkop, Claudio Fava, Armando França, Urszula Gacek, Kinga Gál, Roland Gewalt, Jeanine Hennis-Plasschaert, Ewa Klamt, Magda Kósáné Kovács, Henrik Lax, Roselyne Lefrançois, Baroness Sarah Ludford, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Rareş-Lucian Niculescu, Maria Grazia Pagano, Martine Roure, Inger Segelström, Csaba Sógor, Vladimir Urutchev, Manfred Weber, Tatjana Ždanoka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Edit Bauer, Simon Busuttil, Ignasi Guardans Cambó, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Antonio Masip Hidalgo, Rainer Wieland

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat