JELENTÉS a bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatóságáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

INDOKOLÁS

VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről (15.12.2008)

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

6.4.2009 - (2008/2233(INI))

Jogi Bizottság
Előadó: Neena Gill
A vélemény előadója(*):
Antolín Sánchez Presedo, Gazdasági és Monetáris Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke

Eljárás : 2008/2233(INI)

A dokumentum állapota a plenáris ülésen

Válasszon egy dokumentumot :

A6-0252/2009

Előterjesztett szövegek :

A6-0252/2009

Viták :

PV 21/04/2009 - 26
CRE 21/04/2009 - 26

Szavazatok :

PV 22/04/2009 - 6.22

Elfogadott szövegek :

P6_TA(2009)0238

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
INDOKOLÁS
VÉLEMÉNY a Gazdasági és Monetáris Bizottság részéről
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

a bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatóságáról

(2008/2233(INI))

Az Európai Parlament,

– tekintettel az EK-Szerződés 65. cikkére,

– tekintettel „A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága” című, 2008. március 6-i bizottsági zöld könyvre (COM(2008)0128),

– tekintettel „Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása” című, 2006. október 24-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0618), valamint az erről szóló 2007. október 25-i állásfoglalására[1],

– tekintettel a Bizottság részére az e-igazságszolgáltatás témájában ajánlásokat megfogalmazó, 2008. december 18-i állásfoglalására[2],

– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. december 3-i véleményére,

– tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2008. szeptember 22-i véleményére,

– tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0252/2009),

A. mivel a szubszidiaritás és az arányosság elve értelmében csak abban az esetben képzelhető el közösségi eszközök elfogadása a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, ha bizonyítást nyer, hogy a belső piac kialakulása vagy működése előtt álló akadályokat nemzeti szinten nem lehet megszüntetni,

B. mivel az adósságok késedelmes kifizetése és kifizetésének elmulasztása egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit, különösen akkor, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonára vonatkozóan; mivel ezt a problémát tovább súlyosbítja a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a pénzforgalom alapvető fontosságú a vállalkozások túlélése szempontjából,

C. mivel a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák komoly akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel továbbá az igazságszolgáltatást és a kereskedelem erkölcsi normáit is aláássa, ha a bírósági határozatokat nem lehet végrehajtani,

D. mivel az adósságbehajtás általában is jelentős problémát jelent, amely még súlyosabb abban az esetben, ha a követelések határon átnyúló jellegűek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek ilyen ügyekre szakosodott jogászokkal vagy erre a célra fenntartott adósságbehajtó részleggel, és gyakran kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy személyzetüket, szűkös pénzügyi forrásaikat, illetve mindenekelőtt idejüket a termelő tevékenység helyett erre a problémára kell fordítaniuk,

E. mivel vannak arra utaló jelek, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet[3] nem tartják be vagy nem ismerik kellőképpen; mivel ha ezt az irányelvet most naprakésszé tennék és megfelelően végrehajtanák, annak a késedelmes fizetést vagy nemfizetést csökkentő, jelentős hatása lehetne,

F. mivel jelentősek az eltérések a szerződésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó különböző nemzeti jogrendszerekben abban a tekintetben, hogy a hitelezők a szerződéskötéskor milyen módon biztosíthatják követelésüket, különösen a tulajdonjog-fenntartási kikötések vagy más hasonló mechanizmusok használata révén, amelyeket az említett eltérések miatt időnként megkerülnek,

G. mivel a bírósági határozatok hatékony végrehajtása vonatkozásában elfogadandó közösségi jogszabályoknak minden adósra vonatkozniuk kell, a jó- vagy rosszhiszemű adósok közötti bármilyen előzetes megkülönböztetés nélkül,

H. mivel a fizetés alóli kibúvást, a késedelmes fizetést és a tartozások megfizetésének elmulasztását gyakran súlyosítja, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem tanúsítanak kellő gondosságot; mivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereskedelmi tudatosságra és a közös referenciakeret alapján meglévő, „európai” stílusú opcionális kikötések lehetséges alkalmazására, ami biztosítaná, hogy a felek már kereskedelmi kapcsolatuk kezdetén megfelelően megfontolják ezeket a kérdéseket,

I. mivel a Parlament figyelmét felhívták arra, hogy komoly problémát jelenthetnek azok a határon átnyúló ügyek, amelyek ellenszegülő adósokat érintenek, azaz olyan személyeket, akik képesek lennének, de nem hajlandók adósságaik megfizetésére vagy kötelezettségeik teljesítésére, illetve olyan személyeket, akikkel kapcsolatban felmerül az a kockázat, hogy tartozásukat még ellenük kiadott bírósági határozat esetében sem fizetnék meg; mivel úgy tűnik, ezek a személyek gyakran jelentős vagyonnal rendelkeznek különféle szervezetekben, névleges tulajdonosoknál és alapoknál, és a sikeres behajtás nem valósítható meg a szükséges információk nélkül; mivel ezen információkat gyakran úgy kell megszerezni, hogy az ellenszegülő adós arról ne szerezzen tudomást, hiszen ellenkező esetben igen rövid időn belül más joghatóság alá tudná áthelyezni vagyonát,

J. mivel a Parlament tudomására jutott továbbá, hogy bizonyos szuverén államok közismerten nem tartják tiszteletben a más államok által továbbított bírósági vagy választottbírósági határozatokat, aminek eredményeképpen úgynevezett „keselyűalapok” jöttek létre, amelyek nyomott árakon megvásárolják ezeket a szuverén adósságokat, majd a behajtás során próbálnak haszonra szert tenni; mivel valószínűleg jobb és méltányosabb lenne megfelelő eszközök révén lehetővé tenni, hogy az eredeti hitelezők hajthassák be a tartozásokat,

K. mivel feltehetőleg kevés olyan állam van, amely egyáltalán nem rendelkezik határain kívüli vagyonnal, és – ha a hitelezőnek nincs reménye arra, hogy (kizárólag) saját tagállamában vagy az érintett államban elérje az adósság behajtását – csak a külföldi bíróságokon, különösen az EU más tagállamainak bíróságain találhat hatékony jogorvoslatot,

L. mivel a Brüsszel I. rendelet[4] értelmében valamennyi tagállam a saját nemzeti joga által körülírt és meghatározott saját ideiglenes intézkedéseket alkalmazhatja, és e rendelet értelmében az ex parte végzések nem képezik kölcsönös elismerés és végrehajtás tárgyát; mivel az inter partes végzéseket a fogadó bíróság hajtja végre az ezen bíróság által nyújtható, az eredetinek a lehető leginkább megfelelő jogorvoslat útján,

M. mivel az ideiglenes intézkedések az alábbiakat tartalmazhatják: i) rendelkezés a határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről, ii) rendelkezés a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról, iii) ideiglenes fizetési meghagyás, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a vitatott ügyben határozat nem születik;

N. mivel az ideiglenes intézkedések engedélyezését a Bíróság által alkalmazottakhoz hasonló feltételekhez kell kötni, azaz a hitelezőnek meg kell győznie a bíróságot, hogy a követelése jogos (olyan végrehajtható joggal rendelkezik, amely bírói végzés vagy közokirat vagy bizonyíték formájában valószínűsíti a követelést – fumus boni juris), igazolnia kell a sürgősséget (annak valós kockázatát, hogy a követelés végrehajtása meghiúsulhat, ha az intézkedést nem hagyják jóvá (periculum in mora)), és mivel ezen intézkedések jóváhagyása biztosíték nyújtásához köthető,

O. mivel kisebb ügyekben, különösen ha a jogi költségek egyébként elriasztóan magasak lennének, a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti, és mivel a jelentősebb ügyekben a vagyonnal kapcsolatos információ hiánya jelentheti a legfontosabb akadályt; mivel az ideiglenes intézkedésekről szóló rendelkezések alkalmazása ezért mindkét esetben kézenfekvő megoldást jelenthet;

P. mivel emellett az információ rendelkezésre bocsátására irányuló bármely közösségi intézkedést az ilyen tipikus esetek fényében is meg kell vizsgálni, amikor az információ hiánya jelentős igazságtalanságot okoz; mivel a hitelezőnek nem áll módjában behajtani a tartozást, hacsak nem rendelkezik információkkal az adós (és még inkább az ellenszegülő adós) olyan vagyonáról, amit az ítélet végrehajtása keretében le lehet foglalni,

Q. mivel ez a probléma a gyakorlatban nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor már megszületett bírósági ítéletnek nem tesznek eleget: a probléma már az előtt felmerülhet, hogy a sértett fél bírósághoz fordulna,

R. mivel mindezek ellenére alapvető fontosságú, hogy minden javasolt intézkedés arányos legyen; mivel továbbá a javasolt intézkedéseknek nem szabad pusztán megismételniük azt, ami a nemzeti intézkedések révén már ma is elérhető, hanem kizárólag a határon átnyúló tartozásokra kell korlátozódniuk, valamint el kell kerülni a szükségtelen és nem megfelelő harmonizálást,

S. mivel megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak annak kapcsán, hogy az Európai Unióban az ítéleteknek az adósok vagyonának átláthatósága révén történő eredményes végrehajtása alapvető jogokat sérthet, ideértve a magánélethez való jogot (adatvédelem), eljárási biztosítékokat veszélyeztethet, illetve ellentétes lehet több tagállam alkotmányos hagyományaival,

T. mivel minden javaslatnak költséghatékonynak és a közösségi politika más területeivel összhangban állónak kell lennie annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen párhuzamossága,

1. üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. március 6-i zöld könyvét, mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;

2. kijelenti, hogy az adós fizetési kötelezettségei teljesítésére való kényszerítéséhez szükséges információk átláthatóságának hiánya ellentétes a jóhiszeműség és a vagyoni felelősség közös elveivel; fenntartja, hogy a végrehajtási módokra vonatkozó nemzeti szabályozások ismeretének hiánya vagy ezen szabályozások nem megfelelő hatékonysága lassítja az egységes belső piac megvalósítását, és indokolatlan költségeket eredményez;

3. rámutat arra, hogy a késedelmes fizetés, a fizetés elmaradása, valamint az adósságbehajtás problémája károsan hat a hitelező üzleti vállalkozására és a fogyasztók érdekeire, csökkenti a belső piacba vetett bizalmat és aláássa a peres eljárásokat;

4. támogatja a „jobb jogalkotás” elvein alapuló integrált és hatékony stratégiát, és úgy véli, hogy a hitelek behajtását oly módon kell elérni, hogy közben a megkülönböztetésmentesség, az érzékeny adatok védelme, valamint a jogi biztosítékok ne szenvedjenek csorbát, mindezt olyan arányos intézkedésekkel, amelyek biztosítják a kellő átláthatóságot, továbbá jelentősen csökkentik a tájékoztatási és kezelési költségeket;

5. ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;

6. egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bírósági határozatok végrehajtása révén történő, határokon átnyúló adósságbehajtás jelentős probléma a belső piac szempontjából, ám úgy véli, hogy a Bizottság által felvetett megoldások további munkát igényelnek a legnehezebb kérdés, az ellenszegülő adósok problémájának megfelelő kezelése érdekében;

A nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozására irányuló javaslat

7. megállapítja, hogy egy ilyen kézikönyv elkészítése és naprakészen tartása valószínűleg igen fáradságos és drága feladat, és a jogorvoslatot kereső magánszemélyek számára egyszerűbb lehetne egyetlen rendszer, és az esetek többségében a hitelezők az adott külföldi joghatóság területén működő jogászok tanácsát kell kérniük; úgy véli, hogy ennek ellenére működőképes, határokon átnyúló rendszer hiányában egy egyszerűsített változat hasznos lehet;

8. határozottan úgy véli, hogy hasznos lenne közzétenni a 77/249/EGK[5] és a 98/5/EK[6] irányelvek értelmében belső piaci jogaikat gyakorló külföldi ügyvédek nemzeti nyilvántartását; rámutat arra, hogy e nemzeti nyilvántartásokat a Bizottság honlapjáról is elérhetővé lehetne tenni, és kiegészíthetné a kézikönyvet;

A nyilvántartásokban rendelkezésre álló információ körének bővítése, valamint a nyilvántartásokhoz történő hozzáférés javítása

9. ellenzi a népesség-nyilvántartások, illetve a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartások vonatkozásában az indokolatlan, megkülönböztetés nélküli és önkényes hozzáférés biztosítását, és támogatja az ítéletek Európai Unióban történő eredményes végrehajtását biztosító megfelelő és arányos keretrendszer létrehozását;

10. álláspontja szerint a népesség-nyilvántartásokhoz (ahol léteznek) való hozzáférés hasznos lehet a tartásdíjat vagy személyi kölcsönt nem fizető, szerencsétlen helyzetbe került magánszemélyek felkutatására és a visszaélések megelőzésére;

11. véleménye szerint annak ellenére, hogy egyes jogrendszerekben sikeres újításnak bizonyult a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását is biztosítani kell; rámutat arra, hogy ez a közvélemény számára érzékeny kérdés; megállapítja továbbá, hogy lehetnek jogi problémák annak kapcsán, hogy az adatokat az adatgyűjtés eredeti céljától eltérő célokra használják fel;

12. megállapítja továbbá, hogy az adóbevallások és társadalombiztosítási adatok számos tagállamban titkosak, és hogy egy nyilvántartás gondolatát a nem megfelelő felhasználás kockázata miatt ezekben az országokban nem fogadnák kedvezően, és a végrehajtó hatalommal való visszaélésnek tekintenék;

13. fenntartja, hogy ha a javasolt megoldás az elérendő célhoz képest aránytalan lenne, visszaélésekre adhat lehetőséget, és megsértheti a magánélethez való jogot;

A végrehajtó hatóságok közötti információcsere

14. úgy véli, hogy az állami végrehajtó szervek közötti jobb együttműködés gondolatát érdemes lehet alaposabban kidolgozni, ám hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamban létezik ilyen szerv;

Az adós nyilatkozata

15. úgy véli, hogy az adós nyilatkozata a határozat végrehajtására irányuló eljárás hasznos eleme lehet, amennyiben az a nemzeti jog szerinti szankciókra támaszkodik;

16. úgy véli, hogy e területen nincs szükség közösségi fellépésre mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a meglévő tagállami eszközök elégtelensége;

Egyéb intézkedések

17. javasolja, hogy tegyék megfontolás tárgyává a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseit kiegészítő közösségi ideiglenes intézkedés valamilyen formájának bevezetését; úgy véli, hogy ez megvalósulhatna egy egyszerű és rugalmas eljárás formájában, amely az EU egész területén érvényes lenne, elkerülve ezáltal a késedelmeket és a felesleges költségeket; úgy véli, hogy ez hatékony és méltányos lenne azok szempontjából is, akik nem szerepelnek félként az ügyben;

18. javasolja, hogy ez az intézkedés a választottbírósági követelésekre is vonatkozhatna, és ezeket is figyelembe lehetne venni a Brüsszel I. rendelet jövőbeni felülvizsgálatakor;

19. felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt az ügyet prioritásként, és készítsen a) részletes értékelést a problémáról, b) megvalósíthatósági tanulmányt a lehetséges közösségi eszközökről, c) hatásvizsgálatot a határon átnyúló szempontokra korlátozott közösségi jogorvoslati lehetőségekről; úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának minden javasolt közösségi eszköz esetében azonosítania és kellően indokolnia kell a megfelelő jogalapot is, és az említett eszközöknek a határon átnyúló esetekre kell korlátozódniuk, és az e területen meglévő, tisztán nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kell kiegészíteniük, azok alkalmazását nem zavarhatják;

20. sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg azokat a szerződéskötést megelőző és szerződéses intézkedéseket, amelyek összekapcsolhatóak a közös referenciakeret fejlesztésével, valamint minden olyan opcionális, ebből eredő eszközt annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló európai szerződések szerződő felei a szerződés megkötéskor vegyék figyelembe a késedelmes fizetés vagy a nemfizetés problémáját;

21. nagy várakozással tekint a késedelmes fizetésekkel foglalkozó irányelv felülvizsgálata elé, és sürgeti a Bizottságot, hogy azt a jelenlegi gazdasági környezetre tekintettel a lehető leggyorsabban hajtsa végre;

22. javasolja, hogy készüljön tanulmány a tulajdonjog-fenntartás és más hasonló mechanizmusok eltérő nemzeti jogi felfogásáról, azok kölcsönös elismerésének biztosítása céljából;

23. javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert tulajdonjogot megszerző fél ezeket a jogokat az információ nyújtójával megegyező feltételek mellett érvényesíthesse.

o o

24. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

[1] HL C 263 E, 2008.10.16., 655. o.
[2] Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0637.
[3] Az Európai Parlament és a Tanács 35/2000/EK irányelve (2000. július 29) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200., 2000.8.8., 35. o.)
[4] A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.)
[5] A Tanács 1977. március 22-i 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről (HL L 78., 1977.3.26., 17. o.),
[6] Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (HL L 77., 1998.3.14., 36. o.)

A Bizottság konzultációs dokumentuma mögött az az aggodalom áll, hogy a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják a belső piac megfelelő működését. „A késedelmes fizetések és a nem teljesített fizetések egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit. Ez különösen abban az esetben fordul elő, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonának hollétére vonatkozóan.”

Az ellenszegülő adósok komoly problémát okozhatnak szerte az Európai Unióban, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek jelentős forrásokkal (nem állnak szerződésben szakosodott jogászokkal, nincs adósságbehajtó részlegük). A probléma megoldható abban az esetben, ha az adósnak van az Unión belül felkutatható vagyona, és le lehet folytatni a jogi eljárásokat. Kétséges azonban, hogy a Bizottság korlátozott számú javaslata sikeresen tudja-e javítani a helyzetet.

Ami a zöld könyv tartalmát illeti, a Bizottság azt javasolja, hogy állítsanak össze egy, a nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyvet, amit az Európai Igazságügyi Hálózaton lehetne elérhetővé tenni.

Másodsorban a Bizottság azt is felveti, hogy lehetséges-e kiszélesíteni a rendelkezésre álló információk körét, és javítani a kereskedelmi nyilvántartásokhoz való hozzáférést.

Ezzel foglalkozni lehetne az európai e-igazságszolgáltatásra vonatkozó javaslatok keretében, amiről az Európai Parlament már véleményt alkotott.

Harmadsorban pedig támogatást kapott az a gondolat, hogy kiterjesszék a népesség-nyilvántartásokhoz való hozzáférést.

Negyedsorban a zöld könyv felveti azt a kérdést, hogy jobb hozzáférést kell-e adni a végrehajtó hatóságok számára a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz. Bizonyos jogrendekben ezt a megoldást bizonyos mértékig sikerrel alkalmazzák, de sérülhet az adatvédelem és a titoktartás.

Ötödsorban azt is javasolja a Bizottság, hogy javítani lehetne az állami végrehajtó szervek közötti együttműködést.

Hatodsorban megfogalmazódik az a gondolat is, hogy készüljön európai vagyonnyilatkozat, amely kötelezné az adósokat minden, az európai joghatóság alá tartozó vagyonuk bejelentésére, lehetőleg szankciókat is kilátásba helyezve.

Végül pedig az előadó az alábbiak szerint válaszolt a Bizottság azon kérdésére, hogy milyen egyéb intézkedéseket lehetne megfontolni.

Az előadó úgy véli, hogy a hitelezők számára előnyös lenne, ha bevezetnének egy egyszerű és rugalmas, az egész Unióban érvényes eljárást az ideiglenes intézkedések elérése érdekében, amely intézkedések rendelkezhetnének egyrészt az adott határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről; másrészt pedig a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról. Ilyen intézkedés lehet egy ideiglenes fizetési megbízás is, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a jogvitában meg nem születik a határozat.

Amennyiben a bizottság úgy véli, hogy érdemes ily módon továbblépni, az előadó szerint olyan tanulmányt kell készíttetni az ideiglenes intézkedésekről, amelynek alapján az EU megvizsgálhatná az alábbi kérdéseket:

(1) Hogyan működnek a gyakorlatban a létező nemzeti rendszerek? A tanulmány korlátozódhatna egy szokásjogi rendszert alkalmazó országra és a civil jogi rendszert alkalmazó országok egy reprezentatív mintájára, köztük egy kelet-európai rendszerre.

(2) Hogyan képzelhető el a jelenlegi rendszerek javítása? Ennek érdekében a tanulmánynak ki kell terjednie az EU-n belüli és kívüli rendszerekre egyaránt.

(3)Mely területeken lehet hasznos a tagállamok közötti további együttműködés? A tanulmánynak azonosítania kellene például azt, hogy milyen különbségek vannak az adott rendszerekben rendelkezésre álló ideiglenes intézkedések tekintetében, hogy hogyan alakul a megoldások egymáshoz viszonyított költséghatékonysága, és hogy lehet-e ténylegesen javítani a helyzetet.

(4) Hogyan lehetne az ideiglenes rendelkezéseket integrálni a bankrendszer működésébe? A bankok gyakran nem részes félként részt vesznek a jogvitában, és olyan rendszert kellene létrehozni az ideiglenes rendelkezések céljára, amely illeszkedik a bankok működési módszereihez.

(5)Milyen hatásokkal járhat mindez az adatvédelmi szabályokra, a jogszabályi kötelezettségekre és a bizalmas jellegre? Például az információ közlése járhat-e szabályozási problémákkal egy másik tagállamban található nem részes fél számára?

(6) A jogvitában nem részes, ám az ideiglenes rendelkezések által esetlegesen érintett felek (például a vagyon tulajdonosai, vagy valamely információval rendelkező személyek) iránti méltányosság. (Például ki lehetnek-e téve a rendelkezés végrehajtásához kapcsolódó követelésnek?)

(7) Milyen EK-rendszer lehetne elfogadható a tagállamok számára?

a Jogi Bizottság részére

a bírósági határozatok hatékony végrehajtásáról az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága
(2008/2233(INI))

A vélemény előadója (*): Antolín Sánchez Presedo(*) Társbizottsági eljárás - az eljárási szabályzat 47. cikke

JAVASLATOK

A Gazdasági és Monetáris Bizottság felkéri a Jogi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalási indítványába foglalja bele az alábbi módosításokat:

1. üdvözli a Bizottság „Bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága” című zöld könyvét (COM(2008)0128), mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;

5. ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvános információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;

6. támogatja a végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozását, a nyilvántartásokban szereplő információk bővítését és minőségük javítását, az információkhoz való hozzáférés javítását a közösségi vagy nemzeti szintű működési szabályoknak megfelelően, az illetékes hatóságok közötti információcserét, valamint más szükséges intézkedések vizsgálatát;

7. javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert vagyoni jogot megszerző fél ezeket a jogokat ugyanazon feltételek mellett érvényesíthesse, mint a jogok átruházója.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Zsolt László Becsey, Pervenche Berès, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Manuel António dos Santos, José Manuel García-Margallo y Marfil, Robert Goebbels, Donata Gottardi, Louis Grech, Benoît Hamon, Othmar Karas, Wolf Klinz, Christoph Konrad, Hans-Peter Martin, Sirpa Pietikäinen, John Purvis, Bernhard Rapkay, Heide Rühle, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Margarita Starkevičiūtė, Ieke van den Burg, Sahra Wagenknecht

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Mia De Vits, Janusz Onyszkiewicz, Bilyana Ilieva Raeva, Theodor Dumitru Stolojan, Kristian Vigenin

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés)

Michael Gahler, Monica Giuntini, Catiuscia Marini

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat