JELENTÉS az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló és a 86/613/EGK irányelvet hatályon kívül helyező európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
7.4.2009 - (COM(2008)0636 – C6‑0341/2008 – 2008/0192(COD)) - ***I
Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság
Előadó: Astrid Lulling
A vélemény előadója(*): Luigi Cocilovo,
Foglalkoztatási és Szociális Bizottság
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke
AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE
az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló és a 86/613/EGK irányelvet hatályon kívül helyező európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2008)0636 – C6‑0341/2008 – 2008/0192(COD))
(Együttdöntési eljárás: első olvasat)
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0636),
– tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkének (3) bekezdésére, amely alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0341/2008),
– tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,
– tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0258/2009),
1. jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;
2. felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha lényegesen módosítani szándékozik a javaslatot, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni
3. utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 4 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(4) Az Európai Parlament következetesen arra szólította fel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 86/613/EGK irányelvet, különösen a mezőgazdaság területén tevékenykedő,segítő házastársak helyzetének javítása érdekében. |
(4) Az Európai Parlament következetesen arra szólította fel a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 86/613/EGK irányelvet, különösen a női önálló vállalkozók anyasága védelmének megerősítése és a mezőgazdaság, a kézművesség, a kereskedelem, a kis- és középvállalkozások területén, illetve a szabadfoglalkozásúként tevékenykedő, segítő házastársak helyzetének javítása érdekében. |
Indokolás | |
A Bizottság által készített hatástanulmányok megmutatták a 86/613/EGK irányelv eredménytelenségét. Az Európai Parlament több alkalommal – többek között a teljes egészében a segítő házastársaknak szentelt 1997. február 21-i állásfoglalásában – is kérte az irányelv felülvizsgálatát az önálló vállalkozók és az őket segítő házastársuk szociális helyzetének javítása érdekében az összes tevékenységi területen, mind a mezőgazdaság, mind a kézművesség, a kereskedelem, a kis- és középvállalkozások és a szabadfoglalkozásúként űzött tevékenységek terén. | |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 4 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(4 a) Az önálló vállalkozói tevékenységet folytatóknak segítséget nyújtó házastársak helyzetéről szóló 1997. február 21-i állásfoglalásában1 az Európai Parlament javasolta a segítő házastársak kötelező nyilvántartásba vételét, hogy ne legyenek továbbra is láthatatlan munkavállalók, illetve javasolta, hogy a tagállamok legyenek kötelesek lehetővé tenni a segítő házastársak számára az önálló vállalkozók betegbiztosítást, illetve rokkantsági és nyugdíjellátást nyújtó biztosítási rendszereihez való csatlakozást. |
|
|
1HL C 85., 1997.3.17., 186. o. |
Amendment 3 irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Amendment |
|
|
(7a) A kisegítő házastársaknak egyértelmű szakmai státuszt kell teremteni és meg kell határozni jogaikat. |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 10 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(10) A Szerződés 141. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára az önálló vállalkozói tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. Elvben az egyenlőség gyakorlati megvalósítására irányuló intézkedések nem sérthetik a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód jogi elvét. |
(10) A Szerződés 141. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak bizonyos előnyöket nyújtó intézkedéseket annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára az önálló vállalkozói tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. Elvben az egyenlőség gyakorlati megvalósítására irányuló, pozitív akciók formájában véghezvitt ezen intézkedések nem sérthetik a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód jogi elvét. |
Indokolás | |
Érdemes emlékeztetni arra, hogy lehet pozitív akciókat folytatni ezen a területen. | |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(11) Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem történhet megkülönböztetés a vállalkozás vagy az önálló vállalkozói tevékenység bármely más formájának létrehozása, eszközökkel való ellátása és bővítése terén. |
(11) Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem történhet megkülönböztetés a vállalkozás vagy az önálló vállalkozói tevékenység bármely más formájának létrehozása, irányítása, eszközökkel való ellátása és bővítése terén. |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(12) Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. |
(12) Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. Ezen irányelv alkalmazásában a „családi állapot” és a „családi vállalkozás” fogalmak az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek figyelembevételével értelmezendők, melyek elismerik az élettársi kapcsolatokat. |
Indokolás | |
Ez a módosítás az Európai Bíróságnak a C-267/06 sz. Tadao Maruko ügyben 2008. április 1-jén hozott ítéletét alkalmazza. | |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(13) A segítő házastársaknak, a családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásukra tekintettel, saját kérelmükre jogosultságot kell biztosítani arra, hogy az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra − elsősorban a hozzájárulások terén − vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket e választás lehetővé tétele érdekében. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak számára nyújtott védelem szintje arányos lehet azzal, hogy az érintett személy milyen mértékben vesz részt a családi vállalkozás tevékenységeiben. |
(13) A segítő házastársaknak, a családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásukra tekintettel jogosultságot kellene biztosítani arra, hogy az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket e választás lehetővé tétele érdekében. A segítő házastársak számára nyújtott védelem szintjének arányosnak kellene lennie azzal, hogy az érintett személy milyen mértékben vesz részt a családi vállalkozásban az önálló vállalkozó által folytatott tevékenységekben. |
Indokolás | |
Egyes tagállamok tapasztalatai azt mutatták, hogy ha választási lehetőséget kínálnak a segítő házastársak számára, hogy eldönthessék csatlakoznak-e vagy sem valamely társadalombiztosítási rendszerhez, akkor gyakran úgy döntenek, hogy nem csatlakoznak. E csatlakozás természetesen kiadásokkal jár, de ebben az esetben nem tudatosítják, hogy a biztosítás hiányának súlyos következményei lehetnek, például válás vagy a házastárs halála után. | |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 16 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(16) A jóléti rendszerek hatékonyságának és eredményességének növelése – jobb ösztönzőkkel, hatékonyabb igazgatással és értékeléssel, valamint a kiadási programok rangsorolásával – alapvető fontosságúvá vált az európai szociális modellek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának biztosításához. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések megtervezésekor a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk szociális védelmi rendszereik minősége és hosszú távú fenntarthatósága javítására és biztosítására. |
(16) A jóléti rendszerek hatékonyságának és eredményességének növelése – jobb ösztönzőkkel, hatékonyabb igazgatással és értékeléssel, valamint a kiadási programok rangsorolásával – alapvető fontosságúvá vált az európai szociális modellek hosszú távú pénzügyi fenntarthatóságának biztosításához. |
Indokolás | |
Az önálló vállalkozók és segítő házastársuk helyzetének javítására irányuló intézkedések semmi esetre sem veszélyeztetnék a szociális védelmi rendszerek életképességét, mivel nőne a járulékfizetők száma. | |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 18 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(18) A nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelmet meg kell erősíteni az egyes tagállamokban olyan szerv vagy szervek létrehozása által, amelyek hatásköre kiterjed a megkülönböztetéssel összefüggő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és az áldozatoknak biztosított konkrét segítségnyújtásra. Ezen szerv vagy szervek megegyezhetnek az emberi jogok védelmével, illetve az egyén jogainak védelmével, továbbá az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásával nemzeti szinten megbízott intézményekkel. Az említett szerveknek az irányelv szerinti hatásköreik gyakorlása és feladataik betöltése során az ENSZ-nek az emberi jogok védelmét és előmozdítását célzó nemzeti intézmények státuszáról és működéséről szóló párizsi elveivel összhangban kell működniük. |
(18) Az önálló vállalkozók és segítő házastársuk nemi hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel szembeni védelmét meg kell erősíteni az egyes tagállamokban olyan szerv létrehozása által, amelyek hatásköre kiterjed a megkülönböztetéssel összefüggő problémák elemzésére, a lehetséges megoldások tanulmányozására és az áldozatoknak biztosított konkrét segítségnyújtásra. |
Indokolás | |
Nem helyénvaló összekeverni az emberi jogi kérdéseket a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód kérdésével. | |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – a pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
a) az önálló vállalkozókra, azaz mindazokra, akik a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett, saját számlájukra folytatnak jövedelemszerző tevékenységet, ideértve a mezőgazdasági gazdálkodókat és a szellemi szabadfoglalkozásúakat is; |
a) az önálló vállalkozókra, azaz: mindazokra, akik a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett, saját számlájukra folytatnak jövedelemszerző tevékenységet, ideértve a mezőgazdasági gazdálkodókat, a szellemi szabadfoglalkozásúakat, a kézműveseket, a kereskedőket és a kis- és középvállalkozókat is; |
Indokolás | |
A kis- és középvállalkozások, a kézművesek és a kereskededők is fontos csoportjait alkotják az önálló vállalkozóknak. | |
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat Article 3 - paragraphe 1 | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken: valamely vállalkozás létrehozása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése. |
1. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken: valamely vállalkozás létrehozása, irányítása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése. |
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 4. cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A nők és férfiak közötti teljes egyenlőség gyakorlati megvalósításának biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, amelyek nemi hovatartozáson alapuló hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak. |
A nők és férfiak közötti teljes egyenlőség gyakorlati megvalósításának biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályoz meg egyetlen tagállamot sem olyan különleges intézkedések fenntartásában és elfogadásában, amelyek nemi hovatartozáson alapuló hátrányok kiküszöbölésére és ellensúlyozására irányulnak, például a nők vállalkozói tevékenységének előmozdítása céljából. |
Indokolás | |
Érdemes megemlíteni a nők vállalkozásindítását. | |
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 5. cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak közötti vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 6. cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. |
A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. |
|
|
Ezek az intézkedések garantálják a segítő házastársak független csatlakozását az önálló vállalkozók számára betegbiztosítást, valamint rokkantsági és nyugdíjellátást nyújtó szociális biztonsági rendszerekhez, feltéve, hogy az önálló vállalkozókkal megegyező módon fizetnek járulékokat ezeknek a rendszereknek, még ha lehetőséget is kapnak arra, hogy járulékaikat átalányalapon számítsák ki. |
|
|
A segítő házastársak társadalombiztosítási járulékainak működési költségként az adóból levonhatóknak kellene lenniük, éppen úgy, mint a házastársnak ténylegesen juttatott javadalmazásnak, azzal a kettős feltétellel, hogy a szolgáltatásokat megfelelően teljesítették, illetve hogy az ilyen szolgáltatások esetében szokásos javadalmazásról van szó. |
Indokolás | |
Kötelezővé kellene tenni a segítő házastársak szociális védelmi rendszerekhez való csatlakozását. Egyes tagállamok tapasztalatai azt mutatták, hogy ha választási lehetőséget kínálnak a segítő házastársak számára, hogy eldönthessék csatlakoznak-e vagy sem valamely szociális védelmi rendszerhez, akkor a nagy többség úgy dönt, hogy nem csatlakozik. Kevés segítő házastárs veszi tekintetbe, hogy például válás esetén minden szociális védelemtől megfosztatnak, különösen ami a nyugdíjjogosultságot illeti. | |
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak kérelmükre a 92/85/EGK irányelvben előírtakkal megegyező időtartamú szülési szabadságban részesüljenek. |
1. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak egyéni szükségleteiknek megfelelő időtartamú szülési szabadságban részesüljenek. A szülési szabadság hossza a választásuktól függ, feltéve hogy a teljes időtartam nem haladja meg a 92/85/EGK irányelvben előírtakat. |
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
3. A (2) bekezdésben említett juttatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna, egyéb esetben pedig, ha megegyezik egy tetszőleges, nemzeti jogszabályok szerint meghatározott megfelelő juttatás szintjével, a nemzeti jogszabályokban esetlegesen meghatározott maximális összeghatárig. |
3. A (2) bekezdésben említett juttatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna, egyéb esetben pedig, ha megegyezik egy tetszőleges, nemzeti jogszabályok szerint meghatározott megfelelő juttatás szintjével, a nemzeti jogszabályokban esetlegesen meghatározott maximális összeghatárig, amely összeghatár nem adhat okot semminemű megkülönböztetésre. |
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak a (2) bekezdésben említett juttatás alternatívájaként lehetőség szerint hozzáférjenek az ideiglenes helyettesítést biztosító vagy bármely meglévő nemzeti szociális szolgáltatásokhoz. |
4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak a (2) bekezdésben említett juttatás alternatívájaként lehetőség szerint hozzáférjenek az ideiglenes helyettesítést biztosító vagy bármely nemzeti szociális szolgáltatásokhoz. |
Módosítás 18 Irányelvre irányuló javaslat 7 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
7 a. cikk A segítő házastársak munkájának elismerése |
|
|
A tagállamok megvizsgálják, hogy milyen feltételek mellett lehet támogatni a segítő házastársak által végzett munka elismerését, és e vizsgálat fényében megteszik az ilyen elismerés támogatására alkalmas intézkedéseket. |
Indokolás | |
Itt a 86/613/EGK irányelvnek a segítő házastársak által végzett munka elismerésére vonatkozó, régi 7. cikkéről van szó azzal a céllal, hogy adott esetben kompenzációról lehessen gondoskodni válás vagy különélés esetén, amikor a segítő házastárs nagyon bizonytalan helyzetbe kerül, miután évekig dolgozott a vállalkozás javára. | |
Módosítás 19 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, akit saját állítása szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem vagy kár ért, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírói vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár békéltető eljárás útján is – érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. |
1. A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, akit saját állítása szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem vagy kár ért, az ebből az irányelvből eredő igényeit ténylegesen bírói vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár békéltető eljárás útján is – érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. |
Módosítás 20 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok kijelölnek egy vagy több olyan testületet, illetve megteszik az ezek létrehozásához szükséges intézkedéseket, amelyek minden személy számára elősegítik, elemzik, ellenőrzik és támogatják az egyenlő, nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentes bánásmódot. Ezek a szervek akár az emberi jogok vagy az egyének jogainak védelmére vagy az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásának biztosítására nemzeti szinten hivatott intézmények részét is képezhetik. |
1. A tagállamok kijelölnek egy olyan testületet, amely ezen irányelv alkalmazásáért felelős. Ez a testület kiválasztható a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód hatékony elősegítéséért, elemzéséért, felügyeletéért és támogatásáért felelős, létező testületek közül. |
Indokolás | |
Jobb nem összekeverni az emberi jogok, illetve az egyéb diszkriminációkkal szembeni küzdelem, valamint a kisebbségi jogok terén fennálló hatásköröket a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód kérdésével, mivel ezeket különbözőképpen kell kezelni. | |
Módosítás 21 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés – bevezető rész | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett testületek hatásköre kiterjedjen a következőkre: |
2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett testület hatásköre kiterjedjen a következőkre: |
Indokolás | |
(Lásd a 10. cikk (1) bekezdéséhez fűzött 13. módosítás indokolását.) | |
Módosítás 22 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés – c a pont (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
c bis) a rendelkezésre álló információk megfelelő szinten történő kicserélése a hasonló jellegű európai testületekkel, például a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével. |
Indokolás | |
Ajánlatos, hogy e testületek információt cseréljenek, különösen a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével. | |
Módosítás 23 Irányelvre irányuló javaslat 10 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
10 a. cikk A nemek közötti esélyegyenlőség elvének általános érvényesítése a különböző politikákban |
|
|
A tagállamok ténylegesen figyelembe veszik a férfiak és nők közötti egyenlőség célkitűzését az ezen irányelvben említett területekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, politikák és tevékenységek kialakítása és végrehajtása során. |
Indokolás | |
Ez a rendelkezés a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből származik, amelyet indokolt beilleszteni ebbe az irányelvbe is. | |
Amendment 24 irányelvre irányuló javaslat 11. cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Amendment |
|
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeket a tagállam egész területén megfelelő eszközök segítségével tájékoztatják az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. |
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeket a tagállam egész területén megfelelő eszközök, többek között az internet segítségével tájékoztatják az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. |
Módosítás 25 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal [6 évvel az elfogadást követően]. |
1. A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal [4 évvel az elfogadást követően]. |
|
A Bizottság legkésőbb [7 évvel az elfogadást követően] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. Amennyiben szükséges, a beszámolóhoz a közösségi fellépésre vonatkozó javaslatok is mellékelhetők. |
A Bizottság legkésőbb [5 évvel az elfogadást követően] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. Amennyiben szükséges, a beszámolóhoz a közösségi fellépésre vonatkozó javaslatok is mellékelhetők. |
Indokolás | |
A hét év túl hosszú idő a Bizottság jelentésének elkészítéséhez. | |
Módosítás 26 Irányelvre irányuló javaslat 13 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
13a. cikk Felülvizsgálat |
|
|
A Bizottság a 14. cikk (1) bekezdésében említett időpont után legkésőbb négy évvel felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását, és adott esetben javaslatot tesz a szükséges módosításokra. |
Indokolás | |
Ez a rendelkezés a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből származik, amelyet indokolt beilleszteni ebbe az irányelvbe is. | |
Módosítás 27 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
2. Az adott feltételek figyelembe vétele érdekében a tagállamok számára a 6. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében szükség esetén további [2 év] biztosítható. |
2. Amennyiben különös nehézségek indokolttá teszik, a tagállamok számára az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében további [1 év] biztosítható. |
Indokolás | |
A határidő meghosszabbítása nem haladhatja meg az egy évet. | |
Módosítás 28 Irányelvre irányuló javaslat 14 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
14a. cikk Minimumkövetelmények |
|
|
A tagállamok bevezethetnek, vagy fenntarthatnak olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbbek az egyenlő bánásmód elvének védelme szempontjából, mint azok, amelyeket ez az irányelv állapít meg. |
Indokolás | |
Ez a rendelkezés a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvből származik, amelyet indokolt beilleszteni ebbe az irányelvbe is. | |
INDOKOLÁS
Az 1986. december 11-i irányelvnek[1] hosszú a története, és kevéssé dicsőséges a múltja.
A Bizottság eredeti, 1984. évi javaslata[2] sokkal nagyra törőbb volt, mint amelyet a Tanács végül 1986-ban elfogadott.
A 90-es években elfogadott állásfoglalásokban és jelentésekben az Európai Parlament ismétlődően követelte az irányelv javítását.
Az 1997. évi jelentésében[3], amelyet az önálló vállalkozók segítő házastársai helyzetének szentelt, a Parlament sajnálatát fejezte ki a 86/613/EGK irányelv bátortalan szövegezése miatt, mivel az egyáltalán nem tette lehetővé, hogy az önálló vállalkozók segítő házastársainak helyzetét javítsák a munkájuk elismerése és a megfelelő szociális védelmük terén.
A Parlament a tagállamok számára kötelezőbb erejű módosított irányelvet kért, amelynek a következőket kell előírnia:
– a segítő házastársak kötelező nyilvántartásba vétele annak érdekében, hogy ne legyenek többé láthatatlan munkavállalók,
– a tagállamok számára olyan intézkedések elfogadására vonatkozó kötelezettség, amelyek lehetővé teszik a segítő házastársaknak, hogy különösen egészségügyi ellátásokat és nyugellátásokat fedező biztosítást kössenek.
Annak ellenére, hogy a Parlament számtalanszor emlékeztetett azon nagyon konkrét javaslataira, hogy biztosítsák az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, valamint házastársaik közötti egyenlő bánásmódot, a Bizottság 2008. októberig várt a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezésére irányuló javaslatával és azzal, hogy benyújtson az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy irányelvre irányuló javaslatot[4], amelynek konkrét jogi alapja az EK-Szerződés 141. cikke. Ez csak azokra a szempontokra vonatkozik, amelyekkel nem foglalkoznak időközben elfogadott más, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét végrehajtó irányelvek[5]. Emlékeztetünk arra, hogy az 1986. évi irányelv a Római Szerződés 100., valamint 235. cikkén alapult, és nem a 119. cikkén, amelyet nem kellett alkalmazni az önálló vállalkozókra, míg a 141. cikk (3) bekezdését továbbra is alkalmazni kell a foglalkoztatás és a munka terén, és ezért az önálló vállalkozókra is vonatkozik.
A Bizottság azon döntése, hogy hatályon kívül helyezzék az 1986. évi irányelvet, és egy új jogi eszközt javasoljanak az önálló vállalkozói tevékenységet folytató vagy az e tevékenység végzéséhez hozzájáruló férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása érdekében[6], az 1986. évi irányelv végrehajtására vonatkozó jelentéseken, továbbá szakértők jelentésein és hatásvizsgálatokon alapul. Mindezek a jelentések és tanulmányok azt igazolták, hogy az 1986. évi irányelv nem hatékony, gyakorlati eredményei elégtelenek az irányelv célkitűzéséhez képest az önálló vállalkozók tekintetében is, de különösen segítő házastársaikat illetően, és annak ellenére, hogy e két személycsoport jogi helyzete nyilvánvalóan eltérő.
Igaz, hogy 1986 óta a tagállamok többségében egyidejűleg javult az önálló vállalkozók és a segítő házastársaik vagy a nemzeti jog által elismert élettársaik helyzete a mezőgazdaságban, a kézműiparban és a szellemi szabadfoglalkozások terén. Ez mind a szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozásra, mind az anyaság védelmére vonatkozik.
Az irányelvre irányuló új javaslatot kísérő hatásvizsgálatról szóló jelentés[7] lehetővé teszi az irányelv hatályának értékelését mind az önálló vállalkozókat, mind a segítő házastársaikat, illetve elismert élettársaikat illetően.
Az önálló vállalkozók
Az önálló vállalkozói tevékenység, mivel az aktív népesség 16%-a gyakorolja, továbbra is kisebbségben van Európában. A 32,5 millió önálló vállalkozónak csak egyharmada nő[8], miközben úgy tűnik, hogy a nők inkább készek arra, hogy a munkanélküliség elkerülése, továbbá a szakmai és a családi élet jobb összeegyeztetése érdekében önálló vállalkozói tevékenységbe kezdjenek.
Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők 71%-a a szolgáltatási szektorban dolgozik.
A mezőgazdaságban hasonló a férfiak és a nők aránya, 21% és 20%. Az EPEC jelentése[9] szerint az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők számának legnagyobb növekedése (10% 1998 és 2006 között) a Luxemburgi Nagyhercegségben történt, melyet Görögország, Olaszország és Ciprus (5%) követ.
Támogatni kell tehát a nők önálló vállalkozói tevékenységhez való hozzáférése előtti akadályok leküzdésére irányuló javaslatot, olyan intézkedések vagy külön előnyök előírásával, amelyek célja, hogy megkönnyítsék az önálló vállalkozói tevékenység alulreprezentált nem általi végzését, de pozitív intézkedésként meg is kell erősíteni a javaslatot (az irányelvre irányuló javaslat 10. preambulumbekezdése, 4. cikke)..
A társaság létrehozására vonatkozó javaslat (5. cikk) alapvető fontosságú, mivel kötelező intézkedéseket ír elő annak érdekében, hogy a nemzeti jogban ne lehessen megtiltani házastársak vagy élettársak közötti vállalkozás létrehozását. Egyetlen rendelkezéssel nem lesz többé tilos, hogy egy önálló vállalkozó a vállalkozásában alkalmazottként foglalkoztassa házastársát vagy élettársát, ami példamutatóan oldaná meg a segítő családtag független szociális biztonságának problémáját, annak a lehetőségét, hogy a vállalkozás költségei közé beemelhessék a házastársnak ténylegesen kifizetett javadalmazást, azzal a kettős feltétellel, hogy a megfelelően végzett szolgáltatásokért járó szokásos javadalmazásról van szó, és a jogszabályok által kötelezően előírt valamennyi járulékot befizetik.
Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők anyaságának védelmét illetően nem kell lemásolni a női munkavállalók szülési szabadságára vonatkozó rendszert.
Az esetek többségében a vállalkozások vagy gazdaságok női vezetői nem engedhetik meg maguknak, hogy hosszú hetekre megszakítsák a tevékenységüket. Kérésükre azonban a szülési szabadságnak legalább négy hétnek kell lennie a szülés előtt és négy hétnek utána, az anya és a gyermek egészségének védelmét érintő okok miatt. A munkavállalókra vonatkozóan is ez a hatályos kötelező minimum jelenleg.
A támogatást illetően az a helyes, ha az összege legalább a betegség esetén járó támogatáséval azonos, a nemzeti jogban léteznie kell ilyen támogatásnak, ami a jelek szerint jelenleg nincs így minden tagállamban.
Igaz azonban, hogy már 19 tagállamban az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők jogosultak 14 hetes fizetett szülési szabadságra. A támogatás finanszírozási módja szerint (az állam költségére vagy az önálló vállalkozói tevékenységet folytatók befizetései alapján) versenytorzulások következhetnek be. Ha vannak nemzeti helyettesítési szolgáltatások, helyes előírni, hogy az önálló vállalkozók alternatívaként, térítés ellenében hozzáférhessenek e szolgáltatásokhoz.
A segítő házastársak és az elismert élettársak
A 27 tagú EU-ban 3,75 millió segítő házastárs (vagy családtag) van, ami az Európai Unió összes önálló vállalkozója 11,5%-ának felel meg[10]. Az önálló vállalkozók körülbelül 11%-a nyilatkozik úgy, hogy munkáját egy családtag segíti. Az esetek többségében nőkről van szó, akik férjüket vagy elismert élettársukat segítik.
A segítő házastársak nem képeznek homogén csoportot. Ez a fajta munka elsősorban a mezőgazdaságban, a kézműiparban és a kereskedelemben, de a szellemi szabadfoglalkozások terén is jellemző. Egyes tagállamokban a segítő házastársak külön jogállással rendelkezhetnek. Franciaországban például három lehetőség közül választhatnak: munkavállaló házastársak, társ házastársak vagy együttműködő házastársak lehetnek, nyilvántartásba véve a cégjegyzékben. A tagállamok többségében nincs saját jogállásuk. A munkájukat nem ismerik el. Nem részesülnek a házastársuktól független szociális biztonságban. A tagállamok többségében származtatott jogaik vannak, vagyis az önálló vállalkozók betegbiztosító pénztáránál vannak biztosítva (mint a gyermekek), és az önálló vállalkozó halála után özvegyi járadékra jogosultak. De mi történik válás esetén, főleg akkor, ha az hosszú házasságot követően történik? Nagy a kockázata annak, hogy a házastárs szegény lesz saját szociális védelem nélkül, mivel nincs semmilyen jogállása, és nincs semmilyen igazolása a munkában töltött évekről ahhoz, hogy igényt tarthasson öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra.
Az 1986. évi irányelv annak ellenére sem érte el a célkitűzését, hogy egyes tagállamokban felkínálják a segítő házastársnak azt a lehetőséget, hogy önkéntesen csatlakozzon egy szociális biztonsági rendszerhez, általában az önálló vállalkozóéhoz, ha az létezik.
Egyes tagállamokban kötelező a segítő házastársak számára, hogy csatlakozzanak szociális védelmi rendszerhez (Franciaországban 2007. július, Belgiumban 2006 óta).
A segítő házastársak Portugáliában is kötelezően tagjai az önálló vállalkozók rendszerének, és részesülnek e rendszer ellátásaiban. A Luxemburgi Nagyhercegségben 1974 óta létezik a mezőgazdasági ágazatban segítő házastársak és az együttműködő családtagok számára kötelező biztosítási rendszer. Ugyanez a rendszer létezik a kézműipar, a kereskedelem és a szellemi szabadfoglalkozások számára, de számos eltérési és felmentési lehetőséget írnak elő.
Finnországban minden állandó lakos automatikusan, a munkája típusától függetlenül részese a szociális biztonsági rendszernek. Németországban a segítő házastársakat a vállalkozás vagy a mezőgazdasági üzem társtulajdonosának tekintik, és az önálló vállalkozók jogállásával rendelkeznek.
E tagállamok tapasztalatai azt igazolták, hogy egyedül a kötelező biztosítás hatékony mechanizmus.
A 86/613/EGK irányelv egyedül a segítő házastársak szociális biztonsági rendszerekhez való önkéntes csatlakozását írja elő. Ezért hatástalannak bizonyult. A Bizottság új javaslata mégis szintén az önkéntes rendszert írja elő. A javaslat 6. cikke a következőképpen rendelkezik: „a segítő házastársak, kérelmükre, legalább olyan szintű védelemben részesülhetnek, mint az önálló vállalkozók, az utóbbiakra alkalmazandó feltételekkel azonos feltételekkel”. A Bizottság javaslata tehát előírja a segítő házastársak önkéntes és hozzájáruló alapon történő csatlakozását. Az előadónak meggyőződése, hogy ez a megközelítés hatástalan, és egyáltalán nem javítja a segítő házastársak helyzetét. Az tagállamokban, ahol létezik az önkéntes csatlakozás, a tapasztalatok azt igazolták, hogy ha felkínálják a segítő házastársaknak azt a lehetőséget, hogy csatlakozzanak egy nyugdíj-biztosítási rendszerhez vagy sem, az esetek többségében nem csatlakoznak. Attól tartanak, hogy csatlakozásuk jelentős kiadásokat okoz járulékfizetés formájában. Ugyanakkor kevés segítő házastárs számol az ilyen csatlakozás hiányának súlyos következményeivel, amelyek váláskor vagy a biztosított házastárs halálakor következnek be. Mindezekre tekintettel az előadónak meggyőződése, hogy kötelezővé kellene tenni a segítő házastársak számára a szociális biztonsági rendszerekhez való csatlakozást. Az Uniónak egy kötelezőbb erejű jogszabállyal kell rendelkeznie, amely meghatározza a segítő házastársak számára a minimális biztosítékok keretét, amelyen belül a tagállamok kiválaszthatják a rendszereik kiigazításához legmegfelelőbb eszközt.
Tehát ebből következően módosítani kell az irányelvre irányuló javaslat 13. preambulumbekezdését és 6. cikkét annak érdekében, hogy először is biztosítsák az önálló vállalkozók rendszeréhez való csatlakozás lehetőségét, ne tegyenek lehetővé felmentést, ne írják elő annak lehetőségét, hogy a járulékokat átalány alapján számolják ki.
Lényeges azt is előírni, hogy e szociális járulékok az adóból levonhatóak legyenek, például úgy, hogy azokat működési költségeknek tekintik.
Ami a szülési szabadságot illeti, azt a segítő házastársak sajátos helyzetéhez kell igazítani, és nem kell lemásolni a munkavállalókét, ahogy ezt már megindokolták fentebb az önálló vállalkozókra vonatkozóan. A segítő házastársak számára azon döntés, hogy megszakítják-e a munkát szülés előtt és után a családi vállalkozásban, e megszakítás térítésétől függ, de mindenképpen ajánlott legalább 4 hétre a gyermek születése előtt és után. Ennek ösztönzése alapvetően e szülési szabadság finanszírozásától függ. Ahogy a Luxemburgi Nagyhercegségben, e finanszírozást teljes mértékben az államnak kell viselnie és nem a munkáltatóknak és a munkavállalóknak vagy az önálló vállalkozóknak és a házastársaiknak. Mindez az egységes piacon a verseny torzulásainak elkerülését is szolgálja.
A segítő házastárs munkájának elismerése
A Bizottság az 1986. évi irányelv helyébe lépő irányelvre irányuló javaslatában nem foglalkozik a segítő házastársak által végzett munka elismerésének fontosságával. A korábbi irányelv 7. cikke így rendelkezik: „A tagállamok megvizsgálják, hogy milyen feltételek mellett lehet ösztönözni a házastársak munkavégzésének elismerését, és e vizsgálat fényében megteszik az ilyen elismerés ösztönzését elősegítő intézkedéseket”. Az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatában a Bizottság teljesen törölte ezt a cikket.
E gondolatmenetet követve, figyelemmel kell lenni arra, hogy a segítő házastársak kötelező nyilvántartásba vétele nélkül nehéz a vállalkozás eredményében elismerni az ő részüket. A munka annak érdekében történő elismerése, hogy kompenzációt írjanak elő, különösen jogos válás, vagy az életközösség megszüntetése esetében. A téma összetettségére tekintettel a szabályozás érintené a családjogot, a pénzügyi jogot és a társasági jogot.
Az egyenlőséget biztosító szervezetek
Nehezen fogadhatók el a Bizottság azon javaslatai (10. cikk), melyek összemossák a hatásköröket az emberi jogok és a nemen alapuló megkülönböztetések terén. A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód az egész népességre vonatkozik és nem más alapokon – mint például faj, vallás stb. – megkülönböztetett kisebbségekre. Ezért az ezen irányelv helyes alkalmazásáról gondoskodó intézmény lehetne egyúttal az, amelyik illetékes az alkalmazott férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelveket illetően, és nem egy, az emberi jogok védelmével foglalkozó szervezet.
Következtetések
Az 1986. évi irányelv nem érte el a célkitűzéseit, mert túlzottan bátortalan volt. A Bizottság mostani javaslata ismét kevéssé nagyra törő, mert csak kevésbé kötelező erejű megoldásokat javasol. A kimaradási lehetőség, a szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozás kötelezettsége alóli felmentés az önálló vállalkozó és főleg a segítő házastárs számára nem biztosítja a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódot.
Tudatában annak, hogy a tagállamok álláspontja közel sem egységes arra vonatkozóan, hogy javítani kell az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, továbbá a segítő házastársaik vagy elismert élettársaik közötti egyenlő bánásmód elvének helyes alkalmazását biztosító jogi keretet,
- megjegyezve egyrészt a szakmai szervezetek, másrészt az érdekelt nem kormányzati szervezetek egymástól nagyon távoli álláspontját, mégis ésszerű megegyezésre kell jutni annak érdekében, hogy még az európai választások előtt el lehessen fogadtatni első olvasatban ezt az irányelvet.
- [1] A Tanács 86/613/EGK irányelve (1986. december 11.) a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről (HL L 359., 1986.12.19., 56. o.).
- [2] A valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslat, COM/84/57VÉGLEGES, HL C 113., 1984.4.27., 4. o.
- [3] Jelentés az önálló vállalkozói tevékenységet végzők segítő házastársainak helyzetéről, 1997. január 8., HL C 55., 1997.02.24., 3. o.
- [4] COM(2008) 636 végleges
- [5] 79/7/EGK, 2004/113/EK, 2006/54/EK
- [6] A Bizottság jelentése a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i tanácsi irányelv végrehajtásáról [COM(94) 163], A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódról szóló közösségi jogszabályok alkalmazásával foglalkozó jogi szakértői hálózat által a 86/613/EGK irányelvről készített jelentés, SEC(2008)2592, SEC(2008)2593. .
- [7] SEC(2008)2593
- [8] EPEC - Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, valamint segítő házastársaik közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló tanulmány, Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság, 2008. június.
- [9] EPEC - Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, valamint segítő házastársaik közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló tanulmány, Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság, 2008. június.
- [10] EPEC - Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők, valamint segítő házastársaik közötti egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló tanulmány, Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság, 2008. június.
VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (12.2.2009)
a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére
az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2008)0636 – C6‑0341/2008 – 2008/0192(COD))
A vélemény előadója: Luigi Cocilovo
(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 47. cikke
RÖVID INDOKOLÁS
Az irányelvre irányuló javaslat, amely a 86/613/EK irányelv helyébe lépne, az Európai Parlament kérésére készült, a közvetett megkülönböztetés eltörlése, az egyenlő bánásmód bevezetésének követelménye és a segítő házastársak jogállásának javítása érdekében. Megfontolásra került a kézművességben, a kereskedelemben, a halászatban és családi vállalkozásokban segítő házastársak helyzete az esélyegyenlőség szempontjából, valamint megtörtént annak a ténynek a figyelembe vétele is, hogy a nők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a férfiak.[1]
E vélemény célja a kérés hangsúlyozása. Emellett támogatja a Bizottság azon javaslatát, mely szerint az „élettársakat” is be kell vonni az irányelv hatálya alá. Mivel a tagállamokban az élettársi kapcsolatokra vonatkozó szabályozás igen összetett, szükségesnek látszik világossá tenni, hogy európai szemszögből az önálló vállalkozók tevékenységében részt vevő bármely személyt, akár alkalmazott, akár üzleti partner, a jogok és vedelem tekintetében egyenlőség illet meg.
Tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre, az egyenlő bánásmód elvét nem csak az üzleti vállalkozás létrehozása, eszközökkel való ellátás és bővítése, hanem annak irányítása terén is alkalmazni kell, amely magában foglalja a döntéshozási folyamatokat is.
Az egyenlő bánásmódra tekintettel üdvözöljük a Bizottság azon javaslatát is, miszerint a segítő házastársak és élettársak számára jobb szociális védelmet kell biztosítani. Mindazonáltal a szociális védelem rendszereinek ebben az esetben önkéntesnek kellene lenniük az önálló vállalkozókra alkalmazott elvvel megegyező alapon. Amennyiben egy tagállam az önálló vállalkozót kényszeríti a társadalombiztosítási rendszerhez történő csatlakozásra, azt is kötelezővé kell tennie, hogy a segítő házastárs vagy élettárs csatlakozzon.
Végül, azt javasoljuk a tagállamoknak, hogy próbálják a Bizottság által szabott határidő előtt teljesíteni az irányelv követelményeit, mivel a már hatályos irányelv fog kiegészülni néhány tekintetben.
MÓDOSÍTÁSOK
A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele a következő javaslatokat:
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 7 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(7) Az irányelvet az önálló vállalkozó és a segítő házastársak esetében kell alkalmazni, mivel mindketten részt vesznek a vállalkozás tevékenységeiben. |
(7) Az irányelvet az önálló vállalkozók, a segítő házastársak és az élettársak esetében kell alkalmazni, mivel mindketten részt vesznek a vállalkozás tevékenységeiben. |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 11 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(11) Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem történhet megkülönböztetés a vállalkozás vagy az önálló vállalkozói tevékenység bármely más formájának létrehozása, eszközökkel való ellátása és bővítése terén. |
(11) Az önálló vállalkozás területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nem történhet megkülönböztetés a vállalkozás vagy az önálló vállalkozói tevékenység bármely más formájának létrehozása, irányítása, eszközökkel való ellátása és bővítése terén. |
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(12) Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. |
(12) Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. Ezen irányelv alkalmazásában a „családi állapot” és a „családi vállalkozás” fogalmak az Európai Bíróság vonatkozó ítéleteinek figyelembe vételével értelmezendők, melyek elismerik az élettársi kapcsolatokat. |
Indokolás | |
Ez a módosítás az Európai Bíróságnak a C-267/06 sz. Tadao Maruko ügyben 2008.4.1-jén hozott ítéletét hajtja végre. | |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 13 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(13) A segítő házastársaknak, a családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásukra tekintettel, saját kérelmükre jogosultságot kell biztosítani arra, hogy az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra − elsősorban a hozzájárulások terén − vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket e választás lehetővé tétele érdekében. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak számára nyújtott védelem szintje arányos lehet azzal, hogy az érintett személy milyen mértékben vesz részt a családi vállalkozás tevékenységeiben. |
(13) A segítő házastársaknak és élettársaknak, a családi vállalkozáshoz nyújtott hozzájárulásukra tekintettel, saját kérelmükre jogosultságot kell biztosítani arra, hogy az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesüljenek, az önálló vállalkozókra − elsősorban a hozzájárulások terén − vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. A tagállamokat fel kell kérni, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket e választás lehetővé tétele érdekében, vagy arra, hogy az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett vonják be a segítő házastársakat és élettársakat a kötelező szociális védelmi rendszerbe. Az önálló vállalkozók, a segítő házastársak és az élettársak számára nyújtott védelem szintje arányos lehet azzal, hogy az érintett személy milyen mértékben vesz részt a családi vállalkozás tevékenységeiben. |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 14 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(14) A gyermeket váró önálló vállalkozók és segítő házastársak gazdasági és fizikai sebezhetősége szükségessé teszi, hogy megadják számukra a szülési szabadság jogát; a szülési szabadság egy részét kötelezőnek kell tekinteni. A tagállamok az ezen irányelvben előírt minimális követelmények betartása esetén továbbra is megtartják arra irányuló hatáskörüket, hogy meghatározzák a hozzájárulások és a kifizetések szintjét. Az önálló vállalkozók és a segítő házastársak különleges helyzetének figyelembe vétele érdekében biztosítani kell számukra az arra irányuló választás lehetőségét, hogy igénybe kívánják-e venni a szülési szabadságot. |
(14) A gyermeket váró önálló vállalkozók, segítő házastársak és élettársak gazdasági és fizikai sebezhetősége szükségessé teszi, hogy megadják számukra a szülési szabadság jogát; a szülési szabadság egy részét kötelezőnek kell tekinteni. A tagállamok az ezen irányelvben előírt minimális követelmények betartása esetén továbbra is megtartják arra irányuló hatáskörüket, hogy meghatározzák a hozzájárulások és a kifizetések szintjét. Az önálló vállalkozók, a segítő házastársak és az élettársak különleges helyzetének figyelembe vétele érdekében biztosítani kell számukra az arra irányuló választás lehetőségét, hogy igénybe kívánják-e venni a szülési szabadságot. |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 15 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(15) Az önálló vállalkozói tevékenység sajátosságainak figyelembe vétele érdekében nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak számára lehetőség szerint választási lehetőséget kell biztosítani a pénzügyi juttatás és a szülési szabadság időtartamára biztosított ideiglenes helyettesítés között. |
(15) Az önálló vállalkozói tevékenység sajátosságainak figyelembe vétele érdekében nők esetében az önálló vállalkozók, a segítő házastársak és az élettársak számára lehetőség szerint választási lehetőséget kell biztosítani a pénzügyi juttatás és a szülési szabadság időtartamára biztosított ideiglenes helyettesítés között. |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 1 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
2. Az irányelv hatálya az önálló vállalkozókra és a segítő házastársakra terjed ki. |
2. Az irányelv hatálya az önálló vállalkozókra, a segítő házastársakra és az élettársakra terjed ki. |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 2 a cikk (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
A tagállamok biztosítják, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. A házastársak és a nemzeti jogban elismert élettársak által létrehozott valamennyi közös vállalkozást „családi vállalkozásként” kell elismerni. Az élettársi kapcsolatok elismerése az Európai Bíróság megfelelő ítéletein alapul. |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk - 1 bekezdés - b pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(b) „segítő házastárs”: az önálló vállalkozó házastársa vagy a nemzeti jog által elismert élettársa, aki nem alkalmazott vagy üzleti partner, és aki rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesz részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat lát el. |
(b) „segítő házastárs vagy élettárs”: az önálló vállalkozó házastársa vagy a nemzeti jog által elismert élettársa, aki nem alkalmazott vagy üzleti partner, és aki rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesz részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat lát el. |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 3 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken: valamely vállalkozás létrehozása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése. |
1. Az egyenlő bánásmód elve azt jelenti, hogy semmilyen nemi megkülönböztetés nem állhat fenn, sem közvetlenül, sem közvetetten, különös tekintettel a családi állapotra és a családi jogállásra történő hivatkozással a következő területeken: valamely vállalkozás létrehozása, irányítása, eszközökkel való ellátása vagy bővítése, illetve bármilyen formájú önálló vállalkozói tevékenység megkezdése vagy bővítése. |
Módosítás 11 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak közötti vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
Módosítás 12 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A segítő házastárs szociális védelme |
A segítő házastárs és élettárs szociális védelme |
|
6. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. |
6. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak és élettársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. Amennyiben adott tagállam jogszabályai nem teszik kötelezővé a juttatások e kiterjesztését, azt a segítő házastárs, illetve élettárs kérelmére kell megadni. |
Indokolás | |
Az olyan társadalombiztosítási rendszerek esetében, amelyek nem adnak választási lehetőséget az önálló vállalkozó számára a rendszerbe történő befizetést illetően, kötelezővé kell tenni a rendszerhez történő csatlakozást a segítő házastársak, illetve élettársak számára is, amennyiben azonban a választás lehetősége adott, azt a segítő házastársak és élettársak esetében is biztosítani kell. | |
Módosítás 13 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők és a segítő házastársak kérelmükre a 92/85/EGK irányelvben előírtakkal megegyező időtartamú szülési szabadságban részesüljenek. |
1. A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az önálló vállalkozó nők, a segítő házastársak és élettársak kérelmükre a 92/85/EGK irányelvben előírtakkal megegyező időtartamú szülési szabadságban részesüljenek. |
Módosítás 14 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 3 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
3. A (2) bekezdésben említett juttatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna, egyéb esetben pedig, ha megegyezik egy tetszőleges, nemzeti jogszabályok szerint meghatározott megfelelő juttatás szintjével, a nemzeti jogszabályokban esetlegesen meghatározott maximális összeghatárig. |
3. A (2) bekezdésben említett juttatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha legalább a minimálbérrel, amennyiben nemzeti jogszabályokban meghatároztak minimálbért, vagy legalább azzal egyenértékű jövedelmet biztosít, amelyet az érintett munkavállaló tevékenységének egészségi okokból történő megszakítása esetén kapna, egyéb esetben pedig, ha megegyezik egy tetszőleges, nemzeti jogszabályok szerint meghatározott megfelelő juttatás szintjével, a nemzeti jogszabályokban esetlegesen meghatározott maximális összeghatárig, feltéve, hogy az utóbbi nem vezet semmilyen diszkriminációhoz. |
Módosítás 15 Irányelvre irányuló javaslat 7 cikk – 4 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy nők esetében az önálló vállalkozók és a segítő házastársak a (2) bekezdésben említett juttatás alternatívájaként lehetőség szerint hozzáférjenek az ideiglenes helyettesítést biztosító vagy bármely meglévő nemzeti szociális szolgáltatásokhoz. |
4. A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy nők esetében az önálló vállalkozók, a segítő házastársak és az élettársak a (2) bekezdésben említett juttatás alternatívájaként hozzáférjenek az ideiglenes helyettesítést biztosító vagy bármely meglévő nemzeti szociális szolgáltatásokhoz. |
Módosítás 16 Irányelvre irányuló javaslat 13 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
1. A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal [6 évvel az elfogadást követően]. |
1. A tagállamok az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban minden rendelkezésre álló információt közölnek a Bizottsággal [4 évvel az elfogadást követően]. |
|
A Bizottság legkésőbb [7 évvel az elfogadást követően] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. Amennyiben szükséges, a beszámolóhoz a közösségi fellépésre vonatkozó javaslatok is mellékelhetők. |
A Bizottság legkésőbb [5 évvel az elfogadást követően] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács számára. Amennyiben szükséges, a beszámolóhoz a közösségi fellépésre vonatkozó javaslatok is mellékelhetők. |
Módosítás 17 Irányelvre irányuló javaslat 14 cikk – 2 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
2. Az adott feltételek figyelembe vétele érdekében a tagállamok számára a 6. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében szükség esetén további [2 év] biztosítható. |
2. Az adott feltételek figyelembe vétele érdekében a tagállamok számára a 6. cikk követelményeinek való megfelelés érdekében szükség esetén további [1 év] biztosítható. |
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód |
|||||||
|
Hivatkozások |
COM(2008)0636 – C6-0341/2008 – 2008/0192(COD) |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
FEMM |
|||||||
|
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
EMPL 21.10.2008 |
|
|
|
||||
|
A vélemény előadója A kijelölés dátuma |
Luigi Cocilovo 4.11.2008 |
|
|
|||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
21.1.2009 |
10.2.2009 |
|
|
||||
|
Az elfogadás dátuma |
11.2.2009 |
|
|
|
||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
40 0 0 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Jan Andersson, Edit Bauer, Iles Braghetto, Philip Bushill-Matthews, Milan Cabrnoch, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Luigi Cocilovo, Jean Louis Cottigny, Jan Cremers, Harald Ettl, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Ilda Figueiredo, Joel Hasse Ferreira, Stephen Hughes, Karin Jöns, Ona Juknevičienė, Jean Lambert, Bernard Lehideux, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Jiří Maštálka, Maria Matsouka, Elisabeth Morin, Csaba Őry, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Rovana Plumb, Elisabeth Schroedter, José Albino Silva Peneda, Kathy Sinnott, Jean Spautz, Gabriele Stauner, Ewa Tomaszewska, Anne Van Lancker, Gabriele Zimmer |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Pierre Jonckheer, Jamila Madeira, Adrian Manole, Ria Oomen-Ruijten, Csaba Sógor, Patrizia Toia |
|||||||
- [1] Az EP 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a nők és a férfiak közötti egyenlőségről.
VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (30.3.2009)
a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság részére
az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról
(COM(2008)0636 – C6‑0341/2008 – 2008/0192(COD))
A vélemény előadója: Lidia Joanna Geringer de Oedenberg
RÖVID INDOKOLÁS
Az előadó támogatja az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló bizottsági irányelvre irányuló javaslatot.
A kisegítő házastárs szerepét gyakran – igazságtalanul – magától értetődő, ingyenes feladatnak tekintik.
Az 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelv célja a valamely önálló vállalkozói tevékenységet – ideértve a mezőgazdasági tevékenységet is – folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazása, valamint az anyaság védelme.
A 86/613/EGK irányelv nem érte el azon célját, hogy megteremtse a kisegítő házastársak, ezek a valójában láthatatlan munkavállalók. világosan meghatározott szakmai státuszát és leszögezze jogaikat és a minimális garanciákat számukra.
A 86/613/EGK irányelv két különböző kategóriára terjed ki:
1) az „önálló vállalkozókra”, azaz mindazokra, akik a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett, saját számlájukra folytatnak jövedelemszerző tevékenységet, ideértve a mezőgazdasági gazdálkodókat és a szellemi szabadfoglalkozásúakat is;
2) házastársaikra, amennyiben nem alkalmazottak vagy a vállalkozásban tulajdonostársak, de rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesznek részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat látnak el.
2007 decemberében a Tanács felszólította a Bizottságot, hogy „mérlegelje a 86/613/EGK tanácsi irányelv felülvizsgálatának szükségességét az önálló vállalkozók és az őket segítő házastársuk anyasággal és apasággal kapcsolatos jogainak biztosítása érdekében”.
2008 márciusában az Európai Parlament arra is felhívta a Bizottság figyelmét, hogy vizsgálja felül az irányelvet, különösen a mezőgazdaság területén tevékenykedő, segítő házastársak helyzetének javítása érdekében.
A Bizottság tehát független jogi szakértőket kért fel hatásvizsgálati jelentés készítésére, hogy ellenőrizze, az irányelvnek köszönhető módosítások javíthatják-e a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódra irányuló elv alkalmazását és növelni tudják-e a nők részvételi arányát az önálló vállalkozói tevékenységben.
A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy a nem kötelező erejű intézkedéseket fenn kell tartani. Levonta továbbá azt a következtetést, hogy a célkitűzéseket leginkább megvalósíthatóvá tevő lehetőség a 86/613/EGK irányelv módosítására vonatkozó javaslat lenne. Ez utóbbinak az alábbi elemeket kell magában foglalnia:
• lehetőség a valamely önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők számára, hogy szülői szabadságot vehessenek ki, legfeljebb 14 hétre, de 2 hétre kötelező jelleggel,
• a kisegítő házastársak joga, hogy a független munkavállalókkal azonos társadalombiztosítási rendelkezések legyenek rájuk is érvényesek,
• az irányelv hatálya alá eső területen az esélyegyenlőségi kérdésekben illetékes nemzeti szervek hatáskörrel való felruházása.
Ez az irányelvre irányuló javaslat, amelynek jogalapja az EK-Szerződés 141. cikke, azzal a céllal született, hogy hatályon kívül helyezze a 86/613/EGK irányelvet, és rendelkezzék a 2006/54/EK, 2004/113/EK és 79/7/EGK irányelvek által nem rendezett kérdésekről.
MÓDOSÍTÁSOK
A Jogi Bizottság felhívja a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy jelentésébe foglalja bele a következő javaslatokat:
Módosítás 1 Irányelvre irányuló javaslat 7 a preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(7a) A kisegítő házastárs szerepét gyakran – igazságtalanul – magától értetődő, ingyenes feladatnak tekintik. |
Módosítás 2 Irányelvre irányuló javaslat 7 b preambulumbekezdés (új) | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
|
(7b) A kisegítő házastársaknak világosan meghatározott szakmai státuszt kell teremteni és le kell szögezni a jogaikat. |
Módosítás 3 Irányelvre irányuló javaslat 12 preambulumbekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(12) Biztosítani kell, hogy ne történhessen családi állapot alapján történő megkülönböztetés a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közös vállalkozásának létrehozására vonatkozó feltételek esetén. |
(Ez a módosítás a magyar változatot nem érinti.) |
Indokolás | |
A családi állapot alapján történő megkülönböztetés fogalma vitatható és félő, hogy a családjog területére is hatással lehet, amely a tagállamok hatáskörébe tartozik. | |
Módosítás 4 Irányelvre irányuló javaslat 2 cikk – 1 bekezdés – b pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
b) „segítő házastárs”: az önálló vállalkozó házastársa vagy a nemzeti jog által elismert élettársa, aki nem alkalmazott vagy üzleti partner, és aki rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett vesz részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat lát el. |
b) „segítő házastárs”: házastárs, aki nem alkalmazott vagy üzleti partner, és aki rendszeresen, a nemzeti jog által meghatározott feltételek mellett veszn részt az önálló vállalkozó személy tevékenységében, és vele azonos vagy kisegítő feladatokat lát el; |
Indokolás | |
A módosítás hatást gyakorol a tagállamok hatáskörébe tartozó családjogra. A szubszidiaritás elvének és a tagállami hatáskörök tiszteletben tartása érdekében a tagállamokra kell hagyni, hogy a fenti kérdésben egyenrangúnak tekintik-e a házastársakat és az élettársakat. | |
Módosítás 5 Irányelvre irányuló javaslat 5 cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak vagy a nemzeti jog által elismert élettársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
A tagállamok – a bizonyos tevékenységek gyakorlására vonatkozó, különös, mindkét nemre egyaránt érvényes feltételek sérelme nélkül – megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a házastársak közötti cégalapítás feltételei ne legyenek kedvezőtlenebbek, mint az egyéb személyek esetében alkalmazandó feltételek. |
Indokolás | |
A módosítás hatást gyakorol a tagállamok hatáskörébe tartozó családjogra. A szubszidiaritás elvének és a tagállami hatáskörök tiszteletben tartása érdekében a tagállamokra kell hagyni, hogy a fenti kérdésben egyenrangúnak tekintik-e a házastársakat és az élettársakat. | |
Módosítás 6 Irányelvre irányuló javaslat 6 cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett. |
A tagállamok foganatosítják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a segítő házastársak saját kérelmükre az önálló vállalkozóval legalább azonos szintű védelemben részesülhessenek, az önálló vállalkozókra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett, beleértve a társadalombiztosítási járulék mértékét, amely a segítő házastárs és a vállalkozó közötti közös megegyezés eredményeképp jön létre, a gazdasági és szociális tényezők teljes mértékű figyelembevétele mellett. |
Módosítás 7 Irányelvre irányuló javaslat 8 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, akit saját állítása szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem vagy kár ért, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírói vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár békéltető eljárás útján is – érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. |
(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden személy, akit saját állítása szerint az egyenlő bánásmód elvének be nem tartása miatt sérelem vagy kár ért, az ebből az irányelvből eredő igényeit bírói vagy közigazgatási úton – a tagállamok által szükségesnek vélt esetben akár békéltető eljárás útján is – hatékonyan érvényesíthesse annak a viszonynak a megszűnte után is, amelyben a megkülönböztetés állítólagosan történt. |
Módosítás 8 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 1 bekezdés | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
(1) A tagállamok kijelölnek egy vagy több olyan testületet, illetve megteszik az ezek létrehozásához szükséges intézkedéseket, amelyek minden személy számára elősegítik, elemzik, ellenőrzik és támogatják az egyenlő, nemi alapon történő megkülönböztetéstől mentes bánásmódot. Ezek a szervek akár az emberi jogok vagy az egyének jogainak védelmére vagy az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásának biztosítására nemzeti szinten hivatott intézmények részét is képezhetik. |
(1) A tagállamok olyan testületet vagy testületeket jelölnek ki, valamint megteszik a szükséges intézkedéseket, amely testületek minden személy számára hatékonyan elősegítik, elemzik, ellenőrzik és támogatják az egyenlő, nemi megkülönböztetéstől mentes bánásmódot. Ezek a szervek akár az emberi jogok vagy az egyének jogainak védelmére vagy az egyenlő bánásmód elvének végrehajtásának biztosítására nemzeti szinten hivatott intézmények részét is képezhetik. |
Módosítás 9 Irányelvre irányuló javaslat 10 cikk – 2 bekezdés – b pont | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
b) független vizsgálatok elvégzése a megkülönböztetés tárgyában; |
b) független vizsgálatok elvégzése a gazdasági és társadalmi megkülönböztetés tárgyában; |
Módosítás 10 Irányelvre irányuló javaslat 11 cikk | |
|
A Bizottság által javasolt szöveg |
Módosítás |
|
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeket a tagállam egész területén megfelelő eszközök segítségével tájékoztatják az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. |
A tagállamok biztosítják, hogy az érintett személyeket a tagállam egész területén megfelelő eszközök, többek között az internet segítségével tájékoztatják az ezen irányelv alapján hozott rendelkezésekről, valamint a már hatályos, vonatkozó rendelkezésekről. |
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód |
|||||||
|
Hivatkozások |
COM(2008)0636 – C6-0341/2008 – 2008/0192(COD) |
|||||||
|
Illetékes bizottság |
FEMM |
|||||||
|
Véleményt nyilvánított A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
JURI 21.10.2008 |
|
|
|
||||
|
A vélemény előadója A kijelölés dátuma |
Lidia Joanna Geringer de Oedenberg 3.11.2008 |
|
|
|||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
19.1.2009 |
11.2.2009 |
|
|
||||
|
Az elfogadás dátuma |
30.3.2009 |
|
|
|
||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
12 0 0 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Bert Doorn, Giuseppe Gargani, Neena Gill, Klaus-Heiner Lehne, Manuel Medina Ortega, Aloyzas Sakalas, Eva-Riitta Siitonen, Francesco Enrico Speroni, Diana Wallis, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Jean-Paul Gauzès |
|||||||
ELJÁRÁS
|
Cím |
Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód |
|||||||
|
Hivatkozások |
COM(2008)0636 – C6-0341/2008 – 2008/0192(COD) |
|||||||
|
Az Európai Parlamentnek történő benyújtás dátuma |
3.10.2008 |
|||||||
|
Illetékes bizottság A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
FEMM 21.10.2008 |
|||||||
|
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
EMPL 21.10.2008 |
ITRE 21.10.2008 |
JURI 21.10.2008 |
LIBE 21.10.2008 |
||||
|
Nem nyilvánított véleményt A határozat dátuma |
ITRE 3.11.2008 |
LIBE 30.3.2009 |
|
|
||||
|
Társbizottság(ok) A plenáris ülésen való bejelentés dátuma |
EMPL 12.3.2009 |
|
|
|
||||
|
Előadó(k) A kijelölés dátuma |
Astrid Lulling 19.11.2008 |
|
|
|||||
|
Vizsgálat a bizottságban |
10.2.2009 |
9.3.2009 |
|
|
||||
|
Az elfogadás dátuma |
31.3.2009 |
|
|
|
||||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
23 0 2 |
||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Edit Bauer, Edite Estrela, Věra Flasarová, Nicole Fontaine, Lissy Gröner, Anneli Jäätteenmäki, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Urszula Krupa, Astrid Lulling, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Zita Pleštinská, Teresa Riera Madurell, Eva-Riitta Siitonen, Eva-Britt Svensson, Anne Van Lancker, Anna Záborská |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Donata Gottardi, Mary Honeyball, Marusya Ivanova Lyubcheva, Maria Petre, Heide Rühle |
|||||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (178. cikk (2) bekezdés) |
Jean-Pierre Audy, Wolfgang Bulfon, Marie-Hélène Descamps, Jean Spautz |
|||||||
|
Benyújtás dátuma |
7.4.2009 |
|||||||