Eljárás : 2009/2133(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0041/2009

Előterjesztett szövegek :

A7-0041/2009

Viták :

PV 21/10/2009 - 8
CRE 21/10/2009 - 8

Szavazatok :

PV 22/10/2009 - 8.8
CRE 22/10/2009 - 8.8
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2009)0057

JELENTÉS     
PDF 177kWORD 155k
20.10.2009
PE 428.226v03-00 A7-0041/2009

az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól

(2009/2133(INI))

Alkotmányügyi Bizottság

Előadó: Elmar Brok

A vélemény előadója (*):

Annemie Neyts-Uyttebroeck, Külügyi Bizottság

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
 VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól

(2009/2133(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változata 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 24., 26., 27. és 47. cikkére,

–    tekintettel a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt, az Európai Unióról szóló szerződés 27. cikkéről szóló 15. számú nyilatkozatra,

–    tekintettel 2008. február 20-i, a Lisszaboni Szerződésről szóló állásfoglalására(1), különösen annak (5) bekezdése e) pontjára,

–    tekintettel 2000. szeptember 5-i, a közös európai diplomáciáról szóló állásfoglalására(2),

–    tekintettel 2001. június 14-i, a külszolgálat fejlesztéséről szóló bizottsági közleményről szóló állásfoglalására(3),

–    tekintettel 2005. május 26-i, az európai külügyi szolgálat intézményi szempontjairól szóló állásfoglalására(4),

–    tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság által 2008. szeptember 10-én szervezett munkaműhelyre,

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–    tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0041/2009),

A.  mivel a jövőbeni európai külügyi szolgálat (EKSz) formája rendkívül fontos, amennyiben az Unió külkapcsolatait koherensebbé, hatékonyabbá és láthatóbbá kívánjuk tenni,

B.   mivel az EKSz három, a Lisszaboni Szerződésben bevezetett újítás következménye: az Európai Tanács állandó elnökének választása, aki államfői és kormányzati szinten az Unió külképviseletéért felelős; az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Tanács általi, a Bizottság elnökének egyetértésével történő kinevezése, aki a külkapcsolatokért felelős bizottság alelnöke (alelnök/főképviselő) lesz; valamint jogi személyiség kifejezett átruházása az Unióra, amely annak nemzetközi szinten teljes cselekvési szabadságot biztosít,

C.  mivel az EKSz a közösségi vívmányoknak az Unió külkapcsolatainak területén való átgondolt továbbfejlesztését jelenti, a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) közös megközelítése és a Közösségnek a közösségi modell szerint intézett külkapcsolatai tekintetében nagyobb összhangot eredményez az érintett adminisztratív egységek között; mivel az EKSz kiegészíti a tagállamok diplomáciai képviseleteit, azok létének megkérdőjelezése nélkül,

D. emlékeztet arra, hogy az Európai Unió az utóbbi évtizedek során egyre inkább globális szereplővé vált, és új megközelítésre van szükség, amennyiben az EU közösen kíván fellépni és a globális kihívásoknak átfogó, következetes és hatékony módon kíván megfelelni;

E.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament következetesen kérte a közös európai diplomáciai szolgálat létrehozását, amely az Unió nemzetközi szerepével mérhető össze és növelni fogja a láthatóságot, valamint az Unió abbéli képességét, hogy nemzetközi téren hatékonyan cselekedjen; felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy éljenek az átfogóbb, következetesebb és hatékonyabb külpolitika megteremtésének az EKSz létrehozásával kínálkozó lehetőségével;

F.  mivel az EKSz létrehozásának elő kell segítenie a munka megkettőzésének, az eredménytelenségnek és az erőforrások elpazarlásának elkerülését az Unió külkapcsolati tevékenységeiben;

G.  mivel az EKSz feladata, hogy nagyobb láthatóságot biztosítson az EU-nak mint a fejlődő országok legfontosabb partnerének, és hogy az EU fejlődő országokkal fenntartott, szoros kapcsolataira építsen,

H.  mivel a Lisszaboni szerződés különválasztja a fejlesztési együttműködést, mint egy autonóm politikai területet, mely speciális célkitűzésekkel rendelkezik és más külpolitikákkal egyenrangú,

I.    mivel az Európai Unióról szóló szerződés 27. cikkéről szóló 15. sz. nyilatkozatukban a tagállamok kormányai megállapították, hogy a főképviselőnek (alelnök/főképviselőnek), a Bizottságnak és a tagállamoknak a Lisszaboni Szerződés aláírása után azonnal el kell kezdeniük az EKSz előkészítését,

J.    mivel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a Bizottság alelnöke – az alelnök/főképviselő – felel az Unió külső fellépésének koherenciájáért; mivel e megbízatásnak megfelelően az alelnök/főképviselő a Bizottság alelnökének hatáskörében a Bizottság külkapcsolati területén fog működni, és egyidejűleg az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját fogja a Tanács megbízása alapján vezetni („kettős szerep”); mivel az alelnök/főképviselő felhasználja majd az EKSz-t; mivel az EKSz személyzete a Tanács és a Bizottság titkárságának tisztviselőiből, valamint a nemzeti diplomáciai szolgálatok kihelyezett tagjaiból áll majd,

K.  mivel az Európai Közösségek szerveinek a Szerződések és az Európai Bíróság joggyakorlata által elismert saját ügyeinek rendezésére való joga alapján a Bizottság a Közösség külső fellépésének kiterjesztése során számos küldöttséget delegált harmadik országokba és nemzetközi szervezetekbe; mivel a Tanács az Egyesült Nemzetek Szervezetével fenntartott kapcsolatok ápolására összekötő hivatalt tart fenn New Yorkban és Genfben; mivel a bizottsági küldöttségek és a tanácsi összekötő hivatalok – vagy azok tanácsi és bizottsági közös képviseletté való átalakítása – hozzájárulása mintegy 5000-es létszámú személyzeti hálózatot hoz létre, ami az EKSz létrehozásának egyik alapja,

L.   mivel az EKSz szervezetét és működését a Tanács határozata fogja meghatározni az alelnök/főképviselő javaslata alapján, a Parlamenttel való konzultációt és a Bizottság jóváhagyását követően, a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után,

M.  mivel az EKSz formáját érintő néhány elvi kérdést időben kell rendezni ahhoz, hogy a szolgálat az alelnök/főképviselő kinevezését követően minél előbb megkezdhesse munkáját,

N.  figyelembe véve, hogy a Parlamenttel konzultálni fognak az EKSz létrehozásával kapcsolatban, illetve a költségvetési következmények miatt, úgy véli, hogy a Parlamenttel folytatott korai és lényegi párbeszédre van szükség az EKSz hatékony elindítása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő pénzügyi források az EKSz rendelkezésére álljanak;

1.   megjegyzi, hogy az EKSz összetételével kapcsolatos részletes vita után az alkotmányozó gyűlés olyan modellt javasolt, amely jelentős szerepet ad a Parlamentnek és a Bizottságnak; rámutat, hogy a kormányközi konferencia által a Lisszaboni Szerződésben végül elfogadott különleges eljárás – egyhangú tanácsi határozat a Parlament meghallgatását követően az alelnök/főképviselő javaslatára és a Bizottság jóváhagyásával – fenntartja az Unió intézményközi egyensúlyát és a közös megegyezésen alapuló megoldások megtalálásán alapszik;

2.   ismét emlékezteti a Bizottságot, hogy az EKSz létrehozásáról szóló határozatot nem lehet meghozni a Bizottság jóváhagyása nélkül; felkéri a Bizottságot, hogy az EKSz előkészítő munkája során teljes intézményi befolyásával támogassa az Unió külkapcsolatai közösségi modelljének megőrzésére és továbbfejlesztésére vonatkozó célkitűzést; emlékeztet továbbá arra, hogy az EKSz-t a költségvetési szempontokról szóló egyezménnyel együtt kell létrehozni;

3.   felkéri a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és a soros alelnököt/főképviselőt, hogy a Parlament bevonásával kötelezzék el magukat az EKSz létrehozásának átfogó, ambiciózus és mindkét fél által elfogadható terve mellett;

4. javasolja, hogy az EKSz-t érintő megközelítésnek – amelyet az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változatának 18., 27. és 40. cikke alapján fognak megállapítani – a tapasztalatok alapján kell fejlődnie; úgy véli, hogy egy EKSz-hez hasonló szervezetet nem lehet előre pontosan meghatározni vagy körülhatárolni, hanem a kölcsönös bizalmon, valamint az egyre növekvő szakértelmen és közös tapasztalaton alapuló fokozatos folyamat során kell működésbe hozni;

5. emlékeztet arra, hogy az EKSz-nek a Lisszaboni szerződés szellemével és céljával összhangban, az Unió külső fellépéseinek valamennyi vonatkozásában biztosítania kell az Európai Unió Alapjogi Chartájának maradéktalan alkalmazását; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változatának 21. cikke (3) bekezdése értelmében az EKSz feladata a külpolitikák és a többi politika közötti összhang biztosítása;

6.   megerősíti az alábbi elveket és sürgeti a Bizottságot, hogy jövőbeni javaslataiban ragaszkodjon az ezen elvekhez való megfeleléshez a Lisszaboni Szerződés előírásainak szellemével és céljával, illetve az alkotmányozó gyűlés tanácskozásainak szellemével összhangban:

a)   az EKSz-be való kinevezésekre érdem, szakértelem és kiválóság alapján nyílt és átlátható eljárásban kell sort keríteni, megfelelő és arányos részben a Bizottságból, a Tanácsból és a nemzeti diplomáciai szolgálatokból, biztosítva, hogy az alelnök/főképviselő mindhárom szerv tudására és tapasztalatára egyformán számíthasson; továbbá az EKSz intézményi felépítésének a nemek olyan struktúráját kell tartalmaznia, amely megfelelően tükrözi az Uniónak a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén vállalt kötelezettségeit;

b)   az EKSz-nek olyan formát kell öltenie, amely javítja az Unió külső fellépésének és külképviseletének összehangoltságát, ezért különösen a szorosan a külkapcsolatokkal foglalkozó osztályokat, valamint a harmadik országokba delegált küldöttségek vezető posztjait az EKSz irányítása alá kell vonni; a további fejlesztés során meg lehet fontolni, hogy milyen egyéb funkciókat kell még az EKSz-hez rendelni;

c)   nem szükséges azonban a Bizottság főigazgatóságait valamennyi külkapcsolati felelősségüktől megfosztani; különösen azokon a területeken kell megőrizni a jelenlegi, külső dimenzióval rendelkező közösségi politikák integritását, amelyeken a Bizottság végrehajtói hatáskörrel rendelkezik; a Bizottságnak konkrét modellel kell szolgálnia az érintett osztályoknak, például a kereskedelmi, a bővítéssel és fejlesztéssel foglalkozó főigazgatóságoknak, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó főigazgatóságoknak, a EuropAidnek, az Európai Közösség Humanitárius Hivatalának, az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó osztálynak, a választási segítségnyújtással foglalkozó osztálynak, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság külkapcsolati egységeinek;

d)   a katonai és civil válságkezelési egységeket a főképviselő hatáskörébe kell helyezni, míg a katonai személyzet esetében a vezetői és szervezeti struktúra eltérő lehet a civil személyzetétől; rendkívül fontos, hogy az EKSz szereplői a hírszerzési elemzések eredményét megosszák annak érdekében, hogy támogathassák a főképviselőt az uniós külpolitika átfogó, következetes és hatékony igazgatására vonatkozó megbízatásának teljesítésében;

e)   a harmadik országokba delegált bizottsági küldöttségeket és a tanácsi összekötő irodákat, valamint lehetőség szerint az EU különleges képviselőit „uniós követségekké” kell összevonni, amelyeket az EKSz személyzete irányítaná, amely az alelnöknek/főképviselőnek felelne; a Bizottság főigazgatóságainak szaktanácsadóit nem szabad megakadályozni abban, hogy ebben a keretben kihelyezett munkát végezzenek;

f)    az EKSz-nek biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentnek legyenek kapcsolattartói az Európai Parlamenttel való együttműködést szavatoló uniós küldöttségekben (például a harmadik országokkal fenntartott parlamenti kapcsolatok erősítése érdekében);

7.  úgy véli, hogy mint szervezeti és költségvetési szempontból egyedülálló szolgálatot, az EKSz-t bele kell olvasztani a Bizottság adminisztratív szerkezetébe, mivel ez teljes átláthatóságot biztosítana; úgy véli, hogy az EKSz-t létrehozására vonatkozó határozatnak az alelnök/főképviselő igazgatói hatásköre révén jogilag kötelező erejű jelleggel biztosítania kell, hogy a szolgálat – a Lisszaboni Szerződésben meghatározottak szerint – a külpolitika hagyományos területein (KKBP és KBVP) a Tanács határozataitól, illetve a közös külpolitika területén a biztosok testületének határozataitól függjön; úgy véli, hogy az EKSz felépítésének az alábbiak szerint kell alakulnia:

a)   az EKSz teljes személyzetének származási helytől függetlenül azonos állandó vagy ideiglenes státuszt, valamint azonos jogokat és kötelezettségeket kell biztosítani, feladatuk és a szervezetben elfoglalt pozíciójuk tekintetében pedig nem lehet különbség az ideiglenes és állandó tisztviselők között; eltérő származási helyeik miatt az ideiglenes személyzet státuszára az EU tisztviselőinek személyzeti szabályzata vonatkozik, azzal a feltétellel, hogy a származási hely hatóságai a szolgálat érdekében helyezik ki őket az EKSz-hez;

b)   az EKSz tekintetében a kinevezési hatáskör az alelnököt/főképviselőt illeti, biztosítva, hogy a szolgálati utasításokat a Szerződésből eredő felelősségekkel összhangban adják ki, valamint hogy az alelnök/főképviselő döntsön a személyzeti kinevezésekről, előléptetésekről és a szolgálat megszűnéséről;

c)   a Szerződésben meghatározott felelősségekből eredő utasítások tekintetében az EKSz személyzetének bizonyos mértékig objektív függetlenséggel kell rendelkeznie, annak érdekében, hogy a szolgálat optimálisan teljesíthesse feladatát; ezt a függetlenséget meghatározott időre – például öt évre – történő kinevezés útján lehet biztosítani, amely meghosszabbítható és csak akkor csökkenthető, ha az érintett munkatárs nem tesz eleget hivatalos kötelezettségeinek;

d)   a precedensekre(5) támaszkodva az EKSz személyzete foglalkoztatásának adminisztrációja és az alelnök/főképviselő kinevezésekre, előléptetésekre és a szolgálat meghosszabbítására vagy megszűnésére vonatkozó határozatainak végrehajtása tekintetében a kinevezésre jogosult hatóság feladatait a megfelelő bizottsági főigazgatóságnak kell ellátnia;

e) a nemzeti diplomáciai szolgálatoktól az EKSz-be történő kirendelést az e szolgálatokbeli pályafutás szerves részének kell tekinteni.

f)    az EKSz-t létrehozó határozatnak meg kell határoznia a szolgálat szervezeti struktúráját, azzal a kikötéssel, hogy a létrehozás tervét az éves költségvetési eljárás során a bizottsági költségvetés részeként kell elfogadni (adminisztratív kiadások), lehetővé téve ezáltal a szolgálat strukturált, szükségletekkel lépést tartó felépítését;

g)   az EKSz létrehozásához a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodást(6) annak 4. pontjában és G. fejezetében előírtak szerint ki kell igazítani; a működési és adminisztratív költségek arányosításának elvét (a pénzügyi rendelet 40. cikkének (2) bekezdése(7)) szigorúan be kell tartani; emlékeztet arra, hogy megállapodásra kell jutni a Parlamenttel a pénzügyi rendelet és a személyzeti szabályzat módosítására irányuló jövőbeli bizottsági javaslatok tekintetében;

h) megerősíti arra vonatkozó határozott szándékát, hogy költségvetési hatáskörét ezekkel az intézményi újításokkal kapcsolatban maradéktalanul gyakorolja; hangsúlyozza, hogy az EKSz finanszírozása összes vetületének a Szerződésekkel összhangban a költségvetési hatóság felügyelete alatt kell maradnia;

i)    távolléte esetében az alelnöknek/főképviselőnek eseti alapon és az egyes alkalmakkor elvégzendő feladatok tükrében kell döntenie helyettese személyéről;

8.   úgy véli, hogy az EKSz felépítésének a következők szerint kell alakulnia:

a)   az alelnöknek/főképviselőnek beszámoló főigazgató irányítja, aki bizonyos esetekben képviselni tudja az alelnököt/főképviselőt;

b)   több igazgatóságra – amelyek mindegyike az Unió külpolitikájának egy-egy geostratégiai jelentőségű területéért felelős – valamint további, a biztonság- és védelmi politikai kérdésekkel, civil válságkezeléssel és többek között az emberi jogokat és adminisztratív ügyeket is magukban foglaló többoldalú és horizontális ügyekkel foglalkozó igazgatóságra van felosztva;

c)   megszervezi a Brüsszelben működő országonkénti egységek és az Unió harmadik országba delegált küldöttségeinek (követségeinek) együttműködését minden egyes igazgatóságon belül;

d) megjegyzi, hogy míg az uniós küldöttségek a tagállamok meglévő diplomáciai képviseletét egészítik ki, lehetőség nyílik a hatékonyság hosszú távú növelésére is, mivel a jövőbeni uniós küldöttség számos esetben tud konzuli szolgálatot ellátni és schengeni vízumügyekkel foglalkozni;

9. úgy véli, hogy az EKSz szervezetét és működését létrehozó határozatban azt is meg kell határozni, hogy az Unió harmadik országbeli követségei az Unió valamennyi intézményének tagjai részére szükség esetén a rendelkezésükre álló erőforrások függvényében logisztikai és közigazgatási segítséget nyújtanak; az Európai Unió küldöttségei ugyan az EKSz szerves részét fogják képezni, utasításaikat az alelnöktől/főképviselőtől kell kapniuk, az ő ellenőrzése alá kell tartozniuk és igazgatási szempontból a Bizottsághoz kell tartozniuk; felkéri a soron következő alelnököt/főképviselőt, hogy vállalja a Parlament Külügyi Bizottságának tájékoztatását az EKSz vezetőinek kinevezéséről és járuljon hozzá, hogy a bizottság döntése alapján a jelöltek részvételével bizottsági meghallgatást tartsanak; felkéri továbbá a soron következő alelnököt/főképviselőt, hogy kötelezze el magát a jelenlegi intézményközi megállapodás Európai Parlamenttel való újratárgyalása mellett, különösen az érzékeny információkhoz való hozzáférés és a zavartalan intézményi együttműködés egyéb kérdései tekintetében;

10. az Európai Unió küldöttségei ugyan az EKSz szerves részét fogják képezni, utasításaikat az alelnöktől/főképviselőtől kell kapniuk, az ő ellenőrzése alá kell tartozniuk és igazgatási szempontból a Bizottsághoz kell tartozniuk; felkéri a soron következő alelnököt/főképviselőt, hogy vállalja a Parlament Külügyi és Fejlesztési Bizottságának tájékoztatását az EKSz vezetőinek kinevezéséről és járuljon hozzá, hogy a bizottság döntése alapján a jelöltek részvételével bizottsági meghallgatást tartsanak; felkéri továbbá a soron következő alelnököt/főképviselőt, hogy kötelezze el magát a jelenlegi intézményközi megállapodás Európai Parlamenttel való újratárgyalása mellett, különösen az érzékeny információkhoz való hozzáférés és a zavartalan intézményi együttműködés egyéb kérdései tekintetében;

11. javasolja annak megvizsgálását, hogy a nemzeti konzuli szolgálatokból áthelyezett uniós követségi személyzetre a politikai és gazdasági feladatok ellátásán túlmenően szükség esetén milyen mértékben ruházhatóak fokozatosan át harmadik országok polgáraival szembeni konzuli feladatok és olyan feladatok, mint amelyek már most az EK-Szerződés 20. cikkében a harmadik országokbeli uniós polgárok diplomáciai és konzuli védelmére tekintettel elő vannak írva; javasolja továbbá megfontolás tárgyává tenni a parlamenti tisztviselők és az EKSz közötti együttműködés lehetőségeit;

12. úgy véli, hogy további lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az uniós tisztviselőknek külkapcsolati képzést nyújtsanak; javasolja európai diplomáciai szervezeti testület megalapítását, amely a tagállamok megfelelő szervezeteivel szorosan együttműködve a külkapcsolatokban alkalmazandó uniós és tagállami tisztviselőknek egységesített tanterv alapján, megfelelő, többek között a konzuli- és követségi tevékenységekről, a diplomáciáról és nemzetközi kapcsolatokról, valamint az Európai Unió történelméről és működéséről szóló képzést tud nyújtani;

13. felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy az ebben az állásfoglalásban meghatározott iránymutatás figyelembevételével készítsen az EKSz szervezetéről és munkamódszeréről szóló határozatra irányuló javaslatot; fenntartja magának a jogot, hogy részletes álláspontot fogadjon el erről a javaslatról az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből eredő változata 27. cikkének (3) bekezdése szerint, valamint hogy a költségvetési eljárás során megvizsgálja a pénzügyi szempontokat; javasolja azonban, hogy valamennyi kérdés tekintetében már a korai szakaszban politikai megegyezés szülessen a Parlamenttel, annak érdekében, hogy elkerüljék az EKSz-nek a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után felveendő formája tekintetében kialakuló politikai ellentmondásokra vesztegetett értékes idő elpazarlását;

14. felkéri a Bizottságot, hogy csak akkor hagyja jóvá az alelnök/főképviselő javaslatát, amikor az jórészt megfelel az ebben az állásfoglalásban meghatározott iránymutatásnak, vagy akkor, ha a Parlamentet is bevonó intézményközi kapcsolatokon keresztül konszenzus útján eltérő kompromisszumos megoldás született;

15. határozottan szeretné kérni a a következő Bizottság alelnök-jelöltjét, hogy a következő Bizottság kinevezésének eljárása során az illetékes bizottság meghallgatásán foglaljon állást az ebben az állásfoglalásban említett ügyek tekintetében;

16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

      HL C 184. E, 2009.8.6., 25. o.

(2)

      HL C 135., 2001.5.7., 69. o.

(3)

      HL C 53. E, 2002.2.28., 390. o.

(4)

      HL C 117. E, 2006.5.18., 232. o.

(5)

      pl. az OLAF-ot létrehozó határozat 6. cikke (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.).

(6)

HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(7)

Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.).


VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (19.10.2009)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól

(2009/2133(INI))

A vélemény előadója (*): Annemie Neyts-Uyttebroeck

(*) Társbizottsági eljárás – az eljárási szabályzat 50. cikke

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió az utóbbi évtizedek során egyre inkább globális szereplővé vált, és új megközelítésre van szükség, amennyiben az EU közösen kíván fellépni és a globális kihívásoknak átfogó, következetes és hatékony módon kíván megfelelni;

2.  üdvözli az ír népszavazás eredményét, amely lehetővé teszi a Lisszaboni Szerződés ratifikálási eljárásának befejezését és az új intézményi felépítés létrehozását, beleértve az Európai Tanács állandó elnökének – aki biztosítani fogja az EU külső képviseletét a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) kapcsolatos ügyekben – pozícióját, valamint az uniós kül- és biztonságpolitika főképviselőjének – aki az Európai Bizottság alelnöki tisztjét is betölti – új pozícióját; megjegyzi, hogy a főképviselőt a Tanács az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának igazgatásával, illetve azzal fogja megbízni, hogy tegyen javaslatokat e politika fejlesztésére; megjegyzi továbbá, hogy az Unió külső fellépésének egységét, következetességét és hatékonyságát a Tanács és a főképviselő fogja biztosítani; emlékeztet arra, hogy megbízatásának ellátása során a főképviselőt az európai külügyi szolgálat (EKSz) segíti;

3.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament következetesen kérte a közös európai diplomáciai szolgálat létrehozását, amely az Unió nemzetközi szerepével mérhető össze és növelni fogja a láthatóságot, valamint az Unió abbéli képességét, hogy nemzetközi téren hatékonyan cselekedjen; felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy éljenek az átfogóbb, következetesebb és hatékonyabb külpolitika megteremtésének az EKSz létrehozásával kínálkozó lehetőségével;

4.   az EKSz intézményi felépítésének a nemek olyan struktúráját kell tartalmaznia, amely megfelelően tükrözi az Uniónak a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén vállalt kötelezettségeit;

5.   mivel az EKSz létrehozása kapcsán az Európai Parlamenttel is konzultálnak, és tekintettel a költségvetési vonzatokra, úgy véli, hogy az EKSz eredményes elindítása, valamint a szükséges pénzügyi források biztosítása érdekében alapvető fontosságú a Parlamenttel már korai szakaszban megkezdett, tartalmas párbeszéd;

6.  felkéri a főképviselőt, hogy minél hamarabb nyújtsa be javaslatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az megfeleljen a következő elveknek:

a)   az EKSz-t nem autonóm szolgálatként, hanem a Bizottság igazgatási és költségvetési hatáskörén belül kell létrehozni, ugyanakkor pontosan kell teljesíteni a Szerződés szerinti megbízatását, amely szerint segítenie kell az alelnököt/főképviselőt az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának a Tanács nevében és a Bizottság külpolitikáját követve történő irányítása során;

b)   az EKSz-nek foglalkoznia kell a KKBP-vel és a közös biztonság- és védelmi politikával (KBVP), valamint a jelenleg a Bizottság Külkapcsolati Főigazgatósága (DG Relex) hatáskörébe tartozó feladatokkal és politikákkal; a főképviselőnek továbbá átfogó javaslatot kell benyújtania arról, hogy az új intézményi létesítmény keretében hogyan fogják megszervezni a külső cselekvéssel kapcsolatos egyéb fő politikákat; az EU általános külpolitikájának jelentős részét képezi a bővítés, a kereskedelem, a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás; nyomós érvek szólnak amellett, hogy az új szolgálatnak a fejlesztési politikát is magában kellene foglalnia;

c)   az EKSz-nek katonai és civil válságkezelési egységeket kell biztosítania a Tanács titkárságán belül, abban az esetben is, ha a katonai személyzet esetében a vezetői és szervezeti struktúra eltérő lesz a civil személyzetétől; rendkívül fontos, hogy az EKSz szereplői a hírszerzési elemzések eredményét megosszák annak érdekében, hogy támogathassák a főképviselőt az uniós külpolitika átfogó, következetes és hatékony igazgatására vonatkozó megbízatásának teljesítésében;

d)   a főképviselőnek különös figyelmet kell fordítania a munkatársak felvételére és a személyzeti ügyekre, mivel az EKSz személyzete a Bizottságból, a Tanácsból és a tagállamokból érkező munkatársakból is fog állni; ahhoz, hogy az EKSz professzionális diplomáciai szolgálattá váljon, megfelelő erőforrásokat kell a rendelkezésére bocsátani, és a személyzetet az érdemek alapján, a megfelelő kiválasztási eljárások tiszteletben tartásával és megfelelő földrajzi egyensúly biztosításával kell kiválasztani;

e)   a tagállamok diplomatáinak, valamint a Bizottságból és a Tanácsból érkező munkatársaknak azonos státuszt és szerepkört kell adni, azonos munkafeltételekkel, függetlenül attól, hogy áthelyezték őket, ideiglenes alkalmazottak vagy uniós tisztviselők;

f)    a közös képzés és szakmai fejlődés révén kialakított testületi szellem létfontosságú az EKSz közös – a nemzeti és európai szintű diplomáciát egyesítő – diplomáciai keret létrehozására irányuló végső célkitűzése szempontjából; közös képzési programokra és közös diplomáciai tervre van szükség ahhoz, hogy az EU nemzetközi kapcsolataiban közös európai diplomáciai kultúra alakulhasson ki; a diplomáciai képzési központok jelenlegi képzési intézkedéseit és hálózatait hasznosan lehetne erősíteni. Akár egyesíteni is lehetne őket egy, többek között a tagállamok megfelelő intézményein alapuló Európai Diplomáciai Akadémia keretében;

g)   az EKSz-nek biztosítania kell, hogy az Európai Parlamentnek legyenek kapcsolattartói az Európai Parlamenttel való együttműködést szavatoló uniós küldöttségekben (például a harmadik országokkal fenntartott parlamenti kapcsolatok ápolása érdekében);

7.   az Európai Unió küldöttségei ugyan az EKSz szerves részét fogják képezni, utasításaikat a főképviselőtől kell kapniuk, az ő ellenőrzése alá kell tartozniuk és igazgatási szempontból a Bizottsághoz kell tartozniuk; felkéri azonban a soros főképviselőt, hogy vállalja a Parlament illetékes bizottságainak tájékoztatását az EKSz-ben történt vezetői kinevezésekről és járuljon hozzá, hogy a bizottság döntése alapján a jelöltek részvételével bizottsági meghallgatást tartsanak; felkéri továbbá a soros főképviselőt, hogy kötelezze el magát a jelenlegi intézményközi megállapodás Európai Parlamenttel való újratárgyalása mellett, különösen az érzékeny információkhoz való hozzáférés és a zavartalan intézményi együttműködés egyéb kérdései tekintetében;

8.   megjegyzi, hogy míg az uniós küldöttségek ki fogják egészíteni a tagállamok meglévő diplomáciai képviseletét, lehetőség nyílik a hatékonyság hosszú távú növelésére is, mivel a jövőbeni uniós küldöttség fokozatosan, amennyiben szükséges, konzuli szolgálatot is el tud látni;

9.  felkéri a Bizottságot, a Tanácsot, a tagállamokat és a soros főképviselőt, hogy egyértelműen kötelezzék el magukat – az Európai Parlament bevonásával – az EKSz létrehozásának átfogó, ambiciózus és konszenzuson alapuló terve mellett, mivel a fokozatos, lépésről lépésre haladó megközelítés következetlenségekhez és az erőforrások elpazarlásához vezethet; az érintett kérdések összetettsége miatt és az összes tagállam EKSz-ben való méltányos képviseletének biztosítására fokozatos, lépésről lépésre haladó megközelítést kell alkalmazni. Ésszerű időn belül „felülvizsgálati záradékról” kell gondoskodni;

10. javasolja a többoldalú fórumok mellett működő uniós képviseleteknek – a Tanács és a Bizottság ENSZ melletti hivatalaihoz hasonló – ésszerűsítésére irányuló folyamat elindítását; javasolja, hogy azon többoldalú fórumok esetében, amelyek mellett jelenleg nem létezik uniós küldöttség, és ahol gyakorlati szükség mutatkozik az uniós jelenlétre, mint például a NATO és az EBESZ esetében, vizsgálják meg az uniós küldöttségek felállításának lehetőségét;

11. megismétli azon határozott szándékát, hogy költségvetési hatáskörét ezekkel az intézményi újításokkal kapcsolatban teljes mértékben gyakorolja, és kéri, hogy az új költségvetési időszak előtt végezzenek pénzügyi felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az EKSz finanszírozásával kapcsolatos valamennyi aspektusnak a Szerződésekkel összhangban a költségvetési hatóság felügyelete alatt kell maradnia.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.10.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

42

9

6

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Dominique Baudis, Bastiaan Belder, Franziska Katharina Brantner, Elmar Brok, Arnaud Danjean, Mário David, Michael Gahler, Ana Gomes, Anneli Jäätteenmäki, Jelko Kacin, Ioannis Kasoulides, Nicole Kiil-Nielsen, Andrey Kovatchev, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Eduard Kukan, Vytautas Landsbergis, Krzysztof Lisek, Barry Madlener, Mario Mauro, Jean-Luc Mélenchon, Willy Meyer, Alexander Mirsky, María Paloma Muñiz De Urquiza, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Norica Nicolai, Raimon Obiols, Kristiina Ojuland, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, Ioan Mircea Paşcu, Alojz Peterle, Bernd Posselt, Hans-Gert Pöttering, Cristian Dan Preda, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Ernst Strasser, Charles Tannock, Zoran Thaler, Johannes Cornelis van Baalen, Geoffrey Van Orden, Kristian Vigenin, Graham Watson, Boris Zala

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Marije Cornelissen, Marielle De Sarnez, Andrew Duff, Diogo Feio, Lorenzo Fontana, Roberto Gualtieri, Liisa Jaakonsaari, Barbara Lochbihler, Vittorio Prodi, György Schöpflin, Traian Ungureanu

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Franz Obermayr


VÉLEMÉNY a Fejlesztési Bizottság részéről (19.10.2009)

az Alkotmányügyi Bizottság részére

az európai külügyi szolgálat létrehozásának intézményi szempontjairól

(2009/2133(INI))

A vélemény előadója: Eva Joly

RÖVID INDOKOLÁS

Az uniós fejlesztési politika egyértelműen előnyös az Unió számára, mivel hozzájárul a globális geopolitikai stabilitáshoz, enyhíti a migrációs nyomást és új kereskedelmi piacokat nyit meg. Mindezzel együtt a fejlődő országok és állampolgáraik szegénységének csökkentése, valamint fenntartható szociális és gazdasági fejlődése szintén elsődleges szándék.

Míg egyértelmű, hogy az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője és a külügyi szolgálat együtt fognak dolgozni az olyan területeken, mint a külügyek, a kereskedelem és a biztonság, nem tekinthető bizonyosnak, hogy az új szolgálat hasonló fontosságot fog tulajdonítani az uniós fejlesztési politikai célkitűzések és a millenniumi fejlesztési célok elérésének.

Következésképpen létfontosságúnak véljük, hogy a Parlament véleménye világos utalást tartalmazzon a fejlesztésre, pontosabban az EU Lisszaboni Szerződésből következő az irányú kötelezettségére, hogy erőfeszítéseket tegyen a szegénység felszámolására, és a fejlődő országok érdekében biztosítsa a politikai összhangot, valamint helyezzen hangsúlyt arra, hogy a fejlesztési együttműködés olyan önálló politikai terület maradjon, amely egyenrangú a nemzetközi kapcsolatokon belül meglévő egyéb politikai területekkel, és beleillik a politikai és irányítási struktúrába.

JAVASLATOK

A Fejlesztési Bizottság felkéri az Alkotmányügyi Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele az alábbi javaslatokat:

D a preambulumbekezdés (új)

Da.   mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az EU és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikáinak „ki kell egészíteniük és erősíteniük egymást”; mivel ennek a Bizottság és a tagállamok szerepeinek világosabbá tételéhez, kevesebb átfedéshez, megerősített támogatáskoordinációhoz és jobb munkamegosztáshoz kell vezetnie a nagyobb segélyezési hatékonyság és a jobb ár-érték arány érdekében,

D b preambulumbekezdés (új)

Db.   mivel az európai külügyi szolgálat (EKSz) feladata, hogy nagyobb láthatóságot biztosítson az EU-nak mint a fejlődő országok legfontosabb partnerének, és hogy az EU fejlődő országokkal fenntartott, a hivatalos fejlesztési támogatás és a humanitárius segítségnyújtás legnagyobb adományozójaként és a fejlődő országok legfontosabb kereskedelmi partnereként betöltött szerepén alapuló szoros kapcsolataira építsen,

D ba preambulumbekezdés (új)

Dba. mivel az EKSz-nek markáns fejlesztési dimenzióval kell rendelkeznie; mivel a hosszú távú célok, a multilateralizmus, a szolidaritás, a párbeszéd és az érdekek összeegyeztetése köré szerveződő fejlesztési politikai elveknek a jövőbeli uniós külpolitika alappilléreinek kellene lenniük,

D c preambulumbekezdés (új)

Dc.   mivel a Lisszaboni Szerződés a fejlesztési együttműködést speciális célkitűzésekkel rendelkező autonóm politikai területként határozza meg, amely más külpolitikákkal egyenrangú és semmi esetre sem alárendelt a kül-, biztonság- és védelempolitikának, elismerve mind a politikák fejlesztési célú koherenciájának, mind a különböző uniós külső fellépések összehangolásának fontosságát, ami szükségessé teszi a fejlesztési és együttműködési minisztereket tömörítő, megfelelő tanácsi formáció újjáélesztését,

D d preambulumbekezdés (új)

Dd.   mivel a szegénység megszüntetése az Európai Unióról szóló szerződés Lisszaboni Szerződésből következő szövegében (a 21. cikk (2) bekezdésének d) pontja) a nemzetközi kapcsolatok terén az egyik általános célkitűzés, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkének megfelelően az Unió fejlesztési politikájának első számú célkitűzése; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikke megállapítja továbbá, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”; mivel tehát az EKSz fejlődő országokkal kapcsolatos összes tevékenységének magában kell foglalnia a szegénység felszámolását;

4 bekezdés - b pont

(b)    az EKSz-nek olyan formát kell öltenie, amely javítja az Unió külső fellépésének és külképviseletének összehangoltságát, ezért különösen a szorosan a külkapcsolatokkal foglalkozó osztályokat, valamint a harmadik országokba delegált küldöttségek vezető posztjait az EKSz irányítása alá kell vonni; a további fejlesztés során meg lehet fontolni, hogy milyen egyéb funkciókat kell még az EKSz-hez rendelni;

4 bekezdés - c pont

(c)    nem szükséges azonban a Bizottság főigazgatóságait valamennyi külkapcsolati felelősségüktől megfosztani; különösen azokon a területeken kell megőrizni a jelenlegi, külső dimenzióval rendelkező közösségi politikák integritását, amelyeken a Bizottság végrehajtói hatáskörrel rendelkezik; a Bizottságnak konkrét modellel kell szolgálnia az érintett osztályoknak, például a kereskedelmi, a bővítéssel és fejlesztéssel foglalkozó főigazgatóságoknak, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal fenntartott kapcsolatokkal foglalkozó főigazgatóságoknak, a EuropAidnek, az Európai Közösség Humanitárius Hivatalának, az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó osztálynak, a választási segítségnyújtással foglalkozó osztálynak, valamint a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság külkapcsolati egységeinek;

4 bekezdés – d a pont (új)

(da)  fejlesztésért és emberi jogi segítségnyújtásért felelős független biztost kell kinevezni a biztosok testületébe, a nemzetközi kapcsolatok terén más politikákért felelős többi biztossal egyenlő rangban; a főképviselővel szoros együttműködésben ez a biztos lesz felelős a fejlesztési együttműködési politika kidolgozásáért és megvalósításáért mind az AKCS-államokban, mind a többi fejlődő országban;

4 bekezdés – d b pont (új)

(db)  ennek folyományaként a Bizottságon belül különálló fejlesztési főigazgatóságot kell létrehozni, amely felelős lesz a politikai elképzelések kidolgozásáért, a tanácsadásért és az uniós fejlesztési együttműködési politika megvalósításáért; ez a főigazgatóság, valamint az uniós fejlesztési politika megvalósításáért felelős brüsszeli és a tengerentúli kirendeltségeken dolgozó személyzet a fejlesztési biztosnak tartozik majd beszámolási kötelezettséggel;

5 bekezdés – c a pont (új)

(ca)   az EKSz-nek elegendő számú fejlesztési szakemberrel kell rendelkeznie a nemzeti minisztériumokból és Bizottság Fejlesztési Főigazgatóságáról; a Fejlesztési Főigazgatóság tisztviselői a fejlesztési biztostól kapják az utasításokat;

6 bekezdés - b pont

(b)    több igazgatóságra – amelyek mindegyike az Unió külpolitikájának egy-egy geostratégiai jelentőségű területéért felelős – valamint további, a fejlesztés-, biztonság- és védelmi politikai kérdésekkel, civil válságkezeléssel és többek között az emberi jogokat és adminisztratív ügyeket is magukban foglaló többoldalú és horizontális ügyekkel foglalkozó igazgatóságra van felosztva;

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.10.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

26

1

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Michael Cashman, Corina Creţu, Véronique De Keyser, Nirj Deva, Catherine Greze, Enrique Guerrero Salom, András Gyürk, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Franziska Keller, Norbert Neuser, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Eleni Theocharous, Patrice Tirolien, Ivo Vajgl, Iva Zanicchi, Gabriele Zimmer

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Proinsias De Rossa, Harlem Désir, Santiago Fisas Ayxela, Fiona Hall, Isabella Lövin, Louis Michel, Bart Staes, Patrizia Toia


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

19.10.2009

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

18

2

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Michel Barnier, Carlo Casini, Andrew Duff, Ashley Fox, Roberto Gualtieri, Zita Gurmai, Stanimir Ilchev, Morten Messerschmidt, Paulo Rangel, Potito Salatto, Algirdas Saudargas, György Schöpflin, Indrek Tarand, Rafał Kazimierz Trzaskowski, Luis Yáñez-Barnuevo García

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Elmar Brok, Jean-Luc Dehaene, Enrique Guerrero Salom, Sylvie Guillaume, Íñigo Méndez de Vigo, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Helmut Scholz, Alexandra Thein

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Franziska Katharina Brantner, Daniel Hannan, Alain Lamassoure

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat