JELENTÉS a Grúziának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

13.11.2009 - (COM(2009)0523 – C7‑0269/2009 – 2009/0147(CNS)) - *

Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság
Előadó: Vital Moreira
(Simplified procedure – Rule 46(1) of the Rules of Procedure)

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Grúziának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(COM(2009)0523 – C7‑0269/2009 – 2009/0147(CNS))

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2009)0523),

–   tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7‑0269/2009),

–   tekintettel a grúziai konfliktussal foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró küldöttség 2009. szeptemberi jelentésére (Tagliavini-jelentés),

–   tekintettel eljárási szabályzata 55. cikkére és 46. cikkének (1) bekezdésére,

–   tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7‑0060/2009),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

1. A javaslat célkitűzései

A Bizottság javaslata vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott, legfeljebb 46 millió EUR összegű makroszintű pénzügyi támogatás rendelkezésre bocsátását irányozza elő Grúzia számára. A támogatás az állami költségvetési hiány finanszírozására szolgál, és a tervek szerint két részletben (az első részletet 2009 vége előtt, a másodikat pedig 2010 elején) folyósítanák. Célja, hogy fedezze a Nemzetközi Valutaalap által megállapított, 2009–2010-es fennmaradó grúz külső finanszírozási szükségleteket. Az összeget a sürgős költségvetési szükségletek kielégítése érdekében a grúz állami költségvetésbe utalják majd.

2. Általános háttér

Grúzia súlyos gazdasági hanyatlásnak indult azóta, hogy 2008 augusztusában Oroszországgal kirobbant a katonai konfliktus, amely közvetlen és közvetett károkat is okozott, valamint a lakosság jelentős arányát lakóhelyének elhagyására késztette. Emellett a 2008 őszén kitörő gazdasági világválság csak tovább rontott Grúzia gazdasági helyzetén. A javasolt támogatás célja, hogy elősegítse Grúzia helyreállítását az Oroszországgal való fegyveres konfliktust követően, és ahhoz is hozzájárul, hogy Grúzia kezelni tudja a világméretű gazdasági és pénzügyi válság következményeit.

A javasolt makroszintű pénzügyi támogatás a tervek szerint az IMF által 2008. szeptemberben jóváhagyott készenléti megállapodással párhuzamosan futna. Az EK általi folyósítások az IMF-források felhasználásához kötődnek, ezért közvetlenül kapcsolódnak a megállapodás szerinti makrogazdasági és strukturális szakpolitikák kedvezményezett általi végrehajtásához és a gazdasági helyreállítás üteméhez.

Az adományozók 2008. október 22-i brüsszeli konferenciáján a tagállamok és más két- és többoldalú hitelezők jelentős támogatást vállaltak Grúzia javára, ideértve az 500 millió eurós EK-támogatást is. Az EK-finanszírozás forrásai közé tartoznak mind az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) keretében programozott források, mind olyan válságkezelési eszközök, mint például a stabilitási eszköz, a humanitárius segítségnyújtás és a makroszintű pénzügyi támogatás. A makroszintű pénzügyi támogatás az IMF által támogatott gazdasági programmal összefüggésben Grúziának nyújtott rövid távú makrogazdasági támogatás révén kiegészíti a többi támogatási eszközt, míg az ENPI költségvetési támogatás – amely hozzájárul ugyan Grúzia finanszírozási szükségleteinek fedezéséhez – konkrét ágazati reformokhoz kapcsolódik.

A készenléti megállapodás első felülvizsgálatakor (2008 decemberében) – a közvetlen külföldi befektetések 2009-re várható viszonylag pozitív alakulása miatt és a befektetői bizalom megrendülésétől tartva – a grúz hatóságok mindazonáltal úgy döntöttek, hogy nem hívják le az IMF-től a készenléti megállapodás szerinti második részletet. A Bizottság ezért elhalasztotta a makroszintű pénzügyi támogatásra vonatkozó javaslat véglegesítését, mivel e támogatás csak az IMF-finanszírozás kiegészítéseként nyújtható.

Grúzia gazdasági helyzete azonban ismét romlott, és a grúz hatóságok úgy döntöttek, hogy potenciális külső finanszírozást igényelnek. Tekintettel a készenléti megállapodás második és harmadik felülvizsgálatára (2009 márciusában, illetve augusztusában), valamint arra, hogy az adományozói támogatás jelentős része még megerősítésre vár, illetve ütemezését tisztázni kell, a Bizottság úgy határozott, hogy az adományozói konferencián vállalt, Grúzia finanszírozási szükségleteinek támogatását célzó makroszintű pénzügyi támogatást megerősíti.

3. Ütemezési nehézségek

E makroszintű pénzügyi támogatással kapcsolatos javaslatot – mint valamennyi korábbi makroszintű pénzügyi támogatással kapcsolatos javaslatot – az EK-Szerződés 308. cikke alapján, azaz a konzultációs eljárás keretében utalták a Parlament elé. Noha e cikk nem ír elő határidőt a Parlament véleményére vonatkozóan, a Parlament mindig is igen gyorsan reagált a makroszintű pénzügyi támogatások biztosításának szükségességére.

E javaslatot a Bizottság 2009. október 16-án fogadta el (és a Parlamentnek 2009. október 20-án továbbította). Mivel azonban az első részletet 2009 vége előtt tervezik folyósítani, a tanácsi határozatot 2009 vége előtt, a Parlament véleményét pedig még korábban – a Bizottság nem hivatalos jelzése szerint lehetőleg a 2009. november 23–26-i plenáris ülésen – el kell fogadni. A Parlament így voltaképpen másfél hónapnyi időt sem kapott véleményének elfogadására (a Tanács pedig e véleménytervezet előadó általi véglegesítésekor hivatalosan még nem konzultált a Parlamenttel), ez pedig jogalkotási eljárásban egyszerűen nem elfogadható. Például a Bizottság ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerinti végrehajtási intézkedéstervezeteinek elutasítására a Parlament számára biztosított határidő sem kevesebb három hónapnál[1]. Ez azt mutatja, hogy a Parlament társjogalkotói szerepének tiszteletben tartása teljes mértékben hiányzik, mivel az intézményi hatáskörök alóli kivételeket semmi sem indokolhatja. Még ha e javaslatok kidolgozása nem csak a Bizottságtól függ is, a Bizottság jól tudta, hogy az első részletet már 2009-ben folyósítanák, és hogy ezért az erre vonatkozó határozatot jóval az év vége előtt el kellene fogadni.

Ha viszont a határozatot 2009 végéig nem fogadják el, az azzal járna, hogy az EK-finanszírozást ebben a pénzügyi évben már nem lehetne átutalni a grúz költségvetésbe. Tekintettel a tényállásra és arra, hogy Grúzia stratégiai fontossággal bír az európai szomszédságpolitika (ESZP) és az újonnan létrehozott keleti partnerség keretében, az előadó ezért minden tőle telhetőt megtesz, hogy eleget tegyen a Bizottság ütemezési kérelmének. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy ez nem jelenti azt, hogy elfogadja a Bizottság kései javaslatában megszabott ütemezést, azt csupán eltűri a rendkívüli körülményekre való tekintettel.

4. A módosítások mellőzésének okai

Az előadó pillanatnyilag nem terjeszt elő módosításokat a javaslattervezethez. Nem azért, mert a határozatra irányuló javaslat tökéletes, hanem azért, mert az előadó igen nehéz helyzetben van.

Először, eljárási szempontból, a jelenlegi menetrend szerint a jelentés módosításokkal való elfogadása lehetetlenné válhat, aminek következtében 2009-ben nem lehetne forrásokat a grúz költségvetésbe átutalni.

Másodszor, ez az „eljárást illető valóság” nem jelenti azt, hogy az előadó teljes mértékben egyetért a javaslattal. Az előadó nem ért egyet például azzal a kijelentéssel, hogy „E határozat elfogadásához a 308. cikk kivételével a Szerződés nem rendelkezik hatáskörökről” ((10) preambulumbekezdés). A 308. cikk 181a. cikk helyetti alkalmazásának indoka nem a Szerződésben, hanem a Nizzai Szerződéshez csatolt 10. nyilatkozatban található, amely kimondja, hogy „a harmadik országoknak nyújtott, a fizetési mérleget érintő segítségnyújtás a 181a. cikk hatályán kívül esik”. A Parlament már 2003[2]-ban utalt rá, hogy a 308. cikk nem megfelelő, és sajnálatát fejezte ki azon határozat miatt, hogy e nyilatkozatot a Nizzai Szerződésbe beillesztették.

Azt is el kell mondani, hogy a javaslat nagyon általános, és a pontos részletek nagy részéről az egyetértési megállapodásban kell megegyezni. Az előadó ugyanakkor úgy véli, hogy a javaslat egyértelműségének, átláthatóságának és elszámoltathatóságának fokozása érdekében több módosítás lenne szükséges (a feltételes jelleg, a független értékeléshez alkalmazott külső könyvvizsgálók, a grúz kormányhoz intézett egyedi kérések stb. tekintetében), például annak rögzítése, hogy a Grúziának a 2006. január 24-i 2006/41/EK tanácsi határozat értelmében nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás utólagos független értékelését a jelenlegi javaslat szerinti újabb támogatás végrehajtásának megkezdése előtt el kell végezni. A grúziai konfliktussal foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró küldöttség 2009. szeptemberi jelentésére (a Tagliavini-jelentésre) való tekintettel az előadónak fenntartásai vannak egyrészt az EU költségvetési támogatásával, másrészt a 2008. évi grúz védelmi költségvetés állítólagos növelésével kapcsolatban. Az Oroszország és Grúzia közötti 2008. évi katonai konfliktus mindazonáltal még szükségesebbé tette az ESZP cselekvési tervben meghatározott célkitűzések támogatását, és ez nem csak a makroszintű pénzügyi stabilizációt és a gazdasági rehabilitációt és helyreállítást célzó támogatást jelenti, hanem a lakóhelyét az országon belül elhagyni kényszerült személyek visszatelepítésének, a demokratikus fejlődésnek, Grúzia belső konfliktusai békés megoldásának támogatását stb. is. Grúziának ezért szüksége van a támogatásunkra, de rendkívül fontos, hogy a Bizottság az egyetértési megállapodásba és a támogatási megállapodásba megfelelő feltételeket illesszen be annak biztosítására, hogy e támogatást valóban rendeltetésének megfelelően, nem pedig katonai célokra használják fel

Harmadszor pedig újfent meg kell ismételni, hogy az előadónak igen korlátozott idő állt rendelkezésére az érintett javaslat átgondolására.

Ezért, teljes mértékben egyetértve azzal, hogy Grúzia számára rendkívüli makroszintű pénzügyi támogatást kell biztosítani, az előadó nehéz választás elé kényszerült. Javasolhatja egyfelől a parlamenti vélemény mielőbbi elfogadását egy olyan ország szükségletei érdekében, amely már eddig is módfelett sokat szenvedett. Másfelől védelmébe veheti a Parlament intézményi előjogait és elutasíthatja a jogalkotási javaslat elfogadására adott elfogadhatatlan ütemtervet, amivel azonban megfosztaná Grúziát attól a támogatástól, amelyre nagyon is rászorul, és amelyre régóta várakozik.

A fentiekre való tekintettel az előadó javasolja a javaslat módosítások nélküli elfogadását. Az előadó mindazonáltal fenntartja a jogot, hogy módosításait a javaslat bizottságban való megvitatása, valamint a Tanáccsal és a Bizottsággal való eszmecsere után terjessze elő.

5. A Parlament szerepe a makroszintű pénzügyi támogatás biztosításában

Az előadó a Parlament korábbi állásfoglalásaival összhangban azt is szeretné hangsúlyozni, hogy egy olyan jelentős eszközt, mint a makroszintű pénzügyi támogatás, nem lehet egyszerűen „rendkívülinek” tekinteni. Ezért egy ilyen eszköz esetében elfogadhatatlan a szokványos jogalap hiánya, valamint hogy továbbra is minden művelet eseti tanácsi határozatokon alapul. Az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a nyomon követés és a jelentéstételi rendszerek javítása érdekében egy együttdöntési eljárás keretében elfogadott, a makroszintű pénzügyi támogatásokról szóló keretrendeletre van szükség. E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után a makroszintű pénzügyi támogatások nyújtásáról szóló határozat megfelelő jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 209. cikkének (1) bekezdése és a 212. cikk (2) bekezdése lesz attól függően, hogy a kedvezményezett országot az uniós intézmények a fejlődő országok közé sorolják-e vagy nem. Mindkét esetben a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó. Az EUMSz. 213. cikke nem lesz alkalmazandó a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásáról szóló határozatokra.

Emellett növelni kell az Európai Parlament szerepét. A Bizottságnak különösen javítania kell a Parlament számára a segélyeszköz tényleges végrehajtásával kapcsolatban tett jelentéseit, és utólagos értékelő jelentést kell benyújtania a Parlamenthez (a javaslat 5. cikkében előírt éves beszámoló mellett).

6. A Tanács és a Bizottság kötelezettségvállalásai

Ha a makroszintű pénzügyi támogatásra irányuló javaslatot a bizottság módosítások nélkül fogadja is el, az előadó kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamentnek tett nyilatkozataikban foglalkozzanak a fenti problémákkal.

• [1]  Az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikke (3) bekezdésének c) pontja.
• [2]  P5_TA(2003)0233.

ELJÁRÁS

Cím	A Grúziának nyújtott makrofinanszírozási támogatás
Hivatkozások	COM(2009)0523 – C7-0269/2009 – 2009/0147(CNS)
Az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció dátuma	30.10.2009
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	INTA
Véleménynyilvánításra felkért bizottság(ok)        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	AFET	BUDG
Nem nyilvánított véleményt        A határozat dátuma	AFET 21.10.2009	BUDG 21.10.2009
Előadó(k)        A kijelölés dátuma	Vital Moreira 29.9.2009
Egyszerűsített eljárás - a határozat dátuma	10.11.2009
Vizsgálat a bizottságban	10.11.2009
Az elfogadás dátuma	10.11.2009
Benyújtás dátuma	13.11.2009