JELENTÉS a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról

    2.2.2010 - (2009/2174(INI))

    Gazdasági és Monetáris Bizottság
    Előadó: Leonardo Domenici


    Eljárás : 2009/2101(INI)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    A7-0007/2010

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

    a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról

    (2009/2174(INI))

    The European Parliament,

    –   tekintettel a Bizottság 2009. április 28-i, „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című közleményére (COM(2009)0201),

    –   tekintettel a Bizottságnak az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kialakításának szükségességéről szóló 2006. május 31-i közleményére (COM(2006)0254),

    –   tekintettel az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról szóló 2008. szeptember 2-i állásfoglalására,[1]

    –   tekintettel a Bizottság 2005. október 25-i, „Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához” című közleményére (COM(2005)0532),

    –   tekintettel az Európai Közösségek Bírósága által a C-255/02. sz. ügyben (Halifax és mások kontra Commissioners of Customs & Excise) 2006. február 21-én hozott ítéletre, amelyben a Bíróság kimondja, hogy a hatodik héa-irányelv (77/388/EGK) szerint az adózónak nem áll jogában levonni a felszámított héát abban az esetben, ha ez a jogosultság visszaélésnek minősülő tranzakcióból ered,

    –   tekintettel az Európai Közösségek Bírósága által a C-524/04. sz. ügyben (Test Claimants in the Thin Cap Group Litigation kontra Commissioners of Inland Revenue) 2007. március 13-án hozott ítéletre, amelyben a Bíróság kimondja, hogy az EK-Szerződés 43. cikke nem tiltja a tagállamok számára olyan jogszabály meghozatalát, amely korlátozza a kizárólag adózási célokat szolgáló, egyértelműen mesterséges vállalkozások létrehozását,

    –   tekintettel a Közösség és tagállamai által a harmadik országokkal kötendő megállapodásokkal összefüggő adózási kérdéseket érintő, 2008. május 14-i tanácsi következtetésekben található ajánlásokra,

    –   tekintettel a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. november 13-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0727),

    –   tekintettel az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2009. február 2-i bizottsági javaslatra (COM(2009)0029),

    –   tekintettel az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2009. február 2-i bizottsági javaslatra (COM(2009)0028),

    –   tekintettel az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2004/39/EK és a 2009/…/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2009. április 30-i bizottsági javaslatra (COM(2009)0207),

    –   tekintettel a Bizottságnak egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Andorrai Hercegség, a Monacói Hercegség és a San Marino Köztársaság közötti, a csalás és a pénzügyi érdekeiket sértő egyéb jogellenes tevékenység elleni küzdelemről és az információcsere útján az adózás terén történő közigazgatási együttműködés biztosításáról szóló megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról és a Bizottságnak egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség közötti, a közvetlen adók területén elkövetett adócsalás és a közvetlen adók területén elkövetett adókijátszás elleni küzdelemről és az információcsere útján az adózás terén történő közigazgatási együttműködés biztosításáról szóló megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról szóló, a Tanácshoz intézett bizottsági ajánlásra (SEC(2009)0899),

    –   tekintettel a G20-csoport által 2008. november 15-én, a pénzügyi piacokkal és a világgazdasággal foglalkozó washingtoni csúcstalálkozót követően tett nyilatkozatra,

    –   tekintettel az Európai Tanács 2009. március 19-i és 20-i ülésének elnökségi következtetéseire,

    –   tekintettel a G20-csoport által 2009. április 2-án, az átfogó gazdaságélénkítési és reformtervvel foglalkozó londoni csúcstalálkozót követően tett nyilatkozatra,

    –   tekintettel a Tanács 2009. június 9-i és 2009. október 20-i üléseit követően kiadott következtetésekre,

    –   tekintettel az Európai Tanács 2009. június 18–19-i ülésének elnökségi következtetéseire,

    –   tekintettel a G8-csoport pénzügyminiszterei által 2009. július 13-án az olaszországi Leccében tett nyilatkozatra,

    –   tekintettel a G20-csoport vezetőinek 2009. szeptember 24–25-én Pittsburghben tartott találkozójuk alkalmával kiadott nyilatkozatára,

    –   tekintettel az Európai Unió alapjogi chartájának 8. cikkére,

    –   tekintettel az USA számvevőszékének (Government Accountability Office – GAO) jelentésére (2007), a brit Nemzeti Számvevőszék jelentésére (2008), valamint a francia számvevőszék kötelező járulékokkal foglalkozó tanácsának (Conseil des Prélèvements Obligatoires) jelentésére (2009), melyek többek között rámutatnak arra, hogy 2005-ben és 2006-ban az Egyesült Királyságban működő 700 legnagyobb vállalat egyharmada egyáltalán nem fizetett adót, hogy 1998 és 2005 között a 250 millió dollárt meghaladó értékű eszközökkel vagy 50 millió dollárt meghaladó éves bevétellel rendelkező amerikai vállalatok 25%-a szintén nem fizetett adót, és hogy jelenleg a legnagyobb francia vállalatok 8% adót fizetnek tényleges átlagnyereségük után, miközben a hivatalos adókulcs 33%,

    –   tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

    –   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0007/2010),

    A. mivel uniós és nemzetközi szinten egyaránt az a konszenzus alakult ki, hogy a jó kormányzás az adózás területén átláthatóságot, információcserét és tisztességes feltételek mellett zajló adóversenyt jelent,

    B.  mivel az adóügyekben megvalósított jó kormányzás hiánya az adócsalást és az adókikerülést ösztönzi, valamint jelentős, évente az uniós GDP 2,5%-ának megfelelő összeggel károsítja a nemzeti költségvetéseket és az Európai Unió forrásrendszerét; mivel a tisztességes üzleti vállalkozások az adócsalás révén versenyhátrányba kerülnek; mivel a jó adóügyi kormányzásnak azt kell eredményeznie, hogy több forrás álljon a tagállamok és a fejlődő országok rendelkezésére a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében,

    C. mivel a globalizáció következtében egyre nehezebbé válik az adócsalás elleni küzdelem nemzetközi szinten, és ez különösen érinti az Európai Unió 27 tagállamát, melyek között jelentős különbségek figyelhetőek meg; mivel ezek a szempontok erőteljesen indokolják az EU-n belüli és a nemzetközi szintű együttműködés elmélyítését a hatékonyság biztosítása érdekében,

    D. mivel a nemzetközi szintű adókikerülés és -kijátszás komoly akadályt jelent a millenniumi fejlesztési célok elérésében,

    E.  mivel a multinacionális vállalatok jelentős részét úgy építették fel, hogy a működési helyeik szerinti egyes joghatóságokban kihasználják az adókikerülési lehetőségeket; mivel a különféle joghatóságok által alkalmazott differenciált adóügyi megítélés a nagy méretű, nemzetközi vagy régóta működő vállalkozásokat részesíti előnyben a kis méretű, hazai vagy újonnan alakult vállalkozásokkal szemben,

    F.  mivel a multinacionális vállalatok adókikerülési stratégiáik részeként fokozott mértékben képesek élni az adóparadicsomok és offshore központok által nyújtott lehetőségekkel, és ez ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősség elveivel,

    G. mivel az adóparadicsomok léte sérti a szolidaritás, az igazságosság és az újraelosztás elvét; mivel a globalizált gazdaságban a multinacionális vállalatok jelentős része arra használja hatalmát, hogy nyomást gyakoroljon a kormányokra – különösen a fejlődő országok kormányaira – az adóterhek csökkentése és a beruházások vonzására szolgáló adóösztönzők bevezetése érdekében; mivel ez a gyakorlatban azt eredményezte, hogy az adóterhek a munkavállalókra és az alacsony jövedelmű háztartásokra hárultak, illetve elkerülhetetlenné vált a közszolgáltatások súlyos megnyirbálása,

    H. mivel a Tanács jelenleg több jelentős jogalkotási javaslattal is foglalkozik a megtakarítások adóztatása, illetve az adóbehajtással kapcsolatos közigazgatási együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás témájában; mivel a jó adóügyi kormányzás EU-n belüli megerősítése olyan politikai és morális alapot biztosíthat, amelyre támaszkodva harmadik országoktól is elvárható a jó adóügyi kormányzás,

    I.   mivel általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) elfogadása révén az adóügyi hatóságok megvizsgálhatják, hogy egy adott tranzakció fő célja az adókijátszás vagy a fizetendő adó csökkentése-e, és amennyiben ez a cél, a hatóságok kiegészítő adót vethetnek ki a tranzakció ellensúlyozására,

    J.   mivel a fejlődő országok – éppen a kevéssé hatékony adóügyi kormányzás miatt – gyakran nem rendelkeznek kellő legitimitással és tekintéllyel ahhoz, hogy elvárhassák állampolgáraiktól az adófizetést; mivel adóügyi politikájának kialakítása során az EU-nak tekintetbe kell vennie azokat a sajátos problémákat, amelyekkel a fejlődő országok szembesülnek, és támogatnia kell a fejlődő országokat e problémák megoldásában,

    K. mivel a G20-csoport és az ENSZ egyesített erőfeszítései az OECD által vezetett kezdeményezések keretében tett erőfeszítésekkel együtt némi ígéretes eredményt hoztak az adóügyi kormányzás területén; mivel ezek az eredmények továbbra is elégtelenek ahhoz, hogy kezelni ehessen az adóparadicsomok és offshore központok által támasztott kihívást, és mivel ezeket az eredményeket döntő jelentőségű, valódi és következetes fellépésnek kell követnie,

    L.  mivel az OECD jelenleg csaknem 1 000 000 000 000 dollárra (azaz egybillió USA-dollárra) becsüli az adóparadicsomokban felhalmozott magánvagyont, ami a 20 évvel ezelőtti helyzethez képest ötszörös növekedést jelent; mivel több mint egymillió – elsősorban az Egyesült Államokból és az Európai Unió tagállamaiból származó – vállalkozás hivatalos székhelye található az adóparadicsomnak tekintett államokban,

    M. mivel bizonyított, hogy a pénzügyi válságot új típusú összetett pénzügyi eszközök és jórészt a banktitkot fenntartó joghatóságok alá tartozó alapokban elhelyezett származtatott pénzügyi eszközök eredményezték; mivel az adóparadicsomok például pénzügyi instabilitást okozó összetett pénzügyi termékeknek adnak otthont, és számos pénzügyi intézmény rendelkezett mérlegen kívüli kötelezettségekkel az adóparadicsomokban; mivel összességében a pénzügyi válság új megvilágításba helyezte a jó adóügyi kormányzás hiányának következményeit, kiemelve a joghatósággal kapcsolatos homályos helyzet miatt fennálló kockázatokat,

    N. mivel az Európai Unióban a határon átnyúló adókövetelések mindössze 5%-át sikerül behajtani,

    Egy lehetőség, amit meg kell ragadni

    1.  határozottan elítéli azt a szerepet, amit adóparadicsomok játszottak az adókikerülés ösztönzésében, az abból való haszonszerzésben, az adókijátszásban, valamint a tőkekiáramlásban; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy elsődleges prioritásként kezeljék az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás elleni küzdelmet; felszólítja az EU-t, hogy fokozza fellépéseit, és haladéktalanul vezessen be konkrét intézkedéseket – például szankciók formájában – az adóparadicsomok, az adókikerülés és az illegális tőkekiáramlás ellen;

    2.  úgy véli, hogy a jó adóügyi kormányzás, ami alatt az átláthatóság, a minden szinten megvalósuló információcsere, a határokon átnyúló hatékony együttműködés és a tisztességes adóverseny értendő, a 2008-as pénzügyi összeomlást követően kulcsfontosságú elem a globális gazdaság újjáépítésében;

    3.  ezzel összefüggésben emlékeztet rá, hogy elsődleges fontosságú a mesterséges jogi személyek adókerülési céllal történő használatának megakadályozása; hangsúlyozza továbbá, hogy a banktitok helyett automatikus információcserét kell alkalmazni minden körülmények között, valamennyi tagállamban és a tagállamokhoz tartozó területeken; üdvözli ennek kapcsán az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló bizottsági javaslatot, mivel az többek között valamennyi adófajtára kiterjeszti a tagállamok közötti együttműködést, felszámolja a banktitkot, valamint általános szabályként vezeti be az automatikus információcserét;

    EU-szinten

    4.  emlékeztet rá, hogy a Parlament már eljuttatta állásfoglalását a Tanácshoz a 2003/48/EK irányelv tervezett módosításaival kapcsolatosan, és e véleményében felkérte a Tanácsot többek között arra, hogy szüntesse meg azt az ideiglenes mentességet, amelynek alapján Ausztria, Belgium és Luxemburg forrásadó kivetése révén elkerülheti az információcserét; sürgeti a Tanácsot, hogy a Parlament állásfoglalásának megfelelően fogadja el a 2003/48/EK irányelv módosításáról szóló irányelvet;

    5.  üdvözli a megtakarítások adóztatására vonatkozó uniós politika kapcsán, hogy Ausztria, Belgium, Luxemburg és Svájc első lépésként visszavonta az OECD adóügyi modellegyezményének 26. cikkével kapcsolatos fenntartását, valamint hogy Andorra, Monaco, Liechtenstein és San Marino átvette az OECD-normákat; üdvözli Belgium azon döntését, hogy 2010. január 1-től átáll a forrásadó rendszeréről az automatikus információcserére;

    6.  hangsúlyozza, hogy 2009. április 24-i állásfoglalásában a Parlament a 2003/48/EK irányelv hatályának jelentős mértékű kiterjesztését kérte, hogy az vonatkozzon a jogi személyekre (főként a magántulajdonban álló vállalkozásokra és trösztökre) és a befektetési jövedelmek különböző formáira is; emlékeztet rá, hogy a 2003/48/EK irányelv rendelkezéseit ki kell terjeszteni Szingapúrra, Hongkongra, Makaóra és más joghatóságokra, például Dubaira, Új-Zélandra és Ghánára, illetve az Egyesült Államok bizonyos államaira, amelyekre nem vonatkozik a 2003/48/EK irányelv, és amelyek ezért az adókikerülők kedvelt területei;

    7.  úgy véli, hogy az olyan alternatív alapok számára, amelyek székhelye harmadik országban található, csak akkor kellene engedélyezni az EU területén folytatott marketingtevékenységet, ha a szóban forgó harmadik ország megfelel a jó adóügyi kormányzás normáinak, ideértve az automatikus információcsere elvének jogilag kötelező szabályok alapján történő tényleges végrehajtását; különösen hangsúlyozza, hogy az adóügyi kormányzás normái tekintetében az olyan nemzetközi fórumokon elért eredmények, mint az OECD vagy a G20-csoport nem képezhetik akadályát annak, hogy az Európai Unió szigorúbb normákat alkalmazzon;

    8.  hangsúlyozza, hogy a hatályos uniós és nemzeti adóügyi jogszabályok hatékonyabb végrehajtása révén javítani lehetne az adóbehajtást; kiemeli ugyanakkor azt is, hogy sürgősen szükség van az adózás területén való jó kormányzás javítását célzó további erőfeszítésekre és intézkedésekre;

    9.  emlékeztet arra, hogy a héát érintő adócsalás különösen aggasztó a belső piac működésére nézve, mivel annak közvetlen, határokon átnyúló hatása van, jelentős összegű bevételkieséssel jár és közvetlenül érinti az EU költségvetését; sürgeti a Tanácsot, hogy fogadjon el új irányelvet az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről, és küzdjön a héát érintő csalások ellen, megfelelő figyelmet fordítva a Parlament álláspontjára;

    Nemzetközi szinten

    10. sürgeti az összes érintett felet, hogy gyorsítsák fel a Liechtensteinnel kötendő, a csalás elleni küzdelemről szóló megállapodásra irányuló folyamatot; sürgeti a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra annak érdekében, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon hasonló megállapodások megkötésére Andorrával, Monacóval, San Marinóval és Svájccal; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a harmadik országokkal kötött kétoldalú adóügyi megállapodásaikat;

    11. fokozott együttműködésre hív fel – például az országok közötti automatikus információcserén keresztül – azzal a céllal, hogy könnyebbé váljon a belső piacot károsító illegális tevékenységek révén külföldre helyezett tőke visszaszerzése;

    12. kéri a Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen jelentést a Tanács által 2008. május 24-én tett azon ajánlásról, hogy az Európai Unió és a tagállamok által harmadik országokkal kötött vonatkozó megállapodásokban külön záradékban utaljanak a jó adóügyi kormányzásra; kiemelten hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes kormányzásról szóló előírásokat a harmadik országokkal kötött általános vagy egyedi megállapodások tükrében kell megvitatni, valamint biztosítani kell az azok végrehajtásához kapcsolódó hatékony ellenőrzési folyamatokat;

    13. emlékeztet rá – a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódex keretében a káros adóversennyel kapcsolatosan végzett munkával összefüggésben –, hogy a tagállamoknak oly módon kell alkalmazniuk a kódexet a harmadik országokkal folytatott kapcsolataikban, hogy az kiegészítse az átláthatóság és az adóügyi információcsere előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseiket;

    14. első lépésként üdvözli a más nemzetközi fórumok (például G20, G8, ENSZ és különösen az OECD) kezdeményezései következtében a jó adóügyi kormányzás terén elért eredményeket; úgy véli mindazonáltal, hogy a G20-ak által tett kötelezettségvállalások ma már nem elégségesek az adócsalás, az adóparadicsomok és az offshore központok jelentette kihívások leküzdéséhez;

    15. emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok és az adócsalás elleni küzdelem csak akkor járhat sikerrel, ha mindenkire ugyanazok a szabályok vonatkoznak, és így elkerülhető a visszaélések forrásául szolgáló további joghézagok létrejötte; ennek kapcsán úgy véli, hogy a 2003/48/EK irányelv, amely megalkotta az országok közötti automatikus, többoldalú információcsere elvét, üdvözlendő lépést jelent az automatikus információcsere globális keretének létrehozása felé; ennek megfelelően üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely a 2003/48/EK irányelv keretében a harmadik országokkal történő együttműködésre irányul;

    16. felkéri az OECD-t és annak tagállamait, hogy teljes mértékben vonják be a Bizottságot a globális fórum kölcsönös értékelési eljárásának munkáiba, különösen tekintettel az együttműködést elutasító joghatóságok azonosítására, a normáknak való megfelelés értékelésére szolgáló eljárás kialakítására, valamint a szóban forgó normáknak való megfelelés előmozdítására irányuló, visszatartó erejű ellenintézkedések végrehajtására; továbbá úgy véli, hogy az OECD keretében az adóparadicsomok ellen végzett küzdelem nem kielégítő; hangsúlyozza, hogy az együttműködő joghatóság státuszának eléréséhez érvényben lévő mutatószámot javítani kell, például minőségi értéket kell hozzákapcsolni; kifogásolja, hogy a mutatószám mindössze 12 adóügyi információcsere-egyezmény megkötését írja elő; ezzel összefüggésben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az információcsere csupán kérésre valósul meg, nem pedig kötelező előírás eredményeképpen, és hogy az OECD lehetővé teszi a kormányok számára, hogy az információcserére vonatkozó elv érvényesítésének puszta ígérete révén elkerüljék az OECD feketelistájára való felkerülést, anélkül, hogy ezen elvek gyakorlatba történő tényleges átültetését biztosítanák;

    A jó adóügyi kormányzással kapcsolatos valódi uniós politika felé

    17. úgy véli, hogy következetességre és a jó adóügyi kormányzással kapcsolatos valódi uniós politikára van szükség; úgy véli, hogy az Európai Unió hitelessége egyebek mellett azon is múlik, hogy a felelősségteljes kormányzás példájaként hajlandó-e fellépni elsőként a saját területén belüli adóparadicsomokkal szemben; kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben szorosan kövesse figyelemmel a jó kormányzásnak az adózás területén való előmozdításáról szóló közleményében vázolt cselekvések gyors és alapos végrehajtását;

    18. úgy véli, hogy a tagállamok jogkörének sérelme nélkül a Bizottságot kell megbízni és megfelelő forrásokkal ellátni az e kérdéskörre vonatkozó uniós megközelítés kialakításával és megfogalmazásával;

    19. javasolja, hogy a behajtások jelenlegi alacsony (5%-os) szintjének növelése érdekében hozzanak létre megfelelő rendszert a határokon átnyúló adókövetelések behajtásának ösztönzésére azáltal, hogy a meg nem fizetett adók beszedéséből származó bevétel méltányos részét szétosztják a követeléssel rendelkező tagállam nevében az adókövetelések behajtásával foglalkozó igazgatási szervek, valamint a követeléssel rendelkező tagállam igazgatási szervei között;

    20. felkéri a Bizottságot, hogy az adókövetelések, vámok behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtás és egyéb intézkedések tekintetében becsülje meg a tagállamok határokon átnyúló, az Európai Unió területén belül behajtandó adóköveteléseinek számát, és vezessen be mennyiségi mutatókat a határokon átnyúló behajtás időbeli alakulásának mérésére;

    21. úgy véli, hogy az EU-nak tevékenyen kell előmozdítani az OECD-normák javítását azzal a céllal, hogy globális normává váljon az automatikus, multilaterális információcsere; sürgeti továbbá az EU-t, hogy hozzon intézkedéseket a fiktív címek és bonyolult tulajdoni viszonyok révén a székhely szerinti adózás elvével történő visszaélések megelőzésére, amelyek segítségével a tényleges tevékenységet nem végző holdingtársaságok vagy fedőcégek elrejtik a haszonra ténylegesen szert tevő tulajdonosokat a lakhelyük szerinti országban történő adófizetési kötelezettség elől; sürgeti továbbá az EU-t, hogy a visszaélések elleni intézkedések alkalmazására vonatkozóan fogadjon el olyan közös megközelítést, amely hatékony, méltányos és igazodik a teljesen mesterséges megállapodások Bíróság által megalkotott elvéhez;

    22. sürgeti az EU-t, hogy az európai szomszédságpolitika, a bővítési politika és a fejlesztési együttműködési politika keretében alkalmazzon következetes megközelítést a jó adóügyi kormányzásra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az adóügyi kormányzási politikának tevékenyen hozzá kell járulnia a fejlődő országokban a fenntartható és átlátható adórendszer kialakításához, különös tekintettel az adócsalás felszámolására, amely a fejlett országok által biztosított fejlesztési támogatások összegének tízszeresét kitevő éves adóbevétel-kiesést okoz; úgy véli, hogy e cél eléréséhez megfelelő szintű forrásokat kell elkülöníteni; emlékeztet arra, hogy az adóügyi kormányzás végső soron vonzani fogja a befektetéseket, amennyiben az az adózás terén a biztonságot, az átláthatóságot és a stabilitást szolgálja;

    23. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az átláthatóság fokozása érdekében felülvizsgálják a jelenlegi nemzetközi számviteli standardokat; ebben a tekintetben felszólít azon követelmény bevezetésére, hogy a vállalatok éves beszámolóiban országonkénti bontásban közzétegyék az adóparadicsomokkal kapcsolatos számviteli információkat, és javasolja egy olyan uniós nyilvántartás létrehozását, amely az offshore cégek által védett tényleges kedvezményezettek felfedése érdekében azon személyek és vállalkozások nevének listáját tartalmazná, akik vagy amelyek adóparadicsomban alapított vállalattal vagy megnyitott számlával rendelkeznek;

    24. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak össze kell hangolniuk politikáikat annak érdekében, hogy megerősíthessék az adókerülés elleni szabályok végrehajtását;

    25. emlékeztet rá, hogy egy közös konszolidált társasági adóalap bevezetése segítene a kettős adózással és a konszolidált társaságokon belüli transzferárakkal kapcsolatos problémák EU-n belüli kezelésében; ezzel összefüggésben várja, hogy legkésőbb ez év végéig megkapja a Bizottság által végzett hatásvizsgálatot;

    26. hangsúlyozza, hogy a tranzakciók helytelen beárazása és a leggyakrabban alkalmazott adócsalási technikák jobb azonosítása érdekében a Bizottságnaknak prioritásként kell kezelnie az összehasonlítható nyereségek módszerének szélesebb körű alkalmazását, ezáltal a belső elszámolóárak vizsgálatának alkalmazási körét tranzakciós szintről vállalati szintre helyezve át; rámutat arra, hogy az összehasonlítható nyereségek módszere minden egyes ipari ágazatra vonatkozóan a vállalatok nyereségének összehasonlítására helyezi a hangsúlyt, és valamely multinacionális vállalat – az ágazat átlagától hosszú időn keresztül jelentősen elmaradó –leányvállalatának nyereségében bekövetkező esés a belső elszámolóárak intenzív alkalmazásának bizonyítékául szolgálhat;

    27. sürgeti az EU-t, hogy vizsgálja meg a jó adóügyi kormányzás előmozdítását célzó lehetséges szankciók és ösztönzők spektrumát, köztük a nem együttműködő joghatóságokba irányuló és onnan kiinduló pénzmozgásokra kivetett különleges lefölözést, a nem együttműködő országokban bejegyzett társaságok jogi státusának EU általi el nem ismerését, illetve annak tilalmát, hogy uniós pénzügyi intézmények fiókintézményeket vagy leányvállalatokat hozzanak létre és tartsanak fenn nem együttműködő joghatóságok területén;

    28. úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell a prudenciális felügyelet, az adóztatás, valamint a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem normáinak uniós és nemzetközi szinten történő alkalmazásának következetességét;

    29. kéri a Bizottságot, hogy 2010 októberével kezdve évente tegyen jelentést a Parlamentnek az EU adóügyi politikájáról;

    0

    0 0

    30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

    INDOKOLÁS

    1. Előzmények

    Egyetértés mutatkozik abban, hogy a pénzügyi és gazdasági válság fontosabb és láthatóbb helyre hozta fel az adóügyi kormányzás kérdését a globális napirenden. Ez nem meglepő akkor, amikor polgárok milliói küszködnek a gazdasági problémák közepette, és kénytelenek további adóterheket felvállalni, mivel mások nem fizetik meg azt, amivel tartoznak.

    EU-tagállamok (az EU-n belül és kétoldalú nemzetközi megállapodások révén) és az OECD-hez hasonló nemzetközi szervezetek hangsúlyozzák, hogy az adóügyek terén megvalósuló átláthatóság és információcsere képezheti a tisztességes piaci verseny alapját a globális gazdaságban, és ez biztosíthatja, hogy a becsületes adófizetőkre méltányos adóteher háruljon. Azt is elismerik, hogy az adóügyi kormányzás fontos előfeltétel a pénzügyi piacok integritásának megőrzéséhez. Az OECD 2008 végén végzett becslése szerint az adóparadicsomokban világszerte összesen 5–7 billió dollár értékű vagyont fektettek be, bár az érintett számlákat övező titoktartás megnehezíti annak meghatározását, hogy pontosan mekkora érték található ezeken a külön joghatósággal rendelkező területeken. Nem áll ugyan rendelkezésre megkérdőjelezhetetlen adat az Unióban elkövetett adócsalások éves nagyságrendjéről, a gazdasági szakirodalom azonban az uniós GDP 2–2,5%-ára, vagyis 200–250 milliárd euróra teszi az összeget.

    2. Mi az adóügyi kormányzás, és jelenleg hogyan mozdítják elő?

    Az adóügyi kormányzást először 2008. május 14-én definiálta következtetéseiben a Tanács (ECOFIN), az átláthatóság, az információcsere és a tisztességes feltételek mellett zajló adóverseny elveként.

    Az adóügyi kormányzás elveit több fórumon és több szinten alkalmazzák.

    EU-szinten Kovács László biztos az ECON bizottság 2009. október 6-i ülésén kijelentette, hogy az adóügyi kormányzás Európai Unión belüli megerősítése „olyan politikai és morális alapot biztosíthat, amelyre támaszkodva harmadik országoktól, a Közösségen kívüli partnereinktől is elvárható a jó adóügyi kormányzás”. A Közösségen belül az adóügyi kormányzásra jelenleg három fontos jogalkotási javaslat vonatkozik, nevezetesen:

    § a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv,

    § a közigazgatási együttműködésről és a követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló irányelvek.

    A három javaslat célja biztosítani az átláthatóságot és a tagállamok közötti hatékony adóügyi információcserét, valamint az adótartozások behajtására irányuló jó együttműködést.

    A megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv bizonyos megtakarítás-típusokra korlátozva meghatározott jellegű automatikus információcserét ír elő. A megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv a kölcsönös segítségnyújtásról szóló jelenlegi irányelvben rögzített elvek egyedi alkalmazását jelenti, de ez utóbbival ellentétben – átmeneti időszakra biztosított ideiglenes mentesség mellett[1] – azt is biztosítja, hogy a tagállamok automatikusan megosztják egymással a bankok által őrzött információkat. A Bizottság 2008 novemberében javaslatot nyújtott be a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv reformjára. A reform célja a hiányosságok orvoslása és az adókerülés hatékonyabb megelőzése. Célként tűzték ki továbbá az egyenértékű pénzügyi termékek közötti piaci torzulások felszámolását és a kifizetőkre nehezedő adminisztratív teher csökkentését. 2009. április 24-i véleményében az Európai Parlament támogatta a Bizottság megközelítését, és kérte az átmeneti időszak lezárását, hogy 2014. július 1-től valamennyi tagállam kötelező jelleggel részt vegyen a megtakarításokkal és más, azokkal egyenértékű termékekkel kapcsolatos automatikus információcserében.

    A javaslatot jelenleg (2009 októberében) a Tanács tárgyalja. Mindezzel párhuzamosan egyéb fejlemények is történtek:

    § a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelv alkalmazását illetően Belgium úgy határozott, hogy 2010. január 1-től átáll a forrásadóról az automatikus információcserére.

    § Man-sziget szintén úgy döntött, hogy 2011. július 1-től alkalmazza az automatikus információcserét.

    § Kezdeti konzultáció kezdődik 5 nem EU-tag európai állammal (Svájc, Liechtenstein, Monaco, San Marino, Andorra) az Európai Unióval kötött, a megtakarításokból származó jövedelem adóztatásáról szóló kétoldalú megállapodásaik javításáról.

    § Tárgyalások kezdődtek Norvégiával, amely csatlakozni kíván a megtakarítások adóztatásával kapcsolatos megállapodásokhoz.

    § A Bizottság tárgyalásokat kezdett Hongkonggal, Makaóval és Szingapúrral a megtakarítások adóztatásával kapcsolatos megállapodásokhoz való esetleges csatlakozásukról.

    Ami a közigazgatási együttműködésről és a követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló javaslatokat illeti, ezeket az Európai Parlament jelenleg vizsgálja, és 2010 elején közli majd véleményét. A javaslatokhoz fűzött egyik módosítás kimondottan javasolja a tagállamok adóigazgatásai közötti adóügyi információcsere akadályozására szolgáló banktitok megszüntetését.

    E három javaslaton túlmenően a Tanács folytatja munkáját a 2008 novemberében elfogadott magatartási kódexről (vállalkozások adózása) szóló felülvizsgált munkaprogram alapján is. A munkacsoport abban állapodott meg, hogy folytatja munkáját a visszaélések elleni küzdelem, illetve a transzferárak és a harmadik országokkal ápolt kapcsolatok terén megvalósuló átláthatóság és információcsere témaköreiben.

    Nemzetközi szinten az egyik olyan eszköz, ami az EU rendelkezésére áll a jó adóügyi kormányzás harmadik országokban történő előmozdítása érdekében olyan adócsalás elleni megállapodások megkötése, amelyek információcserét előíró záradékot tartalmaznak. A Bizottság ilyen megállapodásra irányuló tárgyalásokat kezdett Liechtensteinnel, amely az együttműködés elutasítása helyett immár készséget mutat az együttműködésre. Liechtenstein várhatóan elfogadja az információcserét adókerülés esetén, és a jövőben nem utasítja el az együttműködést a banktitokra hivatkozva. A Bizottság hamarosan felhatalmazást kap az ECOFIN-tól arra, hogy hasonló tárgyalásokat kezdjen Svájccal, Monacóval, San Marinóval és Andorrával, vagyis azzal a négy állammal, amely Liechtensteinnel együtt a megtakarítások adóztatásáról szóló irányelvhez hasonló megállapodásokat alkalmaz. A Bizottság aktívan dolgozik annak ösztönzése érdekében, hogy hasonló kötelezettségvállalást tartalmazzanak a tagállamok és más harmadik országok közti egyéb kétoldalú egyezmények is.

    A tizedik Európai Fejlesztési Alap keretében számos karibi és csendes-óceáni ország rendelkezésére álló pénzügyi ösztönzők is hatékonyan ösztönzik a jó adóügyi kormányzás elveinek átvételét. A Bizottság kijelentette, hogy 2010-ben jelentést tesz e politikák végrehajtásának folyamatáról.

    Ezen túlmenően az EU és tagállamai részt vesznek a nemzetközi adókerülés megakadályozását célzó, OECD által finanszírozott stratégiában is. Ez a munka a közelmúltban kibővült, az átláthatósággal és az információcserével foglalkozó globális fórum (GFTEI) keretén belül zajlik, amely nemrég bejelentette, hogy a GFTEI-ben részt vevő 87 ország elfogadta a lekérésre történő adóügyi információ-megosztás OECD-normáját (a 2002-es modellegyezmény 26. cikke). Az OECD szakértői szerint a fejlődés jó mutatója lenne az, hogy az adott joghatóság aláírt-e 12, az OECD-normáinak megfelelő, információcseréről szóló megállapodást. Az ilyen kötelezettséget (olykor már 2004 előtt) vállaló országok közül sok még egyetlen olyan megállapodást sem kötött, ami megfelelne az OECD normáinak. Hongkong, Makaó és Szingapúr bejelentette, hogy indítványt tesznek szabályozásuk módosítására annak érdekében, hogy az megfeleljen az OECD normarendszerének. Ausztria, Belgium, Luxemburg és Svájc visszavonták az OECD-modellegyezmény 26. cikkével kapcsolatos fenntartásaikat. Liechtenstein 2009. március 12-én bejelentette, hogy hivatalos tárgyalásokat kezd annak érdekében, hogy az átláthatóságról és az információcseréről szóló megállapodást kössön az Egyesült Királysággal, Franciaországgal és Németországgal. Andorra és Monaco szintén átvették az OECD-normákat.

    Jóllehet mindeddig semmilyen konkrét ösztönzőt nem javasolt a normáknak való megfelelőség biztosítására, a G20-csoport számos lehetséges ellenintézkedést sorolt fel a 2009. április 2-i csúcstalálkozóján: kiterjedt adatszolgáltatási kötelezettség az adózók és a pénzügyi intézmények részére; forrásadók; a költséglevonások elutasítása; az adóegyezményekkel kapcsolatos politika felülvizsgálata; a befektetési politika nemzetközi pénzügyi intézmények által történő felülvizsgálata; a kétoldalú segélyprogramok felülvizsgálata. A G20-csoport vezetői Pittsburgh-ben (2009. szeptember 24–25.) kijelentették, hogy az adóparadicsomokkal szemben 2010 márciusától ellenintézkedéseket foganatosítanak.

    3. További lehetőségek és az előadó álláspontja

    Az előadó úgy véli, hogy az Európai Uniónak egyetemes normaként kellene előmozdítania az automatikus információcserét. A jó kormányzás ilyen magas szintjének eléréséhez azonban uniós és nemzetközi szinten egyaránt vannak tennivalók.

    EU-s szinten az Unióval a megtakarítások adóztatásáról szóló megállapodással rendelkező öt ország (Monaco, Svájc, Liechtenstein, Andorra és San Marino) nyilatkozata az előadó szerint fontos lépést jelent a megtakarításokról szóló irányelvben biztosított átmeneti időszak befejezése felé, amely lehetővé teszi, hogy Ausztria, Belgium[2] és Luxemburg forrásadót vethessen ki az információcsere alkalmazása helyett. Meg kell jegyezni azonban, hogy e nyilatkozatokat jogilag kötelező erejű megállapodásoknak kell követniük. Az előadó azt kéri tehát, hogy gyorsan írják alá ezeket a megállapodásokat, és hogy a Tanács értékelje, hogy az Egyesült Államok valóban információcserét kíván-e folytatni az összes tagállammal. Mihamarabb tárgyalásokat kell indítani továbbá annak biztosítására, hogy Hongkong, Makaó és Szingapúr is hasonló adójogszabályokat alkalmazzon a megtakarításokra.

    Az előadó úgy véli továbbá, hogy ezek a nyilatkozatok pozitív hatást gyakorolnak majd az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló bizottsági irányelv-javaslat helyzetére, különös tekintettel az információcsere akadályát képező banktitok más tagállambeli adóilletőségű polgárok esetében történő megszüntetésére. Az előadó úgy véli, hogy az információcsere kötelezettségét az OECD-normák alapján vállaló országok értelemszerűen nem akadályozhatják a közigazgatási együttműködésről szóló javaslat elfogadását.

    Nemzetközi szinten

    Az előadó szerint az összes érintett félnek fel kellene gyorsítania a Liechtensteinnel kötendő, a csalás elleni küzdelemről szóló megállapodásra irányuló folyamatot; sürgeti továbbá a Tanácsot, hogy jusson megállapodásra annak érdekében, hogy a Bizottság felhatalmazást kapjon hasonló megállapodások megkötésére Andorrával, Monacóval, San Marinóval és Svájccal;

    Ami a magatartási kódexet (vállalkozások adózása) illeti, az előadó úgy véli, hogy a tagállamoknak alkalmazniuk kellene a kódexet a harmadik országokkal folytatott kapcsolataikban is, méghozzá oly módon, hogy az kiegészítse az átláthatóság és az adóügyi információcsere előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseiket.

    A következetesség követelményét ki kell terjeszteni az európai szomszédságpolitikára, a bővítési politikára és a fejlesztési együttműködési politikára is.

    Ami OECD által finanszírozott kölcsönös értékelési eljárást illeti, az EU-nak a Bizottság hozzájárulása révén tevékeny szerepet kell játszania e fórumban. Itt az ideje, hogy az EU, külföldi partnereivel közösen, megmutassa globális vezetői képességeit és határozottságát, gondoskodva a szükséges ösztönzőkről és – adott esetben – szankciókról is.

    Ebben az összefüggésben az EU-nak rendelkeznie kell az OECD kölcsönös értékelési eljárásának keretében elért eredmények értékeléséhez szükséges eszközökkel. A tagállamok jogkörének sérelme nélkül a Bizottságot teljes körűen be kell vonni a globális fórum kölcsönös értékelési eljárásába, illetve ezen intézménynek jelentést kell tennie a Tanácsnak és a Parlamentnek annak biztosítása érdekében, hogy megfelelően kezelik e globális kérdéskör uniós vonatkozásait, különös tekintettel az együttműködést elutasító joghatóságok azonosítására, a normáknak való megfelelés értékelésére, valamint a visszatartó erejű ellenintézkedések végrehajtására.

    Az előadó attól tart, hogy a lekérésre és kétoldalú alapon történő információcsere megnyitja a kaput az OECD-normarendszer korlátozó értelmezése előtt. Az OECD-normák szellemével ellentétes például, ha csak akkor szolgáltatnak információt, ha a kérelmező joghatóságnak rendelkezésére áll a gyanús adófizető neve. Az előadó ezért azt javasolja, hogy az EU tevékenyen mozdítsa elő az OECD-normák javítását, hogy azok tartalmazzák az automatikus és multilaterális információcsere 2014-ig (a jelenlegi ciklus végéig) történő megvalósításának célkitűzését is. Ez egyben szigorúbb jelentéstételi kötelezettséget is jelent a trösztök és vállalatok számláinak végső haszonélvező tulajdonosaira nézve, illetve megfelelő szankciókat tesz szükségessé.

    4. Egyéb problémák

    Végezetül, biztosítani kell a Bizottság számára a szükséges forrásokat egy önálló uniós adóügyi kormányzási politika kialakításához.

    • [1]  Ausztria, Belgium és Luxemburg forrásadót vethet ki az információcsere helyett.
    • [2]  Belgium 2010. január 1-jétől alkalmazza az információcserét.

    A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

    Az elfogadás dátuma

    27.1.2010

     

     

     

    A zárószavazás eredménye

    +:

    –:

    0:

    25

    6

    10

    A zárószavazáson jelen lévő tagok

    Burkhard Balz, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Rachida Dati, Leonardo Domenici, Derk Jan Eppink, Diogo Feio, Markus Ferber, Elisa Ferreira, Vicky Ford, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Sylvie Goulard, Enikő Győri, Liem Hoang Ngoc, Eva Joly, Othmar Karas, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Werner Langen, Astrid Lulling, Arlene McCarthy, Íñigo Méndez de Vigo, Ivari Padar, Alfredo Pallone, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Edward Scicluna, Peter Skinner, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Kay Swinburne, Marianne Thyssen, Ramon Tremosa i Balcells

    A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

    Marta Andreasen, Danuta Jazłowiecka, Arturs Krišjānis Kariņš, Philippe Lamberts