JELENTÉS az Európai Közösségek személyzeti szabályzatának az EU intézményei és szervei munkaerő-felvételi politikájáról szóló 2. cikke végrehajtásáról
3.2.2010 - (2009/2239(INI))
Jogi Bizottság
Előadó: Klaus-Heiner Lehne
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
az Európai Közösségek személyzeti szabályzatának az EU intézményei és szervei munkaerő-felvételi politikájáról szóló 2. cikke végrehajtásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Közösségek személyzeti szabályzatára, különösen annak 2. és 27. cikkére, 28. cikkének d) pontjára és 30. cikkére, valamint annak III. mellékletére,
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az Európai Ombudsman 2002. július 25-i, az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalának létrehozásáról szóló 2002/620/EK határozatára[1],
– tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkárának, a Bíróság hivatalvezetőjének, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága főtitkárának és az Európai Ombudsman képviselőjének 2002. július 25-i, az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hivatalának szervezeti felépítéséről és működéséről szóló 2002/621/EK határozatára[2],
– tekintettel Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság főtitkára, a Bíróság hivatalvezetője, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága főtitkára és az Európai Ombudsman képviselője között létrejött, a közös kiválasztási és munkaerő-felvételi politika, illetve a tartaléklisták kezelésének elveit meghatározó megállapodásra (a továbbiakban „megállapodás”),
– tekintettel az Európai Parlament Elnökségének 2002-es nyilatkozatára[3],
– tekintettel az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal igazgatótanácsa által 2008. szeptember 11-én elfogadott EPSO fejlesztési program (EDP) végrehajtási útitervének jelenleg zajló végrehajtására,
– tekintettel a 2009. június 11-én elfogadott, az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal által végzett személyzeti felvételi tevékenység hatékonyságáról és eredményességéről szóló 9/2009 sz. számvevőszéki különjelentésre,
– tekintettel az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal és az Európai Közigazgatási Iskola 2009. március 31-i, a 2008-as évre vonatkozó éves jelentésére,
– tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,
– tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7–0012/2010),
A. mivel a személyzeti szabályzat 2. cikke lehetővé teszi egy vagy több intézmény számára, hogy ezen intézmények bármelyikét vagy egy intézményközi testületet megbízzanak a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott hatáskörök némelyikének vagy mindegyikének gyakorlásával, és az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt („EPSO”) ennek alapján hozták létre,
B. mivel a személyzeti szabályzat 27. cikke szerint a munkaerő-felvétel során törekedni kell rá, hogy az intézmények részére az alkalmasság, az eredményesség és a tisztesség legmagasabb követelményeinek megfelelő tisztviselők alkalmazását biztosítsák, akiket a Közösségek tagállamainak állampolgárai közül a lehető legszélesebb földrajzi alapon választanak ki,
C. mivel a személyzeti szabályzat 28. cikkének d) pontja szerint valakit tisztviselővé csak akkor nevezhetnek ki, ha megfelelt a személyzeti szabályzat III. melléklete rendelkezéseinek megfelelő – képesítéseken vagy vizsgákon, vagy képesítéseken és vizsgákon – alapuló versenyvizsga feltételeinek,
D. mivel a személyzeti szabályzat 30. cikke alapján a kinevezésre jogosult hatóságnak valamennyi versenyvizsga esetében vizsgabizottságot kell kijelölnie, amelynek feladata a legalkalmasabb jelöltek listájának összeállítása,
E. mivel a személyzeti szabályzat III. melléklete részletesen meghatározza a versenyvizsga lezajlásának követelményeit és feltételeit, többek között a versenyvizsgák kiírása, a jelentkezés követelményei, a vizsgabizottság összetétele, a jelöltek listájának összeállítása és az EPSO feladatai tekintetében,
F. mivel az EPSO kötelességeit meghatározza a 2002/620/EK és a 2002/621/EK rendelet,
G. mivel a megállapodás meghatározza a versenyvizsgák előkészítésével, a kiválasztási politikával és eljárásokkal, a tartaléklisták felhasználását szabályozó elvekkel és a besorolási kritériumok harmonizálásával kapcsolatos jellemzőket,
H. mivel az eredeti tervek szerint a 2002/621/EK határozat és a megállapodás tekintetében az EPSO létrehozását követő három éves időszak után felülvizsgálatot kellett volna végezni; mivel azonban ezt a felülvizsgálatot nem végezték el; mivel az EPSO fejlesztési programjában felsorolt továbbfejlesztési lehetőségeket szintén felül kellene vizsgálni,
I. mivel az Európai Parlament Elnökségének 2002-es nyilatkozata egyértelműen megerősítette a többnyelvű, multikulturális és egyben nyelvileg és földrajzilag kiegyensúlyozott közigazgatás iránti elkötelezettséget, és ezzel mintegy tájékoztatta az EPSO-t, hogy teljesítménye megítélésének egyik alapvető eleme abbéli képessége, hogy olyan tartaléklistákat biztosít, amelyek révén lehetővé válik az ezt az egyensúlyt biztosító munkaerő-felvételi politika; mivel ez a nyilatkozat továbbra is teljes egészében érvényes,
J. mivel az Európai Parlament Elnöksége 2002-es nyilatkozatának 6. pontja szándéknyilatkozatot tesz arra az esetre, ha az EPSO nem elégítené ki a Parlament munkaerő-felvételi igényeit; ugyanakkor nem változott az elkötelezettség az iránt, hogy a tisztviselők kiválasztása érdekében tartott nyílt versenyvizsgák szervezését közös szervezet végezze, és ebben a szakaszban nem szükséges a 6. pontot alkalmazni; mivel azonban ideje újraindítani az intézményközi párbeszédet és a jó együttműködés szellemében felülvizsgálni az EPSO működését a lehető legjobb kiválasztási rendszer közös létrehozása, illetve annak érdekében, hogy az intézményközi szerv az előtte álló nehézségek megoldása révén példaszerű szervezetté válhasson; mivel ez valamennyi résztvevő intézmény részéről közös erőfeszítést kíván;
K. mivel jelentésében a Számvevőszék megjelölt néhány hiányosságot az EPSO működésével kapcsolatban; mivel az EPSO a jelentésre adott válaszában felsorolta az egyes hiányosságok kezelése céljából már elfogadott megoldásokat;
L. mivel a Hivatalos Lapban a megállapodástervezetet igen, de magát a megállapodást nem közölték, ami megkérdőjelezi a kiválasztási és munkaerő-felvételi eljárások átláthatóságát,
1. elismerését fejezi ki az EPSO felé a kiválasztási eljárások korszerűsítésére tett folyamatos erőfeszítéseiért, és e tekintetben üdvözli azz az átfogó belső cselekvési tervet, amely a jelenlegi eljárásokat hivatott javítani az EPSO-n belül; ugyanakkor rámutat, hogy külső, vagyis intézményközi szinten az EPSO-nak meg kell felelnie valamennyi olyan feltételnek és követelménynek, amelyet a személyzeti szabályzat előír a kinevezésre jogosult hatóságként működő intézmények számára, valamint ezzel egyidejűleg az EPSO-ra vonatkozó végrehajtási aktusoknak is;
2. megjegyzi, hogy a 2002/621/EK határozat és a megállapodás felülvizsgálatát három évvel az EPSO létrehozása után el kellett volna végezni;
3. megjegyzi, hogy bizonyos tekintetben az EPSO fejlesztési programja nincs összhangban a közös kiválasztási és munkaerő-felvételi politika közös elveivel és a tartaléklisták kezelésének elveivel – amelyeket a megállapodás határozott meg –, különösen a vizsgabizottságok, a versenyvizsgák tartalma és a tartaléklisták felhasználása tekintetében;
4. emlékeztet rá, hogy az igazgatótanácsnak az EPSO igazgatójával közösen e közös elvek alapján kell közös kiválasztási rendszert létrehoznia és kifejlesztenie;
5. felkéri főtitkárát és az EPSO-t létrehozó többi intézményt, hogy kezdeményezzék a 2002/621/EK határozat és a megállapodás sürgős és konstruktív felülvizsgálatát, e jogi aktusok megfelelő rendelkezéseivel összhangban; úgy véli, hogy ennek a felülvizsgálatnak az EPSO, valamint a kiválasztási politikák és eljárások intézményközi szempontjaira kell összpontosítania, és figyelembe kell vennie az EPSO fejlesztési programját is;
6. úgy véli, hogy az EPSO-nak elsősorban a személyzeti szabályzatban és a vonatkozó végrehajtási aktusokban a versenyvizsgák szervezése és lebonyolítása tekintetében előírt jogi követelményeket kell tiszteletben tartania, továbbá biztosítania kell, hogy az öszeállított tartaléklisták alapján az intézmények a személyzeti szabályzat 27. cikkével összhangban munkatársakat vehessenek fel;
7. megjegyzi, hogy eltérés van az egyes intézmények munkaerő-felvételi igényei és a keresett jelöltek jellemzői között;
8. hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a többnyelvűség biztosítása és a lehető legszélesebb földrajzi alapon történő munkaerő-felvétel jogi elvének való megfelelés, illetve az EPSO fejlesztési programjának több figyelmet kell fordítania a kiválasztás folyamata során a nyelvi és földrajzi egyensúlyra annak érdekében, hogy lehetővé tegye az intézmények számára a többnyelvű és egyben multikulturális közigazgatás biztosítását;
9. rámutat, hogy a Parlamentnek az EPSO közös kiválasztási eljárásai iránti elkötelezettsége függ a Parlament mint teljesen többnyelvű intézmény sajátos igényeinek való megfeleléstől;
10. hangsúlyozza, hogy a Parlament többnyelvű intézmény, ezért a munkaerő-felvételi politika egyik legfontosabb követelménye, hogy a többnyelvű jelöltek lehető legmagasabb számát biztosítsa; megállapítja, hogy a lehető legszélesebb földrajzi alapon történő munkaerő-felvétel ezzel a követelménnyel szorosan összefügg;
11. felkéri az EPSO-t, hogy végezzen sürgősen mélyreható elemzést annak érdekében, hogy megtalálják a tapasztalt földrajzi és nyelvi egyensúlyhiányok okait és azok lehetséges ellenszereit, illetve hogy megállapításait közölje az intézményekkel;
12. úgy véli, hogy az európai projekthez való pozitív hozzájárulásnak az uniós alkalmazottak munkaköri leírásában fontos elemeként kell szerepelnie; úgy véli továbbá, hogy az intézmények hatékonysága az alkalmazottak minőségén múlik, és ennek megfelelően a tudás továbbra is az uniós tisztviselők felkészültségének egyik legalapvetőbb része;
13. sajnálja, hogy az EPSO fejlesztési programja nem fordít elég figyelmet az átláthatóság és a jelöltekkel szembeni egyenlő elbánás kérdésére, amelyről az ombudsman már több esetben nyilatkozott és amellyel kapcsolatban bírói felülvizsgálat van folyamatban;
14. ellenzi a vizsgabizottságok oly módon történő szakszerűsítését, hogy a tisztviselőket teljes munkaidőben az EPSO rendelkezésére bocsátják, mivel ez ellentmond a személyzeti szabályzatnak és ezért jogszerűtlen, nem biztosítja a függetlenséget és az objektivitást, és nem is hatékony vagy eredményes megoldás;
15. úgy véli, hogy ehelyett a kiválasztási eljárás során alapvető fontosságú, hogy a vizsgabizottságok a saját intézményeik valós igényeire érzékeny és azokat szem előtt tartó aktív állományú tisztviselőkből álljanak, mivel ez a függetlenség, a pártatlanság és a tisztességes munkaerő-felvétel legfőbb biztosítéka;
16. törekszik arra, hogy sürgősen olyan megoldásokat találjon és vezessen be, amelyek révén biztosítható a vizsgabizottságok tagjainak megfelelőbb rendelkezésre állása, akik ezen vizsgabizottságok tagjaként hatékonyan és eredményesen tudják ellátni kötelességüket, és felkéri a többi intézményt, hogy csatlakozzanak ehhez az erőfeszítéshez;
17. felkéri az EPSO-t, hogy a kiválasztási eljárás vizsgabizottságai tekintetében javasoljon alternatív megoldásokat, valamint hogy a felülvizsgált megállapodásba adott esetben bekerülő iránymutatásokkal összhangban értékelje ezek hatását; úgy véli, hogy munkájuk minőségének, hatékonyságának és eredményességének biztosítása érdekében az EPSO feladata megfelelő magas szintű szakmai támogatást és tanácsot biztosítani a vizsgabizottságoknak;
18. úgy véli, hogy az EPSO-nak és az intézményeknek el kell gondolkozniuk olyan alternatív lehetőségeken, amelyek révén a vizsgabizottságok sikeresebben végezhetnék feladataikat, ilyen lehetőség például professzionális értékelő szakemberek és értékelő központok állandó igénybevétele, az e feladat elvégzésére jelentkező, tapasztalt vizsgabizottsági tagok nevét tartalmazó adatbázis létrehozása, illetve a folyamatos képzés;
19. sajnálja, hogy a Parlament képviselői folyamatosan nincsenek jelen az EPSO szerveiben és különösen a hierarchiában: jelenlétük biztosíthatná, hogy az EPSO a szükséges mértékben tisztában legyen a Parlament mint intézmény jellemzőivel, tudatosan és szakértelemmel kezelve azokat, illetve a szükséges érzékenységet tanúsítva a Parlament konkrét igényei iránt, továbbá biztosítaná a megfelelő egyensúlyt a kiválasztási folyamatok tervezésének és végrehajtásának valamennyi lépése során; ebben az összefüggésben emlékeztet a 2002/621/EK határozat 7. cikkének (4) bekezdésére, amely előírja, hogy valamennyi közösségi intézmény tisztviselőjét értesíteni kell az EPSO-n belül megüresedett álláshelyekről, amint a kinevezésre jogosult hatóság ezek betöltéséről határoz;
20. aggodalmát fejezi ki a versenyvizsgák költségeinek meghatározásáról szóló számvevőszéki megállapítások miatt, és sürgeti az EPSO-t, hogy e tekintetben hajtsa végre a Számvevőszék ajánlásait;
21. általánosságban megjegyzi, hogy javítani kell az intézményközi együttműködést, az alkalmazotti ügyeket érintő koordinációt és párbeszédet, különös tekintettel arra, hogy a személyzeti szabályzat minden intézményben végrehajtásra kerüljön;
22. kéri, hogy a megállapodást tegyék közzé a Hivatalos Lapban;
23. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalnak.
INDOKOLÁS
I. HÁTTÉR
A jelentés alapvető célja, hogy áttekintse a személyzeti szabályzat 2. cikkének végrehajtását az uniós intézmények és szervek tisztviselőinek és egyéb alkalmazottainak felvételével összefüggésben. Az említett cikk úgy rendelkezik, hogy „Egy vagy több intézmény ezek bármelyikét vagy egy intézményközi testületet is megbízhat a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott, a tisztviselők kinevezésére, előléptetésére vagy áthelyezésére vonatkozó döntéseken kívüli hatáskörök némelyikének vagy mindegyikének gyakorlásával”. A 2002/620/EK határozattal – a személyzeti szabályzat 2. cikke alapján[1] – az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalt (EPSO) bízták meg a tisztviselők és egyéb alkalmazottak kiválasztásával. Ekképpen a jelentés középpontjában a személyzeti felvételi politika e vetülete áll, amelyet az EPSO bonyolít le az intézmények által a személyzeti szabályzat végrehajtása során rá ruházott hatáskörében.
Az EPSO 2002-ben jött létre, működését pedig 2003-ban kezdte meg. Úgy ítélték meg, hogy szakszerű és racionális személyzeti felvételi eljárásra van szükség a korábbi helyett, amelyről az a vélemény alakult ki, hogy nem eredményes és hatékony, sőt bizonyos esetekben igazságtalan is. A személyzeti felvételi eljárás jogszabályi alapjait a személyzeti szabályzat tartalmazza, így az eljárást csak azzal összefüggésben lehet módosítani.
2003-tól az EPSO szervezetileg önálló szerv, amely saját költségvetéssel, létszámtervvel, kinevezési jogkörrel és helyiségekkel rendelkezik. Csupán logisztikai célból tartozik a Bizottság kötelékébe, de ezzel nem kerül annak igazgatási hatáskörébe. Az EPSO összevontan lát el egy igazgatási feladatot, így ebben az értelemben az összes érintett intézmény „közös szolgálataként” határozható meg a legpontosabban.
Az EPSO sikeres működése központi elemét képezi a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételének mindazon intézmények tekintetében, amelyek az EPSO-ra ruházták a jelöltek felvételének lebonyolításával kapcsolatos hatáskörüket, így ezek már csak kivételes esetekben szervezhetnek saját versenyvizsgákat. Az EPSO nemrégiben ismertette az EPSO fejlesztési tervét (EDP), amely számos változtatást irányoz elő a személyzeti felvételi folyamatban, amelyek célja a jelenlegi eljárások javítása. Emellett a Számvevőszék benyújtotta 2009. június 10-i 9/2009 sz. különjelentését, amelyben az EPSO több működési hiányosságával foglalkozott. Ez tette sürgetővé a jelenlegi saját kezdeményezésű jelentés benyújtását, amely elsődlegesen a személyzeti szabályzat végrehajtási módját vizsgálja a tisztviselők és egyéb alkalmazottak felvételével összefüggésben, amelynek központi eleme a személyzeti felvételi eljárás.
II. VÉGREHAJTÁSI AKTUSOK
Az EPSO működésének módozatairól és a kiválasztási és személyzeti felvételi politikára vonatkozó iránymutatásokról közös elvek formájában az EPSO-t létrehozó intézmények főtitkárságai – köztük az Európai Bíróság hivatalvezetője és az Ombudsman képviselője – által elfogadott végrehajtási aktusokban állapodtak meg és döntöttek. Ezek az aktusok előírták, hogy az EPSO létrehozása után három évvel felülvizsgálatot kell végezni, ilyen felülvizsgálatra azonban még mindig nem került sor. Annak ellenére sem, hogy az EPSO hét év óta működik, és már folyamatban van az EPSO eljárásainak az EPD-ben előirányzott lényegi – a kiválasztási és felvételi eljárásokat közvetlenül érintő – felülvizsgálata. A sürgős felülvizsgálat szükségessége magától értetődik.
III. KÜLÖN ÉSZREVÉTELEK AZ EDP-T ILLETŐEN
1. Intézményközi szerv
Az EPSO intézményközi szervként jött létre. Az intézményközi jelleg ekképpen az EPSO egyik fontos alkotóeleme, amelynek garantálnia kell az intézmények megfelelő képviseletét belső felépítésében és döntéshozatalában. Ezért a 2002/621/EK határozat 7. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy valamennyi közösségi intézmény tisztviselőit tájékoztatni kell az EPSO-ban megüresedett állásokról, amennyiben a kinevező hatóság ezek betöltéséről dönt. Az intézményközi jelleg azt is jelenti, hogy nem csak együttesen kell szem előtt tartani az intézmények szükségleteit, hanem kellően figyelembe kell venni az egyes intézmények sajátos igényeit is annak érdekében, hogy a számukra legalkalmasabb jelölteket vehessék fel. Mindez szorosan összefonódik a többnyelvűség és a földrajzi egyensúly tiszteletben tartásával. Végezetül pedig az intézményközi jelleg azt is maga után vonja, hogy az intézmények egyenlő arányban vannak képviseltetve az EPSO által szervezett versenyvizsgák felvételi bizottságaiban.
2. Felvételi bizottságok
Az EPSO tervet dolgozott ki a felvételi bizottságok szakmaiságának javítására, egyik elemként azt javasolva, hogy az intézményekkel és a személyzeti bizottságokkal közösen megállapítandó feltételek és eljárások alapján legalább kettő, de legfeljebb négy évre nevezzenek ki 27 teljes munkaidős tisztviselőt az EPSO-ba. Ezek az állandó tagok együtt dolgoznának a felvételi bizottság nem állandó tagjaival, azonban más felkészítésben részesülnének és más feladatokat kapnának. Az EPSO láthatóan az intézmények döntésére bízta, hogy részt vesznek-e a rendszerben. Figyelembe véve a nyílt versenyvizsgák első éves ciklusának az EDP-ben bejelentett elindítását (2010–2011), felhívást tettek közzé, hogy a felvételi bizottság állandó tagságára pályázók nyújtsanak be szándéknyilatkozatot, a pályázatok benyújtásának határidejét pedig 2009. szeptember 15-re tűzték ki. Legalább egy intézmény (a Parlament) a kívülmaradás mellett döntött. A javaslatot a személyzetet képviselő bizottságok sem érezték megfelelőnek.
Az EPSO által javasolt elképzelés mindenekelőtt a személyzeti szabályzattal, különösen a III. melléklet 3. cikkének (3) bekezdésével való összeegyeztethetőség kérdését veti fel, amely rögzíti, hogy: „A kettő vagy több intézményre egyaránt vonatkozó nyílt versenyvizsgák esetében a felvételi bizottság a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevező hatóság által kinevezett elnökből és a személyzeti szabályzat 2. cikkének (2) bekezdésében említett kinevező hatóság által az intézmények javaslata alapján kinevezett tagokból, valamint az intézmények személyzeti bizottságainak megállapodása alapján kinevezett tagokból áll oly módon, hogy biztosítsák az egyenlő képviseletet”. Ez azt jelenti, hogy az EPSO által szervezett versenyvizsgán a felvételi bizottság tagjait az EPSO vagy a személyzeti bizottságok nevezik ki. Az EPSO az intézmények javaslata alapján nevezi ki a tagokat. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az EPSO által szervezett minden egyes versenyvizsga minden egyes felvételi bizottságát illetően az intézményeknek javaslatot kell tenniük a kinevezendő tagokra. Ez nem általános javaslat, hanem minden esetben külön terjesztik elő. A cél annak biztosítása, hogy a felvételi bizottság tagjai teljes mértékben és naprakészen ismerjék az intézmények munkáját és életét, valamint a szükséges mértékben fogékonyak legyenek az egyes intézmények, de az intézmények összességének igényeire is. Kétséges, hogy ekképpen az EPSO ki tudja nevezni a felvételi bizottság állandó tagjait az intézmények által az állandó felvételi bizottsági tagok feladatkörének gyakorlására javasolt tagok összessége alapján. Az egyes intézményeknek továbbra is javaslatot kell tenniük a képviseletükben eljáró személyekre. Az is kétséges, hogy a felvételi bizottságok állandó tagjai miként fogják frissen tartani mindennapi bennfentes ismereteiket az intézményekről. Ezek a szempontok nincsenek részletesen kidolgozva az EDP-ben.
Az EPSO nem tekinti a rendszer bevezetése akadályának, ha valamely intézmény nem képviselteti magát a felvételi bizottság állandó tagjai között, megjegyezve, hogy annak az intézménynek, amely nem kíván vagy nem képes állandó tagokat kijelölni, nagyobb számban kell majd nem állandó tagokat rendelkezésre bocsátania. E megoldásnak láthatóan van néhány hibája, figyelemmel az állandó tagok intézmények közötti javasolt megoszlására, a felvételi bizottság állandó és nem állandó tagjainak eltérő feladataira, arra, hogy a felvételi bizottság egymást váltó elnökei és alelnökei csak az állandó tagok közül kerülhetnek ki, és így nincs lehetőség az intézmények közötti egyenlő képviseletre és súlyozásra. Az is látszik, hogy valószínűleg nem egyszerű feladat a személyzeti bizottságok számára, hogy állandó tagokat küldjenek az EPSO-ba.
Az időmegtakarítást és a munkamódszereket illetően az kétséges továbbá, hogy az EPSO miként biztosítja, hogy amennyiben a nem állandó tagok nem állnak rendelkezésre, az ne akadályozza a felvételi bizottság munkáját, továbbá miként biztosítja, hogy a tagok mindkét típusa ugyanazon hatáskörökkel és felelősségi körökkel rendelkezik a felvételi bizottságban, miközben láthatóan más feladataik vannak és eltérő felkészítést kapnak. Nyitva hagyja a felvételi bizottsági tagok függetlenségének és az intézmények függetlenségének kérdését is, amikor jelölteket javasolnak egy adott bizottságba.
Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Jogi Bizottság és a Belső Piaci Bizottság 2002 májusában a felvételi bizottság tagjaival kapcsolatban hangsúlyozta, hogy el kell kerülni, hogy kialakuljon a személyzeti felvételi szakembereknek valamiféle „kasztja”, amelynek tagjai elveszthetik fogékonyságukat az intézmények és azok tényleges működési módja iránt, aminek eredményeképpen az egyes tisztviselői munkakörök betöltéséhez szükséges szakismeretekkel kapcsolatban eltűnhet a megkívánt szakmai megközelítés.
Végezetül megjegyzendő, hogy még egy ilyen szakmai szemléletű felvételi bizottság esetében is szükség lenne értékelők, külső vállalkozók és egyéb szakértők igénybevételére. Emiatt helyénvalóbb megközelítésnek tűnne, ha az EPSO és az intézmények mélyrehatóbban átgondolnák a vizsgabizottságok szakmaiságának kérdését, és alternatív módszereket tárnának fel annak érdekében, hogy erősítsék képességüket feladataik sikeres ellátására, mint amilyenek például professzionális értékelők és értékelő központok állandó igénybevétele, adatbázis létrehozása a vizsgabizottság azon tagjairól, akik tapasztalattal rendelkeznek és készek ellátni ezt a feladatot, valamint a folyamatos képzés. Az intézményeknek fel kell tárniuk, hogy a vizsgabizottságok tagjai milyen eszközök segítségével tudják összehangolni az „anyaintézményeikben” és az EPSO mellett ellátandó kötelezettségeiket.
3. Többnyelvűség
A Parlament mint többnyelvű intézmény személyzeti felvételi eljárásait illetően az egyik legfontosabb szempont annak biztosítása, hogy a lehető legnagyobb számban legyenek többnyelvű környezetben jártassággal rendelkező jelöltek. Miközben fontos, hogy a jelöltek tudjanak dolgozni a három munkanyelven, bizonyosnak kell lenni abban is, hogy nem veszítünk el olyan jelölteket, akik szélesebb körű nyelvtudással rendelkeznek. Ez szorosan összekapcsolódik azzal a kötelezettséggel, hogy a személyzeti felvételi eljárás során földrajzilag a lehető legszélesebb körből kell meríteni. Sürgősen elemezni kell, hogy miként lehet javítani a földrajzi egyensúlyt.
4. Intézményi tervezés
Továbbra is az intézményeknek kell felelniük azért, hogy felmérjék személyzeti szükségleteiket, és meghatározzák, hogy ezeket miként tudják leginkább kielégíteni. Jelenleg csak kivételes esetekben van lehetőség arra, hogy az intézmények saját nyílt versenyvizsgát szervezzenek a különleges szakértelemmel rendelkező személyzettel kapcsolatos igényeik kielégítésére, és ehhez az EPSO jóváhagyása szükséges. Ugyanakkor az EPSO csak akkor tud szolgáltatást nyújtani, ha ismeri az intézmények személyzeti igényeit, amelyeknek meghatározása és közvetítése az EPSO felé viszont az intézmények feladata. Ezért az EDP-ben javasolt intézkedések üdvözlendők.
Ugyanakkor a lehetséges felülvizsgálat szempontjából elemezni kell a tartaléklisták összeállítását és felhasználását. Például az intézmények főtitkárságai – köztük az Európai Bíróság hivatalvezetője és az Ombudsman képviselője – által aláírt jelenlegi megállapodás előírja, hogy a tartaléklisták két évig maradnak érvényben, míg a személyzeti szabályzat ezt kiegészíti azzal, hogy a lista lehetőség szerint legalább kétszer annyi nevet tartalmazzon, mint a betöltendő állások száma.
Mivel az intézmények fenntartják a teljes ellenőrzést afelett, hogy saját igényeikkel összhangban kiket vegyenek fel a tartaléklistáról, fontos, hogy a versenyvizsgák és a tartaléklisták eredményeképpen elégséges számú és profilú jelöltből választhassanak a gyakran eltérő kultúrájú és igényű intézmények. A jelölő rendszernek biztosítania kell, hogy az intézmények ne azon az alapon versengjenek a jelöltekért, hogy „aki először érkezik, azt szolgálják ki”, és lehetőségük legyen megjelölni azokat a sikeres jelölteket, akik a versenyvizsga elindításakor kért szakmai profillal rendelkeznek. Ezt párosítani kell, hogy a jelöltek szabadon megfogalmazhassák preferenciáikat, és a tartaléklista által szabott korlátok között állást kereshessenek a választásuk szerinti intézményeknél. Ez segíthet az intézményekről mint munkáltatókról alkotott kép javításában is.
Végezetül pedig az EPSO-nak kezdeményező szerepet kell vállalnia a tartaléklisták felhasználásának kezelésében és ellenőrzésében, hogy segítséget nyújtson az intézményeknek terveik és a listák tényleges felhasználásának összevetésében, olyan eszközt alakítva ki így, amely lehetővé teszi a személyzeti igények optimálisabb körülhatárolását és a felvételi kritériumok további javítását.
- [1] A személyzeti szabályzat 2004. május 1-je előtt alkalmazandó változatának 2. cikke (3) bekezdése, amely a 2002/620/EK határozat jogalapját képezte, a következőképpen rendelkezett: „Kettő vagy több intézmény azonban maguk közül az egyik intézményt vagy egy intézményközi testületet bízhat meg a kinevező hatóságra ruházott hatáskörök gyakorlásával a toborzás, illetve a szociális biztonsági és nyugdíjrendszerek tekintetében.”
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
28.1.2010 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
22 0 0 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
Raffaele Baldassarre, Sebastian Valentin Bodu, Christian Engström, Marielle Gallo, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Jiří Maštálka, Alajos Mészáros, Bernhard Rapkay, Evelyn Regner, Francesco Enrico Speroni, Alexandra Thein, Cecilia Wikström |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Piotr Borys, Sajjad Karim, Vytautas Landsbergis, Kurt Lechner, Eva Lichtenberger, Toine Manders, Arlene McCarthy, Angelika Niebler |
|||||