AJÁNLÁS az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az Európai Unióból származó pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmusfinanszírozás felderítésére irányuló program céljából történő feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok részére való átadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

5.2.2010 - (05305/1/2010REV – C7‑0004/2010 – 2009/0190(NLE)) - ***

Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság
Előadó: Jeanine Hennis-Plasschaert

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az Európai Unióból származó pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmusfinanszírozás felderítésére irányuló program céljából történő feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok részére való átadásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(05305/1/2010REV – C7‑0004/2010 – 2009/0190(NLE))

(Hozzájárulási eljárás)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2009)0703 és 5305/1/2010REV),

–   tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az Európai Unióból származó pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmusfinanszírozás felderítésére irányuló program céljából történő feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok részére való átadásáról szóló megállapodás szövegére (16110/2009),

–   tekintettel a terrorizmus és a terrorizmus finanszírozásának megelőzése és az ezek elleni küzdelem céljából a fizetési üzenetekben szereplő adatoknak az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma rendelkezésére bocsátásáról szóló tervezett nemzetközi megállapodásról szóló 2009. szeptember 17-i állásfoglalására[1],

–   tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdés a) pontja, valamint 82. cikke (1) bekezdése d) pontja és 87. cikke (2) bekezdése a) pontja alapján benyújtott hozzájárulási kérelemre (C7-0004/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–   tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A7‑0013/2010),

1.  nem járul hozzá a megállapodás megkötéséhez;

2.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy a terrorizmus finanszírozásának megelőzésével kapcsolatos, az Egyesült Államokkal kötendő hosszú távú megállapodás tekintetében haladéktalanul nyújtson be ajánlásokat a Tanács részére; ismételten hangsúlyozza, hogy az e téren kötött bármilyen új megállapodásnak összhangban kell lennie a Lisszaboni Szerződés által meghatározott jogi kerettel és az Európai Unió már kötelező érvényű Alapjogi Chartájával, és megismétli a 2009. szeptember 17-i állásfoglalásában, elsősorban annak (7)–(13) bekezdéseiben megfogalmazott kéréseket;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Amerikai Egyesült Államok kormányának.

• [1]  Elfogadott szövegek P7_TA-PROV(2009)0016.

INDOKOLÁS

1. Előzmények

A 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az Egyesült Államok pénzügyminisztériuma kidolgozta a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programját (TFTP), melynek értelmében adminisztratív adatbekérés útján a SWIFT-et[1] is arra kötelezi, hogy pénzügyi üzenetadatait átadja. Ezen adatok nagy része az Unió tagállamaiból származik.

2006 közepén az amerikai sajtó felfedte a TFTP létezését, mellyel jelentős felháborodást váltott ki az Európai Unióban. Ennek következményeképpen 2007 elején a Tanács és a Bizottság tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államok pénzügyminisztériumával. Ezen tárgyalásokat követően az USA pénzügyminisztériuma 2007 júniusában több egyoldalú kötelezettségvállalást is tett az Unió számára (ezek az úgynevezett TFTP tényvázlatok).

2008 márciusában a Bizottság bejelentette, hogy Jean-Louis Bruguière bírót jelölte ki annak az úgynevezett „prominens” európai személyiségnek, akinek feladata annak ellenőrzése, hogy az Egyesült Államoknak betartja-e a TFTP tényvázlatokat. Az első ilyen jelentést 2008 decemberében tették közzé, és Bruguière bíró most készítette el második, egyben végleges jelentését. Az előadó 2010. február 1-jén, hétfőn kapott ebből egy („EU korlátozottnak” minősített) példányt.

A SWIFT egészen a közelmúltig az adatok rugalmasságának növelése céljából két azonos, Európában és az Egyesült Államokban található szerveren („tükörszerveren”) tárolta az üzeneteket. 2007 októberében azonban a SWIFT bejelentette, hogy új üzenettárolási rendszerre tér át, melyben 2010. január 1-jétől az Unión belüli üzenetadatokat (beleértve az európai zónához kapcsolható országok között váltott üzeneteket) kizárólag Európán belül dolgozzák fel és tárolják.

A TFTP-re gyakorolt végső hatása ennek az, hogy a korábban a TFTP adatbekéréseinek alapját képező adatok jelentős részét többé nem az Egyesült Államokban tárolják, és ezzel megszűnik a korábbi rendszerben megkapott SWIFT-adatok nagy részéhez való hozzáférése.

Az Egyesült Államok kérésére a Tanács úgy határozott, hogy tárgyalásokba kezd egy (átmeneti) nemzetközi megállapodásról. 2009. november 30-án a Tanács aláírt egy, az EU és az USA közötti átmeneti megállapodást a pénzügyi üzenetadatoknak az terrorizmusfinanszírozás felderítésére irányuló USA-program (TFTP) céljából történő feldolgozásáról és átadásáról (a továbbiakban: a megállapodás), melyet átmenetileg 2010. február 1-jétől legkésőbb 2010. október 31-éig alkalmaznak.

A Lisszaboni Szerződés értelmében ezen átmeneti megállapodás hivatalos megkötéséhez szükség van az Európai Parlament jóváhagyására. Az Európai Parlament ezt a jóváhagyást vagy megadja, vagy elutasítja (ugyanakkor az újratárgyalásra nincsen lehetőség, mert a nemzetközi megállapodást már aláírták).

2. A transzatlanti együttműködés jelentősége a terrorizmus elleni küzdelemben

Elsőként felhívnám a figyelmet arra, hogy az előadó egy olyan nyitott, demokratikus, erős, atlantista, kifelé tekintő Európai Uniót támogat, amely képes az Egyesült Államokkal közösen fellépni, annak partnereként, nem pedig ellensúlyaként. Kétségtelen, hogy az EU és az USA egymáshoz közelebb állnak, mint bármelyik jelentősebb nemzetközi szereplőhöz.

Az előadó emlékeztet arra, hogy a Parlament üdvözölte a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területén a transzatlanti együttműködésnek az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása tekintetében történő fokozásáról szóló 2009. október 28-i washingtoni közleményt, és nagy hangsúlyt fektet a transzatlanti együttműködés szükségességére. Kiemeli, hogy a közös érdekű kérdésekben további és megerősített együttműködésre van szükség az EU és az USA jogalkotói között, és meggyőződése, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet célzó transzatlanti együttműködés kereteit tovább kell fejleszteni.

2001. szeptember 11. óta az EU és az USA számos, igazságügyi és belügyi kérdéseket érintő megállapodásról folytatott tárgyalásokat. Valamennyi külön tárgyalt megállapodás során ugyanazok a problémák merültek fel, nevezetesen a személyes adatok és a jogi védelem kérdései. E visszatérő nehézségek leküzdése érdekében a Parlament (2003 óta folyamatosan) kérte az adatvédelemre vonatkozó, következetes uniós jogi keret kidolgozását, valamint ezzel kapcsolatos, kötelező érvényű transzatlanti megállapodásról szóló tárgyalások lefolytatását.

2006. november 6-án felállt az EU–USA magas szintű kapcsolattartó csoport, melynek célja, hogy „az EU és az USA közötti, a terrorizmus és a súlyos nemzetközi bűncselekmények megelőzésének és leküzdésének leghatékonyabb módjairól szóló szélesebb körű átgondolási folyamat részeként megvitassa a magánélet és a személyes adatok védelmének kérdését a bűnüldözési célú információcsere kapcsán”. 2008. május 28-án a csoport közzétette végleges jelentését, melyben igen általános elveket fogalmazott meg. A 2008. december 12-i EU–USA igazságügyi és belügyminiszteri találkozón kimondták, hogy megfogalmaztak számos közös elvet és meghatároztak a magánélet és a személyes adatok védelmével kapcsolatos egyes kiemelkedő kérdésköröket, és hogy céljuk egy kötelező erejű nemzetközi megállapodásra irányuló tárgyalássorozat mihamarabbi megkezdése.

Az előadó úgy véli, hogy egy ilyen kötelező erejű nemzetközi megállapodás megkötése – az elvek puszta felsorolása helyett – kulcsfontosságú abban az esetben, ha tényleges hozzáadott értéket képvisel. A megállapodást egyéni kérések, és adott esetben automatizált tömeges adatátadások során is alkalmazni kell. A 2008. decemberi nyilatkozat továbbá csupán politikai elkötelezettség, amit tetteknek kell követnie. A 2009. december 10-én elfogadott stockholmi program szerint a kötelező erejű nemzetközi megállapodásról szóló tárgyalásokat az elkövetkező hónapokban meg kell kezdeni.

Ami a TFTP-t illeti, azt az európai jogtól és gyakorlattól való elhajlásnak kell tekinteni abból a szempontból, ahogyan a bűnüldöző szervek hozzáférnek majd az egyének pénzügyi adataihoz bűnüldözési tevékenységeik céljaira, nevezetesen konkrét ügyletek kivizsgálására irányuló, bíróság által jóváhagyott egyéni meghatalmazásokon vagy adatbekéréseken keresztül, nem pedig több millió adatra vonatkozó széleskörű adminisztratív adatbekérés révén.

Ahogyan korábban említettem, a program 2006 közepi, az amerikai sajtóban történt kiszivárogtatása érthető módon tiltakozási hullámot indított el az EU-ban, elsősorban amiatt, hogy a TFTP láthatóan nem volt összhangban az adatvédelmi irányelvben (95/46/EK) előírt kötelezettségekkel és az irányelvet végrehajtó tagállami jogszabályokkal.

Ezenkívül a szeptember 11-i eseményekre reagáló sürgős, kezdetben átmenetinek gondolt intézkedés de facto véglegessé vált anélkül, hogy azt bármelyik uniós hatóság konkrétan jóváhagyta vagy engedélyezte volna, vagy annak hatását transzatlanti szinten valóban felmérték volna, illetve hogy előretekintő transzatlanti tárgyalásokat folytattak volna egyben annak a biztonsági és az igazságügyi együttműködésre, valamint az adatvédelemre gyakorolt hatásairól. Vitathatatlan, hogy ez az eljárás nem segítette elő a kölcsönös bizalom kialakítását a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos transzatlanti együttműködés során.

Tagadhatatlan, hogy a javasolt, tág körűen értelmezhető megállapodással az Európai Unió pénzügyi hírszerzési szolgálatait továbbra is az Egyesült Államok rendelkezésére bocsátja. Ebben a tekintetben az előadó egyetért a SWIFT-tel abban, hogy a jelenlegi vita nem magáról a SWIFT-ről szól, hanem arról, hogyan tudna Európa együttműködni az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint hogyan kell a pénzügyi üzenetadatok szolgáltatóinak hozzájárulniuk ehhez a küzdelemhez, azaz általánosabban megfogalmazva a kereskedelmi céllal begyűjtött adatok bűnüldözési célú felhasználásáról.

Úgy véli továbbá, hogy a személyes adatok tisztességes, arányos és törvényes feldolgozására irányuló európai jogi követelményeket nem lehet veszélyeztetni, és hogy az EU és tagállamai eddig nem voltak kellően határozottak és világosak saját célkitűzéseik meghatározásában.

Végezetül pedig az előadó úgy véli, nem nehéz elképzelni, hogy a javasolt megállapodás (jelenlegi formájában történő) elfogadása beindítaná a dominó-effektust, és az egyéb kereskedelmi adatokra vonatkozó kérések elfogadását eredményezné, mivel például a Skype, a PayPal és az információs-távközlési ágazat egyéb vállalatai bűnüldözési szempontból potenciálisan érdekesek lehetnek.

3. Jogi megfontolások a pénzügyi üzenetadatokról szóló megállapodás kapcsán (a teljesség igénye nélkül)

A kérdéssel kapcsolatosan az Európai Parlament által 2009. szeptember 17-én elfogadott állásfoglalás főbb elemeinek fényében az előadó az alábbi észrevételeket teszi a megállapodás szövegét illetően:

Az arányosság elvéről: a SWIFT technikai és irányítási okok miatt nem képes az üzenetek tartalma alapján keresni, ezért nem alkalmas például a személyek neve, lakcíme és/vagy a számlaszám alapján végzett adatkeresésekre. Ennélfogva ha a SWIFT-hez (a megállapodás 4. cikke értelmében) arra irányuló kérés érkezik, hogy szolgáltasson adatokat például egy meghatározott személyhez kapcsolódóan, a SWIFT technikai okokból kifolyólag nem lesz képes megadni ezeket az adatokat. A SWIFT csak egy „adattömeget” tud szolgáltatni. Ezek az üzenetek esetleg tartalmazhatnak olyan adatot (például egy személy nevét vagy lakcímét), amelyre a hatóságnak a terrorizmus elleni küzdelem érdekében szüksége van. A SWIFT tehát jellegéből adódóan nem alkalmas az úgynevezett korlátozott kérések kielégítésére.

A fentiek egyben azt is jelenik, hogy a SWIFT-nek valamennyi, vagy szinte valamennyi adatát továbbítania kell az USA pénzügyminisztériumának. Ez sérti az adatvédelmi törvények alapelveit, vagyis a szükségesség és az arányosság elvét. Ezt nem lehet felügyeleti és ellenőrzési mechanizmusok révén utólag orvosolni.

NB: a terrorizmus finanszírozására irányuló tevékenységek felderítésével kapcsolatos uniós szabályozás azon alapszik, hogy az egyes pénzügyi szereplők jelentik a gyanús vagy szabálytalan műveleteket.

Valójában az lenne a jobb megoldás, ha a SWIFT-et kiegészítenék olyan eszközökkel, amelyek révén maga a SWIFT végezhetne célzott kereséseket az általa tárolt és feldolgozott adatok között, ahelyett hogy valamennyi adatát tömegesen átadná az USA-nak. Ez egyben megelőzné azt is, hogy párhuzamosság alakuljon ki azzal, amit az EU végez a távközlési szolgáltatók általi adatmegőrzés terén.

A megállapodás nem rendelkezik kimondottan az adatátadásra irányuló kérelmek időbeli korlátozottságáról. Ugyanígy nem rendelkezik arról sem, hogy az adatátadásra irányuló kérelmekhez bírósági engedélyre lenne szükség, és azt sem határozza meg kellő pontossággal, hogy az USA milyen feltételekkel oszthatja meg harmadik országokkal a TFPT-adatokat. A megállapodásra ugyan kiterjed a Kongresszus felügyeleti bizottságainak ellenőrzése, de nincs pontosan meghatározva a hatóságok SWIFT-adatokhoz való hozzáférésének nyilvános ellenőrzése és felügyelete.

A megállapodás szerint meghatározott idő után valamennyi fel nem használt adatot törölni kell. A felhasznált adatok azonban „az adott kormányzati hatóság vizsgálati irataira vonatkozó (...) megőrzési időszak hatálya alá tartoznak”. A megállapodás nem tér ki e megőrzési időszakok hosszára.

Nincs megfelelően meghatározva az adatalanyok EU-n kívüli hozzáférési, helyesbítési, kártérítési és jogorvoslati joga sem.

A megállapodás nem garantálja, hogy az európai polgárok és vállalkozások az USA joghatósága alatt is ugyanolyan jogokat és garanciákat élveznek majd, mint az EU területén. A megállapodás ezen kívül nem határozza meg azt sem, hogy az USA területén kívüli személyt vagy vállalatot hogyan kell értesíteni arról, hogy számára kedvezőtlen közigazgatási határozat született ellene.

Jóllehet a Tanács szerint „az EU-nak érdekében áll biztosítani a TFTP fenntarthatóságát a SWIFT új felépítése ellenére, valamint ezáltal gondoskodni róla, hogy a megfelelő adatokat a kellő jogbiztonság mellett adják át az USA pénzügyminisztériumának, hiszen a TFTP nyomozási információinak fő haszonélvezői a tagállamok voltak”, a tényleges viszonosság nem bizonyítható. A tényleges viszonosság azt jelentené, hogy az amerikai hatóságok is lehetővé teszik az uniós hatóságok számára az USA szerverein tárolt fizetési üzenetek és kapcsolódó adatok megszerzését és felhasználását.

A javasolt megállapodás kapcsán a Tanács nem tudta tisztázni az Egyesült Államok pénzügyminisztériumától érkező kérések fogadásával megbízott „állami hatóságok” pontos szerepét sem, különösen figyelembe véve az e „hatóságokra” ruházott hatáskörök természetét és ezen jogkörök érvényesítésének módját.

A „nem célja, hogy eltérjen” kifejezés (a megállapodás 13. cikke) nem felel meg a Szerződés egyetlen rendelkezésének és az EU-jog egyetlen szakkifejezésének sem, jelentése teljesen homályos.

4. Intézményközi kapcsolatok

A Tanács olyan körülmények között kérte a Parlament jóváhagyását a megállapodás megkötéséhez, hogy a Parlament arra gyakorlati okok miatt nem tudott az ideiglenes hatályba léptetés előtt reagálni, vagyis az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikk (6) bekezdése a) pontjának szellemét megsértve tűzte ki a határidőt a Parlament számára, ezáltal aláásta a Parlament számára a hozzájárulási eljárásban fenntartott döntési szerepkör jogi hatását és gyakorlati jelentőségét, különösen a megállapodás ideiglenes hatályba léptetése terén.

A megállapodás végrehajtásával kapcsolatos információk közvetlenül vonatkoznak a 15. cikk (4) bekezdésében említett hosszú távú megállapodásra irányuló tárgyalásokra és annak megkötésére, ezért a Parlament jogosult megismerni ezeket az információkat.

Világosan ki kell mondani, hogy a Parlamentet „azonnal és teljes körűen tájékoztatni kell az eljárás valamennyi szakaszában”. A tájékoztatási kötelezettség célja nem az, hogy a Parlament passzívan tudomásul vehesse a többi intézmény lépéseit, hanem hogy befolyással lehessen a Bizottságra és a Tanácsra a megállapodás tartalmát illetően, megkönnyítve ezáltal a végleges szöveghez való későbbi hozzájárulást. A Parlament tájékoztatásának kötelezettsége tükrözi továbbá az intézmények közötti „kölcsönös és jóhiszemű együttműködés” általánosabb kötelezettségét is.

Ezért valamennyi vonatkozó információt és dokumentumot a Parlament rendelkezésére kell bocsátani megvitatás céljára, ideértve a Tanács jogi szolgálatának véleményét és a Jean-Louis Bruguière bíró két jelentését megalapozó hírszerzési információkat is (a bizalmas információkra vonatkozó hatályos szabályozásnak megfelelőn).

5. A hozzájárulás megtagadását követően elképzelhető forgatókönyv

Ha a Parlament nem adja meg a hozzájárulást, a megállapodás nem lép hatályba, az ideiglenes alkalmazásnak pedig vége szakad azt követően, hogy az EU tájékoztatja erről az USA hatóságait.

Az adatcsere folytatására az EU és az USA közötti, kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás a legkézenfekvőbb megoldás, amely a javasolt megállapodásnál általánosabb érvényű eszköz. A kölcsönös jogsegélyre vonatkozóan az USA-val kötött kétoldalú megállapodással rendelkező tagállamok esetében az említett kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodás inkább kiegészíti a kétoldalú megállapodást, mintsem hogy helyettesítené azt.

E megállapodás nem korlátozódik a terrorizmussal kapcsolatos bűncselekményekre; a banki információkra irányuló kérelmek tekintetében elegendő, ha a kérelem „bűncselekménnyel gyanúsított vagy amiatt vád alá helyezett természetes vagy jogi személyre vonatkozik”, bár a tagállamok korlátozhatják azon bűncselekmények körét, amelyek esetében segítséget nyújtanak. A tájékoztatás kiterjedhet meghatározott „bankszámlák vagy banki műveletek” bankok vagy nem banki pénzintézetek birtokában lévő adataira. Az ilyen információkérésnek elsősorban azonosítania kell a személyt, meg kell jelölnie a bűncselekménnyel való gyanúsítás alapját, valamint részleteznie kell, hogy az adott információ hogyan kapcsolódik a bűnügyi nyomozáshoz vagy eljáráshoz.

Az Egyesült Államoknak való adatátadást az érintett tagállam(ok) nemzeti joga szabályozza majd.

6. A megállapodással kapcsolatos javaslatok és továbblépési lehetőség

A fentiek alapján az előadó javasolja a Parlamentnek, hogy ne adja meg a hozzájárulást a megállapodás megkötéséhez.

Reméli azonban, hogy a Tanács és a Bizottság határozottan és nagyratörően továbbviszik Európa jövőbe tekintő, terrorizmus elleni stratégiáját. Sem az európai polgárok biztonsága, sem a polgárok adatainak védelme nem kockáztatható, ahogyan a vállalatok működését adó jogi keret jogbiztonsága és az egyenlő kereskedelmi feltételek sem. Mindenkor világosnak kell lennie, hogy ez az EU felelőssége, és hogy európai szintű megoldást kell találni. Nem szabad megengedni, hogy Hollandia és Belgium kerüljön ki vesztesként mindebből.

A terrorizmus elleni küzdelem érdekében jelenleg és a jövőben is szükség lesz célzott adatcserére és -felhasználásra. A biztonsági rések azonosításának figyelmünk homlokterében kell lennie. A hírszerzési információk összegyűjtésének fontossága magától értetődő. Ugyanez vonatkozik a gyűjtött hírszerzési információk helyes integrálására és értelmezésére is (a pontok összekötése). A közvéleménynek egyaránt meg kell bíznia az adatvédelmi és a biztonsági törekvésekben is. A jó megoldás elsőre történő megtalálását kell célul kitűzni.

Az Európai Parlament azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy javasolja (új) tárgyalások azonnali megkezdését az Egyesült Államokkal a pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmus elleni küzdelem keretében végzett nyomozások érdekében történő átadásáról és a bűnüldözési célból történő információcsere adatvédelméről.

Kéri a Tanácsot, hogy válaszában foglaljon állást az ajánlások alapján elfogadandó tárgyalási irányelvek tartalmával kapcsolatban. Nyilvánvalóan azt reméljük, hogy az Európai Parlament, az európai adatvédelmi biztos és a 29. cikkel foglalkozó munkacsoport aggodalmait és ajánlásait figyelembe veszik.

Az előadó felkéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy olyan megoldásra törekedjenek, amely kiegészíti (és adott esetben helyettesíti) az EU és az USA közötti, kölcsönös jogsegélyről szóló megállapodást, például részletesen meghatározva a jogsegély-egyezmény alapján zajló szokásos együttműködés keretében végzett információcsere helyett az elsősorban hírszerzési alapú információcsere következményeit. Egy ilyen stratégia vizsgálata révén figyelmet kell fordítani az adatcsere felügyeletének európai szintű megoldására, vagyis egy olyan független (igazságügyi) EU-hatóság kijelölésére, amely jogosultságot kapna a TFTP-műveletek ellenőrzésére (és akár a TFTP-rendszer leállítására is). Az európai szintű megoldás előfeltétele a magánélet és személyes adatok bűnüldözési célú információcsere keretében történő védelméről szóló, kötelező érvényű nemzetközi megállapodás.

Érdemes lenne felkérni a Pénzügyi Akció Munkacsoportot (FATF) is, hogy tegyen ajánlásokat e kérdéskörben.

• [1]  Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság, amely a belga jog szerint létrehozott, a pénzügyi tranzakciók biztonságos üzenetküldéseit biztosító szövetkezet. Körülbelül 8500 ügyfele van, ebből 7800 pénzügyi intézmény.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	4.2.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 23 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jan Philipp Albrecht, Sonia Alfano, Louis Bontes, Mario Borghezio, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Simon Busuttil, Philip Claeys, Carlos Coelho, Rosario Crocetta, Cornelis de Jong, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Cornelia Ernst, Tanja Fajon, Kinga Göncz, Nathalie Griesbeck, Sylvie Guillaume, Ágnes Hankiss, Jeanine Hennis-Plasschaert, Salvatore Iacolino, Sophia in ‘t Veld, Lívia Járóka, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Timothy Kirkhope, Juan Fernando López Aguilar, Monica Luisa Macovei, Clemente Mastella, Nuno Melo, Louis Michel, Claude Moraes, Antigoni Papadopoulou, Georgios Papanikolaou, Jacek Protasiewicz, Carmen Romero López, Birgit Sippel, Renate Sommer, Rui Tavares, Wim van de Camp, Axel Voss, Manfred Weber, Renate Weber, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Elena Oana Antonescu, Andrew Henry William Brons, Ioan Enciu, Ana Gomes, Jean Lambert, Petru Constantin Luhan, Raül Romeva i Rueda, Michèle Striffler
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Françoise Grossetête, Marita Ulvskog