JELENTÉS a közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítéséről

22.3.2010 - (2009/2155(INI))

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Richard Ashworth

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítéséről

(2009/2155(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a közös agrárpolitika egyszerűsítéséről és jobb szabályozásáról szóló 2005. október 19-i bizottsági közleményre (COM(2005)0509),

–   tekintettel „Az egyszerűsített KAP - közös európai siker” című 2009. március 18-i bizottsági közleményre (COM(2009)0128),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0051/2010),

A. mivel minden jogszabálynak arányosnak kell lennie a célkitűzéssel, és bevezetésüket az azzal járó pénzügyi terheket elemző, valamint átfogó költség-haszon elemzést magában foglaló, teljes körű hatásvizsgálatnak kell megelőznie,

B.  mivel az egyszerűsítésnek elsősorban a mezőgazdasági termelők, nem pedig csupán a tagállamok nemzeti hatóságai és kifizető szervei számára kell kedvezőnek bizonyulnia, ahogy az eddig túlnyomórészt tapasztalható volt,

C. mivel az új KAP-nak lehetővé kell tennie a mezőgazdasági termelők számára, hogy a biztonságos, jó minőségű és nyomon követhető élelmiszerek biztosítására irányuló kulcsfontosságú célkitűzésre összpontosíthassanak, ugyanakkor segítenie kell őket a nem piaci jellegű közjavak előállításában is,

D. mivel a cél a KAP közvetlen és közvetett költségeinek mérséklése és egyben a közösségi termelőket sújtó adminisztratív terhek csökkentése, lehetővé téve a mezőgazdasági termelők számára, hogy több időt szánjanak a földeken végzett munkára,

E.  mivel az új KAP-nak fenntarthatóan kell versenyképesnek lennie,

F.  mivel világos és érthető, a hatáskörrel rendelkező hatóságok és a mezőgazdasági termelők számára jogbiztonságot nyújtó jogszabályokra van szükség, és ki kell küszöbölni a szükségtelen szabályozást,

G. mivel a mezőgazdasági üzemek részére nyújtott egységes támogatás elosztásának biztosítania kell a méltányosságot,

H  mivel a KAP-pal kapcsolatos fontos jogi kérdések kezeléséhez működő jogi keretrendszerre van szükség,

I.   mivel az új KAP-nak – a legutóbbi reformokkal összhangban – piacorientáltabbnak kell lennie, illetve jobban kell összpontosítania a túlzott protekcionizmus csökkentésére, ugyanakkor továbbra is rendelkezésre kell bocsátania azokat az eszközöket, amelyek nagyfokú gazdasági bizonytalanság esetén segítik a termelőket,

J.   mivel az új KAP-nak egyszerűbbnek kell lennie és rugalmasabban kell reagálnia,

K. mivel a jogszabályoknak rugalmasabbaknak kell lenniük annak érdekében, hogy a KAP igazodni tudjon a különböző régiókhoz és területekhez, anélkül, hogy veszélyeztetnék a KAP közös jellegét,

L.  mivel ösztönözni kell a bevált gyakorlatok tagállamok és helyi hatóságok közötti cseréjét,

M. mivel a közös agrárpolitika központi helyet foglal el a 27-tagú Európai Unióban annak érdekében, hogy az a biztonságos élelmiszerekkel való megfelelő ellátás biztosítása mellett továbbra is megfeleljen az olyan kihívásoknak, mint a vidéki térségek, a hegyvidéki térségek, a kedvezőtlen helyzetű régiók és a legkülső régiók megőrzése, valamint az európai mezőgazdaság multifunkcionalitásának megóvása,

Általános elvek

1.  hangsúlyozza, hogy a KAP-nak a szabályozás harmonizációjára kell törekednie a kettős szabályozás megszüntetése révén; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy az új szabályozás bevezetésével egyidejűleg törekedjen a felesleges terhek megszüntetésére;

2.  arra sürgeti a Bizottságot, hogy folytasson széles körű és rendszeres konzultációkat a mezőgazdasági szereplőkkel annak érdekében, hogy jobban felmérhesse a szabályozás helyszínen kifejtett hatását, valamint hogy gyakorlati, egyszerű és átlátható szabályokat állapíthasson meg a mezőgazdasági termelők számára;

3.  hangsúlyozza, hogy a KAP további egyszerűsítésre szorul annak érdekében, hogy az uniós intézményeknél, a tagállamoknál és maguknál a kedvezményezetteknél csökkenjenek az azzal kapcsolatos végrehajtási költségek; ily módon a politika érthetőbbé is válik a mezőgazdasági termelők és adófizetők számára;

4.  kéri, hogy a Bizottság valamennyi tagállamban harmonizálja a KAP szabályozásait, a kettős szabályozás megszüntetése és a bürokrácia csökkentése révén az agrárszektor versenyképessége növelése érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretében hozott intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a célkitűzéssel, csak valóban indokolt esetben választva a jogalkotási folyamatot, elkerülve így a mezőgazdasági termelők számára bonyolult jogi felépítmény kialakítását;

6.  kéri, hogy a KAP a szabályozásra koncentrálás helyett inkább eredményorientált legyen, és hogy a tagállamok és regionális hatóságaik nyújtsanak több segítséget és tanácsot a mezőgazdasági termelők számára, tanácsadói eszközök és megfelelő kommunikációs módszerek révén;

7.  elvárja, hogy – a jobb szabályozás elveivel összhangban – minden jövőbeli jogszabályt kísérjen teljes hatásvizsgálat, amely a szabályozási és adminisztratív terhekre vonatkozó megfontolásokat is tartalmaz, valamint biztosítja, hogy minden új szabályozás arányos az általa elérni kívánt céllal;

8.  úgy véli, hogy – amennyiben lehetséges – a tagállamoknak lehetővé kellene tenniük az öntanúsítást;

9.  úgy véli, hogy a vidékfejlesztési tervek keretében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy különösen a kisüzemek esetében átalányalapú alaptámogatási rendszert vezessenek be, amennyiben teljesül az a feltétel, hogy a vállalt kötelezettségek betartását garantálják;

10. elismeri a kölcsönös megfeleltetés elvének fontosságát a KAP közvetlen kifizetéseinek egyik alapkoncepciójaként, azonban erőteljes egyszerűsítés ajánlott, ami nem csökkenti a hatékonyságot;

11. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a KAP egyszerűbb, átláthatóbb és igazságosabb legyen;

12. hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítése nem okvetlenül jelent kevesebb támogatást a mezőgazdasági termelők számára, és eredményezi a piac hagyományos irányítási eszközeinek leépítését; sajnálja a gyümölcs- és zöldségágazatban meglévő, közösségi forgalmazási szabályok csaknem teljes felszámolását; kéri, hogy az Európai Unió a jövőre való tekintettel vezessen be az áringadozások megfékezésére irányuló hatékony mechanizmusokat;

13. hangsúlyozza, hogy a KAP egyszerűsítésével együtt tájékoztatási intézkedéseket kell hozni a kedvezményezettek számára, és felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse és tökéletesítse a közösségi agrárpolitikával kapcsolatos tájékoztatási intézkedéseit;

14. lehetőséget kér az önellenőrzésre, amely lehetővé teszi, hogy a kedvezményezett akaratlan önhibájáról tájékoztassa a hivatalokat anélkül, hogy megbírságolnák;

15. rámutat arra, hogy a mezőgazdasági termelők kifizetési kérelmében ejtett hibák büntetési rendszerének igazodnia kellene a szabálysértés mértékéhez, és hogy kisebb hibák esetében nem kellene büntetést kiróni, különösen, ha a hibák nem róhatók fel a mezőgazdasági termelőnek;

16. megállapítja, hogy objektív, illetve a mezőgazdasági termelőtől független körülmények, valamint különösen előre nem látható események esetén nem helyénvaló a közigazgatási szankció, például a mezőgazdasági termelő által elnyert kifizetések visszatérítési kötelezettségének kirovása;

17. felhívja a figyelmet a házastársi kapcsolatban élő, de külön gazdaságot vezető mezőgazdasági termelők problémájára, akiknek ennek megfelelően külön jogokat és kötelességeket kellene biztosítani a KAP keretében történő kifizetés iránti kérelemmel kapcsolatban;

A kölcsönös megfeleltetés

18. úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja a tanácsadás a mezőgazdasági termelők számára, illetve a jogszabályi követelményeknek való jobb megfeleléshez vezető és a lehető legkevesebb teherrel járó módszerek megmutatása a számukra; az ellenőrzéseket ezért – azok függetlenségének és pártatlanságának biztosítása céljából – továbbra is a közigazgatási szerveknek kell elvégezniük;

19. hangsúlyozza, hogy az ENSZ szerint a globális élelmiszertermelést 2050-ig 70%-kal kell növelni, 9 milliárd ember igényeinek kielégítése érdekében;

20. úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket meg kell határozni, figyelembe véve a gazdaságok méreteit is, csökkentve a terheket a kisebb gazdaságok esetében, ahol a kockázat alacsonyabb;

21. kitart amellett, hogy amennyiben a tagállamok szankciókat alkalmaznak a mezőgazdasági termelőkkel szemben a szabályok betartásának elmulasztása miatt, e szankciókat átláthatóan, egyszerűen és arányosan kell alkalmazni, a helyszínen tapasztalható tények figyelembe vétele mellett;

22. úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésére vonatkozó, jogszabályban foglalt követelményeknek könnyen érthetőeknek kell lenniük a termelők és az ellenőrző hatóságok számára;

23. úgy véli, hogy az ellenőrzések alapvető célja, hogy a mezőgazdasági termelőket ösztönözze a jogszabályi követelményeknek való jobb megfelelésre, és úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekre vonatkozó, a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos éves ellenőrzések számát csökkenteni lehet, vagy szúrópróbaszerű ellenőrzésekkel lehet felváltani, ha az elmúlt években csak néhány jogsértés történt;

24. hangsúlyozza, hogy szúrópróbákra kellene csökkenteni a kisebb jogsértésekkel kapcsolatos utólagos ellenőrzések követelményét (bagatellkorlát);

25. úgy véli, hogy a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények közül az egyszerűen nem ellenőrizhetőek és nem mérhetőek alkalmazását el kell törölni;

26. úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a tagállamok, illetve adott esetben a regionális és helyi hatóságok számára az ellenőrzési kvótának egy konkrét, alacsonyabb határértékre történő csökkentését, amennyiben – a magas mértékű megfelelésre vonatkozó bizonyíték mellett – a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszerrel rendelkeznek;

27. felszólít arra, hogy valamennyi tagállamban hozzanak létre a közösségi jogi követelményeknek megfelelő kockázatelemzési keretrendszert az ellenőrzési kvótának egy konkrét alacsonyabb határértékre történő csökkentése céljából;

28.  úgy véli, hogy a hatékony tájékoztatási és tanácsadási eszközök révén nyújtott több segítség és tanács – például egy telefonos segélyvonal vagy az internet használata – segíthetne megelőzni a jogsértéseket, és eszközül szolgálhatna a tagállamok számára ellenőrzési kvótájuk folyamatos csökkentéséhez;

29. úgy véli, hogy a gazdaságokban tett ellenőrző látogatások számának csökkentése érdekében koordinálni kell a mezőgazdasági üzemekkel kapcsolatban a hatáskörrel rendelkező és törvényileg megbízott különféle alanyok által elvégzendő vagy már elvégzett ellenőrzési tevékenységeket;

30. úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy, a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó, mind a mezőgazdasági termelőknek, mind pedig a fogyasztóknak szóló kommunikációs tervet azzal a céllal, hogy a lehető legtöbb tájékoztatást nyújtsák a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségekre, valamint a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos kötelezettségeket betartó mezőgazdasági termelők által megtermelt közjavak és biztosított közszolgáltatások előállításából származó előnyökre vonatkozóan;

31. úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos követelmények számát csökkenteni, alkalmazási körüket pedig aktualizálni kell;

32. felszólít a megvalósítható és átlátható mutatórendszer engedélyezésére a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzésekre vonatkozó értékelési módszerek egyszerűsítése céljából, valamint a jelenlegi rendszernek, valamint annak a helyzetnek a megszüntetését kéri, amelyben egyetlen hibáért kétszeresen vagy többszörösen lehessen bírságot kiszabni; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az összes jogsértés közel 70%-át kitevő, az állatok azonosítására vonatkozó szabályozással kapcsolatos jogsértések és az egyéb követelményekkel kapcsolatos jogsértések közötti aránytalanságot, és hogy végezze el a szükséges módosításokat;

33. úgy véli, hogy a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatban egységes jogalkotási szöveget kell kidolgozni; úgy véli, hogy a gazdaságok által létrehozott pozitív külső hatásokat – mint a közjavakat és közszolgáltatásokat – méltányosan kell kompenzálni;

34. felszólít a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó azon szigorú és egyértelmű szabályok megtartására, amelyekkel a tagállamok is egyetértenek és amelyeket be tudnak tartani;

Közvetlen kifizetések

35. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelők számára olyan működőképes rendszereket kell biztosítani, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyen és felesleges bürokratikus megkötések nélkül nyújthassák be közvetlen kifizetési kérelmeiket, elsősorban lakhelyükön;

36. úgy véli, hogy az egyszeri kifizetési rendszer szabályainak egyszerűsítése érdekében el kell törölni annak követelményét, hogy éves alapon rendelkezésre kell bocsátani ugyanazokat a részletes információkat;

37. úgy véli, hogy a pályázat benyújtása során kevesebb információra van szükség, hiszen a szükséges adatok megtalálhatóak a tagállami kifizető ügynökségeknél;

38. olyan rugalmasabb kifizetési rendszerek engedélyezését kéri, amelyek lehetővé teszik a kifizetéseket még azelőtt, hogy az összes ellenőrzés véglegesen lezárulna;

39. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jogosult földterület fogalommeghatározását, valamint annak a tagállamokban alkalmazott értelmezését;

40. úgy véli, hogy a mezőgazdasági tevékenységnek az egységes támogatás céljából alkalmazandó jelenlegi fogalommeghatározását felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy a nem aktív mezőgazdasági termelő kérelmezők ne minősüljenek támogathatónak;

41. úgy véli, hogy a jövőbeli rendszernek figyelembe kell vennie az egyszerűsítés elveit, és hogy a KAP reformja keretében az egyszerűsítésnek, az átláthatóságnak és a méltányosságnak kulcsfontosságú prioritásoknak kell lenniük;

42. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a számlák ellenőrzésének és elszámolásának rendszerét;

43. úgy véli, hogy a Bizottságnak egy arányosabb és végső soron kockázatalapú megközelítést kell elfogadnia a szabályozási ellenőrzések alkalmazása, a megfelelési ellenőrzések lefolytatása, valamint a pénzügyi korrekciók előírása tekintetében;

44. felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat, amelyek révén a KAP ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési kerete javítható;

45. úgy véli, hogy a tagállamok körében a közvetlen támogatással kapcsolatban meglévő óriási aránytalanságokat meg kell szüntetni annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők egyenlő bánásmódban részesüljenek az Európai Unió egészében, valamint elkerülhetővé váljon a piac és verseny torzulása;

46. elismeri, hogy a környezetvédelmi kihívások kezelése – többek között az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és hatásainak mérséklése – tekintetében a mezőgazdasági termelők fontos szerepet játszanak az e célkitűzések eléréséhez szükséges gyakorlati intézkedések meghatározásában, továbbá úgy véli, hogy a szabályozás helyett az eredményre vonatkozó megállapodások a legjobb mechanizmusok e célkitűzések eléréséhez;

47. hangsúlyozza, hogy a gyümölcs- és zöldségágazat termelői szervezeteire háruló, a nyomon követéssel és jelentéstétellel kapcsolatos adminisztratív teher csökkentése e szervezeteket vonzóbbá tenné a mezőgazdasági termelők számára, és a csatlakozásra és az együttes fellépésre ösztönözné őket;

Vidékfejlesztés

48. hangsúlyozza, hogy amikor egy meglévő tanúsítási rendszer alapján (pl. biotermesztési és környezetvédelmi támogatási rendszerek) teljesítenek kifizetéseket, egyetlen ellenőrzés elegendő;

49. aggodalommal figyeli az egyes tagállamokban tapasztalható, a közvetlen kifizetési kérelmek beadásával kapcsolatos magas hibaszázalékot; hangsúlyozza, hogy ezek a hibák főképpen a légi felvételeket készítő berendezéseknek tulajdoníthatóak, és nem a mezőgazdasági termelőknek; kéri, hogy az ilyen hibák esetében csak a nyilvánvalóan csalásgyanús eseteket szankcionálják;

50. úgy véli, hogy a más jogszabályokba ütköző jogszabályokat megfelelően módosítani kell, mielőtt kötelezővé válnak a termelőkre nézve (pl. a környezetvédelmi jogszabályok és az egyszeri kifizetési rendszer);

51. úgy véli, hogy a vidékfejlesztési jogszabályokban szereplő fogalommeghatározásokat felül kell vizsgálni, és adott esetben azokat ki kell terjeszteni a közvetlen kifizetésekre vonatkozó jogszabályokkal való egységesség biztosítása érdekében;

52. úgy véli, hogy növelni kell a termelőket érintő büntetések és kötelezettségek átláthatóságát;

53. pontosan meghatározott kötelezettségek előírására szólít fel a mezőgazdasági termelők számára, hogy megszűnjön az alkalmazott szankciók átláthatóságának hiánya;

54. szeretné szélesebb, hosszú távú szemszögből vizsgálni e rendszerek ellenőrzését, nagyobb hangsúlyt fektetve a végső hatásra és eredményre, a vidékfejlesztési/környezetvédelmi intézkedések miatti konkrét hibaarányokra való koncentrálás helyett;

55. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi bonyolult mutatórendszert felül kell vizsgálni és egyszerűsíteni kell, illetve hogy az ellenőrző rendszer, az éves beszámolók, valamint az előzetes, félidős és utólagos ellenőrzések túlságosan komplex mutató- és jelentési rendszert teremtettek;

56. kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg – a jövőben a közjavak biztosításának egyszerű és hatékonyabb módszereként – az eredményre vonatkozó megállapodások alkalmazását;

57. egyszerűsített és következetes mutatórendszer bevezetésére szólít fel, amely értelemszerűen hozzájárulna a könnyebb megértéshez és alkalmazáshoz, a megfelelő értékelésekhez és a bürokrácia csökkentéséhez;

58. úgy véli, hogy a KAP II. pillérjének keretében finanszírozandó HÉA támogathatóságára vonatkozó szabályokat harmonizálni kell a strukturális alapok esetében alkalmazottakkal, különösen a közjogi intézmények által végzett tevékenységek tekintetében;

59. hangsúlyozza, hogy KAP egyszerűsítésével együtt egyszerűsíteni kell annak végrehajtását is, és kéri, hogy a tagállamok csökkentsék a minimumra a KAP potenciális kedvezményezettjei tekintetében előírt bürokratikus alaki követelményeket, főleg a vidékfejlesztés terén;

60. felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti vidékfejlesztési programjaik keretében biztosítsanak a potenciális kedvezményezettek számára olyan rendszereket, amelyek garantálják az átláthatóságot, valamint hogy biztosítsanak számukra elegendő időt arra, hogy előkészíthessék finanszírozási kérelmeiket és meg tudjanak felelni a támogatások különféle jogosultsági feltételeinek; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan tartsa szem előtt ezt a témát a tagállamokkal folytatott kétoldalú megbeszélések során;

Az állatok azonosítása

61. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az egyes tagállamokban alkalmazott állatazonosítási rendszereket, valamint törekedjen az állatok azonosítására szolgáló egységes rendszer kidolgozására, biztosítva, hogy megszüntetik a felesleges szabályozást: különösen a termelők és a gazdaságok számát, a megkövetelt nyilvántartások számát, valamint a termelő és a gazdaság közötti megkülönböztetést;

62. kéri az állatok azonosítására vonatkozó jelenleg igen különböző előírások átfogó összehangolását;

63. úgy véli, hogy amennyire csak lehetséges, egyszerűsíteni kell a juh- és kecskefélék mozgására vonatkozó jelentéstételt, valamint az adatbázisok és a hatóságok felé történő adatközlést, engedélyezve bármely kommunikációs eszköz alkalmazását, beleértve az új technológiákat is;

64. úgy véli, hogy a sertésekhez hasonlóan a juh- és kecskefélék esetében is elegendő az állományazonosító;

65. 2009. december 31-étől kezdve kéri a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítási kötelezettségének elhalasztását, tekintettel annak igen magas áraira és a gazdasági válságra;

66. hároméves türelmi időre szólít fel a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos szankciókkal kapcsolatban a juh- és kecskefélék elektronikus azonosítását illetően, mivel ez új és összetett technológia, a mezőgazdasági termelőknek pedig némi időre van szükségük ahhoz, hogy hozzászokjanak ahhoz és kipróbálják; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy végezze el a szabályozás alapos felülvizsgálatát;

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

INDOKOLÁS

A közös agrárpolitika adminisztrációja gyakran túlságosan bonyolult, és ezért alapvető jelentőségű az egész mezőgazdasági szektor számára, hogy az agrárpolitika egyszerűbbé, a mezőgazdasági termelők élete pedig könnyebbé váljon a helyszínen. Az egyszerűsítési folyamat fontos ahhoz, hogy mezőgazdaságunkat versenyképesebbé tegyük, megőrizzük a munkahelyeket és újakat teremtsünk, valamint hogy hozzájáruljunk vidéki térségeink egészséges fejlődéséhez.

Biztató látni, hogy a KAP 2003-as állapotfelmérése során javasoltaknak megfelelően várhatóan 2012 előtt megvalósul az adminisztratív terhek 25%-os csökkentésének célkitűzése. Mindazonáltal ez csak az abszolút minimum, és az EU-nak arra kell törekednie, hogy az elkövetkező években sokkal nagyobb mértékben csökkenjenek a kemény nyomás alatt lévő mezőgazdasági közösségeink terhei.

Az egységes közös piacszervezés – miközben technikai egyszerűsítést kísérel meg elérni azáltal, hogy ágazatspecifikus rendeletek sokaságát fogja egybe – nem hozott gyakorlati előnyöket a termelők, a tisztviselők és a kifizető ügynökségek számára.

Ezért a 2013-ban esedékes KAP-reformra készülődve a KAP egyszerűsítésének a reformra irányuló javaslatok központi elemének kell lennie 2013 előtt és után is.

A kölcsönös megfeleltetési szabályok a KAP közvetlen kifizetései kulcsfontosságú koncepciói közé tartoznak és a termelőknek fizetett támogatásokat indokolják. Lényeges szerepet játszanak továbbá annak biztosításában, hogy az európai mezőgazdasági termékek a lehető legmagasabb színvonalúak legyenek. Mindazonáltal javasolt a létező szabályok erőteljes egyszerűsítése. Határozottan támogatjuk a kölcsönös megfeleltetési szabályok Unió-szerte történő egységes alkalmazásának elvét. Érthető, hogy az éghajlati jellemzők tekintetében nagy eltéréseket mutató 27 tagállamban lesznek bizonyos különbségek az alkalmazást illetően, azonban – ahol csak lehetséges – ösztönözni kell a kölcsönös megfeleltetési szabályok egységes alkalmazását.

Pontosabban fogalmazva, a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos ellenőrzéseket „felhasználóbarátabbá” kell tenni az érintett termelők számára. Például a jogszabályban foglalt irányítási követelményekkel kapcsolatos kívánalmakat jelentősen csökkenteni kell, amennyiben csak néhány jogsértés történt az előző évben. A követelményeknek „alvó követelményeknek” kellene lenniük, melyek csak akkor kerülnének aktiválásra a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzés keretében, ha az adott ágazati szabályozás valamely hasonló követelményét sértik meg, amint ez az állatbetegségek esetében működik, amelyek bizonyos tagállamokban nem merülnek fel.

A jogsértések folyományának arányosnak kell lennie a vétséggel. Jelenleg keményebben nyomon követik a kölcsönös megfeleltetési szabályok kisebb megsértéseit, mint a szokásos jogsértéseket.

Lehetővé kellene tenni a tagállamok számára, hogy speciális ágazati ellenőrzéseket folytassanak, amelyek olyan másik ágazatból erednek, ahonnan a kölcsönös megfeleltetési szabályok származnak, annak érdekében, hogy törölni lehessen a speciális kölcsönös megfeleltetés szabályait abban az esetben, ha egy konkrét ágazat már teljesíti az összes vonatkozó követelményt.

Az eddigi tendencia az volt, hogy folyamatosan nőtt a kölcsönös megfeleltetési követelmények száma, ami csökkentette az egész koncepció elfogadottságát a mezőgazdasági termelők körében és jelentős terheket rótt a nemzeti közigazgatásokra.

Az állatokat elviekben nem a mezőgazdasági üzem számával, hanem a tenyésztő számával kellene azonosítani. A regisztráció és az azonosítás komoly tehertétel a gazdálkodók számára, ezért fontos, hogy éljünk az összes lehetőséggel – különösen az új technológiákkal – az egyszerűsítés érdekében. Ez különösen fontos az integrált vagy külsőleg integrált tenyésztés – azaz az egyazon gazdaságban levágásra szánt sertéseket és malacokat tartó tenyésztők, illetve az egymással együttműködő tenyésztők – esetében a csordában tartott sertések azonosításakor. A nyomon követhetőség szempontjából a tenyésztő számának alkalmazása ugyanolyan megbízható módszer, mint az üzemszám, ráadásul sokkal egyszerűbb.

Felül kell vizsgálni az állatok azonosítására vonatkozó jogszabályokat, hogy rugalmasabbá és kevésbé bürokratikussá váljanak. Az e területre vonatkozó jelenlegi szabályozás túlságosan merev ahhoz, hogy megfeleljen a rendeltetésének, és ezért nemcsak indokolatlan költségeket jelent a mezőgazdasági ágazat számára, hanem állatbetegségek kitörése esetén akár kontraproduktív is lehet. Felül kell vizsgálni a jogszabályokat, és a szabályokat rugalmasabbá és kevésbé bürokratikussá kell tenni a jogszabályok céljának megsértése nélkül. Az új technológiákat mielőbb alkalmazni kell az állatazonosítási rendszerekben, bevezetésük azonban költség-haszon elemzést és az új technológia megbízhatóságának értékelését magában foglaló alapos hatásvizsgálatot követően történhet csak meg.

Nem kellene megkövetelni a továbbiakban a szarvasmarhák tekintetében a külön nyilvántartásokat. A közös adatbázisból származó kivonatnak elegendő dokumentációnak kell minősülnie. Az állattartó azonban felelősséggel kell, hogy tartozzon a gazdaságában bekövetkező tevékenységekért addig is, amíg ezeket a nyilvántartásban nem rögzítik. Tehát az állattartónak nem kell a hatóságok által előírt módon vezetnie a nyilvántartást.

Hasonlóképpen törölni kell a juhok decemberi kötelező éves megszámlálását. Minden állattartónak minden évben decemberben meg kell számlálnia a juhait, és az adatokat el kell küldenie egy erre szolgáló dokumentumban az agrárhivatalnak. Ezt a követelményt törölni kell, hiszen ez az adat nem mutatja meg az évközben tartott állatok számát, továbbá nem segít az állatbetegségek nyomon követhetőségében sem.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	16.3.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	29 0 10
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Liam Aylward, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Hynek Fajmon, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Giovanni La Via, Stéphane Le Foll, George Lyon, Miguel Angel Martínez Martínez, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Krisztina Morvai, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith, Csaba Sándor Tabajdi
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Luís Paulo Alves, Spyros Danellis, Jean-Paul Gauzès, Astrid Lulling, Daciana Octavia Sârbu, Jacek Włosowicz