JELENTÉS Mezőgazdaság természeti hátrányokkal sújtott területeken: különleges vizsgálat
23.3.2010 - (2009/2156(INI))
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
Előadó: Herbert Dorfmann
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
Mezőgazdaság természeti hátrányokkal sújtott területeken: különleges vizsgálat
Az Európai Parlament,
– tekintettel az EU működéséről szóló szerződés 39. cikkére,
– tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott, a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeken gazdálkodó termelőknek nyújtott támogatás hatékonyabb elosztásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2009)0161,,
– tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 17-én benyújtott véleményére a Bizottság közleményéről,
– tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,
– tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0056/2010),
A. mivel 54%-kal az EU mezőgazdasági felhasználású területének több mint felét hátrányos helyzetűként sorolják be,
B. mivel eltérő mértékben, de valamennyi tagállamban van hátrányos helyzetűként megjelölt terület,
C. mivel a hegyi területek (beleértve a 62-ik szélességi körtől északra fekvő sarkköri területeket, amelyek szintén hegyi területnek tekintendők), a mezőgazdasági hasznosítású terület mintegy 16%-át teszik ki, míg a mezőgazdasági hasznosítású területek 35%-át sorolják a „köztes hátrányos helyzetű területek” közé,
D. mivel e „köztes hátrányos helyzetű területek” besorolását a tagállamok számos különböző kritérium alapján végzik, ami az Európai Számvevőszék véleménye[1] szerint bánásmódbeli különbségekhez vezethet,
E. mivel az e területeken működő gazdálkodások csak kis hányada részesül kompenzációs kifizetésekben és e kifizetések mértéke tagállamonként jelentősen eltér[2],
F. mivel a 2005. szeptember 20-i, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 50. cikke (2) bekezdésében, illetve 50. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott hegyi területek és specifikus hátránnyal sújtott területek tekintetében egyértelmű és kétségtelen kritériumok léteznek, így az Európai Számvevőszék nem helytelenítette e területek besorolását és ezeket a jelenlegi bizottsági közlemény sem érinti,
G. mivel a legkülső régiókban uralkodó különleges helyzet különleges eljárások végrehajtását kívánja meg,
H. mivel a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatás alapvető eleme a közös agrárpolitika második pillére, vagyis a vidékfejlesztési politika szempontjából, és következésképpen a vita középpontjában nem szabadna sem a regionális politika célkitűzéseinek, sem az EMVA-finanszírozás újraelosztásának állnia,
I. mivel a hátrányos helyzetű területek támogatására vonatkozó jogalkotás reformja és az 1698/2005/EK rendelet elfogadásának eredményeként a korábbi „köztes hátrányos területek” kategóriát megszüntették, és a jogosult területeket „jelentős természeti hátrány által sújtott”,
J. mivel a 2005-ös reform előtt néhány tagállamban használatos társadalmi-gazdasági kritériumokat már nem szabad a „természeti hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához fő kritériumként használni, de továbbra is felhasználhatók az olyan „specifikus hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához, amelyek az 1698/2005/EK rendelet 50. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint támogatásban részesülnek,
K. mivel nemzeti és regionális vidékfejlesztési programjaik kidolgozása során a tagállamok tágas mozgástérrel rendelkeznek, annak érdekében, hogy sajátos regionális helyzetükhöz igazított, kiegyensúlyozott intézkedések sorát hozhassák, és mivel a tagállamok feladata a hátrányos helyzetű területeikre irányuló megfelelő intézkedések programjaikon belüli bemutatása,
L. mivel a javasolt nyolc biofizikai kritérium esetleg nem bizonyul elégségesnek, a terület 66%-os határértékét pedig esetleg nem minden esetben találják alkalmasnak a valós hátrány olyan meghatározására, amely tiszteletben tartja az EU vidéki területeinek nagy diverzitását; mivel a termesztett növények, a termőföldfajták kombinációja, a talaj nedvességtartalma és az éghajlat többek között olyan tényezők, amelyek megfelelők egy adott terület valós hátrányainak meghatározásához,
1. hangsúlyozza a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott megfelelő kompenzációs kifizetések fontosságát, amely nélkülözhetetlen eszköze a nagyértékű közjavak, például e régiókban a megművelt földterületek fenntartásának biztosítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy különösen a hátrányos helyzetű területek a megművelt földterület, a biodiverzitás megőrzése és a környezeti javak, továbbá a vidéki foglalkoztatás és a vidéki közösségek vitalitása vonatkozásában gyakran magas értéket képviselnek;
2. felismeri, hogy egyedülálló helyzetüknél fogva a hátrányos helyzetű régióknak fontos szerepük van a környezeti előnyök szolgáltatásában és a táj fenntartásában és hangsúlyozza, hogy az ezen intézkedés keretében eszközölt kifizetéseknek e cél elérését kellene megkísérelniük;
3. hangsúlyozza, hogy az EKSz. kohéziós politikáról szóló 158. cikke a Lisszaboni Szerződés által megreformált formájában különös figyelmet szentel a természeti hátrányokkal rendelkező régióknak; sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen átfogó stratégiát az e területek kezelésében a tagállamok között tapasztalható különbségek leküzdésére, és mozdítson elő integrált stratégiát, amely figyelembe veszi a specifikus nemzeti és regionális tulajdonságokat;
4. hangsúlyozza, hogy a természeti hátrányokkal sújtott területeknek nyújtott támogatás célja annak biztosítása, hogy a mezőgazdaság hatékony és többfunkciós formája széles körben és állandóan megmaradjon, ezáltal megtartva a vidéket élettel teli gazdasági területként és lakóhelyként;
5. hangsúlyozza, hogy a hátrányos helyzetű területeket nem csupán a tápláló élelmiszerek előállítása céljából, de az e területek általános gazdasági fejlődéséhez, az életminőség javításához, valamint a demográfiai és társadalmi stabilitáshoz nyújtott hozzájárulására való tekintettel kell kihasználni;
6. Ebben az értelemben felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a természeti hátrányokkal sújtott területek új besorolásának társadalmi implikációit is;
7. rámutat, hogy a mezőgazdasági-természetvédelmi intézkedésekkel ellentétben a hátrányos helyzetű területek kompenzációs kifizetései tekintetében nem szabad a termőföld kihasználásának módszereire vonatkozó további kritériumokat alkalmazni, amely túlmutatna a kölcsönös megfelelés követelményein; emlékeztet arra, hogy a hátrányos helyzetű területekre vonatkozó rendszernek alapvetően kompenzációt kell nyújtania a földkezelőként is dolgozó gazdálkodóknak, akik jelentős természeti hátrányokkal dolgoznak, amit a piac mint olyat nem kompenzál;
8. hangsúlyozza mindazonáltal, hogy a hátrányos helyzetű területekkel kapcsolatos kifizetéseket a föld aktív megműveléséhez, illetve az élelmiszer-termeléshez vagy a közvetlenül ahhoz tartozó tevékenységekhez kell kötni;
9. úgy véli, hogy a Bizottság által javasolt nyolc biofizikai kritérium alapjában véve alkalmas lehet a természeti hátrányok által sújtott területek bizonyos fokig történő meghatározására; hangsúlyozza azonban, hogy a kritériumok nem feltétlenül használhatók minden esetben a természeti hátrányoktól sújtott területek objektív meghatározására;
10. elismeri mindazonáltal, hogy a szigorú és csak biofizikai kritériumok nem biztos, hogy megfelelőek Európa minden részére, és esetleg nemkívánt következményekhez vezethetnek a kritériumoknak megfelelő területek szempontjából; ezért azt javasolja, hogy a társadalmi-gazdasági kritériumokat, például a piacoktól való távolságot, a szolgáltatások hiányát és az elnéptelenedést ismételten meg kell vizsgálni tisztán objektív alapon;
11. sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamokkal, regionális és helyi hatóságokkal és gazdálkodói szervezetekkel folytatott konzultáción elhangzott összes álláspontot a természeti hátrányokkal küzdő területek meghatározása tekintetében;
12. különösen egy „elszigeteltségnek” nevezett földrajzi kritérium bevétele megfelelő lenne a piactól való távolságból, a távolságból és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésből származó természeti hátrány megfogalmazására;
13. szükségesnek tartja a „föld nedvességtartalmi egyensúlya” elnevezésű kritérium felülvizsgálatát az Unió tagállamaiban létező különböző mezőgazdasági-éghajlati feltételek figyelembe vétele végett;
14. A vizes megművelhetetlen földek korlátozottságának elismerésére a „mezőkapacitási napok” kritériumának felvétele lehetővé tenné a földtípusok és az éghajlat közötti interakció figyelembe vételét (például a tengeri klíma nehézségeinek megfelelő tükrözését);
15. felkéri a Bizottságot, hogy folytassa kutatási erőfeszítéseit és elemzéseit potenciális új kritériumoknak a hátrányos helyzetű területek rendszerébe való felvétele céljából annak érdekében, hogy javaslatait tovább igazítsa a gyakorlati nehézségekhez, amelyekkel a földművelők szembenéznek és építsen fel egy erőteljes kritériumgyűjteményt, amely hosszú távon megfelelő marad;
16. hangsúlyozza azonban, hogy e kritériumok alkalmazása és a valószerű határértékek gyakorlati megállapítása érdekében lényeges, hogy a szükséges biofizikai adatok megfelelő pontossággal álljanak a tagállamok és régiók rendelkezésére a természeti környezet tekintetében; ezért támogatja a Bizottság által javasolt kritériumok alkalmazásának gyakorlati próbáját; felkéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak be részletes térképeket, amelyeket adott esetben a kritériumok határértékei, a természeti hátrányokkal sújtott területek meghatározására és a javasolt 66%-os határérték kiigazítására használnak nemzeti és regionális szinten (a természeti környezet valóságának megfelelően);
17. hangsúlyozza, hogy a sok befolyásoló tényező gyakorlati figyelembe vétele érdekében szükség lehet az elfogadott kritériumok kumulatív használatára; ez lehetővé tenné azon hátrányos helyzetű régiók számára, amelyek két vagy több közepes természeti hátránnyal rendelkeznek, hogy hátrányos helyzetű területként osztályozzák őket, még ha az egyéni kritériumok nem is engednék meg az effajta osztályozást;
18. hangsúlyozza, hogy a Bizottság által kiválasztott alapvető területi egységekkel és a javasolt kritériumokkal és határértékekkel kapcsolatban csak akkor lehet végső véleményt alkotni, ha a tagállamok által készített részletes térképek már rendelkezésre állnak; hangsúlyozza, hogy az effajta szimulációs eredmények hiányában a javasolt 66%-os küszöböt, valamint a kritériumokat meghatározó küszöbértékeket nagy óvatossággal kell kezelni és csak akkor lehet objektív módon és megfelelőképp módosítani őket, ha a nemzeti térképek már rendelkezésre állnak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg a térképkészítés eredményeit, és ezen az alapon a lehető leghamarabb készítsen részletes közleményt az Európai Parlament és a Tanács számára a természeti hátrányokkal sújtott területek kijelöléséről;
19. hangsúlyozza, hogy a köztes hátrányos térségek végleges térképének meghatározásakor objektív nemzeti kritériumokat kell figyelembe venni, annak lehetővé tétele érdekében, hogy e térségek meghatározása megfelelően igazítható legyen minden ország különböző specifikus feltételeihez; úgy véli, hogy ezt az igazítást átlátható módon kell véghezvinni;
20. úgy véli, hogy fontos a természeti hátrányokkal sújtott területek támogatására vonatkozó kritériumok bizonyos fokú önkéntes és nemzeti alapon történő pontosítása, annak érdekében, hogy megfelelően lehessen reagálni a sajátos földrajzi helyzetekre, ahol a természeti hátrányokat emberi beavatkozás révén kiegyensúlyozták; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ott, ahol a föld minősége javult, a folyamatban lévő fenntartási költségeket, mint pl. a vízelvezetést és az öntözést is figyelembe kell venni; javasolja erre a célra a gazdálkodások adatainak (többek között a gazdálkodások bevételeire és a talaj termőképességére vonatkozó adatoknak) és a népességi adatok felhasználását; hangsúlyozza azonban, hogy a pontosításhoz szükséges kritériumokról szóló döntésnek a tagállamok hatáskörébe kell tartoznia, mivel sok tagállam már kialakított jó és megfelelő differenciálási rendszert, amit meg kell tartani;
21. úgy véli, hogy az új kritériumok kizárhatnak bizonyos, természeti hátrányokkal rendelkező térségeket, amelyek jelenleg teljesítik a formai követelményeket; rámutat, hogy meg kell határozni egy megfelelő hosszúságú fokozatos átmeneti időszakot, hogy az érintett régiók alkalmazkodni tudjanak az új helyzethez;
22. hangsúlyozza, hogy azokat a területeket, amelyek mezőgazdasági technikák révén úrrá lettek a föld természeti adottságaiból fakadó hátrányos helyzetükön, ne zárják ki véglegesen, különös tekintettel ha a mezőgazdaság alacsony jövedelmet vagy kevés termelési alternatívát tesz csak lehetővé, és kéri a Bizottságot, hogy e területek számára biztosítson zökkenőmentes átmenetet;
23. kéri, hogy a természeti hátrányok ellensúlyozására irányuló technikai eljárások során ne csak rövid távú előnyöket vegyenek figyelembe, hanem végezzenek a fenntarthatóságra vonatkozó hatástanulmányokat is;
24. hangsúlyozza a tagállamok felelősségét a természeti hátrányokkal küzdő területek objektív meghatározásában és a kiegyensúlyozott vidékfejlesztési programok tervezésében; hangsúlyozza, hogy e folyamatban szükség van a regionális és helyi hatóságok partnerségére; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a Bizottságot értesíteni kell ezekről a nemzeti vagy regionális döntésekről és bizottsági engedélyre van szükség hozzájuk;
25. hangsúlyozza, hogy a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeket érintő reform az Európai Unió közös mezőgazdasági politikája jövőbeli kialakításának kulcsfontosságú része;
26. felszólítja a Bizottságot, hogy egy éven belül készítsen a hátrányos természeti adottságú területek mezőgazdaságáról külön jogszabályi szöveget;
27. szorgalmazza, hogy a mezőgazdasági termelők új támogatási rendszerével, főként a mezőgazdasági üzemek új, egységes támogatásával való koherencia biztosítására a hátrányos helyzetű térségek programjának felülvizsgálatát a KAP teljes reformjáról szóló megbeszélésekkel egyeztetve folytassák;
28. tisztában van azzal, hogy a köztes hátrányos területek újbóli meghatározása kihathat a KAP-ból származó támogatások jövőjére, így felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nyilvános konzultáció során a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, valamint az érintett mezőgazdasági közösségek részéről megfogalmazott valamennyi álláspontot;
29. kéri a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos európai költségvetés védelmét, és sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a hátrányos helyzetű térségekkel kapcsolatos társfinanszírozási lehetőségeket, melyek a leghatékonyabb és legfontosabb vidékfejlesztési programokhoz tartoznak;
30. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának.
INDOKOLÁS
1. Előzmények
A hátrányos helyzetű vidéki területeknek nyújtott támogatás a közös mezőgazdasági politika második pillérének, vagyis a vidékfejlesztési politikának alapvető eleme. A tagállamok a mezőgazdasági használatú területek több mint felét hátrányos helyzetűként osztályozták. A terület 16%-a hegyi terület (beleértve a 62. szélességi foktól északra fekvő északi sarkköri régiókat, melyek éghajlati viszonyaik miatt szintén hegyi területnek tekintendők). A legnagyobb részt azonban 35%-kal az egyéb, többnyire természeti hátrányokkal sújtott területek teszik ki.
Ez a megkülönböztetés a jogalkotási keret rendelkezésein alapul: az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet a 2. tengely (a környezet és a vidék minőségének javítása) keretében lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy „a hegyi területek és az egyéb hátrányos helyzetű régiók kedvezőtlen természeti adottságaival kapcsolatos kifizetéseket” tegyenek. Ezeknek „– a mezőgazdasági földterületek használatban tartásával – hozzá kell járulniuk a vidék megőrzéséhez és a fenntartható gazdálkodási rendszerek fenntartásához és elősegítéséhez”.
Az 1698/2005/EK rendelet 36. cikke előírja a „mezőgazdasági földterület fenntartható használatát célzó intézkedéseket”, különösen a következőket:
„i) a hegyvidéki mezőgazdasági termelőknek a természeti hátrány miatt nyújtott kifizetések;
ii) A hegyvidéki területeken kívüli hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek nyújtott kifizetések […].”
A 37. cikk kimondja, hogy „[e] kifizetéseknek kompenzálniuk kell a gazdák érintett területen folytatott mezőgazdasági termelésének hátrányaival összefüggő többletköltségeket és elmaradt jövedelmet.” A kifizetésekben a gazdák olyan vállalkozásai részesülnek, amelyekben „legalább öt évig folytatják gazdasági tevékenységüket.”
A rendelet 50. cikke részletesebben is meghatározza a jogosult területekre vonatkozó kritériumokat. A hegyi területeket „a földhasználati lehetőségek számottevő korlátozásának és a művelési költségek észrevehető növekedésének kell jellemeznie” az alábbiak miatt
a) a magasság miatt lerövidül a termesztési idény
b) meredek lejtők jelenléte a kérdéses területen
c) a 62-ik szélességi körtől északra való elhelyezkedés
Az 50. cikk (3) bekezdése szerint az egyéb hátrányos helyzetű területek:
a) jelentős természeti hátrányokkal érintettek, nevezetesen a talaj alacsony termőképessége vagy a kedvezőtlen éghajlati körülmények, és ahol a külterjes gazdálkodási tevékenység fenntartása fontos a termőföld-hasznosítás szempontjából, vagy
b) sajátos hátrányokkal érintettek, és ahol a termőföld-hasznosítást folytatni kell a környezet védelme vagy javítása, a természeti környezet megőrzése és a térség idegenforgalmi potenciáljának fenntartása vagy a partvidék védelme érdekében.”
A hátrányos helyzetű területek támogatására vonatkozó jogalkotás reformja és az 1698/2005/EK rendelet eredményeként törlésre kerültek a korábban a Számvevőszék által bírált „köztes hátrányos helyzetű területek”. A 2005-ös reform előtt néhány tagállamban használatos társadalmi-gazdasági kritériumokat már nem szabad a „természeti hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához használni, de továbbra is felhasználhatók a „specifikus hátrányokkal” küzdő területek meghatározásához.
A rendelet elfogadásának időpontjában a Tanács nem jutott egyezségre a „természeti hátrányok” pontosabb kritériumainak meghatározásáról, és felkérte a Bizottságot a jogosult területek kijelölésére vonatkozó jövőbeli rendszerre irányuló javaslat kidolgozására.
A jelenlegi bizottsági javaslat ezért csak az 50. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti természeti hátrányokkal sújtott területekre vonatkozik. A hegyi területek és a szigetek ezért nem tartoznak a vita tárgykörébe.
2. Az Európai Számvevőszék különjelentése
Az Európai Számvevőszék 2003-ban a hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatásról szóló különjelentést tett közzé. A Számvevőszék megállapította, hogy a „köztes hátrányos helyzetű területeket” a tagállamok számos különböző kritérium alapján osztályozzák, és bírálta, hogy a jogosult területek megjelölésében mutatkozó különbségek „egyenlőtlen bánásmódhoz” vezethetnek.
A Számvevőszék bírálta továbbá, hogy ezeken a területeken csak a gazdaságok kis hányada részesül kompenzációs kifizetésben és e kifizetések mértéke tagállamonként jelentősen eltérő (Spanyolországban 16 euró/hektár, Máltán 250 euró/hektár). A Számvevőszék ezért a „túlkompenzálás” veszélyét látta, és felkérte a Bizottságot, hogy „a tagállamok szoros együttműködésével dolgozzon ki a hátrányos helyzetű területek meghatározására irányuló olyan megfelelőbb, következetes mutatókat, amelyek a kedvezményezettekkel szemben egyenlő bánásmódot biztosítanak”.
3. Az Európai Bizottság közleménye
A Számvevőszék különjelentése és a vidékfejlesztésről szóló 2005-ös rendelet felülvizsgálat folyományaként a Bizottság számos tevékenységet végzett az eddig alkalmazott meghatározási kritériumok értékelése és a természeti hátrányokkal küzdő területek pontosabb meghatározása érdekében.
Azonnal egyértelművé vált, hogy technikai együttműködésre van szükség a tagállamokkal annak érdekében, hogy objektív és tudományosan megalapozott kritériumokat határozzanak meg e területek azonosítására.
Első lépésként a Bizottság osztályai megbízták a Közös Kutatóközpontot (KKK), hogy állapítson meg egy olyan közös talaj- és éghajlati kritérium-rendszert, mely a köztes hátrányos helyzetű térségek meghatározására szolgálna. Ennek érdekében létrehoztak egy magasan képzett talajtani, éghajlat- és tereptan-szakértőkből álló csoportot, melynek munkáját a KKK koordinálta.
A szakértők nyolc talajtani és éghajlati kritériumot határoztak meg, melyek egy bizonyos határérték fölött az európai mezőgazdaság számára komoly korlátokat jelentenek: éghajlati kritériumok (hosszú távú alacsony hőmérséklet vagy hőterhelés), talajkritériumok (elégtelen vízelvezető képességű talaj; köves, homokos vagy agyagos talaj; a talajréteg alacsony vastagsága; sós talaj), illetve kedvezőtlen vízháztartású vagy meredek lejtőket magukban foglaló területek.
(A nyolc biofizikai kritérium részletesebb leírása a közlemény mellékletében található[1]).
Egy terület akkor tekintendő jelentős természeti hátrányokkal sújtottnak, ha mezőgazdasági hasznosítású területének túlnyomó része (legalább 66%-a) megfelel legalább az egyik kritériumnak a megadott határértéken. A biofizikai kritériumok tehát e javaslat értelmében nem adódnak össze. Bármelyik mutató használható besorolásra, feltéve hogy e kritérium jellemzőit az adott területen megfigyelik és megfelelően mérik, méghozzá a megadott küszöbértéken.
A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy területükön ösztönözzék a biofizikai kritériumok alkalmazását és készítsék el az e szimulációk alapján jogosult területek részletes térképét.
A tagállamoknak ezen kívül további pontosításokat kell javasolniuk az olyan területek kizárása érdekében, amelyeken már legyőzték a természeti hátrányokat (pl. száraz, de már megművelt földterület).
A tagállamoknak e feltérképezéseket eredetileg hat hónapon belül kellett csatolniuk (vagyis 2009. október végéig). A szimulációk bonyolultságára való tekintettel azonban néhány tagállam már bejelentette, hogy több időre van szüksége, és a határidő meghosszabbítását kérte.
4. Az előadó álláspontja
Az előadó úgy véli, hogy a hátrányos helyzetű területek osztályozásának 2005-ben elindított folyamata – különösen a Közös Kutatóközpont konzultációs eljárása – elfogulatlan légkörben, a tagállamok szakértőinek bevonásával és sikeresen, a részvételt ösztönző módon zajlott.
E konzultációs eljárás során tulajdonképpen meghatározták azt a Bizottság által javasolt nyolc biofizikai kritériumot, amelyek a természeti hátrányok által sújtott területek meghatározására szolgálnak.
Első ránézésre úgy tűnik, hogy ezek a kritériumok tökéletesen megfelelnek a természeti hátrányokkal sújtott területek meghatározására, az előadó mégis fontosnak tartja, hogy a tagállamok ezeket a gyakorlatban is kipróbálják. Még nem teljesen egyértelmű, hogy a szükséges biofizikai adatok a természetes környezetre vonatkozó megfelelő pontossággal állnak-e a tagállamok rendelkezésére. Ezért alapvető fontosságú a nyolc biofizikai kritérium vonatkozásában, hogy azokat a tagállamokban a gyakorlatban is alkalmazzák és feltérképezzék. E jelentés készítése idején még nagyon kevés tagállam nyújtott be választ. A tagállamok többsége több időt kért a térképek elkészítéséhez, és a Bizottság felülvizsgálta a javasolt menetrendet.
Az előadó ezért fenntartja magának a jogot, hogy a parlamenti folyamat egy későbbi szakaszában további észrevételeket tegyen, annak érdekében, hogy az Európai Parlament állásfoglalása tartalmazhassa a feltérképezés eredményeit.
E tekintetben különös figyelmet kell fordítani arra a kérdésre, hogy az adott terület tekintetében véletlenszerűen meghatározott 66%-os határértéket a tagállamok gyakorlati alkalmazása után lefelé kell-e igazítani, annak érdekében, hogy az adott területek esetében jobban tükröződjön a természetes környezet valósága.
Szükség esetén lehetőséget kell biztosítani több egymást kiegészítő kritérium összeadódására, az egyes kritériumokra vonatkozó alacsonyabb határérték alkalmazása mellett.
Máris egyértelmű azonban, hogy a természeti hátrányokkal sújtott területeknek nyújtott támogatásra vonatkozó kritériumok esetében pontosításra lesz szükség, annak érdekében, hogy a valóban létező hátrányok jobban tükröződjenek. Egyértelmű például, hogy néhány, a borhoz vagy olivához hasonló terményféle a szántóföldi gazdálkodással szemben hátrányos helyzetű talajon is jó, nyereséges eredményt tud elérni. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell biztosítani a pontosításra, többek között a mezőgazdálkodási adatok (például a mezőgazdaságból származó bevétel) tekintetében.
Összességében véve az előadó nem szeretne olyan vitát, amelyre az EMVA-finanszírozással kapcsolatos regionális vagy nemzeti érdekek rányomják bélyegüket, hiszen itt nem erről van szó. Épp ellenkezőleg, a tagállamoknak lehetőséget kellene adni arra, hogy közösségi kereten belül megvalósított gyakorlati megközelítést alkalmazzanak, amely révén a természeti adottságaikat a szubszidiaritás elvével összhangban figyelembe véve alkalmazhatják az objektív biofizikai kritériumokat. Ezáltal megfelelnek abbéli feladatuknak, hogy objektív módon azonosítsanak természeti hátrányokkal sújtott területeket és egyensúlyt biztosítsanak regionális és nemzeti vidékfejlesztési programjaik között. E programok bizottsági engedélyezése biztosítja a közösségi keret megőrzését.
- [1] http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/lfa/comm/com2009_161_annex_en.pdf
VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (24.2.2010)
a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részére
Mezőgazdaság a természeti hátrányokkal küzdő területeken: különleges vizsgálat
(2009/2156(INI))
A vélemény előadója: Rosa Estaràs Ferragut
JAVASLATOK
A Regionális Fejlesztési Bizottság felkéri a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:
1. kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a helyi szükségletekhez igazodó átfogó stratégiát a hátrányos helyzetű térségek számára, csökkentve a tagállamok számára juttatott támogatások tekintetében tapasztalható egyenlőtlenségeket és specifikus meghatározást adva a természeti hátrányokkal sújtott térségeknek, különös tekintettel az átmeneti időszakokra; javasolja a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező térségekben gazdálkodók egyesületekbe való tömörülésének ösztönzését annak érdekében, hogy megfelelő eszközökhöz jussanak földjeik megműveléséhez és növeljék mezőgazdasági termelésük jövedelmezőségét;
2. elengedhetetlennek tartja, hogy a tagállamok a természeti hátrányokkal sújtott területekről készülő térkép készítéséhez szükséges finomhangoláskor nem csak biofizikai, hanem bizonyos társadalmi-gazdasági feltételeket is figyelembe vegyenek, mivel a mezőgazdasági térségekben az elnéptelenedés fokozódása súlyosbítja a hátrányos természeti adottságokat, felerősítve az ezen régiókban a mezőgazdaságban tapasztalható nehézségeket; támogatja a szigetjelleg figyelembe vételét a természeti hátrányokkal sújtott területekre vonatkozó nemzeti kritériumok keretében;
3. úgy véli, hogy természeti hátrányokkal sújtott térségeknek kell elismerni azokat, ahol – a megszabott határértéktől csupán kevéssel elmaradva – nem teljesül ugyan a nyolc biofizikai kritérium, de az egyes kritériumok együttvéve mégis egyértelművé teszik jelentős mértékű hátrányos természeti adottságok fennállását;
4. fenntartja, hogy a természeti hátrányokkal sújtott térségek térképének megrajzolásakor több objektív nemzeti kritérium mellett nyolc közösségi biofizikai kritériumot lehet alapul venni, lehetővé téve minden ország sajátos helyzetének figyelembe vételét mind nemzeti, mind pedig regionális szinten;
5. úgy véli, hogy az új rendszerben a helyi szükségletekkel összefüggésben a támogatások egyes területekről más területekre való átcsoportosítására kerülhet sor, kéri ezért, hogy azon területek számára, amelyek az új rendelet következtében elveszítik a „természeti hátrányokkal sújtott térség” besorolást, illetve amelyek esetében aránytalan átcsoportosításra kerül sor, biztosítsanak átmeneti időszakot az új helyzethez való alkalmazkodáshoz; úgy véli, hogy ezen átmeneti időszak során tesztelni kell a Bizottság által javasolt biofizikai kritériumokat annak megállapítása céljából, hogy valóban mérvadók-e az Európai Unió különböző ökoszisztémáiban és eltérő éghajlati viszonyai között;
6. kéri a Bizottságot, hogy a természeti hátrányokkal sújtott térségek meghatározásakor vegye figyelembe a nyilvános konzultáció során a tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, valamint az érintett mezőgazdasági közösségek részéről megfogalmazott valamennyi álláspontot;
7. úgy véli, hogy a természeti hátrányokkal sújtott térségek térképének megrajzolásakor olyan objektív nemzeti kritériumokat is figyelembe kell venni, amelyek lehetővé teszik, hogy e térségek meghatározása – az Európai Bizottság átfogó stratégiájának keretein belül és a helyi vidékfejlesztési programokkal összhangban – minden ország sajátos nemzeti és regionális helyzetéhez igazodjon;
8. kéri, hogy a térségek „finomhangolása” során csak a hosszú távú következményeket feltáró hatástanulmányok fényében vegyék el a besorolást azoktól a térségektől, amelyek mezőgazdasági technikák révén úrrá lettek a föld természeti adottságaiból fakadó hátrányos helyzetükön, különösen, ha esetükben a mezőgazdaság csupán alacsony jövedelmet biztosít vagy kevés alternatív növényi kultúrát tesz csak lehetővé;
9. kéri a Bizottságot, hogy kezdjen hozzá a specifikus hátránnyal sújtott területekre alkalmazott rendszer felülvizsgálatához, tekintettel arra, hogy a jelenlegi meghatározás nem vesz tekintetbe bizonyos, a mezőgazdasági termelők helyzetét megnehezítő hátrányos természeti adottságokat, például a szigetszerűséget, a periferikus jelleget és a távoli fekvést, amelyek az Európai Unió bizonyos térségeit jellemzik;
10. kéri, hogy a természeti hátrányok ellensúlyozására irányuló technikai eljárások során ne csak rövid távú előnyöket vegyenek figyelembe, hanem végezzenek a fenntarthatóságra vonatkozó hatástanulmányokat is;
11. hangsúlyozza a különböző közösségi politikák, különösen a közös agrárpolitika és a kohéziós politika összehangolásának szükségességét, szorosabb összhangot teremtve közöttük és elősegítve a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező térségek harmonikusabb fejlődését.
A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE
|
Az elfogadás dátuma |
16.3.2010 |
|
|
|
||
|
A zárószavazás eredménye |
+: –: 0: |
38 0 2 |
||||
|
A zárószavazáson jelen lévő tagok |
John Stuart Agnew, Richard Ashworth, Liam Aylward, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Hynek Fajmon, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Giovanni La Via, Stéphane Le Foll, George Lyon, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Krisztina Morvai, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Alfreds Rubiks, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith, Csaba Sándor Tabajdi, Marc Tarabella |
|||||
|
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) |
Luís Paulo Alves, Spyros Danellis, Jean-Paul Gauzès, Astrid Lulling, Véronique Mathieu, Jacek Włosowicz |
|||||