AJÁNLÁS MÁSODIK OLVASATRA a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadása tekintetében

29.4.2010 - (05247/1/2010 – C7‑0094/2010 – 2008/0222(COD)) - ***II

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság
Előadó: Anni Podimata

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

a Tanács első olvasatbeli álláspontjáról az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölésére vonatkozó európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) elfogadása tekintetében

(05247/1/2010 – C7‑0094/2010 – 2008/0222(COD))

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács első olvasatban elfogadott álláspontjára (05247/1/2010 – C7‑0094/2010),

–   tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0778),

–   tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 95. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6–0412/2008),

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0665),

–   tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Kiegészítés a COM(2009) 665 végleges dokumentumhoz” című közleményére (COM(2010)0147),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére,

–   tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–   tekintettel első olvasatban elfogadott álláspontjára[1],

–   tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2],

–   tekintettel a Régiók Bizottságával folytatott konzultációra,

–   tekintettel eljárási szabályzata 72. és 37. cikkére,

–   tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A7–0128/2010),

1.  jóváhagyja a Tanács álláspontját;

2.  megállapítja, hogy a jogi aktus elfogadására a Tanács álláspontjával összhangban kerül sor;

3.  utasítja elnökét, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 297. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Tanács elnökével együtt írja alá a jogi aktust;

4.  utasítja főtitkárát, hogy írja alá a jogi aktust, miután megbizonyosodott arról, hogy minden eljárást megfelelően végrehajtottak, illetve a Tanács főtitkárával együttműködve gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

• [1]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0345.
• [2]  HL C 228., 2009.9.22., 90. o.

INDOKOLÁS

2008. november 17-én az Európai Bizottság az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló irányelv átdolgozására irányuló javaslatot nyújtott be a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, amelynek jogalapja a 95. cikk. E javaslat két másik – az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv átdolgozására irányuló és a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló rendeletre irányuló – javaslattal együtt alkotta a Bizottság által 2008 novemberében benyújtott energiahatékonysági csomagot.

Az Európai Parlament 2009. május 5-én fogadta el első olvasatbeli véleményét, amelyben 60 módosítást hagyott jóvá a Bizottság javaslatára vonatkozóan.

A Parlament első olvasatban elfogadott álláspontját követően és az Európai Unió működéséről szóló új szerződés hatálybalépésére való tekintettel kétlépcsős megközelítésről született megállapodás a tárgyalási folyamat elősegítése érdekében:

- Első szakaszban megállapodás az irányelv lényegi kérdéseiről. Ez a megállapodás 2009 novemberében jött létre, és a 2009. november 19-i Coreper-határozat, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének 2009. december 2-i levele is megerősítette.

- Második szakaszban megegyezés az EUMSz. hatálybalépéséből adódó módosításokról, nevezetesen a jogalap és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok változtatásairól. Ez a megállapodás 2010 márciusában jött létre a 2010. március 24-i Coreper-határozat és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság elnökének 2010. március 25-i levele révén.

E tárgyalások eredményeképpen jött létre a Tanács első olvasatbeli álláspontja, amelyet az EUMSz. 294. cikkével összhangban 2010. április 14-én fogadtak el, lehetővé téve ezáltal, hogy a második olvasat során korai megállapodás szülessen, ami azt jelenti, hogy a Parlament módosítások nélkül elfogadja a Tanács első olvasatbeli álláspontját.

A megállapodás főbb pontjai

- A címke külső megjelenése: Az elért megállapodás összhangban van a Parlament első olvasatot követő álláspontjának fő elképzelésével (70. módosítás), mivel megtartja az A–G besorolási skálára vonatkozó elképzelést, háromra szűkítve az „A” fölött kialakítható osztályok számát – amennyiben a technológiai fejlődés ezt megkívánja – és hétre korlátozva az osztályok maximális számát. Ezenfelül különleges és meghatározott körülmények között biztosítja a besorolási skála módosításának lehetőségét. Az új felülvizsgálati záradék kéri, hogy a Bizottság 2014 végéig értékelje, hogy a címke külső megjelenésére vonatkozó rendelkezések módosítása szükséges-e a műszaki fejlődés tükrében, illetve annak alapján, hogy a fogyasztók megértik-e címkét.

- Reklám: egyértelmű kötelezettség bevezetése arra nézve, hogy az energiával kapcsolatos termékek reklámozásakor fel kell tüntetni az energiacímkét, amennyiben az árral vagy az energiával kapcsolatos információt közölnek. A kötelező feltüntetést először fogadták el, a Parlament első olvasatbeli álláspontjának beillesztésével. A Tanács teljes mértékben elfogadta a Parlament álláspontját, amely szerint a termék energiafogyasztásáról vagy energiahatékonysági besorolásáról kötelező tájékoztatást adni a műszaki promóciós anyagban.

- Közbeszerzés: a nemzeti ajánlatkérő szerveknek törekedniük kell arra, hogy kizárólag olyan termékeket szerezzenek be, amelyek teljesítik a legmagasabb teljesítményszintet és a legmagasabb energiahatékonysági besorolást kapták. Ezenfelül a nemzeti hatóságok egyedi ösztönzők létrehozásával ösztönözhetik és jutalmazhatják azokat a fogyasztókat és ipari szereplőket, amelyek az energiahatékonyság szempontjainak megfelelő döntést hoznak. Továbbá az egyes termékekre vonatkozóan a tagállamok által a fogyasztók vagy az ipari szereplők számára nyújtott ösztönzőknek a legmagasabb teljesítményszintet és a legmagasabb energiahatékonysági besorolást kell célul kitűzniük.

- Elsőbbségi lista: a Bizottság arra vonatkozó kötelezettsége, hogy elsőbbségi listát készítsen azokról az energiával kapcsolatos termékekről, amelyekre a végrehajtási intézkedések vonatkozhatnak. Az energiafogyasztásra jelentős hatással lévő építési termékeknek is szerepelniük kell ezen a listán.

Az előadó véleménye

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv nagyon fontos szerepet játszik az Unió 2020-ra kitűzött 20%-os energiahatékonysági célkitűzésének teljesítésében. Ezzel összefüggésben kiemelt szerepe van az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, az EU hatékony, fenntartható és versenyképes gazdasággá való átalakításában és Európa energiabiztonságának megerősítésében. Célunk az, hogy mind a piac, mind a fogyasztó számára előnyös helyzetet teremtsünk, biztosítva, hogy valamennyi fogyasztó számára rendelkezésre álljon a megfelelő információ, és teljes mértékben tudatában legyen választása hatásainak. Ebben az összefüggésben az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv tekintetében elért megállapodás fontos többletértéket képvisel.

Különösen az energiacímkének a reklámokban való kötelező említése révén megszűnik a végfelhasználók félretájékoztatása, mivel így megkapják a minden tekintetben tájékozott döntéshez szükséges valamennyi információt. Ugyanakkor, mivel a Parlament erősen ragaszkodott elképzeléséhez, elmaradt a nyitott végű számskála bevezetése, és megmaradt az A–G besorolási skála modellje, amely ez idáig is bizonyított értéket jelentett a fogyasztók számára. Továbbá a besorolási osztályok felülvizsgálatát illetően a skála módosításának lehetősége és feltételei egyértelműen meghatározásra kerültek, és nem hagynak kiskapukat. Ezzel összefüggésben, amennyiben a tervezetteken felül további besorolási osztályokra lenne szükség, az automatikusan a skála módosítását vonja maga után. Az általános felülvizsgálati záradék beillesztése lehetővé teszi, hogy a műszaki előrelépés és a fogyasztók által történő megértés tükrében 2014 előtt ismételten alapos vizsgálatra kerüljön sor. Ez további biztosítékot jelent arra, hogy a fogyasztóbarát skála, amelyről idáig döntés született, változatlan marad legalább a felülvizsgálat elvégzéséig.

A JOGI BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE A JOGALAPRÓL

Herbert Reul

elnök

Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság

BRÜSSZEL

Tárgy:             Vélemény a az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (COM(2008)0778 – C7‑0412/2008 – 2008/0222(COD)) jogalapjáról

Tisztelt Elnök Úr!

2010. március 23-i levelében Ön az eljárási szabályzat 37. cikkének (2) bekezdésével összhangban felkérte a Jogi Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Bizottság tárgyban szereplő javaslata jogalapjának érvényességét.

A bizottság 2010. április 28-i ülésén megvizsgálta a fenti kérdést.

2010. március 23-i levelében Ön arról értesítette a Jogi Bizottságot, hogy a Tanács által az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv[1] javasolt átdolgozásának jogalapja megváltozott. A Tanács jelezte abbéli szándékát, hogy ezt az új jogalapot használja a közeljövőbeli közös álláspontjával kapcsolatban, és úgy tűnik, hogy az Ön bizottsága is jelezte hajlandóságát e módosítás elfogadására. A fenti lépéssel kapcsolatos vitathatatlan egyetértés mellett szükséges, hogy a Jogi Bizottság az eljárási szabályzat 37. cikke értelmében[2] véleményt nyilvánítson a jogalapnak az eredeti bizottsági javaslathoz képest történő változásáról.

E feljegyzés célja ezért, hogy megállapítsa a megfelelő jogalapot az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló, a 92/75/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: „az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv”) átdolgozását célzó irányelvre vonatkozó bizottsági javaslat[3] (a továbbiakban „javaslat”) számára. A Bizottság az EUMSz 114. cikkét javasolta jogalapnak, míg a Tanács azt javasolja, hogy ehelyett inkább az EUMSz 194. cikkét alkalmazzák.

Általános észrevételek

A jogalap megválasztása fontos, mivel az Unió alkotmányos alapja a hatáskörök átruházásának elve, amelynek értelmében a közösségi intézmények csak a Szerződésen alapuló megbízásukkal összhangban járhatnak el[4].

A Bíróság joggyakorlata értelmében a jogalap kiválasztása nem szubjektív. Erre vonatkozólag összehangolt kritériumrendszert dolgoztak ki a megfelelő jogalap megállapítására. A végső választásnak bírói felülvizsgálat által ellenőrizhető objektív tényezőkön kell alapulnia, így az adott jogalkotási aktus célján, tárgyán és tartalmán[5]. Lényegtelen, hogy az intézmény jobban részt kíván venni az adott intézkedés elfogadásában, illetve lényegtelenek az intézkedés által érintett tevékenységi körön belüli egyéb elvégzett feladatok és az intézkedés foganatosításának összefüggései.[6]

A vizsgált jogalapok:

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv jogalapját az EU-Szerződésnek a régi EK-Szerződés 100a. cikke helyére lépő 95. cikke képezte. A Bizottság 2009 decemberében indítványozta, hogy a mostani javaslat jogalapjaként is alkalmazzák az EUMSz fenti cikknek megfelelő 114. cikkét. Ezzel szemben azonban a Tanács az EUMSz kifejezetten energiapolitikával foglalkozó 194. cikkét javasolja, amelyet első ízben a Lisszaboni Szerződés vezetett be. A kérdéses rendelkezések összefoglalása az alábbiakban található:

114. cikk

(az EKSz. korábbi 95. cikke)

1.        Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a 26. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására a következő rendelkezéseket kell alkalmazni. Az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően elfogadja azokat a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek tárgya a belső piac megteremtése és működése.

2.        Az (1) bekezdés nem vonatkozik az adózásra, a személyek szabad mozgására, valamint a munkavállalók jogaira és érdekeire vonatkozó rendelkezésekre.

3.        A Bizottság az (1) bekezdésben előirányzott, az egészségügyre, a biztonságra, a környezetvédelemre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó javaslataiban a védelem magas szintjét veszi alapul, különös figyelemmel a tudományos tényeken alapuló új fejleményekre. Az Európai Parlament és a Tanács saját hatáskörén belül szintén törekszik e célkitűzés megvalósítására.

4.        Ha valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően egy tagállam a 36. cikkben említett lényeges követelmények alapján vagy a környezet, illetve a munkakörnyezet védelmével kapcsolatosan szükségesnek tartja nemzeti rendelkezések fenntartását, ezekről a rendelkezésekről és a fenntartásuk indokairól értesíti a Bizottságot.

5.        Ezen felül, a (4) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben valamely harmonizációs intézkedésnek az Európai Parlament és a Tanács, a Tanács vagy a Bizottság általi elfogadását követően valamely tagállam új tudományos bizonyítékon alapuló, a környezet vagy a munkakörnyezet védelmével kapcsolatos nemzeti rendelkezések bevezetését tartja szükségesnek az adott tagállamra jellemző olyan probléma miatt, amely a harmonizációs intézkedés elfogadása után merült fel, ezekről az előirányzott rendelkezésekről és bevezetésük indokairól értesíti a Bizottságot.

6.        A Bizottság a (4) és (5) bekezdésben említett értesítésektől számított hat hónapon belül a vonatkozó nemzeti rendelkezéseket jóváhagyja vagy elutasítja, miután ellenőrizte, hogy az érintett rendelkezések nem képezik-e a tagállamok közötti önkényes megkülönböztetés eszközét vagy a kereskedelem rejtett korlátozását, valamint hogy nem jelentenek-e akadályt a belső piac működésében.

Amennyiben a Bizottság e határidőn belül nem hoz határozatot, a (4) és (5) bekezdésben említett nemzeti rendelkezéseket jóváhagyottnak kell tekinteni.

Ha az ügy összetettsége indokolja, és az emberi egészséget fenyegető veszély nem áll fenn, a Bizottság értesítheti az érintett tagállamot arról, hogy az ebben a bekezdésben említett határidő legfeljebb további hat hónappal meghosszabbítható.

7.        Ha a (6) bekezdés alapján egy tagállamnak engedélyezték valamely harmonizációs intézkedéstől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását vagy bevezetését, a Bizottság haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasolja-e az adott intézkedés kiigazítását.

8.        Ha egy olyan területen, amely korábban harmonizációs intézkedések tárgyát képezte, valamely tagállam különleges közegészségügyi problémát vet fel, erről tájékoztatja a Bizottságot, amely haladéktalanul megvizsgálja, hogy javasoljon-e megfelelő intézkedéseket a Tanácsnak.

9.        A 258. és 259. cikkben megállapított eljárástól eltérve, a Bizottság vagy bármely tagállam közvetlenül az Európai Unió Bíróságához fordulhat, ha megítélése szerint egy másik tagállam az e cikkben biztosított hatáskörével visszaél.

10.      A fentiekben említett harmonizációs intézkedések indokolt esetben védzáradékot tartalmaznak, amely felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy a 36. cikkben említett egy vagy több nem gazdasági okból, uniós ellenőrzési eljárás alá tartozó ideiglenes intézkedéseket hozzanak.

XXI. CÍM

ENERGIA

194. cikk

1.        A belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az Unió energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:

a)     az energiapiac működésének biztosítása;

b)     az energiaellátás biztonságának garantálása az Unión belül;

c)     az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása; valamint

d)     az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.

2.        A Szerződések egyéb rendelkezései alkalmazásának sérelme nélkül, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében megállapítja az (1) bekezdésben említett célkitűzések eléréséhez szükséges intézkedéseket. Ezeket az intézkedéseket a Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően kell elfogadni.

Ezek az intézkedések – a 192. cikk (2) bekezdésének c) pontját nem érintve – nem befolyásolhatják a tagállamok jogát az energiaforrások kiaknázására vonatkozó feltételek meghatározására, továbbá nem befolyásolhatják a tagállamok különböző energiaforrások közötti választását és energiaellátásuk általános szerkezetét.

3.        A (2) bekezdéstől eltérve, az ott említett intézkedéseket, amennyiben azok elsődlegesen adózási természetűek, az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva a Tanács állapítja meg.

Meg kell jegyezni, hogy a javasolt jogalapok nincsenek egymással ellentmondásban, és inkább úgy kell tekinteni, hogy kiegészítik egymást; mindkettő a belső piaci integráció fokozásával foglalkozik. A szélesebb hatályú 114. cikk egyik szűkebb területére vonatkozó 194. cikk egy második politikai célt is megfogalmaz, nevezetesen a környezetvédelemnek az energiahatékonyság fokozásával történő megvalósítását. Ez kétségtelenül hatással van a cikk alkalmazásának módjára. A 114. cikk kizárólag gazdasági kérdésekkel foglalkozik, különösen a piacot torzító önkényes akadályok felszámolásával. Ennek fényében elkerülhetetlen, hogy a környezetvédelmi célok megvalósítása legalábbis rövid távon olyan intézkedésekhez ne vezessen, amelyek ellentétesek a szabad gazdaság érdekeivel. Röviden, a javasolt jogalapok hasonlítanak egymáshoz, de semmilyen körülmények között nem azonosak.

Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet arra, hogy csupán azért, mert a javasolt intézkedés az energiaszektorra vonatkozik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy annak az EUMSz 194. cikkén kell alapulnia. A 194. cikk azon energiapolitikai intézkedésekre vonatkozik, amelyek célja a működő energiapiac megteremtése, az Unió energiaellátása biztonságának garantálása, továbbá az energiahatékonyság, az energiatakarékosság és a megújuló energiák ügyének előmozdítása, valamint az energetikai hálózatok összekapcsolásának előmozdítása. Az energiapolitikai intézkedéseknek – mivel céljuk a belső piac létrehozása és működésének biztosítása – szintén az EUMSz. 114. cikkén kell alapulniuk.

Annak megállapításakor, hogy a javasolt cikkek közül melyik a megfelelő, a közösségi hatáskörbe tartozó energiapolitika alakulását, és ebből következőleg a javaslat célját és tartalmát is megvizsgálják majd.

Az energia szabályozása az EU-ban a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt és után

A nemzeti energiapiacok hagyományosan meglehetősen széttöredezettek, és az EK-Szerződés nem rendelkezett külön jogalkotási hatáskörökről az energiapolitika terén. A Közösség ugyanakkor a Szerződés egységes piaccal és környezetvédelmi politikával foglalkozó rendelkezésein alapuló jogszabályokkal[7] mégis hatást gyakorolt e fontos politikaterületre.

A Lisszaboni Szerződés egyértelműbb és kifejezettebb hatáskörrel ruházza fel az Uniót az energiapolitika terén, ugyanis az EUMSz 4. cikke megosztott hatáskörbe utalta a területet[8]. Az EUMSz 194. cikke olyan közösségi energiapolitikát ír elő, amely összhangban van a belső piaccal, ugyanakkor előmozdítja a környezet védelmét és a környezet állapotának javítását[9].

A jogi koherencia és a jogbiztonság tekintetében általában megállapítható, hogy a speciálisan a szakterületre vonatkozó jogalap megállapítása javítja a közösségi fellépés átláthatóságát és alkotmányos legitimitását. E tekintetben különösen fontos a fenti elvek tiszteletben tartása e stratégiailag fontos és politikailag érzékeny területen. A Bíróság megállapította, hogy amennyiben létezik ágazatspecifikus jogi keret, akkor inkább azt kell alkalmazni a másodlagos és általános rendelkezésekkel szemben[10].

A javasolt irányelv célja és tartalma

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló jelenlegi, 1992-ben elfogadott irányelv olyan keretet jelent, amelynek összefüggésében a Bizottság végrehajtási intézkedések útján energiafogyasztási címkézési követelményeket írhat elő háztartási berendezések egy viszonylag szűk körére vonatkozólag. A fogyasztók elérhető információkat kapnak a berendezések energiahatékonyságával kapcsolatban, és így arra bátorítják őket, hogy az energiamegtakarítást is vegyék figyelembe választásuk során, a gyártókat pedig környezetbarátabb termékek kidolgozására és forgalmazására ösztönzik. Ez a tendencia gazdasági és környezetvédelmi előnyökkel jár, és összhangban van egy sor közösségi politikai kezdeményezéssel[11].

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelvről készült hatáselemzés feltárta, hogy a jelenlegi jogi keret átfogó alkalmazása mellett hatályának az összes energiával kapcsolatos termékre történő kibővítése[12] óriási megtakarításokat tenne lehetővé[13]. Ezért a Bizottság a felülvizsgálati eljárás során előterjesztett négy politikai lehetőség közül a jelenlegi javaslatot vitte tovább.

A további elemzést a bizottsági javaslat jogalapról szóló pontjára való hivatkozás könnyíti meg. Az EKSz. 95. cikkének (EUMSz. 114. cikk) jogalapként történő kiválasztásakor a Bizottság megállapította, hogy:

Az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv – egyenlő feltételek mellett, a kereskedelem előtt álló technikai akadályok kizárásával – biztosítja a jól működő belső piac megvalósítását, a hatálya alá tartozó, az irányelv alapján elfogadott végrehajtási intézkedésekben megállapított címkézési követelményeknek megfelelő termékek szabad mozgását[14].

A Bizottság kizárólag a belső piaccal kapcsolatos indokokkal támasztja alá az EKSz. 95. cikkének, mint megfelelő jogalapnak az alkalmazását. Ez azért érdemel említést, mert az indokolás legnagyobb része a javaslat révén elérhető energia-megtakarításról és az abból következő környezeti előnyökről szól.

A javaslat (3) preambulumbekezdése annyira jellemző, hogy talán érdemes teljességében idézni:

Az egyes energiával kapcsolatos termékek  energiafogyasztására vonatkozó pontos, megfelelő és összehasonlítható információ az olyan termékek  javára befolyásolhatja a végfelhasználók  választását, amelyek kevesebb energiát és egyéb alapvető erőforrást  fogyasztanak használatuk során, illetőleg közvetetten kevesebb fogyasztást eredményeznek, ezzel ösztönözve a gyártókat arra, hogy intézkedjenek az általuk gyártott termékek által fogyasztott  energia és egyéb alapvető erőforrás mennyiségének  csökkentésére; ez ugyanakkor várhatóan  közvetetten ösztönözni fog  a termékek  ésszerű használatára. Ilyen tájékoztatás hiányában, a piaci erők működése önmagában nem fogja előmozdítani az energia és egyéb alapvető erőforrások ésszerű felhasználását e termékek vonatkozásában.

A (8) preambulumbekezdés megállapítja, hogy csak azokra az energiával kapcsolatos termékekre vonatkozólag kell megállapítani végrehajtási jogszabályt, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az energiafogyasztásra vagy az erőforrások felhasználására, míg a (12) preambulumbekezdés kimondja, hogy az energiahatékonyságot csak addig szabad előmozdítani, amíg az nem jár hátrányos környezeti következményekkel. A javaslat preambulumbekezdései közül egy sem foglalkozik a belső piacra gyakorolt lehetséges pozitív következményekkel. A jelenlegi eljárás vonatkozásában fontos, hogy a javasolt irányelv 1. cikkében (Hatály) jelentős mértékben érvényesül a (8) preambulumbekezdés, amely az alábbiakra korlátozza az irányelv hatályát: „azokra az energiával kapcsolatos termékekre [...], amelyek használatuk során jelentős hatással vannak az energiafogyasztásra és – adott esetben – egyéb alapvető erőforrásokra”.

Az irányelvnek a fenti rendelkezések tanúsága szerinti célja, az energiafogyasztás címkézéséről szóló irányelv hatáselemzése mögött álló politikai háttér összefüggésében, valamint a javaslat indokolásának általános üzenete egyértelművé teszi, hogy a 194. cikk messze a legmegfelelőbb jogalap a rendelkezésre álló alternatívák között. A belső piacnak a javaslat következtében megnövekedett koherenciája járulékos haszonnak számít az elsődleges cél, nevezetesen az energiahatékonyság előmozdítása, valamint annak várható pozitív gazdasági és környezetvédelmi hatásai mellett. A tényt, hogy a javaslat a fenti következményekkel járhat, teljes mértékben alátámasztja az EUMSz. fent említett 114. és 194. cikke közötti kapcsolatról szóló elemzés eredménye. Jelenlegi vizsgálatunk meghatározó tényezője, hogy a javaslat célja közvetlenül kapcsolódik a 194. cikk célkitűzéséhez.

Ebből következőleg ezt az intézkedést úgy lehet tekinteni, hogy annak elsődleges célja az energiahatékonyság és az energiatakarékosság előmozdítása, az EUMSz. 194. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében. Ha a javaslatnak – noha az energiapolitikával foglalkozik – a belső piac létrehozása és működtetése lenne az elsődleges célja, akkor annak a 114. cikken kellene alapulni. Az energiával kapcsolatos új, saját jogalap létezése nem jelenti azt, hogy minden, energiával kapcsolatos intézkedésnek ezen a cikken kellene alapulnia.

Összegzés

A Bíróság megállapította, hogy amennyiben létezik ágazatspecifikus jogi keret, akkor inkább azt kell alkalmazni a másodlagos és általános rendelkezésekkel[15] szemben, valamint hogy elvben az intézkedésnek egyetlen jogalapra kell támaszkodnia[16]. Ezen elvek és a fenti elemzés fényében úgy véljük, hogy a javaslat számára az EUMSz. 194. cikke a megfelelő jogalap. A Jogi Bizottság 2010. április 28-i ülésén ennek megfelelően egyhangúlag úgy döntött[17], hogy azt javasolja, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkét alkalmazzák, mint megfelelő jogalapot.

Kérem, fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésem:

Klaus-Heiner Lehne

• [1]  A Tanács 1992. szeptember 22-i 92/75/EGK irányelve a háztartási készülékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő ellátásáról (HL L 297., 1992.10.13., 16. o.)
• [2]  37. cikk (5) bekezdés: Nem fogadhatók el azok a plenáris ülésen előterjesztett, jogalkotási aktusra vonatkozó javaslat jogalapjának megváltoztatását célzó módosítások, amelyeket anélkül nyújtottak be, hogy az illetékes bizottság vagy a jogi ügyekben illetékes bizottság a jogalap érvényességét vagy megfelelőségét megvitatta volna.
• [3]  COM (2008) 778 végleges.
• [4]  A cartagenai jegyzőkönyvről szóló 2001. december 6-i 2/00 sz. vélemény (EBHT 2001, I-9713. o., 3. pont).
• [5]  Lásd például a C-300/89. sz. Bizottság kontra Tanács ügyet (EBHT 1991., I-2867. o.). C-269/97. sz. ügy, Bizottság kontra Tanács, EBHT 2257. és C-176/03. sz. ügy, Bizottság kontra Tanács [2005]
  EBHT I-7879.
• [6]  A fent említett C-269/97. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 44. pontja.
• [7]  Például az Európai Parlament és a Tanács 2005/32/EK irányelve (2005.07.06.) az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről, valamint a 92/42/EGK tanácsi, illetve a 96/57/EK és a 2000/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, HL L 191.,2005.7.22., 29.o.
• [8]  A 4. cikk (2) bekezdésének i) pontja.
• [9]  B. Delvaux, A. Guimaraes-Purokoski: EU Energy Law and policy issues, ELRF Collection, 1st edition (editors B. Delvaux, M. Hunt, K. Talus) 13-16, 27-28. oldal
• [10]  C-376/98. sz. ügy, Németország kontra Parlament és Tanács, EBHT 2000., I-8419. o.
• [11]  Hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program, 1600/2002/EK határozat; Integrált termékpolitika – Az ökológiai életciklusban való gondolkodásra építés (COM (2003)302 végleges) és a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégia, 2000. október 25., COM(2005)535 végleges.
• [12]  Például az ablakokra és a szigetelési termékekre.
• [13]  27 millió tonna olajjal egyenértékű energiaegység.
• [14]  SEC(2008) 2862, 6. oldal
• [15]  Lásd a 8. lábjegyzetet.
• [16]  C-91/05. sz. Bizottság kontra Tanács ügy, (EBHT 2008., I-3651. o.).
• [17]  A zárószavazáson az alábbi képviselők voltak jelen: Klaus-Heiner Lehne (elnök),

ELJÁRÁS

Cím	Az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelölése (átdolgozás)
Hivatkozások	05247/1/2010 – C7-0094/2010 – 2008/0222(COD)
Az EP 1. olvasatának dátuma - P szám	5.5.2009                     T6-0345/2009
A Bizottság javaslata	COM(2008)0778 - C6-0412/2008
A közös álláspont kézhezvétele ülésen történő bejelentésének időpontja	19.4.2010
Illetékes bizottság        A plenáris ülésen való bejelentés dátuma	ITRE 19.4.2010
Előadó(k)        A kijelölés dátuma	Anni Podimata 21.7.2009
A jogalap vizsgálata        A JURI véleményének dátuma	JURI 28.4.2010
Az elfogadás dátuma	28.4.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	51 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Jean-Pierre Audy, Zigmantas Balčytis, Bendt Bendtsen, Jan Březina, Reinhard Bütikofer, Maria Da Graça Carvalho, Giles Chichester, Christian Ehler, Lena Ek, Ioan Enciu, Gaston Franco, Adam Gierek, Norbert Glante, Fiona Hall, Jacky Hénin, Sajjad Karim, Arturs Krišjānis Kariņš, Philippe Lamberts, Bogdan Kazimierz Marcinkiewicz, Jaroslav Paška, Aldo Patriciello, Anni Podimata, Miloslav Ransdorf, Herbert Reul, Teresa Riera Madurell, Jens Rohde, Paul Rübig, Amalia Sartori, Francisco Sosa Wagner, Konrad Szymański, Britta Thomsen, Patrizia Toia, Evžen Tošenovský, Claude Turmes, Vladimir Urutchev, Adina-Ioana Vălean, Alejo Vidal-Quadras
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Antonio Cancian, Matthias Groote, Françoise Grossetête, Oriol Junqueras Vies, Ivailo Kalfin, Alajos Mészáros, Ivari Padar, Vladko Todorov Panayotov, Markus Pieper, Vladimír Remek, Frédérique Ries, Theodoros Skylakakis, Silvia-Adriana Ţicău, Hermann Winkler
Benyújtás dátuma	29.4.2010