JELENTÉS az EU regionális politikájának hozzájárulásáról a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitűzésre

24.6.2010 - (2009/2234(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Rodi Kratsa-Tsagaropoulou

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az Európai Unió regionális politikájának hozzájárulásáról a pénzügyi és gazdasági válság leküzdésében, különös tekintettel a 2. célkitűzésre

(2009/2234(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni EU 2020 stratégiáról” című bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

–   tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című közleményére (COM(2010)0110),

–   tekintettel a Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik helyzetjelentésére (COM(2009)0295),

–   tekintettel a Bizottság „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményére (COM(2009)0114),

–   tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: reálgazdasági beruházások” című közleményére (COM(2008)0876),

–   tekintettel a Bizottság „Új munkahelyekhez szükséges új készségek: a munkaerő-piaci és a képzettségi igények előrejelzése és összehangolása” című közleményére (COM(2008)0868),

–   tekintettel a Bizottság „Az európai gazdasági fellendülés terve” című közleményére (COM(2008)0800),

–   tekintettel a Bizottság „A pénzügyi válságtól a fellendülésig: európai cselekvési keret” című közleményére (COM(2008)0706),

–   tekintettel a tagállamok és a Közösség gazdaságpolitikájára vonatkozó átfogó iránymutatások 2009. évi aktualizálásáról és a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak megvalósításáról szóló tanácsi ajánlásra (COM(2009)0034),

–   tekintettel a tagállamok 2009-es nemzeti stratégiai jelentéseire,

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 1083/2006/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a „Kohéziós politika: reálgazdasági beruházások” című, 2009. március 11-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a Régiók Bizottságának a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik bizottsági helyzetjelentésről elfogadott véleményére (COTER-IV-027),

–   tekintettel a „European Economic Forecast - Autumn 2009” című dokumentumra (European Economy 10/2009 – Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság – Európai Bizottság),

–   tekintettel a „Quarterly Report on the Euro Area” 8. évfolyamának 4. számára (2009) – Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság – Európai Bizottság,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0206/2010),

A.  mivel 2000–2006 között az európai polgárok 15,2%-a (69,8 millió ember) élt a 2. célkitűzés alá tartozó térségben, ahol összesen 22,5 milliárd EUR finanszírozáshoz (az összes forrás 9,6%-ához) jutott, 730 000 „bruttó” munkahely jött létre, miközben a legtöbb mutató tekintetében (foglalkoztatás, innováció, kutatás-fejlesztés [K+F], a humán tőke intenzitása, oktatás és képzés, egész életen át tartó tanulás) jó eredmények voltak tapasztalhatók, más mutatóknál viszont (közvetlen külföldi befektetések [KKB], termelékenység) gyengébb eredmények mutatkoztak, mint a konvergenciarégiókban; ami pedig az egy főre jutó GDP-nek az Európai Unió átlagához viszonyított alakulását illeti, a szóban forgó régiók eléggé megelőzték (122%) a konvergenciarégiókat (59%), de ennek ellenére 4,4% csökkenést mutattak ebben az időszakban,

Β.   megállapítva, hogy a 2006-os reformnak köszönhetően a 2. célkitűzés immár a regionális versenyképesség és foglalkoztatás támogatására irányul 19 tagállam összesen 168 régiójában, azaz 314 millió lakos körében, 2007–2013 között összesen 54,7 milliárd EUR finanszírozással (az összes forrás csaknem 16%-a), és érdemes megjegyezni, hogy ezen összeg mintegy 74%-át a tudás és innováció fejlesztésére (33,7%), illetve több és jobb munkahely létrehozására (40%) szánják,

C.  mivel a Bizottság legújabb (2009–2011-re vonatkozó) előrejelzései szerint a munkaerő-piaci helyzet az Európai Unióban továbbra is kedvezőtlenül alakul, és a munkanélküliek aránya el fogja érni a 10,25%-ot, miközben a munkahelyvesztés 2009-ben 2,25%-os, 2010-ben pedig 1,25%-os mértékű lesz, ami a tagállamokban többek között a társadalmi szakadék növekedésével jár; az európai uniós régió kulcságazataiban megfigyelhető: a) az új megrendelések és a bizalom növekedése az Európai Unió iparáról kialakult kép javulásával karöltve, noha a termelés aránya 20%-kal alacsonyabb a 2008 eleji szintnél; b) hogy a feldolgozóipari tevékenység tovább csökken; c) továbbra is nehéz a kkv-k hozzájutása a mikrohitelekhez/mikrofinanszírozáshoz,

D.  mivel annak ellenére, hogy a válság eleinte valóban jobban érintette a férfiakat, jelenleg a munkahelyek megszűnésének üteme azonos a férfiak és a nők esetében, akiknek munkaerő-piaci jelenléte az EU tagállamok többségében elmarad a férfiakétól; mivel a megelőző válságokból megtanultuk, hogy a munkájukat elveszített nők esetében nagyobb az esélye, hogy nem találnak másikat; mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők munkaerő-piaci részvétele számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

E.   kiemelve azt a tényt, hogy a 2009-es nemzeti stratégiai jelentésekből, a 2007–2013-ra szóló kohéziós politika és programok végrehajtásáról szóló 2010. évi bizottsági stratégiai jelentésből láthatóan a tagállamok meglehetősen eltérő módon alkalmazták a kohéziós politika elősegítésének azon eszközeit, módszereit és lehetőségeit, amelyeket a Bizottság javasolt a válság kezelésére és a tényleges ráfordítások növelésére, például az operatív programok stratégiai irányainak, prioritási tengelyeinek és finanszírozásának módosítása, a végrehajtási eljárások egyszerűsítésére adott reakció,

F.   hangsúlyozva, hogy 2008 októberétől a Bizottság több intézkedésre tett javaslatot azért, hogy felgyorsítsa az összes forrás és eszköz mozgósítása érdekében a 2007–2013-ra szóló kohéziós politika alá tartozó programok végrehajtását, így téve lehetővé, hogy nemzeti és regionális szinten azonnali és hatékony támogatásban részesüljenek a fellendülést célzó erőfeszítések,

G.  mivel a Bizottságnak a beruházások felgyorsítására és a kohéziós politikai programoknak a tagállamok számára tett ajánlások és jogalkotási, illetve nem jogalkotási intézkedések révén történő egyszerűsítésére irányuló stratégiája a következő három tengely köré szerveződik: a) a kohéziós programok rugalmasabbá tétele; b) a régiók számára előnyös helyzet biztosítása; c) intelligens beruházások a kohéziós programokba; mivel 2010-ben a foglalkoztatásra és a versenyképességre előirányzott 64,3 milliárd euróból 49,4 milliárd EUR fordítható a kohézióra (2%-os növekedés 2009-hez képest), 14,9 milliárd EUR pedig a versenyképességre (7,9%-os növekedés 2009-hez képest),

1.   hangsúlyozza, hogy a pénzügyi világválság és a jelenlegi gazdasági lassulás közepette az Európai Unió regionális politikája alapvető célkitűzés-megvalósítási eszköz, amely döntő mértékben járul hozzá az európai gazdasági fellendülés tervéhez, mivel ez a reálgazdasági beruházások legnagyobb uniós forrása, és jelentős támasza az állami beruházásoknak regionális és helyi szinten is; megállapítja, hogy a hosszú távú fenntartható fejlődés elérése érdekében alapvető a válságból való sikeres kilábalás biztosítása az európai régiók versenyképességének, foglalkoztatásának és vonzerejének megerősítésével;

2.  megállapítja, hogy a strukturális alapok hatékony eszközök, amelyeket arra terveztek, hogy segítsék a régiók gazdasági és társadalmi szerkezetátalakítását és gazdasági, társadalmi és területi kohéziójuk előmozdítását, valamint az európai gazdaságélénkítési terv megvalósítását és különösen a versenyképesség és a munkahelyteremtés fejlesztését, az alapok rendszeres és hatékony felhasználásának támogatásával; hangsúlyozza, hogy a versenyképességre vonatkozó célkitűzés nem valósulhat meg a régiók közötti együttműködés és szolidaritás kárára;

3.   elégedetten veszi tudomásul, hogy a gazdasági válságot megelőző időszakban a 2. célkitűzés alá tartozó térségekben a legtöbb mutató tekintetében pozitív eredmények voltak tapasztalhatóak, nevezetesen a foglalkoztatás, az innováció, a kutatás és fejlesztés (K+F), a humán tőke intenzitása, az oktatás és képzés, valamint az egész életen át tartó tanulás terén magas volt a teljesítményszint; hangsúlyozza, hogy a válság gazdaságra gyakorolt hatásai nem vezethetnek a több és jobb munkahelyet célzó támogatás csökkentéséhez, és felszólít ezen komparatív előnyök fenntarthatóságának biztosítására a 2. célkitűzés eszközeinek erősítése révén;

4.   határozottan támogatja az „EU 2020” stratégia alapvető prioritásait, különösen az intelligens, fenntartható és befogadó növekedést, amelyet - többek között - a fenntartható gazdasági növekedés új módjainak a digitális gazdaságon keresztül történő kiaknázása, a területi és társadalmi kohézió erősítésére vonatkozó szabályozási keret javítása, valamint valamennyi régióban a tisztességes verseny, a munkahelyteremtés, a vállalkozói kedv és az innováció kibontakoztatása melletti jobb feltételek biztosítása és az üzleti szellem javítása révén éri el, amelynek során a kkv-kat fejlesztik és növekedési potenciáljukat támogatják; támogatja továbbá a férfiak és nők számára a több és jobb, megfelelő munkakörülményeket nyújtó munkahelyekre és az alap- és továbbképzéshez való hozzáférés szavatolására irányuló erőfeszítéseket; felszólít e politikák további erősítésére, többek között kihasználva az európai egységes piacnak az „EU 2020” stratégia küszöbön álló elmélyítésének keretében kínálkozó előnyeit, ugyanakkor biztosítva, hogy a 2. célkitűzés középpontjában továbbra is az EU területi kohéziójának elérése álljon;

5.   aggodalommal veszi tudomásul a válság által a 2. célkitűzés alá tartozó területeken okozott kedvezőtlen társadalmi következményeket, a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztés növekedését, és a legkiszolgáltatottabb csoportokat (munkanélküliek, nők, idősek) érő támadásokat, és felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a kkv-k támogatását a meglévő munkahelyek fenntarthatóságának biztosítása és – ahol lehet – több új munkahely létrehozása érdekében;

6.   hangsúlyozza, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió alkotja az „EU 2020” stratégia gerincét; a kohéziós politika és a strukturális alapok kulcsfontosságú eszközt jelentenek az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés kiemelt céljainak a tagállamokban és a régiókban történő eléréséhez;

7.   hangsúlyozza, hogy számos tagállam súlyos pénzügyi gondjai miatt komoly gondot jelent a programok nemzeti társfinanszírozásának csökkentése, és ez a 2. célkitűzést is érinti, és támogatja a Bizottságnak a közösségi hozzájárulás felhasználására vonatkozó politikáját; ezért szükségesnek véli, hogy a Parlament által elfogadott 1083/2006 rendeletet jelen formáját gyorsan módosítsák, a 100%-os finanszírozást túlzottnak tartja, mivel ezzel kiiktatja, hogy a tagállamokat arra ösztönözzék, hogy a támogatott intézkedések hatékonyságát és eredményességét a nemzeti társfinanszírozáson keresztül biztosítsák és csatlakozik a Tanács álláspontjához, amely az előterjesztett formában elutasítja az ún. előrehozott kifizetést;

8.   megállapítja, hogy az ESZA-ból finanszírozott összesen 117 operatív programból 13-mat módosítottak (Ausztria, Hollandia, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Portugália esetében, valamint 2–2 programnál az Egyesült Királyság és Spanyolország esetében) a válság miatt felmerült konkrét igények kezelésére, és felkéri a Bizottságot, hogy segítse a tagállamokat abban, hogy éljenek a rendszerben rejlő rugalmassággal, amely lehetővé teszi operatív programjaik újbóli meghatározását és erről széles körben és mihamarabb tájékoztassák az érintett regionális és helyi szereplőket annak érdekében, hogy rövid távú célzott támogatást nyújtsanak egyes veszélyeztetett csoportoknak és kategóriáknak;

9.   megjegyzi, hogy a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik jelentésben tükröződik a régiók három típusának eltérő gazdasági-társadalmi helyzete, különösen ami kreatív és innovációs képességüket, valamint vállalkozó szellemüket illeti. Mind a jelenlegi gazdasági válság, mind pedig a regionális fejlesztési lehetőségeket befolyásoló különféle változók (demográfia, megközelíthetőség, innovációs kapacitás stb.) olyan tényezők, amelyek nyilvánvalóvá teszik, hogy vannak olyan fontos adatok, amelyeket figyelembe kell venni a helyi és regionális gazdaságok helyzetének értékelésekor és a hatékony kohéziós politika kialakításakor;

10. támogatja a Tanács javaslatát, miszerint a 2010. évi előlegeket az ESZA-nál 4%-kal, a Kohéziós Alapnál pedig 2%-kal meg kell emelni, mindazonáltal csak azon tagállamok tekintetében, amelyek GDP-jében legalább kétszámjegyű visszaesés következett be, vagy amelyek IMF fizetésimérleg-segélyben részesültek; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a késedelmes végrehajtások okait, és találjon rugalmas megoldásokat az n+2/n+3 szabályra, hogy tagállamok ne eshessenek el a forrásoktól azok lejárata miatt;

11. sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló hatodik helyzetjelentése nem közöl konkrét minőségi és mennyiségi adatokat a pénzügyi-gazdasági válságnak az Európai Unió régióira gyakorolt rövid és hosszú távú hatásairól, különös tekintettel a legfontosabb gazdasági és társadalmi mutatókra; ezért felkéri a Bizottságot, hogy készítsen külön jelentést/tanulmányt a pénzügyi-gazdasági válságnak az Európai Unió régióiban jelentkező következményeiről, különös tekintettel a 2. célkitűzés alá tartozó és a „fokozatosan kieső” régiókra, valamint a regionális egyenlőtlenségek válság keretében történő lehetséges elmélyüléséről vagy csökkenéséről; megjegyzi, hogy ezeket az értékeléseket késlekedés nélkül el kell végezni, hogy tenni lehessen a kedvezőtlen fejlemények ellen, valamint azt, hogy ezeket fel lehessen használni a 2. célkitűzés azokon a területeken történő folytatásáról szóló javaslat alapjaként, ahol az a nemzeti források tekintetében hozzáadott értéket biztosíthat;

12. üdvözli a kohéziós politika részeként hozott vállalkozástámogató intézkedéseket (mintegy 55 milliárd EUR 2007 és 2013 között), amelyek nagy része az innovációt, a technológiaátadást és a kkv-k korszerűsítését segíti elő, fontosnak tartja az e területen sikeres modellek népszerűsítését, és megértését fejezi ki abban a tekintetben, hogy a javasolt vállalkozástámogató intervenciós intézkedések céljának a hosszú távú eredményeket hozó szerkezetátalakításnak és egy fenntarthatóbb gazdaságra való áttérésnek kell lennie, és nem a tűzoltásszerű beavatkozás a vállalkozások gazdasági megmentésére, amely számos esetben összeegyeztethetetlen az állami támogatási politikákkal;

13. hangsúlyozza, hogy a gazdasági válsággal való megbirkózás érdekében a kutatásba és fejlesztésbe, valamint az innovációba, az oktatásba és a forrásokat hatékonyan hasznosító technológiákba kell befektetni; az ilyen befektetés a hagyományos ágazatokat, a vidéki területeket és a magasan képzett szolgáltatásokat nyújtó gazdaságokat egyaránt jótékonyan befolyásolja, továbbá, ennek köszönhetően megerősíti a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót; rámutat, hogy elérhető és hozzáférhető finanszírozási mechanizmust kell biztosítani, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok;

14. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folyamatosan kísérjék figyelemmel a válságnak a különböző szerkezetű és növekedési pályájú ágazatokra gyakorolt hatását és azon lehetőségek felhasználását, amelyeket a 2. célkitűzéshez rendelt, elsősorban a vállalkozási kedv, a kkv-k és egy szociális és szolidáris gazdaságért munkálkodó szervezeteket előtérbe helyező finanszírozási eszközök kínálnak, azzal a céllal, hogy fokozzák versenyképességüket, ily módon pedig növeljék a nagyobb mértékű foglalkoztatás lehetőségét, és elősegítsék a pénzügyi tervezési eszközök felhasználásához (Jaspers, Jeremie, Jessica, Jasmine) való hozzáférésüket; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a bizonyítékokat használják fel arra, hogy előkészítsék a jövőbeni 2. célkitűzést (az EU kohéziója), és azzal regionális és helyi szinten azokat a területeket vegyék célba, amelyeken bizonyítható az uniós beavatkozás hozzáadott értéke (főként az idegenforgalmi, a szolgáltatási, a számítógépes és az ipari ágazat innovációi, valamint a környezetvédelem és a környezet fejlesztése tekintetében az olyan megújuló energiaforrások és technológiák lehetséges fejlesztése, amelyek az alacsony kibocsátást, a hulladéktermelés minimálisra csökkentését és az elsődleges ágazatban végbemenő innovációt középpontba állítva jelentősen javítanák a hagyományos energiaipari vállalkozásokat);

15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy regionális, nemzeti, határokon átnyúló és európai szinten alkalmazzák és mozdítsák elő a kohéziós politika és a versenyképesség összhangjának megteremtését szolgáló minden eszközt;

16. üdvözli, hogy a Bizottság politikája tekintetében a) kiterjesztette a 2000–2006-os operatív programok támogathatósági időszakát annak érdekében, hogy lehetővé váljék a kohéziós politika valamennyi forrásának lehető legteljesebb kihasználása; b) egyszerűsítette a programok igazgatási követelményeit és eljárásait, valamint pénzgazdálkodását, miközben biztosította a szükséges ellenőrzést az esetleges tévedések és csalások kiszűrésére;· e tekintetben úgy véli, hogy olyan feltételeket kell teremteni, amelyek mellett támogathatók az értelmes projektek, és már előre gátat lehet vetni a jogellenes magatartásnak;

17. támogatja a 2007–2013-as kohéziós politika programjainak előfinanszírozását, amely 2009-re 6,25 milliárd EUR közvetlen likviditást eredményezett az egyes tagállamok esetében megállapított finanszírozási keretösszegekből megvalósuló beruházásokat illetően;

18. megjegyzi, hogy a városi régiókban és a városközpontokban természetüknél fogva különösen és igen nagy mértékben törnek felszínre a szociális problémák (a nagyarányú munkanélküliség, a marginalizálódás, a társadalmi kirekesztés, stb.), amelyek a válság következtében csak erősödtek, és amelyeket gondosan kell tanulmányozni a megfelelő, rövid és hosszú távú intézkedések meghozatala érdekében,

19. pártolja a Bizottság 2009-ben bevezetett, a régiók nagy projektjeinek (50 millió EUR vagy azt meghaladó összköltségű projektek) támogatására irányuló politikáját, valamint az új pénzügyi eszközöket, nagyra értékeli a pénzügyi tervezési eszközök jelentőségét, valamint az EBB/EBA közötti együttműködést, különösen a JASPERS, JEREMIE és JESSICA eszközöket, és a finanszírozás további, 25%-ot meghaladó növelésére szólít fel különösen a 2. célkitűzés alá tartozó régiókra kiterjedő JASPERS (Joint Assistance in Supporting Projects in European Regions) vonatkozásában a projektek kiváló színvonalú előkészítésének és rendkívül gyors végrehajtásának ösztönzése érdekében, annak ellenére, hogy ezek száma a jelenlegi szakaszban még igen alacsony; reméli, hogy a JASPERS előzőleg megnövelt finanszírozása közép- és hosszú távú hatást gyakorol az európai régiók gazdasági versenyképességének növekedésére, és szorgalmazza az elért eredményeknek a kitűzött célokkal, valamint a kapott támogatásnak a célkitűzések megvalósításához szükséges finanszírozással való rendszeres összehasonlító elemzésének beillesztését;

20. hangsúlyozza, hogy az uniós, nemzeti és regionális politika csak a helyi, regionális, nemzeti, határokon átnyúló és uniós hatóságok közötti valóban integrált, többszintű irányítás tiszteletben tartásával lehet hatékony és eredményes; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az innovációval összefüggő területi – mind nemzeti, mind nemzetközi – együttműködés lehetőségeit minden kohéziós politikai célkitűzésben, és elemezze az európai területi együttműködési célkitűzés megerősítésének lehetőségeit a régiók közötti innovációval összefüggő együttműködés elősegítése tekintetében; a területi együttműködési célkitűzés (3. célkitűzés) megerősítésével párhuzamosan meg kell erősíteni a 2. célkitűzés keretében a transznacionális területi együttműködési intézkedések kidolgozásának lehetőségét is; megjegyzi, hogy ezt a lehetőséget ma az 1083/2006/EK rendelet 37. cikke (6) bekezdésének b) pontja teszi lehetővé; az a véleménye, hogy a területi együttműködés megerősítését a kohéziós célkitűzések teljes költségvetésének módosítása nélkül az e kibővített területi együttműködéshez kapcsolódó nagyobb költségvetés irányába mutató átcsoportosításnak kell kísérnie;

21. támogatja a végrehajtási szabályok javasolt módosításait, amelyek célja a strukturális alapok rugalmasabbá tétele és a rendkívüli gazdasági körülmények támasztotta igényekhez való alkalmazkodásuk elősegítése a 455 kohéziós politikai program azonnali végrehajtása érdekében, különös tekintettel a 2. célkitűzés programjaira, de figyelemmel a nemzeti és regionális intézményeknek és irányító hatóságoknak az új helyzethez való alkalmazkodási igényeire, amelyekkel elkerülhető az alapokkal való rossz gazdálkodás és visszaélés, és amelyek lehetővé teszik a fel nem használt alapoknak egyéb folyamatban levő vagy új projektekre való átirányítását; felkéri az irányító hatóságokat, hogy tegyenek javaslatokat a 2. célkitűzésben megjelölt operatív programok végrehajtásának hatékonyabbá tételére;

22. ismételten hangsúlyozza, hogy az N+2 szabály tekintetében különleges körülmények (például gazdasági válság) esetén kivételesen nagyobb rugalmasságra lehet szükség, tekintettel a kohéziós politika által elérni kívánt célkitűzésekre és a ciklikus gazdasági változások államháztartásokra és magánbefektetésekre gyakorolt hatásaira;

23. javasolja, hogy egy adott régióban az N+2 és N+3 keretében fel nem használt összes forrást fordítsák regionális projektekre és közösségi kezdeményezésekre;

24. felkéri a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatok tekintetében értékelje a kisvállalkozói intézkedéscsomagra vonatkozó cselekvési tervet/kezdeményezést egy évvel annak végrehajtása (2008 decembere) után, különösen a kkv-k versenyképességének és a finanszírozási forrásokhoz, valamint a működőtőkéhez való hozzájutásuk megerősítésében, illetve az induló innovatív vállalkozások ösztönzésében, az adminisztratív terhek csökkentésében stb. tapasztalható eredmények tekintetében;

25. kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőségnek a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatását; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottságának aránya és termelékenysége elérné a férfiakét, a GDP 30%-kal növekedne a 2013 utáni programozási időszakban; ezért kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a strukturális alapokból finanszírozott, a nők egyenlőségét és munkaerő-piaci beilleszkedését elősegítő projektekre;

26. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak.

• [1]  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.
• [2]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0124.

INDOKOLÁS

Bevezetés

           A pénzügyi világválság és a gazdaság Európában tapasztalható lassulása közepette az Európai Unió regionális politikája döntő mértékben járul hozzá az európai gazdasági fellendülés tervéhez, mivel ez a reálgazdasági beruházások legnagyobb uniós forrása, és regionális és helyi szinten is jelentős támasza az állami beruházásoknak. Tekintve, hogy az Európai Unió nem rendelkezik a gazdasági koordinációt és a kiegyensúlyozott fejlődést biztosító hatékony mechanizmusokkal, a strukturális alapokon és egyéb intézkedéseken keresztül érvényesülő kohéziós politika alapvető jelentőségű.

           A regionális politika nem csupán a közvetlen „tűzoltás” eszköze a válság negatív gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítésére, hanem hosszú távon képes kezelni a válság lecsengése során felszínre került vagy kialakult problémákat, különös tekintettel a versenyképességre és a foglalkoztatásra a 2. célkitűzéssel érintett tagállamokban. E jelentés középpontjában az európai gazdasági fellendülési tervet alkotó két fő pillérnek – és ezeken belül különösen a versenyképességnek – a reájuk eső keretösszegek és eszközök rendszeres és hatékony felhasználásával történő megvalósítását célzó cselekvések állnak.

A gazdasági válság és a „regionális versenyképesség és foglalkoztatás”

           A 2. célkitűzés kezdettől fogva a kohéziós politika egyik legfontosabb pillére, amely ma, a válságból való kilábalás idején különös jelentőségre tesz szert az európai régiók versenyképességének fokozásával és a válság utáni időszakban tanúsított fejlődőképességükkel kapcsolatban.

           2002–2006 között a 2. célkitűzés, amely a fejlődésben elmaradt térségek gazdasági és társadalmi átalakulásának támogatására szolgált, az európai polgárok 15,2%-át érintette (mintegy 69,8 millió lakos élt a 2. célkitűzés alá tartozó térségekben). Összesen 22,5 milliárd EUR finanszírozáshoz (az összes forrás 9,6%-ához) jutottak, és a számítások szerint 730 000 bruttó munkahely jött létre.

           E régiók az alábbiak szerint csoportosíthatók: a) ipari övezetek (8,5%) az uniós átlagot meghaladó munkanélküliségi rátával, az uniós átlagot meghaladó és folyamatosan csökkenő tendenciájú ipari foglalkoztatással, b) mezőgazdasági övezetek (5,2%) 100 lakosnál kisebb négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel, az uniós átlag kétszeresét meghaladó agrárfoglalkoztatási rátával és fokozatos népességcsökkenéssel; c) városi övezetek (1,9%) az uniós átlagot meghaladó hosszú távú munkanélküliséggel, magas szegénységi mutatóval, erősen leromlott társadalmi környezettel, magas bűnözési rátával, alacsony iskolázottsági szinttel; d) halászati övezetek (0,3%); e) vegyes övezetek (2,1%).

           A 2006-os reformnak köszönhetően a 2. célkitűzés immár a regionális versenyképesség és foglalkoztatás támogatására irányul 19 tagállam összesen 168 régiójában (lásd I. melléklet), azaz 314 millió lakos körében, 2007–2013 között összesen 54,7 milliárd EUR finanszírozással (az összes forrás csaknem 16%-a). Éppen ezért fontos a 2. célkitűzés teljes körű kiaknázása és hozzájárulása gazdaságaink fellendítésének és versenyképességük fokozásának átfogó stratégiája tekintetében. Különösen fontos, hogy ezen összeg mintegy 73,7%-át: a) a tudás és innováció fejlesztésére (33,7%); b) több és jobb munkahely teremtésére (40%) szánják. Az 1. célkitűzés alá tartozó régiókban ugyanez az arány jóval alacsonyabb, mindössze 40%, noha abszolút számokban kifejezve jóval nagyobb összegről van szó, hiszen e térségeknek nagyobbak az igényeik (lásd II. melléklet).

           A Bizottságnak a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló legutóbbi helyzetjelentése szerint a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban a gazdasági válság előtt a legtöbb mutató – így a foglalkoztatás, innováció, kutatás-fejlesztés [K+F], munkaerő-intenzitás, oktatás és képzés, egész életen át tartó tanulás – tekintetében jó eredmények voltak tapasztalhatók, miközben más mutatók esetében – mint amilyen a közvetlen külföldi befektetések [KKB] vagy termelékenység növekedése – a konvergenciarégiók értek el jobb eredményeket (lásd III. melléklet).

Így például a válság előtt, 2000 és 2006 között, az EU átlagához viszonyított egy főre jutó GDP összesen hat százalékponttal nőtt, megközelítve az EU átlagától négy százalékponttal eltérő – 59%-on álló – konvergenciarégiókat, de még eléggé elmaradva a 75%-os alsó határtól. Noha a maguk 122%-ával a versenyképességi és foglalkoztatási régiók (2. célkitűzés) jóval megelőzték a többieket, ennek ellenére 4,5% csökkenést mutatnak a 2000–2006-os időszakban. Elsősorban a konvergenciarégiók magas termelékenységi szintje az oka annak, hogy az egy főre jutó GDP-ben mutatkozó különbség jelentősen csökkent (lásd IV. melléklet).

2000 után a termelékenység az iparban és a szolgáltató szektorban 2% éves növekedést mutat a konvergenciarégiókban, amely a kétszerese a 2. célkitűzés alá tartozó versenyképességi és foglalkoztatási régiók növekedési ütemének. E növekedést az oktatásnak nyújtott támogatások, az IKT jobb és szélesebb körű felhasználása és a közvetlen külföldi tőkebefektetések magas szintje segítette. Emellett továbbra is jelentősek az egyes régiók között az iskolázottság szintjében mutatkozó különbségek. A 2. célkitűzés alá eső régiókban a diplomások részaránya csaknem 9%-kal magasabb, mint a konvergenciarégiókban. Jelentős lemaradás tapasztalható az egész életen át tartó tanulás programjaiban való részvétel tekintetében is a konvergenciarégiókban, ahol ennek aránya a 2. célkitűzés alá tartozó régiókban mért arány fele.

           A pénzügyi-gazdasági válság még jobban kidomborítja az egyes térségek és az európai konvergencia gyengeségeit, valamint a strukturális hátrányokat, különösen az európai régiók versenyképessége és foglalkoztatottsága tekintetében. A Bizottság legújabb (2009–2011-es) előrejelzései szerint a munkaerő-piaci helyzet az Európai Unióban továbbra is kedvezőtlenül alakul, a munkanélküliek aránya pedig el fogja érni a 10,25%-ot, miközben a munkahelyvesztés 2009-ben 2,25%-os, 2010-ben pedig 1,25%-os mértékű lesz.

           A gazdaság kulcságazataira gyakorolt hatások révén a válság következményei a jelenlegi időszakban is érezhetők lesznek: a) az új megrendelések és a bizalom növekedése az Európai Unió iparáról kialakult kép javulásával karöltve, amely az ipari termelés stabilizációját eredményezi, noha nem következik be látványos fellendülés, hiszen a termelés 20%-kal alacsonyabb a 2008 eleji szintnél (lásd a IV. mellékletet); b) az építőipari tevékenység tovább csökken; c) továbbra is nehéz a kkv-k hozzájutása a mikrohitelekhez/mikrofinanszírozáshoz.

           Számos tagállam súlyos államháztartási problémái (magas államadósság, magas költségvetési hiány) fékezik és akadályozzák a 2. célkitűzéshez kapcsolódó programok nemzeti társfinanszírozását. Sajnos a jelenlegi szakaszban nem állnak rendelkezésre összesített minőségi és mennyiségi adatok a pénzügyi válságnak az Európai Unió régióira gyakorolt rövid és hosszú távú hatásairól és a fontosabb gazdasági és társadalmi mutatókról. Az előadó szerint a Bizottságnak külön jelentést/tanulmányt kell készítenie a pénzügyi válságnak az Európai Unió régióiban jelentkező következményeiről, különös tekintettel a 2. célkitűzés alá tartozó régiókra, hiszen rendkívül negatív következményekkel járt a foglalkoztatásra és a versenyképességre nézve.

A regionális politika hozzájárulása a gazdasági válságkezeléshez a 2. célkitűzés keretei között

           2008 októberétől a Bizottság több intézkedésre tett javaslatot annak érdekében, hogy felgyorsítsa a 2007–2013-ra szóló kohéziós politikát és az összes forrás és eszköz mozgósítását segítő programok végrehajtását, így téve lehetővé, hogy nemzeti és regionális szinten közvetlen és hatékony támogatásban részesüljenek a fellendülést célzó erőfeszítések. A kohéziós politika keretében (2007 és 2013 között) mintegy 55 milliárd EUR-t szánnak vállalkozástámogatásra, amelynek nagy része az innovációt segíti elő a kkv-k körében. A programokban szereplő tevékenységek között számos olyan van, amely a jelenlegi gazdasági helyzet kezeléséből adódó legközvetlenebb igényekhez kapcsolódik, és azon kihívásokra összpontosít, amelyekkel a vállalatoknak a reálgazdaságban kell szembenézniük, de a javasolt vállalkozástámogató intervenciós intézkedések célja a strukturális problémák hosszú távú eredményeket hozó kezelése, és nem a tűzoltásszerű beavatkozás a vállalkozások megmentése érdekében, amely adott esetben összeegyeztethetetlen az állami támogatási politikákkal.

           Rendkívül bíztató, hogy az „EU 2020” stratégia alapvető prioritásai között hangsúlyozottan szerepel a növekedés új forrásai kiaknázásának szükségessége, amelyek egyaránt biztosítják az Európai Unió társadalmi és területi kohézióját és a területi kohézió erősítését szolgáló szabályozási környezet javítását. Nem árt emlékeztetni arra, hogy a területi kohézió hozzáadott értékkel gazdagítja a különböző térségek versenyképességének fejlesztését, a vállalkozások feltételrendszerének javítását, a kkv-k fejlesztését és komparatív előnyeik kiaknázását.

           Konkrétabban ez azt jelenti, hogy a 2010-ben fenntartható fejlődésre előirányzott 64,3 milliárd EUR-ból 49,4 milliárd EUR fordítható a kohézióra (2%-os növekedés 2009-hez képest) és 14,9 milliárd EUR a versenyképességre (7,9%-os növekedés 2009-hez képest) (lásd V. melléklet). A célok között szerepel többek között 400 000 munkahely teremtése 2013-ig a kkv-k versenyképességét célzó intézkedések részeként (lásd VI. melléklet).

           Ezzel egyidejűleg erősíteni kell a Bizottságnak a beruházások felgyorsítására és a kohéziós politikai programoknak a tagállamok számára tett ajánlások és jogszabályi, illetve nem jogszabályi intézkedések révén történő egyszerűsítésére irányuló stratégiáját. Az előadó egyetért azzal, hogy három tengely érdemel prioritást: a) a kohéziós programok rugalmasabbá tétele; b) a régiók ösztönzésének fokozása; c) intelligens beruházások a kohéziós programok érdekében.

     A 2009-es nemzeti stratégiai jelentések alapján készült nem végleges helyzetértékelésből is megállapítható, hogy a tagállamok meglehetősen eltérő módon alkalmazták a politikai kohézió elősegítésének azon eszközeit, módszereit és lehetőségeit, amelyeket a Bizottság javasolt a válság kezelésére és a tényleges ráfordítások növelésére, mint amilyen pl. 100%-os társfinanszírozás igénybevétele, az operatív programok stratégiai irányainak, prioritási tengelyeinek és finanszírozásának módosítása, a végrehajtási eljárások rugalmas egyszerűsítése stb. Az előadó úgy véli, hogy ebből hasznos és megbízható következtetések vonhatók le. Noha a regionális politika célja nem az Unión belüli „tűzoltás”, hanem a hosszú távú tervezés, úgy véli, hogy a jövőben is feltétlenül követni kell a „rugalmasabbá tétel” stratégiai irányvonalát, de eközben biztosítani kell a szükséges ellenőrzést az esetleges tévedések és csalások kiszűrésére. Így például a Bizottságnak a 2000–2006-os operatív programok támogathatósági időszakának kiterjesztésére vagy a programok igazgatási követelményei és eljárásai, valamint pénzgazdálkodása egyszerűsítésére irányuló intézkedései minden jel szerint döntő mértékben járulnak hozzá ahhoz, hogy lehetővé váljék a kohéziós politika valamennyi eszközének lehető legteljesebb kihasználása.

     Emellett érdemes arra is rámutatni, hogy a 2007–2013-as kohéziós politikai programok előfinanszírozását lehetővé tevő intézkedés bizonyos könnyebbséget jelentett, hiszen 2009-re 6,25 milliárd EUR közvetlen likviditást eredményezett az egyes tagállamok esetében megállapított finanszírozási keretösszegekből megvalósuló beruházásokat illetően. Ezenfelül, annak érdekében, hogy kezelni lehessen azt a problémát, amely abból adódik, hogy a 2. célkitűzést is érintő programok nemzeti társfinanszírozását számos tagállam súlyos költségvetési gondjai miatt korlátozták, támogatni kell a Bizottság politikáját, amely a tagállamok kérelmére lehetővé teszi „100%-os kompenzáció” nyújtását, még akkor is, ha egyes tagállamok nem fogadták kedvezően ezt a lehetőséget attól való félelmükben, hogy a jövőben nem lesznek képesek egyéb projekteket 0%-os finanszírozással megvalósítani, amire az államháztartási egyensúly biztosítása miatt lehet szükség.

     Az előadó támogatja a Bizottság 2009-ben bevezetett, a régiók nagy projektjeinek (50 millió EUR vagy azt meghaladó keretösszeg) támogatására irányuló intézkedését, és a finanszírozás további, 25%-ot meghaladó növelésére szólít fel a JASPERS (Joint Assistance in Supporting Projects in European Regions) révén a nagy projektek előkészítése, gyorsabb végrehajtása és a tagállamok részére történő kifizetések felgyorsítása érdekében, különös tekintettel a 2. célkitűzés hatálya alá tartozó programokra. Támogatni kell a végrehajtási szabályok javasolt módosításait, amelyek célja a strukturális alapok rugalmasabbá tétele és a rendkívüli gazdasági körülmények támasztotta igényekhez való alkalmazkodásuk elősegítése.

     Összefoglalva: az előadó hisz a kohéziós politika alapvető jelentőségében és abban, hogy ezt minden térségben folytatni és támogatni kell. Hisz abban, hogy különös figyelmet kell fordítani a 2. célkitűzés alá tartozó térségekre és az ezeket érintő programokra, hiszen ez utóbbiaknak fontos szerepük van az egyes térségek komparatív előnyeinek és lehetőségeinek kibontakoztatásában, és tágabb értelemben hozzájárulnak a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. Hisz abban is, hogy e cél eléréséhez szükség van minden eszköz mozgósítására és összehangolására.

I melléklet

	Lisbon Earmarking	Non earmarked	TOTAL
Regional Competitiveness and Employment	Decided OPs	Decided OPs
FR	8.090.730.610	2.167.334.886	10.258.065.496
DE	7.736.411.732	1.672.869.936	9.409.281.668
ES	6.098.907.229	2.382.419.048	8.481.326.277
UK	6.193.002.023	785.385.815	6.978.387.838
IT	5.065.123.109	1.259.766.998	6.324.890.107
HU	984.291.129	1.027.938.064	2.012.229.193
NL	1.320.593.128	339.409.609	1.660.002.737
SE	1.407.260.632	218.831.256	1.626.091.888
FI	1.375.965.515	220.000.529	1.595.966.044
BE	1.190.483.947	234.690.665	1.425.174.612
AT	934.061.242	93.250.375	1.027.311.617
PT	663.811.932	276.822.334	940.634.265
IE	600.862.370	149.862.372	750.724.742
GR	310.481.234	327.895.468	638.376.702
CY	314.511.444	297.923.548	612.434.992
DK	457.388.655	52.188.584	509.577.239
SK	343.259.311	111.631.178	454.890.489
CZ	329.286.599	88.636.114	417.922.713
LU	43.923.978	6.563.354	50.487.332
19	43.460.355.819	11.713.420.133	55.173.775.952

Source DG Regional Policy European Commission

II melléklet

Regional Competitiveness and Employment	55.173.775.952
Guideline : Attractive places to invest and work	10.243.530.661	18,6%
Broadband	338.138.119	0.6%
Culture and social	1.665.052.335	3.0%
Energy	1.818.186.998	3.3%
Environment	3.141.455.583	5.7%
Other Transport	1.906.550.931	3.5%
Rail	688.470.992	1.2%

Road	685.675.704	1.2%
Guideline : Improving knowledge and innovation for growth	18.601.025.961	33.7%
Entrepreneurship	2.771.128.582	5.0%
ICT for citizens and business	1.967.684.202	3.6%

Innovation and RTD	11.383.859.843	20.6%
Other investments in enterprise	2.478.353.334	4.5%
Guideline : More and better jobs	22.077.051.433	40%
Capacity Building	462.938.707	0.8%

Human Capital	8.003.626.074	14.5%
Labour Market	7.967.735.368	14.4%

Social Inclusion	5.642.751.284	10.2%

Guideline : Territorial Dimension	2.566.110.730
Territorial Dimension	2.566.110.730

Guideline : TA	1.686.057.166
Technical assistance	1.686.057.166

Source DG Regional Policy European Commission

III melléklet

Source DG Regional Policy European Commission

IV melléklet

V melléklet

Source DG Budget European Commission`

VI melléklet

Source DG Budget European Commission

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	3.6.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	42 0 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Sophie Auconie, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, John Bufton, Alain Cadec, Salvatore Caronna, Francesco De Angelis, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Danuta Maria Hübner, Ian Hudghton, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Franz Obermayr, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Nuno Teixeira, Michael Theurer, Michail Tremopoulos, Lambert van Nistelrooij, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Bairbre de Brún, Ivars Godmanis, Karin Kadenbach, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, László Surján, Sabine Verheyen
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Emilio Menéndez del Valle