JELENTÉS a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásáról és a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikáiról

24.6.2010 - (2010/2009(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság
Előadó: Saïd El Khadraoui

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a jegyzett társaságok igazgatóinak díjazásáról és a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikáiról

(2010/2009(INI))

Az Európai Parlament,

–    tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlásra (C(2009) 3159),

–    tekintettel a 2004/913/EK és a 2005/162/EK ajánlásnak a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszere tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlásra (C(2009) 3177),

–    tekintettel a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelvnek a kereskedési könyvre és az újra-értékpapírosításra vonatkozó tőkekövetelmények, továbbá a javadalmazási politikák felügyeleti felülvizsgálata tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2009)0362),

–    tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Fórum (FSB) felelősségteljes juttatási gyakorlatokra vonatkozó, 2009. április 2-i alapelveire és az azt kísérő 2009. szeptember 25-i végrehajtási szabályokra,

–    tekintettel az Európai Bankfelügyeletek Bizottsága (CEBS) által 2009. április 20-án elfogadott magas szintű elvekre a javadalmazásról,

–    tekintettel az Európai Bankfelügyeletek Bizottsága (CEBS) jelentésére a 2010. június 11-én elfogadott, javadalmazási politikákkal kapcsolatos magas szintű elvek nemzeti szintű végrehajtásáról,

–    tekintettel a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2010. januári javadalmazási elveire és standardértékelési módszertanára,

–    tekintettel az OECD 2010. februári „Vállalatirányítás és a pénzügyi válság – következtetések és kibontakozó bevált gyakorlatok az elvek végrehajtásának erősítése érdekében” című dokumentumára,

–    tekintettel 2010. május 18-i állásfoglalására a vállalatirányítással kapcsolatos deontológiai kérdésekről[1],

–    tekintettel a Bizottság 2010. június 2-i zöld könyvére a pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról COM(2010)284),

–    tekintettel a Bizottság 2010. június 2-i jelentésére a 2004/913/EK és a 2005/162/EK ajánlásnak a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszere tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2009/385/EK bizottsági ajánlás (az igazgatók javadalmazásáról szóló 2009. évi ajánlás) uniós tagállamok általi alkalmazásáról (COM(2010)285),

–    tekintettel a Bizottság 2010. június 2-i jelentésére a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló 2009/384/EK bizottsági ajánlás uniós tagállamok általi alkalmazásáról,

–    tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–    tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0208/2010),

A.  mivel a pénzügyi ágazatban és néhány tőzsdén jegyzett társaságnál a bérezési politika olyan, hogy a társaság kockázati profilját jelentősen befolyásolni képes beosztásban lévő munkatársak esetében a rövid távú nyereségszerzést jutalmazza, ami a munkavállalók, a megtakarítók, a befektetők és általánosságban a fenntartható fejlődés kárára megvalósuló, egyre kockázatosabb üzleti modellek kialakulásához vezet,

B.   mivel a Bizottság pénzügyi intézmények vállalatirányításáról és a javadalmazási politikákról zöld könyve hangsúlyozza, hogy a hatékony ellenőrzési mechanizmusok hiánya jelentősen hozzájárult a pénzügyi intézmények túlzott kockázatvállalásához, valamint hogy a vállalatirányításnak figyelembe kell vennie a pénzügyi rendszer stabilitását, amit számos szereplő tevékenysége befolyásol,

C.  mivel néhány pénzügyi intézmény túlzott és óvatlan kockázatvállalásra ösztönző nem megfelelő javadalmazási struktúrája szerepet játszott a jelenlegi pénzügyi, gazdasági és társadalmi válsághoz vezető kockázatok halmozódásában, ezért ez a politikusok és szabályozók körében az egyik legnagyobb aggodalomra okot adó kérdés,

D.  mivel a pénzügyi intézményeknek vállalati társadalmi felelősségük részeként integrált módon tekintetbe kell venniük azt a társadalmi környezetet, amelyben az intézmény működik, továbbá valamennyi érintett fél, az ügyfelek, a részvényesek és az alkalmazottak érdekét,

E.   mivel globális, európai és nemzeti szinten számos kezdeményezés indult a problémás javadalmazási gyakorlatok kérdésének megoldására, és mivel nem pusztán az egyenlő feltételek, hanem Európa globális versenyképességének biztosítása miatt, valamint a piacok közötti fenntartható és tisztességes verseny elősegítése miatt is lényeges a globálisan koordinált megközelítés,

F.   mivel az FSB felelősségteljes juttatási gyakorlatokra vonatkozó alapelvei, melyekkel a G20-ak vezetői is egyetértettek, meghatározzák a felelősségteljes javadalmazási gyakorlatok öt elemét, és tekintettel ezen elvek egyidejű végrehajtása elősegítésének fontosságára,

G.  mivel a javadalmazási politikákkal kapcsolatban közösen megállapított elveket és a már meghozott intézkedéseket folyamatosan értékelni kell, és szükség esetén azokat ki kell igazítani az Európán belüli egységes feltételrendszer és az európai pénzügyi ágazat világszintű versenyképességének biztosítása érdekében,

H.  mivel számos tudományos kutatás és a gyakorlati tapasztalat is bebizonyította, hogy a nem kötelező jellegű ajánlások csak korlátozott hatást gyakorolnak a javadalmazási politikákra, ami megerősíti, hogy erősebb eszközre van szükség az alapelvek tiszteletben tartásának biztosításához,

I.    mivel a bizottsági jelentés szerint annak ellenére, hogy a válság a javadalmazási politikák jelentős reformjára ösztönzött, a Bizottság ajánlásait csak 16 tagállam alkalmazta részben vagy egészben,

Általános észrevételek

1.   üdvözli a Bizottság és az FSB kezdeményezéseit a pénzügyi ágazat és általában a jegyzett társaságok jövedelmezési politikáival kapcsolatban; úgy véli azonban, hogy a pénzügyi intézményeket érintő további, a javadalmazási politikára és a tőkekövetelményekre vonatkozó szabályozás bevezetésekor arányosan kell tekintetbe venni a pénzügyi vállalkozás méretét és így tevékenységének hozzájárulását a rendszerkockázathoz;

2.   tudomásul veszi a a tőkekövetelmény-irányelvekről szóló jelentés javaslatait, melyek kötelező erejű elveket indítványoznak a pénzügyi ágazat javadalmazási politikája vonatkozásában;

A javadalmazás hatékony szabályozása

3.   hangsúlyozza, hogy a felügyeleti hatóságok feladata annak eldöntése, hogy egy pénzügyi intézmény vagy jegyzett társaság rendelkezzen-e javadalmazási bizottsággal; a döntést az intézmények és társaságok mérete, belső szervezete és tevékenységük jellege, köre és összetettsége alapján kell meghozniuk; úgy véli, hogy amennyiben a felügyelet helyénvalónak ítéli, a javadalmazási politikát a javadalmazási bizottságnak kell meghatároznia, melynek függetlennek és a részvényesek, valamint a felügyeletek által elszámoltathatónak kell lennie; e bizottságnak szorosan együtt kell működnie a vállalat kockázatkezelési bizottságával a javadalmazási rendszerben meglévő ösztönzők értékelésében;

4.   hangsúlyozza, hogy a javadalmazási bizottság hozzáfér a szerződések tartalmához, és a bizottság részéről vizsgált szerződéseket úgy állítják össze, hogy a súlyos gondatlanságot fizetéscsökkentéssel lehessen szankcionálni. Súlyos gondatlanságnak tekintendő, amikor a szükséges körültekintést különösen nem tartják tiszteletben, mely esetben a javadalmazási bizottságnak biztosítania kell, hogy a levonás ne csak szimbolikus legyen, hanem jelentős mértékben járuljon hozzá az okozott kár kifizetéséhez. Ösztönözni kell továbbá a pénzintézeteket a bonus-malus rendszer alkalmazására, amely a teljesítményfüggő juttatás visszafizetését jelenti azt követően, hogy fény derült a gyenge teljesítményre;

5.   úgy véli, hogy a javadalmazási bizottság elnökének és szavazati joggal felruházott tagjainak az igazgatóság olyan tagjai közül kell kikerülniük, akik az érintett pénzügyi intézményben vagy jegyzett társaságnál nem látnak el semmilyen vezetői feladatot. Úgy véli, hogy az igazgatóknak és az igazgatóság tagjainak kerülniük kell, hogy egyéb vállalatok igazgatótanácsainak is tagjai legyenek, amennyiben ez lehetőséget teremt bármely összeférhetetlenségre;

6.   úgy véli, hogy a részvényeseknek, ahol helyénvaló, lehetőséget kell kapniuk a fenntartható javadalmazási politikák kialakításában való részvételre, és ezért a vállalati közgyűlésen egy, a javadalmazási jelentésről szóló nem kötelező érvényű szavazás révén lehetőséget biztosíthatnának számukra a javadalmazási politikáról kialakított álláspontjuk kinyilvánítására;

7.   hangsúlyozza, hogy a nem vezetői feladatot ellátó igazgatósági tagok javadalmazása csak rögzített fizetés lehet és nem tartalmazhat teljesítmény- vagy részvényalapú részt;

8.   hangsúlyozza, hogy a kockázatkezeléssel foglalkozó igazgatósági tagoknak függetleneknek kell lenniük az általuk ellenőrzött részlegektől, megfelelő felhatalmazással kell rendelkezniük és az adott vállalati részlegek teljesítményétől független javadalmazásban kell részesülniük;

A javadalmazás és az óvatos kockázatvállalás hatékony társítása

9.   hangsúlyozza, hogy a javadalmazásnak igazodnia kell minden fajta kockázathoz, szimmetrikusnak kell lennie a kockázati következményekkel, és érzékenynek kell lennie a cég átfogó teljesítményét és stabilitását befolyásoló, fennálló és lehetséges kockázatok időtartamára;

10. rámutat arra, hogy az igazgatóknak a jegyzett társaságok irányításakor nem kellene személyes pénzügyi érdekeiket követniük; úgy véli, hogy az igazgatók jövedelmük változó részéhez kapcsolódó személyes pénzügyi érdeke számos alkalommal ellentétes a vállalat hosszú távú érdekeivel, ideértve az alkalmazottak és a részvényesek érdekeit is;

11. úgy véli, hogy a javadalmazási rendszereknek arányosnak kell lenniük a pénzügyi intézmények méretével, belső szervezetével és összetettségével, valamint tükrözniük kell a különböző pénzügyi szektorok – a banki, a biztosítási és az alapkezelő szektor – közötti eltéréseket;

12. hangsúlyozza, hogy a felső vezetők, a kockázatvállalásért felelős és ellenőrzési funkciókat ellátó alkalmazottak működési kockázatának kezelésére szolgáló folyamatokat a felügyeletnek kell felülvizsgálnia és alaposan ellenőriznie; úgy véli, hogy ezeket az eljárásokat a teljes javadalmazásuk – beleértve a nyugdíjellátást is – mértéke alapján ezen személyzeti kategóriákba tartozó alkalmazottakra is alkalmazni kell;

13. úgy véli, hogy a változó javadalmazás szintjét a teljesítményre vonatkozó, előre meghatározott és mérhető, a vállalat hosszú távú fenntarthatóságát elősegítő kritériumok alapján kell meghatározni;

14. hangsúlyozza, hogy a teljesítményfüggő javadalmazásnak össze kell kapcsolnia a rendelkezésre álló bónusz mennyiségét a cég általános teljesítményével és tőkealapjával, miközben az alkalmazottak egyéni teljesítményétől függő javadalmazásnak az alkalmazott és az érintett vállalati egység teljesítménye, valamint az intézmény átfogó eredményei együttes értékelésén kell alapulnia;

15. úgy véli, hogy az igazgatók jövedelmük változó részéhez kapcsolódó személyes pénzügyi érdeke számos alkalommal ellentétes a vállalat hosszú távú érdekeivel; hangsúlyozza, hogy az igazgatók és a kockázati profilra kihatással lévő döntéshozatalért felelős egyéb munkatársak javadalmazási politikájának összhangban kell lennie a kiegyensúlyozott és funkcionális kockázatkezeléssel, és hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a javadalmazás állandó és változó elemei között; olyan eszközök általános bevezetésére szólít fel, amelyek lehetővé teszik azon alkalmazottak javadalmazásában a változó elemek csökkentését és akár visszavonását is, akik teljesítményének köszönhetően a társaság eredményei romlanak;

16. úgy véli, hogy nemcsak a mennyiségi intézkedéseket, hanem a minőséghez kapcsolódó teljesítménykritériumokat és az emberi értékítéletet is figyelembe kell venni a változó javadalmazás szintjének meghatározásakor;

17. úgy véli, hogy garantált bónuszok nem képezhetik részét a javadalmazási terveknek;

18. nemcsak etikai megfontolásból, hanem a társadalmi igazságosság és a gazdasági fenntarthatóság szempontjából is úgy véli, hogy egy vállalatnál a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelem közötti különbségnek ésszerűnek kell lennie;

19. hangsúlyozza, hogy a vállalatoknak a kockázatkezelési és az operatív részleg között esetlegesen felmerülő konfliktusok kezelésére belső eljárást kell kialakítaniuk, amelyet a felügyeletnek jóvá kell hagynia;

20. hangsúlyozza, hogy ezeket az elveket ki kell terjeszteni valamennyi olyan alkalmazott javadalmazására, akik szakmai tevékenysége lényeges hatással van társaságuk kockázati profiljára, beleértve a felső vezetést, a kockázatot vállaló és ellenőrző funkciókat ellátó, valamint azon alkalmazottakat, akik teljes javadalmazásuk miatt, beleértve a nyugdíjellátást, szintén ebbe a sávba tartoznak;

21. hangsúlyozza, hogy a vállalati igazgatókat, tisztviselőket és felső vezetőket a vállalatvezetés során meghozott kockázatos vagy hanyag döntések és intézkedések miatti követelések ellen megvédeni hivatott igazgatói és tisztviselői felelősségbiztosítás nincs összhangban a fenntartható kockázatkezeléssel a javadalmazás terén;

A javadalmazási csomag kiegyensúlyozott szerkezete

22. hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúly kell legyen a változó és a rögzített javadalmazás között;

23. javasolja, hogy változó javadalmazást csak abban az esetben fizessenek, ha az fenntartható az intézmény pénzügyi helyzete és tőkealapja fényében és indokolt a cég hosszú távú teljesítménye alapján; úgy véli, hogy a pénzintézetek esetében az illetékes felügyeleti hatóságnak jogosultnak kell lennie arra, hogy korlátozza a változó javadalmazás átfogó összegét a saját tőke erősítése érdekében;

24. hangsúlyozza, hogy a változó javadalmazási összetevő jelentős hányadát megfelelő későbbi időszakra kell halasztani; az összetevők arányát és a halasztási időszak hosszát az üzleti ciklusnak, a vállalat természetének és kockázatainak, valamint a kérdéses alkalmazott tevékenységeinek megfelelően kell meghatározni. A halasztási szabályok szerinti javadalmazási jogosultság legfeljebb időarányosan illesse meg az alkalmazottat; a változó javadalmazási összetevők legalább 40%-ának kifizetését el kell halasztani; különösen magas összegű változó javadalmazási összetevő esetében az összeg legalább 60%-ának a kifizetését el kell halasztani, és a halasztási időszak legalább öt év legyen;

25. úgy véli, hogy a változó javadalmazás jelentős részét készpénztől eltérő eszközben, például hátrasorolt adósságban, feltételes tőkében, részvényekben vagy részvényekhez kötődő eszközökben kell kifizetni, amennyiben ezek az eszközök a hosszú távú értékteremtéssel és a kockázat időhorizontjával kapcsolatos ösztönzők;

26. úgy véli, hogy a bónuszokkal kapcsolatos szabad választási lehetőség elkerülése érdekében a javadalmazási politikáknak a teljes javadalmazásra kellene vonatkozniuk, beleértve a nyugdíjakat és fizetéseket; ezenkívül úgy véli, hogy a hosszú távú ösztönzők összehangolása érdekében a „nyugdíjbónuszokat” készpénztől eltérő eszközben, például hátrasorolt adósságban, feltételes tőkében, részvényekben vagy részvényekhez kötődő eszközökben kell kifizetni;

27. javasolja, hogy a munkaviszonynak a munkaszerződésben meghatározott időpont előtti megszűnése esetén határozzák meg, hogy az igazgatók végkielégítése legfeljebb kétévnyi rögzített fizetésük összege lehet („arany ejtőernyő”), és töröljék el a végkielégítést, amennyiben nem megfelelő teljesítmény miatt mondanak fel vagy az illető önként távozik;

28. felszólít a nemek közti egyenlőség elvének a javadalmazási politikák kialakításánál való figyelembe vételére;

29. ismételten hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokon belüli megkülönböztetés minden formáját szankcionálni kell, többek között a javadalmazási politikák meghatározásakor, a szakmai előmenetel során és a vezető beosztottak felvételi folyamatában;

Hatékony felügyeleti ellenőrzés és a részvényesek szerepvállalása

30. úgy véli, hogy a cégeknek egyértelmű, átfogó és időszerű információkat kell közzétenniük javadalmazási gyakorlatukról, és a felügyeleti hatóságoknak minden olyan információhoz hozzá kell férniük, amely szükséges az alkalmazott gyakorlatok megfelelőségének értékeléséhez;

31. teljes átláthatóságot követel az állami vállalatok részéről is a javadalmazási politikával és a náluk érvényben lévő nyereségrészesedéssel kapcsolatban;

32. kéri továbbá, hogy hozzák nyilvánosságra a vállalatok – köztük az állami vállalatok –magánnyugdíj és nyugdíj-kiegészítési programjait;

33. felhívja a Bizottságot, hogy a Pénzügyi Stabilitási Testület által lefektetett és a G20-ak által 2009 szeptemberében jóváhagyott elvekkel összhangban szigorítsa a 2009. április 30-i ajánlásaiban foglalt, a fizetési struktúrára és a felelősségteljes kockázatvállalásra vonatkozó előírásokat;

34. felhívja a Bizottságot, hogy a tőkekövetelmény-irányelvről szóló jelentésben a bankszektorra vonatkozó javaslatok alapján fogadjon el erős és kötelező érvényű elveket a pénzügyi ágazat javadalmazási politikája vonatkozásában, és az ezeket az elveket tiszteletben nem tartó jegyzett társaságok esetében alkalmazza a „tartsd be vagy indokold meg” elvén alapuló megnevezés gyakorlatát;

35. felhívja a pénzügyi ágazatban működő felügyeleti szerveket, hogy léptessék életbe a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2010 januárjában javasolt kompenzációs elveket és normaértékelési módszereket;

36. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egymillió eurót meghaladó fizetési kategóriába sorolt személyek számának közzétételével foglalkozó, a fizetésekre, hosszú távú jutalmazásra, bónuszra, és nyugdíjjárulékra is kiterjedő közös nemzetközi struktúra létrehozását;

37. felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a belső és külső ellenőrök szerepét a hatékony vállalatirányítás teljes körű biztosításának részeként;

38. sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a nem ügyvezető igazgatók szerepének megerősítését, beleértve egyrészt annak szavatolását, hogy a vállalatok folyamatos képzést és független javadalmazási csomagokat biztosítsanak, amelyek tükrözik a nem ügyvezető igazgatók független szerepét, másrészt a felügyeleteknek történő jogkör biztosítását, hogy meghallgathassák az „engedéllyel rendelkező személyeket”;

39. felhívja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslataiban tisztázza a felügyeleti hatóságok szerepét a javadalmazási politika terén;

40. hangsúlyozza, hogy a változó javadalmazás nem fizethető olyan eszközök vagy módszerek révén, amelyek megkönnyítik az erre a javadalmazásra vonatkozó jövedelemadó befizetésének elkerülését;

41. sürgeti annak biztosítását, hogy a javadalmazások szabályozásakor ne sérüljenek a szerződésekben szavatolt alapvető jogok, különös tekintettel a szociális partnerek azon jogára, hogy – a nemzeti törvényekkel és gyakorlattal összhangban – kollektív szerződéseket kössenek és érvényesítsenek;

42. felszólítja a Bizottságot, hogy egy újabb pénzügyi válság elkerülése érdekében hozzon létre egy európai válságkezelő keretet, figyelembe véve az olyan nemzetközi testületek kezdeményezéseit, mint a G20 vagy az IMF;

43. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy a tőzsdén jegyzett és a pénzügyi szolgáltató társaságokat emlékeztessék társadalmi felelősségvállalásukra, márkaarculatuk romlására, valamint annak szükségességére, hogy példamutató szerepet játsszanak egy virágzó nemzetközi közegben;

44. úgy véli, hogy a nem együttműködő országokban folytatott tevékenységek, illetve az ott működő leányvállalatok fenntartása ellentétes a vállalatok hosszú távú érdekeivel, és kéri, hogy a G-20-ak által Londonban és Pittsburghben bejelentett feladatok megvalósítására dolgozzanak ki az adóparadicsomok megszüntetésére irányuló európai stratégiát;

45. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az uniós és nemzeti felügyeleti hatóságoknak.

• [1]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0165

INDOKOLÁS

A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságot többek között a pénzügyi ágazat számos cége által vállalt túlzott kockázat okozta. Befektetési bankok, bankok, kockázati alapok nem csak az egyes cégek szempontjából vállaltak túlzott kockázatot, hanem a vállalt kockázatok összessége miatt ráadásul rendszerszintű kockázat is kialakult.

Az e kockázatok vállalására vonatkozó döntéseket az e cégeket vezető igazgatótanácsok és vezérigazgatók, valamint a nekik dolgozó alkalmazottak hozták meg. Indokaik egyszerűek voltak:

           - Minél nagyobb kockázatot vállal egy cég, annál nagyobb nyereséget érhet el.

           - Minél nyereségesebb egy cég, annál nagyobb javadalmazást fizet.

Amint azonban azt New York Állam főügyésze, Andrew Cuomo bebizonyította, a kifizetett javadalmazások teljes összege nem változott jelentősen a nyereség csökkenésével, sőt mindig az adófizetők segítették ki a cégeket.

Emiatt a pénzügyi ágazat alkalmazottai fölözik le bónuszok formájában a cégük nevében vállalt túlzott kockázat hasznát. Személyes kockázatuk egyedül a kirúgás veszélye, azaz a nulla javadalmazás. A veszély ehelyett az őket alkalmazó cégekre és azok környezetére leselkedik.

Azért, hogy ilyen válság ne következhessen újra be és e logikátlan érvelés megváltoztatása érdekében az előadó szerint meg kell vizsgálni az egyes alkalmazottak ösztönzésére szolgáló struktúrákat. Lépéseket kell tenni ezért a vállalt kockázat mérséklése és az ösztönzőrendszerek átalakítása érdekében. A pénzügyi intézmények profitja és az igazgatósági tagoknak és a vezérigazgatóknak kifizetett javadalmazás csak ily módon csökkenthető elfogadható szintre.

A válság kezdete óta számos nemzeti szintű kezdeményezés született a javadalmazási politikák és a túlzott bónuszok mérséklése érdekében, különböző formákban (adóügyi magatartási kódexek, fizetési korlátozások, a vállalatvezetési szabályok megerősítése stb.). Az előadó üdvözli e kezdeményezéseket és hasznosnak tartja azokat. Az előadó azonban úgy véli, hogy az összehangolatlan megközelítés elkerülése és az egyenlő feltételek biztosítása érdekében európai kezdeményezésre van szükség a pénzügyi ágazat és a jegyzett társaságok javadalmazási politikájával kapcsolatban.

Ezért összehangolt európai fellépésre van szükség a pénzügyi ágazat és a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazása vonatkozásában.

Az e kihívással való szembenézés érdekében az előadó meg van győződve arról, hogy egy háromszintű intézkedéscsomagra van szükség: meg kell akadályozni, hogy az ágazat maga túlzott kockázatot vállaljon, az alkalmazottak haszonszerzési lehetőségét korlátozni kell, a bukással járó következményeket pedig növelni kell.

Az előadó ezért üdvözli a G20 által javasolt kezdeményezéseket, a Larosière-jelentést, valamint az Európai Bizottság két ajánlását (a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlás (C(2009) 3159) és a 2004/913/EK és a 2005/162/EK ajánlásnak a jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási rendszere tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i bizottsági ajánlás (C(2009) 3177)), melyekben az Európai Bizottság kifejti álláspontját a pénzügyi intézmények és a tőzsdén jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazási politikájáról.

Az igazgatók javadalmazási struktúrája kapcsán az ajánlás felhívja a tagállamokat, hogy

           - határozzanak meg korlátot a végkielégítésekre (arany ejtőernyő – legfeljebb az igazgatók kétévi rögzített fizetése), és töröljék el a végkielégítés lehetőségét sikertelenség esetén;

           - írják elő, hogy a rögzített és a változó fizetés egyensúlyban legyen, és a teljesítmény és a fizetés közötti kapcsolat erősítése érdekében a változó összegű fizetést kössék előre meghatározott és mérhető teljesítménykritériumokhoz;

           - támogassák a társaságok hosszú távú fenntarthatóságát az igazgatói fizetések rövid és hosszú távú teljesítménykritériumai egyensúlyának megteremtése, a változó fizetések későbbre halasztása, illetve a részvényopciók és részvények minimális megőrzési időszakának meghatározása (legalább három év) révén, a részvények egy részének megtartásával az alkalmazás megszűntéig;

           - tegyék lehetővé a társaságok számára, hogy adatok alapján visszakérjék a kifizetett, de nyilvánvalóan rosszul megállapított változó fizetéseket (visszaigénylés).

Az igazgatók javadalmazását meghatározó folyamatok kapcsán az ajánlás felhívja a tagállamokat, hogy

           - a jelenlegi ajánlásban szereplő egyes közzétételi követelményeket terjesszék ki annak érdekében, hogy a részvényesek jobban tudják ellenőrizni a javadalmazási politikákat;

           - biztosítsák, hogy szükséges esetben a részvényesek, elsősorban az intézményi befektetők részt vegyenek a közgyűléseken, és megfontoltan éljenek szavazati jogukkal az igazgatók javadalmazása vonatkozásában;

           - hozzanak olyan rendelkezéseket, hogy az érdekkonfliktusok elkerülése érdekében a vezető beosztást nem betöltő igazgatósági tagok ne kaphassanak javadalmazásuk részeként részvényopciókat;

           - fokozzák a javadalmazási bizottság szerepét és működését, az alábbiakra vonatkozó új alapelvek alapján:

                                 (i) a javadalmazási bizottságok összetétele;

                      (ii) javadalmazási bizottságok tagjainak kötelezése arra, hogy jelen legyenek a javadalmazási politikát megvitató közgyűlésen, hogy magyarázattal szolgáljanak a részvényesek számára;

                                 (iii) a javadalmazási tanácsadókkal való konfliktusok elkerülése.

E javaslatok azonban csak az elő óvatos lépést jelentik. A gyakorlat bebizonyította, hogy a pénzügyi ágazatban és a jegyzett társaságoknál a javadalmazási politikára vonatkozó ajánlások hatása meglehetősen korlátozott. Ezért az előadó meggyőződése, hogy a valódi változás érdekében tovább kell menni ennél. Az előadó kéri az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg erős és kötelező érvényű alapelveket a pénzügyi ágazat javadalmazási politikájára vonatkozóan a tőkekövetelmény-irányelv előadója által támogatott formában, az ezeket az elveket be nem tartó jegyzett társaságok vonatkozásában pedig alakítson ki eljárásokat megnevezésükre és megszégyenítésükre; kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy készítsen hatásértékelést/-tanulmányt az európai bónuszadó és az európai bankadó bevezetésének megvalósíthatóságáról.

E lépés megtétele érdekében konkrétan az FSB által meghatározott alapelvekre kell összpontosítani, amelyek hatékonyan szabályozzák a javadalmazást és hatékonyan kapcsolják össze a javadalmazást az óvatos kockázatvállalással, a javadalmazási csomag kiegyensúlyozott szerkezetével, valamint biztosítják a hatékony felügyeleti ellenőrzést és a részvényesek szerepvállalását.

A javadalmazási csomagok valódi szabályozása érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani a javadalmazási bizottság összetételére és nagyobb szerepet kell biztosítani e bizottságnak a javadalmazási politika meghatározásában és a felügyelet elé terjesztésében. Ezt a kockázatkezelővel való szoros együttműködésben kell megtenni, a részvényesek véleményének megismerését követően. Az előadó szerint egyértelműnek kell lennie, hogy a vezető szerepet nem betöltő igazgatósági tagok csak rögzített javadalmazásban részesülnek.

Úgy véli továbbá, hogy a működési kockázatkezelési rendszert egy erős független szabályozónak kell felügyelnie és előzetesen jóváhagynia. Az előadó továbbá teljes mértékben támogatja a tőkekövetelmény-irányelvre irányuló javaslatról szóló jelentéstervezet megközelítését, miszerint nagyobb kockázat vállalása esetén magasabb tőkekövetelményeket kell meghatározni. A változó javadalmazás meghatározása során figyelembe kell venni minőséghez kapcsolódó elemeket is. Az előadó ezért javasolja, hogy alapvető kritériumként vegyék figyelembe a társaság teljesítményének társadalmi hozzáadott értékét és adott esetben a fenntarthatóság kritériumát is. A kockázatérzékenység miatt a változó javadalmazás összegét az előre egyértelműen meghatározott hosszú távú célkitűzések teljesítésének függvényében kell meghatározni. Az előadó úgy véli továbbá, hogy ezeket az alapelveket mindenkire alkalmazni kell, akinek szakmai tevékenysége lényeges hatással van az adott társaság kockázati profiljára.

Az előadó úgy véli, hogy összhangban ezekkel az elvekkel és az alkalmazottak nyereségének korlátozása érdekében felső korlátot kell meghatározni a bónuszokra, nevezetesen elő kell írni, hogy a bónusz nem lehet magasabb, mint az éves teljes javadalmazás 50%-a.

Az előadó hangsúlyozza, hogy a nyereség és a veszteség különböző időpontokban keletkezik, ezért a változó javadalmazás kifizetését megfelelően hosszú időre el kell halasztani. A halasztott összetevők arányát és a halasztási időszak hosszát az üzleti ciklusnak, a vállalat természetének és kockázatainak, valamint a kérdéses alkalmazott tevékenységeinek megfelelően kell meghatározni. Az előadó támogatja, hogy a változó javadalmazás legalább 50%-át elnöki opciók formájában fizessék ki, hiszen ezek az eszközök olyan ösztönzőket hoznak létre, amelyek összhangban vannak a hosszú távú értékteremtéssel és a kockázatok időhorizontjával, míg a részvényjuttatások és a részvényekhez kapcsolódó eszközök nem képezhetik megfelelő részvény-visszatartási politikák tárgyát.

Ez előadó úgy véli, hogy jobban meg kell adóztatni azon pénzügyi intézményeket, amelyek igazgatói egy bizonyos szintnél nagyobb javadalmazási csomagban részesülnek. Kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ezt a javaslatot. Kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy vessen ki adót a pénzügyi intézményekre, melyből létre lehet hozni egy biztosítási alapot egy újabb pénzügyi válság elkerülése érdekében.

Az előadó úgy véli, hogy a pénzügyi ágazat és a jegyzett társaságok javadalmazási politikája átláthatóságának növelése érdekében határozott éves javadalmazási jelentésre van szükség. E jelentésben az érintettek konstruktív szerepvállalásnak megkönnyítése érdekében a cégeknek egyértelmű, átfogó és időszerű információkat kell közzétenniük javadalmazási gyakorlatukról, és a felügyeleti hatóságoknak minden olyan információhoz hozzá kell férniük, amely annak értékeléséhez szükséges, hogy az alkalmazott gyakorlatok megfelelnek-e az alapelveknek.

VÉLEMÉNY a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság részéről (2.6.2010)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a tőzsdén jegyzett társaságok igazgatóinak javadalmazásáról és a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról
(2010/2009(INI))

A vélemény előadója: Ole Christensen

JAVASLATOK

A Foglalkoztatási és Szociális Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel a pénzügyi ágazatban és néhány tőzsdén jegyzett társaságnál a bérezési politika olyan, hogy a társaság kockázati profilját jelentősen befolyásolni képes beosztásban lévő munkatársak esetében a rövid távú nyereségszerzést jutalmazza, ami a munkavállalók, a megtakarítók, a befektetők és általánosságban a fenntartható fejlődés kárára megvalósuló, egyre kockázatosabb üzleti modellek kialakulásához vezet,

B.   mivel a Bizottság 2009. április 30-án ajánlásokat terjesztett elő a pénzügyi szolgáltatási ágazat és a tőzsdén jegyzett társaságok által alkalmazott javadalmazási politikáról, és mivel a Tanács és az Európai Parlament jelenleg dolgozik a tőkekövetelményekről szóló irányelvek olyan értelmű módosításán, hogy azokba beemeli többek között a javadalmazási politika pénzügyi ellenőrzési rendszerét,

C.  mivel a javadalmazási politikákkal kapcsolatban közösen megállapított elveket és a már meghozott intézkedéseket folyamatosan értékelni kell, és szükség esetén azokat ki kell igazítani az Európán belüli egységes feltételrendszer és az európai pénzügyi ágazat világszintű versenyképességének biztosítása érdekében,

1.   felhívja a Bizottságot, hogy a Pénzügyi Stabilitási Testület által lefektetett és a G20-ak által 2009 szeptemberében jóváhagyott elvekkel összhangban szigorítsa a 2009. április 30-i ajánlásaiban foglalt, a fizetési struktúrára és a felelősségteljes kockázatvállalásra vonatkozó előírásokat;

2.   felhívja a pénzügyi ágazatban működő felügyeleti szerveket, hogy léptessék életbe a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság által 2010 januárjában javasolt kompenzációs elveket és normaértékelési módszereket;

3.   úgy véli, hogy az igazgatók jövedelmük változó részéhez kapcsolódó személyes pénzügyi érdeke számos alkalommal ellentétes a vállalat hosszú távú érdekeivel; hangsúlyozza, hogy az igazgatók és a kockázati profilra kihatással lévő döntéshozatalért felelős egyéb munkatársak javadalmazási politikájának összhangban kell lennie a kiegyensúlyozott és funkcionális kockázatkezeléssel, és hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni a javadalmazás állandó és változó elemei között; olyan eszközök általános bevezetésére szólít fel, amelyek lehetővé teszik azon alkalmazottak javadalmazásában a változó elemek csökkentését és akár visszavonását is, akik teljesítményének köszönhetően a társaság eredményei romlanak;

4.   javasolja a vállalati szociális felelősséggel kapcsolatos célok belefoglalását a halasztott változó javadalmazás fizetését indokoló hosszú távú kritériumokba; hangsúlyozza, hogy a változó javadalmazás kiszámítását előre meghatározott, mérhető, a társaság politikájának fenntarthatóságán alapuló kritériumok szerint kell végezni; ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen javadalmazás meghatározására kizárólag az érintett társaság hosszabb távú, a szociális és környezeti vetületeket is magában foglaló teljesítménye függvényében kerüljön sor; felhív továbbá a javadalmazás változó elemei többségének több évre történő elosztására annak érdekében, hogy a hosszabb távú kockázatok is szem előtt legyenek;

5.   úgy véli, hogy a nem együttműködő országokban folytatott tevékenységek, illetve az ott működő leányvállalatok fenntartása ellentétes a vállalatok hosszú távú érdekeivel, és kéri, hogy a G-20-ak által Londonban és Pittsburghben bejelentett feladatok megvalósítására dolgozzanak ki az adóparadicsomok megszüntetésére irányuló európai stratégiát;

6.   nemcsak etikai megfontolásból, hanem a társadalmi igazságosság és a gazdasági fenntarthatóság szempontjából is úgy véli, hogy egy vállalatnál a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelem között ésszerű különbségnek kell lennie;

7.   kéri, hogy a megbízatás megszűnéséhez kötődő prémium rendkívül behatárolt legyen; a 2009. április 30-i bizottsági ajánlással összhangban támogatja a vállalati vezetők végkielégítésének maximalizálását vagy akár az ilyen kifizetések megtiltását, ha a vezető szerződése a vállalat nem megfelelő teljesítménye miatt szűnik meg;

8.   a vezetőkre vonatkozó javadalmazási politikákkal kapcsolatban nemzeti és nemzetközi szinten a legteljesebb átláthatóság biztosítására szólít fel annak érdekében, hogy a részvényesek, a munkavállalók és a harmadik felek mindig jól értesültek legyenek, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a rendszeres nyilvánosságra hozatal egységes szabályai bevezetésének lehetőségét;

9.   teljes átláthatóságot követel az állami vállalatok részéről is a javadalmazási politikával és a náluk érvényben lévő nyereségrészesedéssel kapcsolatban;

10. kéri továbbá, hogy hozzák nyilvánosságra a vállalatok magánnyugdíj és nyugdíj-kiegészítési programjait, valamint azt is, hogy az állami vállalatok számára is kötelező legyen az ilyen információk közzététele;

11. kéri, hogy a javadalmazási politikák meghatározásakor vegyék figyelembe a férfiak és nők közötti egyenlőséget;

12. a részvényopciók és hasonló eszközök mint a javadalmazás lehetséges összetevőinek betiltására szólít fel; úgy véli, hogy a részvényvásárlási program nem megfelelő javadalmazási eszköz, mivel a részvényopció csőd esetén nyereséggel igen, de veszteséggel nem jár; úgy véli továbbá, hogy valamennyi jövedelmet a nyereség/veszteség szimmetrikus szabályokon nyugvó elvéhez kellene kötni;

13. úgy véli, hogy a részesedés alapú változó javadalmazás a részvényárak rendkívüli változékonysága miatt nem megfelelő ösztönző, és bátorítólag hathat a rövid távú pénzügyi stratégiákra;

14. a nagyobb méretű társaságok esetében az üzemi tanácsokkal együttműködő, függetlenül működő belső javadalmazási bizottságok felállítására szólít fel, amelyek véleményét közzé kell tenni;

15. felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat, hogy a tőzsdén jegyzett és a pénzügyi szolgáltató társaságokat emlékeztessék társadalmi felelősségvállalásukra, márkaarculatuk romlására, valamint annak szükségességére, hogy példamutató szerepet játsszanak egy virágzó nemzetközi közegben;

16. hangsúlyozza, hogy a vállalkozásokon belüli megkülönböztetés minden formáját szankcionálni kell, többek között a javadalmazási politikák meghatározásakor, a szakmai előmenetel során és a vezető beosztottak felvételi folyamatában;

17. annak biztosítására szólít fel, hogy a javadalmazási rendszer szabályozása ne a vezetés és a munkavállalók kollektív tárgyalásokhoz való jogának sérelmére történjen.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	2.6.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	44 3 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Regina Bastos, Edit Bauer, Jean-Luc Bennahmias, Mara Bizzotto, Milan Cabrnoch, David Casa, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Derek Roland Clark, Sergio Gaetano Cofferati, Marije Cornelissen, Frédéric Daerden, Karima Delli, Proinsias De Rossa, Frank Engel, Sari Essayah, Richard Falbr, Ilda Figueiredo, Pascale Gruny, Marian Harkin, Roger Helmer, Nadja Hirsch, Liisa Jaakonsaari, Danuta Jazłowiecka, Martin Kastler, Ádám Kósa, Jean Lambert, Patrick Le Hyaric, Olle Ludvigsson, Elizabeth Lynne, Thomas Mann, Elisabeth Morin-Chartier, Csaba Őry, Siiri Oviir, Konstantinos Poupakis, Sylvana Rapti, Licia Ronzulli, Jutta Steinruck, Traian Ungureanu
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Georges Bach, Françoise Castex, Jürgen Creutzmann, Marielle Gallo, Joe Higgins, Franz Obermayr, Evelyn Regner, Birgit Sippel, Emilie Turunen, Cecilia Wikström
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)	Rosa Estaràs Ferragut, Oldřich Vlasák

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	22.6.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	40 2 3
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Burkhard Balz, Slavi Binev, Godfrey Bloom, Sharon Bowles, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Rachida Dati, Leonardo Domenici, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Vicky Ford, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Enikő Győri, Othmar Karas, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Arlene McCarthy, Íñigo Méndez de Vigo, Sławomir Witold Nitras, Ivari Padar, Alfredo Pallone, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Edward Scicluna, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Kay Swinburne, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Elena Băsescu, David Casa, Saïd El Khadraoui, Sari Essayah, Carl Haglund, Iliana Ivanova, Syed Kamall, Philippe Lamberts, Olle Ludvigsson