Eljárás : 2010/2006(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0213/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0213/2010

Viták :

PV 06/07/2010 - 11
CRE 06/07/2010 - 11

Szavazatok :

PV 07/07/2010 - 8.12
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0276

JELENTÉS     
PDF 208kWORD 177k
28.6.2010
PE 440.108v03-00 A7-0213/2010

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a határokon átnyúló válságkezelésről a banki ágazatban

(2010/2006(INI))

Gazdasági és Monetáris Bizottság

Előadó: Elisa Ferreira

(Kezdeményezés – az eljárási szabályzat 42. cikke)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK
 INDOKOLÁS
 VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a határokon átnyúló válságkezelésről a banki ágazatban

(2010/2006(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–   tekintettel a pénzpiacokra vonatkozó keretrendszer végrehajtásának cselekvési tervéről szóló bizottsági közleményről szóló 2000. április 13-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a Bizottságnak „A banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretéről” című, 2009. október 20-i közleményére (COM(2009)0561),

–   tekintettel a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, 2009. szeptember 23-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0499),

–   tekintettel az Európai Központi Banknak az Európai Rendszerkockázati Testület működését érintő külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2009. szeptember 23-i tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0500),

–   tekintettel az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló, 2009. szeptember 23-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2009)0501),

–   tekintettel a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–   tekintettel a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 2006. június 14-i 2006/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–   tekintettel a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–   tekintettel a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel a Tanács 1976. december 13-i 77/91/EGK második irányelvére a biztosítékok egyenértékűvé tétele céljából a részvénytársaságok alapításának, valamint ezek tőkéje fenntartásának és módosításának tekintetében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a társaságoknak előírt biztosítékok összehangolásáról(6), a Tanács 1978. október 9-i 78/855/EGK harmadik irányelvére a részvénytársaságok egyesüléséről(7) és a Tanács 1982. december 17-i 82/891/EGK hatodik irányelvére a részvénytársaságok szétválásáról(8),

–   tekintettel a határokon átnyúló pénzügyi stabilitás terén az Európai Unió pénzügyi felügyeleti hatóságai, központi bankjai és pénzügyminisztériumai közötti együttműködésről kötött 2008. június 1-jei egyetértési megállapodásra,

–   tekintettel a pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière vezette magas szintű csoport által készített és Barroso elnöknek 2009. február 25-én átadott jelentés 13. ajánlására, amelyben „a csoport kéri egy koherens és működőképes válságkezelési szabályozási keret kialakítását az Európai Unióban”,

–   tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

–   tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0213/2010),

A. mivel az Európai Unióban megvalósult a banki szolgáltatások belső piaca, s nem egymástól független szolgáltatások összességeként működik, és mivel ez a belső piac létfontosságú az Unió világszintű versenyképessége szempontjából,

B.  mivel jelenleg nem kielégítő a válságkezelés nemzetközi szabályozása a banki ágazatban,

C. mivel a meglévő uniós és nemzetközi felügyeleti mechanizmusok hatástalannak bizonyultak a káros hatások átterjedésének megakadályozására vagy megfelelő megfékezésére,

D. mivel a válság kezelésének költsége túlzott mértékben az adófizetőkre, a növekedésre és a munkahelyekre hárult,

E.  mivel annak érdekében, hogy minimálisra lehessen csökkenteni a pénzügyi piacok és intézmények válsága miatt az adófizetőkre háruló költségeket, kulcsfontosságú, hogy elsősorban a részvényesek, másodsorban pedig a hitelezők is viseljék az ezzel kapcsolatos terheket,

F.  mivel az uniós szabályozás és felügyelet hiánya vagy gyengesége miatt a nemzeti hatóságok összehangolatlan intézkedéseket hoztak, megnőtt a protekcionista magatartás és a – többek között – az állami támogatások miatt jelentkező versenytorzulás kockázata, és veszélybe került a pénzügyi szolgáltatások belső piacának megvalósítása,

G. mivel a bankcsoportok csődjének megelőzésével kapcsolatos egységes megközelítés jobban megfelelne a belső piac koncepciójának,

H. mivel a pénzügyi szolgáltatások erős belső piaca döntő fontosságú az Unió világszintű versenyképessége szempontjából,

I.   mivel a banki ágazat szereplőit elszámoltathatóvá kell tenni, az elszámoltathatóságnak pedig hozzá kell járulnia azon elsődleges célkitűzés megvalósításához, amelynek megfelelően a pénzügyi piacokat a gazdaság finanszírozása érdekében át kell alakítani,

J.   mivel a válság miatt igény van arra, és a polgárok elvárják, hogy az uniós intézmények a G-20 csoporttal párbeszédet folytatva haladéktalanul hozzanak létre olyan megfelelő keretet, amely válság esetén biztosítja a pénzügyi stabilitást, a lehető legkisebbre csökkenti az adófizetőkre háruló költséget, fenntartja az alapvető banki szolgáltatásokat, és megvédi a betéteseket,

K. mivel a pénzügyi stabilitás és az integrált pénzügyi piacok megkövetelik a határokon átnyúló és rendszerszintű pénzügyi intézmények határokon átnyúló felügyeletét,

L.   mivel a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének az a célja, hogy felhatalmazza a hatóságokat, hogy amikor szükséges (és különösen, de nem kizárólagosan, a betétgyűjtő bankok esetében, ahol fennáll a rendszerszintű kockázat lehetősége), olyan intézkedéseket hozzanak, mint például a bankcsoportok irányításába való beavatkozás;

M. mivel a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének további célja a határokon átnyúló bankcsoportok és a határokon átnyúló műveleteket kizárólag a fióktelepeken keresztül végző önálló bankok szabályozása is; mivel a határokon átnyúló bankcsoportok esetében egységes szabályozásra van szükség;

N. mivel a válságra adandó hatékony válaszhoz következetes és átfogó megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a felügyelet javítását (az új uniós felügyeleti szerkezet kialakítása), a jobb szabályozást (folyamatban lévő kezdeményezések, például a 2006/48/EK irányelvvel, a 2006/49/EK irányelvvel, a 94/19/EK irányelvvel és a vezetői javadalmazással kapcsolatban) és a pénzintézetek hatékony uniós válságkezelési keretét,

O. mivel a „szennyező fizet” elvet a csődök országokon, ágazatokon és az egész gazdaságon át terjedő romboló hatása miatt ki kell terjeszteni a pénzügyi ágazatra is,

P.  mivel banki válság esetén a korai beavatkozást és a bankrendezést világosan meghatározott kritériumok – többek között az alultőkésítés, a csökkent likviditás, valamint az aktívák minőségének és értékének romlása – alapján kellene kezdeményezni; mivel a beavatkozást össze kell kötni a betétbiztosítási rendszerekkel;

Q. mivel szigorú uniós vezetői magatartási kódexre, valamint a nem megfelelő magatartástól eltántorító mechanizmusokra van szükség, amelyeket a hasonló nemzetközi kezdeményezésekkel összhangban kell kialakítani,

R.   mivel fontos, hogy a Bizottság teljes körű hatásvizsgálatot végezzen annak megfontolása során, hogy a vállalati vezetésre vonatkozó új iránymutatások megfelelőek-e,

S.  mivel az Európai Bankfelügyeleti Hatóság, az uniós bankszanálási rendszer, az uniós pénzügyi stabilitási alap és a rendezési osztály működésbe lépését követő három éven belül a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy helyénvaló-e a válságkezelési keret alkalmazási körének kiterjesztése egyéb, nem bankjellegű pénzügyi intézményekre, többek között, de nem kizárólag a biztosítótársaságokra és a pénzügyieszköz- és alapkezelőkre, továbbá meg kell vizsgálnia a nemzeti stabilitási alapok hálózatának megvalósíthatóságát és alkalmasságát azon intézmények számára, amelyek nem részei az uniós pénzügyi stabilitási alapnak, a melléklet 3. ajánlásának megfelelően,

T. mivel a túlzott kockázatvállalás megakadályozására el kell kerülni az erkölcsi kockázatot, és a rendszer, nem pedig a „vétkesek” védelmére irányuló keretre van szükség, egyetlen bankrendezési alapot sem szabad a banki részvényesek kisegítésére vagy a vezetőség kudarcának jutalmazására felhasználni; mivel azok az intézmények, amelyek az uniós bankszanálási rendszert igénybe veszik, és kötelesek vállalni ennek következményeit, például az adminisztratív és kártérítési intézkedéseket, mivel az erkölcsi kockázat felszámolását kell a jövő pénzügyi felügyeletének iránymutató elveként alkalmazni,

U. mivel a jelenlegi gazdasági, pénzügyi és társadalmi problémák, valamint a bankokat érintő összetett új szabályozási igény fokozatos és ésszerű megközelítést kíván, de nem gátolhatja meg a nagyra törő és sürgős terveket,

V. mivel a bankcsoporton belüli eszközátruházásnak semmi esetre sem szabad veszélyeztetnie az átruházó pénzügyi és likviditási stabilitását, és becsületes piaci értékelés vagy ár alapján kell megvalósítani; mivel világos elveket kell kidolgozni az értékvesztett eszközök értékeléséhez, valamint a befogadó országban bejegyzett székhelyű leányvállalatok és fióktelepek kezelésére,

W. mivel az Uniónak közös álláspontot kell kialakítania abban a kérdésben, hogy a pénzintézetek válsága esetén ki mit mikor és hogyan tegyen,

X. mivel a bankszektorban alkalmazandó intézkedéseknek a reálgazdaság rövid és hosszú távú finanszírozási és beruházási szükségletei kielégítésének előmozdítását kell szolgálniuk,

Y. mivel a nemzeti szabályozási és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó rendszerek közötti széles szakadékokat át kell hidalni egy harmonizált keret kialakítása, valamint a nemzeti felügyeleti szervek és hatóságok között a határokon átnyúló stabilitási csoportok keretén belül zajló megerősített párbeszéd révén,

Z.  mivel a regionális és globális szinten egyre növekvő méret, összetettség és a rendszer többi részével való egyre szorosabb összekapcsolódás nyomán világossá vált, hogy az intézmények csődjének hatása – az intézmény méretétől függetlenül – átgyűrűzhet a teljes pénzügyi rendszerre, hatékony uniós válságrendezési keretre van szükség minden bank számára, melyet fokozatosan és ütemekre bontva kell létrehozni, a hangsúlyt pedig kezdetben a legmagasabb kockázatot képviselő intézményekre ajánlatos helyezni; mivel e válságrendezési keretnek a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie a nemzetközi fórumok hasonló törekvéseit,

AA.     mivel néhány bank (a határokon átnyúló rendszerszintű bankok) mérete, összetettsége és az Unión belüli egymáshoz kapcsolódása miatt rendkívül magas rendszerszintű kockázatot képvisel, ami egy célzott rendszer sürgős kialakítását teszi szükségessé, általánosabban, a többi, határokon átnyúló pénzügyi intézmény esetében pedig méltányos rendezési szabályokra van szükség,

AB.     mivel az uniós válságkezelési keret a beavatkozások hatékony támogatása érdekében közös szabályokat, megfelelő szakértelmet és pénzügyi forrásokat kíván, és a javasolt, a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozó elsőbbségi rendszer alapját is ezeknek kell képezniük,

AC.     mivel a felügyeletet, a korai beavatkozási hatáskört és a rendezéshez kapcsolódó intézkedéseket a közös keret három, egymással összefüggő lépésének kell tekinteni,

AD.     mivel a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozó, gyorsított eljárásban készülő külön szabályozásnak közép vagy hosszú távon valamennyi Unión belüli, határokon átnyúló pénzügyi intézményre kiterjedő és harmonizált uniós fizetésképtelenségi szabályozást magába foglaló egyetemes szabályozássá kell átalakulnia,

AE.     mivel valamennyi, az egész Unióra kiterjedően létrehozott stabilitási alapnak kizárólag a jövőbeli válságok rendezésére kell szolgálnia, és nem használható fel a 2007–2008-as pénzügyi válságból eredő problémák vagy beavatkozások miatti kiadások visszafizetésére,

1.  kéri a Bizottságot, hogy 2010. december 31-ig az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikke és 114. cikke alapján terjesszen a Parlament elé egy vagy több jogalkotási javaslatot az uniós válságkezelési keretre, az uniós pénzügyi stabilitási alapra (Alap) és egy rendezési osztályra vonatkozóan, a mellékletben részletezett ajánlásoknak megfelelően, figyelembe véve a nemzetközi testületek, például a G-20 csoport vagy a Nemzetközi Valutaalap kezdeményezéseit, az egyenlő versenyfeltételek globális szinten való biztosítása céljából, valamint az összes lehetőség – hatásvizsgálatot is magában foglaló – mélyreható elemzése alapján;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét és a polgárok alapvető jogait;

3.  úgy ítéli meg, hogy a kért javaslat pénzügyi vonzatait megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni (kivéve az Alaphoz való hozzájárulásokat, amelyek a részt vevő bankok felelősségi körébe tartoznak);

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a kísérő, részletes ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1)

     HL C 40., 2001.2.7., 453. o.

(2)

     HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

(3)

     HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

(4)

     HL L 135., 1994.5.31., 5. o.

(5)

     HL L 125., 2001.5.5., 15. o.

(6)

     HL L 26., 1977.1.31., 1. o.

(7)

     HL L 295., 1978.10.20., 36. o.

(8)

     HL L 378., 1982.12.31, 47. o.


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNYHOZ: A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

1. ajánlás a közös uniós válságkezelési keretre vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  Európai válságkezelési keret létrehozása közös minimumszabályokkal és végső célként közös rendezési és fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályokkal, amelyek az Unión belül működő valamennyi bankra alkalmazandók a következő célokkal:

–     a pénzügyi rendszer stabilitásának előmozdítása;

–     a káros pénzügyi hatások átterjedésének korlátozása vagy megakadályozása;

––   a beavatkozások adófizetőkre eső költségének korlátozása;

–     a betétesek helyzetének javítása és a velük való egyenlő bánásmód biztosítása Unió-szerte;

–     az alapvető banki szolgáltatások nyújtásának fenntartása;

–     az erkölcsi kockázat elkerülése és a költségeknek az ágazatra és a részvényesekre való hárítása, és a pénzügyi piacok és intézmények által létrehozott negatív externáliák internalizálása;

–     az Unión belül egyenlő bánásmód biztosítása a hitelezők valamennyi osztálya számára, többek között egy adott határokon átnyúló intézmény összes leányvállalatát és fióktelepét valamennyi tagállamban méltányos bánásmódban részesítve;

–     az alkalmazottak jogainak tiszteletben tartása;

–     a pénzügyi szolgáltatások belső piacának és e piac versenyképességének erősítése.

2.  A nemzeti rendezési és fizetésképtelenség esetén alkalmazandó jogszabályok, valamint felügyeleti hatáskörök fokozatos összehangolása, és ésszerű határidőn belül hatékony egységes uniós szabályozás létrehozása.

3.  A fizetésképtelenség esetén alkalmazandó és a felügyeletre vonatkozó rendelkezések harmonizálásához kapcsolódó folyamat befejeztével, az átmeneti időszak végén, egységes, külön testületként vagy az EBA-n belüli egységként működő európai rendezési hatóságot kell létrehozni.

4.  Az együttműködés és az átláthatóság fokozása érdekében az EBA vezetésével rendszeresen el kell végezni a felügyeletek szakértői vizsgálatát, és e vizsgálatoknak előzetes önértékelésen kell alapulniuk.

5.  Valahányszor felmerül egy határokon átnyúló intézmény rendezésének vagy felszámolásának kérdése, az EBA által kinevezett független szakértők mélyreható vizsgálatot végeznek annak érdekében, hogy feltárják az okokat és a felelősségi viszonyokat. Biztosítani kell, hogy a Parlamentet értesítsék e vizsgálatok eredményéről.

6.  A megfelelő felügyeleti szervnek a válságkezelés felelősségével (többek között a korai beavatkozás hatáskörével) és az egyes bankok vészhelyzeti terveinek jóváhagyási jogával történő felruházása a következők szerint:

     • a határokon átnyúló rendszerszintű bankoknál: az EBA, szoros együttműködésben a nemzeti felügyeleti szervek testületével és a határokon átnyúló stabilitási csoportokkal (ahogy azt a 2008. június 1-jei egyetértési megállapodás meghatározza);

–     az összes többi, határokon átnyúló nem rendszerszintű banknál: a testületen belüli vezető felügyeleti szerv (a megállapodás szerinti irányítás alatt) az EBA koordinálásával és tanácskozva a határokon átnyúló stabilitási csoportokkal;

–     a helyi bankoknál: a helyi felügyeleti szerv.

7.  Közös válságkezelési szabályokat kell tervezni, beleértve a közös módszertanokat, meghatározásokat és terminológiát, valamint a határokon átnyúló bankok stressztesztjére vonatkozó kritériumrendszer kidolgozása.

8.  Biztosítani kell, hogy a rendezési tervek kötelező szabályozói követelmények legyenek; A rendezési terveknek tartalmazniuk kell az intézmény mélyreható önértékelését és az eszközök és a tőke méltányos elosztásának részleteit, a leányvállalatoktól és fióktelepektől az egyéb egységek felé történő átutalások megfelelő visszatérítésével, valamint azon törésvonalak azonosításával, amelyek lehetővé teszik az önálló modulok elkülönítését, különösen azokét, amelyek alapvető infrastruktúrákat, például fizetési szolgáltatásokat biztosítanak. E tervek tartalmára vonatkozó előírásnak arányosnak kell lennie a bank méretével, tevékenységével és területi elhelyezkedésével. Biztosítani kell, hogy e rendezési terveket rendszeresen frissítsék.

9.  2011 decembere előtt európai felügyeleti besorolást kell tervezni a bankok számára („Risk Dashboard”) közös mennyiségi és minőségi mutatók alapján. A „Risk Dashboard” mutatókat az érintett intézmény jellege, mérete és összetettsége szerint, bizalmasan kezelve kell értékelni. A „Risk Dashboard” besorolás legalább az alábbiakat foglalja magában:

–     alaptőke;

–     tőkeáttétel;

–     likviditás;

–     lejárat, kamatok és devizanem-eltérés;

–     eszközök likviditása;

–     nagykockázatok és a kockázatok koncentrációja;

–     várható veszteségek;

–     a piaci árakra, kamatokra és árfolyamokra való érzékenység;

–     finanszírozáshoz jutás;

–     a stressztesztek eredménye;

–     a belső kontrollok hatékonysága;

–     az irányítás színvonala és vállalatirányítás;

–     összetettség és az átláthatóság hiánya;

–     kockázati előrejelzés;

–     a jogszabályok és szabályozási követelmények betartása.

10. A felügyeleteket fel kell hatalmazni arra, hogy a felügyeleti besorolás küszöbértékei alapján beavatkozzanak, teljes összhangban az arányosság elvével, és ésszerű tolerancia-időszakokat kell biztosítani az intézmények számára, hogy maguk kezelhessék a hiányosságokat.

11. A beavatkozáshoz szükséges megfelelő jogi eszközöket biztosítani kell a felügyeletek számára a vonatkozó ágazati jogszabályok módosításával vagy új ágazati jogszabályok bevezetésével:

       az alaptőke (a szabályozási minimumkövetelményeket meghaladó) vagy a likviditás kiigazításának, illetve az üzleti tevékenység struktúrájának és a belső folyamatok megváltoztatásának megkövetelése;

–       vezetőségi változtatások ajánlása vagy előírása;

–       az osztalék visszatartásának előírása és korlátozások bevezetése a tőkekövetelmények megszilárdítása érdekében; a banki engedélyek időtartamának korlátozása;

–       a felügyeleti szervek felhatalmazása arra, hogy beindíthassák az – akár sikertelen, akár sikeres – önálló modulok elkülönítését az intézménytől annak biztosítása érdekében, hogy a központi funkciók tovább működhessenek;

–       teljes vagy részleges eladás kikényszerítése;

–       a rendszer szempontjából fontos műveletek folytonosságának biztosítása érdekében az eszközök és források egyéb intézményekre történő átruházása;

–       hídbank vagy jó bank/rossz bank létrehozása;

–       a hitelek részvényre vagy az intézmény jellegétől függően egyéb konvertálható tőkére történő cseréjének megkövetelése a piaci érték megfelelő csökkentésével;

–       ideiglenes állami irányítás;

–       a bankkal szemben támasztott bizonyos típusú követelések ideiglenes felfüggesztésének („moratórium”) előírása;

–       a csoporton belüli eszközátruházások folyamatának ellenőrzése;

–       külön adminisztrátor kinevezése a csoportok szintjén;

–       felszámolás szabályozása;

–       lehetővé tenni az EBA számára annak engedélyezését, hogy az EU pénzügyi stabilitási alapja beavatkozzon, többek között vészhelyzeti középtávú finanszírozás, tőkeinjekciók és garanciák biztosításával;

–       adminisztratív és kártérítési intézkedések előírása az alapot használó intézmények számára.

12. A 11. pontban említett összes eszközt az uniós versenyszabályokkal teljes összhangban, valamint a hitelezőkkel és betétesekkel való egyenlő bánásmód biztosításával kell alkalmazni valamennyi tagállamban.

2. ajánlás a határokon átnyúló rendszerszintű bankokra vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  A határokon átnyúló rendszerszintű bankokkal a pénzügyi szolgáltatások belső piacán betöltött sajátos szerepük miatt sürgősen az „európai banki társasági jog” néven ismert, 2011 végéig kidolgozandó, külön új rendszer keretében kell foglalkozni. Az összes többi, határokon átnyúló bank számára is javasolni kell egy általánosabb szabályozást.

2.  A határokon átnyúló rendszerszintű bankoknak a külön új rendszerhez kell tartozniuk; a rendszernek a határokon átnyúló hatékony intézkedéseket gátló jogi akadályokon való felülemelkedéshez kell vezetnie, biztosítva egyúttal a részvényesekkel, betétesekkel, hitelezőkkel és egyéb érintett felekkel szembeni egyértelmű, egyenlő és kiszámítható bánásmódot, különösen csoporton belüli eszközátruházások után. Ebbe bele kell tartoznia egy speciális, a határokon átnyúló rendszerszintű bankok fizetésképtelenségi eljárására vonatkozó ún. „28. rendszernek”, amely később kiterjeszthető az összes többi, határokon átnyúló bankra;

3.  A Bizottságnak intézkedést kell elfogadnia, amelyben 2011 áprilisa előtt megállapítja a határokon átnyúló rendszerszintű bankok meghatározásának kritériumait. E kritériumok alapján a felügyeleti testület az Európai Rendszerkockázati Testülettel való konzultációt követően rendszeresen beazonosítja e bankokat (a Gazdasági és Monetáris Bizottság Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2010. május 17-i jelentésének [EBA-jelentés] 12b. cikke);

4.  Valamennyi, határokon átnyúló rendszerszintű bank esetében az EBA felügyeletet gyakorol és fellép az illetékes a nemzeti hatóságok révén (az EBA-jelentéssel összhangban);

5.  A Bizottságnak intézkedést kell elfogadnia, amelyben javaslatot tesz a határokon átnyúló rendszerszintű bankokon belüli eszközátruházások mechanizmusára, megfelelően figyelembe véve, hogy védeni kell a befogadó ország jogait;

6.  Az EU pénzügyi stabilitási alapjának és a rendezési osztálynak kell támogatnia az EBA által irányított, a válságkezeléssel, rendezéssel vagy fizetésképtelenséggel kapcsolatos beavatkozásokat a határokon átnyúló rendszerszintű bankok vonatkozásában.

3. ajánlás az EU Pénzügyi Stabilitási Alapjára vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

1.  Uniós pénzügyi stabilitási alapot (Alap) kell létrehozni az EBA fennhatósága alatt a rendszerstabilitás megőrzését célzó beavatkozások (pénzügyi talpra állítás vagy szabályos felszámolás) finanszírozása, valamint a csődbe jutó bankok káros hatásának korlátozása érdekében. A Bizottság 2011 áprilisáig javaslatot terjeszt a Parlament elé, amely tartalmazza az Alap alapszabályának, felépítésének, irányításának, méretének, működési modelljének részleteit, valamint a végrehajtás pontos ütemtervét (összhangban a lenti 2. és 3. ponttal).

2.  Az alap a következő jellemzőkkel rendelkezik:

–     páneurópai;

–     a határokon átnyúló rendszerszintű bankok finanszírozzák előzetesen kockázatalapú, anticiklikus kritériumok alapján, figyelembe véve az egyes bankok által jelentett rendszerszintű kockázatot. Az alaphoz hozzájáruló bankok saját hazájukban nem kötelesek hozzájárulni hasonló stabilitási alapokhoz vagy rendezési osztályokhoz;

–     független és különálló a betétbiztosítási rendszerektől;

–     megfelelő méretű az ideiglenes beavatkozások (kölcsönök, eszközvásárlások, tőkeinjekciók) támogatásához és a rendezési vagy a fizetésképtelenségi eljárások költségeinek fedezéséhez;

–     fokozatosan kerül felépítésre, a jelenlegi gazdasági környezet figyelembevételével.

­       úgy tervezik, hogy nem jelent erkölcsi kockázatot, az alapot nem használják a banki részvényesek kisegítésére vagy a vezetőség kudarcának jutalmazására;

3.  A Bizottságnak foglalkoznia kell továbbá az alábbiakkal:

–     az alap eszközeinek befektetésére vonatkozó iránymutatások (kockázat, likviditás, összhang az EU célkitűzéseivel);

–     az alap vagyonkezelője (belső vagy pedig a magán- vagy közszférába tartozó harmadik fél, például az Európai Beruházási Bank) kiválasztásának kritériumai;

–     a szabályozó tőkemegfelelés kiszámításakor figyelembe vehető hozzájárulások lehetősége;

–     igazgatási intézkedések (szankciók vagy kártalanítási rendszerek) az alapot igénybe vevő, határokon átnyúló rendszerszintű bankok számára;

–     az alap hatókörének a határokon átnyúló rendszerszintű bankokon kívüli valamennyi, határokon átnyúló bankokra történő kiterjesztésére vonatkozó feltételek;

–     azon többi intézmény számára, amelyek nem részei az alapnak, létrehozandó nemzeti alapok hálózatának alkalmazási köre (és alkalmassága). uniós keretet kell létrehozni a meglévő és jövőbeli, az egységes és kötelező erejű közös szabályokkal összhangban álló nemzeti alapok szabályozására.

4. ajánlás a rendezési osztályra vonatkozóan

Az Európai Parlament megítélése szerint az elfogadandó jogszabálynak a következők szabályozására kell irányulnia:

Független rendezési osztályt kell létrehozni az EBA-n belül a határokon átnyúló rendszerszintű bankok rendezési és fizetésképtelenségi eljárásainak irányítása céljából. Ez az osztály:

–       a jogi keret és az EBA hatáskörei által meghatározott szigorú határokon belül működik;

–       a banki szerkezetátalakításokban, átszervezésekben és felszámolásokban különösen jártas jogi és pénzügyi szakemberekből áll;

–       szorosan együttműködik a nemzeti hatóságokkal a végrehajtás, a technikai segítségnyújtás és a munkaerőcsere terén;

–       javaslatot tesz az alapból történő kifizetésekre;

–       valahányszor felmerül egy határokon átnyúló intézmény szanálásának vagy felszámolásának kérdése, az EBA által kinevezett független szakértők mélyreható vizsgálatot végeznek annak érdekében, hogy elemezzék az okokat és a felelősségi viszonyokat. a Parlamentet értesítik a vizsgálatok eredményéről.


INDOKOLÁS

1.  A közelmúltbeli súlyos pénzügyi válság széles konszenzust teremtett az érintettek körében és a politikai szférában azt illetően, hogy sürgős intézkedésre van szükség a pénzügyi rendszer fenntarthatóságának és stabilitásának biztosítása érdekében.

A pénzügyi rendszer összeomlásának megakadályozása és a káros hatások átterjedésének megfékezése példátlan nagyságú összegeket emésztett fel. A negatív mellékhatások közé tartozott, hogy a pénzügyi piacok csaknem befagytak, ami a hitelpiacok összezsugorodásához vezetett, a vállalkozások megbénultak, a munkanélküliség erőteljesen növekedett, az adóbevételek pedig csökkentek. Ezt az óriási erőforrás-mennyiséget kulcsfontosságú fejlesztési területekről vonták el (az oktatástól kezdve az innováción és kutatáson keresztül az alternatív energiaforrásokig stb.).

Bármennyi is lesz a végső számla, egyértelmű, hogy túl nagy terhet jelentett az adófizetőkre, valamint az európai növekedésre és munkahelyekre nézve, és óriási mértékben visszafogta az európai jövőépítés ütemét.

2.  A kormányok, központi bankok és szabályozók által Európa-szerte alkalmazott beavatkozási eszközök széles skálán mozogtak a kisebb mértékű beavatkozással járó intézkedésektől kezdve (a sajáttőke- vagy likviditási követelmények átmeneti enyhítése) a tőkeinjekciókon, a likviditás biztosításán, a „mérgező” eszközök garantálásán, a kölcsönökön és más intézeteknek történő eladások megtárgyalásán keresztül az állami tulajdonba vételig bezárólag. A beavatkozások nagyon gyakran jelentős nemzetközi tranzakciókat folytató (és ezáltal más joghatóságok alá tartozó bankokra és egyéb ügyfelekre hatást gyakorló), határokon átnyúló intézetekre vagy bankokra irányultak. Ezeket az eszközöket csekély mértékű nemzetközi egyeztetés mellett használták a helyi hatóságok, ami számos problémát vetett fel, többek között a következőket:

· a verseny eltorzítása (pl. betétek átvándorlása Angliából Írországba, amikor az ír kormány minden betétre garanciát vállalt);

· kifogások részvényesek részéről (pl. Northern Rock, Lloyds, RBS, Fortis stb.);

· bizonyos kulcsfontosságú tranzakciók – például a Fortis Belgium és Luxemburg felvásárlása a BNP Paribas által – súlyos késedelme (a részvényesek által felvetett kifogások miatt);

· zavar a jogi keretek és az érdekeltek jogai tekintetében;

· protekcionista intézkedések.

Összefoglalva, az Európában és az USA-ban alig (csak az utolsó pillanatban) összehangolt módon alkalmazott megközelítések, módszerek és eszközök sokfélesége súlyos kérdéseket vetett fel a következőket illetően:

· a gyakorlat egészének hatékonysága,

· jogbizonytalanság,

· egyenlő feltételek és versenytorzítás.

3.  A banki, biztosítási, vagyonkezelési és egyéb ágazatok közötti szoros kapcsolatok miatt a kockázat gyorsan átterjed egyik ágazatból a másikba, ami a banki szektoron túlterjedő, kibővített kockázatkezelési keretet tesz indokolttá. A valóság azonban arra kényszerít bennünket, hogy a bankokra összpontosítsunk, anélkül hogy kizárnánk az alkalmazási kör jövőbeli kiterjesztését.

4.  Jóllehet a mai globális piacok globális megoldásokat tesznek szükségessé – és ezért a szabályozás és az eljárások nemzetközi összehangolását igénylik –, az EU-nak nem szabad visszariadnia attól, hogy vezető szerepet vállaljon és aktívan részt vegyen a jövőbeli pénzügyi rendszer kialakításában.

Az előterjesztett javaslatok a tudományos, magán- és közszférába tartozó európai érdekelt felek, illetve a nemzetközi intézmények – mint például a G20-ak, a Pénzügyi Stabilitási Tanács és az IMF – sokrétű hozzájárulásán, valamint a válság során levont gyakorlati tanulságokon alapulnak. Különösen inspirálók voltak az olyan megoldások is, mint például a Szövetségi Betétbiztosítási Testület létrehozása az USA-ban.

5.  Jelenleg különféle nemzeti keretrendszerek léteznek, amelyek nem mindig összeférhetők egymással. Nehéz gyorsan és hatékonyan foglalkozni határokon átnyúló csoportokkal, amelyek többféle joghatóság alá tartoznak. Egy erőteljes és stabil, egységes európai pénzügyi piachoz a 27 tagállam szabályozásának koherenciájára és kohéziójára van szükség. Ennek révén Európa kiválósági központ lehet a nemzetközi pénzügyek terén.

6.  Szilárd, átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy hatékony megelőzési keretrendszert és biztonsági hálót alakítsunk ki, amelyek védik és megerősítik a belső piacot. A megközelítésnek több, koherens módon egymáshoz kapcsolódó részből kell állnia:

· hatékony uniós felügyeleti struktúra, amely az Európai Rendszerkockázati Testületet és három ágazati hatóságot foglal magában: bankok, biztosítás és foglalkoztatói nyugdíjak, valamint értékpapírok és piacok;

· a nemzetközi szabályozás javítása többek között a sajáttőke-követelmények felülvizsgálata, az 1. és 2. szint szerinti tőke újrafogalmazása, a plusz kockázatok fedezete, likviditási mutatók, anticiklikus kiegyenlítő intézkedések, tőkeáttételi mutatók bevezetése, a számviteli standardok, valamint a vezetői bónuszokra vonatkozó szabályok reformja stb. révén;

· uniós válságkezelési keret, amely kiküszöbölheti a nemzeti alapú és gyakran egymásnak ellentmondó rendezési és fizetésképtelenségi eljárásokból eredő jelenlegi korlátokat.

7.  Bármilyen hatékony is a válságkezelési keretrendszer, a kockázat és a csőd mindig is fontos jellemzői maradnak a jól működő pénzügyi piacnak. Ezért a jelenlegi javaslatok a pénzügyi szolgáltatásoknak a „köz javát” szolgáló oldala megőrzésére irányulnak az egyes pénzintézetek megmentése helyett. A „rehabilitáció” és az „eutanázia” a beavatkozás alternatív eredménye lehet. Ez a bizonytalanság alapvető fontosságú a morális veszély megelőzése érdekében.

8.  A beavatkozásokat úgy kell kialakítani, hogy azok a költségeket az adófizetőktől és a betétesektől az ágazatra irányítsák át, a „szennyező fizet” elvének megfelelően.

9.  A terhek zömét a részvényeseknek, egy részét pedig a biztosítással nem rendelkező hitelezőknek kell viselniük a piaci érték megfelelő csökkentései (haircut) révén. A megmentési célú támogatást minden esetben vissza kell fizetni.

10.  Amellett, hogy egyenlő európai feltételek biztosítására van szükség a pénzügyi ágazatban, nem lehet figyelmen kívül hagyni a tagállamok közötti komoly különbségeket sem, amelyek a közös szabályozási és felügyeleti eszközök elfogadása, a székhely szerinti és a fogadó állammal kapcsolatos problémák megoldása, a terhek megosztásáról való döntéshozatal nehézségében és az intézményi befolyástól való félelemben nyilvánulnak meg. A válság felerősítette, hogy elégtelen mértékű a kölcsönös bizalom.

11.  A közös megközelítés kialakítása terén csak a felügyeletek és a tagállamok kormányainak képviselői közötti építő jellegű párbeszéd inkluzív, alulról felfelé irányuló folyamata révén érhető el előrehaladás.

12.  A válságnak a tagállamok óriási államháztartási hiányát és adósságterheit, az EU felügyeleti struktúrájának és a közös szabályozási szabálygyűjtemény befejezetlenségét, valamint a tőkére, a likviditásra, a betétbiztosítási rendszerekre stb. vonatkozó szigorúbb követelmények miatt a bankokra háruló összhatást eredményező tartós gazdasági, pénzügyi és fiskális következményei mind egy fokozatos és kiegyensúlyozott menetrend kidolgozását ösztönzik a határokon átnyúló válságkezelés szükséges közös uniós keretrendszerének megvalósítása érdekében.

13.  Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy elérkezett az idő arra, hogy Európa eldöntse, hogy a további lépéseket a közös jövő felé teszi-e meg, vagy pedig a nacionalista úton halad tovább. Az utóbbi kétségtelenül nem megoldás. Az előbbi megvalósítása azonban az egymáshoz való közelítés és a kölcsönös bizalom felépítésének hosszadalmas folyamatát követeli meg, miközben azonnali megoldásokra van szükség a rendszerszintű bankok jelentette kockázatok kezelésére.

14.  Valójában (az EU 12 000 bankja közül) kevesebb mint 50 bank képviseli a banki eszközállomány 70%-át. Az általuk megtestesített magas kockázat méretükből, összetettségükből és a rendszer többi részével való összekapcsolódásukból adódik. Problémáik hullámai végigterjednek a különböző ágazatokon és országokon.

15.  Jóllehet az, hogy a rendszerszintű bankokkal kezdjük, túlságosan ambiciózusnak tűnhet, kiemelt kezelésük azonban a probléma lényegét érinti, és kezdeti platformként szolgálhat az egész bankrendszerre és végső fokon a nem banki pénzintézetekre is kiterjedő, általános érvényű rendszer közép- és hosszú távú kidolgozásához.

16.  Ez a javaslat a folyamatban lévő szabályozási fejleményekre támaszkodik, különösen az EU felügyeleti struktúrájával kapcsolatosakra, az EBA-t téve a közös felügyeleti kultúra kiépítésének központi elemévé, amely vezető szerepet játszik a rendszerszintű bankok vonatkozásában.

17.  A vészhelyzetre/rendezésre vonatkozó kötelező tervek – amelyeket a határokon átnyúló stabilitási csoportok hozzájárulásával a felügyeleti testületekben dolgoztak ki mindegyik intézmény számára – ideális eszköznek tűnnek a határokon átnyúló (akár rendszerszintű, akár nem rendszerszintű) bankokkal kapcsolatos diagnózisokra és megoldásokra vonatkozó konszenzus kialakítására.

18.  Az a döntés, hogy a jövőbeli válságkezelés eszköze ne egy banki különadó, hanem egy (magánfinanszírozású és állami irányítású) stabilitási alap legyen, a következő meggyőződéseken alapul:

· a beavatkozás hatékonyságának előfeltétele a pénzforrások azonnali elérhetősége;

· fontos az ágazat hozzájárulásainak és az ágazat által okozott problémák költségeinek átlátható módon történő összekapcsolása;

· páneurópai jellege az egyetlen biztosíték a nacionalista magatartáson való felülemelkedésre válság esetén.

Bár az alap méretét illetően még további kutatásokat kell folytatni, a hozzájárulásoknak kockázatalapúnak kell lenniük. Az alap likviditását konzervatív módon kell kezelni, az EU stratégiai menetrendje alapján történő helyes felhasználásának akadályozása nélkül.

19.  A stabilitási alap javasolt elkülönítése a betétbiztosítási rendszerektől abból a felismerésből ered, hogy céljaik különbözőek, illetve abból a félelemből, hogy az alapok összevegyítése a legrosszabb esetben akár a betétesek kifizetését is veszélyeztetheti.

20.  A rendszerszintű bankok kezeléséhez szükséges szakértelem és az azzal kapcsolatos rendezési eljárások alkalmazási köre potenciálisan indokolhatná egy szakosodott ügynökség létrehozását (az amerikai FDIC-hez hasonlóan). A bürokrácia és a költségek visszaszorítása miatt azonban erősen indokolt az EBA-n belül szakosodott osztályként működő könnyebb infrastruktúrával kezdeni.

21. A fizetésképtelenségre és a csődre vonatkozó hatályos törvények és bírósági gyakorlatok lényegesen eltérnek országonként, és gyakran a hitelezők és részvényesek védelmére helyezik a hangsúlyt a pénzügyi rendszer stabilitásának megőrzése helyett. Így az általános európai rendezési rendszer kialakításához rendkívül összetett harmonizációs folyamatra lesz szükség. Ezért ahhoz, hogy a közeljövőben előrelépések történhessenek, az összes rendszerszintű bank által elfogadandó európai banki társasági jogra lesz szükség (a meglévő európai társasági jogi irányelv mintájára).

22.  A jelen helyzet nagyra törő, de kiegyensúlyozott és realisztikus megközelítést igényel. Meg kell ragadni ezt a történelmi lehetőséget. Az Európai Parlament megbízatása szerint fog cselekedni, hogy megfeleljen az európai polgárok elvárásainak és bizalmának.


VÉLEMÉNY a Jogi Bizottság részéről (1.6.2010)

a Gazdasági és Monetáris Bizottság részére

a banki ágazatban a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretéről

(2010/2006(INI))

A vélemény előadója: Sebastian Valentin Bodu

JAVASLATOK

A Jogi Bizottság felhívja a Gazdasági és Monetáris Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

A.  mivel az Európai Unióban megvalósult a banki szolgáltatások belső piaca, s nem egymástól független szolgáltatások összességeként működik, és mivel ez a belső piac létfontosságú az Unió világszintű versenyképessége szempontjából,

1.  úgy véli, hogy az Európai Bankfelügyeleti Hatóságnak rendelkeznie kell megfelelő hatáskörrel az európai uniós szinten minden tagállamra nézve kötelező érvényű intézkedések végrehajtására; ugyanakkor a nemzeti felügyeleteknek felhatalmazást kell kapniuk a lehető legmagasabb szintű napi felügyelet elvégzésére;

2.  azon a véleményen van, hogy a bezárási terveket („living wills”) a bankok napi felügyeletét végző felügyeleteknek kell jóváhagyniuk annak biztosítása érdekében, hogy a változásokat észleljék és figyelembe vegyék, ily módon a bezárási terveket naprakészen és aktualizálva tartva;

3.   úgy véli, hogy a kezdeti szakaszban a bankcsoport felbontását is lehetőségként kell meghagyni (korai beavatkozás);

4.  úgy véli, hogy az eszközöknek/likviditásoknak egy leányvállalatról/fióktelepről az anyavállalatra történő átruházása nem megengedhető abban az esetben, ha ez destabilizálná a leányvállalatot/fióktelepet, és meglehetősen káros következményekkel járna a fogadó tagállamra nézve;

5.  úgy látja, hogy banki válság esetén a korai beavatkozást és a bankrendezést világosan meghatározott kritériumok alapján kellene kezdeményezni, beleértve az alultőkésítést, a csökkent likviditást, valamint az aktívák minőségének és értékének romlását; azon a véleményen van, hogy a beavatkozást össze kell kötni a betétbiztosítási rendszerekkel;

6.   úgy véli, a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének az a célja, hogy felhatalmazza a hatóságokat, hogy amikor az szükséges (és különösen, de nem kizárólagosan, a betétgyűjtő bankok esetében, ahol fennáll a rendszerszintű kockázat lehetősége), olyan intézkedéseket hozzanak, mint például a bankcsoportok kezelésébe való beavatkozás;

7.  úgy ítéli meg, hogy a határokon átnyúló válságkezelés európai uniós keretének további célja a határokon átnyúló bankcsoportok és a határokon átnyúló műveleteket kizárólag a fióktelepeken keresztül végző önálló bankok szabályozása is; azon a véleményen van továbbá, hogy a határokon átnyúló bankcsoportok esetében egységes szabályozásra van szükség;

8.  megjegyzi, hogy a hatóságnak az alábbi elvek szerint kell eljárnia:

- a hitelezőket és a kisebbségi részvényeseket azonos védelem illeti meg valamennyi tagállamban, ahol a banknak fióktelepei/leányvállalatai vannak;

- valamennyi tagállamnak, amelynek területén a beavatkozásban érintett bank működik, a bankválságba történő korai beavatkozással és a bankrendezéssel összefüggő költségeket arányosan kell viselniük (például a bank eszközértékének alapján az egyes tagállamokban); úgy gondolja, hogy az időszakos közös finanszírozás kevésbé kívánatos lehetőség;

9.  kifejezi azon véleményét, hogy az uniós társasági jog bizonyos követelményeitől el lehet térni annak érdekében, hogy a banki tevékenységet folytató hatóságok számára lehetővé váljon a beavatkozás, amennyiben azt a közérdek indokolja;

10. úgy véli, hogy amennyiben a részvényesek, hitelezők vagy piaci partnerek kártalanításának kérdése felmerül, a kártérítéshez a bank felszámolási értékét kell alapul venni, figyelmen kívül hagyva a kapott állami támogatás mértékét;

11. úgy véli, hogy előzetes iránymutatások lefektetésével javítani lehet a hatóságok és a határokon átnyúló bankcsoportok rendezésért és fizetésképtelenség esetén felelős munkatársai közötti együttműködést és kommunikációt;

12. úgy véli, hogy bármely állami támogatást vagy bankrendezési alapot úgy kell kialakítani, hogy az erkölcsi kockázat elkerülhető, a túlzott kockázatvállalás pedig megakadályozható legyen; különösen úgy véli, hogy egyetlen bankrendezési alapot sem szabad a banki részvényesek kisegítésére felhasználni, akiknek a veszteségek összes következményével szembe kell nézniük, valamint, hogy a bankrendezési alapokat nem szabad prémiumfizetésre felhasználni;

13. emlékezteti a Bizottságot a teljes körű hatásvizsgálat elvégzésének fontosságára annak megfontolása során, hogy a vállalati vezetésre vonatkozó új iránymutatások megfelelőek-e;

14. úgy gondolja, hogy a bankcsoportok csődjének megelőzésével kapcsolatos egységes megközelítés jobban megfelelne a belső piac koncepciójának.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

1.6.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

23

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Raffaele Baldassarre, Luigi Berlinguer, Sebastian Valentin Bodu, Françoise Castex, Christian Engström, Marielle Gallo, Gerald Häfner, Daniel Hannan, Klaus-Heiner Lehne, Antonio Masip Hidalgo, Mészáros Alajos, Evelyn Regner, Dimitar Stoyanov, Alexandra Thein, Diana Wallis, Rainer Wieland, Cecilia Wikström, Zbigniew Ziobro, Tadeusz Zwiefka

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Piotr Borys, Kurt Lechner, Toine Manders, Angelika Niebler

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Mara Bizzotto, Jutta Steinruck


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

22.6.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

40

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Burkhard Balz, Slavi Binev, Godfrey Bloom, Sharon Bowles, Udo Bullmann, Pascal Canfin, Nikolaos Chountis, George Sabin Cutaş, Rachida Dati, Leonardo Domenici, Diogo Feio, Elisa Ferreira, Vicky Ford, José Manuel García-Margallo y Marfil, Jean-Paul Gauzès, Sven Giegold, Enikő Győri, Liem Hoang Ngoc, Othmar Karas, Wolf Klinz, Jürgen Klute, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Astrid Lulling, Hans-Peter Martin, Arlene McCarthy, Íñigo Méndez de Vigo, Sławomir Witold Nitras, Ivari Padar, Alfredo Pallone, Anni Podimata, Antolín Sánchez Presedo, Olle Schmidt, Edward Scicluna, Peter Simon, Theodor Dumitru Stolojan, Ivo Strejček, Kay Swinburne, Ramon Tremosa i Balcells, Corien Wortmann-Kool

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Elena Băsescu, David Casa, Saïd El Khadraoui, Sari Essayah, Sophia in ‘t Veld, Iliana Ivanova, Syed Kamall, Philippe Lamberts

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat