Eljárás : 2010/2015(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0223/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0223/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 07/09/2010 - 6.17
CRE 07/09/2010 - 6.17
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0307

JELENTÉS     
PDF 194kWORD 152k
2.7.2010
PE 439.380v02-00 A7-0223/2010

az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítása

(2010/2015(INI))

Kulturális és Oktatási Bizottság

Előadó: Morten Løkkegaard

MÓDOSÍTÁSOK
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

az újságírásról és az új médiáról – az európai nyilvános szféra kialakítása

(2010/2015(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés II. címére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 41. és 42. cikkére,

–   tekintettel a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című, 2008. október 22-én aláírt európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozatra(1),

–   tekintettel a „Vitassuk meg Európát! – a D-terv (demokrácia, párbeszéd és vita) tapasztalatainak továbbviteléről” című, 2008. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2008)0158),

–   tekintettel az „Európáról szóló kommunikáció az audiovizuális médián keresztül” című, 2008. április 24-i bizottsági közleményre (SEC(2008)0506),

–   tekintettel az „Európáról szóló internetes kommunikáció – A polgárok bevonása” című, 2007. december 21-i bizottsági közleményre (SEC(2007)1742),

–   tekintettel az „Intézményközi megállapodásra irányuló javaslat – Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című, 2007. október 3-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2007)0569),

–   tekintettel a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató az „Európa a polgárokért” című program létrehozásáról szóló 2006. december 12-i 1904/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(2),

–   tekintettel a „Fehér könyv az európai kommunikációs politikáról” című, 2006. február 1-jei bizottsági közleményre (COM(2006)0035),

–   tekintettel az európai kommunikációs politikáról szóló fehér könyvről szóló, 2006. november 16-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a „Bizottság hozzájárulása az elméleti útkeresési szakasz munkájához, és azon túl: D-terv a Demokrácia, Dialógus és Diszkusszió érdekében” című, 2005. október 13-i bizottsági közleményre (COM(2005)0494),

–   tekintettel az Európai Unió információs és kommunikációs stratégiájának végrehajtásáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A7-0223/2010),

A. mivel a polgárok információkhoz való hozzáférése, valamint a politikai döntéshozók és a szavazók közötti kommunikáció a képviseleti demokrácián alapuló társadalmaink központi eleme, és alapvető előfeltétele annak, hogy a polgárok teljes mértékben és tájékozottan gyakorolni tudják a nemzeti és az európai közéletben való demokratikus részvétel jogát,

B.  mivel az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy tájékoztatást kapjanak Európáról és a konkrét projektekről, hogy kifejezhessék véleményüket Európáról, és hogy meghallgassák őket; mivel a tájékoztatás tekintetében a legfőbb kihívás e párbeszéd megkönnyítése,

C. mivel a legutóbbi európai választásoknak sem sikerült visszafordítaniuk a csökkenő szavazói részvétel tendenciáját, ami kiemeli az EU és a polgárok közötti szakadék csökkentésére irányuló erőfeszítések folytatásának szükségességét,

D. mivel egyértelműen bizonyított, hogy a polgárok az európai politikák és ügyek tekintetében nem kellőképpen tájékozottak, ugyanakkor jobb tájékoztatást szeretnének kapni, amint azt a különböző Eurobarométer-felmérések eredményei is tükrözik; mivel e felmérések azt mutatják, hogy az információhiány az egyik fő oka annak, hogy az állampolgárok tartózkodnak a szavazástól, és nem bíznak az uniós intézményekben,

E.  mivel a Lisszaboni Szerződés nagyobb hatalmat adott a Parlamentnek az uniós döntéshozatalban, és ezáltal még fontosabbá vált, hogy a polgárok tisztában legyenek választott képviselőik munkájával,

F.  mivel a Lisszaboni Szerződés bevezeti az uniós politikák alakításában való állampolgári részvétel új formáját, az európai polgári kezdeményezést; mivel az információhoz való nyilvános hozzáférés és az információ tulajdonlása az európai polgári kezdeményezés szempontjából kulcsfontosságú,

G. mivel a nyilvánosság olyan közegként értelmezhető, amelyben a közpolitikák jobban megértethetők és jobban megoszthatók valamennyi uniós polgárral és a sokszínű népesség valamennyi szegmensével annak érdekében, hogy hatékonyabban meg lehessen felelni az elvárásaiknak, és mivel annak nemcsak a tájékoztatás számára kell helyet biztosítania, hanem a határokon átívelő, széles körű konzultációk számára is, elősegítve a közös közérdek tudatának kialakulását egész Európában;

H. mivel az „új média” kifejezés a hálózatba kapcsolt digitális információs és kommunikációs technológiák leírására használatos; mivel ezek az új technológiák elősegítik az információk terjesztését és a megnyilvánulások sokféleségét, valamint lehetővé teszik egy deliberatívabb demokrácia felépítését, mivel az elektronikus közösségi média a nyilvánosság új formáit teremti meg, amelyek fizikailag elszórtan helyezkednek el, de összeköti őket az azonos téma iránti közös érdeklődés, és magukban rejtik annak lehetőségét, hogy új, transznacionális nyilvános szférát hozzanak létre,

I.   mivel a 2009-es európai választási kampányban a közösségi médiaplatformok használata a Parlament részéről sikeresen növelte az aktív felhasználók számát, különösen a fiatalok körében,

J.   mivel a fiatalok az eddigiektől eltérő módon érzékelik, használják és hasznosítják a médiát; mivel a fiatalok széleskörűen használják az új technológiákat mint kommunikációs eszközöket,

K. mivel az európai nyilvános szféra kialakítása szorosan kapcsolódik a páneurópai vagy transznacionális médiastruktúrák meglétéhez, mivel jelenleg nem beszélhetünk átfogó európai nyilvánosságról, ellenben a nyilvános szféra nemzeti szinten nagyon élénken működik, és ezek között szinergiákat kellene létrehozni, például a francia-német Arte televíziós csatorna mintájára,

L.  mivel az Amszterdami Szerződésnek a tagállamokban történő közszolgálati műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyve értelmében a tagállamok feladata a közszolgálati műsorszolgáltatók megbízatásának meghatározása és kialakítása,

M. mivel a médiapiacra irányadó jogi szabályozások az egyes tagállamokban igen különbözőek, és ezt tiszteletben kell tartani,

N. mivel a nemzeti média, és különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók külön felelőssége, hogy széles körben tájékoztassák a polgárokat a politikai döntéshozatalról és a kormányzásról, aminek az uniós ügyekre is ki kellene terjednie,

O. mivel a polgárok uniós ismereteinek javításához arra van szükség, hogy az uniós tanulmányok szerepeljenek a tantervekben,

P.  mivel az újságírás a demokrácia fontos mércéje, és biztosítania kell a legkülönbözőbb véleményekhez való szabad hozzáférést; mivel az újságírás és a média vezető szerepet játszik az európai integrációs folyamatban,

Q. mivel a tagállamok polgárai körében legitimitását kereső Európai Uniónak ösztönöznie kell a transznacionális média létrejöttét, amely új demokratikus és független dimenziót kölcsönözhet Európának, megerősítve a pluralizmus védelmére és a médiatulajdon koncentrációjának leküzdésére irányuló szabályokat,

R.  mivel az új kommunikációs eszközök megjelenése az újságírás és a médiaipar valamennyi ágát átformálta, és a szakma hagyományos megközelítésmódjainak újragondolásához vezetett, lehetővé téve bárki számára tartalmak megalkotását és megosztását a blogokon, mivel a közösségi hálózatok a web 2.0 központi elemévé váltak, és megváltoztatták a szokásokat és új megvilágításba helyezték a tájékoztatást, egyre több újságíró használja ugyanis ezeket a hálózatokat információforrásként vagy az információ terjesztésének eszközeként, mivel a közösségi média bizonyos mértékig szerepet játszik különböző cikkek felkutatásában és megalkotásában, és az újságírók felhasználják őket cikkeik közzétételéhez, megosztásához és népszerűsítéséhez,

1.  abból indul ki, hogy az uniós intézményeknek egy olyan európai nyilvános szféra közös kialakítását kell célul kitűzniük, amelyet valamennyi uniós polgár részvételének lehetősége jellemez, és amelynek alapja a Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament minden nyilvános információjához való szabad és ingyenes hozzáférés az Európai Unió valamennyi nyelvén;

2.  üdvözli a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozatot, és szorgalmazza, hogy az uniós intézmények tartsák tiszteletben és támogassák ezt a nyilatkozatot;

3.  úgy véli, hogy az EU-ról szóló híradásnak minden médiumban, különösen a tömegtájékoztatásban meg kell jelennie, és semlegesnek, tényszerűnek és függetlennek kell lennie, ami a páneurópai vita elindításának és az európai nyilvános szféra kialakításának egyik központi előfeltétele;

4.  megállapítja, hogy a problémát nem az EU-ról és intézményeiről szóló online hírek és információk hiánya jelenti, hanem az, hogy rengetegféle információ érhető el mindenfajta prioritási sorrend nélkül, ami oda vezet, hogy az információk özönében elvész az információ; megállapítja, hogy minden intézmény saját új hírplatformot indított, amelyek azonban nem nyerték meg maguknak a nagyközönség széles rétegét, mert gyakran nem elég világosak, vonzóak és érthetőek – sok esetben túlságosan szakmai nyelvezetük miatt –, és amelyek távolságtartóak az európai kérdéseket kevéssé ismerő nagyközönség számára; úgy véli, hogy szükség lenne egy, a platformokhoz kapcsolódó bevezető weboldalra, amely könnyebben érthetővé teszi az összes uniós intézmény működését;

5.  kitart amellett, hogy a kommunikációnak a nagyközönség és a politikai döntéshozók közötti valódi párbeszéden és a nyilvánosság képviselői közötti nyugodt politikai vitán kell alapulnia; interaktívabb párbeszédet szorgalmaz, amely kevésbé alapul az intézményi kommunikáción, mivel az gyakran érdektelen és a polgárok mindennapjaitól túl elrugaszkodott;

6.  úgy véli, hogy a hatékonyság érdekében a kommunikációnak világossá kell tennie, hogy az uniós szintű politikai döntések közvetlenül érintik az uniós polgárok mindennapi életét, akik úgy vélik, az EU továbbra is túlságosan távoli, és kevés befolyással van konkrét problémáik megoldására;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg kommunikációs politikáját, és a 2013 utáni többéves pénzügyi keret újratárgyalásának megkezdésekor sorolja azt a fő prioritások közé;

Tagállamok

8.  kéri, hogy az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet az Eurostat segítségével kövesse nyomon az Unióról szóló közszolgálati és magánhálózati nemzeti, regionális és helyi szintű hírszolgáltatást a tagállamokban, megkönnyítendő a bevált gyakorlatokat, és megfigyeléseiről rendszeresen tájékoztassa az Európai Parlamentet; javasolja, hogy az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet rendszeresen tegyen közzé felméréseket az uniós témák elektronikus médiában való megjelenéséről, egyaránt megvizsgálva a kifejezetten uniós ügyekkel foglalkozó tartalmakat, illetve az uniós ügyekhez kapcsolódó tartalmakat is, és felhívja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeres elemzést arról, hogy az új média milyen módon járul hozzá az európai nyilvánosság létrehozásához;

9.  emlékeztet arra, hogy az EUSz. új 12. cikke értelmében a nemzeti parlamentek már az eddiginél korábbi szakaszban részt vesznek az uniós döntéshozatali folyamatban, és szorgalmazza, hogy ez a részvétel fokozza a nemzeti szintű uniós politikai vitát; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemzeti parlamenti képviselőket bevonják az uniós politikai döntéshozatalba, és üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a nemzeti parlamenti képviselők élő részvétele a parlamenti bizottsági üléseken, internetes közvetítésen keresztül;

10. hangsúlyozza, hogy a politikai pártok jelentős szerepet játszanak az európai ügyekkel kapcsolatos közvélemény formálásában; rámutat, hogy vezető szerepet töltenek be a vita ösztönzésében és az európai nyilvános szférához való hozzájárulásban; úgy véli, hogy a pártok programjaiban nagyobb teret kellene szentelni az európai kérdéseknek;

11. úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszanak az európai vitában; meggyőződése, hogy ezt a szerepet a nyilvános kommunikáció területén folytatott, célzott együttműködési projektek révén meg kell erősíteni;

12. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a tagállamoknak legyen egy európai ügyekért felelős szakhivatala, amelynek munkatársa felelős az európai politikák helyi, regionális és nemzeti vonatkozásainak bemutatásáért, és amely egyfajta kapcsolattartási pontként szolgál, amelyhez a polgárok uniós ügyekben fordulhatnak;

13. kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamokban működő bizottsági képviseletek és parlamenti tájékoztatási irodák médiaszakembereket foglalkoztassanak, akik vállaljanak aktív és látható szerepet az európai kérdésekről folytatott nemzeti szintű vitákban;

14. rámutat, hogy közelebb kell vinni az európai integrációs folyamatot a fiatalokhoz, és ennek megfelelően kéri a tagállamokat és a régiókat, hogy – a tanulók uniós intézményekkel való megismertetése érdekében – mérlegeljék az EU történelmi hátterére, céljaira és működésére összpontosító külön tantárgy nagyobb mértékű felvételét az összes oktatási tantervbe, és arra ösztönzi őket, hogy uniós szinten cseréljék ki bevált gyakorlataikat ezen a területen; úgy véli, hogy az iskolák teljes körű bevonása alapvető fontosságú az EU kommunikációs politikája számára a fiatalok elérése és megnyerése érdekében;

A média és az EU

15. üdvözli a Bizottság és a Parlament uniós ügyekkel foglalkozó, újságíróknak szóló képzési programjait, és ezek kibővítésére szólít fel annak érdekében, hogy eleget tehessenek a növekvő keresletnek; aggodalmának ad hangot az Európai Bizottság kommunikációs költségvetésének megnyirbálása miatt, különösen a „Média tájékoztatása” programra irányuló költségvetés vonatkozásában;

16. elismeri annak fontosságát, hogy a Euronews nyelvi kínálatát terjessze ki az EU valamennyi tagállamának nyelvére (és további nyelvekre), hogy továbbra is a független televíziós újságírás modellje legyen, amely elősegíti az objektív tájékoztatást, a minőségi politikát és a hirdetések átláthatóságát;

17. hangsúlyozza, hogy a szabad, nyílt és demokratikus társadalom kialakítása szempontjából alapvetően fontos a média szabadságának, a szerkesztői függetlenségnek, valamint különösen a közszolgálati műsorszolgáltatók műsorokra vonatkozó autonómiájának uniós és nemzeti szintű tiszteletben tartása, mivel ez az Európai Uniónak és médiavilágának alapvető értéke;

18. rámutat, hogy a közösségi oldalak óriási lehetőségeket rejtenek magukban a fiatalok elérésére, és ezért arra ösztönzi a Bizottságot és a Parlamentet, hogy fokozzák a szerkesztőileg független és az államtól elkülönülő híradásokat;

19. a médiának a demokratikus akarat- és közvéleményformálásban betöltött különleges szerepére való tekintettel hangsúlyozza, hogy az új médiában is megbízható politikai információkra van szükség; hangsúlyozza a közszolgálati és a magántulajdonú média közötti partnerségek erősítésének szükségességét a nagyközönség szélesebb körének elérése érdekében;

20. hangsúlyozza, hogy a Brüsszelbe akkreditált, hozzáértő újságírók közül meg kellene alkotni egy csoportot, amelynek szerepe az uniós hírekről való, tanítóbb jellegű tudósítás lenne, a szerkesztői függetlenség biztosítása mellett. E „munkacsoport” célja az lenne, hogy a tájékoztatást teljes mértékben átlátható és a polgárok számára hozzáférhető módon nyújtsa;

21. arra ösztönzi a Bizottságot és a Parlamentet, hogy még inkább erősítsék meg elkötelezettségüket a személyzet kommunikációs készségek terén való oktatása és képzése iránt, lehetővé téve számukra a médiával és a polgárokkal való kommunikációt, az uniós intézmények tájékoztatási és kommunikációs tevékenységének javítására; e követelmények teljesítése szempontjából elengedhetetlennek tartja a médiaszakemberek szélesebb körű felvételét;

22. felhívja a Bizottságot, hogy legyen nyitott a kommunikáció minden formája iránt, sokszorozza meg az újságírókkal és a médiával való kapcsolatait, és támogasson valamennyi olyan projektet és kezdeményezést, amelynek célja a polgárokra irányuló uniós tájékoztatás előmozdítása;

23. javasolja, hogy a Bizottság támogassa és finanszírozza a különböző tagállamokban működő műsorszolgáltatók és más médiaszakemberek bevált gyakorlatainak cseréjét az uniós kérdésekről való tájékoztatás terén, ideértve a közszolgálati és magántulajdonú média képzését is;

24. úgy véli, hogy a Brüsszelbe kiküldött újságírók számának közelmúltbeli csökkenése rendkívül aggasztó, továbbá úgy látja, hogy e fejlemény sem az uniós intézmények, sem pedig a Brüsszelbe akkreditált sajtó érdekeit nem szolgálja; következésképpen felhívja az uniós intézményeket, hogy – a jelenleg Brüsszelben dolgozók támogatása érdekében – szorosabban működjenek együtt a sajtó brüsszeli képviselőivel, és tanúsítsanak irántuk nagyobb nyitottságot; e tekintetben javasolja, hogy szülessenek lépések az újságírók akkreditációs eljárásának megkönnyítésére;

25. üdvözli, hogy számos médium és különösen közszolgálati műsorszolgáltató jelentős beruházásokat eszközölt az új, interaktív és nemlineáris – különösen internetes – szolgáltatásokba, hírekre és aktualitásokra, többek között európai kérdésekre vonatkozóan, és ezáltal különösen a fiatalabb közönséget érik el;

26. elismeri, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók nem egyedüli eszközei annak, hogy az uniós üzeneteket eljuttassuk a polgárokhoz, mivel tapasztalati bizonyítékok szerint a magán műsorsszolgáltatók szintén kulcsfontosságú forrásai az uniós tudósításoknak, és hozzájárulhatnak az európai nyilvánosság fejlesztéséhez és előmozdításához;

27. üdvözli a határokon átnyúló, tényfeltáró újságírásra irányuló kutatási támogatásokkal foglalkozó kísérleti projektet; úgy véli, hogy a választótestület tagjainak függetlensége döntő jelentőségű a szerkesztői függetlenség biztosítása szempontjából;

28. európai kezdeményezést javasol bevezetni az európai ügyekkel kapcsolatos képzési programok kidolgozására, különösen fiatal újságírók számára; úgy véli, hogy lépéseket kellene tenni annak ösztönzésére, hogy az újságírók rendszeresen tegyenek közzé híreket az uniós intézmények munkájáról; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy iskolai tanterveikbe építsenek be az új médiát alkalmazó újságírásról szóló kurzusokat;

Közszolgálati média

29. hangsúlyozza, hogy az „amszterdami jegyzőkönyv” értelmében a közszolgálati műsorszolgáltatás meghatározása, megszervezése és finanszírozása a tagállamok hatásköre; az „amszterdami jegyzőkönyv” keretében arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók megbízatásának meghatározásába illesszék be az uniós tudósításokat;

30. hangsúlyozza, hogy a nemzeti és regionális közszolgálati műsorszolgáltatóknak különös felelőssége, hogy tájékoztassák a polgárokat az uniós szintű politikáról és politikai döntéshozatalról; nyomatékosítja e tekintetben, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatóknak kritikusan, teljes szerkesztői függetlenséggel kell megvizsgálniuk saját uniós híradásaikat, és nagyra törő célokat kell kitűzniük;

31. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell a közszolgálati műsorszolgáltatók függetlenségét, és hogy ez utóbbiak feladatai közé tartozik, hogy a polgárság és a civil társadalom tájékoztatásával és támogatásával kapcsolatos közérdekű céljuknak megfelelően tudósítsanak az EU-ról;

32. hangsúlyozza, hogy a közszolgálati médiának integrálnia kell az új médián alapuló kommunikációs gyakorlatokat annak érdekében, hogy hitelességét a nyilvánosság nyílt részvétele révén erősítse; arra ösztönzi például a közszolgálati műsorszolgáltatókat, hogy az internetes közvetítések révén hozzanak létre olyan online fórumokat, ahol a polgárok nyomon követhetik a nemzeti parlamentekben és az Európai Parlamentben zajló vitákat és azokról véleményt cserélhetnek;

Uniós/helyi

33. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az uniós intézmények támogassák egymást kommunikációs tevékenységük tökéletesítésében; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek a kommunikáció különböző szintjeinek közelítése révén hozzá kellene járulniuk az uniós kommunikációs politika decentralizálásához annak érdekében, hogy e politika helyi és regionális dimenziót nyerjen, továbbá ösztönözniük kellene a tagállamokat, hogy a nyilvánosságot több, az EU-val kapcsolatos információval lássák el;

34. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a „polgárközeli tájékoztatás” megközelítését annak érdekében, hogy helyi szinten láthatóbbá tegye az EU-t;

35. üdvözli a Bizottság e tekintetben folytatott együttműködését a helyi rádió- és televíziócsatornákkal, valamint a számukra nyújtott támogatást; rámutat arra, hogy a műsorszolgáltatóknak teljes szerkesztői függetlenséggel kell rendelkezniük;

Európai Parlament

36. javasolja, hogy egy ideiglenesen felállítandó európai parlamenti munkacsoport vizsgálja meg a meglévő új médiamegoldásokat, és készítsen javaslatokat a nemzeti vagy regionális parlamentek és az Európai Parlament közötti parlamentközi kapcsolatok kiépítésének módozataira vonatkozóan;

37. elismeri a nemzeti parlamentek megnövekedett szerepét, és ezáltal az Európai Parlament tagállamokban működő tájékoztatási irodáinak fontosságát; ugyanakkor rámutat arra, hogy a jobb láthatóság érdekében az irodáknak úgy kell átalakítaniuk a küldetési nyilatkozatukat, hogy abban szerepeljen a nemzeti parlamentekkel, a helyi és regionális hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel való kapcsolatok megerősítése;

38. rámutat annak szükségességére, hogy a tájékoztatási irodák törekedjenek a helyi szintű fellépésre és nyújtsanak célzott tájékoztatást a nagyközönség részére az Európai Parlament határozatairól és tevékenységeiről; javasolja annak megfontolását, hogy biztosítsanak nagyobb függetlenséget a tájékoztatási irodák részére annak eldöntése tekintetében, hogy hogyan kommunikálnak a nagyközönséggel;

39. úgy véli, hogy a Parlament tagállami tájékoztatási irodáinak meghatározóbb szerepet kellene játszaniuk a nemzeti, illetve a regionális és helyi média bevonásában; javasolja a Parlament tájékoztatási irodáira vonatkozó költségvetési tételek megnövelését a jobb kommunikáció biztosításának konkrét céljával;

40. úgy véli, hogy fel kell mérni az EuroparlTV szolgáltatásának ár-érték arányát, az EuroparlTV kedveltségére és nézettségére vonatkozó átfogó elemzés alapján; úgy véli, hogy növelni kell az EuroparlTV hatékonyságát a Parlament internetes stratégiájába történő további integrálása révén, ugyanakkor jogállását illetően konkrét lépéseket kell tenni szerkesztői függetlenségének biztosítása érdekében, valamint elő kell segíteni tartalmának a lehető legszélesebb körű rendelkezésre bocsátását az azt felhasználni kívánó televíziós csatornák és online média körében;

41. üdvözli, hogy az Európai Parlament újságírói díja az új média kategóriáját is magában foglalja;

Újságírás és új média

42. felhívja az újságírókat és a média szakembereit, hogy működjenek együtt a jövő európai újságírásával kapcsolatos gondolkodásban és véleménycserében;

43. kitart amellett, hogy a tagállamoknak valódi uniós médiakoncepciókkal kell előállniuk, amelyek túlmutatnak az információk puszta közvetítésén, és hozzájárulnak az Unió kulturális és nyelvi sokszínűségéhez;

44.      hangsúlyozza azonban, hogy ha a közösségi hálózatok viszonylag hatékonyaknak bizonyulnak is az információk gyors terjesztésében, nem mindig szolgálnak a tőlük elvárható megbízhatósági garanciákkal, és nem tekinthetők professzionális médiának; hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatok platformjain az információk kezelése veszélyeket rejt magában, és súlyos újságírói hibákhoz vezethet. Ezen új eszközöket ezért elővigyázatosan kell kezelni; hangsúlyozza az új médiára vonatkozó etikai kódex kidolgozásának fontosságát;

45.      emlékeztet arra, hogy az újságírói szakma változása utat nyit a nyitottabb, az egyre tájékozottabb közösségek iránt elkötelezett média felé, de ez kizárólag az újságírás egészét és az újságírók jogállásának megőrzését szolgálhatja;

46. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az újságírói és médiaszakmák figyelemmel kísérjék szakmai területük folyamatos változásait, kihasználják a közösségi hálózatok előnyeit, amelyek minden lehetőséget megadnak tudásuk bővítésére, és amelyek lehetővé teszik a „hálózatfigyelést”; a közösségi hálózatok visszafordíthatatlan jelenségét látván érdeklődéssel állapítja meg, hogy az újságírás megőrzi helyét a hírek terjesztésében, mivel az újságíró e valóban sokszínű hálózatokkal együttműködve igazi kutatómunkát és tényellenőrzést tud folytatni, ami pedig új részvételi újságírási modellt teremt, és előmozdítja a tájékoztatást;

47. hangsúlyozza, hogy az újságírók az információözönnel szembenéző modern társadalomban döntő szerepet játszanak, mivel hivatásuk, szakmai etikájuk, hatékonyságuk és hitelességük révén egyedül ők tudnak az információhoz jelentős hozzáadott értéket adni azáltal, hogy segítenek megértetni a híreket; emlékeztet arra, hogy a média minősége és függetlensége kizárólag a magas szintű szakmai és társadalmi normák révén biztosítható;

o

o        o

48. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

HL C 13., 2009.1.20., 3. o.

(2)

HL L 378., 2006.12.27., 32. o.

(3)

HL C 314. E, 2006.12.21., 369. o.

(4)

HL C 92. E, 2006.4.20., 403. o.


INDOKOLÁS

A politika és a kommunikáció egyazon érme két oldalát jelenti. Következésképpen probléma adódik, ha a politikát nem kommunikálják megfelelően. Az EU épp ezen a téren szembesül a legnagyobb kihívással.

E jelentés átfogó célja, hogy az uniós intézményeknek és tagállamoknak megmutassa, milyen módon vonhatnák be jobban az európai polgárokat az EU-val kapcsolatos ügyekbe. A jelentés megvizsgálja, hogy a kommunikáció miként kezdeményezheti, ösztönözheti és mozdíthatja elő az európai vitát és az információáramlást, akár az európai ügyek nemzeti médiában való fokozott megtárgyalása, akár az európai nyilvános szféra révén(1).

Az európai nyilvános szféra kialakítására tett korábbi kísérletek hiányosságainak bemutatásában három központi elemet kell kiemelni:

1.  Az EU összetett entitás, amelyet nem könnyű elmagyarázni. Az európai nyilvános szféra kialakítására sem létezik egyetlen egyszerű megoldás. Következésképpen a különféle megoldások széles körű kombinációjára van szükség;

2.  Bűnbakkeresés: A rendszer összetettsége miatt senki nem vállal közvetlen felelősséget, és a vezetők az uniós ügyekről szóló negatív felmérések vagy közvélemény-kutatások esetén hamar az EU-ra hárítják a felelősséget. Ebből adódóan alapvető fontosságú, hogy a tagállamok és az uniós intézmények felelős vezetői felvállalják a felelősséget;

3.  Az európai nyilvános szféra megteremtését alulról kell kezdeni, az európai lakosságtól kiindulva. A nagyközönség csak így érezheti valóban magáénak azt.

Az európai nyilvános szféra kialakításának célját több szinten is meg kell valósítani. Ez nem kizárólag a média feladata, hanem a politikusoké és a közintézményeké is. A múltban a Bizottság és a Parlament egyaránt tett már kezdeményezéseket a páneurópai vita előmozdítása érdekében, és sikerült is némi előrelépést elérniük(2), de még sokkal többet lehetne tenni ez ügyben.

Az intézményi és technológiai háttér soha nem volt ilyen kedvező. A Lisszaboni Szerződés fontos lépés az EU demokratizálódásában, az új média pedig új lehetőségeket kínál. Minden eddiginél több lehetőség nyílik a polgárok bevonására.

A helyzet azonban mégsem javult megfelelő arányban a tekintetben, hogy az uniós kérdések milyen mértékben kerülnek terítékre a tagállamokban. Ezen szakadék áthidalásának fő eszköze a kommunikáció.

A problémát nem az információhiány jelenti; az európai kérdésekről szóló információk terjesztésében számos szereplő vesz részt – a média és intézmények egyaránt –, de ez önmagában nem elegendő.

Az uniós kérdések tárgyalásakor az érintett szereplőknek különbséget kell tenniük a polgárok tájékoztatása és a velük való kommunikáció között. A tájékoztatás egyirányú folyamat, míg a kommunikáció kétirányú, amelynek része a párbeszéd. Ha a tájékoztatás pusztán a tartalom hozzáférhetővé tételét jelenti, ez nem garantálja az érdeklődés felkeltését a tagállamok polgárainak körében. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a „küldő” a kommunikáció elvei szerint járjon el annak érdekében, hogy párbeszédet alakítson ki a polgárokkal.

1. A politikai közeg

Amikor a polgárokat megpróbálják politikai szempontból bevonni az uniós ügyekbe, két paraméter játszik fontos szerepet:

1.  A közvetlen részvétel, amilyen például a választás. Ez ma az ötévente megrendezett európai parlamenti választásokra korlátozódik, miközben a fontos pozíciók betöltőit – mint például a főképviselőt, a Bizottság elnökét és az Európai Tanács elnökét – a polgárok bevonása nélkül nevezik ki(3);

2.  Az európai politikai kultúra nemzeti szinten létfontosságú. Ha azt akarjuk, hogy a tagállamok polgárai valóban érdeklődjenek az európai ügyek iránt, alapvető fontosságú, hogy a nemzeti parlamenti képviselők foglalkozzanak az uniós politikával, és nemzeti körökben törekedjenek az európai jogszabályokkal kapcsolatos tudatosság növelésére.

Nemzeti szinten egy európai ügyekért felelős miniszter kinevezése a helyes irányba tett lépés, és ezt arra irányuló erős politikai jelzésnek kell tekinteni, hogy az EU kiemelt helyre kerüljön a napirenden. Még fontosabb, hogy az európai ügyekért felelős miniszter olyan hivatkozási pontként szolgál, akihez a polgárok kérdéseket intézhetnek, és akitől válaszokat követelhetnek, ily módon előmozdítva az európai nyilvános szféra kialakítását.

A kihívást az jelenti majd, hogy az EU-ról szóló kommunikáció terén valódi együttműködési kultúra alakuljon ki valamennyi európai intézmény között, amint azt a „Partnerség az Európáról szóló kommunikációért” című 2008-as közös nyilatkozat is rögzíti. Ennek az EU és a nemzeti kormányok és parlamentek közötti együttműködést is magában kell foglalnia.

A Lisszaboni Szerződés

A Lisszaboni Szerződésben foglalt elemek közül kettő jelent konkrét előrelépést a polgárok európai ügyekbe való fokozottabb bevonása terén:

1.  A Lisszaboni Szerződés bevezeti a nemzeti parlamentek nagyobb mértékű bevonását. Az előadó üdvözli ezt a lépést, mivel ez javít a tájékoztatás és a kommunikáció szintjén;

2.  Az európai polgári kezdeményezés bevezeti a polgárok uniós ügyekben való aktív részvételének lehetőségét azáltal, hogy a Bizottságot kötelezi az intézkedésre. Ez óriási kommunikációs potenciált rejt magában, mivel az egymillió aláírás összegyűjtése önmagában is figyelemreméltó történet, és valószínűleg a médiában is érdeklődést kelt. A kezdeményezés ráadásul határokon átnyúló tevékenység, amely hozzájárul az európai nyilvános szféra megteremtéséhez.

2. A média

Az uniós híradások hiánya a tagállami médiában jól ismert tény. Az európai nyilvános szféra megteremtéséhez a polgároknak sokkal szorosabb kapcsolatban kell lenniük az uniós intézmények politikai életével.

A médiában szereplő uniós híradásokról az az általános kép, hogy míg a nyomtatott sajtó rendszeresen beszámol az uniós kérdésekről, a televíziós hírszolgáltatás (néhány nyilvánvaló kivétellel) ezen a téren még sokat fejlődhetne.

Közszolgálati műsorszolgáltatás

Az előadó elismeri a közszolgálati műsorszolgáltatás alapvető szerepét, valamint további megerősítésének és politikai támogatásának szükségességét. A történelem bebizonyította, hogy a piac nem képes a megfelelő mennyiségű uniós híradás biztosítására, ezért rendkívül fontos, hogy a tagállamok gondoskodjanak a közszolgálati charták tiszteletben tartásáról, így garantálva, hogy az uniós híradások eljussanak a lakossághoz.

Uniós kezdeményezések

Az EU a páneurópai média megteremtésére törekedve több kezdeményezést indított és támogatott, mindenekelőtt az alábbiakat: Euronews és EuroparlTV.

Az Euronews esetében nem sikerült széles, átfogó közönséget megszólítani az EU-ban, ami részben az újságírás és a hírgyűjtés megítéléséhez kapcsolódó nyelvi különbségek problémájának tulajdonítható. Az EuroparlTV egy technológiai újítás, amelynek azonban újságírási szempontból nincs kellő súlya.

Az előadó ezért úgy véli, hogy érdemi alternatívákra van szükség.

Uniós tudósítók

Az uniós intézményekhez kiküldött újságírók száma az utóbbi években csökkent. Ez a csökkenés nem járt a teljesítmény csökkenésével – nem utolsósorban az online médiának köszönhetően –, ami viszont ahhoz a feltételezéshez vezetett, hogy az újságírók fizikai jelenlétére Brüsszelben valóban nincs szükség.

Ez a tendencia az előadó szerint aggasztó. Az uniós ügyekről szóló tudósítás megköveteli a riporterek brüsszeli jelenlétét. A riporterek csak az emberekkel való személyes találkozás, valamint az uniós intézményekben és azok környezetében való tényleges jelenlét révén tudnak napi szintű, alapos, tényfeltáró tudósítást adni Brüsszelből. Ha a közszolgálati műsorszolgáltatók munkatársainak megerősített brüsszeli jelenlétével lendítenék fel az uniós híradásokat, ez a piacorientált médiát is jelenlétük növelésére ösztönözhetné.

3. Technológia – új média

A párbeszéd a polgárok bevonásának hatékony eszköze. E tekintetben fontos szerepet játszanak az új online közösségi oldalak. Ezzel összefüggésben a közösségi média közé tartozik például a Twitter és a Facebook, ahol a politikusok és az intézmények egyre nagyobb számban kezdeményeznek párbeszédet a polgárokkal.

Több oka is van annak, amiért a közösségi oldalak különösen alkalmasak a kommunikációra:

1.  A közösségi oldalak olyan új közönségrétegeket érhetnek el, akiket a hagyományos médiacsatornák nem érdekelnek. A közönség ezen részei nemcsak a médiához való hozzáférést várják el, hanem azt is, hogy válaszolhassanak, információt oszthassanak meg és használhassanak fel;

2.  E közönségrétegek eléréséhez jelen kell lenni ott, ahol a párbeszéd zajlik, azaz a Facebookon, a Twitteren és más online közösségi hálózatokon;

3.  A közösségi média lehetővé teszi, hogy párbeszédet folytassunk a polgárokkal az EU céljáról;

4.  A közösségi oldalakon keresztül történő online kommunikáció jelzi az online vitában és párbeszédben való aktív részvétel iránti nyitottságot. A Parlament tavaly óta élen jár ennek megvalósításában, amikor is az európai választási időszak során aktívan megjelent a közösségi oldalakon;

5.  Végezetül, a közösségi oldalak óriási lehetőséget tartogatnak a fiatalokkal való kommunikációra – miközben ezt a korcsoportot az EU hagyományosan különösen nehezen tudja elérni.

4. Az EU és a tagállamok:

Az Európai Parlament az átláthatóság terén komoly előrehaladást ért el, és sikerült egy viszonylag zárt intézményből a nyílt, interneten közvetített ülések helyszínévé válnia. Ezt a nyitottságot tovább kell javítani, amihez nagyra törő célok kellenek.

Ezen túlmenően az uniós intézményeken belüli kommunikációs politikában is változásra van szükség. Az uniós személyzetnek szóló iránymutatásban hangsúlyozni kell, hogy könnyebb megbocsátást nyerni, mint engedélyt kapni. Ez azt jelenti, hogy egy hierarchikus rendszerben a tisztviselőknek a rendszer minden szintjén meg kell engedni, hogy szükség esetén azonnal reagáljanak, a polgároknak és a sajtónak történő válaszadás terén egyaránt.

Ha azt szeretnénk, hogy a nemzeti szférákban is megvitassák az uniós kérdéseket, ehhez elengedhetetlen a nagyra törő kommunikációs politika fenntartása az uniós intézmények részéről. Az európai és nemzeti vezetőknek és intézményeknek vállalniuk kell az információterjesztés feladatát, nemcsak hagyományos csatornákon keresztül, hanem olyan média révén is, ahol a polgárok aktív szerepet játszanak. Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a személyzet a kommunikációs készségeik fejlesztéséhez megfelelő képzésben részesüljön.

Emellett az EU és a tagállamok közötti kapcsolatokat is meg kell erősíteni. A tagállamokban működő parlamenti és bizottsági képviseleteknek aktívabb szerepet kell vállalniuk a nemzeti szintű vitákban.

5. A helyi jellegre való törekvés

Az uniós kérdésekről szóló kommunikációban létfontosságú a helyi gondolkodásmód. Az újságírók szempontjából ez azt jelenti, hogy a különböző kérdésekről, például a roamingról, a KAP-ról vagy a címkézés új szabályozásáról ezek nemzeti hatásának fényében kell beszámolniuk. Ez alulról felfelé építkező szemléletet feltételez, amely az összképet ötvözi a tagállamokban helyi szinten fennálló helyzet ismertetésével.

A televízió- és rádiócsatornákon keresztül történő regionális uniós műsorszolgáltatást mint megoldást az előadó támogatja, és a nemzeti média általi műsorszolgáltatás fontos kiegészítőjének tekinti. E tekintetben az uniós támogatás megerősítheti azt az elvárást, hogy a regionális műsorszolgáltatók független, kritikus uniós híradásokat közöljenek. Az előadó üdvözli a regionális rádió- és televíziócsatornák páneurópai műsorszolgáltatásáról szóló bizottsági kezdeményezést.

Az előadó felhívja a figyelmet az állami és a magánszféra közötti partnerségre mint megoldásra az uniós kérdések kommunikálása terén. Ez szakképzett médiaszakemberek felkérését jelenti az EU kommunikációs feladatainak ellátására, ahogy az a múltban is történt.

6. Az új európai történet

A helyi jelleg megerősítése még nem elég. Bár az uniós tisztviselőknek képesnek kell lenniük arra, hogy olyan konkrét történeteket közvetítsenek, amelyekhez a polgárok viszonyulni tudnak, az európai nyilvános szférában rejlő potenciál az állampolgárságon túlmutató azonosulás érzését is jelenti. E tekintetben fontos elmondani a közös európai történetet, amely túllép a nemzeti és politikai elfogultságokon. Dióhéjban, az első 50 év története a nemzetek közötti békén, a gazdasági jóléten és a közös piacon alapult. Most feltétlen szükség van egy új európai történet központi elemeinek kijelölésére, mivel az új nemzedékek már úgy nőnek fel, hogy az EU-t eleve adottnak tekintik.

A fő feladatot az EU alapvető értékeinek meghatározása jelenti. E téren létfontosságú az európai polgárok közreműködése, részvétele és felelősségtudata, és ehhez a feladathoz az EU vezetőinek is hozzá kell járulniuk.

(1)

A nemzeti nyilvános szféra európaivá tétele az európai kérdések nagyobb arányú előfordulását jelenti a nemzeti szférában. Az európai nyilvános szféra a nemzeti határokon átlépő, európai közönségnek szóló vitára vonatkozik.

(2)

A Parlament az európai választások során hatékony kampányt folytatott a Facebookon, ami 60 000 rajongót eredményezett. A Bizottság is hatékonyan használta fel az online kommunikációt, amikor az EU Tube-on dolgozott, és fontos lépéseket tett az európai közéleti találkozóhelyekről szóló kampányban.

(3)

E tekintetben az előadó üdvözli a polgári kezdeményezést mint a közvetlen részvétel egy példáját.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

23.6.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

24

3

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Malika Benarab-Attou, Lothar Bisky, Piotr Borys, Jean-Marie Cavada, Silvia Costa, Santiago Fisas Ayxela, Mary Honeyball, Petra Kammerevert, Morten Løkkegaard, Doris Pack, Chrysoula Paliadeli, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid, Marietje Schaake, Marco Scurria, Joanna Senyszyn, Timo Soini, Emil Stoyanov, László Tőkés, Helga Trüpel, Gianni Vattimo, Marie-Christine Vergiat, Sabine Verheyen, Milan Zver

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Nessa Childers, Ramona Nicole Mănescu, Hans-Peter Martin, Iosif Matula, Georgios Papanikolaou, Hella Ranner, Rui Tavares

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Milan Cabrnoch, Ildikó Gáll-Pelcz, Paweł Robert Kowal

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat