JELENTÉS A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről

6.7.2010 - (2009/2151(INI))

Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság
Előadó: João Ferreira

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről

(2009/2151(INI))

Az Európai Parlament,

- tekintettel a Bizottság 2009. február 23-i, ”A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról” szóló közleményére[1], és a vonatkozó hatásvizsgálatra[2], valamint a Bizottság 2007. december 14-i, az európai korai figyelmeztető rendszerek megerősítéséről szóló munkadokumentumára[3],

- – tekintettel a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről szóló, 2009. szeptember 16-i állásfoglalására[4]; a természeti katasztrófákról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására[5], az erdőtüzekről és árvizekről szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására[6]; az európai árvizekről szóló, 2002. szeptember 5-i állásfoglalására[7], a portugáliai aszályról szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására[8]; a spanyolországi aszályról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására[9]; az európai katasztrófákról (tűzvészek és árvizek) szóló, 2005. szeptember 8-i állásfoglalására[10]; a természeti katasztrófákról (erdőtüzek, aszályok és árvizek) szóló, 2006 május 18-i állásfoglalására és ezek mezőgazdasági[11], területfejlesztési[12], és környezetvédelmi[13] vonatkozásaira, a Madeira autonóm tartományban bekövetkezett súlyos természeti katasztrófáról és a Xynthia vihar európai hatásairól szóló, 2010. március 8-i állásfoglalására[14], valamint az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozását előirányozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2006. május 18-i jogalkotási állásfoglalására[15],

- tekintettel az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 16-i bizottsági közleményre[16], valamint a brüsszeli Európai Tanács 2006. június 15–16-i elnökségi következtetéseinek az Unió szükséghelyzetekre, válságokra és katasztrófákra való reagálási képességére vonatkozó 12–15. pontjaira[17],

- tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom határozatra[18],

- tekintettel a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996/82/EK irányelvre (Seveso II. Irányelv)[19],

- tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (árvizekről szóló irányelv)[20],

- tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 85/337/EGK tanácsi irányelvre (KHV-irányelv)[21],

- tekintettel „A nemzetek és közösségek rugalmas hozzáállásának kialakítása a természeti csapásokkal szemben” című, 2005. január 22-én elfogadott 2005–2015-ös hyogói cselekvési keretre[22],

- tekintettel az 1992. június 5-én Rio de Janeiróban elfogadott, a biológiai sokféleségről szóló egyezményre,

- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 196. cikkére,

- tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

- tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0227/2010),

A.  mivel a megelőzésnek egyre fontosabb szerepet kell kapnia a katasztrófa-elhárítás folyamatában, és társadalmi szerepének is növekednie kell,

B.   mivel a természeti katasztrófák veszélyeztetik az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, befolyásolják a fenntartható fejlődést és veszélyeztetik a társadalmi kohéziót,

C.  mivel olyan tényezők, mint többek között az intenzív földhasználat, a rendezetlen ipari és városi terjeszkedés, a földelhagyás, az elsivatagosodás, vagy a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribb előfordulása, sebezhetőbbé teszik a tagállamokat a természeti vagy ember okozta katasztrófákkal szemben, különösen a „konvergenciarégiók” esetében,

D.  mivel az éghajlatváltozás felelős az emberi veszteségeket, súlyos környezeti, gazdasági és társadalmi károkat okozó természeti katasztrófák (árvizek, rendkívüli aszályok és erdőtüzek) egyre gyakoribb előfordulásáért,

E.   mivel a katasztrófáknak általában számos oka van, amelyek nem mindig vezethetők vissza csupán szélsőséges természeti jelenségekre, sőt, az előidéző ok gyakran az ember nem megfelelő viszonya természeti környezetéhez,

F.   mivel a katasztrófák technológiai és ipari balesetekből is eredhetnek, amelyek az egészségre, a növényzetre, az infrastruktúrára vagy az állatállományra súlyosan ható, veszélyes vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok (CBRN) kibocsátásával járhatnak,

G.  mivel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák által okozott károk jelentős részét sok esetben meg lehetne előzni; mivel továbbá az EU politikáinak is következetesen ösztönözniük kell a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki, finanszírozzanak és hajtsanak végre a megelőzésre és megőrzésre irányuló hatékonyabb szakpolitikákat,

H.  mivel a katasztrófák megelőzésére irányuló következetes és teljes koncepciónak magában kell foglalnia a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok közötti különböző együttműködési szinteket, valamint be kell vonnia a területhez kötődő, ezért azt jól ismerő szereplőket is,

I.    mivel az érvényben lévő katasztrófamegelőző intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, és az Európai Parlament korábbi javaslatai még nem kerültek teljes végrehajtásra, így gátolva a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló, megerősített uniós stratégia végrehajtását,

J.    mivel az állandó aszályok és erdőtüzek, különösen Dél-Európában felgyorsítják az elsivatagosodás folyamatát, ami elsősorban a mediterrán erdőterületeket és a nagymértékben tűzveszélyes, idegen fajtákból álló erdős részeket érinti, veszélyeztetve a lakosság életét és az érintett népességek életminőségét,

K.  mivel a területek kiegyensúlyozott igénybe vétele/hasznosítása és a természettel harmóniára törekvő, az energiát, a természeti erőforrásokat és a környezetet tiszteletben tartó társadalmi és gazdasági fejlődés, az Unió egységének megerősítése, a küzdelem a vidék elnéptelenedése, valamint az elsivatagosodás és a talajerózió ellen, továbbá a környezeti szempontból fenntartható mezőgazdasági tevékenység folytatása alapvető fontosságú elemei a katasztrófa-megelőzésnek,

L.   mivel az erdők a szén-dioxid, valamint a víz körforgásában teremtett egyensúly révén alapvető szerepet töltenek be a környezet megóvásában,

1.  megjegyzi, hogy a természetes és ember okozta katasztrófák nagyon komoly következményekkel bírnak a régiók és a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésére; rámutat, hogy a katasztrófák megelőzésének fő célja az emberi élet védelme, az egyének biztonságának és testi épségének megőrzése, az alapvető emberi jogok, a környezet, a gazdasági és szociális infrastruktúra védelme, beleértve az alapvető közüzemeket, a lakásokat, a távközlési eszközöket, a közlekedést és a kulturális örökséget;

2.  hangsúlyozza, hogy a megelőző megközelítés hatékonyabb és kevésbé költséges, mint a csupán a katasztrófa bekövetkeztére reagáló hozzáállás; úgy véli, hogy a területek helyi földrajzi, gazdasági és társadalmi hátterének ismerete elengedhetetlen a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzéséhez;

3.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását annak szavatolására, hogy a katasztrófa-megelőzéssel kapcsolatos kérdéseket következetesebben vegyék figyelembe a közösségi szakpolitikákban és programokban, és hangsúlyozza a katasztrófamegelőzés holisztikus megközelítésének szükségességét; emlékeztet arra, hogy a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák minden típusát figyelembe kell venni, és hogy más veszélyforrások[23] mellett idetartoznak az árvizek, viharok, aszályok, szökőárak, földrengések, erdőtüzek, szélsőséges hőmérsékletek, vulkánkitörések, lavinák, földcsuszamlások, technológiai és ipari balesetek, a talajerózió, az altalaj és a talajvíz szennyeződése, valamint a tengerek, tavak és folyók szennyeződése;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatos helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, valamint felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a regionális hatóságok katasztrófakezelési képzésben vegyenek részt;

5.  mivel a katasztrófák hatalmas méreteket ölthetnek, illetve határokon átnyúló jellegűek is lehetnek, helyénvaló és szükséges az egymást kiegészítő intézkedéseken, a legjobb gyakorlatok terjesztésén és a tagállamok közötti szolidaritás elvén alapuló, akár helyi, akár uniós szintű együttműködés megerősítése;

6.  olyan hálózat kiépítését javasolja, amelyet az összes tagállam különböző illetékes hatóságainak képviselői alkotnának; kiemeli, hogy ennek a hálózatnak a nemzeti, regionális és helyi hatóságok együttműködésének keretében kell működnie, felelősséget vállalva a katasztrófa-elhárítás folyamatáért, és a területrendezés és a kockázatok feltérképezése és kezelése terén; hangsúlyozza e hálózat szerepét a tapasztalatcsere és a megelőző intézkedések terén, valamint a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez szükséges közös módszertan és minimális követelmények uniós szintű kialakítása során; kéri a mezőgazdasági termelők képviselőinek felvételét a hálózatba, valamint azt, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának képviselői, és a területen dolgozó társadalmi és civil szervezetek véleményét is kérjék ki, és más olyan szereplőkét, akik kapcsolatban állnak a vidékkel, és ezért ismerik azt;  

7.  lényegesnek tartja az együttműködést az információ és a tapasztalat, a technikai és tudományos alkalmazások terjesztésében, valamint a stratégiák összeegyeztetését a beavatkozási képesség javítása céljából;

8.  felhívja a régiókat, hogy használják fel a már meglévő területi és határokon átnyúló koordinációs hálózatokat annak érdekében, hogy olyan együttműködést alakíthassanak ki, amely még inkább a középpontba helyezi a katasztrófavédelmet; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködési struktúrák, mint például a makrorégiók, adminisztratív határoktól független, a funkcióra összpontosító együttműködésük révén az együttműködés hatékony színterévé válhatnak a katasztrófamegelőzés területén; támogatja az INTERREG közösségi kezdeményezés keretében már megvalósult projektek nyomán e téren szerzett értékes tapasztalatok hasznosítását;

9.  azt az álláspontot képviseli, hogy csak a tagállamok, a katasztrófavédelem területén működő különböző ágazatok és szereplők közös stratégiája és koordinált fellépése vezethet valódi előrelépéshez a katasztrófavédelem területén; kiemeli az önkéntes munka szerepét a fent vázolt stratégiákban, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten is segítsék elő az együttműködést e téren; javasolja, hogy az önkéntesség európai évének (2011) keretében vizsgálják meg a katasztrófamegelőzést és katasztrófavédelmet célzó önkéntes munka terén kialakított tagállami szintű együttműködés lehetőségét;

10. a tagállamok és az Európai Unióval szomszédos, valamint a fejlődő országok közötti együttműködésre szólít fel a bevált gyakorlatokat és a gyakorlati ismereteket megosztó, határokon átívelő projektek során, az EU szomszédságpolitikai és fejlesztési programjai keretében;

11. hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetésmentesség elvét érvényre kell juttatni a segélynyújtás során; megjegyzi, hogy a segítségnyújtásnak a rászorultság alapján kell történnie, fajon, bőrszínen, nemen, nyelven, valláson, politikai vagy más nézeten, nemzeti vagy társadalmi származáson, vagyonon, születésen vagy a kedvezményezettek más státusán alapuló megkülönböztetés nélkül;

12. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás által okozott és súlyosbított környezeti problémák felelősek a kényszermigráció jelenlegi fokozódásáért, és ezért rá kíván mutatni a menedékjogért folyamodók és a környezet pusztulása által érintett területek közötti egyre szorosabb kapcsolatra; kéri az „éghajlatváltozás menekültjeinek” nagyobb védelmét és hazatelepítését;

13. hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák hatásai leginkább a régiókat és a helyi közösségeket sújtják, és azok általában véve nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erőforrással, szakismerettel vagy pénzügyi forrással ahhoz, hogy ezen katasztrófákkal egy pusztán nemzeti és/vagy regionális szemléletet követve megbirkózzanak, ezért e katasztrófák hatékony, európai szintű, szolidaritáson alapuló választ tesznek szükségessé;

14. hangsúlyozza a tagállamok és régiók között létező egyenlőtlenségek csökkentésének fontosságát a lakosság, a környezet és a gazdaság védelmére való képesség tekintetében, és a magas katasztrófakockázatnak kitett tagállamokban és területeken támogatja a katasztrófamegelőzés javítására irányuló törekvéseket; kéri, hogy a stratégia fordítson kiemelt figyelmet a legelszigeteltebb, a legritkábban lakott, a hegyvidéki és a határ menti, valamint a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetben lévő európai régiókra;

15. hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és kellőképpen figyelembe kell venni az elszigetelt, hegyvidéki, kis népsűrűségű és elnéptelenedő régiók, a szigetek, a természeti adottságaik miatt hátrányos helyzetű régiók, a több kockázattal egyszerre szembenéző, valamint a külső és legkülső régiók természetes jellegzetességeit és korlátait; felhívja a figyelmet azokra a további nehézségekre, amelyekkel e régióknak kell szembenézniük a katasztrófákkal való megbirkózás során; kéri, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök révén fordítsanak kiemelt figyelmet ezekre a régiókra, és kéri a Szociális Alap felhasználási feltételeinek rugalmasabbá tételét az említett térségek javára;

16. támogatja a Szolidaritási Alap szabályozásának felülvizsgálatát, oly módon, hogy a támogatásra jogosultság feltételeit minden terület és katasztrófa sajátosságaihoz igazítják, beleértve a lassan kibontakozó katasztrófákat, mint az aszály, különös figyelmet fordítva a termelési szektorokra, a legsebezhetőbb területekre és az érintett lakosságra, lehetővé téve a rugalmasabb és gyorsabb elosztást; úgy véli, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) 4. cikkében megfogalmazott támogatható tevékenységek kategóriája túlságosan szűkre szabott; véleménye szerint a jogosultsági küszöbértékek meghatározásakor alapvető fontosságú a regionális dimenzió figyelembevétele, mivel máskülönben a súlyos katasztrófák által sújtott régiók kirekesztődhetnének amiatt, hogy az egész tagállamra megállapított küszöbértéket még nem érték el;

17. kiemeli, hogy szükséges egy a katasztrófák megelőzése és leküzdése céljából megfelelő pénzügyi eszközökkel ellátott, elkülönített pénzügyi keret létrehozása, annak érdekében, hogy megerősítse és részletesen meghatározza az olyan eszközöket, mint a kohéziós politika, a vidék- és városfejlesztési politika, a regionális politika, a Szolidaritási Alap, a hetedik keretprogram és a Life+ program; arra ösztönöz, hogy ennek keretén belül, a 2014–2020 közötti költségvetési terveknél vegyék figyelembe a megelőzést; kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje ki az elérhető források szervezettebb összefogásának lehetőségét, a megelőző mechanizmusok hatékonyságának erősítése érdekében az Unió területén;

18. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a válság miatti jelenlegi költségvetési megszorítások ne vezessenek a meglévő katasztrófamegelőzési politikákra előirányzott összegek csökkenéséhez, valamint hogy a folyamatban lévő költségvetési felülvizsgálat keretében alaposan vizsgálja meg a megelőzés terén fennálló esetleges hiányosságokat, továbbá gondoskodjon arról, hogy a rendelkezésre álló eszközök kiterjedjenek a katasztrófák valamennyi típusára;

19. rámutat, hogy a kohéziós politika elengedhetetlen eszköz a természeti katasztrófák kockázatmegelőzése terén; úgy véli, hogy az említett politika működésének és hatékonyságának javítása érdekében a különböző alapok és eszközök kezelésének rugalmasnak és összehangoltnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az intézkedések elaprózódásának elkerülése, valamint hatékonyságuk és hozzáadott értékük növelése érdekében a kockázatmegelőzést össze kell kapcsolni a megelőzésre irányuló egyéb politikákkal;

20. ismételten hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell az uniós források szabályos felhasználását, és a helytelenül felhasznált forrásokat maradéktalanul vissza kell fizetni;

21. hangsúlyozza, hogy a katasztrófamegelőzés elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik, és a szubszidiaritás elvét ezen a területen továbbra is tiszteletben kell tartani;

22. felhívja a területgazdálkodásért felelős tagállamokat, hogy tekintettel a féktelen erdőirtás okozta problémákra, valamint az ilyen területeken történő építkezés megakadályozása érdekében vezessenek be az árvizek, földcsuszamlások és egyéb földtani kockázatok által veszélyeztetett területeken a csapások megelőzésére irányuló kritériumokat és jogszabályokat;

23. felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a katasztrófa-megelőzés jobban beépüljön az uniós forrásokból finanszírozott nemzeti operatív programokba, valamint a regionális és helyi operatív programokba; úgy véli, hogy a környezetvédelemben részt vevő minden közszereplőnek szerepet kell vállalnia és aktívan részt kell vennie ebben a folyamatban; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen a területen támogassa az operatív programok átalakítását a tagállamok által jelzett szükségletek szerint; sürgeti a Bizottságot, hogy kérjen tájékoztatást a tagállamoktól a természeti és ember okozta katasztrófák kezelésére vonatkozó, jelenleg érvényben lévő operatív programjaikról a tapasztalatcsere érdekében,

24. úgy véli, hogy az Uniónak kiemelt támogatásban kell részesítenie a tagállamokat, többek között a következő megelőző intézkedésekben:

a) az építési és földhasználati biztonsági szabályozás kidolgozása és felülvizsgálata;

b) kockázatnövelő helyzetek rendezése: folyómedrek rehabilitációja; vízgyűjtők, vizes élőhelyek és az azokhoz kapcsolódó ökoszisztémák védelme és helyreállítása; a vízfolyások mentén végbemenő erózió és üledékképződés figyelemmel kísérése; a hidak és hidraulikus átereszek vízáteresztő-képességének növelése; az erdők megtisztítása és rendezése; újraerdősítés; és a part menti övezetek védelmét szolgáló intézkedések;

c) bizonyos katasztrófatípusoktól különösen veszélyeztetett lakott területek – különösen a városok – védelme és átalakítása a lakosság közreműködésével;

d) a meglévő nagyszabású infrastruktúrák fenntartása és biztonsági megfigyelése, különös tekintettel a gátakra, üzemanyag-vezetékekre, valamint a közúti és vasúti hidakra, továbbá a vízellátásra, a közegészségügyre, a hírközlési és távközlési eszközökre;

e) a mezőgazdasági tevékenység fenntartása az elnéptelenedő, természeti csapások által veszélyeztetett vidékeken, az emberi tevékenység megőrzésére törekvés olyan infrastruktúrák kialakítása révén, amely az ilyen területeken élők számára lehetővé teszi az ottmaradást;

25. felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a tudatosságot növelő és a helyes gyakorlat elsajátítását segítő kampányok indításában, a lakosság számára minden állampolgár által könnyen elérhető csatornákon keresztül lényegbevágó, naprakész tájékoztatást és képzést biztosítva a feltárt kockázatokról és a megelőző intézkedésekről, és arról, hogy mit kell tenni a természeti vagy ember okozta katasztrófahelyzet bekövetkeztekor; szorgalmazza, hogy a lakosságnak szóló képzési programokban már iskoláskortól fordítsanak külön figyelmet a fiatalokra és a vidéki közösségekre; a lakosság tudatosságának emelése érdekében hangsúlyozza az egységes európai segélyhívószám (a 112) ismertebbé tételének fontosságát;

26. emlékeztet arra, hogy a víz gyakori velejárója a természeti katasztrófáknak, nem csupán a – gyakran a nem megfelelő tervezés miatt bekövetkező – árvizek, jégeső és folyómeder-szennyeződés formájában, hanem szűkössége miatt is, ami jelentős változásokat okozhat, például Dél- és Délkelet-Európa nagy területeinek elsivatagosodását;

27. rámutat arra, hogy az utóbbi években az elhúzódó szárazság következtében megsokasodtak az erdőtüzek Európában, és ezzel párhuzamosan számos régióban súlyosbodott az elsivatagosodás;

28. tekintettel az aszály, az erdőtüzek és az elsivatagosodás közötti összefüggésekre, felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az árvizekről szóló irányelvhez hasonló irányelvre irányuló javaslatot, amely támogatja egy közösségi szakpolitika bevezetését a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében; e célból ismételten felhívja a figyelmet egy európai aszályfigyelő központ létrehozásának fontosságára, amelynek feladata az aszály hatásainak tanulmányozása, enyhítése és figyelése volna;

29. ismételten felhívja a figyelmet egy európai aszályfigyelő központ létrehozásának fontosságára is, amelynek feladata az aszály hatásainak tanulmányozása, enyhítése és figyelése volna, azzal a céllal, hogy elősegítse az alapos, stratégiai döntéshozást, és a tagállamok tevékenységének összehangolását; úgy véli, hogy tekintetbe kell venni az aszály, az erdőtüzek, az elsivatagosodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás között fennálló összefüggéseket, és komoly, szolidaritáson alapuló célkitűzésekre van szükség az aszály kockázatának elkerülésére és kezelésére;

30. mivel az erdők fontosak a fakitermelés, a biodiverzitás fenntartása, az áradások, lavinák és az erózió megelőzése, a talajvízforrások kezelése és a szénmegkötés szempontjából, ezért a tűzesetek veszélyének csökkentésére az összes tagállamnak figyelmet kellene szentelnie; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon ki és valósítson meg jogalkotási javaslatokat és kezdeményezéseket az erdők védelme és az erdőtüzek megelőzésének területén; úgy véli, hogy támogatni kell az erdőtelepítésekkel és újraerdősítésekkel kapcsolatos terveket, előnyben részesítve az őshonos fajokat és a vegyes erdőket, a biológiai sokféleség, valamint a tűzzel, viharokkal és természeti csapásokkal szembeni hatékonyabb ellenállás érdekében, támogatni kell továbbá az erdőben keletkező összegyűlő biomassza – amely megújuló energiaforrás – fenntartható gyűjtését és felhasználását; úgy véli, hogy a területen végzett valódi együttműködés keretében folytatni kell a rendszeres adatgyűjtést, a kockázati térképek készítését, tűzkockázat-kezelési tervek kidolgozását, a szükséges és a 27 tagállamban rendelkezésre álló erőforrások számbavételét, valamint a különböző szinteken megvalósuló koordinációt;

31. tekintettel arra, hogy az erdőtüzek okozása környezettel kapcsolatos bűncselekménynek minősül, valamint arra, hogy egyre gyakrabban fordul elő, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg olyan kényszerítő intézkedések foganatosításának lehetőségét, amelyek visszatartó erejűek a gondatlanságból és szándékosságból eredő erdőtüzek esetében, és terjesszen ezekről javaslatot a Tanács és az Európai Parlament elé;

32. hangsúlyozza, hogy a megelőzést átfogóan kell megközelíteni, és azt a kiegyensúlyozott területhasználat és a koherens, a természettel összhangban lévő gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vonatkozó ágazati politikák részévé kell tenni;

33. felismeri, hogy egyes ágazati szabályozási elvek miatt bizonyos területek veszélyeztetettsége fokozódik, mivel elősegítik a vidék elnéptelenedését és a népesség városi térségekben való túlzott koncentrálódását;

34. úgy véli, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás ki van szolgáltatva az éghajlati jelenségeknek – például az aszálynak, viharoknak, fagynak, jégnek, jégesőnek, erdőtüzeknek, áradásoknak és erős esőzéseknek –, az olyan egészségügyi kockázatoknak, mint például a különféle kártevők, állatbetegségek, járványok és epizootikus betegségek, a vadon élő állatok okozta károknak, az olyan emberi tevékenységek okozta jelenségeknek, mint az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a savas esők és a véletlenszerű és szándékos genetikai szennyezés, a várostervezési és területrendezési hiányosságok miatti földcsuszamlásoknak, a műszaki és közlekedéssel kapcsolatos kockázatoknak, a hegyi területek elsivatagosodásának, az elsősorban az erdőgondozás elmaradása miatt bekövetkező, illetve bűnös szándékkal okozott erdőtüzeknek, valamint a gyárak által kibocsátott vegyi anyagokkal és a tápanyag-elszivárgással történő, illetve a kirándulók gondatlansága miatti folyószennyezéseknek;

35. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a jó mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, amelyekkel néhány tagállamban sikerült felére csökkenteni a nitrogénalapú műtrágya felhasználását anélkül, hogy a terméshozam csökkent volna;

36. úgy véli, hogy a természeti csapások hatékony megelőzéséhez környezetvédelmi és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott mezőgazdasági politikára van szükség, amely figyelembe veszi a fenntartható mezőgazdasági termelés és a vidékfejlesztés támogatásának és ösztönzésének szükségességét az egyes országokban és régiókban; úgy véli, hogy hatékonyan meg kell erősíteni a mezőgazdaság környezetvédelmi és vidékfejlesztési feladatait támogató ösztönzőket, támogatni kell az emberek vidéken való letelepedését, ami az ökoszisztémák megőrzésének kulcsfontosságú tényezője, küzdve az említett területek folyamatban lévő elsivatagosodása és elszegényedése ellen, és csökkentve a városi térségekre nehezedő nyomást; kiemeli továbbá a mezőgazdasági termelőknek az Európai Unió vidéki területeinek védelmében betöltött szerepét, és nem tartja kielégítőnek a Bizottság közleményét a mezőgazdasági ágazat kulcskérdéseinek tekintetében;

37. európai szintű állami biztosítási rendszer létrehozását szorgalmazza; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a mezőgazdasági termelők természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázatainak és jövedelmi bizonytalanságának jobb kezelését szolgáló, európai szintű állami biztosítási rendszerről; hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek ambiciózusabbnak kell lennie a jelenlegi modellnél a különböző biztosítási rendszerek EU-n belüli sokféleségének megakadályozása érdekében, hiszen az nagy eltéréseket okoz a termelők jövedelme között; úgy véli, sürgősen ki kell alakítani egy minden tagállam mezőgazdasági termelői számára elérhető kompenzációs keretet a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetére;

38. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az agrár-környezetvédelmi támogatások kiszámításába építsék bele a mezőgazdasági termelőknél a balesetmegelőzésre (például tűzvédelmi pászták megtisztítása, az elhalt fás növényzet eltávolítása, a parcellák teljes kiterjedésében folytatott földművelés stb.), valamint a csatornahálózatra (a csurgalékvíz-csatornák és a csatornák megtisztítása) irányuló beavatkozások alkalmazása miatt felmerült többletköltségeket;

39. hangsúlyozza a szélsőséges természeti jelenségek számos földrajzi térségben egyre növekvő előfordulására és nagyságrendjére reagáló, városi és vidéki alkalmazkodási intézkedések tanulmányozásának jelentőségét; úgy véli, hogy az éghajlatváltozás előre látható negatív hatásai további korlátot jelentenek majd a mezőgazdasági tevékenység, az élelmezésbiztonság és -önellátás számára, és hangsúlyozza, hogy szükséges kezelni ezt és más kihívásokat, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és káros következményeinek csökkentése tekintetében;

40. hangsúlyozza a nyilvános kutatás és fejlesztés jelentőségét (K+F) a katasztrófák megelőzésében és elhárításában, továbbá felszólít a tagállamok kutatási-fejlesztési intézményei közötti koordináció és együttműködés fokozására, különösen azok esetében, amelyek hasonló kockázatoknak vannak kitéve; felszólít a tagállamok korai figyelmeztető rendszereinek megerősítésére és a korai figyelmeztető rendszerek közötti meglévő kapcsolatok kiépítésére és megerősítésére; javasolja a Bizottságnak, hogy kellőképpen vegye figyelembe ezeket a szükségleteket és megfelelő finanszírozásukat;

41. hangsúlyozza a tagállamok egészségügyi rendszerei felkészítésének szükségességét a humánerőforrás-struktúra, a helyes gyakorlatok és a kockázattudatosság tekintetében, hogy meg tudjanak birkózni a katasztrófahelyzetekkel;

42. hangsúlyozza, hogy fontos a katasztrófák kockázatairól és költségeiről szóló átfogó adat- és információgyűjtés és az adatok uniós szintű megosztása összehasonlító tanulmányok készítése és a katasztrófák várható, határokon átnyúló hatásainak meghatározása érdekében, ezáltal lehetővé téve a tagállamok számára a nemzeti polgári képességekre és orvosi erőforrásokra vonatkozó információk egyesítését, valamint hangsúlyozza, hogy új struktúrák kiépítése helyett a meglévőeket, így például a Megfigyelő- és Információs Központot (MIC) használjuk és fejlesszük tovább;

43. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem gyűjtötte össze tanulmány keretében az egyes tagállamok által a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez jelenleg használt módszereket, amelyet a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló, 2009. február 23-i közleménye határozott meg; felszólítja a Bizottságot, hogy 2010 első felében tegyen eleget a fenti kötelezettségvállalásának;

44. úgy véli, hogy uniós szinten ki kell alakítani a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez szükséges közös módszertant és minimális követelményeiket;

45. hangsúlyozza a katasztrófák társadalmi és gazdasági hatásának elemzésére és kifejezésére szolgáló egységes mércék kidolgozásának fontosságát;

46. javasolja, hogy a KHV-irányelv felülvizsgálata során törekedjenek a katasztrófa-megelőzésre vonatkozó kérdések teljesebb beépítésére, különösen az értékelés, a kommunikáció és a kockázatismertetés tekintetében;

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

• [1]  COM(2009) 0082.
• [2]  SEC(2009) 0202.
• [3]  SEC(2007) 1721.
• [4]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0013
• [5]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0362
• [6]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0349
• [7]  HL C 272. E., 2003.11.13., 471. o.
• [8]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0139
• [9]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0187
• [10]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2005)0334
• [11]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0222
• [12]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0223
• [13]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0224
• [14]  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0065
• [15]  Elfogadott szövegek, P6_TA(2006)0218
• [16]  10128/08.
• [17]  10633/1/06.
• [18]  HL L 71., 2007.3.10., 9. o.
• [19]  HL L 10., 1997.1.14., 13. o.
• [20]  HL L 288., 2007.11.6., 27. o.
• [21]  HL L 175., 1985.7.5., 40. o.
• [22]  A/CONF.206/6.
• [23]             Ez a természeti csapások és ember okozta katasztrófák nem teljes körű felsorolása: ezért az e véleményben nem szereplő természeti csapások vagy ember okozta katasztrófák fajtáit e felsorolásba be lehet illeszteni.

INDOKOLÁS

Az utóbbi években az EU tagállamait jelentős számú katasztrófa sújtotta. Érdemes jelezni, hogy az EU Szolidaritási Alapjának első hat éve során a Bizottság 62 támogatásra vonatkozó kérelmet kapott 21 különböző ország részéről[1]. Ezek egyharmada tartozik az „jelentős katasztrófák” kategóriába. Más katasztrófák nem eredményeztek az Alap igénybevételére irányuló kérelmeket, annak ellenére, hogy az érintett lakosságra, környezetre és gazdaságra gyakorolt hatásaik jelentősek és – számos esetben – tartósak voltak.

A károk szinte minden esetben nehezen számszerűsíthetők, főleg ami az emberi életeket illeti. A katasztrófák gazdasági és társadalmi költségei mindenképpen nagyon jelentősek.

A megelőzésnek e kereteken belül kellene növekvő társadalmi hangsúlyt kapnia, a katasztrófakezelés folyamatának egyre fontosabb szakaszát képezve.

Mivel elsődlegesen és főképpen a tagállamok felelősek polgáraik védelméért és a katasztrófák megelőzéséért, teljességgel jogos a megelőzés terén történő együttműködés növelése, az erőfeszítések jobb összehangolása, valamint a szolidaritás és a kölcsönös segítségnyújtás megszilárdítása.

Tekintettel e követelmény megvalósítására a javaslat tárgya egy nemzeti, regionális és helyi hatóságokat átfogó együttműködés létrehozása, amely a katasztrófakezelés folyamatával, a területrendezéssel és a kockázatok feltérképezésével és kezelésével foglalkozna. Kívánatosnak mutatkozik egy olyan hálózat létrehozása, amely a tapasztalatcserék és megelőző intézkedések fórumát képezné, amelynek keretében az e téren tevékenykedő társadalmi szervezetek is valamilyen módon részt tudnak venni. Kiemelendő a regionális és helyi hatóságok szerepének jelentősége, mivel ők ismerek behatóan a helyi jellegzetességeket és viszonyokat.

Számos tényező befolyásolja azt, hogy milyen gyakran következnek be a katasztrófák, és mennyire súlyosak. Bekövetkezésük valószínűségét növelik az ember és fizikai környezetének nem megfelelő viszonyát előidéző politikák. Olyan tényezők, mint a termőföldek intenzív kihasználása, a rendezetlen ipari és városi növekedés, a vidék elnéptelenedése, az elsivatagosodás, a szélsőséges éghajlati jelenségek előfordulásának gyakoribbá válása, a tagállamokat jobban kiszolgáltatja az akár természeti, akár ember okozta katasztrófáknak. Bár általános jelenségről van szó, ez a sebezhetőség a konvergenciarégiók esetében még hangsúlyosabb. Ezért fontos az, hogy a megelőzést átfogó szemszögből tekintsük, beépítve azt a természettel összhangban lévő, kiegyensúlyozott területfoglalás és a koherens gazdasági és társadalmi fejlődés elősegítése érdekéből jelentős ágazati politikákba. Másrészt fel kell ismerni, hogy ezen ágazati politikák közül némely (pl. KAP) azt eredményezte, hogy bizonyos régiók és lakosságuk jobban ki vannak téve kockázati tényezőknek, ezért kiigazító intézkedésekre van szükség.

Meg kell állapítani továbbá, hogy a katasztrófák általában azokat sújtják inkább, akik kevesebb eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy magukat, családjukat és javaikat megvédjék.

Ezért fontos és szükséges egy uniós szintű, megfelelő pénzügyi keret létrehozása a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére. Ez kiegészítene és összekapcsolna már létező eszközöket, beleértve a kohéziós politika, a regionális politika, és a vidékfejlesztési politika eszközeit. Az uniós finanszírozásnak több, a tagállamok által végrehajtandó, valamint általában a veszélyt előidéző helyzetek megszüntetését, a lakott övezetek védelmét, a nagyobb infrastruktúrák biztonságának figyelemmel kísérését és az építésbiztonsági és termőföld-használati szabályok kidolgozását/felülvizsgálatát célzó, megelőző eszközt kellene előnyben részesítenie.

Ezenfelül az uniós finanszírozások nemzeti operatív programjaiban hangsúlyt kell kapnia a katasztrófa-megelőzés kérdésének, a Bizottságnak támogatnia kell e téren az operatív programoknak a tagállamok által jelzett szükségletek szerinti átdolgozását. El kell ismerni és kellő mértékben figyelembe kell venni a ritkán lakott régiók és a legkülső régiók természeti jellegzetességeit és korlátait.

Alapvető jelentőséggel bír, hogy a tagállamok növeljék a kutatás és fejlesztés (K+F) kapacitásukat a katasztrófa-megelőzés és -kezelés terén. Ez olyan terület, ahol lehetséges és üdvözlendő a tagállamok közötti koordináció és együttműködés növelése, főleg a hasonló veszélyekkel szembesülő tagállamok esetében. Ajánlatos, hogy ezt az igényt és megfelelő finanszírozását is kellő mértékben figyelembe vegyék. Szintén e téren fontos egyrészt tagállamok korai előrejelző rendszereinek fejlesztése, valamint az eltérő korai előrejelző rendszerek közötti kapcsolat létrehozása és fejlesztése. Másrészt fontos az alkalmazkodási intézkedések tanulmányozása és fejlesztése – mind vidéki, mind városi szinten –, tekintettel a szélsőséges éghajlati jelenségek egyre gyakoribb előfordulására.

A katasztrófa-megelőzés közösségi koncepciójának központi részét kell képeznie a régiók és tagállamok között e téren létező egyenlőtlenségek csökkentésének, különösen a nagyobb kockázatnak kitett és kevesebb gazdasági lehetőségekkel rendelkező régiókban és tagállamokban kell támogatni a megelőzést.

Egyértelmű, hogy bizonyos katasztrófatípusok visszatérő jelleggel jelentkeznek, főként a konvergenciarégiókban Az Európai Parlament korábbi határozataiból indul ki az Európai Aszályfigyelő Központ létrehozására irányuló javaslat, az erdővédelemre és a tüzek megelőzésre irányuló külön javaslattal együtt.

• [1]  COM(2009) 193 végleges.

VÉLEMÉNY a Regionális Fejlesztési Bizottság részéről (28.4.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményről
(2009/2151(INI))

A vélemény előadója: Viktor Uspaskich

JAVASLATOK

A Regionális Fejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1. hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepét a katasztrófamegelőzés valamennyi területén; határozott meggyőződése, hogy ezen hatóságoknak a kockázatcsökkentési és katasztrófamegelőzési stratégiák kialakításában és megvalósításában való aktív szerepvállalása révén lehet a legjobban biztosítani a leghatékonyabb és legműködőképesebb megoldások kidolgozását; hangsúlyozza továbbá az állami és a magánszféra érdekeltjeivel, köztük az önkéntes szervezetekkel való konzultáció jelentőségét és a folyamatba való bevonásuk fontosságát;

2.   hangsúlyozza, hogy a megelőző megközelítés hatékonyabb és kevésbé költséges, mint a csupán a katasztrófa bekövetkeztét követő válaszlépésen alapuló hozzáállás; úgy véli, hogy a területek helyi földrajzi, gazdasági és társadalmi hátterének ismerete elengedhetetlen a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzéséhez;

3.   hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák hatásai leginkább a régiókat és a helyi közösségeket sújtják, és azok általában véve nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erőforrással, szakismerettel vagy pénzügyi forrással ahhoz, hogy ezen katasztrófákkal egy pusztán nemzeti és/vagy regionális szemléletet követve megbirkózzanak, ezért e katasztrófák hatékony, európai szintű, szolidaritáson alapuló választ tesznek szükségessé;

4.   úgy véli, hogy csak a különböző ágazatok és a katasztrófavédelem területén működő különböző szereplők közös stratégiája és összehangolt fellépése vezethet valódi előrelépéshez a katasztrófavédelem területén, valamint a felkészülési, reagálási és helyreállítási folyamatban; kiemeli az önkéntes munka szerepét a közös stratégia területén, és javasolja az önkéntesség beemelését a fellépések sorába; felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten is segítsék elő az együttműködést e cél érdekében; javasolja, hogy az önkéntesség európai évének (2011) keretében vizsgálják meg a katasztrófamegelőzést és katasztrófavédelmet célzó önkéntes munka terén kialakított tagállami szintű együttműködés lehetőségét;

5.   az egész Unióra kiterjedő, átfogó stratégiát szorgalmaz, melynek keretében a katasztrófák minden típusára vonatkozóan – az erdőtüzeket is ideértve – egységes eljárásrend bevezetésére kerül sor; hangsúlyozza, hogy a katasztrófamegelőzés és a katasztrófavédelem terén a felelősség elsősorban a tagállamoké;úgy véli, hogy az említett stratégiának biztosítania kell az országok közötti teljes szolidaritást, és kiemelt figyelmet kell fordítania a leginkább elszigetelt, leggyérebben lakott, valamint a legkülső régiókra, továbbá az Európai Unióhoz tartozó egyéb, földrajzi helyzetükből, domborzati viszonyaikból, valamint lakosságuk gazdasági és társadalmi körülményeiből adódóan sajátos jellemzőkkel és igényekkel bíró egyes régiókra vagy szigetekre; hangsúlyozza azonban, hogy nincsen semmilyen terv a meglévő nemzeti polgári védelmi és katasztrófamegelőzési hatáskörök uniós iránymutatások révén történő felváltására vagy gyengítésére;

6.   hangsúlyozza, hogy a lakossági figyelemfelkeltés és a tájékoztató intézkedések mind a katasztrófamegelőzés, mind pedig a lakosság válság alatti és utáni reagálása tekintetében elengedhetetlenek az emberéletek megmentése szempontjából; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a polgári védelmi program keretében dolgozza ki a polgári védelmi mechanizmus és képzés értékelését, és dolgozzon ki közösségi iránymutatásokat a különféle lehetséges természeti csapások kezelésére; nyomatékosítja továbbá, hogy további tájékoztatásra van szükség az egységes európai segélyhívószámot (a 112-t) illetően;

7.  hangsúlyozza, hogy a katasztrófák hatásait nem korlátozzák a régiók és a tagállamok hivatalos és adminisztratív határai; éppen ezért úgy véli, hogy a kockázatnak különösen kitett területek és a kockázat jellegének azonosításával párhuzamosan ezeken a területeken meg kell határozni a kiemelt célkitűzéseket és az együttműködési mechanizmusokat; felhívja a régiókat, hogy a már meglévő területi és határokon átnyúló koordinációs hálózatokra építsenek annak érdekében, hogy olyan együttműködést alakíthassanak ki, amely még jobban a középpontba helyezi a katasztrófavédelmet; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködési struktúrák, mint például a makrorégiók, az adminisztratív határoktól független, a funkciónak megfelelő együttműködésük révén a katasztrófamegelőzés területén megvalósuló együttműködés hatékony színterévé válhatnak;

8.   támogatja az INTERREG közösségi kezdeményezés keretében a múltban megvalósult projektek révén e téren szerzett értékes tapasztalatok hasznosítását, és kulcsfontosságúnak ítéli az európai területi együttműködési célkitűzés összefüggésében kínált lehetőségek további kiaknázását; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) fontos eszköze lehet a kormányközi, a határokon átnyúló és a régiók közötti együttműködés további megerősítésének – még olyan országokkal is, amelyek nem uniós tagállamok –, és szilárd keretként szolgálhat a technológiai szakismeret és a bevált gyakorlatok megosztásához és átadásához a katasztrófamegelőzés terén, valamint a közös adatbázisok és a korai figyelmeztető rendszerek kialakításához a tagok körében;

9.   rámutat, hogy a kohéziós politika elengedhetetlen eszköz a természeti katasztrófák kockázatmegelőzése terén; úgy véli, hogy az említett politika működésének és hatékonyságának javítása érdekében a különböző alapok és eszközök kezelését rugalmasan és összehangoltan kell ellátni ; hangsúlyozza, hogy az intézkedések elaprózódásának elkerülése, valamint hatékonyságuk és hozzáadott értékük növelése érdekében a kockázatmegelőzést össze kell kapcsolni a megelőzésre irányuló egyéb politikákkal;

10. üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy a katasztrófamegelőzési gyakorlatok során szerzett tapasztalatokat ki kell terjeszteni, különös figyelemmel a halmozott kockázatoknak – például árvizeknek, ciklonoknak, vulkánkitöréseknek és földrengéseknek – kitett európai térségekre; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen leltárt az információs forrásokról, és valósítsa meg a kockázatkezelési eljárások terén alkalmazott bevált gyakorlatok terjesztését; támogatja a témában zajló kutatási tevékenységek összehangolását, és úgy véli, hogy meg kell erősíteni a felderítési és korai figyelmeztető rendszerek közötti kapcsolatokat;

11. támogatja a Bizottságnak azt a kezdeményezését, amelynek célja megvizsgálni a katasztrófavédelem 2007–2013-as időszakra felállított operatív programokba való fokozottabb bevonásának a lehetőségét, és felhívja a tagállamokat, hogy használják ki a közvetlenül a kockázatmegelőzésre elkülönített strukturális alapokat az e területen való késedelem nélküli fellépés érdekében a jelen programozási időszak során; ugyanakkor emlékeztet a koordinált fellépés szükségességére e tekintetben; javasolja, hogy a következő programozási időszakra vonatkozó stratégia keretében a Bizottság vegye figyelembe olyan, katasztrófamegelőzésre irányuló uniós finanszírozási intézkedések bevezetésének szükségességét, amelyek a fellépés minden területére kiterjednek;

12. megállapítja, hogy az éghajlatváltozás egyre inkább súlyosbítja a természeti katasztrófákat, többek között az árvizeket és a hidrológiai jellegű katasztrófákat, amelyek tekintetében elengedhetetlen a megfelelő és jól összehangolt megelőzés, és felszólítja a Bizottságot, hogy a jelenleg zajló költségvetési felülvizsgálat keretében tárjon fel minden lehetőséget a meglévő katasztrófamegelőzési rendszerek javítására, ideértve a korai figyelmeztetés és a műholdas megfigyelés jelenleg rendelkezésre álló eszközei alkalmazásának lehetőségét az aszály és az elsivatagosodás kockázatainak felmérésére;

13. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a válságból adódó jelenlegi költségvetési megszorítások ne vezessenek a meglévő katasztrófamegelőzési politikákra előirányzott összegek csökkenéséhez, valamint hogy a folyamatban lévő költségvetési felülvizsgálat keretében alaposan vizsgálja meg a megelőzés terén fennálló esetleges hiányosságokat, továbbá gondoskodjon arról, hogy a rendelkezésre álló eszközök kiterjedjenek a katasztrófák valamennyi típusára;

14. sürgeti a Bizottságot, hogy ne feledkezzen meg arról, hogy a hatékonyabb erdőgazdálkodás és erdővédelem kulcsfontosságú az éghajlatváltozás elleni küzdelem kiemelt kérdéseinek körében; úgy véli, hogy egy valódi erdészeti politika bevezetése jelentős mértékben elősegítené nemcsak az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, hanem a természeti katasztrófák megelőzését is;

15. felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai cselekvési tervet a katasztrófamegelőzés bevált gyakorlatainak megosztásáról, valamint hogy alakítson ki olyan összehangolt vészhelyzeti terveket, melyek keretében vészhelyzet esetén a határokon átnyúló együttműködés érdekében összevonják a nemzeti erőket;

16. úgy véli, hogy a strukturális alapokból történő infrastruktúratámogatást az elkövetkező programozási időszakokban a katasztrófavédelmi szabványok betartásához fűződő konkrét intézkedések előzetes megvalósításához kell kötni;

17. felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul nyújtson be új javaslatot, amely az adminisztratív szabályok további egyszerűsítésére, valamint az EU Szolidaritási Alapja rugalmasságának növelésére irányul.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.4.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	37 1 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	François Alfonsi, Charalampos Angourakis, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Zuzana Brzobohatá, John Bufton, Alain Cadec, Salvatore Caronna, Ricardo Cortés Lastra, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Monika Smolková, Nuno Teixeira, Michael Theurer, Michail Tremopoulos, Viktor Uspaskich, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Hermann Winkler, Joachim Zeller, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Vasilica Viorica Dăncilă, Ivars Godmanis, Catherine Grèze, Veronica Lope Fontagné, Marie-Thérèse Sanchez-Schmid

VÉLEMÉNY a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság részéről (8.4.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló Bizottsági közleményről
(2009/2151(INI))

A vélemény előadója: Maria do Céu Patrão Neves

JAVASLATOK

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  üdvözli a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló bizottsági közleményt[1]; támogatja azt az nézetet, miszerint a katasztrófamegelőzés elválaszthatatlan része a katasztrófák elhárításának; újra megerősíti a Parlament e témával kapcsolatos korábbi munkáját[2], és sajnálja, hogy a Bizottság még nem terjesztett elő a Parlament javaslataival összhangban lévő jogalkotási javaslatokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a katasztrófavédelemmel kapcsolatos hatékonyabb uniós politika kialakítása érdekében minimumnormákat előíró és holisztikus megközelítésű, átfogó jogszabály és iránymutatások szülessenek; emlékeztet, hogy ezek hiányában a Lisszaboni Szerződés engedélyezi a tagállamok közötti megerősített együttműködés igénybevételét, és ezért ezzel a témával is lehet annak keretében foglalkozni;

2.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a természeti csapásokat és az ember okozta katasztrófákat az összes szakasszal szoros összefüggésben kezelje: a megelőzés, a felkészülés, az azonnali reagálás és a helyreállítás szoros összefüggésben áll a gyors és hatékony kezeléssel; a reagálási kapacitás növelése érdekében figyelembe kell venni a katasztrófák minden típusát (az EU-n belüli és kívüli, a természeti csapásokat és az ember okozta katasztrófákat), az EU minden eszközét, valamint az intézményközi koordinációt;

3.  átfogó stratégiát javasol az egész Unió számára, egy minden típusú katasztrófára vonatkozó egységes cselekvési terv kialakítása révén, biztosítva az országok közötti teljes szolidaritást a katasztrófák elleni küzdelem érdekében; sürgeti, hogy az említett stratégia fordítson kiemelt figyelmet a legelszigeteltebb, a legritkábban lakott, a hegyvidéki és a határ menti, valamint a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetben lévő európai régiókra;

4.  támogatja a közösségi koncepció központi elemeit, de azokat elégtelennek tartja a mezőgazdasági szektor számára; azon a véleményen van, hogy alapvető jelentőségű a tudásalapú katasztrófamegelőzés; felhívja a figyelmet arra, hogy a hatékony nyomon követés érdekében létre kell hozni a gazdasági és szociális katasztrófákkal kapcsolatos adatok adatbázisát – beleértve a fokozott kockázatnak kitett területek feltérképezését –, valamint hogy az egyes térségekre jellemző legfőbb kockázatok sajátos jellegéhez igazodó intézkedéseket kell kidolgozni;

5.   ösztönzi az egész katasztrófavédelmi ciklusban a szereplők és a politikák összekapcsolását, hangsúlyozva a gyorsreagálású erő előnyeit, amely erősítené a tagállamok közötti koordinációt és szolidaritást, mivel egyetlen ország sem rendelkezik az ahhoz szükséges erőforrásokkal, hogy egyedül nézzen szembe a nagy természeti katasztrófákkal; támogatja az érdekelti csoport létrehozására irányuló kezdeményezést, és kéri, hogy a javasolt válságkezelési mechanizmusba vonják be a mezőgazdaság képviselőit többek között azzal a céllal, hogy valósággá váljon a multifunkcionalitás elve;

6.   hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák átnyúlnak a régiók és tagállamok jogi és közigazgatási határain, ezért a kockázatelemzésnek átfogó, e határoktól független, funkcionális alapokon, a makrorégiók szintjén kijelölt területi együttműködési mechanizmusokkal kell párosulnia a természeti, illetve ember okozta katasztrófák elleni – mind a megelőzés, mind a reagálás szintjén – hatékonyabb küzdelem érdekében;

7.  a tagállamok és az Európai Unióval szomszédos, valamint a fejlődő országok közötti együttműködésre szólít fel a bevált gyakorlatok és a gyakorlati ismeretek megosztására irányuló, határokon átívelő projektekben, az EU szomszédságpolitikai és fejlesztési programjai keretében;

8.  úgy ítéli meg, hogy a közelmúltbeli és az utóbbi évek tapasztalatai rámutatnak arra, hogy tovább kell erősíteni a Közösség polgári védelmi, megelőzési készenléti és reagálási képességét a természeti csapások és ember okozta katasztrófák tekintetében, és határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket e célból a súlyos vészhelyzet által sújtott országok iránti európai szolidaritás látható kifejezése érdekében; támogatja azokat a tevékenységeket, amelyek a tagországokban a polgári védelem felkészülési képességét erősítik, főleg szakértők cseréje és bevált gyakorlatok átvétele, valamint a gyakorlatokra és a felkészültségre vonatkozó projektek révén;

9.  mélységes sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a közelmúltban a természeti katasztrófák által sújtott tagállamokat nagyszámú és súlyos veszteségek érték, ezért szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul vizsgálják felül a megelőzésre és a felkészülésre irányuló intézkedések megfelelőségét annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges tanulságokat levonják, és a jövőben a tagállamokban a hasonló szerencsétlenségek megelőzhetők, illetve pusztító következményeik korlátozhatók legyenek; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy kérjen a tagállamoktól a természeti katasztrófák kezelésére alkalmazható operatív programokat a tapasztalatcsere érdekében, valamint az azonnali intézkedésekre, az adminisztratív és operatív szervek munkájának összehangolására és a szükséges emberi erőforrásokra és felszerelésekre vonatkozó következtetések levonása céljából;

10. kéri a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy – különösen az iskolákban és a vidéki közösségekben – segítsék elő a tudatosság növelését a katasztrófák megelőzése tekintetében;

11. emlékeztet arra, hogy a fenntartható ökoszisztéma-gazdálkodásba vagy a megbízható környezetgazdálkodásba történő befektetés költséghatékony megoldásokat kínálhat a közösségek katasztrófákkal szembeni kiszolgáltatottságának csökkentésére; az egészséges ökoszisztémák a veszélyek természetes gátjaiként működnek, és telepítésük és fenntartásuk gyakran kevésbé költséges az épített szerkezeteknél, továbbá gyakran hatékonyabbak azoknál; a Világbank szerint (2004) a megelőzési intézkedésekbe – beleértve az egészséges ökoszisztémák fenntartását – történő befektetések hétszer olcsóbbak a katasztrófák következtében felmerülő költségeknél;

12. kiemeli, hogy a mezőgazdaság képviselőinek szükségszerűen részt kell venniük a katasztrófakezelési mechanizmusban annak érdekében, hogy a felmérés és a kármentesítés valós adatokon alapuljon, hogy a meglévő források hatékonyabb koordinációjával erősítsék az EU azonnali reagálási képességre vonatkozó politikáját;

13.  úgy véli, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás ki van szolgáltatva az éghajlati jelenségeknek – például az aszálynak, viharoknak, fagynak, jégnek, jégesőnek, erdőtüzeknek, áradásoknak és erős esőzéseknek –, az olyan egészségügyi kockázatoknak, mint például a különféle kártevők, állatbetegségek, járványok és epizootikus betegségek, a vadon élő állatok okozta károknak, az olyan emberi tevékenységek okozta jelenségeknek, mint az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a savas esők és a véletlenszerű és szándékos genetikai szennyezés, a várostervezési és területrendezési hiányosságok miatti földcsuszamlásoknak, a műszaki és közlekedéssel kapcsolatos kockázatoknak, a hegyi területek elsivatagosodásának, az elsősorban az erdőgondozás elmaradása miatt bekövetkező, illetve bűnös szándékkal okozott erdőtüzeknek, valamint a gyárak által kibocsátott vegyi anyagokkal és a tápanyag-elszivárgással történő, illetve a kirándulók gondatlansága miatti folyószennyezéseknek;

14.  hangsúlyozza, hogy a természeti és az ember okozta katasztrófák veszélyeztetik a gazdaságok gazdasági életképességét, és a vidék elnéptelenedéséhez, az erózió fokozódásához és elsivatagosodáshoz vezetnek, rombolják az ökoszisztémákat, veszélyeztetik a biodiverzitást és súlyosan befolyásolják a megmaradt vidéki népesség életminőségét; úgy véli, hogy a következmények kritikusabbak a természeti hátrányok sújtotta és a gazdasági diverzifikáció lehetőségével nem rendelkező területeken, ahol létfenntartó gazdálkodás folyik, vagy a mezőgazdaság a legfőbb vagy egyetlen gazdasági ágazat, ahol az élelemhiány, valamint a munkahelyhiány miatt a lakosság a városokba vándorol;

15. hangsúlyozza a mezőgazdasági termelőknek az Európai Unió tájképének védelmében betöltött szerepét, ezért úgy véli, ösztönözni kell a mezőgazdasági tevékenység megvalósítható körülmények közötti fennmaradását, a termeléssel való felhagyás és a vidéki területek elnéptelenedésének megfékezése érdekében, ami pedig fokozza az erdőtüzek veszélyét is;

16.  emlékeztet arra, hogy a mezőgazdaság döntő jelentőségű ebben az összefüggésben, mivel az biztosítja a vidéki gazdaságok létét és mérsékli a városokba való elvándorlást, jó környezeti feltételeket biztosítva a földterületek számára, csökkentve a szén-dioxid-kibocsátást és hozzájárulva a kibocsátások megkötéséhez, javítva a talajok megőrzését, természetes állapotukba visszaállítva a folyórendszereket és tengerparti vízrendszereket, valamint elősegítve a természetes élőhelyek regenerálódását;

17. emlékeztet arra, hogy a növények a fotoszintézissel CO2-ot vesznek fel a légkörből és biomasszát állítanak elő, amit biogázzá, biológiai üzemanyaggá, valamint ipari javakká lehet alakítani, továbbá, hogy a mezőgazdasági termékek az ipari termelésben polimerként, kenőanyagként, felületkezelőként, oldószerként, valamint rostanyagként való növekvő felhasználása ugyancsak hozzájárulhat a nem megújuló energiaforrásoktól való függés visszaszorításához;

18. úgy véli, hogy számos olyan energiatermény létezik, amely a szél- és napenergiával együttesen jelentős mértékben hozzájárulhat az Európai Unió energiaellátáshoz;

19. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás a mezőgazdaságra gyakorolt előrelátható káros hatásai ismételten hangsúlyozzák az élelmiszer-biztonság szükségességét, amit tovább fog fokozni a népesség 9 milliárd főre való növekedése 2050-ben, ami 70%-os termelési kapacitásbeli növekedést követel meg, ezek a szempontok pedig együttesen alátámasztják azt, hogy az élelmiszer-biztonság, az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a természeti katasztrófák és a szegénység enyhítése elválaszthatatlanok egymástól;

20. figyelmeztet arra, hogy a jövőbeli közös agrárpolitikának rendelkeznie kell majd pénzügyi eszközökkel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással és annak káros hatásainak enyhítésével kapcsolatban, azaz a természeti katasztrófák következményeinek megelőzése, az európai népesség élelmiszer-ellátásának biztosítása, valamint a további felmerülő kihívásoknak való megfelelés érdekében;

21. kéri az Európai Bizottságot, hogy a természeti katasztrófák elleni intézkedések a különböző gazdasági ágazatokban való támogatása érdekében fontolja meg egy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást elősegítő alap létrehozásának lehetőségét a következő pénzügyi terv keretében;

22. emlékeztet arra, hogy az erdők elsősorban a fatermelés szempontjából fontosak, de a biodiverzitás megőrzése, a tüzek, áradások, lavinák és az erózió megelőzése, a talajvízkészletekkel való gazdálkodás, a tájrendezés, valamint a szénmegkötés szempontjából is; az Európai Uniónak körültekintően kidolgozott erdészeti politikával kell rendelkeznie, amely kellő mértékben figyelembe veszi az európai erdők sokféleségét, továbbá az erdők fenntartása, védelme és a felmerülő veszélyek elleni küzdelem érdekében tudományos ismereteken nyugszik; emlékeztet arra, hogy az erdők elsősorban a fatermelés szempontjából fontosak, de a biodiverzitás megőrzése, a tüzek, áradások, lavinák és az erózió megelőzése, a talajvízkészletekkel való gazdálkodás, a tájrendezés, valamint a szénmegkötés szempontjából is;

23. rámutat arra, hogy az utóbbi években az elhúzódó szárazság következtében megsokasodtak az erdőtüzek Európában, és ezzel párhuzamosan számos régióban súlyosbodott az elsivatagosodás;

24. kéri az Európai Bizottságot, hogy a már elfogadott, árvizekről szóló irányelv mintájára terjesszen be a szárazság elleni küzdelemről szóló irányelvre irányuló javaslatot a tagállamok ilyen irányú politikáinak jobb összehangolása, valamint a rendelkezésre álló közösségi eszközök optimalizálása érdekében;

25.  úgy véli, hogy Európában sok helyütt az erdőtüzek komoly problémát jelentenek, és hogy e helyeken intézkedéseket kell hozni a sűrű erdőtelepítések megakadályozása és az erdők összetételének megváltoztatása érdekében; úgy véli, hogy előnyben kell részesíteni az őshonos fajtákat és a vegyes erdőket a tűzvészekkel, viharokkal és rovarkárokkal szembeni nagyobb ellenállás érdekében, szem előtt tartva az északi boreális erdőknek a dél-európai erdőkéhez képest eltérő természetes feltételeit; felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat arra, hogy fogadjanak el szankciókkal kísért jogi rendelkezéseket a gyújtogatók polgári jogi és büntetőjogi felelősségéről, valamint hogy a spekulatív tevékenységek megakadályozása érdekében állítsanak fel olyan értékelő csoportokat, amelyekkel az érintett területek helyreállítása kérdésében konzultálnak;

26. támogatja egy valós, az erdőgazdálkodás és az erdővédelem fejlesztésére irányuló erdészeti politika létrehozását tekintettel arra a kulcsfontosságú szerepre, amelyet azok az éghajlatváltozás elleni küzdelemben töltenek be, ami egyre jelentősebb mértékben befolyásolja a természeti katasztrófákat;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az agrár-környezetvédelmi támogatások kiszámításába építsék bele a mezőgazdasági termelőknél a balesetmegelőzésre (például tűzvédelmi pászták megtisztítása, az elhalt fás növényzet eltávolítása, a parcellák teljes kiterjedésében folytatott földművelés stb.), valamint a csatornahálózatra (a csurgalékvíz-csatornák és a csatornák megtisztítása) irányuló beavatkozások alkalmazása miatt felmerült többletköltségeket;

28. felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a jó mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, amelyekkel néhány tagállamban sikerült felére csökkenteni a nitrogénalapú műtrágya bevitelét anélkül, hogy a terméshozam csökkent volna;

29.  emlékeztet arra, hogy a víz gyakori szereplője a természeti katasztrófáknak, nem csupán – gyakran a nem megfelelő tervezés miatti – árvizek, jégeső és folyómeder-szennyeződés formájában, hanem szűkössége miatt is, ami jelentős változásokat okozhat, például Dél- és Délkelet-Európa nagy területeinek elsivatagosodását;

30.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a kockázatbiztosítással és a kölcsönös alapokkal kapcsolatos állapotfelmérési rendelkezések 70. és 71. cikkének a tagállamok általi végrehajtásáról; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a mezőgazdasági termelők természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázatainak és jövedelmi bizonytalanságának jobb kezelését szolgáló közös európai rendszerről; hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek ambiciózusabbnak kell lennie a jelenlegi modellnél a különböző biztosítási rendszerek EU-n belüli sokféleségének megakadályozása érdekében, hiszen az nagy eltéréseket okoz a termelők jövedelme között;

31. úgy véli, hogy a természeti csapások vagy az ember által okozott katasztrófákkal kapcsolatos minimális kártalanítási rendszert sürgősen elérhetővé kell tenni minden európai mezőgazdasági termelő számára, egyúttal felhívja a figyelmet arra, hogy tekintettel az egyes tagállamokban lévő biztosítási rendszerek eltéréseire, az 1857/2006/EK bizottsági rendelet[3] 11. cikk (8) bekezdése nem hajtható végre, továbbá javasolja, hogy a megelőzési intézkedéseket értékelő elemet kiemelten vegyék figyelembe a mezőgazdasági biztosítások kiszámítása során;

32.  emlékeztet arra, hogy a biztosítási rendszerekről a WTO ún. „sárga doboza” keretében gondoskodnak, valamint hogy kereskedelmi partnereink – például az USA (anticiklikus program és katasztrófaelhárítási programok) – ezeket szisztematikusan felhasználják a mezőgazdasági és erdészeti vállalkozások jövedelmének biztosítására természeti katasztrófák következményei és piaci instabilitásból adódó jövedelemkiesés miatti kompenzációként;

33. felhívja a figyelmet a vállalati szinten már létező kockázatcsökkentési cselekvési stratégiákra, mint például a vállalaton belüli vagy piacorientált stratégiákra; hangsúlyozza, hogy az előtérben a diverzifikációra, a kiigazított termelésre, a vetésforgó megváltoztatására, a talajkímélő és víztakarékos művelési módokra, a határidős piacokra, biztosításokra és szerződésekre irányuló hasonló stratégiáknak kell állniuk, és azokat nyomon követési eszközökkel kell kiegészíteni;

34. felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatos helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, valamint felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a regionális hatóságok katasztrófakezelési képzésben vegyenek részt;

35.  úgy véli, hogy a katasztrófákra reagáló megfelelő pénzügyi keretrendszert inkább a Szolidaritási Alapon, a vidékfejlesztési politikán, a regionális politikán, a hetedik kutatási keretprogramon, az állami támogatásokon, a Forest Focus programon és a Life+ programon keresztül kell biztosítani és ezeken keresztül felhasználásuk is célzottabb lehet; kéri, hogy a KAP keretén kívül részben egyedi alapokat is fel lehessen használni magán megelőzési intézkedésekre, mint például az erdők éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásának elősegítését célzó intézkedésekre, valamint a megfelelő kutatási tevékenységekre, újraerdősítésre, a vizes élőhelyek és a kapcsolódó ökoszisztémák megóvására, az erózió és a vízfolyásokban végbemenő üledékképződés figyelemmel kísérésére, valamint a különösen veszélyeztetett földterületek helyreállítására szolgáló alternatív intézkedésekre; felhív továbbá arra, hogy a katasztrófamegelőzés és -elhárítás és a lakosság tájékoztatása megfelelő módon bekerüljön a következő pénzügyi tervbe;

36. hangsúlyozza – a természeti katasztrófák valamennyi típusának megakadályozása érdekében – a megelőzési intézkedések javításának szükségességét azáltal, hogy közös stratégiai irányelveket állapítanak meg a tagállamok közötti jobb koordináció biztosítása, valamint a különböző közösségi eszközök (strukturális alapok, Szolidaritási Alap, valamint a súlyos vészhelyzet esetén alkalmazott gyors intézkedési mechanizmus és felkészülési eszköz) közötti koordináció és azok működőképességének javítása érdekében;

37. felkéri a Bizottságot, hogy minél rugalmasabban és késlekedés nélkül mobilizálja az Európai Unió Szolidaritási Alapját, hogy támogatást nyújtson a természeti csapások áldozatainak és kéri átláthatóbb kritériumok elfogadását;

38. kéri a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és gyorsítsa fel a folyamatot, figyelembe véve a katasztrófa sújtotta ország közvetlen kárának kezdeti becslését, hogy az EU Szolidaritási Alapja maximális hatékonyságot kínálhasson;

39. kéri az EU Szolidaritási Alapja hatókörének kiterjesztését oly módon, hogy a „katasztrófa” olyan jelentősebb pusztító eseményt jelentsen, amely súlyos károkat okoz a lakosságnak és a környezetnek, beleértve a lassan kialakuló katasztrófákat, például az aszályokat is; ilyen helyzetben a központi vagy regionális kormányzat által elrendelt vízelosztási vészintézkedések meghozatala után az EU Szociális Alapja is nyújtson segítséget;

40. kéri az EU Szolidaritási Alapja hatókörének kiterjesztését annak érdekében, hogy a hatálya alá tartozzanak a mezőgazdaság és az erdők által elszenvedett károk;

41. úgy véli, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) 4. cikkében megfogalmazott támogatható tevékenységek kategóriája túlságosan szűkre szabott, nem vesznek figyelembe egyéb, az aszályhoz hasonló helyzeteket; ezzel összefüggésben, és akkor is, ha nem kivitelezhető, hogy a fő áldozatok (magánszemélyek és vállalkozások) közvetlen támogatásban részesüljenek, az EUSZA-t egy új, rugalmasabb záradékkal kell kiegészíteni, amely lehetővé teszi a közvetlen támogatások juttatását;

42. kéri egy új „az érintett lakosság és/vagy területek gazdasági és társadalmi életének helyreállítását célzó egyéb közérdekű műveletek” kategória felvételét az EU Szolidaritási Alapjába, így olyan eseményeket is figyelembe lehetne venni, amelyek következményei olyan magántulajdont érintenek, amelyeket közjavakként kell tekinteni, amennyiben fontosságuk az általános jólét szempontjából megkérdőjelezhetetlen;

43. véleménye szerint a jogosultsági küszöbértékek meghatározásakor alapvető fontosságú a regionális dimenzió figyelembevétele, mivel máskülönben a súlyos katasztrófák által sújtott régiók kirekesztődhetnének amiatt, hogy az egész tagállamra megállapított küszöbértéket még nem érték el; figyelembe kell venni továbbá a távoli és elszigetelt régiók, például a szigetek és legkülső régiók sajátos helyzetét is;

44. úgy véli, hogy a 15. bekezdés szerinti küszöbértékek meghatározásakor oly módon kell figyelembe venni minden sajátos természeti hátrányokkal rendelkező vidéki területet és a parlagon heverő területeket, hogy ösztönözzék a vidéki lakosság megtartását;

45. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa a súlyos károkat szenvedő mezőgazdasági területek helyreállítását, igyekezzen újraindítani a munkahelyteremtést és hozzon megfelelő intézkedéseket a munkahelyek és egyéb mezőgazdasági bevételi források elvesztése miatt felmerülő szociális kiadások ellensúlyozására.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	17.3.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	34 6 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	John Stuart Agnew, Richard Ashworth, José Bové, Luis Manuel Capoulas Santos, Vasilica Viorica Dăncilă, Michel Dantin, Paolo De Castro, Albert Deß, Diane Dodds, Herbert Dorfmann, Hynek Fajmon, Lorenzo Fontana, Iratxe García Pérez, Béla Glattfelder, Martin Häusling, Esther Herranz García, Peter Jahr, Elisabeth Jeggle, Jarosław Kalinowski, Elisabeth Köstinger, Giovanni La Via, George Lyon, Gabriel Mato Adrover, Mairead McGuinness, Krisztina Morvai, James Nicholson, Rareş-Lucian Niculescu, Wojciech Michał Olejniczak, Georgios Papastamkos, Marit Paulsen, Britta Reimers, Ulrike Rodust, Giancarlo Scottà, Czesław Adam Siekierski, Alyn Smith, Csaba Sándor Tabajdi, Janusz Wojciechowski
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Luís Paulo Alves, Spyros Danellis, Lena Ek, Véronique Mathieu, Maria do Céu Patrão Neves, Daciana Octavia Sârbu

• [1]  COM(2009)0082.
• [2]  2006. május 18-i jelentés a természeti katasztrófákról (tűzvészek, aszály és áradások) – mezőgazdasági szempontok (HL C 297. E, 2006.12.7., 363. o.); 2006. február 16-i állásfoglalás a mezőgazdaságban a kockázat- és válságkezelésről (HL C 290., E, 2006.11.29., 407. o.); 2008. június 19-i állásfoglalás az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről (HL C 286. E, 2008.8.14., 15. o.).
• [3]  HL L 358, 2006.12.16., 3. o.

VÉLEMÉNY az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság részéről (28.4.2010)

a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság részére

„A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepció” című bizottsági közleményről szóló jelentésről
(2009/2151(INI))

Előadó: Antigoni Papadopoulou

JAVASLATOK

Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság felhívja a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.   üdvözli a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló bizottsági közleményt; emlékeztet arra, hogy a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák mindegyik tagállamot és tagjelölt országot érintik, és más veszélyforrások mellett[1] idetartoznak az árvizek, viharok, aszályok, szökőárak, földrengések[2], erdőtüzek, szélsőséges hőmérsékletek, vulkánkitörések, lavinák, földcsuszamlások, technológiai és ipari balesetek, a talajerózió, az altalaj és a talajvíz szennyeződése, valamint a tengerek, tavak és folyók szennyeződése;

2.   hangsúlyozza, hogy az uniós megközelítés érvényre juttatása mellett fontos szem előtt tartani, hogy a különböző katasztrófatípusok különböző tagállamokat sújtanak, és ezért különböző intézkedésekre van szükség;

3.   hangsúlyozza, hogy mivel a katasztrófáknak számos oka lehet, és ezek nem mindig vezethetők vissza csupán szélsőséges természeti jelenségekre, hanem valószínűségüket gyakran növeli az ember és az őt körülvevő természet helytelen viszonya, illetve technológiai és ipari balesetekből is eredhetnek, amelyek az egészségre, a növényzetre, az infrastruktúrára vagy az állatállományra súlyosan ható, veszélyes vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok (CBRN) kibocsátását vonhatják maguk után;

4.  támogatja az uniós koncepció fő elemeit; sajnálja azonban, hogy az Európai Parlament korábbi javaslatait még nem hajtották teljesen végre, így gátolva a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló, megerősített uniós stratégia végrehajtását;

5.  úgy véli, hogy a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló bizottsági közleménynek politikai vitákat kellene indítania az uniós intézmények és a különféle érintettek között, az NGO-kat és a civil társadalom más tagjait is ideértve;

6.  megállapítja, hogy a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák súlyos következményekkel járnak a régiók gazdaságára nézve, káros hatást gyakorolnak az infrastruktúrára, a foglalkoztatásra, a természeti és a kulturális örökségre, a környezetre, az idegenforgalomra, valamint az országok gazdasági és társadalmi fejlődésére; javasolja, hogy az új Európai Külügyi Szolgálat és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret kialakításakor a koherens külső biztonsági politika prioritásai között szerepeljen a természeti csapásokra és ember okozta katasztrófákra vonatkozó uniós koncepció is, beleértve egy alkalmas mechanizmust a humanitárius segélyek szétosztására válságok idején, az EU-n belül és harmadik országokban egyaránt;

7.  felhívja a figyelmet arra, hogy az EUMSz. 222. cikkében említett új szolidaritási záradék fontos annak biztosításához, hogy természeti vagy ember okozta katasztrófa esetén minden eszközzel biztosítsák a segélyintézkedéseket és a tagállamok közötti hatékony koordinációt;

8.  ezzel kapcsolatban kiemeli az EUMSz. 71. cikkében említett és a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködéssel foglalkozó állandó bizottság létrehozásáról szóló, 2010. február 25-i 2010/131/EU tanácsi határozattal[3] létrehozott, a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködéssel foglalkozó állandó bizottság (COSI) bevonásának fontosságát; felhívja a figyelmet azonban arra, hogy a COSI nem jogalkotó szerv, és nem rendelkezhet jogalkotói vagy kvázi-jogalkotói előjogokkal; komoly aggodalmát fejezi ki az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek általi felügyelet hiánya miatt, és követeli, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek megfelelő és szabályszerű tájékoztatást kapjanak a COSI tevékenységeiről, így biztosítva a szükséges demokratikus felügyeletet;

9.  úgy véli, hogy a COSI-nak a természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatban az eszközök mozgósításának minden szakaszában (felkészültség, reagálás és helyreállítás) kölcsönösen átjárható támogatást kell biztosítania, és működési keretének tükröznie kell minden olyan területet, amelyre az EU belső biztonsági stratégiájának megfelelően ki kell terjednie (rendőrségi és vámügyi együttműködés, külső határok, belső biztonság és katasztrófavédelem);

10. hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetésmentesség elvét bele kell foglalni a segélynyújtásba; megjegyzi, hogy a segítségnyújtásnak a rászorultság alapján kell történnie, fajon, bőrszínen, nemen, nyelven, valláson, politikai vagy más nézeten, nemzeti vagy társadalmi származáson, vagyonon, születésen vagy a kedvezményezettek más státusán alapuló megkülönböztetés nélkül;

11. emlékeztet arra, hogy katasztrófák és vészhelyzetek esetén alapvető emberi jogok kerülnek veszélybe; felszólít a segélyintézkedések hatékony nyomon követésére, hogy biztosítani lehessen az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását, ideértve a fizikai és szexuális erőszakkal, a mentális bántalmazással, az emberkereskedelemmel, a kényszerű kivándorlással és a bűnöző magatartással kapcsolatos megelőző intézkedések egész sorát;

12. kiemeli, hogy a nők gyakran kerülnek a tűzvonalba a természeti csapások és ember okozta katasztrófák nyomában, mivel megélhetésük a férfiakénál nagyobb mértékben függ a veszélyeztetett természeti erőforrásoktól; sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki nemek szerint differenciált stratégiákat válaszul az emberi biztonsági szükségletekre, valamint a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák által előidézett környezeti és humanitárius válsághelyzetekre;

13. hangsúlyozza, hogy – amint azt az izlandi vulkán kitörését követően nemrégiben megtapasztalhattuk – a természeti csapások és ember okozta katasztrófák súlyos károkat tehetnek a gazdaságban és a kritikus fontosságú infrastruktúrában, beleértve az alapvető közüzemi, távközlési és közlekedési hálózatokat; szorgalmazza, hogy a Bizottság jelöljön ki világos prioritásokat a katasztrófa sújtotta országok megsegítésére vonatkozóan, amilyen például a menedék- és táborhelytervezés, vagy az elegendő, biztonságos vízről és egészségügyi berendezésekről való gondoskodás;

14. kiemeli, hogy a polgári védelem hatékony működése olyan egyedi, fontos eljárásokra támaszkodik, mint a megelőzés, az általános aktív részvétel és bevonás, a felkészültség, a reagálási, helyreállítási és újjáépítési mechanizmusok;

15. felhívja a figyelmet a korai figyelmeztető rendszerek és a gyorsreagálású erők létrehozására, amit képzési programokkal és lakossági felvilágosító projektekkel kell kiegészíteni;

16. hangsúlyozza, hogy fontos a katasztrófák kockázatairól és költségeiről szóló átfogó adat- és információgyűjtés és az adatok uniós szintű megosztása összehasonlító tanulmányok készítése és a katasztrófák várható, határokon átnyúló hatásainak meghatározása érdekében, ezáltal lehetővé téve a tagállamok számára a nemzeti polgári képességekre és orvosi erőforrásokra vonatkozó információk egyesítését, valamint hangsúlyozza, hogy új struktúrák kiépítése helyett a meglévőeket, így például a Megfigyelő- és Információs Központot (MIC) használjuk és fejlesszük tovább;

17. hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás által okozott és súlyosbított környezeti problémák felelősek jelenleg a kényszermigráció fokozódásáért, és ezért rá kíván mutatni a menedékjogért folyamodók és a környezet romlása által érintett területek közötti egyre szorosabb kapcsolatra; kéri az „éghajlatváltozás menekültjeinek” jobb védelmét és hazatelepítését;

18. úgy véli, hogy a legjobb gyakorlatok terjesztése érdekében szükség van egy erős horizontális koordinációs mechanizmusra, amely a felkészültség, a válaszadás és a helyreállítás tekintetében képes javítani az együttműködést;

19. rámutat, hogy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés közvetlenül a katasztrófák után kritikus jelentőségű; úgy véli, hogy előnyben kell részesíteni a sérült túlélők sürgősségi orvosi és sebészeti ellátását, a fertőző betegségek kockázatának csökkentését, a súlyos veszteséget, traumát és beszűkült társadalmi és életkörülményeket elszenvedők pszichoszociális támogatását, valamint a csecsemők és kisgyermekek megfelelő étkeztetését és a hiányos táplálkozás kezelését;

20. úgy véli, hogy a katasztrófák gyakoriságára és nagyságára való tekintettel az EU fontos pénzügyi mechanizmusainak, mint például a polgári védelmi pénzügyi eszköznek, nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie a megelőző intézkedésekre, továbbá az EU-n belüli és harmadik országokbeli intézkedések finanszírozási lehetőségeit haladéktalanul ki kell terjeszteni, bürokratikus eljárások nélkül;

21. úgy véli, hogy azt a finanszírozást, amelynek célja kiegészíteni az elsősorban az emberek, de emellett a környezet és a tulajdon – benne a kulturális örökség – védelmére is irányuló nemzeti erőfeszítéseket a természeti és ember okozta katasztrófák esetén, a meglévő pénzügyi eszközök keretén belül kell kezelni;

22. úgy véli, hogy természeti és ember okozta katasztrófák esetén az együttes munkának nyilvánvaló hozzáadott értéke van; ezért felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a katasztrófa-megelőzés területén alakítsanak ki fokozott együttműködést és holisztikus szemléletet a katasztrófavédelemre vonatkozó, hatékonyabb uniós politika iránt; következésképpen üdvözli a Tanács által a katasztrófák és az erdőtüzek megelőzésére vonatkozó uniós keret kidolgozása terén eddig megtett lépéseket;

23. megjegyzi, hogy fontos a biztonsági tevékenységek hatékony, demokratikus felügyeletének biztosítása; hangsúlyozza az Európai Parlament fokozott bevonását a biztonságpolitika kialakításába a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően, ami azt jelenti, hogy minden szakaszban elengedhetetlen a tényleges konzultáció;

24. felhívja a figyelmet a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére és előrejelzésére, illetve lehetséges hatásaik enyhítésére, egy proaktív, információkra támaszkodó megközelítésen alapuló stratégia elfogadása érdekében; e célból létfontosságúnak tartja, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályai megfeleljenek a betartandó alapvető biztonsági szabályoknak, például az építőipar területén.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.4.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	41 1 1
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Roberta Angelilli, Vilija Blinkevičiūtė, Rita Borsellino, Emine Bozkurt, Simon Busuttil, Philip Claeys, Carlos Coelho, Cornelis de Jong, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Cornelia Ernst, Hélène Flautre, Kinga Gál, Kinga Göncz, Sylvie Guillaume, Ágnes Hankiss, Anna Hedh, Sophia in ‘t Veld, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Clemente Mastella, Louis Michel, Claude Moraes, Antigoni Papadopoulou, Georgios Papanikolaou, Carmen Romero López, Judith Sargentini, Birgit Sippel, Csaba Sógor, Renate Sommer, Rui Tavares, Wim van de Camp, Axel Voss, Tatjana Ždanoka
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Alexander Alvaro, Edit Bauer, Anna Maria Corazza Bildt, Ioan Enciu, Ana Gomes, Nadja Hirsch, Franziska Keller, Petru Constantin Luhan, Mariya Nedelcheva, Norica Nicolai, Cecilia Wikström

• [1]  Ez a természeti csapások és ember okozta katasztrófák nem teljes körű felsorolása; ezért az e véleményben nem említett természeti csapások vagy ember okozta katasztrófák más fajtáit is be lehet illeszteni e felsorolásba.
• [2]  Az Európai Parlament 2007. november 14-i állásfoglalása a földrengések regionális hatásáról (HL C 282. E, 2008.11.6., 269. o.)
• [3]  HL L 52., 2010.3.3., 50. o.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	22.6.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	42 6 2
A zárószavazáson jelen lévő tagok	János Áder, Elena Oana Antonescu, Pilar Ayuso, Paolo Bartolozzi, Sandrine Bélier, Milan Cabrnoch, Martin Callanan, Nessa Childers, Esther de Lange, Anne Delvaux, Edite Estrela, Elisabetta Gardini, Gerben-Jan Gerbrandy, Julie Girling, Nick Griffin, Françoise Grossetête, Cristina Gutiérrez-Cortines, Satu Hassi, Dan Jørgensen, Karin Kadenbach, Christa Klaß, Jo Leinen, Corinne Lepage, Peter Liese, Linda McAvan, Radvilė Morkūnaitė-Mikulėnienė, Gilles Pargneaux, Andres Perello Rodriguez, Mario Pirillo, Pavel Poc, Vittorio Prodi, Frédérique Ries, Richard Seeber, Theodoros Skylakakis, Bogusław Sonik, Catherine Soullie, Salvatore Tatarella, Glenis Willmott, Sabine Wils, Marina Yannakoudakis
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Margrete Auken, João Ferreira, Christofer Fjellner, Marisa Matias, Bill Newton Dunn, Rovana Plumb, Michail Tremopoulos, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Anna Záborská