JELENTÉS Helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés

7.10.2010 - (2009/2231(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság
Előadó: Ramona Nicole Mănescu

Eljárás : 2009/2231(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
A7-0280/2010
Előterjesztett szövegek :
A7-0280/2010
Elfogadott szövegek :

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

Helyes kormányzás az EU regionális politikája területén: az Európai Bizottság segítségnyújtási eljárásai és az általa végzett ellenőrzés

(2009/2231(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 174–178. cikkeire,

–   tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendelet felülvizsgálatára irányuló 2010. május 28-i bizottsági javaslatra (COM(2010)0260),

–   tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre[1],

–   tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló, 2008. október 21-i állásfoglalására[2],

–   tekintettel a regionális politika és annak finanszírozása átláthatóságáról szóló 2010. június 15-i állásfoglalására[3],

–   tekintettel a Régiók Bizottsága 2009. június 17–18-i, többszintű kormányzásról szóló fehér könyvére és a konzultációs jelentésre;

–   tekintettel a 2010. március 17-i, malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseire;

–   tekintettel a Bizottság „a tagállamok és a Bizottság feladatai a strukturális alapok és a kohéziós alap megosztott igazgatásával kapcsolatban – helyzetleírás és kilátások a 2006. utáni programozási időszakra”című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2004. szeptember 6-i közleményére ( COM(2004) 0580),

–   tekintettel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló a 2008. május 14-i bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

–   tekintettel az Európai Számvevőszék a 2006-os és 2008-as pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére,

–   tekintettel a Bizottság 2008. február 19-i „A Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv” című közleményére (COM(2008)0097),

–   tekintettel a Bizottság 2009. február 3-i „Jelentés a Bizottság megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv végrehajtásáról” című közleményére (COM(2009)0042),

–   tekintettel Samecki és Špidla biztosok 2009. október 28-i, a Bizottsághoz szóló közleményére, amely időszaki jelentést ad a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési terv (SEC(2009)1463) nyomon követéséről,

–   tekintettel a Bizottság 2010. február 18-i „a Bizottságnak a megosztott irányítású strukturális intézkedésekre vonatkozó felügyeleti szerepének megerősítésére irányuló cselekvési tervének megvalósításáról szóló jelentés” című közleményére (COM(2010)0052),

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0280/2010),

A. mivel a kohéziós politika végrehajtása nagymértékben decentralizált, és a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalásának ösztönzésén alapszik,

B.  mivel a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik a többszintű kormányzás megvalósításában, azáltal, hogy bevonja a nemzeti szint alatti hatóságokat a viták törvényhozás előtti szakaszába, ezáltal javítva a döntéshozási folyamatok minőségét,

C. mivel a többszintű kormányzás alatt az Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok, valamint a szociális és gazdasági partnerek és a nem kormányzati szervezetek összehangolt, partnerségen és társfinanszírozáson alapuló fellépését kell érteni, melynek célja az Európai Unió politikáinak kidolgozása és végrehajtása, és mivel ez a meghatározás a felelősségi köröknek a különböző kormányzati szintek közötti megosztását is magában foglalja;

D. mivel az Európai Számvevőszék 2006-os jelentése kimutatta, hogy a kohéziós politika ellenőrzési rendszerei nem voltak elég hatékonyak, 12%-os hibázási aránnyal a megtérített költségekben, és a 2008-as jelentés, amelyben a költségek 11%-os jogtalan megtérítése szerepel, megerősítette ezeket az adatokat;

E.  mivel a Bizottságnak erősítenie kell ellenőrző szerepét a hibák csökkentése végett, javítania kell az ellenőrzés rendszerét, és növelnie kell a nemzeti szint alatti hatóságoknak és kedvezményezetteknek nyújtott segítséget, amely lépések hosszútávon mind az eredményközpontúbb, felhasználóbarát szabályozáshoz vezetnek,

F.  mivel a finanszírozási kérelmekkel kapcsolatos eljárások túl bonyolultak, a felesleges ellenőrzések pedig azzal a veszéllyel járnak, hogy a potenciális kedvezményezettek elfordulnak a kohéziós politikától,

G. mivel a honfitársaink által a közszolgáltatások tárgyában (például tömegközlekedés, ivóvíz, közegészségügy, szociális lakások és közoktatás) elvárt konkrét megoldásokat csak felelősségteljes kormányzással az alábbi két kiegészítő rendszer bevonásával lehet elérni: egyrészt az intézményi rendszer, amely rendelkezik az állam, valamint a regionális és helyi hatóságok között a hatáskörök és a költségvetés megosztásáról, másrészt a partnerségi rendszer, amely egy adott területen összehozza valamennyi érintett köz- és magánszereplőt,

H. mivel a partnerségnek az összes érintett közösségre és csoportra ki kell terjednie, a nagyobb legitimitás, a garantált átláthatóság és a pénzeszközök jobb felhasználása révén előnyöket és hozzáadott értéket teremthet a kohéziós politika végrehajtása terén, továbbá a partnerséget az általa képviselt társadalmi és polgári értékek szempontjából is értékelni kell;

I.   mivel az integrált megközelítésnek, ha szembe kíván nézni a helyi és regionális kihívásokkal, tekintettel kell lennie a területi sajátosságokra (földrajzi és természeti hátrányok, elnéptelenedés, legkülső régió stb.),

A többszintű irányítás alkalmazása

1.  üdvözli az RB többszintű kormányzásról szóló fehér könyvét és a nemzeti szint alatti támogatás elismerését a Lisszaboni Szerződésben; hangsúlyozza, hogy a többszintű megközelítést nem csak vertikálisan kellene alkalmazni, hanem horizontálisan is, az azonos szintű szereplők között, minden megosztott hatáskörű Uniós politika esetében, beleértve a kohéziós politikát is;

2.  üdvözli a 2010. márciusi malagai nem hivatalos miniszteri ülés következtetéseit, és úgy véli, hogy a többszintű kormányzás előfeltétele a területi kohézió elérésének Európában; kéri, hogy tegyék ezt az elvet kötelezővé a tagállamokban azon szabályozási területeken, amelyeknek jelentős a területi hatása, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban kiegyensúlyozott területi fejlődés menjen végbe; rámutat, hogy ezen intézkedésnek semmiképp sem szabad körülményesebb eljárásokhoz vezetnie;

3.  úgy véli, hogy a megfelelő többszintű kormányzásnak alulról felfelé irányuló („bottom-up”) megközelítésen kell alapulnia, mely figyelembe veszi az egyes tagállamokban alkalmazott eltérő igazgatási gyakorlatokat; felszólítja a tagállamokat, hogy azonosítsák a kormányzás különböző szinteken való alkalmazásának leghatékonyabb eszközeit és javítsák a regionális és helyi hatóságokkal, illetve a közösségi közigazgatással való együttműködést, például a közigazgatás különböző szintjein dolgozó tisztviselők részvételével tartott, a Bizottsággal közösen szervezett rendszeres találkozók révén, vagy a hatalom különböző illetékességi szintjeire kiterjedő önkéntes európai területi paktumok bevezetésével;

4.  azt ajánlja, hogy a különböző érintett szereplőknek a politikai döntéshozatal elején történő bevonásával oly módon rendszeresítsék a területi hatás elemzését, hogy érthetővé váljanak a közösségi jogalkotási és nem jogalkotási javaslatoknak a területekre gyakorolt gazdasági, társadalmi és környezeti hatásai;

5.   hangsúlyozza, hogy a többszintű kormányzás lehetővé teszi a területi együttműködésben rejlő lehetőségek hatékonyabb kihasználását, a határok két oldalán lévő magán- és közszereplők között létrejött kapcsolatoknak köszönhetően; sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy minél hamarabb hozzák meg a szükséges intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az európai területi együttműködési csoportosulások megalakítását; ajánlja, hogy a Bizottság támogassa az információcserét a már létező és a jelenleg formálódó EGTC-k között a meglévő programok keretében; üdvözli a Régiók Bizottsága által az európai területi együttműködési csoportosulások kapcsán elvégzett munka jó minőségét, és felszólít rendelkezésre álló eszközeinek – különösen a lisszaboni folyamatot nyomon követő platform és a szubszidiaritás elvét ellenőrző hálózat – igénybevételére a legjobb gyakorlatok régiók és tagállamok közötti cseréjének előmozdítására, a célkitűzések és a szükséges tervezési intézkedések közös azonosítása és meghatározása, végül pedig a kohéziós politika eredményeinek összehasonlító értékelése érdekében;

6.  felkéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák az integrált megközelítés alkalmazását a jelenlegi programozási időszakban; javasolja, hogy tegyék kötelezővé ezt a megközelítést a jövőbeni kohéziós politikára nézve; úgy véli, hogy egy rugalmas és integrált megközelítésnek nemcsak a területfejlesztés gazdasági, társadalmi és környezeti szempontjait kell figyelembe vennie, hanem lehetővé kell tennie a különböző partnerek érdekeinek összehangolását is a területi sajátosságok fényében, a helyi és regionális kihívásokkal való szembenézés érdekében;

7.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki útmutatót a köz- és magánszereplők számára arról, miként lehet átültetni a gyakorlatba a többszintű kormányzás és az integrált megközelítés elveit; javasolja, hogy a fenti két megközelítési mód ismertebbé tételét célzó tevékenységet az ERFA technika segítségnyújtás keretéből finanszírozzák;

8.  ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága használja fel a 2011-es nyílt napokat, és amennyiben ez még lehetséges, a 2010-es nyílt napokat a többszintű kormányzás előmozdítását elősegítő legmegfelelőbb eszközök azonosításáról szóló vita ösztönzésére és elmélyítésére; javasolja egy európai többszintű kormányzási címke létrehozását és bevezetését az EU összes régiójában 2011-től;

9.  megállapítja, hogy a decentralizált mechanizmusok a többszintű irányítás döntő fontosságú elemei; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy az egyszerűsítés szükségességére való tekintettel, amennyiben indokolt, az operatív programok egy részének végrehajtását delegálják másra, és a globális támogatásokat megfelelőbb módon használják fel; felkéri őket, hogy a jogalkotás és a költségvetés szintjén sürgősen tegyék meg a decentralizálás érdekében szükséges intézkedéseket, hogy a többszintű kormányzás rendszere hatékonyan és a partnerség és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával működhessen; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságokat, különösen a jogalkotási hatáskörökkel rendelkező hatóságokat jobban be kell vonni a munkába, mivel ők ismerik legjobban a régiójuk lehetőségeit és szükségleteit, és ezáltal hozzájárulhatnak a kohéziós politika jobb végrehajtásához;

10. ösztönzi a tagállamokat, hogy már a korai szakaszban vonják be az érintett régiós és helyi hatóságokat, továbbá a civil társadalom szereplőit az Uniós jogalkotásról, valamint a strukturális alapokból részesülő programokról folyó egyeztetésbe, lehetővé téve, hogy időben kezdetét vegye a kormányzat különböző szintjei közti dialógus; szorgalmazza a fenti hatóságok a nemzeti képviselőkkel egyenjogú félként való részvételét a felelős döntéshozó testületekben, ;

11. hangsúlyozza, hogy a források hatékony felhasználása és a maximális hatás elérése érdekében megfelelő igazgatási kapacitásokra van szükség mind uniós, mind regionális szinten; ezért kéri a Bizottságot, hogy bővítse igazgatási kapacitásait a kohéziós politika hozzáadott értékének növelése és a fellépések fenntarthatóságának biztosítása érdekében, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő igazgatási struktúrákat és humán erőforrásokat a toborzás, a javadalmazás, a képzés, az erőforrások, az eljárások, az átláthatóság és a hozzáférhetőség területén;

12. ezen felül kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén fokozzák a régiós és helyi hatóságok szerepét a programok előkészítésében, igazgatásában és végrehajtásában, továbbá erősítsék meg a rendelkezésre álló eszközöket; ajánlja a helyi együttműködéseken alapuló helyi fejlesztési módszerek alkalmazását a kohéziós politikában, különösen a városi, vidéki és határokon átnyúló projektek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a hasonló egyedi gazdasági növekedési potenciállal rendelkező régiók közötti partnerségi kapcsolatok kialakítását, és gondoskodjon arról, hogy a makroregionális együttműködés koordinálása céljából megfelelő, uniós szintű keret álljon rendelkezésre;

13. úgy véli, hogy a partnerség és a társfinanszírozás elve erősíti a nemzeti szint alatti hatóságok felelősségvállalását a kohéziós politika végrehajtásában; emlékeztet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás alapelvei melletti elkötelezettségére, és kéri, hogy ezeket a közkiadások gazdasági válság miatti korlátozása ellenére is tartsák be;

14. javasolja a partnerség gyakorlatának megerősítését, és kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon egyetértésben elfogadott meghatározással a partnerség fogalmáról, amely a regionális és helyi hatóságokkal és a civil társadalom szereplőivel kiépített valódi partnerség feltétele; kéri a Bizottságot, hogy külön e célra szánt értékelő módszerek kidolgozása révén szigorúan ellenőrizze a fenti elv betartását, és terjessze a bevált gyakorlatot ezen a területen az információs és telekommunikációs eszközök révén; emlékeztet arra, hogy a strukturális alapok programozásának és végrehajtásának valamennyi szakaszában a partnerség hozzájárulhat a hatékonysághoz, az eredményességhez, a legitimitáshoz és az átláthatósághoz, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos elkötelezettséget és felelősségvállalást; hangsúlyozza az önkéntesség partnerségi folyamatban betöltött fontos szerepét;

15. felhívja a figyelmet a lakossággal a civil társadalmat képviselő szervezeteken és nem kormányzati szervezeteken keresztül folytatott konzultáció kötelező jellegére javaslataik figyelembevétele érdekében, és kiemeli, hogy a civil társadalom részvétele segíti a döntéshozatali folyamat legitimálását; megjegyzi, hogy a közvéleménynek az operációs programok (2007–2013) előkészítő szakaszába történő bevonására irányuló erőfeszítések nem hozták meg a remélt sikereket; felkéri a Bizottságot, hogy határozza meg a helyes gyakorlatokat és tegye lehetővé alkalmazásukat annak érdekében, hogy a következő programozási időszakban a nyilvánosság bevonása hatékonyabb legyen;

16. kéri a többszintű kormányzás elvének alkalmazását az Európa 2020 stratégia kialakításának és végrehajtásának minden szakaszában, hogy a szabályozás megalkotásában azok a régiós és helyi hatóságok is részt vegyenek, amelyeknek azt meg kell valósítaniuk; ezzel összefüggésben emlékeztet a helyi és regionális hatóságoknak az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos területi megállapodásáról szóló javaslatra, amelynek célja a régiók és az önkormányzatok ösztönzése a 2020 stratégia céljainak sikeres megvalósításához való hozzájárulásra;

17. javasolja, hogy a Bizottság újból elemezze az Európai Parlament által kezdeményezett „Erasmus a választott helyi és regionális képviselők számára” elnevezésű kísérleti projekt végrehajtásának lehetőségeit, és a javasolt projektek színvonalának emelése és a hatékonysági célkitűzés teljesítése érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy az ERFA operatív technikai segítségnyújtási költségvetési keretéből hozzon létre képzési és mobilitási rendszert a kohéziós politika programjait működtető helyi és regionális szereplők, valamint azon partnerek számára, akik az integrált megközelítések és a többszintű irányítás végrehajtásában szakértelemmel rendelkeznek; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson eszközöket ezen kezdeményezések számára, és fokozza a regionális és helyi hatóságokkal való – a Régiók Bizottságán keresztül is történő – hálózatépítést;

18. úgy véli, hogy a régiók európai hálózatainak ki kellene terjeszteniük tevékenységüket a kormányzást és a partnerséget érintő helyes gyakorlatok területére, nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük a korábbi programciklusokból szerzett politikai és stratégiai tapasztalatokra, valamint az EU összes nyelvén biztosítaniuk kellene a nyilvános hozzáférést a legjobb gyakorlatok cseréjével kapcsolatos kulcsfontosságú információkhoz, hozzájárulva ezzel a helyes gyakorlatok tényleges megvalósításának biztosításához;

A Bizottság regionális és helyi hatóságok támogatásában betöltött szerepének megerősítése

19. úgy véli, hogy régiós és helyi szint növekvő szerepével együtt a Bizottság felügyelő szerepét is erősíteni kell, inkább az ellenőrző rendszerek, semmint egyes projektek felülvizsgálatára összpontosítva; e tekintetben kéri a nemzeti szervek európai tanúsítási rendszerének létrehozását; sürgeti a Bizottságot, hogy teljesítse a megfelelőség-értékelési jelentések jóváhagyását, hogy elkerülje a kifizetések késlekedését és a források elvesztését a kötelezettség megszűnése miatt, és 2012-ig álljon elő javaslattal az elfogadható hibakockázatról;

20. üdvözli a Bizottság jelentésének észrevételeit a 2010. februári cselekvési tervvel kapcsolatban, és az eddig megkezdett helyesbítő és preventív intézkedéseket; kéri a Regionális Politikai Főigazgatóságot, hogy folytassa ezt a gyakorlatot a megvalósítás egész ideje alatt, hogy megtartsa a cselekvési terv keltette lendületet;

21. hangsúlyozza, hogy jobban kell koordinálni az európai kezdeményezéseket a kohéziós politika és a strukturális politika területén annak érdekében, hogy ne kockáztassák a regionális politika egységét; kéri a Bizottságon belül a kohéziós politikáért és a strukturális politikáért felelős REGIO főigazgatóság és a vonatkozó ágazati kezdeményezésekért felelős főigazgatóságok közti koordináció megerősítését; kéri, hogy tekintettel a regionális és helyi közösségek jogainak a Lisszaboni Szerződésből fakadó megerősítésére, e közösségeket vonják be jobban a politikák kidolgozásába, a Bizottság szintjén, a projektekért felelősök felelősségének növelése érdekében: követeli továbbá, hogy a Bizottság helyben, fokozottan ellenőrizze az eredményeket, hogy jobban lehessen értékelni a projekt struktúráinak, valamint a tevékenységeknek a hatékonyságát a kitűzött célokhoz képest.

22. kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az „oktatók képzése” kezdeményezést az irányító és igazoló hatóságok számára; hangsúlyozza, hogy folyamatos ellenőrzéssel kellene biztosítani azt, hogy a képzések tartalmai valóban és kiegyensúlyozott módon eljussanak az alsóbb szintekre, nem felejtkezve el a helyi szereplőktől;

23. sürgeti a Bizottságot, hogy minél előbb indítsa el az SFC 2007 informatikai rendszer új portálját, amely közvetlen hozzáférést biztosít a strukturális alapok összes érintettjének a számukra fontos információhoz; ajánlja, hogy a tagállamok tegyék elérhetővé a tudnivalókat erről a lehetőségről a regionális és helyi hatóságok, valamint a végső kedvezményezettek számára, és azokat terjesszék közöttük;

24. kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre további technikai segítségnyújtási mechanizmusokat a megvalósítás során felmerülő problémákkal kapcsolatos ismeretek regionális és helyi szinten való terjesztésére, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben a 2000 és 2006 közötti kohéziós politikához kapcsolódó programok Bizottság által elvégzett utólagos értékelése szerint tartósan problémát okoz a kohéziós politikai programok végrehajtásához szükséges igazgatási kapacitások biztosítása;

25. kéri az egységes információs és ellenőrzési modell (SISA) szabályszerű alkalmazását az auditálás minden szintjén, a kétszeres auditálás és túlzott ellenőrzés elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki egy kézikönyvet az egységes ellenőrzésről, amely tartalmaz minden eddigi útmutatót;

26. felkéri a tagállamokat a pénzügyi tervezési eszközök szélesebb körű használatára a projektek minőségének javítása és a magánszereplők – különösen a kis- és középvállalkozások – részvételének növelése érdekében az európai projektekben; kéri a Bizottságot, hogy tegye egyszerűbbé ezen eszközök működésének szabályait, mivel jelenlegi összetettségük megnehezíti a használatukat;

27. meggyőződése, hogy az eljárások betartása nem lehet a beavatkozások minőségének kárára; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben eredményközpontúbb szakpolitikát hozzon létre, amely inkább a minőségi teljesítményre és a stratégiai projektek fejlesztésére összpontosít, mint az ellenőrzésre; ezért kéri a Bizottságot, hogy a jobb nyomon követési és értékelési rendszerek érdekében fejlesszen ki objektív és mérhető indikátorokat, amelyek Unió-szerte összehasonlíthatóak, és fontolja meg alaposan, hogy gazdasági válság esetén a szabályok rugalmasságára van szükség;

28. hangsúlyozza, hogy az egyértelmű és átlátható eljárások alkalmazása a helyes kormányzás egyik eleme; ezért üdvözli a költségvetési rendeletnek és a strukturális alapok szabályozásának folyamatban lévő egyszerűsítését, és arra kéri a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák be a felülvizsgált költségvetési rendelet előírásait, és hozzák nyilvánosságra a strukturális alapok végső kedvezményezettjeivel kapcsolatos információkat; sürgeti a Bizottságot, hogy érthető, későbbi gyakori módosításokat nem igénylő szabályokat javasoljon; kéri az alapok egyszerűbb felépítését 2013 után, nem a gazdasági válság okán, hanem a jövőbeni kohéziós politika általános elveként, az alapok felhasználásának megkönnyítése céljából, valamint javasolja, hogy a további adminisztrációs terhek elkerülése érdekében – melyek a szóba jöhető partnereket visszariaszthatják a projektekben való részvételtől – nagyobb átláthatóság és rugalmasság érvényesüljön az európai alapok felhasználása tekintetében;

29. üdvözli a Bizottságnak a kohéziós politikai programok végrehajtásáról szóló 2010. évi stratégiai jelentését, mivel a politikaformálási folyamat számára fontos információkkal szolgál; úgy véli, hogy e jelentés megállapításait komolyan figyelembe kell venni a kohéziós programok hatékony végrehajtásának javítását célzó javaslatok kidolgozásakor is;

30. emlékeztet arra, hogy erős és jól finanszírozott kohéziós politikához kötődik, amely harmonikusan biztosítja az Európai Unió valamennyi régiójának fejlődését; kéri, hogy e politika pénzügyi eszközei maradjanak meg 2013 után, és minden nemzeti szintre történő visszaemelési kísérletet utasítsanak el;

31. kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a differenciálás és az arányosság elveit a jövőbeni szabályozásban és igazítsa a követelményeket a programok nagyságához és a partnerek sajátosságaihoz, különösen, ha kisebb, helyi hatóságokról van szó; kéri az átalányösszegek szélesebb körű használatát minden alap esetében, különösen az általános költségek és a technikai segítségnyújtás esetén; javasolja, hogy az innovatív projektek ösztönzése érdekében esetükben gondoskodjanak rugalmasabb értékelési kritériumokról, és enyhítsenek a kísérleti projektek ellenőrzési követelményein; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az alapok helyes felhasználása mellett elkötelezett és azt sikeresen biztosító tagállamokkal közösen dolgozza ki a „bizalmi szerződés” elvét;

32. javasolja a strukturális alapok szabályainak mélyebb harmonizációját és integrációját, a jövőbeni minél inkább felhasználóbarát politika felépítése érdekében, elkerülve a projektek feldarabolását rész-projektekre, amelyek különböző alapoknál pályáznak; ajánlja, hogy ne csak a kiadások rendszerességén legyen hangsúly, hanem a beavatkozások minőségén is, és a forrásokat az irányításban való segítségnyújtás hatékonyabbá tételére koncentrálják;

33. felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatokat a következő programozási időszakra vonatkozó rendelkezéseket illetően, fogadja el a végrehajtási rendeletet, dolgozza ki a szükséges iránymutatásokat, és megfelelő időben biztosítsa a vonatkozó képzéseket, valamint segítse elő az operatív programok tárgyalási és jóváhagyási folyamatát annak érdekében, hogy elkerüljön mindennemű késedelmet a kohéziós politika végrehajtásában, és az alapok 2013 utáni felhasználásában;

34. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.

INDOKOLÁS

Az elmúlt évtizedek során a hatáskörök decentralizálása több tagállamban jelentősen megerősítette a regionális és helyi hatóságok közösségi politikák végrehajtására vonatkozó hatásköreit.

Minthogy a reformszerződés beépítette a közösségi jogba a nemzeti szint alatti szubszidiaritást a megosztott hatáskörbe tartozó politikák tekintetében, ma a területi hatóságoknak lehetőségük van arra, hogy mind a politikák kialakítása, mind pedig végrehajtása terén hangsúlyosabban részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban, a közösségi célkitűzések elérésébe bevont teljes jogú partnerként.

A többszintű kormányzás felé tett e fontos lépés válasz a Parlament ismételt kéréseire, amelyek a nemzeti szint alatti hatóságok szakpolitikák kialakításába való bevonásának megerősítésére irányultak, mindig tiszteletben tartva a különböző nemzeti alkotmányos eszközöket.

A hatékony végrehajtás nagyban függ attól, hogy a szakpolitikákat hogyan alakítják ki; ha e szakaszba is bevonják a helyi és regionális hatóságokat – amelyek a legjobban ismerik területük és az ott élők szükségleteit –, ez garantálja a későbbi szakasz hatékonyabb eredményeit.

Ezért kritikus jelentőségű, hogy a döntéshozatali folyamat jogalkotás előtti szakaszára és a helyi és regionális szinten végrehajtott szakpolitikák és legjobb gyakorlatok által az EU területi stratégiáinak kialakítása tekintetében kínált hozzáadott értékre kerüljön a hangsúly.

A kohéziós politika e megközelítés alkalmazásának egyik előfutára: hozzáadott értékét regionális dimenziója és a partnerségi elv alkalmazása jelentik, amelyek hozzájárulnak hatékonyságának és fenntarthatóságának biztosításához.

A Régiók Bizottsága többszintű kormányzásról szóló fehér könyve

A Régiók Bizottságának fehér könyve időszerű vitát indított el ennek az elvnek, mint a megosztott hatáskörbe tartozó közösségi politikák gyakorlati eszközének a közös értelmezéséről.

A következő szempontok kerülnek mérlegelésre annak vizsgálatakor, hogy a többszintű kormányzás megközelítése hogyan fejleszthető jobban a kohéziós politika területén:

· A többszintű kormányzás mindkét dimenziójára szükség van a szereplők közötti többszintű együttműködés és a politikák közötti integrált megközelítés biztosításához: a vertikális dimenzióra, amely a különböző kormányzati szintek, köztük gazdasági és társadalmi érdekelt felek hatóságai közötti együttműködés, valamint a horizontális dimenzióra, amely az azonos szinthez tartozó szereplők közötti együttműködés.

· A partnerségi elv világosabb meghatározása megkönnyítené a valódi partnerségek létrehozását a regionális és helyi hatóságokkal; különösen a helyi szint szerepe és az ezzel folytatott konzultáció szorul megerősítésre az uniós vitákkal kapcsolatos tárgyalások korai szakaszától kezdődően. A partnerségi elv gyakran nem működik a helyi hatóságok elégtelen bevonása miatt.

· A többszintű kormányzásról folyó vita szorosan összefügg a területi kohézióról folyó vitával: a nemzeti szint alatti szereplők bevonása az uniós célkitűzések elérésébe előfeltétele a területi kohézió hatékony megvalósításának. A zöld könyvet követően időszerű eszköz lenne egy területi kohézióról szóló fehér könyv annak tisztázására, hogy a jövőbeni regionális politikában hogyan valósítható meg többszintű kormányzás útján a területi kohézió, és ez alapként szolgálhatna a következő jogalkotási csomagról szóló vitához.

· Jobban ki kell aknázni a területi együttműködés lehetőségét a nemzeti határokon átnyúló többszintű együttműködés előmozdítása érdekében. A határokon átnyúló régiók kiaknázatlan területi lehetőséggel rendelkeznek, és e területeken megvalósulhat a szakpolitikák konvergenciája. Ezen túlmenően a közelmúltbeli nyilvános konzultációra adott válaszok közül sok kiemelte a területi együttműködés jelentős szerepét a 2020-as uniós célkitűzések elérésében. Népszerűsíteni kell az európai területi együttműködési csoportosulást, mint a határokon átnyúló kormányzási rendszerek létrehozásának eszközét, amely biztosítja, hogy regionális és helyi szinten legyen gazdája a különböző politikáknak.

· A közösségi és nemzeti szintű szabályok egyszerűsítése a jobb kormányzás előfeltétele a kohéziós politika terén. Az általános és az ERFA-rendeletek legújabb módosításai fontos lépést jelentenek ez irányba, de az egyszerűsítést nem szabadna pusztán egy olyan átmeneti és rendkívüli eseményhez kötni, mint a gazdasági válság. Éppen ellenkezőleg, a jövőben a strukturális alapokról szóló teljes jogalkotást át kellene hatnia. A tagállamoknak is egyszerűsíteniük kell nemzeti rendelkezéseiket, amelyek nagyon gyakran olyan közigazgatási terheket határoznak meg, amelyeket a közösségi szabályok nem írnak elő. Szükséges ellensúlyként a hatékony ellenőrzések biztosítása és a hibák elkerülése érdekében minden szinten ki kell alakítani az értékelés erőteljesebb kultúráját.

A Bizottság a regionális és helyi hatóságok támogatásában betöltött szerepének megerősítése

A jelentés második része a megosztott irányítás mechanizmusait elemzi, különösen az Európai Bizottság és a tagállamok különböző felelősségeit, és ajánlásokat fogalmaz meg azzal kapcsolatosan, hogy miként javítható a rendszer a programok végrehajtása tekintetében.

Az Európai Számvevőszék 2006. évi jelentéséből az derült ki, hogy a kohéziós politika tekintetében fennálló ellenőrzési rendszerek nem voltak elég hatékonyak – a megtérített kiadások terén túlságosan magas volt a hibaarány (12%). A 2008. évi éves jelentés megerősítette ezt az adatot: a források 11%-át térítették meg jogosulatlanul.

Ezek az adatok persze nem tükrözik teljes mértékben a valós helyzetet, mivel magukban foglalják a 2000 és 2006 közötti időszakot is, amikor a jelenlegi ellenőrzési követelmények még nem voltak érvényben.

A 2007–2013-ra szóló új rendelkezések hatékonyságának megfelelő értékeléséhez szükséges adatok hiányában azonban jelenleg azt kell feltételezni, hogy a strukturális alapoknál a hibák mértéke még mindig túl nagy, és további energiát kell fordítani az ellenőrzési rendszerek hatékonyságának javítására.

A Bizottság felügyeleti szerepének megerősítéséről szóló 2008-as cselekvési terve magában foglalt egy, a Bizottság által az alapok teljesítményének javítása érdekében hozott intézkedéscsomagot, amely javító és a jövőre szóló megelőző intézkedéseket egyaránt tartalmazott.

Sor kerül ezen intézkedések elemzésére, és néhány első ajánlást terjesztenek elő a jelenlegi programozási időszakra arra nézve azzal kapcsolatban, hogy miként nyomatékosítható az ellenőrzési és irányítási eljárásokra vonatkozóan megfogalmazott bizottsági iránymutatás, és hogyan erősíthető a Bizottság koordinációs szerepe az ellenőrzési szakaszban.

A program végrehajtásának egy éve persze nem elegendő az elvégzett intézkedések általános hatásának teljes körű értékeléséhez. Néhány biztató elem azonban máris található a Bizottság által 2009. február 3-án és 2010. február 18-án elfogadott, a cselekvési terv hatásáról szóló két közleményben.

A Bizottság jelenleg előirányzott felügyeleti szerepe nem minősíthető elegendőnek, és nem képes ellensúlyozni a többéves időszak egésze alatt fennálló, rosszul működő nemzeti ellenőrzési rendszereket. A Bizottság ellenőrzési szerepének a programok kezdetekor hangsúlyosabbnak kell lennie, majd a végrehajtási szakaszban a nemzeti szintnek kell nagyobb szerephez jutnia.

Különösen a megfelelőség értékelésének jelenlegi rendszere szorul finomhangolásra teljes hatékonyságának biztosításához a programozási időszak egészében. Ezt a tevékenységet még nem zárták le, ami a kifizetések késedelméhez és az automatikus visszavonás miatt források kieséséhez vezethet.

A végrehajtás alatti ellenőrzést az eseti ellenőrzések lehetővé tételével és az irányító hatóságok által elvégzett első szintű ellenőrzéshez nyújtott fokozott segítséggel kell jobbá tenni, hogy a szabálytalanságok a kellő időben ki legyenek javítva és csökkenjen az általános hibaarány. A Bizottság által nyújtott képzésnek és iránymutatásnak inkább erre a szintre kellene összpontosítania, ahol a legnagyobb százalékban fordulnak elő hibák, és különösen azokra a szektorokra – nem támogatható kiadások és közbeszerzés –, ahol a legnagyobb százalékarányban fedeznek fel szabálytalanságokat.

E hibákért részben a strukturális alapokra nézve irányadó túlzottan összetett szabályok okolhatók. A kohéziós politikára jellemző megosztott irányítási rendszer a számos bevont szereplőre tekintettel a szabályok értelmezésének és alkalmazásának nagyfokú bonyolultságával jár. Valójában ez jelenti a strukturális alapok igazi hozzáadott értékét, de egyben magasabb hibakockázatot is hordoz.

A szabályokat ezért egyszerűsíteni kell, hogy felhasználóbarátabb eljárásokat biztosítsanak, és ne riasszák el a potenciális kedvezményezetteket a projektekben való részvételtől.

A Bizottságnak ugyanakkor mind szabályozási, mind nem szabályozási kezdeményezésekkel erősítenie kell azt a szerepét, hogy eljuttatja a tudást az alacsonyabb kormányzási szintek felé – e kezdeményezések egy része már rendelkezésre áll, ezeket bővíteni kell.

A nemzeti és regionális közigazgatás tekintetében biztosítani kell a pénzügyi támogatásba és a képzésbe történő nagyobb befektetést, a kapacitások növelése, és annak érdekében, hogy a program irányításáért felelős hatóságok jobban ismerjék a szabályokat. Különösen az új tagállamokban, ahol ez a gyakorlat még mindig új, a fontossági sorrendben élre kell állítani az intézményi kapacitásokba való befektetést.

Ez középtávon lehetővé tenné több nemzeti szint alatti hatóság programok irányításába és ellenőrzésébe való bevonását, miközben a Bizottság inkább egy erősebb koordinációs szerepet töltene be.

A cselekvési terven keresztül végrehajtott intézkedések mellett további kezdeményezéseket kell elindítani:

· a Bizottság által az irányító hatóságoknak nyújtott segítség növelése – tekintettel arra, hogy a hibák többsége az első szintű ellenőrzés során következik be – célzott műhelyértekezletekkel, iránymutatásokkal, a legjobb gyakorlatok terjesztésével és az irányításért felelős tisztségviselők képzésével; be kell vezetni az irányító hatóságoknak szóló képzési intézkedések tényleges átadásának folyamatos figyelemmel kísérését annak ellenőrzése érdekében, hogy valóban végbe megy-e a tudás átadása, különös tekintettel a helyi szintre;

· a rendelkezésre álló ellenőrzési szintek közötti jobb összehangolás biztosítása a párhuzamos ellenőrzések és a túlzott ellenőrzés elkerülése érdekében; hosszú távon ez a jobb összehangolás erőforrásokat szabadítana fel a Bizottságon belül, amelyeket inkább az irányítási oldalon nyújtott segítség erősítésére kellene felhasználni;

· a jelenlegi SFC 2007 adatbázis új portálját sürgősen működőképessé kellene tenni, mivel ez lehetővé tenné, hogy valamennyi, a strukturális alapokkal foglalkozó szereplő közvetlenül hozzáférhessen a vonatkozó információkhoz;

· a pénzügyi tervezési eszközök potenciálját tovább kell fejleszteni, hogy lehetővé tegyék a minőségi stratégiai projektek kidolgozását, illetve a magánszereplők, különösen a kkv-k és a magántőke európai projektekbe való bevonását. Ezeknek a túlzott összetettségük miatti jelenlegi rossz kihasználtsága nagyon sürgetővé teszi az irányításukról folyó vitát;

· a különböző közösségi szintű alapok szabályainak jobb összhangja integráltabb megközelítést tenne lehetővé.

***

Egyes javító intézkedéseket azonnal végre kellene hajtani, hogy már a folyó programozási időszakban eredményeket sikerüljön elérni. Más intézkedésekkel hosszabb távon kell foglalkozni a 2013 utáni kohéziós politikáról folyó, jórészt politikai vita eredménye alapján.

Az egyszerűsítésre irányuló munkának, amely 2007-ben indult el a bizottsági munkacsoportban, egyrészt azokra a javaslatokra kell összpontosítania, amelyek a jelenlegi végrehajtási időszak gyakorlatainak javítását célozzák; másrészt további javaslatokat kell előterjeszteni a kohéziós politika működésének egyszerűsítésére: az egyszerűsítésnek olyan horizontális és állandó elvvé kell válnia, amely a jövő kohéziós politikájának teljes filozófiáját áthatja.

Komolyan át kell gondolni, hogyan javítható a strukturális alapok kormányzása és ebből következően végrehajtási rendszerük hatékonysága a 2013 utáni időszakban. A magas szintű csoporttal a kohéziós politika jövőjéről folytatott vitáknak komolyan figyelembe kell venniük ezt a szempontot, a Parlamentnek pedig aktívan részt kell vennie e vitában.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.9.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

35

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Sophie Auconie, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Zuzana Brzobohatá, John Bufton, Salvatore Caronna, Ricardo Cortés Lastra, Francesco De Angelis, Tamás Deutsch, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Ramona Nicole Mănescu, Riikka Manner, Iosif Matula, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Georgios Stavrakakis, Michael Theurer, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Kerstin Westphal, Joachim Zeller

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Jan Březina, Leonidas Donskis, Aldo Patriciello, Maurice Ponga, Heide Rühle, Elisabeth Schroedter