AJÁNLÁS az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

28.10.2010 - (06645/2010 – C7‑0100/2010 – 2009/0156(NLE)) - ***

Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság
Előadó: Silvia-Adriana Ţicău

AZ EURÓPAI PARLAMENT JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS-TERVEZETE

az Európai Közösség és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(06645/2010 – C7‑0100/2010 – 2009/0156(NLE))

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Tanács határozattervezetére (06645/2010),

–   tekintettel az Európai Unió és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás tervezetére (15561/2008),

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdése, 207. cikkének (4) bekezdése, 218. cikke (6) bekezdésének első albekezdése és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontja értelmében a Tanács által benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0100/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkére és 90. cikkének (8) bekezdésére,

–   tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A7-0298/2010),

1.  hozzájárul a megállapodás megkötéséhez;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Kanada kormányának és parlamentjének.

INDOKOLÁS

Bevezetés

Ez az ajánlás az (akkori) Európai Közösség által 2009. május 6-án aláírt biztonsági megállapodással foglalkozik. Az EU és Kanada által 2009. december 17–18-án aláírt, a légi közlekedésre vonatkozó megállapodásról – mely végül teljesen nyílt légteret hoz majd létre az EU és Kanada között – különálló ajánlás készül.

Jelenleg csupán hat tagállam rendelkezik a terméktanúsítást tartalmazó kétoldalú megállapodással, és ezek az EU és Kanada közötti, a polgári légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás (a továbbiakban „megállapodás”) hatálybalépésekor hatályukat vesztik. Mivel a termékek kereskedelmét akadályozó műszaki korlátok felszámolása az Unió kizárólagos hatásköre, a megállapodást tanácsi határozat révén kell megkötni. A légi közlekedésről szóló megállapodással ellentétben itt nincs szükség sem átmeneti alkalmazásra, sem a tagállamok általi ratifikálásra.

Helyes volt Kanadát prioritásként kezelni a légi közlekedésről szóló megállapodást kiegészítő, a légi közlekedés biztonságáról szóló megállapodás megkötése kapcsán, mivel mind Európában, mind Kanadában megtalálhatók azok a világ élvonalába tartozó gyártók, akik repülőgépeket, hajtóműveket és a repülőelektronikát állítanak elő. A polgári légi közlekedéshez kapcsolódó műszaki cikkek együttes exportja meghaladja az 50 milliárd eurót, míg Kanada és Európa teljes repülőgép-, űrhajó- és alkatrész-kereskedelme 2008-ban több mint 49 milliárd euróra rúgott.

A Lisszaboni Szerződés

A tárgyalások idején még hatályban lévő Nizzai Szerződéssel összhangban a Parlamenttel konzultáció folyt a nemzetközi légi közlekedési megállapodások tekintetében. A 2009. december 1-jén hatályba lépő Lisszaboni Szerződés szélesebb körben tette szükségessé nemzetközi megállapodás megkötéséhez a Parlament egyetértését. A légi közlekedési megállapodások is idetartoznak, mivel ezen a téren a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó[1]. A változások által érintett, le nem zárt javaslatokat a Bizottság a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének a folyamatban lévő intézményközi döntéshozatali eljárásokra gyakorolt hatásairól szóló, 2009. december 2-án közzétett közleményében[2] hivatalosan módosította.

Az új szerződés által megerősített parlamenti szerepkör egyben nagyobb felelősséget is jelent a tárgyalások szigorúbb nyomon követése terén, maradéktalanul kiaknázva a Parlament eljárási szabályzata 90. cikkében biztosított lehetőségeket. Nyilvánvalóan kívánatos valamennyi fél számára, hogy a Parlament egyetértés megadására vonatkozó felkészültségével kapcsolatos komolyabb aggályokat mielőbb azonosítsák és kezeljék, és ezekre ne csupán a tárgyalások lezárása után derüljön fény. Ehhez tartozik, hogy bár üdvözlendő, hogy a megállapodás a mellékletek megváltoztatása révén rugalmasan módosítható, át kell gondolni azt is, hogy hogyan értesül a Parlament a legfontosabb változásokról.

A megállapodás célja

Csakúgy, mint az Egyesült Államokkal létrejött, a légi közlekedés biztonságáról szóló hasonló megállapodás esetében, most is a tárgyalási iránymutatásokban meghatározott legfontosabb célkitűzések között szerepel az értékelések, a tesztek és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerülése (a jelentős szabályozási különbségektől eltekintve), valamint annak lehetővé tétele, hogy mind az EU, mind Kanada támaszkodhasson a másik fél tanúsítási rendszerére. Ez a következők révén valósul meg: a két követelményrendszer és az eltérő szabályozási eljárások fokozatos közelítése; a felek rendszeres konzultációja a megállapodás végrehajtásában részt vevő szabályozó szervek folyamatosan fenntartott képességének és alkalmasságának ellenőrzése céljából; valamint vegyes bizottság létrehozása, amely javaslatokat dolgoz ki a végrehajtás során felmerülő problémák megoldására.

A megállapodás tartalma

A megállapodás nagyjából követi a tagállamok és Kanada között a repülésbiztonság területén létrejött kétoldalú megállapodások („BASA”) szerkezetét. Ezekhez hasonlóan, a másik fél rendszerébe vetett kölcsönös bizalmon és a szabályozási különbségek összehasonlításán alapul. Kötelezettségeket és együttműködési módszereket határoz meg annak érdekében, hogy az importáló hatóság saját tanúsítványt bocsáthasson ki a repüléstechnikai termék, alkatrész vagy berendezés vonatkozásában anélkül, hogy meg kellene ismételnie az exportáló hatóság értékelését.

A megállapodás mellékletei meghatározzák az együttműködés, valamint a légi alkalmasság és karbantartás területére vonatkozó tanúsítás kölcsönös elismerésének módját. A megállapodás e tekintetben különbözik a BASA-tól. A megállapodás mellékleteinek tartalma általában a polgári légügyi hatóságok szintjén létrejött külön megállapodásokban szerepel, amelyeknek nincs szerződésre jellemző kötelező ereje. A megállapodás lehetőséget kínál továbbá arra, hogy a megállapodás működésének javítása érdekében azt további mellékletekkel egészítsék ki.

A karbantartás tekintetében kanadai oldalról hajlandóság mutatkozott a teljes körű kölcsönös elismerésre. A megállapodás ezért előírja, hogy – a vonatkozó melléklet előírásainak megfelelően – az egyik fél alkalmazandó jogszabályainak való megfelelés a másik fél jogszabályainak betartásával egyenértékűnek tekintendő, továbbá hogy az egyes felek tanúsítási gyakorlata és eljárásai azonos megfelelőségi bizonyítékot nyújtanak. A karbantartó személyzet szakszolgálati engedélyei is egyenértékűnek tekinthetők.

Annak érdekében, hogy a két fél egymás rendszerébe vetett bizalma megmaradjon, a megállapodás közös vizsgálatokat és ellenőrzéseket, a biztonsági adatok (a légi járművek ellenőrzésével és a balesetekkel kapcsolatos információk) megosztását, valamint fokozottabb szabályozási együttműködést és műszaki konzultációt ír elő az olyan ügyek megoldásában, amelyek később esetleg vita tárgyát képezhetnék. Így vegyes bizottság és albizottságok létrehozását írja elő a légi alkalmasság és karbantartás tanúsítása terén. A megállapodás továbbá szigorú védintézkedéséket is tartalmaz, amelyek végső esetben lehetőséget biztosítanak arra, hogy bármelyik fél visszautasítsa a másik fél illetékes hatóságainak megállapításait, illetve részben vagy egészben felmondja a megállapodást. Mindazonáltal a konzultációk, a bizottságok és albizottságok egész rendszerének az a célja, hogy a nézeteltérések még azelőtt tisztázódjanak, hogy erre sor kerülne.

Összegzés

Az európai és kanadai cégek évente több millió eurót spórolhatnak a rövidebb, egyszerűbb és ezért kevésbé költséges termékengedélyezési eljárások és a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása révén. A megállapodás összességében előnyös a Közösség számára, hiszen általa valamennyi tagállam vonatkozásában megvalósul a tanúsítási ténymegállapítások kölcsönös elfogadása a légi alkalmasság valamennyi területén.

A megállapodás a légitársaságoknak is javára válik, mivel lehetővé teszi egymás jóváhagyott javító- és karbantartóbázisainak használatát. A megállapodás révén nemcsak versenyképesebbé, hanem biztonságosabbá is válnak a kanadai és európai piacok, mivel a szabályozó és végrehajtó hatóságok szorosan együttműködnek a személy- és teherszállító légi járművek egyre nagyobb biztonságának biztosítását célzó tanúsítás, ellenőrzések és szabályok érvényesítése terén. A megállapodás fontos előrelépést jelent a polgári légi közlekedés biztonságára vonatkozó nemzetközi normák létrehozása terén és kiindulópontul szolgálhat más jelentős repülőgép- és repülőgépalkatrész-gyártókkal folytatott jövőbeni tárgyalások során.

A fenti megjegyzések fényében az előadó azt javasolja, hogy a Parlament adja meg egyetértését a megállapodás megkötéséhez. Mivel a megállapodás csak megkötése után léphet hatályba, igencsak kívánatos lenne, ha a Tanács nem késlekedne az eljárások lezárásával azután, hogy a Parlament meghozta határozatát.

• [1]               Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdése a) pontjának v. alpontja.
• [2]               COM(2009)0665.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma	27.10.2010
A zárószavazás eredménye	+: –: 0:	30 0 0
A zárószavazáson jelen lévő tagok	Georges Bach, Izaskun Bilbao Barandica, Antonio Cancian, Michael Cramer, Luis de Grandes Pascual, Christine De Veyrac, Saïd El Khadraoui, Ismail Ertug, Jacqueline Foster, Mathieu Grosch, Dieter-Lebrecht Koch, Georgios Koumoutsakos, Jörg Leichtfried, Eva Lichtenberger, Gesine Meissner, Hella Ranner, Vilja Savisaar-Toomast, Brian Simpson, Keith Taylor, Giommaria Uggias, Thomas Ulmer, Dominique Vlasto, Artur Zasada, Roberts Zīle
A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)	Philip Bradbourn, Tanja Fajon, Erminia Mazzoni, Jan Mulder, Ioan Mircea Paşcu, Dominique Riquet