Eljárás : 2009/2233(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0309/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0309/2010

Viták :

PV 13/12/2010 - 20
CRE 13/12/2010 - 20

Szavazatok :

PV 14/12/2010 - 9.22
CRE 14/12/2010 - 9.22
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0473

JELENTÉS     
PDF 191kWORD 143k
5.11.2010
PE 442.941v02-00 A7-0309/2010

a valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?

(2009/2233(INI))

Regionális Fejlesztési Bizottság

Előadó: Petru Constantin Luhan

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
 INDOKOLÁS
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY

a valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?

(2009/2233(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosító Lisszaboni Szerződésre(2007/C 306/01), és különösen annak I. és XVIII. címére,

–   tekintettel a 2010. március 25-26-i Európai Tanács következtetéseire,

–   tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához címzett, „Globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

–   tekintettel az OECD 2009-es éves jelentésére,

–   tekintettel az OECD LEED partnerségek és helyi irányítás fóruma által 2006-ban kiadott „Eredményes partnerségek: útmutató” című kiadványára,

–   tekintettel a globális versenyképességről szóló 2009–2010-es jelentésre (Világgazdasági Fórum, Genf, Svájc, 2009),

–   tekintettel az „Egy megújult kohéziós politika menetrendje – helyi érdekű megközelítés az európai uniós kihívásoknak és elvárásoknak való megfelelés érdekében” című független jelentésre, amelyet Danuta Hübner, regionális politikáért felelős biztos megbízásából Fabrizio Barca készített 2009 áprilisában,

–   tekintettel az Európai Települések és Régiók Tanácsa által készített „Az EU kohéziós politikájának jövője” című szakpolitikai dokumentumra (Brüsszel, 2009. december),

–   tekintettel az Európai Régiók Gyűlésének 2007. november 8-án az olaszországi Udinében tartott közgyűlésén elfogadott, a 2013 utáni időszakra vonatkozó regionális politikáról szóló állásfoglalására,

–   tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

–   tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatása (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című 2009. március 24-i állásfoglalására(1),

–   tekintettel a regionális politika terén alkalmazott bevált gyakorlatokról és a strukturális alapok felhasználásának akadályairól szóló 2009. március 24-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén a projektek megalapozásáról szóló 2008. október 21-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a területi kohéziót és a kohéziós politika jövőbeli reformját érintő vita állásáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos 2009. március 24-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. június 16-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik jelentésre (COM(2007)0273),

–   tekintettel a Bizottságnak a strukturális alapok végrehajtásáról szóló 20. éves jelentésére (2008) (COM(2009)0617),

–   tekintettel a Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében: a köz-magán társulások fejlesztése” című bizottsági közleményre (COM(2009)0615),

– tekintettel az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjáról szóló 2006. február 14-i állásfoglalásának 37. pontjára(6) ,

–   tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

–   tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7-0309/2010),

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a tagállamok közötti szolidaritás előmozdítása az Európai Unió egyik célkitűzése,

B. mivel az Európai Unió globális szinten csak akkor lehet versenyképes, ha teljesítményét a belpolitika úgy támogatja, hogy képes legyen egy fenntartható, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó gazdaság megvalósításán keresztül olyan recessziós időszakokban is szembenézni a globális kihívásokkal, amelyek során kiderül, hogy a kevésbé fejlett régiók kevésbé tudják versenyképességüket visszanyerni,

C. mivel a versenyképesség és a kohézió egymásnak nem mond ellent és a kettő nem összeférhetetlen, hanem egymást kiegészítő elemeket tartalmaz,

D. mivel az Unióban a konvergencia területén elért jelentős előrelépések ellenére az EU régiói között megfigyelhető tendencia a területi egyenlőtlenségek kiéleződése, például a hozzáférhetőség terén és különösen a strukturálisan hátrányos helyzetű régiókban, továbbá a régiókon és az uniós területeken belül is, ami területi szegregációhoz vezethet és elmélyítheti az EU régióinak jóléti szintjei között meglévő különbségeket és csökkentheti az EU általános versenyképességét,

E.  mivel az OECD 2009-es éves jelentésében ajánlásokat fogalmazott meg a hosszú távú növekedésre vonatkozóan, középpontba állítva az adózás, az infrastruktúrába, az oktatásba és a munkaerőbe történő beruházás, valamint a termelői piacok szabályozásának fontosságát, így hangsúlyozva szerepüket,

F.  mivel a Világgazdasági Fórum globális versenyképességről szóló 2009–2010–es jelentésében – más jelentésekhez hasonlóan – rámutatott az infrastruktúra, mint a 12 pillér közül a második olyan pillér meghatározó szerepére, amelynek alapján a globális versenyképességet megállapítják, és rávilágított, hogy a minőségi infrastruktúra létfontosságú a távolság hatásának csökkentésében, a külföldi befektetések az adott térségbe vonzásában, valamint a gazdasági fejlődés lehetséges voltának biztosításában,

G. mivel a versenyképességet csak az egész EU-ban ténylegesen fenntartható gazdasági fejlődéssel lehet elérni,

H. mivel a K+F-fel és az innovációval foglalkozó, a Hampton Court-i csúcstalálkozót követően felállított, Esko Aho vezette független szakértői csoport „Egy innovatív Európa megteremtése” című jelentése azonosítja azokat a legfontosabb területeket – e-egészségügy, gyógyszerek, közlekedés és logisztika, környezetvédelem, digitális tartalom, energia és biztonság –, ahol működhet az innováció piaca, és a közérdek jelentős szerepet játszhat,

I. mivel az Európa 2020 stratégia céljainak teljesítése érdekében szükséges, hogy a fejlődési szintek és korlátok közötti különbségeket elismerjék, valamint hogy olyan célokat tűzzenek ki, amelyek a valós helyzetet és azon igényeket tükrözik, amelyek meghatározására a különböző kormányzati szinteken lévő valamennyi érdekelt féllel történt konzultáció után került sor,

J. mivel az Európai Tanács 2010 márciusi ülésén elismerte a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, és többek között az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát az Európa 2020 stratégia sikerének biztosításában, olyan körülmények között, amikor az új stratégia a gazdasági fejlődésben mutatkozó akadályok leküzdését célozza meg,

K. mivel a kohéziós politika hatékony eszköznek bizonyult a pénzügyi válságból eredő társadalmi-gazdasági kihívások rugalmas kezelésére,

L. mivel a versenyképesség alapfeltételeit a jó infrastruktúrán kívül mindenekelőtt a kutatási, innovációs és technológiafejlesztési területek támogatása, valamint a régiókban élő emberek ennek megfelelő szintű képzése alkotja,

M. mivel a régiók létfontosságú szerepet fognak betölteni abban, hogy a válság emberekre gyakorolt hatásait korlátozzák, ezért a partnerségi elvhez és a szakpolitikák különböző típusai területi hatásának előzetes értékelésére szolgáló megfelelő eszközök alkalmazásához kell fordulniuk, hogy szembenézhessenek nagyobb kihívásokkal, például a globalizációhoz, a demográfiai változásokhoz és a régiók ebből adódó elnéptelenedéséhez, az éghajlatváltozáshoz, az energiával összefüggő kérdésekhez, a biológiai sokféleség védelméhez, valamint a válság kapcsán felmerülő kihívásokhoz történő alkalmazkodással,

N. mivel a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredménye a programok minőségének és a részes felek részvételének vonatkozásában a kormányzás minden szintjén növekedést mutat, ily módon előrelépést jelent a lisszaboni célkitűzések teljesítése felé a gazdasági versenyképesség és a foglalkoztatás terén,

O. mivel a kohéziós politika reformjának az európai politikák közötti nagyobb összefüggés, azok összehangolása és szinergiája révén kell megerősítenie ezt a politikát, ugyanakkor nem szabad az Unió fenntartható fejlődéssel kapcsolatos igényei és célkitűzései alapján egyik politikát sem a másik alá rendelni,

P. mivel a helyi és regionális szereplők kohéziós politikában való részvételét a gazdasági fejlődés és a társadalmi integráció elősegítését célzó regionális és helyi stratégiáik tükrözik,

Q. mivel a kapacitásfejlesztés – ideértve az infrastruktúra minden típusát – támogatja a lemaradt régiók gazdasági versenyképességét, és lehetővé teszi az oktatáshoz, a kutatáshoz és az innovációhoz való hozzáférést,

R. mivel bár az említett eszközrendszer bizonyos elemei, például az azonos időtartam és a lisszaboni menetrenddel való összhang lehetővé teszi a szinergiákat, továbbra is vannak különbségek, például az eltérő jogalap, a tematikus kontra területi hangsúly, valamint a megosztott és centralizált irányítás terén,

A kohéziós politika, mint a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele

1. hangsúlyozza az EU kohéziós politikája által elért eredményeket, valamint azt, hogy ennek végrehajtása elengedhetetlen a régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetését, versenyképességük fokozását, a strukturális reformok beindításának elősegítését, valamint a régióknak a globális gazdasági környezethez való alkalmazkodási képességének fokozását szolgáló eszköz, az Európa 2020 stratégia sikere szempontjából;

2. méltányolja, hogy a 2007–2013-as időszakban a teljes pénzügyi előirányzatból valamennyi tagállam jelentős összeget szánt a kutatásra és fejlesztésre, az innovációra, valamint a tudásalapú gazdaság kialakítására, aminek következtében 246 nemzeti, illetve regionális operatív programra került sor, amelyek keretében körülbelül 86 milliárd eurót irányoztak elő kutatásra és innovációra; ebből 50 milliárd euró már rendelkezésre áll alapkutatási és fejlesztési, valamint innovációs tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy mivel a kutatás és az innováció alapvetően fontos az EU nemzetközi kihívásokkal szembeni versenyképességének fejlesztése érdekében, folytatni kell e területeken a beruházásokat és szabályos időközönként fel kell mérni az elért eredményeken alapuló előrehaladást; a következő programozási időszakra vonatkozóan javasolja, hogy a tagállamok és a Bizottság különítsenek el elegendő forrást a strukturális alapokból a kutatásra és az innovációra, különösen a fenntartható innovációra, és erősítsék meg a kutatási kapacitásokat; hangsúlyozza, hogy eredményes modelleket kell támogatni és alkalmazni a tudásháromszögben, és hogy a vállalkozásokkal, a kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a hatóságokkal együttműködésben biztosítani kell a regionális kutatás és innováció stratégiai keretének fenntartható fejlesztését; kiemeli, hogy a tudásintenzív regionális innovációs klaszterek lehetőségeket rejtenek magukban a regionális versenyképesség mobilizálására, és a strukturális alapok és a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram jobb koordinációjára hív fel;

3. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika forrásai koncentrációjának javítása biztosíthatja e politika jelentős hozzájárulását a versenyképesség, az innováció és a foglalkoztatás fejlődéséhez az EU-ban;

4. hangsúlyozza a kormányzás valamennyi szintjén a közszférának, valamint a privát szférának a kohéziós politika végrehajtása során a bizalom és a szolidaritás recesszió idején történő visszaszerzése, valamint ezt követően az állami befektetésekhez – főként az infrastrukturális beruházásokhoz, új technológiákhoz és a humánerőforráshoz – való hozzáférés tekintetében az esélyegyenlőség megvalósítása és a fenntartható fejlődés biztosítása terén betöltött létfontosságú szerepét;

5. hangsúlyozza, hogy az EU régióinak gazdasági versenyképessége szorosan összefügg a megfelelő foglalkoztatási szint, az iskolázott és szakképzett munkaerő, a szociális biztonság és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés meglétével; e tekintetben megjegyzi, hogy a kohéziós politika által a társadalmi kohézióhoz nyújtott támogatás globális léptékben növeli e politika jelentőségét az általános regionális versenyképesség szempontjából;

6. úgy véli, hogy egy olyan kohéziós politika, amely a Szerződések szellemének megfelelően csökkenti a fejlődésbeli különbségeket és felkészíti a régiókat a globalizáció, a demográfiai változás, a vidéki térségek elnéptelenedése, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség védelme által támasztott kihívásokkal való szembenézésre, miközben figyelembe veszi a régiók jellegzetes erős és gyenge pontjait, alapvető fontosságúnak bizonyult az európai integráció folyamata szempontjából;

7. rámutat, hogy a kutatás, a fejlesztés és az innovációs és kohéziós politikák között létrehozott szinergiák fokozása révén az Európa 2020 stratégia kihívásainak jobban meg lehet felelni; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának fontos szerepet kell betöltenie az Európa 2020 stratégia végrehajtásában, mivel ösztönzőleg hat az egész Európát átfogó strukturális változásra és támogatja a létfontosságú beruházások prioritásait valamennyi – helyi, regionális, nemzeti és határokon átnyúló – szinten és biztosítja a társadalmi, gazdasági és területi kohéziót; rámutat azonban arra is, hogy bár a kohéziós politika prioritásainak meg kell felelniük az EU 2020 stratégia célkitűzéseinek, a politikának továbbra is függetlennek és olyannak kell maradnia, amely befogadja a regionális sajátosságokat és támogatja a gyengébb és leginkább rászorult régiókat társadalmi-gazdasági nehézségeik és természeti hátrányaik leküzdésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében; úgy véli, hogy a kohéziós politika már működő irányvonalai folytonosságának biztosítása megőrzi a kutatás, fejlesztés és innováció regionális dimenzióját és új munkahelyeket teremt az innovatív ágazatokban;

Területi kohézió – az uniós politikák helyi szintű hatásának tükröződése

8. támogatja a területi kohézióról szóló zöld könyvben kifejtett álláspontot a versenyképességet illetően, miszerint az „más területekkel való kapcsolatok kiépítésétől is függ, amelyek segítségével biztosítható a közös előnyök összehangolt és fenntartható kihasználása” és amely lehetővé teszi az EU területi sokféleségében rejlő lehetőségek felszabadítását; ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy a közlekedés megfelelő és összehangolt működése és az elégséges telekommunikációs hozzáférés, valamint adott esetben az energia, az egészségügy, a kutatás, az oktatás, a környezetvédelem és az infrastruktúra kölcsönössé tétele alapvető feltételei a versenyképesség megerősítésének; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a területi kohézió célkitűzésének meghatározására és következetes végrehajtására;

9. úgy véli, hogy a kohéziós politika kidolgozása és végrehajtása terén a tagállamoknak támogatniuk kell a helyi érdekű megközelítést; elismeri, hogy a régiók szerepe tagállamonként, politikai és közigazgatási felépítésüktől függően eltérő; kéri, hogy az EUMSz.-ben rögzített megerősített és szélesebb értelemben vett szubszidiaritás elvét megfelelően alkalmazzák, valamint azt, hogy a jelenlegi programozási időszakban a decentralizáció elvének a helyi hatósági szintre történő előmozdítása révén érjenek el javulást az alapok jobb felhasználásának céljából; e tekintetben kontraproduktívnak tartja, hogy a régiók a kohéziós politika rendelkezésére álló teljes költségvetésének átlagosan csak 30,5%-át, míg a fennmaradó részt a központi kormányzatok kezelik; ezért úgy véli, hogy a jövőben a partnerségi elv jelentős megerősítésre szorul;

10. úgy véli, hogy különösen a határ menti területek jelentenek nehézségeket, amelyekkel az EU a határok megnyitása, az egységes piac megvalósítása és a globalizáció kihívásai kapcsán szembesül; hangsúlyozza, hogy e területek versenyképességi deficitet szenvedhetnek az egymással versengő adó- és jóléti rendszerek, az összetett közigazgatási megállapodások, valamint a régiók és államok közötti migrációs hullámok miatt; hangsúlyozza, hogy fontos a határokon átnyúló együttműködéshez és a többszintű kormányzáshoz szükséges eszközök fejlesztése, és kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az információk és a helyes gyakorlatok cseréjét;

11. rámutat, hogy a területi kohézió több ágazatot átfogó, horizontális jellegű, ennélfogva az uniós politikáknak elő kell segíteniük megvalósítását; megismétli, hogy ez a koncepció nem korlátozódik a regionális politika hatásaira, hanem a fenntartható fejlődésre irányuló és regionális szinten kézzelfogható eredményeket kínáló többi uniós politikával való összhangra is hangsúlyt helyez, a regionális lehetőségek konkrét formáinak fejlesztése, teljes mértékű kihasználása és területi hatása fokozása céljából, a régiók versenyképességének és vonzerejének fokozása és a területi kohézió megvalósítása érdekében; úgy véli, hogy a „koncentráció, együttműködés és kapcsolat” a területi kohézió kulcsfontosságú koordinátái a kiegyensúlyozottabb területi fejlődés elérése érdekében az Európai Unióban;

12. hangsúlyozza, hogy a többszintű irányítás maga után vonja a programokért vállalt felelősség átruházását, ami lehetővé teszi a területi együttműködés potenciáljának jobb kihasználását, ezért annak érdekében, hogy az Unió koherens és eredményorientált intézkedések alkalmazásával, meghatározott regionális és helyi prioritások megállapítása mellett képes legyen közös célkitűzések követésére, végre kell hajtani a többszintű irányítás elveit;

13. üdvözli az URBAN és a LEADER kezdeményezések eredményeit, és hangsúlyozza, hogy szükség van ez utóbbiak során gyűjtött tapasztalatok és az azokhoz fűződő legjobb gyakorlatok felhasználására az egyes régiók szükségleteinek megfelelő, integrált vidéki–városi fejlesztés keretének nyújtása céljából; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, illetve javasoljon olyan munkamódszereket, amelyek előmozdítják a városi–vidéki partnerséget, a vidéki területek elnéptelenedése elleni küzdelmet, és amelyek ugyanakkor ösztönzőleg hatnak a fenntartható városfejlesztésre, mivel az EU népességének mintegy 80%-a városi területeken él; hangsúlyozza, hogy a regionális gazdaságfejlesztésben mind a városi, mind a vidéki területek dinamikus szerepet játszanak, és hangsúlyozza, hogy a következő programozási időszakban szükség van a városi, valamint elővárosi projektekbe történő beruházásokra és a vidéki projektek jobb koordinációjára;

A kohéziós politika hatásának maximalizálása a gazdasági versenyképesség növelése érdekében

14. a kohéziós politika tartalmának meghatározása szempontjából kulcsfontosságú elvnek tekinti a partnerséget, ahol az alulról felfelé építkező megközelítés növeli a közigazgatási kapacitásokat és fokozza a programozási folyamat minőségét; úgy véli, hogy a kormányzás minden szintjének kohéziós, kiegészítő és produktív szerepet kell betöltenie az EU gazdasági versenyképességének növelésében; felhívja a Bizottságot, hogy a regionális és helyi hatóságokkal való valódi partnerségek létrehozásának biztosítása és a legjobb gyakorlatok régiók közötti cseréjének megkönnyítése érdekében adja meg a partnerségi elv fogalmának világosabb meghatározását;

15. emlékeztet arra, hogy a társfinanszírozás a kohéziós politika felelősségteljes irányításának egyik alapelve; kéri, hogy a gazdasági válság miatt korlátozott közkiadások ellenére azt továbbra is alkalmazzák;

16. kiemeli a vállalkozói készség előmozdításának és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatásának szükségességét, miközben elismeri a gazdasági versenyképesség és a munkahelyteremtés ösztönzésében betöltött alapvető fontosságú szerepüket; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni az európai versenyképességet segítő uniós eszközök szerepét az adminisztratív eljárások ésszerűsítése, különösen a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzáférés megkönnyítése, az intelligens, fenntartható és integratív növekedéshez kapcsolódó célok elérésén alapuló innovatív ösztönző mechanizmusok bevezetése és az Európai Beruházási Bankkal és más pénzintézetekkel folytatandó szorosabb együttműködés előmozdítása érdekében; e tekintetben elismeri a pénzügyi tervezési eszközök által képviselt hozzáadott értéket és ösztönzi ezek, valamint a feltöltődő pénzalapok és globális támogatások minél szélesebb körű igénybevételét a pozitív szinergiák megvalósítása és az eredmények maximalizálása érdekében; felhív továbbá a kockázati tőkéhez és a mikrofinanszírozáshoz való egyszerűsített hozzáférésre is;

17. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika hatékony végrehajtása erőteljesen függ annak kialakításától, és ezért döntő fontosságú a jövőbeni kohéziós politika kialakítása és végrehajtása során a helyi és regionális hatóságok korai szakaszban történő bevonása; hangsúlyozza továbbá a hatóságok közötti horizontális és vertikális partnerségek létrehozásának szükségességét minden szinten, egy minél hatékonyabb, többszintű irányítás megvalósítása érdekében; emlékeztet, hogy a többszintű kormányzás a kohéziós politika egyik legfontosabb elve, valamint arra, hogy alapvető fontosságú a döntéshozatali folyamat minőségének biztosítása; e tekintetben hangsúlyozza a regionális hatóságok és a Régiók Bizottsága közötti partnerség jelentőségét;

18. megelégedéssel veszi tudomásul a 1083/2006/EK tanácsi rendelet módosítását, amely egyszerűsíti a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználására vonatkozó eljárásokat és felszólítja a Bizottságot az eljárások további egyszerűsítésére a rugalmasság biztosítására, valamint a finanszírozás kedvezményezettjeire nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére azért, hogy a hatóságok időben és a megfelelő források felhasználásával tudják kezelni a főbb kihívásokat; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség valódi támogatást nyújthat a helyi és regionális szintű erőfeszítések kiegészítése révén, és felhívja a Bizottságot, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség megszilárdítására a kohéziós politika keretében konkrét javaslatokat terjesszen elő;

19. hangsúlyozza mindenekelőtt a lemaradt régiókat célzó projektek további támogatásának fontosságát a különbségek felszámolása érdekében, hogy a mostani programozási időszakra várt hatást fenn lehessen tartani, valamint hogy az összhangban legyen a kezdeti becslésekkel; megjegyzi, hogy a hozzáférhetőség és az infrastrukturális szolgáltatások javítása elősegíti a belső piacon lemaradt régiók versenyképesebbé tételét, és ily módon hozzájárul az EU egészének külső versenyképességéhez is; úgy véli, hogy e támogatás visszavonásával csökkenne a kezdeti eredmények pozitív hatása;

20. hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika alapvetően a legkevésbé fejlett régiókat helyezi előtérbe, ugyanakkor valamennyi európai régióra is irányul, függetlenül azok fejlettségi szintjétől; hangsúlyozza tehát, hogy ösztönözni kell a regionális versenyképesség és a foglalkoztatás célkitűzését; ismételten hangsúlyozza, hogy egy erőteljes és megfelelően finanszírozott, mind abszolút, mind relatív értékét tekintve legalább a jelenlegivel egyenértékű költségvetéssel rendelkező kohéziós politika előfeltétele az Európa 2020 stratégia céljai elérésének, az intelligens, fenntartható és integratív gazdaság, az EU globális szintű versenyképessé tétele, valamint valamennyi régió harmonikus fejlődésének biztosítása és a társadalmi, gazdasági és területi kohézió célkitűzésének elérése érdekében;

21. úgy véli, hogy továbbra is a GDP-t kell használni a régióknak a kohéziós politika keretében nyújtott támogatásra való jogosultság megállapításának fő kritériumaként, míg emellett egyéb mérhető mutatókat is lehet használni, ha azok relevánsnak bizonyulnak, biztosítva ugyanakkor, hogy a nemzeti hatóságok a döntéshozatal megfelelő szintjén olyan további mutatókat is alkalmazhassanak, amelyek figyelembe veszik a régiók és városok egyedi sajátosságait;

22. hangsúlyozza, hogy az alapok odaítélésénél fontos figyelembe venni például a parti régiók, a legkülső hegyi területek, az elnéptelenedő régiók vagy távoli, határokon átnyúló városok, régiók egyéni jellegzetességeit; ösztönzi a régiókat, hogy kezdeményezzék regionális sajátosságaik kiaknázását; felhívja a Bizottságot, hogy a különböző pénzügyi eszközöket tegye alkalmassá arra, hogy rövid és középtávon hozzáadott érték jöjjön létre, figyelembe véve a gazdasági és pénzügyi válság hatásait is;

23. arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a pénzügyi tervezés területén jelentkező új lehetőségeket a kohéziós politika eredményességének és hatásának javítása és a kiválasztott projektek által a lehető legjobb eredmények elérése érdekében;

24. hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség pozitív hatását az EU gazdasági növekedésére és társadalmi kohéziójára, következésképpen versenyképességére is;

A kohéziós politika mint a 2013 utáni időszak kulcspolitikája

25. hangsúlyozza a regionális fejlesztés és a területi kohézió Európában betöltött döntő szerepét – európai hozzáadott értéküknél fogva – az EU gazdasági versenyképességének fokozásában és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában, kiemelvén a helyalapú megközelítést mint a gazdasági egyensúly elérésének egyik fő útját;

26. hangsúlyozza a strukturális alapok alkalmazására irányuló integrált megközelítés szükségességét, mivel ez fontos eszköz, amely segít a régióknak a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás és a jólét elérésében;

27. kiemeli, hogy továbbra is átmeneti intézkedéseket kell fenntartani az elért fejlődési szint megszilárdítása és fokozása céljából, amely sérülne akkor, ha a finanszírozás egy adott célkitűzés megvalósítását követően jelentősen csökkenne; rámutat, hogy ily módon a hasonló helyzetben levő régióknak egyenlő bánásmód biztosítható, ami a programok hatékony szervezését is lehetővé teszi;

28. emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai emberek elvárásai szükségleteiken, különösen a megfelelő infrastruktúrához és minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés iránti igényen alapulnak, amelyet igazságosan és megengedhető áron kell biztosítani valamennyi európai polgár számára, tekintet nélkül arra, hogy hol élnek és dolgoznak; hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az esélyegyenlőség elvét és kiemeli, hogy a strukturális alapokból finanszírozott valamennyi infrastruktúrát és projektet hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékkal élők számára;

29. rámutat arra, hogy a tudás és az innováció – mint a jövőbeli gazdasági növekedés és az európai versenyképesség előmozdítója – megszilárdításához elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása, a kutatási eredmények hasznosítása, az innováció és a tudásátadás ösztönzése az Unióban, az információs és kommunikációs technológiák maradéktalan kiaknázása, valamint az innovatív ötletek új termékekben és szolgáltatásokban való felhasználásának biztosítása, amelyek növekedést és minőségi munkahelyeket teremtenek, és segítenek megbirkózni az Európában és a világban végbemenő társadalmi változásokból fakadó kihívásokkal; elengedhetetlen továbbá a vállalkozói szellem ösztönzése, a felhasználók szükségleteire és a piac lehetőségeire fordított kiemelt figyelem, valamint az elérhető és megfelelő finanszírozás biztosítása, amelyben alapvető szerepet kapnak a strukturális alapok;

30. kiemeli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió lehetőséget biztosít a kutatás, a fejlesztés és az innováció teljes potenciáljának kiaknázására és annak biztosítására, hogy az európaiak jobb életszínvonalon éljenek és jobban bízzanak az EU-ban; a kutatásba, fejlesztésbe és innovációba való szelektív és kombinált beruházásnak figyelembe kell vennie a regionális és városi kapacitásokat és potenciálokat, és intézményfejlesztési és kapacitásbővítő programokkal kell segítenie az olyan kulcsfontosságú területek fejlesztését, mint például az e-egészségügy, a gyógyszerek, a közlekedés és logisztika, a környezetvédelem, a digitális tartalom, az energia és a biztonság;

31. úgy véli, a kohéziós politika keretében a kutatásra, fejlesztésre és innovációra előirányozott alapok egy részét arra kell használni, hogy Európa megszerezze vagy megőrizze vezető szerepét a világban azokban az ágazatokban, amelyekben már versenyelőnyt élvez és amelyekben új lehetőségei nyíltak globális vezetővé válni;

32. úgy véli, hogy a belső piac konszolidációja érdekében olyan, a verseny európai szintű ösztönzését célzó konkrét különleges intézkedésekre van szükség, amelyek a tagállamok között nem eredményeznek egyenlőtlenségeket; úgy véli, hogy ezáltal elérhető a megfelelő stabilitás és gazdasági fellendülés európai szinten;

33. ajánlja a tagállamoknak és a Bizottságnak, hogy nagyobb figyelmet fordítsanak a két vagy több operatív programot is lefedő, nagy projektek támogatására, amelyek európai szintű hatása jelentős, hozzáadott értéket teremtenek, minőségi új munkahelyeket hoznak létre és biztosítják a régiók fenntartható fejlődését;

34. úgy véli, hogy a kohéziós politikát olyan intézkedések bevezetése révén kell folytatni, amelyek a lehető legtöbb munkahelyet teremtik és lehetővé teszik a helyi humán erőforrás hasznosítását és folyamatos továbbképzését, magas termelékenységet biztosítva ezáltal;

35. kijelenti, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása a világszintű gazdasági versenyképesség szükséges, de nem elégséges feltétele, ehhez a kulcsfontosságú területeken, mint például az energia, a környezetvédelem, az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás és fejlesztés, a kreatív iparágak és szolgáltatások, a logisztika és a közlekedés terén jelentős befektetésekre van szükség;

o

o o

36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.

(2)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0156.

(3)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.

(4)

Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0163.

(5)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0223.

(6)

HL C 290 E, 2006.11.29., 97. o.


INDOKOLÁS

A biztos és jobb munkahelyek létrehozása, illetve a valamennyi típusú infrastruktúrához – legyen szó közlekedésről, szociális vagy oktatási, illetve kutatáshoz, fejlesztéshez vagy innovációhoz kapcsolódó infrastruktúráról – való hozzáférés biztosítása révén javuló életminőség a fő oka annak, hogy az emberek támogatják az európai integráció folyamatát.

A kohéziós politika konkrét célkitűzései és eszközei révén biztosíthatja az EU kohéziós fejlődését, így kielégítve az európaiak gazdasági és szociális szükségleteit. Ugyanakkor az Unió tagállamai – beleértve a kelet- és délkelet-európai tagállamokat is – közvetlenül szembesülnek a globalizáció hatásaival.

Az egységes európai piachoz való tartozás kínálta lehetőségek tagállamok általi kiaknázásának módja az egyes tagállamok érettségétől és fejlettségi szintjétől függ, ami országonként eltérő. Ebből következik, hogy az egyes tagállamok felelősek azért, hogy megtalálják a gazdaságuk globális rendszerben való működését lehetővé tevő leghatékonyabb intézkedéseket.

Ennek a „Valódi területi, társadalmi és gazdasági kohézió kialakításáról az EU-n belül – a globális versenyképesség elengedhetetlen feltétele?” című jelentésnek a célja, hogy vitát indítson az Európai Parlament tagjai között az uniós politikák céljainak – ideértve a globális gazdasági versenyképesség növelésére irányuló célt is – megvalósítása érdekében európai és nemzeti szinten elfogadott intézkedések egymástól kölcsönösen függő és egymást kiegészítő jellegéről. A jelentés keretet kíván biztosítani, mely rámutat a kohéziós politika integráló szerepére és az EU globális versenyképességének növeléséhez való hozzájárulására.

Az előadó megközelítése

A globális és európai helyzet a felmerülő kihívások kapcsán előtérbe helyezte a régiókat, legyen szó akár az éghajlatváltozás, a népesség elöregedése, a szociális migráció, az energia, vagy a gazdasági és pénzügyi válság kapcsán felmerülő kihívásokról, melyek hatása helyi szinten érezhető.

Az előadó véleménye szerint a kohéziós politika az EU olyan kulcspolitikája, amely lehetővé teszi a régiók számára, hogy a lehető legjobb pozícióból nézzenek szembe ezekkel a kihívásokkal, így segítve az EU globális versenyképességének javítását az alábbiak révén:

- közös életszínvonal biztosítása valamennyi uniós polgár számára; valamint

- a fejlesztés támogatása a helyi és regionális adottságok kihasználásával hozzáadott értéket és gazdasági termelékenységet teremtve.

A kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárult a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek teljesítéséhez, de az előadó véleménye szerint az elért eredmények megszilárdításához és elvárt hatásukhoz további beruházásokra van szükség mindenféle infrastruktúrába mint a gazdasági versenyképesség fokozásának alapjába.

Infrastruktúra – alapvető tényező a globális versenyképesség javításában

Az infrastruktúra az egyik nemzetközileg értékelt fő pillér, amellyel megállapítják a gazdasági versenyképességi szinteket; ez lehetővé teszi a távolságok hatásának kizárását és biztosítja a beruházások és a munkaerő mobilitását.

Az Európa 2020 stratégia versenyképes, egymáshoz kapcsolódó és környezetbarátabb gazdaságra irányuló célkitűzése az infrastruktúra modernizálásával és összekapcsolásával, valamint az egyes régiók egyedi adottságaival összhangban álló beruházási tervek és fejlesztési projektek támogatásával valósítható meg. Ez a megközelítés innovatív módszerek és eszközök alkalmazásával hajtható végre életképesen.

Az előadó véleménye szerint alapvető fontosságú a területi kohézió, mivel területi szinten látható, hogy

- a regionális fejlesztési folyamat programozása összhangban van-e a terület szükségleteivel és adott potenciáljával;

- az érintett partnerek kellő intézményi kapacitással rendelkeznek-e az uniós finanszírozás lehető legjobb mértékű abszorpciójához;

- az uniós támogatás hosszú távú támogatás, amely az uniós finanszírozású projektek végrehajtásán keresztül elért eredményekre támaszkodik és biztosítja a fenntarthatóságot.

A decentralizáció szintjében mutatkozó egyenlőtlenségek és a többszintű kormányzati rendszerek olyan helyzeteket teremtenek, amelyek leginkább helyi vagy regionális szinten láthatók, és igazi, leginkább helyi szinten kezelhető kihívást jelent annak biztosítása, hogy az európai vagy nemzeti szinten közpénzekből finanszírozott intézkedések kiegészítsék egymást, miközben elkerülik a kettős finanszírozást.

A különböző kormányzati szintek, tevékenységi területek és beavatkozás-típusok között biztosítani kell a horizontális és vertikális koordinációt. A közös fejlesztési színvonal gazdasági, társadalmi és területi kohézió révén történő biztosításához – különösen a határmenti régiókban – az alábbiak szükségesek:

- valamennyi érintett szint és ágazat érintett feleinek bevonásán alapuló magas színvonalú programozás;

- az adott tárgyra vonatkozó, egységes statisztikák és mutatók használata mind a programozás, mind a végrehajtás szakaszában;

- számos mutató és hatás megfigyelésére és elemzésére alkalmas, testre szabott nyomon követési rendszer bevezetése;

- az értékelések eredményeinek továbbítása a kormányzati és regionális tevékenységi ágazatok valamennyi szintjének.

Tekintettel arra, hogy a strukturális alapok és a Kohéziós Alap a regionális szinten kitűzött fejlesztési célkitűzések megvalósításának fő pénzügyi eszközei, kívánatos lenne az általuk létrehozott hozzáadott értéket az alábbiak révén maximalizálni:

- a helyi és regionális hatóságok erőfeszítéseinek támogatása igazgatási kapacitásaik fejlesztése érdekében, mivel bizonyítottan szükség van tervezési szakértelemre és minőségre. A tagállamoknak és a Bizottságnak garantálnia kell a technikai segítségnyújtás minőségét, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió végrehajtását pedig helyi és regionális szinten erősíteni kell;

- a strukturális és kohéziós források odaítélési eljárásának egyszerűsítése;

- a szükséges keret kialakítása ahhoz, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerség életképes és reális opció legyen a régiók számára.

Sok olyan tagállam van, ahol annak ellenére, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerséget alternatívának tekintik, nincs kellően egyértelmű jogi keret és regionális szintű szaktudás az ilyen megközelítés lehetővé tételéhez. Szükséges például, hogy az EBB kellő technikai segítségnyújtást biztosítson a hatóságok számára ahhoz, hogy ilyen partnerségeket alakíthassanak ki.

Minden pontot megvizsgáltunk ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek átfogó keretében a következő programozási időszakban a régiók maguk is hozzájárulhassanak a fenntartható fejlődéshez és biztosíthassák a közös életszínvonalat.

2013 után a kohéziós politikának kiemelt politikává kell válnia, tekintettel arra, hogy döntő szerepet játszik az európai régiók fejlettségbeli egyenlőtlenségeinek felszámolásában. Igaz ugyan, hogy a gazdasági és pénzügyi válság bizonyos változásokat indíthat el, de érettséget és rugalmasságot tanúsítva lehetséges lesz a régiók nagyon eltérő szükségleteinek kielégítése. Ez az egyik oka annak, hogy az előadó úgy véli, hogy háromoldalú megállapodás/kötelezettségvállalás szükséges a Bizottság, a tagállamok és a régiók részéről, amely egyértelműen lefekteti, hogy az egyes szereplők milyen szerepet játszanak a kitűzött célok megvalósításában.

A kutatás, a fejlesztés és az innováció, valamint az oktatás és a készségek fejlesztésének támogatása szükséges ahhoz, hogy a befogadó munkaerőpiacot regionális szintű politikák és intézkedések kövessék. A közös fejlettségi szint és az alapvető infrastruktúrához és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása növeli a fő kihívásoknak való ellenállás képességét. A globális gazdasági versenyképességet támogatja az a képesség, hogy válaszolni tudunk a globalizációra.

A kutatásra, fejlesztésre és innovációra irányuló projektek számára rendelkezésre álló európai és nemzeti pénzügyi források felvétele nem egységes, ami azt jelenti, hogy regionális szinten növelni kell az igazgatási kapacitást, hogy új megoldásokat lehessen alkalmazni az aktuális problémákra.

Az előadó véleménye szerint amint sikerült elérni azt a célt, hogy az infrastruktúrákhoz és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés lehetővé tétele révén mindenki hasonló életszínvonalon él, a régiók a helyi gazdasági potenciál fejlesztésére irányuló intézkedésekre koncentrálhatnak, melyben fontos állomás a helyi kutatás, a fejlesztési és innovációs politikák fejlesztése, valamint a megfelelő regionális infrastruktúra kialakítása.


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.10.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

38

5

1

A zárószavazáson jelen lévő tagok

François Alfonsi, Luís Paulo Alves, Sophie Auconie, Catherine Bearder, Jean-Paul Besset, Victor Boştinaru, Zuzana Brzobohatá, John Bufton, Alain Cadec, Salvatore Caronna, Ricardo Cortés Lastra, Francesco De Angelis, Rosa Estaràs Ferragut, Elie Hoarau, Danuta Maria Hübner, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Seán Kelly, Evgeni Kirilov, Constanze Angela Krehl, Petru Constantin Luhan, Riikka Manner, Iosif Matula, Erminia Mazzoni, Miroslav Mikolášik, Jan Olbrycht, Wojciech Michał Olejniczak, Markus Pieper, Tomasz Piotr Poręba, Monika Smolková, Csanád Szegedi, Nuno Teixeira, Lambert van Nistelrooij, Oldřich Vlasák, Hermann Winkler, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Karima Delli, Jens Geier, Ivars Godmanis, Lena Kolarska-Bobińska, James Nicholson, Elisabeth Schroedter, László Surján, Patrice Tirolien

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok) (187. cikk (2) bekezdés)

Andrea Češková

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat