Eljárás : 2010/2096(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A7-0332/2010

Előterjesztett szövegek :

A7-0332/2010

Viták :

Szavazatok :

PV 14/12/2010 - 9.13
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P7_TA(2010)0465

JELENTÉS     
PDF 208kWORD 146k
1.12.2010
PE 448.852v03-00 A7-0332/2010

az Európai Parlament Tanácshoz intézett ajánlása az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló javaslattal

(2010/2096(INI))

Fejlesztési Bizottság

Előadó: Iva Zanicchi

AZ EURÓPAI PARLAMENT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLATA A TANÁCS RÉSZÉRE
 INDOKOLÁS
 A TANÁCSHOZ INTÉZETT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT B7‑0228/2010
 VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről
 A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

AZ EURÓPAI PARLAMENT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLATA A TANÁCS RÉSZÉRE

az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról

(2010/2096(INI))

Az Európai Parlament,

–   tekintettel a Lisszaboni Szerződés 196. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió ösztönzi a tagállamok közötti együttműködést a természeti vagy ember okozta katasztrófák megelőzését és az azokkal szembeni védekezést szolgáló rendszerek hatékonyságának javítása érdekében”, valamint hogy „az Unió tevékenységének célja a nemzetközi szintű polgári védelmi intézkedések koherenciájának előmozdítása”,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 214. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedései arra irányulnak, „hogy a harmadik országok lakosainak, akik természeti vagy ember okozta katasztrófák áldozataivá váltak, eseti támogatást, segítséget és védelmet nyújtsanak”, és hogy a műveletek során „tiszteletben kell tartani a nemzetközi jog elveit, a pártatlanság és a semlegesség követelményét, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmát”,

–   tekintettel a 2007 decemberében az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament és az Európai Bizottság elnökei által aláírt, a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra, valamint a konszenzus végrehajtása érdekében a Bizottság által 2008 májusában előterjesztett cselekvési tervre,

–   tekintettel a Tanács 2007. decemberi következtetéseire, amelyben felkéri a Bizottságot, hogy a lehető legjobban használja ki a közösségi polgári védelmi mechanizmust, és erősítse tovább a tagállamok közötti együttműködést,

–   tekintettel a katonaság és a polgári védelem rendelkezésére álló eszközöknek katasztrófa esetén történő felhasználásáról szóló, 2006. november 27-én felülvizsgált iránymutatásokra (az oslói iránymutatásokra),

–   tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Uniós stratégia a katasztrófakockázatok csökkentésének támogatására a fejlődő országokban” című, 2009. február 23-i közleményére,

–        tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítése” című, 2008 márciusi közleményére (COM(2008)0130) és az Európai Parlament 2008. június 19-i állásfoglalására az Unió katasztrófa-elhárítási képességének megerősítéséről(1),

–   tekintettel Michael Barnier „Az európai polgári védelmi erő: europe aid” című, 2006. május 9-i jelentésére;

–   tekintettel az Európai Parlament 2010. február 10-i, a közelmúltban Haitin történt földrengésről szóló állásfoglalására(2),

–   tekintettel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzéséről szóló 2010. szeptember 21-i állásfoglalására,

–   tekintettel Anneli Jäätteenmäki, Charles Goerens, Louis Michel, Marielle De Sarnez és Frédérique Ries által 2010. március 23-án az ALDE képviselőcsoport nevében, az eljárási szabályzat 121. cikkének (1) bekezdésének megfelelően benyújtott, az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról szóló ajánlásra irányuló javaslatra (B7‑0228/2010),

–   tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (3) bekezdésére,

–   tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A7‑0332/2010),

A. mivel világszerte egyre gyakoribbak a jelentős emberi, gazdasági és környezeti károkat okozó katasztrófák; mivel a világ több részén – főként az éghajlatváltozás hatásaként – egyre gyakrabban fordulnak elő ilyen válságok, amelyek hatása és kiterjedése is egyre nagyobb; és mivel az Európai Unió jelentős erőfeszítéseket tesz azért, hogy kezelje e válságokat,

B.  mivel az Európai Unión belüli és kívüli beavatkozások megtöbbszöröződtek és gyakoribbá váltak, és ezt tovább nehezíti a globális pénzügyi helyzet és a költségvetési megszorítások sora, ezért még nagyobb szükség van a műveletek költséghatékonyságának növelésére;

C. mivel egyszerre műveleti és pénzügyi előnyökkel is járhat az eszközök megosztása az EU polgári védelmi mechanizmusában résztvevő 31 ország között (EU 27-ek, Norvégia, Lichtenstein, Horvátország és Izland) vagy a tagállamok közötti megerősített együttműködés keretében;

D. mivel a Bizottság humanitárius katasztrófákra előirányzott költségvetését, és különösen az ECHO főigazgatóság költségvetését az utóbbi öt évben nem csupán befagyasztották, hanem az elkülönített összeg reálértéke is kissé csökkent;

E.  mivel az elmúlt években előrehaladást sikerült elérni egy koherensebb uniós katasztrófakezelés irányába, mégpedig a polgári védelmi mechanizmus progresszív megerősítése, a polgári védelem és a humanitárius segélyezés közötti jobb interakció/koordináció révén, valamint annak felismerése által, hogy a katasztrófa integrált megközelítése nem csak a reagálást jelenti, hanem a megelőzést és a készenlétet is.

F.  mivel az Európai Unió Haiti földrengésre adott válasza nem csak gyors, jelentős és széles körű humanitárius segélyezési beavatkozást hanem a polgári védelmi mechanizmus aktiválását is kiváltotta, ami most először tudott azonnal két modult felállítani (egy víztisztító egységet és egy fejlett orvosi egységet), amelyeket az EU gyors reagálású válaszadási képességének 2008. évi előkészítő fellépésén keresztül finanszíroztak,

G. mivel a közelmúltbeli válságok tanulságai továbbra is azt mutatják, hogy az EU katasztrófára adott válaszát a hatékonyság, koordináció és láthatóság szempontjából egyaránt javítani kell, és e katasztrófák ismét rámutattak az európai gyorsreagálási képesség (az európai polgári védelmi erő) kialakításának szükségességére,

H. mivel döntő fontosságú az EU hitelessége szempontjából, hogy képes legyen megóvni polgárai életét és tulajdonát;

1.  a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz:

a)  elismeri, hogy a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás egyetlen, a humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos tárcája alá vonása jobb szinergiákat teremt a Bizottságon belül, és segíti az EU katasztrófákra adott válaszának koherenciáját;

b)  kéri, hogy az ECHO főigazgatóságon belül fokozottan integrálják a polgári védelmi és a humanitárius tevékenységek munkamódszereit, de eközben egyértelműen elkülönített szerepük révén továbbra is őrizzék meg egyedi jellegzetességeiket, a köztük fennálló szinergiák és kiegészítő jellegük maximális kihasználása, valamint a hatékonyság növelése érdekében; felszólítja továbbá a katasztrófaelhárításban vagy a humanitárius műveletekben részt vevő katonai és polgári személyzetet és humanitárius dolgozókat, hogy a semlegesség, függetlenség és pártatlanság elveinek megfelelően végezzék tevékenységüket;

c)  megismétli, hogy a polgári védelmi források felhasználásának – amennyiben valamely humanitárius válság esetén vetik be azokat – a szükségletek által vezérelteknek kell lenniük, valamint ki kell egészíteniük a humanitárius segítségnyújtást, azzal koherens módon össze kell kapcsolódniuk, a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzussal és az Egyesült Nemzetek iránymutatásaival (az oslói iránymutatásokkal) összhangban biztosítva a semlegesség, az emberiesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek érvényesülését;

d)  hangsúlyozza, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetén az EU részéről nyújtott támogatás célja, hogy ahol csak lehet, segítse a helyi gazdaságot, például a helyben vagy a régióban termelt élelmiszerek vásárlása révén, valamint azáltal, hogy biztosítja a gazdálkodók számára a vidéki gazdaság újraindításához szükséges eszközöket;

      e)   kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyék egyértelművé az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a Bizottság közötti együttműködéssel és koordinációval kapcsolatos megállapodásokat, felkéri továbbá a Bizottságot az Európai Unió területén kívüli nagyszabású katasztrófaelhárítás irányítására;

f)   javasolja, hogy az érintett helységek számára nyújtandó célzott és szakszerű elhárítás biztosítása érdekében lokalizált koordináció révén, az érintett állam nemzeti kormányával együttműködve biztosítsák az EU és a tagállamok helyszíni képviseleteinek bevonását;

g)  sürgeti a Tanácsot, hogy az EU katasztrófaelhárítási kapacitását mint fontos prioritást – az EU polgári védelmi erejének felállítása körüli vitákra is tekintettel – erősítse meg, és tegyen eleget az Európai Parlament többször megismételt kérésének, amely szerint a 2006-os Barnier-jelentésben szereplő javaslatokat végre kellene hajtani;

h)  felszólít a szükséges technológiai és technikai forrásokkal megfelelően felszerelt uniós polgári védelmi erő azonnali felállítására;

i)   felszólít továbbá a természeti katasztrófákat követő műveletek keretében a humanitárius ügynökségek, a tagállamok polgári védelmi mechanizmusai, az ECHO főigazgatóság, valamint bármely jövőbeli európai polgári védelmi erő közötti megfelelőbb koordinációra;

j)   sürgeti a Bizottságot, hogy a kedvezményezett országok nemzeti kormányaival, helyi hatóságaival és civil szervezeteivel együtt dolgozzanak ki programokat közösségi szintű katasztrófamegelőzésre és a katasztrófaelhárítás kezelésének képességére;

k)  arra ösztönzi a Tanácsot, hogy rendes jogalkotási eljárást alkalmazva fogadjon el (a Bizottság által javasolandó) intézkedéseket a jelenlegi uniós polgári védelmi mechanizmus – amely jelenleg a tagállamok önkéntes eseti támogatásán alapul – előreláthatóságának és előre tervezhetőségének javítására; javasolja, hogy az intézkedések között szerepeljenek az EU előkészítő fellépése keretében tesztelt intézkedések, közöttük uniós szintű eszközök is, továbbá a források önkéntes összegyűjtése, a meglévő kapacitások feltérképezése, a forgatókönyvek azonosítása és a továbbképzési tevékenységek kialakítása;

l)   felszólít továbbá reális költségvetések készítésére, amelyekben a megelőző évek kiadásai alapján különítik el a természeti katasztrófákra és a humanitárius fellépésre fordítható előirányzatokat;

m) úgy véli, hogy az EU polgári védelmi erejét az EU polgári védelmi mechanizmusából kellene kifejleszteni, optimálisabban felhasználva a rendelkezésre álló eszközöket, amelyek ezáltal hatékonyabbakká és láthatóbbakká válnának, továbbá ki kellene alakítani a meglévő logisztikai és emberi erőforrások kölcsönös, önkéntes alapon történő megosztását mind a katasztrófákra való reagálással kapcsolatos képzés, mind pedig a katasztrófák kezelése terén, olyan kezdeményezéseket téve az előkészítő fellépések keretében, amelyek a segélyek első hullámát már a katasztrófát követő 24 órán belül biztosíthatnák;

n)  javasolja, hogy az EU polgári védelmi erejének alapját a következő alapelvek képezzék:

- a szükségletek felmérése és valamennyi humanitárius szereplő bevonása,

- civil jelleg,

- az EU égisze alatti működés,

- a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartása,

- a tagállamok tervezett intézkedésekben való részvétele önkéntes jellegének tiszteletben tartása,

- a terhek megosztásának elve,

- nyitottság a nem uniós országokból érkező hozzájárulások tekintetében,

- az ENSZ általános szerepének elismerése az Európai Unió területén kívüli nemzetközi segélyezésben;

- egyedi forgatókönyvek szerinti, a megelőzésre összpontosító szervezés.

o)  úgy véli – különös tekintettel a humanitárius segítségnyújtási műveletekre, továbbá a Haitin és Pakisztánban végrehajtott beavatkozás tanulságaira alapján –, hogy az EU-nak lehetőség szerint az ENSZ koordinátori ernyője alatt kell fellépnie és olyan területekre kell összpontosítania, ahol hozzájárulása a legnagyobb hozzáadott értéket eredményezheti;

p)  úgy véli, hogy az európai polgári védelmi erő alapjául szolgálhatna bizonyos tagállamok kötelezettségvállalása, amely szerint önkéntes alapon rendelkezésre bocsátanak előre kijelölt és azonnali bevetésre kész polgári védelmi modulokat a MIC által koordinált uniós műveletek céljaira – mivel e modulok jórészt nemzeti szinten már rendelkezésre állnak, bevetésüknek nem lenne különösebb költségvonzata és továbbra is nemzeti ellenőrzés alatt maradnának –, és e készenléti modulok bevetése képezné az EU polgári védelmi rendszerének magját az EU-n belüli és kívüli katasztrófaelhárítás esetén egyaránt;

q)  úgy véli, hogy az EU finanszírozhatna polgári védelmi kiegészítő modulokat, bizonyos egyedi szükségletek kielégítésére, ha ez hiányt pótol és európai szinten többletértéket jelent; hangsúlyozza továbbá, hogy meg kell erősíteni a szállítás finanszírozását és készenléti szállítási modulokat kell kialakítani;

r)   hangsúlyozza, hogy olyan átfogó és proaktív megközelítés kidolgozására van szükség a katasztrófahelyzetekben történő válaszlépések tekintetében, amely összehangolja az Unió és a tagállamok rendelkezésére álló különböző intézkedési lehetőségeket, például a (polgári és katonai) válságkezelést, a pénzügyi segítségnyújtást, valamint a társadalmi és környezetvédelmi politikák kidolgozását; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy hatékonyabban kellene irányítani a katasztrófára való válaszadás és a katasztrófahelyzetet követő újjáépítés közötti átmenetet; emlékeztet arra a javaslatra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben – a 214. cikk (5) bekezdésében – foglaltakkal összhangban Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet állítanak fel, és tekintettel arra, hogy 2011 az önkéntesség európai éve lesz, szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a Tanács az Európai Parlamenttel együttműködve a lehető legrövidebb időn belül dolgozza ki a hadtest működésének szabályait és eljárásait, különösen annak fényében, hogy néhány tagállam már tett ehhez hasonló kezdeményezéseket;

s)  emlékezteti a Tanácsot, hogy a katonai eszközök és képességek – különösen a logisztika, a szállítás és a humanitárius segélyműveletekhez szükséges infrastruktúra támogatása érdekében történő – használatának a katasztófaelhárításban kivételes jellegűnek kell lennie, amelyre csak végső esetben kerül sor, és mindig összhangban az érvényes megállapodásokkal, például a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal és a katonai és polgári védelmi eszközök nemzetközi katasztrófasegélyezéshez való felhasználásáról szóló oslói iránymutatásokkal;

t)   elismeri, hogy a katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófaelhárításban történő felhasználása csak a legvégső megoldás lehet, és összhangban kell állnia a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal és az oslói iránymutatásokkal; emlékeztet arra, hogy a katonai eszközök a polgári védelemmel és a humanitárius segítségnyújtással együtt jelentősen hozzájárulhatnak a katasztrófákra adott válaszlépésekhez, és megjegyzi, hogy a katonai források szükségesek lehetnek a kritikus kapacitáshiányok pótlásához (különösen a stratégiai légi szállítás, a speciális eszközök, a nehézgépészet és a szállítás terén); hangsúlyozza ezért, hogy átfogó megközelítést és szoros együttműködést kell kialakítani a polgári és katonai képességek között, és hogy meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a tagállamok uniós szinten egyesíteni tudják erőfeszítéseiket és képességeiket, hogy hozzájáruljanak az EU katasztrófahelyzetekre adott válaszlépéseihez, ami gazdasági nehézségek idején különösen fontos;

u)  hangsúlyozza, hogy létre kell hozni folyamatosan rendelkezésre álló, a katonai struktúráktól függetlenül működő uniós polgári képességeket, továbbá meg kell határozni azokat a területeket, ahol a tagállamok uniós szinten egyesíteni tudják erőfeszítéseiket és képességeiket;

v)  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy működjenek együtt egy láthatósági akcióterv bevezetése érdekében, amely konkrét intézkedésekkel növelné az EU katasztrófaelhárítási válaszainak láthatóságát;

w) ösztönzi a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelési rendszer (GMES) használatát, amely növeli a humanitárius segítségnyújtás készenléti kapacitását, és hangsúlyozza az uniós erőfeszítések nyomon követésére irányuló mechanizmus felállításának és a kifejtett segítségnek értékelésének döntő fontosságát;

x)  a katasztrófák kezelésének javítása érdekében ösztönzi a kutatásra és az ipari kapacitásokra vonatkozó költségvetés (például a GMES programon belüli műholdas felvételek) fejlesztését;

y)  kéri a Tanácsot, hogy az Európai Unió katasztrófaelhárítási kapacitásának megerősítéséről szóló, az Európai Bizottság által meghirdetett következő bizottsági közlemény vizsgálata során, valamint következtetéseinek megfogalmazásakor vegye figyelembe a fenti ajánlásokat;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.

(1)

P6_TA (2008)0304

(2)

P7_TA (2010)0015


INDOKOLÁS

Bevezetés:

Az utóbbi években az Európai Unión kívül (természeti okokból vagy emberi tevékenységek miatt) megsokszorozódtak a súlyos katasztrófák, ezért növelni kell az uniós katasztrófaelhárítási képesség hatékonyságát. Bár az Unió katasztrófaelhárítási képessége a közösségi polgári védelmi mechanizmus 2001-es létrehozása óta folyamatosan fejlődött, az előadó úgy véli, hogy ennél jóval többet kell még tenni ahhoz, hogy az EU részéről biztosított legyen az összehangolt, következetés és látható reakció.

A következetesebb válaszra való igény az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. márciusi bizottsági közleményben is kiemelten szerepel. E közleményt az átfogó és integrált uniós válasz felé tett első lépésnek szánták. A közlemény tartalmazott egy konkrét fellépésekre épülő cselekvési tervet, amelyek révén fokozatosan fel lehet építeni a katasztrófaelhárítás különféle eszközei közötti integráltabb koordinációt.

Azóta az integráltabb katasztrófaelhárítás felé vezető legjelentősebb lépést az jelentette, hogy a polgári védelmet és a humanitárius segítségnyújtást egyetlen biztos hatáskörébe utalták. Bár még korai lenne az eredmények értékelése, nincs kétség afelől, hogy a tárcákon belüli átszervezés lehetőséget teremt az EU katasztrófaelhárításán belüli fokozott koherenciára és koordinációra. Ugyanakkor a 2008-as bizottsági közlemény megjelenése után két évvel a cselekvési terv számos fellépését még nem hajtották végre és a közelmúltbéli válságokra adott uniós reakciók során megmutatkoztak a jelenlegi rendszer korlátai.

Az előadó úgy véli, hogy itt az ideje elismernünk az EU katasztrófaelhárítási képessége megerősítésének politikai jelentőségét, és hogy minden eszközt mozgósítani kell e célkitűzés megvalósítása érdekében. E tekintetben az előadó sajnálatosnak tartja, hogy az európai polgári védelmi erő létrehozásáról szóló 2006-os Barnier-jelentésben szereplő számos konkrét javaslatot szinte teljesen figyelmen kívül hagytak vagy csak korlátozottan hajtottak végre.

Mivel a saját kezdeményezésű jelentés készítésének oka eredetileg a Haitin fennálló helyzet volt, ez a jelentés csak az EU katasztrófaelhárítási képességének Unión kívüli vetületével foglalkozik.

Az utóbbi időben bekövetkezett válságokból levont tanulságok, kitűntetett figyelmet szentelve Haitinek

Az Unió reakciója a Haitin bekövetkezett földrengésre – amelyre válaszként egyszerre jelent meg a polgári védelmi mechanizmus aktiválása és a jelentős és nagyléptékű humanitárius segítségnyújtás – világosan megmutatta a jelenlegi eszközök és eljárások összetettségét.

Az előadó elismeri, hogy a tagállamok és az uniós intézmények fellépése gyors és nagyléptékű volt, a válság hatékony, koordinált és látható kezelése azonban nagy kihívásokat jelentett.

· A hatékonyság problémája

A humanitárius segítség tekintetében el kell ismerni, hogy a reagálás gyors és hatékony volt, 24 órán belül megtörtént az ECHO szakértőinek a területre utazása és a humanitárius alap (3 millió euró) felszabadítása. Ezt később egy további, összesen 120 millió eurós forrással kiegészítették.

Az EU polgári védelmi mechanizmusát még a földrengés napján aktiválták és a megfigyelési és tájékoztatási központ révén nyújtott segítség – városi kutató- és mentőcsapatok, orvoscsoportok, ellátás, menedék és víztisztítás biztosítása – mértéke elég jelentős volt.

Bár Haiti esetében a rendszer viszonylag jól működött, az EU polgári védelmi mechanizmusának szolgálatba állítása a jelenlegi rendszerből adódóan elkerülhetetlenül késett, mivel az különféle, önkéntes és ad hoc nemzeti döntéshozatali eljárásokból áll össze. A rendszer egyik nagy hiányosságát az képezi, hogy lehetetlen előre garantálni a kulcsfontosságú eszközök rendelkezésre állását és azt, hogy a jelentős hiányosságok elkerülhetők lesznek.

Haiti kapcsán az egyik pozitívumot az jelentette, hogy az Európai Bizottság először tudott közvetlenül munkába állítani víztisztító rendszert (Franciaország révén) és sebészeti egységgel rendelkező helyszíni orvosi ellátóhelyet (Írország révén), amelyek az EU gyorsreagálási képességével kapcsolatos előkészítő intézkedésből finanszíroztak (2008-as költségvetés) és tartottak folyamatos készültségben.

Az előadó úgy véli, hogy a 2008-as előkészítő intézkedés bizakodásra okot adó eredményeit a későbbiekben még értékelni kell és az EU fellépések azonnali aktiválása érdekében a későbbiekben ki kell alakítani a tagállamok által önkéntes alapon biztosított, összevont készültségi eszközöket. E tekintetben az előadó emlékeztetni kívánja a Tanácsot és a Bizottságot a Barnier-jelentés alábbi ajánlására: „Csak a megelőző jellegű szervezés és a rendelkezésre álló források összevonása teremtheti meg az európai polgári védelmi erőt”.

A haiti válság azt is megmutatta, hogy a katonai források rendelkezésre bocsátása is rendkívül hasznos és kiegészíti a segélyezésben nyújtott segítséget. Fontos lenne annak feltérképezése, hogy a katasztrófaelhárításban a katonai eszközök megfelelő felhasználása hogy lehet még hatékonyabb.

E tekintetben az előadó úgy véli, hogy egy természeti katasztrófa kezelésekor a polgári fellépés részeként felhasznált katonai eszközöket és képességeket továbbra is az olyan jelenlegi iránymutatások alapján kell felhasználni, mint a humanitárius segítségnyújtásról szóló európai konszenzus és a katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófasegélyezés esetén történő alkalmazására vonatkozó oslói iránymutatások (legutóbb 2006 novemberében frissítve).

· A koordináció problémája

Tekintettel a válság nagyságára és az érintettek számára, a földrengést követően a koordinációs folyamat meglehetősen nehéznek bizonyult, mind a véghezvitel, mind pedig a stratégia/politika szintjén.

Amint azt már említettük, a koordinációs folyamat a megfigyelési és tájékoztatási központon (MIC) keresztül meglehetősen hatékony volt Haitin, de előfordult (és még ma is előfordul), hogy nemzeti szinten nyújtottak segítséget mindenféle előzetes koordináció nélkül.

Haiti esetén az ECHO és a MIC gyorsan elvégezte a közös szükségletfelmérést, de közvetlenül a földrengést követő segítségnyújtási fázisban nehéznek bizonyult az információcsere és a közös szükségletfelmérések megszervezése az EU tagállamaival. A helyzet különböző és egymással fedésben lévő jelentések áramát eredményezte, ami megbonyolította a rendelkezésre álló segítségnyújtási eszközök megfelelő mobilizációját. A fentiekben már említettek szerint a Bizottság szintjén a koordinációs folyamatot megkönnyítette, hogy a közelmúltban a polgári védelem és a humanitárius segítségnyújtás egyetlen főigazgatóság hatáskörébe került. A hatáskörök újraelosztása a szolgálaton belül magasabb fokú konzultációhoz vezetett, és lehetőséget teremtett a közös értékelésekre és az információk jobb megosztására.

Ebben az összefüggésben fontos emlékeztetni arra, hogy „a polgári védelmi források használatának – amennyiben valamely humanitárius válság esetén vetik be azokat – a szükség által vezérelteknek kell lenniük, valamint ki kell egészíteniük a humanitárius segítségnyújtást és koherensnek kell lenniük azzal”, ahogy azt az európai humanitárius konszenzus kimondta.

A Haiti válság az intézményi átalakítás idején történt, ekkor lépett életbe a Lisszaboni Szerződés is, és ekkor folytak a tárgyalások az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozásáról. Ami a Haiti válság kezelését illeti, jelentések szerint erőfeszítések történtek a Lisszaboni Szerződés szellemének gyakorlati átültetésére a Bizottság és a Tanács szolgálatai közötti megerősített párbeszéd révén.

A földrengést követően azonban azonnal zavaros helyzet alakult ki abban a tekintetben, hogy kinek kellene irányítania az EU általános fellépésének koordinációját. Tekintettel a válság nagyságára, az EU által nyújtott segítség koordinációját végül Ashton főképviselő/a Bizottság alelnöke biztosította Georgievával, a humanitárius segítségnyújtásért, polgári védelemért és nemzetközi együttműködésért felelős biztossal szoros együttműködésben.

A jövőben a várakozások szerint az EEAS létrehoz egy közös válságkezelőt, amelyhez a meglévő válságplatformok racionalizációjára lesz szükség. A Bizottság szolgálatai és a Tanács titkársága közötti egyértelmű koordinációs mechanizmusokat tisztázni kell a koordináció és az EU katonai eszközeinek katasztrófaelhárításban való felhasználása tekintetében is.

· A láthatóság problémája

Az EU válaszadása láthatóságának hiányát a Haitin történő uniós beavatkozás egyik fő hiányosságaként is kiemelték. Ugyanilyen kritikával illették az EU-nak a 2010. július/augusztusi pakisztáni áradásokkal kapcsolatos reakcióját.

Az előadó úgy hiszi, hogy egyértelmű megállapodásokat és eljárásokat kell kialakítani a kettős láthatóság biztosításához (mind a tagállamok, mind pedig az Európai Unió részére) a tagállamok által az EU polgári védelmi mechanizmusán keresztül felhasznált polgári védelmi eszközök tekintetében. E kettős láthatóság első és leglényegesebb előfeltétele azonban arra vonatkozó politikai akarat lesz a tagállamok részéről, hogy az információkat és az eszközöket saját zászlajuk helyett egy egyesült uniós zászló alá gyűjtsék.

A láthatósággal kapcsolatos ügyben az előadó úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni a nyomon követés javítására, valamint az EU katasztrófaelhárítással kapcsolatos kommunikációjára. A folyamatos információáramlást olyan adatokkal kell biztosítani, amelyek folyamatosan frissülnek, még a vészhelyzeti fázis után is.

A költségvetés felhasználása és az eredményekről szóló információ feletti ellenőrzést elérhetővé kell tenni azért, hogy az európai közvélemény számára bizonyítsuk, hogy a segély valóságos, konkrét, és megfelelően kezelt volt.

Összegzés

A haiti katasztrófa tanulságai egyértelműen azt mutatják, hogy az EU katasztrófaelhárítási kapacitása további reformjára van szükség. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a vészhelyzetekre való hatékonyabb és gyorsabb reakcióhoz erős politikai akaratra lesz szükség a jelen lévő különböző felektől.

Ha a közelmúltban az EU katasztrófaelhárításának polgári védelmi és humanitárius segélyezési dimenziói közötti koherencia és koordináció megerősítésére tettek erőfeszítéseket, az európai polgári védelmi erő megteremtésére tett lépések minimálisak maradtak. Az előadó úgy véli, hogy itt az ideje, hogy további lépéseket tegyünk e területen, méghozzá úgy, hogy számos, a 2006-os Barnier-jelentésben szereplő konkrét javaslatot a gyakorlatba ültetünk (Az európai polgárim védelmi erő felé).


A TANÁCSHOZ INTÉZETT AJÁNLÁSRA IRÁNYULÓ JAVASLAT B7‑0228/2010 (23.3.2010)

az eljárási szabályzat 121. cikkének (1) bekezdése alapján

az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról

Anneli Jäätteenmäki, Charles Goerens, Louis Michel, Marielle De Sarnez, Frédérique Ries

az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió globális felelősségére a humanitárius segély és segítségnyújtás gyors biztosítása tekintetében, valamint az EU által világszerte kifejtett jelentős erőfeszítésekre;

–   tekintettel arra, hogy egy katasztrófát követően 24 órán belül szükség van a meglevő humanitárius erőforrások jobb összefogására és egyesítésére;

–   tekintettel arra, hogy a Bizottság első ízben sikerrel juttatott el a legutóbbi haiti földrengést követően a helyszínre két olyan modult, amelyet a parlamenti támogatással létrehozott európai uniós gyorsreagálási képességhez kapcsolódó felkészülés során alakítottak ki;

–   tekintettel a Michel Barnier „Az európai polgári védelmi erő: Europe Aid” című 2006-os jelentésében szereplő javaslatokra;

–   tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkének (1) bekezdésére,

1.  a következő ajánlást intézi a Tanácshoz:

     felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő javaslatokat a Parlamentnek az EU polgári védelmi mechanizmusán alapuló uniós polgári védelmi erő felállítására, melynek révén az Európai Unió egyesíthetné a szükséges erőforrásokat annak érdekében, hogy az első humanitárius gyorssegélyek 24 órán belül eljussanak a katasztrófák helyszínére;

     hangsúlyozza, hogy az európai gyorsreagálási mechanizmusnak az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:

•   civil és/vagy humanitárius

•   bármely időpontban és a lehető leggyorsabban mozgósítható

•   tevékenységét EU-zászló alatt végzi

•   betartja a nemzetközi humanitárius jogot

•   nyitott az együttműködésre más, humanitárius tevékenységet végző szervezetekkel

•   felkészült az ENSZ rendszerével való együttműködésre

•   nyitott harmadik országok hozzájárulása előtt

•   tiszteletben tartja a tervezett tevékenységekben való tagállami részvétel önkéntes jellegét

•   folyamatosan törekszik a bármikor mozgósítható emberi és anyagi erőforrások színvonalának megőrzésére

•   működése során a tehermegosztás elvét követi;

     felszólítja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a nemzetközi együttműködésért, humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztost, hogy vállaljanak vezető szerepet az uniós válságkezelés összehangolásában, élve a jövőbeli válságokra adott uniós válaszok jobb koordinálása érdekében a Lisszaboni Szerződéssel létrehozott hatásköreikkel, építve ugyanakkor a már elért eredményekre is;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Bizottságnak.


VÉLEMÉNY a Külügyi Bizottság részéről (28.10.2010)

a Fejlesztési Bizottság részére

az EU gyorsreagálási képességének kialakításáról

(2010/2096(INI))

A vélemény előadója: Renate Weber

JAVASLATOK

A Külügyi Bizottság felhívja a Fejlesztési Bizottságot mint illetékes bizottságot, hogy állásfoglalásra irányuló indítványába foglalja bele a következő javaslatokat:

1.  emlékeztet a főképviselőnek/alelnöknek a harmadik országokban és térségekben folytatott uniós műveletek koordinálásában betöltött alapvető fontosságú szerepére; hangsúlyozza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat felépítésének és munkamódszereinek arra kell irányulniuk, hogy biztosítsák az Unió válsághelyzetben végrehajtott fellépéseinek egységességét és következetességét; felszólítja ezért a Tanácsot, adjon állandó megbízást a főképviselőnek/alelnöknek arra, hogy működésbe hozhasson egy válságstábot, amelyben részt vesz a Bizottság és a Tanács minden megfelelő szolgálatát, valamint az összes uniós tervezési szolgálatot (MIC, CMPD, EUKT, CPCC) képviselő egy-egy személy, és amely katasztrófa esetén koordinálja az uniós válaszlépést annak érdekében, hogy a munka minél hamarabb megkezdődhessen anélkül, hogy rendszeresen a Tanácshoz kellene fordulni; javasolja, hogy ezt a stábot egy olyan csapat segítse, amely a válság első óráiban felállítható és polgári személyekből (CRT, MIC), katonai és polgári-katonai (EUKT, CPCC) szakértőkből áll, továbbá támogatást kap a SITCEN és a SATCEN hírszerzéstől is;

2.  hangsúlyozza, hogy optimálisan koordinálni kell az EU katasztrófahelyzetekre adandó válaszokkal kapcsolatos eszközeit és más, már a helyszíneken működő vagy katasztrófahelyzetek nyomán létrehozható uniós eszközöket – különösen a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) polgári és katonai misszióit és eszközeit (például a taktikai csoportokat); hangsúlyozza továbbá, hogy az uniós válaszlépés a rendelkezésre álló többnemzetiségű erőkre is támaszkodhat, például az eindhoveni európai légi szállítási parancsnokságra, amely szerepet kaphatna a tagállamok stratégiai szállítási képességeinek összehangolásában;

3.  elismeri, hogy katonai és polgári védelmi eszközök katasztrófaelhárításban történő alkalmazása a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus és az oslói iránymutatások értelmében csak a legvégső megoldás lehet; emlékeztet arra, hogy a katonai eszközök a polgári védelemmel és a humanitárius segítségnyújtással együtt jelentősen hozzá tudnak járulni a katasztrófákra adott válaszlépésekhez, és megjegyzi, hogy a katonai források szükségesek lehetnek a kritikus kapacitáshiányok pótlásához (különösen a stratégiai légi szállítás, a speciális eszközök, a nehézgépészet és a szállítás terén); ennélfogva hangsúlyozza, hogy átfogó megközelítést és szoros együttműködést kell kialakítani a polgári és katonai képességek között, és hogy meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a tagállamok uniós szinten egyesíteni tudják erőfeszítéseiket és képességeiket, hogy hozzájáruljanak az EU katasztrófahelyzetekre adott válaszlépéseihez, ami különösen fontos gazdasági nehézségek idején;

4.  felszólítja ezért a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy tegyenek komoly erőfeszítéseket, és keressék meg a lehetőségeket az együttműködésre a stratégiai légi szállítási kapacitások kettős polgári-katonai felhasználása terén; üdvözli ebben a tekintetben a megfigyelési és tájékoztatási központ (MIC) és az EU mozgatás-tervezési sejtje (EUMPC) közötti együttműködést az EU Pakisztánban kifejtett katasztrófa-elhárítási erőfeszítései során; felszólítja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék meg az európai légi szállítási parancsnokság (EATC) által összefogott légi szállítási képességeiket, és biztosítsák e képességek kettős polgári-katonai felhasználását; e tekintetben üdvözli a belga elnökség azon javaslatát, hogy az EATC keretében hozzanak létre egy többnemzetiségű, polgári és katonai célokra egyaránt bevethető helikopteralakulatot;

5.  ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a folyamatban lévő megbeszéléseket az EU polgári védelmi mechanizmusa kiszámíthatóságának javításáról, és felszólít az uniós polgári védelmi erő haladéktalan létrehozására a Barnier-jelentésben már 2006-ban javasoltaknak megfelelően;

6.  hangsúlyozza, hogy olyan átfogó és proaktív megközelítés kidolgozására van szükség a katasztrófahelyzetekben történő válaszlépések tekintetében, amely összehangolja az Unió és a tagállamok rendelkezésére álló különböző intézkedési lehetőségeket, például a (polgári és katonai) válságkezelést, a pénzügyi segítségnyújtást, valamint a fejlesztési, szociális és környezetvédelmi politikákat; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy hatékonyabban kellene irányítani a katasztrófára való válaszadás és a katasztrófahelyzetet követő újjáépítés közötti átmenetet; emlékeztet arra a javaslatra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben (214. cikk, (5) bekezdés) foglaltakkal összhangban Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtestet állítanak fel, és tekintettel arra, hogy 2011 az önkéntesség európai éve lesz, szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság és a Tanács az Európai Parlamenttel együtt a lehető leghamarabb dolgozza ki a hadtest működésének szabályait és eljárásait, különösen annak tükrében, hogy néhány tagállam már tett ehhez hasonló kezdeményezéseket;

7.  emlékeztet a KBVP keretében az Európai Tanács helsinki és feirai ülései óta kidolgozott, meglévő struktúrákra, képességekre és eszközökre, és hangsúlyozza, hogy a polgári válságkezelés (beleértve a polgári készenléti csoportokat) az uniós közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) költségvetésből finanszírozható; támogatja ezért egy olyan gyorsreagálású képesség kifejlesztését, amely nem megkettőzi, hanem kiegészíti a KKBP keretében már működő struktúrákat és képességeket;

8.  emlékeztet arra, hogy tiszteletben kell tartani az ENSZ koordinációs szerepét, és hogy el kell ismerni más nemzetközi szereplők hozzájárulását is.

A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

28.10.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

39

8

2

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Gabriele Albertini, Pino Arlacchi, Franziska Katharina Brantner, Frieda Brepoels, Elmar Brok, Arnaud Danjean, Mário David, Marietta Giannakou, Ana Gomes, Andrzej Grzyb, Takis Hadjigeorgiou, Anneli Jäätteenmäki, Tunne Kelam, Andrey Kovatchev, Eduard Kukan, Vytautas Landsbergis, Sabine Lösing, Ulrike Lunacek, Kyriakos Mavronikolas, Alexander Mirsky, Annemie Neyts-Uyttebroeck, Raimon Obiols, Kristiina Ojuland, Ria Oomen-Ruijten, Pier Antonio Panzeri, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Hans-Gert Pöttering, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Nikolaos Salavrakos, Jacek Saryusz-Wolski, Werner Schulz, Adrian Severin, Charles Tannock, Zoran Thaler, Geoffrey Van Orden, Kristian Vigenin, Graham Watson

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Christian Ehler, Kinga Gál, Georgios Koumoutsakos, Barbara Lochbihler, Norbert Neuser, Vittorio Prodi, Potito Salatto, Judith Sargentini, Marietje Schaake, Traian Ungureanu, Renate Weber


A BIZOTTSÁGI ZÁRÓSZAVAZÁS EREDMÉNYE

Az elfogadás dátuma

9.11.2010

 

 

 

A zárószavazás eredménye

+:

–:

0:

20

0

0

A zárószavazáson jelen lévő tagok

Thijs Berman, Corina Creţu, Nirj Deva, Charles Goerens, Catherine Grèze, András Gyürk, Eva Joly, Filip Kaczmarek, Gay Mitchell, Norbert Neuser, Bill Newton Dunn, Maurice Ponga, Birgit Schnieber-Jastram, Michèle Striffler, Alf Svensson, Eleni Theocharous, Ivo Vajgl, Anna Záborská, Iva Zanicchi

A zárószavazáson jelen lévő póttag(ok)

Judith Sargentini

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat